Találatok a következő kifejezésre: Ha a csak az anyának öröm, (2 db)

Ha a terhesség csak az anyának öröm, akkor a férj későbbiekben változhat, vagy ez már igy marad örökre?

Bár 12 éve élünk együtt 3 éve házasodtunk, férjem 2-3 évet várt volna még a babával, bár elvetetni nem szeretnénk, mert én már 31 vagyok, de érzem, hogy ez teher a számára, és egyáltalán nem örül neki. 6 hetes vagyok, nagyon sokat agyalok ezen, és az alhasi fájdalmat is ennek tudom be. Bár tudom, hogy a méhem n?l, de még is retegek attól, hogy elveszíthetem a babát. Párom tudom, hogy jó apa lesz( van egy kerezstfiúnk akit imád-rajongásig 8 éves), de közben félek, hogy megundorodik t?lem és megutál azért mert ráer?szakolom és maga a tudat, hogy már csak nem ? lesz az életünkben. Volt valaki ilyen helyzetben, és megváltozott a dolog, vagy végérvényesen lemondhatok arról, hogy újra olyan lesz a családi béke amilyen ezel?tt. A részletek tudom, hogy kevesek ahoz, ho9gy bárki véleméynt tudjon mondani, de szükségem van a bátorításra, mert nagyon bánt, és ezzel csak ártok a babának. Megprobáltuk megbeszélni, és csak odáig jutotunk, hogy legyen baba, de semmi más. Azótta néma csönd, és hallgatás, nem bújik, nem közeledik, és végkép nem keresi a társaságomat. Félek, hogy elveszitem mindkett?jüket. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Idõ kell neki, hogy elfogadja a változásokat. Ne aggódj, ha megszületik a pici, õ is másképp fog hozzáállni a dolgokhoz! Valószínûleg még fél a felelõsségtõl, de ez idõvel biztosan változni fog. Nyugodj meg, csak pozitívan állj hozzá! Ha látja, hogy boldog vagy, szerintem hamarosan õ is az lesz veled együtt!

Idõ kell neki, hogy elfogadja a változásokat. Ne aggódj, ha megszületik a pici, õ is másképp fog hozzáállni a dolgokhoz! Valószínûleg még fél a felelõsségtõl, de ez idõvel biztosan változni fog. Nyugodj meg, csak pozitívan állj hozzá! Ha látja, hogy boldog vagy, szerintem hamarosan õ is az lesz veled együtt!
Na ez már mindjárt más hozzáállás. Nekem is voltak ilyen helyzeteim, de utólag belátva elég fiatal voltam akkoriban. Ma már azért tudom, hogy nem szabad feladni. Ezt meg pláne nem. Ne is hagydd magad.
A kérdező hozzászólása: Egyébként nagyon jó , hogy ennyien bátorítotok, és nem fogom hagyni, hogy ez tönkre tegye az életem, megtartom a kis csöpséget, és megvédem az ilyen felelõtlen emberektõl. Ha peddig elkezd nõvekedni a hasam és megenyhül akkor engedni fogom, mert szerintem úgy is megfog változni a helyzet, ha nem most akkor majd 8 hónap múlva. Én csak reménykedem, és megprobálok boldog kismama lenni, majd szeretõ gondoskodó anyuka.
A kérdező hozzászólása: Új fejlemények: tegnap este eldöntöttem, marad a baba és szarom le a férjem egyedül is felnevelem. Õ hazugnak tart, és nem bír velem egy légtérbe3 lenni, de engem már ez nem érdekel, vagy meg enyhül vagy mehet isten hírével....Jövõhéten doki, csináltatok egy képet, és az orra alá dugom, azt ha tetszik neki akkor így járt ha nem akkor ugyszint.
Nem akarlak megbántani, de nem lehet, hogy igazándiból õ már ezt a kapcsolatot sem akarja? Csak fél, ha megszülöd a babát örökre össze lesztek kötve? Mert ha veled akarja leélni az életét, akkor nem hiszem, hogy az az 1-1, 5 év bármin segít...Ezt mindenképp tisztázni kell, hogy biztosan tudd magadnak szülöd v. lesz kivel felnevelned...Mert szerintem túl heves ez az érzelmi reakció tõle és nem biztos, hogy a késõbbiekben változni fog.
A kérdező hozzászólása: Olyan érzésem van, hogy elvetetni õ sem akarja, hanem inkább minden el akarna adni, de azzal nem nyerûn semmit, mert mind elmenne a hitelre, tehát se pénz, se auto, se élet. Nem tudom, kicsit olyan negatív az egész, már nem beszélgetünk róla egy teljes napja, de nem is foglalkozik velem.
Én nagyon sürgõsen elbeszélgetnék a helyedben a férjeddel arról, hogy mégis hogy képzeli ezt... 12 éveéltek együtt, házasok vagytok, megvan mindenetek, ami a baba érkezéséhez kell! Mégis meddig akar várni még? És ha õ is akarta a babát, most miért viselkedik így? Kedves kérdezõ! El ne vetesd a babát, mert ezzel mindenki csak rosszul járna! Benned örökre ott maradna a fájdalom, hogy meggyilkoltad a gyerekedet egy férfi kedvéért, a férjednek pedig sosem nõne be a feje lágya... Annyira hajaz ez a történet egy rokonomék esetére, ha nem baj, megosztom itt: õk is tíz éve voltak házasok, de nem akart jönni a baba. Aztán amikor mégis sikerült, a férj teljesen bepánikolt, hogy õ még nem készült fel rá, és rávette a nagynéném, hogy vetessék el a gyereket. Azzal jött, hogy úgysem tudnák eltartani, meg hogy nagynéném túl öreg már a gyerekhez! Akkor a nagynéném már 35 éves volt, az orvosa jól össze is szidta, hogy éveken át nyavalygott a gyerek miatt, most meg elveteti... A történet vége: a pasi három évvel késõbb rájött, hogy mégis kell neki egy gyerek, és lelépett egy 20 éves lánnyal, aki elsõ szóra teherbe esett! A nagynéném meg azóta is bánja, hogy akkor olyan hülye volt. Most 50 éves, se kutyája, se macskája, egyedül él, és nagyon magányos... Ne akarj egy ugyanilyen élet írta történet fõhõse lenni!
A kérdező hozzászólása: Sajnos elég rossz a helyzett még mi8ndig, most már elmondtam neki, és véget vettek ennek az egésznek, de nem merem elvetetni, peddig tudom, h oyg ezzel megváltozna minden, csak az én részemrõl örökre és nagyon rosszul végzõdne. Nem tudja elfogadni azt, hogy egy baba lapul a méhembe, nagyon fáj neki, hogy úgy érzi én becsaptam õt, és nem akarja ezt az egészet már. Nagyon sírtunk tegnap, és sajnos semmi esélyét nem látom annak, hogy ez a helyzet megváltozna. Talán jobb lenne, ha nem lenne....de félek ha elveszitem qakkor mindkettõjüket elveszítem!
A férfiak hozzáállásáról csak annyit: Mi 7 éve vagyunk együtt és három évet próbálkoztunk sikertelenül. Mûtöttek, havonta kétszer jártam kezelésre, csináltam szerintem vagy 60 negatív tesztet. A férjem teljesen együtt érzett velem, õ is ki volt akadva, hogy nem jön össze. Aztán egyszer, amikor már feladtuk nem jött meg, csináltam egy tesztet és ott volt a 2. csík. Soha olyan boldog nem voltam életemben, felébresztettem a páromat, hogy õ is örüljön erre annyit mondott, hogy "most komolyan ezért ébresztettél fel"?...., pedig õ akarta. A terhesség vége felé, a 32. héten rángattam el egy UH-ra, na akkor jött rá, hogy itt gyerek van. Nehéz a felfogásuk, azt hiszik, hogy vége az életnek, mostmár csak a gyerek, a robot, a meló..., ez az elsõ pár hónapban így is van, de amint nagyobb lesz újra minden visszaáll a régi kerékvágásba, átalakulnak a programok, az igaz, de ez nem feltétlenül rossz. És a férjem imádja a lányát, rajong érte, a lányom pedig úgy néz rá, mint egy istenre!:-) Én a helyedben határozott lennék, nehogymár rejtegesd az örömöd, meg idegeskedj miatta. Mit várt, 40 évesen fogsz szülni? 12 év együttélés után szerinte mi következik, kutya? Így is 50 éves leszel, mikor a gyereked érettségizik. Én a helyedben megmondanám, hogy mehet, ha nem akarja a gyereket, ha szeret úgyis marad, ha nem akkor jobb, ha még az elején ez kiderül. De szerintem csak idõ kell neki, ne tutyujgasd, mert akkor tényleg elhiszi, hogy õ mekkora szerencsétlen, mert ráerõszakolnak egy gyereket. Sugározz, a kismamák gyönyörûek, boldogok, ne menekülj melankóliába, hiszen ott növekszik benned egy élet, ennél nincs szebb dolog a világon!:-) A férjed pedig majd eldönti, hogy veled akar-e tartani. Fel a fejjel és garatulálok a babához!:-)
Szia! Mi 9 év után döntöttünk úgy, hogyjöhet a baba, de igazából mi sem tudtuk még akkor mit akarunk.belevágtunk mondván, hogy egyszer el kell kezdeni.3hónap múlva jött a két csíkocsak..én épp akkor válltottam munkahelyet pár hete mikor kiderült.Mondanom semkellett, hogy betjtunk mi lesz ha kirugnak vagy bármi..Totál kétségbe estünk-én is.Nem tudtuk örüljünk vagy ne, pedig mi akartuk.aztán eltellt kb egy hét és kirúgtak.Elõször nagyon rossz érzés volt, de aztán rájöttem lehet a sors akarta így és elkezdtem máshogy nézni a dolgokat.Találtammásik munkát ahová már kismamaként vettek fel.A párom az elején láttam rajta nem akarja tudomásul venni az állapotomat.Nem szólt egy szót sem-nálunk szóba semjött az abortusz, de láttam rajta, hogy nincs velem.Mondta idõ kell még.Elkezdtem magándokihoz járni és egyszer megemlítettem neki, hogy járnak kispapák is és nincs e kedve eljönni.Eljött , de meglepõdött mikor behívták õt is.Akkor még csak ultrahangoztak-hasi.Na és kb onnatól kezdtem el érezni mikor látta a babát(elõtte is látta felvételrõl, de az nem volt olyan nagy élmény)mint mikor látta, hogy a hasamon húzgálja a doki az uh gépet és ott a baba bennt.Onnantól kezdve jobban várta az orvosi vizsgálatokat mint én sztem.De a mai napig nem egy simogatós alkatu apuka, persze ráteszi a kezét a hasamra mikor kérem de magától olyan mintha félne tõle.Attól függetlenül ha bezséd témára kerül a sor akkor bûszkén beszél a fiáról, sõt én elkezdtem neki a pampers.hu-ról küldözgetni a hetek leírását, hoghy mikor mi történik a babával, hogy fejlõdik .És mikor kiamaradt rámszólt, hogy mért nem küldömmár...de magától nem lépne rá az oldalra.Így rájöttem érdekli a téma csak át kell a cikket küldeni neki.Próbáld ki te is majd, de még várj vele hagy ülepedjen kicsit nála.Mikor elkezdtünk vásárolgatni iagzá olyan félidõsen akkor láttam egyre lelkesebb, de mégis a multkor bevallotta, hogy igazából akkor fogja érezni az apává válást ha már kint lesz a kicsi.Nekem anyum is mondta ne akarjam kényszeríteni semmire , majd magától belejön.ELlenezte az apás szülést mikor elkezdett velem dokihoz járni a második alkalommal õ nyilatkozott a dokinak úgy, hogy az lesz én is meglepõdtem.Szval hidd el nekik sokkal nehezebb megemészteni ezt a dolgot mint egy nõnek, mi változunk végig és érezzük a testünkön a változást õk esetleg látják de nem tudják elképzelni milyen érzés.A te terhességed még nagyon korai gondolom nemrég derült ki, nekünk hónapok telltek el mikor érzetem kezd felengedni és már nem azt nézi mikor megy el a baba-ez volt a félelme...Most az, mikor lesz a szülés, mert már csak másfél hét van és farosak vagyunk, ráadásul pl eddig én nem kívántam a sexet most meg iszonyatosan , õ meg nem mer hozzám nyúlni már.Értésemre adta.Szval elég nehéz a dolog de már nem sok van és hidd el a te férjed is lenyugszik.Tényleg rossz, hogy begubózik de ne hagyd neki.Menjetek el kirándulni hétvégén vagy moziba kapcsolódjatok ki-legyetek együtt most még megtehetitek és rajtad sem látszik külsõleg semmi..ha érzi vele vagy akkor nemlesz semmi gond, de ha nem törõdsz vele elfordul végleg és akkor van a baj, ne engedd odáig a dolgot el.És ezt most komolyan mondom, amikor érzed jól érzi magát akkor finoman hozd fel neki a témát és monddmeg attól, hogy nem beszéltek róla az õ kis mazsija ott figyel a pocidban és érez mindent amit te.És ez komoly, sokan azt hiszik ez csak közhely de nem én 28hetesen 4ds uhangon döbbentem mennyire érez mindent.aludt a ababa de mikor megírintettem a hasamat elmosolygott vagy fintorgott vagy mozdult..szval tényleg érez mindent és ezt ilyen piciként is.ne hallgassatok egymás mellett, csináljatok közös vacsikat mindig ahol megbeszélitek a napot és ne szóljon csak a gyerekrõl.te meg ne idegeskedj , mert az tényleg nem tesz jót.bízom benne hamar átjuttok ezen a hullámvölgyön és mikor már tényleg közeledik a vége a férjed lesz a legbüszkébb apa hidd el.38-39hetes kismama
Én eddig kétszer voltam terhes, mindkettõ vetéléssel végzõdött elég kicsi korukban, mire dokihoz jutottam, már csak a vetélés tényét tudta megállapítani. :( Az elsõ az elsõ komoly kapcsolatomban történt, a barátom, aki egy éven belül gyereket akart tõlem, mikor megtudta, hogy gyerek lesz, csak annyit mondott: "És az abortusz, az nagyon fáj?" Abban a pillanatban szakítottam vele... A második egy elszakadt gumi miatt történt, a mostani párommal, aki immár a férjem. Fél éve voltunk még csak együtt, a szeme elõtt játszódott le az egész. Soha nem felejtem el az arcát: elsõ pillanatban õ is kijelentette, hogy el kell vetetnem, mert õ még nem készült fel rá. (És én harmadéves egyetemistaként? Ehhez képest vállaltam volna már akkor is...) Aztán a természet intézkedett... Szerintem ilyenkor minden férfi megretten, idõ kell nekik, mire felfogják az egészet. Adj neki idõt, és nem lesz semmi baj! :) Innen úgy tûnik, hogy jó helye lesz nálatok a babának! Kitartás! :)
Nyugodj meg .Ezek természetes gondolatok . Ha megbeszéltétek , hogy legyen baba akkor nagy baj nincs . Õ még nem érez semmit , nem tudja mi lesz , hogy lesz.Az én párom szeretett volna gyereket , vártuk , terveztük , de igazából akkor tudott örülni mikor megszületett.Addig nem volt neki kézzel fogható , õ nem érezte azt amit én ... Legyél a férjeddel elfogadó, kényeztesd , éreztesd vele hogy szereted és tudod hogy majd jó apa lezs.De ne csak a terheségrõl és a babáról lehessen veled beszélni.Kérdezd meg ha hazaér hogy milyen napja volt(és hallgasd is végig) meg ilyenek... Minden jót nektek !
Szia. Szoról szóra ezt mondta nekem is a párom, hogy egyik szeme sír, a másik nevet, mikor megtudta, hogy baba lesz. Mi nem élünk együtt, és megmondtam neki, hogy én vállalom a babát, ha kell egyedül is. Pár napig nem beszéltem vele, mert bántott a hozzáállása, de aztán jött, kérte beszéljük meg, és azóta nagyon lelkes, alig várja, hogy megszülessen. Nála az volt a gond, hogy már van két gyereke a volt feleségétõl, és félt bevállalni egy harmadikat. Csak azért írom le, hogy amint halad elõre a terhességed, látja nõni a pocakod, látja uh-on a babát, szerintem a te férjed is egyre lelkesebb lesz.
A kérdező hozzászólása: Anyuméknál élünk, egy szobában a hely sem adatott meg a gyermekválallásra, a célunk 1 1 1/2 éven belül egy pici könnyû szerkezetes házikó itt a telken mert vidéken élünk. de hitelbe nem akatunk menni, mert így is fizetünk 3-at. elég nehéz, de úgy még nem volt, hogy ne legyen valami. ezzel felelõség szakad a hátára, én is megértem az aggodalmát, de miért nem tartja magába, mások elõtt csak éppen megemlíti a babát, és boldog de elõttem más arcát mutatja.Becsapva érzi magát.
A kérdező hozzászólása: A babát mindenféleképpen megtartjuk, mert nem kockáztatok. Azzal nem csak a babámat veszíteném el, hanem a férjemet is, mert tuodm, hogy meggyülölném, és ezt mondtam is neki, õ peddig azt mondta, hogy õ is szeretne de az egyik neve sír a másik nevet, és félt késalá küldeni, mert mi van ha többet nem lehet. Nem a gyerekévvel van elfoglalva hanem az életével, hogy õ már élt 27 évet és innentõl kezdve vége....hát teljesen kibukott.
A kérdező hozzászólása: Félek boldog lenni, mert amikor elhagytam a fogamzásgátlott(11év után)azért hogy tisztuljak és 9 honapig nagyon vágytam a gyerekre még én is úgy gondoltam, hogy ha törik ha szakad de egyedül is felnevelném. De az elmúlt hónapba már én sem akartam, mert az egésztõl elvette a kedvem, és pont most mikkor belenyugodtam az egészbe lettem babás, elsõre.....annyira kétségbe vagyok esve. Nem értem, hogy miért csinálja velem ezt az élet, miért kell nekem elviselnem azt, hogy a másik fél ilyen elenséges. Szeretem...ennyi, de nagyon idegesít, hogy még csk megsem erõlteti magát, hogy elrejtse az érzelmeit.
31 évesen màr megengedhetsz böven magadnak egy babàt.ha neked ez öröm hàt tartsd meg.nem ajànlom hogy elvetesd, mert egy életen àt azon fogsz szenvedni.a pàrod is korban ott van hogy feltudjon nevelni egy babàt.de ha ö maga mondja hogy ne... nem tartom szépnek.tartsd meg a babàt, ha megszületik szerintem ugyis kelleni fog neki, megutàlni ha ezért megutàlna, hàt akkorr nem is férfi . tudod nem vagy màr tini, ha mégsem akar semmit, elkellhagyi, menj az anyukàdhoz, tesodhoz, stb àtmenetileg, mig nem talàlsz egy olyan férfit aki megérdemel téged.de ne vetesd el a babàt.valahogy ugy is lesz!!!!!!inkàbb a férfit veszitsd el mint a babàt.31 vagy:mégegyszer irom, nem kislàny, és ha elveteted a babàt lehet sose lesz neked többé, és lehet hogy akkor se fog életre szolni a kapcsolatod, én megtartanàm, és nem idegeskednék, söt ha màr most ilyen, a szülésig menj el rokonaidhoz, ha keres akkor szeret, ha nem akkor tudod mi van.de ülj le vele és monnd el mit gondolsz.hisz az ö gyereke van a szived alatt.ne félj beszélni!!!!!
A kérdező hozzászólása: Sajnos semmi javulás a kapcsolatunkban, már nincs jele annak sem, hogy én érdeklem. Peddig az ember nem számít egy ilyen gusztustalan hozzáállásra ennyi év eltõltése után. Reggel egy tényleg nagyon minimális halvány pirosas folyást tapasztaltam ami már megvolt száradva a tisztaságin. Félek, hogy korrai vetélésem lesz, a hasam egy kicsit érzékenyebb, erõsebb a megakar jönni érzés, mint az elmúlt napokban. Bár nincs most csak a normális folyásom ami eddig volt, de annyira félek hogy elveszitem a babám. Azt mondja az ember, hogy érdekli, hogy mi van velem, de a gyerek most totál nem foglalkoztatja, jó fej! Én belekényszeríte, ebbe az egészbe, és annyi minden van a fejébe, hogy inkább nem mondja mert megsértene. Elõrébb hozom a találkozott a dokival, és elmondok neki mindent, nem fog örülni neki. Holnap délután megyek, remélem addig nem lesz baj.
Most is be vagy állva? Mert hogy a 3. mondat értelmezhetetlen.
és vitt be? :D
A kérdező hozzászólása: Egyszer kijött a szobájából, akkor felcsillant bennem egy reménysugár . De csak kulázni ment ! :(


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!