Találatok a következő kifejezésre: Ha félek szüléstől (23 db)

Normálsi, ha félek a szüléstől?

honap leszek 27 hetes,és tegnap be kellett mennem a sürg?sségire(hála isten nincs gond),és a szülészeten vizsgáltak meg,és hallottam a kismamákat,hogy hogyan vajúdnak már órák óta,és a baba meg még meg sem indult,és bevallom rendesen beparáztam,hogy nehogy legyen a nyuszikámank valami baja,meg félek is rendesen,mivel még az els? kincsünket várjuk.Ti hogy vagytok ezzel?

Legjobb válasz: Én is nagyon félek a szüléstõl, de várom is már nagyon. Olvasd el, hogy legalább lélekben fel tudj rá készülni, hátha segit: Az alábbi sorokat Mr. Spock írta, aki egy amerikában tevékenykedõ nõgyógyász és az index fórumán nyújt segítséget mindenféle nõgyógyászati kérdésben. Nekem Brekka ajánlotta, hogy még a szülés elõtt feltétlenül olvassam el, többször is. Meg is tettem, és azt kell mondjam, Mr. Spock szavai a kellõ idõben visszhangoztak a fejemben, így jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az elsõ szülésemnél tudtam mit kell tennem. Minden kismamának ajánlom, mint kötelezõ olvasmányt. :) " A szülés fáj. Nagyon fáj, nincs mese. Akárki, akármit mond, a szülés egy rendkívül kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy át kell menni rajta, tehát a kérdés az az, hogy miképpen lehet minimalizálni a fájdalom hatásat rajtad. Mert errõl van szó, a pszichológiai tényezõ ami meghatározza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fájdalom átélését. Kevés ember (meg kevés orvos is) tudja, hogy a morfium például nem állítja meg magát a fájdalmat, hanem a fájdalom tudatosodását kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sporteseményeken sportolók néha repedt végtaggal végigjátszák a meccset, mert a tudatuk annyira másra koncentrál, hogy nem tudatosodik bennük egy megrepedt láb vagy kar által oközött, amúgy rendkívül jelentõs fájdalom. És amikor a meccsnek vége van, a fájdalom hirtelen elkezdõdik. Tehát a tudaton múlik minden. Az, hogy te akarod ezt a gyereket, és örülsz neki, az mar egy fel gyozelem. Hosszú évek tapasztalata szerint, akik örülnek a gyereknek, jóbban viselik az egészet . A másik felére pedig ezek az egyszerûnek látszó, de egyáltalán nem könnyen betartható szabályok vonatkoznak: Ne VáRD a következõ fájdalamat (méhösszehúzódást). Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A "hovát" neked kell eldönteni. Talán pároddal beszélgess valami MÁSRÓL, ha van TV a szobában, nyugodtan nézd, ha nincs vigyél magaddal rádiót, magnót, CD-t, akármilyen zenét, amit esetleg élvezel. Ne szégyellj mással foglalkozni szülés közben! Teljesen engedd el magad fájdalmak között. Lazítsd el az összes izmodat, tudatosan. Az ellenkezõje sok energiát használ, és a végére amikor nyomni kell, nem lesz, ami többszörösére hosszabíthatja meg a nyomó fázist. Nyögés, sírás, ordítás, akármilyen variációja ezeknek - úgyan egy természetes reakció, de attól nem fog semmi kevésbé fájni. Viszont növeli a fájdalom tudatosodasat, és szintén nagyon használja az energiát. Egyszerûen utasítsd magadnak vissza, hogy hangokat adjál ki. Helyette csak lélegezzél lassan és mélyeket. Ez nagyon fontos. Ne vitatkozz az orvossal vagy a növérekkel. Abszolút vesd magad alá Mindennek, amit mondanak. Ha valami olyat mondanak, amirõl úgy érzed hogy nem vagy képes végrehajtani, akkor is hajtsd végre. Ha valami olyat mondanak, amirõl úgy érzed hogy teljesen lehetetlen végrehajtani, AKKOR IS azonnal csináld meg. (A józan ész határain belül persze (:-)) Számí ts arra, hogy sokáig fog tartani az egész. Nem lehet tudni meddig tart, és sokszor látom, hogy az elején meg mennek a dolgok, de amikor hosszabb ideig tart mint amire az anya számított (valami okból) a kontroll összeomlott. 10cm méhnyaktágulásig minden automatikusan történik. De onnan neked kell kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, vagy több órát, és ha hiszed, ha nem, rajtad múlik a zöme. És az a legfájdalmasabb rész. Tehát ezt kell leginkább a fejedbe verni. És itt kell leginkább leküzdeni a fájdalomtól valo félelmet. Igen, fáj, igy is úgyis, de ha gyorsan tudod csinálni, hamarabb vége van. Hogyan kell nyomni? A következõ hasonlatot szavalom a betegeimnek, jó eredménnyel (ezt): mintha egy borzasztó székrekedésed lenne. Nem vicc. Nem körülbelül úgy, hanem PONTOSAN úgy. Ha széklet jön, nemhogy nem szegyen, hanem annak a jele hogy jól csinálod. Nagyon fontos ODA LE koncentrálni a nyomás erejét. A természetes reakció az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemei kigúvadnak cimû mûsor), de sajnos az nem jó. Koncentrálni kell tudatosan a nyomást ODA LE. És minden méhösszehúzódást maximálisan ki kell használni. Mivel nagyon fáj, a természetes reakció egyszer nyomni, aztán elsumákolni a hátramaradó idõt. Ne engedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jön a fájdalom, vegyel egy mély lelegzetet, tartsd benn az összes levegõt, és nyomj, OTT LENN, mintha székrekedésed lenne. A fájdalom néha visszatart attól hogy IGAZÁN nyomjál. Ezt se engedd meg magadnak. Minél jobban nyomsz, annal hamarabb történik. Ha elfogy a levegõ, gyorsan fújd ki, és ha a méhusszehúzódás meg mindig tart, gyorsan lelegezzel kettõt, a harmadikat tartsd benn, és nyomjál mint egy gõzmozdony. És egészen addig csináld ezt amig tart a méhusszehúzódás. De ha elment, azonnal engedd el magad, minden izmodat, és PIHENJ. Nyomás közben akármilyen hangot kiadni TILOS. Nem, nem azért mert akárkit is zavar, nem errõl van szó. A dolog mechanikájáról van szó. Ha hangokat adsz ki, a tudõben lévõ levegõ nyomása leesik, és minden jóindulatod ellenere nem tudsz igazán nyomni, de meg úgyanúgy fáj, úgyanúgy használod az energiadat. Tehát meg egy kis nyögést se engedj meg magadnak. Ha képes vagy mindezt betûrõl betûre betartani, sokkal hamarabb átjuthatsz a nyomáson mint az átlag. Én néha látok "természetes nyomókat", akik minden átlagot felülmúlva, mint egy présgep tudnak nyomni, és meg az elsõ gyereküket is percek alatt képesek kinyomni. Ne számíts percekre, ahhoz kell az a természetes valami, nem is tudom mi, ami nagyon ritka, de az bizonyítja hogy lehetséges. És amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor méginkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld. Kivéve persze akkor, ha az orvos vagy a növér azt mondja, hogy ne nyomj, ami több okból lehetseges, leginkább ha a baba szívhangja leesik, néhány perces pihenõ gyakran segíthet. Gátmetszés: abszolut bízd az orvosra. Meg akkor is, ha esetleg feleslegesen fogja csinálni. Miért? Mert a felesleges gátmetszés neked úgyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig könnyebbé teszi a baba megszületését. Gyakran tényleg nem kell, de a kétely abba az irányba kell hogy eltolodjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megpróbál neked jót tenni és azert nem vág, esetleg kritikus perceket veszít, aminek a baba ihatja meg a levét. Tehát ne próbáld az orvost ezen irányba befolyásolni. Epiduralis:a csabitás majdnem ellenállhatatlannak tûnik. De sajnos nagyon sok olyan esetet láttam, ahol addig minden rendben ment, és utána nem. Ezzel nem azt mondom hogy utasítsd vissza, de várd meg amíg az orvos ajanlja. És ha amúgyis gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a lehetõségét, hogy esetleg anélkül. Kérdezd meg az orvost, hogy használnak-e epidurális narkotikumot. Az úgyan nem kapcsolja ki teljesen a fájdalmat, de nem befolyásolja a szülést. Ha használnak, örömmel fogja "csak azt" adni. Oxygen maszk: nagyon zavarónak tûnhet, de tartsd az arcodon minden körülmények között. Csaszar: ha kell akkor kell és kész. Ha a baba bajba kerül, nincs vita, meg kell csinálni. De ha úgy érzed, hogy az orvos vacillál, duplázd meg energiádat, és mond meg neki hogy várjon még egy kicsit. Mikor fordulhat ilyesmi elõ? Mondjuk ha nagyon lassan megy a szülés, fõleg a nyomás fázisban. A baba úgyan jól van, de valami miatt lassan jön kifelé. Gondolj arra amit mondtam (székrekedés, gõzmozdony) és próbáld meg egy ideig. Lehet hogy erre egyáltalán nem kerül sor, de ha igen, jusson ez eszedbe. Mégegyszer: ha az orvos egyértelmûen mondja, csak fogadd el. Ez csak arra vonatkozik, ha õ esetleg belefáradt (van ilyen) és te magad érzel kételyt a hangjában. Akkor csak õszintén kerdezd meg:"Ez elkerülhetetlen doktor úr, vagy még probálkozhatok egy kicsit?" Meg fogja mondani. Fogós szülés: sok orvos mar egyáltalán nem használja USA-ban, többnyire a perek miatt. Inkább császároznak. De az igazság az, hogy a fogó teljesen ártalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, és rendkivûli módon elõnyös a babára nézve. Ma már feltételezni lehet, hogy aki egyáltalán hozzányúl a fogóhoz, az tudja hogy hogyan kell használni. Tehát ne ijedj meg ha meglátod. Borzasztó szerszámnak tûnik, de zseniálisan lett kitalálva. Én meg egyetlen babát, soha sem károsítottam a fogóval (ugyan ritkán használom csak, de ha kell akkor szószerint életmentõ lehet). Na és ha most megijedve ülsz a computer elõtt, akkor majdnem elértem a célom. Akkor még egyszer, még kétszer, még háromszor olvasd ezt el, minden betûjet verd a fejedbe, és garantálom, hogy jobban fog menni mint ezek nélkül. " Mr. Spock (Gábor)

Én is nagyon félek a szüléstõl, de várom is már nagyon. Olvasd el, hogy legalább lélekben fel tudj rá készülni, hátha segit: Az alábbi sorokat Mr. Spock írta, aki egy amerikában tevékenykedõ nõgyógyász és az index fórumán nyújt segítséget mindenféle nõgyógyászati kérdésben. Nekem Brekka ajánlotta, hogy még a szülés elõtt feltétlenül olvassam el, többször is. Meg is tettem, és azt kell mondjam, Mr. Spock szavai a kellõ idõben visszhangoztak a fejemben, így jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az elsõ szülésemnél tudtam mit kell tennem. Minden kismamának ajánlom, mint kötelezõ olvasmányt. :) " A szülés fáj. Nagyon fáj, nincs mese. Akárki, akármit mond, a szülés egy rendkívül kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy át kell menni rajta, tehát a kérdés az az, hogy miképpen lehet minimalizálni a fájdalom hatásat rajtad. Mert errõl van szó, a pszichológiai tényezõ ami meghatározza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fájdalom átélését. Kevés ember (meg kevés orvos is) tudja, hogy a morfium például nem állítja meg magát a fájdalmat, hanem a fájdalom tudatosodását kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sporteseményeken sportolók néha repedt végtaggal végigjátszák a meccset, mert a tudatuk annyira másra koncentrál, hogy nem tudatosodik bennük egy megrepedt láb vagy kar által oközött, amúgy rendkívül jelentõs fájdalom. És amikor a meccsnek vége van, a fájdalom hirtelen elkezdõdik. Tehát a tudaton múlik minden. Az, hogy te akarod ezt a gyereket, és örülsz neki, az mar egy fel gyozelem. Hosszú évek tapasztalata szerint, akik örülnek a gyereknek, jóbban viselik az egészet . A másik felére pedig ezek az egyszerûnek látszó, de egyáltalán nem könnyen betartható szabályok vonatkoznak: Ne VáRD a következõ fájdalamat (méhösszehúzódást). Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A "hovát" neked kell eldönteni. Talán pároddal beszélgess valami MÁSRÓL, ha van TV a szobában, nyugodtan nézd, ha nincs vigyél magaddal rádiót, magnót, CD-t, akármilyen zenét, amit esetleg élvezel. Ne szégyellj mással foglalkozni szülés közben! Teljesen engedd el magad fájdalmak között. Lazítsd el az összes izmodat, tudatosan. Az ellenkezõje sok energiát használ, és a végére amikor nyomni kell, nem lesz, ami többszörösére hosszabíthatja meg a nyomó fázist. Nyögés, sírás, ordítás, akármilyen variációja ezeknek - úgyan egy természetes reakció, de attól nem fog semmi kevésbé fájni. Viszont növeli a fájdalom tudatosodasat, és szintén nagyon használja az energiát. Egyszerûen utasítsd magadnak vissza, hogy hangokat adjál ki. Helyette csak lélegezzél lassan és mélyeket. Ez nagyon fontos. Ne vitatkozz az orvossal vagy a növérekkel. Abszolút vesd magad alá Mindennek, amit mondanak. Ha valami olyat mondanak, amirõl úgy érzed hogy nem vagy képes végrehajtani, akkor is hajtsd végre. Ha valami olyat mondanak, amirõl úgy érzed hogy teljesen lehetetlen végrehajtani, AKKOR IS azonnal csináld meg. (A józan ész határain belül persze (:-)) Számí ts arra, hogy sokáig fog tartani az egész. Nem lehet tudni meddig tart, és sokszor látom, hogy az elején meg mennek a dolgok, de amikor hosszabb ideig tart mint amire az anya számított (valami okból) a kontroll összeomlott. 10cm méhnyaktágulásig minden automatikusan történik. De onnan neked kell kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, vagy több órát, és ha hiszed, ha nem, rajtad múlik a zöme. És az a legfájdalmasabb rész. Tehát ezt kell leginkább a fejedbe verni. És itt kell leginkább leküzdeni a fájdalomtól valo félelmet. Igen, fáj, igy is úgyis, de ha gyorsan tudod csinálni, hamarabb vége van. Hogyan kell nyomni? A következõ hasonlatot szavalom a betegeimnek, jó eredménnyel (ezt): mintha egy borzasztó székrekedésed lenne. Nem vicc. Nem körülbelül úgy, hanem PONTOSAN úgy. Ha széklet jön, nemhogy nem szegyen, hanem annak a jele hogy jól csinálod. Nagyon fontos ODA LE koncentrálni a nyomás erejét. A természetes reakció az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemei kigúvadnak cimû mûsor), de sajnos az nem jó. Koncentrálni kell tudatosan a nyomást ODA LE. És minden méhösszehúzódást maximálisan ki kell használni. Mivel nagyon fáj, a természetes reakció egyszer nyomni, aztán elsumákolni a hátramaradó idõt. Ne engedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jön a fájdalom, vegyel egy mély lelegzetet, tartsd benn az összes levegõt, és nyomj, OTT LENN, mintha székrekedésed lenne. A fájdalom néha visszatart attól hogy IGAZÁN nyomjál. Ezt se engedd meg magadnak. Minél jobban nyomsz, annal hamarabb történik. Ha elfogy a levegõ, gyorsan fújd ki, és ha a méhusszehúzódás meg mindig tart, gyorsan lelegezzel kettõt, a harmadikat tartsd benn, és nyomjál mint egy gõzmozdony. És egészen addig csináld ezt amig tart a méhusszehúzódás. De ha elment, azonnal engedd el magad, minden izmodat, és PIHENJ. Nyomás közben akármilyen hangot kiadni TILOS. Nem, nem azért mert akárkit is zavar, nem errõl van szó. A dolog mechanikájáról van szó. Ha hangokat adsz ki, a tudõben lévõ levegõ nyomása leesik, és minden jóindulatod ellenere nem tudsz igazán nyomni, de meg úgyanúgy fáj, úgyanúgy használod az energiadat. Tehát meg egy kis nyögést se engedj meg magadnak. Ha képes vagy mindezt betûrõl betûre betartani, sokkal hamarabb átjuthatsz a nyomáson mint az átlag. Én néha látok "természetes nyomókat", akik minden átlagot felülmúlva, mint egy présgep tudnak nyomni, és meg az elsõ gyereküket is percek alatt képesek kinyomni. Ne számíts percekre, ahhoz kell az a természetes valami, nem is tudom mi, ami nagyon ritka, de az bizonyítja hogy lehetséges. És amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor méginkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld. Kivéve persze akkor, ha az orvos vagy a növér azt mondja, hogy ne nyomj, ami több okból lehetseges, leginkább ha a baba szívhangja leesik, néhány perces pihenõ gyakran segíthet. Gátmetszés: abszolut bízd az orvosra. Meg akkor is, ha esetleg feleslegesen fogja csinálni. Miért? Mert a felesleges gátmetszés neked úgyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig könnyebbé teszi a baba megszületését. Gyakran tényleg nem kell, de a kétely abba az irányba kell hogy eltolodjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megpróbál neked jót tenni és azert nem vág, esetleg kritikus perceket veszít, aminek a baba ihatja meg a levét. Tehát ne próbáld az orvost ezen irányba befolyásolni. Epiduralis:a csabitás majdnem ellenállhatatlannak tûnik. De sajnos nagyon sok olyan esetet láttam, ahol addig minden rendben ment, és utána nem. Ezzel nem azt mondom hogy utasítsd vissza, de várd meg amíg az orvos ajanlja. És ha amúgyis gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a lehetõségét, hogy esetleg anélkül. Kérdezd meg az orvost, hogy használnak-e epidurális narkotikumot. Az úgyan nem kapcsolja ki teljesen a fájdalmat, de nem befolyásolja a szülést. Ha használnak, örömmel fogja "csak azt" adni. Oxygen maszk: nagyon zavarónak tûnhet, de tartsd az arcodon minden körülmények között. Csaszar: ha kell akkor kell és kész. Ha a baba bajba kerül, nincs vita, meg kell csinálni. De ha úgy érzed, hogy az orvos vacillál, duplázd meg energiádat, és mond meg neki hogy várjon még egy kicsit. Mikor fordulhat ilyesmi elõ? Mondjuk ha nagyon lassan megy a szülés, fõleg a nyomás fázisban. A baba úgyan jól van, de valami miatt lassan jön kifelé. Gondolj arra amit mondtam (székrekedés, gõzmozdony) és próbáld meg egy ideig. Lehet hogy erre egyáltalán nem kerül sor, de ha igen, jusson ez eszedbe. Mégegyszer: ha az orvos egyértelmûen mondja, csak fogadd el. Ez csak arra vonatkozik, ha õ esetleg belefáradt (van ilyen) és te magad érzel kételyt a hangjában. Akkor csak õszintén kerdezd meg:"Ez elkerülhetetlen doktor úr, vagy még probálkozhatok egy kicsit?" Meg fogja mondani. Fogós szülés: sok orvos mar egyáltalán nem használja USA-ban, többnyire a perek miatt. Inkább császároznak. De az igazság az, hogy a fogó teljesen ártalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, és rendkivûli módon elõnyös a babára nézve. Ma már feltételezni lehet, hogy aki egyáltalán hozzányúl a fogóhoz, az tudja hogy hogyan kell használni. Tehát ne ijedj meg ha meglátod. Borzasztó szerszámnak tûnik, de zseniálisan lett kitalálva. Én meg egyetlen babát, soha sem károsítottam a fogóval (ugyan ritkán használom csak, de ha kell akkor szószerint életmentõ lehet). Na és ha most megijedve ülsz a computer elõtt, akkor majdnem elértem a célom. Akkor még egyszer, még kétszer, még háromszor olvasd ezt el, minden betûjet verd a fejedbe, és garantálom, hogy jobban fog menni mint ezek nélkül. " Mr. Spock (Gábor)
Szia! Én már a másodikat várom de ettõl a szüléstõl jobban parázok mint az elsõtõl (lehet azért mert azon már túl vagyok :D) Mikor az elsõ fiamat mentem szülni várni kellett ágyra meg vizsgáltak mert korábban jött és azt hittem haza engednek én akkor hallottam a kismamikat kínlódni szó se róla azt mondtam hogy ezt a gyereket teleportálással vegyék ki mert én nem bírom a fájdalmat! :D De végül meg császároztak mert a kistöki nem akart ott kijönni ahol bement! :D De az a pillanat amire 9 hónapig csak vársz az mindent felejtett! Úgy hogy nyugi! Könnyû és gyors szülést!!!!! 26hetes másodikra készülõ kismama
Nem állítom, hogy nincs bennem félelem, de már annyira szeretném, hogy kinn legyen, hogy nem bánom azt se, ha fáj, csak legyen végre!:-) 39 hetes kismama
Én eddig nem féltem, de most, a 37. hétbe lépve elfogott a para...Nem tudom felfogni, hogy hogy fog kiférni? Sajnos a napokban megnéztem egy videót a szülésrõl, mindent élesben mutatott, borzasztó volt...Úgyhogy megértelek, én is félek :(
Szia nekem van már két gyerkõcöm. És az elején egyiknél sem féltem. Aztán ahogy közeledett a nagy nap, egyre jobban féltem. Amikor meg bekerültem a szülõszobára, már azon gondolkodtam minek is akartam én gyereket, ráértem volna még, a másodiknál, meg hogy mért nem volt elég egy. :) ))) Pedig mindkettõnek nagyon örültem. Csak hát, a fáradság, a fájdalom nagyon ki tudja meríteni az embert. Mindezek ellenére szerintem a világ legcsodálatosabb dolga a terheség és a szülés! És nagyon szeretnék egy harmadikat is, csak még puhítanom kell az apucikát. Ugyhogy ne aggodalmaskodj. Az meg hogy félted õt, az természetes. Meg az is hogy félsz az ismeretlentõl. Gondolj rá úgy, hogy azért a fájdalomért cserébe megkapod a legcsodálatosabb dolgot a világon.
tudat alatt biztos en is felek, de en mar alig varom:-) fel vagyok keszulve a legrosszabra, de mar alig varom azt a napot, mikor kibujik a kis mano:-) termeszetesen fog fajni, ez evvel jar. En is neztem youtube.com-on szuleseket, voltak koztuk konnyuek es nehez szulesek is, de ugy meg voltam hatodva, hogy sirnom kellett es orultem, hogy ram is ez var:-)
Dehogyisnem! Félek! most kezdtem el. Eddig elvoltam, sõt, még én bíztattam az egyik ismerõsömet, de ahogy beléptem a 32. hétbe és már látom a végét, egyre jobban parázok. Nagyon várom a babát, de néha úgy érzem, hogy inkább megállítanám az idõt. Vagy épp azt mondom, hogy 2 hónap múlva már túlleszek rajta. Olyan hihetetlen, hogy ez most majd velem történik.
Én abszolút nem félek, (39. hét) bár már ezt érzem furának, mert körülöttem mindenki retteg :) Én csak halálos dolgoktól félek, a szülés pedig nem jellemzõen az. Ráadásul értelme is van.
Én nem saját tapasztalatot írok, mert még nem szültem, de a testvérkém januárban igen. És sok rosszat hallani az epidurális érzéstelenítésrõl, a testvérem sem így tervezte, de aztán élt a lehetõséggel és csodálatos volt a szülése apával együtt:-). A fájdalmat kikapcsolja, de azt hogy tolnod kell ugyanúgy érzed. (ne kövezzen meg aki ellene van, ez csak egy példa arra hogyan lehet másként, fájdalom nélkül is élménnyel szülni) És van egy könyv is: Gyermekszületés természetfeletti módon. Ezt olyanoknak ajánlom, akik vallásosak , hisznek Istenben. A neten megtalálható ha rákerestek. Sztem csodálatos könyv.

Ha félek a szüléstől az gátolja a teherbeesést?

Legjobb válasz: Hááát,nem hiszem,hogy megkönnyíti.De ha babás leszel,hidd el egy rémálom lesz,ha kilenc hónapig attól rettegsz,hogy milyen lesz az a fél nap,amíg a kicsi kibújik.Én az elején a gátmetszéstõl féltem.Aztán megnyugtattak,hogy nem fáj,és seblázat sem fogok kapni,csak a hangja szörnyû.Próbálj meg a félelmeidrõl beszélni olyan anyukákkal,akik nem csak egy gyermeket szültek.Hiszen ha annyira szörnyû lenne a szülés,akkor nem vállalkoztak volna többre.Fáj,nem kicsit,de ha örülsz a gyermekednek,várod már,akkor sokkal könnyebben megy minden.A szülés mindenhogyan fáj,de nem mindegy,hogy 2-3 tolófájásig,vagy 8-9 ig.Minden fejben dõl el!

Hááát, nem hiszem, hogy megkönnyíti.De ha babás leszel, hidd el egy rémálom lesz, ha kilenc hónapig attól rettegsz, hogy milyen lesz az a fél nap, amíg a kicsi kibújik.Én az elején a gátmetszéstõl féltem.Aztán megnyugtattak, hogy nem fáj, és seblázat sem fogok kapni, csak a hangja szörnyû.Próbálj meg a félelmeidrõl beszélni olyan anyukákkal, akik nem csak egy gyermeket szültek.Hiszen ha annyira szörnyû lenne a szülés, akkor nem vállalkoztak volna többre.Fáj, nem kicsit, de ha örülsz a gyermekednek, várod már, akkor sokkal könnyebben megy minden.A szülés mindenhogyan fáj, de nem mindegy, hogy 2-3 tolófájásig, vagy 8-9 ig.Minden fejben dõl el!
Miért félsz a szüléstõl? Ez az egész egy folyamat, terhes leszel, elkezd nõni a pocakod és csodálatos élményekkel leszel gazdagabb. Amikor elõször megmozdul odabent a pocidban a kisbabád, annál nincsen csodálatosabb érzés. Vagy csuklik odabent, mert igenis olyat is tudnak odabent csinálni. Nálunk Apa is tudott vele játszani, a fiam kidugta valamilyét a pocimnál és Apa visszatolta óvatosan és így játszottak és sokat beszélt hozzá, így amikor megszületet és ha sírt és Apa épp ott volt, akkor felvette, beszélt hozzá az erõs morcogos hangján és a gyermekünk megnyugodott, biztonságban érezte magát. Egyébként ahogy fog nõni a pocakod és már borzasztóan nagy lesz, akkor azon fogod kapni magad, hogy oké. hogy otta a babád a pocidban, de bárcsak kijönne már, mert már a terhesség vége felé bizony egy kicsit kényelmetlen a nagy pocak. A szülés pedig többféleképpen indulhat be, aminek az eredményeként kikötsz a kórhézban, ahol csinálnak néhány vizsgálatot és aki szerencsés az hamarabb, aki kevésbé az kicsit késõbb fog megszülni. Amikor megszületik a babád az csodálatos, felejthetetlen, megismételhetetlen és csodálatos dolog. Amikor a lányom megszületett én voltam a világ legboldogabb embere. Tényleg sokan mondják, de amint kint van a baba, akkortól már minden fájdalom megszünik, nincs!!! A boldogság és az öröm marad meg csupán és a gyermeked, akit a karodban tartasz. Az elsõ szülésem a kisfiammmal császárral sikerült, mert farfekvéses volt és a bucija is nagyobb volt az átlagnál.(nem volt problémamentes, de túl vagyok rajta) Fantasztikus volt amikor elõször láttam. A második szülésem normál úton történt, bár 12 órát vajudtam, de ilyenkor az emberlánya eufórikus állapotba kerül és a 12 óra csak 1-2 órának tünt.(ez sem volt egyszerû, mert vákummal kellett rásegíteni, de ilyenkor csak az van az ember elõtt, hogy segítsenek csak nyugodtan, akár többen is, csak kint legyen végre a baba). Sajnos most 4 hete volt egy mûtétem, mert a 6 hetes terhességem megszakadt magától. Most már próbálkozunk a harmadik babával. Nekem sajnos nem jutott sem egyszerû, sem könnyû szülés, de nem bánom és ha ezt elõre tudtam volna, akkor sem gondolkoznék egy percig sem , hogy akarok-e gyereket. Ne félj a szüléstõl! Próbálj meg minél többet elolvani róla, hogy mi miért történik és mi mivel jár. Nekem sokat segített, hogy tájékozott voltam felõle és tudtam, hogy körülbelül mi fog rám várni a szülés alatt. Egy szülést az nem kellemes és fájni is nagyon fáj, de a végeredmény meglátod majd mindenért kárpótólni fog. Mielõbbi teherbeesést és boldog babavárást kívánok és könnyû szülést!
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm amit írtatok.Talán azért is félek ennyire, mert mindent tanultam róla, amit lehetett, és ráadásul végig is néztem már egy jó pár szülést( simát és császárt beleértve).

Elítélendő az, ha félek a természetes szüléstől?

8 hete "szültem" császárral. Semmiképp nem akartam császárt, de a baba rosszúl volt és az lett bel?le. Mindig is természetes, szép szülésre vágytam. (1.baba)Azonban, mikor megláttam a közel 4 kilós hatalmas babámat, még a m?t?asztalon a rettegés fogott el még a gondolattól is, hogy ki kellett volna préselni magamból. Nagyon sz?k vagyok, és nem is pusztán magam miatt aggódnék, hanem a babát is félteném. Mi van, ha elakadna. Hallani sem szeretnék hüvelyi szülésr?l... Így nem tudom, hogy lesz kistesó, pedig mindenki azt mondja, hogy jó lenne, ha lenne testvére a picinek. Én is így gondolom, DE nem akarok szülni. :( Nagyon félek t?le...

Legjobb válasz: Dehogyis! Én "halálosan" féltem a rendes szüléstõl. Titkon nagyon bíztam benne, hogy császáros leszek, mert még a sima nõgyógyászati vizsgálattól is borzasztóan féltem minden alkalommal. De miután megszültem, azt mondom: még 10 gyereket is vállalnék!! Igaz, kaptam a vajúdás vége felé epidurális fájdalomcsillapítást, de azt mondom: egy fantasztikus élmény volt, és szeretném még átélni. Szinte magam sem hiszem el, hogyan tudtam így túlesni rajta.

Dehogyis! Én "halálosan" féltem a rendes szüléstõl. Titkon nagyon bíztam benne, hogy császáros leszek, mert még a sima nõgyógyászati vizsgálattól is borzasztóan féltem minden alkalommal. De miután megszültem, azt mondom: még 10 gyereket is vállalnék!! Igaz, kaptam a vajúdás vége felé epidurális fájdalomcsillapítást, de azt mondom: egy fantasztikus élmény volt, és szeretném még átélni. Szinte magam sem hiszem el, hogyan tudtam így túlesni rajta.
Az, hogy milyen anya valaki, az nem azon múlik, hogy simán vagy császárral szül, ezt egészen más dolgok határozzák meg. Én nem tudom, milyen császárral szülni, mert minden babámat simán meg tudtam szülni, de ez nem érdem, hanem adottság kérdése. Természetes, hogy most, amikor még nagyon frissek a szüléssel kapcsolatos emlékeid, még nagyon benned élnek ezek a gondolatok. Az is természetes, hogy mindenki aggódik a terhesség idején, hogy egészséges legyen majd a babája és komplikációmentes a szülés. Ahogy írod, nagyon szûk a medencéd, tehát valószínû, hogy a második babád is császáros lesz. Emiatt nem kell aggódnod, nagyon sokan szülnek második, harmadik babát is császárral ( a barátnõm is így szüle a 2. babáját). Emellett általában mindenki fél az ismeretlentõl. Te még nem tapasztaltad, hogy milyen a hüvelyi szülés, így természetesen aggódsz. Ezek a félelmek szerintem idõvel kicsit megszelídülnek. A babád még nagyon pici, még eltelik egy kis idõ, amíg jön a kistesó.. Addig is hidd el, hogy a babádnak te vagy a világ LEGJOBB ANYUKÁJA! 4 gyerekes anyuka Gratulálok a babához!
Nem elítélendõ, de hidd el, ha már a második terhességed vége felé fogsz járni és beindul a szülés, valamint úgy alakul, hogy nem lesz szükség császárra, akkor már egyáltalán nem fogsz félni tõle. Szerintem. Én hüvelyi úton szültem, számomra hihetetlenül könnyû volt. És azt sem tudom elképzelni, hogyan fért ki a fiam, mert õ is közel négy kilós volt, de ez szinte mindegy, mert egy két és fél kilós baba sem olyan kicsi, amire az ember ránézésbõl azt mondja, hogy ezt simán ki lehet pottyantani... Utólag már bánom, hogy nem videokameráztunk, vagy nem készített fényképeket a férjem a kibújás pillanatáról, mert szülés utáni napokban, amikor nézegettem a babámat, akkor teljes döbbenettel kérdeztem meg jó néhány alkalommal a férjemet, hogy biztosan én szültem-e meg a gyereket és kértem, hogy mesélje el, hogyan is fért ki, mert én egyszerûen elképzelni sem tudom. Nekem könnyû szülésem volt és messzirõl sem volt annyira fájdalmas, valamint nehéz, mint amennyire elképzelhetetlen az, hogy egy ekkora baba kiférjen a hüvelyemen. És mégis kifért, nem is akárhogyan, mivel három órás intenzív vajúdás után tágultam ki teljesen, gátmetszés nélkül, védelemmel, repedés nélkül bújt ki a fiam és semmilyen fajta fájdalomcsillapításra nem volt idõ. Nem a hüvelyi szüléstõl leszel jó anya, ez nem ettõl függ. Inkább arról van szó, hogy nekem személy szerint a hüvelyi szülés a könnyebb, a császár az, amitõl tartani kell. (Lehet, hogy ha császár lett volna, akkor most az tûnne egyszerûbbnek.) Mi már gondolkodunk a második babán és bennem meg egyre többet az a gondolat fogalmazódik meg, hogy mi lesz, ha a második szülés nem alakul olyan jól, mint az elsõ, ne adja Isten császározni kell majd. Mert én ettõl félek. Szerintem az ismeretlentõl félünk mind a ketten...
Szia! Én most 18 hetes vagyok. Én is nagyon félek a szüléstõl, a császártól és a hüvelyitõl is. Mondjuk régen amikor még nem voltam terhes sokkal jobban féltem, annyira, hogy azt mondom nem is szülök soha. De most, hogy már itt mocorog bennem a bébi másképp látom. Félek, kélek, de majd csak kibírom valahogy, hisz annyian kibírták már, nem én vagyok az elsõ és az utolsó aki szülni fog. És különben is most már sokkal fejlettebb az orvos tudomány, ha szülés közben ne adja Isten valami probléma lenne, készen állnak az orvosok mindenre. E mellett számtalan fájdalom csillapító módszer van (mondjuk én csak az EDA-t szeretném kipróbálni) ha nem elég a gáz vagy a szuri hatása kérhetsz EDA-t is. Már teljesen más a szülés mint mondjuk 100 évvel ez elõtt. És ha 100 évvel ez elõtt meg tudtak szülni az asszonyok akkor ne hogy már mi ne tudjunk megszülni mikor ennyi segítséget kapunk. Szóval én is be vagyok tojva rendesen, de most már nincs vissza út, már meg kell szülni. És biztos vagyok benne, hogy ha majd vissza emlékezek a szülésemre, azt fogom gondolni, hogy nagyon megérte minden fájdalmával együtt.
Szia! Én nem féltem a szüléstõl egészen a 37. hétig, amikor is azt mondták uh.-on, hogy 4190 g a baba. Teljesen pánikba este, elkezdtem rettegni a szüléstõl. Tesóm is ekkora volt és anyum iszonyú sokat szenvedett vele, máig szinte sírva fakad, ha eszébe jut (azért hugimat imádja). És nekem még volt hátra 3 hetem. Múltak a napok, szülésnek semmi jele, még a 41. hét végén is teljesen zárt voltam. És már gurultam, akkora volt a hasam. Mindenki azt hitte ikreim lesznek. A dokim be akarta indítani, de végül utolsó elõtti nap csinált még egy u.h-ot és egy másik dokival közösen úgy döntöttek, hogy császár. Akkor teljesen megnyugodtam és mosolyogva mentem a mûtõbe. A babám 4180 g-mal született és szélesebb volt a mellkasa mint a feje, szóval elakadt volna a szülõcsatornában, és tuti császár lett volna ha simán indul akkor is. Legalább is a doki ezt mondta. Én nagyon gyorsan felépültem egy hét után semmi bajom nem volt, és a dokimnak megsúgtam, hogy a következõt is így szeretném. El lehet ítélni ezért, de én még a gondolattól is rosszul vagyok, ha eszembe jut, hogy a babának baja eshetett volna egy sima szülésnél. Szerintem nincs ezen mit elítélni, és Te vagy a világon a legjobb anyukája a babódnak. Jó babázást 9 hónapos kislány anyukája.
Én is nagyon félek a szüléstõl! A fájdalomtól is, meg hogy ne sérüljön a baba, mert nagyon fiús, keskeny alkatú vok. Reménykedek a császárban, de ha mégse akkor EDA-t biztos kérek! És nem érdekel ez a sok fura, elmaradott szerzet itt az oldalon, aki ilyet mond, hogy nem igazi anya az, aki nem term. úton és fájdalom nélkül szül! A két dolognak semmi köze egymáshoz! De ehhez kell agy is, hogy felfogják! Úgy tudom, ha az elsöt császárral szülted, akkor esélyes, hogy a köv.is az lesz. Meg ott az EDA! Ne félj, én is abban bizok:)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm Mindenkinek!
Csak most olvastam az írásodat.Én egyáltalán nem ítéllek el.9 éve szültem hüvelyi szüléssel.Olyan rémálom volt az egész, hogy emiatt nincs nálunk második gyerek.Lehet, hogy elõbb fogadnék egyet örökbe.
A kérdező hozzászólása: Köszi!


33 hetes vagyok és már nagyon félek a szüléstől. Mi lesz ha nem jutok el a kórházba és út közbe kipottyan a babám vagy ha nagyon fog fájni, mert sajnos nincsen fogadott dokim. Csak én tartok ennyire a szüléstől?

Legjobb válasz: Elõször is nyugodj meg,nem kell annyira félni a szüléstõl. Nagyon nagy szerencséd lenne,ha csak úgy kipottyanna az a baba:):)A kórházat gondolom Te ismered,hogy milyenek a dokik,biztos oka volt ha nem fogadtál,biztosan ellátnak normálisan ügyeletbe is(nálunk sajnos nem így van). Nem mondom,hogy nem lesz fájdalmas,de nagyon nagyon megéri.Meglátod életed legszebb élménye lesz a babád világra jövetele.Készülj rá örömmel boldogan,és ne rettegve.Minden jót,könnyû szülést. 3 gyerekes anyuka.

Elõször is nyugodj meg, nem kell annyira félni a szüléstõl. Nagyon nagy szerencséd lenne, ha csak úgy kipottyanna az a baba:) :) A kórházat gondolom Te ismered, hogy milyenek a dokik, biztos oka volt ha nem fogadtál, biztosan ellátnak normálisan ügyeletbe is(nálunk sajnos nem így van). Nem mondom, hogy nem lesz fájdalmas, de nagyon nagyon megéri.Meglátod életed legszebb élménye lesz a babád világra jövetele.Készülj rá örömmel boldogan, és ne rettegve.Minden jót, könnyû szülést. 3 gyerekes anyuka.
Ne aggódj, ez azért kicsit hosszadalmasabb folyamat annál, hogy csak úgy "kipottyanjon útközben".Azt nem tudom garantálni, hogy nem fog nagyon fájni, de ha lelkileg erõs maradsz és nem hagyod el magad, úgy könnyebb átvészelni.Nem a dokin múlik a dolog, mert a fogadott orvosban is lehet nagyon csalódni.Ne hagyatkozz másra, légy erõs és kitartó, ez a fontos. Sok sikert!
Biztos, hogy nem pottyan ki út közben, mert az elõjelek már jóval elõbb elkezdõdnek. Az elsõ szolíd fájásoktól több órád van még a baba megérkezéséig, de azért tervezzétek el, hogy hogy is fogsz bemenni: valaki bevisz kocsival? A szüléstõl mindenki fél, az a pár óra elég rossz, de túl van rajta az ember, és utána már örül a babájának. Az apás szülés segíthet a feszültség oldásában.
A kérdező hozzászólása: köszi mindenkinek...de én akkor is parázok 1 kicsit:)

Nagyon félek a szüléstől. Nincs valami, ami megkönnyíthetné majd, ha már ott lesz az idő? Kismamik ti nem féltek?

Legjobb válasz: 39+3 hetes kismama vagyok, még nem félek:) Bízom a pozitív gondolat erejében. Azt tudom, hogy ha bepánikolok, annál rosszabb lesz. Talán segít, ha pontosan tudod, mitõl is félsz igazán, pl a fájdalomtól,nehogy baja legyen a babának, a doki hozzáállásától, stb. Én szüléstörténeteket már nem olvasok, mert csak ideges leszek tõle, de próbálom végigvenni, mi az, amitõl igazán félek, így talán könnyebb lesz a jó dolgokra koncentrálni. Te hány hetes vagy? mitõl félsz?

39+3 hetes kismama vagyok, még nem félek:) Bízom a pozitív gondolat erejében. Azt tudom, hogy ha bepánikolok, annál rosszabb lesz. Talán segít, ha pontosan tudod, mitõl is félsz igazán, pl a fájdalomtól, nehogy baja legyen a babának, a doki hozzáállásától, stb. Én szüléstörténeteket már nem olvasok, mert csak ideges leszek tõle, de próbálom végigvenni, mi az, amitõl igazán félek, így talán könnyebb lesz a jó dolgokra koncentrálni. Te hány hetes vagy? mitõl félsz?
az nem jó szó h félek...de mindenkiben van egy természetes izgalom, egy aggódás az ujtól/ismeretlentõl h mégis milyen lesz, fõleg az elsõ gyeremekes kismamik, akik nem tudják mire számithatnak.ezzel én is igy vagyok:) de egyáltalán nem félek! és nagyon sok helyen olvastam én is h fejben nagyon sok minden dõl el.ha rettegve, feszülten mész be, akkor 100%h nem lesz könnyû dolgod. ez valóban egy természetes dolog, és én ugy állok hozzá h megcsinálom ahogy mindenki más is, hamar tul leszek rajta, és végre a kezemben tarthatom a várva várt kisbabámat!nekem erre még7-8hetet kell várnom:)
Én 13 hónapja szültem, és egészen addig rettegtem a gondolattól is. Ennek ellenére mindenféle fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés nelkül szültem meg a 4 kilós fiamat. Amikor már tudtam, hogy ma bizony megszülöm a kisfiúnkat, minden félelem elszállt. Egyszerûen töröltem az agyamból az összes félelmet, negatív gondolatot, ami szerintem nagyon sokat segített. Igyekeztem nyugodt maradni, és csak arra gondolni, hogy minde fájással közelebb kerül az a pillanat, hogy a karomban tartom a gyermekünket. Szerintem nagyon fontos, hogy ellazulj, ne görcsölj, mert az bizony visszatarthatja a tágulást is. Én azt mondtam magamnak: annyi nõ végigcsinálja ezt. Pont én ne tudnám? Szedtem homeós bogyókat a szülés elõtt, de szerintem semmit sem használtak, bár én amúgy hiszek bennük. Szóval maradj higgadt. Amíg nem a tolófájások jönnek, addíg sétálj, "lassúzz" a pároddal (ha ott lesz), hagyd, hogy az ösztöneid vezessenek. Nem lesz semmi gond, ne félj. Gyors szülést kívánok neked!
Én valahogy nem félek egyáltalán, nem tudsz ellene tenni az a baba mindenképp ki fog onnan bújni, ha félsz, stresszeled magad csak megnehezíted mindkettõtök dolgát.Próbálj mindig a szülés utánra gondolni, amikor már kezedbe tarthatod a manódat
Én 10 hetes vagyok, és én is félek. Nem a szüléstõl, nyilván pár órányi, 1 napi kellemetlenséget ki lehet bírni. Én a következõ hónapoktól félek, gátseb, inkontinencia, csontok szétcsúszása, ilyenektõl. Hogy amikor ott a baba, és még minden új, én nem éppen a legfittebb formában leszek, hanem testileg összezuhanva. És ez nem egy nap múlva múlik el. Ne érts félre, nem erõsíteni akarom a félelmed, hanem azt szeretném ezzel mondani, hogy más is fél, és szerintem ez így normális. Aki nem fél tõle még nem tud róla eleget....
Az elsö vagyok: elöször is már négy gyerekem van, ezért todom, hogy nem olyan rossz, mint ahogy mindogatják. rengeteg nö csak azért mesél rémtörténeteket, hogy nagyobbnak tünjön a külvilág szemében, mert ö ilyen hös volt. Régebben ugyan haltak meg nök szülés közben, de azért közel sem annyian, mit amit mostanában mesélnek - a legtöbb nönek 10-15 gyereke volt, amit azt jelenti , hogy ennnyit minden probléma nélkül túléltek - és ez volt az átlag. Persze, nem mindenki élte túl, de ez volt a természetes kiválogatódás, aki nem volt alkalmas a szaporodásra, annak nem lett gyereke. De visszatérve a kérdezöhöz: a legjobb, ha nem hallgatsz a "tapasztalt" nökre, akik rémregényekel ijesztgetnek, nem nézel videót az interneten (mert ott is a szenzációt hozzák elötérbe) és élvezed a terhességedet. A szülés közel sem annyira borzasztó, mint amit egyesek mesélgetnek, és ha meg netán valami nem menne simán, akkor azért még ott vannak az orvosok és segitenek.
Az egyetlen, ami könnyithet, ha nem idegeled magad elöre, mert minél idegesebb, feszültebb vagy, annál nehezebb. A szülés természetes folyamat, régebben senkinek nem jutott eszébe ebböl ilyen nagy problémát csinálni - a nök szültek gyerekeket, éz ezt természetesnek találták.
Elsõ, ez hülye felfogás---szerintem attól függetlenül, hogy természetes folyamat, még lehet tõle félni...vicces hogy azt mondod, régen nem csináltak belõle ügyet, nem féltek tõle. Tudod hányan haltak meg régen szülés közben? na , akkor féltek tõle igazán, nem most, amikor egy 25. hétre született csecsemõt is meg tudnak menteni... Az a természetes, hogy egy elsõ babát váró nõ fél a szüléstõl, nem az, hogy leoltják, minek fél...
A kérdező hozzászólása: Én még csak 18hetes vagyok, nekem még messze van, de már most félek.Nem tudom, igazából a fájdalomtól, na meg attól, hogy milyen orvost fogok kifogni, mert nincs fogadott orvosom.
Sziasztok! 22 hetes vagyok jelenleg, és nekem is egyre többet jár ezen az agyam.Hogy ez félelem vagy sem, azt nem tudom.Tudom, hogy nem szabadna, de mindíg arra gondolok, mi van ha komplikáció esetén csak a baba éli túl...tudom ez elég buta gondolat.Amugy semmi mástól nem tartok, a fájdalamat is elviselem a baba miatt.Szerintem megéri, hisz egy csoda ami velünk történik.
37 hetes kismama vagyok elsõ baba és nagyon-nagyon félek!!! Pedig sajnos valószínûleg császármetszés lesz mert "faros-haránt" baba de így is nagy a félelmem. Nem is magától a fájdalomtól hanem az ismeretlentõl, a kiszolgáltatottságtól inkább!! Túléljük:-)))))
Elsõ, én csak azt akartam mondani, hogy attól, hogy természetes folyamat a szülés, még lehet tõle félni. A szex is természetes dolog, sokan mégis félnek az elsõtõl.
A gátseb nem kötelezõ??? Valahol biztos nem... Ez kb olyan, hogy ha pozitív lesz a teszted, gondolkozz azon, melyik kórházban szeretnél szülni...Pesten megoldható, ahol viszont közel s távol 1 db kórház van, ott nem biztos. Próbálnak úgy csinálni a kórházak, mintha nem így volna, de a legtöbb helyen még mindig az a fontos, hogy az orvosnak legyen kényelmes a szülés. Folyamatos nst, burokrepesztés, kézzel tágítás, kitolási szakasz fekve, gátmetszés.
Én nagyon félek a szüléstõl pedig ez már a második lesz.
A 10:45-ös válaszolónak írnám: a gátseb nem kötelezõ. Ha jó a gátvédelem, és mondjuk a 36. héttõl hetente 3szor masszírozod a gátad mandula vagy rózsaolajjal, akkor még rugalmasabb. Csontok szétcsúszása? Nem is értem ez honnan jön. Persze, hogy a medencecsontok kicsit kinyilnak, azaz a porc lazul meg, de én olyat észre sem vettem, hogy ezzel gondom lett volna késõbb. Ha nincs epidurál, és természetes úton szülsz, tehát nem császárral, és mondjuk nem is repedt meg a gát, akkor nagyjából 3 napon belül táncra is perdülhetsz. Én legalábbis így voltam vele. Ami zavaró, az a szülés utani.E.T. pocak, meg hogy megvátozik megint a súlypontod. De ezek is hamar rendbe jönnek. Ay meg már más kérdés, hogy persze meg kell tanulni együtt élni gy babával, aki bizony éhes, kakis, sír, stb. Szerintem fizikailag hamar rendbe lehet jönni, pláne ha mondjuk te is lepihensz, amikor a babád alszik.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: azért félek, mert nem tudom mi vár rám.Az elsõ babámat várom, és sokan ijesztgetnek, hogy ilyen meg olyan.
Én is szültem már, és augusztusban ismét fogok, és csak az jut mindíg eszembe, hogy az csak (jó esteben) csak 1 nap lesz az életembõl, hamar elmúlik.Igaz hogy fárasztó és fájdalmas de egy csodát kapsz cserébe, ami felülmúlja ezt a kis áldozatot!Nem olyan nagy dolog, majd meglátod!

Nagyon félek a szüléstől, ha csak rágondolok már a sírógörcs kerülget, sőt van mikor sírok is. Hogy tudnék ezen az állapoton "javítani"?

35 hetesek vagyunk, tegnap voltam bent a kórházban ahol szülni fogok, voltam már többször is, de tegnap ahogy megláttam kiírva hogy szülészet, szül?szobák, stb. majdnem elb?gtem magam, csak egy hajszál hiányzott. A párom vigasztalt hogy ott lesz velem végig meg nem lesz az olyan nehéz stb.

Legjobb válasz: Én pont így vagyok ezzel. Szülésfelkészítõn a szülõszoba közelébe se mertem menni. Elborzadnék, ha elõre hallanék hangokat. Nekem ráadásul hatalmas a babám, lent meg iszonyatosan szûk vagyok. Attól félek, a hátam közepéig fogok repedni. :( Persze, ne haragudj, hogy nem bíztató dolgokat mondok, de azt kérdezted, vagyunk-e ezzel így. Talán, ha megszültem volna már tudnék Neked pozitív, nagyon jó dolgokat írni. Azért gondoljunk mindig arra, milyen csodás lesz, ha megszületik a pici. Könnyû szülést!

Én pont így vagyok ezzel. Szülésfelkészítõn a szülõszoba közelébe se mertem menni. Elborzadnék, ha elõre hallanék hangokat. Nekem ráadásul hatalmas a babám, lent meg iszonyatosan szûk vagyok. Attól félek, a hátam közepéig fogok repedni. :( Persze, ne haragudj, hogy nem bíztató dolgokat mondok, de azt kérdezted, vagyunk-e ezzel így. Talán, ha megszültem volna már tudnék Neked pozitív, nagyon jó dolgokat írni. Azért gondoljunk mindig arra, milyen csodás lesz, ha megszületik a pici. Könnyû szülést!
Persze, ezzel sokan vannak így. Én is féltem az elsõ szülés elõtt, és a második elõtt még jobban! De ne aggódj, mire odakerülsz, már nem lesz idõd félni, mert el leszel foglalva a fájásokkal. Én mindíg azzal nyugtattam magam, hogy már nõk milliói kibírták a szülést, biztos nekem is mennyi fog. Ne aggódj, minden megy majd a maga útján, nem lesz semmi gond. Kitartást, és könnyû szülést kívánok neked. 2 gyerek anyukája
Szia! Ne aggódj, teljesen természetes az amit érzel. Sok leendõ anya így van ezzel. Többek közt én is így voltam. De mikor eljött a nagy nap, már nem éreztem semmi ilyesmit, nem is értem rá ilyenekkel foglalkozni. Elõtte mindig azzal nyugtattam magam, hogy olyan sok nõ kibírta már az évezredek során (még mikor a béka segge alatt volt az orvostudomány, akkor is!), hogy én is ki fogom bírni, túl leszek rajta! Ne aggódj, jó kezekben leszel, s ma már számtalan fájdalomcsillapító mód is létezik, ha igénybe szeretnéd venni, csak szólnod kell. Még annyit, hogy maga a szülés hamar lezajlik, a vajúdás húzódhat el. És hidd el, tényleg igaz, hogy amint kint van a baba, egycsapásra elmúlik a fájdalom. Könnyû szülést, és gyönyörû egészséges babát kívánok neked! Egy 2 gyerekes anyuka.
Én is rettegtem anno a szüléstõl. Nagyon vágytam hogy "kijöjjön" végre, de féltem is. Nekem 2 dolog segített: 1. Gondolatban átugrottam a szülést. Mindig nézegettem a naptárat, hogy a névnapomon már 1 hónapos lesz a baba, karácsonykor már 4 hónapos lesz...stb. Azt, hogy közben lesz egy szülésem, azt hanyagoltam gondolatban. 2. Amikor mégis elfogott a félelem, akkor azokra gondoltam, akiknek nem lehet babájuk, pedig szeretnének. Arra gondoltam, hogy õk biztos bevállalnának akár több napig tartó vajúdást is, ha szülhetnének. Ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés is vagyok, és lesz, ami lesz, akármilyen fájdalmas is lesz, a végeredmény, hogy lesz egy kisfiam. És valóban lett. És már a fájdalomra nem is emlékszem...
Ahogy az elõttem levõk írták, több millióan túlélték. Másrészt bízz a benned rejlõ õsanyában. Harmadrészt sokkal rosszabb, ha rettegsz tõle. Ha ennyire félsz, próbáld minél jobban megismerni mi fog történni és miért. Nekem mikor azt mondta elõtte a szülésznõ, hogy azok az anyák, akik rendesen szültek, azok igen is tiszteletet érdemelnek, na onnantól akartam igazán az egészet minden velejáró fájdalommal együtt. Én végig csak attól rettegtem, hogy ne kelljen császározni, mert ugye az a babának se jó. Az számodra fájdalmas út segít a picinek, hogy kijöjjön belõle az a folyadék, aminek ki kell, akkor kapja meg a kivezetõ úton az elsõ bacikat, ami beindítja a kis immunrendszerét stb. És mint leendõ anya, azt gondolom nem tudnak olyan fájdalmat mondani Neked, amit nem lennél képes elviselni a picidért. Abban a pillanatban, mikor a kezedben tartod, az összes fájdalmad megszûnik, és valami új csodálatos dolog történt: egy Baba és egy Anya született. És ahhoz, hogy erre egy életen át emlékezz, sajnos kell, hogy ne legyen egyszerû, mert az egyszerû dolgokat elfelejtjük, ahogy majd a fájdalmat is el fogod felejteni, és csak a szép marad. Próbálj meditálni és a gondolataid középpontjába valami pozitívat állíts, ne a félelmet, mert ezzel megmérgezed a várakozást. (Én ha aggódni kezdtem, akkor babaruhát vasaltam, vagy mostam, mert a babaöblítõ illata mindig elvarázsolt, vagy befeküdtem egy nagy kád vízbe és csak bámultam meg simogattam a picit a hasamban.) Bocsi, hogy kicsit hosszú és ömlengõs lett... Nagyon kellemes várakozást!
Én is nagyon féltem. Már azon gondolkoztam, hogy valahogy rádumálom a dokit, hogy én bizony császárral szülök. De persze szólni nem mertem neki:) Utána közeledett a nagy nap, az orvosom meg kijelentette, hogy elsõ szülõ kismamaként a várható idõpont után egy nappal befektet a kórházba. Na, akkor kezdtem ám igazán félni... Soha életemben nem voltam még kórházban, most meg a baba nélkül, isten tudja meddig ott akart tartani. Végül a picikém pontosan a kiírt napon elindult, és akkor már nem volt idõ azon rágódni, hogy félek-e vagy sem. Nagyon örültem, hogy meg fog születni, és mivel nagyon könnyû szülésem volt, most úgy vagyok vele, hogy egyszer majd jöhet a második. Próbáld ki a málnalevél teát, nekem segített, és úgy éreztem tõle, hogy mindent megteszek azért, hogy túléljem:) Négy óra alatt lett meg tõle a kisfiam. Segít még, ha jó könyvet olvasol. Az utolsó, ami a szülés elõtt a kezemben volt Vavyan Fable: Apád, anyád idelõjön! c. könyve. Olvasd el!

Augusztus 29-re vagyok kiírva. Nagyon félek a szüléstől hogy mennyire fogom bírni, nem fogok e odacsinálni az ágyra vagy pukizni miközben nyomok! Normális, ha ilyenek miatt izgulok?

Legjobb válasz: Nos elõtte kapsz megfelelõ mennyiségû beöntést, vagyis minden kijön mielõttszülsz,de a szülés elõtt pár nappal megkezd a szervezeted egyedül is fokozottan üríteni, kicsi az esélye, hogy valami még ki tud jönni, de elõfordulhat. A pukit pedig meg sem fogják hallani, mert ott alul lesznek egyéb zajok is. És ha bármi elõfordul, akkor gondolj arra , ha lesz idõd , kedved ezen gondolkodni, hogy a doki már látott különb dolgokat is. Fel a fejjel..és engedd ki aminek ki kell jönni, még ha az nem csak a baba is.

Nos elõtte kapsz megfelelõ mennyiségû beöntést, vagyis minden kijön mielõttszülsz, de a szülés elõtt pár nappal megkezd a szervezeted egyedül is fokozottan üríteni, kicsi az esélye, hogy valami még ki tud jönni, de elõfordulhat. A pukit pedig meg sem fogják hallani, mert ott alul lesznek egyéb zajok is. És ha bármi elõfordul, akkor gondolj arra , ha lesz idõd , kedved ezen gondolkodni, hogy a doki már látott különb dolgokat is. Fel a fejjel..és engedd ki aminek ki kell jönni, még ha az nem csak a baba is.
Sok helyen nem adnak már beöntést. Én Vácon szültem, és ott elõre megmondták, ha kérek sem adnak. Viszont egy dologban biztos lehetsz. Ha a világon Te vagy a leggátlásosabb, legszégyenlõsebb leánya, akkor se fog érdekelni a szülés közben, hogy mi jön ki belõled. Egy valamire fogsz koncentrálni, hogy megszüld a babádat. Akik meg körülvesznek, nap mint nap találkoznak ilyen kis balesetekkel. Nekik ez a munkájuk, nem fognak semmin sem megrökönyödni, ebben tuti lehetsz. Könnyû szülést kívánok neked :-)
szia! ahogy az elõttem válaszoló írta, semmi nem fog érdekelni a babûn kivül, pedig én is naon szégyenlõs vagyok, de amikor szültem, az se érdekelt hányan nézik milyen a lábam köze..nem kaptam beöntést, de nem csináltam oda, és tényleg akkor ilyenek eszedbe se jutnak....én a beöntéstõl féltem naon, de sikerült elkerülnöm...
Nekem is ez volt a parám.Fõleg az, hogy hogy nézek a doki szemébe a 6hetes kontrollon.Aztán úgy történt, hogy nem kaptam beöntést, mégse csináltam oda.De szülés közben nem is érdekelt ez a téma.
Szia! Én is tartottam ettõl, aztán mikor odakerültem (már nem volt idõ beöntésre) és megtörtént a "baleset" senki sem foglalkozott vele, én meg észre sem vettem. Utólag is csak azért tudok róla, mert a kísérõ barátnõm mondta. Sem a dokimon, se a szülésznõn, senkin nem láttam semmit, úgyhogy biztosan nem foglalkoztak vele azon túl, hogy villámgyorsan "eltakarították".
Szia! Ezt a neten talaltam, nekem nagyon segitett. Talan neked is fog segiteni. A szules faj. Nagyon faj, nincs mese. Akarki, akarmit mond, a szules egy rendkivul kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy at kell menni rajta, tehat a kerdes az az, hogy mikeppen lehet minimalizalni a fajdalom hatasat rajtad. Mert errol van szo, a pszichologiai tenyezo ami meghatarozza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fajdalom ateleset. Keves ember (meg keves orvos is) tudja, hogy a morfium peldaul nem allitja meg magat a fajdalmat, hanem a fajdalom tudatosodasat kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sportesemenyeken sportolok neha repedt vegtaggal vegigjatszak a meccset, mert a tudatuk annyira masra koncentral, hogy nem tudatosodik bennuk egy megrepedt lab vagy kar altal okozott, amugy rendkivul jelentos fajdalom. Es amikor a meccsnek vege van, a fajdalom hirtelen elkezdodik. Tehat a tudaton mulik minden. Az, hogy te akarod ezt a gyereket, es orulsz neki, az mar egy fel gyozelem. Hosszu evek tapasztalata szerint, akik orulnek a gyereknek, jobban viselik az egeszet . A masik felere pedig ezek az egyszerunek latszo, de egyaltalan nem konnyen betarthato szabalyok vonatkoznak: Ne VARD a kovetkezo fajdalamat (mehosszehuzodast). Amikor az egyik elmegy, azonnal iranyitsd a tudatodat valahova mashova. A "hovat" neked kell eldonteni. Talan paroddal beszelgessel valami MASROL, ha van TV a szobaba nyugodtan nezzed, ha nincs vigyel magaddal radiot, magnot, CD-t, akarmilyen zenet amit esetleg elvezel. Ne szegyellj massal foglalkozni szules kozben! Teljesen engedd el magad fajdalmak kozott. Lazitsd el az osszes izmodat, tudatosan. Az ellenkezoje sok energiat hasznal, es a vegere amikor nyomni kell, nem lesz, ami tobbszorosere hosszabithatja meg a nyomo fazist. Nyoges, siras, orditas, akarmilyen variacioja ezeknek ugyan egy termeszetes reakcio, de attol nem fog semmi kevesbe fajni. Viszont noveli a fajdalom tudatosodasat, es szinten nagyon hasznalja az energiat. Egyszeruen utasitsd magadnak vissza, hogy hangokat adjal ki. Helyette csak lelegezzel lassan es melyeket. Ez nagyon fontos. Ne vitatkozz az orvossal vagy a noverekkel. Abszolut vesd magad ala mindennek amit mondanak. Ha valami olyant mondanak, amirol ugy erzed hogy nem vagy kepes vegrehajtani, akkor is hajtsd vegre. Ha valami olyant mondanak, amirol ugy erzed hogy teljesen lehetetlen vegrehajtani, AKKOR IS azonnal csinald meg. (A jozan esz hatarain belul persze (:-)) Szamits arra, hogy sokaig fog tartani az egesz. Nem lehet tudni meddig tart, es sokszor latom, hogy az elejen meg mennek a dolgok, de amikor hosszabb ideig tart mint amire az anya szamitott (valami okbol) a kontroll osszeomlott. 10cm mehnyaktagulasig minden automatikusan tortenik. De onnan neked kell kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, vagy tobb orat, es ha hiszed, ha nem, rajtad mulik a zome. Es az a legfajdalmasabb resz. Tehat ezt kell leginkabb a fejedbe verni. Es itt kell leginkabb lekuzdeni a fajdalomtol valo felelmet. Igen, faj, igy is ugyis, de ha gyorsan tudod csinalni, hamarabb vege van. Hogyan kell nyomni? A kovetkezo hasonlatot szavalom a betegeimnek, jo eredmennyel (ezt): mintha egy borzaszto szekrekedesed lenne. Nem vicc. Nem korulbelul ugy, hanem PONTOSAN ugy. Ha szeklet jon, nemhogy nem szegyen, hanem annak a jele hogy jol csinalod. Nagyon fontos ODA LE koncentralni a nyomas erejet. A termeszetes reakcio az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemei kiguvadnak cimu musor), de sajnos az nem jo. Koncentralni kell tudatosan a nyomast ODA LE. Es minden mehosszehuzodast maximalisan ki kell hasznalni. Mivel nagyon faj, a termeszetes reakcio egyszer nyomni, aztan elsumakolni a hatramarado idot. Ne e ngedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jon a fajdalom, vegyel egy mely lelegzetet, tartsd benn az osszes levegot, es nyomj, OTT LENN, mintha szekrekedesed lenne. A fajdalom neha visszatart attol hogy IGAZAN nyomjal. Ezt se engedd meg magadnak. Minel jobban nyomsz, annal hamarabb tortenik. Ha elfogy a levego, gyorsan fujd ki, es ha a mehusszehuzodas meg mindig tart, gyorsan lelegezzel kettot, a harmadikat tartsd benn, es nyomjal mint egy gozmozdony. Es egeszen addig csinald ezt amig tart a mehusszehuzodas. De ha elment, azonnal engedd el magad, minden izmodat, es PIHENJ. Nyomas kozben akarmilyen hangot kiadni TILOS. Nem, nem azert mert akarkit is zavar, nem errol van szo. A dolog mechanikajarol van szo. Ha hangokat adsz ki, a tudoben levo levego nyomasa leesik, es minden joindulatod ellenere nem tudsz igazan nyomni, de meg ugyanugy faj, ugyanugy hasznalod az energiadat. Tehat meg egy kis nyogest se engedj meg magadnak. Ha kepes vagy mindezt beturol beture betartani, sokkal hamarabb atjuthatsz a nyomason mint az atlag. En neha latok "termeszetes nyomokat", akik minden atlagot felulmulva, mint egy presgep tudnak nyomni, es meg az elso gyerekuket is percek alatt kepesek kinyomni. Ne szamits percekre, ahhoz kell az a termeszetes valami, nem is tudom mi, ami nagyon ritka, de az bizonyitja hogy lehetseges. Es amikor mar ugy erzed, hogy "innen mar lehetetlen, ezt nem tudom tovabb csinalni", akkor meginkabb csinald tovabb. Es ne vitatkozz senkivel, csak csinald. Kiveve persze akkor, ha az orvos vagy a nover azt mondja, hogy ne nyomj, ami tobb okbol lehetseges, leginkabb ha a baba szivhangja leesik, nehany perces piheno gyakran segithet. Gatmetszes: abszolut bizd az orvosra. Meg akkor is, ha esetleg feleslegesen fogja csinalni. Miert? Mert a felesleges gatmetszes neked ugyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig konnyebbe teszi a baba megszuleteset. Gyakran tenyleg nem kell, de a ketely abba az iranyba kell hogy eltolodjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megprobal neked jot tenni es azert nem vag, esetleg kritikus perceket veszit, aminek a baba ihatja meg a levet. Tehat ne probald az orvost ezen iranyba befolyasolni. Epiduralis:a csabitas majdnem ellenallhatatlannak tunik. De sajnos nagyon sok olyan esetet lattam, ahol addig minden rendben ment, es utana nem. Ezzel nem azt mondom hogy utasitsd vissza, de vard meg amig az orvos ajanlja. Es ha amugyis gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a lehetoseget, hogy esetleg anelkul. Kerdezd meg az orvost, hogy hasznalnak-e epiduralis narkotikumot. Az ugyan nem kapcsolja ki teljesen a fajdalmat, de nem befolyasolja a szulest. Ha hasznalnak, orommel fogja "csak azt" adni. Oxygen maszk: nem tudom hogy nalatok hasznaljak-e, de ha igen es adnak egyet, nagyon zavaronak tunhet, de tartsd az arcodon minden korulmenyek kozott. Csaszar: ha kell akkor kell es kesz. Ha a baba bajba kerul, nincs vita, meg kell csinalni. De ha ugy erzed, hogy az orvos vaccillal, duplazd meg energiadat, es mond meg neki hogy varjon meg egy kicsit. Mikor fordulhat ilyesmi elo? Mondjuk ha nagyon lassan megy a szules, foleg a nyomoas fazisban. A baba ugyan jol van, de valami miatt lassan jon kifele. Gondolj arra amit mondtam (szekrekedes, gozmozdony) es probald meg egy ideig. Lehet hogy erre egyaltalan nem kerul sor, de ha igen, jusson ez eszedbe. Megegyszer: ha az orvos egyertelmuen mondja, csak fogadd el. Ez csak arra vonatkozik, ha o esetleg belefaradt (van ilyen) es te magad erzel ketelyt a hangjaban. Akkor csak oszinten kerdezd meg:"Ez elkerulhetetlen doktor ur, vagy meg probalkozhatok meg egy kicsit?" Meg fogja mondani. Fogos szules: sok orvos mar egyaltalan nem hasznalja USA-ban, tobbnyire a perek miatt. Inkabb csaszaroznak. De az igazsag az, hogy a fogo teljesen artalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, es rendkivul modon elonyos a babara nezve. Ma mar feltetelezni lehet, hogy aki egyaltalan hozzanyul a fogohoz, az tudja hogy hogyan kell hasznalni. Tehat ne ijedj meg ha meglatod. Borzaszto szerszamnak tunik, de zsenialisan lett kitalalva. En meg egyetlen babat, soha sem karositottam a fogoval (ugyan ritkan hasznalom csak, de ha kell akkor szoszerint eletmento lehet). Na es ha most megijedve ulsz a computer elott, akkor majdnem elertem a celom. Akkor meg egyszer, meg ketszer, meg haromszor olvasd ezt el, minden betujet verd a fejedbe, es garantalom, hogy jobban fog menni mint ezek nelkul. Konnyu szulest kivanok es BATORSAGOT!!! 34 hetes kismami
Az utolsó válasz nagyon nagyon jó!!! Fogadd meg!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat ! Látom nem vagyok egyedül ezekkel a problémákkal. a férjem is bent lesz, neki is mondtam hogy ezektõl nagyon félek és nem akarok szégyenkezni elötte sem. De hát ott már úgy olvasom nem fogok ezzel foglalkozni. Mégegyszer KÖSZI !
Nagyon-nagyon-nagyon szerencsés vagy hogy Augusztus 29. született meg a kisbabád!!!!!!:) ♥

Nagy baj ha rettenetesen félek a szüléstől? De már rémálmom is volt hogy vajúdtam sírtam és kétségbe voltam esve az ágyon vergődve. és ha eljön ez a nap nem tudom hogy viselem vagy mit kell tennem? !

Legjobb válasz: Nyugi ne stresszelj ezen gondolj arra hogy más is át esett már rajta és semmibaj nem lett. Amugy én sem vagyok különb mert nekem még halálfélelmem is van. Csak azzal a különbséggel hogy nekem már van egy 3 éves lányom, és most sokkal jobban félek mint 3 éve. 39 hkm

Nyugi ne stresszelj ezen gondolj arra hogy más is át esett már rajta és semmibaj nem lett. Amugy én sem vagyok különb mert nekem még halálfélelmem is van. Csak azzal a különbséggel hogy nekem már van egy 3 éves lányom, és most sokkal jobban félek mint 3 éve. 39 hkm
Szerintem is normális, ha az ember fél a szüléstõl.Persze...nem egy leányálom, se a hüvelyi sem a császár, de gondolj arra, a világ legcsodásabb dolgát fogod átélni, ami nem mindenkinek adatik meg sajnos.Úgy vagyunk nõk kitalálva, hogy bizony nagy fájdalmakat is ki kell bírnunk.És ki fogod bírni Te is, mint sokan mások, nem lesz semmi baj! ;) További szép babavárást, könnyû, gyors szülést kívánok!
Szerintem a rémálmok sok terhes nõnél megjelennek, én is többször álmodtam már a szüléssel kapcsolatban. Most vagyok a 35.hétben. A párom is kelt már fel úgy hogy azt mondta hogy álmában szülni vitt engem és nagy földrengés volt, mint valami természeti katasztrófafilmben :) amúgy én is félek tõle kicsit, elsõ baba lesz. De te ne aggódj, nemsokára túlleszel rajta, könnyû szülést kivánok!
Én a negyediket várom, de valahogy sokkal jobban félek mint az elsõ háromnál. Akkor minden valahogy egyértelmûnek tünt. Lehet, hagy öregszem. :-/ Mindenesetre csak túl leszünk rajta...muszáj.:-) Az biztos, hogy nem kellemes dolog, de legalább a végeredmény kárpótol és tényleg elfeledteti a kellemetlenségeket. Ennek a fájdalomnak célja van, nem úgy mint más fájdalomnak és ha ez a cél lebeg közben a szemed elõtt, hidd el könnyebben fogod viselni.
Én is rettegtem a szüléstõl már onnantól kezdve mikor kiderült, hogy babát várok. Attól féltem hogy órákig vajúdok majd, és a végén nem tudom simán megszülni csak császárral. Aztán eljött a szülés, és minden olyan gyorsan pörgött hogy azt álmodni sem mertem volna. Este fél 10-kor elfolyt a magzatvízem, irány a kórház, és másfél óra múlva már meg is volt a kislányom, pedig elsõ baba volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan megszületik.
Utolsó vagyok! Legalább olyan könnyû szülést kívánok neked mint az enyém volt! Kitartás :)
Nem a szülés a legrosszabb szerintem. Évekig nem mertem teherbe esni, úgy féltem a szüléstõl. Aztán rájöttem, hogy bazi öreg vagyok (legalábbis elsõ gyerekes kismamának). Teherbe estem és missed ab lett. Na ez a legrosszabb, meg a több hétig tartó egész napos rettegés, hogy ha legközelebb wc-re mész, lesz-e vér a papíron, elvetélsz-e, ehhez képest a szülés max. 1 nap alatt megvan... Hidd el, tudom, mit érzel, és tudom, hogy nem vigasztal az sem, hogy van rosszabb...
Gondolkodtál már kineziológuson, esetleg hipnózison? Tudom, hülyeségnek hangzik, de a legrosszabb az lehet, hogy nem használ. A szülésnél egyáltalán nem segít, ha rettegsz. Feszült leszel, nem tudod magad elengedni, így nehezebben mehetnek a dolgok. Szerintem legalább egy pszichológust keress fel.

Normalis, h azert nem merek EDA-t kerni mert felek a tutol, meg h fajni fog ha beszurjak, de a szulestol mééég nem felek? 36hkm

Legjobb válasz: Ha a szüléstõl nem félsz, akkor ne is kérj EDÁt. 19 óra vajúdás után szültem meg a fiamat, azt hittem meghalok a szülõágyon. Eszembe sem jutott h kérjek bármit is, akármennyire is fájt. És nagyon büszke voltam/vagyok magamra, h igenis végigcsináltam, érzéstelenítõk nélkül. Edával egyébként elhúzódhat a szülés, ezt a dokim mondta.

Ha a szüléstõl nem félsz, akkor ne is kérj EDÁt. 19 óra vajúdás után szültem meg a fiamat, azt hittem meghalok a szülõágyon. Eszembe sem jutott h kérjek bármit is, akármennyire is fájt. És nagyon büszke voltam/vagyok magamra, h igenis végigcsináltam, érzéstelenítõk nélkül. Edával egyébként elhúzódhat a szülés, ezt a dokim mondta.
Rezidens éveim alatt megfordultam 1-2 kórházban, ott mindnenhol szúrtak vénát, elnézést, hogy megszólaltam...
Ha nem kérsz EDA-t, attol még meg fognak szúrni, vénát mindenkinek szoktak... Azt, hogy a gerinced MELLÉ szúrnak, legalább nem látod ;)
Kedves 7., nem mondott baromságot, nálunk is mindenkinek szúrnak egy branült ahogy belép a szülõszobára, mert ha sürgõsen kell adni valamit (infúziót), akkor nem érdemes késõbb szenvedni vele. Tehát szerintem ne mondd, hogy baromságot mond, ha te sem vagy teljesen tájékozott. :)
nem kötelezõ kérned, lehet hogy kibirnád anélkül is. bár én kértem..-és egyiknél sem éreztem amikor beszúrták!
Kedves 10., az én férjem orvos, õ mondta, hogy õ is úgy tudja, mindenhol szúrnak. Mondjuk így is tûnik logikusnak... No mindegy, hagyjuk, inkább ne beszéljünk "baromságokat".
attól még baromság, ugyanis nem mindenhol szúrnak ez tuti. A válaszadó szerint meg mindenképpen... szóval mégis nekem van igazam...van ahol igen ezek szerint de nem mindenhol pl az Istvánban nem...
utolsó ne mondj legalább baromságot ha nem tudod....igen a terhesség alatt nyilván megszúrnak kötelezõ vérvétel 3-4 db van!Viszont a szülésnél egyáltalán nem mindenkit szúrnak....nekem semmi nem volt természetes fájdalomcsillapítás nélküli normál szülésem volt!
nem egyformák a fájások sem. az elsõnél azt gondoltam:hogy mi a fenéért reagálják ezt ennyire túl egyesek..-mert nem voltak erõsek! na, a másodiknál, már a falat kapartam volna..
Nekem eszembe sem jutott félni a szüléstõl.Emiatt nem is kértem EDÁt.
Ugyanígy voltam mint te. A tûtõl és a császártól rettegtem, inkább gázt kértem és simán megszültem a 4 kg-os kisfiam. :)
El kell fogadni, hogy aki 1, 2, 3 vagy több gyereket szült, az sokkal jobban tudja, mint aki évekig vezet szüléseket ;)
Ha igazán szeretnéd, ne legyen akadály! 32 évesen nem vagy még idõs!
Kérdezõ, miért szeretnél gyereket? Nekem úgy tûnik, hogy neked egyetlen porcikád sem kívánja, hogy terhes légy és aztán anya.Miért kellene annak lenned?Ha ennyire nem szeretnéd, szerintem nem kellene belevágnod.
Tehát mondanivalommal, okfejtésemmel csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy nem szabad, meg kell próbálni nem elkeseredni, ha vkinek 30 fölött sem "hejde" az élet...és nem szinte magától értetõdõen adódott a gyerek, stb...
Kedves 17:15-ös hozzászoló, Úgy gondolom, kissé egyoldalúan szemléled a helyzetet, amelyrõl kritikát alkotsz. Akirõl írtam, hogy 40 éves kora után születtek a gyerekei, nem hobbiból, vagy divatból tett így. Ill. alakult így az élete. Pusztán késõn találta meg a partnerét az életben -testi fogyatékossága miatt, vagy más dolgok is talán, én ezt tudom-. Szóval meglehetõsen elrugaszkodott tévhit, hogy aki késõn vállal, szül gyereket, az karrierista, törtetõ, érzéketlen, divathóbortokat követõ némber, stb. Mondok egy másik példát: az egyetemen volt egy tanárnõm: félvak, balesete volt. Õ is, ha jól emlékszek 39 volt, mikor gyereket szült, mert késõn talált "számára vmirevaló férfit". Ha már az én hozzászóllásomra reagáltál.. írtam, hogy szintén 32 éves vagyok, és õszintén elmondhatom, hogy nem viccbõl, vagy nagyzási mániából nincs partnerem, vagy már gyerekem.További szép napot!
Annyira bírom ezt a divatot, hogy 40-50 évesen kell gyermeket vállalni, mert az milyen jó!Mi jó van benne?Valaki indokolja már meg?Talán az, hogy majd 70 évesen a 20 éves gyermeke fogja cserélni alatt a pelenkát?Mert ez is benne van a pakliban.És sokkal nagyobb rá az esély, mint egy fittipaldi (nagy)mamára, ha a mai tempójú világot nézzük. 30x évesen még belefér, de 40-ig én nem vártam volna soha.18 évesen már anya voltam, és mondhatom, hogy életünk legjobb döntése volt a férjemmel.A gyermekünk már ebben az évben nagykorú lesz, mi pedig még fiatalok vagyunk, már régen el is felejtettük a [email protected] pelenkát, meg az éjszakai virrasztásokat, a mindennapos hajnali kelést a suli miatt, az örökös aggódást, a beiskolázást, meg az óvodai herce-hurcákat, és még sorolhatnám a végtelenségig.Addig vágjatok bele, amíg nem késõ!
Én is 32 vagyok, ez nem sok manapság ( bár legbelül én is kicsit tartok már az évektõl). Viszont és de épp a napokban mondta egy hölgyismerõsöm, hogy az õ barátnõje 45 és 49 évesen szült.:) Szóval évek tekintetében talán még van "remény". A topikindítónál szerintem egészen más indokok szerepelnek az "ellenérv" oldalán.
Én is félek, 33-at töltöttem most márciusban, nagyon ketyeg az órám. És azon túl, hogy meg vannak ezek a félelmeim, bennem még vágy sincs a gyerekre. Cseppet sem indít meg, ha csöppségeket látok, inkább a hajam szála is égnek áll, úgy idegesítenek a gyerekek. Viszont a párom mindenáron akar gyereket. Nem leszek valami jó anya szerintem. Még nem próbálkoztam teherbeesni, mindig lebetegszem, néha már arra gondolok, tudat alatt csinálom, csakhogy ne kelljen a teherbeeséssel foglalkoznom, tolom magam elõtt a tennivalókat, tudom hogy szednem kéne elõre terhesvitamint, el kéne mennem a fogászhoz, stb...de már ennyi macerától is elmegy a kedvem az egésztõl, semmi kedvem hozzá. Te legalább vágysz rá. Nálam biztos jobb anya leszel. Ha nem szeretném annyira a párom, én nem vállalnék gyereket. Nagyon nehezen találtam rá és sajnos nem találom vonzónak a hozzám hasonló gondolkozású palikat: erre a világra nem jó gyereket szülni... Kész, kelepcében érzem magam, amibõl menekülnék is, meg nem is. És 33 évesen tudom, hogy ez már nem fog más irányba változni bennem, mivel kb. 10 év óta nem vágyom már gyerekre. 20 éves korom körül nagyon-nagyon vágytam rá, aztán átfordult teljes ellentétébe, olyan szinten irritál a téma, hogy legszívesebben minden õsanyának elmondanám, hogy szerintem egy kiskutya százszor édesebb, mint egy kopasz kisbaba. Ez van:(
Lényegében semmit nem találtak okként. Lehet, hogy nekem (is) lelki eredetû volt. De a pajzsmirigyem sem 100-as nekem sem. Voltak peteérési gondjaim is. Az is lehet ok. De igazából nem lett kivizsgálva, mert megmaradt a köv. terhesség.
A kérdező hozzászólása: 15 25 neked keresték a 4 vetélésed okát? mit találtak?
A kérdező hozzászólása: mert vágyom a babára ha látok piciket kicsit irigykedem mindenkinek van ezt látom magam körül.tv ben mindenhol
Egyáltalán nem vagy idõs hozzá! Ha mindketten szeretnétek, ne gondolkozzatok rajta annyit! Nekem hat hónapos kislányom van és a szülés életem legszebb éjszakája volt! Persze, nyílván fájdalmas, de megéri, mert hihetetlen élmény! Nem kell félni tõle, valóban igaz, hogy csak a szépre emlékszünk belõle. A hízás pedig olyan dolog, hogy nem kell terhesen tele ennie magát az embernek édességgel. Én terhestornát is csináltam (dvd-set), az sokat segít nemcsak a hízás elkerülésében, de a szülést is megkönnyíti! Az anyagi oldalát nézve, a mai világban nagyon kevesen vállalnának gyereket, ha ettõl függene! A felnevelésével kapcsolatban is ugyan ez a helyzet, ha az ember mindig azon aggódna, hogy "bármi megtörténhet", akkor csupa rettegésbõl állna az élet, pedig azt boldogan kell élni! Szóval csak bátran, hidd el, ez a világon a legszebb dolog: Anyának lenni!
15:25-ös vagyok ismét. Én négyszer vetéltem el. Szintén dilemmáztam, kell-e gyerek, vagy nem. Ez nagyban függ tehát a lelki dolgoktól. A pajzsmirigy is közbeszólhat, igen. Orvosi felügyelet alatt már elég jól kontrollálni lehet a dolgokat. A többit már leírtam az elõbb.
32 évesen szültem az elsõ, és 36, 5 évesen a második lányomat. Addigra éreztem úgy, hogy érett vagyok az anyaságra. Az elsõnél az elsõ 3 hónap, mint a legtöbb kismamánál pocsék volt. Émelygés meg egyéb kellemetlenségek, amik a 20 éves kismamákkal is megesik. Ebben a korban sokkal jobban odafigyelnek a orvosok, védõnõk, meg mindenki a kismamára. Ha igazán akarod, és a férjed is, akkor mindent bele. Az, hogy kit mennyire visel meg a terhesség, mennyire könnyen szül, nem korfüggõ. Semmi hátrányod nem lesz a korod miatt, és nálad idõsebb nõk is vállalnak gyereket, még elsõt is. Most még nem vagy lekésve, mert simán fel tudjátok nevelni. Mondjuk Fehér Anna is most terhes az elsõ babájával, 52-53 évesen, és nagyon boldog. Kívánom, hogy ti is legyetek azok.
A kérdező hozzászólása: terhességtöl mert hányás rosszullet stb vetélés veszély voltam 2x terhes egész nap ettem rosszul voltam és 8 ill 12 heten elment. szülésnél a fájdalomtól a haláltol hizas férjem folyton fogyozik és a vékonyság az ideálja sajnos a család nötagjai elhiztak szülés után anyámon 30 kg maradt.cukor és pajzsmirigy betegseg jött ki.nálam is emelkedettek a szintek
És ha örökbe fogadnátok? Sajnos amilyen lassan megy ez a procedúra, bõven fel tudtok lelkileg, anyagilag készülni a csöppségre. A terhességtõl, szüléstõl, hízástól miért félsz?
A kérdező hozzászólása: én is késön találtam rá a férjemre 30 évesen.és érdekes hogy 18-20 éves korom közt nagyon vágytam babára aztán elmult. akkor olyan pasim volt aki nem akart se házasodni se gyereket


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!