Találatok a következő kifejezésre: Ha folyton és (308 db)

Ha féltékenykedik és folyton odajár bulizni, ahova én, az jelent valamit?

A volt barátomról van szó, rendszerint megjelenik azon a szórakozóhelyen, ahol én vagyok (persze tudja ismerősöktől tudja, hogy ott leszek) és többször volt már féltékeny megnyilvánulása. Ugyanakkor, ha beszélünk, van hogy bunkó és van, hogy a buliban "átnéz" rajtam. Én kezdeményeztem a szakítást, 2 hónapja. 23L

Legjobb válasz: Azért bunkó mert úgy gondolja, hogy majd ez rosszul esik neked..és lépni fogsz felé. Úgy csinál mintha õt nem zavarná az egész.. mintha nem érdekelnéd már. Tipikus. Az meg, hogy folyton ott van meg féltékenykedik is.. szánalmas. Ilyenkor mondaná az ember, hogy ha nagyon zavar beszéld meg vele de szerintem felesleges. Csinálja csak. Majd megunja. Ne foglalkozz vele. :)

Azért bunkó mert úgy gondolja, hogy majd ez rosszul esik neked..és lépni fogsz felé. Úgy csinál mintha õt nem zavarná az egész.. mintha nem érdekelnéd már. Tipikus. Az meg, hogy folyton ott van meg féltékenykedik is.. szánalmas. Ilyenkor mondaná az ember, hogy ha nagyon zavar beszéld meg vele de szerintem felesleges. Csinálja csak. Majd megunja. Ne foglalkozz vele. :)

Szerintetek kihatással van egy kisbabára, ha folyton kiabálást kell hallgatnia? Szülei között, vagy szülők és a nagytesó között?

Legjobb válasz: 3-as vagyok. Egy élõ példa az enyém is, de ez csak most ugrott be. A szüleim csak 13 éves koromban váltak, de születésemtõl már rossz volt a kapcsolatuk. Apám külföldön dolgozott, de azt a kevés idõt, amíg itthon volt, anyámmal végig veszekedték. MIndig este, amikor mi már lefeküdtünk a testvéremmel, zárt ajtók mögött ordított anyám apámmal. Iszonyatosan féltem, remegtem a takaróm alatt. Következmény: konfliktuskerülõ emberré váltam, nem mertem kiállni magamért, nagyon sokáig. És amit megfigyeltem: ha valaki -nem kiabál velem - hanem csak megemeli a hangját és úgy beszél hozzám, akkor máris összeszorul a gyomrom, ugyanúgy mint gyerekként a takaró alatt, és teljesen lefagy mindenféle reakció készségem. Miután "elült a vihar", utána átgondolom, és rendszerint remekül eszembe jut, hogy mit kellett volna mondanom, de olyankor már késõ. Jártam terápiára is, és rengeteget javultam, alakultam, hála Istennek ás barátoknak felismertem, hogy baj van, sikerült ebbõl valamelyest kijönnöm, és 10 év kellett ahhoz is, hogy képes legyek normális párkapcsolatra, ne úgy járjak-keljek, mint egy mimóza és képes legyek megnyílni, illetve bizalommal lenni mások felé. Azt nem tudom, hogy vajon babakoromban is így ordítoztak-e már egymással, mert arra ugye nem emlékszem, de könnyen lehet... A gyerekek érzékenyek, és MINDEN hatással van rájuk. Persze nincs tökéletes szülõi ház, és az sem baj, ha látják a gyerekek, hogy van konfliktus a szülõk között, csak lássák azt is, ahogy a szülõk kibékülnek, meg hogy szeretik egymást, így feloldódik a frusztráció, és fõként a gyerek sem fogja azt gondolni, hogy õ a hibás...

3-as vagyok. Egy élõ példa az enyém is, de ez csak most ugrott be. A szüleim csak 13 éves koromban váltak, de születésemtõl már rossz volt a kapcsolatuk. Apám külföldön dolgozott, de azt a kevés idõt, amíg itthon volt, anyámmal végig veszekedték. MIndig este, amikor mi már lefeküdtünk a testvéremmel, zárt ajtók mögött ordított anyám apámmal. Iszonyatosan féltem, remegtem a takaróm alatt. Következmény: konfliktuskerülõ emberré váltam, nem mertem kiállni magamért, nagyon sokáig. És amit megfigyeltem: ha valaki -nem kiabál velem - hanem csak megemeli a hangját és úgy beszél hozzám, akkor máris összeszorul a gyomrom, ugyanúgy mint gyerekként a takaró alatt, és teljesen lefagy mindenféle reakció készségem. Miután "elült a vihar", utána átgondolom, és rendszerint remekül eszembe jut, hogy mit kellett volna mondanom, de olyankor már késõ. Jártam terápiára is, és rengeteget javultam, alakultam, hála Istennek ás barátoknak felismertem, hogy baj van, sikerült ebbõl valamelyest kijönnöm, és 10 év kellett ahhoz is, hogy képes legyek normális párkapcsolatra, ne úgy járjak-keljek, mint egy mimóza és képes legyek megnyílni, illetve bizalommal lenni mások felé. Azt nem tudom, hogy vajon babakoromban is így ordítoztak-e már egymással, mert arra ugye nem emlékszem, de könnyen lehet... A gyerekek érzékenyek, és MINDEN hatással van rájuk. Persze nincs tökéletes szülõi ház, és az sem baj, ha látják a gyerekek, hogy van konfliktus a szülõk között, csak lássák azt is, ahogy a szülõk kibékülnek, meg hogy szeretik egymást, így feloldódik a frusztráció, és fõként a gyerek sem fogja azt gondolni, hogy õ a hibás...
IGEN!!!!!!
Igen, termeszetesen.
Egy lelki roncs lesz belõle, de ezt te is tudod, nem értem, miért kérdezed?
Én úgy gondolom, hogy hozzá tud szokni a gyerek. Ha ezt hallja mindennap, megszokja. Lássátok az olaszokat, cigányokat. Vagy rosszul gondolom? Biztos, hogy nem lesz nyugodt természete sose, de kétlem, hogy idegroncs lesz.
A kiabálás félelmet és bizonytalanságot kelt egy babában. Bár valószínûleg az anyaméhben is már ezt hallgatta akkor... A 24. héttõl már hallja az erõs kinti hangokat, meg a mama idegállapotát is érzékeli valahogy. Hogy pontosan mi és hogyan hat azt nem tudni, de a nyugodt békés környezet az, amiben kielégítõen tud fejlõdni egy baba. Persze nagyon rugalmasak, és sokkal többet kibírnak, mint gondolnánk, de vannak következmények, az biztos. 3
Nem olvastam végig a válaszokat, szóval lehet, hogy már valaki írta...de gondolj bele..egy felnõtt emberre is kihatással van, -és semmi setre sem jó kihatással/hatással- az, ha folyamatosan üvöltöznek körülötte. Ideges lesz, ideggyenge, félni fog, és elsajátítja ezt a fajta közlést, vagy alkalmazza mint megoldást valamire. Egy csecsemõnek az anyukája dudolását, mesélését kellene hallgatni, nem az ordenáré ordítást.
Szerintem az "idegroncs" és a "lelki nyomorék" kifejezéseket félre kéne tenni, mert egyértelmûen túl erõsek ide. Biztos vagyok benne, hogy minden babára/gyerekre hatással vannak ezek a dolgok, és beépülnek valamilyen formában a személyiségükbe, de az adott gyerek (késõbb felnõtt) adottságaitól is függ, hogy hogyan dolgozza fel ezeket, hogy egyáltalán "kárt" okoz-e, és ha igen, akkor milyet. Ez elõre nem kiszámítható, és valószínûleg késõbb is csak nehezen beazonosítható, már ha az illetõ felnõttként foglalkozik ezzel valamilyen formában, vagy "csak" éli azt, amit otthonról hozott. (Mert ez a leggyakoribb, úgy viselkedünk, ahogy otthonról hoztuk, ahogy a szüleinktõl/nevelõinktõl láttuk)
Én sajnos elég hirtelen és hangos természetû vagyok, fõleg az veri ki nálam a biztosítékot, ha semmibe vesznek és amikor hiába szólok valami miatt halkan, szépen és kedvesen, nem reagálnak rá. Na ilyenkor bizony felemelem a hangom. Ez a nagyobbik fiammal sajnos sûrûn elõfordul, így a kicsi is ebben nõtt fel, viszont õ valami hihetetlenül nyugodt, kiegyensúlyozott és mosolygós kisbaba volt már születésétõl fogva. 2 hónapos korától átaludta az éjszakát és nappal sem volt különösebben sírós. Már 2, 5 éves, de nyomát sem látni rajta, hogy "lelki nyomorék" lenne, ahogy az egyik válaszoló írta...
Nekem viszont van egy fiú barátom, aki csak barát, semmi több! Gyerekkorom óta ismerem, és az apukája alkoholista volt, és minden napos volt a veszekedés otthon! 30 éves a srác, tavaly halt meg az apukája, és a mai napig kihat az életére, természetére az, amiben felnõtt! Normális, rendes, szerethetõ, viszont nagyon hamar ideges lesz felesleges dolgokon is, és nagyon-nagyon fel tudja húzni magát! De tényleg sokszor nagyon apró dolgokon! És õ saját maga mondja, hogy a szülei tették ilyenné!
Én is a saját példámat tudom felhozni.Amióta az eszemet tudom a szüleim rosszul éltek, apám minden problémát úgy oldott meg, hogy leitta magát és emiatt mindennaposak voltak itthon a hangos veszekedések, még olyan is volt, hogy apám dühében szétverte a berendezést a lakásban.Én mindebbõl leginkább arra emlékszem, hogy az ágyban fekve sírtam és nagyon féltem, viszont nem lettem idegbeteg, vagy lelki nyomorék, csupán megutáltam apámat és amint nagykorú lettem el is költöztem tõlük, hogy minél kevesebbet kelljen találkoznom vele.
Nem lesz feltétlen idegroncs. Egy rokon családban az apuka alkoholista volt, és állandó volt a veszekedés. Mindkét gyerekbõl nyugodt, alkalmazkodó, konfliktus kerülõ felnõtt lett. A házasságuk is tartós és jó.
A kérdező hozzászólása: Amennyiben?
Ez nem is kérdés.
A lelki nyugalmát, idegrendszerét megviseli. Ha belegondolsz, hogy ha az anyuka feszült a baba megérzi azt és õ is az lesz.. Ha az anyuka kiabál, a baba sem fog vigyorogni. A családban lévõ feszültséget nagyon megérzik a gyerekek, emiatt bizonyítottan kialakulhat akár személyiségzavar, skizofrénia, idegrendszeri problémák, stb. Az én egyik ismerõsöm kisfia volt anno ilyen helyzetben, a szülõk állandóan marták egymást - el is váltak kb. a gyermek születése után 1 évvel. A kisfiú állandóan beteg volt! + nagyon félt mindenkitõl. Ha hozzászólt valaki, már sírt. Ha picit hangosabban beszélt/nevetett valaki mellette, szintén. Ahogy különváltak, nem volt állandóan beteg, lassan megnyílt az emberek felé, és elkezdett barátkozni.
Igen, természetesen, ahogy minden õt ért külsõ inger hatással lesz rá.
Még egy felnõttre is kihatással van, ha veszekednek, kiabálnak körülötte! Ezért egyértelmû, hogy a babára is!

A lányok szerint szexi, ha egy fiúnak hosszú (hátközépig érő) haja van, és a srác folyton a saját haját dobálja, simogatja, rendezgeti?

Legjobb válasz: Hát bocsi de nekem nem. Egy srác legyen srác, és legyen rövid haja, a lány meg legyen lány és legyen hosszú haja. Tudom ez divatja múlt felfogás, de így gondolom. :D Általában a rocker csajoknak jön be amúgy..

Hát bocsi de nekem nem. Egy srác legyen srác, és legyen rövid haja, a lány meg legyen lány és legyen hosszú haja. Tudom ez divatja múlt felfogás, de így gondolom. :D Általában a rocker csajoknak jön be amúgy..
Szerintem egyáltalán nem az, belõlem inkább undort vált ki...Bocs.
Én például oda vagyok a hosszú hajért, fõleg a hullámosért, minél hosszabb, annál jobb, de hátközépnél tovább azért nem nagyon szeretem. :) Azt nem csípem, ha dobálja, meg folyton birizgálja, legyen szépen kifésülve oszt' csá! :)
buz1s
Én imádom az ilyet ! ^^ :D 21/L
fúúj
b*zás!!!!
húúúúú, nekem bejön :) volt ilyen ismerõsöm, és nagyon tetszett... 19/L
undorítóó!!!fúj..:S sztem nagyon ocsmány dolog...bocsi
fúúúj, belõlem is...max vállig érjen.
Nekem nem tetszene egy ilyen pasi.


Amióta rájött a babám, hogy van keze, és tudja is használni, azóta folyton kiszedi a szájából a cumit, ha lefektetem, és nyavajog amig vissza nem teszem neki. Tudnék valamit csinálni?

Vissza még nem tudja tenni, annyira még nem határozott a mozgása. (De próbálkozik, vele, csak sikertelen?l.) Már próbáltam, hogy a kezébe adok valamit, hogy lefoglalja, de az sem használ.

Legjobb válasz: Sajnos ez egy ilyen idõszak, nem nagyon tudsz mit csinálni, amíg magától nem tudja visszatenni a szájába. Ha van zenélõ-forgód, vagy esetleg babaágyra szerelhetõ játékok két oldalt felfüggesztve (akár színes szalagok, kendõk is megteszik, amiket idõnként cserélgetsz) az talán legolalja, érdekli egy ideig, de utána óhatatlanul is visza kell adnod neki a cumiját. Ha ülõ pozícióban van (babahordozó), akkor cumicsiptetõre lógathatod, mert elkezdi felhúzni magához és elõbb utóbb sikerül neki a szájába tenni, de ezt fekvõ helyzetben nem javaslom, mert rátekeredik és megfulladhat.

Sajnos ez egy ilyen idõszak, nem nagyon tudsz mit csinálni, amíg magától nem tudja visszatenni a szájába. Ha van zenélõ-forgód, vagy esetleg babaágyra szerelhetõ játékok két oldalt felfüggesztve (akár színes szalagok, kendõk is megteszik, amiket idõnként cserélgetsz) az talán legolalja, érdekli egy ideig, de utána óhatatlanul is visza kell adnod neki a cumiját. Ha ülõ pozícióban van (babahordozó), akkor cumicsiptetõre lógathatod, mert elkezdi felhúzni magához és elõbb utóbb sikerül neki a szájába tenni, de ezt fekvõ helyzetben nem javaslom, mert rátekeredik és megfulladhat.
Én a helyedben leszoktatnám a cumiról. Egy pár napig keserves lenne, de alapvetõen jobban járnátok mindketten.
Én még csak 36 hetes vagyok, de már mindent megvettem. Cumi nincs a cuccok között. Ha nem ismeri, nem is kell neki...

Ha tiszta és ártatlan vagyok a férfiak szerint, akkor miért bántanak folyton? Miért abba kell belerúgniuk, aki nem érdemli meg?

Legjobb válasz: Sajnos általában ez jellemzõ a társadalomra. tisztelet a kivételnek. Konkrét eset? Ha gondolod privát.

Sajnos általában ez jellemzõ a társadalomra. tisztelet a kivételnek. Konkrét eset? Ha gondolod privát.
A kettes eleresztett egy galambot XD
Mivel bántanak galambom?
Mert jégcsapkirálynõ vagy.
pont hogy tiszta és ártatlan kéne nekem, én tuti nem bántanálak, mondjuk ha kiderülne hogy nem érdekel a szex akkor kapcsolatról szó sem lehet csak barátságról
A kérdező hozzászólása: Nem írok senkinek privátot, nem az ismerkedés volt ezzel a célom, meg egyébként se akarok megint csalódni valakiben, csak jó volt kiírni magamból.
#14 + 1
Akkor jó, csak gondoltam szólok, mielõtt belesétálnál az egyik hálójába. Ha olyan ártatlan vagy, csak nem feltételezel rosszat másokról sem. :)
A kérdező hozzászólása: Én már nem tudok bízni a férfiakban, szerintem évek kellenek mire kiheverem a sok csalódást és megaláztatást. De lehet, hogy soha sem sikerül.
én meg a nõkben! és ki nem sz*arja le?
egyszer megtalál majd a normális ember.. a barmokkal meg ne foglalkozz addig
Amúgy akik itt sajnálkoznak és privátot kérnek, azokra rá ne írj, mert csak meg akarnak fektetni, utána ugyanúgy megaláznának, mint a többi!
ezek nem férfiak, hanem cél nélküli kisfiúk, akiknek a sikerélményük az, ha tudnak valakit irányitani. Egy férfi másban keresi a sikert, a nõ pedig arra "kell", hogy támogassa az igazi sikerekig vezetõ úton.. nekem is sokkal könnyebb lenne elõrébb haladnom, ha állna mellettem valaki, aki mondana pár jó szót elõléptetéskor, stb.. de külföldön elég nehéz magyar lányt találni :(
oké, hogy a kérdés kiírásával kiadod magadból a feszkót, de azért ne dramatizáld túl!
Ha megtisztelnél a válasszal...
A kérdező hozzászólása: Azért bántanak, mert gyengének, sebezhetõnek tûnök és élvezik, ha megalázhatnak.
Cicabogár! Ne általánosíts. Inkább írd meg, hogy miért bántanak. Meghúzom a hajukat, ne félj.
A kérdező hozzászólása: Nem vesznek emberszámba, leértékelnek, tiszteletlenek, pedig ha kell kitudok állni magamért és van saját véleményem és nem hagyom, hogy mások irányítsanak. Az ilyen lányokat sajnos nem értékelik a férfiak, mert nem tudnak rájuk feltekinteni. Nekik az kell ha egy lány/nõ nagyszájú, önimádó és irányítja õket.
ez mindig így van (sajnos) általában a legtöbb embernek nem jó a jó inkább a rosszat válasszák.. ezért van az hogy bántanak. na de ez a bántás mi lenne? piszkálnak vagy mi?
Senki sem ártatlan.
Akkor hisztizzél, csillagom, a segítõ szándékot észre se vedd. Valszeg az a baj, hogy butának tûnsz (ha ugyan az nem vagy), és kihasználnak. Nem attól leszel nõies, hogy nem állsz ki magadért, és hisztériázol. Problémát nem úgy kezelünk, hogy kapásból ráfogjuk az egészet másokra, ugyanis az felerészt legalább a saját hibánk is. Állj ki magadért, és növessz agyat. u.i. : nem minden nagyszájú nõ domina, ezer meg egyféle variancia van, én is mondhatnám, hogy a hozzád hasonló törékeny virágszálak a legnagyobb manipulátorok, és mégse teszem :)

Mit csináljak, ha folyton egymással csókolózó szerelmespárokat látva meghasad a szívem és bedepizek és legszívesebben sírnék, ha tudnék fiú létemre?

Tudom gáz, de ez van. Valahogy mélyen érint a dolog. Érzelmes típus vagyok amúgy is, mindig vágytam egy lányra, akivel szeretjük egymást, de nekem sosem volt szerencsém a lányok terén, ennek több oka van, de a lényeg, hogy egyre jobban megvisel, ahogy telnek az évek, ha szerelmespárokat látok és főleg, ha egymást falják is meg ölelgetik. Én is úgy szeretnék egy lányt ölelgetnii és csókolni, bár tudom nem vagyok a lányok álma testi adottságaim miatt.

Legjobb válasz: Ha a külsõd miatt nincs önbizalmad, akkor tegyél ellene, ne itt sírj!

Ha a külsõd miatt nincs önbizalmad, akkor tegyél ellene, ne itt sírj!
Pl ne írd ki többet ezt a kérdést... Amúgy ezt a kérdést egyszer elmentetted, és mindig bemásolod (apróbb módosításokkal), vagy minden alaklomból saját kútfõbõl alkotod? Miért nem keresel nõt?
a két veszekszõnek üzenem hogy írjátok priviben vagy bunyózzátok le... a kérdõnek: ne arra gondolj hogy szeretik egymást és neked meg nincs kit ..hanem hogy Lesz...amugy meg tudlak érteni én is érzelmes vagyok ilyen téren. fõleg mikor egyszer elõttem ment el meg csókolt meg egy srácot akit már egy jófél éve szeretek..nekem is rosszul esett.. na de mindegy gondolom ez nem nagyon izgat.
Te komolyan leordítottál egy szerelmes párt? És nem mertek visszaszólni? Nahát! Valószínû rájöttek, hogy hülyéknek nem érdemes válaszolni, hanem jobb rájuk hagyni. És Te papolsz illemrõl meg etikettrõl? Gratulálok.
Annak ellenére, hogy a válaszom megsértette a kicsi lelked és jelentetted, még mindig úgy gondolom, hogy szedd össze magad, sportolj, fogyj le vagy járj kozmetikushoz, tehát oldd meg a problémát és fejezd be a sírást!!
Ne nézz oda. Veled van a probléma, nem velük.
SynysterGates, akkor tegyél be ilyen filmeket és azokat bámuld. ugyanis van némi illemtan, h az utcán mit illene és mit nem illene tenni. komolyan, kiadásban megjelent etikett könyv is leírja, hogy ezt nem illik, ahogy pl. nem illik egy üzletben sem hangosan énekelni pl. neonáci dalokat.
miért lenne unalmas? inkább az a sok állat az unalmas, aki nagyközönség elõtt falja egymást. undorítóak. én párszor már leordítottam ilyenek fejét. az a vicc, nem mertek visszaszólni sem és teljesen megszeppentek. szóval nyugodtan tanítsd illemre õket, mondd meg nekik h máshova menjenek. ha a szívedbõl mondod nekik, kiadva a dühödet, jól megszeppennek. és igazad is van!
4es nél a pont, ez már tényleg nagyon unalmas.
én szeretem nézni õket, tök aranyosak:D fõleg akiken látszik, hogy tényleg nagyon nagyon szeretik egymást :)
én vagyok a10es ..bocsi jól elirtam nem a srácot szeretem hanem a csajt aki a srácot csókolta meg ..ennyit akartam :D

Szerintetek mit tegyek, ha folyton amikor ismeretlen társaságban vagyok idegeskedem, feszült vagyok és nem tudok összpontosítani a helyzetre?

Kezd már zavaróva vállni ez az egész marhaság ami a fejemben kialakult. Az agyam egyszer?en magakadályozza, hogy társas kapcsolatokat alakítsak ki, nem beszélve a párkapcsolatokról. Folyamatosan félek, rettegek, hogy most mi lesz, ha nem tudok valami szellemeset odaszólni és félek attól, hogy kellemetlen helyzetbe hozom magam. És a furcsa az egészben az, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek a gondolatok teljesen irracionálisak, ugyanis tartom magam annyira normálisnak, hogy meg tudjam állapitani milyen élethelyzetben van életveszély és melyik teljesen biztonságos. De hiába probálom magyarázgatni magamnak, hogy nyugi te kis hülye, csillapodjál mert nincs mit?l félni, az agyam kitartóan ragaszkodik a negatív beidegz?déseihez és teljes túler?vel a szenvedést valasztja. Pedig sokszor még kiabálok is magammal a tükörrel szemben hogy NE FÉLJ te gyáva nyúl, sajnos nem ért semmit. Szerintetek van remény arra, hogy kitakarítsam ezeket az érzéseket a fejemb?l, vagy egyszer?en csak fogadjam el, tör?djek bele, hogy ez vagyok én, ilyen agyat örököltem, amely a veszélytelenb?l is veszélyeset csinál és haggyam a dolgokat maguktól alakulni? Ha valakinek netán sikerült megszabadulnia ezekt?l, szivesen várom a tanácsait. 23/F

Legjobb válasz: Erre nincs konkrét recept. Egyrészt nem szabad rágörcsölnöd, lazítanod kéne. Másrészt el kellene hinned, hogy mások anélkül is kíváncsiak rád, hogy te erõlködve próbálsz szellemes lenni. Ha csak magadad adod és a reakciók rosszak, akkor esetleg változtathatsz, de ezt nem tudod meg, amíg nem vagy képes egyszerûen önmagadként viselkedni.

Erre nincs konkrét recept. Egyrészt nem szabad rágörcsölnöd, lazítanod kéne. Másrészt el kellene hinned, hogy mások anélkül is kíváncsiak rád, hogy te erõlködve próbálsz szellemes lenni. Ha csak magadad adod és a reakciók rosszak, akkor esetleg változtathatsz, de ezt nem tudod meg, amíg nem vagy képes egyszerûen önmagadként viselkedni.
Van egy dolog, nem írom le ide, egyrészt lehet nem tetszene, másrészt lehet törölnék. (23F)
Az a tükörbe kiabálós dolog elég hülyeségnek hangzik. Sport, agykontroll, meg ilyenek talán segítenek
Hello ! TELJESEN UGYANEZ volt nálam is, csajokhoz egy szót nem szóltam, féltem azoktól akiket nem ismerek, pár fõs baráti körben mozogtam csak. Igazából nekem a szalagavató segített, féltem a lánytól akivel táncolok, pedig nagyon szép, csak szinte sosem beszéltem vele. És nagyon meglepõdtem hogy viccelõdök vele, és kedvelt, úgyhogy nagyon jól elvoltunk. 1. Próbálj meg ott lenni minél több közösségi rendezvényeken, legfeljebb hazajösz ha megunod, de tényleg énse nagyon járok sehova, meg nem jártam, de ténlyeg sokat segít :) . 2. Kezdj el beszélni akármilyen semleges témáról tökmindegy, nagy hibám volt, hogy azt hittem hogy folyton viccesnek kell lennem a lányoknál stb, elkezdesz valami tök alap témát, amit haverokkal is szoktál, jobb pár percet beszélni valakivel, mint egyet sem mert "félsz". Utána másnap megint, és így tovább :) .Nekem 19 év kellett hogy rájöjjek hogy a kommunikáció 2 irányú, és nem kell hú de nagy dumásnak lenni. 3. a legfontosabb ! Lehet hülyén hangzik, de nekem ez segített a legtöbbet, nem ismerlek, nemtudom milyen a kiállásod stb, de legyél kicsit nagyképû, lássák rajtad hogy határozott vagy, nem kell megjátszani (csak egy kicsit :) ), kva határozottan menj mindenhova, és látni fogják rajtad hogy határozott vagy, és más szemmel néznek rád (hidd el nálam is így volt, csak ezért tudom elmondani hogy nem hülyeség :) ). Nem tudom mennyire segítettem, remélem valamennyit tudtam. Sok sikert, menni fog minden !! :)
A kérdező hozzászólása: Az utolsó kommentelõnek. Igen, szerintem ezeket így kell csinálni, csak az egyedüli gond ezzel az, hogy bármikor odamegyek egy lányhoz beszélgetni, olyant fintort odavág, hogy rendesen zavarba jövök. Lehet hogy meglepõdik azon, hogy hogy mertem odamenni ezzel a fejjel, ugyanis meg kell vallanom eléggé félre sikeredett gyerek vagyok.
Aha, értem :S . Hát akkor 2 lehetõséged van : 1. Elmész valami info-kocka szakra, programozol egész nap és elfelejted azt a szót , hogy "nõ" :) .. Bocs a hülye "viccért" nem gondoltam komolyan . 2. Hát ahogy látom nem túl könnyû a helyzet, megértem, mert tényleg ismerõs, nem tudom, esetleg annyit tudok javasolni (de lehet hogy azt mondod hogy "húha nem mondod...") , talán próbálkozz úgy ismerkedni lányokkal, hogy 1-2 haverral vagytok többen több lánnyal (pl buli, tökmind1 valahol), elmentek valahova, és akkor több embernek több témája van, mindenki figyel mindenkire, és ilyenkor úgyis ki szokott derülni, hogyha valaki szimpatikus valakinek. Engedd el magad, legyél laza. Eltelik az idõ, rájösz, hogy milyen jó volt beszélgetni azokkal a lányokkal, legközelebb ha találkoztok, teszel 1-2 vicces megjegyzést a buliról, õ meg nevetni fog, és azt fogja mondani, milyen jó volt veled (veletek) beszélgetni :DD és már mondja is a magáét.. És ez így épül folyamatosan egymásra :) . Na nem akarok itt regényt írni, nem akarom hogy úgy tûnjön, mintha leírnám "how to get a girlfriend", mert nem ez volt a kérdés, csak kicsit hosszúra sikeredett :) . Próbáld meg, és ne keseredj el ha 1 nem jön össze, csak menj tovább és ne nézz vissza :) . Õszintén sok sikert kívánok neked, és remélem megtalálod azt a lányt, akit szeretni fogsz életed végéig és viszont :) Üdv.

Milyen egy 'jó' diák? Ha folyton tanul, és mindene a tanulás körül forog, vagy ha nem feltétlenül viszi túlzásba a tanulást, és van más elfoglaltsága is?

Legjobb válasz: Optimális esetben okos, és akkor nem kell napi négy-öt órát tanulnia normál esetben. És marad ideje érdeklõdésének hódolni, barátaival találkozni. Mindenesetre felkészülten érkezik az iskolába és az órán figyel, mert azzal félig már meg is tanulta. Nem törtetõ, nem másokon átgázolva akar elõrejutni. Mindig lehet rá számítani, jó barát, tehát nem magányos. Saját véleménye van a világról, nem azt szajkózza, amit elvárnak tõle.

Optimális esetben okos, és akkor nem kell napi négy-öt órát tanulnia normál esetben. És marad ideje érdeklõdésének hódolni, barátaival találkozni. Mindenesetre felkészülten érkezik az iskolába és az órán figyel, mert azzal félig már meg is tanulta. Nem törtetõ, nem másokon átgázolva akar elõrejutni. Mindig lehet rá számítani, jó barát, tehát nem magányos. Saját véleménye van a világról, nem azt szajkózza, amit elvárnak tõle.
Napi 1-2 órát tanul jelentkezik órán , közvetlen barátkozós , meg meri mondani amit kell.
És persze sportol.

Mit csináljak, ha folyton csak ennék és ennék?

Nagyon szeretek enni,ha unatkozom eszem,ha ideges vagyok eszem,ha boldog vagyok eszem,tv-zés közben is eszem,szóval mindig:)De szerencsére nem látszik meg "annyira" az alakomon.Most viszont elhatároztam,hogy fogyózni fogok,mert lekéne adni pár kilót.Egész héten alig ettem,inkább csak reggeli+délután kaja,a vacsikat teljesen elhagytam.Most meg annyira rám jött az ehetnék,ebédre ettem paprikáskrumplit,az el?bb egy szendvicset,most meg leöltem filmezni,de megint ennék.Szerintetek egyek vagy ne egyek?:)Nagyon sokat ártok,ha most hétvégén kicsit többet eszem a kelleténél?

Legjobb válasz: Próbáld visszafogni magad, mert ha ismét elkezdesz enni, nem fogsz tudni leállni és megint minden a régi lesz.

Próbáld visszafogni magad, mert ha ismét elkezdesz enni, nem fogsz tudni leállni és megint minden a régi lesz.
Próbáld visszafogni magad, mert ha ismét elkezdesz enni, elengeded magad nem fogsz tudni leállni és megint minden a régi lesz.
Hát, a napi kétszeri étkezés az nem megoldás. Nincs hozzászokva a szervezeted, és csak rosszabb lehet tõle. Én azt javaslom, ha van rá lehetõséged, akkor szokjál rá a napi háromszori étkezésre (reggeli, ebéd, vacsora), vagy próbálkozhatsz a napi ötszöri étkezéssel is (az elõzõk, plusz tízórai és uzsonna). Én a sportot javaslom, akinek nem olyan az alkata, annak az az egyetlen módszer, ami igazán hatásos tud lenni.
nassolj gyümölcsöt és zöldséget!járj sportolni, foglald el magad, és próbálj meg nem az evésre gondolni, mert az kizárt, hogy egy tál paprikáskrumpli és egy szendvics után éhes lennél!

Lesz valami bajom ha folyton fogyókúrázom, és a különböző fogyókúrákat váltogatom? Elhízhatok?

Mert én (TÉNYLEG) szeretek mindenféle kúrát kipróbálni, és aztán várni/nézni az eredeményt! :D Tudom, hülyeség. De légyszíves a kérdésre válaszoljatok. A gorombáskodásokra nem vagyok kíváncsi! Köszönöm

Legjobb válasz: Milyen mázlista vagy, hogy szereted próbálgatni a kúrákat! :) Bajod egész biztosan nem lesz, ha helyesen és arányosan megadod a szervezetednek, ami kell neki (fehérje, hús, hal, rostok, és sok víz). :) És persze a mozgás.. anélkül nem lehet nagyon sikeres egy fogyókúra. És megkérdezhetem, melyik volt a legsikeresebb eddig?

Milyen mázlista vagy, hogy szereted próbálgatni a kúrákat! :) Bajod egész biztosan nem lesz, ha helyesen és arányosan megadod a szervezetednek, ami kell neki (fehérje, hús, hal, rostok, és sok víz). :) És persze a mozgás.. anélkül nem lehet nagyon sikeres egy fogyókúra. És megkérdezhetem, melyik volt a legsikeresebb eddig?
Nem lesz bajod, csak nem fogsz lefogyni.
De ha folyton fogyokurazol es mindegyiket kiprobalod akkor az azt jelenti, hogy egyik sem sikeres? Egyik sem valt meg be? Vagy hetente ujat kezdesz? Hogy mukodik ez nalad? Mennyi kg vagy most? Szerintem tul jot nem fog tenni, felteve ha nem is vagy annyira sulyos. A gyomrodat kikeszited esetleg, de ha odafigyelsz es normalisan fogyozol, akkor az nem baj. Miket probaltal eddig es melyik a legjobb?
A kérdező hozzászólása: Ja, elfelejtettem hozzá tenni hogy nem vagyok túlsúlyos, csípõtõl lefelé van rajtam egy kis fölösleg, ennyi. :) És sportolok. Nem a fogyás a cél (vagyis nem érdekel hogy fogyok e, vagy hízok 1-2 kilót, csak elhízni nem szeretnék.), csak szeretem ezt csinálni.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!