Találatok a következő kifejezésre: Ha a férjem (1356 db)

Mit tegyek, ha a férjem ennyire idegenkedik a meddőségi klinikától, azt mondja, hogy ráérünk még, csak én képzelem be, hogy baj van? Szerintetek is várhatunk még?

2008-ban volt egy méhen kívüli terhességem, tavaly januárban hagytam abba a fogamzásgátlót, májusban összeházasodtunk, akkortól nem védekezünk sehogy sem. A méhen kívüli után azt mondta az orvos, hogy a jobb oldali petevezetékem nagyon kanyargós, a balban meg volt a műtét, lehet, hogy emiatt az is elzáródott, ha nem jön össze a baba egy év múlva, akkor menjünk el meddőségi klinikára. A férjem azt mondja, hogy még várjunk, szerinte csak én képzelem be, hogy baj van, több baráti házaspárnál is 1-1,5 év után jött össze a baba, nincs semmi baj, ne görcsöljek rá. Én meg 31 éves múltam, úgy érzem, nincs mire várni, minden hónapban várom a csodát, szeretnék elindulni. Hormonvizsgálaton voltam, az teljesen rendben van ( lekopogom ). Szerintetek is várjunk még, vagy lépnünk kell??

Legjobb válasz: Ahhoz hogy te kivizsgáltasd magadat pl petevezeték átjárhatóság ahhoz a férjed nem kell. elöször azt gondoltam ahogy írod hogy igaza vana férjednek, de 31 éves vagy én is így gondolkodnék. mi 27 évesen kezdtünk próbálkozni sehova nem mentünk, és 29 éves voltam mire sikerült az elsö, a második meg ahogy akartuk 3 hónapra, de közben gyógyszert nem szedtem. Szerintem olvass utánna aklinikának és ha lehet menj el egyedül (persze nem titokban de ehhez nem feltélten kell a férjed). Majd a veled minden rendben jön a kérdés hogy férjed bele megy-e a sperma viszágalatba, és további dolgokba. Doki nem ajánlotta a petevezeték átjárhatóságot? mert méhen kívülinél legtöbbször a gyógyszer után eltömödött a petevezeték és ez is gond.

Ahhoz hogy te kivizsgáltasd magadat pl petevezeték átjárhatóság ahhoz a férjed nem kell. elöször azt gondoltam ahogy írod hogy igaza vana férjednek, de 31 éves vagy én is így gondolkodnék. mi 27 évesen kezdtünk próbálkozni sehova nem mentünk, és 29 éves voltam mire sikerült az elsö, a második meg ahogy akartuk 3 hónapra, de közben gyógyszert nem szedtem. Szerintem olvass utánna aklinikának és ha lehet menj el egyedül (persze nem titokban de ehhez nem feltélten kell a férjed). Majd a veled minden rendben jön a kérdés hogy férjed bele megy-e a sperma viszágalatba, és további dolgokba. Doki nem ajánlotta a petevezeték átjárhatóságot? mert méhen kívülinél legtöbbször a gyógyszer után eltömödött a petevezeték és ez is gond.
én is idegeskedtem hogy 1 év után nem jön a baba így elmentünk kivizsgálásra, minden ok volt.a meddõségi klinikára nem kell az urad, sõt a sperma vizsgálathoz elég ha otthon produkál anyagot és elviszed te a vizsgálatra.De a férfiak ezt lazábban veszik.Én azzal gyõztem meg az uramat, hogy azt mondtam nekem ez fontos és így meg fogok nyugodni, neki úgy sem kell semmit csinálni.:)

Ha a férjed anyja nem engedne be karácsonykor (meg máskor sem) a házába Téged, és azt mondaná, hogy csak a férjed mehet haza, Te nem, az normális lenne?

Ez van velünk. Mit tegyek? Mit tehetek? A férjem nem tartja annyira gáznak, hogy mi mindig külön menjünk haza a szüleinkhez. Normális dolog ez???? Valakinek volt így? Mit tegyek?????? Mit tegyünk?????

Legjobb válasz: Elösször is,nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem,amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt,hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is,de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is,el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.

A helyedben megmondanám az anyósnak, hogy gondolja végig, mikor fogja majd látni az unokáját, és hagyj neki egy kis idõt hogy pörögjön ezen.
Elösször is, nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem, amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt, hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is, de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is, el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.
Én bevallom azt tartom gáznak, ahogy a párod gondolkodik... Nem, ez egyáltalán nem nevezhetõ szerintem normálisnak, hogy téged nem engednek be:) ) Nekem ez valahol a vicc kategória. A mit tegyünk, kérdést áthárítanám a férjednek, mert ez bizony rajta múlik. Az én párom el sem tudná képzelni, hogy engem kirekesszenek.. Nem tettél esetleg olyat, amiért ez kialakult??
Mi az oka?
Hát én a férjed helyébe nem mennék. Nálunk volt hasonló szituáció. Igaz nem pont karácsonykor. Szóval a párom anyja közölte a párommal hogy oda hozzá engem soha nem vihet, és nem tehetem be a lábam az õ házába. Erre párom közölte az anyjával hogy jó anyu, de akkor egyhamar engem se fogsz látni, mert ezentúl ha megyek akkor vagy a kedvesemmel aki hamarosan az unokád anyja lesz, vagy sehogy. Akkor hirtelen az volt a válsz hogy jó hát akkor ne gyere. De azóta többször hív hogy menjünk el hozzá együtt, érdeklõdik felõlem hogy hogy vagyok stb.
Hát kb azt tenném, hogy amikor a férjem hazajönne az anyjától, akkor én sem engedném õt be... Nem normális, az biztos, és az sem, hogy a férjed ezt eltûri.
De valami csak történt? Nem hiszem, hogy a diplomádat, állásodat az esküvõ elõtt nem tudta... Itt a férjed a hunyó, akkor is , ha az anyós a hibás. Ha egyszer lépnél fel határozottan, akkor a férjed sem lenne ilyen, csak látja, hogy te nem szólsz igazából semmit.
Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Tehát neki nem fontos a házasság, csak fél õ válni. Ha így áll hozzá, csak a kést forgatjátok magatokban. Ezek szerint neki már nem kellesz, de amíg úgy táncolsz, ahogy õ fütyül, eltûr. Jó ez így neked?
Szia. Hát ne haragudj de ilyen hozzáállással a férjed sem normális. Anyósról ne is beszéjünk, de nekem az nagyon furcsa, hogy a férjed is helyesnek véli azt, hogy külön külön látogassátok a szülõket. Már bocsánat de nem 18 évesek vagytok, akik járogatnak. Mégis mit mond anyósod ilyenkor? van valami indoka, amiért kizár téged?
Az ilyen miért nem marad anyuci puncija mellett?Minek ezeknek feleség anyapótléknak?Cselédnek?Én a vége is lehetnél közöltem volna vele, hogy oké vége, menjél haza anyukád mellé...
A házastárs az csak házastárs, a szülõ meg mindig szülõ marad.
"Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem." Ne alázd meg magad ennyire. Ha nem vagyok kívánatos valahol, nem megyek oda. De azokkal az emberekkel, akik így bánnak velem, tudom, mi a dolgom. Többet nem veszek tudomást róluk. És ebbe én a páromat is beleérteném, ha úgy állna a kérdéshez, mint a Te párod.
25-én, 26-án lenyelném a békát, menjen a férjem. Én vmiért arra gondoltam, hogy a 24-ét töltenétek így...
Te figyelj, minek erõlteted ezt? Nem kíváncsiak rád, ez van. Te akkor minek akarsz menni hozzájuk? Nem zavar téged, hogy pont leszarnak? Menj át a szüleidhez ilyenkor és örülj, hogy a te szüleid normálisak. Ne akarj pitizni az anyóséknak.
Én biztos azt mondanám, hogy rendben, nem megyek soha többet oda, de akkor sem amikor majd lesz unokájuk! Természetesen õk sem jöhetnek majd. Ennyi. Amúgy tényleg a férjeddel van a nagyobb baj, hogy nem áll ki melletted. Szóval nálam valószínûleg borulna a bili.
Hazástárs az csak házastárs, szülõ meg mindig szülõ, marad, az ilyen ne alapitson családot, maradjon otthon szüleivel.De ha már van új családja, lekéne egészségesen szakadni anyukáról, meg apukáról, mert ez a normális, aki meg mg 30 40 évesen is anyuhoz rohan a problémáival, és közbe feleség, gyerek le van tojva, az nem egészséges férfi, hanem egy nagyra nõtt óriáscsecsemõ...
ez az állapot nem normális, na meg anyósod sem a párodnak kerek perec mond meg hogy ha így áll ehhez hogy akkor vége hát menyen isten hirével, ha igazán érdeklödne ez iránt párod akkor ki állna melletted de itt úgy látszik még az ünnep sem fontos számára inkább anyuci pici fia maradt, a másik ki tudja hogy anyósod nem magyaráz be a hátad mögött valamit a férjednek amiért ilyen a viselkedése szerintem nyisd ki a szemed, ne hogy egyszer pofára ess!
"Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet." - konkrétan ebben a pillanatban [email protected] volna rá az ajtót. Nincs benned tartás? Nincs neked eszed? Hozzámentél anyuci kisfiához, gratulálok! 24/F
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy nem csak egy ebédrõl van szó, aztán indul is haza, hanem mivel 200 km választ el bennünket, így a 25-e és a 26-a is az övé.
Kedves kérdezõ! Ha még idenézel esetleg, megírod, kérlek, mi lett veletek? Hogy oldottátok meg?
"KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!" Ahhoz te egymagad kevés vagy. Ha a férjed ennyire lesz*rja, te törheted magad a végtelenségig a megmentésért.
Ti együtt csak egy fedél alatt éltek.Megmenteni a házasságot?Drága ez már rég nem az .Itt megalázó és megalázott viszony van. A helyedben jan.2-án keresnék egy ügyvédet és beadnám a válókeresetet. Ez a helyzet soha nem lesz jobb.Ha gyerek lesz akkor sem.Akkor gyerekestõl fog leszarni.
Na én megmondanám neki, hogy mehetsz anyádhoz semmi gond.Csak maradj is ott. Nálunk a volt férjem anyjával volt ilyen helyzet.A párom rettentõen leosztotta az anyját.De úgy , hogy már a végén nekem kellett visszafogni és elrángatni. Szeret ez a pasi egyáltalán téged?Nekem gyanús , hogy nem.
Az elõzõvel értek egyet. Ha a férjem életében nem én lennék az elsõ, egy percig nem ülnék vele többet.
Csak az a baj, hogy amiket leírtál azalapján a férjednek mindegy, hogy együtt vagytok vagy külön.Bocsi, de én ilyennel nem próbálnám meg javítani a házasságomat inkább elválnék tõle.És boldog vagy?E.
A kérdező hozzászólása: KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!
Akkor van 2 napod, hogy összepakold a dolgait, majd a csomag tetejére a ház elõtt teszel egy kis pénzt üzemanyagra, a visszaútra az anyjához.
Hogy a fenébe lenne normális! gondolom a férjed anyuci pici fia volt egész életében és láthatóan most is az, ha egyet is ért anyukával... Külön karácsonyoztok, mindenki a szüleivel? ez hol lenne normális? és mégis mi a bûnöd, hogy anyós-pajti utál? hadd találjam ki: az, hogy elvetted tõle a fiát! én megmondanám a férjemnek, ha anyád nem akar látni, te se menj, így tisztességes. ha õ képes magadra hagyni és hazarohanni, ahelyett, h beolvasna az anyjának én zárat cserélnék, mire hazaér...
Én nem hagynám annyiba a dolgot ha a szüleim nem lennének kíváncsiak a férjemre.....Hiszen mindenkinek a békesség a jó!!! Az, hogy férjed szerint semmi gond nincs azzal, hogy az anyja nem kíváncsi rád arra akivel majd családot szeretne meg leélni az életét és nyugodtan együtt az egész család...hát nem tudom, lehet már nem éppen ezt akarja a férjed és azért nem érdekli ez az egész. Férjed tuti tisztába van azzal, hogy pontosan mi is anyós baja és biztos lehetne segíteni a dolgon, ha érdekelné
Sajnos, alapvetõ gondok vannak a kapcsolatotokban, ha a férjed azt mondja, hogy "akár vége is lehet"... Biztos, hogy õ a megfelelõ ember számodra? Nekem nem úgy tûnik, hogy meg lennél becsülve..
Nyilván nem normális dolog. De, ha te sem nagyon vágysz oda (gondolom), akkor akár el is fogadhatod, és kész. Szerintem ne rágd magad rajta. Jó, a férjed meg akkor ne Szenteste menjen oda, nyilván aznap nehogy már egyedül hagyjon téged. Vagy te is hazamész? Persze ebben is meg lehet állapodni, ti tudjátok. Nem azzal kell foglalkozni, hogy normális-e, hanem, hogy hogy lehet akkor az adott szituációt a legjobban kezelni. Annak nincs értelme, hogy anyósodékra erõltesd magad, ha nem akarnak beengedni. Lehet, a párod is csak ezt mérte fel, csak hülyén fejezte ki magát. Neki attól még a szülei, akkor is, ha nem ért egyet velük...
Ez ritkan fordul elo, de fogadd el ezt! A ferjedet elfogadtad, a szuleinek joga van ahhoz, hogy nem engednek be teged, illetve nem fogadnak el. Elozmenyek? Mivel az eskuvo elott fogadtak, s ott voltal, igy mar akkor elfogadtak teged, de biztosan tortent valami, ami miatt azota megvaltoztak, tehat ennek oka van, s nem hinnem, hogy a szakkepzetseg miatt lenne ez.
9:03: pedig van olyan, hogy a szakképzettség az "ok". A sógornõmet anyós mind a mai napig nem fogadja el, mert nem végzett egyetemet. Engem elfogadna (ugyanolyan végzettséggel mint õ), csak a sógornõmhöz való hozzáállása miatt nem akarok én közelebbi viszonyt vele.
De esküvõ elõtt még nem volt gond, én sem hiszem, hogy ez pont esküvõ után jutott eszébe!
Engem a férjed reakciója jobban meglep mint az anyósé. Nálunk is így volt.Az apósom egyszerûen kijelentette, hogy engem soha nem akar látni az otthonában.A fiát igen.A párom viszont megmondta az apjának, hogy én a felesége vagyok, és ha én nem kívánatos személy vagyok akkor õ is.Így õ sem ment.Mivel az apja már 80 felé járt nekem kellett mondogatni, hogy a férjem menjen és látogassa meg..Én soha többé nem láttam..(azóta meghalt már)
Onnantól, hogy a férjed téged választott feleségének, veled kéne töltenie a karácsonyt, akár azon az áron is, hogy ebbõl az anyja kimarad. Az anyja olyan, amilyen. Ezen nem tudsz változtatni. Engem (is) a férjed viselkedése lep meg. Én ilyen embernek nem szülnék gyereket. Ha lenne gyereked, akkor is így gondolná a férjed, hogy te menj a te szüleidhez, õ pedig az övéhez? Szép kis család lennétek (és ezt minden bántás nélkül mondom).
Gyere hozzánk vendégségbe! Szépen öltözz fel, vidáman mondd meg, amikor a férjed indul abba a házba, hogy EMBEREK meghívtak KARÁCSONYRA magukhoz!!! (ha érdekl, írj, részletek priviben)
A férjednek ki kell állnia melletted. Én a helyedben nagyon elgondolkodnék, hogy tényleg olyan szilárd-e ez a kapcsolat, mint amilyennek hiszed, mert szerintem nem. Egyébként pedig ami nálam bevált: érezze meg a másik fél, hogy mit csinál. Te se engedd be a drága mamát. De ahogy látom, itt a fõ probléma a férjed viselkedése.
Ilyen esetben tuti, hogy a férjem sem menne.
A kérdező hozzászólása: És hogyan hathatnék a férjemre, hogy elgondolkodjon, hogy ez tényleg így nem normális dolog?
és a Te szüleid hogy viszonyulnak a férjedhez? Ök sem látják Öt szívesen? Vagy csak a férjed édesanyja ilyen?
Elé állsz, leülteted, és megmondod, hogy addig innen egy tapodtat sem megy sehova, amíg dûlõre ne juttok, mert ez tarthatatlan, és nem állapot. Vagy: -mentek együtt anyukához, ezt rendezze le anyukával, az õ anyja végül is -vagy nem megy õ sem. Ha igen, akkor te meg a házba nem fogod beengedni. Ennyi. A legideálisabb az elsõ eset lenne.
A kérdező hozzászólása: Döntés elé állítottama férjem, ezért most nem beszél velem. Nem tudom, mi lesz a hét végéig. Az én szüleim befogadják õt, és szeretik. Bármikor mehet(ünk) hozzájuk. Õ mindenképpen el akar hozzá menni, mert milyen lenne már, ha egyedül hagyná. (nem karácsony este, hanem elsõ és másodnap) Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem. A kedves Mama sosem jön el hozzánk - egyébként - tehát lehetõségem sincs nem-beengedni õt.
Helyesen tetted! Hiszen az sem állapot, hogy így megaláznak. Mert ez tényleg megalázó, hogy míg a Te szüleid szeretettel befogadták a párod, addig a férjed édesanyja meg ilyen.. és ezt kell elviselned.. megáll az ész..
Fél óra alatt lerendezted a férjeddel?? Jó gyors voltál..Én ilyen esethez több idõt szántam volna.
A kérdező hozzászólása: Nem fél óra alatt... ...még a múlt hétvégén... ...szóval azóta rendesen áll a bál...
A kérdező hozzászólása: Nincs elég pénzem, és nincs egyetemi diplomám, csak fõiskolai. És nem keresek minimum 300ezer forintot. AZt hiszem, ennyi a bûnöm. Mindezek mellett rengeteget segítettem nekik a ház körül - még az esküvõ elõtt. AZ esküvõ óta látni sem akar. Továbbra is azt kérdem, mit tegyek??? Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Én nem akarom, hogy vége legyen. Egymás mellett döntöttünk. Akkor mind a kettõnknek lehet valamit tennie, nem? Adjatok tanácsot!!!

Mi a teendőm nekem, mint feleségnek, ha a férjemre (29 éves), rászállna a főnöke? (27 éves).

Bár nem egy világszépe n?,de állandóan kirakja a csöcseit,amikor megbeszélést tart,engem meg oltogat,hogy ilyen cuki a férjem,meg olyan cuki,és hogy milyen ennivaló a humora,meg egyebek.Férjem persze röhög az egészen,de engem meg esz az ideg.Mit tegyek?

Legjobb válasz: Ha a férjed nem vevõ rá és szeret téged, lehet miss universe is, akkor sem fog megcsalni. Ha megcsal a férjed vele, az elsõsorban a férjed miatt lesz, nem a nõ miatt.

Ha a férjed nem vevõ rá és szeret téged, lehet miss universe is, akkor sem fog megcsalni. Ha megcsal a férjed vele, az elsõsorban a férjed miatt lesz, nem a nõ miatt.
Röhögj rajta és válaszolj vissza csípõseket. Had egye a penész :-)) Most durva leszek, 18 év alatt sicc innen: Pl: és még ha látnád, mekkora a farka! És még ha tudnád, milyen isteni szeretõ! Meg hasonlókat...
Szerintem röhögj rajta te is! Ez tök poén, ne csináld már! Amikor mondja hogy cuki a párod vágj vissza neki viccesen hogy igen tudod, dícsérd a párod elõtte. Hadd egye a penész érte...
Én azt nem értem, hogy ti mind egy munkahelyen dolgoztok? Vagy akkor te miért futsz össze ezzel a nõvel? Ne találkozz vele.
Számlákhoz: nem lehet csoportos beszedési megbízással megoldani?
Én is a 15.48-as tanácsát tartom a legjobbnak. Ugyanis, ha látja rajtad, hogy fölhúzod magad már elérte a célját. Ha pedig olyat vágsz vissza, hogy: hátha még tudná milyenek az egyébb adottságai stb... akkor mégjobban fölkeleted a fõnöknõ figyelmét. Ha meg nagyon megsérted akkor a férjed ihatja meg az egésznek a levét, mert ugye õ a munkáltató.Szóval szorítsd össze a fogad és ne vedd föl a provokálását. Amikor mész fölvenni a fizetést te is csinosítsd ki magad, ha kell te is "pakoljál ki" és légy természetes.
A kérdező hozzászólása: A fele fizu utalódik, a másik fele jön kpban, mert nekem is számlákat kell fizetni.Rajtam nem látta, hogy ideges lennék, mert vigyorogtam, bár majd szétvetett az ideg.De azért rohadt idegesítõ ám ez a vipera.Köszi mindenkinek a tanácsokat, nagyon aranyosak vagytok.
Neked semmi, a férjednek kell õt leszerelni. Ha te lépsz, akkor rögtön "hisztis p.csának" fog kikiáltani. Az jó, amit a 15.48-as javasol. A fizut pedig utaltassátok át.
Probalj vele jo kapcsolatot kialakitani! Hivd el kavezni, legyel hozza kedves, es kerdezoskodjel rola, a maganeleterol! Ha kedves vagy hozza, akkor mar annyira nem fogja ot erdekelni az, hogy (a francba is ennek a nonek olyan super ferje van, de ugyis megszerzem...stb.). Ez nem tudom milyen otlet, de annal talan mindenkepp jobb, mintha latna hogy ideges es merges vagy! Mert ha azt latja, akkor megjobban csinalja, es befuzi a ferjedet. Hivd el a fonokasszonyt egy kavera!!!
Legyél laza, közönyös (tudom, nehéz! én baromira nehezen tettetek!), ha meg olat mond, ami nem tartozik rá, akkor mondd nyugodtan, hogy nem érdekel a téma, vag ytereld el, és válaszolj valami tök oda nem illõt: pl. kertes házban élsz? vagy Jó ez a blúz, hol vetted?
Nem lehetne átutaltatni? Nem is tudtam, hogy még van olyan hely, ahol kp-ben fizetnek. Én a helyedben nem mennék.
A kérdező hozzászólása: Mikor fizu van, az itt van magyarországon, és én veszem fel.Na olyankor oltogat.
A kérdező hozzászólása: Lehet igazatok van, csak van egy kis gond.A férjem külföldön van, ez a nõ pedig ki szokott oda menni 2 hetente 3-4 napra ügyeket intézni, és akárhogy is bízok a férjemben, nagyon ideges vagyok olyankor, fõleg, hogy (6 embere van kint), kényszeríti õket szó szerint, hogy bulizzanak vele.
A kérdező hozzászólása: 9 áéve vagyunk együtt, még gyanakodnom sem kellett rá, szeret engem, tudom, attól nem félek, hogy megcsalna.Csak ez a kis ribi nagyon idegesít, és látom, hogy próbálkozna állandóan.Mit csináljak?Mondjam meg neki, hogy fejezze be, vagy látványosan röhögjem ki, mikor keveri a kakit?
A kérdező hozzászólása: A fizu úgy volt, hogy ott nyitottak külföldön egy számlát, és arra megy a fele fizu, amibõl ugye a férjem is megél.A másik felét megkaptam én itthon.Na most megbeszéltük a férjemmel, hogy igénylünk e-bankot, és a következõ fizunál már minden a számlájára megy, és én onnan netbankon keresztül tudok átutalni a saját számlámra annyit, amennyi nekem kell, és így nem kell többet találkoznom a hölggyel, és nem tud nekem mit mondani.Amúgy meg jövõ 7 csütörtökön jön is haza, és legalább itthon lesz végre.Így intéztük el ezt a dolgot.Ennél a cégnél van már több mint egy éve, és igazság szerint a csajszika apjáé a cég, csak most 4 hónapja a csaj vezeti az apja helyett, és hát úgy látom, ki is használja a helyzetet.Köszi mindenkinek a választ, sokat segítettetek egy 26 éves kicsit megijjedt feleségnek.Nem volt még ilyenben részem, ezért voltam ilyen tanácstalan.Mindenkinek nagyon köszönöm, tényleg aranyosak vagytok!:)

Ha a férj dolgozik napi kb 10 orát, akkor elvárhato, hogy a feleség, aki nem talál állást, mindent megcsináljon otthon?

A minden alatt azt kell érteni, hogy mindent. A tányért evés után a mosogatomedencéig sem viszi el. A szennyesét az ágy mellé szorja le. Egyáltalán semmiben nem segít semmit, csak hosszas könyörgés, vita, veszekedés árán, és miután elvégezte amit kértem, ő a mártír. Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon. Azt mondja, hogy neki már semmi dolga mikor hazajött, mert ő dolgozik, én meg otthon vagyok, tehát úgysem csinálok semmit egész nap. Egy kisgyerekünk van. Kertes ház, mondhatni patent rendben tartva.

Legjobb válasz: Ja, az én férjem is ilyen, és nálunk is sajnos ugyan ez a felállás a munkafronton. Tök mindegy, hogy mi az elvárható és mi nem, a Te férjed elvárja, hozzá kell alkalmazkodnod. Nálunk sem mindig megy és hol én akadok ki, hol a férjem, de hát attól szép az élet, ha zajlik.

Ja, az én férjem is ilyen, és nálunk is sajnos ugyan ez a felállás a munkafronton. Tök mindegy, hogy mi az elvárható és mi nem, a Te férjed elvárja, hozzá kell alkalmazkodnod. Nálunk sem mindig megy és hol én akadok ki, hol a férjem, de hát attól szép az élet, ha zajlik.
Ha csak a kérdést olvason azt mondom igen, mee ha leírást is akkor nem. Mondom ezt úgy, hogy a párom napi 10 órát dolgozik, és nekem nincs állásom. Tehát elmosogatok, megfõzök, mosok, takarítok...stb, de az nem jelenti azt, hogy cseléd vagyok. Másrészt milyen ember az, aki csak ledobálja a holmijait? Ennek nincs köze a házimunkához, ez egyszerü igénytelenség...
Nem, mindent nem. Azért maga után tartson már valamelyes rendet a férfi... A szennyes edény, ruha nem kivitele olyan nagyfokú igénytelenség szerintem, és a nõ kb szolgaszámba vétele... Ezek olyan minimumok, amiket igenis tegyen meg a férj. A másik, ami szemet szúrt: Otthon vagy kisgyerekkel és semmit nem csinálsz egész nap? Na ilyenkor kell a kedvest otthon hagyni egy teljes napra, hogy próbálja ki, milyen. Meglásd, át fogja értékelni :)
Úgy látszik csak én értelmezem a leírtakat. Nem az a kérdés hogy a férj 10 órát dolgozik akkor az asszony otthon mindent megcsináljon. A kérdezõ le is írja hogy ezt megcsinálja, sõt a kertben is, nem ezzel van a gondja. A gond az, hogy a férj a munkából hazajön és arra nem képes hogy az elé tett tányért amibõl friss vacsorát kap, kaja után a mosogatóba tegye. Vagy ha fekszik le a szennyesét a szennyesládába dobja.. Oké, hogy ha a feleség otthon van akkor csináljon rendet, fõzzön, mosson.. de ne kelljen már a férje seggét is kitörölnie... Ezen kéne változtatni, és nem elviselni hogy ilyen. PL: Lehet a férjnek mondani hogy -"drágám! Ha nem viszed ki a szennyesedet a szennyesládába, akkor nem lesz kimosva..Vidd ki, mert nem fogok utánad pakolni.." Ha a férj nem viszi, ott kell hagyni, és nem kell kimosni.. Egy idõ után a férj fogja kivinni mert szúrni fogja a szemét.. ennyi
70% a feleségé, gyerek mellett is rendet lehet tartani, itthon a kert a férjem dolga, a lakás az enyém, néha segít, sõt van hogy szó nélkül nekiáll takarítani, stb:) régen is ilyen volt?
Egy férfi ha hazamegy 10 óra meló után, békére, nyugalomra vágyik. Meleg vacsorára, kedves szóra. Nem fontos naponta porszívózni, szõnyegrojtot kifésülni, ablakot sikálni hetente. Nem mártírkodik, ha nem cseszegeti senki. Nem jó olyan otthonba hazamenni, ahol csak a kötelesség, hideg légkör várja, meg egy házisárkány.
Igen, elvárható.
Nem várható el. Persze ne mosogasson este, de ne hagyja ott az edényt az asztalon. Ne mosson munka után, de vigye el a levetett holmit a szennyesig és így tovább. Egyébként kérdezõ a te fõ feladatod, mondhatni munkád jelenleg az álláskeresés, majd csak ezután jön a házimunka.
Nem mindent de 90%-ban igen.
Na és akkor mi van ha egy nap nem tudsz mindent megcsinálni? Leszakad az ég? Nálunk is egész nap dolgozik a férjem és 2 gyerek van én otthon vagyok .Arra vigyázok hogy ebéd legyen mindig és tiszta ruhák .A többi várhat , most nem fogok minden álló nap nagytakarítást csinálni :)
Amíg nem találsz munkát, addig tényleg elvárható, hogy a házimunkát te végezd, de amiket a férjed csinál, az sima igénytelenség. Szoktasd rá, hogy csak az a ruhája van kimosva, amit betesz a szennyesbe, akkor összeszedi magát.
Persze utolsó biztos jó dolgában dolgozik 10 órát.
Ja, alap, hogy ilyenkor a feleség csinálja a házimunkát, de most azért, mert nem találsz munkát, még nem kéne cselédnek néznie. Mert az bunkóság. Szerintem aki ezt csinálja a feleségével, az igazából nem is szereti. Nem lehet, hogy õ nem akarja, hogy munkát találj és azért nem sikerül?
Szerintem a házimunkát nyugodtan megcsinálhatja ilyenkor a feleség. Hasonló helyzetben vagyok, csak az én férjem 8 órát dolgozik. Nekem is jólesik, ha nem a földre dobálja a szennyest, vagy beteszi a tányérját a mosogatóba, de ha ledobja a ruháit, hát összeszedem, ha ott felejti a tányérját, elrakom én. Ezek azért nem akkora problémák. Viszont a kinti munkákban sokat segít, pl. az etetésben, vagy a kapálásban a kertben (utóbbira azért inkább csak hétvégenként kérem meg). Meg megjavítja, ami elromlik, mindenféle szuper kis dolgot barkácsolgat hétvégente, ha jön a tél felvágja a fát, stb. Tehát azért sok mindent csinálgat itthon. Sõt, sokszor ha nekem sok a munkám, jön segíteni, azzal, hogy így is több idõt töltünk együtt és ezt nagyon nagyra értékelem, még ha az a segítség "csak" krumplipucolás, vagy néhány tányér elmosása is. :)
Akkor elvárható, ha fordítva is így lenne. Ha a nõnek lenne állása, a férfinak pedig nem, akkor fõzne a nõre, kiszedné a kajáját, elmosogatna, stb.
Én amikor nem dolgoztam és csak a másik dolgozott, akkor természetesnek éreztem, hogy mindent megcsináljak. Viszont nem volt olyan párom, aki a szennyesét ahol éri szórja el, mert az azért gusztustalan.
Igen, elvárhato.

Szerintetek működhet jól egy kapcsolat, ha a férjem és az anyám gyűlölik egymást?

Sajnos amióta történt az a bizonyos nagy veszekedés köztük,azóta nem tudok a férjem felé közeledni.Az igaz,hogy anyámnak csak én vagyok egyedül,s?r?n találkozok,mindent megbeszélünk és mindenbe beleszól.Az is igaz,hogy a férjem nagyon tiszteletlen,arogáns volt vele kishíján nekiment anyukámnak.Anyukám szerint,ha ?t nem tiszteli akkor engem se.Nekem nem segít a háztartásba se(a bevásárláson kívül)a gyereknevelésbe,ellátásba is csak nagyon keveset(11 hónapos a baba)és ráadásul nagyon kevés pénzt hoz haza.Vettünk egy házat melybe 2x annyi pénzem van mint neki de sajnos felesbe írattam.Az én pénzemb?l élünk mivel nekem több felöl jön(maszek,gyed)Mindenen spórol,hogyminél több maradjon a megélhetésre,ahelyett hogy dolgozna máshol.De a legnagyobb baj az hogy mióta láttam anyukámmal hogy viselkedett,nem tudok közeledni.Békülni vele soha nem akar,megmondta.

Legjobb válasz: Ide nem az anyáddal való kapcsolatát kéne keverni, hanem magát a férjed dolgát, mennyire számíthatsz rá, mennyire jó férj és apa. A leírtak alapján nem éppen. Te szerintem már jobban tartozol anyádhoz, mint a férjedhez.

Ide nem az anyáddal való kapcsolatát kéne keverni, hanem magát a férjed dolgát, mennyire számíthatsz rá, mennyire jó férj és apa. A leírtak alapján nem éppen. Te szerintem már jobban tartozol anyádhoz, mint a férjedhez.
Így van. Nem az a legnagyobb baj, hogy anyukáddal nem jön ki, hanem a kettõtök viszonya.
Esetleg hallgass anyádra, a jelek szerint több esze van, mint neked.
Az elsõ véleményét 110%-ban osztom!
Elsõ kettõ leírta a tutit!
Ha õt nem tiszteli? Miért anyukád kicsoda? A pápa lánya? Egyébként a férjed is elgondolkozhatna kicsit magán.
Nem ott kezdõdik a felnõtt kor, hogy mindkét szülõrõl leválunk?

Milyen pózt ajánlotok, ha a férjem eléggé pocakos, és én sem vagyok nádszál, kinek milyen póz jön be leginkább?

Legjobb válasz: Hello! Meglovagolod például a férjed, ilyenkor nem hiszem hogy a pocak útba lenne. Vagy ugyanígy fekszik a hátán a férjed, te pedig a lába felé nézel (hátat fordítasz neki) és úgy próbáljátok meg! Lehet bejönne. Aztán asztalon nem próbáltátok még? Te felfekszel az asztalra, és õ az asztal elõtt állva belédhatol...elvileg ilyenkor sem akadályozza a pocakja, ha jó magasságban van az asztal. Vagy te fekszel a hátadon és felhúzod a térded amennyire csak tudod, így a férjed eléd térdelne megintcsak beléd tud hatolni. Hát hirtelen több nem jut eszembe, de biztos jönnek még okos válaszok! Sok sikert, mindenre van megoldás, tuti sikerül! :) 19/L

Hello! Meglovagolod például a férjed, ilyenkor nem hiszem hogy a pocak útba lenne. Vagy ugyanígy fekszik a hátán a férjed, te pedig a lába felé nézel (hátat fordítasz neki) és úgy próbáljátok meg! Lehet bejönne. Aztán asztalon nem próbáltátok még? Te felfekszel az asztalra, és õ az asztal elõtt állva belédhatol...elvileg ilyenkor sem akadályozza a pocakja, ha jó magasságban van az asztal. Vagy te fekszel a hátadon és felhúzod a térded amennyire csak tudod, így a férjed eléd térdelne megintcsak beléd tud hatolni. Hát hirtelen több nem jut eszembe, de biztos jönnek még okos válaszok! Sok sikert, mindenre van megoldás, tuti sikerül! :) 19/L

Ha a férjemmel közös néven van egy lakásunk (de tudom bizonyitani hogy én fizetem a részleteket lassan fél éve), lefoglalhatják-e tartózás fejében a biróság a férjem részéröl?

A férjem nem dolgozik,én fizetek mindent,van 4 gyermekünk!A lakáson van elég sok banki hitelis meg szocpol!

Legjobb válasz: Az ingatlan közös. Ha házasság alatt történt a szerzés akkor meg pláne közös. Még ha csak te fizeted akkor is. DE!!! Az ingatlannak csak a RÁ ESÕ RÉSZÉT vihetik el, és te is lehetsz árverési vevõ. Mivel az ingatlan hitellel terhelt, szocpollal támogatott, így nem igazán tudnak vele mit kezdeni. Tekintve: van az ingatlanon egy mondjuk 8 millió forintos hitel, van rajta 2,5 millió forint szocpol és az ingatlan ér mondjuk 15 millió forintot. Akkor az ingatlan "értéke" 4,5 millió forint. Ennek a fele a férjedé, vagyis 2.250.000 Ft. Ez az "effektív értéke" a férjed részének. DE! A férjed részét nem fogja senki megvenni - hacsak te nem. Hiszen egy terhelt ingatlanban 50% tulajdont szerezni nem igazán "sikeres" dolog. Nem igazán hiszem, hogy félteni kellene azt az ingatlant.

Az ingatlan közös. Ha házasság alatt történt a szerzés akkor meg pláne közös. Még ha csak te fizeted akkor is. DE!!! Az ingatlannak csak a RÁ ESÕ RÉSZÉT vihetik el, és te is lehetsz árverési vevõ. Mivel az ingatlan hitellel terhelt, szocpollal támogatott, így nem igazán tudnak vele mit kezdeni. Tekintve: van az ingatlanon egy mondjuk 8 millió forintos hitel, van rajta 2, 5 millió forint szocpol és az ingatlan ér mondjuk 15 millió forintot. Akkor az ingatlan "értéke" 4, 5 millió forint. Ennek a fele a férjedé, vagyis 2.250.000 Ft. Ez az "effektív értéke" a férjed részének. DE! A férjed részét nem fogja senki megvenni - hacsak te nem. Hiszen egy terhelt ingatlanban 50% tulajdont szerezni nem igazán "sikeres" dolog. Nem igazán hiszem, hogy félteni kellene azt az ingatlant.
A kérdező hozzászólása: Ha tudom bizonyitani banki szálákkal hogy nekem jön oda pénzem, a férjemnek nincs munkahelye egy jó ideje.Igy is elvehetik?(a féjemnek van egy ügye sajna elég sok pénzt millókiat követelenek rajat, ö is benne volt a balhéban tehát azt nézük jogosan, biróságon van az ügy két tárgyalás volt, a harmadik most lesz)
A kérdező hozzászólása: DE ha ráterheli a biróság a..A BANK FELMONDJA NEM A SZERZÖDÉST, ÉS KÖVETELI A PÉNZT?
A lakás a földhivatalban a ti nevetek van, viszont mivel banki hital van rajta, már eleve fedezetként szolgál, gondolom az egész forgalmi érték mértékéig. A hitelezõ bank akkor ad rá hitelt, ha a földhivatali bejegyzésben szerepel az elidegenítési és terhelési tilalom-azt jelenti, hogy nem adhatod elkülföldinek, sem senkinek, illetve nem terhelhetõ, még a bíróság részérõl sem, hiszen tényleges vagyonod nem tud a lakásból származni, amit a bíróság lefoglalhat, mert ha eladnád 30 napon belül, abból a hitelt kéne kifizetni a banknak, így nem maradna semmid, amit a bíróság el tudna venni.. szóval nem hinném, hogy aggódni kéne.

Milyen munkád van/lenne (munkaidő, távolság) ha a férjed az alábbiakhoz hasonlóan dolgozik?

Férjem 12 órás műszakban van, kb 6-8 napot megy (karbantartási feladatoktól függ a hossz). Ha nappalos reggel 6-ra jönnek érte, este 7-re ér haza. Ha éjszakás, akkor este 6-ra jönnek érte, reggel 7-kor ér haza. Kb. fél 8-8 felé lefekszik, délután fél 4-4-ig. Ha szabadnapos (van hogy 3 nap, van hogy 7) maszekol, vagy horgászik. Két gyermekünk van, kisfiam 5 éves, a kislány 3, most kezdi az ovit. Köszi!

Legjobb válasz: én férjem vállalkozó, konkrétan múltkor a gyerekem nem ismerte fel az utcán :S télen viszont 3 hónapot itthon ül... általában 6 vagy 8 órában dolgozom, attól függ milyen kedvem van vagy erõm :) ha a gyerkõc nincs oviba akkor hazahozom a munkámat. télen meg 10-12 órában dolgozom, hogy megkeressem a férjem kimaradt keresetét, akkor meg engem nem lát a gyerek. de nekünk jó így, néha nehéz, néha azt gondolom, hogy jobb lenne ha haza se jönne aludni mert annyival több dolgom van (mosás, fõzés, ágy beágyazás), de persze annyira azért nem gondolom komolyan :D viszont a jó házasság titka tuti az, hogy nem találkozunk, 13 éve húzzuk így egymás mellett :)

én férjem vállalkozó, konkrétan múltkor a gyerekem nem ismerte fel az utcán :S télen viszont 3 hónapot itthon ül... általában 6 vagy 8 órában dolgozom, attól függ milyen kedvem van vagy erõm :) ha a gyerkõc nincs oviba akkor hazahozom a munkámat. télen meg 10-12 órában dolgozom, hogy megkeressem a férjem kimaradt keresetét, akkor meg engem nem lát a gyerek. de nekünk jó így, néha nehéz, néha azt gondolom, hogy jobb lenne ha haza se jönne aludni mert annyival több dolgom van (mosás, fõzés, ágy beágyazás), de persze annyira azért nem gondolom komolyan :D viszont a jó házasság titka tuti az, hogy nem találkozunk, 13 éve húzzuk így egymás mellett :)
A kérdező hozzászólása: Azt elfelejtettem írni, hogy segítségünk nincs. Anyukám másik megyében él, anyós folyamatos munkarendben 12 órázik.
Nem így dolgozik a férjem, de ha így dolgozna nekem akkor is ugyanolyan munkarendem lenne, mint most, azaz reggel fél 8-tól délután 4-ig dolgozom hétfõtõl péntekig abban a városban, ahol lakunk (kb. 20 perc autóval, tömegközelekedéssel 30-35 perc.)
A kérdező hozzászólása: Kicsit konkretizálom a kérdést: szóval a munkarendjébõl látszik, hogy olyan mint Columbo feleség, mindenki hallott róla, de senki se látja.... Eddig itthon voltam, gond nélkül megfõztem, rendbe tartottam a házat, veteményest, oviba, bevásárolni jártam...Ezeket a jövõben is el kell látnom, de most már a kicsi is ovis, tehát amikor haza érünk akkor tudok a gyerekekkel is lenni, meg a feladatokat is elvégezni. Fõznöm mindennap kell, ráadásul húst hússal típusúak. Merjek keresgélni 8 órást, vagy próbáljak meg részmunkaidõt? Betegség esetén is nekem kell majd táppénzre jönnöm, kicsit félek, hogy is fog ez menni. És nem, nem kibúvókat keresek a munka alól, hanem szeretném tudni akik élesben csinálják így, mit hogy oldanak meg.
Ezt cask te tudhatotod, hogy mennyi idod van, mennyit vesznek el a gyerekek, es mennyire van szuksegetek meg egy keresetre, vagy egybol is jol kijottok. En lehet ket kicsi gyerkoc mellett, 4 oras muszakot vallalnek.
Én férjem külföldön dolgozik, 7 napból 5-öt, éjjel sincs itthon olyankor. Mióta oviba, iskolába járnak a gyerekek fél 8-tól fél 4- ig dolgozok. Du összeszedem õket, edzésre viszem hetente kétszer, naponta kisbevásárlás, ha van idõ, akkor nagy. Este hazaérünk, van hogy még ki kell kérdeznem a nagyot, meleg vacsi csak ritkán van, kertre se nagyon van idõm. Hétvégén takarítás, mosás, vasalás, tanulás, kikérdezés, fõzés. Szal nem unatkoztam. Most várom ennek ellenére a 3.-at, most pihi van, mert feküdnöm kell, így minden a páromra marad, mikor itthon van, hát nem unatkozik :-) De mi így szertjük az életet, ha zajlik:-) És utolsó jól írta, ez egyben a jó házasság titka is, mi is 13 éve vagyunk együtt :-)
Reggel megy, este, vagy éjjel jön. Ha ráér, elmegy sportolni, vagy a haverokkal. Van, hogy hétvégén is dolgozik. Annyi segítség, hogy reggel õ viszi a gyerekeket (most már, mert régebben én csináltam ezt is), és bevásárol. Én pedagógus vagyok, ezért korán megyek, eddig korán jöttem haza, ez mostantól nem így lesz sajnos, ha már pénzt nem kapunk, legalább dolgozzunk többet ugyebár. Nem tudom, mi lesz a gyerekekkel ezután, hogy oldjuk meg sajnos...
Azt nem írtam, hogy nem a közelben dolgozom, kocsival legalább 40 perc.

Te hogyan dolgoznád fel, ha a férjed egy régmúltból felbukkanó nővel finoman flörtölni kezdene és ez tartana kb.2 hónapig, aztán megírná neki, hogy nem akar a nőtől semmit, de ugyanabban a levélben tenne egy szerelmi vallomást is a nőnek?

Próbálom rövidre fogni, nem lesz könnyű, elnézést, ha hosszabbra sikerül. Nagyon érdekel a véleményetek! Akinek nem reális, hogy két ember esetleg előző életekből felismerheti egymást és megmagyarázhatatlan vonzalmat érezhet (teljes harmónia érzése az első pillanattól, mintha mindent tudnál a másikról), az mellőzze a storynak ezt az elemét. Nem is olyan lényeges. Tehát 15 éve élek együtt férjemmel, 13 éve vagyunk házasok. Meseszerűen találkoztunk külföldön (előtte itthon ugyanazokon a rendezvényeken jártunk, de soha nem botlottunk egymásba, külföldre kellett menni, hogy találkozzunk) és nagyon boldogan, harmóniában teltek az éveink. Sok nehézségen mentünk át együtt. Sokan irigykedtek is a kapcsolatunkra, be is próbáltak kavarni, de álltuk a sarat. Eddig egyetlen általam ismert hölgyemény próbálkozott a férjemnél, de teljesen reménytelenül, férjemet totál nem érdekelte. Ez már immáron vagy 10 éve, azóta töretlenül haladtunk előre és 3 éve született egy fantasztikus kisfiunk. Férjem mindig is nagyon monogám, erős jellemű, kitartó, férfias és romantikus típus volt, egész gyerek és kamaszkorát versenyszerűen végigsportolta, világbajnoki aranyéremmel zárta a pályafutását. Szóval, nem egy felelőtlen, tingli-tangli kamasz volt. Nő ügyeit egy kezén meg tudja számolni, mindegyiket elmesélte nekem.Ezeket csak azért írtam le, hogy legyen valami képetek, milyen jellem. Amit most írok le, azt én áprilisban tudtam meg, amikor férjem nagy nehezen előhozta a témát: Tehát ez év januárjában az egyik üzlettársa bemutatott neki egy hölgyet, aki segített neki a lakáshitelünkkel kapcsolatban elindítani egy pert. Férjem 46 éves, a hölgy 29. A hölgy hozakodott elő azzal, hogy olyan érzése van, mintha ismerné a férjemet és nagyon kellemes érzései vannak. Aztán üzleti szempontból váltottak pár e-mailt, volt pár találkozó (néha kettesben, néha hármasban, férjem üzlettársával együtt). Aztán egyszer hazavitette magát a hölgy férjemmel, merthogy szervizbe kellett vinnie az autóját és ott is elkezdte ecsetelgetni, hogy mekkora harmóniát érez közöttük és még álmodott is erről. Férjemnek is ismerős érzései voltak, de nem ennyire erősen. Aztán folytatódtak az üzleti találkozások, e-mail váltások, sms-ek. Mígnem egy alkalommal, mialatt egy tárgyaláson voltak az egyik plázában, betörték a kocsink ablakát. Férjem, ahogy később elmesélte, akkor tért magához valamiféle varázslatból és úgy érezte, hogy ez valami jel, hogy itt meg kell állni, mert több lehet ebből az üzleti viszonyból. Soha nem történt a családunkban semmi ilyen betörés, lopás, atrocitás, tisztán, becsületen zajlottak a dolgok körülöttünk. Lementek a nővel a kocsihoz és férjem nagy nehezen kisöpörte az üvegszilánkokat. A nő megint megkérte, hogy vigye haza, beültek és ekkor előrukkolt vele, hogy mennyire megérintette őt a férjem tekintete, amikor az ablakbetörést megtudta (mintha megérezte volna, hogy férjem magához tért a varázslatból) és ezért úgy érezte, hogy elmondhatja neki, mennyire szerelmes érzései lettek vele és úgy érzi, hogy nagyon szerették egymást a múltban is. Ez férjemnek is reális volt, csak nagyon össze volt zavarodva, hiszen családja van a jelenben, és mindannyiunkat nagyon szeret. Meg is mondta a nőnek, hogy nem lehet köztük semmi, még ha korábban volt is, még ha nagyon kellemes is egymással lenni. Tehát valahol nyugtázta a hölgy felé, hogy nála is vannak kellemes érzések, de ott a családja, így maradjanak meg üzleti kapcsolatban. A félrelépés soha nem volt kenyere. Hazavitte a nőt és látta rajta, hogy nagyon csalódott volt, amikor kiszállt az autóból. Férjemnél ott kattant valami, hogy ez így nem lesz jó a továbbiakban, de sajnos, ahogy jött hazafelé, a múltból táplálkozó érzelmek egyre jobban magával ragadták.Õ úgy fejezte ki, hogy a jelen és a múlt összekeveredett és kicsit megzavarodott ettől, nem tudta, hová tegye ezt az egészet. Az e-mail váltások folytatódtak, a nő az egyik e-mailben megírta, hogy igazi lelki társának érzi a férjemet és ő áll hozzá a legközelebb most a jelenben. Férjemet sajnos kicsit magával rántotta ennek a boszorkának a lelkivilága és kifejezte, hogy ő is lelki társának érzi és nagyon jó érzés vele lenni, inspirálóan hat rá mind a munkában, mind az életben. A levelekben puszik, jó éjt, pihenj jól elköszönések voltak általában, illetve egymás iránti csodálatukat fejezték ki (pl. Te egy nagyon különleges lény vagy, maradj mindig ilyen, nagyon jó volt vele lenni ma is, stb.), youtube zenéket küldtek egymásnak. A nő, találkozásaik alkalmával, nagyon intim dolgokba avatta be férjemet, főleg párkapcsolati dolgaiba, ahol az is kiderült, hogy egy házasságot már szétrobbantott (persze szerinte ő erről nem tehetett), elcsábította a férjet, ahol épp kisbaba született. Ezt is nagyon alattomosan, alig észrevehetően csinálta, gyakorlatilag minden felelősséget arra a férfira hárított. Miután betörték a kocsi ablakát, férjem két napra rá írt egy hosszabb levelet a nőnek, amiben egyértelműen leírta, hogy mellettünk döntött, hiszen nekünk tett életre szóló ígéretet és nagyon harmonikus, stabil a kapcsolatunk 15 éve. Csak sajnos (és ő maga sem érti a mai napig sem és nagyon bánja) tett e mellé egy szerelmi vallomást is, amiben leírta, mennyire észbontóan vonzónak tartja a nőt és nehéz megállnia, hogy ne lépjen felé testileg is, mert mindene annyira ideális számára és részletezte (haja, bőre, szeme, szája, ahogy öltözik, stb.) És még a kezét meg se foghatta, meg se csókolhatta, stb. Illetve leírta, hogy úgy látszik, ez egy ilyen próbatétel az élettől, hogy a nő most ilyen mérhetetlenül vonzó testben jelent meg ebben az életben akkor, amikor neki már családja van. És reméli, hogy majd a távoli jövőben (következő életek) együtt lehetnek még nem egyszer, nem kétszer. Aztán még leírta, milyen nagyra tartja az emberi tulajdonságait, és végül azzal zárta, hogy biztosan megtalálják majd az életnek azt a területét, ahol együtt tudnak kreálni, hiszen ők ketten mindent felölelnek. De szerelmi kapcsolat nem lehet köztük. Ezt a levelet jóval később olvastam el, amikor már férjem elmesélte, mi történt. Az e-mailes levelezésüket pedig véletlenül találtam meg áprilisban, amikor férjem éppen Svájcban volt üzleti úton. Bár férjem törölte a levelezésüket a saját gépéről, a korábbi e-mailes programját nem töröltük le az én gépemről és ha azt megnyitjuk, ott is elkezdi lekérni a neki érkező maileket és az összes korábbi is tárolva van rajta, így ott találtam rá ezekre a kitörölt levelekre. Természetesen összeomlottam, amikor rátaláltam, férjemnek meg is írtam sms-ben, rögtön felhívott, de nem bírtam a bőgéstől beszélni, hát leraktam. Na, onnantól mindennap futár hozta a virágcsokrokat és kaptam tőle egy levelet, amiben leírta, mennyire szégyelli magát és hogy egyszerűen nem érti, mi történt vele, valami húzta őt egyre beljebb, de közben tudta, hogy nem akar semmit és leírta persze, hogy mennyire csak én vagyok neki és ha most elhagynám, nem kezdene új kapcsolatot, hanem megvárna a következő életünkig. Õ már megtalált engem, nem akar tovább keresni, nincs kit keresni. (Mi hiszünk ebben és komolyan tervezgettük is, hogyan tudnánk majd újra egymásra találni). Aztán hazajött, ajándékot hozott (valami nagyon személyeset, ami kettőnkre nagyon jellemző, el is sírtam magam rajta) és azóta is folyamatosan kárpótol, virágok, ajándékok, szerelmes idézetes könyvek, a házimunkából is átvállalt dolgokat, kisfiamat minden este ő fürdeti (eddig mindig én fürdettem),elvitt teázni párszor, hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni (otthon kisfiunk mellett szinte lehetetlen) és mondta, hogy nyugodtan kérdezzek, nagyon szívesen elmond minden részletet, hogy hogyan bókolt, hol voltak, mit érzett, stb. Nagyon sokat beszélgettünk azóta, mindent elmondott, minden kérdésemre válaszolt, és nagyon látom rajta, hogy mennyire értetlenül áll saját maga tette előtt és mennyire, még sokkal jobban is szeret, mint korábban. Én meg csak szenvedek, mint a kutya. Leginkább attól a szerelmi vallomástól. Teljesen megbocsátottam a dolgot, nem éreztem a legkisebb haragot sem irányába, csak kértem, hogy valahogy hozza helyre (de ezt kérés nélkül is már elkezdte csinálni). De mindentől függetlenül olyan üresség van bennem. Tudom, hogy szeretem, de nem érzem úgy, mint régen. A szerelmi vallomásos levelet egyébként szintén törölte, miután megírta áprilisban, úgyhogy megkérte a nőt, hogy küldje át neki és mellé még írt egy levelet neki (megmutattam nekem, mielőtt átküldte), hogy bár tett egy ilyen szerelmi vallomást, de azt a múlt újra megjelenése táplálta és a jelenben nincs érvénye és szeretné, ha minden kapcsolatot megszakítanának, mert ez a legjobb mindenkinek. A szerelmes levelet elküldte férjemnek a nő, elolvastam, szétbőgtem magam, férjem alig tudott megvigasztalni. A nő pedig berágott, még próbálkozott sms-ben, de férjem törölte, nem válaszolt neki. A nő vehemensen tagadta, hogy ő bármit is tett volna a férjem irányába. Hát, most itt tartunk, pár napja volt, hogy a nő kiakadt férjemet törölte a címlistájából és telefonjáról is. Férjem mondta, hogy teljesen megdöbbent azon, hogy milyen gorombán, alpári módon viselkedett a nő, káromkodott a levelében és vádaskodott össze-vissza rá, meg rám is. Úgyhogy a nagy harmóniából ez lett. Férjem nem sajnál semmit, abszolút eltűnt minden érzés, vonzalom belőle. Nos, mi a véleményed? Mit tennél a helyemben? Mit gondolsz a férjemről? Borzasztó törés ez nekem, és férjem is nagyon szégyelli magát, nem érti, mi lelte, nagyon sokszor bocsánatot kért. Nekem meg annyira fáj. Pedig azt hiszem, kevés ilyen páros szaladgált a világban, mint mi. Azért is voltak ránk annyian irigyek. Hogyan tovább most? Volt már valaki ilyen helyzetben? Mennyi idő alatt lehet ezt feldolgozni és újra rajongani, és ugyanúgy szeretni? Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám!

Legjobb válasz: Az ezo-mizériás része röhejes. A többi szokványos, néhány évi házasság után jön a csinosabb, fiatalabb pipike, aki a férfi tudtára hozza, hogy kapható. A férj vergõdik, közel már a kapuzárás, a nõcike meg könnyen kapható, de hát becsület, tisztesség is van a világon... végül nem dugja meg, de a be nem teljesült testi vágyat szerelemként éli meg. Az elutasítástól kijön a pipike valódi személyisége, eddig -mivel nem élt vele- mindig szép, kedves, elbûvölõ, odaadó volt, ezúttal viszont nem tudott színészkedni, ez hirtelen kijózanította a férjedet. Ne aggódj, semmi félnivalód, komolyan veszi a házasságotokat. Azt viszont megtehetnéd, hogy megpróbálsz te is újítani, rajongd körbe kicsit a férjedet, pontosan úgy, ahogyan az a liba tette. Sokszor a szeretõ nem is szebb, nem is okosabb, csak annyi elõnye van, hogy újdonság, no meg az, hogy áhítattal csüng a "párja" minden szaván.

Az ezo-mizériás része röhejes. A többi szokványos, néhány évi házasság után jön a csinosabb, fiatalabb pipike, aki a férfi tudtára hozza, hogy kapható. A férj vergõdik, közel már a kapuzárás, a nõcike meg könnyen kapható, de hát becsület, tisztesség is van a világon... végül nem dugja meg, de a be nem teljesült testi vágyat szerelemként éli meg. Az elutasítástól kijön a pipike valódi személyisége, eddig -mivel nem élt vele- mindig szép, kedves, elbûvölõ, odaadó volt, ezúttal viszont nem tudott színészkedni, ez hirtelen kijózanította a férjedet. Ne aggódj, semmi félnivalód, komolyan veszi a házasságotokat. Azt viszont megtehetnéd, hogy megpróbálsz te is újítani, rajongd körbe kicsit a férjedet, pontosan úgy, ahogyan az a liba tette. Sokszor a szeretõ nem is szebb, nem is okosabb, csak annyi elõnye van, hogy újdonság, no meg az, hogy áhítattal csüng a "párja" minden szaván.
Nézd, szerintem tök érthetõ, hogy most nagyon rosszul érzed magad (akkor is, ha két hónapja történt a dolog, hiszen te most tudtad meg). A férjed tényleg hülyeséget csinált, de idõben észbe kapott és látszik, hogy igazából nagyon erõs jellem. Én bízom benne, hogy idõvel benned is csillapodni fognak a dolgok, és túl tudod magad tenni ezen a rossz érzésen. Az szerintem is jó ötlet, hogy te is rajongd körül a férjedet valamennyire, mert az neki is jó lesz, és neked is segíteni fog szerintem, gyorsabban fogod tudni így feldolgozni a dolgokat. Kitartás, és légy türelmes magadhoz most!
Véleményem osztom a 4-es hozzászólóéval, a lényeg ott van tömören!
Nem történt közöttük semmi. Egy kis flört mindenkinek jól esik, visszahozza a fiatalságát. Lehet, hogy nekem se esne jól, de hamar túltenném magam rajta.
Az elején elmondtad, hogy a férjed nem egy tinli-tangli jellem. Nagy felelõsségtudattal rendelkezik, és tisztességes ember, ezért maradt a családjával. De a kulcsmondat ez: "És reméli, hogy majd a távoli jövõben (következõ életek) együtt lehetnek még nem egyszer, nem kétszer. " Tehát ebben az életben veled marad, de remélei, hogy a jövõben már a nõvel lesz. És ez a vonzalom állítólag a múlbéli életükbõl fakad. szumma szummárum: a múltja és a jövõje a nõé.
"Próbálom rövidre fogni" Mi lett volna, ha nem fogod rövidre??????
A férjed jól beetetett ezzel az ezós szöveggel szerintem, na meg a nõcskét is. Semmi világon túli nincs ebben, egyszerûen meg akart csalni, de a bûntudat visszatartotta. A csaj meg ezután kiborult, na meg te is. Az meg, hogy tökéletes neki, a bõre, a haja, a szeme stb. az egy 29 éves nõ teste. Gondolom te is legalább ennyire szép voltál ennyi idõsen. Mondjuk nekem ez nem a flört kategória, hanem (ha már szerelmet vallott egy másik nõnek) érzelmi megcsalás.
a férjed hímringyó
A kérdező hozzászólása: Kedves 28-as válaszoló! Olyan kedvesen írtál! Nagyon köszönöm a drukkolást! Megvolt a beszélgetés. Igen, õ írta ki a kérdést. Nagyon sokat beszélgettünk este. Rózsacsokorral érkezett haza. Alakulunk, alakulunk, persze, még nem vagyok felhõtlenül boldog és még sok kérdés feljön bennem, de látom rajta, mennyire bánja. Ma azt mondta, arról ne is beszéljünk, mi lett volna, ha ez fordítva történik (én lépek félre), szerinte sokkal jobban összeomlott volna, mint én. Hát itt tartunk most. ma este is fogunk beszélgetni. Azt hiszem, másképp nem fog menni, csak sok-sok beszélgetéssel. A hangulatom még hullámzó, ma épp jártam arra, ahol a nõvel találkoztak kétszer (egy pláza kávézójában), nem mondom, hogy nem kavart fel. Várom, hogy ezek is elmúljanak. Még egyszer nagyon köszönöm a drukkolást, olyan rendesek vagytok! Nagyon jól esett! Szép estét mindenkinek!
A kérdező hozzászólása: Kedves 20-as válaszoló! Nagyon köszönöm! Jól estek a soraid! ((a fogalmazásommal kapcsolatban is). :) Ma egész jó napunk volt, elmentünk kirándulni kicsit messzebbre kisfiúnkkal együtt és valószínûleg a környezet változás is hozzásegített, hogy rövidebb idõkre vissza-visszatértek hozzám azok a régi gyönyörû, szeretõ érzések férjem iránt, amit az elmúlt 15 évben szakadatlanul éreztem. Az autóban a kezéért nyúltam és megszorítottam, ettõl akkorát sóhajtott (éreztem a megkönnyebbülését) és azt mondta, hogy "Ez annyira jól esett! Köszönöm!" Ragyogtak a szemei. Persze, nem maradt meg egész napra ez, de azért párszor megöleltük egymást (férjem csak olyan óvatosan, mintha most ismerkedne velem, nem tudta, hogyan fogadom). TUdom, hogy még várhatóak könnyek és hullámzás, de nincs más, mint türelmesen kivárni, hogy visszavonuljon a vihar bennem. Még egyszer nagyon köszönöm az erõt adó szavakat neked is és mindenkinek, sokat segítettek!
A kérdező hozzászólása: Kedves 22-es! Hú, nagyon köszönöm! Én ezt észre se vettem! Persze, magamba voltam zuhanva. Ez most nagyon, nagyon jól esett! Talán el se hiszem. Még félek, de talán remény, hogy újra boldog lehetek mellette! Most sírok az örömtõl.... persze bánt még nagyon, de most megmozdultak az érzéseim pozitív irányba. Istenem, de kár, hogy ez megtörtént velünk... Köszönöm még egyszer, hogy szóltál, este beszélek férjemmel. Igy kicsit könnyebb most.
Lépj túl ezen, hisz bocsánatkéréssel nem lehet leélni egy életet. Igen, történt egy törés az életetekben, igen, megjelent a harmadik, és igen, a férjed visszalépett, mielõtt belebonyolódott volna az egészben. Nem élheted egy életen át a megalázott, megbántott szerepet, mert akkor ez beléd kövesedik, és a végén ha akarsz sem tudsz kilépni belõle. Fogjátok meg egymás kezét, és lapozzatok, kezdjetek egy új fejezetet az életetekben. Még ma. Most! Azonnal! :)
Kedves Kérdezõ! Nem akarok olajat a tûzre, de én megkérdezném a férjedet, hogy valóban Õ írta-e ezt ki a gyakorikérdések.hu-ra, mert lehet, hogy valaki csak "megviccelt" vagy jófej akart lenni. (u.i.: Szerintem enélkül a bizonyíték (már ha igaz/valós ez a kérdés, és nem csak kitaláció) nélkül is (az elmondásaid szerint) a férjed nagyon megbánta, és ami a lényeg: MEGÁLLT, és nem csalt meg!!!! Legalábbis fizikailag NEM!) 22/L
A kérdező hozzászólása: Kedves 24-es válaszoló! Igen, teljesen igazad van. Igyekszem! Ismeretlenül is, de megígérem. :) Hidd el, nem könnyû, de tudom, nincs más út. Köszönöm a biztatást!
A kérdező hozzászólása: Kedves 25-ös válaszoló! Ma este fogom megkérdezni férjemet, de azt hiszem, ez nem viccelõdés. A stílus, ahogyan írva van, teljesen a férjem. Holnap megírom, mi az igazság. Tegnap este kaptam egy gyönyörû verseskönyvet férjemtõl Az életre szóló szerelem - versek lelki társamnak címmel. Nagyon örültem neki! Azt hiszem, most már tényleg csak attól tartok, hogy a jövõben elõfordul-e hasonló, esetleg nem tudja majd megállni. De gondolom, az idõ haladtával majd minden szépen bizonyságot nyer. Gondolom, az normális, hogy pár hét alatt még nem tud teljesen helyreállni a bizalmam. Köszönöm a nézõpontodat, igazad van Neked is. Jó, hogy ilyen sokan biztattak.
Remélem igazad lesz, és azt hiszem többünk nevében mondhatom, hogy nagyon várjuk a fejleményeket és drukkolunk Neked/Nektek! =) Szép estét!
Jól vagytok?:)
Én is egyetértek az elõzõ válaszolókkal, hogy bocsájtsd meg neki. Megbánta túl kell lépni ezen. Normális, hogy így érzed magad senki nem lépne túl ezen ennyi idõ alatt, bár a bizalmad valamilyen szinten elvesztette valószínû sõt biztos bennem is megtört volna valami, bár még nem voltam ilyen helyzetben, de áttudom érezni. Sok erõt kívánok neked. Tényleg szépen fogalmazol szívesen olvastam el a történeted pedig nem vagyok egy türelmes ember :)
A kérdező hozzászólása: Kedves 16-os! Nagyon köszönöm a dicsérõ szavakat. Biztosan azért van így, mert imádok írni, szoktam is rövid történeteket, verseket, és nagyon gondolkodom egy könyv megírásán, ami egy ilyen szerelmi témát ölel fel (már ki se kéne találni a storyt, adott). Férjem is írt már egy-két rövid novellát, az egyiket hozzám írta az idõtlen szerelmünkrõl, hogy újra meg újra megtaláljuk egymást. Szóval, köszi, jól esett, amit írtál! :) És azt is jó volt olvasni, amit a saját helyzetedrõl leírtál. Igen, azt hiszem, türelmesnek kell lennem és elfogadni, hogy ennek a feldolgozásához nem kevés idõ kell. Úgy érzem, megbocsátottam, csak a fájdalmat nem gyõztem még le. Még el-elsírom magam és hullámzik a hangulatom. Néha úgy érzem, semmi az egész, máskor meg annyira elviselhetetlenül belém mar, azt hiszem, leginkább az a szerelmi vallomás a levélben, amirõl a férjem mai napig csak azt tudja nagyon megbánóan mondani, hogy egyszerûen nem érti, miért kellett azt leírnia (csak a múlt nyomását tudja valamennyire érthetõ oknak felhozni), és még mindig keresi az okát. Sokat látom elmerengve gondolkodni és ha rákérdezek, mire gondol, legtöbbször ez jár a fejében. Azt hiszem, sokat segített a válaszod. Igazán büszke lehetsz a párodra! Vigyázzatok egymásra! Nagyon köszönöm a segítségedet!
A kérdező hozzászólása: Kedves 15-ös! Nagyon köszönöm az empatikus válaszodat, ami teljesen reális nekem. Egyet tudok érteni vele. Köszönöm a bizalmat férjem irányába. Igen, az õszinteség helyén van. Tegnap este 3 órát beszélgettünk, ami nagyon jó volt. Férjem nagyon látja a súlyát annak, amit tett. Az ember érzi, amikor õszinte megbánás van. És ezt most nagyon érzékelem rajta. A meglátásodat a felbukkanó "harmadik személyek"-rõl nagyon helytállónak találom. A "testvér" dolog is lehet, de itt inkább szerelem volt. Férjem azt mondta tegnap este, hogy úgy érzi, nagyon rövid ideig tartott akkor a múltban és elég viharos volt, nem zárult le valami, ezért jelent meg most újra, most viszont pont került a végére, férjem felébredt ebbõl a varázslatból. A múltban nem sikerült visszatartani a kapcsolat beteljesülését, viszont viharosan "ért véget". Ennyire jött rá, ezeket biztosan érzi. Pont ezért semmi értelme nem volt a jelenben az érzelmeinek, mert nem a jelen táplálta, hanem a lezáratlan múlt. Ezt õ totál komolyan gondolja. Ennek ellenére tudja, hogy nagyon nem volt helyes elengednie magát és az érzelmek hatásává válni.
A kérdező hozzászólása: Ja, még annyi, hogy férjem még e-mailben megkérte a nõt (miután vádaskodni kezdett rám is), hogy fejezze be a mocskolódást velem kapcsolatban, vállalja õ is felelõsséget, hiszen fogadta a bókokat, jól esett neki, tehát jól tudják mindketten, hogy volt köztük valami. Szóval, így kiállt mellettem, ami jól esett. De boldogabb így se lettem. Most inkább kicsit olyan, mintha a szerelem úgy általában kihalt volna belõlem. Pedig már eltelt 2 hónap, hogy megtudtam ezt az egészet.
Még nem voltam ilyen helyzetben, de szerintem az csak egy fellángolás volt a férjed részérõl. Szerintem most már semmi félnivalód nincs. A nõcike megsértõdött, hogy a férjed nem hagyott ott Téged, ezért azzal abszolút leírta magát a férjed szemében! Ha nem tudott Titeket kettéválasztani (márpedig nagy volt a csábítás) az azt jelenti, hogy Te és a férjed tényleg egymásnak vagytok teremtve! Hogyan tovább? Remélem, hogy ahogy telik az idõ, a férjed bebizonyítja Neked, hogy tényleg nem kell bizalmatlannak lenned felé. Idõ kell ahhoz egy ilyen után, hogy újra tudj benne bízni, emiatt ne félj, ehhez idõnek kell eltelnie, és tetteknek, hogy nem csalna meg egyetlen nõvel sem! 22/L
A kérdező hozzászólása: Hosszú levelem ellenére nagyon gyorsan és sokan írtatok, köszönöm szépen! 1-esnek: Látom, megragadtad a lényeget. Csak segítséget nem kaptam. 3-asnak: Köszi szépen a megnyugtatást, igazad lehet. 4-esnek: "Az ezo-mizériás része röhejes". Lehet, elkerülte a figyelmed, hogy kértem a levelem elején, hogy akinek nem reális, mellõzze a storynak ezt az elemét. Ilyen érzelmi válságban nem esik jól az embernek egy ilyen beszólás. Na, de mindegy, köszi a választ, értem, igen, ez lehetséges. Még beszélgetek úgyis a férjemmel ma este is és átbeszéljük ezt is. Amúgy kérdeztem õt, mi hiányzott neki a kapcsolatunkból testileg, lelkileg. De újra meg újra elmondta, hogy teljesen megfelelek neki úgy, ahogy vagyok, imádja velem a lelki dolgokat és a szex is fantasztikus. Ezt szoktam is érezni, mondania sem kell. 5-ösnek és 8-asnak: Köszönöm a szépen a megértõ válaszokat, jól estek mindkettõtök megnyugtató szavai. 6-osnak: Lehet, a túl hosszú story miatt elkerülte a figyelmed, hogy férjem megírta a nõnek, hogy a szerelmi vallomásának a jelenben nincs valóságtartalma, mert csak a múlt táplálta érzések íratták vele. Nem akar a nõtõl semmit a jövõben, és semmikor sem. Tudja, hogy nem fognak újra egymásba futni, vége a történetnek. Ráadásul most, hogy a nõbõl kitört a boszorka, még inkább taszítóvá vált számára és megdöbbent, hogy nem látott mögé. Szóval, a véleményed ezért nem tartom helytállónak, de köszi, hogy megosztottad.
A kérdező hozzászólása: 9-esnek: Kicsit bõvebben? 10-esnek: Nem a férjem indítványozta, hogy ismerõs neki a nõ a múltból. A nõ kommunikálta. Férjemnek csak késõbb lett ilyen érzése, ami felerõsödött, ahogy a nõ részletekbe menõen ecsetelte az érzelmeit. De mindegy. Ez a terület sokaknak idegen. Nekem vannak tapasztalataim errõl, el tudom képzelni, hogy ilyen megtörténjen. De ha így látod, meg tudom érteni a nézõpontodat és átgondolom ezt is.
A kérdező hozzászólása: 10-esnek még annyit, hogy igen, 29 évesen én is ilyen voltam, és most 42 évesen is ilyen vagyok. Abszolút nem nézek ki ennyinek. És igen, egyetértek, ez érzelmi megcsalás. Ezzel férjem is tisztában van, épp ezért dolgozik rajta immáron 2 hónapja mindennap, hogy ezt helyrehozza.
#6 vagyok Akkor itt most ellentmondásba keveredtél azzal, hogy nem akar a nõtõl a jövõben semmit, mivel a történetedben leírod, hogy a pasid remélei, hogy majd a jövõ életükben együtt lesznek. A "jövõ" alatt nem a mostani életbeni jövõt mondtam, hanem a jõvõ életüket. Mellesleg ez egy hatalmas baromság... Ha van is köv. élet, remélem a férjed muslinca lesz.
Kedves Kérdezõ! Egy nagyon õszinte kapcsolat a tiétek, úgy látom minden érzésetek megosztjátok egymással. Probléma esetén ez meglehetõsen rossz (mint most), azonban a leírásod alapján a férjed õszinte veled, együtt dolgozzátok fel, ami vele történt. Nyilván a te oldaladról ez nehezebb, azonban minden életszakaszban elõfordulhat egy "harmadik személy" (jövõ és múlt idõben is), aki fontos volt neki vagy neked. Ettõl függetlenül ti össze tartozok, ehhez nem fér kétség a jövendõ életeitekben is. Lehetséges, hogy a hölgy nem a társa volt, hanem valamelyik családtagja és ezért érezték a kötõdést. (?)
nekem tetszett a sztori. ami persze nem azt jelenti, h a férjed viselkedése nem hagy kívánnivalót maga után, csak olyan jól írtad meg. kevesen tudnak ilyen hosszú szöveget érthetõen, olvasmányosan monitorra/papírra vetni :) na, csak hogy legyezgessem az önbizalmadat :) errõl a kérdésrõl talán a párommal lenne érdemes beszélgetned. ugyanis neki sikerült megbocsátani a lehetõ legcsúnyább ballépésemet, miszerint megcsaltam, ennél sokkal durvább szinten. amit egyébként ma már annyira bánok. vagyis igazából azt bánom iszonyatosan, h fájdalmat okoztam az embernek akit szeretek, és aki mindent megtenne értem. de hogy ne maradjon tanulság nélkül a történet: a megbocsátása idõszakában (mivel nem egyik percrõl a másikra ment) jöttem rá, h mennyire jó emberrel élhetek együtt, milyen szerencsés is vagyok valójában. nem a durcizás módszerét választotta, hanem a mély, csendes, sziklaszilárd szeretetét. kevés ilyen bölcs 25 évest ismerek. ezzel siketült neki rádöbbenteni arra, hogy nem éri meg ilyen kilengésekbe bonyolódnom, mert azok meg sem közelítik a köztünk lévõ kapcsolatot. nem fogok kavicsokat szedegetni, amikor egy gyémánt hever a lábaim elõtt. ha meg akarsz bocsátani a férjednek, akkor menni fog. legyél tisztában azzal, hogy ez egy folyamat, adj neki idõt.
A kérdező hozzászólása: Kedves 6-os válaszoló: Lehet, hogy félreérthetõen írtam, de akkor leírom még egyszer. Abban a hosszabb szerelmes levélben írta férjem, hogy a jövõben együtt lehetnek majd. Ez az a levél, ami a kocsi ablakbetörés és férjem felébredése után íródott és a múlt érzéseibõl táplálkozott. Ez az, amire azt mondta a férjem, hogy a mai napig nem érti, miért írta le ezt, amikor megírta abban a levélben világosan, hogy nem szeretne semmit a nõtõl, majd késõbb egy külön levélben is tudtára hozta, hogy a jelenben nincs valóságtartalma ennek a szerelmi vallomásnak, mert csak a múlt kavarodott össze a jelennel és a õ tudja, hogy velem akar lenni a távoli jövõben is, ahogy ezt a kapcsolatunk során számtalanszor elmondta már és terveket szövögetett arról, hogy hogyan valósulhatna ez. Az, hogy neked az elõzõ életi dolgok nem reálisak, attól még nem biztos, hogy le kell hülyeségezni. Én sem mondom neked, hogy micsoda baromság, hogy azt hiszed, hogy pusztán hús-vér test vagy és nincs lelked, ami továbbél. Tisztelettel elfogadom, hogy így vélekedsz az életrõl. Na, de nem haragszom, köszi, hogy ismeretlenül egyáltalán idõt szántál rám és a problémámra. :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon kedves vagy, hogy így érdeklõdsz! :) Köszi szépen, jobban vagyunk, férjem újra a régi. :) Ma is kaptam egy szép csokor rózsát tõle. Azóta is mondogatja, hogy nem érti, mi történt vele és mekkora butaság volt, amit tett. Érzem az õszinteségét. Persze, néha még kicsit elszomorodom, ha rá gondolok erre az egészre, de azt hiszem, a nehezén túl vagyunk. Még egyszer nagyon köszönöm az érdeklõdést, nagyon figyelmes vagy! Minden jót kívánok Neked és szeretteidnek!

Mit szólnál, ha a férjedre rábíznád a gyereket pár órára, ő meg lepasszolná a barátjának, aki nem képes rá vigyázni?

Ma nagyon kiborultam, azt hiszem jogosan, de a férjem nem látja be. Délelőtt elmentem a barátnőmhöz átadni neki az ajándékát, eltört lábbal feküdt otthon, nem akartam a 2 éves lányomat elvinni, mert 1,5 órát kellett vezetnem, még kicsit beteg is volt, így jobbnak láttam, ha itthon pihen, mesét néz stb. Rábíztam a férjemre pár órára, semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy tud rá vigyázni. Áthívta a legjobb barátját, aki alapvetően egy aranyos és okos srác, de sajnos Aspergeres, ami miatt nem tud vigyázni egy gyerekre, mert idővel megunja és elkezd mást csinálni. A férjem kitalálta, hogy végül is nem lesz semmi gond, hiszen nagyon jó barát a srác, legalább van ideje átmenni a munkatársához, aki 5 percre lakik, elmond egy boldog karácsonyt és negyed óra múlva jön. Ott hagyta a gyereket a baráttal, de a 15 percből fél óra lett, mikor a srác megunta a dolgot, felvetette az ötletet, hogy menjenek sétálni, amíg a férjem hazaér. Elmentek a félig beteg lányommal, és a hidegben 3,5 (!!) órán keresztül sétálgattak, majd mikor már a férjem összevissza telefonált, a srác nem vette fel. Én úgy vezettem haza, hogy a szívem majd kiugrott, az idegességtől majdnem összeestem. Se én, se a férjem nem tudta, hol a gyerek, már órák óta nem hozta vissza, mikor egyszer csak mégis felvette a telefonját és kiderült, hogy megtetszett neki egy szabadtéri karácsonyi előadás, amitől nem vette észre az idő múlását. Visszajöttek, a gyerek szája szinte lila volt, kezei szétfagyva, mikor kérdeztem a férjem barátját, hogy miért nem vette fel a telefont, az volt a válasz, hogy "azt hittem, csak a fejem zúg, mert már pár napja migrénem van". Nem hittem el, hogy ilyen van. A férjemre nagyon kiakadtam, hogy hogy lehet ennyi esze, hogy lepasszolja a gyereket a barátjának, mikor rábízom, de szerinte ebben semmi kivetnivaló nincs. Én halálra aggódtam magam, órákra eltűnt a gyerek a sráccal, szerinte ez mégsem akkora probléma. Most én vagyok a hülye és tényleg túlreagálom, vagy a férjemnek nagyon furcsa felfogása van?

Legjobb válasz: A férjed rosszul mérte fel a barátja megbízhatóságát. Nem a barátja a hibás ez tény. Aspergeres, amit a férjednek figyelembe kellett volna vennie, amikor otthagyta vele 5 percnél tovább a gyermeket. meg kell mondja, hogy mint aspergeres, felelõsségteljesen viselkedett, mert nem hagyta magára a gyerkõcöt, bár a kint töltött idõ hosszát már nem volt képes reálisan átgondolni és felfogni, hogy az árthat a kicsinek. A férjed viszont felelõtlen volt. Nagyon nagyon felelõtlen. Nagy terhet rakott a barátjára ezzel õt is magát is, téged is kellemetlen helyzetbe hozott. Remélem tanult belõle és nem a barátjára haragszik, hanem saját magára.

A férjed rosszul mérte fel a barátja megbízhatóságát. Nem a barátja a hibás ez tény. Aspergeres, amit a férjednek figyelembe kellett volna vennie, amikor otthagyta vele 5 percnél tovább a gyermeket. meg kell mondja, hogy mint aspergeres, felelõsségteljesen viselkedett, mert nem hagyta magára a gyerkõcöt, bár a kint töltött idõ hosszát már nem volt képes reálisan átgondolni és felfogni, hogy az árthat a kicsinek. A férjed viszont felelõtlen volt. Nagyon nagyon felelõtlen. Nagy terhet rakott a barátjára ezzel õt is magát is, téged is kellemetlen helyzetbe hozott. Remélem tanult belõle és nem a barátjára haragszik, hanem saját magára.
Apa.Illik ez a szó, egy olyanra, aki képes veszélyeztetni a saját gyereke épségét és még utána sem fogja fel, hogy h.ülye volt?Ilyenkor mindig hálát adok Istennek, hogy én egy rendes embert választottam gyerekeim apjának.
A barátra nem lehet haragudni, hisz ismert a betegsége, bár nemtudom fel tudja-e mérni hogy tudjon nemet mondani ha azt kérik tõle hogy figyeljen egy gyerekre. De nem is az õ dolga, hanem a szülõé. Oltári nagy balhét csaptam volna, egy életre megemlegetné párom. Pici gyerek, szerencse hogy nem sétált egy a barát mellõl, bármi baja lehetett volna, hisz pici még.
Pedig neked van igazad. Õ is aggódott amikor nem tudta hol van a barátja a gyerkõccel, akkor nincs miért duzzognia. Összeteheti a két kezét, hogy nem történt baj.
Hát a férjed tényleg felelõtlen volt, bármi történhetett volna, én nem bíztam volna rá a teljes felügyeletet egy beteg emberre, de talán egy életre tanult most belõle a férjed, reméljük, mert ha nem, akkor lehet az õ fejével is baj van.
Û, én lehet hogy belevertem volna a fejébe!!!!!!
Húha azért ez nem semmi.A férjed biztosan nagyot tanult belöle.Én mind2õt lepofoztam volna.
A férjed is hibás volt de a barátja meg még jobban. Asperger ide vagy oda nem igaz nem bírja felfogni, hogy egy gyerek van vele. Szellemi fogyatékos vagy mi? Meg mi az, hog ynem bír egy helyben maradni és mást kell csinálni? Bezzeg három és féll óra mászkálást nem unta meg a hidegben? Szerintem vetít a csávó.
Ha jól veszem ki a szavaidból, végül sértetlenül hazaért a gyerek. Akkor mit kell még órák múlva is ezen agonizálni?
"Kedves utolsó, remélem nincs gyereked, és soha nem is lesz... Akkor mit szólnál, ha a gyereket összefagyva találták volna meg az út szélén, mert elcsavargott a sráctól és nem tudott segítséget kérni?vagy valaki elrabolta volna, és az isten tudja, mit tett volna a kicsivel? Akkor is ilyen nagy lenne az arcod?Apám, annyi felelõsség-tudatotok van, mint egy éti csigának..." Mit szólnál, ha - mi lenne, ha. Nincs ha. Megtörtént események vannak, amiken nem lehet változtatni. Komoly baj nem történt, innentõl nincs értelme a "vergõdésnek". Gondolom Te és a hozzád hasonlók egy percre sem hagyják majd magukra a gyermeküket, mivel amit itt leírtál bármikor - ismétlen BÁRMIKOR - megtörténhet. És ha már földig tiportátok szerencsétlen apukát. Vajon milyen anya az, aki betegen otthon hagyja a 2 éves gyermekét? (ugye, hogy szarul esik?)
A kérdező hozzászólása: Urambocsá', hogy a FÉRJEMRE, a gyerek APJÁRA rá mertem bízni néhány órára a saját gyerekét. Tényleg, ez nagy felelõtlenség. Egyébként lett baja, mert teljesen átfázott, hõemelkedése van, ma mehetünk az orvoshoz. Valószínûleg néz majd egyet, ha elmesélem neki a sztorit. 71%-os okoskával pedig nem érdemes vitatkozni, bolond. Kíméld meg magad tõle, kedves válaszoló, én is azt teszem.
Nekem 16 hónapos a picim, sokszor apával van 1-2 órát, mert dolgozom. Sokkal jobban odafigyel, mint én, állandóan a nyomában van. Ez férfi függõ, de a kérdezõ miért lenne hibás, apa is egyenrangú szülõ, akinek lehetett volna annyi esze, hogy egy beteg emberre, akinek fogalma sincs a gyerekekrõl, nem bízza rá.
Ne kívánjatok ilyen egymásnak, hogy remélem nincs gyereked, meg ne is legyen, neked nem való. Tudom, nem szó szerint ezt írtátok. Nekem annyira égõ ezt nõként olvasni, hogy vannak ilyen nõk a világon, pláne anyák, akik ilyet kívánnak a másik embernek. Akármit is írt, ezt a legkegyetlenebb dolog kívánni. Én szégyellem magam helyettetek. Azért sem jó ilyeneket kívánni, mert ki tudja mi történik az életben, lehet, hogy még rádöbbentek egyszer az életben, hogy ti vagytok azok, akiknek nem lehet gyereke, vagy ha már anyák vagytok, meghal a gyereketek, ha ne adj isten ez történne, majd jusson eszetekbe, mit kívántatok egyszer valakinek. Hát, ennyit errõl!
Fúúú Utolsó, ezt nem kellett volna! A falka most rád ront. :D Még örülök is annak, hogy negatív hangnemben nyilatkozik, addig sem a szerencsétlen férjére mérges.
Rontsanak, nem érdekel! :) Nekem is jogom van leírni a véleményem. Azt még kihagytam a hozzászólásomból, hogy lehet, hogy nekik már van gyerekük, akik ilyet kívántak/írtak a másiknak, de lehet, hogy majd az õ gyerekük kerül olyan helyzetbe, hogy neki nem lehet gyereke, és egész életében bánatos, depressziós lesz emiatt. Senki sem tudhatja, kivel fog ez elõfordulni, mit hoz a jövõ. Borzasztónak tartom, mikor valaki felnõtt nõ (pláne ha már anya) létére ilyeneket írkál. Nagyon gonosz dolog az ilyen.
Meg ez is milyen más, hogy a kérdezõ volt az elsõ(!), aki nekitámadt valakinek, hogy remélem nincs gyereked, csak mert más véleményen volt. Értem én, nyilván mert a hozzászólása alapján alkalmatlannak tartaná a válaszadót a szülõi feladatokra. Ugyanígy a férjét is annak tarthatná az alapján, amit tett. Addig együttéreztem a kérdezõvel, de azután a válasza után már nem. Gondoltam is magamban, de most már leírom, hogy ezt a megjegyzést inkább a saját férjének mondhatná...
A kérdezõ ezt nem gondolta komolyan, de én kívánom, hogy ha lesz gyereked, ne éld át azt, hogy 2-3 órán keresztül nem tudod hol van és mi van vele. Lehet ez neked nem nagy ügy, mert nincs gyereked, valószínûleg, így átérezni se tudod.
A kérdező hozzászólása: Nem én írtam, hogy remélem, hogy nem is lesz soha gyereke. Viszont továbbra is fenntartom, hogy aki így gondolkodik, mint ez a 71%-os kis okoska, annak értelmetlen gyereket vállalnia, mert még a végén kárt tenne benne. Undorítóak az ilyen érzéketlen emberek.
A kérdező hozzászólása: "Még örülök is annak, hogy negatív hangnemben nyilatkozik, addig sem a szerencsétlen férjére mérges." Na, ez után a válaszod után már tényleg remélem, hogy nem vállalsz gyereket!:) Te teljesen közveszélyes vagy, jézusom.
Kedves utolsó, remélem nincs gyereked, és soha nem is lesz... Akkor mit szólnál, ha a gyereket összefagyva találták volna meg az út szélén, mert elcsavargott a sráctól és nem tudott segítséget kérni?vagy valaki elrabolta volna, és az isten tudja, mit tett volna a kicsivel? Akkor is ilyen nagy lenne az arcod?Apám, annyi felelõsség-tudatotok van, mint egy éti csigának...
"Leüvöltöttem volna a fejét a kedves férjnek, majd egy hétre kizártam volna a lakásból. Aztán azalatt az idõ alatt csinált volna amit akar." Ez komoly? Ennyi miatt? Sajnálom a barátod/férjed... Egyébként engem kb. 5 percig tudnál kizárni a saját lakásomból, utána bemennék, ha tetszik, ha nem.
A kérdező hozzászólása: Én elsõsorban nem is a barátra haragszom. Tisztában vagyok az állapotával, de nyilvánvalóan nagyon megijedtem, hogy hova mentek a lányommal. Szerinte nem ártott neki a hideg, meg hogy nem is voltak olyan sokáig. Õ képtelen átérezni, de ezért sem hibáztatom, a férjem viszont egészséges, mégis hogy lehetett ilyen felelõtlen? Akármi történhetett volna. A dolog után megsértõdött és azt mondta, hogy most nagyon megbántottam..
hûûû, van önuralmad, hogy nem csaptad agyon egyik jóembert sem. A férjednek meg tényleg magába kellene szállnia, mert ilyen alapon akár baja is lehetett volna a gyereknek. Elég, ha elengedi a tömegben a kezét ez a kedves zizi barát, aztán kereshetitek... gondolkodhatna a párod. Lehet, hogy gondolkodik is, csak még saját maga elõtt is szégyenli bevallani, milyen felelõtlen volt, nem még neked is...
Iszonyú felelõtlen volt a férjed. Soha többet nem bíznék rá semmilyen fontos dolgot. Jól beolvasnék neki, nem is tûnik normálisnak, õszintén.
Ez nagyon durva! A férj réstérõl hatalmas felelõtlenség volt a barátra bízni, tudhatta volna, hogy a haver nem képes felfogni a helyzet súlyát. Alapból nem passzoljuk le a gyereket, nem hogy egy barátra!
A kérdező hozzászólása: "Ha jól veszem ki a szavaidból, végül sértetlenül hazaért a gyerek. Akkor mit kell még órák múlva is ezen agonizálni?" Remélem, nincs gyereked.
A férjed egy ökör! De ezt te is tudod, nem mondtam újat. A barátja nyilván nem tehet róla, hogy ilyen betegsége van és emiatt nem tudja felfogni, ha nem normálisan viselkedik, de még így is járhattatok volna sokkal rosszabbul is... Most teszem azt magára hagyja valahol a kicsit, stb... Akármi történhetett volna!
Kedves kérdezõ, az elõbbi kommneteddel teljesen egyetértek. Nekem is van gyerekem és belegondolni is rossz a helyzetbe. Ha meg még a férjed sem volt hajlandó megbeszélni, akkor meg persze, hogy órák múlva is rágódsz az eseményen.
A kérdező hozzászólása: Igen, csoda, hogy nem kavarodott el valahol és fogta végig a kezét. Ha elengedi, simán elfuthatott volna és talán észre sem veszi. Bele se merek gondolni, de annyi szerencsém van, hogy a lányom nagyon szereti ezt a srácot és bújik hozzá, ha találkoznak, idegennel valószínûleg nem lett volna el órákig. De ezek után, szerintetek mit tehetnék a férjemmel? Nyilván nem pofozom meg, semmi ilyesmi, de nekem abszurd, hogy még mindig nem fogja fel, hogy hibázott, sõt, azzal jön, hogy ez nem olyan nagy dolog. Úgy érzem, nem tanult ebbõl és bármikor máskor is megtenné.
Én azt lépném meg, hogy felcuccolok, és a gyerekkel elmegyek addig a családomhoz, vagy ha nincs más, egy olcsó motelszobába, amíg be nem látja, és bocsánatot nem kér. Hadd gondolkozzon. És mivel nem látja be, hogy hibázott, ha nem lépsz valami kissé radikálisat, azt fogja hinni, hogy ez csak egy múló "hiszti", pánik a részedrõl.
Leüvöltöttem volna a fejét a kedves férjnek, majd egy hétre kizártam volna a lakásból. Aztán azalatt az idõ alatt csinált volna amit akar. De akkor talán megtanulta volna, hogy a gyerek nem kutya amit csak lepasszolok ide-oda. A barát amennyiben ismert a betegsége a férj számára is nem hibás.
A kérdező hozzászólása: Te nem nem értettél velem egyet, hanem szerinted rágódtam a semmin, mikor fel mertem tenni a kérdésemet este, amikor gépközelbe kerültem. Gúnyos és rosszindulatú hangnemben írtál. Szerintem nézz magadba, hogy szorult-e beléd minimális empátia, illetve, hogy képes vagy-e mások megbántása nélkül kifejteni a véleményedet, vagy lételemed, hogy belerúgj valakibe, aki a földön fekszik. Köszi a jókívánságot, majd átadom neki!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!