Találatok a következő kifejezésre: Ha egyetlen kellene (6 db)

Ha egyetlen kérdéssel kellene eldöntened, hogy megbízol-e valakiben, mi lenne az?

Mármint, hogy amit válaszol rá, az okot adjon arra, hogy megbízz benne.

Legjobb válasz: Megbízhatok benned? Igen. Ok

Megbízhatok benned? Igen. Ok
Nekem egy kérdés sem kell hozzá. Nálam eljátszani lehet a bizalmat, és utána már nem lehet visszaszerezni.
mutasd be magad pár szóban (igaz ez nem kérdés de ha nem mond negatív jelzõt magára akkor jobbnak probálja mutatni magát mint amilyen, megjátsza magát tehát nem bízhatok benne)
Mademoiselle.
Tudat
Harag
kedves :)
Bránerarc :-)
türelmetlen
ARANYOS..:p
MAKACS
Királylány
idióta
kamasz
Filozófus
nagypofájú
Magyar.
Birka (Türelmes, naív, ilyesmi)
Birka (türelmes, naiv, ilyesmi)
fura
Ember..
érdekes
Hûséges
Átlagos!!
kivülállo
szerelmes
kiismerhetetlen
Bolond °.°
.emberi.
"A megnemértett" :D
álmodozó..:)
végtelen
gondolkodó
maximalista
megnemértett - szintén
fura :D
színes ;>
idióta
õrülten szerelmes!
gyönyürû
Bölcs
Tudós
Más...(Egyedi, különleges, egyszerûen...más.)
Ember!
lehengerlõ
Ember?
Extrém
kellemes
Bizonytalan... vagy mégsem ?
Akaratos
"brainstorming" (Brain Storming)
kíméletlen.
Elvont...
Hülye szegény
háj
becsületes
különleges
Izgõ-mozgó
makacs
hisztis:P
Egyéni
lehetetlen
introvertált
Bolond XD De jó értelemben, mielött még valaki a mentõt hivná XD
kiváncsi...(nem pletyire!!)
profi
az, hogy:o.m.e.n.(nem akarok hencegni!:okos, mûvészi, egyensúlyos, normális...)

BME felsőfokú nyelvvizsgát csináltam, aminek írásbeli részénél egyetlen pont kellene, hogy sikeresnek számítson. Ha felülvizsgálatot kérek, van esélyem, hogy megadják?

Az egyik résznél nem értem el a minimum pontszámot, egyetlen egy kellene még. Szerintetek megadják?

Legjobb válasz: Én lehet megpróbálnám. Bár a szóbelire úgyis meg fogod kapni a bizonyítványt (ha az jó lett)

Én lehet megpróbálnám. Bár a szóbelire úgyis meg fogod kapni a bizonyítványt (ha az jó lett)
Egy pontnál meg lehetne próbálni a felülviszgálatot
A kérdező hozzászólása: Közben találtam még egy pontot. Így is volna esélyem?

El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?

19 éves, terhes, becsúszott, abortuszt nem akart. Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt. Nem szűkölködöm, vezetem a vállalkozásom. A lányom szeretné örökbe adni a babát. El tudom fogadni, hogy nem szeretné felnevelni, de én nagyon szívesen felnevelném! Boldogan venném magamhoz, de a lányom ezt nem akarja. Tudom, abszurd, de mióta csak világra jött a lányom, alig várom, hogy nagymama lehessek. És most megszakad a szívem, hogy az egyetlen unokámat örökbe akarja adni. Az egyik érve, hogy szeretné, ha a gyereke teljes családban nőne fel, míg én csak egyedül lennék rá. És azt mondja, hogy ha nálam nevelkedne a gyermek, akkor nem tudna tőle teljesen elszakadni, és ezt ő nem akarja. Úgy érzem, óriási hibát követ el. Szó nélkül el kellene fogadnom a döntését? Hiszen az én unokám is! Mit tehetnék?

Legjobb válasz: Még a születésig annyi minden változhat.. meg az elsõ idõben. Engedjétek egy kicsit el most a témát..

Még a születésig annyi minden változhat.. meg az elsõ idõben. Engedjétek egy kicsit el most a témát..
Az, hogy örökbeadja-e, vagy sem, az az õ döntése. A gyerek nagyszülei ebbe nemigen szólhatnak bele.
Szerintem beszéld át vele ezt, mert ha nálad lesz a pici, még visszafordItható, ha mégis szeretné, viszont ha örökbe adja, akkor bánni fogja egész életében. Aki szerint pedig nincs beleszólása a kérdezõnek, hát az abortuszba maximum, de ha megszületik azért szerintem õ is beleszólhat, elvégre a nagymamája.
Én azt nem értem, hogy miért jobb megszülni fájdalmak között egy gyereket, majd érzelmi teherben bedugni egy árvaházba, ahol kitudja meddig lesz, mintsem elvetetni... Na mind1
Az örökbe adás elég fájdalmas, nehéz dolog, úgyhogy ha nem elég erõs, nem fog neki menni. Sokaknak nem sikerül, inkább felnevelik egyedül. Úgyhogy nagy valószínû, hogy teljesülni fog az álmod. Neki meg azt mondanám a helyedben, hogyha te neveled a gyereket, akkor megmarad a kecske és a káposzta is, mert nem is kell tõle elszakadnia, viszont foglalkoznia se kell vele, nem lesz teher.
Igen, ez az õ döntése és tiszteletben kell tartanod. Még születhet unokád késöbb is. A lányod még nagyon fiatal és egyedül nem is tudná felnevelni. Ennyi idõsen gondolom nem is hiányzik neki, hogy egy babát ringasson a karján. Hiába támogatnád anyagilag és segítenéd, nem lenne könnyû neki. Most sem lehet az. Õ is mondta, hogy ha te nevelnéd nem tudna elszakadni tõle. Ezt is megértheted. Szerintem jó döntés, hogy örökbe akarja adni, és olyanokhoz kerül majd akik szeretik és gondját viselik. Csak sajnos ez nem úgy mûködik mint ahogy azt elképzeljük. Gondolom rengeteg papítr és hivatalos iratot kell intézni. A folyamat akár több év is lehet. Az is lehet, hogy nem talál majd senkit aki örökbefogadná. Ahogy az sem biztos, hogy jó családba kerül. Nem biztos, hogy jó sora lesz. Ezért lehet, hogy jobban választ aki az abortusz mellett dönt. Viszont ez a lányod döntése, még fiatal van idõ és lesz gyereke neked pedig unokád.
Szerintem ez abszolút az Õ döntése! Eleve szimpatikus nekem az, hogy nem elveteti, hanem megszüli. Viszont nyílván neki lenne késõbb kellemetlen a gyereke szemébe nézni, hogy Anya létére lepasszolta, nem Õ nevelte fel, de mégis látta felcseperedni, látta minden napját, miközben Õ inkább élte az életét. Lehet ezt nagyobb lelki terrornak véli, mint egyszer megválni Tõle, és soha többé nem látni. Ha Õ így érzi helyesnek, ne akarj neki fájdalmat okozni! Lehet az egyszem Unokád, de Õ meg a LÁNYOD!!
"Az, hogy örökbeadja-e, vagy sem, az az õ döntése. A gyerek nagyszülei ebbe nemigen szólhatnak bele." Azért erre nem tennék fel nagyobb összeget. Nagy valószínûséggel jogilag is lehetséges, hogy a nagyszülõ örökbe fogadja, miután a szülõ lemond róla. Vagyis logikusabb, hogy egy szülõ miután eldönti az örökbefogadást és lemond róla, már nem rendelkezhet az elhelyezésén. Az vér szerinti nagyszülõnél pedig jobb helye van a gyereknek.
Beszéld le róla. Fõleg akkor, ha te fel szeretnéd nevelni. Az én unokám is ezt tette, de az anyja /a lányom/ egy percig sem akarta meggyõzni az ellenkezõjérõl. Nekem vérzik csak érte a szívem annyira, hogy pénzt, idõt nem kímélve felkutattam egy idegen országban és titokban egyszer megnéztem. Ez 800 ezer forintomba került, rengeteg fáradtságomba, de megérte. A kislány csodaszép, multimilliomosok nevelik Franciaországban.
szerintem bíróság neked ítélné. Próbáld meg, ha szép szóval nem tudsz rá hatni! Nem is értem a lányodat. Megértem, ha véletlen becsúszik egy gyerek és az abortuszt választják. De hogy végigszenvedi valaki a terhességet, a szülési fájdalmat és le akar mondani a gyerekrõl, ez számomra teljesen érthetetlen.
Az a baj, hogy ez nem így van. Valami önjelölt megváltónak gondolod magad, de senkinek nem kellenek a haszontalan tanácsaid. Ha szerinted ebbõl az jön, hogy majd a hajszín miatt örökbe adnak gyerekeket, akkor NEKED kellene múltbeli sérelmeket megvizsgáltatnod magadban, mert valami nagyon hibádzik a gondolatmenetedben. Olvasd már vissza, miket írsz. Saját magadnak kellene segítened.
"Tehát elõfordulhat 30 év múlva, hogy látsz egy középkori nõt csíkos köntösben, rózsaszín papucsban, furcsa tekintettel az Astoriánál, aki kétségbeesetten a fiatal járókelõket szólongatja, hogy "Te vagy a gyerekem?", " Sok ilyet látsz? Nyilván nem a kérdezõ lenne az elsõ, aki örökbe adja a gyerekét. Miért vagy ennyire ez ellen? Ismered a kérdezõt, vagy mi?
" Tehát elõfordulhat 30 év múlva" - BÁRMI elõfordulhat 30 év múlva, egyetlen döntésünk egyetlen lehetõsége ellen sincs védõoltás, bármikor, bármelyik meghozott döntésünket megbánhatjuk... én pl. azt bántam meg a leginkább, hogy nem 18 évesen hagytam ott végleg anyámat, hanem sokkal késõbb, és még többször módja volt eljátszani a "de a te érdekedben", meg a "most nem érted, de majd késõbb hálás leszel érte" szemetet. Szóval tudod, a rossz döntés ellen, a késõbb megbánt döntés ellen senki sincs védõoltva, az ember bárhogy dönt bármiben, azt elvben késõbb megbánHATja. Az nem mindegy, de nagyon nem, hogy legalább a saját döntése volt-e, vagy más akaratát kellett elszenvednie, és olyannak kell viselnie a következményeit, amit ráadásul nem is õ maga döntött el...
#68 "Komolyan nem tudom felfogni, hogy egyes emberek (itt most elég sokan) jobb megoldásnak tartják az abortuszt, mint az örökbeadást." - én kifejezetten jobbnak tartom pl. - csak hát itt ugye az a lehetõség már szóba sem kerül. És hogy miért? Hát egyfelõl olvasd végig ezt a kérdést és válaszokat... na, abortusz esetén mindez NINCS, senki sem nyom senkit semmmi fele már a következõ 6-7 hónapban... a "másfelõl" az nem ide tartozik... de mondom, itt az abortusz szóba sem jön.
"amit a saját érdekében el kellene fogadnia" Scythian, a Kérdezõ lánya ott van, hogy saját maga eldöntse, mi áll a saját érdekében, és mi nem, nyilván megvan a saját jövõképe, a saját gondolatvilága, a saját értékrendje - nincs rászorulva a más megítélésére...
Komolyan nem tudom felfogni, hogy egyes emberek (itt most elég sokan) jobb megoldásnak tartják az abortuszt, mint az örökbeadást. Egyszerûen nem hiszem el! Itt azon sápítoztok, hogy miért kell szegény gyereket örökbe adni, ez milyen gonosz dolog, éljen csak a saját családjában, akkor is ha az anyja kvázi nem is kíváncsi rá, de ha egy 15-16 éves kamaszlány esik teherbe(akinek lehetõsége se lenne kihordani, csak akkor, ha évet halaszt), és az abortusz mellett dönt, akkor azt mondják itt az emberek, hogy akkor legalább adja örökbe, mert milyen sok házaspárnak nem lehet gyereke, aki meg tisztességgel felnevelné. Most akkor döntsük már el, hogy mit akarunk kérem szépen!
"Mikor kicsi voltam, és hülyeséget mondtam vagy szórakozott voltam, anyám ahelyett, hogy leidiótázott volna, hozzátette a mondat végéhez, hogy kakukk. " Na látod, hordoztad magaddal ezt a "terhet":) . Nem véletlenül beszélünk itt karmáról. A hölgy egész életében cipelné ennek a döntésnek a terhét, ami kihat az új párkapcsolatára, a késõbbi gyerekeivel való kapcsolatra stb. Én pl.: normális férfiként jobban eltudnék fogadni egy kisgyerekes anyukát, mint aki ilyen terhet cipel. Persze lehet hogy nem mondaná el az új kapcsolatának és majd szegény fickó egy vagyont fog elkölteni lélekbúvárra, hogy kiderítse mi a gond az asszonnyal. A kérdezõ egy nagyon baráti ajánlatot tett, amit a saját érdekében el kellene fogadnia.
"Úristen még mindig, nem tudom magam túltenni ezen, hogy valaki "Kakukkal" fejezi be a mondandóját.:) ))" Mikor kicsi voltam, és hülyeséget mondtam vagy szórakozott voltam, anyám ahelyett, hogy leidiótázott volna, hozzátette a mondat végéhez, hogy kakukk.
Csak emlékeztetõül, ezt írtad ugye: ".Rá is kérdeztem, hogy talán neki rossz gyerekkora volt-e, és azt mondta, hogy egyáltalán nem, de értsem meg, hogy az örökbeadásból nincs visszaút, ezért nem jelent késõbb akkora terhet, mint ha nálam van a kicsi, és elviekben bármikor magához vehetné, pláne ha majd valóban családot alapít, de még sem teszi."
Nagyon jól gondolkozol kérdezõ! Remélem sikerül megvalósítani. Sok örömöt kívánok hozzá. Valójában a társadalom 90% is ezt tartja normálisnak, de most idevetõdött az a 10% "Kakukk" tojás is :) )) Úristen még mindig, nem tudom magam túltenni ezen, hogy valaki "Kakukkal" fejezi be a mondandóját.:) ))
A kérdező hozzászólása: És tudom, hogy legtöbbször a nagyik házsártos és kotnyeles autokraták, de itt errõl szó sincs. Mindig nagy szabadságot adtam a lányomnak. Most sem akarok uralkodni fölötte. Csak egyrészt nagyon félek, hogy megbánja, másrészt borzasztóan fájna nekem magamnak is a döntése. A babának is jobb lenne a saját családjában, de ezzel mégsem érvelek, mert az örökbefogadó szülõk is lehetnek nagyon jó szülõk.
#59 azért gondoltam h elfelejtették mert hát erre nem igen tértek ki... és sok válaszoló nem gondolkodik ezen (mondjuk azon sem, hogy mi lesz 2-5-10 év múlva) de én is úgy gondolom h a nagyi kicsit irányítani akarja a lányát, ki akarja venni a döntést a kezébõl, stb.... 19 évesen ha képes volt egy ilyen döntést meghozni a lány akkor úgy gondolom h elég felelõsen gondolkodik a saját és mások életérõl is
egy dolgot felejtetek el...... milyen a leendõ anya és a nagyi kapcsolata egymással lehet h pont azért nem akarja elfogadni a segítséget mert olyan amilyen az a kapcsolat
#57, mi történt? Tükörbe tetszettél nézni? :)
#51, ha a lánynak van egy csöpp sütnivalója, akkor nem pocsék romantikus kliséken, halivúd-giccseken könnyezik, hanem rég szervezi a nyilt örökbefogadást valamelyik erre szolgáló alapítványon, civil szervezeten keresztül. Ahol ugye nem a két kezét kell odaadni, ha látni akarja, elég megereszteni egy telefont meg megvenni a villamosjegyet hozzá - például:) Ebbõl a kérdésbõl viszont kristálygömb nélkül is nagy valószínûséggel (90%+) bejósolható, hogy ha a lány megtartja, akkor hamarosan beszélõ viszony se lesz az anyuka meg a nagyi között, mert utóbbi nem fogja megállni, hogy mindenbe bele akarjon szólni "csak jót akarva", elõbbi meg valószínûleg nem teljesen véletlenül költözött el 18 évesen... és teljesen éértehtõ módon egy percig sem fogja tolerálni, hogy a nagyi a gyereket eszközként használva újra átvegye az irányítást az élete felett. Szóval a családi konfliktus aránylag biztos receptjével állunk szemben.
#50 "i-gaz tetteik lesznek - mely, saját maguknak "jó", vagy igaz tetteik lesznek - ami a jó." - az elméleted továbbra is ott maradt idealista, hogy folyamatosan feltételez egy külsõ abszolút értékrendet, aszerinti "jót" meg "rosszat" ami nem azonos a választott törvényhozással. Legfeljebb lukasan hagytad az "és ezt akkor KI dönti el" helyet, mondván, ha istenség nincs, hát nincs... de Törvény, az azért van...:) )) Nem, nincsen. Illetve végül is van, az emberben saját magában a nagy betûs sajátja. Meg a kisbetûs a választott törvényhozás asztalán. Egyébként egy élmény volt:)
Nézd Scythian, ez a világ már csak ilyen, van benne 99, 99% olyan ember, akinek az életében már voltak-vannak problémák, amiket több-kevesebb sikerrel, jól vagy rosszul meg is oldott és szerzett tapasztalatokat is, és van benne 0, 01% Tökéletesség... na, az utóbbiak tanácsaitól kell féltõen óvni mindenkit, nincs ugyanis annál borzalmasabb, ha valaki olyanról szövegel, amiben a világon semmi személyes tapasztalata, de õ azért osztja az eszet. De javaslom, te majd csak saját magadra hallgass:) ))
Na végig olvastam ezt a kérdést meg a válaszokat... nincs itt min aggódni szerintem, a Kérdezõ egy intelligens ember, nyilván megérti, hogy a lánya életében a lányáé kell legyen a döntõ szó, õ persze mondhat tanácsot, véleményt, meg segítheti is a lányát a saját döntésében. Scythian, viszont ha valaki neked terápiát javasol, az nem a rosszakaród, hidd el kérlek. Egyszerûen borzalmas látni, ahogy szabályszerû pánikrohamot kaptál annak láttán, hogy egy nagykorú ember önmaga egy jelentõs döntést hoz a saját életében, és mindenáron meg akarod menteni a saját döntésétõl, mint valami fuldoklót... Hidd el, az a természetes, hogy a nagykorú emberek döntéseket hoznak a saját életükben... és az szorul segítségre, aki erre nem képes, aki mindenáron mástól akar függeni...
Bocsanat, h hozzaszolok, de nagyon elszomorit, h itt tart a vilag... Mig nekem Scythian es a kerdezö gondolkodasa termeszetes, miket olvasok...! Nekem legalabbis az jött le, hogy a Kerdezö elfogadja a lanya dönteset (emiatt nem kenyszeriti), de belül faj neki+megovna a kesöbbi önmagatol, e 2 dolog miatt szivesen meggyözne, es segitsegert kialt, hogyan... De ha a lanya igy dönt, sztem akkor sem fogja kenyszeriteni es mellekesen tisztaban is van vele, hogy nem is tudja kenyszeriteni! Az örökbefogadott velemenye arra emlekeztet, amikor egy kerdesnel, hogy kb "vertek-e mar meg es mit gondolsz a veressel nevelesröl" egyertelmüen kiderült, hogy akiket veressel neveltek, azok (ha a sajat eletükben nehanyan tulzasnak is tartjak) valamilyen mertekben elfogadhato nevelesnek tartjak a verest, es akiket sosem egy ujjal sem vertek meg, szinte csak ök tartjak elfogadhatatlannak (+par kivetel, akik viszont nagyon sokat szenvedtek es sok terapian vannak tul). En nagyon-nagyon sajnalom ezt az örökbefogadott valaszolot, en azt hallom, szinte szeretetert kialt! Sztem nem "materializmus", hanem eretlenseg, ha azert, hogy ne szembesüljön naponta a nagyinal a sajat gyerekevel, "hagyjuk, hogy élje a saját életét a saját szándékai és saját döntései szerint", "az ember SAJÁT lelkiismerete, SAJÁT belsõ értékrendje, saját gondolkodásmódja, amivel való kapcsolat kizárólag a saját dolga". A kerdezö lanya meg nem tudja, h minden valtozik, a sajat velemenye is valtozhat... Nem egy felelössegteljes döntesnek tünik, hanem egy ketsegbeesetten, fejveszve hozott hibas döntesnek, amit sztem is meg fog banni. Es sztem nincs olyan nö a vilagon, aki örökbeadta a gyereket, es utolag meg sosem, egy pillanatig sem gondolt volna arra, hogy talan megsem kellett volna! Nem hiaba! (Csak esetleg nem ismerte el vagy nem került nyilvanossagra.) Olyan viszont van, aki örökbeadas utan elismerte, hogy megbanta, es utolag mashogy tenne, esetleg mit nem adna erte, ha mashogy tehetne... A genjeinkben van az anyai ösztön, es a jövö nincs megirva (mi alakitjuk), barmi törtenhet... tehat? Valaki azt irta: "a Kérdezõ lánya ott van, hogy saját maga eldöntse, mi áll a saját érdekében, és mi nem, nyilván megvan a saját jövõképe, a saját gondolatvilága, a saját értékrendje - nincs rászorulva a más megítélésére" Hat nekem ugy tünik, sajnos nincs meg a jövökepe. Ha egy töredekes csaladban nött volna fel, es ilyen ertekrendje lenne, akkor igy lenne, de a leirtak alapjan ugy tünik, hogy ketsegbeesett, következmenyeket nem ismerö/vallalo döntesröl van szo. Azt hiszi, azt az erzest majd elnyomhatja magaban... Igaz az ellenvelemeny, hogy egy "döntés ellen senki sincs védõoltva, az ember bárhogy dönt bármiben, azt elvben késõbb megbánHATja. Az nem mindegy, de nagyon nem, hogy legalább a saját döntése volt-e" - de a folytatasrol szo sincs, hogy "vagy más akaratát kellett elszenvednie, és olyannak kell viselnie a következményeit, amit ráadásul nem is õ maga döntött el". A Kerdezö allitasa, hogy nagy szabadsagot biztositott mindig a lanyanak, es ebben is hagyja dönteni (!), csupan faj a szive + sztem sokkal felelössegteljesebb szemely, emiatt latja a következmenyeket, es ettöl megovna. Igen, az elvileg termeszetes, hogy "egy természetes, hogy a nagykorú emberek döntéseket hoznak a saját életükben", de gyakorlatilag hiaba nagykoru az eletkora szerint, ha meg nem nött be a feje lagya es felelötlen. Pont az ilyenek, miutan "benö", azt mondjak az anyukajuknak evek mulva, hogy "miert nem tiltottad meg az örökbeadast?" vagy "de jo, hogy bekemenyitettel es nem engedted örökbe adni"... Es akkor a gyakorlati megvalositasra, hogy "a lány megszül, a kórházban hagyja, nagyi hazaviszi... ÉS????", "hogyan tudna a lány elhatárolódni az anyaságtól és a gyerektõl, ha a saját anyjánál van?" - nem kell elhatarolodni, csupan vallalni a felelösseget! A felnöttseg nem eletkorban merhetö, hanem azt jelenti, hogy szembenezve a rossz erzesevel ("ha nálad lenne lehet még rosszabbul érezné magát") felvallalja, hogy "Igen, en vagyok az, de nem akartalak, ezert rabiztalak az altalam ismert legmegbizhatobb szemelyre" - szembenezni ezzel mennyivel embersegesebb, felemelöbb, mint lepasszolni, hogy ne is lassam, ugye?! Egyebkent van olyan ismerösöm, akit bar hivatalosan az anyja nevelt, velük lakott, de a nagyi volt ebben a szerepben (sajnos ö meg most is bulizik meg hasonlok, mig a gyerekei most eppen csaladalapitanak). Sztem ö megis felvallalta a gyerekei elött, hogy "igen, en vagyok", megadva a lehetöseget, hogy megismerjek öt, es ezzel nagy lelki tehertöl szabaditotta meg öket. Gondoljunk csak azokra, akik ezzel szemben egy eleten at kutatjak a csaladfajukat, keresik a szüleiket, es magukon viselik egy örjitö hiany erzeset, mert mintha a mindenkinek megjaro ösenergiabol hianyozna egy resz, lelki terapiakon (Bert-Hellinger csaladallitas pl.) es "fizikailag" is csak keresgelnek egy eleten at.... A Tovabbi kerdesekre: Az apasag kerdeset is tisztazni kell, termeszetesen, a gyerek erdekeben, akinek majd joga lesz megtudni, ki az apja - es nem felelötlenül elmenekülni a tette következmenye (=gyerek meglete) elöl. Az ujszülött taplalasa sem kenyszerithetö az anyara, ha a nagyi vallalja a neveleset, hanem tapszert kap az elejetöl fogva vagy vett anyatejet (hacsak nem az anya megis maga szoptatni akarja vagy lefeji, es ebbe a nagyi is beleegyezne). Igen, elöttem van egy olyan csalad, ahol a nagyi vett reszt "anyakent" a gyerekek felneveleseben, bar a gyerekek anyukanak a szinten velük lako igazi anyukat hivtak - csak minden masban a nagyi volt ott. Es sok olyan csalad us van elöttem, ahol "ismeretlen" egy felmenö, sajn a mi csaladunkban is. Sok-sok lelki utat megjarva, elöbbit erzem nem követendönek, hanem a "kisebb rossznak". Lehet, hogy "a családi konfliktus aránylag biztos receptje", ha a nagyi neveli fel a gyereket, de azert egy elet több ennel, a meg beleszolni nem tudo gyerek erdeke fontosabb ennel! Mert megerdemli, hogy abban a csaladban nöjjön fel, ahova megfogant, nem veletlenül! Ha nem lesz az anya-nagyi között beszelöviszony sem - ez kesöbb merült fel visszatarto tenyezökent-, sztem ez semmi ahhoz kepest, hogy ezt a lehetöseget megtagadtak egy beleszolni nem tudo gyerektöl, es a beszelöviszony amugy is 2 emberen mulik - ha mas neveli fel a gyereket, ez akkor is bekövetkezhet, ez csak egy erv, amire lehet tamaszkodni, egy mondvacsinalt ok.
Már közel sem úgy van, hogy két évig várnia kell a kicsinek az otthonban. Ha a szülõ tényleg lemondott róla, akkor 1-2 héten belül már az új családjánál lehet!
kérdezõ, beletörõdtél már?
Aha, nincs értelme a további vitának. Majd ha kigondoltál valami frappánsat, akkor lesz, mi?
"89TE vagy az önzõ, mert a gyereket arra akarod használni, hogy megtaníts egy 19 évest arra, hogy a szex rossz. " -már elnézést, de ha te ezt szûrted le a 88-ból akkor nincs értelme a további vitának. 90 - akik itt eszementen pontoznak, mert semmi más dolguk nincsen: valaha nõk vagy féfriak voltak. Ma:pontozók.
Megtanulta, hogy következménye van. Nem ment abortuszra, a SOKKAL nehezebb utat választotta; megszüli és örökbe adja! Könnyebb lett volna, csak elvetetni és kész! Akik itt mind megtartanák vagy odaadnák a nagyinak nõk vagy férfiak (csak kíváncsiságból)?
"Nem lehet a múltat csak úgy kidobni, mert kellemetlen, vagy nehéz." Nem is lesz kidobva. A kérdezõ minden egyes nap tudni fogja, hogy van egy gyereke. TE vagy az önzõ, mert a gyereket arra akarod használni, hogy megtaníts egy 19 évest arra, hogy a szex rossz. A cukimuki taknyos nózis bébibabucit akarod büntetésként használni. Tök mindegy, hogy jobb helyen lenne egy örökbefogadó szülõpárnál, tök mindegy, hogy milyen élete lesz.
"Érthetetlen ez a születendõ kisbaba ellen irányuló vérmes hadjárat" - ?????? EZT a kérdést tetszel olvasni? "A lány meg 19 éves, felnõtt, miért is ne tanulja meg, hogy minden tett következményekkel jár?" - Na ya. Verjük a fejébe, meg az esetével szembesülõ mindenki máséba, hogy "nem kívánt terhesség esetén az abortuszt KELL választani, mert különben neked reszeltek" - így gondolod??? És hát ja, a lelki következmények... mint ha annak véletlenül sem lennének hosszú távú lelki következményei, ha valakit akarata ellenére kényszerítenek bele a szülõi szerepbe... És hát persze a gyakorlati megvalósításra továbbra sincs ötlet se... De mindegy is, szerencsére a magyar törvények szerint a Kérdezõ lánya maga fog dönteni a szülését követõen, úgy, ahogy jónak látja. Ennyi. (és szerencsére a Kérdezõ is kommentjeibõl láthatóan egy elég intelligens ember ahhoz, hogy ezt tudomásul vegye akkor is, ha neki más a véleménye)
Ilyenkor hol van az a sok ember, akik abortusz kérdésnél beírják, hogy több ezer örökbefogadó szülõ boldogan felnevelné a gyereket?
És nem a te pszichológiai kezelésedre kellene költeni a befizetett adót:)
"Akik ennyire örökbeadás ellen vannak, vegyék magukhoz a gyereket " Ez már eleve logikai bukfenc. Így lenne helyes: Akik az örökbe adás mellett vannak, azok vegyék magukhoz. Miért kellene elvárni a társadalomtól, hogy átvegye a megunt gyerekeket? Nem erre kellene költeni a befizetett adót. Annak a fizetésébõl kellene levonni bizonyos százalékot, aki örökbe adta a gyerekét, a gyerek 18 éves koráig, tehát maximum 18 évig.
Késõbb bármikor nevelhetné. - DE õ nem akarja, se most, se késõbb. Akik ennyire örökbeadás ellen vannak, vegyék magukhoz a gyereket és egyeztessen a nagyival, hogy mehet látogatni :)
"Pedig ez volna a legjobb megoldás." - Kinek?
Buta irigységet látok a leendõ anyában. Valahogy így gondolkodhat: "nekem nem kell, de az anyám se örüljön neki" Pedig ez volna a legjobb megoldás. Késõbb bármikor nevelhetné. Ha örökbe adja, örökre lemond róla, ami késõbb lelki poblémát is okozhat. Ez a lány egy irigy, szívtelen teremtés. Gyerek valóban semmiképpen nem való neki! Sajnálom az édesanyját. Akinek nem adták még örökbe az unokáját, ne adjon okoskodó tanácsot, mert fogalma sincs, mi zajlik ilyenkor egy jóérzésú nagymamában. Én tudom!
Azt kell elfogadnod, hogy az egyetlen lányod örökbe akarja adni a születendõ gyerekét. Meg kell tanulnod elfogadnod a döntését. Tanácsot adhatsz neki, támogathatod, de nem dönthetsz helyette. Mondom ezt úgy, hogy két, a tiédtõl idõsebb lányom van. Én sem értek egyet minden döntésükkel, mint ahogy az én anyám sem ért(ett) egyet minden döntésemmel. Meg kell értened, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem dönthetsz te, el kell fogadnod a lányod döntését. Itt elsõsorban nem rólad és a te érzelmeidrõl, életedrõl kellene hogy szóljon a történet, hanem a lányodról és az õ érzelmeirõl, az õ életérõl.
#95 "Nekem legalabbis az jött le, hogy a Kerdezö elfogadja a lanya dönteset (emiatt nem kenyszeriti), de belül faj neki+megovna a kesöbbi önmagatol, e 2 dolog miatt szivesen meggyözne, es segitsegert kialt, hogyan... De ha a lanya igy dönt, sztem akkor sem fogja kenyszeriteni es mellekesen tisztaban is van vele, hogy nem is tudja kenyszeriteni!" Ámen.
Hát ez így van, de nem biztos, hogy akkor sem akar majd, miután megszült! Ez itt a lényeg. Nem az, hogy terhesen és kétségbeesetten, hogyan gondolkodik valaki. Ha egy nõnek adottak az anyagiak- mert itt ugye nagyi segít- akkor kíváncsi lennék hány % képes lemondani a gyerekérõl. És ez az igazi önzõség, ha valaki megteszi, nem a kérdezõ felajánlása! Én azt mondom, várjuk ki a szülést, aztán meglátjuk. De örökbeadni a bizonytalanba a gyerekemet. NA azt soha!
"Ezért mondja anyukám mindig, hogy aki erre képes, az nem anya." Anyukád kicsoda, a megmondóember? Azért adja örökbe, mert nem akar anya lenni. Kakukk.
Nem értem Kérdezõ, hogy ezt hogy gondoltad. A lányod le akar mondani a gyerekérõl! NEM akarja, hogy az életének a része legyen. Ha te nevelnéd, akkor az lenne, márpedig te az õ életének része vagy. Tedd félre az önzõségedet és örülj annak, hogy nagyi leszel, ha majd a lányod is akarja. Mégis milyen beteg helyzet lenne, ha te nevelnéd a kis gyereket, néha anyuka benézne, látná a gyereket, akit nem akart felnevelni, gyerek folyamatosna azt kérdezné, hogy anya miért nem szeret? Az árvákban ez a kérdés így is elégszer merül fel még úgy is, hogy van egy szeretõ nevelõcsaládja és az anyját nem is ismeri. Nem hogy úgy, ha mindennap látja, hiszen karnyújtásnyira van, akkor miért nem lehetek anyával?? Gondolkodj már...
Azért nagyon sok gyerek nevelkedik a nagyszülõnél.. vagy egyedülálló szülõnél - hol vannak, akik elvált szülõk gyerekeként itt gyakorta válást szorgalmaznak (megcsalás, méltatlanság miatt), akik ilyenkor szokták mondani: jobb így, rendes ember lettem? Vagy mint - saját eset- árván maradni, átlibben édesanya az égbe, kékítõt oldani az ég vizébe - apuka rengeteg munkája mellett nem jut sok idõ, a nagyi szeretete nevel? Régen gyakori volt, hogy a nagyik voltak a kicsivel, mert a szülõk robotoltak a megélhetésért. De egy kicsit hagyni kell, érlelõdjön a dolog, ahogy virágból gyümölcs érik az ágon, a születéskor 3 születés van: a gyerek mellett egy apa és egy anya is születik. Nem tudjuk igazán, milyenek lesznek õk.
Bocs, tõled kérjek engedélyért, hogy írhassak ide? Na légyszi légyszi lehet??? :D Amúgy meg egy felnõtt 19 éves nõrõl van szó, el tudja dönteni mit akar. A nagymama az önzõ, hogy jaj az õ unokája, meg alig várja, hogy nagyi legyen, a lánynak meg a gyereke, biztos buliból adja örökbe. Neki biztos nem szakad meg a szíve. Biztos még tanulni, dolgozni, élni akar és ha ezek megvoltak, akkor akar családot alapítani egy férfival, akit szeret, akitõl gyereket akar!
"Neki vajon milyen érzés lenne, ha átmenne hozzád, találkoztok és ott a gyereke? Akit nem akart megtartani? Milyen érzéseik jönnének elõ? Talán a ti kapcsolatotok is rámenne" Igen, nálunk pont ezt hívják önzõségnek amit leírtál. Az értékrended teljesen 0. Minek osztod itt a tanácsot? Rakd rendbe inkább magadat.
És a kicsi lánynak késõbb milyen érzés lesz, hogy örökbe adta. Most még nem fogja fel, de ha egyszer gyereke lesz, nem hinném, hogy ne mardosná belül, hogy egyet lepasszolt. Aki pedig, m azt Irta, hogy lesz másik unokája biztos, ez nem egy telefon. Nagyon remélem, hogy a lányod észhez tér.
Ráadásul mi a garancia arra, hogy a következõ gyerekét nem akarja örökbe adni? Arra gondolok, hogy jön egy új kan, az ígér szépet jót, családot stb és megfogan az a gyerek is. Utána fél év múlva az a pasi is lelép és megint egyedülálló anyuka lenne. Na akkor a következõ gyerekét is beadja, hogy ne legyen csonka család, hogy megint tiszta lappal indulhasson? Az lenne inkább felelõs döntés, hogy az anyuka és a lánya megbeszélné, hogy tudják közösen, felnevelni, hogy a lány beindíthassa közben a saját életét is. Eleve a szituációt sem tudom elképzelni. Az újszülöttnek a legjobb, ha az anyja szoptatja. Csecsemõ örökbe adásnál ez, hogy zajlik? Reggel még az anyuka mellén van a gyerek, délután már az új anyuka tömködi a szájába cumisüvegbe a tápszert? Ezt a beteg világot... És még valaki ezt támogatja, felfordul a gyomrom..
Neki vajon milyen érzés lenne, ha átmenne hozzád, találkoztok és ott a gyereke? Akit nem akart megtartani? Milyen érzéseik jönnének elõ? Talán a ti kapcsolatotok is rámenne
Nekem még csak 12 éves a lányom, de próbáltam bele élni magam a helyzetedbe, és maximálisan megértelek. Ez egy nagyon nehéz helyzet, épp amiatt, hogy sajnos nem lehet tudni elõre, hogy mi lenne a legjobb.
A kérdező hozzászólása: Eszem ágában sincs jogi útra terelni az ügyet. Azt szeretném, ha ha a lányom belátóan, önszántából nem adná örökbe idegeneknek. Igyekszem mind a lányom, mind az unokám érdekeit szem elõtt tartani, de mindenképp azon az állásponton vagyok, hogy az örökbeadás nem a legjobb döntés. Azt megértem, hogy nem vállalja a róla való gondoskodást, az ellen nem ágálok, hisz ez valóban az õ döntése, de ha már másnak adná a gyermeket, miért nem nekem egy vadidegen pár helyett? Amúgy nem voltam rossz anyja.Rá is kérdeztem, hogy talán neki rossz gyerekkora volt-e, és azt mondta, hogy egyáltalán nem, de értsem meg, hogy az örökbeadásból nincs visszaút, ezért nem jelent késõbb akkora terhet, mint ha nálam van a kicsi, és elviekben bármikor magához vehetné, pláne ha majd valóban családot alapít, de még sem teszi. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja bánni, õt is szeretném megóvni egy visszvonhatatlan rossz döntéstõl. Kétségbe vagyok esve...
Milyen a viszony a lányoddal? Mert annak is lehet valami oka, hogy nem akarja, hogy te neveld fel. És nem feltétlenül az, hogy teljes családban akarja tudni a kicsit.
Valóban ez az õ döntése és nem tehetsz mást mint elfogadod.
#7 vagyok Szerintem nincs különösebben beleszólásod. A lány nagykorú, de még fiatal ahhoz, hogy felneveljen egy gyereket. Az a jó, hogy õ ezt belátja és szeretne biztos jövõt a gyereknek. Még ha az örökbeadás nem is a legbiztosabb módszer ennek érdekében. Szerintem jó, hogy 19 évesen így gondolkodik és nem szüli meg magának ha nem tudna róla gondoskodni. Az egy dolog, hogy a nagymama tudna segíteni, de nem neki szüli a gyereket. Valószínüleg a lány sem akar a terhére lenni. Valóban nehéz lehet elengednie a gyerekét és nincs rá garancia, hogy többé nem szeretné látni. Viszont, ha nálad lenne lehet még rosszabbul érezné magát. Egyébként szerintem semmi rossz nincs abban, ha valaki belátja, hogy nem képes egy gyerek felnevelésére és örökbeadja vagy elveteti. Ha megtartaná akkor a saját és a gyereke életét is elrontaná. Ha nem elég érett valaki vagy nem adott az anyagi háttér, akkor szerintem ez a jó döntés. Én nem úgy gondolom, hogy meghátrál valaki a feladattól sokkal inkább felelõsségteljesen, elõrelátóan gondolkodik.
#14, hát pedig így van, ha a lánynak van egy csöpp esze ebben a helyzetben, akkor egyszerûen még a terhesség alatt felkeres egy ezzel foglalkozó alapítványt, és elindít egy nyílt örökbefogadási folyamatot... és kész. (miért, egyébként szerinted egy percig is jó helyen lenne az unoka annál, aki éppen a saját vágyai meg saját önzõsége okán akar keresztbe tenni a saját lányának?)
Hat tévedés, ha aszuloanya nem akarja, akkor a nagyszülõ nem fogadhatja örökbe.
Nincs semmiféle bírósági ügy itten, Kérdezõ lánya azt tesz, amit akar, ebben érdemi beleszólása kizárólag a születendõ gyerek vér szerinti apjának - mint a másik szülõnek - lenne. Kérdezõ, Te meg persze nyugodtan elmondhatod a véleményedet, érveidet, kb ennyit tehetsz. Ezen túl - ha szereted a lányod legalábbis - ne akard a saját vágyaidat meg a saját szándékaidat az õ döntése elé helyezni, hagyd, hogy élje a saját életét a saját szándékai szerint, és azt a megoldást válassza, ami neki a könnyebb, ne azt, ami neked a jobb. Ne légy önzõ.
Nézd Scythian (#25), én milliószor el szoktam mondani, minden ilyen kérdésnél - részint saját indíttatásból IS, lévén magam is örökbe adott - hogy szerintem ilyen esetekben a mûvi abortusz általában a kisebbik rossz döntés. Hogy miért gondolom így, na ezek az okok szinte modell-szerûen jönnek elõ ennél a kérdésnél, a kérdésben is, meg a rá adott válaszokban is. Na, pl. azért, hogy mindez NE legyen. Most viszont vélhetõen az a helyzet, hogy "az a vonat már elment", most már az van, hogy csakazértis teljesen tönkre akarjuk tenni a lány életét azzal, hogy belenyomjuk egy számára kezelhetetlen helyzetbe, vagy hagyjuk, hogy élje a saját életét a saját szándékai és saját döntései szerint. Más nem maradt. Azért igazán érdekelne, hogy akik a Kérdezõ szándékait támogatnák, azok hogyan képzelnék el hármójuk kapcsolatát a továbbiakban... lány megszül, a kórházban hagyja, nagyi hazaviszi... ÉS????
Igen, el kellene fogadnod! Óriási lelkierõ kell ahhoz, hogy valaki örökbeadja a babáját. (a szívtelenek abortuszra mennek) De ha nálad mégis állandóan ott látná, az elviselhetetlen lenne. Én sem egyeznék bele ebbe. Viszont úgy beszélsz, mintha ezzel többet nem is szülhetne a lányod, ami nem így van. Kicsit önzõ vagy úgy gondolom.
48 József Attila két hexametere nekem is a mérték. "És aszerint van "jó" meg aszerint van "rossz". " -ez egy nagyon kényelmes álláspont, de nem igaz, és nehéz bevallani magunknak, hogy egy igazság van a részigazság csupán egy jottányit különbözik - egy kis 'i' hiányzik. Szociológiailag a jövõre nézve döntõ lesz, hogy mennyire látják be ezt az emberek: i-gaz tetteik lesznek - mely, saját maguknak "jó", vagy igaz tetteik lesznek - ami a jó. Köszönöm a beszélgetést.
"rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van - nem mese az, gyermek. Törvény." Nem törvény. Ostobaság. Esetleg hit. Jó kis mantra, ami segít este elaludni.
rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van - nem mese az, gyermek. Törvény.
"rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van." A mesékben. Egyébként külön undorító, hogy arra kellett neked gyerek, hogy nagymama legyél. Kérlek, mondd, hogy ez csak túlzás volt, hogy érzékeltesd a fájdalmadat. Milyen ember az, akinek megszületik a gyermeke, és nem az a gondolat mámorosítja el, hogy de jó, átadhatom a tudásom, nevelhetek egy szuper kis kölyköt, hanem az, hogy de jó, egyszer ez a gyerek szül nekem egy unokát. Elõre eldöntöd, mit fog csinálni. Lehet, hogy nem lehet majd gyereke, lehet, hogy inkább örökbe fogadna, vagy (horror!) nem is akar egyáltalán.
Ja, és még egyet nem értek ennél a kérdésnél. Azt írja a Kérdezõ: "Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt." Na most, az bár nem teljesen, de valamennyire érthetõ, hogy sokan félnek egy ilyen felállás mellett egy komoly kapcsolattól, újabb házasságtól, attól, hogy hogyan alakul egy nevelõapa meg egy kamasz kapcsolata. De most, hogy a nagyobbik gyerek kirepült, ha ennyire nagy benned a gyerek iránti vágy, miért nem saját gyerekben gondolkodsz Kérdezõ, miért másét akarod "megszerezni"??? Tudod hány "késõn érõ típusú" 40 körüli férfi rohangál, akiben most jelent meg a gyerekvállalás késztetése??? Egyáltalán nem vagy lecsúszva még egy saját gyerekrõl, 40 éves korban a nem elsõ szülés ma nem késõ.
"Sokkal nagyobb esélye lenne ebben az életben a boldogságra, ha most ezt bevállalná." - Ezt mondja a kristálygömb?
Miért lenne nagyobb esélye a boldogságra? Fogd fel, hogy a lány nem akarja megtartani, és itt az ÖNZÕ az a nagyi, aki nem fogja fel, hogy az örökbe adás a legjobb opció!
#38, tudom nehéz beleélni magát valakinek valaki más gondolkodásába, de kérlek hidd el, egy materialista soha nem fog idealista eszményekben, abszolút értékrendekben gondolkodni, magában se. Szóval ez nem arról szól, hogy bármit is el kellene nyomnia magában, hanem arról, hogy egyszerûen más a vonatkoztatási pont számára.
Így van. Sokkal nagyobb esélye lenne ebben az életben a boldogságra, ha most ezt bevállalná.
Scythian (#36), már bocsi, de mellébeszélsz. Itt nem arról szól a történet, hogy te milyen erkölcsi lángpallost akarsz lengetni, hanem nagyon is gyakorlati dolgokról... ahogy írtam már - hogyan képzelnéd el hármójuk kapcsolatát a továbbiakban... lány megszül, a kórházban hagyja, nagyi hazaviszi... ÉS????
"ha az a lány materialista teszem fel - mint például magam is? És nem karmákban meg nem mennyországokban gondolkodik" - akkor is ok-okozati láncolat van, ha materialista, ha el tudja hitetni magával (lelkiismerete elnyomásával) hogy egy tettét - áá olyan, mintha nem tette volna meg. Ok -okozat- ebben semmi mennyországos nincs:) )) És mivel egy életen át megy, láncolat - elég nagyot kell hazudni magunknak, hogy valami rosszat vagy jót nem tettem meg. (amit gyakorta meg is teszünk, elnyomjuk, mert nem bírunk szembenézni)
mert sajnos a primitívség divatot teremt. - Erre te vagy a legjobb példa!
Döbbenet, az ócska emberek önzõségnek nevezik a becsületet az igazságot. Persze az egyáltalán nem önzõség, hogy a saját vélt lelki nyugalma érdekében inkább látni sem akarja a gyerekét? Egyébként ezt normális emberek, olyan szépen meg tudnák oldani, hogy a gyereket közösen minél kevesebb egyéni érdek lemondása nélkül felneveljék. Eleve ritka eset, hogy ilyen érvek mentén örökbe adnak gyereket. 90%-nál fel sem merülne ebben az esetben az örökbe adás. A leggyakoribb az anyagi kilátástalanság. Úgyhogy ne kezeljük ezt az elképzelést normális és elfogadottnak, mert sajnos a primitívség divatot teremt.
#34, OK, és mi van, ha az a lány materialista teszem fel - mint például magam is? És nem karmákban meg nem mennyországokban gondolkodik, hanem egyszerûen a saját szándékai szerint akarja leélni azt a 60-70-80-90 akárhány évet, ami az õ élete, és még ráadásul a törvény szabta keretek között is marad?
"vagy hagyjuk, hogy élje a saját életét a saját szándékai és saját döntései szerint" Kedves 31-es! A logikai bukfenc ott van, hogy a saját életét éli mindenképp a felnõtt lány. Nem az a saját élet, hogy teszek valamit, majd homokba dugom a fejem, mintha nem tettem volna valamit és rohanok bulizni ún. "saját életet" élni, sõt, ahogy itt a gyk -n divat: kiélni. Az élet során teszünk valamit, majd következményei mentén megint teszünk valamit- karmikus láncolatban, ez a 'sajátút'(svadharma). A megnyilvánult létben, a létezésben ok-okozati láncolat van. Nagyon nehéz - Buddha tanított ilyet, de kérdés, hogy megtudta-e valaki tenni? - nehéz ezt a karmikus láncolatot megtörni. Igen ez (lenne) a szabadság.
Ilyenekre kérlek ne hallgass hogy bíróság stb.! Lehet, hogy a lányod 19 évesen nem védekezett, de mégis jót akar, ami nagy szó ilyen fiatalon! Családot szeretne a gyerekének, ez nagyon tiszteletre méltó. Lehet hogy az egyetlen unokád, de késõbb amikor megtalálja a szerelmet, lesz még unokád. Ha Õ így döntött, fogadd el! Annak a gyereknek nem lesz jó ha Te neveled, neki kell apa-anya, egy családkép.. Ez az én véleményem. 19/N

Ha egy férfi aggszűz 25 éves koráig, utána egyetlen nőnek se fog kelleni?

Legjobb válasz: Pontosan. A megfigyelõk jelentik, hogy a 25. születésnap éjjelén se történt semmi, beírják a neved a könyvbe, és annyi.

Pontosan. A megfigyelõk jelentik, hogy a 25. születésnap éjjelén se történt semmi, beírják a neved a könyvbe, és annyi.
A kérdező hozzászólása: Ha már egy életem van, bármi áron szexelek legalább egyszer.
Hidd el, hogy egyszer hálás leszel, amiért így történtek a dolgok. Legalább nem okoztál saját magadnak sokkos élményt. 21 voltam, haragban az egész világgal. Aki élt és mozgott ellenségnek tekintettem. Jött egy fiú, én meg úgy éreztem, hogy már minden mindegy, lefeküdtem vele, jártam vele, életem legkeservesebb hónapjai következtek, olyannyira, hogy most 25 éves fejjel képtelen vagyok felnõtt, érett párkapcsolatot összehozni. Félek a férfiaktól. Az ismerõseim állítása szerint szép, intelligens nõ vagyok, és igazából sorban állnak a férfiak, nem tucatjával, de mindig akad 1-2 próbálkozó szellemû, de én egyszerûen képtelen vagyok bármire is. Úgyhogy ha átgondolod ezt, meglátod, hogy megkímélted magad pár borzalmas dologtól.
Folyt. Minden nap elhívnék valakit randizni. A nagy számok törvénye alapján egyszer csak összejön valami.
Mekkora hülyeség ez. Lehet, hogy régen jobbak voltak a közösségek, de most meg már kicsi a világ, egy másik földrészen elõvel ugyanolyan könnyen beszelgethetsz, mint a szomszéddal. Ma az egész világ potenciális jelölt lehet. Húsz éves koromig anyuci szoknyaja mögött éltem, nem volt még soha kapcsolatom, szinte ki sem mozdultam otthonról. Ekkor elhatároztam, ez így nem mehet tovább. Kimentem külföldre világot látni és jé, már nem vagyok szûz. A kerdezõnek: én azt csinálnám a helyzetben, hogy
Dehogynem fog kelleni!!! Az anyjának biztos XD XD XD
Nem akarok kötekedni, de nem tudhatod pontosan, mi volt régen... Az sem volt ám jobb, amikor az anyák döntötték el kihez menjen hozzá a lányuk. Aztán, ha egy faszi tehetõsebb családból volt, lehetett akármilyen génselejt, mégis lett egy életre felesége, akit éppen kinéztek neki. Most meg akik itt rinyálnak, hogy nincs és nem is lesz nõjük, mert így meg úgy néznek ki, meg eljárt felettük az idõ, azok most mit csináljanak? Ebben a világban már tenni is kell érte valamit, de ez sokaknak nem esik le :/
Az lehet, de valahogy mégis megváltozott a világ. Régen jobban mûködtek a közösségek, az egymáshoz közel élõ emberek, meg a rokonok is jobban segítették egymást. Nem voltak ennyire bizalmatlanok, távolságtartók egymással, és nem is rohantak ennyire, mint manapság. Most meg már nem ez a jellemzõ sajnos. Errõl persze az a dolog is tehet, hogy rosszabb a közbiztonság, mindenki félti saját magát meg az életét, és küzd a megélhetésért, rohan, siet. Emiatt nincsen már úgy idõ sem a másik embere, mint ahogy régen. De ez az egész összetett probléma.
Régen hol voltak ismerkedõhelyek? Mégis sikerül többmillió embernek ismerkedni egymással...:)
Én már messze vagyok ettõl a kortól is. Nem kell ehhez még úgymond "csúnyán" sem kinézni, hogy az ember ebben a helyzetben legyen. Nálam a fõ probléma az, hogy mindig is félénk természetû voltam, és nemcsak a lányokkal kapcsolatban. Tehát belsõ gondok vannak. De én nem csak magamat hibáztatom, ebben az ütõdött világban egyszerûen nincsenek normális ismerkedõhelyek sem.
Ez az oldal tanúsítja, hogy onnantól már "megböszmül" az emberek gondolkodása a nõk felé, mert úgy érzik nem foglalkoznak velük, holott ez inkább fordítva van... Elhiszem én, hogy nehéz lehet ebbõl kitörni, de általában meg sem próbálják, pedig csak az õ hibájukból lehet, hogy itt tartanak 25 éves "felnõttként"... Helyette inkább azon veszekednek, menjenek e ku*vához, mert az aztán tényleg mindent megoldana -.-"
1.ne az számít hogy szûz vagy-e 2.ha magabiztos vagy senki sem mondja meg hogy még nem voltál nõvel 3.nincs a homlokodra írva hogy szûz vagy 4.TÉNYLEG nincs ott 5.ha a szüzességedet okolnád és a korodat hogy nincs nõd akkor elárulom hogy nem voltál mindig 24-25 éves, 17-18 éves korodban csak nem a szüzességed miatt kerültek bocsi, csak gondoltam elõre megválaszolom az ilyen szokásos dolgokat, mert nagyjából az összes kérdésnél az a végeredmény hogy tulajdonképen azok a gonosz nõk ne kezdenek veled ki csak mert szûz vagy
Ronda vagy? Akkor semmi esélyed. Ez alapszabály, manapság beugró a tökéletes kinézet.
A kérdező hozzászólása: Köszi, de inkább nem járatom le magamat.
Esetleg egy képet mellékelnél, akkor megmondom.
Ha nem írod a hátadra nagy piros betûkkel hogy SZÛZ VAGYOK, akkor minden esélyed megvan egy boldog párkapcsolatra
Ha "csak" ez a bajod, akkor neked is tudom ajánlani a bulikat-koncerteket-karneválokat-DE fõleg a fesztiválokat... Elég sok olyan csajt találhatsz ott, akinek csak ez kell :) A színvonal nem üti a plafont, de legalább feléd sem nagyok az elvárások...:)

Hogyan élnéd meg? Hogy viselnéd? Ha ugy alakulna az életed, teljesen egyedül kellene élned, magadról gondoskodni, azt tenni amit akarsz, és ahogy akarsz? Nem lenne egyetlen családtagod sem, csak barátok és ismerősök?

hogyan élnéd meg, hogyan viselnéd?

Legjobb válasz: nagyon nehéz lenne.Nekem a családom a mindenem nem tudnám nélkülük elképzelni az életem.

nagyon nehéz lenne.Nekem a családom a mindenem nem tudnám nélkülük elképzelni az életem.
Legjobb! Nem kell a függõség másoktól, én pl. mindenkit kullancsnak tartok, nem is szedem a nyakamba õket. Szabadság a legnagyobb kincs az életben, mert csak egy élet van, nincs értelme szerintem mindenféle unható ideig óráig tartó párkapcsolatokra meg nyavajás nyûglõdõ rabszolgasors családoséletre pazarolni. Az álmoknak , vágyaknak kell élni, nem a házasélet rabszolgaságában tengõdni, és bevénülni.
Mért van az, hogy pont ezt kérdést szerettem volna kiírni?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a kommenteket:-) # 9/13 „…vagy egyáltalán nem lennének (utóbbit nem is értem)? „ Itt arra gondoltam, hogyha pl. elveszitenéd õket hirtelen valami sulyos…… bal/eset kapcsán. #10/13 „….a családommal nehezen is jövök ki, anyum irányítani, befolyásolni akar, nem hiszi el hogy jó döntéseket hozok…” Ezzel többen vszinüleg igy vagyunk, de biztosan csak jószándékból féltésbõl teszi Anyud, azért a szülõk, az idõsebbek másként gondolkodnak már /persze bölcsebbek is/ más a fontossági sorrend mint pl. a fiataloknál. :-)
8 éve élek így. A családom kb 8000 kilométerre van tõlem és ahogy már írta valaki: ez maga a paradicsom.
mivel szeretem a családomat (ezalatt anyukámat és a páromat értem), ezért megõrülnék. pont most néztem egy börtönlétrõl szóló dokumentumsorozatot, és az jutott eszembe, h vastagon xarnék arra, hogy be vagyok zárva, sokkal jobban zavarna, hogy nincs egy olyan ember, aki mellettem van, 100%ig bízhatok benne, és elmondhatok neki mindent. nekem nagyon sokat jelent, hogy mellettem állnak, és ha bármi van, akkor megtesszük egymásért a lehetõ legtöbbet. nem vagyok egy magányos farkas típus...
Szerintem rövid úton beledöglenék.
Szintén így élek évek óta, a családommal nehezen is jövök ki, anyum irányítani, befolyásolni akar, nem hiszi el hogy jó döntéseket hozok pedig 4 éve dolgozok és tanulok, egzisztenciát építek és lakást tartok fenn itt "elanyátlanodva" a fõvárosban... nem mondom hogy sokszor nem rossz, mert az, de a barátaim amolyan család-pótlék lettek. :)
Repesnék a boldogságtól. Én ilyen magányos típus vagyok. Imádnám. DE kérdés, hogy mi van a családdal? Azt érted alatta, hogy nagyon messze lennék tõlük, vagy egyáltalán nem lennének (utóbbit nem is értem)? Mert én szeretem a családom, de arra nincs nagy szükségem, hogy sokat legyenek velem. Természetesen ha meghalnának vagy nem szeretnének engem, akkor szomorú lennék de ettõl függetlenül imádok egyedül lenni.
Ha a jövõben ez még megváltozik, pl. lesz saját családod, mert még csak huszonéves vagy, jó lehet. De ha már örökre így marad, az nyomor.
Nemrég jöttem ki külföldre, a férjem valószínûleg csak kb fél évvel késõbb tud utánam jönni. Az elsõ héten már összehaverkodtam néhány emberrel, idõvel ezekbõl komolyabb barátságok is lehetnek. Ha valakinek nincs családja, arról nem tehet, viszont barátokat lehet szerezni, úgyhogy az már az egyénen múlik.
Én így élek, családom , barátaim nincsenek csak ismerõseim.
Én is így élek. Munkavállalás miatt költöztem el mert nagyon jó lehetõség volt ez nekem. Egy haverom vállalkozásában dolgozok jó pénzért. Igaz a családom meg a barátaim távol laknak legalább 150 km-re. Így jó nekem hogy egyedül élek, szabadabban élhetek és csinálhatom azt amit jónak látok, de sajnos hiányzik az otthonom, a szüleim meg a régi barátok meg a jobbnál jobb bulik. Itt is vannak haverjaim igaz kevesen, de vannak. Barátnõm még nincs. Elvagyok de nem vagyok túlságosan boldog. De még lehetek :)
Én is így élek, bár van 1-2családtagom , de nem sok vizet zavarnak.Szar.Egyre erõsebb bennem az érzés, hogy közösen akarok átélni valakivel minden apró-nagyobb dolgot, de nem találom a megfelelõ célszemélyt erre, pedig nem most kezdtem a keresést.Illetve néha félek picit mi lesz 10-20év múlva, de ez csak néha jut eszembe.
"magadról gondoskodni, azt tenni amit akarsz, és ahogy akarsz" Így élek több mint 10 éve. Ugyan vannak családtagjaim, csak tõlem jó messzire, úgyhogy egy évben egyszer látom õket. És szerintem ez maga a paradicsom, én nagyon élvezem. :-)
Most is így élek.... persze vannak családtagjaim, de egy teljesen másik városba költöztem több mint 100 km-re van mindenki.
Nekem nincs senkim, sem közvetlen családom, sem párom és barátok is alig. Nem is bánom, mert mióta egyedül élek, rájöttem, hogy nekem így a legjobb, jól érzem magam egyedül, nincs szükségem senki társaságára.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!