Találatok a következő kifejezésre: Fogadjam el, a barátomnak (17 db)

Miért nem fogadják el a barátaim hogy megváltoztam?

Régebben naiv voltam és sokan kihasználtak, ezért változtattam a nézeteimen. Így nagyon jól érzem magam, viszont a barátaim nem szeretik az új énem. Szerintetek mit tegyek?

Legjobb válasz: Mert nem tudjak a tovabbiakban kihasznalni a naivsagod, de azok nem is voltak a barataid sohasem, csak azt gondoltad, szereted volna. Keress uj baratokat.

Mert nem tudjak a tovabbiakban kihasznalni a naivsagod, de azok nem is voltak a barataid sohasem, csak azt gondoltad, szereted volna. Keress uj baratokat.
Madarat tolláról... Ha az eddigi barátaid a régi éned miatt voltak a barátaid, nem igényel nagy agymunkát kitalálni, hogy a megváltozott éned távolról sem biztos, hogy tetszik nekik. Nem véletlenül voltak akkor a barátaid. Idõvel majd lesznek új barátaid, akik a mostani éned miatt lesznek azok. Bár ez a "megváltozás" nekem elég fura, ez általában nem elhatározás kérdése. Az emberek változnak idõvel, ahogy egyre nõ az élettapasztalatuk, fõleg, ha az említett naivságról van szó. Lehet hogy csak az van a háttérben, hogy észrevették, hogy nem vagy annyira kihasználható.

Mit lehet tenni ha a szuleid nem fogadjak el a baratodat es minden aron el akarnak valasztani?

Hiaba ultunk le megbeszelni egyszeruen nem lehet...mindent megrtesznek hogy ne lehessek vele...

Legjobb válasz: Egy mód van. De ez csak akkor mûködik, ha tényleg nagyon szereted! Ja és persze õ is szeret téged!! Ez pedig nem más, mint a kitartás és folyamatos küzdés! Bár nem tudom, hogy hány éves vagy, és ezt jó lenne tudni. Nálunk ugyanez volt a szitu, de én akkor már 19 voltam. 5 és fél év kitartás, küzdés és folyamatos egymás biztatása meghozta a gyümölcsét! Már 2 éve együtt élünk és a szülõk is elfogadták õt, sõt meg is szerették!! :)

Egy mód van. De ez csak akkor mûködik, ha tényleg nagyon szereted! Ja és persze õ is szeret téged!! Ez pedig nem más, mint a kitartás és folyamatos küzdés! Bár nem tudom, hogy hány éves vagy, és ezt jó lenne tudni. Nálunk ugyanez volt a szitu, de én akkor már 19 voltam. 5 és fél év kitartás, küzdés és folyamatos egymás biztatása meghozta a gyümölcsét! Már 2 éve együtt élünk és a szülõk is elfogadták õt, sõt meg is szerették!! :)
Ezen a megbeszélés nem szokott segíteni. Ahogy az elõttem szóló is írta, kitartás és küzdés. Meg kell õket gyõzni, de nem szóval, hanem tettekkel. Bizonyítani kell, hogy félreismerik a párodat. Ehhez elsõ lépésben gondolkodjatok el azon, hogy milyen indokkal nem szívlelik a srácot, majd ennek szellemében érdemes gondolkodni, és bizonyos helyzetekre odafigyelni. Ha pl az a véleményük, hogy rossz hatással van rád, akkor legyél makulátlan kislány az élet egyéb dolgaiban. Tudom, mirõl beszélek, én sem jöttem ki a párom szüleivel, majd három év volt, mire összecsiszolódtunk, azóta meg tegezõdünk, meg fiamnak szólítanak olykor. Ettõl függetlenül semmiféleképpen sem voltam hajlandó tágítani a lány mellõl, idõvel ezt is elkezdték értékelni. Akkor iszonyat düh volt bennem velük szemben, de azóta egyre inkább kezdem õket megérteni, ugyanis akkoriban nem voltam éppen a lányos szülõk vágyálma (ezért is mondtam, hogy el kellene gondolkodni az okokon).
megbeszélés, kell tesodal és szüleidel szeretesd meg õket kitartás kell
kicsit töri magyar? ^^
Nálunk ugyanez volt a helyzet, csak anyámék már gyakorlatilag el akartak tõle tiltani. Akkor voltunk együtt egy hónapja, de fogtam a cuccom és odaköltöztem hozzá (a barátjával laktak albérletben). Minden nap jártam több gyerekhez is korrepetálni, így én is be tudtam szállni a kiadásokba. Már 7 éve együtt vagyunk, összeházasodtunk, a fiaink lassan 3 évesek, a lányunk pedig 1. :) Én akkor 16 voltam, õ pedig 24. És most mi vagyunk a legboldogabbak a világon. :) L/24

Hogyan fogadjam el a barátom fantáziálgatásait (más nõkrõl)?

Tudom a legtöbb férfi (sok nõ is) csinálja és úgymond "normális" dolog, de én képtelen vagyok elfogadni. Nem mondok semmit a barátomnak, nem akarok hisztizni, de belül nagyon zavar és nagyon rosszul érzem magam emiatt. Hogyan tudnám ezt elfogadni? Én tényleg mindent megteszek, hogy jól nézzek ki, de ilyenkor az van bennem, hogy tuti más nõ jobban bejön neki, mert róluk képzeleg.

Legjobb válasz: Üdv a gondolatrendõrségnél! Honnan tudod, hogy mire GONDOL?

Üdv a gondolatrendõrségnél! Honnan tudod, hogy mire GONDOL?
Sehogy. Ezt magadban kell elfogadnod. Nincs rágyógyszer. Ha bízol benne és hiszed h szeret érzed h szeret akkor ez nem okozna gondot...
Honnan tudod, hogy neki "úgy" is eszébe jutnak azok a nõk? Ha elmondta? Nem lehet, hogy õ is csak megnézi õket, mint te egy-egy férfit?
Pedig hisztizel.
inkább örülj hogy csak gondol rájuk, de amúgy ezt te honnan tudod? ha nem tudsz a gondolattal megbékélni, akkor inkább ne is gondolj rá
A kérdező hozzászólása: Volt, hogy mondta. Pl. valamelyik színésznõrõl miután közösen néztünk filmet.
Amúgy ügye tudod, hogy beteges amit csinálsz?


Mit csinálják, ha a barátomat, akit meg be sem mutattam, nem fogadják el a szüleim, sőt szinte megtiltják, hogy vele legyek?

az a problémájuk, hogy a srácnak fültágítója van. és hát úgy ennyi :D annyira felb.sz, hogy egyszer?en nem hagyják, hogy szóba hozzám, vagy említsem jótulajdonságait, amikben b?velkedik. 16l

Legjobb válasz: Ugyanez volt a helyzet nálam is, csak az én barátomnak még piercinge is volt, amindenit!! :D hát nem tudtam mit csinálni, egyszer be kell mutatni, utálatot nem fognak a szüleid kimutatni a srác felé. Azután pedig igyekezz nem sokat magatoknál lenni, ha mindenképp valamelyikõtöknél akartok idõzni, azt ne nálatok tegyétek :D legalábbis nálam ez így volt, a szüleim véleményére pedig tettem ebben az esetben, az elõítéletek miatt. (azóta már szakítottunk, õ volt az elsõ nagy szerelmem, akkor voltam 15, most 18)

Ugyanez volt a helyzet nálam is, csak az én barátomnak még piercinge is volt, amindenit!! :D hát nem tudtam mit csinálni, egyszer be kell mutatni, utálatot nem fognak a szüleid kimutatni a srác felé. Azután pedig igyekezz nem sokat magatoknál lenni, ha mindenképp valamelyikõtöknél akartok idõzni, azt ne nálatok tegyétek :D legalábbis nálam ez így volt, a szüleim véleményére pedig tettem ebben az esetben, az elõítéletek miatt. (azóta már szakítottunk, õ volt az elsõ nagy szerelmem, akkor voltam 15, most 18)
Én sem csípem a fültágítósokat, megérte azt a 2500 forintot, hogy rácsattintottam az ipari számzáras lakatot a fülén lévõ lukra. Gondolnád, de nem fut utánad olyan gyorsan, mint hinnéd. Na mindegy, szerintem mond meg a szüleidnek hogy te dolgod, ha meg még mindig megtiltják nyomjátok nála, és majd bemutatod 18 éves korodban, amikor nem szólhatnak be érte.Bár addig úgyse lesztek együtt a csávóval, de lényegtelen.
Ultimate trolling...:D
Második, ha valaki velem ilyet csinálna, már nem élne :) A fizikai bántalmazáson túl addig nyomoznék, ameddig ki nem derítek róla valami kib*szott cikit, ha nincs, akkor adnék neki hashajtót és addig követem kamerával amíg nem kezd el hatni, lényeg hogy mindenféle módszerekkel addig basznám idegileg, míg nem marad más lehetõsége csak az, hogy elköltözzön az ország másik felébe. Jó hogy nem velem basztál ki. Na de mindegy, ezt csak úgy megemlítettem. Kérdésre válaszolva: Vidd fel, mutasd be nekik! Elõtte már csak nem mernek úgy beszélni, meglátják õk is, hogy rendes fiú, ennyi. Én nem hagynám annyiba a dolgot...

Miért nem fogadják el a szüleim a barátomat?

Apukám még nem is mond semmit, ? úgy van vele, hogy ha van, ha nincs, neki mindegy.

Legjobb válasz: hány éves vagy?

hány éves vagy?
Talán majd ha pár év múlva is jól meglesztek együtt, és õ ezt látja, akkor megbékél vele. Bár a korkülönbség miatt ez eléggé rizikós, de 1% esélye szinte mindennek van.
Figy. Én nem ismerlek, se a barátodat... De attól még adhatok neked olyan tanácsot, ami jó lehet. Sõt! Kívülállóként Nem lesz hibás a segítség, mert nem zavarnak be az érzelmeim/elõítéleteim: Ha összekaptok a barátoddal, az rég nem jó. Ott valami nem stimmel... Ha pedig már a kapcsolat elején nem stimmel (még ha nem is az elején, DE MÁR az elsõ évben), az annak a jele, hogy nem illetek össze. A késõbbiekben pedig még több konfliktus lesz, ez megjóslom, pedig nem vagyok asztrológus. :) Szóval valószínüleg anyukádnak van igaza, HA õ úgy látja, hogy kihasznál a srác... Kérd hát ki anyukád véleményét, DE ÚGY, hogy indololja meg, miért félt tõle? Mik azok a JELEK, amik arra utalnak, hogy téged egy g-e-c-i-z-s-á-k-n-a-k használ, esetleg? Vagy esetleg anyuci olyan, aki nem az az anyuka típus? Talán õ volt a suli legnagyobb nemmondommegmiregonok-ja? Mert 1 valami igaz az anyukákra: AZT SZERETNÉK? HOGY MINÉL INKÁBB RÁ HALLGASSANAK? RÁ HASONLÍTSANAK A LÁNYAI! A vitákhoz visszatérve: Min veszekedtek? (mert ez nagyon FONTOS kérdés) Mert ha azon, hogy még nem tetted szét neki a lábad, akkor ki kell ábrándítsalak: bizony csak arra kellesz neki. Mik a vita tárgyai?
Akkor sírj. Aztán sírj még. Aztán nyafogj az interneten. Aztán ne randizz olyannal aki bánt. Aztán ha olyannal randizol aki NEM bánt anyád meg azt mondja hogy bánt, növessz gerincet és állj ki a szerettedért. Tudtam volna mézes-mázosabban is fogalmazni, de ez van. Szokd meg.
A kérdező hozzászólása: 17, õ most lesz 23.
A kérdező hozzászólása: Na, örülök neki, hogy megvagytok! De most mit kell gúnyolódni? Honnan tudod, hogy te örökre vele maradsz? Majd össze fogtok ti még kapni valamin, azért ennyire ne örülj nekem sem! Szerinted ha valamelyikünknek annyira sz*r lenne, együtt lennénk már 2 éve? Õ ráadásul már felnõtt, azt csinálhat, amit csak akar, kidobhatna akár mikor, ha úgy gondolja, meg én is õt, mégsem tettük idáig... biztos nagyon rossz a kapcsolatunk valóban... itt anyukám vs. barátom kapcsolatáról van szó, nem rólunk!!!
19:45 Nahát! Úgy látszik, hogy akkor a barátnõmmel tényleg lelki társak lehetünk, mert 3 hete és 2 napja vagyunk együtt (hivatalosan :) ) és még nem veszekedtünk... Mert mindig ezen poénkodunk, mert már felvetült bennünk, hogy sohasem veszekedtünk... pontosabban a barátaink furcsálták ezt... így mi is észrevettük :) )) Mondjuk igaz, 1 évig voltunk szimplán barátok és úgy vallottuk be egymásnak... Mintha tegnap lett volna az elsõ csókunk, és egyre jobb és jobb! *:* Áhhh, de nem akartam ennyire elkanyarodni a tárgytól, csak annyira szeretem a szerelmem... ^_^ Szóval igen is van, hogy nincs vita, és egyre inkább azt tapasztalom, hogy lelkitárs is létezik... Persze biztos összeveszünk 1x, bár mi mindent kibeszélünk és tiszteljük egymást...
A kérdező hozzászólása: És anyukám nekem a legjobb Anya a világon! Szóval ne szidd!
A kérdező hozzászólása: Egyetértek az utolsóval, én is ezt próbáltam leírni! :)
A kérdező hozzászólása: 2 éve vagyunk lassan együtt, 1 év 1 hónap után tettem szét a lábam, ha kíváncsi vagy... szóval nem kihasznál, nem bánt, semmi ilyesmi. Veszekedések? Nem tányért vágunk a földhöz. Nem is nevezném veszekedésnek, nem is írtam így fent sem. Olyanokon szoktunk "veszekedni" pl, ha valamelyikünk viccelõdni akar, de a másik félreérti és megsértõdik. De ez nem egetrengetõ probléma, néha direkt sértõdünk meg, hogy jöjjön a másik nyalizni, odabújni, bocsánatot kérni. Komoly veszekedések sosem voltak. Nem vagyunk féltékenyek a másikra, nem nyomozunk egymás után. Megbízunk egymásban. Szerintem minden kapcsolatban vannak néha konfliktusok. Itt lehet gondolni egy rosszul sült el viccen is, vagy már az ordibálásra, esetleg fenyegetésre. Ki hogy értelmezi. De az biztos, hogy szerintem aki 1 év alatt nem veszett össze a párjával, akkor ott valami nincs rendben. Én barátnõmmel összeveszek néha, ha segíteni akarok neki, de õ nem fogadja el. Ettõl függetlenül mi jó barátok vagyunk, és nincs gond. Ha ezért lehetne szakítani, meg hasonlók, akkor én már itthon sem lennék. :) sõt, nem is lennének barátaim, egyedül lennék... Légy szíves ne anyucizz, ez elég gúnyosan hangzik! Amilyen a barátom, õ az ellentetjét mondja róla. Tehát ha rendes, akkor õ azt mondja, hogy nem normális, bunkó, rossz és kész, hülye a természete és hasonló... nem kezdem el sorolni. Mind a kettõnknek meg van a maga stílusa (barátomnak és nekem). De mindig megegyezünk, próbálunk alkalmazkodni a másikhoz, néha sikerül, néha nem, de ettõl mi még szeretjük egymást!
"Ha összekaptok a barátoddal, az rég nem jó. Ott valami nem stimmel... Ha pedig már a kapcsolat elején nem stimmel (még ha nem is az elején, DE MÁR az elsõ évben), az annak a jele, hogy nem illetek össze. " ez hülyeség, már bocs...én 5 éve vagyok együtt a párommal és igen is voltak az elején kisebb összekapások, veszekedések...miért jelentené azt hogy nem illenek/illünk össze? hisz nincs 2 egyforma ember, egyforma gondolkodású...nézet eltérések mindig is voltak és lesznek 2 ember közt függetlenül attól hogy mióta vannak együtt...Sõt, fõleg az elején van több röffenés, hisz még nincsenek összecsiszolódva, nem ismerik annyira a másikat, a másik igényeit stb...mi az utóbbi években már szinte nem is kapunk össze, mert tudjuk hogy a másik mirõl hogy vélekedik és tudjuk hogyan kerüljük ilyenkor a konfliktusokat...ezt meg kell tanulni, nem rögtön az elsõ ilyennél szakítani... N22
persze az építõ kritika az más, azt én is kaptam/kapom...:) de amit csinál az nem fair...nem 14 éves vagy... N22
A kérdező hozzászólása: Én nem kérem, hogy ne szóljon bele, mert ha észrevesz valamit, és tud segíteni, akkor mondjon építõ kritikát, azt elfogadom. De azt már nem, hogy állandóan csak a b*sztatást kapom. :( Elegem van belõle. Kétszínûnek tartom, mert elõtte jópofizik meg kedveskedik neki, elõttem meg jól kibeszéli...
érdekes.... amikor én elmondtam 17 évesen hogy 26 éves a párom, annyit mondtak ha boldog vagyok akkor több nem számít...s ha még se leszek boldog a magam kárán tanulok, Õk nem szólnak bele...és jól is tették mert még mindig együtt vagyunk :) ülj le anyuddal, beszéld meg vele hogy szereted a párod és a többi nem érdekel, nem tud ellene mit tenni. ha igazán szeret téged akkor elfogadja, és örülnie kéne hogy boldog vagy... N22
A kérdező hozzászólása: Nem bánt egyébként, velem is rendes, csak anyukám gondolja így, pedig õ is tudja, hogy ez nem így van... csak keresi a kifogást, hogy Õ! bántson!!!
Nah! Végre enged kommentelni megint! :) Nem gúnyolódtam, de ezt piviben megírtam.

Fogadjam el, hogy a barátomnak vagy nőnemű barátja is?

Ráadásul a 7 évvel ezel?tti volt barátn?je. Azt tudom, hogy a szakításuk után is barátok maradtak, a csaj vett neki szülinapjára stb... Meg egy haveri körb?l származnak.

Legjobb válasz: Nekem nagyon jo barátom a volt barátnõm akivel 5 évig voltam együtt és õszintén megmondom mint nõ már nem annyira tetszik. Persze igy is mindig megy a féltékenykedés, de ez van. Nem lehet ezt sajnos hihetõen elmesélni. Szerintem beszélgess el vele, hogy miért lett vége ennek a kapcsolatnak és talán abból több dolgot le lehet vonni.

Nekem nagyon jo barátom a volt barátnõm akivel 5 évig voltam együtt és õszintén megmondom mint nõ már nem annyira tetszik. Persze igy is mindig megy a féltékenykedés, de ez van. Nem lehet ezt sajnos hihetõen elmesélni. Szerintem beszélgess el vele, hogy miért lett vége ennek a kapcsolatnak és talán abból több dolgot le lehet vonni.
Létezik barátság, fõleg hogyha egyszer valamikor együtt voltak. Azt minden férfi nehezen tûri el ha a párja nem tarja tiszteletben hogy vannak nem azonos nemû barátaik. Gondolom neked sem csak azonos nemû barátaid vannak. De azért figyelj oda. Az egészséges szinten tartsd a féltékenységedet és ne menj az agyára.
Õszintén szólva szerintem ez tök elfogadható. Nekem is van elég sok nõnemû barátom (köztük volt barátnõ is) de ezt a barátnõm nagyon megértõen elfogadja. Azt mondja ha valamit szeretnék akkor úgy is azzal a csajjal lennék nem pedig vele és ebben nagyon is igaza van. Barátnõmbe szerelemes vagyok, a többiek pedig csak jó ismerõsök és barátok és úgy is kezelem õket. Ha megbizható a barátod akkor szerintem semmit sem kell tenned. Ha nem az, akkor meg nem csak attól a csajtól kellene féltened hanem minden valamire való nõ nemû lénytõl.
Én, mint nõ írok. Véleményem szerint nem igazán létezik férfi és nõ közötti barátság, ha tényleg van az nagyon ritka. Engem is zavarna, ha lenne egy ilyen barátnõje a barátomnak, szerintem mindenkit zavarna. Próbálj többet megtudni a "barátnõrõl", sõt ha van rá lehetõség menj te is velük, ha közös programot szerveznek és akkor élesben is megláthatod, h hogyan viselkednek egymással. Az is lehet, h veled is baráti kapcsolatba kerül....
Azt hiszem, semmi aggodalomra sincs okod, az már egy múlt idõs esemény - ha éppen veled van talán az egyetlen rossz döntésnek a féltékenykedés rászabadítását nevezném. Ismerõsi körömben is volt hasonló szituáció - szintén régi barátnõ a baráti társaságban, és évekkel késõbb az akkori barátnõje féltékenységi rohamban tört ki - a srácnak esze ágában nem volt közelebbi kapcsolatba kerülni a barátnõjével mégis kapott a fejére - a srácot ez megrémítette egy hangyányit, nem hiszem hogy ennek kéne lennie a célnak. Értem ugyan hogy furcsának tûnik a helyzet, és értem, hogy te eben kockázati tényezõt látsz, egyszer amikor épp tisztában vagy a gondolataiddal és higgadtan tudod vizsgálni a helyzetet, akkor ess neki a témának - vajon téged szeret? lecserélne a régire? valószínüleg igen és nem lesz a válasz ebben a sorrendben. Sok szerencsét hozzá ;)
Én személy szerint maximálisan megbízom a barátomban, és általában nem féltékenykedek. Ha túlzásba viszed az emiatti aggodalmat, komolyabb veszekedésetek is lehet belõle. Engem már az is nagyon idegesített, amikor a barátom olyan pasikra is féltékeny volt, akiket nem is szerettem (mint barátot), csak haverom volt. Mondd el neki, hogy ez neked rosszul esik és találjatok ki rá valami megoldást, vagy ahogy elõttem írták ismerd meg a lányt, és lehet, hogy úgy könnyebben el tudod ezt fogadni.

Fogadjam el, hogy a barátaimnak más a fontos? Ha ők alkoholisták, még én ne legyek csak miattuk az?

Voltak eddig nagyon jó barátaim, mindig lehetett velük csinálni rendes dolgokat: Mozizás, mászkálás, egymáshoz átmenni, filmezni, hülyülni. Aztán egyszer csak bekerült az egyik ilyen társaságba, ahol ittak folyton. Az volt a lényeg, hogy berúgjanak. Aztán átvették itt is az én köreimben, és nekem ez nem jön be. Már nem mentünk sehova, moziba, egymáshoz, is, inni mentünk. Az elején még én is benne voltam, hogy jól van akkor igyunk, de én nekem ez nem jön be. Nekik már az a buli, hogy minden pénteken kocsma, van egy kocsma, ahova járnak, összehaverkodtak ott mindenkivel, tulajjal is. És már várták szerdán, hogy legyen péntek, és mehessenek le kocsmázni. És már velük nem tudtam semmi máshova menni. Hívtam őket moziba, mi volt a válasz? "Áh, nem tudom, inkább a kocsmába kéne lemenni, gyere le te is!" Nyáron párszor hívtak, voltam velük kb 2x és nem tetszik. lementünk, ott dumálnak mindenkivel, kb fél-1 óra alatt berúgnak, minden hülyeség megy, aztán mindenki haza éjfélkor. nyáron ezt csinálták kb minden héten 2x. és már csúnya szó, meg ilyet mondani az ember a barátaira, de szerintem már alkoholisták. Nekik miindig az a történet, ha valakinek mesélnek valamit, hogy "Beb*tam, aztán elmentem oda, meg ezt csináltam..." Meg már másnap is isznak. Tehát van, hogy lent voltak a kocsmába szerdán, kialusszák magukat csütörtökön, erre csütörtök este is lementek, ha suli szünet volt, vagy csak nyár. És ez nekem nem tetszik. Én már nem is megyek velük, mert tényleg semmit nem csináltunk, csak ittunk, vagyis inkább ők ittak, én meg 1 kicsit. Ez van? Fogadjam el, hogy nekik az alkohol a fontos, nekem meg nem? Egy időben, még én is gondoltam, hoghy megyek velük, nem olyan rossz az, de én nem bírom ezt. Főleg, hogy drága is, mert elköltenek simán 2-3 ezret egy este alatt, és akkor még csak ittak. Szóval én ne legyek annyira alkohol függő, attól, mert ők a barátaim voltak? Mert már nem érzem magam abba a társaságba, már nem is hívnak soha.

Legjobb válasz: akkor szerezz új lehetöleg normális barátokat!

akkor szerezz új lehetöleg normális barátokat!
épp ezaz, manapság a buli alapfeltétele az ivás, nélküle nemis lehet jót szórakozni, mert egyedül józannak és emiatt gátlásosnak lenni kellemetlen. Ezért nem járok énse szórakozni, nekem más a szórakozás.
nem olvastam el a "történetet" de attól a kérdésre még tudok válaszolni. te döntésed hogy elfogadod-e mert nem mindegy ha teljesen "elfelejtenek vagy csak részben. és attól hogy ök isznak, füveznek (stb..) csinálnak neked NEM kell ugyanugy megtenned!
Nekem is van egy ilyen "alkesz" barátom, csak mi 15 évesek vagyunk, õ így akar bevágódni a többieknél. Én már az elejétõl kezdve megmondtam neki, hogy ennek nem örülök, és jobb dolgokra is költhetné a szülei pénzét (nagyon aranyos az anyukája, de tényleg), õ folytatta, de nem vágódott be vele senkinél, még azok is megvetik szegényt, akik ugyanúgy szoktak inni. De ettõl függetlenül még barátok vagyunk, tudja, hogy nekem ez nem tetszik, és nem is sokat beszél róla, amikor a háta mögött kibeszélik, és hallom, akkor megvédem, máskülönben pedig megmondtam neki, hogy nagyon féltem, és nem szeretném, hogy bármi hülyeséget csináljon. Én úgy láttam, ez a legtöbb, amit ebben a helyzetben megtehetek. Szerintem mondd meg nekik nyugodtan, hogy ez téged zavar, és ha a legkisebb szikrája is megvan bennük a jóindulatnak, õk is megpróbálnak majd alkalmazkodni hozzád.
Nekem is pont ez a bajom. Már húzzák a szájukat, hogy sosem megyek velük sehová, de ha egyszer nem bírom elviselni, hogy mindenhol csak inni kell, és õk már nem is emlékeznek arra, hogy mit is csináltak. Akkor már inkább mást csinálok, úgysem lehet már rájuk számítani.
A kérdező hozzászólása: Ja fiúk 19 évesek.
Szerintem fullra egyértelmû. Kezdenek alkoholistává válni, amit késõbb lehet, hogy jól meg is bánnak. De mivel te nem érzed így jól magadat köztük, és õk sem keresnek, ezek az emberek így már nem a barátaid. Az alkohol fontosabb már nekik... nézz új barátok/haverok után. Amúgy fiú(k) vagy(tok)? Mennyi idõs(ek)?
"már nem is hívnak soha." És te még azon gondolkodsz hogy talán meg kéne felelni nekik és alkesszé válni? Az egyetlen ember akinek meg kell felelned az te magad vagy. Te tudod a legjobban mi a jó neked, így aztán az hogy mások mit gondolnak vagy mondanak az nem számít.
A kérdező hozzászólása: Ja, de józanon nem lehet õket elviselni. Mindig, ha berúgnak, olyan baromságokat csinálnak, meg beszélnek, hogy azt nem bírom hallgatni.
Nem fognak megváltozni, csak lefele fognak amortizálódni még jobban. Ennek ellenére több nõjük lesz, a pi***csák is buknak az alkoholistákra, pár év múlva meg a gyerektartást akarják kifacsarni az alkoholista szar***ból. Sikertelenül... Amíg te szépen elõbbre jutsz az életben, õk megrekednek jobb esetben, de inkább lezüllenek. Olyanok lesznek mint az MLM ügynökök, oh de régen láttalak igaz barátom cimborám adjál egy kis pénzt sörre...

Hogy fogadjam el, hogy a barátom más lányokkal csókolózik?

Miel?tt bárki félreértené: a barátom színész. 11 hónapja vagyunk együtt, az elején borzalmasan furcsa volt, de semmi egyéb, úgy voltam vele, hogy majd hozzászokom, de nem, s?t, egyre nehezebben viselem, f?leg most, hogy 2 hónapja minden este lefut az a bizonyos el?adás, minden nap több n?vel kell csókolóznia. És nem sima összebújás, kézzel takarás és arcra puszi, ahogy gondolná az ember, mert olyan pozícióban vannak, hogy rendesen látszódik minden, rendes csókot kell váltaniuk. Régebben is volt erre példa, de az elmúlt hetekben mindennapos dolog. Rosszul esik, tudom, hogy ez a munkája, de látni sem valami jó, illetve belegondolni, mikor hazaesik és csókkal üdvözöl, hogy fél órája ki tudja, melyik lánnyal csinálta ugyanezt. Mindig elgondolkodom, hogy ilyenkor ? mit érezhet, nem alakul-e ki vonzalom, egy icipici szikra nem lobban-e fel, f?leg ha még jól is csókol a partnere. Persze magamból indulok ki, mert anno, mikor szingli voltam, egy-egy csóktól máris kialakult valami, ami persze egy hét alatt elmúlt, de akkor is. Nyilván ha most kellene csókolóznom valakivel, nem lenne semmi, hiszen sosem szerettem még ennyire senkit, mint ?t, de nem tudom, ? hogy van összerakva ilyen téren. Nyilván azt nem mondhatom, hogy drágám, ne csókolózz már, mert rossz látni és tudni, hanem ha ott lenne az ideje, inkább mondd be, hogy tisztelt közönség, most következne a csók, ha a barátn?met ez nem zavarná, de mivel ez a helyzet, ezért ezt most átugorjuk, adunk 10 másodpercet önöknek, hogy elképzeljenek egy szenvedélyes, szerelmes csókot, köszönjük! Haha... nem, nem akarok neki err?l beszélni, mert nyilván hisztinek könyvelné el, lehet, hogy az is amúgy. Viszont ett?l még ugyanúgy zavar. Nem akarok gyerekesnek t?nni, semmi problémám nincs vele, sem a kapcsolattal, ez az egyedüli dolog, de senkivel nem beszélgettem még err?l, tényleg nem akarok kényeskedni, meg nem is ez a legnagyobb problémám, viszont ha valaki elé odaállnék ezzel, tuti, az ellenkez?jét gondolná. Mivel nyugtassam magam? Hogy lehetnék érdektelen ezzel szemben? Köszönöm!

Legjobb válasz: igazából,sajnos nem tudsz ezzel mit csinálni,mert amikor összejöttetek,nagyon jól tudtad,hogy mi van,vállaltad. én biztosan nem fogadnám el

igazából, sajnos nem tudsz ezzel mit csinálni, mert amikor összejöttetek, nagyon jól tudtad, hogy mi van, vállaltad. én biztosan nem fogadnám el
Nekem is több színész rokonom van. Figyelj õk profik, ez a szakmájuk, hogy el tudják választani a színházi világot a valóstól. Ha nem akarod látni, akkor ne nézd meg sokszor az elõadást. Ha zavar az talán inkább attól lehet, hogy nem bízol benne 100%osan. A tesóm is színésznõ, meg a barátja is színész. Gyakorlatilag minden este "másba szerelmesek" és egyáltalán fel sem merül, hogy ennek nem így kéne lennie.

Hogyan fogadjam el magamat jobban, ha a barátom túl tökéletes?

Összejöttem egy sráccal, aki túl tökéletes külsõre hozzám képest. Félek, hogy emiatt nem lesz elég önbizalmam szex terén.

Legjobb válasz: hizz kicsit mert az szexibb ha van rajtad mit fogni ( nem feltétlen mell)

hizz kicsit mert az szexibb ha van rajtad mit fogni ( nem feltétlen mell)
Ne aggódj szívem, jó vagy nekem így is. :) (L)
Szerintem elõször is engedd el ezt a dolgot. Egyáltalán ne parázz rajta, hogy tetszel-e neki, ezzel az aggódással rontasz legjobban a helyzeten. Te milyen kapcsolatra vágysz? Kirakatkapcsolatra, ahol tökéletesnek kell látszani, mert ciki, ha nem, vagy olyanra, ahol szeretitek és támogatjátok egymást, és elfogadjátok egymást olyannak, amilyen? Mert ha az utóbbi, és õ is így van vele, akkor nincs miért aggódnod. Egyébként az úgynevezett nõideál az egy röhej, mindenkinek más testalkat, mellméret stb. tetszik. Ha feltöltesz egy képet magadról, amin látszik az alakod, a melled akkor megmondjuk itt a srácokkal, hogy hogy tetszik (általában jó ízlésû arcok vannak itt) Fel a fejjel :) 24F
buta vagy, nem gondolod, hogy nem lenne együtt veled, ha nem tartana szépnek. Kicsit több önbizalmat! És tudod, a belsõ számít és egyéb közhelyek. Ha meg a pasid azért dob, mert kicsi a melled, nem elég feszes a combod vagy sorolhatnám, akkor meg örülj, mert csak a testedet akarta és nem téged.
Ilyen tippet nem lehet adni egy lánynak szerintem, ha õ nincs megelégedve magával. Viszont. Nekem van nekem egy olyan ismerõspárom, akiknél ugyanígy van, és a fiú nem gyõzi hangoztatni, hogy a lány tökéletes neki, meg van vele elégedve, nem akar jobbat, de a lány makacsul nem tartja magát elég jónak, és ez feszültséget kelt a kapcsolatban. Hidd el, ha normális a kapcsolatotok, akkor nagyon is kívánni fog téged, és odáig meg vissza lesz, ha erre kerül a sor.
Ahogy elmesélted a palit szerintem Õ tudna válogatni a lányok között.. valamiért éppen téged választott. Szerintem nincs mitõl félned... Amúgy ilyen idõs korban minden lány azt hiszi magáról hogy kövér ha van egy kis has:) Sok lányt láttam már akik ilyet mondtak hogy fogyóznia kéne mert mekkora a hasa.. és amikor rájuk nézek akkor azt látom hogy 10 kiló bõvel elférne és úgyse lenne semmi baj vele. De egyébként nagy kritikus vagyok, szoktak kérdezni lányok, meg képet küldeni és megmondom õszintén a véleményem. hiszen ezért van ez az oldal:) Szal had lássam az oldaladon azokat a zsírpárnákat és megmondom van e mitõl félned.

Õ a barátomnak számít? Mit csináljak? Fogadjam el, hogy õ ilyen?

A barátnõm, aki elv. a legjobb barátnõm nem kérdezi meg, hogy mi van velem, ha beteg vagyok, csak annyit, hogy mikor megyek, nehogy egyedül legyen. A leckét is nekem kell kérnem hogy küldje el, már nem is kérem töle, de nem zavarja. A szülinapomból nem csinál nagy ügyet, együtt töltöttük, mégis az volt az összes felköszöntés, hogy írt facebook-on a falamra. A névnapomon az osztálytársunknak jutottam eszébe, majd õ is odavágta, hogy boldogot. Teljesen mások vagyunk, õ néha nyers és igénytelen, mégis mindig nevetünk és jól kijövünk, de sosem érdeklõdik. Amikor "fiú-ügye" volt, úgy kellett kihúznom belõle a történetet. Ennek nem így kéne lennie, nem? Õ igaz barátom?

Legjobb válasz: hat nekem ez nem tunik igazi baratsagnak, inkabb csak haverkodas

hat nekem ez nem tunik igazi baratsagnak, inkabb csak haverkodas
Nem, ez nem barátság! Szerintem barát az, aki többet tesz a másikért, mint magáért, és mindezt önzetlenül, belsõ indíttatásból, ellenszolgáltatást nem várva. Amúgy a névnap vagy születésnap köszöntése vagy elfelejtése nem fokmérõje a barátságnak, vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem tartanak számon ilyesmit. Az a lényeg, hogy bajban, szükségben számíthatsz-e rá.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!