Találatok a következő kifejezésre: Felnőttként is lehet még (3 db)

Hogy lehet feldolgozni azt, ha az embernek még felnőttként is állandóan a testvérével kivételeznek a szülei?

21 éves vagyok, a testvérem 18. Régen azt hittem - mivel ezt etették be nekem - hogy csak egy gyerekkori hóbort, testvéri féltékenység volt az, hogy mindig is azt hittem, úgy éreztem, hogy a húgomat jobban szeretik, ő több szeretetet, törődést kap, míg én vagyok a fekete bárány, akit, mintha képtelenség lenne szeretni. Õ mehetett sítáborba, külföldi utakra, engem még az osztálykirándulásokra is alig akartak elengedni, mert sajnálták rám a pénzt (azt mondták, "jobb ha itthonmaradsz, legalább megmarad a pénzünk". Én csak olcsó ruhákat kaptam, ezért le voltam nézve az osztályban, míg a húgom felsőkategóriás márkás dolgokban rohangál. Pedig mindig is jómódúak voltunk, de nem annyira, mint amit a húgom akar! Felnőttként a kiskori videókat nézegetve is csak szörnyülködni tudok, hogy bántak velem, nem csoda, hogy soha nem tudtam tisztelni őket. Velem mindig is csak egy dolgot hajtattak: tanuljak kitűnően. Azon már ki sem akadok, hogy a húgom bukdácsolhat, tudom, hogy ez a legtöbb családban így van. Ahogy azon sem csodálkozom, hogy én 16 évesen mehettem először buliba, ő meg 13 évesen már többször részeg volt. Itt nem erről van szó. Most odáig jutottunk, hogy a húgomnak drogügyei vannak, lop tőlünk, nem is akárhogy és egy szavát sem lehet elhinni, mániákus hazudozó, szerintem tényleg pszichiátriai eset. Agresszív, mindig annak nyal apám és anyám közül, aki a több pénzt adja, ha nem adnak neki zülleni, akkor k*rvázik, anyázik, ami éppen kifér a száján. Mégis ő a kis kedvenc. 1 éve vette nekem egy autót, hogy eljárhassak dolgozni, de mivel úgy olcsóbb volt, anyám nevére lett iratva (amúgy nagy részét apám fizette és ő javíttatja a mai napig). Eddig én használtam, én takarítottam, szépítgettem, elintéztem az apróbb szerelési dolgokat, fizettem, tankoltam nem csak magamnak. De mióta a úgom letette a jogosítványt, teljesen kisajátította a kocsit, olyannyira, hogy én már bele sem ülhetek! 1 hét után összetörte a kocsit, 100 ezres kárt csinált, de a szüleim gond nélkül kifizették (pedig dolgozott a nyáron, kifizettethették volna vele), csak egy enyje-bejnyét kapott, és amikor én kiakadtam, még én voltam a szörnyeteg, a mocskos szemétláda, amiért el merném kérni tőle azt a kis pénzt, amit keresett a nyáron. A képembe vágták, hogy az nem az én kocsim, nem az én nevemen van, így hagyjam békén, azóta a párom kocsijával kell járnom, mert nem engednek vele. A húgom naponta eljár suliba vele, tankolják neki, nekem sosem tankoltak, egyszer csináltam egy 4600Ft-ot parkolási büntetést, akkor is a fejemhez vágták, hogy "van ám annak postai költsége is, x Ft, azt nem fizetted ki nekünk!". Régen, ha mentünk valahova, mindig csak az ment, hogy én vagyok a sz*r, szemét alak, a húgom bezzeg milyen kedves, milyen édes és aranyos. Persze, ha meg akartam védeni magam, csak bizonyítottam, hogy undok vagyok (ki ne lenne az hamis vádakra?). Mindemellett persze, ha fát kell hordani, gyümölcsöt szedni, a húgom sehol nincs, ő megy bulizni, míg mi este 9-ig pakoljuk a fát a párommal (ő sokszor a napi 8,5 óra munka és 2 óra vezetés mellett rakta nyáron) - elég nagy házunk van, nagy kerttel, így sok a munka - de mindig mi vagyunk elővéve, a 18 éves húgom 100%-ig ki van szolgálva és még a pénzt is nyomatják neki, míg engem a párom tart el, még kaját sem vesznek anyámék. Sokszor a húgom is azt eszi, amit a párom vesz a pénzéből és azt a ruhát hordja - ellopja - amit ő vett a fizetéséből nekem! Most összejött egy 20 évvel idősebb férfival, ő is pénzeli, és ez imponál neki, de a szüleim gond nélkül vendégelik a férfit, nem számít, hogy korukbeli, ezért még csak ejnye-bejnye sem volt. Ha én meg szólni merek,a húgom csak lerendez egy "na most már fogd be a mocskos pofádat!" szerű mondattal. Hogy hogy bírtuk ki eddig, gyomorgyörccsel és folyamatos bezárkózással. Szerencsére egész nap mindenki megy erre-arra, ha meg itthon vannak, bezárkózom a szobámba, így nem kapok idegösszeomlást. Szerintek érthető, hogy azt tervezem (arra gyűjtünk), hogy jövőre lelépünk Európa másik felébe és ott fogunk élni? És hogy tudnám feldolgozni, hogy ok nélkül mindig a húgom kap mindent, hogy mindent leszed tőlem, hogy legszívesebben még a földet is kiszedné a talpam alól? Minden kell neki, ami az enyém, régebben már egy pasimra rá is mászott! Anyám meg igazi csicskája, bele van bolondulva. Egyedül apám az, aki érti, mi a bajom, de ő meg nem tesz semmit. Régen ő is ajnározta a húgomat, de már rájött, milyen. De csak a vállát vonogatja. Mellesleg őt még meg is érteném, mert pár hónapja megtudtam, hogy komoly kételyei voltak mindig is, hogy ő-e az apám, mert anyám többször megcsalta már.

Legjobb válasz: Költözz el minél messzebbre és szakítsd meg a kapcsolatot... alap esetben nem mondanám ezt, de ezek már olyan durva és szélsõséges példák, hogy itt az üljünk le és beszéljük meg nem segít. Minél elõbb meneküljetek, komolyan. Építsétek fel a saját életeteket a pároddal, mert azt látom ebbõl a történetbõl egyedül õ szeret, értékel és tisztel téged igazán.

Szerintem költözz el, már ha van rá lehetõséget, de a leírtak alapján lehet, hogy az lesz, a szüleid és a hugot is azt állítják majd, hogy milyen hálátlan vagy, hogy csak úgy leléptél és majd hangoztatják is más családtagnak. Bár el kell majd viselned, de még mindig jobb, mint ott. De ez csak az én véleményem. Albérletbe is mehetsz. Vagy el is mondhatod, hogy nem tetszik neked ez a nagy kivételezés és rossz irányba tart az egész. És, hogy a húgodból ki tudja mi lesz ilyen stílussal. Bár inkább ordítás lesz akkor a vége. Ha elköltöznél én a helyedben elõtte tuti bejelenteném ezt.
Költözz el minél messzebbre és szakítsd meg a kapcsolatot... alap esetben nem mondanám ezt, de ezek már olyan durva és szélsõséges példák, hogy itt az üljünk le és beszéljük meg nem segít. Minél elõbb meneküljetek, komolyan. Építsétek fel a saját életeteket a pároddal, mert azt látom ebbõl a történetbõl egyedül õ szeret, értékel és tisztel téged igazán.
Én nem tartanám a szüleimmel ezek után a kapcsolatot. A húgod nem tehet róla, hogy a szüleid kivételeztek vele.
Járj el pszichológushoz, lehet hogy segítene feldolgozni. Még most kéne elmenned, mielõtt jövõre leléptek.
Hát eddig a pártodat fogtam, de most az jutott eszembe, hogy fáj feladni a luxust, mi? :D És ha te lennél a falu szégyene? Akkor mi van? Nem kell visszajönnöd soha többé, ne azzal foglalkozz mások mit gondolnak rólad, hanem azzal, hogy igazából te milyen vagy, és csak annak a véleményét meghallgatni, aki fontos. Nem tudom mi a szakmátok a pároddal, vagy még tanulni akarsz, de fel lehet építeni a saját exisztenciátokat (bocs nem tudom magyarul hogy van írva) ha ennyire számít neked a fejlett berendezés...
Költözz el.
A hugodtól ilyen nagy dolgot, mint a több ész, ne várj. Mert amíg itthon laktok és egy szavára ugranak a szülõk, és minden úgy van, ahogy õ akarja, addig õ igenis hogy így fog viselkedni, mert ez a megszokott, tudja, hogy így bármit elérhet és nem fogja magát megerõttetni, hogy normálisan viselkedjen. Mondom, az én húgom már 21, de agyi szinten inkább hagyjuk hol áll sokszor. Anyu meg ugyanaz, mint nálad. Én mondok valamit, ami neki esetleg nem tetszik, és pont úgy sértõdik meg, mint egy barátnõ. Napokig nem szól hozzám, ha kérdezek, egy szavas válaszokat kapok, ha viszont húgommal háromszor olyan durván összevesznek, fél óra múlva már nevetgélnek.... Plusz anyám állandóan bent ül a szobában és beszélgetnek húgommal....miközben a konyhában a kaja ott fõ a gázon...
Szerintem ebben a családban te vagy a kakukktojás, mert az elmondottak alapján egy épeszû sincs köztük. Részvétem, tényleg csak annyit tehetsz hogy menekülsz amint tudsz.
A kérdező hozzászólása: Pontosan, egy ideig a szüleimet hibáztattam, amiért ilyen lett, de már úgy gondolom, 18 évesen lassan kéne annyi eszének lenni a húgomnak is, hogy megtanuljon normálisan viselkedni. Hogy rájöjjön, hogy nem az az alap, hogy lopunk-csalunk-hazudunk, ahogy csak lehet, mert ez hosszú távon nem vezet sehová. 18 évesen egy normális embernek kellene ennyi eszének lenni.De valószínûleg túl sokat várok el tõle. Anyám még közel az 50-hez is sokszor úgy viselkedik, mint egy 15 éves kamasz.
Szerintem próbálj valami olyan munkát találni, amit tudsz csinálni a suli mellett is és minél elõbb menjetek albérletbe. Ez lenne a legjobb Neked.
A kérdező hozzászólása: "Plusz anyám állandóan bent ül a szobában és beszélgetnek húgommal....miközben a konyhában a kaja ott fõ a gázon..." Nálunk ugyanez van. A húgom dolgai felõl érdeklõdik, beszélget vele, segít neki, tanácsokat ad. Engem meg folyamatosan csak bírálni bír. Miért vettem olyan kesztyût, miért vettem olyan táskát... persze ezeket mind a párom fizeti, de õ csak kritizálni tud mindent. Biztosan a húgom Tom Tailor cuccai jobban tetszenek, amiket õ fizetett. És a pláne, hogy míg a húgommal folyton kedves, segítõkész, érdeklõdõ és képes vele órákig eltársalogni tök érdektelen, ostoba dolgokról, addig engem régen ugyanezen témákban sosem hallgatott végig. Megkritizálta a jegyeimet, aztán mikor látta, hogy megint sikerült kiakasztania, elégedetten elvonult. De engem sosem hallgat végig, ma is pl le kellett gépelnem valamit neki, mert még helyesen sem tudnak írni, odavágta elém az asztalra, hogy csináljam meg, majd fél óra múlva bejött, elvitte, és még csak egy köszönömöt sem kaptam. Mikor utána kiabáltam, hogy szívesen stb.stb., rámvágta az ajtót a mondat kellõs közepén. Sosem értettem, vele miért kedves, én meg miért csak csicskának vagyok jó, holott sosem voltam az a könnyen kihasználható, gyenge típus, igenis meg tudom védeni magam szinte bárkivel szemben. Szóval nem vagyok egy áldozat típus, akibe mindenáron bele kéne tiporni. Mégis nekem csak az marad, hogy napi fél mondatnál is csak rámhangosítják a tv-t, vagy a képembe vágják, hogy "szerinted kit érdekelnek a h*lyeségeid?". Persze, mert a leendõ vállalkozásunk fejlesztése biztosan eltörpül a húgom tanárgondjai mellett (akik engem is tanítottak és tudom, hogy csak a húgom lusta és szemtelen, és ezért orrolnak rá). Ezeket sosem fogom megérteni.
A barátaim által vett apróságok nálam is mindig probléma volt. Mindig látszott rajtuk, hogy nem tetszik, hogy velem is foglalkozik valaki, és én is kaphatok nemcsak húgom. Míg nekem mindig azt mondta anyám, hogy miért költ rám a barátom, addig ha tesóm kapott (nem kis összegben) neki mindig azt mondta, ha adnak fogadja el nyugodtan. Pl bolt olyan is, sulira kellett venni számológépet, meg volt adva a márka ra az ára. Több mint 3 ezer ft.... Én megvettem, nálam egész évben kitartott, kivéve az érettségit. Oda kellett adni tesómnak, és amikor kértem, mert szükségem lett volna rá, egy pár száz ft-os gagyi gépet kaptam vissza. Állítólag a az osztálytársai eltörték. (ezt majdnem mosolyogva közölte velem). És arra nem volt képes, hogy minimum egy ugyanolyat vegyen... A barátom ahogy megtudta ezt, szerzett nekem egy ugyanolyat és postán elküldte. De anyámnak és húgomnak az volt az elsõ szava, hogy miért kellett elfogadni, meg hogy miért költ rám a barátom.
A kérdező hozzászólása: Nagyon sajnálom, aki hasonló helyzetben van, bár ennyire durva helyzettel, mint a miénk, még nem találkoztam. Nálunk amúgy nem szól bele, hogy miért költ rám, inkább elvárja, hogy tartson el helyettük (pedig mivel még nappalin tanulok, jogszerint még rokontartást is kérhetnék tõlük, ha elzavarnának innen, fõleg, hogy nagyon jól keresnek).
"Minek szeressek valakit, aki nem olyan, mint én? Képes többet elérni, okosabb, törekszik, és ezt tudja is. Rohadt irritáló. Az a jó, ha valaki ugyanannyira, vagy jobban elborult, mint én, vele egy szinten vagyok, megértjük egymást." - csak egy tipp. Értem, hogy a húgod pszichiátriai eset, de rajta nem segítene. Neked viszont segítség kellene, hogy megértsd, mi az, amire tõlük ácsingózol, hogy azt már soha nem kapod meg, és hogyan ismerd fel, ha a kapcsolataidban mástól várod el, amit tõlük nem kaptál meg. Nem akarlak megrémíteni, de még akár meg is értheted a nyomorukat, és megbocsáthatsz nekik. Szeretni õket persze nem muszáj, de eleinte haragudni rájuk igen. Szerintem pont te vagy apád gyereke, és a húgod van valami jobb kantól.
Nálunk ugyan ez volt, csak itt én vagyok a lány, a fiatalabb, a bezzeg-gyerek pedig a 6 évvel idõsebb bátyám. Most 34 éves, saját családja van és stabil egzisztenciája, de még mindig anyámékat pumpolja, és van hogy nem szégyell hozzám is átjönni és rinyálni hogy adjak neki kölcsön mert éheznek a gyerekei, miután magának a harmadik okostelefont vette abban a hónapban. Undorító az ilyen szülõ, de az a gyerek is, aki felnõve képtelen erõt venni magát és normálisan viselkedni.
Kizárólag szakember segítségével: pszichológus (klinikai), illetve pszichiáter segítségével. Egyedül pokoli nehéz, majdhogynem lehetetlen (mert magad nem látod azt, amiben szenvedsz, sem az abból vezetõ kiutat).
A kérdező hozzászólása: "Mutasd meg neki ezt a kis írást. Mit lépne rá? Talán rájönne pár dologra." Mit lépnének? Gyerekkoromban a naplómban sem írtam szebbeket, elolvasgatták mindet, aztán a felismerés helyett az egyetlen, amit kaptam, az a büntetés, pénzmegvonás, internet- és tévémegvonás volt, persze jó nagy üvöltözéssel, káromkodással és fenyegetésekkel megspékelve. De sosem látták be, hogy mennyire jobban is lehetett volna ezt csinálni és hogy még nem lett volna (akkor) késõ máshogy bánni velem. Mindig is utáltam a húgom, mert amíg én mindig azon voltam és vagyok, hogy valamit építsek, fejlesszek, segítsek, tanuljak stb., addig a húgom mindig is imádott pusztítani, különösen körülöttem. Látjátok, egy 120 ezres telefont is képes 1 hónapon belül szétbarmolni. Vagy a szeretett kocsimat (ami csak volt az enyém) 1 hetes jogsival összetörni. Pedig én mindig mindenre úgy vigyázok, mint a szemem fényére, mert tudom, mibe került az másoknak. De ahová õ lép, ott fû többé nem terem. Ráadásul szólni sem lehet neki, mert agresszív, verekedik, csúnyán beszél. Mintha megszállta volna a gonosz, gyerekkoromban sokszor úgy csúfoltam anyámat meg õt, hogy boszorkányok. :) De tényleg azok, már rájöttem. :D
A kérdező hozzászólása: Egyébként a párom is utálja a húgom, nem egyszer azt mondta, hogy ha az õ huga lenne, már agyonütötte volna. Holott a párom egy nagyon türelmes, nyugodt természetû ember, aki még a legyet is sajnálja lecsapni. De már volt, hogy összekapott a húgommal úgy, hogy én húztam vissza, hogy ne menjen neki. Ennyire szemtelen, szemét hazudozó a húgom és ennyire ki tudja húzni a gyufát egy türelmes embernél is.
A kérdező hozzászólása: Ha nem tartom velük ezek után a kapcsolatot, én lennék a falu szégyene és többet kb Magarországra sem jöhetnék. De az biztos, hogy ha gyerekem lesz, menteni fogom ettõl a környezettõl. Teljesen elvették az önbizalmam, úgy ézem, mindig úgy éreztem, hogy egy olyan rossz ember vagyok, akit senki sem tud szeretni. Mennék, de másrészt meg vagyok annyira kényelmes, hogy nehezen adom fel a nagy házat, a nagy kertet, a modern berendezéseket, amit nem tudnánk magunknak biztosítani sohasem a párommal. Ha az ember egyszer már ezt megszokta, nehéz egy lepukkant helyre menni, ott is csak szenvednék, de ott meg az anyagiak miatt.
A kérdező hozzászólása: "A húgod nem tehet róla, hogy a szüleid kivételeztek vele." De arról tehet, hogy 18 éves fejjel is képes ellopni az egy szem kesztyûmet, amit a párom vett a fizetésébõl drága pénzért külföldön. Arról tehet, hogy utána a képembe hazudik, hogy õ sosem látta. És arról is tehet, hogy az összes haverjának azt hazudja, hogy én vagyok az, aki lop tõle és aki tönkreteszi a ruháit. Na meg arról is tehet, hogy mindig a szüleink elõtt feketít engem és arról is, hogy 1 éve, amirõl tudta, hogy az én kocsim, kisajátította és elérte, hogy é nmár bele sem ülhessek. Holott 1 éve még aztmondta, hogy "tudom, hogy az a tiéd, majd nekem akkor kell, ha vesznek egy másikat".
A kérdező hozzászólása: Azért nem mentünk eddig albérletbe (nem csak a kényelmi szempontok miatt), mert van már némi félretett pénzünk és egy albérletre csak elmenne az egész. Nyugat-Magyarországon durva albérletárak vannak, ráadásul a párom munkahelye is bizonytalan. Úgy gondoltam, diploma után elmegyek én is dolgozni, itthon jobban félre tudunk tenni (legalább bérleti díj és rezsi nincs) és utána irány ki. De addig is a páromnak meg kell tanulnia az adott ország nyelvét (bár én is csak alapfokon beszélem) és fel kell térképeznünk a terepet kint, hogy boldogulhassunk. Abban reménykedem, talán a szüleim kifizetnek egy utat oda a diplomám alkalmából.
A kérdező hozzászólása: Ez durva... apám a beosztásánál fogva kapott egy munkahelyi telefont, egy 120 ezres, nagyon komoly telefont. A húgom persze most is kapott az alkalmon és kisajátította. Elõször csak "elvitte megmutatni a barátainak", majd el is kérte örökbe apámtól (persze nekem még az 1620 Ft-os telefonszámlámat sem fizetnék ki soha). Ez volt 1 hónapja. ma apám meglátta a telefont és nagyo kiakadt: a telefon kijelzõje ripityára volt törve! 1 hónap alatt egy 120 ezres telefon kijelzõjét teljesen ripityára törte! De pl kb 2 hete kapott a pasijától egy drága karórát, az üvege már annak is be van törve több helyen. De mindent lerendez annyival, hogy "ne aggódj apu, majd kicseréltetem a kijelzõt a pénzembõl" (ami nincs, mert tõlünk lopja) és máris le van nyugtatva apám, többé nem is mer szólni neki. Velem meg fél óráig kiabált, amiért kb 5 db tányér összegyûjtve a szobámban hevert, mosogatásra várva.
Mutasd meg neki ezt a kis írást. Mit lépne rá? Talán rájönne pár dologra.
Az én húgom 21 éves, de agyilag néha egy 5 évessel többre lehetne menni. Arról meg ne is álmodj, hogy a szüleid fognak neked bármit is fizetni. A hugod meg csak úgy viselkedik, amilyen nevelést kapott. Mivel õ a kicsi, ezért mindig minden rá lett hagyva, semminek nem volt következménye soha, így nem is ismeri a normális élet alapvetõ dolgait. Ne veszekedj vele, ne próbáld nevelni, mert nincs is értelme, mert csak az lenne, hogy te beleszólsz az õ dolgaiba és csak magad alatt vágnád a fát. Amennyire csak lehet maradj ki a dolgaiból.
A kérdező hozzászólása: Sajnos mindannyiótoknak igaza van, igyekszem minél elõbb szabadulni tõlük. hamarosan befejezem a sulit, utána mindenképp összekapjuk magunkat. " Nálunk konkrétan anyám azt mondta, hülyeséget beszélek." Az én anyám dettó. De érdekes módon apám látja, hogy anyám kivételezik vele. Azt mondja, az õ anyja is ezt csinálta az õ hugával (aki végül az alkoholizmusába halt bele). De hogy miért nem segít akkor engem, erre maga sem tudja a választ. Talán mert azt sem tudja, az õ lánya vagyok-e. :/
Mindig a hülyéket ajnározzák jobban... Szerintem a húgod ugyanolyan, mint anyukád, ezért is jön vele ki jobban. Szerintem gyõzd meg apádat, hogy végeztessetek DNS vizsgálatot, te, húgod, õ szempontjából.

Felnőttként is meg lehet még tanulni úszni?

Legjobb válasz: Természetesen, soha nem késõ.

Természetesen, soha nem késõ.
persze soha nem kesso mert en is kb 11 evesen tanultam meg usszni
Természetesen! Én kisgyerek koromban tanultam meg de van olyan ismerõsöm aki 80 éves korában kezdettel járni uszni(mint terápia) és most is rendszeresen kijár strandra.
persze
persze. nálunk 70éves mamik uszkálnak a vizben és tovább élnek mint a sik depis ember.
Meglehet, de akár családdal is, vagy a párod segítségével, is, ugy izgalmasabb, õ tart, te meg addig probálkozol. Sok sikert
igen
persze be is iratkozhtsz egy tanfolyamra ha egyedül nem megy. már csak azért is jo mert bátran fogsz mozogni a vizben és nem fogsz félni tõle
Hogyne. Csak akarat és bátorság kérdése.
Nincs korhoz kotve.
Úszni sohasem késõ meg tanulni!!! :)
Igen, a múlt hatással van a mentális problémák kialakulására.
A kérdező hozzászólása: köszi
Árt neki. Akár születésétõl kezdve, de késõbb is kijöhet rajta. Anyát és babáját óvni kell ilyenkor.
nem tudom ennek van-e tudományos alapja, de a mi apánk is megverte anyukánkat mikor terhes volt, és nekem pl vannak pszichés problémáim...:'( de anyukánknak is volt, meg a testvérének is, eléggé depresszióra hajlamosak voltak. és apámat soha nem is szerettem, gyerekkoromban már akkor rosszul voltam, ha hallottam hogy hazajött!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!