Találatok a következő kifejezésre: Húgom el szállva magától (1 db)

Húgom el van szállva magától. Mit csináljak hogy újra a régi legyen?

Borzasztóan érzem magam mióta a húgom azt hiszi,? már nagylány. 12 éves,és hát elég szép,csinos,fejlett lány.És ugye megnézegetik a fiúk.És ? most el van szállva magától.Divat lett az EMO,azt sem tudja mi az,de ? EMO-girl. :s csúnyán beszél,persze csak mikor anyáék nincsenek itthon.Ha itthon vannak olyankor áldott jó gyerek.Ezért anyáék nem is hisznek nekem.Hajnalokig ült az msn-en,na azt le is töröltem,de csak rosszabb lett,azóta chat-el.Én 19 éves vok,eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk,de ez nagyon durvába fordult.Visszadumál,régen sosem mert ilyet csinálni.Szót fogadott.A telefonjában láttam,hogy 3 számra is "szerelmes sms"-eket küld.SEGÍTENETEK KELL!!! Mit tegyek??

Legjobb válasz: Szerintem nyugodj meg es ne szolj bele mert kamasz de a legjobb lenne ha anyukadek es te egy picit elbeszelgetnetek vele nehogy valami hujeseget csinaljon tudod ezek a ma fiatalok :))

komolyan mintha a nõvéremet hallanám!! :@ 12 évesen ez a normál benne van a korban mit vársz tölle!! Az én nõvérem is vmi ilyesmi és komolyan egyre jobban kezdem megutálni!én tesómék is szokták olvasgatni az sms-eimet én naon ki tok rájuk akadni volt már olyan h az msn-emen beszél az eggyik sráccal az én nevembe aztán meg kérdeztem h honnan ismerjük egymást!Szerintem gyorsan szokj le errõl mert nem lesz semeik õtöknek jó
A kérdező hozzászólása: Míg én pici vtam, anya nem dolgozott, csak másodállásban, mikor apa vot itthon.Amúgy 13 éves korom óta fõzök, mosok, takarítok...
Szerintem nyugodj meg es ne szolj bele mert kamasz de a legjobb lenne ha anyukadek es te egy picit elbeszelgetnetek vele nehogy valami hujeseget csinaljon tudod ezek a ma fiatalok :) )
A kérdező hozzászólása: Elfelejtettem mondani, hogy lány vagyok, és eddig az egyik legjobb barátnõm volt a kiscsaj...
Nem rossz módszer, gyakorolhatsz elõre a te anyaságodra. Most már csak azt nem értem, neked hogyan sikerült felnõböd, ki volt a te pótanyud, mert az akkor 6-10 éves hugid nem lehetett. Hidd el nem bántani akarunk, csak segíteni. Minél inkább tiltod és rátelepszel, annál inkább lázad és menekül. Hatalmas falakat lehet így 2 ember közé építeni, akár pár hét, 1-2 hónap alatt. Mondjuk ne okold magad, felnõtt, tapasztalt anyukák is elkövetik ezt a hibát kamaszok nevelése során. És azután az egész egy állóháborúvá alakul :s Inkább próbáld õt megérteni és újra jó barátságot kialakítani vele. Ha a bizalom megvan, finoman tudod majd a jobb irányba terelgetni. Amúgy meg csak reménykedhetsz, hogy semmi visszafordíthatatlan nem történik vele addig, mire ezt kinövi.
A kérdező hozzászólása: Úgyhogy ne csodálkozz azon, hogy átvettem anya szerepét...
A kérdező hozzászólása: A szüleink? Pékek, és napi 12 órát dolgoznak a hét 6 napján, hogy nekünk mindenünk meglegyen!!!!
Nem várhatod el tõle, hogy olyan legyen, mint régen. Õ már soha nem lesz az a tündibündi kislány, aki volt. Akár tetszik, akár nem, õ már nem gyerek, saját vágyai és döntései vannak. Neked nem voltak gondjaid a kamaszodással? 12 évesen én is hasonló voltam, ma sem vagyok egy angyal, de a fiatalok 80%-a ezerszer rosszabb, mint én. A húgod se olyan durva eset, hidd el, pár év múlva sztem jókat röhög majd ezen az emó korszakán. És milyen hülyeség már, hogy letörlöd az MSN-jét, meg hogy megtiltod hogy hajnalig intertezzen. Akkor meg hajnalban ordít. Mindenestere egy megszívlelendõ tanács: HA AZ ENGEDÉLYE NÉLKÜL OLVASOD A TELEFONJÁT MEG A MAGÁNÜGYEIT, AZONNAL HAGYD ABBA, MERT HA MEGTUDJA KURVA IDEGES LESZ ÉS OKKAL!!! szentem azzal van a fõ gond, hogy te abszolút nem érted meg õt! a szüleitek amúgy hol vannak?
Neked sem volt könnyû kamaszodni, neki sem az. Most van abban a korban, hogy keresi önmagát. Sajnos úgy érzem, te meg átvetted anyukátok szerepét és te akarod nevelni a kicsit. Sokban igazad van, de így nem tudsz segíteni neki. Inkább lázadást érsz el vele. Ha akapcsolatotok jó volt eddig, akkor ahhoz kellene visszatérni. Sokat beszélgetni vele. Pl. miért is vonzza az az EMO? Meg ilyesmi. Akár el is mehetsz vele koncertre meg ilyenek, hogy lássa, te nem undorodsz az õ életétõl, csak neked más a világképed. Idõvel lehiggad majd és minden újra helyrejön köztetek. A megnevelését meg bízd anyukátokra.
Szerintem van egy nagy elõnyöd ebbõl a dologból: ha neked lesznek gyerekeid, a kamaszkorukat már könnyedén fogod venni...:) Igazuk van az elõttem szólóknak. Az a helyzet, hogy mégha anyja helyett anyja is vagy a hugodnak, nem ez a jó út hogy "jó útra térítsd". Ne avatkozz bele ennyire a magánéletébe!!!! Ez az egyik legfontosabb most neki - az õ saját ügyeit akarja megoldani õ saját maga, mint egy felnõtt, és lázad ha nem annak kezelik. Ma még EMO, holnap meg valami egészen más... és ez is normális lesz!! Mindent ki kell próbálni, mert jelenleg halvány fogalma sincs, ki is õ maga valójában. Legyél a barátja, ahogy eddig, és gondolom nem azért voltál, mert "szót fogadott". Ilyennek is el kell õt fogadni, megérteni, átvészelni ezt az idõszakot, és hidd el, ha majd kicsit idõsebb lesz, megtérül ez a barátság!! Itt most nagyon rajtad áll, hogy késõbb mennyire lesz szoros a kapcsolatotok. És ha a hajnalig az msn-en ül, akkor mi történik? Ha tanul, ha nem cigizik, ha nem drogozik, nem hajnalban jön haza.. Ebben a korban annyira fontos a kommunikáció!!! Igaz, még csak 12, de legyél mellette, mert ha nem lázad ellened is, akkor legalább te tudod majd befolyásolni a "jó irányba", de nem "megmondani neki a frankót", ha már neked jutott ez a feladat.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

16 évesen semmi esélyem elköltözni itthonról, kiszabadulni ebből a közegből ami itthon körül vesz?

Egyre rosszabbul érzem magam itthon. A családom unalmas, otthonülős, soha nem megyünk sehova. A testvéremmel egyenesen utáljuk egymást, az apámmal nem vagyok jóba, az anyám totál burokban nevel, de ő az egyetlen itthon, akivel beszélni tudok, csak az anyám meg nem túl egészséges, és gyakran aggódok is miatta.
Én nem érzem itthon jól magam, szeretnék már más közegben élni, ha kell egyedül, de elköltözni valahova, hogy boldogabb lehessek, és szabadabb életem legyen.
Csak az a baj, hogy 16 éves vagyok, még iskolába járok, munkám a közeljövőben biztos nem lesz amiből eltartsam magam.
Semmi esélyem megszabadulni ezektől a körülményektől? Komolyan még hosszú évekig el kell ezt viselnem?
+ attól is aggódok, hogy ha esetleg az anyámat egyszer csak elveszteném mialatt még itt élek, akkor mi lesz, ha a házban csak vele vagyok jóban.

7

Miért változtathatta meg a férjem a keresztnevét Zoltánról Benettre?

Megdöbentett a hír , megkérdeztem tőle hogy miért változtatta meg , azt mondta hogy megunta a Zoltán keresztnevet , ezért felvette a Benett-et. De én nem hiszem hogy ezért , ráadásul olyan nevet válsztott amit rengetegen adnak gyereknek. A Nővérem kislány óvodájában is 4(!) Benett van.
És amikor mgkeresztelik a gyereket , a gyerek azt a nevet szokja meg , és nem akar másikat , bár halottam olyanokról akik felnőttként megváltoztatták.

16

Byrta vezetéknévhez mit ajánlanátok?

5

Van itt rendör?

A férjem rendör, de az utóbbi idöben arra gyanakszom hogy van valakije. Elmegy 12 órázni, és tegnap este hívtam, mondta már fél 5-kor hogy nem jön haza, maradnia kell reggelig! Nem ez az elsö eset hogy ez van, és meg is változott. Egyenlöre nem akarok veszekedni vele, ha van itt rendör, vagy akinek a társa rendör, az megmondaná nekem hogy van olyam hogy 12 órás szolgálatból 24 lesz?

15

Hogyan tudjak bizni a baratomban, illetve magamban?

2 honapja van egy uj kapcsolatom, ami fantasztikus, minden szabadidonket egyutt toltjuk, a setalunk, osszebujunk, nevetunk, egyszoval minden tokeletes lenne, ha en nem lennek ilyen, hogy mindent tulagyalok.
Elozo kapcsolatom 3 evig tartott, tavkapcsolat, hetvegeket toltottuk csak egyutt. Az akkori baratom folyamatosan nyomta belem, hogy soha nem lesz senkim, aki ugy megbecsul, mint o, mert en elviselhetetlen vagyok, es mar nem szeret velem lenni, illetve o maximalisan meg volt elegedve a heti 2 egyutt toltott nappal, tobbet "nem birt velem". Es mindemellett mint utolag megtudtam mas lanyokkal is akart talalkozgatni vagy lehet talalkozott is.
En ezeket elhittem, sot, elhiszem meg mindig, es borzasztoan felek, hogy egyszer csak megun a baratom, vagy rajon, hogy van nalam ezerszer szebb, jobb, es hogy meg is kaphatna egy ilyen lanyt.
Igy nem is merem magam igazan "beleelni" a kapcsolatunkban, mert szamitok ra, hogy ugysem birja sokaig velem. Raadasul rengeteg lany haverja van, akik szepek, jo az alakjuk, magabiztosak, es meg kitudja milyenek..
Aki hasonlo problemaval kuzdott az hogy oldotta meg? Nem szeretnek a baratom agyara menni az allando "szeretsz?" kerdesekkel, eddig nagyon jol vissza is fogtam magam, de belul meg nagyon felek.
Johetnek akar konyvek is, amiket elolvasva meggyozhetem magam arrol, hogy lehet, hogy jo velem lenni.
Elore is koszonom mindenkinek:)

2

Szóljak anyukámnak mielőtt átjön a barátom?

Vagy csak elég, ha semmiféle bejelentes nélkül átjön. Am meg anyuek nem tudják, hogy van barátom, és egyébként ő az első barátom. Szóval most nagyon parázom.
Ja, van egy kis bökkenő: anyu most nem all szoba velem, mert vmiert besértődött, nem tudom miért, de ez van.

Na, akkor a kérdésem az lenne, hogy szóljak vagy ne mielőtt jön a barátom?

12

Mikor éreztétek azt, hogy felnőttetek? Hány évesen? Mi történt? Miben nyilvánult meg? El vagyok késve ezzel?

Egyre gyakrabban érzem azt hogy már nem hallgatok a szüleimre, megyek a saját fejem után, zavar az, ha megkérdezik hol voltam. Kicsit kritikus szemmel is tudom már őket nézni, hibáikkal, jó tulajdonságaikkal (már egy jó ideje). Kezdem azt érezni hogy most már a saját életemet szeretném élni, elköltözni főként, de sajnos munkanélküli lettem így ez nem lehetséges most (eddig az anyagiak és az egyetem miatt nem volt az). Nagyon hálás vagyok nekik, szeretem őket, de most érzem úgy hogy ennek itt van az ideje. Valahol már ők is szerintem ezt várják. Valahol viszont azt is érzem hogy ennek hamarabb el kellett volna jönnie. El is jött talán, csak mostanság lett volna lehetőség rá. Kicsit azt érzem hogy el vagyok késve, mások már ilyen vagy olyan okból régen elköltöztek, megy az életük stb. Most vagyok 23 éves és arra lennék főként kíváncsi, hogy ezzel le vagyok maradva? Vagyis későn "nőtten fel" ha ezt lehet annak nevezni? Szégyen ez? Előre is köszönöm a válaszokat, történeteket stb. :)

14

Úgy érzem, hogy már nincs értelme az életemnek. Hogyan változtassak ezen?

35 éves vagyok, kétszer voltam házas és két gyerekem van akik nem velem élnek de minden második hétvégén nálam vannak. A második feleségemmel nem váltunk el csak külön élünk de nem szoktunk beszélni. Mióta ők elmentek azóta egyedül vagyok egy nagy házban és nem tudok mit kezdeni magammal, ezért elkezdtem újra kiélni magam de ez sehová sem vezet. Járok bulizni a fiatalabb barátaimmal és fiatalabb lányok után kezdek érdeklődni és olyan hülye vagyok mint fiatalabb koromban. Nincs célom, csak egyik napról a másikra élek és ez baromi unalmas csak nem tudok megváltozni mert nincs kiért. A gyerekeim kedvéért pár napra sikerül de amúgy ha ők elmennek akkor ugyanolyan szar minden. Házassággal úgy vagyok, hogy mindent ki kell próbálni, én kétszer is megtettem de nem jött be úgyhogy többször nem fogok, a munkámmal elvagyok bár mióta nincs feleségem rendszeresen elkések szóval lehet hogy nem sokáig maradok ott. Minden szar. Értelmetlennek érzem az egészet. Mit csináljak, hogy ne menjen el teljesen az eszem?

7

Mit tehetnék, ha a családom folyamatosan lehúz?

Sajnos már gyerekkorom óta én vagyok a "fekete bárány", ugyanis viselkedésben és értékrendben is valahogy kilógok az egész nagy családból. Kislányként amolyan művésztípus voltam, verseket szavaltam, színdarabot írtam és rajzoltam, ráadásul rengeteget olvastam, mióta az eszemet tudom. Ma fiatal felnőttként (21 éves) nyelveket beszélek, egyetemre járok és dolgozok mellette, minden nap próbálok tenni valami azért, hogy előrébb jussak.

Már emiatt mindig megkaptam, hogy ők nem értenek engem, sosem voltak közös témáink és tulajdonképpen még csak meg sem próbáltak úgy tenni, mintha érdekelné őket az én lelkesedésem. A családban senki sem tanult ember, a napi program kb. mindenkinél abból áll, hogy a munkából hazaérve beesnek a tévé vagy számtógép elé, család fiataljai mind 23-24 éves szüzek, akik soha sehova nem jártak el, mert "nem szabad". A családom természetesen abba is folyton belekötött, hogy 18 évesen miért járkálok el ide-oda, miért vannak barátaim, miért nem otthon ülök egész nap, miért önkénteskedem, miért nem bolti eladó akarok lenni, mint a többiek, és úgy tulajdonképpen mit képzelek én magamról, hogy olyan álmaim vannak, mint egy jól fizető munkahely, saját lakás és nagy család?

Sajnos, idegileg egyre jobban kikészít ez az állandó lenézés, kritizálás és bántás. Próbálok nem odafigyelni, de bő két évtized után már nagyon-nagyon sok mindez, folyamatosan hátráltatnak, ahol csak tudnak és mindig azt érzékeltetik velem, hogy rossz vagyok, ráadásul ha nekik nem lesz soha jobb, akkor nekem se legyen... Már szinte hozzám sem szólnak, mindenbe belekötnek itthon, ki sem merem ejteni a számon az egyetem szót, mert máris nekiállnak vitázni, hogy miért járok egyáltalán egyetemre, ha nem tudom fizetni (fizetem, hiszen diákmunkt végzek, de abból le kell adnom még a rezsibe is és mindent magamnak veszek).

Szeretnék előre jutni az életben, de úgy érzem, hogy egyre inkább fladom az egészet. Egyedül a párom miatt tartok még ki, de lassan már minden este sírva alszok el. Mielőtt azt mondanátok, hogy költözzek el, sajnos ez nem lehetséges megoldás, ugyanis még diákmunkát is csak nehezen találtam, állandót már lassan egy éve keresek hiába, és még ha lenne, akkor sem tudnám egyszerre fizetni a tandíjjal....

4

Ha egy 30 éves férfihoz fiatalkorú (legalább 14éves) lányok járnak szexért, abból lehet jogi probléma, bonyodalom?

60

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!