Találatok a következő kifejezésre: Ha anyukam h lefekudtem (1 db)

hány éves vagy?
és már lefeküdtél vkivel?????
kicsit korán kezdted és így anyud lehet h tényleg nem örülne...ha kérdez, bevallod...ha megharagszik, így jártál..még nem kellett volna sztem...én 2nappal a 16.szülinapom elõtt vesztettem el..de anyumnak mondtam h szeretnék lefeküdni a barátommal...
ne haragudj, de én szégyellném magam és tényleg nem mernék szólni anyukámnak...nem ért volna még rá?
Nem vagy semmi.En a helyedben nem mondanam el.Mivel vedekeztetek?
A kérdező hozzászólása: jajj hat koszonom
Nem tudom, ti mit gondoltok, de milyen nevelés (vagy annak hiánya?) vezet ahhoz, hogy egy gyerek 13 évesen lefeküdjön valakivel?! Nagyon durva! Szerintem nyugodtan elmondhatod otthon, a fentiek miatt nem hiszem, hogy nagyon nagy leszúrást kapnál..sajnos.
én nem mondanám el.a saját érdeked is.majd 16 körül elmondod neki.addig meg maradj a szemében jókislány.azta, a hugom is 14.nem is akarom elképzelni mi lenne otthon, ha kiderülne, h lefeküdt vkivel.én 20 vagyok.15 voltam amikor elvesztettem(hozzáteszem korai), és ugy tudták meg, h elolvasták a naplómat, ugyhogy egy jótanács.ne írj naplót!ha meg rákérdez hazudj, nem szép dolog, de ez kegyes haugság lenne.meg tényleg, miért is kérdezné meg.nem látszik rajtad semmi, csak ugy érzed, h biztos látja rajtad.pedig ezt nem lehet.szerencsére.sok sikert!
szerintem pedig mondd el! Biztos nem fog örülni, meg a nyakadba ugrani a boldogságtól, de ha bármilyen kérdésed, félelmed, érzésed van õ tud a legtöbbet segíteni.Sokkal rosszabb minden nap úgy kelni - feküdni, hogy "jajjj, elmondjam-e".Nem kell, hogy bûntudatod legyen ha már így történt, de ha felmerült benned, hogy anyukádnak elmondd, akkor mondd el.
Én sem mondanám el. Tudom, hogy nem szép dolog, de annak érdekében, hogy az édesanyámat megkíméljem, megtenném, hogy elhallgatom. Szerintem nem is feltételezi rólad, így talán "védve" vagy.
amirõl nem tud, az nem fáj neki
Legjobb lenne, ha Te ajánlanád fel, hogy beszéljetek errõl. Fõleg, mivel ilyen korán kezdted. Lenne mit mondanotok egymásnak, és így nem érezné úgy, hogy nem bízol benne.
A kérdező hozzászólása: ovszerrel
Szerintem mond el neki magadtól, ne várd meg, míg rákérdez.Az én Édesanyám nagyon nagyon szigorú volt velünk annó(3 lány).Manapság elõbb kezdik el a lányok, szerintem ezzel õ is tisztába van.És ha tudja, hogy mindent elmondasz neki, megbízhat benned, máshogy fog hozzáállni a dolgokhoz.(lehet az elején nagyon ki lesz bukva, de rájön, hogy ellene úgysem tud tenni).Mikor elmondtam neki, hogy mi a helyzet, pár napig nem is beszélt velem, aztán magától odajött és mondta, menjünk el a dokihoz, és írassunk gyógyszert.Életemben elõször voltam nõdokinál.Mondjuk azt hozzátenném, én 14 és fél voltam, és az akkori fiúm a mostani férjem, már akkor tudtuk, hogy együtt maradunk, talán ez azért számított.õ volt 28, én 14, 5.Anyu elõször õt sem fogadta el, nem volt egyszerû.16 évesen már nála laktam. a lényeg, beszélj vele, mond el mi van.Nem kell félned, akármilyen is, az édesanyád.Meg ha már megtetted...... 2 gyermek édesannya
14, 5 éves korodban te már megtaláltad a férjed?:O:$ Ez igazán szép, akkor mégis vannak még ilyenek :) ))
Na es mi lett?Elmondtad?Mit mondott?:) Eggyut vagy meg a pasival?
Hát nem csodálom hogy ezen parázol.. nem tudom milyen kapcsolatod az anyukáddal, de nem lehet túl bizalmas ha félsz õszinte lenni hozzá. Nem tudom a helyedbe élni magam, és h mit kell ilyenkor tenni (én 13 éves fejjel még barbiztam, és 20 évesen vesztettem el.. na de már ezen nem is csodálkozok hogy ilyen "fiatal" ez a világ..)
Várj olyan alkalomra, amikor megkérdezheted a mamádat, õ mikor és hogyan..és mesélj a kiváncsiságodrol..aztán bökd ki..s vagy kapsz egy maflást, vagy ha megértõ, megprobál felvilágositani..Szerintem, már várja a vallomásodat..Nem kell félni, nem fog elzavarni..:) Kicsit kiabál, s lecsillapodik.Mégis csak a lánya vagy, mégha hülyeséget is csinálsz.
Szerintem, addig amíg nem kérdezi, hallgass róla. Biztos mérges lesz, hisz te a kicsi lánya vagy. Mondj el neki mindent rólatok, ha nem ismeri a barátodat, mesélj róla neki, esetleg ha már kicsit belenyugodott a dolgokba, beszéljétek meg, hogy bemutatod! Talán az lenne a legjobb, ha elõször csak arról mondanál neki valamit, hogy jártok, már ha még tényleg nem tud semmit rólatok. Aztán úgyis õ fog kérdezni. Legyél õszinte szerintem! Egy anyának röntgen szemei vannak, észreveszi, ha hazudsz! Ha megismeri a barátod, és látja, hogy rendes, nem csak "azt" akarta tõled, megbékél hamar.
A kérdező hozzászólása: kosz
Én lányos anyuka vagyok és egyáltalán nem szeretném ha a lányom bármit is eltitkoljon a jövõben elõlem. Sokan hazugságra buzdítanak itt magukból kiindulva, de szerintem ezt ne tedd! Hogyan segítsen a szülõ ha nem is tudja? Mond el az igazat! Mi van ha megharagszik?Meg kell beszélni mindent! Én már azelõtt beszéltem volna róla a helyedben mielõtt megteszem. Én akkor csalódnék ha azon kapnám a gyerekem, hogy hazudik. Én mindig azt mondom a lányomnak ha igazat mond bármi is az segítek, de ha hazudik és látom rajta v.tudom azért nagyon haragszom. Állj elé, mond el, tedd hozzá, hogy védekeztetek, belátod lehet túl korai volt.... Beszéld ki magadból. Az anyukád felfogásától függ, hogy büntet-e v.helyrehozza amit nem tett a neveléseddel, mert ezért sajnos a szülõ is hibás. Pasizz de ne szexelj még vagy 2 évig, nem maradsz le semmirõl hidd el!
Fõ az õszinteség. Nem kellene anyukádnak hazudnod. Hidd el, ha mérges is lesz, az csak ideig-óráig fog tartani, hiszen a lánya vagy és szeret téged. Most én ítélkezni nem akarok, megtaptad már a többiektõl. Azért az jó lenne ha édesanyáddal beszélgetnétek a szexuális életrõl, és nem a barátnõktõl vagy az internetrõl találnál - sokszor megtévesztõ - válaszokat. El kellene menned egy nõgyógyászhoz is, õ vele is lehet beszélgetni, elmondja a számodra szükséges és fontos dolgokat, ha édesanyáddal kellemetlennek éreznél egy ilyen beszélgetést.
A kérdező hozzászólása: :|:|:|:|:|...:|
Szerintem ha már így történt, várd meg, amíg 14 leszel, addig ne szellõztetsd a dolgot, mert a pasid valóban bûncselekményt (kiskorú megrontása) követett el, mikor lefeküdtetek, és ebben a te véleményed nem is számít a törvény elõtt, hogy akartad-e, vagy sem. Nehogy valaki berágjon, és feljelentse. (bár lehetett volna annyi esze, hogy legalább azt megvárja, hogy sitteljék le egy éjszakáért...)
Gondold végig azt is, mi van, ha anyukád annyira bepipul, hogy feljelenti a barátodat. Megalázó hercehurcának lesztek részesei mind a ketten, és nem csak anyudnak, de 1-2 rendõrnõnek is el kell mesélned mindent részletesen, úgy, hogy közben jegyzõkönyvezik. Mivel kiskorú vagy, természetesen csak anyukád jelenlétében hallgathatnak ki.
Nem akarok prédékálni, de hogy jut eszedbe 13 évesen ezt csinálni??Ráértél volna még bõven.Nem hinném hogy egy 13 éves kislánynak ezzel kéne foglalkoznia. Basszus, én 18 vagyok, de 13 évesen eszembe se jutott hogy ezt csináljam, én 16 éveen vesztettem el, az is korai, de nem hogy 13 évesen.Amúgy szerintem ne mondjad el hogy elvesztetted, mert tuti ki lesznek borulva miatta.Mikor én elmondtam, 16 évesen hogy megtörtént a dolog, akkor is kiakadtak rajta, nem hinném hogy örülnének neki ha megmondanád.Amúgy a legfontosabb kérdés az, hogy mivel védekeztél?
jó, de még kislány vagy...most 1-2évig simán ráértetek volna! mióta jártok? mert nálunk az elejétõl fogva komoly a kapcsolat...ha gondolod, írj privátot és beszélgethetünk, megpróbálok segíteni...
A kérdező hozzászólása: hat mi is vedekeztunk..
azt h akkor tegyem meg ha elég érettnek érzem magam, és ha szeretem a barátomat...meg tudta h vagyok olyan felelõsségteljes h védekezzek...szóval õ tudta h mire készülünk...és azóta is együtt vagyunk a párommal...(1, 5éve)
A kérdező hozzászólása: mikor mondtad h leszeretne' feludni a baratoddal?
A kérdező hozzászólása: es mit mondot?
A kérdező hozzászólása: de..
A kérdező hozzászólása: jajjjjjj...segitsetek mit mondjak...??!??!??!??!??!...
A kérdező hozzászólása: igen..1 vlkivel mar toobixor is
Hûha! Szerintem ráértél volna még! Én 19 voltam mikor elvsztettem, de megérte várni. És jó volt vagy nagyon fájt! Nem gondoltál a pettingre? Mi is úgy kezdtük!A párom tanított meg mindenre! Tényleg hány éves a fiú? De Könyörgöm védekezzetek! A Te korodban kizárólag óvszerrel! Írj ha tudsz!
A kérdező hozzászólása: hat a pasi 20 eves..igen vedekeztunk...nem fajt annyira csak egy kicsit..jou volt:P
Bizony korán volt! Ha rákérdez mondd el nyugodtan, ilyen dologban nem szabad hazundi, pláne nem a saját anyudnak! Nem akarok bántani senkit de egy 16 éves lány is még csak kislány!!!!! Bár manapság már minden más. Csak félek nem jó irányba változnak a dolgok.
Csatlakozom azokhoz, akik szerint korai volt. De visszacsinálni nem lehet. Ha jó a viszonyod anyukáddal, akkor mindenképpen õszintén válaszolj, ha kérdezi. Valószínûnek tartom, hogy nem fog örülni. Valaki már emlegette: a barátod bûncselekményt követett el! Ugyanis 14 éven alulival akkor is tilos nemi aktust létesíteni, ha a kiskorú beleegyezik! Csak hogy tudjatok róla. Ha elmúltál volna 14, akkor már a beleegyezéseddel szabad. De még nem múltál el... Valakivel mindenképpen beszélj, mert ennek a feldolgozása szerintem egyedül Neked még sok. Ha anyukáddal nem is, idõsebb barátnõvel, vagy megértõ rokonnal.
Anyukád tud a barátodról?? Mert, ha igen és jó a kapcsolatotok, anyukád pedig modern felfogású talán megmondhatod. De csak ha kérdezi. Ha nem ismeri a barátodat, akkor hiába kérdezi nehogy elmond neki, a saját érdekedben. Szerintem ne is mutasd be õt jó ideig, hidd el el, nagyon nagy felháborodást keltene egy családi körben, hogy egy 14 éves lánynak 20 éves legyen a barátja (legalábbis a legtöbb helyen ezen kiakadnak) Talán egy-két év múlva, ha még együtt vagytok bemutathatod, akkor már nem lesz olyan szembetünõ köztetek a korkülönbség. De szerintem megnyugodhatsz, mert szerintem anyukád a legvadabb álmában se gondolhatja, hogy már nemi életet élsz... a védekezésre meg figyeljetek továbbra is...
A kérdező hozzászólása: hat nem nagy kedvem lenne hozza ha megkerdezne, nem tudom mit mondanek hirtelen
Szerintem nem fog rákérdezni. Ha én anya lennék és lenne egy veled egykorú lányom, nekem álmomban sem jutna eszembe ilyet kérdezni tõle. Az utolsó gondolatom lenne. Ha mégis megkérdezné, azt hiszem nem merném elmondani, mert biztos rossz lenne neki. De persze te tudod, hogy milyen a gondolkodása az anyukádnak, hogyan áll az ilyen kérdésekhez. Az én anyukám annak idején régimódi gondolkodással bírt errõl. Mai napi nem tudja, hogy én 17 évesen voltam elõször fiúval. De soha nem kérdezte...
A kérdező hozzászólása: kocc a segitseget..igen lenne kedvem:P
Mond el neki!Lehet haragszik majd, de az anyukád kiben bízz ha nem benne? Beszélgessetek el a biztonságos és felelõsségteljes szexrõl, biztosítsd róla, hogy 1 v.ki volt és védekeztetek.
Ha van idõsebb tesód (nõvéred), akivel jó a viszonyod, akkor legalább neki mondd el, hátha tud tanácsot adni, de ha nincs, akkor mindenképp beszéld meg anyukáddal. Biztos, hogy csalódott lesz, és mérges is pár napig, de azért örülni fog, hogy legalább megbiztál benne, és nem titkoltad el a dolgot. Én anyukád helyében elbeszélgetnék a fiúval is, mert még akkor is hibás a srác, ha nem erõltette a dolgot! Sõt, ha nem tévedek, akkor még a törvény is bünteti a 14 éven alulival történõ szexuális viszonyt.
20 éves?? És egy 14 évest?? Hát annak örülök, hogy védekeztél, de akkor is. Én marha pipa lennék , ha a szemem fénye odaállítana, hogy bocs anyu de megvolt az elsõ keff. Igazából nincs miért balhéznia anyudnak, mert jócskán tehet róla, hogy ilyen korán megtörtént. Lenne kedved megdumálni ezt privátban?
A kérdező hozzászólása: 13..14 lexek

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nagyon megbántottam a páromat, hogy tudnám jóvá tenni?

A lényeg annyi, hogy meggyanúsítottam, hogy megcsal, de tényleg minden arra utalt, és miután nagyon elzárkózott, támadós volt és nem volt hajlandó megbeszélni a dolgokat, még inkább azt hittem, hogy megtette és össze-vissza nyomozgattam. Eltelt pár rémes nap és egy összeveszésnél elmondta, hogy végülis mi hogy volt, és így viszont tök hihető a sztori, hogy végre tisztáztuk. Most nagyon meg van bántva, csúnyán viselkedtem vele és csúnyákat mondtam. Pár napja megbeszéltük, hogy szakítunk, mert szerinte ha nem bízom benne, akkor nincs értelme az egésznek. Aztán persze mégis maradtam, megbeszéltük, hogy próbálunk változtatni mindketten a problémáinkon. Azóta egy hangos szó nem volt, most tökjól megvagyunk, és meg is teszi minden nap amire megkértem, de hiába próbálok mindennel a kedvében járni, olyan kis szomorúnak látom, hogy megszakad a szívem. (mondjuk most speciel beteg is) Nagyon szeretjük egymást és nem szeretném elveszíteni! Kérlek segítsetek, hogy mivel tudnám felvidítani és meggyőzni arról, hogy tudok még bízni benne, akármennyire is szerencsétlenül jött ki a dolog!

12

Miért panaszkodnak annyian? Nők és férfiak

Ahogy így olvasgatom a kérdéseket sokszor elhangzik h nincs normális pasi vagy ellenkező esetben nő. Bármennyire is nem akarok általánosítani de van benne vmi. Persze kivételek vannak csak őket nehéz megtalálni. Vmi pedig változott de nagyon és nem jó irányba. sokaktól hallani h h már régóta 1ül vannak több randin is túl vannak de nem sikerül,pedig semmi gond nincs velük. Most tényleg ekkora lenne az elvárás vagy ilyen magyar hozzállás? Én is már egy ideje singli vok pedig nincsenek is túl nagy elvrásaim, a pénz például egyáltalán nem foglalkoztat mégis azt látom h a férfiak nagy része nem veszi ezt komolyan a nőknek kell nagyobbat lépnie és többet kell ezen dolgozni. Sokszór más esélyt sem látok egy komoly kapcsolatra. Pedig tudom ez nem igaz de elszomorító ahelyzet. Gondolom sokan átélik ezt.

7

Miért változott meg ennyire a gyereknevelés?

Manapság azt látom, hogy a gyerekek többsége nincs rendesen megnevelve. Mindent ráhagynak a szülei, elkényeztetik őket, nem foglalkoznak velük eleget.
Az őseim azt mondták, hogy a szocializmus idején jól működött a nevelés. Én is abban az időben születtem, és úgy lettem felnevelve, hogy ismertem az élet szabályait. Az iskolatársaim is ilyen nevelésben részesültek.

Ma már nem így van. Vajon miért változott meg? Mert a rendszerváltás után hirtelen szabadnak kezdték érezni magukat és úgy gondolják, hogy úgy nevelik fel a gyereküket, ahogy ők akarják? Ha sok a munkájuk vagy nincs türelmük hozzá, akkor minek vállaltak gyereket? És egyesek miért hiszik azt, hogy amíg kicsi a gyerek, neki mindent szabad?

Volt iskolatársaim közül 14-nek van már gyereke. Köztük a barátnőmnek is. Ugyanolyan nevelésben részesültek, mint annak idején az ő szülei. Sőt, a volt iskolatársaim az osztálytalálkozón megemlítették, hogy manapság nagyon sok a neveletlen gyerek. Egyikük mesélte, hogy az egyik oviba íratta a lányát, de ott a gyerekek többsége fegyelmezetlen volt, a lánya ezért nem akarta oviba menni. Úgyhogy másik oviba vitte, ahol jól érezte magát, mert rendesen és békében játszhatott a társaival.
A barátnőm mesélte, hogy a férjével a buszmegállóban várakozott, a kisfiuk a babakocsiban üldögélt. A várakozók közül volt egy kisgyerekes anyuka is. A gyerek nagyon unatkozhatott, mert a busz nem jött. Elkezdett futkározni, majd szórakozásból belerúgott az fiú hátitáskájába, aki "Hé!" felkiáltással állt fel és vette fel a táskáját a földről. A gyerek odaszaladt a babakocsihoz és abba is belerúgott (a kerekébe). A barátnőm férje rászólt, hogy ezt nem szabad. A gyerek meg úgy bámult rá, mint aki nem érti, mit mond. A barátnőm elmondta neki, hogy nem szabad rugdosni, mert az nem szép dolog. Kérjen bocsánatot, de a hátitáskás fiútól is. De a gyerek továbbra is úgy bámult rájuk, mintha UFO-k lennének. És megint belerúgott a babakocsi kerekébe, a barátnőm nagyon mérges lett, és rászólt, hogy ezt hagyja abba! A gyerek megijedt és az anyjához rohant; az meg a barátnőmnek esett, hogy mit képzel magáról?! Az ő gyereke és azt csinál, amit akar! Nem korlátozza semmiben, amíg gyerek, mert a gyerekeknek ez a dolguk, és, hogy majd kinövi. Erre a férj megkérdezte a gyereket, hogy szeret rugdosni, igaz? Õ meg bólintott. "Akkor miért nem az anyukád bevásárlószatyrát rugdosod?" :D
A gyerek bele is rúgott abba, az meg pipa lett rá "vigyázz, tojás van benne!"
A férj kérdezte, hogy most miért korlátozza? Nem ezt akarta elérni? :D
Az anyuka meg is sértődött, és végre leállította a gyereket. De előtte a hátitáskás fiú megkérdezte tőle, hogy a kedves nő megengedi, hogy a táskájával fejbe vágja a gyereket, mert őt sem korlátozták?
És pont akkor jött meg a busz, ők meg a busz utolsó ajtajánál szálltak fel. A fiú felajánlotta a barátnőméknek, hogy hálából hadd segítsen a babakocsit a buszra tenni :)

11

Bevállalnátok így egy babát? Hogy döntenétek a helyemben?

Sziasztok!

A párommal 2 éve vagyunk együtt, ebből 1 éve együtt is élünk. Én 23 éves vagyok, ő 30. Nagyon jól megvagyunk, eljegyzést és esküvőt is tervezzük, valamint beszélgettünk már a gyermekvállalásról is. Az eredeti terv az volt, hogy jövőre eljegyzés, rá 1 évre esküvő, rá 1 évre baba, de a baba úgy döntött, előbb jönne. :) Terhes vagyok, bár még a korai szakaszban járok.
Örülünk neki, de nagyon elgondolkodtam, hogy meg tudnánk-e adni neki mindent, ugyanis pár hónapja kezdtem el dolgozni, az egyetemet pedig most fogom befejezni. A munkában töltött évek miatt, ha jól tudom a minimális támogatást kapnám, ugynis nincs meg az átlag 2 évem. A párom viszonylag jól keres (150 000 ft-ot), félretett pénzünk is van, a lakás is a páromé, hitel, minden nélkül, autó is van, így azért mégsem a "semmire" szülnék. De azért mégis aggaszt, hogy így szinte csak a párom fizetése lenne, plusz a tizen-huszon ezer forint amit én kapnék. A félretett pénzünk szerintem elmenne a gyerekszoba berendezésére, babaholmikra. A párom nagyon jó apa lenne, látom ahogyan a terhes ismerőseinktől érdeklődik a várandósságról (mielőtt még terhes lettem volna, előtte is), a babákról, a baba ellátásáról, és a nevelésről is. Õ azt mondta, hogy vállaljuk be, ha kell túlórázik, hogy mindenünk meglegyen.
Engem mégis aggaszt, hogy nem minden támogatást kapnék meg (anyagilag), a munkában eltöltött éveim hiányában.
Ti mit gondoltok? Szerintetek nyugodt szívvel "belevághatunk"? Érdekelne, hogy akiknek van már gyermeke, milyen körülmények között vállaltatok babát, milyen lehetőségeitek voltak?

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és leírjátok a véleményeteket!

34

A párom szülei az utcára kerülnek. Mi nem tudjuk őket segíteni és befogadni sem. Milyen lehetőségük maradt?

Egy szociális otthonban éltek az utóbbi 2 évben, de nem megfelő viseledésük miatt kitették őket. Az otthonból küldtek egy értesítést, hogy a hónap végével ki kell költözniük.

13

Feleségek ti hogy próbáltok tevveni a férjeteknek miket tesztek ennek érdekében és értékeli e?

20

Hogyan szerezzük vissza a 3 biciklit?

Szóval 22 éves vagyok és még az anyámnál lakom, 2 hónapra áthoztam ide a barátnőmet, de beleadtunk a rezsibe havi 30 ezret.

Egy hétvégén nem voltunk itthon, anyám pedig 2 sportbiciklit és egy félkész országútit 150 ezer forint értékben eltűntetett. Közölte, hogy fizessünk neki 45 ezer forintot, mert ennyi hátraléka van, különben nem látjuk őket viszont.

Én már sokmindent láttam az anyámtól, de lopni sosem lopott el tőlem semmit, és nem is zsarolt a saját cuccaimmal, annyira kiakadtunk, hogy feljelentést tettünk a rendőrségen, nem anyám ellen, hanem egyszerűen csak köröztetjük a bicikliket hátha eladta őket.

A probléma az, hogy időskori elbutulásban szenved és mostanában sokan próbálnak túljárni az eszén, lehet, hogy valamelyik leleményes ismerőse beszélte a fejébe, hogy ez jó ötlet és ő vitte el a bicikliket. (állítólag valami ismerősénél van)

Kinyomozni nem tudjuk hol vannak, ráadásul ha nagyon erőltetem a témát, még el is lehetetleníti az itthoni életet (pokollá tudja tenni)

Max annyit tudnék, hogy elveszem a laptopját, amíg nem kapjuk vissza a biciklit, de olyan patáliát csapna, hogy nem érné meg az egész, max ha elköltöznék, ami most nem lehetséges egyenlőre. Később igen, de jelenleg még nem működik a dolog....

Mit tegyek? Fizessek neki? A semmiért? Mire föl? Beleadtunk a rezsibe, arról nem tehetek, hogy neki tartozásai vannak mert nem dolgozik és nem tudja miből fenntartani magát...

26

Mi lehet ennek az oka, hogy egyre több a panaszkodó anyuka, aki szabadidőt, szórakozást követel magának?

Mostanában elég sokszor olvasom azt,hogy az anyukák arról panaszkodnak,hogy kevés a szabadidejük a gyerekvállalás miatt,nem jut idő szórakozásra....stb
illetve a párjuk nem gondoskodik a gyerekről,csak az ő vállukat nyomja az egész......

1.Szerintem sokan vannak úgy vele,hogy már-már görcsösen gyereket szeretnének,az lényegtelen,hogy a párjuk nem úgy gondolkodik mint ők,illetve nem annyira akarják,csak rábólintanak (sok ilyen ismerősöm van),most az ilyentől,akin látszik hogy nem az a minta apuka típus,mit várnak?Nekem konkrétan van egy olyan nő ismerősöm,aki egy alkesznak szült gyereket,az el akarta vele vetetni,mégsem ment bele,most meg sír hogy apuci megpattant.....
Ismerek olyan párokat,ahol mindkét fél akarta a gyermekvállalást,érdekes,ott nem tapasztalok ennyi konfliktust......

2. Ki mondta hogy a gyermekvállalás fenékig tejfel?
Ezek a nők mit gondolnak?
Hogy ez az egész,olyan,mint mikor veszek egy aranyhörcsögöt,dobok be neki egy kis kaját,ami napokig elég,én meg elmegyek nyaralni a balcsira.....?
Szerintem (lehet kritizálni,de min tudjuk h van ilyen,nem is kevés))sokszor azzal van a gond sokszor olyan nők döntenek a gyermekvállalás mellett,akik gyakorlatilag szinte alkalmatlanok rá......

26

Hogyan kezdjem újra az életemet 30 évesen?

a történetem röviden:
kb két éve összeházasodtunk férjemmel. közben kapott egy külföldi lehetőséget így kijöttünk, pedig én nem akartam, volt jó melóhelyem, nagy család, barátok, stb.
mindegy..
egyébként már több éve együtt vagyunk, együtt élünk. voltak mindig is problémák anyagi és más is, de mindig megoldottuk. viszont mióta kint élünk azóta eltávoldtunk egymástól, nem tudunk semmit megbeszélni, csak a veszekedés megy, nincs intimtitás, nincs szerelem.. eltávolodtunk.. de már nagyon.. pedig gyereket akartunk, haza akartunk menni innen.. ahol nincsenek barátok, család, semmi.. anyagilag is éppen-éppen vagyogatunk.. nagyon messzire élünk a hazától.. pedig othton meglehetne mindenünk, legalábbis magyar viszonylatban.. és még a család, barátok, a tipikus normális magyar élet...
most oda jutottunk hogy ő nem akar hazajönni mert nem érzi biztosnak a házasságot.. de már én sem.. ráadásul nem csak a kapcsolatunkat tette tönkre a külföldi élet de saját magunkat is.. idegbajosatk lettünk, magunkbafordultunk, bezárkóztunk, minden ilyesmi.. és így nem lehet élni... ha tényleg elválunk és én hazamegyek, hogyan éljek tovább nélküle? ráadásul 30 évesen? vagy ez most csak egy hullámvölgy? de már kb egy éve ezt érezzük és csak egyre rosszabb... mit tegyek? tanácstalan vagyok, elkeseredett és szomorú...

7

Ez baj lehet? 16 éves vagyok.

Az elmúlt pár hétben volt alkalmam neten 26-38 éves pasikkal beszélni és be kell, hogy valljam, sokkal jobb mint 16-20 évesekkel beszélni. Teljesen másabb és sokkal, de sokkal jobb. Élőben is általában a 20-22 felettiek érdekelnek. Nem volt még barátom de mindig 22 körül nézelődöm. A maximum nálam kb 6 év még most de rájöttem, hogy csak azért mert félek, hogy a szüleim mit szólnának hozzá. Amúgy nem ilyen hülye, pedofil, szexmániás férfiakkal beszélgetek, hanem olyanokkal akikkel normálisan lehet. Sokkal jobban érdekel az ő társaságuk. Már annyira, hogy ha egy 22 év alatti ír akkor annak nem is tudok örülni, vagy nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy beszélgetni is tudjak vele. Ez baj lehet, hogy ilyen idősek társaságát jobban kedvelem? Persze nem megyek bele semmi olyanba.
16/L

11

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!