Találatok a következő kifejezésre: Házasságban élek, teljesen (6 db)

Házasságban élek, de teljesen kiégtem. Megtegyem egy másik férfival?

Házasságban élek teljesen kiégtem nem szeretem,de bizonyos okok miatt nem válhatunk el.Megismerkedtem egy férfival...Megtehetném/azt/szeretném is megtenni,de tudom,hogy ekkora b?nt nem lehet, nem szabad elkövetni a házastárssal szemben.Szenvedek és gyötr?dök.A férjem ebb?l semmit sem érez nem tudja és nem tudhatja, nem bántanám meg így soha!De mégis más mit tenne? Önök mit tanácsolnak?

Legjobb válasz: Nem válhatsz el. Az okokat te tudod, de gondolj arra, hogy biztos ezzel az emberrel akarsz megöregedni. Éltek egymás mellett mint két idegen? Undorodni fogsz magadtól és tõle is. Nem éri meg szerintem egy ilyen kapcsolatot tovább folytatni. Elcseszed az életed.

Nem válhatsz el. Az okokat te tudod, de gondolj arra, hogy biztos ezzel az emberrel akarsz megöregedni. Éltek egymás mellett mint két idegen? Undorodni fogsz magadtól és tõle is. Nem éri meg szerintem egy ilyen kapcsolatot tovább folytatni. Elcseszed az életed.
Ha nem akarod megbántani akkor fel sem merülhetett az igen válasz. Az én történetem a következõ: Házasságban éltem közel 10 évig. Úgyanígy gondolkodtam "nem akarom megbántani" nem teszem meg. Nem is tettem meg de rosszabb lett mint volt. Nem tudtam másra gondolni csak a nagy Õ-re. Az én mentsváram egy másik Nõ volt aki elszerette a férjem így el tudtunk válni szépen civakodás nélkül. De hozzáteszem õk már a végleges szakításunk elött 2 évvel már nagyban együtt voltak és valahogy a férjem nem úgy gondolkodott hogy "nem akarom megbántani".
Ha ennyire nyíltan vállalod, hogy nem szereted a férjed és csak bizonyos okok végett nem válsz el tõle akkor nem sok remény van arra, hogy egyszer minden rendbe jön!! Pláne ha már a képben van egy harmadik fél is és gondolatban már meg is tetted!! Innentõl csak egy lépés a tettek és rájössz, hogy akkor sem dõl össze a világ. Szerintem sokkal rosszabb vágyakozni valaki után és évek múlva megbánni, hogy miért nem szereztél magadnak pár jó pillanatot, hisz csak egyszer élünk. Nekem egy nagyon közeli barátom van ugyanilyen helyzetbe és Õ megtette. Sajna a házasságában neki sincs sok esély helyre tenni dolgokat de legalább van valaki akivel néha találkozik és elfelejtheti a hétköznapi problémáit, még ha csak kis idõre is. A gond csak akkor van ha az egyik fél többet akar!!! Szerintem sokkal többen élnek ilyen helyzetben mint hinnéd!!
Nekem erre csak egy válaaszom van, és nem árt elgondolkodni raja: "Jobb megettni és magbánni, minte megbánni, hogy nem tetted meg." A szivedre hallgass, de a mádik visszütõje pedig: Ha megetted, onnan már NINCS visszaút. De én inkább csak ez elsõ szerint élek. bár lehetöségem lett volna rá, hogy a barátomat megcsaljam, de nem tettem meg.(mondjuk én mindennél szeretem.)
Férjed semmit sem tud a problémákról? Eleve el kellett volna kerülni ezt a helyzetet, mert szerintem ha valami kezd elromlani csak nyíltan meg kell beszélni mi miért hogyan, közölni az igényeinket stb stb. Persze ehhez 2 ember kell. De szerintem mindent helyre lehet hozni ha idejében elkezdjük. Ebben a helyzetben már úgylátom nem lehet és nem is biztos, hogy érdemes. Én például semmiképp nem szeretném, hogy a leendõ feleségem x év múlva így álljon a dolgokhoz és azt várnám el tõle ha már idáig fajultak az események az a minimum, hogy közli velem, így mindenki mehet a saját boldogsága felé. Értem, hogy nem lehet elválni, de ezt azért átgondolnám. És ha ilyen lelkiismereti problémát okoz a dolog "nem bántanám meg így soha" "Megtegye-e?" akkor valószínû miután megteszed még roszabb lesz. Tehát egyik oldalon szenvedés, gyötrõdés házasságban, másikon szenvedés gyötrõdés bûntudatban. A második tûnik célszerûbbnek ha tényleg semmiképp nem lehet külön utakra menni, mert ahhoz jár egy kis boldogság is. Tapasztalataim szerint ilyen esetekben 1év után ígyis úgyis válás lesz a dologból és akkor lesz igazán bántva a férjed csak akkor majd nem érdekel majd ennyire... Viszont egészen más ha csak szexrõl van szó érzelmek nélkül akkor nincs itt semmi kérdés tedd meg és kész, nem kell túlfilozofálni, hisz csak hiánypótlás Üdv Crea
Felelõtlenség bármiféle tanácsot adni anélkül, hogy a "bizonyos okokkal" , ami miatt nem válhattok el, tisztában lenne bárki is. Nagyon kérlek, ne hallgass az elõzõ válaszadókra! Nem tudják, hogy mit cselekszenek, amikor úgy igyekeznek - teljesen jóindulatú - tanácsokat adni, hogy nem tudják, nem tudhatják (mert nem árulod el), mi az a kötelék, ami visszatart. Ha nem tudsz teljesen nyílt lenni, minden tanács sánta. Csak az összes információ birtokában lehet megfelelõ döntéshez segíteni. Ez esetbe csakis te vagy ezek birtokában, tehát ne várd, hogy mások erõsítenek meg a döntésedben. üdv.: hegedor
LÉPNI KELL

Zátonyra futott a házasságom nincs hová költözzek. Mit Tehetnék? 37 éves vagyok 17 éve élek házasságban. Van 3 gyermekünk. A férjem teljesen elhanyagol elhidegült a kapcsolatunk.

Évek óta próbálom helyre hozni de nem járok sikerrel neki jó így is. Barátnője biztosan nincs. Van hogy hónapok telnek el úgy hogy még egy puszit sem hajlandó adni. Már részemről a válás is szóba jött,de nem tudok hová költözni. A lakás amiben élünk a férjem nevén van. Szüleim nincsenek.Ha szóba hozom a válást megfenyeget. Teljesen tanácstalan vagyok. Így kiszolgáltatottan nem szeretném sokáig folytatni vele a kapcsolatot. Van a szüleinek egy üresen álló lakása mondtam neki költözzön Én mehetek ahová akarok meg ahová tudok de a gyerekeket nem vihetem. A gyerekeket nem akarom elveszíteni. Én így nem tudok élni hogy nem érzem magam nőnek mellette.

Legjobb válasz: Amennyiben a lakást ahol most éltek a házasságotok alatt szereztétek ( nem öröklés jogcímen), teljesen mindegy kinek a nevén van, a közös vagyok képezi. Válásnál, amennyiben neked ítéli a bíróság a gyerekeket vagy ezirányú megállapodást kötsz a férjeddel, a bíróság a közös lakás használati jogát rád fogja ruházni.

Amennyiben a lakást ahol most éltek a házasságotok alatt szereztétek ( nem öröklés jogcímen), teljesen mindegy kinek a nevén van, a közös vagyok képezi. Válásnál, amennyiben neked ítéli a bíróság a gyerekeket vagy ezirányú megállapodást kötsz a férjeddel, a bíróság a közös lakás használati jogát rád fogja ruházni.
Sajnállak nagyon, de mégis mit lehetne tenni, hogy rendbehozzátok a házasságotokat? Beszéljétek át, hogy miért lett igy, ugyanis az is elõfordùlhat, hogy a férjeddel nincs rendben valami. Egyébként nem vagy egyedül!
Nyitott házasság? Ha nem kötik érzelmek a feleket, jó ideig mûködhet.Ha talál vkit a férjed, biztosan rááll õ is a probléma megoldására, sokkal kompromisszumkészebb lesz.
"hogy legalább egy héten egyszer biztosítaná számomra 1db tiszta szívbõl jövõ ölelést már az sokat javítana a kapcsolatunkon, " Kedves kérdezõ! Ezt hogyan képzeled el? Egész héten hideg, aztán csütörtökön háromtól negyed négyig szívböl-jövõen ölel.
szerintem felkéne kelteni a figyelmét! Tegyél magadon valami ujjat, menj el fodrászhoz, sminkeshez adj magadra, új ruha stb. Ne vedd öt figyelembe és tégy úgy mintha lenne valakid! Hidd el 2 kézzel fog utánad kapkodni. Ja és a kajánál csak a gyerekeket és magadat szolgáld ki, ha megkérdi hol az ö tányérja csak mond szolgálja ki magát ennyi idö házasság után ez már normális!
A kérdező hozzászólása: A gyerekek nagyon szeretik az apjukat is.7, 10, 14 Évesek. Én is tudom hogy milyen apa nélkül felnõni 10 éves voltam mikor a szüleim elváltak.14 éves mikor édesapám meghalt. Ezért nem szeretném még kicsik a gyerekek az apjuktól elválasztani.A férjem törõdik a gyerekekkel szereti õket. Ha ez az elhidegülés a férjem részérõl nem volna akkor nem volna a házasságommal semmi gond. A férjem szerint ez már ennyi évi házasság után ez normális dolog.
Én sem érezném magam így teljes értékûnek, kicsit olyan érzést keltettél bennem, ahogy olvastalak, hogy a férjed attól tart, leprás vagy. Ezt nyilván képletesen mondom. A gyerekekkel visszaélni meg annyira, hogy is mondjam, nem szép dolog, ráadásul õk nem tárgyak, akiket eltehet a sufniba és biztos van nekik is önálló véleményük. Mi az, hogy nem viheted? És ha õk mennének esetleg? Nehéz helyzet és te valóban kiszolgáltatott vagy. Nincs önálló egzisztenciád? Lehet hogy furcsa amit mondok, de ha nem látnék más kiutat, én biztos "kerítenék" egy olyan férfit, aki emberszámba vesz, neadjisten kíván.
Már az elõbb is mondtam: Úgy öleld, puszild meg, hogy te NE VÁRJ ÉRTE CSERÉBE SEMMIT, de tényleg SEMMIT. Biztos nem fog ellökni magától. (vagy igen???) És elõbb utóbb meglesz az eredmény.
A kérdező hozzászólása: Évek óta ez megy hogy mindig én közeledek.Õ soha Bele vagyok fáradva. Ha én nem kezdeményezek akkor várhatok hetekig vagy hónapokig. Ha szóba hozom , hogy miért van ez így akkor annyi a válasz hogy hagyjam békén ilyen hülyeségekkel.Azért nekem is jól esne ha magától közeledne.Természetesnek kellene-e lenni 17 évi házasságban hogy könyörögni kell legalább egy pusziért.Ettõl többet mit csináljak?
És akkor sem hajlandó megölelni, ha kéred rá? Vagy akkor igen, de úgy gondolod, hogy nem szívbõl jön?? Ha így van, akkor majdnem biztos vagyok benne, hogy a férjednek is ugyanarra van szüksége, mint neked. Tegyél te lépéseket, öleld meg te, ne várj érte semmit cserébe és meglátod, hogy egy idõ után rá fog jönni, hogy neked is erre van szükséged és meg is fogja adni.
A kérdező hozzászólása: 6 éve infarktus kapott a férjem. Nem volt ez nekem elég baj még az anyósom is jól "szíven szúrt", amit a mai napig nem tudok feldolgozni, hogy miattam kapott a fia infarktust.Én azóta nem nagyon keresem az anyós társaságát és talán ez nagyon fáj a férjemnek. Nagyon sok mindent el kellett tûrnöm a párom szüleinek de ami sok az már sok. Azóta romlott meg a kapcsolatunk én mindent meg tettem és mindent elkövettem hogy együtt maradjunk, de a szeretet a törõdés az nagyon hiányzik az életembõl.Tudja hogy mire vágynék mindent átbeszéltünk, hogy legalább egy héten egyszer biztosítaná számomra 1db tiszta szívbõl jövõ ölelést már az sokat javítana a kapcsolatunkon, de azt veszem észre rajta, hogy azért sem hajlandó. Mint ha ezzel akarna büntetni engem.
Mi vezetett idáig? Szerinted miért ilyen rideg veled a férjed? Tettél valamit, amivel ezt kiérdemelted?
Mi lett veletek?


El tudnád látni egyedül a gyerekeket? Anyagilag és egyéb tekintetben? 27N
A kérdező hozzászólása: Hát biztos megoldanám, csak annyira tehetetlen vagyok:((
Ezt biztosan kell tudni, például van-e munkád, vagy szüleid akikre támaszkodhatsz ha úgy adódik
27N
A kérdező hozzászólása: Van mind a kettõbõl. :)
Hú, hát ez nem tudom, mennyire jó ötlet, hogy maradjatok egy fedél alatt lakva, de váljatok el, és akkor te máshol esetleg ismerkedhetnél, de ha meg mondjuk pl idõ sincs, amúgy én ezt nem tudom:/
Én amondó vagyok, hogy akkor ne egyétek meg egymást mert annak nem csak ti látjátok kárát, hanem a gyerekek is...-nekem is van, én is egyedül nevelem-nem lesz könnyû de gyerek nem tarthat össze egy kapcsolatot sem 27N
Es miota van meg a masik?
Miért nem tudsz együtt élni vele?Mi a baj?Mikor hozzámentél szerelmes voltál belé vagy csak....?

7 éve élek házasságban, mára a kapcsolatunk teljesen kihűlt. Szerintetek mit csináljak menjek vagy maradjak?

2 gyermekünk van ,a gyermekeimet viszont imádom és nehezen viselném ha el kellene hagynom őket, de a nejemmel nem látom értelmét a közös életünk folytatásának. Nem érzem magam boldognak, nem érzem a régi önmagamnak magamat. Szerintetek mit csináljak menjek vagy maradjak?

Legjobb válasz: üljetek le , beszéljetek meg ,eltitkolod ezeket a végén még jobban feszültebbé válsz , szerintem csak mégjobban elhidegülnél tõle , nem tudom , lehet ha elmennél pár hétre távol jobb lenne vissza menni hozzá, de kívánom nektek a legjobbakat

üljetek le , beszéljetek meg , eltitkolod ezeket a végén még jobban feszültebbé válsz , szerintem csak mégjobban elhidegülnél tõle , nem tudom , lehet ha elmennél pár hétre távol jobb lenne vissza menni hozzá, de kívánom nektek a legjobbakat
2 gyerek és 7 év után szerintem ez a kapcsolat megéri még annyit hogy megpróbáljátok közösen megmenteni. Párterápia, vagy csak simán menjetek el kettesben valahova egy hétvégére, több program, azok után hogy errõl már beszéltetek a nejeddel biztos hogy neki sincs túl jó kedve, úgy pedig nehéz boldognak és kiegyensúlyozottnak tûnni, ami egy kapcsoalt feltétele. Ha megpróbáltatok mindent és szívre tett kézzel azt tudod mondani, hogy én tényleg megpróbálta, de nem megy, akkor pedig külön tovább. A gyerekeknek se jó egy boldogtalan házassághoz asszisztálni, skkal többet sérülnek mint egy normális nem anyázós válással
Erre én is kíváncsi lennék, hogy mi a konkrét probléma. Már nem vonzó számodra a párod? Elhanyagolja magát? Vagy csak simán nincs mit mondanotok egymásnak? Igazából mindkettõre van megoldás, csak mind a két félnek akarnia kell.
Kicsik a gyerekek? Milyen együttlétre vágysz velük pontosan? Mik a körülményeitek, hogy tudnátok megoldani a szétköltözést? Szerintem beszéljetek meg egy olyan életközösséget - ha jó a viszony a feleségeddel -, amiben külön lakrészetek van (legalább saját hálószoba és fürdõszoba) -, mégis ott lehetsz a gyerekekkel a hét több napján, amennyit igényled. Majd a válaszod függvényében pontosabb ötleteket adok még. Egyébként szerintem együttélésnél is kéne ennyi magántér.
Párterápia? Én a helyedben mindent megpróbálnék, hogy megmentsem a kapcsolatot. Ha még azok után sem megy, hogy minden lehetõt megtettél, akkor legalább bûntudat nélkül léphetsz ki a kapcsolatból.
2: És mi a problémád? És miben ramaty a helyzet? (Íme a párterápia (fele)!:) ))
A kérdező hozzászólása: Több ilyen beszélgetésen vagyunk már túl , õszintén el is mondtam neki mi a problémám és ennek ellenére nem változik semmi , sõt egyre ramatyabb a helyzet.
a hét év amúgy is kritikus idõszak, azt mondják az egy kapcsoalt szakítópróbája. De tényleg mi a legnagyobb para? Nekem is vannak/voltak depisebb idõszakaim, amikor nem érzem magam boldognak, értelmetlennek tartom a kapcsoaltunkat, nincs jövõnk stb...azátn fél év múlva olyan boldog vagyok hogy nem léptel le hogy csak na :D
Ugyan ebben a helyzetben vagyok én is, csak nálunk 1 gyermek van. 32/F
6-os vagyok... Valami ilyesmire gondoltam, mert a legtöbb esetben ez a baj. A nõ elfelejt nõ lenni. Sok esetben úgy is gondolja tévesen, hogy ez így helyes, hogy minden energiát és pénzt a gyerekekre, a családra áldozza, önmagától megvonva azt a keveset is, amitõl csinos, ápolt és vonzó lehetne. Olvastam már hasonló esetrõl, mikor a beszélgetés nem hatott, mert a nõ szinte meg sem hallotta amit a férje mond, vagy egybõl érveket, mentségeket hozott fel, és nem változott semmi. Ebben az esetben úgy oldotta meg a férj, hogy írt egy õszinte levelet a feleségnek, mindent megírt benne, ami nem tetszik neki benne, hogy már nem vonzó, elhanyagolja magát, a háztartást. Leírta, hogy pár napra elköltözik, idõt adva mindkettõjüknek, hogy nyugodtan át tudják gondolni a jövõt. Azt is kihangsúlyozta, hogy nincs másik nõ, nem ezért ment el. Náluk sikerült, mert a hölgy észbe kapott... idõben. Lehet valami hasonlóval kéne próbálkoznod.
A kérdező hozzászólása: Na én pont errõl beszélek , szerintem én amit meg lehet tenni és segíteni az otthoni dolgokban mindent megteszek , mosogatok ha kell , mosok , a gyerekeket is rendezem ha kell és nem csak ha kell imádok velük lenni , sokszor érzem úgy , hogy sokkal többet foglalkozom velük mint õ , pedig én 12 órás munkarendben dolgozom sokszor éjszaka is.Soha nem fogom elfelejteni amikor az elsõ gyermekünk született , sok rokon (az õ rokonai)csodálkozott el azon , hogy a gyereket én fürdetem java rész én látom el , férfi létemre.Na õ sem a szõrtelenítéssel sem az ablak pucolással nem sokat foglalatoskodik , ha haza jön a munkából rendszerint fáradt és nincs kedve semmihez , hozzá teszem napi 5 órát dolgozik , tanítónõ.Én megértem , hogy fárasztó ez a szakma is , de akkor sem kellene így elhanyagolni az egész kapcsolatot.
Figyelj én szívesen segítek beszélgetéssel akár személyesen is, mert szeretem ezt csinálni, meg keresem is a helyem ehhez közeli pályán, hátha ez az. Budapesti vagyok. És Te? A 4. hsz-t is én írtam. Nem reagáltad le. Esetleg nem vetted csak észre?
Ha tényleg nem foglalkozik semmivel, akkor valószínûleg depressziós... Van olyan dolog, amitõl boldognak látod? Van valami hobbija, ki szokott valahogy kapcsolódni?

Vajon helyrehozható még a házasságunk? (Teljesen el vagyok keseredve. )

A helyzet az (picit hosszú leszek), hogy fiatalok vagyunk. Mindketten 22 évesek. 20 évesen házasodtunk, előtte már 3 éve együtt jártunk. Nem titok, a baba miatt házasodtunk elsődlegesen, de ettől függetlenül is szerettük egymást, jó páros voltunk...Egészen fél évvel ezelőttig. Fél éve állandó problémáink vannak. Előtte is voltak, de mostanában azt kell, hogy mondjam nincs jó időszaka a kapcsolatunknak. Érzem, hogy a Párom eltávolodott tőlem és akárhogyan próbálom helyrehozni, nincs eredménye. Régebben is voltak vitáink, elég viharos kapcsolatunk volt, de mindig szerettük egymást, hűségesek voltunk. Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy elhagyom mert másra van szükségem és eddig még talán örültem volna neki ha lelépek a kicsivel és magam mögött hagyom... De most érzem csak, hogy fáj, hogy ennyire tönkrement a kapcsolatunk... Én azt látom rossz Neki, hogy korlátozni próbálom, sokmindenbe beleszólok, például, hogy ha elmegy szórakozni miért megy, mennyit iszik...Nem szeretem, hogy eljár. Viszont elnéztem nagyon sokáig, hogy nem dolgozott (nem önhibájából) helyette én dolgoztam, csináltam a sulit, plusz a kicsi, a háztartás...stb. Sokszor kiakadtam ha egész nap azt láttam csak henyél... Emiatt rengeteg vitánk volt! Most kapott egy új munkahelyet, új csapat, új légkör azóta meg pláne azt érzem mintha nem lenne már szüksége rám...Nincsen senkije, ez biztos. Mindig időre hazaér, sőt általában ha megyek a kicsiért a bölcsibe mikor végez elé megyünk... Csak egyszerűen teljesen elhidegült, látom rajta, hogy totál lekezelő, flegma, hogy nem vágyik a társaságomra. Én nem akarom Õt elhagyni mert szeretem... Nagyon rossz ez így. Beszélni nem igazán sikerült erről, sokat nyúztam vele, hogy szeret -e még, akarja -e még a kapcsolatot, amire mindig azt válaszolta, hogy szeret...De mégsem ezt látom. Nem tudom mit tegyek csak azt tudom, hogy tanácstalan vagyok! Jól esne egy pár bátorító szó! :)

Legjobb válasz: "Most kapott egy új munkahelyet"- ez a kulcsa a dolognak. Ott helyt kell állni! Azt meg is kell majd tartani! Szerintem ez 100%-ban lefoglalja az embert egy ideig, tapasztalatból tudom. Türelem! majd oldódik ez a feszültség, és nem fogod úgy érezni, nincs szüksége rád, ez butaság. Lehet, hogy egy kicsit jó lenne, ha hazajön, egy kicsit egyedül lehetne.. az nagyon pihentetõ. Egyébként is erre vigyázz: a férfiak nem érnek olyan gyorsan haza, lelkiekben, mint ahogy teste alapján látszik:) ez vicces, de így van, sok -sok tapasztalat mutatja, a nõk otthon vannak rögtön, a férfiaknak kell egy kis idõ, míg lenyugodnak. Jó egy kicsit õket békén hagyni egy kis ideig.. Kis családka, nehézségek mindig lesznek, próbáljatok átjutni rajta!

"Most kapott egy új munkahelyet"- ez a kulcsa a dolognak. Ott helyt kell állni! Azt meg is kell majd tartani! Szerintem ez 100%-ban lefoglalja az embert egy ideig, tapasztalatból tudom. Türelem! majd oldódik ez a feszültség, és nem fogod úgy érezni, nincs szüksége rád, ez butaság. Lehet, hogy egy kicsit jó lenne, ha hazajön, egy kicsit egyedül lehetne.. az nagyon pihentetõ. Egyébként is erre vigyázz: a férfiak nem érnek olyan gyorsan haza, lelkiekben, mint ahogy teste alapján látszik:) ez vicces, de így van, sok -sok tapasztalat mutatja, a nõk otthon vannak rögtön, a férfiaknak kell egy kis idõ, míg lenyugodnak. Jó egy kicsit õket békén hagyni egy kis ideig.. Kis családka, nehézségek mindig lesznek, próbáljatok átjutni rajta!
saját tapasztalat, és ismerõsi tapasztalat is, hogy a férfi ember inkább flegma, mint megbeszélõ. Mintha valami nagy dolog lenne bármit is megbeszélni. Õk sosem lesznek olyan lelkizõsek mint a nõk :-( Mondjuk vannak olyanok, akik a nõket tenyerükön hordják, de állitom Neked, (kivétel persze biztos itt is van) hogy azoknak meg olyan természetes, hogy nem is becsülik meg. :-( Hát próbáld meg ne korlátozni. Én is morogtam, morgok a cigiért, sörért, de értelme 0!!! Zsarolni sem érdemes. Itt nem lehet tanácsot adni!!!!! Az embernek magának kell végiggondolni, hogy mi volt jó, és mitõl romolhatott el? Épp ma beszélgettem a férjemmel, hogy egy kapcsolat elején ugye én itt, õ ott, együtt vagyunk x óráig, addig csak MI vagyunk. és minden happy. aztán jön a közös élet, ahová az ember lerakja az egyéniségét, tulajdonságait, gondjait, elképzeléseit a nap 24 órájára. Na innentõl kezdve mulik lassan a varázs. NIncs recept egy jó kapcsolatra, és nincs az elromlott javitására sem. A válás lehet, hogy jó ötlet, de ha az emberben megmarad a szeretet, akkor az az érzés Veled fog élni válás után is, és nagyon-nagyon fog gyötörni. SÕT!!! Majd jönnek a miértek, és a spekulálás, hogy mit rontottam el???? Holott lehet, hogy a másik fél a ludas. Nehéz a jó döntést meghozni :-) Azért remélem sikerül majd jól dönteni. üdv. Edit
Ne rágd a fülét, a férfiak kevés dolgot utálnak úgy, mint a zsörtölõdést. Ha azt mondja szeret, hidd el, és ne kérdezgesd. Ha hirtelen lett, az lehet a depressziónak is a kiújulása: van akinél így jelentkezik, meg az örömtelensége is erre utal. Egy jó szakember kellene, vagy némi családi segítség, ami kihúzhatná a mostani állapotából. Minden jót nektek! Ez a bibi lassan változik, de egyáltalán nem reménytelen. Menni fog! :)
Látom mindenki biztat.Az a véleményem, hogy túl korai volt ez az egész.Õ is még egy nagy gyerek, azt se tudja mi az hogy felelõsség.Rájött közben, hogy talán nem is kellett volna az egész, fiatal, bulizni akar, ebbe ne szóljon bele senki.Addig nyúzzátok egymást, míg különváltok.
A kérdező hozzászólása: Nem gondolom, hogy felelõtlen volna...A lányunkat imádja, néha ügyesebben rendezi mint én. Amíg csak én dolgoztam etette, pelenkázta, fürdette és ez a mai napig is megvan ha úgy adódik.
ugyanígy voltunk mint ti, ugyanilyen lelkes apa volt, idõre ott volt mindenhol, de velem ingerült, flegma, én is azt hittem h biztos a munkája, és hogy soha nem csalna meg, megtette, 7hónapig. Nem mondom h nálatok is ez van, de valami oka van h csak veled ilyen.Ezt kellene kideríteni, amíg nem késõ. Mi már túl vagyunk a békítõtárgyaláson is, igaz, õ meg sem próbálta megjavítani ami elromlott, sõt mai napig nem tudom, miért válunk. Próbáld szóra bírni, elmondani h mit érzel, mi miatt aggódsz, reméljük megnyílik és helyrehozható!
Beszéltetek?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!