Találatok a következő kifejezésre: Ha a az esküvő alatt (3 db)

Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?

Legjobb válasz: A magyarok meg paprikát/paradicsomot.

A magyarok meg paprikát/paradicsomot.
hááát vazzee! :DDDDDD ...és ha a kukoricaolaj kukoricából készül, akkor a babaolaj.....?
tegnap 22:02 háhh ez ge.i jó volt xd
nyeheeehee:DxD jajaa tegnap 22:??:DxD
És ha a májkrémben máj van, akkor a fogkrémben??????
A négerek meg p.naszõr, mer unatkoznak?

Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?

Legjobb válasz: A mexikóiak válás elõtt dobálják a kaktuszt. Ha súlyos a helyzet, cserepeset.

A mexikóiak válás elõtt dobálják a kaktuszt. Ha súlyos a helyzet, cserepeset.
Aha, a cigányok meg trágárabbnál trágárabb szavakat. :PP Jól van, meg se szólaltam (A)
Igen. A németek meg sört locsolnak, az angolok teát, a kubaiak szivart dobálnak, a spanyolok meg bikákat.
Igen.
nincsenek hülye kérdések csakhülye emberek
Kérdezz mexikóit!Vagy aki volt már Mexikóban esküvõn:D
Ha a magyarok a fórumokon hülyeséget kérdeznek akkor a hülyék meg magyarságokat válaszolnak?
azok emberi lábakat... sztem a mexikóiak ugróbabot dobálnak :/
az ukránok meg golyót? és a kannibálok? :)
Kukoricát. :)
Babot :)
Házasodj Mexikóban, majd meg tudod. (Egyébként a magyarok pénzt dobálnak az esküvõn, erre gondoltál-e ?)
Nem kukoricát? :D

Ti hozzámennétek párotokhoz, ha az esküvő előtt bevallja, hogy megcsalt titeket a kapcsolatotok alatt?

Persze megígérve, hogy a házassági kötelék már köti ?t is. S soha többé nem fog megcsalni. Lehet ennek hinni? Vagy kutyából nem lesz szalonna?

Legjobb válasz: szerintem te is tudod a választ...

szerintem te is tudod a választ...
Nem, egy papír nem jelent semmit, ha elõtte nem tisztelt, akkor a házasságban se fog. Kicsit röhejes kifogással jön, hogy az vissza fogja fogni, az érzései nem fogták vissza?
Én nem tudnék.
Én nem mennék hozzá!Ezzel nálam már eljátszotta volna a bizalmat, amit a házasság sem hozna vissza!És ahogy te mondtad, kotyából nem lesz szalonna!Ha egyszer megtette, mi a garancia, hogy többé nem fogja?És úgy belemenni egy házasságba, hogy nincs meg az alapvetõ kölcsönös bizalom, szerintem elég nagy felelõtlenség lenne! Én azt tanácsolom, hogy ha nem akarod rögtön kidobni, a házasséggal azért mindenképp várjuatok%aztán ha esetleg idõ közben bebízonyítja, hogy képes hûséges lenni és te is képes leszel neki megbocsájtani ezt a baklövést, akkor esetleg visszatérhettek az esküvõ kérdésre!
Dehogy mennék! Lehet hogy adnék neki idõt, hogy bizonyítson, aztán majd kiderül. De a bizalomnak lõttek, azt biztos! És valaki ne egy papír miatt legyen hûséges, hanem azért mert azt érzi hogy annak kell lennie.
Nem.
Nem mennék hozzá.
ez attól függ ha nagyon szeretném...
En szemely szerint ugy gondolom, hogy ha valaki megcsal valaki annak oka van. Felre ne erts nem azt mondom, hogy valaki hibas, hanem azt, hogy annak oka van. Most gondolkodj el azon, hogy ez az ok megszunt? Mert ha nem akkor megint megfog csalni. Sokan ujrakezdik a kapcsolatot anelkul, hogy az az ok ami miatt szetmentek megszunt volna es ismet megvan a baj. A masik dolog amire figyelni kell az az, hogy o mennyire valtozott meg a szemedben ezzel amit tett. Mert ha valaki megcsal valakit es elmondja akkor azzal a masikra is atrak egy "terhet" amit cipelnie kell elete vegeig. Konnyebb ugy cipelni ezt a terhet ha nem kell szembenezni azzal az emberrel nap mint nap aki radakasztotta.
Hozzámennék. Nem véletlenül volt olyan lelkiismeretfurdalása, hogy bevallotta. Ha a késõbbiekben is meg akarna csalni, akkor hülye lenne elmondani. Másrészrõl én hiszem, hogy mindenki követhet el hibákat, emberek vagyunk, nem gépek.
Nem. Nálam egyszer lehet ilyet eljátszani, aztán szevasz. A kapcsolat nem "köti" õt, de a házasság igen? Ha belegondolsz, gyakorlatilag nincs különbség a kettõ között, pláne akkor, ha az esküvõ elõtt már együtt éltetek. Tehát, mi a garancia arra, hogy nem fog megcsalni, miután összeházasodtatok?
Szerintem nem késõ, hogy otthagyd. Ha nem tudod tisztelni, akkor nincs értelme a házasságnak. Én otthagynám a helyedben.
NEM. számomra ez teljesen ellent mondana ez elmúlt 4, 5 évünknek. Ez esetben nem látnám értelmét a folytatásnak...
18.48: ha hozzáteszed, hogy átlagemberek esetében, akkor igaz. Egy minden tekintetben átlagos ember - márpedig az embere zöme az - valóban nem tud már 30-35 fölött sem változni, vagy csak nagyon-nagyon nehezen, mert rigiddé válik a személyisége. Kérdezõ: ne keseredj el. "Az utólagos bölcsesség egzakt tudomány." Utólag már olyan sokan tudjuk, hogy mit kellett volna tenni annak idején. De ha visszamennénk az idõbe, akkor nem a mai eszünkkel élnénk ott, hanem az akkorival - tehát újra ugyanazt a hibát követnénk el. A mai eszeddel tudod, de az akkorival nem tudtad. És? Ez a tanulás és a fejlõdés lényege: ma már értetebben látod a dolgokat. Ne legyél magadhoz ennyire szigorú. A botlásokat, a hibákat magunknak ( = nekünk, magunk felé) is meg kell tudnunk bocsátani, ahhoz, hogy változni tudjunk, és továbbléphessünk. Ugye? :)
Nem, soha. Kutyából nem lesz szalonna.
Figyelj, hoztál egy döntést.Akkor és ott kellett volna pontot tenni mindenre most már késõ bánat, lehet ha elválsz akkor meg azt bánod meg. Azért én azt kívánom maradjatok együtt és még többet beszélgessetek , legyetek boldogok(világbéke stb)
A kérdező hozzászólása: A dögösséget viccnek szántam. :-) De egyébként sem tartom magam egy bányarémnek. Szerencsémre sosem voltam az. Alapvetõen volna rám "igény". Hogy ilyen rondán fogalmazzak. De itt most tényleg nem ez a lényeg. Nem azért mennék el, mert vár rám "kint" valaki. Hanem azért, mert nagyon megbántott ezzel a férjem, ráadásul sajnos volna igénye más nõre is mellettem. Nem mellesleg senkihez sem volt korábban hûséges. A megcsalás nála önbizalomhiány kérdése, mint a párterápián ez kiderült. Õt jelenleg tényleg csak a házassági hûségeskü tartja vissza, és talán lehet, hogy a megbántottságom is némileg. (Feltéve, ha tényleg visszatartja.) Ez persze lehet, hogy elég kell legyen, de az én szemembõl a szálkát még nem sikerült kioperálni, sajnos. :-( Ami az önbizalomhiányát illeti, úgy érzem, amit tudtam megtettem az évek alatt (rengeteg beszélgetés, dicséret, stb.) Többet nem tudok tenni, ez már világos számomra. Egyszerûen nincs rá több képességem. A többit neki kell hozzáadnia (lehetõleg anélkül, hogy más nõhöz húzna...) Ja, s mégcsak azt sem mondanám, hogy nem szexelünk eleget vagy elég "jól". Rajtam nem múlik rendszerint. Sõt, inkább én vagyok néha hanyagolva, fáradságra hivatkozva, (de nem vészes). Nekem konkrétan az hiányzik, hogy szálka nélkül szerethessek és viszontszeressenek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez már így nem fog menni. Válaszaitokból ítélve, elég nagy százalékban másképp döntöttetek volna, mint én anno. Valószínûleg okosabban. :-((
Egyébként egy dögös 40-es vagyok. :-) Miért kérdezed a korom? Dögös?:D Az mit jelent nálad hogy dögös? Amúgy azért kérdeztem mert hogy ha változtatni akarsz akkor még nem késõ de 50 hez közelítve már nehezebb lenne újra kezdened, sõt én azt mondom hogy 45 felett az emberek képtelenek változtatni a dolgokon és inkább benne maradnak a fo.sban...többnyire.... én most lépnék a helyedben ha esetleg arra adod a fejed hogy kilépsz ebbõl, pláne ha még dögösnek is érzed magad akkor én most tenném meg a lépést...de persze ezt neked kell tudni
nem. ez egyértelmû
A kérdező hozzászólása: Szándékosan nem ezzel kezdtem a kérdést. Hogy általában mit gondolnak ilyesmirõl az emberek, arra voltam kíváncsi. Õszinteség kontra megcsalás? Ami az én életemet illeti, folyamatosan mérlegelek (sajnos), s igen, igazatok van. Pár éve voltunk párterápián is. Akkor jó volt, de egy ideje már nem járunk (nincs rá ideje...). Nálam meg vissza tért a szálka. Éppen ezért vacilálok. Tudom, hogy nem tudjátok helyettem eldönteni, de sokáig magamban tartottam, és ezért tényleg nem tudom, mi errõl a közvélemény. A sírig tartó kapcsolatban biztosan vannak buktatók, ha ezt nézzük, ez van a mérleg egyik oldalán. A másik oldalon viszont a csalódottságom, és ezzel együtt a saját boldogságom, ill. boldogtalanságom. Õ állítólag szeret meg minden. De tudom pontosan, hogy hiányzik neki más nõ. Nem konkrét nõ, csak más nõ. Bevallotta, szoktunk ugyanis beszélgetni. Egyébként egy dögös 40-es vagyok. :-) Miért kérdezed a korom?
Menjetek el párterápiára.
NEM! akinek egyszer volt pofája megtenni, annak lesz késõbb is bõr a képén hozzá......
ja akkor ezzel kellett volna kezdened a kérdést....hát akkor szerintem itt már bocsi hogy ezt mondom de nincs vissza út...ha te évek múlva is ezt érzed akkor szerintem nincs mirõl beszélni sajnos...mert ez a szálka mindig ott lesz benned én úgy gondolom...mérlegelned kell hogy vagy elhagyod és tiszta lappal kezdesz egy másik kapcsolatot vagy maradsz ebben és megpróbálsz boldognak látszani miközben belül meg szenvedsz... mennyi idõs vagy ha szabad kérdeznem??
A kérdező hozzászólása: Kár, hogy nem ismertem még ezt az oldalt pár évvel ezelõtt. Én hozzámentem ugyanis. De nem tudtam errõl beszélni senkivel. Teljesen össze voltam zavarodva, ráadásul az esküvõ elõtt 1 héttel szólt csak. Már nagyon kellemetlen lett volna visszacsinálni mindent (násznép, foglalások stb.). Azt sem tudtam, mit gondoljak. Hittem is, meg nem is. A házasság végülis hûségeskü is, bár a szimpla kapcsolatban is elítélem a hûtlenséget. De mégis szerettem õt annyira, hogy inkább azt értékeltem, hogy õszinte volt. Csak késõbb jöttem rá, hogy nagyjából sarokba is állított ezzel az 1 hetes gondolkodási idõvel. Vagy annyi se volt tán. Szörnyû volt, hogy az esküvõn boldognak kellett látszódjak, pedig belül sírtam. Így utólag - bár tényleg nem csalt meg, tudtommal - nagyon megbánta a korábbi félrelépését (mint utólag megtudtam, nem csak miattam, hanem mert csalódott a másik nõben...), úgy látom, hogy rosszul döntöttem, mert annyira fáj. Azt hiszem, nem tudtam megbocsátani neki. Most meg azon agyalok, elrontottam-e annyira, hogy elváljak-e. Soha sem fogok megbízni már benne, soha nem lesz nekünk igazán ideális kapcsolatunk emiatt. Évek teltek el azóta.
Nn biztos halasztanám az esküvõt ilyen helyzetben. Sajnos jártam már így, és ha az exem vissza akarna jönni, talán adnék is neki esélyt, hogy visszahódítson. De sok idõnek el kellene telnie ahhoz, hogy bízzak benne...nagyon soknak. 24/n
Én hozzámennék. Õszinte volt, pedig simán el is titkolhatta volna, mégis tiszta lappal akar indulni. Ha túl vagy a sértõdöttségen és átgondolod tiszta fejjel az egészet, akkor fogsz jó döntést hozni, nem akkor, amikor ki vagy borulva. Szereted? Õ álmaid férfija? Akkor meg ne hallgass másokra, csakis saját magadra. Tudod ez egy undorító világ, úton útfélen k.urvákba botlik az ember és hazudik az a férfi, aki akár csak gondolatban, de hosszú évek után nem csalta meg még a párját. Maradj meg nõnek, legyen tartásod, ne akarj bosszút állni, ne féltékenykedj, csak közöld vele, hogy nincs több dobása, hidd el, ha szeret, a tenyeredbõl fog enni. A bosszúhadjárat, az állandó vita és a múlt felemlegetése megmérgez egy kapcsolatot és téged is elcsúfít. Ha meg tudsz bocsátani, akkor menj hozzá, várhatsz még évekig másra, hidd el, az sem lesz különb, hiszen férfi. Persze hülyeség általánosítani, de vannak az õszinte férfiak és vannak, akik mindig azt mondják, amit hallani akarsz. Minket, nõket sem lehet megfejteni, de õket mégnehezebb.
A kérdező hozzászólása: Garancia nincs ilyesmire. Értem mirõl beszéltek. Azt is amit te mondasz, kedves 23-as.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!