Találatok a következő kifejezésre: Ha a szerint úgyis (2 db)

A szerelem tulajdonképpen a legzebb érzés amit érezhet egy ember
Nem lehet ezt szavakkal elmondani, ezt érezni kell. Maximum annyit lehet mondani, hogy onnantól kezdve sosem fogod a fellángolást a szerelemmel összekeverni, akkor a két dolog között a különbség.
A szexben pedig a full csúcs olyannal lenni, akibe szerelmes vagy, vagy örömet szerezni ilyen érzésekkel a másik embernek.
Olyasmi, hogy folyton õ jár a fejedbe, vele akarsz lenni, érezni az illatát, a közelségét. De mint elottem mondták ezt leirni nem lehet, de a fellangoláshoz képest olyan, mint a legfinomabb csoki a tesco gazdasagos csokihoz képest. Érezni fogod.
pontosan, de ez nem úgy lesz h felkelsz és az vagy. Észre sem veszed csak amikor már nyakig benne vagy.
Szar. Plain and simple.
amikor folyton arra gondolsz, hogy mennyire jó lenne ha éppen veled lenne most és mindig. Vágysz a másik jelenlétére és folyton kívánod a társaságát. mással nem is tudnád elképzelni hogy legyél csak a másikkal. valami ilyesmi

Ha a reinkarnáció szerint úgyis újjászületünk, miért halunk meg?

Legjobb válasz: nem tudom hogy így van e de azért leírom: szerintem azért mert az élet során az ember lelke "bemocskolódik" a sok rossztól amit teszünk ezen rövid idõ alatt és mikor meghalunk a lelkünk megtisztul és ártatlan formában vissztér a földre. ez csak az én véleményem de remélem nem jártam messze az igazságtól :)

nem tudom hogy így van e de azért leírom: szerintem azért mert az élet során az ember lelke "bemocskolódik" a sok rossztól amit teszünk ezen rövid idõ alatt és mikor meghalunk a lelkünk megtisztul és ártatlan formában vissztér a földre. ez csak az én véleményem de remélem nem jártam messze az igazságtól :)
Én nem hiszek ebben, de valami olyasmit hallottam, hogy a lelked választ magának sorsot és testet azért, hogy az élete során önmagát, vagy másokat megtanítson valamire, tehát küldetéssel választ minden lélek testet. Ha sikerül a feladatot beteljesíteni, akkor a lélek egy magasabb szintre léphet és egy idõ után már nem kell leszületnie a Földre. Lehet, hogy ez így hülyeség, de nekem ilyesmi rémlik.
Szerintem azert mert minden egyes elet egy kulon kuldetes, ahol mas eletfeladatok varnak rad, es mivel mar elotte eltel, vannak tapasztalataid, tehat minel tobb es kulonbozobb eleteket eltel vegig, annal bolcsebb vagy a kovetkezokben. Persze lehet hogy nem igy van:)
A buddhizmus szerint azért születünk újjá, mert vágyakozunk és képtelenek vagyunk elszakadni ettõl a szar helyrõl. És azért halunk meg, mert egyszerûen szétmegy a testünk. A buddhizmus nem talál semmi örök, vagy nagyszerû dolgot az emberben, azért van az "örök létforgatagban", mert képtelen lemondani vágyairól. Azért vannak a buddhák meg a bódhiszattvák, hogy minden érzõ lényt (elvileg állatokat és növényeket is) megtanítsanak, hogyan kell lemondani a vágyakról, és akkor végre itthagyhatjuk ezt a tetves földet. Persze akkor sem lesz jobb. Izé... Elvileg tanultam egy szemeszter buddhizmust, de csak ennyit tudok errõl mondani. Meghalunk, mert halandóak vagyunk. És konkrétan nem születünk újjá, mert semmi nem marad meg belõlünk, nincs lelkünk, vagy ilyesmi, semmit sem örökölsz az elõzõ életedbõl, egyszerûen csak a vágyakozást. Figyelj, ez biztos, hogy így van, de hogy mit jelent, az egy remek kérdés
Én a második válaszadóval értek egyet. Szerintem amikor meghalunk, akkor már teljesitettük (jól vagy rosszul) a küldetésünket, és már nem tudunk újat tanulni abból az életbõl. Vagy pl. ha korán meghal valaki (gyermek), lehet, hogy csak azért született le, hogy másokat tanitson (szüleit, testvéreit), és neki ez volt a küldetése erre az életre. Persze én sem vagyok tudósa ezeknek a dolgoknak, csupán igy képzelem el ezt a karma dolgot. Remélem nekem még sok tanulnivalót tartogat ez az élet. :)
Elnézést félreértettem valamit. Feltettél egy kérdést amit hülye kérdésnek tartok (minek eszel ugye) de válaszoltam rá jól-rosszul, ahogy tudtam. Ha azt szeretnéd hogy valaki meggyõzzön sajnos nem én vagyok a te embered, egyáltalán nem érzem szükségét efféle másokon keresztüli önigazolásnak. A kérdés sem arról szólt hogy igaz-e, hanem hogy HA (feltéve) igaz akkor mi van. Legalábbis az én értelmezésemben.
Elnézést a vulgaritásért, de minek eszel ha úgyis kisz...ékeled? Minek megy le a nap este, ha reggel úgyis újra feljön? Miért áll meg a futó a célnál, ha a következõ verseny rajtvonalánál úgyis megint futni kezd? És sorolhatnám a végtelenségig, de jobb dolga is van ennek az inkarnációmnak ennél :) A reinkarnációhívõ vallások fontos része a fejlõdés, tapasztalás. A végcél pedig a kiszakadás ebbõl a körforgásból. Egyrészt hogyan tapasztalhatnád meg egyetlen élet alatt pl. hogy milyen nyomorba születni és önerõbõl meggazdagodni, hogy milyen gazdagnak születni és mindent elveszíteni, milyen férfiként, és milyen nõként leélni egy életet, milyen egészségesen születni, és milyen nyomorékon, milyen szeretõ szülõk közé, és milyen a viszályba, veszekedésbe, egykének, vagy nagy családba.És így tovább. Ezeket a gyakran ellentétes dolgokat nem tapasztalhatod meg egyszerre. Másrészt ha az a végcél hogy egyszer majd ne kelljen újjászületned, azt honnan tudod hogy mikor érted el, ha meg sem halsz?
Én is rájöttem arra, hogy vallás és hit kérdésben nem érdemes választ küldeni, mert teljesen mindegy, hogy mit írsz, valakinek úgysem fog tetszeni. Nem értem, miért kell lepontozni valakit azért, mert más a véleménye. Tessék, lehet nyomkodni a piros kezeket, ha ettõl jobban érzitek magatokat, már érdemes volt belépnem.
Az attól függ hogy kinek mi az isten. Az isten/istenek az emberek hitében vannak.Más országokban mint pl.a rómaiaknál meg az ókori görögöknél több isten létezik az õ világukban mert õk több istenben hisznek.A régi Hunok meg a Turulmadárban hittek. A mostani magyarság meg csak egy istenben hisz. Én õszintén nem hiszek se ebben se abban.Én magamban hiszek. Mert ugye a sorsomat nem isten dönti el meg a szerencsémet sem.Hanem én magam.Szóval én világomban meg hitemben én vagyok a saját magam istene.
Roma 6:23.
Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit elõzõ életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elõl nem lehet és nem is tudunk menekülni. Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlõdni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nõk, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb. A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes elõzõ életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több elõzõ élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni.
az értelmét az életnek magadban találod és a szeretteidben
ha reggel úgyis felkelünk, minek fekszünk le??????
Mert különben hogy születnél ujjá!....Hülye.....
Ajánlom elolvasásra Michael Newton, Lelkünk útja I., II., és III. könyveit!
A kérdező hozzászólása: háát ez engem nem gyõzött meg:P
Hogy egy következõ életben, egy következõ szituációban tapasztalatban tovább fejlõdhessen a lelkünk.Talán ezé.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!