Találatok a következő kifejezésre: Ha egy olyan étellel kínálnának (1 db)

Kedves kérdezõ te pontoztad le a válaszokat? Véleményt kérdeztél és adhattunk volna sokkal rosszabbat. Érdekes hogy azok kaptak 100%-ot akik azt javasolták ne kóstold meg. Ha megerõsítésre vágysz kérdezd a szüleidet. Bocs az OFF-ért
nem
nem
ha nem szimpi, mndhatja nekem akárki h fini, én nem kostolóm meg
Én biztos nem ennék belõle. Ezt bizton állíthatom, mivel így is van pár étel, amit még nem kóstoltam, és soha nem is fogom.
Biztos, h nem kóstolnám meg. Még életemben paradicsomot sem ettem.
Megkóstolnám, mert kíváncsi lennék. De azért megpróbálnám kideríteni, mit eszem:)
Ugyvan megkérdezném mi van benne és ha nem tetszik, nem kóstolnám meg, ha pedig nyerõ a dolog, miért ne! De nagyon fontos hogy tudjam mibõl készült az étel.
figy én megkérdezném hogy mi van benne :D
Nem, semmiképpen sem.
megkostólnám!!...igen szeretem az új ízeket!
persze h nemm
mi baj lenne erõs a szervezetem kibírná...max kidobnám a taccsot
megkóstolnám és ha nem jó akkor széntabletta...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Teljesen össze vagyok zavarodva és fogalmam sincs róla, hogy ki is vagyok/leszek. Hagynom kéne, hogy az idő rendezze el a dolgokat vagy találjak valami kényszermegoldást?

Idén kezdtem a fősulit. Alig telt el 3 nap és már elbizonytalanodtam a jövőmet illetően. Lehetséges, hogy annyira rosszul választottam, hogy már elveszítettem azt aki vagyok, de még halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mihez akarok kezdeni. És cél nélkül nincs értelme élni. Viszont most egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy merre kéne indulnom. És lassan beleőrülök. Nagyon kíváncsi vagyok más véleményekre, mert megtorpantam. Köszönöm a válaszokat!

2

Hogyan lehet nevet változtatni, hogyan zajlik ez?

Még az érdekelne ezzel kapcsolatban, hogy ha nevet változtatok és PL:van egy szakmai bizonyítványom amiben az eddigi nevem szerepel.Az is meg változik?,de hogyan?

1

Miért van az, hogy? (Kérdésed rövid, a válaszod hosszú)

.... amint kilépek az utcára szorongok addig, amíg a gondolataim le nem kötnek? Vagy, hogy, ha este vagyok kint, akkor összehúzom magam, és reszketek és próbálok a Bátyám vagy bárki más háta mögé bújni, ha éppenséggel velük vagyok? Hogy azt képzelem, hogy rajtam nevetnek azok, akiket nem is ismerek? (Ehhez kapcsolódóan volt egy rossz élményem. A Bátyámékkal mentünk inni, és már ott volt a Bátyám meg az exem meg egy 3. srác és megkérdezte, hogy "melyiküket akarod megijeszteni?" Szerintem normálisan voltam felöltözve, és a hajam sem állt szanaszét. Az viszont, amit mondott, rosszulesett, utána nem nagyon szóltam akármit is... Vagy miért van az, hogy nem tudok ismerkedni új emberekkel egy közösségben, de pl, ha elmegyek egy okmányirodába diákot csináltatni, és ott ül egy lány, simán szóba elegyedek vele? Vagy pl suliba is amikor az egész osztály ott van, nem szoktam sokat beszélni (új osztály, szakma), de ma is az egyik lánnyal, hogy ketten voltunk, jól el tudtunk dumcsizni.. Annyi, hogy Nekem a Bátyám társasága a társasága, meg még van két barátnőm, akiket nagyon szeretek. Meg ma is rossz volt, hogy állok a buszmegállóban, jön a busz, megkérdezi egy roma srác aki egy csapatban volt, hogy mennyi az idő és gúnyosan vigyorog...Meg az is, hogyha a megszokott társaság tagjaival külön-külön vagyok, órákat tudok beszélgetni, de máskülönben néha-néha szólalok csak meg...
19/L

2

Minden napomat unom, egyhangúnak és szürkének érzem, mit tehetnék?

Reggel felkelek, mindig ugyan abban az időpontban, ugyan úgy, és ugyan akkor megyek iskolába, éppen beesek, aztán ott dekkolok 2-ig, hazamegyek, és tanulok estig.

Heti három edzésből, jó ha 2x el tudok menni. Otthon a tanulás mellett a papagájommal foglalkozom, természetesen azt is "tanulás" közben, de azon kívül semmi mást nem tudok csinálni. Szeretem, imádom a kis tollast, de szeretnék kimozdulni a városba is. De időm se engedi a tanulás miatt, meg a szüleim se nagyon. Mindig azt mondják, hogy féltenek, pedig elmondom hogy mikor érek haza, kivel megyek, és hova.
Tehát a délutánjaim is ugyan olyanok, mikor nem tanulok, gépezek, vagy olvasgatok, de hiányzik az emberi társaság és a személyes kontaktus velük, főleg hogy az iskolában nincsenek igazán barátaim.

Van egy "kapcsolatom" amit titokban tartunk, szintén a szüleim miatt, mert nem kedvelik az illetőt. Jobban mondva csak az édesanyám az, aki mindenbe beleszól. Õ nem a suliba jár, így vele titokban tudunk csak találkozni, és ritkán...

Nem iszom, és nem cigizem és szórakozóhelyekre sem járok, bár egy-két házibuliba nagyon szívesen elmennék, de oda se nagyon engednek. Mikor felhozom a témát hogy bemennék a városba, mindjárt jön a kavarás, ha olyan emberekkel megyek akiket nem ismernek. Voltatok már ilyen helyzetben?

16/L

8

Mit tegyek? (többi lent)

Ha mondjuk tetszik egy lány és talizni akarnák vele egyből begörcsölök és félek minden lánytól... hogy tudnám ezt korrigálni? valaki segítsen légyszíves

1

Szerintetek kényes vagyok?

Szoktam szökdécselni a folyosón, énekelni, de egyébként jól tanulok. Van olyan feladat (mondjuk matekba vagy szövegértésbe) amit nem értek és azt kihagyom. Például tavaly verset kellett mondanom a nyolcadikosoknak, és én mondtam hogy nem szeretnék. Rám erőltették, szóval el kellett mondanom:/ Nagyon rosszul esett hogy ezt mondják hogy kényes vagyok.. Aztán egy másik alkalom, voltunk nyári táborba. Odaáll elém egy tanár és közli hogy fogalmazást kell írnom...Mondom hogy biztos nem, örülök ha órára megírom nemhogy külön. (nyolcadikos vagyok, minden héten kapunk fogalmazást, hogy a felvételin menjen) Minden versenyre engem küldenek, és én mindegyikre el is megyek. Volt olyan vetélkedő ami 4 órás volt, én ott voltam és mindent beleadtam.
És igazából nagyon sokat sírok, pedig ez még a 2. hét. Valahogy érzem hogy nehéz év áll előttem, és fogalmam nincs hova akarok tovább tanulni, erre még ilyen plusszokkal is terhelnek. Nagyon fárasztó, hogy mindig én megyek, én mondom, én csinálom. És a tanáraim állandóan mondják hogy jaj, ne kényeskedj már. Nagyon utálom már ezt az iskolát emiatt is. Ti mit gondoltok? 14/L

1

Férfi növekedés + vissza térő szektás gondolatok. Mit tegyek?

18 éves vagyok. 172 cm.

Nagyon zavar. Kisebbségi komplexusom is van ez miatt.

Amikor fiatalabb voltam akkor behálózott 1 szekta. Már ott hagytam. De folyamatosan vissza tér a gondolat , hogy : ´´ Mi van ha van ´´Isten,, és segíthet megnőni és segíthet az álmaim megvalósításban,,.

1

Nektek mi az életcélotok?

9

Mit tegyek? Az egyik barátom teljesen rákapott a drogokra.

Kb 1 éve rendszeresen majdnem napi sziten szív füvet (ha nincs pénze akkor herbált). Egyébként jár dolgozni , meg él szociális életet , jár vásárolni moziba meg szórakozni stb... Meg néha még focizni is , de teljesen az élete részévé vált már. Régebben átjött játszottunk kimentünk meg ilyenek, most meg már mindig hozza azt a szart , tekeri és szívja. Próbáltam már vele beszélni de azt mondta hogy nem függő akármikor abba bírná hagyni , csak nem akarja mert neki így jó. Azt mondta ha vmi jobb meló helye lesz akkor a kokaint is kifogja próbálni. Szerintetek már sose fogja abbahagyni ? Mit tudnék még tenni? Szüleivel nem akarok beszélni...
20/F

7

Az baj, ha nem igénylem más emberek társaságát? Jó egyedül, nem vagyok magányos.

Nincs kedvem beszélgetni senkivel, csak anyukámmal és apukámmal, nem érdekelnek más emberek, kiábrándultam abból, hogy én közös programokat csináljak más emberekkel.
Szeretek itthon lenni, egyedül vásárolni menni, sétálni.
Egyetemre járok, sok ismerősöm van, de próbálok távolságot tartani, a tanulásra figyelek és nem bulizok. Ez furcsának tűnik másoknak, de én így jól érzem magam. Felmerül bennem a kérdés, hogy az baj -e, hogy én így jól érzem magam, vagy van valami defektem és fel kellene keresnem egy pszichológust?

21/L

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!