Találatok a következő kifejezésre: Félek, hogy vagyok (5172 db)

Félek, hogy lovaglópóznál (vagy ahol én vagyok felül) túl nehéz leszek a páromnak. Nem vagyok csontsovány (de kövér sem) és minden olyan póznál ahol én vagyok felül attól félek, hogy túl nehéz vagyok neki. Hogy múlna el ez a félelmem?

Eddig minden kapcsolatomban ett?l féltem, nem is mertem nagyon így szeretkezni, pedig vágytam rá. A mostani barátommal nem szeretném ezt elrontani. Tudom, hogy elbír, ? sem gyenge és én sem vagyok nagydarab, mégis félek, mert tudom, hogy az el?z? barátn?je kifejezetten vékony volt.

Legjobb válasz: Szia! Jajj ugyan már :) Ha picit végiggondolod nem olyan területen érsz hozzá, hogy fizikai fájdalmat okozz, hiszen ha függõleges testhelyzetben vagy, akkor a testsúlyod inkább a szeméremcsontjára nehezedik, ami nem fáj, ha pedig félig vízszintesben, akkor a karoddal támaszkodsz. Ha teljesen ráfekszel azzal sincs baj, mert a testsúly megoszlik és így sem jelentesz neki fizikai megterhelést. Tudod, mint a fizika :) Ha a jég elkezd repedni alattad ne egy lábra állj vagy ne guggolj le, hanem minél nagyobb felületen terülj el :) Abszolút nem kell félned, egyáltalán nem leszel neki nehéz :)

Szia! Jajj ugyan már :) Ha picit végiggondolod nem olyan területen érsz hozzá, hogy fizikai fájdalmat okozz, hiszen ha függõleges testhelyzetben vagy, akkor a testsúlyod inkább a szeméremcsontjára nehezedik, ami nem fáj, ha pedig félig vízszintesben, akkor a karoddal támaszkodsz. Ha teljesen ráfekszel azzal sincs baj, mert a testsúly megoszlik és így sem jelentesz neki fizikai megterhelést. Tudod, mint a fizika :) Ha a jég elkezd repedni alattad ne egy lábra állj vagy ne guggolj le, hanem minél nagyobb felületen terülj el :) Abszolút nem kell félned, egyáltalán nem leszel neki nehéz :)
figyu hány kiló vagy? olyan 90 alatt, gondolom... onnantól kezdve meg elbír:) ha meg fölötte, akkor sajnos nemtom.:/
Akkor meg fõleg nem :) Azt elfelejtettem, hogy adódhat olyan helyzet, hogy a combjára nehezedsz, de az alá van támasztva, így még akkor sem lehetnél neki nehéz, ha a 70 kg-os testsúly sok lenne. Egyáltalán nem sok. Hidd el egy bõven elbír téged és nyugi, ettõl egyáltalán nem kell félned.
A kérdező hozzászólása: A testi és a lelki összhang is megvan most:) Köszönöm a bíztatásokat!
Lehet, h letudom ezt hamar zárni fiúként. Én már voltam nálam súlyosabb lánnyal is. És szuper volt. Egy percig sem szeretném ezt propagálni, de talán egyik legjobb élményem volt. Egyáltalán nem éreztem nehéznek õt, (szépen arányosan oszlott el rajta a súly, magas volt). Ahogy elsõ válaszoló is írta, a csontok minden súlyt felfognak, amik esetleg terhesek lennének, de szerintem két ember között a szex már csak akkor alakul ki, ha minimum testi vonzalom van köztük, jobb esetben lelki is. Marhára nem érdekes ilyenkor a súly, ha már az ágyban vagytok, akkor már tökmind1 ;) Adj neki rendesen, lovaglást a fiúk nagyon élvezik, te irányítasz, és te vagy a fõnök, kell a fiúknak néha, hogy a másik legyen a domináns! ;)
A kérdező hozzászólása: Nem nagyon szoktam az ölébe ülni, ráfeküdni, pont ezért. Pedig nem érzem magam kövérnek, de régebben több voltam és még lehet hogy nem állt át az agyam, pedig jópár év eltelt. A mostani barátomnak ültem már az ölébe, folyton kérdezgettem, hogy nem vagyok nehéz?, elbírsz?, õ meg folyton kinevetett, hogy ne aggódjak már. Talán vele elmúlik ez a félelmem.
egyébként is, gondolom szokott oylan lenni, hogy beleülsz az ölébe, vagy ráfekszel, nem? vagy pl felemel az ölébe vagy iylesmi. akkor is elbír nem?:) akkor így sem kell miért aggódnod:) csak élvezd
Még a 80at sem lehet megérezni, tapasztalatból mondom. Nem kell aggódnod:)
A kérdező hozzászólása: Õ meg 190 cm és 80-85 kg körül. Ez lemaradt az elõbb.
A kérdező hozzászólása: 180 cm és 70 kg
1.) az pont jó a magasságodhoz 2.) a pasik szex közben csak egy dologra tudnak gondolni. Amire egyébként is (Aki nem a puncira gondol, nem összpontosít eléggé)

Valaki el tudná magyarázni hogy pontosan hogy is vannak a szabadon választható tárgyak? Én értem rosszul, vagy bármilyen tárgyat fel tudok venni amit a Neptun rendszer felhoz nekem, vagy figyelnem kell minden egyes elemnél a tantárgykódokat is?

OE-NIK mérnökinformatikus elsõéves hallgató vagyok. Abban biztos vagyok, hogy 10 kreditnyi szabadon választható tárgyat kell felvennem összesen. Továbbá azt is szeretném megkérdezni, hogy ezen a honlapon (<[link]) ez pontosan mit jelent:

Legjobb válasz:
Ezt legjobb lenne a szakodat vezetõ tanárral megbeszélni. Felvehetsz akármilyen tárgyat, de csak töredéke számít az alapképzés végén. A szakodhoz kapcsolódó tárgyakért plusz kreditet kapsz, amit mesterképzésnél elfogadnak, de ha egy random tárgyat veszel fel (pl francia, biológia vagy irodalom) akkor azok nem számítanak ha mesterképzésre akarsz menni. Röviden: a szakodhoz kapcsolódó tárgyak fointosak, de nem minden esetben kötelezõek, a többit pedig tanulhatod saját tudástárad bõvítéseként, de a továbbtanulásra nem sok hatással vannak ami a krediteket illeti. Nekem így mondták el. A BKF-re járok. Ami 75%-ban különbözik az nem kötelezõ, de akkor is lehet hasznos. Nekem a mintázás/szobrászat nem kötelezõ, de ajánlott szabadon választható tárgy. Ehhez lenne egy tippem. Ne csak azt nézd, hogy ajánlott-e vagy nem. Ha tetszik vedd fel, és tanuld. Ne a kreditek miatt. Most vagy egyetemista, van lehetõséged tanulni (ha megengedheted anyagilag, használd ki). Késõbb, egyetem után nagyon is jól jöhet.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Ezt legjobb lenne a szakodat vezetõ tanárral megbeszélni. Felvehetsz akármilyen tárgyat, de csak töredéke számít az alapképzés végén. A szakodhoz kapcsolódó tárgyakért plusz kreditet kapsz, amit mesterképzésnél elfogadnak, de ha egy random tárgyat veszel fel (pl francia, biológia vagy irodalom) akkor azok nem számítanak ha mesterképzésre akarsz menni. Röviden: a szakodhoz kapcsolódó tárgyak fointosak, de nem minden esetben kötelezõek, a többit pedig tanulhatod saját tudástárad bõvítéseként, de a továbbtanulásra nem sok hatással vannak ami a krediteket illeti. Nekem így mondták el. A BKF-re járok. Ami 75%-ban különbözik az nem kötelezõ, de akkor is lehet hasznos. Nekem a mintázás/szobrászat nem kötelezõ, de ajánlott szabadon választható tárgy. Ehhez lenne egy tippem. Ne csak azt nézd, hogy ajánlott-e vagy nem. Ha tetszik vedd fel, és tanuld. Ne a kreditek miatt. Most vagy egyetemista, van lehetõséged tanulni (ha megengedheted anyagilag, használd ki). Késõbb, egyetem után nagyon is jól jöhet.

A barátommal 2 és fél éve vagyunk együtt, szeretem, de egyre többet gondolok arra, hogy milyen lenne mással. Bővebben -> (? )

Sziasztok.

Legjobb válasz: Szia!Nem tudom,nekem ez furcsa akkor is.Én 18évesen kezdtem a barátommal járni,mindkettõnknek ez az elsõ kapcsolata(szexuális téren is).Én sosem éreztem,hogy másra lenne szükségem(pedig én is "csak" vele voltam eddig),mert õ tökéletesen megfelel és teljesen elég nekem ezen a téren is.Másrészt nagyon mélyen szeretem és egyszerûen nincs igényem ezáltal arra,hogy máson járjon az eszem.És ez kölcsönös.Szóval nekem ezért furcsa,hogyha szereted és vele jó elvileg(hiszen vele vagy),akkor miért hiányzik annyira ez,hogy már "felõröl"?Szóval nem tudom,érted-e mit akarok mondani,de igazából ilyen dologra nem kellene,hogy igényed legyen,ha szeretsz valakit.Más tanácsot nem nagyon tudok adni,mint azt,hogy mérlegeld a kapcsolatodat,hogy valóban szereted-e,megtaláltál-e benne mindent,amire szükséged van,mennyire mély a kapcsolat?Mert kicsit olyan,mintha kényszerítenéd magad ebbe a kapcsolatba.Lehet,hogy megmagyarázod magadnak,hogy 2 és fél év sok,de nem az!Mi is 3éve vagyunk együtt és egyre jobban szeretem.Egy házasság is több tíz évig tart,ott sem magyarázat az,hogy azért léptem félre,mert unom...Ha boldog vagy a pároddal,ilyesminek valahogy "nem szabadna" felvetülnie.Lehet,hogy mivel ritkán találkoztok ezért nem alakult ki olyan kötõdés,mint amilyennek ki kellene. 21/L

Szia!Nem tudom, nekem ez furcsa akkor is.Én 18évesen kezdtem a barátommal járni, mindkettõnknek ez az elsõ kapcsolata(szexuális téren is).Én sosem éreztem, hogy másra lenne szükségem(pedig én is "csak" vele voltam eddig), mert õ tökéletesen megfelel és teljesen elég nekem ezen a téren is.Másrészt nagyon mélyen szeretem és egyszerûen nincs igényem ezáltal arra, hogy máson járjon az eszem.És ez kölcsönös.Szóval nekem ezért furcsa, hogyha szereted és vele jó elvileg(hiszen vele vagy), akkor miért hiányzik annyira ez, hogy már "felõröl"?Szóval nem tudom, érted-e mit akarok mondani, de igazából ilyen dologra nem kellene, hogy igényed legyen, ha szeretsz valakit.Más tanácsot nem nagyon tudok adni, mint azt, hogy mérlegeld a kapcsolatodat, hogy valóban szereted-e, megtaláltál-e benne mindent, amire szükséged van, mennyire mély a kapcsolat?Mert kicsit olyan, mintha kényszerítenéd magad ebbe a kapcsolatba.Lehet, hogy megmagyarázod magadnak, hogy 2 és fél év sok, de nem az!Mi is 3éve vagyunk együtt és egyre jobban szeretem.Egy házasság is több tíz évig tart, ott sem magyarázat az, hogy azért léptem félre, mert unom...Ha boldog vagy a pároddal, ilyesminek valahogy "nem szabadna" felvetülnie.Lehet, hogy mivel ritkán találkoztok ezért nem alakult ki olyan kötõdés, mint amilyennek ki kellene. 21/L
Ha ilyeneken agyalsz, akkor egyértelmû, hogy lazul a kötõdésed és ezek a gondolatok idõrõl-idõre fel fognak bukkanni. Én a helyedben nem állapodnék meg semmiképp sem 19 évesen így. Nagyon fiatal vagy. Ha 40 éves lennél, azt mondanám, öld ki magadból ezeket, de te még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen kompromisszumot köss.
Szerintem ez normális, nekem is megfordul idõnként a fejemben, hogy milyen lenne mással. Ha nem vagy fülig szerelmes belé, (ami ugye nem egyenlõ azzal, hogy nem szereted), akkor elõfordul ilyesmi. Fiatal vagy, szerintem ne fogd fel ezt ilyen drasztikusan, hidd el, hogy mindenki gondol ilyenekre, csak van aki nem mondja ki :)
A sógornõm is így érzett, csak az a gyanúnk, hogy ki is próbálta milyen mással. Gondolom nem jött be neki, mert végül feleségül ment a sógoromhoz. Az viszont érdekes volt, hogy abban az évben döntötte el, hogy mégis hozzá megy, mikor kiderült, hogy fiúzik... (persze tagadta ezerrel) Hogy mi lesz ebbõl, még várjuk, de volt már olyan, hogy nem megy a férjével sehová hosszabb ideig, mert hamar megunja a társaságát. Friss házasként ez gáz. Amúgy a csajnak az elsõ szerelme volt minden téren. Szerintem válts, és próbáld ki mással is. Fiatal vagy, minek lekötni magad, 19 éves vagy, kellenek a tapasztalatok.Ha ez eszedbe jut már, akkor elõbb utóbb úgyis az lesz a vége.
Az érzés tényleg erõsödni fog, és ha máskor nem, akkor majd évek múlva elég kibírhatatlan lesz ahhoz, hogy megkeserítse a boldogságodat. Mindig ott lesz a fejedben, hogy lehet mással jobban éreznéd magad, szebb életed lenne, jobban szeretnétek egymást.. De addigra már 5-6 éves kapcsolat fog a hátad mögött állni, és még kevésbé szívesen lépsz ki belõle. Igen, lehet az az oka, hogy keveset vagytok együtt, de ha sokat lennétek, ez akkor is természetes lenne abban az esetben, ha már nem lobogna úgy a tûz.. A baj éppen ebben gyökeredzik. Keveset látjátok egymást, így a problémák is csigalassúsággal kerülnek a felszínre.. évekig elhúzódik a szakítás, ha a szerelem kihûlésére vársz. Szerintem legtöbb esetben a legjobb válasz a szakítás lenne. Abban a tudatban sem elég neked ez a kapcsolat, hogy a mostani párod volt eddigi legjobb választásod. Szerintem nem õ számodra a megfelelõ férfi..

Hogy tudnám megakadályozni hogy reggel a kerti sátorban arra keljek fel hogy tiszta izzadtság vagyok?

Van a kertben egy sátrunk felállítva és néha ott alszunk éjszakára, csak egy a baj, az, hogy reggel sokkal hamarabb felébredünk (7-8 órakor) mint kellene, méghozzá azért, mert akkor a nap már süt a sátorra, és akkor annyira meleg lesz bent, hogy arra ébredünk fel, hogy az egész testünk le van izzadva, pedig takaró nélkül alszunk és van szellőző (szúnyogháló) a sátron. Van-e valami megoldás erre, azon kívül, hogy hamarabb feküdjünk le?

Legjobb válasz: 1. Nálunk még most is 26 fok körül van kint, bent meg 28, kibírhatatlan. 2 A sátrakon lévõ szellõzõ annyit én hogy egy pici levegõ bemenjen, de ha nincs kereszthuzatra lehetõségetek akkor cseszhetitek az egészet, de még amúgy is. Az egy vékony többnyire már mûszálas vászon anyag ami baromira szigeteli a hõt, és mivel vékony papír réteg az egész kb így egy kis napnál is hihetetlen hamar képes felmelegedni. Én egyszer voltam sátrazni kb ilyen idõ volt akkor is mint most, és már reggel 7 körül amikor még árnyékban jó idõ volt, de amint egy kis napfény érte a sátrunkat már meglehetett benne dögleni. Szerintem ne aludjatok kint, mert ilyenkor totál értelmetlen, este ablakot kinyitjátok fulra akkor elég kellemes idõ lehet bent, majd hajnali 5 kor valamelyikõtök keljen fel és csukja be az ablakot plusz ha van redõny maxra lehúzni vagy függönnyel amennyire lehet sötétíteni hogy az ablakon ne tûzzön be a nap és ne fûtse fel a szobát. Ilyenkor pár fokkal jobb lesz plusz a hajnali levegõ nehezebben melegszik majd fel. Vagy egy másik megoldás. Árnyékos részre tenni a sátrat, ahol egy jó darabig nem fog sütni a nap még!

1. Nálunk még most is 26 fok körül van kint, bent meg 28, kibírhatatlan. 2 A sátrakon lévõ szellõzõ annyit én hogy egy pici levegõ bemenjen, de ha nincs kereszthuzatra lehetõségetek akkor cseszhetitek az egészet, de még amúgy is. Az egy vékony többnyire már mûszálas vászon anyag ami baromira szigeteli a hõt, és mivel vékony papír réteg az egész kb így egy kis napnál is hihetetlen hamar képes felmelegedni. Én egyszer voltam sátrazni kb ilyen idõ volt akkor is mint most, és már reggel 7 körül amikor még árnyékban jó idõ volt, de amint egy kis napfény érte a sátrunkat már meglehetett benne dögleni. Szerintem ne aludjatok kint, mert ilyenkor totál értelmetlen, este ablakot kinyitjátok fulra akkor elég kellemes idõ lehet bent, majd hajnali 5 kor valamelyikõtök keljen fel és csukja be az ablakot plusz ha van redõny maxra lehúzni vagy függönnyel amennyire lehet sötétíteni hogy az ablakon ne tûzzön be a nap és ne fûtse fel a szobát. Ilyenkor pár fokkal jobb lesz plusz a hajnali levegõ nehezebben melegszik majd fel. Vagy egy másik megoldás. Árnyékos részre tenni a sátrat, ahol egy jó darabig nem fog sütni a nap még!
Tegyétek olyan helyre a sátrat, amit legalább délelõttig leárnyékol fa vagy épület.
Vagy árnyékba tegyétek a sátrat, vagy ne ott aludjatok. Mi ilyenkor egyszerûen ki szoktuk vinni éjszakára a matracot a teraszra és ott alszunk, tökéletes :) Bár akkor is korán felébred az ember, mert világos van, meg mindenféle zajok :)
Bárcsak 16 év alatti lennél és nem kéne azt gondolnom, hogy ilyen IQ szintû emberek vannak nálunk... Kiemelném SZAVAZATI JOGGAL BÍRTOK!!!
Igen, ne aludjatok a sátorban.
Pamut sátorról még nem hallottam csak azért ennek valami vízzáró anyagúnak kellene lennie.
Bocsi lemaradt az ára: http://varadicaravan.unas.hu/spd/321430/Univerzalis_arnyekolo Ha van két nagyobb kopott lepedõtök durván összefércelitek és okés is.
Mondjuk egy ilyet: http://shop9.unas.hu/shop_ordered/8614/shop_pic/321430.jpg De nem fontos ilyen drágán venni, jó annak bármi ami kifeszíthetõ, meg lehet csak ferdén is vagy vízszintesen is tenni, ahogy a környezet engedi.
szellõzõnyílás van a sátron? annak az lenne a szerepe, hogy kivezesse a párát.és szellõztetni kellene. valamint ha a belsõ anyaga mûszálas, akkor minden eleve visszacsapódik, a pamut belsõ anyag sokkal elõnyösebb.
Lakott területen lehet sok minden felveri a szúnyogokat 01 után is, úgyhogy azt nem tudom kertben és városias környezetben ez hogy alakul. Vagy meg lehet próbálni a sátor fölé feszíteni még egy árnyékoló ponyvát, csak legyen arasznyi távolságra a sátor fölött. Az felfogja a közvetlen napfényt. De a legjobb egy jó nagy egész nap árnyékos hely neki.
Árnyékos helyre kell tenni az a megoldás rá. Ha új volt. A legjobb ha se nap közben nem süt rá a nap, mert akkor estére amikor befészkelitek magatokat lesz meleg, se reggel ne süssön rá a nap mert úgy reggel ilyen kánikulában már az elsõ napsugarak is felmelegítik. Aztán késõ este még ki lehet cipzárazni az esti hûvösnek. A szúnyogokra ügyeljetek csak, általánosan a természetben éjfél és 01 órakor elülnek a szúnyogok, addig ne nyissátok ki. A légkondis sátor nagyon szupi. :)
Szélirányba kéne tenni a nyílásait, bár a harmat az kiül a fûre már este 9 után, mivel a föld még meleg, párologtat, a levegõ meg hûl. Feltehetõen a talaj szigeteléssel lehet valami probléma ha nem lehet megoldani a kémény-hatást és kivezetni a gõzt. Persze reggelre legyen árnyékban.
Valami ott nincs rendben akkor. Én sokat nyaraltam sátorral a legnagyobb melegekben. Nappal olyan hõség volt bent, hogy nem lehetett elviselni, éjszaka viszont takaró vacogtam a hidegtõl egészen reggelig. Árnyékba kéne rakni, lehet, akkor jobb lenne.
Nekünk régen pamut sátrunk volt, még valami jó kis csehszlovák gyártmány. Annyi a trükkje, hogy tényleg alaposan ki kell feszíteni, akkor nem ázik be. Meg nem érhet össze a külsõ és a belsõ réteg.

21 éves vagyok és félek terhes vagyok. Folyamatos védekezés mellett mégis hogyan? Mai teszt eredménye pozitív. Én nem akartam még teherbe esni! Abortusz? Mi, hogyan? Félek! :- (

Most van május els? harmada, április 20. körül kellett volna megjönnie... Általában késni szokott, sose pontos.. Elkezd fájni a cicim (3-5 nap), ennek elmúlása után még +2-5 nap és meg szokott jönni... Szóval átlag 7-10 napokat szokott késni... Most viszont még mindig kicsit fáj a mellem, és már baromi ideges voltam, így csináltam egy tesztet és pozitív lett!!!! Vettem egy másikat is, azt majd holnap megcsinálom újra... Félek nagyon! Reggel már az összes könnyem szerintem kisírtam, egyedül a párom tudja.... Semmiképp nem akartam ilyen fiatalon még babát!!! Még nem fejeztem be az egyetemet, nincs meg a megfelel? anyagi hátterünk a párommal... Óvszerrel és ken?csökkel, kúpokkal is szoktunk védekezni, ezért nem is értem!!! Kérlek adjatok tanácsot, mitév? legyek??? Mennyi most az abortusz? Hol végzik Budapesten? Nagyon fáj?? Altatásban végzik? Nincs tabletta, ami segíti a méhfal leválását? Vagy injekció?? Párom próbál humorosan vigasztalni, de ? is nagyon ideges... :(

Legjobb válasz: Szia! 21 éves vagyok, a kisfiam 2 hetes.Másodikos vagyok a fõsulin nagyon megijedtünk a párommal,mihez kezdjünk fõiskolásan,alkalmi munkával.Nem egyszerû helyzet az biztos,de sosem tudtam volna bántani azt a kicsi lényt.És most,ha ránézek a gyönyörû kisfiamra összeteszem a két kezem,hogy így döntöttem, a fõsulit folytatom mellette.21 évesen nem vagy már kislány,az egyetemet egyéni tanrenddel is folytathatod,vagy halasztasz.Sztem jól gondoljátok meg,hogy tényleg el akarjátok-e dobni magatoktól a leendõ gyereketeket.Nagyon nagy ajándék egy gyermek,még ha nem is egyszerû feladat,nekem sem egyszerû fõleg így az elején,de nagyon sokat segítenek a szülõk és a párom.nekünk sincs túl sok pénzünk,de az biztos,hogy nem szenved hiányt.Babadolgokat használtan is vehetsz vagy ha van ismerõsöd rokonod akiknek van kicsi gyermekük azok is tudnak segíteni.Vagy ha nagyon nem akarod keresel egy szeretõ családot akiknek nem lehet gyermekük és örökbe adod.Hidd el az abortusz nem jó megoldás,könnyebb út de nem a helyes.Kitartást,és szorítok,hogy jó döntést hozz.

Szia! 21 éves vagyok, a kisfiam 2 hetes.Másodikos vagyok a fõsulin nagyon megijedtünk a párommal, mihez kezdjünk fõiskolásan, alkalmi munkával.Nem egyszerû helyzet az biztos, de sosem tudtam volna bántani azt a kicsi lényt.És most, ha ránézek a gyönyörû kisfiamra összeteszem a két kezem, hogy így döntöttem, a fõsulit folytatom mellette.21 évesen nem vagy már kislány, az egyetemet egyéni tanrenddel is folytathatod, vagy halasztasz.Sztem jól gondoljátok meg, hogy tényleg el akarjátok-e dobni magatoktól a leendõ gyereketeket.Nagyon nagy ajándék egy gyermek, még ha nem is egyszerû feladat, nekem sem egyszerû fõleg így az elején, de nagyon sokat segítenek a szülõk és a párom.nekünk sincs túl sok pénzünk, de az biztos, hogy nem szenved hiányt.Babadolgokat használtan is vehetsz vagy ha van ismerõsöd rokonod akiknek van kicsi gyermekük azok is tudnak segíteni.Vagy ha nagyon nem akarod keresel egy szeretõ családot akiknek nem lehet gyermekük és örökbe adod.Hidd el az abortusz nem jó megoldás, könnyebb út de nem a helyes.Kitartást, és szorítok, hogy jó döntést hozz.
Ha abortuszon gondolkodsz akkor vedd számításba ezt is: 20 évesen volt 1 abortuszom és velem jól elbántak. Rosszul rakták fel a Laminariát(méhszájtágító) és levételkor átszakították a méhfalamat. Így a 10 percesbõl 50 perces mûtét lett. Átfúrták a köldökömet, hogy felfújják levegõvel mert csak így fértek hozzá, hogy összevarrják. A köldököm körül 4 kampóval tartották a hasam de mivel kapkodtak az egyik kiszakadt a bõrömbõl. Aztán mivel túl gyorsan túl sokat fújtak belém összeesett a tüdõm, így lélegeztetni kellett... Mikor felébredtem össze-vissza voltam kötözve, jódozva, fájt mindenem és 3 órán keresztül nem jött oda senki, hogy elmondja mi volt. 1 hétig voltam kórházban, 3 napig fel sem bírtam kelni... Katéter, infúzió, láz stb... A fogadott dokim szerint ez elõfordul... Most 25 éves vagyok, 27hetes kismama de még mindig nem tudtam feldolgozni azt az "élményt". Valószínûleg már nem is fogom... Nem javaslom!
Nem akarlak lebeszélni semmiröl de rábeszélni se, de gondolkodjatok el a pároddal hogy nem -e lenne jobb megtartani.Az anyagi dolgokat esetleg megtudnátok beszélni a szüleitekkel.lehet ha elveteted a babát, soha nem lesz nyugodt a lelkiismereted, és egy pár év múlva majd azon kapod magad hogy számolgatod, hogy most ennyi idös lenne, ennyi hónapos lenne a kisfiad, vagy a kislányod.Ezt nagyon meg kell gondolni.És ha le is pontozol, vagy pontoznak, szerintem igenis gyilkosság egy gyermek megölése.Bocsi ha durva voltam.Üdv:32 hetes km
Szerintem nyugodj meg, nincsen semmi baj! Üljetek le és beszéljétek meg a pároddal hogy megtartjátok e a kisbabát. Mert azért hidd el hogy mindig van megoldás, anyagilag is. Ráadásul amíg pici nem kerül olyan sok pénzbe, lehet venni ruhácskát használtan, stb. A sulit pedig be lehet fejezni gyerek mellett is! A családod is biztosan segítene! Ha mégis az abortusz mellett döntesz, akkor elõször is a nõgyógyász után, el kell menni a családsegítõbe akik engedélyezik az abortuszt, befizetni a csekket (kb. 26 ezer forintot)utána kapsz idõpontot a mûtétre. Maga a mûtét nem fáj, csak elõtte mivel nem szültél még tágítót helyeznek fel ami fájdalmas, a lelki fájdalomról pedig ne is beszéljünk. De ez a TE döntésed! 22 éves 10 hónapos kisfiú anyukája
Te is tudod hogy a szíved mélyén nem akarsz megválni tõle egyszerûen csak megijedtél ami ilyenkor természetes. De egy kisbaba áldás már az életed része hozzád tartozik és ha eddig nem voltál képes megválni tõle és így írsz róla az azt jelenti hogy ragaszkodsz hozzá a lelked mélyén. Ha nem így lenne nem idegeskednél a veszélyesztetett terhességed miatt. Nézz mélyen magadba és tedd fel komolyan a kérdést valóban képes lennél lemondani arról a kisbabáról? Kíváncsian várom a választ ahogy szerintem mások is. Remélem a szívedre hallgatsz és helyesen döntesz.
Nem jó érzés a méreteit tudni?Én ilyenkor már úgy izgultam, néztem interneten hogy néz ki.(persze még sehogy)Remélem mégis pozitívan döntöttél.Kisbabát várni, nem rémisztõ dolog, hanem csodálatos. Nem fogod megbánni.:-) Meg mikor dobog a kicsi szive....Istenem egész nap elhallgattam volna.Ez már a tiéd!Ne légy ideges, ártasz a babának.
Most akkor mégis megtartod? Ennyire ne legyél ideges ... Szerintem azért ennyire nem idegtépõ dolog ez! :( Mármint, hogy egy kisbaba nem kellene, hogy ennyire rosszat okozzon Neked! A gyermekedrõl van szó! De egyébként miért nyílvánítottak veszélyeztetett terhesnek? Annak oka is van. Ok nélkül nem írják rá.
A kérdező hozzászólása: 10 hetes terhes vagyok, és a lapomon szerepel az a szó is a diagnózisoknál, hogy veszélyeztetett..... 28.6 mm... nincs sok idõ, de nagyon ki is vagyok lelkileg.... Jövõ héten még vizsgázom is, de szerencsére a héten nincs munkám se, szabin vagyok... :(((( Szabályos szívritmus zavaraim vannak az idegességtõl, néha kimarad egy-egy dobbanás.....
Én is lemásztam a mûtõasztalról, pedig lehetetlen helyzetben voltam. Egyszerûen nem tudtam volna hagyni, hogy az én húsom és vérem gyermekem, aki ott pihen gyanútlanul, egyszer csak kitépjék belõlem. Már a váróban úgy néztem az orvosokra, hogy na, melyik öli meg a gyerekem. (a család nyomására és kilátástalan helyzetem miatt jutottam el odáig) De a mai napig boldog vagyok, hogy õt választottam.
13:12-es! Én is ebben bízom a szívem mélyén :) Magam sem értem, de nagyon a szívemen viselem a kérdezõ ill. a kisbabája sorsát (lehet, hogy azért mert én magam is kismama vagyok) annak ellenére, hogy nem ismerem õt. :) Én hiszek a csodákban! :)
Ismerek olyat aki az utolsó pillanatban a kórházban gondolta meg magát pedig õk sem gazdagok és ott is vannak problémák persze mint mindenhol. De most van egy egy éves tündéri kisfia akit nem adna oda semmi pénzért. Nem azt mondom hogy te is meggondolod magad ez a te dolgod de ki tudja talán mégis.
A kérdező hozzászólása: Nem azt mondom, hogy anyum döntött helyettem, de neki ez volt a véleménye, hogy most egyáltalán nem alkalmas sajnos az idõpont, mert sem anyagilag nem állunk úgy, sem pedig mert nincs meg a megfelelõ körülmény egy babának... Egyetem, munka... nem megy...:( Hétfõn megyek laborra, és utána ultrahangra.... És tényleg a felháborodásotokat nem arra értettem, hogy valaki esetleg "nekem nem tetszõ" kommentet írt, hanem hogy akik az abortusz ellen vannak, azokat esetleg bánthatja, ill. zavarhatja/felháboríthatja a döntésem... Köszönöm a válaszokat, a továbbiakkal kapcsolatban néha jelentkezem... Nehéz döntés, félek is és lelkileg is megvisel - és meg is fog viselni...
Én nem célzásnak írtam hogy itt ítélkezne bárki is csak úgy általánosságban. Egyébként én is kismama vagyok és nagyon sajnálom hogy így alakult.
Az utolsó válaszoló milyen szépen leírta.Jó volt olvasni.És tényleg érdekel hogy döntöttél.
A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult, és megkezdik összehangolt, közös mûködésüket. A babának most már felismerhetõ ujjacskái és lábujjai vannak, amely megmagyarázza az ütések és rúgások folyamatos áramlását onnan lentrõl. A kicsi csontváza elkezd nõni és keményedni. Már az ultrahangon is láthatod, ahogy a kis akrobatád hadonászik a kezeivel és a lábaival. Egy abortusz 10-11 hetes magzatnál már súrolja a lélektani határt és az orvosokat is megviseli. Nagyon drukkolok, hogy ne oltsd ki az életét!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm az utolsó válaszolónak... Magam is -kérlek higyje el mindenki- megtartottam volna, HA másképp alakulnak a dolgok. Pont tegnap esett szóba a párommal a téma... A héten is akkora probléma kerekedett a magánéletünkben -szerencsére nem a párkapcsolatunkban-, hogy lehet ki kell perkálnunk 800.000 Ft-t (de mégis mibõl????), mert átvertek, becsaptak, utolsó pillanatban visszamondtak egy szerzõdést, aminek mi isszuk meg a levét...... :( Még büntetõeljárás is indulhat a szerelmem ellen, pedig mi abszolút nem vagyunk relevánsak a szerzõdõ felek közötti konfliktusban, csupán mint meghatalmazott járt el a párom. Mindegy is, nem idevág. Egyszerûen ameddig nincs olyan állásunk, ami biztosítja nem csak kettõnk, hanem egy harmadik személy BIZTOS megélhetését is, addig képtelenek vagyunk fedezni a költségeket és vállalni egy gyermeket, mert mint említettem, senki, de senki nincs mellettünk. Segélybõl meg nem lehet megélni. Persze, tudtam hogy meg fogom bánni, de én azt bánom, hogy nem volt lehetõség rá, nem volt ki támogasson, hogy tudjam vállalni a terhességet, egy élõlény felnevelését, sajnálom, hogy ez lett a vége. Most lehet mondani, hogy pedig mennyien vannak, akik örökbe fogadták volna, mert évekig próbálkoznak, és mégsem sikerül, nekem meg egy "baleset" = védekezés ellenére sikerült... Lehet ez viszont meg már önzõség, de aki belõlem és a páromból "jött létre", az az enyém, miénk. Viszont mi a nagyobb önzõség? Elvenni egy életet (mert nincs itt az idõ), vagy kihordani, odaadni és megmenteni egyet? Ennél a gondolatnál magam is összezavarodom... Igen, ha 9 hónapig hordok egy kis apróságot a szívem alatt, akkor igenis legyen az enyém! Én éreztem (érezhettem volna..:( ) az elsõ rugdosását, én keltem-feküdtem vele, én tápláltam, én...én...én... Én VÁLLALTAM! És adjam oda valakinek a szerelmünk gyümölcsét? Nem lennék képes rá, bizonyára akkora lenne a kötõdés, hogy inkább adnám el minden ingóságom, vennék fel hiteleket, csak hogy ENYÉM lehessen... Most is össze vagyok zavarodva, mondhatjátok rám, hogy önzõ dög vagyok, aki egy élet felett ítélkezett.... De kérlek titeket, akik rosszat gondoltok felõlem... kicsit gondolkodjatok egy fiatal lány fejével, akinek tényleg-tényleg még semmije sincs.... :( És igen, borzalmas dolog, hogy védekezés ellenére ilyen megtörtént! Iszonyatos ez a tény! Nem véletlenül használtunk ilyen-olyan szereket ellene, még nem volt itt az ideje a terhességnek! Életünk elején járunk, próbálunk megállni a saját lábunkon, próbálunk kialakítani egy életet, amibe majd belefér egy harmadik emberke is. De mire ez sikerül, még évek hosszú munkája lesz. Ha majd sikerül, akkor a hab a tortán, szerelmünk megkoronázása lesz egy pici baba vállalása....
Szija! Én teljesen megértem a döntésedet, ahogyan azt már korábban is írtam én nem ítéllek el. Bár abortuszellenes vagyok de ezek olyan indokok amelyeket megért az ember, mindenki akkor ítélkezzen ha már járt a másik cipõjében. Egyszerûen csak sajnáltuk, hogy így alakult, ne értsd félre, szerintem nem bántani akart! Én 19 évesen estem teherbe mi is nagyon-nagyon rosszul állunk és nagyon nehéz, most a nyáron egy csomó jövedelemtõl elfogunk esni, a párom egy mûtéti beavatkozás miatt egyelõre nem tud dolgozni és így nagyon nehéz. Én is megkapom mindenkitõl, hogy korai és, hogy elrontom az életem de én vállaltam még akkor is ha nehéz. Nem tudom, hogy jól döntöttem -e én hiszem, hogy igen de, hogy menni fog -e az akkor dõl el ha megszületett! Kitartást Neked és most már felesleges bánkódnod vagy bûntudatot érezned. Hidd el, hogy aki volt már hasonló anyagi helyzetben az megért. Én megértelek és nagyon sajnálom!
A kérdező hozzászólása: Nevelj fel egy gyereket 0. anyagi háttérrel, úgy, hogy mindenki ellenzi a dolgot. Látástól vakulásig dolgozol, hogy legalább enni tudjatok + számlákat kifizetni. + csak a baszogatást kapod, hogy elrontottad az életed... szerintetek nekem egyszerû döntés volt?
De miért nem volt elég, hogy harmincan írtuk, hogy megbánod? Miért kellett megtenni és most megbánni?
Sajnálom én is hogy így alakult. Az biztos hogy nem lesz könnyû túltenned magad ezen de idõvel talán sikerül és még egyszer boldog anyuka lehetsz.
Sajnálom hogy így döntöttél.:-(De a babát sajnálom a legjobban:-( Remélem nem egy elkapkodott döntés volt!
A kérdező hozzászólása: Nem nagyon akarok válaszolgatni, de ennyit tényleg megérdemeltek.. Sajnos megtörtént a dolog, és a megaláztatást amit ott kaptam, sosem felejtem. Nagyon bánom a dolgot és néha sírok miatta, mert ha más (anyagi) helyzetben lennék, akkor ezer örömmel vártam volna világrajövetelét, mert mégis -ha nem is így, ekkor terveztünk-, de a párommal közös gyermek lett volna, egy szerelemgyerek......
Kedves kérdezõ! Hogyan döntöttél végül? Jól esne ha megosztanád, ha már így aggódunk érted/értetek! :-)
Én is sajnálom hogy így döntöttél.És majd te is hogy fogod bánni. De tényleg én sem értem miért anyud dönt?
Bár önzõen hangzik, de én iszonyatosan szomorú vagyok..mert szívem minden szeretetével felneveltem volna, de megértem és elfogadom a döntésedet. Sok erõt kívánok a lépésedhez. Minden jót kívánok.
12:32-es vagyok! Én nem ítélkeztem, ne értsetek félre! Csupán csak szerettem volna segíteni! :( Így kismamaként igyekszem minél több baba életét "megmenteni" :) ) Ha mással nem is legalább azzal, hogy ha itt kérdez valaki ilyen jellegû dolgot akkor én megpróbálom megmutatni Neki h miért nem az abortusz a jó döntés. De természetesen a döntés egyértelmûen az övé ... Csak sajnálom :(
Sajnos én úgy veszem ki a szavaidból, hogy te az abortusz fele hajlasz. Gondold át jól, mert lehet egy életre bánni fogod.
Szerintem is mondjátok el a pároddal együtt a szüleiknek, és gondold meg hogy mit teszel, mert lehet késöbb megbánod ha az abortuszt választod.Ahogy az eggyik válaszoló irta a suli még ott lesz, de ha másként döntessz a gyerek nem.
Hát ez nem olyan dolog amit el lehet titkolni!!!! Egy kicsit úgy veszem észre hogy te már döntöttél.Esetleg azt vártad az íróktól hogy támogassanak?Ez nem az az oldal. Mond meg a másik szülõnek is és ha tudnak segíteni, akkor már könnyebb jobb döntést hozni. Egy abortusz nem olyan hogy bemész a kórházba megcsinálják, holnap kijössz és minden happy.Ez egy megmásíthatatlan, vissza nem vonható döntés. De az iskola mindig ott lesz, bármikor visszamehetsz. Remélem úgy döntesz, hogy sosem bánod meg, bár mi lesz a vége. És ne bõgj!!Állj a sarkadra!
Én nem tudnám elvetetni a babámat. 20 évesen fogok így szülni, 1. éves egyetemista vagyok, a párom munkát keres. Nincs még elég anyagi hátterünk, és még csak nem is élünk együtt. Nem terveztük, és nem is akartunk még babát. Anyámék a hétvégén tudták meg, eléggé kiakadtak, de miután megnyugodtak, elmondták, hogy elfogadják, akárhogy is döntök. Az is nagy segítség nekünk, hogy kicsit átalakítjuk majd a házat, és párom ideköltözhet, és a babának is lesz egy kicsi szobája. Az egyetemen halasztok egy évet, aztán megpróbálom majd levelezõn folytatni, vagy még nem tudom. Én sem így terveztem, lehet hogy sokkal könnyebb lenne az abortusz, de nem tudom megtenni. Gondolj bele abba a sok fájdalomba (testi, lelki egyaránt), ami az abortusszal jár. Ha szeretni fogjátok a babát, akkor tartsd meg, a párod családjának is mondjátok el szerintem, hiszen írtad, hogy szeret téged. Biztosan tudnak valamiben segíteni. Gondold át még!
Szia! 20:04-es vagyok! Elolvastam a legutóbbi hozzászólásod és még mindig azt mondom, hogy gondold át!!! Én is kb. ekkora sokkot kaptam az elején, gondold el, 19 évesen, elsõ évfolyamosként! Én is nagyon sokat sírtam, de csak a félelmeim miatt! Amik bár megmaradtak, de igyekszem csak a babára koncentrálni! Ha bármilyen kérdésed lenne, vagy tanácsra lenne szükséged, írj nyugodtan privát üzit!!!
Szia! Én ugyan 28 évesen estem teherbe, (bár régen nekem is volt abortuszom, borzalmas!) de nekünk sincs saját lakásunk a párommal és én is fõsulira jártam, 1 évet tudtam elvégezni, amikor terhes lettem. Ikrekkel! Már megszülettek, egy cseppet sem bánom, sõt! Nagyon nagy öröm és szeretet az egész. Nehéz lesz folytatni a sulit, de muszáj, arra gondolok én is mindig, hogy sok száz vagy ezer nõ így csinálta és képesek vtak rá! De tényleg a te döntésed, jó lenne írnál, hogy mi történt veled! Ma is megcsináltad a tesztet? 11 hetes ikrek anyukája
Írd fel papírra a pro és kontra érveket, nézd át, valóban akkora probléma lenne e, vagy csak váratlan ért. Õ ott él benned már most is, és én csak és kizárólag olyan esetben okéznám le a dolgot, ha több ember élete menne tõle tönkre. Szerintem ha jó páros vagytok, megoldjátok. Nekem nagyon régen volt egy abortuszom, rettenetesen megviselt, a mai napig sajnálom. (három éves kisfiú anyukája, + 13h km)
Aki 20:04-kor írt nagyon jól leírta.Tényleg gondold át!Egyetértek vele! ha rosszul döntesz, egy életen át kísérni fog! Egy 3 éves és egy 8 hós baba anyukája.
Tedd azt amit a szíved diktál. Nyugodj meg és gondolkozz tisztán. Ez egy nagyon nehéz döntés és én nem akarlak befolyásolni. De akárhogy is döntesz azt tudnod kell hogy az életed már soha nem lesz a régi. Most még eldöntheted melyik úton indulsz el. De ha döntöttél már nem lesz vissza út és talán örökre bánni fogod. Én 20 éves vagyok és 28 hetes terhes. Nekem nincs semmim a férjem fizetésébõl élünk anyámék házában mert még nem tudtunk elköltözni. Mégis nagy szeretettel és össze tartásban várjuk a picit. Minden okkal történik ahogy az is hogy éppen most lettél állapotos védekezés mellett, lehet hogy ez a sorsod. De mint írtam a döntés a tiéd.
A kérdező hozzászólása: Igen, az elvetetés mellett vagyok inkább, mert tudom milyen kilátásaim/nk vannak jelenleg, és egyszerûen még sem lelkileg, sem "környezetileg", sem anyagiakban nem vagyok kész erre. Én legalább 26-27 éves koromig nem is szerettem volna gyereket, úgy gondoltam, addigra megteremtem az ideális körülményeket neki. De itt tényleg arról van szó, hogy egyszerûen nem vagyok még kész erre agyilag, lelkileg..... Én még szeretnék tanulni, karriert építeni, otthoniakat támogatni, hisz elõzõekben leírtam, hogy nem várhatok segítséget szinte senkitõl sem... megfelelõ anyagi biztonságot megteremteni... ez még nincs meg... :(( Félek...
Ahogy a 14.14-es is írta, minden okkal történik. Azt kérdezed, hogy lehetséges hogy védekezés mellett teherbe estél? Hát én is azt mondom, minden van valamiért. És tudod a legnagyobb igazság az, hogy ha egy baba jönni akar, akkor az jön. Ha meg nem, akkor sehogy nem jön össze. Ugyanakkor hidd el én megértem az aggodalmaidat is. Ha már titkon döntöttél az abortusz mellett, menj és csináld minél elöbb, ne szenvedjETEK tovább, ha meg rágódsz, akkor gondolkozz el ezen amin írtam-írtunk. Mindenesetre szorítok, bármi is lesz!
A döntés a tiéd itt nincs joga ítélkezni senkinek. Remélem sikerül minél elõbb rendezni az életedet és egyszer még a karodban tarthatod a gyermekedet. Sajnálom hogy így alakult. Kívánom hogy a lelki sebeid hamar begyógyuljanak. Egy 29 hetes 20 éves kismama.
Annyira sajnálom ... :( De hiszen érett, felnõtt nõ vagy miért anyukád dönt ebben helyetted? Én még csak 19 éves vagyok de akkor is megtartottam volna a babát ha Édesanyám ellenzi hiszen Õ már az én gyermekem és kitartok mellette. Õszintén ... a szíved mélyén szeretnéd ezt a babát most hogy ott van benned? Dokinál voltál már? Ultrahangon megmutatták már?
A kérdező hozzászólása: Elmondtam anyámnak, õ sem támogatta a dolgot.. úgyhogy sajnos elindul a kálvária... azt sem tudom mit meg hogy intézzek. Sajnálom, de végleges a döntésem és elnézést kérek mindenkitõl, akit ezzel esetlegesen felháborítok.
Hogy döntöttél?
Kedves kérdezõ! Nagyon aggódom érted és a babádért remélem még kettõtökért aggódhatok! :-) Majd írj, hogy hogy vagy most és, hogy végül hogyan döntöttél!! (A 24 hetes kismami voltam aki már 25 hetes:) )
Kedves 19:32-es! Nagyon köszönöm! Ez most igazán jólesett!! Valahogy mindig önzõnek titulálják az örökbefogadni akarókat mindenütt..:( pedig tíz év keserûsége nem hiszem, hogy önzésre adna okot..és ez nagyon rosszulesik azoktól az emberektõl, akik márpedig így gondolják.. Tényleg köszönöm!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm minden kedves válaszolónak az eddigi kommenteket, sokat számít nekem, hogy vannak -még így ismeretlenül is- akik saját gondjuk-bajuk mellett lélekben velem vannak... Elsõként mindenképp nõgyógyász, a továbbiakban pedig mindenképp tájékoztatlak Titeket. Most nem tudok mindenkinek személy szerint válaszolni, de ennek is eleget fogok tenni kicsit késõbb. Köszönöm még egyszer!
Én nem ismerem az elõzõ válaszolót, de! Ha már megfogant az a pici inkább add örökbe, mint elvetesd! A te lelked is nyugodtabb lesz.
Kedves Kérdezõ! Ha tényleg terhes vagy, akkor két lehetõséged van, de csak abban az esetben, ha a 12 hét még nem telt el.. Az egyik az abortusz, amelyet én személy szerint nem igen ajánlok. Veszélyeket is hordoz magában a késõbbiekre vonatkozóan is. Beszéljétek meg, hogy biztosan nem tudjátok-e megtartani és felnevelni. Ha úgy döntetek, hogy nem tartjátok meg, még mindig van lehetõség örökbeadásra is. Elsõként ne félj, próbálj higgadtan mérlegelni. Tudom nem könnyû! Fel a fejjel! :)

Félek, hogy mi lesz a szülés után . Tanácstalan vagyok . Mit tegyek?

16 éves vagyok és kisbabát várok . hol úgy érzem nagyon jó lesz , hol úgy érzem nem fog menni . nemtudom mit tegyek . mindenképp megszeretném tartani , mert az abortuszt elítélem és nem lenne szívem örökbe adni a kicsit . de nagyon félek , hogy mi lesz most . kérlek segitsetek :(

Legjobb válasz: Bátor vagy, sajnálom, hogy ezek az élmények nem 10 év múlva fognak téged érni, akkor biztos, hogy sokkal boldogabb lennél. EGy kisbaba nagy feladat, nagy kihivás és borzasztó nagy öröm is. Szóval nagyon jó is lesz, de egyben nagyon nehéz is. Én 16évesen biztos, hogy nem bírtam volna elképzelni magamat egy kisbabával, kb 30évesen jött el az érzés, hogy babát szeretnék. Ha nálad így alakult, próbálj meg lelkileg is felkészülni az anyaságra, hiszen félig még te is gyerek vagy, olvass ilyen témájú könyveket, és foglalkozz sokat a baba/gyerektémával. Sajnos vége a bulizásnak, a gondtalan életnek, mert erre a kisbabára már örök életben neked kell vigyázni. Remélem lesz segítséged, szüleid, vagy a kicsi apukája, esetleg barátok/barátnõk. SOk sikert kivánok, és sok örömet, és tényleg nagyon bátor vagy!

Bátor vagy, sajnálom, hogy ezek az élmények nem 10 év múlva fognak téged érni, akkor biztos, hogy sokkal boldogabb lennél. EGy kisbaba nagy feladat, nagy kihivás és borzasztó nagy öröm is. Szóval nagyon jó is lesz, de egyben nagyon nehéz is. Én 16évesen biztos, hogy nem bírtam volna elképzelni magamat egy kisbabával, kb 30évesen jött el az érzés, hogy babát szeretnék. Ha nálad így alakult, próbálj meg lelkileg is felkészülni az anyaságra, hiszen félig még te is gyerek vagy, olvass ilyen témájú könyveket, és foglalkozz sokat a baba/gyerektémával. Sajnos vége a bulizásnak, a gondtalan életnek, mert erre a kisbabára már örök életben neked kell vigyázni. Remélem lesz segítséged, szüleid, vagy a kicsi apukája, esetleg barátok/barátnõk. SOk sikert kivánok, és sok örömet, és tényleg nagyon bátor vagy!
Hát nem hinném, hogy az apuka mellette állna. Gondolom két kis tapasztalatlan gyerek és belõlük lesznek a "szülõk"... Apuka majd sírva szalad ki a világból, hogy "anyuci ne haragudj nemtudtam hogy gumit kell húzni a p.öcsömre"
Osztom az elõttem lévõ véleményét. Tudod belõled lesznek az olyanok, akik majd 18 évesen lelépnek és a mamára, meg papára hagyják a babót..Ügyes vagy, bár a szüleid is nagyon azok úgy látom... Persze akinek nem inge, ne vegye magára. Sok sikert a továbbiakban és nézd meg hol fogsz tartani 10 év múlva... Leértékelhettek, a véleményem akkor sem fog változni.
dr csernus vs simek kitty-asszem ennyi eleg is a temahoz
Ne idegeskedjél ezen, senki ne úgy születik hogy egybõl tud mindent.Hiába vagy fiatal, Te is mindenre rá fogsz jönni... Szerintem tök jó az is, ha belegondolsz amikor 18 lesz a gyerkõcöd, te 34 leszel... :) Én 23 évesen szültem, az se számít késõinek, de nem érzem úgy hogy rosszul döntöttem volna.Nekünk is becsúszott baba volt én is sokat dilemmáztam rajta, hogy vajon jól döntök-e, de így 2, 5 év elteltével azt mondom ez volt életem legjobb döntése és nagyon örülök hogy õ van nekem... :) Persze fenekestül felfordul az életed, de attól még nem kell teljesen lemondani a szórakozásról sem, csak más fontossági sorrend áll fel és mostantól a gyereked az elsõ! Amúgy apukával mi a helyzet?Õ melletted áll?
Neked semmit nem kell tenni, tulajdonképpen szüleid güriznek hogy a gyerekük gyerekét is eltartsák mert neked nincs lelked (ha esetleg van férjed, jövedelmed, munkád, házad vagy akármi ami külön van, végzettséged akkor bocs)... Dõlj hátra aztán élvezd ha már ilyen felelõtlen voltál
Szerintem ez a kérdés minden kismamában felmerül.Mi lesz utána, fogom-e majd szeretni, jó anyja leszek-e .De hidd el, ha már igy döntöttél az jónak számit.És ha belegondolok, én is ezt tenném a helyedben.A szüleidnek elmondtad már?Segítenek?
Még gyerek vagy és ezek a válaszaidból is látszanak. Azért, mert valaki ezt elítéli, az már "szar" alak? Gondolkozz el picit. Még rengeteg és tényleg nagyon sok pofont kapsz még az élettõl és majd rájössz, hogy nem lesz melletted mindig mindenki. Tudod elég baj, hogy így fogod fel az egészet. Az meg mégnagyobb, hogy felelõtlenül szexeltek. Sohasem értettem a "gyerekeket", hogy miért szexelnek, ha azzal a fogalommal nincsenek tisztában, hogy védekezés. A sulit sem fejezed be???? Milyen felelõtlen anya lesz belõled, fõleg, hogy most is az voltál, voltatok. Vagy azt gondoltad, hogy csak a pasiknak kell a védekezésrõl gondoskodni? Tudod abban a korban, amikor még a mamád szült, akkor elfogadható volt a 16-18 éves korban való szülés... De már más világ van.Tovább kötelezõ a tanuls, tele van stresszel, rohanással a világ, a pénzrõl meg ne is beszéljünk. Tudod te, hogy mennyibe fog kerülni a szülésed? Persze leszarod, mert anyudék állják. 10 év múlva, 20 év múlva még mindig anyudék nyakán fogsz élni, persze biztos szívesen látnak, de neked ez az életcélod? Mert egy gyereknek anyagi háttér kell. Én már 16 évesen minden hétvégén dolgoztam, a nyarakról nem is beszélve, plusz a tanulásról, 4-es, 5-ös tanuló voltam. 16 éves korom óta 1 Ft-ot nem kértem a szüleimtõl, a saját cuccaimat a suliba én vettem meg...Tanultam, most vagyok 22 éves, bejelentett munkám volt, így a tb-m is megvan oldva.Neked hogy lesz tb-d? mert az is havonta 5000 Ft... Gondolkoztál te ezen? Vagy csak annyira szerelmes vagy, hogy úgy gondoltad, hogy ezzel megtartod a barátod? Tönkreteszed az õ életét is... Ezen gondolkoztál??? Persze, most még jajj dejó, mert nemrég még barbiztál és ugy gondolod dejó móka lesz...De erre azért térjünk vissza 5-10 év múlva... Nagyon megfogod ezt bánni. Sok fiatal csak egy picit gondolkozna, akkor nem lenne ennyi gyerek, akinek rossz élete van. Albérletben akarod felnevelni a gyerekedet? havi 60-100000 Ft és akkor mi marad a gyerekednek? Szerinted mindene meglesz? Az életed innentõl teljesen felfordul... nem lesznek pasizások, bulizások-.Szerinted ennek az a lényege, hogy nem iszol, nem cigizel, nem jársz bulizni? Most azt gondolod, hogy érett vagy??? Milyen hozzáállás ez?? Most még szerelmes vagy... De mi lesz 4 év múlva?? 16 évesen volt 3 évig tartó kapcsolatom, azt gondolodtam, majd vele élem le az életem...És hol van már szerinted õ??? Egy 14 évesen kezdõdött kapcsolatra nem lehet alapozni...Lakva ismeri meg az ember a másikat... Majd ha összeköltöztök és a barátod minden este bulizni jár, te meg egyedül a gyerekkel. Majd akkor rájössz. Támogatnak...ugyanmár...
A felelõsség nem annyibõl áll hogy ezeket a felsorolt dolgokat nem csinálod! Azon kívül tudod mi már egy kicsit többet megéltünk és tudjuk hogy az ember változik! És hiába mondod hogy nem, néha a stréber, antialkoholista kislányból lesz a legnagyobb ribi! És ezt nem lehet megjósolni! Úgyhogy ne légy ilyen biztos. Éretlenséged az is mutatja hogy nem fogadod el azt a véleményt amelyik nem ért veled egyet. De így meg semmi értelme kérdezni... Leírhatja mindenki hogy jaaa peersze, csodás életed lesz, a legjobb döntés, de attól még nem biztos hogy úgy lesz.

Menjek vagy maradjak? Tegnap összevesztünk a férjemmel ez az emúlt hónapokban gyakran megtörtént. Tegnap megmondtam neki h a fiúnkkal holnap elmegyek, szerencsére van hova. Viszont félek hogy ha kérlelni fog nem tudok neki ellenállni.

A munkából el?ször nem hozzánk jön hanem a kocsmába. Rengetegszer megígérte h változik de semmi. Tegnap is 3 óra késéssel ért haza majd indult is az új lakásunkhoz dolgozni /építkezünk/ egy órával kés?bb meglátogattam a barátn?met és láttom a motor megint a kocsma el?tt. Bementem megkérdeztem itt lakik-e erre még ? van felháborodva. Az ígéreteire nem lehet adni. Te mit tennél?

Legjobb válasz: Valószínüleg le leszek pontozva, de azért elmondom, hogy én, hogy látom. Én egy hasonló családban nõttem fel. Anyámék építkeztek, miközben apám az ideje nagy részét a kocsmában töltötte és ivott. A ház persze nem készült el és sokáig azt hittem, hogy apám alkoholizmusa az oka ennek, de ahogy nõttem, nõttem, kezdett a véleményem megváltozni. Egyrész egyre tobbet láttam a világból, másrészt mivel elemzõ típus vagyok egyre többet gondolkoztam a miérteken is. Rájöttem, hogy anyu és apu egyaránt hibásak voltak azért, ahogy a dolgok alakultak és annak, hogy apu ivott oka volt. Nem azt mondom, hogy anyám volt 100%ig ennek a forrása, de tenni tehetett volna azért, hogy ne úgy alakuljon minden, ahogy alakult. Ne érts félre kérlek! Nem téged hibáztatlak. Csak azt szeretném mondani, hogy az éremnek két oldala van. Próbálj meg vele beszélni. Nem üvölteni, hanem beszélni egy nyugodt pillanatban, hogy mégis ki hova tart és ezen belül mit is szeretne és pláne hogyan. Ez után még mindig el lehet dönteni, hogy ugyanaz e a célotok és ugyanúgy képzelitek el a jövõt. Az én szüleim között ez a beszélgetés szerintem soha nem történt meg. Õk nem váltak el, csak szépen lassan tönkre mentek egymás mellett. Ha a beszélgetés megtörtént részetekrõl, és továbbra sincs javulás (ami hozzáteszem, nem fél perc alatt történik), akkor elnézést, hogy pofáztam és tényleg váljatok inkább el és mindketten keressetek olyan partnert, akivel gyümölcsözõbb a kapcsolat minthogy benne maradjatok valamiben,a minek nincs értelme. A gyerek miatt pláne ne maradjatok együtt, mert a gyereknek szerintem rosszabb egy olyan családban felnõni, ahogy a szülõk marják egymást, mint egy csendben elvált családban. (Én ez elõbbi voltam, tudom mirõl beszélek.) Sok sikert és remélem jól alakulnak a dolgaitok, akár így, akár úgy. 32/L

Valószínüleg le leszek pontozva, de azért elmondom, hogy én, hogy látom. Én egy hasonló családban nõttem fel. Anyámék építkeztek, miközben apám az ideje nagy részét a kocsmában töltötte és ivott. A ház persze nem készült el és sokáig azt hittem, hogy apám alkoholizmusa az oka ennek, de ahogy nõttem, nõttem, kezdett a véleményem megváltozni. Egyrész egyre tobbet láttam a világból, másrészt mivel elemzõ típus vagyok egyre többet gondolkoztam a miérteken is. Rájöttem, hogy anyu és apu egyaránt hibásak voltak azért, ahogy a dolgok alakultak és annak, hogy apu ivott oka volt. Nem azt mondom, hogy anyám volt 100%ig ennek a forrása, de tenni tehetett volna azért, hogy ne úgy alakuljon minden, ahogy alakult. Ne érts félre kérlek! Nem téged hibáztatlak. Csak azt szeretném mondani, hogy az éremnek két oldala van. Próbálj meg vele beszélni. Nem üvölteni, hanem beszélni egy nyugodt pillanatban, hogy mégis ki hova tart és ezen belül mit is szeretne és pláne hogyan. Ez után még mindig el lehet dönteni, hogy ugyanaz e a célotok és ugyanúgy képzelitek el a jövõt. Az én szüleim között ez a beszélgetés szerintem soha nem történt meg. Õk nem váltak el, csak szépen lassan tönkre mentek egymás mellett. Ha a beszélgetés megtörtént részetekrõl, és továbbra sincs javulás (ami hozzáteszem, nem fél perc alatt történik), akkor elnézést, hogy pofáztam és tényleg váljatok inkább el és mindketten keressetek olyan partnert, akivel gyümölcsözõbb a kapcsolat minthogy benne maradjatok valamiben, a minek nincs értelme. A gyerek miatt pláne ne maradjatok együtt, mert a gyereknek szerintem rosszabb egy olyan családban felnõni, ahogy a szülõk marják egymást, mint egy csendben elvált családban. (Én ez elõbbi voltam, tudom mirõl beszélek.) Sok sikert és remélem jól alakulnak a dolgaitok, akár így, akár úgy. 32/L
én kísérleti jelleggel elmennéák, akárhogy könyörög.meg ismondanám neki h.ez most egy szükséges lépés, pl.kb.1 hónap.ezalatt mérlegeljen mi a fontosabb neki.a pia vagy a család. talán így te is könnyebben mondasz nemet, ha könyörög, ha tudod h."próbaidõrõl" lesz szó.aztán majd meglátod mi legyen.
Ugyanez a helyzet volt nálunk.Én 17 éves vok, és anyukámnak meg nekem nem volt hova menni.Így aztán sokat tûrt anyukám is, meg én is, volt kocsmázás bõven, sõt, még részegen is jött haza a mostohaapám.Aztán végül is magába szállt, és elmentek orvoshoz, és már 1 éve nem iszik!A lényeg sztem hogy beszéljétek meg és mondd meg neki, hogy ha nem tesz semmit sem akkor elveszít!!
Ha van hova menni akkor én elmennék. A kisfiadért felelõs vagy, és nem feltétlenül egy igéretekkel teli apára van szüksége, aki kocsmába jár, neked pedig nem egy ilyen férjre.
Ha jól látom alkesz a párod... Gondolom szereted, mert ha nem így lenne akkor nem írtad volna ki a kérdést, de hmmm... nem egyszerû eset. Én kényszeríteném hogy elvonóra menjen, ha máshogy nem, akkor elköltözéssel. Nem szabad így leélned az életedet. Ha fontosak vagytok neki, akkor segítséget kér, mert az alkoholizmusból nem egyszerû kijönni. Gondolj a kicsire! Felelõs vagy érte.
Nem, nem, és nem!!! Nem szabad maradnod, mert az egész hátralévõ letedet elvesztegeted azzal, hogy bedõlsz az ígéreteinek /"majd leszokom", "majd abbahagyom"/. Kutyából /még mindig/ nem lesz szalonna! Két házasságom ment emiatt tönkre. A második férjemet a halál torkából hoztam vissza a mostani férjemmel a válásunk után. 18 hónapig egy kortyot sem ivott /annyire megijedt, mert teljesen szétment a mája/, utána elkezdte újra "kicsiben", de már szépen újra iszogat. Meg is nõsült azóta. Megmondtam a mostani feleségének, aki egy tündéri nõ, ha nem fogja meg, három éven belül özvegy lesz... Pedig okos /író, költõ/, de ilyenkor semmi nem számít. A lényeg a lényeg: NEM FOG MEGVÁLTOZNI! Addig változtass a sorsodon, amíg érzed az értékeidet és azt, hogy te és a gyermeked egy jobbat érdemel.
Az elvonó lehet jó, de szerintem tüneti kezelés. Párterápia? Pszichológus neki? Szóba jöhet?
##jav.:elmennék

16 éves lány vagyok. Félek, hogy terhes vagyok, mert a barátommal csináltuk óvszer nélkül, de úgy, hogy elötte rajta volt, de levette és utána csináltuk úgy, meg elszakadt az óvszer szex közben. Nagyon félek, hogy terhes vagyok. Okkal félek?

Legjobb válasz: Okkal félsz, mert így simán teherbe lehet esni. Azt javaslom, hogy keress fel egy nõgyógyászt mihamarabb, mert az esemény utáni 72 órában még egy esemény utáni tabletta segít, de ezt csak a doki adhatja.

Okkal félsz, mert így simán teherbe lehet esni. Azt javaslom, hogy keress fel egy nõgyógyászt mihamarabb, mert az esemény utáni 72 órában még egy esemény utáni tabletta segít, de ezt csak a doki adhatja.
A kérdező hozzászólása: de naon félek, van esély, hogy mégsem???az a baj, hogy nem olyan a családi hátterem, anyám megölne.mit tegyek??
Ha még 72 órán belül vagy a szex után, akkor menj el orvoshoz és felír esemény utáni tablettát. Csak menj el minél hamarabb!
Én is azt javaslom, hogy menj el dokihoz és irass fel vele esemény utáni tablettát ha még nem késõ. És ha már nõgyógyásznál jársz és ilyen felelõtlenek vagytok, valami más védekezési módot is kitalálhatnátok. pl. fogamzásgátló gyógyszer vagy hüvelygyûrû, csak hogy legközelebb ne aggódj ilyesmi miatt! Ha letelt a 72 óra már akkor is menj el dokihoz mindenképp!!! És máskor jobban figyeljetek!
Ja még annyit, hogy ne amiatt aggódj hogy nem olyan a családi hátteretek.. inkább arra hogy 16 évesen nem kellene teherbeesned, teljesen mindegy milyen a családi háttér!

Fel szeretném venni az iszlám vallást de félek hogy azt mondanák hogy túl fiatal vagyok meg attól is tartok hogy mit gondolnának rólam a többi muszlimok!?

kérlek segítsetek félek bemenni egy mecsetbe és érdeklődni efelől meg félek attól hogy mit mondanának. egyáltalán mit kellene mondanom ha mégis leküzdeném a félelmemet és bemennék egy mecsetbe? hogy vessem föl hogy fel szeretném venni az iszlám vallást? 14/L

Legjobb válasz: Én ateista családban nõttem fel. Anyukám azt mondta, majd ha elmúltam 18 eldöntöm, hogy akarok-e magamnak vallást. Igaza volt. Akartam és kerestem, de nem engedett semmibe "belekeveredni" korábban. Minek vennéd fel az iszlám vallást? Mûvelõdj, kutass, és ha igazi a vágy a szívedben, akkor 4 év múlva is ott lesz.

Én ateista családban nõttem fel. Anyukám azt mondta, majd ha elmúltam 18 eldöntöm, hogy akarok-e magamnak vallást. Igaza volt. Akartam és kerestem, de nem engedett semmibe "belekeveredni" korábban. Minek vennéd fel az iszlám vallást? Mûvelõdj, kutass, és ha igazi a vágy a szívedben, akkor 4 év múlva is ott lesz.
Az Iszlám nagyon szép, és ha te úgy érzed tudsz vele azonosulni, akkor nem kellene félned...Ez jó dolog ha te ilyen fiatalon megláttad az Iszlám vallás szépségét...Egyszerûen bemész és elmondod szeretnél segítséget kérni mert fel szeretnéd venni a vallást, ebben semmi különös nincs...Sok sikert!
A kor a legkevesebb, az a fontos, hogy ha felveszed szívbõl vegyed fel, az Iszlám gyönyörû, ha ezt az utat választod ( és ha Allah is így akarja ez fog történni) nem lesz könnyû, de megéri, tanulj, olvass és fohászkodj hogy erõsödj meg a hitedben, hogy legyõzhesd az aggodalmaid, és Allah megnyit elõtted mindent, egy hadith-ban az van írva (sajnos nem tudom pontosan idézni) ha lassan elindulsz Allah felé õ futni fog feléd. u.i. 22. szúra 38. ája Bizony Allah megvédi azokat akik hisznek. Ne félj tehát mások véleményétõl, te csak Allahnak vagy köteles elszámolni, már fiatalabbak is választották az iszlámot, menj és törekedj Allah útján, fohászkodom érted.
Amazing Azan Mashhad Imam Ali-Rida ( أذان مشهد عند الامام علي الرضا (ع on Youtube Irresistible
Inkább ne menj mecsetbe és ne vedd fel. Közösséget keresel? Találhatsz máshol is. Rajongó, 14 éves kislány, ha lehet, ne döntsön egy olyan vallás és világnézet mellett, amelybõl büntetlenül egész életében nem tud majd kilépni (a hitehagyóknak halálbüntetés jár az iszlámban.) Nemcsak, hogy nem tudnál kilépni, de vége lenne a szabadságjogaidnak is. Tudod-e, hogy az iszlám szigorúan hátrasorolja a nõket? Biztos, hogy 2-3 év múlva, ahogy nõsz, kiábrándulnál az egészbõl, de akkor már nem lenne módod menekülni belõle. Kérlek, gondold meg ezt. 14 évesen ne dönts rosszul, saját magad és a jövõd ellen.
As-salamu 'alaikum! 16 éves lány vagyok, nemrég lettem muszlim. Most látom, mennyire jól tettem. Az Iszlám megnyitotta a szívemet az emberek felé, és olyan dolgokat is megbecsülök, amiket eddig észre sem vettem. Minden nap, amit nem Allahnak szenteltem az életembõl, csak pocsékolás volt. Most viszont minden percet meg tudok becsülni, mindenért hálás vagyok. Az imádkozás a legjobb számomra. Fantasztikus dolog. Szavakkal leírni nem lehet az érzést, amit érzel, amikor Isten elõtt vagy. Elõször én is aggódtam, hogy mit fognak szólni az emberek, de hidd el, ez nem fontos. Az a fontos, hogy Istennek tetszõ életet élj! Én is ateista családba születtem, igazi ateistaként éltem, minden vallást elutasítottam, csak, mert a szüleim is rossz szemmel néztek a vallásos emberekre, így engem is így neveltek. De tudod, az ember elõbb-utóbb elkezd a saját szemével látni. Így fedeztem fel az Iszlámot. A Korán olvasása után teljesen megváltoztam, azonnal tudtam, hogy ez az igaz vallás. Ateistaként is boldog voltam, de így, muszlimként olyasvalamit élek meg, amit az ember addig nem tud érzeni, amíg nem lesz maga is muszlim. Ez egy másfajta boldogság; inkább egyfajta megnyugvás és a béke érzése költözik az ember szívébe (legalábbis nálam így volt). Láttam, hogy kérdésed nem mostani, de azért, gondoltam, írok. Felvetted már az Iszlámot? Kíváncsi vagyok a fejleményekre! Salam
Ezek szerint Isten után kutatsz, majd ha kitartóan kéred õt imában engedi, hogy megtaláld.Ami azt illeti nagyon fiatal vagy, de kutass, érdeklõdj, lehet, hogy megtalálod az igaz vallást!
A kérdező hozzászólása: A szüleim eleinte megpróbáltak lebeszélni és idegenkedtek attól hogy muszlim lettem de azóta megbékéltek vele :) Dar Al Salam-ba szoktam meg néha az MME-be :) Salam
Alhamdouille, gratulálok, úgy látszik, megérte fohászkodni, melyik mecsetbe jársz azt megkérdezhetem? Ha van bármi kérdésed írj nyugodtan privit. Salam
Masha Allah kedves nõvérem! Gratulálok! A szüleid mit szólnak a dologhoz? :) Üdv.: A 16 éves lány.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Köszönöm a válaszokat azóta kimondtam a tanúságtételt és Alhamdulillah most már muszlimként élek és mecsetbe is járok! Aki olvassa a kérdést és hezitál mint anno én annak azt tanácsolnám a Korán olvasásán kívül, hogy menjen el egy mecsetbe és nézze meg hogy mennek ott a dolgok és megismerkedhet muszlimokkal is nekem ez segített hogy végleg eldöntsem Allah vallását szeretném követni :)
Nekem 16 évesen lett egy arab barátom aki miatt elkezdtem gyakorolni ezt a vallást és 18 évesen tértem be rendesen, amikor kiköltöztem Egyiptomba. Nagyon jól tettem és már nagyon bánnám, ha akkor nem lépem meg ezt a lépést. Ha bármiben tudok segíteni, írj privit. :)
Utolsó vagyok Még annyit hozzátennék, hogy olyan nincs, hogy valaki túl fiatal egy valláshoz. A hit a szívben és a lélekben van, nem a külsõ és a kor határozza meg, hogy hiszel/hihetsz-e valamiben. Tedd azt, amit a szíved diktál. A legfontosabb, hogy szívbõl, Isten iránti engedelmességbõl vedd fel az Iszlámot. És insha Allah így majd nagyon jó muszlim leszel. Türelem kell hozzá, alázat, és Allah meg fgoja nyitni a szívedet az Iszlám felé insha Allah.
A kérdező hozzászólása: köszönöm szépen a válaszokat! igen valóban igaz vágy van a szívemben mivel már két éve szeretném felvenni a vallást. két éve tanulmányozom az iszlám vallást, de mégis félelem van bennem azzal kapcsolatban hogy ott a muszlimok mit szólnának hozzám.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a bátorítást!
InchaAllah, ha látják, hogy nem iszol, erkölcsös vagy, tiszteled õket, nem hiszem, hogy bármi gondjuk lenne a választásoddal, fõleg, hogy lassan jön a legkritikusabb kor. A Daresszalamot annyira nem ismerem, de én oszlopos MME-s vagyok. Salam

Tegyük fel, hogy skizofrén vagyok. Hogy tudom ezt észrevenni magamon? Mi az ami jellemző lesz rám?

pl: nem beszélgetek másokkal, vagy nem emlékszem egy-két órára.... stb. Mi jellemz? erre a betegségre?

Legjobb válasz: Akor elnézést a félre értésért. A Skizofrenia egy gyûjtõ fogalom mely olyan pszichés betegségeket tartalmaz melyek közös jellemzõje, hogy a beteg kapcsolata valamilyen szinten megszakad a külvilággal így nem vagy félre értelmezi azt. Ez természetesen sokféleképp jelentkezhet a visekedésben ennek megfelelõen csoportosítjuk a következõ alcsoportokba. Paranoid: üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, gyakran hallucinációk fõkép akusztikus tipusúak. 30 éves kor körül azután szokott kezdõdni elõsszõr szorongásos tünetekkel. Gyakran számolnak be összeesküvéselméletekrõl és hogy valakik valami fgyeli õket. Valamilyen céllal vannak õk ott ahol vannak és ennek valakik nem örülnek. Kataton: Ezt könnyen észre szokták vennii. A mozgásban szélsõséges változás furcsa teshezetekbe történõ "befagyás" jellemezheti izgalmi helyzetben erõs repetitiv mozgások melyek mozgás viharrá (gyors kaotikus mozgássorrá ) válhatnak. jelentkezhet echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), Jellemben gyakran túlzott modorosság jellemzi és gyakori az echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerû ismétlése), . Szimplex: a szociális funkciók nagymértékû hanyatlása, visszahúzódás, ambivalens (ellentétes érzések) és minden mindegy vagy indokolatlan dühös érzés jellemzi. hebefrén: dezorganizált, szétesett viselkedés gondolkodás, elszegényedett, oda nem illõ emócionális válasz, gyakran elhanygolt öltözködés jellemzi Szétesett gyakran nehezen vagy nem értelmezhetõ halucinációkkal jár. Jellemzõen serdülõ korban kezdõdik. Nagyvonalakban azt hiszem ennyit érdemes tudni róla. A skizofrének ritkán látják be tüneteiket a betegség elején ezért is van hgy néha késõbb kerülnek orvoshoz ami azért rossz mert ilyenkor már nehezebb segíteni és különbözõ funkció romlások pl memória erõsebb és maradandóbb lehet. Ha bármilyen pszichés problémát észlel ami zavarja a mindennapjait nyugodtan forduljon szakemberhez, minél gyorsabban tudnak vele foglakozni annál könyebb lesz.

Akor elnézést a félre értésért. A Skizofrenia egy gyûjtõ fogalom mely olyan pszichés betegségeket tartalmaz melyek közös jellemzõje, hogy a beteg kapcsolata valamilyen szinten megszakad a külvilággal így nem vagy félre értelmezi azt. Ez természetesen sokféleképp jelentkezhet a visekedésben ennek megfelelõen csoportosítjuk a következõ alcsoportokba. Paranoid: üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, gyakran hallucinációk fõkép akusztikus tipusúak. 30 éves kor körül azután szokott kezdõdni elõsszõr szorongásos tünetekkel. Gyakran számolnak be összeesküvéselméletekrõl és hogy valakik valami fgyeli õket. Valamilyen céllal vannak õk ott ahol vannak és ennek valakik nem örülnek. Kataton: Ezt könnyen észre szokták vennii. A mozgásban szélsõséges változás furcsa teshezetekbe történõ "befagyás" jellemezheti izgalmi helyzetben erõs repetitiv mozgások melyek mozgás viharrá (gyors kaotikus mozgássorrá ) válhatnak. jelentkezhet echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), Jellemben gyakran túlzott modorosság jellemzi és gyakori az echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerû ismétlése), . Szimplex: a szociális funkciók nagymértékû hanyatlása, visszahúzódás, ambivalens (ellentétes érzések) és minden mindegy vagy indokolatlan dühös érzés jellemzi. hebefrén: dezorganizált, szétesett viselkedés gondolkodás, elszegényedett, oda nem illõ emócionális válasz, gyakran elhanygolt öltözködés jellemzi Szétesett gyakran nehezen vagy nem értelmezhetõ halucinációkkal jár. Jellemzõen serdülõ korban kezdõdik. Nagyvonalakban azt hiszem ennyit érdemes tudni róla. A skizofrének ritkán látják be tüneteiket a betegség elején ezért is van hgy néha késõbb kerülnek orvoshoz ami azért rossz mert ilyenkor már nehezebb segíteni és különbözõ funkció romlások pl memória erõsebb és maradandóbb lehet. Ha bármilyen pszichés problémát észlel ami zavarja a mindennapjait nyugodtan forduljon szakemberhez, minél gyorsabban tudnak vele foglakozni annál könyebb lesz.
Kedves Kérdezõ! Feltételezem, hogy összekeveri a skizoréniát (tudat hasadást), a diszociatív tudat zavarral. A disszociatív (konverziós ) zavarok közös alapja, hogy részlegesen vagy teljesen megszûnik az integráció az emlékek, az identitás-tudat, a pillanatnyi érzések és a testmozgások kontrollja között. A fentiekben leírtak alapján feltételezem, hogy ön ennek egy speciális ágára a Disszociatív személyiség zaverra (multiplex személyiség) kíváncsi melynek meghatározó jellemzõje, hogy az egyénnek két vagy személyisége van. Egyes esetekben nem tudja az egyik személyiség mit csinált a másik. Europában rendkívül ritka jelenség általában a különbözõ memória problémák révén jutnak el a diagnozisig. Az egyik személyiség nem emlékszik a másik tanult és megismert dolgaira és ez mindig változõ jellemzõ emlékezet veszést alakít ki. A különbözõ személyiségeknke más lehet a kézírása test tartása teljes viselkedése így esetleg környezet visza jelzése is segít a diagnozisban. A betegség jellegébõl adódóan tehát nem lehet kérdésére egyszerû választadni ki indulásként talán segítséget nyújthat az alábbi link: http://dumapart.hu/?cat=4 Ha esetleg félre értettem volna a kérdését és valóban a skizofreniára kíváncsi akkor elnézést kérek. Azt egybként sokkal könyebb "tetten érni".
A kérdező hozzászólása: Kimondottan a skizofréniára vagyok kíváncsi.
Ha kíváncsi vagy, lapozgasd a Google-t. Ott le van írva részletesen. De magadon nem fogod észrevenni, illetve nem tudod diagnosztizálni. Még orvosnak is igen nehéz eset.
Öcsém itt mennyi atom fizikus van xD

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!