Találatok a következő kifejezésre: Ha gyermeked majdani foglalkozását is (1 db)

Ha gyermeked születésekor majdani foglalkozását is megválaszthatnád, megtennéd? Ha igen, mit választanál?

Legjobb válasz: Nem tennék ilyet, hiszen ez már valamibe való belekényszerítése a gyereknek. Döntsön õ, ha nagy lesz!

Nem tennék ilyet, hiszen ez már valamibe való belekényszerítése a gyereknek. Döntsön õ, ha nagy lesz!
nem tenném meg
dehogy tenném meg:) legfeljebb polihisztor lenne. abból tud váltani:)
Biztos, hogy nem! De ha muszáj lenne, akkor a fiú mentõorvos lenn, a lány pedig tetováló mûvész. De nem választanám meg :)
Õ legyen a jótündér:) vagy a jóságos varázsló:)
Nem.
ez nem az én feledatom!! nem tuni elõre mihez lesz kedve, milyen beállítottságú lesz
Ez nem a szülõ feladata.
Nem tenném meg, szerintem a gyerek sem szeretne...belekényszeríteni valakit valamibe..áhh nem:S
Saját döntése, hogy mit választ, nem nekem kell eldönteni.
▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓███▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓▓██▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▒▒███▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓███▒▒█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓███▒▒█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓██▒░▒█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓░▒▒█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓▒▒▒█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓▒▒▒██▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒██▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒██████████████████████▓▒▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▓█████████████████████▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒░░░░░░░░░░░░░. ▓█▓▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓███▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓█████████████████▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒██░░░░░░░░░░░░░░▓█▓▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓█▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓██▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒█████████████████▒▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒██░░░░░░░░░░░░░░▓█▓▒ ▒▓█▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓█▓▒▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓██▒▒ ▒▒██▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒█████████████████▒▒ ▒▒▓██▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒██▒░▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒░░▓█▓▒ ▒▒▒▓███▓▓▓▓▓▓▓▒██▓▒▓▓▓▓▓▓▓▓▓▒▒▒██▓▒ ▒▒▒▒▒▓██████████████████████████▒▒▒ ▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ ░░█░░░█░█░▄▀░█▀▀░░░░▀█▀░█░█░█░▄▀▀░░ ░░█░░░█░█▀░░░█▀░░▄▄░░█░░█▀█░█░░▀▄░░ ░░█▄▄░█░█░▀▄░█▄▄░░░░░█░░█░█░█░▄▄▀░░ 1. ▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▒▒▒▒▒▒▓▓▓ ▒▓▓▓▓▓▓░░░▓ ▒▓░░░░▓░░░░▓ ▓░░░░░░▓░▓░▓ ▓░░░░░░▓░░░▓ ▓░░▓░░░▓▓▓▓ ▒▓░░░░▓▒▒▒▒▓ ▒▒▓▓▓▓▒▒▒▒▒▓ ▒▒▒▒▒▒▒▒▓▓▓▓ ▒▒▒▒▒▓▓▓▒▒▒▒▓ ▒▒▒▒▓▒▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▒▒▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▒▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▓▒▓▒▒▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▓▒▓▓▓▓▓▓▓▓▓▓ ▒▓▒▒▒▒▒▒▒▓ ▒▒▓▒▒▒▒▒▓ ...... ▀▀▀▀▀▀▀▀ ...... ▀▀▀ ▀ ▀▀▀ ......█ █ ......█ █......▀▀▀...▀▀▀. ......█ █......█......█......█.....█ █......█ █ ......█ █......█......█....█ █......█ █ ...... ▀▀▀ ▀ ▀▀▀...█......█.....█ █......█ █ ...... ▀▀▀ ▀ ▀▀▀.....█......█......█ █......█ █ ......█......█...... .█ █......█ █ ...... █....█......█ █......█ █ ......█...... . █ █......█ █ ...... ...█ ████████ █


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mindenki akit kicsit is kezdek megszeretni, eltűnik. Miért? (több lennt)

Most is e-maileztem egy csomót 2 lánnyal (nem magyarok), már kezdtem őket megszeretni, és egyszer csak nem írnak többet, vagy megírják, hogy, "sorry, because I didn't write, but I love you my friend <3 heheh XD" Ennyi volt. Miért van ez? Miért van, hogy a családomon kívül nem sikerül hosszú távú, szoros kapcsolatokat fűznöm senkivel? Senki nem is kíváncsi rám. Szakkörön sem, ahova járok. Hozzám sosem jön oda senki, én meg ha odamegyek, felteszek egy "felvezető" kérdést, aztán jön a válasz, és visszafordul a partneréhez. Tegnap nem tudjátok mennyire jól esett egy köszönés. Este még tök boldog voltam, mostmegmár, hogy lepattintottak, megint összezuhantam. Jó, annyira nem komoly, hogy összezuhanjak, de rosszul esik, és néha arra gondolok, hogy nekem nem kellenek barátok, megvagyok én egyedül is, de közben tudom, hogy nem így van, mert szeretetre vágyok.

Amúgy bocs, hogy ilyen nyálasra sikerült, meg önsajnálósra, nem szántam annak. Köszi a válaszokat előre is :)

10

Miért kérdezi mindenki hogy mit tennél ha egy nap az ellenkező nem testében ébrednél?

Úgy értem,milyen retardált kérdés ez?Nem nyilván való a kérdezőnek?Szerintem mindenki tudja mit csinálna ha a nemi szerve kicserélődne egy napra.És miért EGY NAPRA?(a legtöbben ezt kérdezik)Így még nyilván valóbb hogy a többség csak dugna.Egy nap alatt mit lehetne csinálni egy idegen testtel?Szexuális dolgokat.Nem élheted át a másik nem életét,milyen lenne a szociális helyzeted,miken kéne keresztül menned,tényleg másként gondolkodsz-e majd,ez a kérdés egyszerűen nem ad semmi táptalajt a komolyabb gondolatok számára,szerintem akik az ilyeneket kérdezik ráizgulnak a válaszokra,és csak ezért írják ki.Több értelme lenne ha azt kérdeznék hogy mi lenne ha az egész hátralévő életed ellenkező neműként kéne eltöltened,na akkor lenne min gondolkodni.

2

Senkinek érzem magam a férjem mellet! Mit tegyek?

A férjem nagyon sikeres vállalkozó. Egy cégcsoport 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője igazgatója. Vannak cégei itthon, Szlovákiában és Romániában. Bármibe kezd az sikeres lesz.
Én meg kész csődtömeg vagyok. Jelenleg nem dolgozom mert nem találok állást. Az ő cégeinél nem dolgozhatok mert nem engedi. De nem is segít munkát találni mert ő úgy van vele, hogy minek. Próbálkoztam már pár saját vállalkozással is, de mind becsődölt sajnos. Aztán hallgathattam tőle, hogy "én megmondtam".
Nincs semmi sikerélményem és olyan értéktelennek érzem magam. Gondolkoztam valamilyen önkéntes munkán erre meg kiröhögött, hogy és közölte, hogy hülye aki ingyen dolgozik.
Úgy érzem semmit sem érek mert csak úgy vagyok:(

Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy ne érezzem magad értéktelennek?

11

Miért vagyok önsors rontó?

11

Hogyan tudnék változtatni ezen?

Azok a srácok, akik bepróbálkoznak nálam, nem igazán érdekelnek. Rájuk nem tudok úgy tekinteni, mint egy olyan srácra akivel valami kialakulhat közöttünk (igaz ez sokszor azért van mert nem jön be az adott személy, de volt már, hogy külsőre tetszett, mégsem kellett nekem). Õket mindig visszautasítom.

Nekem mindig azok a fiúk kellenek, akiket én nézek ki magamnak, nekem csakis ők a céljaim. De ha egy fiút kiszemelek, akkor hosszú hónapokig csak érte vagyok oda, viszont az ilyenek meg nem igazán akarnak tőlem semmit. Mégis én azt akarom, hogy én szerezzem meg őket. Persze nem úgy, hogy nyomulok vagy durván kezdeményezek, hanem csak megpróbálom felkelteni a figyelmüket apró trükkökkel. És ha tudom hogy nem kellek a srácnak, akkor ennek ellenére mégis hónapokig csak érte vagyok oda, és csak akkor tudom elfelejteni, ha jön valaki más aki hasonlóan bejön.

Volt már olyan is, hogy egy srác próbálkozott nálam, de én nem akartam tőle semmit, pedig helyes volt. Aztán lekoptattam, és később mikor már nem érdekeltem őt, mikor már ő is leszart engem, na akkor nekem elkezdett bejönni. Miért van ez és hogyan tudnék változtatni ezen?

1

Hogyan legyek lázadó?

2

Lusta vagyok és motiválatlan. Hogy másszak ki ebből?

Már ott tartok, hogy szeretnék ebből az állapotból kikerülni, de egyelőre a lustaságom erősebb.
Hiába határozok el valamit (pl. hogy elkezdek edzeni) valahogy mindig elmarad... Nincs erőm és kedvem küzdeni, inkább legszívesebben feküdnék, aludnék egész nap. Elkeserítő, mert az eszem tudja, hogy elpocsékolom a napjaimat, mégsem tudok ráparancsolni magamra. :(
Boldog kapcsolatban élek, van munkám, bár az nem ad túl sok sikerélményt... de megvan mindenem és minden emberi számítás szerint boldognak kéne lennem.
Csak a lustaságom miatt nem tudom legyőzni a lustaságot. 22-es csapdája. Mit tegyek?

6

Miért nem megy a beilleszkedés a velem egykorúakkal?

Szeptembertől kollégiumba fogok járni, valószínűleg nálam fiatalabbakkal és félek, hogy nem ki fognak közösíteni.
Oviban még népszerű voltam, alsó tagozatban elfogadtak az osztálytársaim olyannak amilyen vagyok. De pl. a nyári táborban már nem. 7 évesen küldtek először táborba. Átlag kislány voltam (csak gomba hajam volt és a bátyám kinőtt ruháit viseltem, amikért külön csúfoltak mindig), mindenkire mosolyogtam és mindenkivel beszélgetni akartam, de mindenki sokkal idősebb volt nálam, és mind hátat fordítottak nekem. Senki sem akart szóba állni velem, sokszor kizártak a szobából, megvertek és eldugták a ruháimat. Ez még két nyárig ment így.
4.-ben már elég visszahúzódó és félénk lettem. Ráadásul a régi sulimban nagyon elszaporodtak a "rómaiak" és a magyar gyerekeket tömegével íratták át máshova. Ahogy engem is. 5.-ben egy másik iskolában kezdtem, ahol az egyik barátnőm tanult egy osztállyal felettem. Az első napon rögtön oda mentem az osztályomba járó többi lányhoz, akiknél már elkezdődött a "ku *válkodás-alkoholizmus" időszak. Nem voltak rajtam divatos ruhák, csak az amit kényelmesnek találtam: mackóegyüttes, mert azt szerettem. Az arcom pedig pattanásos volt, hisz akkor serdültem. Próbáltam beszélgetni velük, de kiközösítettek és 8.-ig ment a bántalmazás és a piszkálódás.
Gimiben, az első nap az fogadott, hogy az osztályomban mindenki ismer legalább egy embert, csak én nem ismerek senkit. A saját tagozatomból próbáltam ismerkedni, de beszéd közben az emberek mindig egyre hátrébb léptek tőlem. 3.-ban azért már a rajzosokkal jól kijöttem, 3 barátom is lett, ma már csak az egyikkel tartjuk a kapcsolatot. 3.-ban átmentem másik iskolába, hogy inkább szakmát tanuljak. (A gimiben a tanárok azt mondták, hogy nem vagyok okos emberek közé való). A szaksuliban egy csomó rib anc közé jártam. Ott nem is tudtam beszélni senkivel, mert olyan emberekről dumáltak feszt, akiket nem is ismerek, vagy a dug*sról.
Egy évet töltöttem ott és átiratkoztam egy gimnáziumba, levelező tagozatra. Ott a felnőttek között jól éreztem magam. Egy olyan osztályba kerültem, ahol mindenki olyan visszafogott, mint én. Bárkivel tudtam beszélni, még a tanárokkal is. Ekkor már két éve lecseréltem a ruhatáramat is divatosabb cuccokra, de az az 1-2 velem egykorú diák, akik még ott voltak, továbbra sem álltak szóba velem. Ellenben a felnőttekkel nagyon jól kijöttem.
Ezt a sulit egyszerre végeztem egy pincér tanfolyammal, ahova szintén felnőttek jártak és velük is megtaláltam a kapcsolatot. Nem volt klikkesedés, kiközösítés. Vizsga után még italozni is elmentünk együtt.
Az első munkahelyemen is hamar összebarátkoztam a kollégáimmal.
A legtöbb barátom 20-30 vagy még több évvel idősebb nálam.
A párom is felnőtt és úgy érezem megtaláltam benne azt a férfit, akit keresek. Intelligens, humoros, becsületes, felelősség teljes, kedves, helyes, érzelmileg stabil, pozitív, kitartó, stb. Néha el sem hiszem, hogy van ilyen ember. :)
(Amúgy meg lett az érettségim és elégedett vagyok vele. csak a matek lett rossz. a többi 4-es, 5-ös)
De most megint arra kényszerülök, hogy velem egyidős, ill. nálam fiatalabb gyerekekkel kell meglennem.
Festem a hajam, szolidan sminkelem magam, úgy az átlagos és a divatos közt vannak a ruháim. Nem vagyok kövér, stb.
Sok könyvet olvastam a társalgásról, kapcsolatteremtésről, pszichológiáról, de még mindig bizonytalan vagyok. Más az elmélet és más a gyakorlat. Nem tudom, hogyan kell egy gyerekes konfliktust kezelni, anélkül, hogy bosszút állnának érte. Mi van ha én pl. lelakatolom a táskám, a szobatársam megsértődik és a többiekkel eldugják és nem adják vissza. Vagy ellopják a holmijaimat, vagy alkoholos filccel összekenik az arcom miközben alszom vagy mindenkit ellen uszítanak. A felnőtteknél mindig használt a logikus gondolkodás és az észérvek, de a fiatalokat nem érdekli semmi, hacsak nem a buli, a pia meg a haverok. Hülyékkel meg nem lehet vitatkozni, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Szeretnék felkészüli a legrosszabbakra. Tételezzük fel, hogy a világ leg_*enyóbb emberei közé fogok kerülök, egy lepukkant helyre. Legfőképp túlélő és beilleszkedési tanácsokra volna szükségem.

1

Lehetséges olyan, hogy valakinek a beszédértési képessége fejletlenebb, de ezzel szemben másban átlagon felüli?

Mindig is nehézségeim voltak a beszédértéssel, de erről semmiféle papírom nincs, ez annál jóval „enyhébb”.
Néha, mikor valaki kicsit zártabban beszél, vagy hadar, akkor képes vagyok ugyan arra többször is visszakérdezni, és hiába koncentrálok teljes erőmmel arra, hogy mit mond, nem értem.
De olyan is van, hogy visszakérdezek, de abban a pillanatban, hogy elhangzott a kérdés, már tudom, mit kérdezett, mert az agyam kiegészítette a meglévő hangokat, és késve „rakta össze” a mondatot.

A hallásom TÖKÉLETES, voltam vizsgálaton is, azt mondták, hogy átlagon felüli.
Zenetanárom mondta, hogy a zenei hallásom sokkal jobb, mint a többi diákjának.

Képi memóriám is pocsék, egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mi/ki hogy néz ki, csak egy-egy jellemzőt adatbázisszerűen.
Ezzel szemben viszont a japán jelekkel nagyon könnyű dolgom van, térképeket egy pillantásra meg tudok jegyezni, de ez a kettő hogy fér így össze??
Nem értem az egészet

2

Megesz az ideg, leírom mi bajom, csak adnátok valami tanácsot?

16 éves vagyok és nem tudom mi történt velem. Régen az életem jó volt, önfeledt voltam és boldog. De most mintha eltört volna bennem valami. Depressziósnak érzem magam, holott élvezni szeretném az életet.
13 éves koromban derült ki, hogy a szüleim 10 évig csalták egymást, folyton veszekedtek törtek a tányérok, majd elváltak. Anyámmal/Apámmal mindig jóban voltam, pedig apum eléggé sokat ivott (legalább a viszonyom külön-külön jó velük. Anyagilag mindig jól álltunk, eléggé gazdagok voltunk, nyaraltunk, sokat megengedtünk magunknak (amivel sem én sem a nővérem nem dicsekedtünk soha). Jött a válság a házunkon 20millió forint hitel van, szüleim "idegrokkantak" lettek. én még mindig reménykedtem és boldog voltam de körülöttem mindenki depis volt, én is elkezdtem erre hajlani. Nővéremmel akit imádok, minden szaros problémámat meg tudtam vele beszélni, elment Londonba dolgozni, évente 2-3x látom és ez is rohadtul fáj.
Ekkor még általánosba jártam (ahol mindenki egy g*ci volt, szemét, kiközösítő oszttársaim voltak) amikor elkezdtek depressziós bajaim lenni. Minden apróságon rágódtam, ideges voltam, úgy éreztem, hogy a világ összes súlya/problémája rám nehezedik, borzasztó volt. Sírógörcsök, idegrohamok kerülgettek.
Tavaly szeptemberben gimibe mentem, amit imádok. Megleltem az igazi barátaim, akivel jól érzem magamat, a tanárok jófejek, és szerelmes lettem egy csajba, aki a haverom és nem merem elmondani neki mit érzek (de ez mellékes). Kezdtem elfelejteni a problémáim, végre újra boldog voltam, jól éreztem magam, szerettem élni, szerettem bejárni, hülyülni a haverokkal, sőt, még a tanórákat is bírtam. Májusban újra elkezdtem rágódni apróbb dolgokon, mire eljött a nyár, újra kikészültem, mindenen aggódok, megint úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhat a fejem. Egyedül vagyok, a barátaim mind nyaralnak, csajoznak, nem érnek rá. A legjobb barátomnak (ő sulin kívüli) most lett egy csaja, és kb ő is szarik a fejemre, átjött valamelyik nap, és egész este sms-ezett a csajjal ami szintén szarul esett.
Most nem tudok mit csinálni. Csóró vagyok, nincs pénzem elmenni sehova, pl. moziba stb, a barátaim vagy leszarnak, vagy nincsenek itthon, egyedül vagyok a sötét szobában és gépezek, fürdeni is alig lehet, mert nincs meleg víz (mert csórók vagyunk), depressziósnak érzem magam, és állandóan rosszkedvű vagyok. Az, hogy csórók lettünk nem is baj igazán, mert a szüleimet imádom, és ez a lényeg, de jó lenne, ha lenne pénzem erre-arra.
És most lehet nyafogósnak tűnök DE ERRÕL SENKINEK nem beszéltem, jó érzés volt végre kiírni ezt magamból. Már néha az idegösszeroppanás kerülget. Ja és az sem mellékes, hogy kb egy éve rászoktam a dohányzásra a sok stressz miatt.
Tehát a következő van: az önbecsülésem a béka segge alatt van, egy darab szarnak érzem magam, rosszul vagyok attól, hogy most is itt nyafogok amikor ennyi idősen csajoznom kéne, és ésszerű határokon belül élni az életem.

Nagyon hosszúra sikerült, de ennyi lenne a történetem, már az is sokat segített, hogy leírhattam.
Ha valaki tud valami tanácsot adni, akkor nagyon várom, köszi, ha végigolvastál.
Ha le akarod írni, hogy eny nyávogós kis b**zi p**cs vagyok, tedd nyugodtam, mert részben igaz is.
16F

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!