Találatok a következő kifejezésre: Ha meghalnék lenne (34 db)

Mit tehetnek ha zaklatnak, piszkálnak a suliban? (Olyanokat mondanak nekem, hogy "mindenkinek jobb lenne ha meghalék")

Most vagyok gimiben kilencedikes, elég gagyi iskolába és annál is rosszabb osztályba kerültem. Már els? héten piszkáltak de akkor még azt nem vettem komolyan, gondoltam csak barátkozni akarnak.. Folyamatosan jöttek a dúrvábbnál dúrvább beszólások, cukkolások (pedig nem vagyok egy kinézetre feltün? jelenség) akkor kezdtem frusztrált lenni és félévkor komolyan tervezem, hogy kiiratkozok és máshova, egy jobb helyre megyek, talán egyházi sulit is. Ma megkaptam az eddigi legrosszabbat és a többi s*gg hülye gyerek meg csak röhögött rajta órán a tanár meg nem szólt semmit és ami nagyon megijesztett hogy tényleg elgondolkoztam hogy talán megteszem.. :(

Legjobb válasz: Ilyet senki nem mondhat senkinek, és nem cselekedhet senki sem így senkivel,legyen az a másik bármilyen. Ha már ilyen durva dolgokat tesznek, mondanak, az biztossá teszi, h velük van a baj, nem veled. Menj, amint lehet. Én még a félévet sem várnám meg. Komolyan, én amint lehet, holnap bemennék a választott suliba és megkérdezném a titkárságon, hogy jöhetek át minél hamarabb, akár elmesélve az okot az ottani ügyintézõknek. Vannak barátaid? Szüleiddel jóban vagy? Tudsz errõl beszélni valakivel? Mert jó lenne, ha lenne mögötted valaki, akivel mindig beszélgethetsz, akire számíthatsz. Amúgy ajánlom a kek-vonal.hu-t, ha másra nagyon nem számíthatsz. És tényleg keress valaki támaszt, aki színesebbé teheti a napjaidat. Melyik sulik jönnék szóba, amibe átmehetsz? Nézz utána, hogy ott nincs nagyon ilyen, de nem hiszem -vagy legalábbis remélem-, hogy ez nem gyakori dolog az iskolákba. És menj át minél hamarabb. Hajrá! És csináld, mert különben megörülsz. Lehet, hogy most azt hiszed, hogy még hosszabb ideig kibírod, de nem biztos. A kamasz kor amúgy is labilis idõszak, nem kell még rá jó pát lapáttal. És ezt igenis fel kell majd dolgoznod, és ha tovább maradsz, lehet hogy még nehezebb lesz. Ja és ha a szüleid nem engedik, akkor is küzdj, menj be a másik suliba a papírokért, intézd, próbálkozz, akár ifjúságvédõvel, ez nem élet, hogy heti 5 napot ilyen barmokkal töltesz.

Ilyet senki nem mondhat senkinek, és nem cselekedhet senki sem így senkivel, legyen az a másik bármilyen. Ha már ilyen durva dolgokat tesznek, mondanak, az biztossá teszi, h velük van a baj, nem veled. Menj, amint lehet. Én még a félévet sem várnám meg. Komolyan, én amint lehet, holnap bemennék a választott suliba és megkérdezném a titkárságon, hogy jöhetek át minél hamarabb, akár elmesélve az okot az ottani ügyintézõknek. Vannak barátaid? Szüleiddel jóban vagy? Tudsz errõl beszélni valakivel? Mert jó lenne, ha lenne mögötted valaki, akivel mindig beszélgethetsz, akire számíthatsz. Amúgy ajánlom a kek-vonal.hu-t, ha másra nagyon nem számíthatsz. És tényleg keress valaki támaszt, aki színesebbé teheti a napjaidat. Melyik sulik jönnék szóba, amibe átmehetsz? Nézz utána, hogy ott nincs nagyon ilyen, de nem hiszem -vagy legalábbis remélem-, hogy ez nem gyakori dolog az iskolákba. És menj át minél hamarabb. Hajrá! És csináld, mert különben megörülsz. Lehet, hogy most azt hiszed, hogy még hosszabb ideig kibírod, de nem biztos. A kamasz kor amúgy is labilis idõszak, nem kell még rá jó pát lapáttal. És ezt igenis fel kell majd dolgoznod, és ha tovább maradsz, lehet hogy még nehezebb lesz. Ja és ha a szüleid nem engedik, akkor is küzdj, menj be a másik suliba a papírokért, intézd, próbálkozz, akár ifjúságvédõvel, ez nem élet, hogy heti 5 napot ilyen barmokkal töltesz.
Hát igen, úgy tûnik, értelmesebb vagy, mint õk.
Huhh, hát sajnálom. Szerintem tanulj most nagyon, hátha felvesznek egy jobb hírû suliba, ott általánosságban normálisak az emberek.
Tanulj, és tegyél meg mindent, hogy átvegyenek egy másik (jobb!) suliba! Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Jajj köszönöm az aggódást ^^ De igen, Kedden megyek az új suli igazgatójához beszélni anyummal.
komolyan, nem is ismerlek de már aggódom érted:(
Hogyan tanulsz/öltözöl/viselkedsz ? Ha nagyon rossz a helyzet, és tényleg "gagyi" a suli, akkor tényleg váltani kéne.
Úristen.. Ez melyik iskola??
A kérdező hozzászólása: Tanulásom épp, hogy jó, ezért is sokszor strébereznek pedig csak annyi a titka, hogy én tanulok õk meg nem. Öltözködésem átlagos :O nem csak én hordok márkás cuccokat. + még annyi, hogy nem tudok nevetni azon hogy dobálják egymást papírral meg csúnyán beszélnek, idétlenkednek állandóan.. Lehet túlnõttem a korosztályom de így van.
Hat nalam se sokkal jobb a helyzet.Max annyi hogy az osztalytarsaim nem piszkalnak, hanem levegonek neznek, de masok csufolnak.Remelem atmentel egy mas suliba es javult a helyzeted. 14\L

Miért beszél apa így velem? Vajon ha meghalnék megoldás lenne? :- (

Szóval..

Legjobb válasz: Szia! Ez a szülõk egyik rossz tulajdonsága ami a mai világ alakulása miatt van így. Nagy rajtuk a stressz és valakin le kell vezetni. Igen sajnos rossz ha rajtunk csattan de semmiképpen nem kell olyan ötlethez folyamodni hogy véget vetünk az életünknek. Miért lenne jobb ha meghalnál?Megtudod mondani? Gyáva lennél mert menekülnél! Pedig nem szabad! Szembe kell nézni a gondokkal problémákkal mert bár nem tudom hány éves vagy de lévén hogy a szüleiddel élsz a te életedben még csak késõbb fog beköszönni a nagybetûs ÉLET. És az bizony már nem lesz piskóta. Semmi képen nem szabad feladni és ilyeneket meg pláne nem hogy kioltod az életedet. Ezt most verd ki a fejedbõl. Egyébként szerintem le kellene ülnötök beszélni. Ha viszont a szüleid akkor is kiakadnak akkor nekik van szükségük segítségre az viszont már egy más téma! :-)) FEL A FEJJEL! CSAK POZITÍVAN! :-)))

Szia! Ez a szülõk egyik rossz tulajdonsága ami a mai világ alakulása miatt van így. Nagy rajtuk a stressz és valakin le kell vezetni. Igen sajnos rossz ha rajtunk csattan de semmiképpen nem kell olyan ötlethez folyamodni hogy véget vetünk az életünknek. Miért lenne jobb ha meghalnál?Megtudod mondani? Gyáva lennél mert menekülnél! Pedig nem szabad! Szembe kell nézni a gondokkal problémákkal mert bár nem tudom hány éves vagy de lévén hogy a szüleiddel élsz a te életedben még csak késõbb fog beköszönni a nagybetûs ÉLET. És az bizony már nem lesz piskóta. Semmi képen nem szabad feladni és ilyeneket meg pláne nem hogy kioltod az életedet. Ezt most verd ki a fejedbõl. Egyébként szerintem le kellene ülnötök beszélni. Ha viszont a szüleid akkor is kiakadnak akkor nekik van szükségük segítségre az viszont már egy más téma! :-)) FEL A FEJJEL! CSAK POZITÍVAN! :-)))
Szerintem probalj meg beszelni a szuleiddel, amikor le vannak higgadva, hogy ez a folyamatos uvoltozes nagyon kikeszit teged, es hogy biztos nekik se jo. Ha ez nem segit, es tovabbra igy viselkednek veled, akkor keress valaki mas rokont vagy megbizhato felnottet (tanart stb) akire hallgatnak a szuleid es mondd el neki a gondjaidat, majd kerdd hogy beszeljen a szuleiddel, hatha egy tiszteletre melto felnottre jobban hallgatnak. Ez lehetne az egyik legszebb korszak az eletedben, ne hagyd hogy a szuleid elrontsak a viselkedesukkel. Mindenkeppen beszelj veluk, vagy valaki massal aki tud neked segiteni!Sok sikert!
Én is így vagyok, de semmiképp ne öld meg magad. Keress valami hobbit és abba belefeledkezhetsz, én is éjjel-nappal gitározok, zongorázok, énekelek...akkor legalább nem gondolkodom. 13L
elõször is nyugodj meg! Az öngyilkosság nem megoldás!!! Próbálj úgy mozogni otthon, hogy ne nagyon kelljen beszélgetni velük, akkor talán õk is elgondolkoznak... Vagy ha komolyabb a baj, keress fel egy család segítõt, vagy szociális munkást, aki segít... kitartást!
A kérdező hozzászólása: A megnyílással nincs gond. Barátaim is vannak, nem kevés, legjobb barátom csak egy van, de nekem nem az a célom, hogy minnél több barátom legyen..
Akkor itt vmi sántít.. "Olyan barátaim sincsenek akikkel megoszthatnám ezeket." Ha haverokra gondolsz az teljesen más, hatalmas különbség van haver és barát között..
Nem kell semmit sem csinálnod, egy idõ után már elfásulsz, és szarsz a világra.
SZIA! Végül rendbe jöttek a dolgok?
Rémisztõ volt nekem is, miközben olvastam.... De megsajnáltalak.... Meg NE próbálj öngyilkos lenni, ott vannak még mások is, akik szeretnek, és nem akarják, hogy eltûnjél az életükbõl.Egyébként, mint mondtad, 14 éves vagy, és ilyenkor elkezdesz bõgni, ha elkezdenek ordítani veled a semmiért.Aki erre azt mondja, hogy te egy gyáva sírós senki vagy, az élje át ezt (célozva szüleidre, bocsánat, ha ezzel megsértettelek)! Most hát ugye azt is mondtad, hogy te ahhoz, hogy megöld magad, gyáva vagy. A Gyávák lesznek öngyilkosok, és te nem ölted meg magad, nem is fogod, szóval nem vagy gyáva. Mosthogy nem beszéled meg a szüleiddel, az nem gyávaság, meg az ilyenek, hanem FÉLELEM. Te szerintem félsz attól a pillanattól, hogy mikor mi fog rád várni. Egyébként írás közben majdnem én is elbõgtem magam, bár elég érzékeny vagyok 13 éves létemre. Te nem érzékeny vagy, hanem MÁR FÉLSZ TÕLÜK. Nagyon nagyon nagyon sok jó pillanatot kívánok ez eseményt követõen neked, érezd jól magad, amikor csak tudod, és kérd meg a tanárod, vagy valakit, más felnõttet, hogy segítsen neked ebben a helyzetben, mert egy gyereknek nem ilyen dolgokkal kell foglalkoznia, neki élveznie kéne a gyerekkort, ami nálad még ebben a 4 évedben teljesül. Szia, és sok sikert mindenhez!
A kérdező hozzászólása: Ja és most úgy csinálnak mintha misem történt volna, annyira nem stabilak én meg nem szeretem ezt a bizonytalanságot..
Én 14 éves vagyok, fiú. Én is ilyesmi cipõben jártam, zárkózott voltam, és ezért nem voltak barátaim. Már annyi stressz volt bennem, egyszer csak kirobbant. Elkezdtem küzdõsportokat tanulni, krav magázni titokban. Nem hallgattam anyámékra, nem csináltam azt amit kértek. Próbáltak megverni is, de nem tudtak, persze nem ütöttem vissza, akkor beraknának vmi intézetbe. A nap nagy részét kint töltöttem, és ien genszter stílusban folytattam az életem. Aki belémkötött azt nyugodt szívvel vertem meg, teljesen beteg voltam. Aztán elkezdtem tae kwon do-zni és kung fu-zni, és bár a szüleimmel nem javult a kapcsolatom, max egy kicsit, teljesen más életmódot folytatok. Amit tudok azt csak akkor használom, ha a barátomat (igen, már van, nem is kevés) kell megvédeni, még akkor se ha magamat kéne, szimplán hagyom hogy megverjenek, vagyis nem csak nem ütök vissza. Teljesen megtisztultam, megváltozott az életem. Jól tanulok, vannak barátaim, sokat nevetek, nyitott vagyok, és megvédem azt aki fontos. Jah és pár hete van barátnõm is. Nekem így tökéletes. (most hogy a végére értél, nézz bele jobban, a lényeg hogy az öngyilkos szót nem említettem!! magamban edzettem, kint, esõben, és egyszer sem jutott eszembe hogy hú nem bírom, abbahagyom, vagy bármi ilyen' te más módon mint én, de ne hagyd hogy ez menjen! mond meg amit gondolsz! nyílj meg!)
A kérdező hozzászólása: Igazából barátaim vannak, neten meg nem nagyon szeretek barátkozni, legjobb barátnõm csak egy van akinek bármit elmondhatok, de õ meg rosszabb helyzetben van, mint én..szóval nem szeretek egész nap a bajaimról nyafogni szegénynek :S Köszönöm a válaszokat. Háát..a tatámhoz költözés nem igen menne, én még koleszra gondoltam..dehát most olyan suliba vagyok ahol nem érdemes másikat váltani.
Hát... Esetleg költözz el a Tatádhoz ^_- Nyugi, velem is van ilyen és engem is ezzel nyaggatnak, h ne legyek már ilyen érzéken y kis d*g =( Semmiképpen se legyél öngyilkos. Engem a barátaim segítettek. Esetleg barátkozzál a neten =)
Es nem tudnal Tataddal megint beszelni, hogy ez mar igy nem megy, meg hogy nagyon rosszul erzed magad? Hatha tud veluk megint beszelni? Ha meg ra nem hallgatnak, akkor nincs valami tanar a suliban akivel ezeket megtudnad beszelni, hatha egy idegenre jobban hallgatnak?
A kérdező hozzászólása: Tatám beszélt apám fejével, de nem sokat használt. Az a baj, hogy van mikor egy hétig nincs is semmi baj aztán hirtelen valamin felkapja a vizet és elkezd üvöltözni és csapkodni, ütni ami a kezébe akad. Ijesztõ :( Én meg lelkis vagyok és rögtön elkezdek bõgni (vajon miért, hisz nem hiszem, hogy sok szülõ ilyen szavakkal illeti a gyerekét) és azért is elkezdenek üvölteni, hogy ne legyek már ilyen kis vakarcs dög, hogy bõgök minden szärságon. Uhh.. :( köszi a választ.
A kérdező hozzászólása: 14 éves vagyok. A hét minden napján edzésem van és leghamarabb 8-kor érek haza. Egy erõs gimibe járok és a 4.3 átlag nem megfelelõ számomra (állítólag). A suliban is tartanom kell magam, mindenki azt hiszi nekem milyen tökéletes életem lehet. Mindenki jön hozzám és tanácsokat adok nekik, mosolygok magamnak meg nem tudok tanácsot adni :( Meguntam. Ezt a folyamatos pozítivumot, a jópofizást azt, hogy ha anyámék ordítanak velem én mosolyogjak és nyugodtan mondjak nekik valamit és befáradjak a szobámba és egész éjszaka bõgjek, azt, hogy próbáljak úgy csinálni, mintha minden rendben lenne közben NEM, semmi sincs rendben. Igazából én gyáva vagyok és a gyáváknak nincs semi keresnivalója az életben, de én már költözni akarok innen és egy családot ahol egy CSALÁDOT tudunk alkotni. Köszönöm a válaszokat aranyosak vagytok nagyon :)
Azért írtam "teljesül"-tet, mert biztos jól fogod magad érezni, és nagyon nagyon remélem! Szia!

Mit csináljak? Úgy érzem az lenne a legjobb ha meghalnék. Sokat gondolkoztam rajta, minden rossz megszüne. De nagyon sajnálnám a szüleimet, barátomat mert nekik nehéz lenne feldolgozni. Mit tegyek? Ha megteszem túlteszik magukat?

Legjobb válasz: Jézusom, mi van ma? Egyik fiatal a másik után teszi fel az öngyilkos kérdéseit. Próbálj meg kicsit pozitívabban gondolkodni. Keresd meg a jó dolgokat az életedben (barátod is van, nem úgy, mint az elõzõ kérdezõknek) Nem, nem teszik túl magukat. Mint 2 felnõtt gyerek szülõje mondom, hogy nem teszi túl magát azon, hogy öngyilkos lett a gyereke.

Jézusom, mi van ma? Egyik fiatal a másik után teszi fel az öngyilkos kérdéseit. Próbálj meg kicsit pozitívabban gondolkodni. Keresd meg a jó dolgokat az életedben (barátod is van, nem úgy, mint az elõzõ kérdezõknek) Nem, nem teszik túl magukat. Mint 2 felnõtt gyerek szülõje mondom, hogy nem teszi túl magát azon, hogy öngyilkos lett a gyereke.
Ne legyél önzõ, ne csak magadra gondolj! Csak a gyávák öngyilkosok, van más megoldás is, lehet hogy nehezebb de megéri!
Minden rossz megszûnne - neked. A környezetednek akkor kezdõdne. Gondold már végig, neked milyen érzés lenne, ha a testvéred vagy a legjobb barátod megtenné.
Mi az a minden rossz? A leírtak alapján van szeretö családod, barátaid, szerelmed! Ezenkívül egy komoly gond lehet az ha valami súlxos egészségügyi gondod van, de még ez sem indok rá!
Te nem meghalni akarsz, hanem azt szeretnéd, ha minden rossz megszûnne. És mivel nem látod a problémák kezelésének lehetõségét, ezért választanád a halált. Na hát a jó hír az, hogy van megoldás a problémákra, csak kicsit hátra kell lépni pár lépést, és megvizsgálni más szemszögbõl, mert általában nem látjuk a fától az erdõt. Ha így sem megy, akkor szakember segítségével egészen kiválóan fel lehet dolgozni a problémák okát, és akkor a szakember segít hátralépni két lépést, és máris jönnek a megoldások sorra. Igaz, ez bonyolultabb módszer, mint öngyilkolni, de szerintem sokkal célravezetõbb és hosszú távon kellemesebb minden érintett félnek.
Szia! Talán ki fogsz nevetni, mert én hívõ vagyok. Buddhista. Szerintem mindenki fejlõdni születik meg, ezért fölösleges öngyilkosnak lenni, mert a feladat, amit most túl nehéznek érzel- még nehezebb formában vissza fog térni úgyis. Egyébként miért érzed úgy, hogy nem akarsz élni? Súlyos beteg vagy testi fogyatékos vagy? Mert mondjuk ha tolószékbe kerülnék, én se lennék a helyzet magaslatán...Amúgy ha szeretnek, nem tennék túl magukat, mert azon agyalnának egész életükben, hogy mit rontottak el?

Előfordult már valakivel, hogy azt gondolta, hogy jobb ha meghal valaki (k) és akkor könnyebb lenne az élete?

Legjobb válasz: Alap, hogy nem kívánjuk más halálát, mert visszaszáll. Lehet, hogy könnyebb lenne az élet, de ha könnyebb utat választasz mindig, mitõl fogsz fejlõdni?

Alap, hogy nem kívánjuk más halálát, mert visszaszáll. Lehet, hogy könnyebb lenne az élet, de ha könnyebb utat választasz mindig, mitõl fogsz fejlõdni?
Apum megdogolhetett volna a gimis eveim vegen. Kaptunk volna felarvasagit. As egyetemen is tamogattak volna - vele ellenben. Nincs veszekedes, as allando bssogatasa meg a csaladi vacsoraknal is megszegyenit gondolkodas nelkul, persze en is jol vissza tudok neki szolni ugy hogy megfagy a hangulat az asztalnal - de nem erdekel, engem egy ilyen senkihazi ne szegyenitsen meg masok elott!!! Mellekesen akkora fszfej hogy tudja hogy ugyis csak xarul johet ki ha engem szivat mert k...rvara jol ervelek es vitazok es barkit porig tudok alazni ha rosszul banik velem. Amugy meg egy nagy pup a hatamon. Az. Gyerektartast nem fizette sose rendesen, de tavaly 2x nyaraltak... mondjuk legalabb az egyikre nem felejett el elvinni- de azt is csak azert mert 2 eve a kozos csaladi nyaralason mutogatta az uj csaladjaval toltott nyaralas fotoit es rohadtul kiosztottam. Amugy sztem bortonbe kene juttatnom amiert nem fizet. :) kapjon vegre egy taslit as elettol mert semmi felelosseg nincs benne! Olyan mint egy rossz cig..y!!! Egyenesen szegyellem! Es nem azert mert egy kr.:va erettsegit nem csinalt meg, hanem mert lusta megcsinalni is, mert lusta dolgozni. De amint egy barati osszejovetelen elhangzott az asztalnal ahogy beleptem az etkezobe: " o pedig a legnagyobb lanyom, van meg egy kisebb is. hat igen, szorom a magvaimat!!" ugh azt hittem elsullyedek szegyenemben idegene elott ilyet mondani. szoval mondtam neki: "hat igen, elszorni a magvait egy szellemi fogyatekos is meg tudja csinalni, nah de felnevelni az mar egy masik teszta" xD hogy nem igaz hogy nem neveltek meg ezt a faxfejt!! Amugy nem cig.:y, de komolyan rosszabb neha - azoknal legalabb a csalad ertek! Fu, annyira probaltam szeretni a sok sertes es nehezseg ellenere, de egyszeruen rohadtul nem megy...
A kérdező hozzászólása: Az én helyzetem más.Én szeretem õket, a szüleimrõl van szó.De olyan dolgok történnek a családban, hogy néha azt gondolom, jobb lenne, ha nem együtt öregednének meg..
Nekem is elõfordul, hogy eszembe jut... akár a szüleimmel kapcsolatban is. De gyorsan elterelem a gondolataimat.

Ha meghal a kutya akkor hová kell vinni és mennyibe kerül? És ha nincs kocsi akkor hogyan mert buszon fura lenne egy halott kutyatetemet vinni?

Legjobb válasz: Ha természetes halállal, vagy nem súlyos fertõzõ betegség (pl veszettség) következtében halt meg, akkor magánterületeden eltemetni a legegyszerûbb, csak a körzeti állatorvosnak célszerû bejelenteni a halálát, hogy ne küldjenek figyelmeztetést a kötelezõ védõoltások elmulasztása miatt a késõbbiekben. Ha nincs ilyen területetek (lakásban laktok), akkor a gyepmesteri telepen kérhetsz tanácsot. Õk ha jól tudom térítés ellenében el is viszik a kutyát. Ennek áráról õk tudnak tájékoztatni.

Ha természetes halállal, vagy nem súlyos fertõzõ betegség (pl veszettség) következtében halt meg, akkor magánterületeden eltemetni a legegyszerûbb, csak a körzeti állatorvosnak célszerû bejelenteni a halálát, hogy ne küldjenek figyelmeztetést a kötelezõ védõoltások elmulasztása miatt a késõbbiekben. Ha nincs ilyen területetek (lakásban laktok), akkor a gyepmesteri telepen kérhetsz tanácsot. Õk ha jól tudom térítés ellenében el is viszik a kutyát. Ennek áráról õk tudnak tájékoztatni.
Mink eddig 2 kutyát temettünk el a kertben az egyik kiöregedett a másik meg betegségben 3 évesen pusztult el :( A szomszédom is a kertjében temette el a kutyáját mert elütötte a vonat.Deszkából és fából összeállítottunk egy keresztet belevéstük a nevüket és oda szúrtuk le a földbe ahová temettük õket.Szoval ha van egy kiskertetek v. valami aKkor nyugodtan eltemethetitek
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat.
Mi is a kertben temettük el õket, mindhárman megöregedtek :( Így nekem is jó, mert tudom, hogy békében vannak, nem bántja a testüket semmi, senki nem rúg beléjük... szóval nekem megynugtató, hogy itt vannak a közelemben- a testük is.Van ismerõsöm, aki panelban lekik, a meghalt kutyusát elhamvasztották, így õ is "vele maradt".
Ha meghalnál.
Ne állj meg 13-nál.
A kérdező hozzászólása: az hogy 1 boci, 2 boci , 3 boci...ezzel megnyugtatom magam..nem h mi lesz 50 év múlva. :( de uncsim aztmondza hogy az még messze van..meg hogy szüleim se idõsek 39 éves anya 41 apa

Mit tegyek nagyan magam alatt vagyok mióta szakítottunk úgy érzem jobb lenne ha meghalnék vagy nem is tudom egyszerűen ő kell nekem?

Szóval szakítottunk de én még mindig nagyon szeretem és úgy érzem hogy egyszer?en nem tudom elfelejteni!! Valahogy ? más mint a többi és nem tudnám megindokolni mi az ami miatt szeretem vagyishát nagyon sok dolog és vale nagyon jól éreztem magam mindig eddigi legjobb dolog az volt velem amikor mellettem volt és mindent megadnék hogy megint ölelhessem,csókolhassam de már semmi esélyem nála :(( 20/F

Legjobb válasz: Mindenki jár így legalább egyszer, és mindenki túlélte. :) Ha szakítottatok, mégsem volt más, mégsem volt az igazi.

Mindenki jár így legalább egyszer, és mindenki túlélte. :) Ha szakítottatok, mégsem volt más, mégsem volt az igazi.
Tudom, sz*r érzés. De nagyon fiatal vagy még, hidd el lesz más;) Közhely, de akkor is így van.
Bizony. 10 év múlva csak mosolyogsz majd ezen a dolgon. Túl kell lépni - élni - sajnos...
Én most kezdek kupálódni szakitás terén:) Én is szenvedtem jópárszor szakitás után, de a mostani kapcsolatomnál könnyebben megy valahogy a "túlélés". Akkor lesz a legfájdalommentesebb ha elfogadod a helyzetet, és próbálod megtalálni az életedben a pozitiv dolgokat. Hidd el, sokkal könnyebb igy, mint begubózni és sajnáltatni magad. Persze, éld meg a fájdalmat, sirj ha kell, de aztán állj talpra és keress hobbikat, aknázd ki a képességeidet, legyél nyitott új dolgok felé. Hidd el, te döntöd el, h érzed magad. Csak próbáld meg...

Ha meghalt a TO-n a tanulmányi ügyintézőm és sürgősen szükségem lenne rá, de még nincs új akkor kihez lehet fordulni?

Mikor az els? félévet kezdtem még nem szerepelt a kötelez? törzsanyagok között 3 tárgy, így azt az els? félévben nem vettem fel. Márciusban beraktak az els? félévre 3 tárgyat, amir?l nem tudom, hogy fel kell-e vennem, vagy visszamen?leg már nem. Még 1 hónapja írtam a TO-ra, de az ügyintéz?nk nem válaszolt, ma tudtam meg, hogy meghalt. A szaktársaim közül senki sem tudja, hogy ezt a 3 tárgyat fel kell-e vennünk, még a HÖK-ösök sem. Ebben az esetben, ha nincs ügyintéz? kihez lehet fordulni? Sürg?s lenne, mert ha nem kell felvenni a tárgyakat feleslegesen nem veszem fel.

Legjobb válasz: Hogy hívták a TO-s nénit? Amúgy szerintem nem, mert csak az számít, hogy te melyik félévben kezdtél. Ha akkor nem volt kötelezõ, akkor azt neked most, de késõbb sem kell felvenned.

Hogy hívták a TO-s nénit? Amúgy szerintem nem, mert csak az számít, hogy te melyik félévben kezdtél. Ha akkor nem volt kötelezõ, akkor azt neked most, de késõbb sem kell felvenned.
A hivatalvezetõt keresd fel telefonon, vagy személyesen, neki tudnia kell.
Tuti nem kell felvenni. Amúgy mindig behozhatnának uj tárgyakat te meg ottmaradnál örökre... Ezek csak felmenõ rendszerben élnek.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindenkinek a választ! Telekesi Csillának hívták az ügyintézõt. A TO honlapján egy másik ügyintézõnél láttam a szakom nevét, írtam neki, hátha õ az új ügyintézõ és tud segíteni, de eddig sajnos nem válaszolt. Amúgy szerintem se kell felvenni, viszont nem értem, hogy mit keres akkor bent a Neptunban kötelezõ törzsanyagként. Ez bizonytalanított el, ezért lenne jó, ha valaki válaszolna az egyetemrõl aki biztosan tudja, nehogy akkor derüljön ki, hogy fel kellett volna venni, mikor már végeznék.

Fiatal pár kisgyerekkel? Albérletben? A nagyival lakunk aki 80-on fölül van a lakás sem maradna nekünk ha meghal, semmi nem tetszik neki, de már jó lenne külön költözni. De mi van ha nem jön össze s vissza kell költözni? Valaki hasonlo helyzetbe?

Legjobb válasz: Gondolom amikor vállaltátok a gyereket, a nagyi akkor is ilyen volt. Így döntöttetek. Én inkább az albérletet választottam volna. Persze ha anyagilag megengedhetitek. Ha már nem olyan kicsi a gyerek, te is el tudsz menni dolgozni.

Gondolom amikor vállaltátok a gyereket, a nagyi akkor is ilyen volt. Így döntöttetek. Én inkább az albérletet választottam volna. Persze ha anyagilag megengedhetitek. Ha már nem olyan kicsi a gyerek, te is el tudsz menni dolgozni.
Az van, hogy az ember optimális esetben felelõsséggel vállal gyermeket, nem a bizonytalanba. Albérletbe is lehet babát vállalni, ha van B verzió. Azaz van hova menni, ha teszem azt, nem tudtok megélni.
7-es: gratulálok, te válaszoltál a kérdésre, segítettél megoldást találni....
Hát akkor nincs nagyon sok választás: ha a férjed jövedelme nem elég, akkor neked munka aztán albérlet.
Inkább tûrjetek. Az albérletbe bele fogtok ragadni, pénzt nem lehet megtakarítani mellette. Sohasem lesz saját lakásotok. Ha meghal a nagyi, akkor is ráértek más alternatíván gondolkodni. Az utcára nyilván nem fogtok kerülni egy kisgyermekkel.
Talán elõször biztos háttért kellett volna teremteni, nem gyereket gyártani a semmire...
Nem azt kérdezte, hogy mit csináljon a meglévõ gyerekkel. Ne oktatgassátok, mert felesleges. Ez egy adott helyzet, ebbõl kellene valamit kihoznia. Undorító, hogy mindig osszátok az észt mondván: miért lett a gyerek. Kérdezõ! Ezekkel a támadásokkal ne foglalkozz, örülj, hogy van egy szép babátok.
8-as! Igen segítettem, csak néhány sorral feljebb!
Fiatal pár kisgyerekkel? Albérletben? 27/31 évesek. Fiatal pár?? Ez relatív! Inkább középkorúak perceken belül.
Nem mindegy, hogy hány évesek????? A mamának pedig örülnie kellene, hogy ilyen öreg korára nem magányosan, elhagyatva él, mert ilyen természettel õ is járhatott volna sokkal rosszabbul, hogy minden gyerek otthagyja és rá sem nyitják az ajtót!Ha nem így viselkedne, nyilván több segítséget kapna a gyerekektõl is.Nagyon sokra fog ám menni a mama a nagy büszkeségével és saját házával, ha a lábáról leesik, mondhatom.Most le lehet pontozni, de én nem sok empátiát tudok érezni az ilyen hozzáállású idõsek, vagy úgy általában, ilyen viselkedésû szülõk iránt, ismerek ilyet. szóval, nem kell a fiatalokat hibáztatni. Nektek kérdezõ, jobb lenne, ha a mama szavát egyik fületeken be, másikon ki engednétek.És amíg ott laktok igyekeznétek minél több pénzt megspórolni a jövõtökre.a mama csak magára és a másik unokára gondol, ti meg gondoljatok magatokra és gyûjtögessetek.
17:42 Remélem, majd te is akkor gyártasz, gyereket, ha majd milliomos leszel. Bár jobb lenne akkor sem...
Én mennék, és mentem is albérletbe.Mindenkinek jobb úgy!
22:24 Minden szavával mélységesen egyet kell értenem!!! A kérdezõnek: 27 és 31 évesen még mindig a nullán tartotok, és ahelyett, hogy örülnétek az "ingyen lakhatásnak", piszkáljátok a nagyit, a SAJÁT LAKÁSÁBAN!!!
A kérdező hozzászólása: vidékiek vagyunk, jobb esetbe városba kellene munkát találni s oda menni
A kérdező hozzászólása: 27 én, férjem 31
Bocs, hogy megkérdem, de hány évesek is vagytok?????
A kérdező hozzászólása: ismerösé lenne a albérlet, de még konkrétan nem döntöttünk, csak szeretnénk külön lenni,
A kérdező hozzászólása: ö csak megtür minket itt, egy gyereke van, ö az anyós, de a ház egy másik unokának van szánva, Gyereknek néz minket, söt anyósnak is megmondja, mit hogy csináljon."mig nem voltunk itt neki mindene volt"erröl Mit lehet gondolni?
A kérdező hozzászólása: a mama a férjem mamája, de ö a fönök, egy 3*3 szoba a mienk, ö szobája4*4es, a konyhaba a bejárat az udvarrol van, régebb kint voltak egész nap a nyari konyha helyiségben, és csak este mentek fel a szobába ennyit használták ök a lakást, megvan mindennek a helye semmit nem lehet odébb rakni, az asztalnál 2 szék van, de mi 3an vagyunk s kellene még 1 szék, de ö azt mondta együnk szerre s máris megvan oldva.
"De mi van ha nem jön össze s vissza kell költözni?" Mi lesz a nagyival, ha elköltöztök? Ki fog gondoskodni róla? Az albérlet sem biztos, hogy sima ügy.A fõbérlõk húzni szokták a szájukat, ha kisgyerekes családnak kell kiadni a lakást, mert nehezebb õket kitenni, ha nem fizetnek. Szülõk nem támogatnak titeket? Tudom, nem kell ítélkezni, de ti mégis mire vállaltatok gyereket?
A szüleitek?
De ki fogja a lakást örökölni? Mert ha nem az egyik szülõd, akkor mibõl gondolod, hogy megengedi, hogy ingyen lakjatok ott?
Lehet nektek addig a jó amíg tényleg él a nagyi, mert addig van hol laknotok! Nem tudom anyagilag, hogy álltok, de ha tehetitek menjetek albérletbe, de legalább próbáljatok meg spórolni mert ha nem lesz nagyi és pénz nélkül maradtok akkor nehéz dolgotok lesz, fõleg egy gyerekkel. Albérletbe lehet menni gyerekkel vagy anélkül is, a kérdés, hogy havi szinten kitudjátok e fizetni, és akkor is ha egyéb kiadások jönnek, például betegség? Nem piszkálni akarlak, de tudtátok mire vállalkoztok ha egy gyerek is lesz, hogy ha nem lesz a nagyi nektek onnan menni kell. De ha szerencsétek van a lakás öröklõje nem költöztet ki benneteket, már csak a gyerek miatt sem.
A nagyi van és kész. Mi sem tudjuk, milyenek leszünk 80 évesen vagy leszünk-e még egyáltalán. Egyelõre fogadjátok el azt a lehetõséget, hogy nem kell albérletben laknotok. ez már óriási elõny. Tervezzétek, milyen megoldás jöhet szóba, ha a nagyi már nem lesz és költöznötök kell. Ha tudtok - amit ma nagyon nehéz - spóroljatok, hogy legalább valami nagyon szerény dologba bele tudjatok vágni. Lehet, hogy nektek addig jó, amíg a nagyi veletek van?
A kérdező hozzászólása: ahogy vénül hova tovább, rosszabb mint egy kisgyerek
Azért mert valaki idõs nem feltétlen szent és szeretreméltó.Az én Nagyanyám is kibirhatatlan az érzelmi zsarolásaival, agesszivitásával már tönkretette Anyám életét még az enyémet is valamennyire(együtt laktunk)!Én az elsõ adandó alkalommal leléptem otthoról.Most idõsotthonban van, de még onnan is próbál sakkban tartani, fenyegetõzni( pl hazaköltözik, ha nem látogatjuk ennyiszer-annyiszor, nem viszünk be neki ezt-azt azonnal, stb, Anyám inkább "nem eszik", de kifizeti. Szerintem menjetek albérletbe, mert mi van ha még él 15 évig?Simán elcseszi azalatt a házasságotokat is akár!

Mit tegyek? Az lenne a legjobb mindenkinek ha meghalnék, ugye?

Tisztázzuk, ne játszom, nem hisztizek, és nem vagyok figyelemhiányos, olyan válaszokat nem szeretnék kapni hogy "gondolj arra mit éreznének akik szerettek" stb... mert elfelejtenék, előbb utóbb túltennék magukat, sőt lehet hogy néhányan idővel még örülnének is neki! A történetem: Szüleim elváltak, anyummal évente találkozok, van néhány tesóm, legidősebbel ég soha nem találkoztam, másikkal ritkásan találkozgatunk, egyikkel 2 hetente, fiatalabb tesómmal minden hétvégén találkozok (vele és apuval), legfiatalabbal pedig akkor mikor anyummal, mivel vele lakik. Kolis vagyok, hétvégente találkozok rokonaimmal. Ez még nem ok ilyen gondolatokra, ennél többről van szó. Kiskoromba ha anyu és apu összeveszett mindig én voltam az akin le lehetett vezetni a feszültséget, ha értitek mire célzok. miután elváltak, azt hittem minden rendbe jött, úgy is volt. Csak néha veszekedtem apuval/mamával/húgommal. Mostanában viszont semmit nem csinálok mégis mindig én vagyok a hibás mindenért. Mintha az is az én hibám lenne amihez semmi közöm. Mostanában apum is folyton kiabál velem ha húgom a hisztijével felidegesíti. Tegnap viszont teljesen kifordult magából. Jöttem kifele a wc-ből, hugom az utamban állt, ennyit mondtam: "engedj már el" persze indulatosan hiszen eész nap a hisztijét hallgattam. Erre apu nekemesett, elkezdte rázni az öklét, hogy: "Olyan vagy mint anyád, anyádat nem vertem agyon, de téged szétverhetlek. Ki fog folyni a szemed te hülyegyerek érted?" Ennyire durva még sose volt... Eddig is sokszor rajtam töltötték le az emberek a felgyülemlett feszültséget, nem mondanám hogy megszoktam, de anyun kívül (már több éve) még senki sem ütött meg, csak és kizárólag a lelkemet bántották, belül egy roncs voltam eddig is, sose gondolta még rá hogy újra átélhetek hogy kívül és belül is teljesen tönkre megyek. Én ezt nem bírom, ha már a saját apám is meg akar ölni, ő volt az egyetlen támaszpontom, sokszor csalódtam már benne is, sokszor haragudott rám, de szerettem. most pedig nem tudok még rá sem úgy gondolni hogy szeretem. Az összes szeretetre hasonló érzés elveszett a szívemből. Tükörbe nézve undorodtam magamtól. Mondogattam hogy "te ennél erősebb vagy! Eddig bármit amit kitűztél célul véghezvitted" De a vége mindig az volt hogy az összes motivációm akaraterőm elfogyott, nincs tovább... Elvesztem, és egyre csak az öngyilkosságon gondolkodok. De ha még ehez is gyáva lennék, akkor ne tudom hogy hogy néznék tükörbe...

Legjobb válasz: Hány éves vagy? Nekem is külön utakat járnak a szüleim... Anyummal élek. Vele jó viszont ápolok... De az iskolába folyton engem bántanak ... És már nagyon belefáradtam ... Én is sokat gondoltam az öngyilkosságra... De most már belátom,hogy az nem,old meg semmit és a problémákkal szembe kell nézni ... Ülj le apuddal beszéljétek meg a dolgokat!

Hány éves vagy? Nekem is külön utakat járnak a szüleim... Anyummal élek. Vele jó viszont ápolok... De az iskolába folyton engem bántanak ... És már nagyon belefáradtam ... Én is sokat gondoltam az öngyilkosságra... De most már belátom, hogy az nem, old meg semmit és a problémákkal szembe kell nézni ... Ülj le apuddal beszéljétek meg a dolgokat!
Ne legyél öngyilkos, inkább a [email protected] apádat öld meg szerintem.
Tudom milyen, hidd el, nem vagy egyedül. Nekem a szüleim nem váltak el, de így élni velük sokkal rosszabb mintha elváltak volna, állandóan veszekedés. Itthon is veszekedés, az iskolában is állandóan. Én is belefáradtam... De ne add fel, még van remény, az öngyilkosságra ne gondolj, nem éri meg, még sok minden változhat az életedben.
Lehet hogy apu dühe nem neked szól, hanem valakinek, akit a tudatalattija rád vetít, csak ugye nem tud róla. Olvass pszihológiai témájú könyveket, olvass rá a hellinger féle családfelállítás elméletére, szerintem segít. Utána meg már nagy leszel, elköltözhetsz, lehet önálló életed, csak addig kell kibírnod.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!