Találatok a következő kifejezésre: Ha egy közben vagy utánna (1 db)

Ha egy terhesség közben vagy utánna kiderülne hogy a gyerek súlyosan fogyatékos, vagy képtelen normális életet élni majd a jövőben, akkor folyamodnátok abortuszhoz vagy ha már megszületett elvetetnétek az életét?

Legjobb válasz: Ha már megszületett, hogy lehetne elvetetni az életét?????? Megölni????? Vagy hooogy???? Ha terhesség közben derülne ki, akkor persze, elvetetném. Az vetheti rám az elsõ követ, aki ennek tudatában megszült és nevel egy súlyosan beteg gyermeket.

Ha már megszületett, hogy lehetne elvetetni az életét?????? Megölni????? Vagy hooogy???? Ha terhesség közben derülne ki, akkor persze, elvetetném. Az vetheti rám az elsõ követ, aki ennek tudatában megszült és nevel egy súlyosan beteg gyermeket.
Szintén az utolsónak: úgy gondolod, hogy az illetõ bûnei miatt volt 5 vetélése? Nem semmi ember vagy.
Az utolsónak: szép kis hozzáállás. Ha minden oké, akkor kell a gyerek, de ha valami beüt, akkor már nem? Lehet, hogy nem véletlenül nem akar egy baba sem hozzád kerülni..., már bocs.
Nagyon érdekes kérdés és elgondolkodtató kérdés, mert ugye mindenki egészséges gyermekre vágyik. Ha terhesség ideje alatt derülne ki természetesen a vetélés mellett döntenék. Ha megszületne....azt hiszem beadnám a számára legmegfelelõbb intézetbe. Most biztosan sokan elitélnek, csak még egy megjegyzés5 vetélésem volt örülten vágyom EGÉSZSÉGES gyerekre!
Elvetetném...és abban reménykednék, hogy a következõ gyerek egészséges lesz.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Szerencsére ez csak egy sima feltett kérdés volt, ahol megtudtam az emberek véleményét. Remélem hogy ilyen helyzetbe senki se kerül. Mindenkinek a válaszát hasznosnak találtam mert errõl mindenkinek megvan a maga véleménye amit nem szabad figyelmen kívül hagyni és elitélni.
ha elvetethetem, én sem tartom meg, de nem hiszem, hogy ez az õ érdekük, inkább magunkat szabadítjuk meg a plusz terhelésektõl. Az sem igaz, hogy õk csak szenvednek, ha tényleg súlyosan fogyatékos, és nem azt látja, hogy anyuci, meg apuci ránéz, és sírógörcsöt kap (ezt mindenki megérti), igenis boldog emberek. Nem fogják fel, ami körülöttük történik, nem érzik az élet bajait, nem fogják fel azt a gonoszságot, ami az emberekben van. Ja és már csak azért is felnevelném, mert sokkal, de sokkal több szeretet van bennük, mint bárki másban.
Szia.Én ilyen területen dolgozom, halmozottan fogyatékos gyerekeket ápolok.Már több éve, és ha esetleg nekem is ilyen születne, akkor tuti egy szoc intézménybe adnám, nagyon jó helyük van, mindenük megvan, bármikor látogathatóak hiszen nem börtönben van, és a leges legjobb ellátást kapják.Sok szülõ aki halmozottan sérült gyermeket nevel otthon nem is tudja milyen valójában egy ilyen intézmény.A közhiedelemmel ellentétben mindenbõl a legjobbat kapják, állandó felügyelettel.Vissza a kérdésre , ha még abortálható akkor nem tartanám meg.
Utolsó válaszoló véleményét osztom..
emlekszik meg valaki tajgetosz hegyere? innen dobtak le a spartaiak a sulyosan deformalt gyermekeket. lehet, hogy most ganenak tunok, de nem volt rossz megoldas. a modszernek koszonhetoen hihetetlen sokra vittek!
Sztem minden ép eszû ember igy cselekedne ahogyan az elõttem szólók. Én is felnevelném ha már megszületett, még ha kínszenvedés lenne akkor is mivel az én gyerekem. Ha pedig a terhesség alatt kiderülne hogy baj van vele, persze hogy elvetetném, ne kelljen neki szenvedni.
Én is elvetetném. Osztom a véleményeket. Ha terhesség után derülne ki, akkor felnevelném.
Ha már megszületett, felnevelném. Ha a terhesség alatt kiderülne, akkor elvetetném. Lehet szidni, de gondoljatok bele, neki is jobb így, szenvedne egész életében, és másokra lenne utalva...
Én megtartanám... Mi van akkor, ha benézik az orvosok és mégis egészséges? Van néhány olyan ismerõsöm van, akit tévesen mûtöttek meg, ebben is simán tévedhet bárki. Az orvosok is emberek.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért nem látom magamban a nőt?

Úgy értem, hogy bár 25 éves leszek, de még mindig nem érzem magamat lelkileg nőnek. Eddig úgy voltam vele, hogy egyszerűen csak későn érő típus vagyok. Na de ennyire? Most már zavar a dolog, mert nem tudok teljes életet élni. Elsősorban párkapcsolat kialakítására gondolok. (Még nem volt senkim.) Hiába érdekelnek és vonzanak a férfiak, valami nagy távolságot érzek magam és köztük. Ha egy fiú nőként kezel és kimutatja vonzalmát felém, az nekem nagyon furcsa, nagyon idegen és félelmetes is kicsit. Nem tudok nőként mozogni a világban és nőként viszonyulni a fiúkhoz. (A megjelenésem egyébként nőies. De azt hozzá teszem, hogy nem szeretem nézegetni magamat a tükörben sokat, főleg meztelenül, mert olyankor szembesülök azzal, hogy pedig nagyon is nő vagyok és vonzó lehetek a férfiak számára és ez az érzés nekem kellemetlen). Pedig nagyon vágyom egy társra, így nagyon nehéz ez az egész. Valahogy úgy vagyok, mint amikor egy kislány álmodozik arról, hogy egyszer felnő és szerelmes lesz és együtt lesz azzal a fiúval, de most még ez nem neki való. Pont ezt érzem, pedig eléggé nekem való lenne már. Mit kezdhetnék magammal? Lehet pszichológushoz kellene mennem?
Köszönök minden segítséget,tanácsot!

2

állásinterjúra készülök! Kereskedelem/Értékesítés Milyen kompromisszumokra kellett jutnia előző munkahelyén?

0

Mi a véleményetek? Mi az első benyomás ezt látva/hallva?

Szerintetek az a becenév hogy "Gubi", egy Gábor nevű 20éves srácnak mennyire megnyerő?

2

Az embernek mikor kell rájönnie arra, hogy milyen jó is lenne egy saját család?

Én 23 éves fiú vagyok és mostanában arra gondolok, milyen szép lenne egy egy szép feleség, több gyerek, nagy ház, jólét, stb stb. Nem túl korai ez még? Ez a normális kb ugye? Persze mire ebből lesz valami, mondjuk 30 körül leszek minimum.

2

Folyon engem támad mindenki, egy senki vagyok?

Szóval elegem van, mindenki engem támad majd felrobbanok a dühtöl! 20 éves vagyok és 3 ismerös is kutya szinten bánnik vellem, szeretnék férfiasodni és megmutatni hogy nem vagyok akkárki. Szeretném magamat fizikailag formába hozzni és pár önvédelmi tanácsot! Például elégé megaláztak , évek óta van depreszióm és szorongásom, mióta apu öngyilkos lett és stb.
Sajnos én fogékonyabb vagy az a dolgokra és a változásokra. Nehezzen teszem túl magam a dolgokon!
Rengeteg év szorongás és sok otthon üllés áll mögöttem.
Olyan akkarok lenni akki erős és kivivja a tiszteletett!
Ha kell leoszt egy poffont hogy mégis tudják ki a főnök!
Addnátok pár tippet! Tiszta ideg vagyok most is!

9

Fiúk: nektek büdös a lábatok? Ha igen, mennyire? Nekem cipőben mindig lábszag van, gondolom nem vagyok vele egyedül

Volt már olyan, hogy valamilyen helyzetben zavart más lábszaga, pl. levette vonaton a cipőjét, stb...?

2

Ti mit gondoltok errol? Veletek volt mar ilyen?

Parommal novemberbe leszunk 2 evesek.Ezalatt a 2 ev alatt voltak atkozos napjaink .
Volt egy nap amin minden heten tortent valami baj.
Par honapja szerda volt... Altalaban mindig akkor lett rosszul valaki vagy epp ossze vesztunk.

Most ez a szerdai nap megszunt , most kedd es szombat... Ez a 2 nap ... Mindig!! Tortenik valami
( ossze veszes, otthoni vita...)
es ez engem kiakaszt :((
rettehek a szombattol, nagyon nyugtalan vagyok :(
ma.siro gorcs is ramjott , baratom nyugtatott meg :(

valakivel tortent valaha ilyesmi ??
Mit csinalnatok a helyembe ? :(

2

Ugye arról nem én tehetek ha az anyám gyakorlatilag halálra eszi magát?

Én fiú vagyok, anyám nagyon kövér. Nem akar lefogyni. Mondogatja, hogy diétázik meg ilyesmi, de nem tesz érte semmit, sőt eszik eszik és eszik. beszéltem vele szépen, csúnyán, olyan is volt hogy kidobtam a kaját, vettem fogyasztó teákat neki, hogy legalább azokat igya, hogy kevesebb legyen..de hiába, mindig vita lesz a végén belőle és persze ugyan úgy enni is fog.

Mit tudok tenni? Azt nem is mondom, hogy mennyi betegsége van már most 48 évesen. Cukorbetegségtől kezdve minden..egyszerűen nem tudom nézni. És pedig muszáj, mert úgy is az van amit ő akar. Azt szeretném, hogy sokáig éljen, és ilyeneket is mondok neki, hogy nem fog élni sokáig ha nem hagyja abba az evést. De nem foglalkozik vele.

Mit tegyek?

Mit tegyek?

Mit tegyek??

3

Min változtassak hogy boldog életem legyen?

Nagyon magányos vagyok. Kicsit eltérek a vele egy idősektől de nagyon barátságos vagyok és sokak szerint jó társaság de egy ideje nincsenek barátaim mert a régi legjobb barátnőmmel megszűnt a kapcsolatom (nem akarom részletezni) Õ vele mentem el mindig ide-oda és sok mindenkivel jóban voltam akkor. Hiányzik a társasági élet. Nem akarok plázacica lenni és mindenemet kipakolni hogy felfigyeljenek rám de egyszerűen nem tudom mit kéne tennem hogy észrevegyenek. A velem egykorúaknak már mind van párjuk nagyrészt és én is erre vágyom, egy lelki társra...de nagyon rossz úton haladok. Kezdek depressziós lenni a magány miatt. Nem arról van szó hogy nem találkozok nap mint nap emberekkel csak a gondolataimat nem tudom kinek megosztani. Már vagdosom magam. Nem akarok mélyebbre süllyedni mert félek. Nem akarok megbolondulni. Mi a baj velem?
Még annyit hogy hogyan álljak ki magamért ha bántanak. Mert volt rá alkalom hogy egy régi barátnőm a mostani barátnőivel elkezdett szekálni, és megalázni ez miért van mikor én KEDVES vagyok és semmilyen negatív megnyilvánulásom nem volt felé. Ezért vagyok talán egyedül mert amikor adok esélyt az embereknek ők hátba szúrnak és ezt akarom elkerülni :(

Tehát arra lennék kíváncsi min változtassak?

15/L

4

Miért vagyok ennyire unalmas?

Nem jutok tovább pár embernél attól, mintsem interjú módjára kérdezgetek, ők rövidebben-hosszabban válaszolnak, néha kifejtem a véleményem de aztán csönd, néha néha visszakérdeznek. Nagyon rég beszélgettem már egy jót úgy veszem észre unnak az emberek mert egy unalmas senki vagyok

20 éves férfi

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!