Találatok a következő kifejezésre: Ha kiderülne, egy jóbarátod AIDS-es, eltávolodnál tőle (1 db)

Ha kiderülne, hogy egy jóbarátod AIDS-es, eltávolodnál tőle?

Legjobb válasz: szerintem amíg nem keverednék ilyen helyzetbe, el is hinném, hogy nem. de valószínû, az életben másképp történne.

ha megujjaztam egy láynt meg smároltam vele meg bekapta a faszomat akkor lehet valami fertüzés mert én kiütéses letem haverom is és hogy lehet valami fertözés?
szerintem amíg nem keverednék ilyen helyzetbe, el is hinném, hogy nem. de valószínû, az életben másképp történne.
Meg sem fordulna a fejemben, hogy eltávolodjak tõle. Most ha így rágondolok, hogy kik azok, akiket jó barátaimnak tartok, és elképzelem, hogy valamelyiküket megtámadja ez a halálos kór, eszembe sem jutna, hogy bármelyiküket is magára hagyjam ezzel. Az mondjuk biztos, hogy saját magamat sajnálnám rendesen, hogy végig kell néznem, ahogy leépül egy személy, aki fontos nekem, de ez nem befolyásolna.
nem vagyok kényes de megtartanám a tisztes távot.
nem, dehogyis. kiállnék mellette még jobban, mint eddig.
egy oylan embernek akirõl kiderül, h halálos beteg, szerinted milyen érzés ha mindenki eltávolodik tõle? csak képzeljétek magatokat a helyébe!!
Fõleg ha AIDS-es... ami nem terjed érintkezéssel aúúúhh -.- Csak nemi úton.. vagy közös tû használatával.. gratulálok azoknak a senki köcsögöknek, akik eltávolodnának tõle... 14L
hát nekem egy barátomról kiderült, épp ezér olvasgatok most itt, de eszem ágában sincs eltávolodni tõle, inkább csak utánanézek mi mennyire kockázatos, és vigyázok magamra.
én nem távolodnék el tõle hanem segítenék neki hogy boldog legyen abban az idõben ameddig él. hogy érezze hogy számíthat rám. alapból nem terjed az AIDS ölelés meg ilyenek útján. Diana sem lett HIV pozitív amikor megölelt egy AIDS-est.
Nem, csak többé nem nagyon b*sznám seggbe XD
mivel a jóbarátom, ezért ö is vágja, hogy nem köll közelébe menjek
Nem valószínû hogy 'csak' emiatt eltávolodnék tõle. A barátaimmal amúgy sem ápolok olyan kapcsolatot ahol elkaphatnám tõle, másrészrõl meg attól vagyok a barátja hogy akármekkora szarban kitartok mellette. Még az sem érintene olyan rosszul, ha valahogy mégis elkapnám tõle.. de azzal nem tudnék együtt élni hogy egy ilyen elkeserítõ helyzetben én elmentem mellõle.. Egyébként meg az is befolyásolna azért hogy hogyan kapja el. Azért nem mindegy, hogy vérátömlesztéssel mondjuk vagy azért mert egy ordas k.rva/b.zi.
Nem..Mivel olyan kapcsolatba egy BARÁT-tal nem kerülök, ahol terjed az aids. Viszont ha ellenkezõ nemû [annak ellenére, hogy gondolom õ alapbol nem menne..] nem mennék vele buliba, és nem is innék vele..
Elméletben biztos kitartanék mellette.., de nem lehetek biztos benne hogy hogyan reagálnék erre a valóságban. Szerintem nem távolodnék el tõle, de biztos lenne bennem valami félelem. Bár tisztában vagyok azzal, hogy azt nem lehet csak úgy elkapni.. mégis.
Nem, de nem smaciznék vele továbbra sem...
Semmiképp nem hagynám magára, mindenben a segítségére lennék.
neeeem!! Testközelbe nem kerülnék vele!!
Az igaz barátok a roszban is velünk vannak.
Egy dolog a szándék, más dolog a tett. Félek, hogy nem lennék elég erõs... és igen. üdv.: hegedor
Azt hiszem igen. De mivel nincs igazán jó barátom, a kérdés nem igazán érint.
Nagyon hülye kérdés, ezért miért kéne?
Nem hangzik szépen de valószínûleg igen. Azonban, lennék olyan gerinces, hogy ezt bevallanám. Adnék neki rá lehetõséget, hogy "leköpjön" és talán megértsen. Ha igazán barátom, nem szeretnék csak úgy... csendben elmúlni mellõle.
Valamennyire biztos, de nem szándékosan. Egyféle védekezõ mechanizmus lépne életbe és kerülném. Fõleg azért, hogy ne lássam szenvedni, és leépülni.
Ez egy hülye kérdés. Ha valaki tényleg jóbarát, ilyen helyzetben is mellette maradsz és megpróbálsz mindenben segíteni neki. A fertõzés veszélye meg nem is áll fent, mivel ha egy jóbarát, akkor ott nincs olyan kapcsolat, ahol az aids terjedhet.
Elõzõ szerintem nem ide akarta tenni ezt a választ. Egyébként sose távolodnék el tõle.Sõt, mindent elkövetnék hogy valahogy könnyebbé tegyem az életét, hogy valamennyire normálisnak tudja érezni magát. Szerintem aki igennel vagy még talánnal válaszol erre a kérdésre az nem tudja milyen érzés az hogy van egy igaz barátod, vagy még nem érzett ilyet senki felé.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogy van az "Izsák" név Németül?

3

Sulit váltsak? Hogyan illeszkedhetnék be?

Az általános iskolában minden rendben volt, megvolt a baráti köröm, vidám, szerethető lány voltam. Aztán gimibe mentem, és minden megváltozott. A szüleim "majdnem válása" miatt, és mert az egészségi állapotom se volt túl jó, elég zárkózott, csöndes, visszahúzódó lettem. Nem sikerült rendes baráti körre lelnem, úgy tűnik, teljesen levegőnek néznek, ha beégek(ami sokszor előfordul) akkor kiröhögnek.. eldöntöttem, hogy én nem folytatom ezt, és nem fogok még három évig itt szenvedni. Szeretnék új iskolába menni, remélem, hogy ez jó megoldás.
Viszont félek is, hogy új helyen nem tudnék beilleszkedni. Lehet, hogy lesznek nagyon jó barátaim, amikre nagy szükségem van, de lehet, hogy nem. Végülis ha átmegyek, akkor tizedikbe mennék, egy összeszokott társaságba. És nem is vagyok olyan csaj, aki úgy beleillik a tömegbe. Nem iszom, nem dohányzom, ügyelek a tanulásra, nem vagyok bulizós típus, és nem életcélom összefeküdni minden héten valakivel. Mi van, ha ezért meg ott leszek kiközösítve???
Mi legyen? légyszi segítsetek!!!
15/l

6

Tudtok pár olyan dolgot felsorolni amit nem tudok magamról mint pl. : akorra az alkarunk mint a lábfejünk vagy ha falnál vagy és kinyújtod a lábad nem tudod két kézzel felemelni magad?

4

Hogyan legyünk jobb emberek? Mit tegyünk, hogyan fogjunk neki? Hogyan változzunk?

Amikor reggel felkeltek, megvagytok elégedve magatokkal? Büszkék vagytok eddigi tetteitekre?

4

Hogy küzdhetném le?

Először is bocsánat , hogy ebbe a kategóriába irtam , de minél több választ és segitséget szeretnék.Szerintem nálam gátlásosabb , maximalistább ember nincs , akinek ekkora a megfelelési kényszere. Mindenben a legjobbat szeretném nyújtani , még a boltig is 10 percig készülődök . Nem büszkeségből , de mindenki azt mondja , hogy nagyon szép vagyok DEEE egyáltalán nincs önbizalmam. Az arcomon néha pattanások jönnek ki , ilyenkor alapozóval takarom el a hibákat , de mikor nem tökéletesen tiszta az arcom akkor kimondhatatlanul rosszul érzem magam . Tükörbe se akarok nézni , undorodom tőle (pedig nem is feltünő , csak én reagálom túl ) , olyankor az emberek szemébe se akarok nézni , nem beszélgetek senkivel és alig várom , hogy elteljen a suli idő és haza mehessek (szinte bújkálok a suli folyosóján és kézzel takarom az arcom , hogy nehogy valaki észrevegye a bőrhibámat) El se hiszitek milyen szörnyű úgy felkelni minden nap , hogy rettegve nézek a tükörbe, hogy megint csúnya az arcom ? Ellenben mikor tiszta az arcom nagyon jól érzem magam , barátságos és nyilt vagyok másokkal szemben . Tudom SZÖRNYŰ még hallani is ezt a felfogást , de nem tehetek róla. Igy van ez a hajammal is , mikor rosszul áll vagy a ruhákkal. Ha tetszik amit a tükörben látok , jól áll és tetszik is a ruha ami rajtam van akkor egész nap jó kedvem van a suliban . Ha egy kis dolog is nem tökéletes rajtam ( haj, köröm , ruha, smink ) akkor elmegy minden kedvem és alig várom , hogy haza mehessek . Nagyon sokáig készülődöm minden hová , mindenre odafigyelek, próbálok !!!MINDIG!!! a toppon lenni . Nem csak a külsőmmel kapcsolatosan vagyok ilyen , hanem a viselkedésem szempontjából is . Mindenre oda figyelek, hogy szépen beszéljek , civizilizáltan viselkedjek.Egyszóval nagyon ritkán tudom elengedni magam .Nem tudnék ugrálni és vihogni az utcán meg hangosan röhögcsélni mert zavar , hogy más mit gondol rólam . iszonyúan gátlásos vagyok:(

1

Teljesen össze vagyok zavarodva és fogalmam sincs róla, hogy ki is vagyok/leszek. Hagynom kéne, hogy az idő rendezze el a dolgokat vagy találjak valami kényszermegoldást?

Idén kezdtem a fősulit. Alig telt el 3 nap és már elbizonytalanodtam a jövőmet illetően. Lehetséges, hogy annyira rosszul választottam, hogy már elveszítettem azt aki vagyok, de még halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mihez akarok kezdeni. És cél nélkül nincs értelme élni. Viszont most egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy merre kéne indulnom. És lassan beleőrülök. Nagyon kíváncsi vagyok más véleményekre, mert megtorpantam. Köszönöm a válaszokat!

2

Hogyan lehet nevet változtatni, hogyan zajlik ez?

Még az érdekelne ezzel kapcsolatban, hogy ha nevet változtatok és PL:van egy szakmai bizonyítványom amiben az eddigi nevem szerepel.Az is meg változik?,de hogyan?

1

Miért van az, hogy? (Kérdésed rövid, a válaszod hosszú)

.... amint kilépek az utcára szorongok addig, amíg a gondolataim le nem kötnek? Vagy, hogy, ha este vagyok kint, akkor összehúzom magam, és reszketek és próbálok a Bátyám vagy bárki más háta mögé bújni, ha éppenséggel velük vagyok? Hogy azt képzelem, hogy rajtam nevetnek azok, akiket nem is ismerek? (Ehhez kapcsolódóan volt egy rossz élményem. A Bátyámékkal mentünk inni, és már ott volt a Bátyám meg az exem meg egy 3. srác és megkérdezte, hogy "melyiküket akarod megijeszteni?" Szerintem normálisan voltam felöltözve, és a hajam sem állt szanaszét. Az viszont, amit mondott, rosszulesett, utána nem nagyon szóltam akármit is... Vagy miért van az, hogy nem tudok ismerkedni új emberekkel egy közösségben, de pl, ha elmegyek egy okmányirodába diákot csináltatni, és ott ül egy lány, simán szóba elegyedek vele? Vagy pl suliba is amikor az egész osztály ott van, nem szoktam sokat beszélni (új osztály, szakma), de ma is az egyik lánnyal, hogy ketten voltunk, jól el tudtunk dumcsizni.. Annyi, hogy Nekem a Bátyám társasága a társasága, meg még van két barátnőm, akiket nagyon szeretek. Meg ma is rossz volt, hogy állok a buszmegállóban, jön a busz, megkérdezi egy roma srác aki egy csapatban volt, hogy mennyi az idő és gúnyosan vigyorog...Meg az is, hogyha a megszokott társaság tagjaival külön-külön vagyok, órákat tudok beszélgetni, de máskülönben néha-néha szólalok csak meg...
19/L

2

Minden napomat unom, egyhangúnak és szürkének érzem, mit tehetnék?

Reggel felkelek, mindig ugyan abban az időpontban, ugyan úgy, és ugyan akkor megyek iskolába, éppen beesek, aztán ott dekkolok 2-ig, hazamegyek, és tanulok estig.

Heti három edzésből, jó ha 2x el tudok menni. Otthon a tanulás mellett a papagájommal foglalkozom, természetesen azt is "tanulás" közben, de azon kívül semmi mást nem tudok csinálni. Szeretem, imádom a kis tollast, de szeretnék kimozdulni a városba is. De időm se engedi a tanulás miatt, meg a szüleim se nagyon. Mindig azt mondják, hogy féltenek, pedig elmondom hogy mikor érek haza, kivel megyek, és hova.
Tehát a délutánjaim is ugyan olyanok, mikor nem tanulok, gépezek, vagy olvasgatok, de hiányzik az emberi társaság és a személyes kontaktus velük, főleg hogy az iskolában nincsenek igazán barátaim.

Van egy "kapcsolatom" amit titokban tartunk, szintén a szüleim miatt, mert nem kedvelik az illetőt. Jobban mondva csak az édesanyám az, aki mindenbe beleszól. Õ nem a suliba jár, így vele titokban tudunk csak találkozni, és ritkán...

Nem iszom, és nem cigizem és szórakozóhelyekre sem járok, bár egy-két házibuliba nagyon szívesen elmennék, de oda se nagyon engednek. Mikor felhozom a témát hogy bemennék a városba, mindjárt jön a kavarás, ha olyan emberekkel megyek akiket nem ismernek. Voltatok már ilyen helyzetben?

16/L

8

Mit tegyek? (többi lent)

Ha mondjuk tetszik egy lány és talizni akarnák vele egyből begörcsölök és félek minden lánytól... hogy tudnám ezt korrigálni? valaki segítsen légyszíves

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!