Találatok a következő kifejezésre: Ha a gyerek után (240 db)

Ha egy nő elköltözik a férjétől a gyerekkel és bírósági úton eltartást kér a gyerek után, mi lehet az oka, hogy válni nem akar?

Milyen előnyökkel jár az, ha még házas marad? Mi lehet mögötte?

Legjobb válasz: Ha elköltözik a gyerekkel, akkkor semmi joga gyerektartást kérni, amig össze vagytök házasodva. Ugyanis te követelheted, hogy akkor lakjanak veled és természetben tartod el a gyerekeket a közös háztartásban. Ha házasok vagytok, addig minden, amit szereztek (akár te, akár ö, akár közösen), közös vagyonnak számit, ahogy az adóságok is közösek. Az nem igaz, hogy a feleség örököl a férj után, az örökös a gyerek (a közös és esetleg más kapcsolatból származó gyerekek is), ha nincs gyerek, akkor a férj szülei, utána tesvérei, azok gyerekei, stb. A feleség legfeljebb haszonélvezetet kap, ha közös lakás van.

Ha elköltözik a gyerekkel, akkkor semmi joga gyerektartást kérni, amig össze vagytök házasodva. Ugyanis te követelheted, hogy akkor lakjanak veled és természetben tartod el a gyerekeket a közös háztartásban. Ha házasok vagytok, addig minden, amit szereztek (akár te, akár ö, akár közösen), közös vagyonnak számit, ahogy az adóságok is közösek. Az nem igaz, hogy a feleség örököl a férj után, az örökös a gyerek (a közös és esetleg más kapcsolatból származó gyerekek is), ha nincs gyerek, akkor a férj szülei, utána tesvérei, azok gyerekei, stb. A feleség legfeljebb haszonélvezetet kap, ha közös lakás van.
1.Ha meghalnál, örökölne utánad. 2. Nem akarja, hogy újra megnõsülj.
lehet hülyeséget írok, de én úgy tudom ha nem válnak el nem kérhetnek egymástól gyerektartást
A külföldön van a férjnek bejelentett munkahelye, akkor még onnan is kapnák a családi pótlékot, ha jól tudom.
Lehet hogy azt gondolja, hátrányai származnának a válásból. Pl. a vagyonmegosztásnál, ha közös tulajdonból költözött el. Lehet, hogy nem akar elvált státuszba kerülni, mert arról rossz a saját véleménye. Azt nem tudom, hogy a bíróság gyerektartást megítél e neki így, hogy nem vált el, de igazolja a külön élést.
Talán mert a házasság alatt szerzett vagyon közös. Tehát ha te a szétköltözés után veszel egy házat, akkor váláskor az az övé is. Vagy lehet még újra akarja kezdeni a kapcsolatotokat?

Van egy 6 éves gyermekünk, folyton kiborulok attól, ha elviszi 2 hetente átmossa az agyát, üzenget, hogy a gyerek nem akar hazajönni stb. Pedig a 2hetenkénti hétvégén kívűl nem érdeklődik a gyerek után. Ti mit tennétek?

2 éve,hogy elváltunk,megcsalt,rosszul éltünk

Legjobb válasz: Gondolkodj egy kicsit a volt párod fejével. 14 napból 2-t tölthet a gyerekével. A 2 napban szeretne neki mindent megadni, amit a másik 12-ben nem tehet. Te nem így tennéd? Ennek az a következménye, hogy nálad van egy megszokott menetrend, feladatok, játék, napi rutin stb. Nála vszínû 2 nap játék. Te gyerekként ezt hogyan élnéd meg? Nálunk nem kéthetenkénti 2 nap van, hanem apa leviszi õket hétköznap is egyszer és hétvégén is (ott alvással, de nem mindkét napra). Így amikor nála vannak, akkor ott is részt kell vállalniuk a kötelezõ feladatokból és amellett játékra is futja. Így elkerülhetõ az, hogy két hét után csak játék egész hétvégén. Rendszeresen részt vesznek ott is és itthon is mindkettõnk családjának életében. Talán nem mindig kellene ehhez a kéthetente hétvégéhez ragaszkodni, mert az úgy tényleg eltorzíthatja a kis világukat.

Gondolkodj egy kicsit a volt párod fejével. 14 napból 2-t tölthet a gyerekével. A 2 napban szeretne neki mindent megadni, amit a másik 12-ben nem tehet. Te nem így tennéd? Ennek az a következménye, hogy nálad van egy megszokott menetrend, feladatok, játék, napi rutin stb. Nála vszínû 2 nap játék. Te gyerekként ezt hogyan élnéd meg? Nálunk nem kéthetenkénti 2 nap van, hanem apa leviszi õket hétköznap is egyszer és hétvégén is (ott alvással, de nem mindkét napra). Így amikor nála vannak, akkor ott is részt kell vállalniuk a kötelezõ feladatokból és amellett játékra is futja. Így elkerülhetõ az, hogy két hét után csak játék egész hétvégén. Rendszeresen részt vesznek ott is és itthon is mindkettõnk családjának életében. Talán nem mindig kellene ehhez a kéthetente hétvégéhez ragaszkodni, mert az úgy tényleg eltorzíthatja a kis világukat.
Magyarázd el neki, hogy a gyerek sérül ezzel, nem te. Ha nem érti meg, hát... akkor szerintem nem nagyon tudsz mit tenni, anyjával beszélni esetleg, hogy hasson rá?! Más nem jut eszembe. Attól függetlenül, hogy átmossa a gyerek agyát, joga van ahhoz, hogy 2 hetente lássa. Egy ilyen indokkal senki nem fogja ezt a jogot megvonni tõle..
Elsõvel értek egyet! Azt próbáld megértetni vele, hogy ezzel nem téged szivat, hanem a gyereket.Egy 6éves gyereknek van komoly érzései, észrevételei és gondolatai vannak, csak ezeket zavarja össze.
Nehéz ügy pláne, ha kisfiúról van szó. Sajnos a hétvégi apukák hamar elképráztatják õket abban egy egy-két napban, amíg náluk van és amit te nem tudsz esetleg megadni neki folyamatosan a hónap legnagyobb részében, mikor veled van. Magam is tanúja vagok egy ilyen esetnek. Én azt tanácsoltam a hozzám forduló anyukának, hogy a kisfiával minden nap beszélgessen errõl és hasonló dolgokról tíz percet. Közben ne mosogasson, ne rakodjon, hanem csukódjon be egy szobába, üljenek szemben egymással és csak kettõjükrõl szóljon az a napi tíz perc.
A kérdező hozzászólása: a beszélgetések megvannak, vasárnap estétõl miután meg hozza folyamatosan.Keddre már minden rendben.Harmónikusan élünk a következõ páros hétvégéig, majd minden kezdõdik elõrlõl.Nem áll szóba velem, csak sms-t ír kizárólag.Talán ez valóban így megy egészen addig míg a gyerek úgy gondolja, hogy elmegy?Még szeret oda járni de én látom és tudom nincsenek jó hatással rá ezek a napok.Úgy érzem tehetetlen vagyok.Tényleg az vagyok?
Rosszul bánik a gyerekkel? Nem. Én némi indulatot érzek belõled a volt férjed felé, de ezt nem a gyereken keresztül kéne levezetni. Semmit nem tehetsz. És még valami: a gyerekek nagyon érzékenyek, megérzi a feszültséget közted és az exed között, akkor is, ha az ellenkezõjét kommunikálod felé. Én elsõ körben a volt férjjel beszélnék, és a gyerek érdekében normális kapcsolatot alakítanék ki vele. Ha a gyerek érzi, hogy nem rivalizáltok, õ is másképpen fog viszonyulni.

Ti csődként fognátok fel, ha a gyerek az apjával szeretne maradni válás után? Mit tennétek a helyemben, benne maradnátok a házasságban?

A kisfiam 6 éves, az apja volt eleinte otthon vele (fél éves koráig én, de utána visszamentem dolgozni). A kapcsolatunk szépen lassan megromlott a férjemmel, talán a helyzet miatt, nem tudom. 2 éve dolgozik újra, én még mindig többet, így ? van a kicsivel többet. Imádják egymást, jobban ragaszkodik hozzá. Nekem már nem jó ez a kapcsolat, beszélgettem a kisfiammal nemrég, egy kisbarátja szülei elváltak, ennek kapcsán kérdezgettem, azt mondta, hogy ? az apjával maradna. Kicsit rosszul esett, de végülis megértem. Én válnék, férjemnek ez így kényelmes, azt mondta döntsek (az ilyenjeit?l is falra mászok, ? a férfi, szerinte néha lekezelem, de mindent csak rám hárít mindig, mi mást csinálhatnék, mint döntök és cselekszem. Most még a válásról is én döntsek, ? ebb?l is kimarad) A gyerek miatt ti maradnátok?

Legjobb válasz: Nem csõd és ne maradj csak a gyerek miatt! A problémákat a gyerek is érzi és hosszú távon rosszabb lesz neki, ha olyan emberekkel él együtt, akikre nem tud támaszként tekinteni, hiszen õk maguk is bizonytalanok és nem tisztelik egymást. Annyira meg ne legyél önzõ, hogy tönkre teszed a gyerek fejlõdését, csak azért, hogy a közeledben legyen.

Nem csõd és ne maradj csak a gyerek miatt! A problémákat a gyerek is érzi és hosszú távon rosszabb lesz neki, ha olyan emberekkel él együtt, akikre nem tud támaszként tekinteni, hiszen õk maguk is bizonytalanok és nem tisztelik egymást. Annyira meg ne legyél önzõ, hogy tönkre teszed a gyerek fejlõdését, csak azért, hogy a közeledben legyen.
Semmi baj nincs azzal, miért ne maradhatna az apjával? Mi is apukánkkal maradtunk, ettõl még lehet kapcsolatot tartani az anyával is.
"Én maradnék, de nem azért, mert ha válnék, akkor nem kapnám meg a gyereket. Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj." 1: Ez egyáltalán nem biztos. 2: A gyerek nem egy tárgy és 6 évesen azért már neki is van beleszólása. Ahogy a kérdezõ írja õ az apjával maradna. Egyébként egy fiú gyereknek nagyon fontos az apa, tõle jönnek a minták a késõbbi felnõtt korhoz.
"Most még a válásról is én döntsek, õ ebbõl is kimarad) " Mert számára lényegtelen, hogy te ott vagy, vagy nem. A gyerek miatt elvisel és ennyi.
nem igazán értem a felháborodásod ... te akarsz válni, nem a férjed, akkor miért õ döntsön?
# 4/5 Na te is egy szép mintát mutathatsz a gyerekeidnek gratulálok.
Úristen 4-es, ugye ez csak vicc?!
Õ! Ha jól értem, azért maradnál mert az esetleges válás során a gyerek az apját választaná. Kicseszett önzõ vagy, ugye tudod?!
4 "Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj. " Erre ne vegyél mérget, mert ebben az esetben a kis srácnak az apja felé anyai érzései vannak, és az anyja felé apai. Itt ebben a helyzetben nem kapná meg a gyereket.
Én maradnék, de nem azért, mert ha válnék, akkor nem kapnám meg a gyereket. Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj. Azért maradnék, mert egy ilyen kicsi gyerekkel valószínûleg nem találnék új kapcsolatot. Érdemes megvárni, amíg nagyobb lesz, 13-14 éves, onnantól már csak pár év, és felnõtt, akkor már a férfiakat sem érdekli, hogy van, az már nem egy olyan gyerek, akit még nevelni kell, és pótapának tekintené a jelölteket. Így meg, hogy a férjeddel maradsz, kényelmesebb addig is az élet, hogy nem rád hárul egyedül a gyereknevelés. Meg a fiús dolgokhoz kell azért az apa. De ha nagyobb lesz, és nem változik a kapcsolatotok jó irányba, akkor elválnék. Ha 13-14 évesen netán az apját választaná, nem tragédia. Amíg meg együtt vagy a férjeddel, attól még te tarthatsz szeretõt. Gondolom úgysem szexeltek már.
Nem rúgta le féléves korában!Ha figyelmesen olvastad volna, visszament dolgozni, hogy eltartsa a családját, mert a kedves családfenntartó apuka erre képtelen volt...Én nem haboznék a helyedben, válnék...A kisfiad döntse el, hogy kihez szeretne menni, bár szerintem az lenne a leghelyesebb, ha közös felügyeleti jogotok lenne, és mind nálad, mind a férjednél ki lenne alakítva neki egy saját kis élete...
"ha fél éves korában lerúgod, mert rohansz vissza dolgozni, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem kötõdik hozzád" ez de primitív válasz volt... lehet, hogy nem tûnt fel neked, de nincs olyan gyerek, akivel mindkét szülõje otthon volt egész gyerekkorában, mert dolgozni is kell, akkor szerinted nincs olyan gyerek, aki mindkét szülõhöz kötõdne? én egyformán kötõdöm hozzájuk.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Ha az apjával maradna akkor természetesen hagyom. Lehet önzõség lenne csak amiatt maradni, hogy továbbra is együtt legyünk, bár nem tudom. Neki attól függetlenül, hogy az apja és köztem megromlott a kapcsolat jó gyerekkora van. Mások is visszamennek amúgy hamarabb dolgozni (még itt Mo-n is egyre többen) emiatt hülyeség lenne nem gyereket vállalni, ha egyébként szeretjük. Válást pedig akkor még nem terveztem.
Egy 6 éves gyereknek nagyon is van beleszóláési joga abba, hogy hol és kinél akar maradni. A bíróság is megkérdezheti, ill. egy gyermekpszichiáter-szakértõ vagy gyermekpszichológus-szakértõ megvizsgálhatja a gyereket, és az tutira el tudja dönteni, hogy kihez kötõdik érzelmileg erõsebben a gyerek. Ez számít, és az, hogy anyagilag el tudja tartani, semmi más nem.
Közös felügyeleti jog?
Ha a házasságod jóvátehetetlenül megromlott, akkor inkább válj el, mintsem bármiféle ürüggyel kínlódj a kapcsolatban. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy vannak olyan gyerekek, akik az édesapjukhoz erõsebben kötõdnek, mint az édesanyjukhoz. Nem kell ezt katasztrófának tekinteni, egyszerûen tudomásul kell venni. Ha te mindenáron el akarod választani egymástól a fiadat és az édesapját, akkor csak annyit érsz el vele, hogy meggyûlöl a fiad egy életre (a férjed is) és pokollá teszitek egymás életét. A gyerek ahhoz kötõdik, aki szereti, aki törõdik vele, aki érzelmi biztonásgot jelent neki, aki elérhetõ a számára és akiben megbízik. Ezek mind-mind lelki dolgok, nagyon mély és erõs kötelékek alapjai, és pici gyerek korban alakulnak ki. Nem csõd ez, csak inkább figyelmeztetés - neked. Ha szülni akarsz, akkor szülj, és neveld a gyerekedet, de ha fél éves korában lerúgod, mert rohansz vissza dolgozni, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem kötõdik hozzád. De ne is követeld nagyobb korában, hogy hozzád kötõdjön! Nem maradnék a gyerek miatt. Fizteném a gyerektartást és elmennék egy pszichológushoz. Új életet mindig lehet kezdeni, ha tudod, hogy a régiben hol követted el a hibákat.
Ne maradj a gyerek miatt! Egyáltalán nem csõd. Maradjon az apjával. Te kezdj új életet. Ezt el kell fogadni, pont akkor lennél önzõ, ha a gyerek akarata ellenére akarnád magad mellett tartani! Kezdj nyugodtan új életet és hidd el, a kisfiadnak is jót teszel, te ezzel nem leszel rossz szülõ, ellenkezõleg! Sokakból hiányzik az önzetlenség és csak azért marakodnak a gyereken, hogy egymást bántsák. A gyerekre kell hallgatni.
Kedves 14. hozzászóló! Engem 2 hónappal a 14. szülinapom elõtt nem akart meghallgatni a bíróság, úgyhogy ezt talán felejtsd el(mármint az általánosítást), hogy mindenütt meghallgatják a gyerekeket.(Nem vitát akarok szítani!) A kérdésre válaszolva pedig: Ha az apjával maradna hagyd, legyen így.Meg lehet egyezni és normálisan is el lehet válni, így is része maradsz az életének, efelõl ne aggódj! Nem akarlak hiú reményekbe ringatni, de késõbb még az is lehet, hogy téged választ.Ha apuka megbízható, és te is megbízol benne, nyugodtan hagyd rá. Azzal, ha pereskedsz és harcolsz a felügyeleti jogért(értsd: egyúttal a gyereked akarata ellen), az nem lesz hálás dolog. Szélsõséges esetben az is elõfordulhat, hogy a fiad utál meg érte. Sok erõt, és kitartást mindezekhez, de hidd el, hogy végig lehet csinálni normálisan! Ehhez az az egy kell, hogy mindig, MINDIG amikor bepöccennél, vagy apuka pöccenne be és egymás torkának ugranátok a másik nyugtassa le az illetõt, és MINDEN elé a gyereket helyezzétek! Anno felelõsséget vállaltatok érte, tegyétek ezt most is!


Szerintetek mi jó, ha a beszoktatás az oviba zökkenőn mentes vagy ha a gyerek még két hét után is folyton sír?

Ezt azért kérdezem mert az én kislányom okos értelmes,el lehet neki mindent magyarázni és meg is érti,hogy mi miért van.3és fél évig itthon voltam vele,én voltam csak vele szinte hiszen nagyszül?k nincsenek Apuka meg folyton dolgozik.Én úgy érzem jó nevelést kapott,sok tör?dést és közös játékot.A óvodába hipp-hopp beszokott.Els? nap velem volt másnap ott ebédelt egyedül harmadnap pedig már ott is aludt.Azóta is imád menni.De egy másik Anyuka gyereke (akinek szintén ilyenek a körülményei) két hét után is naphosszat sír az oviban,nem találja fel magát.Na ez az Anyuka azt állítja hogy legalább nem volt hiába való az ? nevelése hogy ilyen a gyerek hogy így viselkedik az oviban.

Legjobb válasz: Az én véleményem szerint a te nevelésed a jobb, hiszen nem sír a gyereked, tehát megbízik benned, tudja, hogy mész érte délben vagy délután. Feltalálja magát nélküled is, tehát sikerült önállóságra nevelned. A másik gyerek nem önálló, nem bízik az anyjában. Neked adok igazat. Hozzá kell tennem, ez anyuka és gyerekfüggõ is, hiszen lehet hogy ugyaNÚGY NEVELTÉTEK, DE MÁS A TEMPERAMENTUM bocs caps lock, szóval más a temperamentum, ez is nagyon számít, lehet hogy az a gyerek érzékenyebb, a tied vagányabb, vagy ott az anyuka aggódósabb, te pedig lazább, vagy bármi ilyesmi külsõ körülmény lehet.

Az én véleményem szerint a te nevelésed a jobb, hiszen nem sír a gyereked, tehát megbízik benned, tudja, hogy mész érte délben vagy délután. Feltalálja magát nélküled is, tehát sikerült önállóságra nevelned. A másik gyerek nem önálló, nem bízik az anyjában. Neked adok igazat. Hozzá kell tennem, ez anyuka és gyerekfüggõ is, hiszen lehet hogy ugyaNÚGY NEVELTÉTEK, DE MÁS A TEMPERAMENTUM bocs caps lock, szóval más a temperamentum, ez is nagyon számít, lehet hogy az a gyerek érzékenyebb, a tied vagányabb, vagy ott az anyuka aggódósabb, te pedig lazább, vagy bármi ilyesmi külsõ körülmény lehet.
Az én lányom sem sír.3 év alatt kétszer vigyázott rá a mama összesen.Az oviban szóvá is tették, hogy ritka az ilyen.Elvittem, és már ment is játszani.Azóta sincs gond.Gondolom te is felkészítetted lelkileg az ovira, mint én.Sokat beszélgettem vele róla, és teljesen megbízik bennem.Tudja, ha azt mondom egy óra múlva megyek érte, akkor az úgy is lesz. Az óvónõk mondták, hogy sok síró kisgyerek még nem érett az ovira.Valamelyiknek pedig csak szokás kérdése.Nehéz ezt elõre megmondani.Pár hét, és kiderül a dolog. Hogy nem volt hiábavaló az anyuka nevelése?Egy kicsit szerintem irigykedik.Ugye nem gondolja komolyan, amit mondott? Zárójelben megjegyzem, hogy nálunk a síró kisgyerekekért 6 órára mennek.Most hosszabbították meg a nyitvatartást szülõk kérésére.Szerinted jó szülõ az olyan aki reggeltõl délután 6-ig otthagyja a gyerekét?Nem dolgoznak addig, mert személyesen ismerem õket.Nos akkor miért is sírnak a gyerekek?
Azért itt a két gyerek természetét is össze kéne hasonlítani, és elsõsorban ezt, nem azt hogy hogy lettek nevelve. Lehet hogy a te gyereked sokkal talpraesettebb, alkalmazkodóbb, az övé meg félõsebb. Gondolj csak két testvérre, ugyanabból a családból jönnek, lehet hogy az egyik állandóan sír, a másik egy cseppet sem, pedig ugyanazt a nevelést kapták. Szóval nem ezzel kéne foglalkozni, hogy ki mennyire kötõdve nevelte, itt nem ez számít. Az tény, ha sokáig csak veled volt, akkor nehezebb a beilleszkedés, de sokszor viszont nem így van, és mindez a gyereken is múlik. Amúgy az én lányom is szinte csak velem volt 3 évig, és most elég nehezen illeszkedik az oviban, pedig imád gyerekek közt lenni.
Ez szerintem nem nevelés kérdése. Elsõsorban függ a gyerek természetétõl , attól is hogy az anyuka hogy áll a dologhoz, lehet az ismerõsöd aggódott a beszoktatás miatt és ezt érzi a gyerek és azért sír. Ezt így kijelenteni, hogy akkor õ nevelte jól, hát szerintem egyszerûen 'butaság'. Különbözõek vagyunk, a gyerekek is. Vannak érzékenyebb lelkületû gyerekek, vannak önnállóbbak! Inkább te örülj, hogy talpraesett gyermeked van - valószinû õ könnyebben fogja venni a késõbbiekben is az 'akadályokat'!!
Ez az összehasonlítgatás butaság, szerintem. Nem ezen múlik többnyire, hogy a ygerek hogyan veszi az elsõ nagy akadályt az életében. Sok dologtól függ, a gyermek személyiségétõl legalább annyira, mint anya határozatlanságán, erõtlenségét, érzékenységén. Nincsen egyikkel sem baj, de azt mondani, hogy az a jó, ha sír, az marhaság. Miért jó az, ha a gyermekemnek fáj az elválás, ha fáj neki bármi??? Az nem jó, segíteni kell neki. Szerintem õ csak magát próbálja erõsíteni ezzel a dumával, mert belül bizonytalan. Nem rosszabb vagy jobb az a szülõ, akinek a gyermeke sír az oviban. Egyszerûen csak más. Érzékenyebb a gyermeke, talán õ féltõbben nevelte, talán nehezebben engedi el a lelke mélyén, ki tudja. De ezek nem rossz vagy jó dolgok, egyszerûen csak más hozzáállások.
2, 5 évesnél természetes a sírás. Egy 3, 5 évesnél gáz, ha ennyire nem tud elválni a szüleitõl. Pszichológiailag nézz utána, az õ gyereke lelke nincs rendben. A te gyereked viselkedik korának megfelelõen. Egy 3, 5 éves már felfogja, megérti, tudja, hogy érte fogsz menni, hogy õ most oviban van a társaival. Felkészítés kérdése is, de itt a környéken 2 gyerek nem tud beilleszkedni, visít, tajtékzik az oviban. Mindkét gyerek alapból agresszív, antiszociális, üti-verik a társaikat. Na és õk nem tudtak immár 1 hónapja beilleszkedni.
Az én lányom sem sírt soha az oviban. Ha megkérdeztük azt mondta, hogy szeret oviba járni. De kb 1 hónap mulva láttuk rajta, hogy karikásak a szemei és amikor az udvaron meglestük, csak szomorkodott egyedül. Mondták is, hogy nagyon viszahúzódó, alig mer megszólalni. Nekem meg itthon állandóan "sztorizott", hogy kivel és mit játszott. Lehet a fele se volt igaz, csak azt akarta, hogy örüljek, hogy milyen jól érzi magát. Aztán pár hónap múlva megoldódott a dolog. az ovónõk javasolták, hogy járjon báb- szakkörre. Senkit sem ismert a szakkörön mégis nagyon megszerette, azóta már jobb az önbizalma. Most a fiam kezdte a bölcsit. 3 hét telt el és soha nem sírt, viszont 1 hete már õ is "begubózott", nem eszik és jóformán nem csinál semmit a bölcsiben. Bárcsak sírna inkább, azt jobban viselném, és neki is jobb lenne szerintem, ha kiadná magából.
Jaj, ugyanezt megkaptam én is, ráadásul nekem mindkét gyerekem sírás nélkül beszokott a bölcsibe-oviba :) Akkor én kétszeresen rossz anya vagyok :) Mondjuk a kicsi néha elõadja a szájlegörbülõs témát, de olyankor ölelés, puszi és mondom neki, hogy meló után sietek és már rohan is be a csoportba :) Viszont az nagyon zavarja õket, ha beszélgetek az óvónõvel az ajtóban, vajon miért?
A kérdező hozzászólása: Na akkor már nem vagyok egyedül legalább. Nekem nagyon rosszul esik amit másik anyuka mond, hiszen tudom hogy jól csináltam amit csináltam de ó ugyanezt mondja az ó gyereke viselkedésérõl. Hát nagyon várom a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: Igen-igen minden gyerek más én ezt értem és tisztába is vagyok vele.És ez nem is probléma.Sõt az sem hogy ki hogyan neveli és kinek mikor szokik be a gyereke a közösségbe. Nekem csak azzal van a problémám vagyis azzal az anyukával akit ismerek is sõt jóba is vagyunk hogy Ö szerinte:jól csinálja jó hogy a gyereke ilyen hiszen ez azt bizonyítja hogy nem volt hiába való a 3 éve amit a gyerekkel töltött.Na akkor akinek nem sír az mind rossz anya?Mert én az õ szavaiból ezt vettem le.
A kérdező hozzászólása: Hu szegénykém ez biztos nagyon rossz lehet.na meg a kislányod sztorija se semmi.Nálunk szerencsére nincs ilyen, az óvónõk dicsérik egyfolytában hogy milyen talpraesett anyáskodó törõdõ másokkal.Ennek nagyon örülök.Mi is kilestük már az udvaron :) édesen játszik a többiekkel.
Igen, foleg ha akar apasagi vizsgalatot.
Sziasztok!! Furcsák vagytok amit irtam választ 2 sorban lepontoztátok!De nem baj. Azt viszont szeretném ha tudnátok én ezeket a dolgokat ugyanilyen szituba végigcsináltam.Annyi a különbség hogy én 5 hónapos terhes voltam mikor a gyermekapja faképnél hagyott.Volt gyámügy, bíróság apasági vérvétel, tárgyalások sora.Az "apuka" 100% megtagadta a kislányt, de mikor 3 éves lett akkor eszébe jutott hogy van egy lánya és olyan dolgokat is megtehetett amit soha nem gondoltam volna. És hiába nem ismerte el a gyereket , de mikor bebizonyosodott az apasága minden joga meg volt hogy elvigye, vele legyen úgy bánjon vele mint a kutyával stb.Nagyon durva dolgokat megtett õ és a családja és erre a gyámügy semmit nem tett.sõt én voltam a hibás amiért a gyerek nem azeretett elmenni.Fizikailag nem bántották de lelkileg nagyon megviselte míg rendszeresen kellett mennie az apjához.Én próbáltam beszélni az apjával, nagymamával de falra hányt borsó volt.Azt mondták ha õ az apja joga van hozzá. Ma már úgy gondolom sokszor(de tudom hogy a kislánynak is joga van tudni ki az apja) talán jobb lett volna ha az apaság nem bizonyosodott be.Bár az én nevemen maradt volna de nyugodtabb lett volna az élete a kislánynak. Köszönöm hogy elolvastátok. Ani
Ja, tényleg, 3 évre elõlegeznek. De én is azt írtam, hogy akkor ha az apa nem fizet. Vagy csak akartam leírni? Na mindegy , köszi a kiegészítést.
Nem 2 évre, hanem 3 évre elõlegezik és csak akkor ha az apa nem fizet semennyit! Én ezt kapom. Bocsi a belevauért :-)
Sajnos igen, bár nem érdemli meg , az ö gyereke , bármikor, akár több év mulva is igényt tarthat, attol függetlenül hogy nem nézi, sajna ez igy van , föleg ha a nevét is viseli, hozzáteszem ha viseli a nevét, ha adja hozzá a nevét !!! Mert ha születése elött azt mondja nem adja a nevét, akkor lemond az apaságrol, valahogy kérdezz rá, nem tom milyen viszonyba vagy vele!!!
Sziasztok! Én is ebben a cipõben járok. Mintha valahol azt olvastam volna, hogy ha a gyámhatóság kérdésére bediktálom az apa nevét, akkor arra is vizsgálatot inditanak, ha nem jelenik be elismerni. Illetve a gyámhatóság elsõglegesen gyerek érdekeit tartja szem elõtt és a gyereknek joga van a szüleihez. Szerintem elgondolkodtató, hgy a késõbbiekben, nemcsak az apának, hanem pár év múlva a gyereknek is eszébe juthat az apja. Én ha lehet megpróbálok olyan megoldást találni, ahol nem kell a picinek sem hazudni, meg másnak sem hazudni, ha az apja nem foglalkozik vele a továbbiakban, az meg leyen az õ baja A kicsinek meg igy sem úgy sem lesz egyszerû megemésztenie, hogy nincs apja.
Ha házasok vagytok, akkor automatikusan a nevére kerül a kicsi! Ha nem vagytok házasok, akkor csak apasági nyilatkozattal írják a nevére, amit neki kell kiállítania. (Az elsõ gyermekünknél még nem voltunk házasok, és nekem is nyilatkoznom kellett, mert nem akarták a nevemre írni a fiamat.) Ha szüléskor azt mondod az apa ismeretlen, akkor a te lánykori nevedre írják a babát! Valószínûleg nem fog pert indítani azért, hogy fizethessen gyerektartást! Amúgy is ez kettõn áll! De ezt jól gonold meg, mert mi lesz, ha késõbb kibékültök?
Ez a meggondolatlanság tipikus esete! Pontosan annyi joga lesz, mint neked. Tudom, hogy nem ilyen választ vártál, de ez van. Sajnálom, hogy így történt!
Szerintem a válaszaitok nagy része nem fedi a valóságot.Némelyik válaszon látszik hogy nem volt ilyen szituba, de addig örüljön.
Hááát, nehéz dolgok. Sokszor én is azt kívánom, bárcsak egy hangyányi esélye lenne annak, hogy más legyen az apja, s jó nagy marha voltam, hogy ennyire elvakult voltam. De már így alakult. Valószínûleg, ha nincs elõzetes apasági, meg miegyebek, vagy elismerõ nyilatkozat, az apának késõbb akkor is eszébe juthat, és akkor lehet, hogy rosszabb lesz késõbbiekben a helyzet. És hiába venném figyelembe, hogy most milyen az apa....

Szerintetek normális, ha a gyerek napirendben pénzt követel az anyjától, és cserébe nincs itthon soha/suli után azonnal elmegy itthonról, és csak este 22után jön haza. /több tantárgyból bukik, és semmit sem segit, még a legalapvetöbb dolgokban sem?

Legjobb válasz: Nem normális, de a szülõ sem az, ha ad neki. Ahhoz, hogy ez így alakuljon, két fél kell, a szülõ és a gyerek. Mert hiába lenne alapból lógós és lusta a gyerkõc, ha a szülõk idõben kialakítják a szabályokat, határokat, esélye sem lenne eljutni erre a szintre. Csak az a baj, hogy innen már nagyon nehéz a normális egyensúly kialakítás. Persze nem lehetetlen.

Nem normális, de a szülõ sem az, ha ad neki. Ahhoz, hogy ez így alakuljon, két fél kell, a szülõ és a gyerek. Mert hiába lenne alapból lógós és lusta a gyerkõc, ha a szülõk idõben kialakítják a szabályokat, határokat, esélye sem lenne eljutni erre a szintre. Csak az a baj, hogy innen már nagyon nehéz a normális egyensúly kialakítás. Persze nem lehetetlen.
Visszakérdezek! Normális hogy ezt az anyja megengedi/eltûri?
Tudod, ebben az esetben csakis a szülõ a nem normális, amiért ad neki, hagyja ezeket. A gyereknek igaza van, h csinálja, ha megengedik neki, miért ne?
Nem hiszem, hogy normális. Meg kéne tudni, mire kell neki a pénz, és hol meg kikkel tölti az idejét. Mi az, hogy követel? szerintem mondd el neki, hogy a pénz nem a fán terem, hanem megdolgozol érte, és jogod van tudni, hogy amit te keresel, mégis mire költi. Meg azt is, hogy nem a rabszolgája vagy, aki pénzeli meg takarít utána. Szereted, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiszolgálod, hanem hogy érdekel, mi van vele, és szeretnél kicsit több bizalmat. Fontos, hogy érezze, hogy szereted, és ezt mondd neki, ha kell, különben elzárkózik. Bocs, hogy tanácsolok, pedig nincs kamaszkorú gyerekem, csak a húgaimmal meg a sógorommal mentünk át hasonlón. De minél kevesebbet tudsz róla, annál jobban elfajul a helyzet, és nehéz lesz újra kezedbe venni a dolgokat, ha szükség lesz rá.
semmiképpen sem normális, a szülõ egy felelõtlen és nem törõdöm ember a gyerek sem lehet túl értelmes, és felelõsségteljes ha kihasználja, az a szülõ aki nem figyel a gyerekére felelõtlen, ezek után ne csodálkozzunk a sok kis 12-15 éves szexelõ, részegen fetrengõ, olcsó lotyónak kinézõ, drogozó, buta, felelõtlen tiniken
hányéves a gyerek? fiú vagy lány?
Én egy forintot nem adnék a 15 éves lányomnak. Bár azt hiszem mindenben a fordítottja a "gyerek"-nek. 5ös tanuló, mindenben segít, nem mondom hogy mindig otthon van ... sõt :-D Addig általában oda megy ahova akar, addig ameddig akar amég segít, és a jegyei jók. 35 . N
Ha jól értem te vagy a "mostoha". Így te semmit nem tudsz tenni azon kívül, amit már leírtál! Az anya pedig igen, megbukott anyaságból (pontosabban megbuktál, hiszen te is olvasod a válaszokat)! És nem eldobni kell a gyereket és sírni a válaszainkon, hanem a sarkadra állni! Nem tudom mennyi idõs a "gyerek" de van itt egy mondat ami nem tiszta. "Páromnak megcsinálta az adósságot a családja, amit neki kell kiegyenlíteni" Kinek a családjáról van szó? Mert ha a "gyereké" akkor az már nem is annyira gyerek.
A kérdező hozzászólása: Igen, én vagyok a"mostoha", és a gyerek családjáról van szó adósság szempontjából...A gyerek 17mult...Este párom a sarkára állt, és ilyen agresszivitást még nem láttam gyerektõl, amit párom fia csinált...Közben kiderült az is este, hogy van olyan nagykorú haverja, akivel drogokkal foglalkoznak, és erre bizonyiték is van, mert nyitva hagyta a facet, és az üzenetekben megtaláltuk az ezzel kapcsolatops imformációkat, és mikor kérdõre vonta az anyja, még neki állt feljebb, hogy mit képzel róla, mert Õ ilyennel nem foglalkozik egyátalán!!!Tudni kell azt is, hogy ha párom nem veszi észre idõben azt, ami zajlott körülötte, akkor már ez a család/és nem miatta/már rég az utcán lenne...

Az elvált szülõnek is jár a gyerek után potszabi, ha nem õ neveli?

Legjobb válasz: nem.. az egy háztartásban élõ gyermek után jár...

nem.. az egy háztartásban élõ gyermek után jár...
A kérdező hozzászólása: [link] Itt azt olvastam 2012-tõl változott, "A munkavállalót arra tekintet nélkül megilleti a pótszabadság, hogy õ vagy a másik szülõ vállal nagyobb részt a gyerek nevelésében. A szülõt a gyermek után járó pótszabadság akkor is megilleti, ha a gyermeket nem a saját háztartásában neveli."
akkor jár :) kérdezd meg a munkahelyeden... az a biztos.. :)
Elvált szülõk esetében csak annak jár, akinél el van helyezve a gyermek
Megbeszéled vele.
Gyerekelhelyezési per meg volt már?
A kérdező hozzászólása: még nem volt sem a gyerektartás folyamatban van õ magától nem mond le errõl a kedvezményrõl
Külön éltek? Ki kapja a gyermek után a családi pótlékot? Mert ugye a családi kedvezmény annak jár, aki a háztartásában gyermeket nevel. Most akkor kinek a háztartásában van a gyerkõc? Ha külön lakásban vagytok már, és Nálad van a gyerek, akkor egyértelmû, hogy Neked jár ez a kedvezmény, hiszen effektíve Te tartod el. Ha az év végi adóbevallásban mind a ketten feltüntetitek ezt a kedvezményt, az adóhivatal berendel benneteket, hogy nyilatkozattok, akkor most ki is jogosult rá. Ott minden kiderülne egybõl.

Unoka bátyámnak szeretnék segíteni, gyerektartás kérelem megírásában.1- gyerekük van de semmit nem füzet az anyuka a gyerek után. A gyerektartás nem tudom, hogy kel helyesen megírni? Valaki ha tud küldjön egy mintát köszönöm.

Az anyuka a családit is zsebre teszi de ezt már intézzük.Sehol nem találok mintát hogy kel gyerektartást írni?

Legjobb válasz: bíróságon a panasznapon segítenek

bíróságon a panasznapon segítenek
szia! Én saját kezüleg irtam a saját szavaimmal.leirod a történetet, hogy mi a helyzet.nem kell hivatalosan.és ha mindenigaz 2-3 példány kell belöle, én is egyet vittem és nem fogadták el.nem tudom már pontosan.
Ne haragudj, de nem javaslom, hogy Te segíts megírni. A hivatalos leveleket, illetve kérelmeket illik helyesen megírni, az pedig Neked nem megy. Tényleg nem bántani akarlak, de kérjetek inkább segítséget.
Ezen az oldalon pontokba szedve megtalálod, hogy minek kell szerepelnie feltétlenül a keresetlevélben: http://kembirosag.hu/system/taj05b.html Olvasd végig alaposan.

A rokontartást fizetnem kell akkor is, ha a gyerekem OKJ képzésre fog járni érettségi után?

Legjobb válasz: Igen, amennyiben a saját megélhetésedet nem veszélyezteti, illetve a gyerek nem érdemtelen rá (mert nem tanul rendesen, illetve nemt tartja veled a kapcsolatot). Ha ezek közül valamelyik kizáró ok fennáll, akkor a bíróságon kell kérvényt benyújtani.

Bemész a bíróságra az ingyenes jogtanácsadás napján. Elõadod a gondodat és kapsz rá megfelelõ választ, mit tehetsz.
Igen, amennyiben a saját megélhetésedet nem veszélyezteti, illetve a gyerek nem érdemtelen rá (mert nem tanul rendesen, illetve nemt tartja veled a kapcsolatot). Ha ezek közül valamelyik kizáró ok fennáll, akkor a bíróságon kell kérvényt benyújtani.
Attól függ, hogy MIÉRT nem tartjátok a kapcsolatot. Ha TE nem keresed, az a te hibád, ha a GYEREK nem hajlandó találkozni veled, akkor Ö, és csak ebben az esetben mentesülhetsz a fizetés alól.
Nem a gyámügyre kell menni hanem a gyerekhez....
igazad van nem fogalmaztam pontosan szal én a kérdezõ helyében kérném a megszüntetését érdemtelenség miatt am ha visszaolvasol akkor láttad volna h a gyerek a saját apját küldte el.... 18 éves korig a gyermek kötelezhetõ a láthatásra 18 év felett nem
"helyedben megszüntetném érdemtelenség miatt" A kérdezö NEM szüntetheti meg, csak a bíróság, ö legfeljebb kérheti a megszüntetést. De az eddig nem derült ki, hogy a kérdezö nem keresi a gyereket, vagy a gyerek nem akar a szülövel kapcsolatot tartani. Mert az elsö esetben, mármint ha a kérdezö az, aki nem tartja a kapcsolatot, köteles továbbra is fizetni.
18 éves korig gyerektartás - ezt fizetni kell utána rokontartás amit nem kell fizetned ha: 1. érdemtelen rá a gy3eremek - vagyis nem keres nincs láthatás 2. az anyagi lehetõségeid nincsenek meg rá 3. mind a kettõ fenn áll helyedben megszüntetném érdemtelenség miatt
igen
A kérdező hozzászólása: Én már a gyámügyre is elmentem e miatt, de ott azt kaptam a gyerekemtõl, hogy foglalkozzak csak a másik 2 gyerekemmel.Többek között ezért is tartunk itt ahol most.Most készülök beadni a bíróságra a kérvényt, hogy a Gyt.változtassák át rokontartássá.
A kérdező hozzászólása: Jelenleg már 13-ik évfolyamba jár és utána még 1 évet maradni akar az iskolában OKJ képzésen.Mi már lassan 3 éve, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.
Igen, az elsõ szakma megszerzéséig kell, ha a "gyerek" nem válik rá érdemtelenné, mindegy, hogy egyetem vagy okj!
"am ha visszaolvasol akkor láttad volna h a gyerek a saját apját küldte el." Bocs, ez tényleg elkerülte a figyelmemet.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!