Találatok a következő kifejezésre: Felesége volt de engem (2 db)

Felesége volt előttem, de engem választott. Akkor miért nem engedi el?

Ezt az írom, mert eltelt egy év és most a névnapjára olyan képeslapot küldött, melyre az volt írva: tartsd tükör elé ezt a képeslapot és meglátod ki lakozik a szívemben.A lgdurvább és amiért a legjobban fáj, az az hogy terhes vagyok t?le!Most mit tegyek?Haggyam el csak ugy, terhesen?Teljesen összevagyok zavarodva!

Legjobb válasz: Mielõtt döntenél elhagyd e vagy se beszéld meg vele az észrevételeidet és döntse el õ kit szeret.Ha az exet akkor engedd el,ha téged akkor kérd engedje el az exet és rátok koncentráljon.Ha téged választ és az exet mégsem tudja elhagyni akkor szakíts vele,mert akkor sosem lesz,és tán nem is volt a tiéd.De nem vagy köteles az ex árnyékában élni.

Mielõtt döntenél elhagyd e vagy se beszéld meg vele az észrevételeidet és döntse el õ kit szeret.Ha az exet akkor engedd el, ha téged akkor kérd engedje el az exet és rátok koncentráljon.Ha téged választ és az exet mégsem tudja elhagyni akkor szakíts vele, mert akkor sosem lesz, és tán nem is volt a tiéd.De nem vagy köteles az ex árnyékában élni.
Beszéltél vele errõl?Honnét tudsz a képeslapról?Csak nem az ex mondta el neked?Vagy netán valami rosszakaró?Nem akarok rémeket láttatni veled, de mióta babát várunk azóta próbál minket szétszedni a szülõk egy része.Hazugságok jönnek mennek, csak hogy összeveszejtsenek.Amikor ilyen pletyi jutott el valamelyikönkhöz, akkor elmondta a másiknak, és nem volt bebõle gond, mert mindig megbeszéltük.Ha nem benne bíznék hanem hallgatnék másokra, akkor már rég nem lennék mellette.Gondold ezt végig.

Valaki tud segíteni? Nagyon szeretem a páromat, ő is szeret engem, de az előző családjától nem tud elszakadni. Nem is a volt feleséggel lenne a baj, hanem annak a lányával. (nem saját gyereke páromnak).

Először hallani sem akartam róla,aztán megengedtem,hogy rendszeresen találkozzanak,később már a közös otthonunkban is vendégül láttam,eljött hozzánk ebédre,aztán egész nap ott volt.Megegyeztünk,hogy nincsenek közös családi programok az ex-szel,erre bejelenti,hogy jövő hónapban áldoz a gyerek és mindkettőnket meghívott a volt feleség. Ez normális? Vagy csak én fújom fel a dolgot? Nem akarom elhagyni emiatt páromat,de ez nekem már egy kicsit sok!!! Milyen megoldás van erre?

Legjobb válasz: Pedig ezt sajnos le kell nyelned, vagy ott hagyod a férfit. A lány összetartja õket, így óhatatlan, hogy találkozzanak és te is az ex-szel, de amíg nem közelednek egymáshoz hátsó szándékkal, illetve normális kapcsolatra törekszik kettõtök között, addig szerintem nyugi. Tudom, mondani könnyû, ám én úgy lennék vele, hogy amíg nyíltan összejárunk, stb., addig sincs lehetõségük semmi félreérthetõre. Mennyivel rosszabb lenne, ha téged mindenbõl kihagynának, viszont így szerintem semmi gáz.

Mit értesz a mindenen? Írd le légyszives! Azt, hogy találkozzanak? Ezt nem kell megengedned, mert ehhez neked semmi közöd. A nevelõapának fontos a gyerek, a gyereknek fontos a nevelõapa. A világ legtermészetesebb dolga, hogy találkoznak. Nagyon helyes, és rendes dolog az anyukától, hogy meghívott a templomba Mind a KETTÕTÖKET! Ez azt jelenti, hogy elfogad téged, mint a pasi párját. Felesleges kihangsúlyozni, hogy közös otthonba hívtátok a kislányt, úgy mondod, mintha valami hûdenagy dolgot vittél volna végbe, pedig ehhez tényleg semmi közöd.
Ne is haragudj, de a viselkedésed alapján egy 10 éves hisztis gyerek szintjén vagy... "Elõször hallani sem akartam róla, aztán megengedtem, hogy rendszeresen találkozzanak" Komolyan mondod, hogy TE majd eldöntöd, hogy találkozhat-e a férfi egy kisgyerekkel, aki a nevelt gyereke? A te engedélyed kell hozzá, úgy gondolod?
Pedig ezt sajnos le kell nyelned, vagy ott hagyod a férfit. A lány összetartja õket, így óhatatlan, hogy találkozzanak és te is az ex-szel, de amíg nem közelednek egymáshoz hátsó szándékkal, illetve normális kapcsolatra törekszik kettõtök között, addig szerintem nyugi. Tudom, mondani könnyû, ám én úgy lennék vele, hogy amíg nyíltan összejárunk, stb., addig sincs lehetõségük semmi félreérthetõre. Mennyivel rosszabb lenne, ha téged mindenbõl kihagynának, viszont így szerintem semmi gáz.
Igen, te fújod fel, hisz a lányt nyilván a lányaként szereti, mi az, h ne menjen el az elsõáldozására? Örülhetnél neki, h nem szarik nagy ívben a kiscsaj fejére, és annak is örülhetnél, h az ex nem vetélytársat lát benned, hisz téged is meghívott.
Az nem normális, hogy te el akarod tiltani a kislánytól. Attól, hogy nem a sajátja, még szeretheti ugyanúgy, hiszen õ nevelte. Ha az ex téged is meghivott, nem értem, mi a baj, hiszen nem a hátad mögött szervezkedik, teljesen normális hozzáállás ez a részérõl. Szóval, minden, amit irtál, normális, egyedül a te viselkedésed nem az.
A kérdező hozzászólása: Én nem akarom eltiltani, ezért is írtam, hogy én többször vendégül láttam, fõztem neki, beszélgettünk, együtt játszottunk. Egyerûen csak nem akarok folyton az ex-be botlani! A lány sem annyira kicsi már, 12 éves. Szerintem én is sokat tettem azért, hogy változtassak a felfogásomon, de úgy érzem semmi nem elég.
A kérdező hozzászólása: Én a negatív kritikát is szivesen fogadom, mert abból is okul az ember. A mi családunkban szerencsére soha senki nem vált még el, nem volt ilyen eset a környezetemben. Megmondom õszintén, fogalmam nincs, hogy ilyenkor mi a helyes és mit kéne tennem. Ezért kérdezek meg olyat, aki már volt hasonló helyzetben.Csak egy arany középutat szeretnék, ami mindenkinek megfelel. Az eddigi válaszokból nekem az jön le, hogy nekem mindent le kell nyelni és megengedni nekik.
A kérdező hozzászólása: Nem értem miért van mindenki így felháborodva egy egyszerû kérdéstõl. Nem emlékszem, hogy írtam volna olyat, hogy márpedig nem fogom elengedni, vagy eltiltom õket egymástól, vagy hasonlót. Eleinte furcsa volt a helyzet, meg kellett szoknom nekem is, mert mint írtam senki nem volt így a környezetemben. A "mindenen" pedig azt értem, hogy eddig bármit találtak ki, semmire nem mondtam nem-et. Valószínûleg el fogunk menni együtt (ha pedig párom egyedül akar elmenni, még attól sem zárkózom el). Én csak feltettem egy egyszerû kérdést, hogy manapság mi a megszokott. Kioktatás helyett annyiból is értettem volna, hogy ebben nincs semmi furcsaság, ez mindenhol így mûködik.
Nem arról van szó, hogy mindent le kell nyelned, csupán arról, hogy pontosan ez az arany középút, ami történik veletek. Legalább is amit leírtál, kívülállóként úgy látom, hogy minden rendben van. Mindenki a hátán cipeli a múltját.
Ne haragudj, ebbõl nem mosod ki magad. Elég csak elolvasni a kérdésed: "elszakadni az elõzõ családjától", "hallani sem akartam róla, aztán _megengedtem_", "nincsenek közös családi programok", "nem akarok elhagyni a páromat, de..." Te irányítani akarnál, de nem tudsz, és ez frusztrál. Már az elhagyással is kacérkodsz, csak oda ne juss, hogy fenyegetõzöl is vele! Az az érdekes a részedrõl, hogy olyan férfival vagy együtt, akinek nevelt gyereke volt, tehát számára nem probléma egy korábbról való gyerek, míg neked szemmel láthatóan igen. Ez elég komoly világnézeti különbség, de neked ezt akkor kellett lenyelned, mikor õt választottad. Nem mondom, hogy gond van veled, van olyan férfi, akinek a válás az az egész családdal való végleges szakítást jelent, ha már elvált kell, akkor egy ilyen jó lenne neked. De inkább egy gyermektelen sosem házasodott kéne neked, figyelembe véve, hogy milyen családi környezetbõl jöttél. De hát az van, ami jut, ugye? Az állatvilágban vannak megoldások erre, pl. a medvéknél, ha a nõstényt új hím cserkészi be, akkor elõször megöli annak bocsait, mert csak ezután érik meg a nõstény petesejtje. Mindjárt nincs gond a nevelt gyerekekkel!
A kérdező hozzászólása: Én nem akarok senkit sem irányítani, nem szeretek fõnökösködni és párommal kivétel nélkül mindent megbeszélünk. A legapróbb dologról is kikérem a véleményét és semmirõl nem döntök nélküle. Az, hogy neki volt egy nevelt lánya késõbb derült ki, akkor már egy ideje együtt voltunk. Az egy-két hasznos válaszadónak köszönöm a tanácsot, a többieket pedig sajnálom, hogy nem igazán értették meg, hogy mit szerettem volna kérdezni.
Mivel én is elváltam, van tapasztalatom a dologban. Mi kifejezetten jóban voltunk/vagyunk a (most már nekem is ex) férjem elsõ feleségével. Ebbõl ugye lejön, hogy én a második feleség voltam. Volt, hogy együtt fõztünk a volt feleségével, mert pont nem tudta, hogy kell elkészíteni azt a kaját, volt, hogy amikor elhozta a gyereket láthatásra, hozta az exet is és dumáltunk, olyan is volt, hogy én még haza sem értem a melóból, õk már itt voltak, mert azért azt nem várhattam el, hogy télen ücsörögjenek a kocsiban míg hazaérek. Voltak közös családi programok, ismertem az exének a barátját (aki már a férje), és tudom, hogy ez nem szokványos, de volt olyan, hogy a csajjal ketten csináltunk csajos programot. És így utólag, nagyon jó, hogy ilyen jó volt a kapcsolatunk az exével, mert miután mi is elváltunk, máskülönben nem találkoznának a gyerekeink, holott mégiscsak féltestvérek. Apuka azóta teljesen megváltozott, egyik gyerekét sem látogatja évek óta, mi szoktuk összehozni a srácokat, pedig nem is élünk egy városban. Nem volt okunk utálni egymást, és bár nem vagyunk napi kapcsolatban, mégis jó a viszonyunk, az exünkkel pedig egyikünk sem beszél. Szerintem teljesen jó ez a hozzáállás, ahogy a párod csinálja, véleményem szerint az lenne a gerinctelen, ha egyik napról a másikra lesz..ná a kislányt, akinek pedig igenis fontos, hogy lássa, õt szeretik mind a ketten, és a számára fontos eseményen mindenki ott van békében. Hidd el, megoldható.
Nézd, amikor hozzámentél, tudtad, hogy volt egy kapcsolata. Akkor elfogadtad. Most viszont viselned kell a hozományt is. A megoldás az, hogy elviseled, és jópofát vágsz hozzá. Ha szereted, akkor a terhet is elhordozod, ha meg önzõ vagy, és magadat szereted, akkor hisztizni fogsz elõbb utóbb. De ne feledd el, senki sem vert ostorral, hogy menj hozzá. Egyébként meg gondolj abba, hogy a 12 éves kislányt megviselné, hogy többet nem láthatja.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!