Találatok a következő kifejezésre: Felnőttként is lehet (9 db)

Budapesten hol van olyan zeneiskola, ahova felnőttként is lehet jelentkezni és kb. mennyi a havi tandíj?

Legjobb válasz: Szerintem bármelyik zeneiskolába lehet felnõttként is jelentkezni, csak ugye sokkal több lesz a költség. Akár 20000 havonta.

Szerintem bármelyik zeneiskolába lehet felnõttként is jelentkezni, csak ugye sokkal több lesz a költség. Akár 20000 havonta.
A kérdező hozzászólása: Sajnos nem így van. Felhívtam pár zeneiskolát, sehol nem jártam eredménnyel. De azért ksözi a választ, mégha csak tipp is volt:)

Felnőttként is lehet valaki hátrányos helyzetű? Én az vagyok?

Fels?oktatásba szeretnék jelentkezni, 21 éves vagyok. Édesapámmal élek, édesanyám máshol lakik. Én munkanélküli vagyok, édesapám minimálbért kap. Testvérem nincs. Mivel ketten élünk minimálbérb?l, így ez számít valamit? Csúnyán mondva érek ezzel valamit?

Legjobb válasz: Nem. Felvi.hu-n megtalálod mit értenek hátrányos helyzet alatt továbbtanulás szempontjából.

Nem. Felvi.hu-n megtalálod mit értenek hátrányos helyzet alatt továbbtanulás szempontjából.
hátrányos helyzetû hallgató (jelentkezõ): az a beiratkozás idõpontjában huszonötödik életévét be nem töltött hallgató (jelentkezõ), akit középfokú tanulmányai során családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyzõ védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítottak, illetve rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, vagy állami gondozott volt

Felnőttként is el lehet kezdeni tanulni természettudományi szakokat?

csak ennyire lehet számítani?

Legjobb válasz: az elsõ amit beraktál, azok az OKJs képzések, tehát a szakképzések, a második meg a BSc/BA képzések, tehát az egyetemi/fõiskolai képzések. A második linkben lévõkre is lehet, felvételizni kell, nincs korhatár.

az elsõ amit beraktál, azok az OKJs képzések, tehát a szakképzések, a második meg a BSc/BA képzések, tehát az egyetemi/fõiskolai képzések. A második linkben lévõkre is lehet, felvételizni kell, nincs korhatár.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a gyors válaszokat!
Egyetemi képzésekre még 80 évesen is lehet jelentkezni!
miért ne lehetne? én 25 évesen vagyok most elsõs matek szakon. nappali tagozaton!
A kérdező hozzászólása: az a jó!

Igaz lehet ha egy férfit ugy nevelnek gyereként is, hogy nem ugy foglakoznak vele, akkor az felnőttként is a későbbiekben ugy viselkedik majd a leendő családjával?

Tehát pl:(de ez csak egy példa )gyereként csavargot azt sem tudták a szülei hol van.Gyerekként is voltak z?r?s rend?rségi ügyei.az iskolából kivágáták.stb dolog.SZÓVAL A SZÜLÖKTÕL NEM KAPTA MEG AZ A TÖRÖDÉST STB.Stb.NA AZ ILYEN EMBER FELNÕTKÉNT IS UGYANOLYAN LESZ MIT GYEREKKÉNT!SZERINTETEK IS?

Legjobb válasz: Az én párommal sem foglalkoztak a szülei.Késõbb apukája börtönbe került és felakasztotta magát.Balhék,verekedések,rendõrség stb.következett.Aztán elkezdett dolgozni és lassan benõtt a feje lágya.Amikor mi összejöttünk,aminek már 5 éve,a saját anyja mondta,hogy nagyon sokat változott mellettem.Ma felelõsségteljes családot tervezõ ember lett belõle,és a mai napig azt mondja,ha én nem lettem volna az utcán végezte volna.Szóval biztos fontos az is milyen ember áll mellette.

Az én párommal sem foglalkoztak a szülei.Késõbb apukája börtönbe került és felakasztotta magát.Balhék, verekedések, rendõrség stb.következett.Aztán elkezdett dolgozni és lassan benõtt a feje lágya.Amikor mi összejöttünk, aminek már 5 éve, a saját anyja mondta, hogy nagyon sokat változott mellettem.Ma felelõsségteljes családot tervezõ ember lett belõle, és a mai napig azt mondja, ha én nem lettem volna az utcán végezte volna.Szóval biztos fontos az is milyen ember áll mellette.
Nem, mert az ember és a világ is változik... Viszont hatása tuti lesz a múltnak a személyiségére...
Fúú nekem van egy ilyen ismerõsöm. Borzalmas!! Felnõttként még idiótább , mint valaha. Kutyából nem lesz szalonna. Volt, hogy hozzám menekült, mikor anyja nem nevelte, akkor 16 volt. Próbáltam tanítgatni (évekig), hogy ne lopjon, ne hazudjon, de csak nézett, mint a lukinyúl, hogy mi rossz van abban.(mellesleg engem is meglopott) Reménytelen eset volt. Ma minden szenny drogot megvesz, hazudik mint a vízfolyás, lop, csal ugyanúgy. Na jó... mondjuk egy dolog van, amiben jó: dolgozik is! Amúgy mint ember, egy kalap sz*rt nem ér. Jelenleg le se sz*r, pedig én fõztem rá, és segítettem neki a lakhatásban is. Pár utcával lejjebb eszi a penész. Ha olvasol, és magadra ismersz, üdv Anyádnak!
az személyiség függõ. hogy mennyire vevõ õ arra hoyg te jobb életet kínálj neki. mondom, az én exem nem is akarta ezt, így esélyem sem volt. De ha valaki nem az elutasító típusba tartozik, annál lehet esélyed. De nem csak az õ akaratán múlik....próbálkozni lehet, én részemrõl igyekszem leküzdeni világmegváltó ösztöneimet.
A kérdező hozzászólása: Szülei nagyon sokat szenvedtek miatta gyereként is, mert mindent megkapot ami tölük telhetõ volt.Mégis csak a balhékat csinálta.Egyszerûen õ ilyen jellem, vagy nem tudom.
A kérdező hozzászólása: De az én párom is megkapot gyereként mindent jó családból származik.Szóval itt most arra lettem volna kiváncsi , aki gyereként is jó és rendezett hátérel volt, hogy mint személyisség ha valakiben benne van tehát olyan fajta hiába jó otthon minden azt nehéz megváltoztatni, sõt nem is lehet!Vagy nem?
hát exem ilyen volt, bár nála nem elsõsorban a zûrösség volt a zavaró. a családja nem szerette, idióta volt az összes, és egyzserûen nem tanult meg szeretni, nem tudott kedves lenni, sõt, félt attól hogy szeretnie kell vagyh ogy én szeretem. ezt nem bírtam belõle kinevelni, pedig minen tõlem telhetõt megtettem...
2 példa van: 1. ugyanúgy fog viselkedni felnõtt korban is , mint gyerekkorban, mert akkor sem kapott érte, akkor most ebben mi változna meg? (példa rá a volt apukám) 2. Egy jó feleség miden jót kihoz belõle és mintha ketté vágták volna, teljesen meg komolyodik.
A kérdező hozzászólása: Pedig pont ezen gondolkodtam.Az én párom gyerekként is zûrõs volt, de most felnõttként is az!Sõt még rosszabb.De ott van a tesom õt szigorubban fogták, tudja mi a család összetartás, érdekes õ miértz nem csinál olyan dolgokat?Sem gyerekként sem felnõttként!
Ha kikerül ebbõl a közegbõl vagy legalább lát pozitív alternatívát, megeshet, hogy csakazértis jó felnõtt akar lenni, mert nem akarja a gyerekeit is olyannak látni mint amilyen õ volt.

Hogy lehet feldolgozni azt, ha az embernek még felnőttként is állandóan a testvérével kivételeznek a szülei?

21 éves vagyok, a testvérem 18. Régen azt hittem - mivel ezt etették be nekem - hogy csak egy gyerekkori hóbort, testvéri féltékenység volt az, hogy mindig is azt hittem, úgy éreztem, hogy a húgomat jobban szeretik, ő több szeretetet, törődést kap, míg én vagyok a fekete bárány, akit, mintha képtelenség lenne szeretni. Õ mehetett sítáborba, külföldi utakra, engem még az osztálykirándulásokra is alig akartak elengedni, mert sajnálták rám a pénzt (azt mondták, "jobb ha itthonmaradsz, legalább megmarad a pénzünk". Én csak olcsó ruhákat kaptam, ezért le voltam nézve az osztályban, míg a húgom felsőkategóriás márkás dolgokban rohangál. Pedig mindig is jómódúak voltunk, de nem annyira, mint amit a húgom akar! Felnőttként a kiskori videókat nézegetve is csak szörnyülködni tudok, hogy bántak velem, nem csoda, hogy soha nem tudtam tisztelni őket. Velem mindig is csak egy dolgot hajtattak: tanuljak kitűnően. Azon már ki sem akadok, hogy a húgom bukdácsolhat, tudom, hogy ez a legtöbb családban így van. Ahogy azon sem csodálkozom, hogy én 16 évesen mehettem először buliba, ő meg 13 évesen már többször részeg volt. Itt nem erről van szó. Most odáig jutottunk, hogy a húgomnak drogügyei vannak, lop tőlünk, nem is akárhogy és egy szavát sem lehet elhinni, mániákus hazudozó, szerintem tényleg pszichiátriai eset. Agresszív, mindig annak nyal apám és anyám közül, aki a több pénzt adja, ha nem adnak neki zülleni, akkor k*rvázik, anyázik, ami éppen kifér a száján. Mégis ő a kis kedvenc. 1 éve vette nekem egy autót, hogy eljárhassak dolgozni, de mivel úgy olcsóbb volt, anyám nevére lett iratva (amúgy nagy részét apám fizette és ő javíttatja a mai napig). Eddig én használtam, én takarítottam, szépítgettem, elintéztem az apróbb szerelési dolgokat, fizettem, tankoltam nem csak magamnak. De mióta a úgom letette a jogosítványt, teljesen kisajátította a kocsit, olyannyira, hogy én már bele sem ülhetek! 1 hét után összetörte a kocsit, 100 ezres kárt csinált, de a szüleim gond nélkül kifizették (pedig dolgozott a nyáron, kifizettethették volna vele), csak egy enyje-bejnyét kapott, és amikor én kiakadtam, még én voltam a szörnyeteg, a mocskos szemétláda, amiért el merném kérni tőle azt a kis pénzt, amit keresett a nyáron. A képembe vágták, hogy az nem az én kocsim, nem az én nevemen van, így hagyjam békén, azóta a párom kocsijával kell járnom, mert nem engednek vele. A húgom naponta eljár suliba vele, tankolják neki, nekem sosem tankoltak, egyszer csináltam egy 4600Ft-ot parkolási büntetést, akkor is a fejemhez vágták, hogy "van ám annak postai költsége is, x Ft, azt nem fizetted ki nekünk!". Régen, ha mentünk valahova, mindig csak az ment, hogy én vagyok a sz*r, szemét alak, a húgom bezzeg milyen kedves, milyen édes és aranyos. Persze, ha meg akartam védeni magam, csak bizonyítottam, hogy undok vagyok (ki ne lenne az hamis vádakra?). Mindemellett persze, ha fát kell hordani, gyümölcsöt szedni, a húgom sehol nincs, ő megy bulizni, míg mi este 9-ig pakoljuk a fát a párommal (ő sokszor a napi 8,5 óra munka és 2 óra vezetés mellett rakta nyáron) - elég nagy házunk van, nagy kerttel, így sok a munka - de mindig mi vagyunk elővéve, a 18 éves húgom 100%-ig ki van szolgálva és még a pénzt is nyomatják neki, míg engem a párom tart el, még kaját sem vesznek anyámék. Sokszor a húgom is azt eszi, amit a párom vesz a pénzéből és azt a ruhát hordja - ellopja - amit ő vett a fizetéséből nekem! Most összejött egy 20 évvel idősebb férfival, ő is pénzeli, és ez imponál neki, de a szüleim gond nélkül vendégelik a férfit, nem számít, hogy korukbeli, ezért még csak ejnye-bejnye sem volt. Ha én meg szólni merek,a húgom csak lerendez egy "na most már fogd be a mocskos pofádat!" szerű mondattal. Hogy hogy bírtuk ki eddig, gyomorgyörccsel és folyamatos bezárkózással. Szerencsére egész nap mindenki megy erre-arra, ha meg itthon vannak, bezárkózom a szobámba, így nem kapok idegösszeomlást. Szerintek érthető, hogy azt tervezem (arra gyűjtünk), hogy jövőre lelépünk Európa másik felébe és ott fogunk élni? És hogy tudnám feldolgozni, hogy ok nélkül mindig a húgom kap mindent, hogy mindent leszed tőlem, hogy legszívesebben még a földet is kiszedné a talpam alól? Minden kell neki, ami az enyém, régebben már egy pasimra rá is mászott! Anyám meg igazi csicskája, bele van bolondulva. Egyedül apám az, aki érti, mi a bajom, de ő meg nem tesz semmit. Régen ő is ajnározta a húgomat, de már rájött, milyen. De csak a vállát vonogatja. Mellesleg őt még meg is érteném, mert pár hónapja megtudtam, hogy komoly kételyei voltak mindig is, hogy ő-e az apám, mert anyám többször megcsalta már.

Legjobb válasz: Költözz el minél messzebbre és szakítsd meg a kapcsolatot... alap esetben nem mondanám ezt, de ezek már olyan durva és szélsõséges példák, hogy itt az üljünk le és beszéljük meg nem segít. Minél elõbb meneküljetek, komolyan. Építsétek fel a saját életeteket a pároddal, mert azt látom ebbõl a történetbõl egyedül õ szeret, értékel és tisztel téged igazán.

Szerintem költözz el, már ha van rá lehetõséget, de a leírtak alapján lehet, hogy az lesz, a szüleid és a hugot is azt állítják majd, hogy milyen hálátlan vagy, hogy csak úgy leléptél és majd hangoztatják is más családtagnak. Bár el kell majd viselned, de még mindig jobb, mint ott. De ez csak az én véleményem. Albérletbe is mehetsz. Vagy el is mondhatod, hogy nem tetszik neked ez a nagy kivételezés és rossz irányba tart az egész. És, hogy a húgodból ki tudja mi lesz ilyen stílussal. Bár inkább ordítás lesz akkor a vége. Ha elköltöznél én a helyedben elõtte tuti bejelenteném ezt.
Költözz el minél messzebbre és szakítsd meg a kapcsolatot... alap esetben nem mondanám ezt, de ezek már olyan durva és szélsõséges példák, hogy itt az üljünk le és beszéljük meg nem segít. Minél elõbb meneküljetek, komolyan. Építsétek fel a saját életeteket a pároddal, mert azt látom ebbõl a történetbõl egyedül õ szeret, értékel és tisztel téged igazán.
Én nem tartanám a szüleimmel ezek után a kapcsolatot. A húgod nem tehet róla, hogy a szüleid kivételeztek vele.
Járj el pszichológushoz, lehet hogy segítene feldolgozni. Még most kéne elmenned, mielõtt jövõre leléptek.
Hát eddig a pártodat fogtam, de most az jutott eszembe, hogy fáj feladni a luxust, mi? :D És ha te lennél a falu szégyene? Akkor mi van? Nem kell visszajönnöd soha többé, ne azzal foglalkozz mások mit gondolnak rólad, hanem azzal, hogy igazából te milyen vagy, és csak annak a véleményét meghallgatni, aki fontos. Nem tudom mi a szakmátok a pároddal, vagy még tanulni akarsz, de fel lehet építeni a saját exisztenciátokat (bocs nem tudom magyarul hogy van írva) ha ennyire számít neked a fejlett berendezés...
Költözz el.
A hugodtól ilyen nagy dolgot, mint a több ész, ne várj. Mert amíg itthon laktok és egy szavára ugranak a szülõk, és minden úgy van, ahogy õ akarja, addig õ igenis hogy így fog viselkedni, mert ez a megszokott, tudja, hogy így bármit elérhet és nem fogja magát megerõttetni, hogy normálisan viselkedjen. Mondom, az én húgom már 21, de agyi szinten inkább hagyjuk hol áll sokszor. Anyu meg ugyanaz, mint nálad. Én mondok valamit, ami neki esetleg nem tetszik, és pont úgy sértõdik meg, mint egy barátnõ. Napokig nem szól hozzám, ha kérdezek, egy szavas válaszokat kapok, ha viszont húgommal háromszor olyan durván összevesznek, fél óra múlva már nevetgélnek.... Plusz anyám állandóan bent ül a szobában és beszélgetnek húgommal....miközben a konyhában a kaja ott fõ a gázon...
Szerintem ebben a családban te vagy a kakukktojás, mert az elmondottak alapján egy épeszû sincs köztük. Részvétem, tényleg csak annyit tehetsz hogy menekülsz amint tudsz.
A kérdező hozzászólása: Pontosan, egy ideig a szüleimet hibáztattam, amiért ilyen lett, de már úgy gondolom, 18 évesen lassan kéne annyi eszének lenni a húgomnak is, hogy megtanuljon normálisan viselkedni. Hogy rájöjjön, hogy nem az az alap, hogy lopunk-csalunk-hazudunk, ahogy csak lehet, mert ez hosszú távon nem vezet sehová. 18 évesen egy normális embernek kellene ennyi eszének lenni.De valószínûleg túl sokat várok el tõle. Anyám még közel az 50-hez is sokszor úgy viselkedik, mint egy 15 éves kamasz.
Szerintem próbálj valami olyan munkát találni, amit tudsz csinálni a suli mellett is és minél elõbb menjetek albérletbe. Ez lenne a legjobb Neked.
A kérdező hozzászólása: "Plusz anyám állandóan bent ül a szobában és beszélgetnek húgommal....miközben a konyhában a kaja ott fõ a gázon..." Nálunk ugyanez van. A húgom dolgai felõl érdeklõdik, beszélget vele, segít neki, tanácsokat ad. Engem meg folyamatosan csak bírálni bír. Miért vettem olyan kesztyût, miért vettem olyan táskát... persze ezeket mind a párom fizeti, de õ csak kritizálni tud mindent. Biztosan a húgom Tom Tailor cuccai jobban tetszenek, amiket õ fizetett. És a pláne, hogy míg a húgommal folyton kedves, segítõkész, érdeklõdõ és képes vele órákig eltársalogni tök érdektelen, ostoba dolgokról, addig engem régen ugyanezen témákban sosem hallgatott végig. Megkritizálta a jegyeimet, aztán mikor látta, hogy megint sikerült kiakasztania, elégedetten elvonult. De engem sosem hallgat végig, ma is pl le kellett gépelnem valamit neki, mert még helyesen sem tudnak írni, odavágta elém az asztalra, hogy csináljam meg, majd fél óra múlva bejött, elvitte, és még csak egy köszönömöt sem kaptam. Mikor utána kiabáltam, hogy szívesen stb.stb., rámvágta az ajtót a mondat kellõs közepén. Sosem értettem, vele miért kedves, én meg miért csak csicskának vagyok jó, holott sosem voltam az a könnyen kihasználható, gyenge típus, igenis meg tudom védeni magam szinte bárkivel szemben. Szóval nem vagyok egy áldozat típus, akibe mindenáron bele kéne tiporni. Mégis nekem csak az marad, hogy napi fél mondatnál is csak rámhangosítják a tv-t, vagy a képembe vágják, hogy "szerinted kit érdekelnek a h*lyeségeid?". Persze, mert a leendõ vállalkozásunk fejlesztése biztosan eltörpül a húgom tanárgondjai mellett (akik engem is tanítottak és tudom, hogy csak a húgom lusta és szemtelen, és ezért orrolnak rá). Ezeket sosem fogom megérteni.
A barátaim által vett apróságok nálam is mindig probléma volt. Mindig látszott rajtuk, hogy nem tetszik, hogy velem is foglalkozik valaki, és én is kaphatok nemcsak húgom. Míg nekem mindig azt mondta anyám, hogy miért költ rám a barátom, addig ha tesóm kapott (nem kis összegben) neki mindig azt mondta, ha adnak fogadja el nyugodtan. Pl bolt olyan is, sulira kellett venni számológépet, meg volt adva a márka ra az ára. Több mint 3 ezer ft.... Én megvettem, nálam egész évben kitartott, kivéve az érettségit. Oda kellett adni tesómnak, és amikor kértem, mert szükségem lett volna rá, egy pár száz ft-os gagyi gépet kaptam vissza. Állítólag a az osztálytársai eltörték. (ezt majdnem mosolyogva közölte velem). És arra nem volt képes, hogy minimum egy ugyanolyat vegyen... A barátom ahogy megtudta ezt, szerzett nekem egy ugyanolyat és postán elküldte. De anyámnak és húgomnak az volt az elsõ szava, hogy miért kellett elfogadni, meg hogy miért költ rám a barátom.
A kérdező hozzászólása: Nagyon sajnálom, aki hasonló helyzetben van, bár ennyire durva helyzettel, mint a miénk, még nem találkoztam. Nálunk amúgy nem szól bele, hogy miért költ rám, inkább elvárja, hogy tartson el helyettük (pedig mivel még nappalin tanulok, jogszerint még rokontartást is kérhetnék tõlük, ha elzavarnának innen, fõleg, hogy nagyon jól keresnek).
"Minek szeressek valakit, aki nem olyan, mint én? Képes többet elérni, okosabb, törekszik, és ezt tudja is. Rohadt irritáló. Az a jó, ha valaki ugyanannyira, vagy jobban elborult, mint én, vele egy szinten vagyok, megértjük egymást." - csak egy tipp. Értem, hogy a húgod pszichiátriai eset, de rajta nem segítene. Neked viszont segítség kellene, hogy megértsd, mi az, amire tõlük ácsingózol, hogy azt már soha nem kapod meg, és hogyan ismerd fel, ha a kapcsolataidban mástól várod el, amit tõlük nem kaptál meg. Nem akarlak megrémíteni, de még akár meg is értheted a nyomorukat, és megbocsáthatsz nekik. Szeretni õket persze nem muszáj, de eleinte haragudni rájuk igen. Szerintem pont te vagy apád gyereke, és a húgod van valami jobb kantól.
Nálunk ugyan ez volt, csak itt én vagyok a lány, a fiatalabb, a bezzeg-gyerek pedig a 6 évvel idõsebb bátyám. Most 34 éves, saját családja van és stabil egzisztenciája, de még mindig anyámékat pumpolja, és van hogy nem szégyell hozzám is átjönni és rinyálni hogy adjak neki kölcsön mert éheznek a gyerekei, miután magának a harmadik okostelefont vette abban a hónapban. Undorító az ilyen szülõ, de az a gyerek is, aki felnõve képtelen erõt venni magát és normálisan viselkedni.
Kizárólag szakember segítségével: pszichológus (klinikai), illetve pszichiáter segítségével. Egyedül pokoli nehéz, majdhogynem lehetetlen (mert magad nem látod azt, amiben szenvedsz, sem az abból vezetõ kiutat).
A kérdező hozzászólása: "Mutasd meg neki ezt a kis írást. Mit lépne rá? Talán rájönne pár dologra." Mit lépnének? Gyerekkoromban a naplómban sem írtam szebbeket, elolvasgatták mindet, aztán a felismerés helyett az egyetlen, amit kaptam, az a büntetés, pénzmegvonás, internet- és tévémegvonás volt, persze jó nagy üvöltözéssel, káromkodással és fenyegetésekkel megspékelve. De sosem látták be, hogy mennyire jobban is lehetett volna ezt csinálni és hogy még nem lett volna (akkor) késõ máshogy bánni velem. Mindig is utáltam a húgom, mert amíg én mindig azon voltam és vagyok, hogy valamit építsek, fejlesszek, segítsek, tanuljak stb., addig a húgom mindig is imádott pusztítani, különösen körülöttem. Látjátok, egy 120 ezres telefont is képes 1 hónapon belül szétbarmolni. Vagy a szeretett kocsimat (ami csak volt az enyém) 1 hetes jogsival összetörni. Pedig én mindig mindenre úgy vigyázok, mint a szemem fényére, mert tudom, mibe került az másoknak. De ahová õ lép, ott fû többé nem terem. Ráadásul szólni sem lehet neki, mert agresszív, verekedik, csúnyán beszél. Mintha megszállta volna a gonosz, gyerekkoromban sokszor úgy csúfoltam anyámat meg õt, hogy boszorkányok. :) De tényleg azok, már rájöttem. :D
A kérdező hozzászólása: Egyébként a párom is utálja a húgom, nem egyszer azt mondta, hogy ha az õ huga lenne, már agyonütötte volna. Holott a párom egy nagyon türelmes, nyugodt természetû ember, aki még a legyet is sajnálja lecsapni. De már volt, hogy összekapott a húgommal úgy, hogy én húztam vissza, hogy ne menjen neki. Ennyire szemtelen, szemét hazudozó a húgom és ennyire ki tudja húzni a gyufát egy türelmes embernél is.
A kérdező hozzászólása: Ha nem tartom velük ezek után a kapcsolatot, én lennék a falu szégyene és többet kb Magarországra sem jöhetnék. De az biztos, hogy ha gyerekem lesz, menteni fogom ettõl a környezettõl. Teljesen elvették az önbizalmam, úgy ézem, mindig úgy éreztem, hogy egy olyan rossz ember vagyok, akit senki sem tud szeretni. Mennék, de másrészt meg vagyok annyira kényelmes, hogy nehezen adom fel a nagy házat, a nagy kertet, a modern berendezéseket, amit nem tudnánk magunknak biztosítani sohasem a párommal. Ha az ember egyszer már ezt megszokta, nehéz egy lepukkant helyre menni, ott is csak szenvednék, de ott meg az anyagiak miatt.
A kérdező hozzászólása: "A húgod nem tehet róla, hogy a szüleid kivételeztek vele." De arról tehet, hogy 18 éves fejjel is képes ellopni az egy szem kesztyûmet, amit a párom vett a fizetésébõl drága pénzért külföldön. Arról tehet, hogy utána a képembe hazudik, hogy õ sosem látta. És arról is tehet, hogy az összes haverjának azt hazudja, hogy én vagyok az, aki lop tõle és aki tönkreteszi a ruháit. Na meg arról is tehet, hogy mindig a szüleink elõtt feketít engem és arról is, hogy 1 éve, amirõl tudta, hogy az én kocsim, kisajátította és elérte, hogy é nmár bele sem ülhessek. Holott 1 éve még aztmondta, hogy "tudom, hogy az a tiéd, majd nekem akkor kell, ha vesznek egy másikat".
A kérdező hozzászólása: Azért nem mentünk eddig albérletbe (nem csak a kényelmi szempontok miatt), mert van már némi félretett pénzünk és egy albérletre csak elmenne az egész. Nyugat-Magyarországon durva albérletárak vannak, ráadásul a párom munkahelye is bizonytalan. Úgy gondoltam, diploma után elmegyek én is dolgozni, itthon jobban félre tudunk tenni (legalább bérleti díj és rezsi nincs) és utána irány ki. De addig is a páromnak meg kell tanulnia az adott ország nyelvét (bár én is csak alapfokon beszélem) és fel kell térképeznünk a terepet kint, hogy boldogulhassunk. Abban reménykedem, talán a szüleim kifizetnek egy utat oda a diplomám alkalmából.
A kérdező hozzászólása: Ez durva... apám a beosztásánál fogva kapott egy munkahelyi telefont, egy 120 ezres, nagyon komoly telefont. A húgom persze most is kapott az alkalmon és kisajátította. Elõször csak "elvitte megmutatni a barátainak", majd el is kérte örökbe apámtól (persze nekem még az 1620 Ft-os telefonszámlámat sem fizetnék ki soha). Ez volt 1 hónapja. ma apám meglátta a telefont és nagyo kiakadt: a telefon kijelzõje ripityára volt törve! 1 hónap alatt egy 120 ezres telefon kijelzõjét teljesen ripityára törte! De pl kb 2 hete kapott a pasijától egy drága karórát, az üvege már annak is be van törve több helyen. De mindent lerendez annyival, hogy "ne aggódj apu, majd kicseréltetem a kijelzõt a pénzembõl" (ami nincs, mert tõlünk lopja) és máris le van nyugtatva apám, többé nem is mer szólni neki. Velem meg fél óráig kiabált, amiért kb 5 db tányér összegyûjtve a szobámban hevert, mosogatásra várva.
Mutasd meg neki ezt a kis írást. Mit lépne rá? Talán rájönne pár dologra.
Az én húgom 21 éves, de agyilag néha egy 5 évessel többre lehetne menni. Arról meg ne is álmodj, hogy a szüleid fognak neked bármit is fizetni. A hugod meg csak úgy viselkedik, amilyen nevelést kapott. Mivel õ a kicsi, ezért mindig minden rá lett hagyva, semminek nem volt következménye soha, így nem is ismeri a normális élet alapvetõ dolgait. Ne veszekedj vele, ne próbáld nevelni, mert nincs is értelme, mert csak az lenne, hogy te beleszólsz az õ dolgaiba és csak magad alatt vágnád a fát. Amennyire csak lehet maradj ki a dolgaiból.
A kérdező hozzászólása: Sajnos mindannyiótoknak igaza van, igyekszem minél elõbb szabadulni tõlük. hamarosan befejezem a sulit, utána mindenképp összekapjuk magunkat. " Nálunk konkrétan anyám azt mondta, hülyeséget beszélek." Az én anyám dettó. De érdekes módon apám látja, hogy anyám kivételezik vele. Azt mondja, az õ anyja is ezt csinálta az õ hugával (aki végül az alkoholizmusába halt bele). De hogy miért nem segít akkor engem, erre maga sem tudja a választ. Talán mert azt sem tudja, az õ lánya vagyok-e. :/
Mindig a hülyéket ajnározzák jobban... Szerintem a húgod ugyanolyan, mint anyukád, ezért is jön vele ki jobban. Szerintem gyõzd meg apádat, hogy végeztessetek DNS vizsgálatot, te, húgod, õ szempontjából.

Egy gyermek megfelelő szülői minta, szeretet nélkül is lehet felnőttként teljes értékű ember?

Ha a gyereket a szülei sosem szerették igazán (legalábbis ezt sosem mutatták ki),mindig csak a negatív kritikákat kapta mindkét szülőtől,de az iskolában és más otthonon kívüli helyeken talált magának olyan embereket,akikre érdemes felnézni és akiktől érdemes tanulni,akkor van esélye arra,hogy felnőttként nem egy roncs lesz a megfelelő szülői minta nélkül sem?

Legjobb válasz: Ez egyénfüggõ. Egy erõs, határozott egyéniség fel tudja dolgozni ezt, és talpra tud állni. Egy gyenge, labilis természetû ember valószínûleg egész életében problémákkal fog küzdeni. Nekem van egy barátom, aki ugyanígy szeretet nélkül nõtt fel, mégis sokszor belõle merítek erõt, soha nem szorul támogatásra, kemény és határozott, megáll a maga lábán. Én boldog embernek látom õt...

Ez egyénfüggõ. Egy erõs, határozott egyéniség fel tudja dolgozni ezt, és talpra tud állni. Egy gyenge, labilis természetû ember valószínûleg egész életében problémákkal fog küzdeni. Nekem van egy barátom, aki ugyanígy szeretet nélkül nõtt fel, mégis sokszor belõle merítek erõt, soha nem szorul támogatásra, kemény és határozott, megáll a maga lábán. Én boldog embernek látom õt...
igen, én is itt vagyok :) anyám sose szeretett, ott piszlált, ahol csak tudott. azóta élek teljes értékû életet, amióta nem tartom vele a kapcsolatot. normális ember lett belõlem
Vágási Feri a bizonyíték, hogy igen.
Igen és ez tõled is függ!
Igen, de nagyon jó anyagból kell, hogy gyúrva legyen. :) A külsõ minták meglátása és követése a a rossz szülõi helyett már jót jelent, de kevés. A szülõk állandó negetívizmusa, elutasítása mélyen beég a gyerek lelkébe és teszi a maga romboló munkáját. Nem kell, hogy roncs legyél, de a rossz szülõi mintáktól meg kell szabadulni! Ehhez jó egy jó szakember segítsége.
Szerintem igen.Legalább ha gyereke(i) lesz(nek), pontosan tudni fogja, mit kell máshogy csinálnia, mi az a szülõi minta, ami teljesen elfogadhatatlan, ami teljesen tönkreteszi a gyereket.
Igen, a múlt hatással van a mentális problémák kialakulására.
A kérdező hozzászólása: köszi
Árt neki. Akár születésétõl kezdve, de késõbb is kijöhet rajta. Anyát és babáját óvni kell ilyenkor.
nem tudom ennek van-e tudományos alapja, de a mi apánk is megverte anyukánkat mikor terhes volt, és nekem pl vannak pszichés problémáim...:'( de anyukánknak is volt, meg a testvérének is, eléggé depresszióra hajlamosak voltak. és apámat soha nem is szerettem, gyerekkoromban már akkor rosszul voltam, ha hallottam hogy hazajött!

Felnőttként is meg lehet még tanulni úszni?

Legjobb válasz: Természetesen, soha nem késõ.

Természetesen, soha nem késõ.
persze soha nem kesso mert en is kb 11 evesen tanultam meg usszni
Természetesen! Én kisgyerek koromban tanultam meg de van olyan ismerõsöm aki 80 éves korában kezdettel járni uszni(mint terápia) és most is rendszeresen kijár strandra.
persze
persze. nálunk 70éves mamik uszkálnak a vizben és tovább élnek mint a sik depis ember.
Meglehet, de akár családdal is, vagy a párod segítségével, is, ugy izgalmasabb, õ tart, te meg addig probálkozol. Sok sikert
igen
persze be is iratkozhtsz egy tanfolyamra ha egyedül nem megy. már csak azért is jo mert bátran fogsz mozogni a vizben és nem fogsz félni tõle
Hogyne. Csak akarat és bátorság kérdése.
Nincs korhoz kotve.
Úszni sohasem késõ meg tanulni!!! :)

Más családjában is vannak bunkó, neveletlen kisgyerekek akikre nem szabad rászólni semmiért? És miért kell rögtön felnőttként kezelni a 3-4 éves gyerekeket? Hogyan lehet ezt kezelni?

N?véremnek van egy 11 éves fia és egy 4 éves lánya.A fia már kicsi korától szemtelen, neveletlen és bunkózik.A kislánya aranyos lenne, de nagyon er?szakos és szintúgy neveletlen.A fiát kiskorától valamiért nem szeretem, de a fia sem csíp engem.A kislányát szeretem, de már nem annyira mert visszabeszél elég csúnyán.Pl."Nem hozzád beszéltem, fogd be, nem azt csinálod amit én mondok, csak akkor vagy kedves ha játszunk"-meg hasonlók, mindent akar és nem ismeri azt a szót hogy nem.A játszótéren mindenkibe belekötnek és játszák az agyukat.Úgy viselkednek egy bunkó feln?tt ember.A n?véremmel alapból nem jövünk ki jól és ha rászólok a gyerekeire nem tetszik neki.Ha anyu is panaszkodik neki rájuk akkor azt mondja rá, hogy örüljünk, hogy nem mulyák és talpraesettek.Ezt mi anyuval nem így nevezzük, de mindegy.Másoknál is van ilyen?Ti hogyan kezelitek

Legjobb válasz: Nyugi ha majd kicsit nagyobbak lesznek talán kinövik. De ha nem akkor meg kéne értetni a nõvéreddel,hogy nevelje meg õket,de ha neki így jó akkor hagyd õket és mond aszt a nõvérednek:hogy így nem mész el hozzájuk mert nagyon neveletlenek a gyerekei hátha így megérti!!!

Nyugi ha majd kicsit nagyobbak lesznek talán kinövik. De ha nem akkor meg kéne értetni a nõvéreddel, hogy nevelje meg õket, de ha neki így jó akkor hagyd õket és mond aszt a nõvérednek:hogy így nem mész el hozzájuk mert nagyon neveletlenek a gyerekei hátha így megérti!!!
Errõl nem a gyerek tehet. Pár óra alatt meg nem lehet nevelni, mert csak a dacot váltod ki. Vagy elfogadod így õket, vagy megvárod, hogy kinõjjék, vagy beszélsz a szüleivel, mert azok tehetnek róla.
Igazából meg is értelek, meg nem is ... szülõ dolga a nevelés. A gyerekek pedig a leírtad szerint nincsenek megnevelve, fõleg a kis srác. Mi családunkban van egy 4 éves fiú (nõvérem gyermeke) és van az én 6 hetes kislányom. Unokaöcsimmel semmi gond nincs alapjáraton. Kötelezõ rosszaság benne van, bár lehetnének tesómék kicsit szigorúbbak is. Nõvérem kezdettõl úgy neveli a gyereket, hogy elbeszélget vele. Nos, ez odáig jutott, hogy a gyerek nagy ívben leszarja azt, amit a nõvérem mond neki. Sógorom pedig rásóz egyet a gyerek seggére, ha már nagyon elvetette a sulykot. Ez sem a legjobb megoldás, de valamit tenni kell. Fõleg, ha jó poénnak tarja, hogy rohangál a járda szélén forgalmas út mellett ... Én sosem szóltam rá az unokaöcsémre, mivel nem az én feladatom, de múltkor már kiborult a bili. Ugyanis bent aludt az ágyunkon a kislányom és unokaöcsém úgy döntött, hogy õ bizony szoba kerékpározni fog. Eleinte nem zavart, mivel a lányomat nem a csendhez szoktatom. Viszont, mikor elkezdett kiabálni az unokaöcsém, akkor már igencsak csúnyán néztem a nõvéremre, miközben megkérdeztem tõle, hogy: "Ezt most feltétlenül kötelezõ csinálni?" Nem reagált semmit, csak láttam, hogy zavarban van a gyereke miatt. Végül megkérte párom határozott kemény szavakkal unokaöcsémet, hogy jöjjön ki és üljön vissza játszani. Egybõl pattant ...
honnan tudjuk, hogy a ye velemnyed mervado gyerekneveles temaban, ha nincs gyereked, a novereddel sem josz ki jol es kisfiut sem szereted?! nagyon konnyu okosnak lenni kivulallokent. persze ettol meg lehetnek neveletlenek, csak nem a te dolgod ezzel foglalozni.
Úgy látom, neked nincs is gyereked. Ha a kisfiút alapból "valamiért nem szereted", akkor miért várod el, hogy õ majd kedves lesz? Ettõl persze még lehet, hogy tényleg neveletlenek, de nem a te dolgod megnevelni õket. Ha a nõvérednek sem sikerül, neked pláne nem fog. Mi jólneveltek voltunk, szót fogadtunk a szüleinknek (több-kevésbé), de attól rosszul voltam, amikor egy rokon kezdett el fegyelmezni. Nem szóltam vissza, de megjegyeztem magamnak. Majd neveld a sajátodat, ha pedig nem bírod õket elviselni, kerüld a találkozást, ennyi.
Majd a nõvéred rájön, hogy elcs.szte a nevelésüket, mikor a kisgyerekekbõl szemtelen kamaszok lesznek.
Egy kisgyerekrol nem mondunk ilyet, hogy bunko. Fogalmad sincs, milyen ketto gyerekkel. Ha utne-verne oket a novered, akkor meg azert sajnalnad oket, biztos azert idegbetegek. Nehez megallni, de felesleges a gyerekre szolni, a novereddel beszelj, ha valami nem tetszik.
Nekem az unokatesóm(fiú) ilyen, pedig már felnõtt õ is, 7 évvel fialtabb nálam. Iker bátyjai vannak, érdekes módon õk normális férfiak lettek, már 32 évesek. Õket szigorral, veréssel nevelték, de mégis értelmes, tanult felnõtt lett belõlük. azt a kis sz..házit folyton kényeztették, õ semmiért soha nem lehetett hibás. Ha eljöttek hozzánk, akkor tuti, hogy valamit eltört, tönkretett. Folyton édességszett, 10 évesen már mobilja volt, köpködött ki a 8-ról ahol laktunk, stb. Tavaly meghúzták 2 tárgyból is az érettségin, újra kellett próbálkoznia, mert csak a party, a csajok, a pia. Nem tanult tovább, nem dolgozik, csak az anyjáékon élõsködik, akiket egyáltalán nem tisztel. Mindig bajba kerül, folyton a rendõrségen van, mert balhézik (állandó részvetõje rasszista balhéknak). Az anyjáék most azt mondták neki, hogy ha pár hónapon belül nem kap rendes munkát, akkor már kidobják, mert nem lehet vele együtt élni. Szóval szerintem mindenképpen valahogy hatni kell a gyermekekre, mert ez így nem lesz jó, vagy szembesíteni az anyát a lehetséges következményekkel valahogy, terápián, más hasonló helyzetû szülõkkel, stb.
tegnap 15:45 vagyok Szia! Ez a szerencse, de a szülõk is ugyanúgy rájuk szólnak, nem csak mi. Megtanulták, hogy a nem, az nem. Még a köszönéssel sincs gond, sõt néha még olyanoknak is köszönnek az utcán akit akkor látnak elõször és a szülõk, vagy bármelyik családtag köszön neki/nekik. És attól még, hogy szólunk nekik, ha valami olyant csinálnak szeretetben nevelkednek. Mindent megkapnak amire szükségük van. De meg kell tanulniuk, hogy nem mindig van az amit õk szeretnének. 19L
A kérdező hozzászólása: Utolsó elõtti:Igen, sajnos nálunk tesóm megsértõdik, meg nem tetszik neki, ha rájuk szólunk.Mi tesómmal alapból nem jövünk ki, de nem ezért gondolom a gyerekeirõl azt amit.Én elismerem, hogy a gyerekek rosszalkodnak.Én is rosszalkodtam kiskoromban, de nem voltam bunkó és neveletlen.Akkor nálatok legalább rászolhattok a kicsikre.Amúgy ez mostanában divat, hogy engedjünk meg mindent a gyereknek.Szerintem elég nagy hülyeség, mert így a szülõk fejére nõnek majd. Utolsó:Igen ez elég megalázó, hogy tesód így viselkedik Veled.A gyerekei elõtt, sõt a Te gyereked elõtt is hülyét csinál belõled.Valószínû ez nálunk is így lesz, ha nekem lesz gyerekem:S. Az meg hogy tönkreteszik a lányod játékait elég felháborító.Nálunk a berendezést teszik tönkre, például a kislány 4 évesen bepisil és az ülõgarnitúrát múltkor is összepisilte, ja meg a fotelünket.De mikor babák voltak akkor az én megágyazott ágyamon képes volt tesóm átpelenkázni õket.Sokszor szaros fenékkel feküdtek ott.Elég durva azért. A gyerekei még köszönni sem tudnak, ha eljönnek hozzánk.Csak belépnek az ajtón és rögtön TV-zni akarnak meg enni valamit.A kislánya egész nap a hûtõben van és kunyerál.Normális fõtt kaját pedig nem eszik meg.Tesóm szerint máshol megeszik csak nálunk nem.Hát ez érdekes. Múltkor a fia anyutól kérdezi: van pézed??Meg adja neki oda anyu az aranygyûrûjét mert õ majd eladja és abból lesz pénze valami játékra.11 évesen ilyen anyagias.Persze tesómék is azok nem csodálkozunk.Volt olyan, hogy elloptak tõlünk egy nagyítót is.Nem drága dolog, de akkor is.Aztán meg hantáztak róla egy csomót.Majd máskor meg a pénzünket lopják el vagy mi lesz. Ha kamaszok lesznek úgy kifognak tolni a szülõkkel mint a fene.Átverik majd õket mindennel.Azt csinálnak majd amit akarnak.Nõznek majd meg pasiznak.Aztán meg mondjuk terhesek lesznek 14 évesen akkor majd leshetnek.
8.58-as vagyok. Szóval még van jópár dolog, ami nagyon bántó. A tesómék engem szólnak meg, hogy túl szigorú vagyok a gyerekemhez és, hogy nem engedem kibontakozni szegényt, meg, hogy minek szólok rá ezért meg azért. Én sose fikázom õt, de õ engem mindig a gyerekei elõtt és az én gyerekem elõtt is. Ez olyan megalázó. Szoltam már neki érte, de [email protected] Ha meg rászólok a gyerekeire, mintha a falnak beszélnék, és akkor szokta mondani a nõvérem nekik, hogy "vigyázzatok, mert a nagynénétek ideges és keresztbe lefog nyelni titeket" .És egy jót röhögnek rajtam. És, ahogy már írtam mindig, minden alkalommal törnek zúznak. Lányomnak elég sok és egyáltalán nem gagyi játékai vannak, tehát elég drága dolgok, és mindig tönkretesznek dolgokat, de persze nem mondják meg, hanem utólag veszem észre, amikor elrakodom utánuk. Nem az én lányom töri össze, az tuti, õ mindenére nagyon vigyáz és óvatosan játszik. Volt, hogy a gyerekszobába a falat filctollal összefirkálták. De egy csomó mindent tudnék még írni. Ezt tényleg csak az értheti, aki benne van. Kiváncsi leszek, ha majd nagyobb tinédzserek lesznek, mit fog velük kezdeni. Talán még meg is verik saját gyerekei, ha így folytatja.
Szia! Elég érdekesen vannak "nevelve" gyerekek. Mi az, hogy nem lehet rájuk szólni. Nekem két kis unokatesóm van, a kislány most lesz 2 éves októberben, a kisfiú 4 decemberben, de még én is rájuk szólhatok, ha valami olyant csinálnak amit nem szabad, és érdekes õk meg tudják érteni, még a kislány is. Pedig õk is tudnak olyan dolgokat csinálni amitõl az ember haja az égnek áll, de ha rájuk van szólva akkor nem csinálják tovább. Pedig nincsenek verve, a kisfiú kapott egyetlen egyszer a fenekére, mert szórakozott az ágyon és megrúgta a kishúgát , mikor elõtte már lett neki szólva, hogy nem szabad. Az volt az elsõ és az utolsó alkalom, akkor pityergett is egy kicsit, de nem attól, hogy fájt neki, hanem mert meglepõdött.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.Utolsó akkor Te átlátod a helyzetet.Aki nincs ilyenben benne nem értheti.
Nekem van gyerekem, de a nõvérem nevelési elveivel nem értek egyet. Szeretem a testvérem, de egyre kevésbé szeretek velük találkozni, mert a két fia számomra egy rémálom. Szemtelenek, úgy beszélnek velünk, mint a kutyával. 8 és 5 évesek. Úgy ugrálnak a panelben, mint a majmok, zuhagnak, hogy csak úgy beleremeg minden. Ha eljönnek hozzánk, mindig tönkreteszik a lányom valamelyik játékát (játékait), soha nem rakodnak el maguk után. És miután elmennek a lányom totál átveszi azt a hülye stílust. Ilyenek mond utána pl., "kit érdekel" (bármit is mondok neki) vagy "ki vagy te, hogy dirigálj nekem" "haggyá' már" és mindenre ellent mond. A nõvérem okos, intelligens, tanult ember és mégis ilyen gyerekei vannak. Legutóbb azt mesélte, hogy strandon voltak és ki volt írva több helyen, hogy tilos a medence szélérõl ugrálni, hát õ erre csak annyit tett, hogy egész nap ugráltatta a gyerekét a medence szélérõl, mondván, majd akinek nem tetszik, szól. Mindent megenged nekik. Már nagyon zavaró.
A kérdező hozzászólása: Ja ütés verésrõl.Tesóm a fiát kiskorában sokszor elverte és üvöltözött vele mások elõtt.Nem az én dolgom nyilván megnevelni, de rászólni nehogy már ne lehessen amikor mondjuk eltörik a járólapot a konyhában mert hisztiznek és a földhöz verik a széket vagy mondjuk 10x rászólunk hogy ne csináld és azért is megcsinálja dacból.Anyukám is kivan rajtuk akadva és mondja is tesómnak, de Õt sajnos nem érdekli.A válasz az, hogy 4 éves(a kislány) ne várjunk tõle mást.Vagy a fia meg 11 éves.A kor az indok.
A kérdező hozzászólása: Igen nekem nincs még gyerekem.Sok kisgyerek van már a családban, de egy sem viselkedik így mint Õk.Van közöm hozzájuk, mivel sokat vannak nálunk és mi vigyázunk rájuk.És igen is rájuk szólok, mert nem lehet szó nélkül hagyni amit mûvelnek.Nõvérem mindenkinek csak lepasszolja õket és ha vele vannak meg fél tõlük, mindent megenged nekik és mindenféle játékokat megvesz pedig nem tehetné meg anyagilag.Biztos nehéz 2 gyerekkel, de mindenki mondta neki, hogy ne szüljön mert nem való neki az anyaság.És sajnos be is bizonyosodott mert nem törõdik velük.Ja én tesóm fiától nem várom, hogy szeressen engem.Nem kell.De anyukámmal aki a mamája úgy beszél mint a kapcájával.
ha engem vagy kisebb gyereket vagy ha állatot piszkál bárki gyereke én rá szólok ha kell ha már a szülei nem teszik meg de még akár õket is kiosztom :D

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!