Találatok a következő kifejezésre: Fáj annyira szülés, (28 db)

Fáj annyira a szülés, hogy az ember elveszíti a kontrollt?

Legjobb válasz: szia, Nem fáj annyira. De nem is azzal foglalkozol hogy mennyre fáj, hanem azzal, hogy segíts a babádnak megszületni és hogy mindjárt találkozol vele. :)) Mindenki másépp éli meg a szülést, van aki végig üvölti, van aki csendben tûri. Egyéntõl függ. Sok sikert és könnyû szülést kívánok. :)

szia, Nem fáj annyira. De nem is azzal foglalkozol hogy mennyre fáj, hanem azzal, hogy segíts a babádnak megszületni és hogy mindjárt találkozol vele. :) ) Mindenki másépp éli meg a szülést, van aki végig üvölti, van aki csendben tûri. Egyéntõl függ. Sok sikert és könnyû szülést kívánok. :)
Elõfordulhat, hogy olyat vágsz az ott lévõ fejéhez, amit normál esetben nem mondanál, de ezt ott akkor senki nem fogja zokon venni. Velem anyukám volt bent és majdnem kizavartam. Bár ez a majdnem azért ott van, tehát teljesen nem veszítettem el a kontrollt. Mindenesetre mondtam olyat, amit egyébként nem mondtam volna. De nem haragudott érte :)
Szia! Én sajnos nem tudtam a fájdalomtól arra gondolni, hogy segítsek a babámnak. A fájdalom nagy volt, de én kaptam epidurális érzéstelenítést. Mikor párom bejött akkor már a hatása alatt voltam, úgyhogy nem tudom el lehet -e veszíteni a kontrolt. Az utolsó egy óra fájdalma elviselhetetlen volt szinte, de még ekkor is tudtam magamról és nem küldtem el melegebb éghajlatra a dokit:-) Én nem veszítettem el, de ha te elveszíted sem róhatja fel neked senki abban a helyzetben.
Mindenkinek más a fájdalomküszöbe és nem egyformán reagálunk bizonyos helyzetekre.Kegyetlen fájdalom mig végre kitágul a méhszáj akkorára hogy kitudd nyomni a babát és ezt valaki égtelen üvöltéssel, valaki halk nyögdécseléssel fejezi ki.Nekem potyogtak a könnyeim de nem üvöltöttem, megmaradt az önkontrollom.Ott már nem fogsz mérlegelni majd úgy reagálsz ahogy neked a legjobb, a többi meg nem számit!:D
Igen fáj annyira, de ez nem számít. Ezt senki nem fogja késõbb a fejedhez vágni.

Hányszor annyira fájt a szülés mint ahogy azt előtte gondoltad, elképzelted?

Pont annyira mint ahogy gondoltad? Csak fele annyira volt vészes mint gondoltad? Kb. kétszer annyira fájt mint gondoltad? Kb. tízszer annyira fájt mint gondoltad? Sokkal könnyebb volt mint amire számítottál? El?tte elképzelt szülési fájdalom Vs. Megtapasztalt szülési fájdalom

Legjobb válasz: Rettegni a szülési fájdalmaktól ezerszer rosszabb volt, mint szülni. Annyi butaságot olvastam össze "elviselhetetlen kínról", meg hasonlókról, hogy teljesen be voltam tojva. Ehhez képest alig éreztem a fájásokat, és közben is voltak szünetek a fájások között. :) Mire tényleg fájt, addigra el is múlt, és jött a kitolás. Az volt életem legboldogabb napja. Ha csak a szülésen múlna, tíz kölköt is bavállalnék. :)

Rettegni a szülési fájdalmaktól ezerszer rosszabb volt, mint szülni. Annyi butaságot olvastam össze "elviselhetetlen kínról", meg hasonlókról, hogy teljesen be voltam tojva. Ehhez képest alig éreztem a fájásokat, és közben is voltak szünetek a fájások között. :) Mire tényleg fájt, addigra el is múlt, és jött a kitolás. Az volt életem legboldogabb napja. Ha csak a szülésen múlna, tíz kölköt is bavállalnék. :)
Én eléggé be voltam tojva, nem alaptalanul. Valahogy így képzeltem el a szülést: Elsõ variáció: Könnyû és gyors szülésem lesz (végig ittam a málna levél teát meg homeopátiáztam, tornásztam, stb szóval erre készültem) bemegyek és 3-4 óra alatt elintézem az egészet, mosolyogva kinyomom magamból a gyereket, pihizünk 4 napig majd haza battyogunk a kórházból és éljük az életünket boldogan. Második variáció: Átlagos szülésem lesz, 10-12 órára gondoltam. Harmadik variáció: Hosszú és nehéz szülésem lesz, 18-24 óra, de ennyit is simán megér az a tökéletes gyerek aki bennem van, maximum kérek EDA-t ha már nem bírom. Egy nap szenvedést kibírok érte... Szóval én így indultam neki a dolognak. Aztán egyre telt az idõ és azt vettem észre, hogy túlhordásom van, nem akar kibújni az én drágám. 7 nappal a kiírt után indították meg (3x + a 40+1. héten próbaindítás amire nem reagáltam) Az elsõ 5 óra viszonylag "könnyû" volt, azt mondtam ha ilyen a szülés akkor kirázom a kisujjamból és jöhet a második is. Na de utána beindultak a dolgok és azt hittem ott halok meg. Nagyon elhúzódott a vajjúdás és végül a 3. napon lett meg a babám. Csütörtök reggel 7-tõl szombat délelõtt 10-ig tartott, de megérte. Ilyen csoda gyereke senkinek nincs csak nekünk. Igaz a mondás, hogy jó munkához idõ kell....
Szia!Én borzasztóan féltem, már 1-2 hónappal a szülés elõtt sirtam, hogy meg fogok halni.Aztán egyik nap elment a nyákdugóm, másnap mentem vizsgálatra ahol bent tartottak már. A vajúdásom kellemes volt, hála a fájdalom csillapitásnak, a kitolás viszont egyszerüen borzalmas volt, másfél órán át kinlódtam, és semmire se haladtunk, azt hittem ott fogok meghalni.Aztán hála a dokimnak, egy pillanat alatt kibúljt a drágám, igaz akkor azt mondtam neki, soha többet nem szülök, most 3 héttel késõbb már máshogy gondolom:-)ne félj elõre, mert teljesen más lesz mint ahogy elképzeled.
Húúú, én tottál be voltam tojva a szüléstõl, felkészültem a kínhalálra. A szülés utáni vizsgálat sokkal jobban fájt, mint a vajúdás vagy a kitolás. Vajúdásnál volt kb. 3 iszonyat fájásom, mikor haza akiartam menni és másnap folytatni. A kitolásra egyáltalán nem emlékszek, még fájdalmat sem éreztem, csak arra koncentráltam, hogy minél jobban nyomjak. Egy mondatban: fele annyira sem fájt, mint mire számítottam.
Félni nem féltem, de nagyon kíváncsi voltam és izgultam. Fele annyira fájt, mint gondoltam.
Nagyon fájt és nekem mégsem volt negatív élmény a szülés, sõt az életem legszebb napja volt, és én nagyon jóérzéssel gondolok vissza rá. Sokkal rosszabb dologra számítottam és rettegtem tõle, nem kellett volna!
Nem szorozgatok semmit semmivel. Én nem képzeltem el sehogyse, csak féltem tõle. Olyan fajta fájdalom, mint a menstruáció, csak sokkal-sokkal erõsebb, és elgyötri az embert, hogy ha nagyon sokáig tart. Borzalmasan fáj, én meg akartam halni szülés közben, de ahogy kicsusszant belõlem, már vállaltam volna a 2-at!
Nem is gondoltam, hogy létezik ekkora fájdalom!!!!!! Pokol! De a végeredmény kárpótolja az embert! Viszont bár több gyereket terveztünk, miután õ megszületett már tudtam, hogy egyke lesz. :)
Megtapasztalt szülési fájdalmam, maga volt a pokol.Nem is lett csak 1 germekem.
bocs egy gyermekem!
Kersz fajdalom csillapitast ha van.
én is nagyon féltem a szüléstõl.nagyon fájt, de sokkal rosszabra számítottam.két fájás között még aludtam is a szülõ ágyon.bár az annak volt köszönhetõ h másfél napja nem aludtam mert már voltak fájásaim elõzõ délután óta.
Szia!Hát félni én is féltem hazudnék ha azt mondanám h nem.Úgy voltam vele h bent maradni úgysem fog.Hátt nekem megfogalmazhatatlanul fájt.Semmihez nem tudom hasonlítani.Eddig azt hittem h én birom a fájdalmat hátt szülés utan más a véleményem.Habár lehet nekem az is rátett h két napja nem aludtam mert már vasárnap görcsölgetett a hasam hétfõn meg pláne és kedden késõ este született meg.olyan fáradt voltam mint még soha életemben.3 érzéstelenítõt kaptam a vérnyomásom az eget verte és folyamatos fájásaim voltam semmi szünet benne.most 3 hónapos a leányzó hátt ne mondjam h én se terveztem kb 2 hónapig neki tesót de most már csökkent 5 évre:) szépül a fájdalom...csak ennyit tudok mondani.
Én nem féltem az elsõ elõtt. Anyukám nagyon gyorsan szült, reméltem, hogy öröklöm. Gyors is volt, 3 óra, de elég negatívan érintett, hogy mennyire fájt. Azért lett második is, de a 9. hónapban már halálfélelmem volt, annyira be voltam csinálva. Ahhoz képest alig fájt, 1, 5 óra volt, szinte nem is vajúdtam. Vágni nem kellett, nem is szakadtam. A 2. egy vicc volt az elsõhöz képest.
Én sem féltem tõle, mert tudtam, ha félek, ha nem :fájni fog:) Ehhez képest fájdalomcsillapító nélkül, 2 tolás közt még a dokival viccelõdve szültem:D Azt hittem sokkal de sokkal rosszabb lesz.
én egyáltalán nem féltem, tudtam, hogy õõrülten fog fájni, de úgy voltam vele, hogy kérek majd fájdalomcsillapítót, ha nem bírom és kész. aztán mikor mondtam, hogy ez mennyivel lesz még durvább, mert kérnék fájd.csillapítót (akkor azt hittem még csak az elején vagyok a fájdalmaknak és ennél legalább 10xdurvábbat vártam), akkor mondták, hogy már nyomni kell, mindjárt kint lesz! nem kaptam fájddalomcsillapítót és eléggé meglepõdtem, hogy máris itt a vége?? :-) és tényleg. hamarosan kint volt a babánk, és akár másnap újra végigcsináltam volna az egészet! pedig átlagos a fájdalomtûrõ képességem. valóban nagyon fáj, de van értelme és jól tolerálható.
Sem elõtte nem volt, sem utána nincs bennem rossz érzés a szüléssel kapcsolatban. Sokkal rosszabbnak gondoltam, abszolút kibírható az egész. 4240 grammos kislányt szültem 2 hete fájdalomcsillapítás nélkül, hüvelyi úton.

Kinek mennyire fajt a szules vagy mar nem is emlekeztek ra gondolom ha tenyleg annyira fajna nem szulne senki tobbszor 38 hksm?

Legjobb válasz: Nem fájt annyira-komolyan. Én nagyon nyafka vagyok, de sok minden sokkal jobban fájt már életemben. Egyébként sem szabad arra kondicionálni magad, hogy nagyon fog fájni, nyugodj meg.

Nem fájt annyira-komolyan. Én nagyon nyafka vagyok, de sok minden sokkal jobban fájt már életemben. Egyébként sem szabad arra kondicionálni magad, hogy nagyon fog fájni, nyugodj meg.
Én szülés közben csak arra gondoltam:soha többet, soha többet, és megeskettem a férjemet, hogy amint vége, megyünk és elkötteti magát :D És valóban kiestek részletek, amire a mai napig sem emlékszem, annyira fájt.De még így is azt mondom megérte.
Most komolyan 38 hetes kismamát miért kell így felzaklatni. Megértem, hogy van akinek nagyon fáj, de nagyon ijesztõ dolgokat írtok, egyértelmû, hogy azért kérdezi, mert fél. Az is tudott szerintem, hogyha nagyobb fájdalomra készülsz, akkor rosszabbul fogod viselni. Kérdezõ, szerintem nem reprezentatív a merítés. 5.
Tõlem mindig kérdezték, -na, félsz a szüléstõl?-mondtam , nem hiszen nem tudom hogy milyen lesz. Inditották, nehéz volt, de például néha az sem jutott el a tudatomig hogy ott van a párom is, annyira "rákényszerített "a testem hogy a szülésre koncentráljak.És ez benne a "szép", hogy meg tudod csinálni, és lesz egy gyönyörû babád:-))
Az 5-ös válaszolót egyáltalán nem értem. Lehet hazudozni, de mi értelme? A nagy átlagnak igenis rettenetesen fáj. Én is a nagy átlag része voltam. Inkább izgultam, mint féltem, amikor a szülésre gondoltam. Gyors lett, komplikáció mentes, de akkor ott puszta kézzel leszedtem volna a csempét a falról annyira fájt. A végén kiestek dolgok, a páromat kérdezgettem errõl-arról. Kedves kérdezõ! Az agy annyira jól van összerakva, hogy a szülés után pár hónappal/évvel már nem fogsz "úgy emlékezni" a fájdalomra. Még csak fél éves a kislányunk, de már csak annyit tudok, hogy nagyon nagyon fájt. Magát a fájdalmat és az érzést nem tudom felidézni. Ha feltudnám, lehet többet nem mennék. Ennek ellenére nem rég teszteltem pozitívat és érkezik hozzánk a tesó. Nagyon várom az egészet, de legfõképp a szülést!!! Nekem tényleg életem egyik legfelejthetetlenebb és leggyönyörûbb napja volt! Szeretném újra végigcsinálni, a fájdalommal a könnyekkel a z eufóriával együtt (amit a végén éreztem, mikor kibújt az Angyalkánk!) Fel a fejjel, menni fog!
Az elsõ szülésnél amikor varrt a doki azt mondtam neki: ha csak ennyi akkor 5 gyereket szülök. Fél óra volt, indították. Aztán 9 évvel késõbb, idén júniusban magàtòl indult, de azt mondtam soha többet. Elsõnél semmit nem éreztem. Másodiknál nagyon fájt és 9 óra tömény fájdalom, mert a fájások ellenére nem tágultam. Majdnem császár lett. Most Màr ismét bevállalnám mert vágyok egy harmadik Babára
Nekem is kiestek dolgok. De utánna meg annyira jó, tele vagy adrenalinnal, szerintem egy maratont letudtam volna futn i szülés után annyira boldog és büszke voltam :) szóval az agy, és az ösztön csodákra képes!
Nagyon fájt(bár nekem nem tartott sokáig), az sem izgatott, hogy kik vannak ott, csak a testemre tudtam koncentrálni!A legtöbbször általam kimondott dolog az volt, hogy nem bírom tovvább!... De mikor kicsúszott a kis teste...ésminden fájdalom elmúlt, szerintem én voltam a legboldogabb a világon!És mikor megöleltem, azt súgtam a férjemnek, hogy ezt még át akarom élni!10 perccel a szülés után...Most is pityergek... Apocakomban a tesó, és azt az egyet sajnálom, hogy az utolsó gyerekünk! Szóval pokolian fáj, de amit utána éreztem, azsemmihez nme hasonlítható...Öröm, erõ, büszkeség (terméészetesen a kislányomra is, hisz együtt csináltuk)Tele voltam energiával...Életem ediggi legszebb napja ez volt!
hát nekem annyira hogy 5 évig nem volt merszem a kistesóhoz. Aztán a kistesó még fájdalmasabb lett igaz jóval rövidebb. De nem ijesztgetni akarlak, nem egyforma a fájdalomküszöbünk, és a szülések is sokfajták
Féltem tõle nagyon, akkor azért mert nem tudtam elképzelni mennyire fog fájni, meg ugye milyen maga a fájdalom...Most hogy túl vagyok rajta, már azért fogok félni mert tudom milyen lesz, és mennyire borzasztó a fajdálom:( Lehet nem is lesz kis tesó...:( De mindenképp megérte ez a kis csaj aki most itt van mellettem:)
Nekem az elsõ 16 óra vajúdás után lett meg, nagyon fájt; a 2-at 3 óra alatt kibújt, máshogy fájt, de fájt. Én se szépítem, igen is ezek "anyacsináló" fájások. Utána viszont, mikor felmutatták a babát meg felsírt, meg elõször megkaptam, husss.... el is múlt minden, csak a szépre emlékezem....:)
én szerencsésen gyorsan tágultam, igaz a baba feje nem illeszkedett be rendesen a szülõcsatornába, és szó szerint kinyomták a hasamból a babát ( a fél szülészet + a hajnalban felkeltett fõorvos ott állt készenlétben az ágyam mellett, hátha császár vagy vákum lesz), de az egész olyan eufórikus volt, mert tudtam, minden egyes fájással közelebb leszek a fiam születéséhez mivel elsõ gyerek, minden az újdonság erejével hatott, és mindenre rá lehetett csodálkozni, a burokrepesztése, tolófájásokra, és a szülés utáni õrületes remegésre minden olyan volt, amilyennek mások körülírták amikor kitoltak a szülõszobáról már akkor is azt mondtam, ezt megcsinálom még kétszer most két és fél hónappal a szülés után csak arra emlékszem hogy fájt (nem kaptam epidurális érzéstelenítést), de magát a fájdalmat nem tudom felidézni nekem sokat segített, hogy figyeltem a szülés közben a légzésemre, és hogy fájások között próbáltam relaxálni -ez annyiból állt, hogy azt mondogattam: ellazulok, ellazulok :) a kérdezõnek szép szülést kívánok
Nagyon fajt, epidurallal is:( Amugy is nagyon alacsony a fajdalomkuszobom. De megerte. Par honappal utana mar vagytam a kistesora:) Szoval, amint abbahagyom a szoptatast, szerintem ujra belevagunk, szeretnek ujra teherbeesni. Tudom, hogy faj, felek is tole, de ez semmi ahhoz kepest, hogy uj elet szuletik.
ha már kérdezni nem fogunk hazudni.. és különben is aki elõször szül azért fél mert még nem tudja milyen, aki meg többedszer az meg azért mert már tudja. Én az elsõnél még vihogva mentem be a kórházba, anyám meg bõgött mint a szamár, hogy mi lesz velem. hiába halottam ezer rémtörténetet el sem bírtam képzelni, milyen lesz. Anyutól kérdeztem mindig, csak annyit mondott majd megtudod.Már értem miért mondta:) A második után meg úgy búcsúztam a szülésznõtõl, hogy remélem mi már nem találkozunk többet. És igaz akármi van menet közben nincs mit tenni csinálni kell, de amint a hasamra tették a picúrt azonnal elmúlt minden fájdalmam. És igen az a gyermek egy életre boldoggá tesz.
Szülés elõtt azt mondtam én is szeretnék 4-5 gyereket, mi 5en vagyunk tesók, tök jó a nagy család:) Közvetlen szülés után az jutott eszembe, hogy 'te jó ég, anyukám hogy a francba volt képes erre ÖTSZÖR??' A következõ hónapokban a miatt sírtam, hogy hogy lehetek ilyen, hogy nem tudok még egy babára gondolni, csak az járt az agyamban, hogy engem többet ne is piszkáljanak ott lent...Szóval azért nem mindenkit tolnak úgy ki a szülõszobáról, hogy máris visszavágyik. Most 14 hónapos a fiam, és már nagyon szeretnék megint terhes lenni:) )Tudom, hogy piszkosul fáj, de azt is, hogy elmúlik, és annyira nem maradandó a dolog, hogy e miatt ne mernék bevállalni még egy vagy akár több gyereket:) Ha azon múlna, hogy akarjuk-e, akkor már lehet pocakos lennék, csak a fránya anyagiak közbe szóltak, még várunk picit:(
De aranyos vagy :) ne áltasd magad, iszonyatosan fájni fog, de amikor megszületik a picike, már nem fog érdekelni mi volt elõtte.Én azt mondom a kínok kínja, de 11 óra volt csupán, a gyerekem pedig simán megérte azt a szenvedést. Sok sikert :)
De fáj, viszont mivel ez nem egy általános fájdalom és nem is gyakori (mint pl. hogy elvágod az ujjad), ezért a nehezebbik részét elfelejti az ember az idõ múlásával. Ha szülök még egyszer az nem azért lesz, mert az elsõ szülésem jó volt (rossz volt, utáltam, szenvedtem, nem tetszett), hanem azért fogok szülni, mert szeretnék még egy babát, és ennek bizony az az ára, hogy szüljek... Biztos van, akinek nem fáj annyira, és jó élmény marad a szülés. De van, akinek nagyon fáj, mégis túl lép rajta a gyerkõc érdekében. A szülés maga rossz, de az csak egy átmeneti állapot. A gyerek akiért mindezt átéled, viszont ott lesz veled sokáig. S ezért megéri.
Én nem féltem kedves 5. válaszoló, és aztán meg tök szarul sült el a szülés. Szóval nincs egyenes arányban, hogy ha félsz rossz lesz, ha nem félsz akkor meg jó. Senki nem írt horrortörténetet, ez nem is arról szól, viszont azt meg ne várja senki, hogy azt mondjuk a szülés egy nagy rózsaszín köd. DE azt viszont leírtuk, hogy az ember gyorsan felejt, és a gyerek még bent nem maradt. Valahogy ki kell jönnie, ezt át kell élni, és menni fog, mint sok más anyukának. Kérdezõ, túl leszel rajta, menni fog bármilyen is lesz. A babáért megéri, de tényleg.
Azt hittem meghalok (: De egy idõ után tényleg ilyen módosult tudatállapotban voltam, szóval nem úgy fogtam fel a dolgokat. És amikor ott van az ember, benne van, nincs mit tenni, csinálni kell, utána meg azt gondolod, a gyerekedért megérte. Neked is menni fog! És reméljük lesz támaszod a szülõszobán, az kincset ér! (:
Ezt én sem értem...egyértelmû, hogy tart a szüléstõl ezért kérdezi...de ettõl még nem fogom azt írni, hogy "jaa, annyira nem volt rossz"!de nagyon fájt!kegyetlenül, de már újra szeretnék babát, azért ez is jelent valamit....
Mindenki fél, ha elõtte nem, akkor majd ott helyben, ez normális, attól még nem lesz kellemes, sem fájdalommentes, mert ez igenis egy fájdalmas kínzó dolog, de a nõk évezredek óta szülnek és kibírják.Kérdezõ is ki fogja.Szerintem az ember lehetõség szerint nézzen szembe a dologgal, ne áltassa meg hitegesse magát, ez az én véleményem. Meg persze az, hogy mindezek mellett megéri, de még mennyire hogy meg!
Nekem könnyû szülésem volt, és arra is készültem, mert Anyukám és a nõvérem is könnyen szültek. Úgyhogy a félsz helyett inkább a kíváncsiság dolgozott bennem, hogy na milyen is lesz ez valójában. Persze azért 3-4 hónapig kirázott a hideg, ha visszagondoltam rá, de ez elmúlt. Másfél éves a fiam és április elejére várjuk a tesót. Már nagyon várom magát a szülést, komolyan! Én azt mondom, rengeteg múlik a hozzáálláson. Ne arra koncentrálj hogy fájni fog és az húdeszar. Hanem arra, hogy minden egyes fájás közelebb visz a végeredményhez, ez szükséges velejárója a folyamatnak, örülni kell neki (és markolni a matracot, harapni a párnát :) ). Hajrá!
Szia! Én még ugyan nem szültem, de ha Isten is úgy akarja, akkor rám is sor kerül :) Egy ige, ami alátámasztja az elõttem szólók igazát: "Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az õ órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra" (Jn 16, 21) :) Sok erõt, kitartást, sikeres szülést, nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek!

Kötelező a szülésnél azt a vágást csinálni? Nagyon fáj a szülés? Annyian rémiszgetnek és komolyan néha elmegy a kedvem tőle.

Legjobb válasz: Nem kötelezõ a gátmetszés, de ha elreped, akkor egy ideig tutti nincs örömteli szex, mehetsz plasztikáztatni magad... Oké, vannak gátnyújtási praktikák, meg mázlisták is, tudom. Aranyos,a hogy írod, elmegy a kedved tõle.... De attól legfeljebb annyi történik, hogy kedvetlenül mész szülni, mert, hogy mész, az biztos. Fáj. Nagyon fáj. De számos példa mutatja, hogy ki lehet bírni... Próbáld a gondolataidat másfelé terelni, az nem jó, ha ezen paráztatod magad és értelmetlen is. Nem érsz rá akkor, ha itt lesz az ideje..? :)

Nem kötelezõ a gátmetszés, de ha elreped, akkor egy ideig tutti nincs örömteli szex, mehetsz plasztikáztatni magad... Oké, vannak gátnyújtási praktikák, meg mázlisták is, tudom. Aranyos, a hogy írod, elmegy a kedved tõle.... De attól legfeljebb annyi történik, hogy kedvetlenül mész szülni, mert, hogy mész, az biztos. Fáj. Nagyon fáj. De számos példa mutatja, hogy ki lehet bírni... Próbáld a gondolataidat másfelé terelni, az nem jó, ha ezen paráztatod magad és értelmetlen is. Nem érsz rá akkor, ha itt lesz az ideje..? :)
Gátmetszést csak akkor csinálnak, ha nem fér ki a gyerek feje és különben repednél, amúgy nem! Nekem csináltak, nagyon féltem, azt sem tudtam milyen lesz (20 voltam), de a gátmetszés az, ami abszolút nem fáj! Az összevarrás már kellemetlenebb, de túl lehet élni! Nyugodj meg, majd a végén már te is másképp látod! Nem vészes, hidd el! Sok szerencsét, és gratulálok!
Szia! Biztos szerencse kerdese is, mert nekem konnyu szulesem volt, 5 ora alatt lezajlott es eletem legszebb napja volt. Rovid ideig vajudtam, de az nagyon intenziv volt.Feludules volt mikor elkezdodtek a tolofajasok, nalam az mar nem volt veszes.A gatmetszestol en is feltem, tiltakoztam is, mikor a szuleszno hozta a sziket, de muszaj volt, mert 4kg-os volt a Draga.Oszinten mondom, alig ereztem a vagast, az osszevarrasnal meg helyi erzestelenitot kaptam. Ne menjen el a kedved tole!Konnyu szulest kivanok!
Én nem akarok egyik mellett se kardoskodni:9 mert ismerek olyat akinek elsõ baba és gátvédelemben szépen megszülte, olyat is akinek nagy nevû felkapott orvos, és szülésznõ volt a szülésénél és azt mondták hogy simán megy a gátvédelem és szegény nagyon repedt utána többször mennie kellett egyesíteni a széleket. Én gátmetszéssel szültem, de hidd el addigra már úgy elnyomja a baba feje az ereket idegeket azon a tájon, hogy nem érzed a gátmetszést és különben is úgy vagy vele, mindegy már, csak szülessen már meg:) Fáj a szülés az biztos, de ha túl vagy rajta, nagyon büszke leszel és lehetsz is magadra, hiszen életet adtál:) egy férfi se viselné ezt el:) Az én férjem már attól rosszul volt, hogy nekem mennyire fáj. 2 éves a fiam, azt hittem sose akarok másikat, de most várom a kistesót, tudom hogy túl kell essek rajta, más úgyse csinálja meg helyettem, de utána lesz egy újabb csodálatos bébim!:) Fel a fejjel!
Én gátmetszés nélkül szültem és nem repedtem be sehol. Orvostól is sok függ... szerintem.
Szia! Én is nagyon parázok, ráadásul két barátnõmnél is bent voltam a szülésen, minden részletet tudok... De azóta mindkettõ szült még, szóval nem lehet olyan borzasztó, ahogy vinnyogtak :-))). Én azzal vigasztalom magam, hogy ha eljön a nagy nap akkor minden egyes fájás közelebb hoz a baámhoz, hogy végre a karjaimban tarthassam és láthassam végre a kis pifikáját...
Szia! Ne félj, fáj, de túl fogod élni! A gátmetszést nem kötelezõ csinálni, de anélkül lehet hogy repedsz. Az meg egyáltalán nem fáj, fájás közben vágnak és szinte megkönnyebbülsz. Sok sikert és hidd el nem lesz olyan vészes!
Ne félj. Ez a legszebb fájdalom a világon. De nem is biztos hogy neked annyira gáz lesz.Ez alkat függõ.Van akinek nincs fájdalom küszöbe és van aki sok mindent ki bír. Ami a vágást illeti elsõsorban a baba érdekében teszik.
Honnan veszitek, hogy a kérdezõ terhes?:)
A gátmetszésrõl a doki dönt ha kell, vágni fog, de azt nem fogod érezni. Nekem utána sem fájt, semmi gondom nem volt vele. A szülés nem fájt, feszített, de ezt nem a fájdalom szóval írnám le. Ha ennyi egy szülés, bármikor vállalom megint:.-) Ne félj tõle, várd, akard, és nem lesz vészes:-)
Nem kötelezõ! Választhatsz olyan orvost, aki nem alkalmazza rutinszerûen. Ugyanis ez nem attól függ, h szükség van-e rá, hanem hogy mi a szokás egyes szülészeteken... Egy felkészült orvos el tudja kerülni.
Nem vészes a vágás, amikor vágnak, egyáltalán nem érezni, a varrág elég rossz, de ki lehet bírni. utána én másnap már ráültem. Ajánlom rá az aloe first-öt. Nekem is az a véleményem, hogy ha meg szakadsz, mert nem vágtak, az sokkal rosszabb. Úgyis csak akkor vágnak, ha muszály. A szülés nekem fájt nagyon, de van, akinek könnyen megy. De mégis jobb, ha felkészülsz a rosszabbra, és legfeljebb meglepetés ér, minthogy a könnyûre, és ott ér a csalódás.
A kérdező hozzászólása: Terhes vagyok és már a 31.hétbe járok:) Ugyhogy már nincs sok idõm és fel xeretnék készülni pár dologra...köszönöm a válszokat..Sokat segítettetek!

Tényleg annyira de annyira fáj a szülés?

Nagyon félek a szülést?l, próbálok lelkileg felkészülni, de úgy érzem nem tudok. Nem tudom milyen lesz, nem tudom pontosan mit?l félek.Még a menstruációs görcsöket is nagyon nehezen bírtam.38 hetes kismama

Legjobb válasz: Talán segít, ha nem magadat látod a szülésben, hanem a babádat. Ne magaddal, vele foglalkozz, és azon igyekezz hogy neki könnyítsd meg a dolgát. Ez hihetetlenül sokat segít neked is, akár hiszed akár nem. És még vaami: nem véletlenül mondja a nõk nagy része, hogy élete legcsodálatosabb élménye. Akkor annyira rossz mégsem lehet, nem? :) fel a fejjel, és várd a pillanatot boldogan!!!

Talán segít, ha nem magadat látod a szülésben, hanem a babádat. Ne magaddal, vele foglalkozz, és azon igyekezz hogy neki könnyítsd meg a dolgát. Ez hihetetlenül sokat segít neked is, akár hiszed akár nem. És még vaami: nem véletlenül mondja a nõk nagy része, hogy élete legcsodálatosabb élménye. Akkor annyira rossz mégsem lehet, nem? :) fel a fejjel, és várd a pillanatot boldogan!!!
Szerintem sokan írnák ezt neked, amit én , hogy ha minden lezajlik körülöttetek akkor jössz rá , a stresszel mennyi energiát vontál el magadtól.A sógornõm is fájdalmasan görcsölõs menstruációkat élt át a szülése elött és 3 óra alatt mégis megszülte a kislányát.Mikor másnap meglátogattam azt mondta, ha lett volna ereje akkor mégegyet megszült volna.Ha nem a fájdalom dominál az érzéseid között hanem ahogy az elõzõ is írta a gyereked iránt érzett kiváncsiság, szeretet, törõdés akkor sokkal könnyebb a szülés.El kell hitetni az agyaddal amit a szíved érez ha ránézel a pocakodra és akkor sokkal gyorsabban telik az idõ is és pikk pakk a kezedbe foghatod a bébydet. Meglátod milyen büszke leszel magadra, hogy ezt is meg tudtad csinálni! kellõ önbizalmat és erõt kíván egy 32 hetes kismama :-)
Szia, Hogyha tényleg ennyire rettengsz akkor beszéld meg a dokiddal, hogy ADÁt kérsz/epidurális érzéstelenítõt/.Így is érzel némi fájdalmat a végén mert akkor már adagolják, de talán a lelkedre jobban hat, mert sokszor a nõk csak bebeszélik maguknak a rettegést.Inkább ez, minthogy szorongva hozd világra a picit. :o) Könnyû szülést kívánok
Szia! Ha annyira fájna akkor nem élnének emberek a földön. A természetnek ez is egy csodája, hogy amikor megszületik a kicsi és a hasadra teszik, elfelejted, hogy mennyire fájt elõtte. Legalábbis én így voltam az elsõ szülésemnél. Legyen az eszedbe, hogy azok a görcsök a kisbabád megszületésében segítenek, és nemsokára a kezedben tarthatod. Ez mindennél többet ér. 28 hetes kismama
A szülési fájdalom, az egyetlen fájdalom, aminek értelme van az életben :) Fáj, de ha nem arra figyelsz, annyira el lehet nyomni. Mi sokat nevettünk a párommal bent, igaz szerintem nagyon sokat segített, hogy nagyon nagy bizalommal mentem szülni (jó volt a szülésznõm, és a kórház) és semmi félsz nem volt bennem, így könnyebben tudtam lazítani. Bízz magadban és a babádban, és a téged körülvevõ dokikban, szülésznõkben. A legszebb nap lesz az életedben, mely minden nap eszedbe fog jutni :) Azóta is minden nap visszaemlékszem rá, és nem a fájdalom jut eszembe :) Szép szülést!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a megnyugtató válaszokat!Tényleg hihetetlenül aranyosak vagytok!!!És valóban megnyugtattatok!!Köszönöm Mindenkinek!!!
Hát fáj... De nem annyira, hogy ne lehetne kibírni. Az benne az érdekes, hogy amikor éppen fáj, akkor az tényleg fáj, de miután megvan a baba, nem is emlékszel már rá. Komolyan. Én emlékszem rá, hogy szenvedtem össze-vissza, de már nem tudok rá visszaemlékezni, hogy pontosan mit is éreztem. Nagyon sokat segít, hogy jól lélegezz, mert egy elrontott levegõvétel még kellemetlenebbé teheti a dolgokat. Viszont annyit elárulok, hogy ehhez nem kell semmiféle torna meg tanfolyam, ez teljesen ösztönös, csak figyeld magadat, hogy mit érzel, mi az, amit jónak gondolsz.
Próbálj valamiképp ellazulni, megnyugodni, mert ha félsz, akkor az kihathat a szülés lefolyására... nekem a légzés segített, illetve az, hogy végig beszéltem a babámhoz, magamban; minden fájás alatt elképzeltem, hogy egyre jobban nyílik meg számára az út, próbáltam tudatosan engedni õt kifelé. Hogy mennyire fáj... nekem nagyon rossz a fájdalomtûrõ képességem, de már hármat szültem. Mindig, amikor épp úgy éreztem, ez már tényleg gáz, akkor jöttek a tolófájások, és miközben nyomtam, az már nem fájt. Próbálj ne a fájdalomra gondolni, hanem az eredményére.
Micsoda válaszok, hihetetlen, mennyire jófejek vannak itt :) Nem én vagyok a kérdezõ, de jó a kérdés, én is kicsit aggódom a szülés elõtt, de ez teljesen normális dolog. Ezektõl a válaszoktól nyugtatóbbat és kedvesebbet nem túl gyakran kap az ember :) Köszönjük:) Egy szintén szülés elõtt álló kismama

Fáj annyira a szülés mint amikor tágito van benned (abortusznál)? Vagy kb ugyan olyan?

nekem nagyon fátj bögtem a fájdalomtol a tágito annyira nyomott...

Legjobb válasz: Nem volt abortuszom, de mûtéteim igen. A szülés sokkal jobban fáj testileg, de lelkileg aligha!!!

Nem volt abortuszom, de mûtéteim igen. A szülés sokkal jobban fáj testileg, de lelkileg aligha!!!
Nekem is volt üres petezsák miatt abortuszom.A lamináriát mikor felrakták üvöltöttem, utána pedig mintha csak menstruációs görcseim lettek volna.A szülés vajúdás része ennél jobban fájt, de mikor jöttek a tolók nekem az már megváltás volt.Valahogy nem fájt annyira a fájás és tudtam, hogy mindjárt vége.
Nekem a tágitó ezerszer jobban fájt mint a szülés. Amikor feltették a tágitót mentem a nõvérekhez h pisilni kell és segitsenek elmenni. Nem mehettem. A szülés az nekem nem fájt annyira mondjuk nekem alacsony a fádalom küszöböm...
nekem nem abortuszom volt hanem elhalt terhességem és az üres petezsákot vették ki...nekem is tettek tágítót és eléggé fájt a hasam egy picit hozzá értem és már fáj..de a szülés annál jobban fáj:) szerintem...még nem szültem.
hát szerintem attól sokkal jobban fáj...
Nekem volt mindkettõben részem. Elhalt terhesség miatti abortusz a 10. héten. Nem fájt annyira, sõt... lelkileg nagyon-nagyon!!! Testileg nem igazán "hatott meg". A szülés.. na az kegyetlen volt.. :) Pedig rövid ideig vajúdtam (kb. 3 órát)... de a vége.. Na az semmihez sem hasonlítható. :)
Sokkal jobban fáj a szülésnél, de nem hiába.. az eredménye egy gyermek. :)
Nekem a laminária nem fájt, bár nagyon sok ismerõsöm azt mesélte, h sírva fakadt tõle. A szülést meg sem közelíti fájdalomban, a szülés sokkal-sokkal jobban fáj, bár én rosszabbra számítottam.

Meri valaki azt állítani, hogy nem is annyira fáj a szülés?

Mindenhol azt olvasom, hogy milyen rettenetesen fáj a szülés. hogy azt el sem lehet képzelni, hogy nem gondolták volna, hogy ennyire fáj, hogy alig lehet kibírni...

Legjobb válasz: én 13 órát vajúdtam ágyhoz kötve, és elhúzódott a kitolási szak, vákum is lett a vége, a babám arccal felfelé született, 4-es apgarral. DE én is már másnap azt mondtam, hogy fogok még újra szülni. a fájdalmat ki lehet bírni, igen, a beöntés meg ezek a kellemetlen velejárók engem is jobban zavartak. meg az, hogy nem tudtam negyed órán keresztül, mi van a babámmal. lehet nem is volt annyi, csak 10 perc. nekem 2 évnek tûnt. ez sokkal jobban fájt. noj

Szerencsés vagy azt gondolom és ennek örülj, illetve becsüld meg, hogy az elsõ ilyen jól sikerült ^^ Én azért azt nem mondanám, hogy olyan jó érzés volt nekem, nemigen tágultam, tömték belém az oxit, 12 óra múlva kijelentették, hogy császár(megjegyzem hamarabb is lehetett volna hiszen faros volt és téraránytalanságunk volt ^^) Én úgy éltem meg a vajúdást mint egy 10000x erõsebb menstruációt.Fájt és fostam, ami együtt igen kellemetlen volt, fõleg, hogy a párom is ott volt velem , viszont õ volt az aki segített át is vészelni.Jó volt, hogy ott ügyetlenkedett körülöttem, hogy megcsókolt, ahogy magához ölelt egy egy összehúzódást közben, ahogy hagyta, hogy sz@rrá szorítsam a kezét...^^ Így visszagondolva, bensõséges volt az egész és nemigen rossz ^^
én 13 órát vajúdtam ágyhoz kötve, és elhúzódott a kitolási szak, vákum is lett a vége, a babám arccal felfelé született, 4-es apgarral. DE én is már másnap azt mondtam, hogy fogok még újra szülni. a fájdalmat ki lehet bírni, igen, a beöntés meg ezek a kellemetlen velejárók engem is jobban zavartak. meg az, hogy nem tudtam negyed órán keresztül, mi van a babámmal. lehet nem is volt annyi, csak 10 perc. nekem 2 évnek tûnt. ez sokkal jobban fájt. noj
Nekem borzalmas volt, majdnem ott maradtunk a szülõágyon a gyerekkel együtt. Soha többé nem szülnék. De ezt az egyet imádom. És hálát adok Istennek, hogy nem haltunk meg mind a ketten. Ez nem vicc, amit leírtam!!!!
jó, lepontozhattok. :) nem 100%-osan értek egyet az elsõ hozzászólással, és a stílusa is kritikán aluli, de egyeseket ez a kérdés tényleg bánthat. bármennyire hihetetlen. lehet, hogy pont õt, aki elsõnek válaszolt? noj
én csak a kérdést nem értem...azt szeretnéd tudni, h van-e vki más is, aki veled egyetemben úgy gondolja, h a szülés nem fáj? sorstársakat keresel? vagy csak arra sok-sok ellenreakcióra vagy kiváncsi?
Én többször szültem, pont 6 hete a 3 gyermekemet. Minden szülés más szerintem és teljesen minden vékony vagy vagy széles csípõjû. Én arra emlékszem a hasamra tették a picit és minden bajom elmúlt és csodásan éreztem magam. Az utolsó hetek szenvedései után, álmatlanság, fájó hát, állandó pisilés, dagadó láb (sorolhatnám) után az a pár óra szülés már gyerekjáték és utána az öröm leírhatatlan. Ne azon gondolkodj fájni fog e, hanem arra gondolj mekkora öröm lesz mikor a kezedbe foghatod.
Az elsõ válaszoló nem is értem miért válaszolt. Ne hogy már megengedhesse valaki magának ezt a stílust. Én 8 órát vajúdtam, 4540 grammos lett a kisfiam, vágtak is, és persze nem volt kellemes. DE! Én ki merem jelenteni, hogy nem volt szörnyû. Ki lehet bírni. És hozzáállás kérdése is a dolog. Én csak azt vártam, hogy végre a karomban tarthassam. És hogy sírjon :) Zene volt füleimnek. Az hogy beöntés meg minden? Kit érdekelt? A dokiknak és a szülésznõknek ez a dolguk.Amikor ezt a pályát választották, tudták mit vállalnak be. Nem ezen kell parázni. És nem képzelem magam királynak, meg semminek, de boldogan kibírtam. És annyira nem is fáj. 1 hónap múlva jön a tesó. Majd megírom hogy fájt-e. :) De nem fog annyira :D Ja, és EDA nincs a kórházban nálunk, de ha lenne sem kellene.
viszont az elsõ hozzászólóval is egyetértek. :) noj
Hasonklóképp érzek, mint Te. Azt nem állítom, hogy nem fájt iszonyatosan, hiszemn 3 óra alatt tágultam ki nulláról. Viszont 3.5 óra alatt lett meg a baba, elsõ fájástól. Miközben varrtak, már azon agyaltam a dokinak, hogy alig várom a mûsodikat, ez csodálatos.. Nálunk a családban mindenki gyorsan szül, ez gentika. De a fájdalmat is jól kezelem, ez is nagyon fontos szerintem, hogy elfogadjuk és "barátnak" tekintsük, ne valami rossznak. Irtóra fáj, de ez a legédesebb fájdalom, amit valaha átéltem.
Neked ilyen volt. Király. Örülj neki. Másnak is lehet ilyen. Tök jó. Attól még mindenkinek nem ilyen. Most tulajdonképpen minek jöttél ide? Hogy számonkérd hogy mit képzelnek azok akiknek fájt a szülés? Szüléstörténetet a babafórumokon kell írni. Szültél egy gyereket még nem vagy mindjárt a király aki mindent tud! Soha nem fogsz más bõrébe bújni aki esetleg teljesen máshogy éli meg a dolgot esetleg a szülése sem olyan egyszerû mint neked!
Szerencsés vagy. Én 1. gyerekkel oxitocinnal szültem másfél óra alatt. Mindenki állította, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen gyors volt. Aha, az utolsó fél órában már nem is voltam magamnál. A gyerek 4, 2 kg volt, és 1, 5 óra alatt kijött, totál szétszakadtam. 1, 5 órát varrtak, 2 napig nem tudtam felkelni, egyszer megpróbáltam, úgy mostak fel. Utána 9 hétig véreztem. Bocsika, én állítom, hogy borzalmas élmény volt. Persze megéri a gyerek miatt, most várom a másodikat. De tényleg nem kéne ilyen provokatív kérdéseket feltenni. A másik, amire ugrok, az a minden az agyban dõl el duma, és hogy egyeseknek azért nem fájt, mert annyira várták a gyereket. Nekem fájt, akkor én rossz anya vagyok? Szerintem ne kérdezgess ilyeneket, inkább hagyd meg a lehetõséget azoknak, akiknek tényleg problémájuk van.
Szia! Én négy gyereket szültem meg, nekem azon kívül, hogy minden szülésem egyre rövidebb idõ alatt zajlott le, ( 17, 11, 8, 4 óra) szóval azon kívül nem volt semmi különbség köztük, mind ugyanolyan fájdalmas és csodálatos volt. Remélem Neked is 2 hét múlva ugyanolyan fantasztikus lesz, mint az elsõ. Erre minden esélyed meg is van, mert általában az elsõt a legnehezebb megszülni, és Neked már az is könnyen ment. Nagyon sokat számít, hogy nem szörnyû emlékként gondolsz az elsõre, és nem parázod végig a kilenc hónapot. Örülj neki!!! Minden jót Nektek!
nos, én merem. akármilyen hihetetlen. a magzatvíz elfolyása 5 percesekkel indítottam, ú, h elõtte nem voltak semmilyen fájásaim, még jóslók sem. 6 óra elteltével meglett a kislányom, és minden fájdalomcsillapítás nélkül szültem, vajúdtam. mégsem mondom azt, hogy borzasztóan fájt. fájt, fájt, de nem annyira. nekem legalábbis.. pedig én aztán még hánytam is a fájdalomtól.

Ha tényleg annyira pokolian fáj a szülés akkor miért nem kérnek epidurális fájdalomcsillapítást?

Minden nő mondja hogy eszméletlenül fáj a szülés..Minek szenvedni?Nem a 19.században élünk, mostmár van lehetőség a fájdalommentes szülésre.Engem is így szült az anyukám, és semmi bajom nincsen..nem attól lesznek jobb anyák hogy szenvednek..

Legjobb válasz: Kezdjük azzal, hogy bizonyos fokig ki kell tágulni, hogy az epidurált beadhassák, az nem úgy van, hogy az elsõ fájásnál már szúrják is be. Én kértem volna, de olyan pikk pakk kitágultam, hogy már nem volt értelme beadni. De bizony tényleg pokolian fáj, ezt azért ne vonjuk kétségbe.

Kezdjük azzal, hogy bizonyos fokig ki kell tágulni, hogy az epidurált beadhassák, az nem úgy van, hogy az elsõ fájásnál már szúrják is be. Én kértem volna, de olyan pikk pakk kitágultam, hogy már nem volt értelme beadni. De bizony tényleg pokolian fáj, ezt azért ne vonjuk kétségbe.
Barátnõm a fogorvosnál sem kér fájdalomcsillapítót, mert jobban fél a tûtõl, mint a fájdalomtól. Egy lány, akivel egy szobában voltam, azt mesélte, azért nem kért mégsem epidurált, mert azt hitte még jobban fog fájni és majd akkor kéri, de addigra meg megszületett a gyerek. Én úgy voltam vele, hogy tuti már a portástól fogom kérni :) (de császár lett). Nem vagyunk egyformák.
Több oka lehet: - fél a mellékhatásoktól - valamiért nem kaphat (nincs olyan orvos aki beadja, már nem lenne értelme stb) - el akarja mondani magáról hogy õ jól szült, hogy õ igazi anya - azt hiszi nincs rá szüksége, amikor meg mégis kérne már késõ - nekem egy ismerõsöm kapott az elsõnél de nem hatott, ezért a második és harmadik szülésénél nem kért Meg még egy tucat oka lehet.
bár még nem szültem, van még egy-két hónapom, de már most nem a szüléstõl rettegek, hanem attól, hogy császár lesz, vagy akármi, és tût szúrnak belém. Õrültes tûfóbiám van, tényleg szégyen, de sírni tudnék, ha közelítenek felém. Mondom ezt úgy, hogy nem kevés injekciót kaptam életemben - sõt, és véradásra is jártam, hogy sokkolódjak. De nem ment :) )) Nem, nem ettõl lesz valaki jobb, vagy rosszabb anya szerintem sem.
Nekem eszembe sem jutott az igazat megvallva.Kibírhatónak éreztem, amire pedig elfogyott minden erõm, és már könyörögtem valamiért, toltak a mûtõbe, mert császározni kellett...Ha kipihenem magam szülés elõtt és haladt volna a maga útján, akkor valószínûleg nem jutok el ebbe a fázisba(bár ugye nem tudom, h milyen a kitolás, hisz az kimaradt az életembõl eddig..)
Mert nem vagyunk egyformák. Van aki kér, van aki nem, van aki nem kaphat valamiért. Én pl kétszer akartam kérni, mindkétszer úgy alakult, hogy már nem kaphattam ezért vagy azért. Attól még baromira fáj, hogy nem teszem hozzá, hogy nem kaphattam edát, ettõl nem vagyok jobb anya, ez igaz, de nem írja ki senki a hátára.
Egyetértek a kérdezõvel, az anyaságnak semmi köze a fájdalomhoz. A szülés nem egy emberfeletti magasságos dolog. Az egy gyermek világra hozatala ami fáj. Attól senki nem lesz teljesebb és jobb anya hogy természetesen szül. Szerintem a nõk túl sokat látnak bele a szülésbe. Például én videóra sem venném soha, nemhogy vissza nézzem. Ettõl nem hiszem hogy rossz anya leszek. És hány anya szült már természetesen, aki utána eldobta a gyerekét? Vagy megölte? ETTÕL FÜGGETLENÜL mindenkinek szíve joga eldönteni hogyan szül, de nem szeretem amikor a természetesen szülõk felsõbbrendûnek érzik magukat.
Én nem szeretem a mesterséges dolgokat. Fájni fog. Had fájjon. Én így gondolom. Meg akarom élni a fájdalmat, mert még teljesebbnek fogom érezni az élményt, és nem utolsó sorban rendesen fogom érezni mi történik velünk. Aki nem bírja, kérje, de nekem nem kell semmi. Sem ez, sem más. Csak ha életveszély van, akkor egy orvos és mûtõ. Mást nem kérek.
Azért mert az epidurális érzéstelenítés a gerincbe történik és elég egy hajszálnyival arrébb nyomni a tüt és már is meg van a baj. Akár lebénulás is lehet belöle. A másik pedig, hogy ha a természet úgy akarta volna akkor fájdalom mentesre csinálta volna a szülést, de nem arra csinálta, valószínü mindennek meg van az oka miért. Amúgy a szülészetek sem rajonganak érte, habár lehet kérni, de nem nyomják beléd egyböl.
Köszönöm a lepontozásokat! Bocsássatok meg, hogy nem kértem fájdalomcsillapítàst. Biztos hasznosabb lenne a valaszom, ha kértem volna EDA- t. Így, hogy nem kértem semmit, szarabb lett számotokra a világ?
Nálunk nem lehetett semmit kérni, se gázt, se epidurálist. Úgy látszik a mi városunk kórháza leragadt a 19. századnál. Azt mondták még a közeli megyeszékhelyen is csak gáz van, de amúgy sem szívesen adnák, mert amit az anya kap azt kapja a baba is, ezért nem kérhettem, kaphattam.
A kérdező hozzászólása: En nem pontoztam le ugyan senkit
Sokan azért nem kérnek, mert téves információkkal van tele a fejük az EDÁ-val kapcsolatban. A spinálist szúrják necces helyre, az EDA-t az epidurális térbe, ahol elég nehéz eltrafálni bármit is: http://babafalva.hu/kismama-lexikon/epiduralis-erzestelenite.. Sõt, fel is lehet utána kelni, nem jár fejfájással, van sétáló EDA is...
Nem akartam fájdalom csillapítást, nagyon fájt de a szülés után a második napon már egyáltalán nem tudtam felidézni a fájdalom mértékét, csak el tudom mondani, hogy nagyon fájt. Az emlékezetem, a tudatom mindent kitörölt. Engem nem érdekel, hogy más kér érzéstelenítést, én nem akartam és ez az én döntésem. Nem kell senkit elítélni semmi miatt...
Én a terhességem során akartam kérni, aztán kiderült, hogy nálunk nincs rá lehetõség. Ettõl függetlenül a másodikat is ugyanitt szûltem. Nem egy fáklyás menet a szülés, de valóban úgy van, hogy akkor piszkosúl fáj, de utána a fájás mértékét már nem tudod felidézni. Legalábbis nálam. Ha esetleg lesz egy harmadik, ott is maradok a már általam tapasztalt teljesen természetes szüléshez.
Nekem nem volt rá szukségem. Én nem mondom azt, hogy eszméletlenul fáj a szulés.Én viszonylag gyorsan tágultam.3 ora alatt megszuletett a kislányom.Ha tovább tartott volna sem hiszem, hogy kértem volna, mert nem fájt annyira, hogy megszúrassam magam.Kivéve, ha nagyon fáradt vagyok és annyira lassan tágulok, hogy 2 napba is beletelik, de szerencsére nem így volt. Szerencsés alkat vagyok az orvosom szerint.:)
:) én elõre jeleztem az orvosomnak és a szülésznõmnek, hogy fogok kérni. aztán meg... 3 perceseknél (mikor sms-eztem, telóztam, trécseltem a szülõszobán) rákérdeztem, ennyire fog-e fájni, mondták kicsit rosszabb, de gyorsan túl leszek rajta, vidáman mondtam, hogy akkor nem köll az EDA... és nem is volt vészes a szülés. hozzá teszem, mondták, h elsõ gyereknél ritka az ilyen gyors, könnyû szülés. szerintem a helyzet hozza, ha szenvedtem volna, akkor kértem volna, a gyereknek nem árt, a szövõdmény max. 3 napos fejfájás, de ez se a jellemzõ...
Az elsõnél fel sem merült bennem, hogy kérjek, gondoltam, nagyon jól bírom a fájdalmat. Ebben tévedtem. Iszonyatosan fájt, de mivel elég makacs vagyok tartottam magam az eredeti álláspontomhoz és inkább császárért könyörögtem (nem az lett). A másodiknál már tudatosan készültem, hogy kérek majd, de végül mire arra a pontra jutottam, hogy kérjek onnantól kezdve a 3. fájás már toló fájás volt, így esélyem se volt kérni
A gáz sem használ mindenkinek, van aki azt mondja, hogy elkábult tõle, rosszul lett, mintha elájult volna. Én injekciót kaptam (Bp, István), hogy mi a fenét raktak bele nem tudom, de olyan szinten kába lettem tõle 2 fáját között, a fájást meg ugyan úgy éreztem, hogy a köv.babánál biztos nem kérnék. Aki írta, hogy kifáradt a végére és császár lett: off: a Bezzeganyán van egy post, egy Svédországban szült nõ férje írta, hogy milyen volt az ottani szülés. Ott az anyákat a szülés elõtt nyugtatózzák (nem tudom mi a helyes orvosi szó!!), hogy tudjon még aludni és pihenni. A hozzászólók olyan szinten támadták ezt az eljárást, pedig kb egy sem orvos, szülésznõ, plusz nem hiszem, hogy Mo bármilyen területen is taníthatná Svédo.ot, fõleg nem a szülészet terén.
Ja és 24 órát vajúdtam, ebbõl csak 2 és fél órán át szívtam a gázt, a többi natúrba ment!! És nem érzem ettõl sem rosszabb-sem jobb anyának!
Addigra, mire a tényleg pokoli fájások jönnek, már kikapcsolják az eda-t.
Már megint egy még nem szült nõ magyaráz a szülés nehézségérõl? Marha jó! Kezdjük ott, hogy nem minden kórházban adnak EDÁT. Aztán meg hogy még nem adnak, mert korai, aztán meg már nem adnak, mert késõ. Akkor ott van a sok eset, ahol adnak, de nem hat. Kicsit tájékozódj mielõtt baromságokat kérdezel.
Mi kórházunkban nincs rá lehetõség.
Én kértem Eda-t, nem kaptam. Nem volt olyan orvos, aki be tudta volna adni. Marha ideges lettem ettõl, kb. 30 percig szidtam a rendszert, káromkodtam mint egy kocsis, fájdalomra nem is emlékszem, csak arra, hogy marha pipa vagyok. Akkor már 14 órája vajúdtam, rendszeres fájásokkal. A dokim nevetett rajtam, majd szólt, hogy szerinte a következõ fájás már toló lesz. Így is volt.
Én kétszer szültem, és eszembe sem jutott kérni, azért mert az egy plussz kockázatintényezõ. A fájdalomnak megvan a maga pozitív hatása a szülés folyamán. Attól nem vagyok jobb anya, hogy szenvedtem, de amikor gyereket vállaltam, akkor tudtam, hogy áldozatokat kell érte hoznom, és a szülési fájdalmat is belekalkuláltam. Mellesleg kicsit ellenséges a hangnemed, mintha zavarna, hogy valaki el meri viselni a szülési fájdalmakat.
A kérdező hozzászólása: Nem szántam ellenségesnek, bocsánat:)
Azért ne szóljuk már így a kérdezõt. Majd fog szülni egyszer, persze, hogy érdekli a dolog. Egyébként sok országban nagyobb rutinnal alkalmazzák, csak épp Mo-n 1) spórolni akarnak az EDA-val (persze az oxitocinnal nem...) 2)nincs elég orvos, aki beadja, 3)a szülészeknek nincs kedvük hívogatni az anesztest, meg várni fél órával többet a babára (állítólag valamennyire lassítja a szülést az EDA). Ezek miatt az a magyar szülészorvosi gyakorlat, hogy mindenkit leakarnak beszélni, ijesztgetnek (tudom én is, hogy komoly beavatkozás, de azzal, hogy totál beijesztik a szülõ nõt, nem korrektek), és a szüléskor az van, hogy "várni kell míg x ujjnyira...", kimegy az orvos, majd amikor egyszer visszajön, akkor "már x ujjnyira nyitott, már nem lehet". Én is így jártam...Külföldön szülöm a következõt babát, itt teljesen elérhetõ az EDA, elvileg nagyon szeretném, de gyakorlatilag én is tartok tõle.
Én gázt szívtam..kellett EDA a francnak!!Nekem a gáz is nagyon bejött..jó, éreztem azért a fájásokat, de szerintem teljes fájdalomcsillapítás nem létezik szülésnél, mert azért szerintem az EDA mellett is lehet érezni a fájásokat..akkor meg mi a francnak szúrkáltattam volna össze a gerincemet, ha a gáz is van olyan jó?!Egyébként én sosem kérném, mert nagyon félek tõle, jobban mint a szüléstõl..az én gerincemnél ne babráljon senki sem, mert elég egy rossz mozdulat, és ki tudja mi lenne a következménye(pl:bénulás). Úgyhogy nekem bejött a gáz..a kitolásnál már nem szívhattam a gázt, megtiltották, na és..fájt, mert szerintem a kitolás a legfájdalmasabb, de túléltem, még itt vagyok..mindent ki lehet bírni, ha az embernek van önkontrollja és nem kényeskedik!!Kb 5 nyomás alatt megszületett a 3300g-os és 55 centis kisfiam.
Mert nem volt pokoli...illetve az volt, de azt éreztem, amit már leírt valaki, hogy fel sem tudtam idézni, csak mondtam, hogy fájt. Hmmm...máskülönben nem vállaltam volna másodikat:) )) gázt kaptam mindkétszer, de szerencsés alakt vagyok, magas fájdalomküszöbbel. A lepontozások számomra felfoghatatlanok-miért baj, ha valaki másképp éli meg/át? Ugyan...
10-es skálán úgy 4556626555 a fájdalom mértéke. Nem túlzok.
a szülés fájdalmát egy olyannak, aki nem szült felesleges mondani mert el sem tudja képzelni azt a fájdalmat mert tényleg hatalmas fájdalom, de van értelme...
Attól függ, mihez viszonyítod.
Fáj. Mennyire? Nagyon. De tudod, hogy van értelme. 6 órát vajúdtam oxytocinnal (ami még inkább felerõsíti a fájásokat), egészen a kitolási szakaszig, üvöltöttem, szenvedtem, de kibírtam, mert tudtam, hogy baba lesz a vége... Aztán kiderült, hogy nem tudom megszülni spontán, császározni kell. Na, az az utolsó három-négy-öt fájás, amíg benyomták a spinálist, az maga a pokol volt. Mert azokról már tudtam, hogy semmi értelme nincs a fájásoknak, nem fog kijönni így a baba. Szóval azt tudom mondani, hogy amíg összekötöd fejben azzal, hogy a baba miatt csinálod, akkor elviselhetõ a fájdalom.
Hát nem tudom, nekem az a bizonyos görcsöm volt olyan, hogy totál bizonytalan, nem tudtam meddig tart vagy most egyáltalán miért fáj, ha eddig így nem szokott. Szüléssel úgy voltam vele, hogy bemegyek és holnapra tuti meglesz :D de még aznap megvolt. Meg ahogy így visszaemlékszem nekem nem is teltek olyan lassan az órák. Pedig apuka sem volt ott. Egy barátnõm kísért el, de a szülést már õ sem nézte végig (én magam kértem rá). A szülésznõ nagyon kedves volt, teljesen el tudtuk poénkodni az egészet, meg végig arról kérdezõsködött, hogy honnan jöttem (Olaszországban élünk), és mikor mondtam, hogy magyar vagyok akkor az nagyon tetszett neki :D örültem , hogy Magyarországról beszélgethetek vkivel, így teljesen elment az idõ. Az orvos is nagyon jó fej volt, így lényegében nekem egy pozitív élmény mind a vajúdás mind a szülés.
Az a legrosszabb, hogy nem lehet tudni, hogy ez az iszonyú fájdalom, ami a végén összefüggõ, pontosan meddig is tart. Mert, ha tudná az anyuka, hogy 5 óra és meglesz a baba, akkor úgy tervezi. De fáj-fáj és vagy megszüli pár órán belül vagy nem. Vagy sikerül komplikáció mentesen vagy nem és mehet a mûtõbe. Szóval nagyon sok a bizonytalan tényezõ és ilyenkor az idõ nagyon lassan telik.
én is egy nagyon erõs mensi görcshöz tudnám hasonlitani.
6-os vagyok! Nekem általában nem szoktak nagyon erõs görcseim lenni, ha megvan. Azonban 1x 1x elõfordult, viszont akkor annyira, hogy szenvedtem szó szerint. Volt, hogy 7 azaz 7 Nospat vettem be és egyáltalán semennyit sem használt. Akkor volt az, hogy bekaptam egy altatót, mert még ez tûnt a legjobb megoldásnak. Ilyen csak 1x volt és még egyszer írom úgy, hogy alapból magas a fájdalomtûrési küszöböm. Hogy õszinte legyek, az a görcs akkor fájt majdnem annyira, mint a szülés. A szülés rosszabb volt, azért az egy eléggé összetett fájdalom, de mégis azt tudom mondani, hogy inkább vállalok még 20 szülést, mint még egyszer az a görcs....
Én is elsõ babámat várom, és én is azon agyalok amióta terhes vagyok, hogy vajon mennyire fog fájni a szülés.Nekem nagyon erõs görcseim voltak menzeszkor 13-17 éves koromig..olyan erõsek, hogy már a falat kapartam.Sem állni, sem feküdni, sem ülni nem tudtam, csak szenvedtem.Kb ilyen fájdalmas a szülés is, vagy még ettõl is fájdalmasabb??
Nekem nagy a fájdalomtûrõ küszöböm, és így is azt tudom mondani, hogy igen, fáj. Mikor el kezdtem vajúdni az nekem olyan érzés volt, mint valami bitang erõs menstruációs görcs. Viszont én végig tudtam csinálni érzéstelenítõ nélkül, valahogy az a nagy tû nem volt szimpatikus, meg nekem kibírható fájdalom volt :) és a vicces, hogy nem is izgultam miatta, vártam inkább, hogy kezembe foghassam végre a lányom. Szerintem ez egy olyan fájdalom, ami egyszerre párosul szenvedéssel és boldogsággal.
A szülés szó több dolgot tartalmaz. A vajúdás eleje nem fáj a vége fáj. És az se fáj mikor megszúrnak(Ha kapsz valamit). De mikor vége a kitolásnak kijött a baba akkor az csodás érzés. Én elmosolyodtam. Anyum is mesélte hogy így lesz. És nem azért mosolyodtam el mert vége volt a fájdalomnak. Hanem hogy végig csináltam hogy megszületett a fiam.
Mindenkinek más, nincs két egyforma, így meghatározni sem lehet.
Nekem abszolút az elviselhetõ kategóriába sorolható volt, viszont a boldogság akkora, hogy a fájdalom a nyomába nem ér! Megéri, nagyon megéri, csodálatos!

Miért irjátok, hogy pokolian fáj a császár? A természetes szülés nem fáj annyira?

Legjobb válasz: Oh,de hogy nem ,sõõõt még jobban. csak ahogy megszületik a pici,minden fájdalom elmúlik. a császárnál meg akkor kezdõdik a neheze!

Oh, de hogy nem , sõõõt még jobban. csak ahogy megszületik a pici, minden fájdalom elmúlik. a császárnál meg akkor kezdõdik a neheze!
konkrétan szülni nemtudom milyen, a vajúdás az pokoli.a császár megváltás volt.a 2.nap volt nehéz nekem, de hamar felépültem.ez totál emberfüggõ.
A nõvérem 2 gyereket szült simán, én egyet vajúdás nélkül császárral.Õ a szülés után már a szobatársainak segített, én meg a 6 hetes vizsgálatra is nyomiként mentem.
Akkor én vagyok a hiperérzékeny. Szoktam itt is írni, hogy pokoli fájdalom a szülés utáni 3 nap és ezt tartom is. Míg élek nem felejtem el... Velem van a baj? 7 hós kicsi fiú anyukája
a császár fáj????? én úgy emlékszem volt egy kellemetlen hátbaszuri, némi nyomogatás, lötyögtetés, hatalmas sírás (mindhármunk, mert a férjem is bent volt)aztán ennyi!!!! Ez este 9kor történt, reggel 6kor wc-n voltam. nemmondom az elsõ 3-4felkelés eléggé kellemetlen volt, de utána 11kor saját lábamon sétáltam el (1emeletet) a saját kórtermembe. Én egy ágyasban voltam, nem volt kinek segíteni, de nyugodtan csinálhattam bámit nem fájt! Nem tudom (még) milyen természetes úton szülni, de a tapasztalataim azt mondják, ha a következõ is császár lesz, akkor semmi fájdalom nem fog érni!
Én császárral szültem, nem fáj pokolian. A vajúdás volt nehéz, de maga a mûtét, és az azt követõ pár nap nem volt gond. Ha az ember nem hagyja el magát, akkor ugyanolyan gyorsan felépülhet. Annyi, h' az embernek a hasa érzékeny, nem a gátja.
Nem maga a császár fáj, hanem a felépülés. Én a varratszedésig nagyon szenvedtem, utána napról-napra kicsit mindig jobb lett. Ha belegondolsz, átvágják a hasfalat, az izmokat és a méhet. Azért ezek nehezen gyógyulnak. Nekem a vágás alatt és felett 2-2 centivel érzéketlen a hasam. Gyantázásnál jól jön!
egyáltalán nem fájdalmas a császár!! 4 hete szültem császárral és alegkelemetlenebb része a katéter felhelyezése, az elsõ2-3 felkelés meg a nevetés!! de már semmi sem fáj azóta 4 hetes kisfiú anyukája
A hasizmot nem vágják át! (vagy nagyon régen volt a mûtét).
Itt valaki azt írta , h a hasizomzat átvágása nélül császárral szûlt.Ez igy rendben van, de az nem miszerint a méhét függõlegesen vágták, ugyanis nagyon rég nem vágják a méhet függõlegesen, mert úgy nagyobb esélye van a varrat szétnyílásához az esetleges következõ terhesség és szûlés során.
A kérdező hozzászólása: Uhh hát látom elég eltérõek a válazok, persze szerintem sincs két egyforma szülés, csak a kiváncsiság hajtott, köszönöm mindenkinek a tapasztalatcserét :)
sziasztok!szerintem nincs két egyforma szülés, ahogy két egyforma nõ sincs.Mindenkinek más a fájdalom tûrõ képessége, a fizikai alkata.Mindenki máshogy képzeli el a saját gyermekének a megszületését.Persze ha hallunk egy "könnyen" lezajló szülésrõl reménykedünk hogy a miénk is olyan lesz.De mindenkinek a saját adottságaihoz képest kell felkészítenie magát a fájadalomra, mert mondjuk ki:ez így is úgy is fáj.
11.40-es vagyok. Mivel csak ez az egy császárom volt (szerencsére) nincs összehasonlítási alapom a hasizomátvágós verzióról, de én sem szenvedtem utána. A mûtét hajnalban volt, majdnem egy nap vajúdás után, és 6 óra múlva kellett felkelnem. Pár órával késõbb már én is a saját lábamon mentem a babámhoz, hogy mielõbb mellre tegyem, mert sajnos erre nem volt rögtön lehetõség. A hegem olyan szépen gyógyult, hogy a csodájára jártak az orvosok, és tényleg csak pár napig volt kicsit bonyolultabb a lefekvés-felkelés a magas kórházi ágyon. De otthon már azzal sem volt igazán gond. Összességében semmi fizikai fájdalom nem maradt bennem utána, csak a lelki, mert nagyon készültem a normál szülésre.
11:40-es? Mit tapasztaltál a mûtét során? 1 mûtéted volt? Valóban sokkal kevésbé megterhelõ?
Nem egészen értem, miért pontozták le azokat a válaszokat, ahol azt írták, hogy nem vágtak náluk hasizmot. Engem is a Misgav-Ladach módszerrel operáltak, ezt már Magyarországon is alkalmazzák nagyon régóta.
Császárral szûltem 9 évvel ezelött. Az elsõ felkelés pokoli volt.A gyermekemet allergiás kiütésekkel levitték a földszintre karanténba és nekem a 2.naptól minden szoptatásért le kellett menjek 2 nagy emeletet.A lift rázott jobb volt gyalog, sokszor a falnak támaszkodtam az üres folyósókon és azt hittem ott halok meg, szakadtam ketté a fájdalomtól.A babám nem akarta elfogadni a tápszert csak értem ordított. 3 évvel császár után is fájt a vizelés és akadozott, erölködni se tudok a wc-n azóta, mert fáj valami a beleimnél.Császár utáni években rémálmom volt attól h most visznek a mûtõbe. Szóval maga volt a pokol. Annak ellenére minden a lehetõ legnagyobb rendben van orvosilag, a hasam szépen visszahúzódott én is visszafogytam már 5 hónapra rá.A hasizmaim jól mûködnek és éreznek.De érzem a belsõ varratokat bogokat.Mintha össze lennének nõve. Van 2 féle császármetszés.Az egyiknél vágják a hasizmokat a másiknál nem, hanem széthúzzák. Akit érdekel a külömbség olvasson utána:Misgav Ladach -féle császármetszés.
Császárral szültem , miután kiszedték a varratokat (1 hét múlva) semmi bajom nem volt. Az elsõ pár felkelés volt vacak érzés, de mûtét után nap már fájdalomcsillapítót sem kértem.
18 órás vajúdás után császároztak. Nem vagyok egy magát elhagyó típus, a vajúdást is szó nélkül vészeltem át, úgy hiszem, általában magas a fájdalomküszöböm. A császár utáni napokról mégis az a véleményem, h maga volt a pokol! Az elsõ 3-4 nap a legszörnyûbb, a köv. szakasz az 1 hét utáni idõszak, majd az utána köv 2-3 hét egyre kevésbé szörnyû. Elmondhatom magamról, h összeszorított foggal, de egy pillanatra sem hagytam el magam, sem a kórházban, sem itthon, viszont nem kívánom senkinek azokat a fájdalmakat, amiket átéltem! A tej beindulásáról meg jobb nem is beszélni (kínlódtunk mindketten)! Azt mondom, inkább szülnék természetesen 10 gyereket, mint még 1-et császárral! Azért jó látni, h vkinek nem fájt annyira a császár, lehet, h több tényezõ is befolyásolja ezt.
Én természetes úton szültem, fájt, de bevallom rosszabbra számítottam! Remélem a következõnél sem kell megtapasztalnom a császárt!
Sziasztok. Én császárral szültem, nagyon megszenvedtem. 13 órát vajúdtam elõtte, 2-3 perces fájásokkal, végig oxitocinnal, azt hittem, meghalok. Totál kitágultam, de a babó csak nem akart lefelé jönni, akkor császár mellett döntött a dokim. 13-szor próbált gerincbe szúrni az anesztes orvos, nem sikerült neki, össze vissza szúrkált, végül altatott. Nem láthattam a babám a mikor megszületett, azt sem hallhattam, amikor felsírt. Császár utáni nap maga a pokol volt, utána egész elviselhetõ. Ráadásul a sok szúrástól olyan spinális fejfájásom volt, hogy fel sem bírtam kelni, 5 napig infúzióztak, hánytam, nem tudtam ellátni a babám, így attól is megfosztottak, hogy velem legyen a babám az elsõ napokban. Na ilyen szülést az ellenségemnek se kívánok. Azt hiszem nem lesz kistesó.
Szia. Két császárom volt és nekem egyik sem fájt.A simán szült szobatársam azt mondta hogy írígykedik amiért ilyen gyorsan felépültem.Õ még a hazamenetel napján is úgy közlekedett mint egy tojó galamb (elnézést a kifejezésért, de tiszta olyan volt)Én meg 4-dik emeletröl gyalog a 2 éves fiam kezét fogva mentem le.Viszont a vajúdás nem volt semmi, már megváltásként szipákoltam az altatót csak hogy ne érezzek semmit. Mire felkeltem minden fájdalom elmúlt.
Én az elsõt simán szültem a másodikat császárral, úgyhogy mindkettõben van tapasztalatom.A simánál a vajúdás volt nagyon fájdalmas és a gátmetszés aztán a varrás...na meg a gát gyógyulása hetekig.De mozogni könnyebb volt, az ülést leszámítva.Ma már van gátvédelem, jó esetben nem is vágnak. A császár-gerinc érzéstelenítéssel- inkább kellemetlen, mint fájdalmas, és miután a baba kint van, elbódítanak, akkor már semmit sem érzel.Utána a gyógyulás elsõ pár napja nehéz, hiszen minden mozdulathoz kellene a hasizmod, ami ugye át van vágva, ergo használhatatlan.Nameg kellemetlen a katéter meg akinek van a csõ az se épp nászmenet.És ne feledjük, azért ez egy nagy hasi mûtét.Tovább tart a felépülés és nehezebben indul be a tejcsi.
Szerintem mindkettõ ugyanolyan rossz.Én 9 éve szültem hüvelyi úton.Soha többet nem vállalnám be, olyan rémálom volt.Azért nincs kistesó.A normál szülésnél a szülés szörnyû.Ahogy hallom a császárnál pedig utána rosszabb. Én mindenesetre császárt választanék.Fél évig rémálmom volt a szülés után, szörnyen megviselt.Én úgy vagyok vele, hogy inkább utána "nyalogatom a sebeimet", mint a szülés maga legyen ilyen kegyetlen érzés.
Nekem nem vágtak hasizmot: a bikinivonalnál ejtettek egy kb. 15 cm-es vágást vízszintesen, a hasizmot félrehúzták a méhrõl, és a méhen függõlegesen vágtak. Ha a baba fekvése, vagy egyéb dolog nem indokolja, már vagy 10 éve nem metszik át a hasizmot. Ennek az eljárásnak pont az a lényege, h' a felépülést nagyon lerövidíti, illetve nem intézik el egy életre az ember hasfalát.
De igen átvágják a hasizmot!
Hát hölgyeim nem tudom ki hogy van vele, de én három császáron vagyok túl, és azzal kezdtem hogy valamit elcsesztek az orvosok és két nap kóma lett a vége. De nem kürtöltem világgá hogy én többet aztán nem szülök. Szerintem mind a két fajta módszernek megvannak a negatívumait.Csak mivel mindenkinek más a fájdalom küszöbe, más a fizikuma nem lehet kijelenteni hogy melyik jobb és miért.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!