Találatok a következő kifejezésre: Ha kiderülne, egy jóbarátod AIDS-es, eltávolodnál (1 db)

Ha kiderülne, hogy egy jóbarátod AIDS-es, eltávolodnál tőle?

Legjobb válasz: szerintem amíg nem keverednék ilyen helyzetbe, el is hinném, hogy nem. de valószínû, az életben másképp történne.

ha megujjaztam egy láynt meg smároltam vele meg bekapta a faszomat akkor lehet valami fertüzés mert én kiütéses letem haverom is és hogy lehet valami fertözés?
szerintem amíg nem keverednék ilyen helyzetbe, el is hinném, hogy nem. de valószínû, az életben másképp történne.
Meg sem fordulna a fejemben, hogy eltávolodjak tõle. Most ha így rágondolok, hogy kik azok, akiket jó barátaimnak tartok, és elképzelem, hogy valamelyiküket megtámadja ez a halálos kór, eszembe sem jutna, hogy bármelyiküket is magára hagyjam ezzel. Az mondjuk biztos, hogy saját magamat sajnálnám rendesen, hogy végig kell néznem, ahogy leépül egy személy, aki fontos nekem, de ez nem befolyásolna.
nem vagyok kényes de megtartanám a tisztes távot.
nem, dehogyis. kiállnék mellette még jobban, mint eddig.
egy oylan embernek akirõl kiderül, h halálos beteg, szerinted milyen érzés ha mindenki eltávolodik tõle? csak képzeljétek magatokat a helyébe!!
Fõleg ha AIDS-es... ami nem terjed érintkezéssel aúúúhh -.- Csak nemi úton.. vagy közös tû használatával.. gratulálok azoknak a senki köcsögöknek, akik eltávolodnának tõle... 14L
hát nekem egy barátomról kiderült, épp ezér olvasgatok most itt, de eszem ágában sincs eltávolodni tõle, inkább csak utánanézek mi mennyire kockázatos, és vigyázok magamra.
én nem távolodnék el tõle hanem segítenék neki hogy boldog legyen abban az idõben ameddig él. hogy érezze hogy számíthat rám. alapból nem terjed az AIDS ölelés meg ilyenek útján. Diana sem lett HIV pozitív amikor megölelt egy AIDS-est.
Nem, csak többé nem nagyon b*sznám seggbe XD
mivel a jóbarátom, ezért ö is vágja, hogy nem köll közelébe menjek
Nem valószínû hogy 'csak' emiatt eltávolodnék tõle. A barátaimmal amúgy sem ápolok olyan kapcsolatot ahol elkaphatnám tõle, másrészrõl meg attól vagyok a barátja hogy akármekkora szarban kitartok mellette. Még az sem érintene olyan rosszul, ha valahogy mégis elkapnám tõle.. de azzal nem tudnék együtt élni hogy egy ilyen elkeserítõ helyzetben én elmentem mellõle.. Egyébként meg az is befolyásolna azért hogy hogyan kapja el. Azért nem mindegy, hogy vérátömlesztéssel mondjuk vagy azért mert egy ordas k.rva/b.zi.
Nem..Mivel olyan kapcsolatba egy BARÁT-tal nem kerülök, ahol terjed az aids. Viszont ha ellenkezõ nemû [annak ellenére, hogy gondolom õ alapbol nem menne..] nem mennék vele buliba, és nem is innék vele..
Elméletben biztos kitartanék mellette.., de nem lehetek biztos benne hogy hogyan reagálnék erre a valóságban. Szerintem nem távolodnék el tõle, de biztos lenne bennem valami félelem. Bár tisztában vagyok azzal, hogy azt nem lehet csak úgy elkapni.. mégis.
Nem, de nem smaciznék vele továbbra sem...
Semmiképp nem hagynám magára, mindenben a segítségére lennék.
neeeem!! Testközelbe nem kerülnék vele!!
Az igaz barátok a roszban is velünk vannak.
Egy dolog a szándék, más dolog a tett. Félek, hogy nem lennék elég erõs... és igen. üdv.: hegedor
Azt hiszem igen. De mivel nincs igazán jó barátom, a kérdés nem igazán érint.
Nagyon hülye kérdés, ezért miért kéne?
Nem hangzik szépen de valószínûleg igen. Azonban, lennék olyan gerinces, hogy ezt bevallanám. Adnék neki rá lehetõséget, hogy "leköpjön" és talán megértsen. Ha igazán barátom, nem szeretnék csak úgy... csendben elmúlni mellõle.
Valamennyire biztos, de nem szándékosan. Egyféle védekezõ mechanizmus lépne életbe és kerülném. Fõleg azért, hogy ne lássam szenvedni, és leépülni.
Ez egy hülye kérdés. Ha valaki tényleg jóbarát, ilyen helyzetben is mellette maradsz és megpróbálsz mindenben segíteni neki. A fertõzés veszélye meg nem is áll fent, mivel ha egy jóbarát, akkor ott nincs olyan kapcsolat, ahol az aids terjedhet.
Elõzõ szerintem nem ide akarta tenni ezt a választ. Egyébként sose távolodnék el tõle.Sõt, mindent elkövetnék hogy valahogy könnyebbé tegyem az életét, hogy valamennyire normálisnak tudja érezni magát. Szerintem aki igennel vagy még talánnal válaszol erre a kérdésre az nem tudja milyen érzés az hogy van egy igaz barátod, vagy még nem érzett ilyet senki felé.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szeretnék kérni A kör-horror filmről véleményeket?

4

Ha a barátnőm évente egyszer mondja nekem, hogy szeret (én meg szinte naponta mondanám neki), akkor vajon tényleg szeret?

9

Született balféknek érzem magam. Nem hogy nem értek semmihez igazán, még a legegyszerűbb dolgok is problémát okoznak, és nincs is szinte semmilyen sikerélményem. Próbálok megváltozni, de mindenhez tök ügyetlen vagyok. Hogy segítsek magamon? 17/F

2

Hogyan tűzzek ki célokat? Érdemes egyáltalán?

Elég az, ha napi célokat kitűzök, vagy szükséges hosszútávúakat is? Mert így elég nehéz belegondolni, hogy hol tarthatok ekkor meg akkor, sajnos nagyon pesszimista vagyok a legrosszabbra számítok. Egy napra még tudnék tervezni. Nem tudom, hogy van az arany középút azok között, hogy mondjuk felírom célnak azt is, hogy most megiszok egy teát, és "ezaz, ezt is kipipálhatom", és a között, hogy mondjuk 3-4 év múlva egy jó autóm lesz.
Remélem érthető a kérdés:)18f

2

Hogyan tudnám növelni az önbizalmamat?

13 éves vagyok, lány. Tudom, nagyon nagyon fiatal ahhoz, hogy mondjuk megtaláljam a helyes utamat a világban, vagy ilyesmi..., de engem nagyon zavar, hogy mindig magamat mindig mindenki mögé sorolom, magamban csak a rosszat látom. Tehetségem sincs semmihez, habár, tudom, a tehetség idővel kiderül. De mi van akkor, hogyha semmiben nem vagyok tehetséges? Félek a változásoktót, mert nem tudom, hogy hogy reagálnék rájuk. Ismerkedni sem merek. De nem pl idegenekkel, hanem az osztálytársaimmal sem... Tudnátok valahogy segíteni? Előre is nagyon köszönöm:)

2

Létezik örök barátság?

3

Nem baj, hogy a nyarat a hobbikra, sportra, olvasásra szánom, kevésbé a társaságra, mint az átlag?

Számomra a nyár arra van, hogy végre olvassak regényeket (iskolaidőben a kevés szabadidőmből lusta vagyok erre szánni sajnos), végre kézműveskedjek, végre többet mozogjak és többet foglalkozzak a hobbijaimmal.

Más fiatalok vagy dolgoznak és haveroznak felváltva, vagy nyaralnak szinte egész nyáron vagy táborból táborba mennek.

Mikor épp valaki mesél, mindig elgondolkozom, hogy hiba-e, hogy én máshogy fogom fel, lesz-e hátrányom belőle.
Ugyanis én elképzelni se bírom, hogy folyamatosan társaságban legyek, iszogassak, strandoljak, kártyázzak, dumáljak.
A nyarat arra szeretem felhasználni, hogy a tanuláson kívül másban is fejlődjek.

Tudom, nekem nem annyira fontosak a társas kapcsolatok és maximalista is vagyok.
Nem tudok társaságban lenni, semmittéve lazítani és csak azt élvezni, hogy együtt vagyunk.
Csakhogy ebből lesz bajom később?
Alapvetően magamnak való ember vagyok, és amik érdekelnek, azok is fontosak a haverok mellett. ISTP személyiségtípus vagyok, az ISTP-k jó műszaki érzékűek, szeretnek bütykölni, technikáról, tudományról gondolkozni, egyedül lenni. Lehet, hogy ezért vagyok ilyen?

Amúgy haverozok én is, hívnak ők is, szervezek én is, strandolunk, piknikezünk, kirándulunk, társasjátékozunk, sétálunk. Kettesben is "elkapjuk egymást" dumálni, kisebb csoportokban is. Szóval nem ülök itthon H-V. Viszont mondjuk 7 napból hármat már egyedül töltök, és ki is töltöm a napomat, ma is egyedül voltam és csupán két óra volt semmittevés ebből.

20/L

5

Nem találom a helyemet a világban. Miért?

13 éves vagyok, itt a nyár, és még nagyjából semmit sem csináltam a nyári szünetben, mert úgy érzem nincs senki, aki olyan lenne, amilyen én vagyok, hogy el tudjak vele szórakozni. Egyszerűen magam sem tudom ki vagyok, és nem találom a helyemet a világban. Van két lány, velük vagyok legtöbbször ha van rá lehetőségem, de az egyik lány minden nap délutántól estig a városban bandázik, a másik lány meg otthon ül a fenekén egész nap, és soha nem mozdul ki. Én is a 2. kategóriába tartozom, de csak mert nincs kivel legyek. Én nem szeretem a nagy nyüzsgést, a városozást, de szeretek sétálni a tónál, az erdőkben, ahol nyugodt a környezet, és nem szeretek egész nap otthon lenni, még is erre kényszerülök, és már nagyon unatkozom. Elfoglaltságként regényt írok és énekléssel vezetem le a feszültséget, estefelé már sétálni szoktam, hogy felfrissítsem a gondolkodásomat. Ilyenkor általában azon gondolkodom, hogy ki is vagyok én valójában, és mit is akarok... Jó lenne már tudnom, hogy ki és milyen is vagyok valójában...

1

Mit érek én? 20/L

Úgy érzem felesleges anyagpazarlás a létem. Egész életemben próbáltam megtalálni azt, amitől bizonyos tekintetben "több vagyok mint mások" vagyis, hogy hasznos vagyok, egy tehetséges ember. De nem találtam meg a helyemet. Az energiáimat a tanulásba öltem, de abból is úgy tudtam eredmény produkálni, hogy folyamatosan seggeltem. Elmentem még előző évben egy pályatanácsadásra, ahol a legtöbb teszten átlagon ALUL teljesítettem. Iszonyatosan szégyenlem magamat miatta, hogy se valamiféle természetes intelligenciát nem tudok bemutatni, sem képességekkel nem rendelkezem. Talán ezen túl is tudnám tenni magamat, mert manapság -valljuk be- nagyon sok ostoba ember szaladgál az utcákon, azonban még a kinézetemmel -ami, mint nőnek fontos lenne- sem tudom büszkévé tenni magamat. Elégé alaktalan vagyok: erős testalkatú vagyok és egy kicsit férfias beütéssel, természetesen lehetne itt a sportokra hivatkozni, de meg kell érteni, hogy nekem már egészen kicsi korom óta a tesi órák kész szenvedések voltak, nem szeretek mozogni és a sportokat. Egyedül anyám dicsér meg, de ő is ilyen kötelesség tudatból, meg gondolom érzi, hogy nem szeretem magamat. De apámnak csak haza kell jönnie és áradoznia a kollégái sportoló lányairól, hogy milyen szépek és ügyesek és azonnal veszem a fonalat, a NEKEM MIÉRT NEM ILYEN A LÁNYOM?! fonalat.
Ha minden jól megy szeptemberben kezdhetem az egyetemet, de félek, hogy felesleges egy hozzám hasonló evolúciós zsákutcának bármit is terveznie, mivel úgy is halálra vagyok ítélve a természet által. Mondja meg nekem valaki, hogy mi a fenéért létezem?

8

Mit csinál az az ember aki akar valamit az élettől, de a továbbtanulás az idén nem tette lehetővé ezt az előrejutást?

viszont úgy érzi, hogy dolgozni elmenni érettségi után olyan lenne, mintha valaki agyatlanül, ergo hülyén=diploma nélkül, vágna bele bármibe is

érdekel, de rettentül egy bizonyos téma, a továbbtanulás viszont erre a szakra, nem csak most kevés esélyű, hanem a további években is..ha elkedzednék melózni jövőre az meg olyan fura lenne bazira, mert úgy érzem még tanulnom kéne...valszeg ez csak a média, szülők nevelték belém és tök rossz...mert ugye azt rebesgetik, hogy a diploma az kötelező az intelligens embernek

ja a másik variáció, hogy 5. éven maradok a suliba és tanulok vmi szakmát, de csak olyan tudnék, ami egyáltalán nem érdekel és csak időhúzás lenne

köszi (hogy elolvastad)

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!