Találatok a következő kifejezésre: Gyakori, hogy rendszeres (6 db)

Gyakori, hogy valakinek rendszeres fájást mérnek CTG-n, de ebből semmi nem érezhető?

38. héten vagyok.

Legjobb válasz: Igen, teljesen normális!!

Igen, teljesen normális!!
Ezen még enyhe összehúzódások. Legfeljebb annyit tapasztalsz hogy keményedik a hasad. Ez így természetes. Most edz a méhizomzat a nagy eseményre :)
Igen, fõleg így a terminus közelében teljesen normális, és igen, elég gyakori. "egy szülésznõ"

Lányom 8 éves elmúlt és első osztályos. Az iskola második hónapjától rendszeresen naponta bekakilt. Aztán két hét mentes napok akkor rendben volt! Utánna újra kezdődött! Már otthon is gyakori a probléma. Szakemberen kívűl hogyan segítsek neki?

Iskolában órán nem megy ki a wc-re! ha már baj van nem jelez elsunnyogja! többszöri figyelmeztetésre sem wc-re, otthon sem! nem zavarja az állapot el van a piszkos fehérnem?ben!! Segítsetek mit tegyek nagy már ehez!!

Legjobb válasz: Jó. De mint látod, ennél többet itt sem tud senki. Ha a kérdésben leírtad volna, hogy már eleve foglalkozik vele szakember, akkor senki nem azt ajánlgatná, de a kérdésedbõl az jött le, hogy bármi más jöhet, csak az nem, mert oda nem akarod vinni.

Jó. De mint látod, ennél többet itt sem tud senki. Ha a kérdésben leírtad volna, hogy már eleve foglalkozik vele szakember, akkor senki nem azt ajánlgatná, de a kérdésedbõl az jött le, hogy bármi más jöhet, csak az nem, mert oda nem akarod vinni.
Elsõ körben én orvoshoz vinném, nem lehet, h nagyon laza a széklete vmi gyomorprobléma miatt?Aztán ha minden OK, akkor jöhetnének a lelki okok.
Hát pedig ha egyszer nem tudjátok a dolgot megoldani, az eset rendszeres, akkor ennek valami lelki oka van, és szakember tud segíteni. Az miért nem jó?
Ne haragudj, de ez már annyira komoly lelki gondra utal, hogy már az elsõ pár nap után szakemberhez kellett volna vele fordulni! Biztos nem fogod tudni egyedül megoldani ezt.
Ha ez igaz ez a kiírás akkor nem most érdekelne a kérdés hanem mondjuk november december környékén. most nyár van nincs is iskola. és ahogy mondták ehhez szakember kell. amúgy ha tényleg igaz azt kb novemberben jelezni kellett volna legkésöbb a gyerekorvosnak. amúgy szerintem azért sme igaz, mert ha ez tényleg rendszeres akkor a tanárok is tuti beszámolnak a gyámügynek vagy családsegítönek erröl.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm aranyosak a hozzászólások és már nagyon sokmindent másképpen kezelek a gyereknél a figyelem felkeltése hát igen ha már kicsit kevesebbet foglalkozok vele abban pillanatban keres valamit amitõl újra õ lessz a figyelem központjában hiszen arra azért rá lehet jönni én vagyok az egyetlen biztos pont és támasz az életében és az én életem értelmét is õ jelenti!!! Az egyik válaszban volt melyikünk lépett ki a házaságból természetesen ÉN hagytam el mert jobb külön szeretni így a szülõket mint együtt meggyûlölni õket! Hiszen sokat bántott és megalázott ivott szerencsejátékozott, de a gyerekével sohasem foglalkozott amit még el is fogattam volna de amikor már tudja nagyon jól hogy a gyerekének problémája van és sokat szenved és még ez sem rendíti meg sosem tudnék többet vele élni!! A gyerekért ezután is mindent de mindent meg kell tennem hogy egészséges felnõtté válhasson!! Az új párom igazán nagyon türelmes és nagyon is intelligens alkalmazkodó 33 éves családcentrikus területi képviselõ ideális társ csak ezt tudom mert ezt tapasztalom és bízom abban ha szeretetet ad kitartóan megnyukszik Bogika és lessz igazi boldog családja! 4 éve várom azt a megfelelõ partnert akivel igazán család tudunk lenni tehát megváloggattam elsõsorban a gyerek miatt!! A segítségét felajánlotta nekünk nincs ezzel gond én nem akartam ezzel terhelni mert neki nem feltétlen feladata az én feladatom elsõsorban és az apjáé lenne de õrá nem lehet semmiben sem számítani! A nyár folyamán fog a gyerekkel egy igazi szakember foglalkozni és én is mindenben részt fogok venni egyébként miótta váltottam módzsert kezdünk javulgatni most iskola sincs nincs megfelelni akarás és ez lazít a dolgokon és remélem együtt megküzdünk a bajokkal az iskoláig! Elkezdtem szakkönyveket olvasni és egyéb információk gyûjtésébe kezdtem fejlesztés szempontjából is!!! Minden erõmet összegyûjtöm és leküzdjük a problémát!! Nagyon remélem ha leküzdjük manókával a dolgot nem fog újra elõjönni!!! Azért az még mindíg nagyon zavar hogy néha néha direkt csinálja de erre is megtaláljuk a módszert bár már néha teljesen lemerülök mint az elem mert még anyukám is egy megoldandó probléma és a volt férjemtõl meg jó messzire kell költözni.
Nem tudom írták e , de a kakilás feltételes reflex, tehát, tanítható, mint az ominózus kutya, aki csengõszóra csorgatta a nyálát. Be kell tanítani, hogy felkelés után elsõ dolog legyen a vécére elmenetel és ennyi. Vagy pedig leragadt egy fejlettségi szinten, amit Freud anális akárminek nevez, vagyis élvezetet jelent neki ez. Akkor viszont komoly baj, pszichiáter kell hozzá.
Igyekeztem alaposan olvasni, a hsz-okat is, de azért mégis este van, ha valamit félreértettem, elõre is bocs. Ami az én gondolataimban nagyon megmaradt, az az, hogy "nem zavarja, sõt". Ffi-vel egyetértek annyiban, hogy kislányod (talán) vissza szeretne térni egy elõzõ fejlettségi szakaszba (csecsemõkor), amikor Anyu cserélte a pellust, gond nem volt egy szál sem, a család is együtt élt. Sokszor, ha egy kisgyermek lelki gondokkal küzd, ösztönösen visszalép egyet-kettõt oda, ahol még biztonságban érezte magát (ha már járt, visszatér a mászáshoz, stb.) - ezért sem zavarja, ha tele a bugyi. Sõt. Anya akkor különösen odafigyel rá, nyugtatgatja, simogatja, tisztába teszi, puszit ad, stb. Furán hangozhat, de ezzel kvázi megerõsíti a gyereket ebben a szokásában - hiszen a helytelen viselkedést jutalmazza az anyuka. Bekakilás = teljes figyelem. Miért is hagyná abba? Mi volna (ez csak egy gyors és kósza ötlet) ha pl. most, hogy úgyis otthon van a gyerek, ha megérzed a szagot, egyszerûen nem vennéd tudomásul? Nem szentelnél neki figyelmet, hagynád, mintha mi sem történt volna. Akkor pl. mit lép a gyerek? Meddig megy el? Meddig viseli el? Szóval ilyesmi. Tehát akkor dicsérnéd-ölelnéd-puszilgatnád, amikor elmegy a vécére. Hm? Mit szólsz? A nem-támogató családtól való távolodás pedig mindenképpen üdvözlendõ ötletnek tûnik. Erre a lépésre pedig a nyári szünet kiválóan alkalmas idõszak. A Waldorf-ról... hm. Érdekes, sokan hiszik, a Waldorf valami csodapirula, amit ha bevesz a kölök, minden gondja megoldódik. Pedig nem. Nem való mindenkinek. Ha egy "átlagon felüli", jó képességekkel rendelkezõ gyerekrõl van szó, akinek nagyon "szûk" a szokásos iskola, annak szárnyakat ad, ott kibontakoztatja a képességeit. Ám vannak olyanok is, akiknek kifejezetten teher egy ösztönzõ, kreativitásra buzdító közeg. Ha pedig ezt egy - alkalmanként - laza gyeplõvel is megfejelik, kész a káosz. Ha pl. egy gyermek valódi mentális problémákkal küzd, égetõ szüksége lenne egy "uncsi" közösségre, ahol nincs teljesítménykényszer (csoporttársak nem feltétlenül mini-Einsteinek), létezik egy jól körülhatárolt (és ezért biztonságos) szabályrendszer és elvárás, a pedagógus nem feltétlenül haver, hanem egy szeretõ felnõtt, akire számítani lehet, ha bajba kerül a kicsi. A klasszikus (nem poroszos!) fegyelmezési rendszer akár biztonságos mankó is lehet neki. Az pedig már tényleg egy más kérdés, hogy a Waldorf-nak egyelõre nincs "kifutása" - tudomásom szerint. Hozza az iskolából az ottani mentalitást a gyerek - de hova vigye tovább? Mert hogy középiskolája, egyeteme/fõiskolája nincs, ugye. De mindegy is, most nem ez a lényeg. Apukáról... hagyd a fenébe. 4 évet végigküzdöttél, tuti nem vagy hülye, biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél - legyen elég ennyi. Csak viszi az amúgy is értékes energiádat a széllel szembe pisilés (bocs). Fordítsd másra az erõd/idõd/gondolataid. Nem a te feladatod egy sérült felnõtt mentális gondjait (is) megoldani, fõleg, ha a lányodnak van rád igazán szüksége. Nyugodj meg és lépj tovább. Vond be a feladatokba a mostani párod. Mert tényleg kell a férfi. Töltsetek el sok, "minõségi" idõt együtt, hármasban. Ha húzódozik, "gombold újra" a dolgokat. Nem élhetsz úgy le egy életet, hogy a pasid a pasid, de - mivel gyereked is van - neked kell a lányodnak az apa is, az meg - nincs. Ha õ nem, lesz más (bocs, de nem vagyok híve a mellébeszélésnek). Anyáddal nem tudsz mit csinálni :) Menj tõle távolabb. Ennyi. :) Emellett persze, jöhetnek a dokik is. Bár szerintem, egyszerûen ez a tortúra is sok esetben a figyelmet jelenti (jelent-heti) a kislányodnak. Ezt már véletlenül sem tudnám innen, látatlanban, a neten keresztül megmondani. Igen, tényleg sok problémád van. Nem vitás. Amitõl tudsz, minél hamarabb szabadulj meg. Sok szerencsét kívánok!
Én is osztom a 13.21-es válaszoló véleményét.Itt nem pusztán "lelki okok"lehetnek a háttérben, inkább azok csak súllyosbitják a kislány mentális problémáit, ami nagy valószínüséggel már létezett elötte is.Bocsi, hogy ilyet írok de ez nem kizárható, sõt.. Nekem két gyerekem van, én is elváltam, egyedül nevelem õket, az apjukkal nem is találkoznak mivel nem látogatja a gyerekeket(ami nem baj)és semmi problémám nincs velük.Talán a fiú egy kicsit erõszakossabb lett az elsõ idõkben, megakarta mutatni, hogy õ a "hím"de különösebb gondom nem merült fel.Na de azért ez a hosszú idõ óta tartó "bekakilás"azért enyhe túlzás, fõleg 8 éves korban egy kislánynál.Csak egyet én sem igazán értek, õt nem zavarja az, hogy a széklete a bugyijában "lötyög"??Egy párhónapos kisbaba is ordít ha bekakil, mert zavarja, csípi, marja.Egy ekkora gyerek meg tudomást sem vesz errõl?Szegénykém én rettenetesen sajnálom, de itt nagy valószínüséggel sokkal nagyobb a baj, mint egy apai ragaszkodás, netán egy új apuka nem tetszése.Ezek a tünetek már jóval messzemennek egy lelki szorongásos állapoton.
Miért írod mindig azt, hogy te egyedül neveled a lányodat, te próbálod csak megoldani a gondját. Közben meg azt is írtad, hogy neked van új párkapcsolatod!???? A párod nem törõdik a lányoddal? Õ hogy veszi ezt a dolgot? Ha veled van, akkor azért mégiscsak neki kellene a pótapukájának lenni, nem?
Ffi Azt hiszem Te fejtetted meg a gyerek problémáját....nevezetesen, hogy NAGYON ragaszkodik az apjához...ez arra utal, hogy nem feltétlenül fogadja, ha egyáltalán elfogadja a jelenlegi párodat. Ez a lázadás a részérõl, csak azt nem látja be, hogy nincs vissza út a korábbi helyzetbe (mama-papa-Õ = család) Korábbiaknál nincs jobb ötletem, tán a szeretetét kellene egy rászoruló kis állat felé irányítani. Erre minden képen 1 kiskutya a legalkalmasabb (terápiás célból, ha lehet meg kellene próbálni). A ragaszkodási körét kellene egy rászorulóval bõvíteni... S az édesapjával beszélni, beszélni....Õ is sérült lehet... Apropó, Õ hagyott el avagy Te léptél ki a házasságból? Mert ha Te esetleg büntetni is akar ezzel a "magatartással".....
Alternatív dolgokban nem gondolkodtál még?
A kérdező hozzászólása: Alternatívák egészen pontosan kifejtenétek mire is gondoltok pontosan? Mi az pontosan amit tenni kellene??
Amikor ezt elkezdte, pl.a harmadik, negyedik kakálásnál, nem szóltál rá erõsebben, hogy ezt nem szabad, ezt ne csináld? Mert ha még soha ezért nem szóltál rá nyomatékosabban, akkor lehet nem is tudja, hogy ezt nem szabad, mert ez nem való, és gusztustalan.Valahogy ezt kellene neki elmagyarázni, hiszen nem olyan kicsike már, hogy ne értse meg.Mindenki csak sajnálkozik, meg phszihiáterhez küld, és lelki okokat keres, holott nincs is kizárva, hogy korántsem olyan nagy a baj, mint az elõ van adva.Írod, hogy az apja nem is törõdött vele, tehát nem volt egy minta papa akkor meg nem értem hogy mire lenne ez a fene nagy ragaszkodás????-a múltba..Erõssen kétlem, hogy ez lenne a kiváltó ok.Lehet az is, hogy szimplán féltékeny RÁD, mivel új párod van, és így tüntet.De ennek semmi köze nincs a válásodhoz, hidd el.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó véleményre csak annyit, hogy egy normális felfogású szülõ mindenképpen figyelmezteti a gyerekét hiszen ez alapvetõ!!!! Nonszensz aszt gondolni, hogy nem lett elégszer figyelmeztetve és beszélgetve vele!! Ha figyelmesen végigolvassátok az eddigi leírtakat abban megírtam bármilyen figyelmeztetést kap e miatt néha direkt is csinálja néha viszont teljesen akaratlanul! Megértem az utolsó véleményt de nem hagyhatom figyelmen kívûl azt, hogy mindenképpen valamiféle jelzése a gyereknek valamit szeretne közölni és szeretné, hogy rájöjjek õt mi bántja!! Valóban féltékeny RÁM ezt már észrevettem ha egy másik gyereket vagy mást szeretgetek abban a pillanatban kitör rajta a féltékenység!! Én viszont azt mondom mint anya és mint ezzel foglalkozó ember mert a problémát külsõ szemmel is próbálom megfejteni a probléma sokkal összetettebb mint csak egy ok lenne a háttérben! Az, hogy ez tiltakozás figyelemfelkeltés valami miatt, ami mögött lelki okok vagy okozatok állnak az számomra egyértelmû!! Meg kell fejteni a kiváltó okot és lehet, nincs kizárva az sem, hogy nem is olyan nagy dolog miatt csinálja de az sincs MÉG KIZÁRVA, hogy valami súlyosabb lelki folyamat indúlt el nála amit ha ennyiben hagynék további súlyos mentális fejlõdési problémát von maga után! Kell és nagy szükség van a szakember diagnózisára, hogy ki tudjunk zárni komoly dolgokat kiváltó okokat az én és a család megnyugvása érdekében valamint és elsõsorban a gyerek érdekében!!!! Én azt gondolom bármilyen változás áll be egy család életében akár válás, akár bármi más a változásokban át kell segíteni a gyereket és el kell vele fogattatni a változással járó élet helyzetet ez azért egy anya feladata hogy segítsen ha egyedül ez már nem megy mindenképpen kell a segítség!! Ha érezném azt hogy megy segítség nélkül is és megfejtettem volna a baj okát nem kéne a szakember!!!! de köszönöm hogy te aki utoljára írt nekem eltérõ véleményen vagy és rávilágítassz arra hogy ne ijedjek meg mert nem biztos hogy olyan nagy a baj. A gyerek keveset van az apjával és hiányzik neki mert az a kis idõ amíg hajlandó vele lenni az azért megmarad a gyerekben és igényelné többször is de nem kapja meg és lázadhat az apja figyelméért!! ha ki lenne elégítve a gyerek ilyen szempontból valószínû hogy nem lázadna!!! Õ egy kislány és a lányok igényelnék az apjuk társaságát fõleg ha jelen volt az életükben és akár válás miatt elveszítik õt felfokozódhat a ragaszkodás!!! Talán így tudnám nektek felvázolni az apukája iránti ragaszkodó viselkedést!!!
Szerintem vidd el egy kineziológushoz. Több oka is lehet hogy ezt csinálja. Valószínû hogy az iskola miatt, de lehet hogy régebben történt valami, ami most jött elõ.
Van azóta valami változás? Próbáltatok valami új módszert?
A kérdező hozzászólása: Jelenleg történtek válltozások mert a nyár folyamán nem történik baj vagyis nem kakil be!!! de augusztus 16.án nyíregyházára megyünk egy nagyon jó kineziológus doktornõhöz már beszélgettem vele sokat és bizony elmondta nagyon sok olyan esettel találkozik mint a miénk!! a gyerekek problémái mögött sokszor olyan okok állnak amit így a szülõ a hétköznapokban meg sem gondolna hogy ez lehet a baj forrása! Most nyaral a gyerek az apukájánál és remélem nem lessznek nagy bajok az iskola kezdésénél. Viszont a baj generálója sajnos az anyám aki folyamatosan gyötri az életem és nagyon kéne már különmenni tõle ha esetleg lenne valami segítõ információtok hova is fordúlhatnék egyedül nevelõ szülõként azt nagyon megköszönném!!! A kislányommal semmi problémám nincsen ha kettesben vagyunk és csak az én nevelési elveimnek kell megfelelnie, és már látom nagy szüksége lenne a gyereknek a nyugalomra és csak ünnepekkor látni a nagyszülõket ez lenne az egészséges!!! Én már azért sejtem hogy a mi problémánkat a nagyszülõkkel való együttélés és az iskola valamint az apuka hozzáálása és sokszor az ezek miatt bennem kialakuló stressz feszültség és rossz kedély állapot is nagyon befolyásolja a gyerek problémáit! neki a legrosszabb és én ezt már régrn észrevettem és többször figyelmeztettem már a családot hogy mik miatt vannak ám a problémák és ne piszkáljanak a gyerek jelenlétében, egyszerûen hiába annyira el vannak telve önmagukkal hogy képtelenek felfogni mennyire rossz az amit õk igen is jónak gondolnak!! amíg nem megyünk el onnan addig sajnos nem tud a gyerek helyrejönni. Csak ideig óráig de nem églegesen! Jó lenne ha egy pszichológus is elolvasná a kommentemet és talán lenne valami véleménye ami segítene néhány jó tanács amibõl kiindúlhatnék és ami talán kitút lehet ebbõl az ördögi körbõl!!
Alternatív gyógymódként én is a kineziológiára gondoltam elsõ körben. Kíváncsi vagyok, ha elviszed mit tud kihozni a dolgokból. Azért az nagyon jó, hogy mostanában nem kakilt be. Remélem a legjobbakat!
A hsz.-bõl olvasva elég feszült otthon a hangulat! Jelenleg semmi nem áll a helyén! Szerintem a gyerek látja hogy veled sincs minden rendben, idegeskedsz stb.. és ez kihat rá is.. Ha valami rossz pl a környezet akkor azon változtatni kell. Tudom nem egyszerû de ezt végig kell csinálni.. Hajrá!
A kérdező hozzászólása: Az utolsóra válaszola, közel 4 éve nevelem egyedül a lányomat segítség nélkül! At apával nem lehet együttmûködni mert nagyon rossz a dolgokhoz való hozzáálása, hiszen az életkép ami kialakult benne hát neki is segítségre van szüksége, bár sokszor próbálok hatni rá hogy komoly baj van fogjunk össze és segítsünk a gyereknek! nem nõsült újra egyedül van és nincsen a lányomnak testvére egyedüli gyerek. A férjem családjában õ az egyedüli unoka!És ha ott van nincsenek szabályok! A lányával az apuka nem foglalkozik úgy ahogyan egy apának kellene, anyaként nem látom a lányához vezetõ lelki kötõdést pedig a gyerek nagyon ragaszkodik hozzá! Van új párom és õ is próbál segíteni, és valóban NINCS IDEÁLIS FÉRFIMODELL a családban. Én úgy látom mint anya sokszinû a probléma és én látom a családtagok pedig nem, mert akkor õk is megpróbálnának kicsit segíteni nem megoldani segíteni nekünk!!pl:apuka. Sokáig figyelemmel kísértem a gyerek dolgait rajzait játékait a babáival és sokat beszélgettem vele de sokszor nem igazán tudja elmondani mi is az ami mindíg bántja mert mikor mi! Kavarognak a vegyes érzelmek az õ kicsi lelkében a kialakult helyzetek miatt és a sok baj közül nem igazán tudom melyik lenne az amit gyorsan orvosolni kellene hogy enyhüljenek a bajok a gyereknél!!
Ffi Végig olvastam a válaszokat ám úgy tûnik 1 dologra senki sem figyelt fel. Te mint anya mióta neveled egyedül a lányod? Hány éves volt mikor elváltatok, az exférjed egybõl újra nõsült? Ott lett gyerek? Bár legfeljebb amatõr pszichológus vagyok, a problémát én a család felõl közelíteném meg. Vajon az apja mennyi figyelmet fordít rá? Ragaszkodik e lányához? Neked lett e új párod? Ha igen milyen a gyerek viszonya vele? Ha nem van e férfi modell a környezetében? A gyerekben egy hatalmas tiltakozás van a kialakult helyzettel szemben, nem akar 8 éves lenni hanem kicsi amikor a család egyben volt. Minden képen be kell vonni az apát a terápiába, és valóban pszichológus kell. Ha van már párod akkor Õt is. Nem írod 1 szem gyerek avagy van testvére? Mekkora(ák), az Õ hatásuk is befolyásolhatja a gyerek lelkét. Ha szellemileg ép, s miért ne lenne az akkor csak és kizárólag a lelkében keresendõ a probléma...
Csak olvasom a hozzászólásokat, és egy valamit nem értek.A lelkedet kiteszed, hogy ezt a probléma megszûnjön, szakorvos kezeli, a leírásodból kiszûrhetõ, hogy a gyerekkel foglakozva van, tehát nem egy elhagyott utcára kivert gyerekrõl van szó.Akkor mi lehet a gond?Az még egyikötöknek sem fordult meg a fejében, hogy mentális problémák vannak a háttérben?Értem ezt arra, hogy nem átmeneti stressz okozza a bekakilást, hanem sajnos ettöl komolyabb a gond.Írod, hogy "nincs szégyenérzete és annál inkább csinálja"tehát ez mégjobban megerõsiti az én laikus feltételezésemet.Nekem egy 8 éves fiam van, elvált anyaként egyedül nevelem, voltak vannak lesznek problémák, de egy egészséges gyerek ilyet nem csinál-hat még ha lelki okok is állnak a háttérben.Olyat már hallottam, hogy egy gyerek agresszívabb lesz, esetleg éjjel átmenetileg bepisil, na de hogy világos nappal közösségben bekakáljon, ráadásul "sportot ûz belõle"ez azért elgondolkodtató......
A kérdező hozzászólása: A problémában az, hogy tapasztalatlan vagyok, és megpróbáltam megoldani, a nevelési tanácsadások után ahová jár a lányom!! a baj megmaradt és tovább kell lépni ezért kell a segítség milyen irnyba lépjünk!A lépési szándékot is tudni kell értékelni!!!!!
De miért nem viszed gyermekpszichológushoz? Illetve elõször a gyerekorvoshoz, hogy javasoljon szakembert. "Házilag" ezt már nem igazán lehet megoldani.
A kérdező hozzászólása: Az utolsóra válaszolva már 3 éve foglalkozik vele pszichológus, mert mindíg is voltak probléáji de azt gondolom más megoldás is kellene!! A megoldás bonyolultabb mert a háttér is az!!NEM CSAK ANYAKÉNT ORVOSOLOK! hatékonyabb segítségre van szüksége, mert nagyon sajnálom a gyereket!!!!!
A kérdező hozzászólása: Szakemberen kívüli lehetséges segítségre szerettem volna megoldást hiszen a gyerek nem él a szakemberrel az élete az otthonában zajlik és ott is segíteni kell!! egyszerû anyaként nincs könnyû dolgom probálom õt jól kezelni! A szeretet is lehet gyógyszer. Nehéz természetû gyerek aki másnak is kihívás lenne!!
Iskola elõtt nem volt ilyen problémátok? A szakemberekkel nem beszéltél te, hogy õk mit javasolnak? Biztos nagy megrázkódtatás volt neki a suli, de azt se lehet, mondani, hogy korán ment volna iskolába, ennél tovább már nem nagyon lehet húzni a beiskolázást. HOgy lehet, hogy nem zavarja? Ha nap mint nap bekakál és abban van egész nap, akkor nem csípi ki neki? Már csak ilyen oknál fogva is hazavinném minél hamarabb az iskolából. Persze az is kérdés, hogy ha hazaviszed, akkor milyen környezetbe? Csak van valami oka, hogy eddig is pszichológushoz kellett hordani!? Ha más nem, akkor én megpróbálnám valami speciális iskolába, osztályba beíratni, ahol lazábbak az órák, kevésbé kötötek, pl. a Waldorf iskolákban. Ez megoldható, elérhetõ? Sok minden múlik a személyes, anyagi lehetõségeken is. Itt a nyáriszünet, hagyd, hogy pihenjen a lányod, ne nyaggasd a tanulással. De beszélgessetek a suliról, hátha kiderül, hogy mi is az oka ennek: tanitó néni - osztálytársak - tanulási kudarc - otthontól való félelem? A baj leginkább az oaztálytársak lesznek (nem mintha némelyik tanár ne lenne kevésbé tapintatlan), hamar elkezdik cikizni a másikat és ilyen dolgokban nehezen felejtenek.
A kérdező hozzászólása: Nem az iskola elõtt nem igazán voltak ilyen súlyosak a problémák, mióta bekerûlt azóta kicserélték nem fogadja el az iskolai szabályokat és az otthoniakat sem! E miatt hordom a dokijához! Sokirányban tályékozottam és én magam is tanulok gyerekekkel kapcs. dolgokat nehezen tûri a változásokat. Komoly válásunk volt abban volt minden, az orvosnak is mondtam már a bajokat és ismeri is a gyereket de szerintem nem õ a jó ember erre a problémára hiszen nem hatékony! Tanárokkal együtt küzdünk a gyerekért! Néha nagyon ügyesen oldja meg a feladatokat és kezeli is magának a dolgot a gyerek de vannak iskolai napok amikor nem lehet kezelni!!valóban nem túl jó a közösség ahová jár de nem is mond el nekem mindent így eléggé nehéz.
Lehet, hogy egy iskolaváltás megoldaná a problémákat véglegesen és hatékonyan. Még akkor is, ha nem szereti a lányod a változásokat (amúgy ki szereti?). De ha jó közösségbe kerülne, sztem az is sokat lendítene.
A Nevelési Tanácsadó egyenlõ a nullával.Semmit se csinálnak. AZONNAL MENJ EGY MAGÁN PSZICHOLÓGUSHOZ!
Nem is tudom, de ilyet még nem hallottam soha.DE ettõl függetlenûl én a gyerekemet a harmadik esetnél orvostól orvosig hordtam volna, mert akkor vagy így vagy úgy de valami nem stimmel.Mint írod, jársz vele orvoshoz(már)és az orvos mégis mit mond?Ennyi ídõ alatt csak megállapitott valamit nem?Ez nem egy éjszakai ágyba pisi, ami egyszer egyszer elõfordul, ez egy komoly probléma ami már ijesztõ.
Mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy mitõl kakil be, de annyit tehetsz, hogy végtelenül türelmes leszel hozzá, és soha nem szidod le ezért!!!
Na és mi újság vele most a nyáriszünetben? Javult a helyzet? Vagy pont azért kérdezed most, mert nálad is csinálja, nem csak a tanító néniknél?
Te hogy tudod kezelni ezt a dolgot? Van még türelmed hozzá? Az biztos nem jó, ha megalázod. De beszélni szerintem azért csak kell róla, hogy ez a viselkedés az õ korában már nem helyénvaló. Lehet, hogy elvinném egy kisgyerekes családhoz, csak úgy barákozni, beszélgetni. Talán ha látja, hogy a nála sokkkal kisebbek pisilnak, kakilnak pelenkába... Lehet, hogy megpróbálnám elhívni az osztálytársait is játszani, vagy õt vinném el, hogy a nyáriszünet alatt ne essen ki a barátok társaságából. Sok sikert és írj az eredményekrõl!
A kérdező hozzászólása: A lányom körûl folyamatosan vannak gyerekek vele egy idõsek is és kissebbek nagyobbak is!közel laknak a volt férjem rokonai, és ott több vele egy idõs rokon gyerek is van. Az a baj ha rá szólnak vagy figyelmeztetjük nincs szégyen érzete és annál jobban csinálja és ez a legnagyobb baj!! Valóban míg nem gondoltam mekkora a baj nem teljesen jól reagáltam, és sokszor beszéltem neki, hogy ilyen nagy lánynak nem szabad ilyet csinálni! De soha sem aláztam lelkileg hiszen egy ilyen gyerek sokat szenved a környezetétõl!! Én úgy segítek otthon neki és ajánlom hasonló probrémákra amire mindenki azt mondta nagyon jó. Naptárt vezetek a hét napjait úgy jelölöm, hogy amikor mentes napok vannak pirossal, ha bajos napok kékkel és ha több a piros pontja ajándékot kap amit õ választhat.Amikor bajos napok vannak sokat beszélgetünk szeretném hogy érezze mindíg számíthat rám és megoldjuk együtt sokat dícsérni ha nem csinálja, idõvel rögzûlni kell ennek az elvárásnak folyamatnak! Már elindítottam egy teljes kivizsgálási folyamatot a miskolci gyek-ben van ismerõs ideg és neurológia szakorvos ez az elsõ lépés ahová mennünk kell!Aztán tovább megyünk, szeretnénk elköltözni Szegedre de azért legyen stabíl a gyerek valamennyire, hogy új életet kezdjünk, mert túl sokan ártanak az ex férjem és családja illetve az anyukám sem túl jó hatással van a gyerek nevelésre úgyhogy van ami bõven befolyásolja ezeket a bajokat! Nyár van és meg kell oldani a bajt mielõtt kezdi az iskolát!! Sok erõt kitartást elszántságot és türelmet kell gyûjtenem hiszen én is ki vagyok migrénnel küzdök és sokat vagyok rosszúl ájulásig mennek a tünetek! valóban nem volt semmi hatása az eddigi terápiáknak és anyaként igazi kihívás ezeket megoldani hiszen mindennel egyedül vagyok nem támogat ebben senki! A tanácsadóban azt mondták tiltakozik az iskolai szabályok és társadalmi normatívák elvárások ellen, ezért ez a reakciója hiszen szabálytartási problémája már óvodában is gondot jelentett! Tehát én már évek óta küzdök a gyerek problémáival mikor mivel, de én is ember vagyok és elfáradok néha jó lenne valamibõl erõt gyüjteni hogy tudjak teljes erõvel segíteni a gyerekemnek!
Mindenképpen lelki oka van a bekakilásnak. Semmiképpen nem szabad megszégyeníteni, mert ez további szorongást okoz nála és még többször be fog kakilni! Szeretettel, empátiával kell megközelíteni a problémát, másképp nem megy. Vigyétek el másik pszichológushoz, a Nevelési Tanácsadót meg felejtsétek el, mert semmi nem ér. De a legfontosabb az, hogy otthon szeretet kapjon! Azt megkérdeztétek már a gyerkõctõl, hogy miért tartja vissza a kakit? Akármit is válaszol, ne fenyítsétek meg, ne szidjátok, ne büntessétek, mert ez csak tetézi a bajt! A bekakilás ilyen korú gyerekeknél mindenképpen szorongásos, stresszes tünet. Az okot és nem az okozatot kell kezelni! Ha már jártok vele pszichológushoz, vigyétek el másokhoz is! Elvégre a gyermeketek a legfontosabb, nem? Türelemmel, szeretettel és szakszerû segítséggel meg fog oldódni a probléma! Addig is annyit tehettek, hogy szeretetet adtok Neki, mert erre van a legnagyobb szüksége. 26/L
A kérdező hozzászólása: Az utolsónak válaszolva teljesen igazad van és ha figyelmesen elolvastad a kommentemet akkor én is ugyanezt próbálom tenni, de abban a részében nem vagy figyelmes, hogy én EGYEDÜL nevelem a lányomat mint szülõ az apja nem foglalkozik vele úgy mint egy apa! Mindíg azt mondja te vagy az anyja old meg te!!! Már én is utánna jártam feltétlen a dolgoknak és már alkalmazunk is ebbõl de már ezt is megírtam!!!Arra kérlek benneteket figyelmesen olvassátok sokmindent megírtam a témával kapcsolatban de köszönök minde jó tanácsot!!Azért is kérdezek minden irányban mert a GYEREK A LEGFONTOSABB!! Sokkal komolyabb szakembert kerestem mint a nevelési tanácsadó DR.Tarnóczki Margit gyermekpszichológus! Nagyon bízom abban, hogy együtt meggyógyítjuk a lányomat sem az anya sem a szakember nem hiányozhat ebbõl a folyamatból! Már én is nagyon tisztában vagyok azzal, hogy bántani semmiféleképpen nem szabad!!!! Sok energia szükséges de érte mindent meg kell tenni!
Majd írd meg, hogy tudott-e segíteni a kineziológus!

Tisztelt Doktor Úr! A legutóbbi nőgyógyászati vizsgálaton a nőgyógyászom azt mondta, “van egy kicsi méhszájsebem”. Az volna ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy összefügghet-e ezzel a rendszeres áttetsző vagy fehéres folyás ill. a gyakori “felfázásos érzés

Tisztelt Doktor Úr! A legutóbbi nőgyógyászati vizsgálaton a nőgyógyászom azt mondta, “van egy kicsi méhszájsebem”. Az volna ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy összefügghet-e ezzel a rendszeres áttetsző vagy fehéres folyás ill. a gyakori “felfázásos érzés”, ami általában az együttlétek után alakul ki. Válaszát előre is köszönöm.

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! Igen, ilyen esetben előfordulhatnak az említett panaszok. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! Igen, ilyen esetben előfordulhatnak az említett panaszok. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán


Mennyire gyakori, illetve ritka, hogy egy anya rendszeresen bántalmazza és terrorizálja a gyerekeit?

És/vagy esetleg 18 éves korukat betöltve elzavarja õket otthonról, miközben õ jólétben él? Van egyáltalán ilyen, vagy csak egyedi esetekben fordulhat elõ?

Legjobb válasz: Szerintem sokkal-sokkal gyakoribb, mint ahogy azt gondolná az ember. Szerintem érdemes ezt a két dolgot szétválasztani egymástól. Nem feltétlenül járnak együtt ugyanis. Sokszor van olyan súlyos lelki terror, amikor tettlegesség nem történik, de mégis megy a zsarnokság, alázás a szülõ részérõl. Én ezt sokkal undorítóbbnak tartom, mint ha kioszt 1-2 nyaklevest. Bár nálam a bántalmazás nem itt kezdõdik.

Szerintem sokkal-sokkal gyakoribb, mint ahogy azt gondolná az ember. Szerintem érdemes ezt a két dolgot szétválasztani egymástól. Nem feltétlenül járnak együtt ugyanis. Sokszor van olyan súlyos lelki terror, amikor tettlegesség nem történik, de mégis megy a zsarnokság, alázás a szülõ részérõl. Én ezt sokkal undorítóbbnak tartom, mint ha kioszt 1-2 nyaklevest. Bár nálam a bántalmazás nem itt kezdõdik.
elég gyakori..Engem 17 évesen zavartak el otthonról..
ma 08:18 vagyok Nem származástól függ, én nem vagyok se cigány, se vidéki. Született budapesti vagyok, és a szüleim is világéletükben Budapesten éltek. Egyszerûen az alkohol volt az ami kihozta belõle. Így nagyon hamar lábra kellett állnom.
engem pl fiatal koromba rendszeresen vertek, nem volt különös oka....valakin jó volt kitölteni a hétköznapi dolgokat, elég szmoroú ez van.Igazából nem is érdekel már.Én soha nem fogom megütni a gyerekeimet, az emberi szóból is lehet érteni, ez a millió selejtes tini, meg csak szimplán elvan kapatva, mert minden szar megvan engedve nekik, szóval a szülõk hiába ez is.
Engem nem elzavartak hanem elköltöztem a terrorból, és 16 évesen azért költözhettem albérletbe amit én tartottam fenn munkából, mert nem viszem el tõlük a családipótlékot... Nem vagyok. C sem, szõke kékszemû vagyok.... 20/N
Nem EGY anya, hanem az az anya, aki bántalmazó. Igen, manapság elég gyakori.
szerintem származástól függ.mármint általában a nagyon vidéki emberek régen úgy lettek nevelve, hogy a gyerek meg asszony verve jó. az ilyen családból származó ember, ezt tanulja meg, hogy így kell nevelni és adja tovább, ami manapság hálégnek a technikának, net, tv, stb a fiatalok nem vesznek át, mert tanulnak a helyes nevelésrõl, illetve hogy a gyereket nem szabad bántani, stb de a még elõttünk levõ generáció, tehát mai anyáink még nem ebben a korban nõttek fel. szóval az, hogy mennyire gyakori, szerintem attólfügg hogy az ország mai szüleinek hanyad része származik a régi stílusú neveltetésbõl. amikor még a tanárok is pálcával verték a diákokat, meg ilyesmi. õk a nagymamáink kora. ezek a nagymamák nevelték fel a mostani szülõket.

Tisztelt Doktor Úr! A legutóbbi nőgyógyászati vizsgálaton a nőgyógyászom azt mondta, “van egy kicsi méhszájsebem”. Az volna ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy összefügghet-e ezzel a rendszeres áttetsző vagy fehéres folyás ill. a gyakori “felfázásos érzés

Tisztelt Doktor Úr! A legutóbbi nőgyógyászati vizsgálaton a nőgyógyászom azt mondta, “van egy kicsi méhszájsebem”. Az volna ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy összefügghet-e ezzel a rendszeres áttetsző vagy fehéres folyás ill. a gyakori “felfázásos érzés”, ami általában az együttlétek után alakul ki. Válaszát előre is köszönöm.

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! Igen, ilyen esetben előfordulhatnak az említett panaszok. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! Igen, ilyen esetben előfordulhatnak az említett panaszok. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Mennyire gyakori, avagy ritka, hogy anyák rendszeresen bántalmazzák a gyereküket?

Nem arra gondolok amikor valakinek mérgében id?nként eljár a keze, és még arra sem, ha valaki részeges és "nem tudja", hogy mit csinál, hanem amikor józanul, hétköznapi, normális n?k brutálisan és rendszeresen bántalmazzák a gyereküket fizikailag és verbálisan is. Szerintem ezek egyedi esetek lehetnek, viszont van aki szerint ez nem ritka dolog.

Legjobb válasz: Gyakoribb, mint hinnéd...

Gyakoribb, mint hinnéd...
A kérdező hozzászólása: Ezt mibõl gondolod? Hallottál ilyen esetekrõl?
Hallottam ilyenekrõl, akár Tv-ben, akár máshol, de ha abból indulok ki, hogy az újszülöttet agyon verik és a kútba dobják...meg hát a mai világban kevés dolog van, amin meglepõdök!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!