Találatok a következő kifejezésre: Ha a gyerek (3645 db)

Mit tennél, ha a gyereked nem akarna saját gyereket?

Annyi n? és férfi vetk?zik ki magából durván, hogy az ilyen ember nem ember, elítéli, szíve szerint fejbe l?né, de mit csinálna, ha a saját csemetéje lenne ilyen?

Legjobb válasz: Utolsó: ha megnézed a mostani helyzetet, akkor látod, hogy - ha csak nem kimondottan gazdag családból származol - , akkor alig van munkalehetöség, minimálbérböl élnek meg /vagy nem élnek meg az emberek, a gyerekeknek nincs rendes ruhára, iskolára lehetöség, azt hiszem, ez indok arra, hogy kilátástalannak tartsa valami a helyzetet. Persze hogy a gyerek HELYETT dönt, de ha ott a gyerek, és ö is kilátástalannak érzi az életet, akkor elyhen önygyilkos? Olvasd el hányszor irhák itt (is) fiatalk, hogy nem ök akartak megszületni, akkor miért kell nekik a szüleik döntésére ráfizetni. Én meg tudom érteni azokat, akik nem akarják ennek kitenni a gyereket és inkább lemondanak erröl. (Mielött elkezdesz durvulni vagy hözöngeni, nekem vannak gyerekeim...)

Utolsó: ha megnézed a mostani helyzetet, akkor látod, hogy - ha csak nem kimondottan gazdag családból származol - , akkor alig van munkalehetöség, minimálbérböl élnek meg /vagy nem élnek meg az emberek, a gyerekeknek nincs rendes ruhára, iskolára lehetöség, azt hiszem, ez indok arra, hogy kilátástalannak tartsa valami a helyzetet. Persze hogy a gyerek HELYETT dönt, de ha ott a gyerek, és ö is kilátástalannak érzi az életet, akkor elyhen önygyilkos? Olvasd el hányszor irhák itt (is) fiatalk, hogy nem ök akartak megszületni, akkor miért kell nekik a szüleik döntésére ráfizetni. Én meg tudom érteni azokat, akik nem akarják ennek kitenni a gyereket és inkább lemondanak erröl. (Mielött elkezdesz durvulni vagy hözöngeni, nekem vannak gyerekeim...)
Kedves utolsó.Valóban rátukmálnád a gyerekedre, hogy szüljön?Aki nem akar gyereket azért nem akar mert nem és kész.Ha belekényszeríted az csak a bébinek lesz rossz.Felnõjön egy olyan családban ahova nem várták?És az anyja nem szereti?Te nem tudod helyettesíteni az anyai szeretetet.Elmondod neki majd mit hogy kell és szépen hazamész a nyugodt csendes otthonodba õ meg szenvedjen a kicsivel?Ez baromság!
Szerintem egy egyértelmüen a "gyerek" magánügye, ha igy gondolja, akkor el kell fogadni. Másnak meg semmi köze hozzá, én biztos ne tárgyalnám ki másokkal, hgy a gyereken akar-e majd gyereket vagy sem. Egyébként lehet sok oka, nem csak az, hogy nem megfelelö volt a gyerekkora, hogy csak egy példát mondja, nem akarja, hogy kilátástalan életre legyen kárhoztatva a jövendö gyereke, inkább lemond róla a gyerek érdekében.
18 vagyok, nem akarok gyereket semikor, anyám azt hiszi majd változik a vélemyényem, de nem. Minek szüljek ebbe a vak világba? Nagyon nem az én szerepem a háziasszony szerep. Nem arra szülnék gyereket, mint a legtöbben, hogy majd jön a családi meg a gyes vagy mi.
Bocs: a 08:25-ösnek szolt a válaszom
8:43-as vagyok. 8:36-nak szólt amit írtam!
Az attól függ, hogy hány éves a "gyermek". Ha fiatalon jelent ki ilyeneket, akkor inkább hagynám, ha megtalálja a párját, valószínûleg megváltozik a véleménye. Ha már valaki ezt tartós párkapcsolatban, a gyermekvállaláshoz ideális korban jelenti ki, akkor bizony értetlenkednék egy sort, és próbálnám megtudni, hogy miért jutott erre a döntésre. Talán én nem voltam jó szülõ? Rossz példát mutattam valamivel? Biztosan próbálnám szépen meggyõzni, hogy a gyermek nem csak munka, hanem az élet egy csodája is. Általában ha egy gyermek szeretõ, egymást tisztelõ családban nõ fel, maga is akar majd utódot.
Lemond róla a gyerek érdekében- tehát, a még meg sem született gyerek helyett dönt. Én pedig meg sem kérdezhetem tõle, hogy miért nem? :) A jövõt pedig senki sem látja, honnan tudja, hogy kilátástalan lesz az élete?
Szia! Én biztos rábeszélném. Ha kell "rátukmálom" magam teljesen, Ha megszületik , majd mutatom a dolgokat, meg segítek, ha kell, vigyázok rá. Ne 50 évesen jusson eszébe, hogy "jajj, de egyedül maradtam"
dehogy szenvedjen!! Ha szenvedésnek érzi, átvenném tõle ezt a keserû-édes terhet 3-4 óráig is akár. Úgyis elkezdene hiányozni a babája, és akkor tudná hol a helye. Ha meg nem... akkor lesz egy nagyon szeretõ nagymamája, aki gyerekeként fogja szeretni :)
elõzõ vok: lehet azért látom igy mert szüleim elváltak, nagyon durván ment az egész.megcsalás, hasomnlók.Én nem hiszek ebben a családosdiban :P
Nem olvastam végig az összes választ, bocsi ha olyat írok amit már írtak. 20 éves vagyok, és úgy gondolom egy gyerek születése nem a gazdasági helyzeten, vagy a munkalehetõségeken fog múlni. Nem kényszeríteném rá senkire az akaratom, de biztos próbálnám meggyõzni. A fiatalok hiánya miatt szerintem már az én korombeliek sem lesznek nyugdíjasok, akkor miért ne legyen legalább egy unokában örömünk? Engem úgy neveltek, hogy az élet szép, és néha ugyan összetör és odavág, anyagilag vagy egészségügyileg padlóra kerül az ember, de mindenbõl fel lehet állni. Élõ példa erre egyik legjobb barátnõm, akik hárman vannak testvérek, mindhárman egyetemisták más más városokban, és a szüleik egy nyugdíjból illetve egy rokkant nyugdíjból tartják el õket, még is boldogok, és nincs bennük rossz érzés az anyjuk felé, mert ilyen körülmények közé szülte õket. Én jobb helyzetben élek, az tény, de mindig is spórolásra tanítottak, sosem raktak alám semmit, mindenért nekem kellett összegyûjtenem a pénzt, vagy éppen az utánam kapott családi pótlékból kaptam új ruhát. Én úgy gondolom, hogy egy gyerekhez nem kell akkora áldozat. Igen, kimaradok a munkából (ha lesz munkahelyem), és el kell tartani a gyereket, de amikor már nagyon fáradt leszek, ott lesz egy nagymama biztosan, aki szívesen babázna, de ilyen téren nem hiszem hogy a másikkal bármi gond is lenne, az már kettõ... Van kitõl tanácsot kérni, illetve van aki segítsen (már ha csak a barátnõket is beleszámolom). Hülyeség lenne erre a gazdasági helyzetre fogni azt, hogy nem szül az ember gyereket, kitudja mi lesz addigra mire õk felnõnek... Az meg hogy valamelyik gyerek öngyilkos akar lenni, sokkal inkább lelki probléma mint anyagi. Ha az a gyerek szeretõ családban nõ fel, akkor tök mindegy mennyi a pénz, akkor is kiegyensúlyozott felnõtt lesz belõle. Egy másik barátnõm pl jó anyagi körülmények között él, 15 éves korában elváltak a szülei, és még abban az évben volt három öngyilkossági kísérlete, azóta is hetente sírógörcs jön rá... A pénz egyáltalán nem boldogít, csak pár dolgot megkönnyít. Ez az én véleményem, ha valakinek nem tetszik nyugodtan lehet lepontozni.
Ha már anya lennék, én nem erõltetném a gyerekemre az akaratomat - a szüleim ezt tették velem, és most is tennék, a nyugalom érdekében feláldoztam önmagamat azért, akit szeretek, hogy ne kelljen több bántást elviselnie azoktól, akik életet adtak nekem. Ha a gyerekem nem akarna gyereket nem próbálnám meggyõzni, csak megkérdezném, hogy miért. Ha valakinek a gyerekvállalás mellett az az érve, hogy "ne maradjon egyedül öreg korára", az nagyon önzõ gondolkodás, és valamit elfelejt, hogy azt ki kell érdemelni, hogy a gyereke törõdjön vele öregkorában, ez nem jogos elvárás, ha valaki rosszul bánt a gyerekével, ha megkülönböztette hátrányosan, a gyerek elfordul tõle, és nem fogja gondozni. Anyukám is így érez a szülei iránt, akik a 2 másik testvérét helyezik és helyezték mindig elõtérbe, anyut azt akarták, hogy ott maradjon velük, ne menjen férjhez, és szolgálja ki õket, ne tanuljon tovább, anyu diplomás lett, a szülei nem voltak ott a diplomaosztóján se, a 2 testvére orvos lett, a nagyszüleim csak róluk áradoznak, amikor volt az 50 éves házassági évfordulójuk, és anyu is elment, valaki megjegyezte, hogy nem is tudták, hogy 3 gyerekük van mamáéknak, nem tudtak anyuról. Anyu a formalitásokat tartja illembõl, de azt mondta (már többször is), hogy ha gondozni kell az öregeket, akkor majd gondozzák a testvérei, rá ne számítsanak, mert õt se szerették.
én se akarok, az anyám hisztirohamban tör ki ilyenkor(mindig õ hozza fela témát), mert szerinte ez minden nõ kötelkessége, még akor is, ha lehetõségünk se lenne eltartani egy gyereket
Csak egy kérdés: te kinek szülted a gyereked??? Magadnak vagy édesanyádnak??? (a gyermekvállalás mindenkinek a magánügye)
Hát pont errõl vitatkoztunk vmelyik nap itthon. Az én szüleim is úgy gondolják, hogy egy nõnek szülnie KELL. Én nem. Én nem akarok gyereket, sõt nem is szeretem õket. Tudom magamról, hogy nem lennék jó anya, nem szeretném tönkre tenni a gyerekem életét. Anyuék azt mondják, hogy ez az élet rendje, de akkor viszont valahogy belõlem maradt ki ez az ösztön úgy tûnik. Úgy hogy én egyáltalán nem ítélem el azokat akik nem akarnak gyereket, el kell fogadni, hogy vannak ilyen emberek is.
10:50-es... lehet hogy félreérthetõen fogalmaztam, de egyáltalán nem azért próbálnám meggyõzni a gyerekemet arról, hogy szüljön, hogy majd én öreg koromban ne unatkozzak, de ez is egy szempont. Szeretném ha majd egyszer a leendõ gyermekem is átélné azt a teljességet, amit egy kor a szüleim, és én fogok... Az én családom most hullik szét, és ez számomra lelkileg hihetetlenül megterhelõ, de szeretetben nõttem fel, és ettõl nem érzem úgy, hogy senkiben nem lehet bízni. Megpróbálom majd a gyerekemet ugyanolyan szeretetben nevelni, ahogy egykor engem, és a testvéremet neveltek, akkor is ha most baromira vérzik a szívem. Sosem tettek közöttünk különbséget, és ha olyan helyzetbe kerülünk én gondolkodás nélkül segíteném, gondoznám õket, ilyen fiatalon is.
Sziasztok! Tudom, hogy egy kicsit offos a kérdésem, de felteszem: Miért elítélendõ, ha valaki nem szeretne gyermeket? Ha valaki gyermek nélkül talál boldogságra? Nem értem. Szerintem nem elítélendõ, ez mindenkinek a saját döntése, senkinek nincs beleszólása, ha a gyermekem így döntene, elfogadnám, az õ döntése.
18:32 - Akinek nem inge, ne vegye magára, az a válasz általánosságban született, és egy példa is lett hozzá írva.
Pont nemrég mondtam Anyunak, hogy nem akarok gyereket. Õ meg erre azt mondta: "Tudom. Ismerlek." Aztán megkérdeztem, hogy neki nem gáz-e, hogy nem babázhat. Válasz: "Hülye vagy? Ha babázni akarok, szülök magamnak." 22/L
Ez az utolsó válasz nagyon tetszik.....viccesen hangzik, de van benne igazság!!Én korábban már hozzászóltam egy jó hosszút, és a további válaszok szintén erõsítették az eddigi véleményemet!Az egyik fiatal lány, aki 20 éves, írja, hogy nem szeretne szülni, mert nem is szereti a gyerekeket!Én magam imádom a gyerekeket, sajnos sajátom még nincs, de remélem, hamarosan sikerül...mégsem tudok haraggal, undorral tekinteni erre a leányzóra, mert a korábbiakban is pont errõl beszéltem:õ nem szereti õket, az õ dolga, miért, éppen ezért nem is szeretne gyereket vállalni, mert így biztosan megkíméli önmagát és a gyereket is egy rossz anya-gyermek kapcsolattól!Inkább így tegyen, mint undorral élje le az életét!
19 éves voltam, mikor anyám teljesen nyugodt volt afelõl, hogy befejezem az egyetemet ahova felvettek és jó munkát találok, hiszen utáltam a gyerekeket, undorral néztem be a babakocsikba, így nem fenyegetett az a veszély, hogy családot alapítok a suli befejezése elõtt. Aztán abban az évben nyár elején megláttam egy fiút, aki álmaim pasija volt és olyan mély és erõs szerelem ébredt bennem, hogy minden vágyam az volt, hogy vele ébredhessek minden reggel és bárcsak lenne tõle egy kisbabám, egy közös gyerek. Nagyon szerelmes lettem, mint még életemben soha, pedig addig úgy gondoltam, hogy voltam már szerelmes. A legcsodásabb, hogy õ is így érzett irántam és ma már 3 gyermekünk van és olyan nagyon boldogok vagyunk 15 év után is! Akik nem akarnak gyereket, azok nem voltak még szerelmesek és nagyon sajnálom õket. Ha szeretsz valakit, akkor eggyé szeretnél válni vele, szeretnél gondoskodni róla, ápolni ha beteg, fõzni finom ételeket neki, kényeztetni és örömöt adni a saját gyerekkel és örömöt lelni még a tudatban is, hogy szerelmetek gyümölcsei õk.
A "nem akarok gyereket" csak 35. életévtõl hiteles:)
07:36 - Szerencsés vagy, mert te együtt lehetsz azzal, akit szeretsz, én nem maradhattam vele, bántották és megfélemlítették, pedig már el akart jegyezni, hogy együtt lehetünk-e még valaha, nem tudom, de másnak meg nem szülök. :-)
Kedves 8:19! Nagyon sajnálom, hogy így alakult veled. Szerintem a mondataidban benne is van a lényeg: van aki megtalálja azt az embert, akinek gyereket szül és csak neki, van aki nem találja, nem találta meg. Itt a lényeg.
A kérdező hozzászólása: Nekem van párom 4 éve, imádjuk egymást, mégse akarok neki szülni, szóval ez sem igaz mindenkire. :)
én 28 vagyok, és én sem akarok gyereket.Mikor mondtam anyámnak, ne akadt ki csak kíváncsi volt hogy miért. Mire mondtam neki hogy félek a szüléstõl meg nem akarok én sem háziasszonykodni meg van egy szuper hivatásom, ahol kiélhetem megem, illetve nem szeretem a kötöttségeket.Férjhez menni sem szeretnék, tudom ez nem általános, de hát én már csak ilyen vagyok. :) Sztem egy normális szülõ nem akad ki, hanem megérti mert számára a gyereke boldogsága a legfontosabb. És én attól tuti nem lennék boldog ha egész nap a konyhába kéne lennem meg áztartást vezetnem, a pasim meg elvárná h kiszolgáljam aztán megcsalna egy fiatalabb nõvel...pfff... Meg hát gyerek mellett nem lenne idõm a hivatásomra.Azt meg nem akarom hogy gyerek-család-munka hármoszögében kifacsrjam magam és idegösszeroppanást kapjak. Inkább vállalok kevesebbet, de azt jól.És nem fogok egy pasitól se függeni.
8:25-ös lennék... Na, a fõzés után sikeresen visszatértem. :) Üzenem a hozzászólónak: nem szoktam durvulni, kötekedni, hõzöngeni stb., mindössze próbálok kulturáltan "beszélgetni" és megérteni a te álláspontodat is. A végére a kérdéstõl már megint jól eltértünk. :) Kevesen válaszolták, hogy mit tennének. Az én családom sem volt a legjobb, alkoholista anyával, veréssel nevelõ apával nem volt könnyû felnõni. De ettõl még szeretnék gyermeket, már két éve, sajnos, eddig nem sikerült, de nem adjuk fel. Mi sem vagyunk gazdagok, teljesen hétköznapi emberek vagyunk, akik nem a gyes, gyed miatt akarnak gyereket. Mivel én teljesen gyerekpárti vagyok, és felnevelek egy-két gyereket, elõbb-utóbb szeretném, hogy az õ életük is kiteljesedjen. Hogy ezt karrierben, párkapcsolatban, a szülõségben találja meg, az már kizárólag rajta fog múlni. Mivel anyuka is szeretnék lenni, így nyilván nagymama is. Persze, a gyerekem döntése. De miért ne próbálhatnám meg azt, hogy egy kicsit befolyásoljam a döntését? Ez a "kilátástalan a világ", ez egy szar szöveg. Minden ember a saját sorsáért felelõs, nem más! Ha jobbat akarsz magadnak, tenni kell érte.
Manapság ha nem vagy jóodú, nehéz felnevelni egy gyereket, nem tudsz neki mindent megadni akár mennyire is szeretnél, kevés a munka lehetõség.Több olyan a családot ismerek akiknél a gyerek iskoláztatása is gondot jelent, mert az egy dolog, hogy jár suliba, oda kell válto ruha, mindennap enni való stb.
ha nagyon ellenáll az érveimnek, akkor én se hadakoznék, ne értsetek félrte...de ha vacilál , vagy tõlem vár megoldást, akkor "tukmálnám" csak rá magam :) Ha nem akarna 100ig akkor nagyon sajnálnám, esetleg felhívnám a figyelmét arra, hogy õ se lesz mindig fiatal, és öregségére lehet jó fog jönni egy kis törõdés...de ha nem akarja, akkor onnan tovább nem erõsködöm.
A kérdező hozzászólása: Oké, rendben, így már másként hangzik. :) De azt ne felejtse el senki, hogy egy (vagy több) gyerek nem biztosíték, hogy fognak törõdni a szülõkkel, ha idõsek lesznek! Mert lehet, ti azt hiszitek, hogy szeretetben nõtt fel a gyerek, de õ meg mindent tehernek érzett, és menekülne.
8:43-as: nem feltétlenül neked van igazad (bizonyos esetekben) és nem biztos, hogy a 8:36-os látja rosszul. Nem szeretnék nagy filozófiai eszméket futtatni, csak leírom ami a nagybátyámmal és a nagynénémmel történt. Aztán ki-ki maga gondoljon a történtekrõl amit akar. Tehát anyukám bátyja, az én nagybátyám és felesége nem akartak gyereket. Rengeteg indokuk volt akkoriban, hogy miért nem. Közrejátszott a karrierépítés, a "még nem buliztam ki magam" és az akkor sem. Mikor az én anyukám megszült engem és a bátyámat, állítólag csak kinevették, hogy nekik mennyivel jobb életük van gyerek nélkül és a gyerek csak gátolni fogja anyámat az életében. Anyagilag is és karrierben is. Most 55 évesek. Én is megházasodtam, a férjemmel most várjuk a 3. kisbabánkat. Mikor 3 éve megszületett a kisfiunk (2. gyermekünk), a nagynéném nem jött el meglátogatni és erre azóta sem volt képes. A nagybátyám 1, 5 év múlva eljött és mikor meglátta a fiamat, nem bírta abbahagyni a sírást. Azt mondta: értelmetlenül élt és úgy is fog már meghalni. Szívszorító volt.
Hú, a 8:54-es kommented kicsit megdöbbentett. Ha szeretetben nevelsz fel egy gyereket, törõdéssel és odafigyeléssel, akkor õ ezt igenis látni és értékelni fogja, nem kell a gyerekeket hülyének nézni. Nem fogja tehernek érezni, hanem boldog lesz, hogy ennyire szeretik, csakis önmagáért, önzetlenül. Én is így érzek a szüleim iránt és a nagyobbik lányunk, akim már kiskamasz és el tudja mondani az érzelmeit, õ is így érez irántunk. Nincs olyan reggel vagy este, hogy ne öleléssel és puszival köszöntene minket. 8:58-as
Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de én azért nem szeretnék babát mert nem bírom a fájdalmat és a tût sem. Fehérköppeny fóbiám van. Viszont imádom a babákat és szeretnék egyett örökbefogadni!
én 20 vagyok és szeretnék egyszer gyereket szülni. a mi családunkban mindenhol min 2 kisgyerek van, van ahol 3, számunkra ez fontos. fontos a család. én is csak egy példát tudok elmesélni. nagynéném most 31éves, egész eddig nem akart gyereket, jó állás van, kényelmes, szereti a szabadságot, szombaton délig aludni. nemrég kiderült egy betegsége, ami kezelve nem halálos, de egész életében gyógyszert kell szednie. komolyan megváltoztatta a világnézetét és hirtelen bármit megtenne, hogy gyermeke szülessen, ami nem lesz olyan egyszerû a betegsége mellett. pedig korábban azt mondta, hogy ha nem lenne se esne kétségbe. nagyon megrendítõ volt a történet, amit az egyik elõttem szóló írt. és nagyon sok ilyen pár/ember van. az én családom természetes az, hogy bár a nagyim egyedül él, de ha beteg azonnal idõlegesen odaköltözik valamelyik gyerekéhez(4 is van). felhívjuk, meglátogatjuk, segítünk a háznál, támogatjuk. akinek nincs gyereke kitõl kap támogatást. nekem nagyon hiányoznanának az ilyen emberi kapcsolatok az életembõl. ha meghalnék kinek hiányoznék igazán, mert a szomszédnak gondolom nem. számomra a család biztonság, a gyerekem a jövõ. ettõl még nem ítélem el azt, akinek nem kell gyerek, nekem is van ilyen ismerõsöm. el kell fogadni, hátha egysze megváltozik a véleménye. ha pedig nem, akkor az õ döntése.
A kérdező hozzászólása: Vannak ismerõseim, akiknek az anyjuk a mai napig abban a hitben él, hogy tökéletes anya volt, közben nem, mert a felnõtt gyerekük nem keresi õket, nem törõdnek velük, kerülik, szóval tapasztalatból írom. Azt hiszi, hogy minden jót megadott, közben a gyerek rosszul volt, és felnõttként menekül.
38 éves nõ vagyok, még nincs gyerekem. Nem zárkózom el a kérdéstõl, de mindkét oldalt megértem: azokat is, akik szeretnének gyereket, azokat is akik nem. Ha az van, amit a kérdezõ állít, hogy vannak emberek, akik ezrt elintélnek, na várom azokat egy vitára. Mégis mi a f..szt képzelnek az ilyenek magukról?? Persze lehet nincsenek is ilyen emberek, hisz mindenkinek megvan a saját gondja. A lényeg, a szüleim kezdetben cseszegettek, beszélgettek, de már nem vetik fel a témát és így a jó. Hidd el kedves kérdezõ, jobb ezt nem firtatni, más kérdésekben éreztesd a gyeekeddel, hogy szereted, támogatod. Ha ezt erõlteted, úgy érzi, hogy elvárásokat fogalmazol meg vele szemben, azzal nem nyersz semmit.
Szerintem, majd Õ eldönti, h mit akar, biztos megszakadna a szívem, ha a gyerekem azt mondaná, h nem akar gyereket, DE ez az Õ döntése!Attól a válaszolótól kérdezném, aki azt mondta, hogy rákényszeríteném:Mégis, hogy gondoltad??Felbérelsz vkit, hogy erõszakolja meg, aztán bezárnád egy szobába míg meg nem szül, hogy nehogy elvetesse?Tényleg egy idióta vagy!! Kedves Kérdezõ, nem, írtad, h hány éves a gyereked, és h fiú, v. lány?
Nálunk úgy volt, hogy anyu a szüleitõl menekült bele egy házasságba, ahol ugyancsak nem boldog, de nem derült ki idõben, õ csak azt látta, hogy menekül egy pokolból, azt már nem látta, hogy egy másikba. A gyerekkorom nem volt valami jó, és amikor rátaláltam a boldogságra, a szüleim féltékenyek lettek, elüldözték, fenyegették, zsarolták. Én úgy érzem, hogy szeretnék anya lenni, de akárkinek nem szülök, számomra Õ az igazi, de õ fél, a szüleim meg férjhez adnának, de nem tudnak máshoz. Így inkább kerüljük a témát, de nem örülnek, hogy az én feltételem az, hogy ne õk döntsenek a páromról, hanem én.
Valaki jól kitalálta ezt az "ilyen világba minek szüljek" szöveget. Millió helyen olvastam már és semmi értelmét nem látom. Azt megértem, hogy az ember meg akarja teremteni a megfelelõ anyagi hátteret, és aztán jöhet a baba, és akinek tényleg nem telik arra, hogy rendesen fel tudja nevelni, az ha úgy érzi, ne szüljön. De azért nem szülni, mert milyen mocskos, romlott világban élünk, ezzel nem értek egyet. Ha mindenki így gondolkodna, kihalna az emberiség egy idõ után. A következõ generációk azok, akik javítani tudnak a dolgokon.
Ha a lanyom nem akarna gyereket, akkor nem probalnam meggyozni, hogy de igen is szuljon. Nem esne jol, de megertenem es elfogadnam a donteset. 32/N
Azért szüljön valaki, hogy majd nehogy egyedül maradjon? Ez esetben a félelem vezérli, és a rossz fa rossz gyümölcsöt terem. Az szüljön gyereket, aki ellenállhatatlanul vágyik rá. Vagy akinek véletlenül összejön, és ezáltal megváltozik a felfogása. Kahlil Gibran író:" a gyerekeink nem a mi gyerekeink" Azt akarja mondani, hogy õk önálló lények, mi csak kölcsön kaptuk felnevelésre.
Nagyon sokféle és eltérõ véleményeket írtatok, és valahol igazából minden válaszban van igazság.Az én véleményem ennek ellenére mégis az, hogy a gyermekvállalásban egy tényezõ befolyásolhat mindössze(eltekintve attól, ha valaki betegség miatt nem szülhet):hogy a szíve mit diktál!Sokan valóban felelõtlenül vállalnak gyermeket, mert, bár felháborodunk rajta, ha valaki azon a véleményen van, hogy ilyen világba minek szülni, de egy bizonyos minimális létbiztonság szükséges az embernek ahhoz, hogy ne kelljen minden egyebet megvonni magától, illetve a gyerekének is meg tudjon adni minden alapvetõ dolgot, ami az egészséges neveltetéséhez szükséges!Az én unokatesóm 33 éves(egyidõsek vagyunk egyébként), és három gyereke van!Az elsõ fiát a nagybátyám neveli, mert annak idején a férje játékgépezett, majd csalt, hazudott, aztán eltûnt az országból...így nem voltak meg a nevelésre a megfelelõ feltételek, ezért a gyámhatóság a nagybátyusnak ítélte a gyereket.Az új férjétõl két gyönyörû szép gyereke van, a férj néha a kocsmában tölti a délutánjait!Kb.100 ezer Ft-ból élnek négyen, a közüzemi számlák után marad 50 ezer ft-juk!Kérdem én, ilyen életfeltétek mellett hol kapnak ezek a gyerekek egyenlõ esélyeket az életre? Az ellenpélda az idióta sógorom, aki netto 700 ezer ft-ból él havonta, szintén 33 éves, és a rögeszméje, hogy csak akkor vállal gyereket, ha legalább 100 milliója lesz a számláján!Szóval nem lehet egyértelmûen meghatározni, helyes-e vagy nem helyes, ha akarunk gyereket, vagy nem!Ne azért szüljön valaki, mert arra számít, öreg korára nem akar egyedül maradni!Az én édesapám úgy távozott közülünk örökre, hogy nem tudtam sajnos mellette lenni, az akaratomtól függetlenül sem, , mert 1400 km -nyi távolságra élek a szülõi háztól! Ha valaki nem érzi a szíve legmélyén, hogy a gyermek a szíve legnagyobb vágya, inkább soha ne szüljön, mert annál rosszabb nincs, ha az a gyerek nem kapja meg a megfelelõ szeretetet!Az nem bûn, ha valaki nem akar, az a bûn, ha ennek ellenére szül, és eldobja, magára hagyja, esetleg megöli!Nos, szóltam :) Most már befejezem, mert nagyon hosszú lett!
A kérdező hozzászólása: És lesz egy gyereked, aki utálni fog téged, mert olyanba kényszerítetted, amit soha nem akart. Nem bántásból, de ez azért durva, hogy rákényszerítenéd, hogy szüljön, hogy neked jó legyen. Én megértem, ha valaki akar gyereket, de azért fordítva is jó lenne egy kis elfogadás, mert nem mindenkinek így kerek.

Ha a gyerek beteg akkor is elkell menni az apjához láthatás idején?

Legjobb válasz: "de mi van olyankor ha nem az apjuk kéri mindig láthatásakor hanem a mama jön értük is és amikor betegek is nem akarja meg érteni hogy beteg! olyankor mit tennetek?" Nem egészen világos, hogy mit akarsz kérdezni. De ha jól értem, az apa helyett annak az anyja akarná elvinni a gyereket? Mert a láthatás a szülöt illeti meg, másnak nem köteles az anya odaadni a gyereket. (Más kérdés, hogy értelmes emberek meg tudják ezt is beszélni). De létezik láthatási jog a nagyszülöknek is, és ha ezt megitélték, akkor neki is oda kell adni a gyereket. Viszont BETEG gyereket senkinek nem kell odaadni.

"de mi van olyankor ha nem az apjuk kéri mindig láthatásakor hanem a mama jön értük is és amikor betegek is nem akarja meg érteni hogy beteg! olyankor mit tennetek?" Nem egészen világos, hogy mit akarsz kérdezni. De ha jól értem, az apa helyett annak az anyja akarná elvinni a gyereket? Mert a láthatás a szülöt illeti meg, másnak nem köteles az anya odaadni a gyereket. (Más kérdés, hogy értelmes emberek meg tudják ezt is beszélni). De létezik láthatási jog a nagyszülöknek is, és ha ezt megitélték, akkor neki is oda kell adni a gyereket. Viszont BETEG gyereket senkinek nem kell odaadni.
Ha tényleg beteg akkor azt egy Apa megérti, de minden láthatás alatt azért nem lesz beteg. Szóval évente egy két alkalommal hihetõ.
Ilyen esetben nyugodtan meglátogathatja az apja is. Ha értelmes ember, nyilván megérti, hogy nem kellene a gyereket betegen hurcolni.
Ha olyan beteg, ami miatt nem tudna menni - pl. lázas - akkor nem (ha csak náthás, akkor igen), de utána illik bepótolni és olyankor odaadni a gyereket, amikor nincs sora, de az apja ráér. Ha viszont rendszeresen "megbetegszik" a gyerek a láthatásra, akkor a gámhatóság utána fog nézni és orvosi igazolás nélkül nem fogadja el a beteglétet.
Igen jók a válaszok de mi van olyankor ha nem az apjuk kéri mindig láthatásakor hanem a mama jön értük is és amikor betegek is nem akarja meg érteni hogy beteg! olyankor mit tennetek?
Igen jól értelmezed de az apa egyáltalán nem kérdezi meg hogy hogy vannak. múltkor egy méterrel ált tõlem és meg se kérdezte hogy nemi betegek vagy hol vannak. Ilyenkor is támaszkodni kell a nagyszülõkre?
Bimbo Bernadett megfogalmazása továbbra is érthetetlen. Fogalmazd meg még egyszer, légy szíves.

Nagyon gáz, hogy ha a gyerekeimnek nincs gyerektársaságuk csak az oviban?

Nekem rossz. De sajnos az oviba se sikerült szül?kkel összebarátkozni, se a játszón nincs senki, unokatesók nincsenek, barátaink nemigen vannak, ha akad is 1-1, nincs gyereke. Lelkifurdalásom is van és rossz is. Vágyódva nézem, ha látom, hogy sok család, akár rokonok, akár ismer?sök milyen jól elvannak együtt.

Legjobb válasz: Ha csak a gyerekeid miatt aggódsz akkor nyugi, hidd el nem gáz nekik. Oviban vannak barátaik és majd késõbb ha nagyobbak lesznek akkor majd összejárnak velük. Ha viszont te érzed magad magányosnak amiért nem tudsz senki olyannal barátkozni akinek hasonló korú gyereke van, az más tészta. Persze gáznak ezt sem mondanám semmiképpen. Lelkifurdalásod ne legyen semmi kárt nem okozol ezzel a gyerekeidben, viszont gondolom, hogy néha magányosnak érzed magad emiatt. Talán találkozol egyszer egy olyan anyukával akivel jól kijöttök és akkor ti tudtok dumálni amíg a gyerekek jól játszanak. Ovis szülinapokon sem sikerül összebarátkozni a gyerekek barátainak a szüleivel? Mióta járnak oviba?

Ha csak a gyerekeid miatt aggódsz akkor nyugi, hidd el nem gáz nekik. Oviban vannak barátaik és majd késõbb ha nagyobbak lesznek akkor majd összejárnak velük. Ha viszont te érzed magad magányosnak amiért nem tudsz senki olyannal barátkozni akinek hasonló korú gyereke van, az más tészta. Persze gáznak ezt sem mondanám semmiképpen. Lelkifurdalásod ne legyen semmi kárt nem okozol ezzel a gyerekeidben, viszont gondolom, hogy néha magányosnak érzed magad emiatt. Talán találkozol egyszer egy olyan anyukával akivel jól kijöttök és akkor ti tudtok dumálni amíg a gyerekek jól játszanak. Ovis szülinapokon sem sikerül összebarátkozni a gyerekek barátainak a szüleivel? Mióta járnak oviba?
A kérdező hozzászólása: Kiscsoport volt. Volt, hogy volt szülinapja ovis társnak, de minket nem hívtak meg. Én meg nem mertem szervezni, nehogy ne jöjjön el senki. Nincsen sajnos olyan anyuka, akivel jóban lennék. :( hú, de rossz :( Ha csak a gyerekeid miatt aggódsz akkor nyugi, hidd el nem gáz nekik. Oviban vannak barátaik és majd késõbb ha nagyobbak lesznek akkor majd összejárnak velük. Ha viszont te érzed magad magányosnak amiért nem tudsz senki olyannal barátkozni akinek hasonló korú gyereke van, az más tészta. Persze gáznak ezt sem mondanám semmiképpen. Lelkifurdalásod ne legyen semmi kárt nem okozol ezzel a gyerekeidben, viszont gondolom, hogy néha magányosnak érzed magad emiatt. Talán találkozol egyszer egy olyan anyukával akivel jól kijöttök és akkor ti tudtok dumálni amíg a gyerekek jól játszanak. Ovis szülinapokon sem sikerül összebarátkozni a gyerekek barátainak a szüleivel? Mióta járnak oviba?
Kiscsoportban a lányom sem hívták meg egy bulira se. Nyugi a következõ év már másmilyen lesz. De hát nem muszáj az ovis anyukákkal barátkozni, ha elvagytok egymással az ugyan olyan jó!
A kérdező hozzászólása: Igen, csak más sincs.:(
Ugyanez van nálunk is, a családban nincs több gyerek, csak a fiam, a baráti társaságban sincs másnak gyereke, vagy csak nagyon pici babák, egy négyévesnek meg azért egy csecsemõ nem társaság, plusz azért õk sem közeli barátok, inkább csak régen jártunk össze, még amikor egyikünknek sem volt gyereke. Az oviban nálunk nem is tudom, hogy egyáltalán tartott-e valaki otthon szülinapi bulit, mármint olyat, amire a többi gyereket meghívták, én komolyan nem is hallottam senkit ilyenrõl beszélni, de hát az is tény, hogy különösebben én sem vagyok ott jóban senkivel. Mármint rosszban sem, de pl. akik szimpik lennének, azok sose érnek rá beszélgetni, épp csak beszaladnak és már futnak is tovább, akik meg szeretnek öltözés közben cseverészni, azok vagy velem nem igazán akarnak beszélgetni, vagy én nem akarok annyira velük, mert egyszerûen nem megy, van ilyen. De igazából a gyereken nem látom, hogy ez rossz lenne neki, hiszen hétfõtõl péntekig az ideje nagy részét gyerekek között tölti. Inkább csak én vagyok az, aki irigykedik az olyan barátnõkre, baráti társaságokra, ahol nagyjából egyidõben születtek gyerekek, és továbbra is összejárnak, csak már gyerekestül.


Most őszintén, titeket nem idegesít ha a gyerek nem eszik? Többi lent.

Lányom most lesz 9 hónapos...! Kijött a harmadik foga, és most küzd a negyedikkel! Szóval egyértelmű hogy a foga miatt nem eszik! Vallom azt az elvet hogy, hogyha nem kér többet nem erőltetem! De ma már ki voltam :( alig akart valamit enni! Szinte komolyan mondom semmit! Tudom én hogy nem éhezteti ő magát szándékosan de én annyira de annyira aggódok :( Gondolom ilyenkor ti is kivagytok! Ráadásul ha egy kis puffancs lenne lehet nem ennyire enne a fene de hát nem.... igazi filigrám testalkatú a gyerek :( Így is azzal kezdik az okos öreg rokonok, hogy eszik ez a gyerek rendesen??.... vááá!

Legjobb válasz: Engem ez sosem zavart. Jól "ki vannak találva" a gyerkõcök, egy fognövés miatt nem fogja magát "éhen veszni hagyni", annyi tartaléka meg még egy filigrán gyereknek is van, amennyi ehhez kell. Természetesen meg kell próbálni segíteni, amennyire megy: étel pürésítése, kedvenc ételek adása ilyenkor. Ha amúgy is pürét eszik, megpróbálhatod felhígítani, és pohárból itatva adni, úgy nem érintkezik az ínyével a kanál. Esetleg Dentinoxxal bekenni az ínyt 5 perccel evés elõtt. Ilyesmi. Ha még szopik, akkor meg nem kell aggódni akkor sem, ha egy falatot sem fogad el. Kitartás, nem tart örökké!

Engem ez sosem zavart. Jól "ki vannak találva" a gyerkõcök, egy fognövés miatt nem fogja magát "éhen veszni hagyni", annyi tartaléka meg még egy filigrán gyereknek is van, amennyi ehhez kell. Természetesen meg kell próbálni segíteni, amennyire megy: étel pürésítése, kedvenc ételek adása ilyenkor. Ha amúgy is pürét eszik, megpróbálhatod felhígítani, és pohárból itatva adni, úgy nem érintkezik az ínyével a kanál. Esetleg Dentinoxxal bekenni az ínyt 5 perccel evés elõtt. Ilyesmi. Ha még szopik, akkor meg nem kell aggódni akkor sem, ha egy falatot sem fogad el. Kitartás, nem tart örökké!
De én is kivagyok ha nem eszik, kilöki a kezembõl, a kezével eltakarja a száját..húú néha a falat kaparnám, most 11 hónapos a kisfiam
Én ma 2x tudtam megetetni 5 helyett, természetesen már bõgtem, annyira ki vagyok emiatt. :( Teljesen mindegy, mit adok, semmit nem eszik meg.. Én meg csak öntöm ki a sok drága kaját. :(
Enyém 4 éves lány, de az utóbbi idõben õ is rendszeresen diétázik.. önállóságból, hisztikébõl, elfoglaltságból, ki tudja, miért. Jóideig én is idegeskedtem rajta, de ma már csak akkor húzom fel magam, ha bárki más pattog, hogy miért nem eszik. Mondtam is valamelyik nap: csövet dugjak a torkába és tömjem meg? Neeem. Nem a rendszerességgel és a kínálással van a gond, mert az megvan. Õ egyszerûen ilyen típus, nem akkor eszik, amikor én akarom. (Egyébként volt honnan örökölni, ha épp, apukája dettó..) Szóval, Kérdezõ, hagyd rá és bízz meg az õ kis érzékeiben. Tudja õ, mit és miért csinál éppen úgy, ahogy. A fogzás nagyon kiborító tud lenni...
A kérdező hozzászólása: Persze, hogy ráhagyom én.... Írtam is hogy az az elvem hogy ha nem kér hagyom had menjen játszani! Csak mikor így este végig gondolom az az napi adagját... hááát na akkor tudnék sírni :'( Írjak valaki hogy itassam úgy nem ér az ínyjéhez a kanál..... Nem nem, nem azzal van a gond hogy hozzá ér a babák ínyjéhez a kanál stb. hanem azért nem fogadják el mert bizonyos ételek csípik az ínyjét...! Pl. a joghurtot is kanállal kapja, azt hál'isten eszi..! Na de akkor tényleg mindegyikõnket próbára tesznek ezek a fogak..! Köszönöm az eddigi válaszokat!
4 és fél éves a fiam, 2 a lányom az elején aggódtam h úritsten nem eszik, és inni se akar. De aztán úgy voltam vele, ok hagyom. Nasi nincs, vannak fõétkezések, és kicsik- ha olyankor esznek jó, ha nem nem. Meg aztán eszembe jutott, h a húgom, borzasztó rossz evõ volt. Az anyánk állandóan könyörögte bele a kaját, az eredmény, h mai napig alig eszik valamit, és a gyomra tropára ment 25 évesen.
Az enyém 20 hós elmúlt, és lassan 3 hete csinálja a fesztivált az evéssel. Mondja, hogy nyamnyam, amikor meglátja a kaját, tehát éhes. Amikor közelítek a kanállal, fordítja a fejét, sokszor még a hideg is kirázza. Már én is túl vagyok egy-két kiboruláson, kaja kiborításon, és nem tudok okos lenni.
Utolsó: nem lehet, hogy szeretne egyedül enni és azért nem kell neki, mert te adod?

SOS. Mit tegyek, ha nem akar költözni vagy csak úgy, ha a gyereket is viszi magával?

A hétvégén szakítani fogok a párommal. Ahogy ismerem, nagyon nehéz lesz kirakni. Élettársi kapcsolatban vagyunk és van egy gyerek. Már próbáltam vele szakítani, akkor nem akart elmenni vagy vinni akarta a gyereket. Aztán kibékültünk, mert kitaláltuk, hogy rendbehozzuk a kapcsolatot. Közben kiderült, hogy folyamatosan megcsal és hidegvérrel lefekszik velem ugyanúgy, egyik p.-ból a másikba teszi. Ezt már nem viselem el. Leginkább hivatalos utakra vagyok kíváncsi, hogy hogyan akadályozhatom meg, hogy elvigye a gyereket, vagy ha nem megy el, akkor hogyan tehetem ki. Nem közös a lakás és az állandó lakcímér?l (innen) bármikor kijelenthetem. Jó sok választ várok, kérlek, segítsetek.

Legjobb válasz: Ha megteheted akkor a gyereket "passzold le" valakinek míg nagyjából lerendezed a pároddal a dolgot. Viszont majd látogatni "köteles" vagy odaadni a gyereket neki és akkor ugyebár bármikor leléphet vele... Egyébként a bíróságon majd nagyon jó pont hogy megcsalt,így majdnem 100% hogy nálad lesz elhelyezve a gyerek.

Ha megteheted akkor a gyereket "passzold le" valakinek míg nagyjából lerendezed a pároddal a dolgot. Viszont majd látogatni "köteles" vagy odaadni a gyereket neki és akkor ugyebár bármikor leléphet vele... Egyébként a bíróságon majd nagyon jó pont hogy megcsalt, így majdnem 100% hogy nálad lesz elhelyezve a gyerek.
A jogi dolgokra nem tudok válaszolni, de nekem az jutott eszembe, hogy a gyereket vidd el anyukádékhoz, aludjon is ott. Aztán hívj segítséget, ha egyedül nem gyõzöd, valami markos legényt. Vagy kettõt.
amíg dolgozik addig összepakolnám a cuccait és lecseréltetném a zárakat meg kijelentetném a lakásból. a gyereket meg nem viheti el mert akkor mehetsz a bíróságra h nem egy felelõsségteljes ember és össze-vissza kr szval a gyerek nem lenne biztonságban és lelki nyugalomban mellette mert egy kókler
A gyerek közös? Mert ha nem, és vele él, jóhogymindenhová vinné. Ha a gyerek közös, és úgy akarsz vele szakítani, akkor egyszerûen mondd neki, hogy költözzön el, mivel neked a gyerekkel kell maradni a házban. Viszont ha a gyerek az övé egy másik nõtõl, és nemtudja megoldani, hogy vigye, akkor az az egyszerûbb, ha te mész..
Ha nem ismerte el papíron az apaságot, akkor nem az övé, nem viheti el. Ha elismerte, akkor láthatási joga lesz, de a bíróság fogja szerintem megítélni neki. Ne engedd elvinni, mert elveszítheted. A bíróság anyapárti, de ha elkerül tõled a gyerek és elrejti valahová, akkor az évekig tartó per miatt neki fogják ítélni, mondván, hogy a gyerek megszokta, hogy az apjával él.
Nagyon-nagyon óvatos legyél. Írtam már itt a történetet, legjobb barátnõmé. Élettársak voltak, egy közös gyerekkel, bnõm hasonló helyzetben volt mint te és elvették tõle a gyereket, mert "nem biztosította a gyerek láthatását az apának". És nem voltak házasok!! Apa egy skizofrén és most õ neveli a gyereket! Õ a nagymamihoz vitte a gyereket az átmeneti helyzetben, hogy ne lássa amit neki nem kell, és ez lett a vége! Én a helyedben rögtön ügyvédhez fordulnék! Nagyon óvatos légy!
Ha közös a gyerkõc, akkor hétvégére add oda anyukádéknak, legalább nem lesz szem- és fültanúja a vitának és egyben biztonságban is lesz. Anyukádat feltétlenül avasd be a tervedbe, nehogy gyanútlanul odaadják neki vagy a másik nagyszülõknek a kicsit. És semmiképpen se legyél egyedül, amikor közlöd vele a döntésedet, akkor talán nem lesz akkora mellénye és ellenkezni sem mer úgy. Amúgy tippek, hogy hol kaphatsz tanácsokat: Családsegítõ szolgálat (gyerekkel kapcs.-ban), rendõrség (kiköltözéssel kapcs.-ban). Minden jót neked!
Válóok az nincsen. Neked azt kell bebizonyítanod, hogy nálad miért van jobb helyen a gyerek! Kérni kell a gyerekláthatás szabályozását és a gyerektartás mértékének a megállapítását.
Válóok pártiak olvasgassatok egy kicsit... Volt, de már nincs. http://www.valas-vagyonmegosztas.com/VALAS-OKAI/VALAS-OKAI.php
Válóok van, én is váltam!!!!! A gyereket 3 éves koráig a közeledbõl nem viheti el akaratod ellenére!Addig csak a láthatást leszel köteles biztosítani.Nem kell bizonygatnod semmit, neki kell bebizonyítania, hogy alkalmatlan vagy anyának ha magának akarná a gyereket.De ehhez súlyos vádak kellenek, pl:alkoholista vagy drogozol, elhanyagolod a babát..stb...Szóval nem tudna bizonyítani semmit. A rossz hír az, hogy a ház tulajdonosa is csak peres úton tudja kirakni kijelenteni azt, aki be van jelentkezve. Eléggé felelõtlen link és aljas egy pasas lehet az élettársad.
a link azt bizonyítja hogy van válóok...
A kérdező hozzászólása: Én meg úgy tudom, hogy a lakás tulajdonosa vagy meghatalmazottja akkor jelenti ki onnan az ott lakót, amikor akarja.
A kérdező hozzászólása: na jó, de mi nem vagyunk házasok, feleségül sem vett, pedig úgy volt... aztán meg már nem akarta, akkor már terhes voltam. Minden szép volt, aztán miután megszületett a gyerek, nekem mindig fájt a szex és nem is figyelt oda rám, így hát elkezdett csajozni, pedig én nagyon akartam, hogy menjen a szex, én dolgoztam rajta, csakhát egyedül kevés voltam hozzá.
Még jó hogy van váloók! Egy ismerõsöm 2 hónapja vált el, bizonyítani kellett hogy van új kapcsolata, abból egy gyerek, a baba papírjait bekellett vinnie a bíróságra mint válóokot!!!!!!
Aki még nem vált az ne írja , hogy nincsen válóok!!! De van!!! Eleve így adod be a keresetet. Sõt! Akár éveken keresztül is bizonyítgathatod, hogy kinek a hibájából ment tönkre a házasság. A tanúkat szerinted miért hívják be? Nekünk az ítéletben is benne van hogy a férj félrelépése vezetett a házasság megromlásához. Pl. Eredmény= 600.000 perköltség neki, mert tagadta, aztán meg mégis fény derült rá! VAN VÁLÓOK!
No komment... Kár, hogy a véleményed [email protected] se ér, mert hülyeséget beszélsz.
A kérdező hozzászólása: Jó, nem zárom ki, nem dugom el. Majd ha elköltözött és elindultak a hivatalos ügyek, akkor lecseréltetem a zárat.
OKOSKÁNAK:-))) "...3. A magyar jogrendben már nem létezik a válóok fogalma, ergo senki sem foglalkozik érdemben azzal, hogy az egyik fél megcsalta a másikat...." Nem is a válás szempontjából fontos az hogy a férj félrelép...hanem a gyermek testi és szellemi fejlõdése miatt!
A kérdező hozzászólása: Én szeretném, ha miután elköltözött, értelmes kapcsolatunk legyen, nem akarok veszekedni, nem akarok vele rosszban lenni, ez csak ártana a gyereknek. Nem is akarom tõle eltiltani, dehogy is, mert akkor mindig az jutna eszembe, hogy mi lenne, ha tõlem eltiltanák.Sõt ha majd nagyobb lesz, éntõlem dönthet is a gyerkõc, hogy mit szeretne, mert az õ érdekeit szolgálom!!! De az tûrhetetlen, hogy poénból beteszi a cigit a szájába meg megnyalatja vele a kávé meg a sör habját, ezért nem szeretném, hogy õ nevelje, mert NAGYON felelõtlen!!!! Meg hát persze, hogy ragaszkodom a gyerekemhez (ahogy érthetõen õ is)!!!
És az milyen apa, aki félrekúr egy pici baba mellett, akivel mondjuk az helyett törõdhetett volna. Most meg amikor szorul a hurok azt fenyegeti aki már nem tûr tovább. Gondolom az apuci nagyon szeretheti a gyerekét ha a bosszúvágy hajtja, mert véget ért az "aranyélete" és elvenné attól aki eddig nevelte. Még jó hogy védi a gyerekét egy ilyen állattól... ANYA!!!!
Sajnos ez csak nemrég volt így, de már megváltozott.Még egy albérlõt is ha be engedi a tulaj jelentkezni, csak peres úton lehet kijelenteni ha nem hajlandó magától. Próbáljatok megegyezni, jelentkezzen ki és költözzön is el.
A kérdező hozzászólása: Jól van na, ne veszekedjetek.
Ha már te is azt mondod, hogy fél, akkor viszont légy türelmesebb és próbálj meg vele beszélni. Biztosítsd arról, hogy egyáltalán nem áll szándékodban megfosztani a gyerekétõl. Ha ez látja és érzi, hidd el lehiggad.
A kérdező hozzászólása: Jó, de õ 10, 5 hónapos. :) Ha meg nem lesz tõle baja, akkor meg örülök. :) Igen, arról van szó, hogy fél, hogy elveszíti a gyerekét.
Sörhabot anno velünk is nyalogattak. :) Sõt kértük is. Attól semmi baja sem lesz.
A kérdező hozzászólása: Sétálni, fagyizni elviheti, de hogy õ nevelje, na azt nem. Felelõtlen. Ennyi. De, írtam, hogy a sör habját nyalogattatja vele amikor azt hiszi, nem látom, sztem azért ez durva.
Bocsánat, de a sorozatos megcsaláson kívül nem írt semmi olyat a kérdezõ, amivel apuka veszélyes lenne a gyerekre. Sõt, le is írta, hogy nem tetleges az apuka. Kérdezõ tévedek? Akkor miért ne vihetné el apuka mondjuk sétálni, fagyizni a gyereket? Sokan félelmükben is fenyegetõznek. Lehet fél, elveszíti a gyerekét.
Hát én nem is a te párodról beszéltem, attól, hogy sok a link alak attól õ még lehet normális és felelõsségteljes.De amint a kérdezõ leírja, az õ párja eléggé felelõtlen.Nem is eltiltani kell senkit agyerekétõl, sõt a lehetõségekhez mérten a válás után is a legjobb kapcsolatban maradni, de erre nem mindenki alkalmas sajnos.Egymástól lehet elválni nem a gyerekektõl, és nem szabadna senkinek eszközként vagy fegyverként használni õket.Ez eléggé szemét dolog, és agyereknek árt a legtöbbet.Én örültem volna, ha az exemet tényleg a gyereke iránti szeretet vezérli, de sajnos tudtam nem errõl van szó.
Ebben igazad van, hogy felelõtlen apa, aki veszélyes a gyerekre ne menjen a gyerek közelébe. De attól, hogy valaki a párját nem tiszteli még lehet jó apa és gondozhatja megfelelõen a gyereket. Van különbség.
Az én gyerekemet NEM VIHETTE EL AZ APJA 3 ÉVES KORA ALATT!!! A bíróság állapította meg, ugyanis pont ilyen felelõtlen link alak ahogy jellemezted a párodat.Egyébként 3 évesen látta utoljára, mert nem agyerek volt fontos neki, csak szemétkedni akart, és nem válogatott az eszközökben.A gyerek cseppet sem érdekelte.Azóta lecsúszott, alkoholista, munkanélküli 15 éve...stb... Szóval ne akard nekem bizonygatni mit lehet és mit nem! Ha nem alkalmas az apa vagy bármelyik fél arra., hogy felelõsségteljesen viseltessen a gyereke iránt, akkor igenis lehet korlátoztatni a jogait.KELL IS!!
Mi is elhoztuk 3 éves kor alatt a gyereket!!!!!! Hülyeség, hogy nem kell odaadni!!!!! KELL! Nekünk sem akarta odaadni az anyja és mégis elértük az ügyvéddel, hogy ne szórakozzon. Max kérheti, hogy éjszakára legyen hazavive a gyerek!
"...Ez esetben a bíróságnak teljes körû bizonyítást kell lefolytatnia, és akkor is ha a felek a járulékos kérdésekben nem tudnak megegyezni." ..." Nem ezt hivják úgyhogy a válóok??:-))
A kérdező hozzászólása: olyan rossz, mert ennek ellenére is szeretem, tiszta hülye vagyok, de ezt nem akarom tovább folytatni. :((
Ja, és nem viheti el a gyereketeket ha nem akarod 3 éves kor alatt!Fõleg ezen tényezõk tudatában amiket felsoroltál, hogy mennyire felelõtlen link alak.A bíróság a láthatás biztosítására fog kötelezni.
Bocsáss meg Kérdezõ, tényleg eltértünk. Csak nagyon rossz látni, hogy mennyien csak fél információkat tudnak, és azokat is félig meddig rosszul értelmezik. Neked azt tudnám tanácsolni (a hibázást elkerülendõ) amit már írtam: keress fel egy ügyvédet, vagy a bíróságon a panasznapon érdeklõdj. Kitartást.
".....az, hogy valaki csalja-e a feleségét, vagy sem, nem érinti a lakhatási és apai jogait. Külön tészta....." Egyáltalán nem külön tészta!!!!!! Nagyon is befolyásolja azt hogy hol lesz a gyerek elhelyezve, egy erkölcstelen életû apánál nem helyeznek el gyereket!!
Ne magadból indulj ki....velem nem. Viszont mélyen át tudom érezni annak a gyereknek a majdani életét, akinek az anyja így rendelkezik felette....
Ha zárat cserélsz akkor mi a garancia arra, hogy mérgében nem rúgja szét a zárat? Egyébként ha õ is oda van állandóra bejelentve nem cserélhetsz csak úgy zárat.. Én a helyedben ha nem szeretnél hatalmas vitákat, verekedéseket, jogi úton intézném az egészet.Mivel a gyermek közös elõbb-utóbb úgyis jogi útra kell menned a gyerektartás végett. Az önkormányzatnál vannak jogászok akiktõl segítséget kérhetsz.Azért mert nem vagytok házasok (nektek nem kell elválni)de ugyanúgy a bíróságon lehet kérni a törvényes "szakítást"é és a gyermek elhelyezést. Ha nem akar költözni, akkor bírói úton kötelezheted rá, de kidobni csak úgy mert te így akarod nem lehet... A gyereket mint apa õ is ugyanúgy elviheti a törvény szerint mint ahogy te mint anya magadnál tarthatod..Az apának nem csak az a joga, hogy fizessen..De ha kéred a bíróságon akkor elbírálják, hogy a törvény szerint lesz elhelyezve a gyermek.Ilyenkor automatikusan a gyerektartás is szóba jön.. Inkább így csináld, mint hogy zárat cserélsz, és eldugod a gyermekét, majd kemény legénnyel vereted meg..(akár az apuka is beperelhet ezekért)..
A kérdező hozzászólása: Nem szopik. :) Anyám nevén van a lakás.
eyébként a lakás kinek a nevén van, csak a tiéden?mennyi idõs a gyerek?ha esetleg szoptatod még akkor 100 hogy nem viheti sehova...
A kérdező hozzászólása: elvihetné akár minden hétvégén, mert nagyon szereti és alányom is õt és szeretném, ha folyamatos kapcsolattartás lenne köztük. Az jó hír, hogy feljelenthetem a rendõrségen, ha elrabolná.
Ha jól értem, tied a lakás és közös a gyerek.Ebben az esetben, ha ki is tudod jelenteni onnan, nem tudom, hogy tudod megakadályozni, hogy ezt ne fogadja el. Zárat cseréltethetsz, de attól még vissazjárhat. Jó ötlet a gyereket addig valahol rokonoknál elhelyezni, de ha tudja, hova szoktátok vinni, ott is megtalálhatja.Valószinûleg gyerekelhelyszési pert kell inditani.Ha még kicsi a gyerek, és ha tied a lakás, s neki nincs lakása, akkor biztos neked itélik.A legjobb lenne, ha nyugodtan meg tudnátok ezt beszélni és megegyezni, de gondolom, ez nem megy.Hivj valami olyan ismrõst, aki segit ebben az egyeztetésben és a párod is elfogadja õt. sok sikert !
12:21 vagyok. Na, jó sok inforól maradtam le a míg pötyögtem... Akkor add a kicsit addig egy barátnõnek vagy akár a szomszéd nénire is rábízhatod. A zárcsere is jó ötlet, bár azzal lehet, hogy olyan agressziót váltanál ki belõle, ami egyébként nem következne be. Nehéz okosnak lenni.
A kérdező hozzászólása: Nem tettlegesen erõszakos, csak egyszerûen lefeküdne az ágyba, mintha semmi nem történt vola. Vagy elviharozna a gyerekkel. Ez a két "lehetõség" van.
meg van szabva a láthatási idõ pl hetente 2 óra van minden második hétvége stb. szóval ezt megszabják ha nem viszi haza idõben akkor rendõrség h elrabolta és nagyon keményen megbüntetik. ezt nem úgy értem, h fél órát késnek, hanem plfél napokat vagy többet és a telefont sem veszi fel és nem szól h bocsi dugó van vagy vmi
A gyereket nem kellenne belekeverni abba hogy ti szakítani fogtok, apukának is jelenleg ugyanannyi joga van hozzá mint neked! Ha viszont erõszakos a párod akkor már más a helyzet!
A kérdező hozzászólása: Tehát akkor élettársi kapcsolatnál (nem bejegyzett), ahol van gyerek, ott is van gyerekelhelyezési per?
A kérdező hozzászólása: Közös a gyerek és van apasági nyilatkozat.
A kérdező hozzászólása: utolsó, igazad van, egy zárcsere sokmindent megold. Aztán meg ha hivatalos úrta menne a dolog (pl. azt megengedném neki, hogy lássa, nem akarom eltiltani tõle), akkor olyat kérhetek, hogy tartsák rajta a szemüket, hogy hozza is vissza a gyereket?
Ez mind igaz, de basszus, hogy lehet egy olyan emberrel élni, meg szülni neki, hogyha mostmeg akár le is lépne a gyerekkel, meg zárat kell cserélni...?? A szüleim 1 éves koromban váltak el, mégis tök jóba vannak, normálisan beszélnek egymással, apa láthat, bármikor, nem rabol el, nemkell hetente zárat cserélni, hogy mikor töri ránk az ajtót... Ne mondjátok, hogy ilyenkor derül ki, hogy a csávó idegbeteg, meg hogy elvinné a gyereket egy szónélkül..
Sajnos nm is egy esetet tudok, amikor a válásnál lett a papasból állat... szóval nagyon is elképzelhetõ, hogy korábban nem volt probléma.
Miért ne vihetné?Az övé is. Ráadásul nem õ akarja a gyermeket megfosztani egyik szülõjétõl, hanem te. Menjetek el családterápiára.
Nem akarja kisajátítani! Azt is írja , hogy szeretné ha az apa gyakran látogatná, nem is lenne ellenére! Olvassssss!!!! Jogosan fél, hogy elviszi a gyereket aztán ki tudja hall-e még róla valamit. Hallottunk már ilyenrõl nem?
az, hogy valaki csalja-e a feleségét, vagy sem, nem érinti a lakhatási és apai jogait. Külön tészta.
"Nem tudom némelyik kérdezõ milyen fórumot olvas, de az apa nem láthatásra akarja vinni a gyereket, hanem el akarja venni az anyától!!! " Én épp olvasom, hogy az anya akarja kisajátítani a gyereket. Az apa még nem is tud az egészrõl.
Az a pasas már egy éve is félrekefélt. ha akkor jó volt, most miért is nem? Vagy csak egy jól keresõ tenyészbika kellett, aki majd perkál, így meg lehet élni a gyerektartásból, anyuci lakásában?
Hát az övé a gyerek. Persze, hogy viszi.Te önmagad nem dönthetsz a gyermek elhelyezésérõl! Akkor minden szülõ magának ítélné persze. akár ketté is vághatnátok. Majd a bíróság dönt.Ha eldugod a gyereket, az elhelyezés önkényes megváltoztatása, törvénysértés. Nem zárhatod el a gyereket az apjától törvényesen.
És hová vinné a gyereket? Nem tudom némelyik kérdezõ milyen fórumot olvas, de az apa nem láthatásra akarja vinni a gyereket, hanem el akarja venni az anyától!!! Könyörgöm, mielõtt jól letámadjátok, olvassatok már egy kicsit pontosabban. A pasi félrekefél, élõsködik és amikor ezzel el kéne számolnia, mert a másik ugye már tûrt eleget, akkor fenyegetõzik, hogy elviszi a gyereket, amit az anya nevelt, mert feltételezem a gyerek nem volt ott a légyottoknál. Kedves Kérdezõ! Gyerekelhelyezési per indítása, azonnal. Illetve rakasd ki a lakásból. El kell viszont keserítenem, de ha elviszi a gyereketek és be tudja bizonyítani, hogy õ az apja, akkor a rendõrség nem csinál semmit. Sõt , ha huzamosabb ideje õ neveli, akkor a bíróság neki is fogja ítélni. Tapasztalat!!!
Érdekes, hogy elvileg néhány hónpja még a babátokat vártátok, mostmeg már megcsal mindenkivel. Kérd meg h költözzön el, hiszen az a ti lakásotok(mármint anyudé), és jelentkezzen ki onnan, nem lesz könnyû mert ugye ha még megiscsal akkor is vannak jogai. Majd a bíróságon eldöl minden, addig is csak abban bízhatsz hogy megtudjátok beszélni...
Hát közös megegyezéssel nyilván nem lenne olyan sok idõ, mint hogyha bíróságon vitatkoztok.. De egyébként ellehetne annyival intézni, hogy megbeszélitek hogy mi hogy legyen, és nemkell semmit jogi útra terelgetni.. Mondom, nekem a szüleim össze is voltak házasodva, elváltak, nemvolt vita rólam, nem a bíróság mondta meg, meg joshi bharat hogy menynit fizessen apa, megbeszélték, bármikor találkozhatok vele, nincs semmi ilyen vita... Ha normálisan leültetnéd, meg lehetne vele beszélni szerintem..
A kérdező hozzászólása: 11 hónapos lesz a gyerek. Én mindenben õszinte voltam vele és megértõ, párja voltam mindenben, de õ egyáltalán nem. Folyamatosan stiklizik és nem partner semmiben sem.
A kérdező hozzászólása: Úgyse segíteni a családterápia. Egyszerûen nem vagyok vele hajlandó úgy élni, hogy folyamatosan megcsal és minden szabadidejében a nõket vadássza még a neten is. Arról persze nem beszélve, hogy tegnap délután hazajött, mondta, hogy majd csak este megy még el, addig itthon van. Én meg gondoltam, akkor elmegyek egy barátnõmmel meginni egy kávét és majd nemsokára jövök. Na akkor már egybõl el akart menni itthonról, csak ne kelljen a gyerekkel foglalkozni. Tehát ennyire megbízható. Szereti, imádja, de õ maga is gyerek, nem figyel oda rá. Arról meg hogy bebolonduljon, agresszív legyen , szó sincs. Csak épp birtokolni szeretné a gyerekét.
Hátjó, de csakmegismered annyi idõ alatt, hogy milyen helyzetben hogy reagál.. Ha nem veled, akkor mással milyen.. Meg megkell értse, hogyha mindenki mással is együttvan.. Nem tudom elképzelni, hogy ha valakinek gyereket szül egy ember, nincsenek olyan kapcsolatban, hogy õszinték legyenek egymással, meg a gyerekkel ne lépjen le.. Egyébként nemtudom hány éves a gyerek, de a bíróságon meg fogják kérdezni tõle, hogy kinél akar maradni...
A kérdező hozzászólása: Féltreértitek, õ nem lenne "állat", tehát nem lenne agresszív, de a gyereket vinné, az ziher. Akkor majd az Önkormányzattól is kérek tanácsot, úgyis hivatalosítani kell a gyerektartást, meg az elhelyezést sem árt.Sokáig tart egy ilyen?
A kérdező hozzászólása: Nem vihetem a gyereket senkihez, mert a szüleimre nem tudok számítani (mentális betegsége van anyámnak és apám a szomszédjában lakik). A markos legény nem rossz ötlet, csak nem akarom, hogy a gyerek végignézze a mi csatározásainkat.

Ha beadom a válópert, akkor mindenképpen be kell vonni a Bíróságot is? Nem lehet csak úgy, hogy aláírjuk szépen a papírokat, ha a gyereket eddig is én neveltem, és a férjem a gyerektartást is fizeti?

Az a szitu, hogy másfél éve elköltözött t?lünk a férjem, 10 hónapos kora óta így egyedül nevelem a gyerekünket. Gyerektartást is fizet, de ami a legf?bb kérdésem, hogy olyan lakásban lakunk, ami a kett?nk nevén van, ? pedig egy másik lakásban él, ami ugyancsak az övé (csak egy rokona nevén van). Ilyenkor mi a helyzet? El kell adni a lakást? Kötelezhet erre a bíróság? Csak mert a feléb?l akkor nem tudnánk hová menni a kicsivel.

Legjobb válasz: A válást csak is a bíróság mondhatja ki. ´ha közös megegyezés van akkor a bíroság nem dönt el semmit, hanem úgy lesz ahogy akarjátok. Ha nincs megegyezés akkor dönt a bíróság. Ha abban egyeztek meg hogy nálad marad a gyerek ö gyerek tartást fizet akkor minden így lesz. A lakás ezek után is maradhat kettötök nevén ezzel nincsen gond, vagy oda adhatja nektek vagy csak a gyereknek is az ö részét. Olyan is lehet hogy apa nektek adja a lakása rá esö részét, és nem fizet gyerektartást. Szerintem ha béke van köztetek akkor maradjon kettötök nevén a lakás, fizesse a gyerektartást, és ha elakarjátok majd adni a lakást akkor osztozkodtok.

A válást csak is a bíróság mondhatja ki. ´ha közös megegyezés van akkor a bíroság nem dönt el semmit, hanem úgy lesz ahogy akarjátok. Ha nincs megegyezés akkor dönt a bíróság. Ha abban egyeztek meg hogy nálad marad a gyerek ö gyerek tartást fizet akkor minden így lesz. A lakás ezek után is maradhat kettötök nevén ezzel nincsen gond, vagy oda adhatja nektek vagy csak a gyereknek is az ö részét. Olyan is lehet hogy apa nektek adja a lakása rá esö részét, és nem fizet gyerektartást. Szerintem ha béke van köztetek akkor maradjon kettötök nevén a lakás, fizesse a gyerektartást, és ha elakarjátok majd adni a lakást akkor osztozkodtok.
Fenti intermezzo után a válasz: Kell bíróság. Mivel gyerek is van, elvben békíteni is kellene. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az elsõ tárgyalás után legalább 30 nappal (hátha addig meggondoljátok magatokat:) ) kell megtartani a másodikat és ott mondják ki a válást. Egy tárgyalás részetekrõl kb ennyi: "elválik? igen. és ön? igen. ok, el vannak válva." A többi már csak a kötelezõen tisztázandó dolgok rendezése. (vagyonmegosztás, gyerekelhelyezés, gyerektartás stb) A házassági vagyonjog szerint a közös vagyon szabadon osztható és abba nem szól bele senki. Tehát hogy kié lesz a lakás illetve ki használja az a ti döntésetek csak. Annyi van, hogy elvben (de ezt senki nem ellenõrzi) ha a rendes osztástól eltérõ módon van felosztva a vagyon, akkor a többlet adóköteles jövedelem. A közös tulajdonú lakást meg nem ajánlom. Sok gond lesz vele.
Te egy mekkora bunkó vagy utolsó hozzászóló. Ès te azt gondlod jobban tudsz dolgokat? Inkább ne írtál volna semmit sem, mert a nagy bunkó hozzásszólásodban hülyeséget írtál. Pap és lelkész hivatalosan nem adhat össze. Csak is az anyakönyvezetö elötti házaság a törvényes, más pap vagy lelkész elötti csak formaság, de nem tekinthetö hivatalosan házaságnak. Szóval kevdevs utolsó inkább ne írj semmit ha csak hülyeséget tudsz azt is bunkó modorban.
Úristen!!!!!! Te tudsz írni, olvasni vagy ezt a levelet más gépeli be helyetted??? Ahhoz nem kell jogi egyetem, hogy az ember (asszony) mindenhez értsen, de egy-két triviális (a szó nem durvát kifejezõ jelentése az, hogy egyszerû, magától értetõdõ) dologgal mindenkinek tisztában kell lennie. Minden fogalomhoz tartozik egy tárgy is, vagy egy másik fogalom. A házasságkötéshez az anyakönyvezetõ, a pap a lelkész, a rabbi vagy a mufti (A válshoz a bíró/nõ/!!!). Az utóbbit azért írtam, mert az Iszlám Törvények szerint - állítólag, mert errõl a gyakorlatba nem vagyok meggyõzõdve - elég az, ha a férj - tanu(k) jelenlétében -háromszor azt mondja, hogy "nem kellesz!" és már el is váltak, de a mi kultúrán, történelmünk, társadalmi berendezkedésünk szerint ennyi, meg hogy csak "Aláírjuk a papirokat." Szerintem ennyi ésszel ne menj könyvesboltba parizerért, mert éhes maradsz!!!!
Akkor Te meg magyarul nem tudsz kedves hozzászóló. 1. Én nem bunkóztam le a hölgyet, nem is minõsítettem, csak összecsaptam virtuális tenyereimet. 2.) Azt tényleg nehéz elhinni, hogy sosem halott arról, hogy a Magyar Köztársaság Családjogi Törvénye alapján megkötött házasság felbontásához nem elegendõ az egymás közötti megállapodás. Az megoldás a muszlim országokban, az Iszlám Törvényes szerinti házasskötésekre. 3.) És hogy miért nem tudsz magyarul? Azt írtam, hogy a házassághoz kapcsolódó fogalmak. Igen is, a pap, a lelkész, a rabbi, a mufti kapcsolódnak a házasságkötéshez. Természetesen a polgári esküvõt követõen, mert az Õ - mármint egyházak, felekezetek - mûködésüket a Polgári Törvénykönyv engedélyezi és szabályozza. Még iszlám szertartás szerint is lehet Magyarországon házasságot kötni, de annak elõfeltétele a házassági anyakönyvi kivonat megléte, de a kérdezõ nem is ezt kérdezte.
A kérdező hozzászólása: Kedves bunkó kommentelõ! Lehet, hogy nem bunkóztál le, te magad viszont jócskán túllépted azt a határt, amely kimeríti ezt a fogalmat. Máskor inkább kímélj meg engem és a többieket a válaszodtól, mert az ilyen stílusra senki sem kíváncsi, de hogy én nem, az biztos! Te nem tudsz olvasni, vagy értelmezned kellene jól tudni a kérdést, mielõtt "tollat ragadsz" és okoskodsz. Nem azt kérdeztem, hogy teljesen ki lehet-e hagyni a bíróságot, hanem arra voltam kíváncsi, hogy nekik van-e beleszólási joguk abba, amiben mi esetleg meg tudunk külön egyezni. Úgy látszik, hogy másnak ez nem haladta meg az értelmi képességeit, a tiédet nagyon is :) . Legközelebb normális stílusban válaszolj, vagy sehogy - esetleg névvel és címmel, hogy személyesen is meg tudjuk beszélni a problémádat...
A kérdező hozzászólása: A többieknek köszönöm szépen a válaszokat, hasznosnak bizonyultak! Sajnos azt nekem kell eldöntenem, hogy mi legyen a válással, és hát ez nem könnyû. Természetesen, szívesen veszem a jó tanácsokat, ha valakinek még van - normális hangvételû - hozzáfûznivalója!
Én véletlenül keveredtem ide. Ezt úgy kell érteni, hogy én szerettem volna kérdezni - családfa kérdésben -, és véletlenül nem az alsó, hanem a felsõ mezõre klikkeltem. A kérdéshez nem tudok hozzászólni, de elszomorít (ez már a felháborodáson már átestem.), hogy így eldurvult a társadalom.
Közös tulajdonú lakást nem adathat el a bíróság. Arra kötelezhet, hogy fizesd ki a részét ha õ kéri. A kifizetésre viszont akár 10 éveket is kaphatsz akár. Aszem írtam már, hogy ha megegyezés van, akkor a bíróság csak akkor szól bele, ha a megegyezés kifejezetten káros a gyerekre (akár anyagilag, akár egyéb módon)

Volt már valaki úgy hogy gyerek mellett elment munkaügyi-s tanfolyamra? És akkor mennyit hiányozhatott ha a gyerek beteg volt?

Legjobb válasz: Bizonyára sokan mennek úgy is, hogy van gyerekük... Ez azonban nem mentesít semmi alól, hiányozni ugyanúgy nem lehet, mint egyébként se. A max hiányzás azt hiszem 10%.

Bizonyára sokan mennek úgy is, hogy van gyerekük... Ez azonban nem mentesít semmi alól, hiányozni ugyanúgy nem lehet, mint egyébként se. A max hiányzás azt hiszem 10%.
A kérdező hozzászólása: Köszi!

Ti csődként fognátok fel, ha a gyerek az apjával szeretne maradni válás után? Mit tennétek a helyemben, benne maradnátok a házasságban?

A kisfiam 6 éves, az apja volt eleinte otthon vele (fél éves koráig én, de utána visszamentem dolgozni). A kapcsolatunk szépen lassan megromlott a férjemmel, talán a helyzet miatt, nem tudom. 2 éve dolgozik újra, én még mindig többet, így ? van a kicsivel többet. Imádják egymást, jobban ragaszkodik hozzá. Nekem már nem jó ez a kapcsolat, beszélgettem a kisfiammal nemrég, egy kisbarátja szülei elváltak, ennek kapcsán kérdezgettem, azt mondta, hogy ? az apjával maradna. Kicsit rosszul esett, de végülis megértem. Én válnék, férjemnek ez így kényelmes, azt mondta döntsek (az ilyenjeit?l is falra mászok, ? a férfi, szerinte néha lekezelem, de mindent csak rám hárít mindig, mi mást csinálhatnék, mint döntök és cselekszem. Most még a válásról is én döntsek, ? ebb?l is kimarad) A gyerek miatt ti maradnátok?

Legjobb válasz: Nem csõd és ne maradj csak a gyerek miatt! A problémákat a gyerek is érzi és hosszú távon rosszabb lesz neki, ha olyan emberekkel él együtt, akikre nem tud támaszként tekinteni, hiszen õk maguk is bizonytalanok és nem tisztelik egymást. Annyira meg ne legyél önzõ, hogy tönkre teszed a gyerek fejlõdését, csak azért, hogy a közeledben legyen.

Nem csõd és ne maradj csak a gyerek miatt! A problémákat a gyerek is érzi és hosszú távon rosszabb lesz neki, ha olyan emberekkel él együtt, akikre nem tud támaszként tekinteni, hiszen õk maguk is bizonytalanok és nem tisztelik egymást. Annyira meg ne legyél önzõ, hogy tönkre teszed a gyerek fejlõdését, csak azért, hogy a közeledben legyen.
Semmi baj nincs azzal, miért ne maradhatna az apjával? Mi is apukánkkal maradtunk, ettõl még lehet kapcsolatot tartani az anyával is.
"Én maradnék, de nem azért, mert ha válnék, akkor nem kapnám meg a gyereket. Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj." 1: Ez egyáltalán nem biztos. 2: A gyerek nem egy tárgy és 6 évesen azért már neki is van beleszólása. Ahogy a kérdezõ írja õ az apjával maradna. Egyébként egy fiú gyereknek nagyon fontos az apa, tõle jönnek a minták a késõbbi felnõtt korhoz.
"Most még a válásról is én döntsek, õ ebbõl is kimarad) " Mert számára lényegtelen, hogy te ott vagy, vagy nem. A gyerek miatt elvisel és ennyi.
nem igazán értem a felháborodásod ... te akarsz válni, nem a férjed, akkor miért õ döntsön?
# 4/5 Na te is egy szép mintát mutathatsz a gyerekeidnek gratulálok.
Úristen 4-es, ugye ez csak vicc?!
Õ! Ha jól értem, azért maradnál mert az esetleges válás során a gyerek az apját választaná. Kicseszett önzõ vagy, ugye tudod?!
4 "Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj. " Erre ne vegyél mérget, mert ebben az esetben a kis srácnak az apja felé anyai érzései vannak, és az anyja felé apai. Itt ebben a helyzetben nem kapná meg a gyereket.
Én maradnék, de nem azért, mert ha válnék, akkor nem kapnám meg a gyereket. Biztos, hogy te kapnád, ne aggódj. Azért maradnék, mert egy ilyen kicsi gyerekkel valószínûleg nem találnék új kapcsolatot. Érdemes megvárni, amíg nagyobb lesz, 13-14 éves, onnantól már csak pár év, és felnõtt, akkor már a férfiakat sem érdekli, hogy van, az már nem egy olyan gyerek, akit még nevelni kell, és pótapának tekintené a jelölteket. Így meg, hogy a férjeddel maradsz, kényelmesebb addig is az élet, hogy nem rád hárul egyedül a gyereknevelés. Meg a fiús dolgokhoz kell azért az apa. De ha nagyobb lesz, és nem változik a kapcsolatotok jó irányba, akkor elválnék. Ha 13-14 évesen netán az apját választaná, nem tragédia. Amíg meg együtt vagy a férjeddel, attól még te tarthatsz szeretõt. Gondolom úgysem szexeltek már.
Nem rúgta le féléves korában!Ha figyelmesen olvastad volna, visszament dolgozni, hogy eltartsa a családját, mert a kedves családfenntartó apuka erre képtelen volt...Én nem haboznék a helyedben, válnék...A kisfiad döntse el, hogy kihez szeretne menni, bár szerintem az lenne a leghelyesebb, ha közös felügyeleti jogotok lenne, és mind nálad, mind a férjednél ki lenne alakítva neki egy saját kis élete...
"ha fél éves korában lerúgod, mert rohansz vissza dolgozni, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem kötõdik hozzád" ez de primitív válasz volt... lehet, hogy nem tûnt fel neked, de nincs olyan gyerek, akivel mindkét szülõje otthon volt egész gyerekkorában, mert dolgozni is kell, akkor szerinted nincs olyan gyerek, aki mindkét szülõhöz kötõdne? én egyformán kötõdöm hozzájuk.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Ha az apjával maradna akkor természetesen hagyom. Lehet önzõség lenne csak amiatt maradni, hogy továbbra is együtt legyünk, bár nem tudom. Neki attól függetlenül, hogy az apja és köztem megromlott a kapcsolat jó gyerekkora van. Mások is visszamennek amúgy hamarabb dolgozni (még itt Mo-n is egyre többen) emiatt hülyeség lenne nem gyereket vállalni, ha egyébként szeretjük. Válást pedig akkor még nem terveztem.
Egy 6 éves gyereknek nagyon is van beleszóláési joga abba, hogy hol és kinél akar maradni. A bíróság is megkérdezheti, ill. egy gyermekpszichiáter-szakértõ vagy gyermekpszichológus-szakértõ megvizsgálhatja a gyereket, és az tutira el tudja dönteni, hogy kihez kötõdik érzelmileg erõsebben a gyerek. Ez számít, és az, hogy anyagilag el tudja tartani, semmi más nem.
Közös felügyeleti jog?
Ha a házasságod jóvátehetetlenül megromlott, akkor inkább válj el, mintsem bármiféle ürüggyel kínlódj a kapcsolatban. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy vannak olyan gyerekek, akik az édesapjukhoz erõsebben kötõdnek, mint az édesanyjukhoz. Nem kell ezt katasztrófának tekinteni, egyszerûen tudomásul kell venni. Ha te mindenáron el akarod választani egymástól a fiadat és az édesapját, akkor csak annyit érsz el vele, hogy meggyûlöl a fiad egy életre (a férjed is) és pokollá teszitek egymás életét. A gyerek ahhoz kötõdik, aki szereti, aki törõdik vele, aki érzelmi biztonásgot jelent neki, aki elérhetõ a számára és akiben megbízik. Ezek mind-mind lelki dolgok, nagyon mély és erõs kötelékek alapjai, és pici gyerek korban alakulnak ki. Nem csõd ez, csak inkább figyelmeztetés - neked. Ha szülni akarsz, akkor szülj, és neveld a gyerekedet, de ha fél éves korában lerúgod, mert rohansz vissza dolgozni, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem kötõdik hozzád. De ne is követeld nagyobb korában, hogy hozzád kötõdjön! Nem maradnék a gyerek miatt. Fizteném a gyerektartást és elmennék egy pszichológushoz. Új életet mindig lehet kezdeni, ha tudod, hogy a régiben hol követted el a hibákat.
Ne maradj a gyerek miatt! Egyáltalán nem csõd. Maradjon az apjával. Te kezdj új életet. Ezt el kell fogadni, pont akkor lennél önzõ, ha a gyerek akarata ellenére akarnád magad mellett tartani! Kezdj nyugodtan új életet és hidd el, a kisfiadnak is jót teszel, te ezzel nem leszel rossz szülõ, ellenkezõleg! Sokakból hiányzik az önzetlenség és csak azért marakodnak a gyereken, hogy egymást bántsák. A gyerekre kell hallgatni.
Kedves 14. hozzászóló! Engem 2 hónappal a 14. szülinapom elõtt nem akart meghallgatni a bíróság, úgyhogy ezt talán felejtsd el(mármint az általánosítást), hogy mindenütt meghallgatják a gyerekeket.(Nem vitát akarok szítani!) A kérdésre válaszolva pedig: Ha az apjával maradna hagyd, legyen így.Meg lehet egyezni és normálisan is el lehet válni, így is része maradsz az életének, efelõl ne aggódj! Nem akarlak hiú reményekbe ringatni, de késõbb még az is lehet, hogy téged választ.Ha apuka megbízható, és te is megbízol benne, nyugodtan hagyd rá. Azzal, ha pereskedsz és harcolsz a felügyeleti jogért(értsd: egyúttal a gyereked akarata ellen), az nem lesz hálás dolog. Szélsõséges esetben az is elõfordulhat, hogy a fiad utál meg érte. Sok erõt, és kitartást mindezekhez, de hidd el, hogy végig lehet csinálni normálisan! Ehhez az az egy kell, hogy mindig, MINDIG amikor bepöccennél, vagy apuka pöccenne be és egymás torkának ugranátok a másik nyugtassa le az illetõt, és MINDEN elé a gyereket helyezzétek! Anno felelõsséget vállaltatok érte, tegyétek ezt most is!

Miért van az, hogy a szülő verheti a gyerekét, de ha a gyerek meg szólal akkor ő a szemtelen?

Legjobb válasz: Kérdés, hogy mennyit veri a szülõ a gyerekét! Ha a gyerek szemtelen, és akkor kap egy pofont, az nem verés. A mai gyerekek legtöbbje valóban nagyon szemtelen a szülõkkel és a tanárokkal is.

Kérdés, hogy mennyit veri a szülõ a gyerekét! Ha a gyerek szemtelen, és akkor kap egy pofont, az nem verés. A mai gyerekek legtöbbje valóban nagyon szemtelen a szülõkkel és a tanárokkal is.
A szülõ neveli a gyereket, és nem fordítva. Õt vonják felelõsségre, õ gondoskodik róla. Amelyik gyereknek nem tetszik, az próbálja meg eltartani magát, saját lakásban, saját keresetbõl fizetni mindent, rezsit, étkezést, ruhát, netet, telefont, szórakozást, stb, aztán akkor majd azt csinál amit jól esik.
Azért mert mostanában a szülõk azt hiszik hogy ezzel jobb nevelésben részesítik a gyereket.
A kérdező hozzászólása: 2: Hát én nem. 4 magatartásom van. Miden apróságért felkapják a vizet. 3: Attól még nem verheti. És nem egy-két pofonra gondolok.
Igen. Megint más kérdés a verés meg a pofon. A pofont néha megérdemli a gyerek, de ettõl függetlenül én még azzal sem értek egyet. A verés meg az, amikor a szülõ addig veri a gyereket, amíg az ki nem nyögi magából azt, hogy k*rvára sajnálja, meg, hogy soha többé nem fordul elõ, és, hogy a szülõnek van igaza. (még akkor is, ha ez nem igaz) De ez csak a pszichológiailag beteg embereknél van. És megint más a neveléses elvárás. Ha a szülõnek vannak elvárásai a gyerek részérõl, és ezt bele is "kalkulálták" akkor a szülõnek van igaza.

Szerintetek mi jó, ha a beszoktatás az oviba zökkenőn mentes vagy ha a gyerek még két hét után is folyton sír?

Ezt azért kérdezem mert az én kislányom okos értelmes,el lehet neki mindent magyarázni és meg is érti,hogy mi miért van.3és fél évig itthon voltam vele,én voltam csak vele szinte hiszen nagyszül?k nincsenek Apuka meg folyton dolgozik.Én úgy érzem jó nevelést kapott,sok tör?dést és közös játékot.A óvodába hipp-hopp beszokott.Els? nap velem volt másnap ott ebédelt egyedül harmadnap pedig már ott is aludt.Azóta is imád menni.De egy másik Anyuka gyereke (akinek szintén ilyenek a körülményei) két hét után is naphosszat sír az oviban,nem találja fel magát.Na ez az Anyuka azt állítja hogy legalább nem volt hiába való az ? nevelése hogy ilyen a gyerek hogy így viselkedik az oviban.

Legjobb válasz: Az én véleményem szerint a te nevelésed a jobb, hiszen nem sír a gyereked, tehát megbízik benned, tudja, hogy mész érte délben vagy délután. Feltalálja magát nélküled is, tehát sikerült önállóságra nevelned. A másik gyerek nem önálló, nem bízik az anyjában. Neked adok igazat. Hozzá kell tennem, ez anyuka és gyerekfüggõ is, hiszen lehet hogy ugyaNÚGY NEVELTÉTEK, DE MÁS A TEMPERAMENTUM bocs caps lock, szóval más a temperamentum, ez is nagyon számít, lehet hogy az a gyerek érzékenyebb, a tied vagányabb, vagy ott az anyuka aggódósabb, te pedig lazább, vagy bármi ilyesmi külsõ körülmény lehet.

Az én véleményem szerint a te nevelésed a jobb, hiszen nem sír a gyereked, tehát megbízik benned, tudja, hogy mész érte délben vagy délután. Feltalálja magát nélküled is, tehát sikerült önállóságra nevelned. A másik gyerek nem önálló, nem bízik az anyjában. Neked adok igazat. Hozzá kell tennem, ez anyuka és gyerekfüggõ is, hiszen lehet hogy ugyaNÚGY NEVELTÉTEK, DE MÁS A TEMPERAMENTUM bocs caps lock, szóval más a temperamentum, ez is nagyon számít, lehet hogy az a gyerek érzékenyebb, a tied vagányabb, vagy ott az anyuka aggódósabb, te pedig lazább, vagy bármi ilyesmi külsõ körülmény lehet.
Az én lányom sem sír.3 év alatt kétszer vigyázott rá a mama összesen.Az oviban szóvá is tették, hogy ritka az ilyen.Elvittem, és már ment is játszani.Azóta sincs gond.Gondolom te is felkészítetted lelkileg az ovira, mint én.Sokat beszélgettem vele róla, és teljesen megbízik bennem.Tudja, ha azt mondom egy óra múlva megyek érte, akkor az úgy is lesz. Az óvónõk mondták, hogy sok síró kisgyerek még nem érett az ovira.Valamelyiknek pedig csak szokás kérdése.Nehéz ezt elõre megmondani.Pár hét, és kiderül a dolog. Hogy nem volt hiábavaló az anyuka nevelése?Egy kicsit szerintem irigykedik.Ugye nem gondolja komolyan, amit mondott? Zárójelben megjegyzem, hogy nálunk a síró kisgyerekekért 6 órára mennek.Most hosszabbították meg a nyitvatartást szülõk kérésére.Szerinted jó szülõ az olyan aki reggeltõl délután 6-ig otthagyja a gyerekét?Nem dolgoznak addig, mert személyesen ismerem õket.Nos akkor miért is sírnak a gyerekek?
Azért itt a két gyerek természetét is össze kéne hasonlítani, és elsõsorban ezt, nem azt hogy hogy lettek nevelve. Lehet hogy a te gyereked sokkal talpraesettebb, alkalmazkodóbb, az övé meg félõsebb. Gondolj csak két testvérre, ugyanabból a családból jönnek, lehet hogy az egyik állandóan sír, a másik egy cseppet sem, pedig ugyanazt a nevelést kapták. Szóval nem ezzel kéne foglalkozni, hogy ki mennyire kötõdve nevelte, itt nem ez számít. Az tény, ha sokáig csak veled volt, akkor nehezebb a beilleszkedés, de sokszor viszont nem így van, és mindez a gyereken is múlik. Amúgy az én lányom is szinte csak velem volt 3 évig, és most elég nehezen illeszkedik az oviban, pedig imád gyerekek közt lenni.
Ez szerintem nem nevelés kérdése. Elsõsorban függ a gyerek természetétõl , attól is hogy az anyuka hogy áll a dologhoz, lehet az ismerõsöd aggódott a beszoktatás miatt és ezt érzi a gyerek és azért sír. Ezt így kijelenteni, hogy akkor õ nevelte jól, hát szerintem egyszerûen 'butaság'. Különbözõek vagyunk, a gyerekek is. Vannak érzékenyebb lelkületû gyerekek, vannak önnállóbbak! Inkább te örülj, hogy talpraesett gyermeked van - valószinû õ könnyebben fogja venni a késõbbiekben is az 'akadályokat'!!
Ez az összehasonlítgatás butaság, szerintem. Nem ezen múlik többnyire, hogy a ygerek hogyan veszi az elsõ nagy akadályt az életében. Sok dologtól függ, a gyermek személyiségétõl legalább annyira, mint anya határozatlanságán, erõtlenségét, érzékenységén. Nincsen egyikkel sem baj, de azt mondani, hogy az a jó, ha sír, az marhaság. Miért jó az, ha a gyermekemnek fáj az elválás, ha fáj neki bármi??? Az nem jó, segíteni kell neki. Szerintem õ csak magát próbálja erõsíteni ezzel a dumával, mert belül bizonytalan. Nem rosszabb vagy jobb az a szülõ, akinek a gyermeke sír az oviban. Egyszerûen csak más. Érzékenyebb a gyermeke, talán õ féltõbben nevelte, talán nehezebben engedi el a lelke mélyén, ki tudja. De ezek nem rossz vagy jó dolgok, egyszerûen csak más hozzáállások.
2, 5 évesnél természetes a sírás. Egy 3, 5 évesnél gáz, ha ennyire nem tud elválni a szüleitõl. Pszichológiailag nézz utána, az õ gyereke lelke nincs rendben. A te gyereked viselkedik korának megfelelõen. Egy 3, 5 éves már felfogja, megérti, tudja, hogy érte fogsz menni, hogy õ most oviban van a társaival. Felkészítés kérdése is, de itt a környéken 2 gyerek nem tud beilleszkedni, visít, tajtékzik az oviban. Mindkét gyerek alapból agresszív, antiszociális, üti-verik a társaikat. Na és õk nem tudtak immár 1 hónapja beilleszkedni.
Az én lányom sem sírt soha az oviban. Ha megkérdeztük azt mondta, hogy szeret oviba járni. De kb 1 hónap mulva láttuk rajta, hogy karikásak a szemei és amikor az udvaron meglestük, csak szomorkodott egyedül. Mondták is, hogy nagyon viszahúzódó, alig mer megszólalni. Nekem meg itthon állandóan "sztorizott", hogy kivel és mit játszott. Lehet a fele se volt igaz, csak azt akarta, hogy örüljek, hogy milyen jól érzi magát. Aztán pár hónap múlva megoldódott a dolog. az ovónõk javasolták, hogy járjon báb- szakkörre. Senkit sem ismert a szakkörön mégis nagyon megszerette, azóta már jobb az önbizalma. Most a fiam kezdte a bölcsit. 3 hét telt el és soha nem sírt, viszont 1 hete már õ is "begubózott", nem eszik és jóformán nem csinál semmit a bölcsiben. Bárcsak sírna inkább, azt jobban viselném, és neki is jobb lenne szerintem, ha kiadná magából.
Jaj, ugyanezt megkaptam én is, ráadásul nekem mindkét gyerekem sírás nélkül beszokott a bölcsibe-oviba :) Akkor én kétszeresen rossz anya vagyok :) Mondjuk a kicsi néha elõadja a szájlegörbülõs témát, de olyankor ölelés, puszi és mondom neki, hogy meló után sietek és már rohan is be a csoportba :) Viszont az nagyon zavarja õket, ha beszélgetek az óvónõvel az ajtóban, vajon miért?
A kérdező hozzászólása: Na akkor már nem vagyok egyedül legalább. Nekem nagyon rosszul esik amit másik anyuka mond, hiszen tudom hogy jól csináltam amit csináltam de ó ugyanezt mondja az ó gyereke viselkedésérõl. Hát nagyon várom a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: Igen-igen minden gyerek más én ezt értem és tisztába is vagyok vele.És ez nem is probléma.Sõt az sem hogy ki hogyan neveli és kinek mikor szokik be a gyereke a közösségbe. Nekem csak azzal van a problémám vagyis azzal az anyukával akit ismerek is sõt jóba is vagyunk hogy Ö szerinte:jól csinálja jó hogy a gyereke ilyen hiszen ez azt bizonyítja hogy nem volt hiába való a 3 éve amit a gyerekkel töltött.Na akkor akinek nem sír az mind rossz anya?Mert én az õ szavaiból ezt vettem le.
A kérdező hozzászólása: Hu szegénykém ez biztos nagyon rossz lehet.na meg a kislányod sztorija se semmi.Nálunk szerencsére nincs ilyen, az óvónõk dicsérik egyfolytában hogy milyen talpraesett anyáskodó törõdõ másokkal.Ennek nagyon örülök.Mi is kilestük már az udvaron :) édesen játszik a többiekkel.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!