Találatok a következő kifejezésre: Eszemre vagy szivemre hallgassak (68 db)

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Volt ( vagy talán még van ) egy barátom. egy éve vagyunk együtt, de az utóbbi 1 hónapban, rengeteget veszekedtünk, állandóan felidegesítettük egymást. Megismertem még márciusban egy fiút, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelent?séget, csak néha beszéltünk. És pont ebbe az utolsó hónapban, beszéltünk egyre többet. Teljesen megkedveltem, nagyon tetszik küls?re, és bels?re is. És mondta hogy nagyon tetszem neki, és akar engem, hogy CSAK az övé legyek. Közben nekem ott van még a másik, akinek mondtam, hogy vége, és hogy nekem mostanában elegem van, nem érzek már szerelmet, és talán mi nem egymásnak vagyunk rendelve. Errefel, teljesen meg?rült, lehordott mindennek, azt mondta hogy szenvedni fogok, mert ? az igazi nekem, senki nem fog szeretni úgy ahogy ?... Teljesen megijedtem, úgy bepöccent. Aztán lenyugtattam, és akkor elkezdi mondani hogy jaj de szeret meg szüksége van rám, ( miután lehordott mindennek) mintha mi sem történt volna. Most mit tegyek? Maradjak vele, mert elvégre ? biztos nekem, vagy pedig próbáljam meg a másikkal, aki ugyan nem biztos, hiszen még csak alakulóban van. A volt barátom után már aligha érzek valamit, ezzel a vitázással meg.. Teljesen összezavarodtam. :( 18/L

Legjobb válasz: Elõször is... mit mond a szíved? és mit mond az eszed?! Mindenféleképpen a szívedre hallgass,az a biztos ,,menedékvár" Akármi is az... arra hallgass... Változtassatok dolgokon,többet beszéljetek a problémáitokról. És éreztessed hogy akkor is szereted ha veszekedtek. Mindig keresd a veszekedésbõl a kiutat... menni fog az..:) Sok sikert

Elõször is... mit mond a szíved? és mit mond az eszed?! Mindenféleképpen a szívedre hallgass, az a biztos , , menedékvár" Akármi is az... arra hallgass... Változtassatok dolgokon, többet beszéljetek a problémáitokról. És éreztessed hogy akkor is szereted ha veszekedtek. Mindig keresd a veszekedésbõl a kiutat... menni fog az..:) Sok sikert
A kérdező hozzászólása: Az eszem azt mondja hogy maradjak a volt barátommal, hiszen õ mindig ott lesz, nem leszek egyedül A szívem pedig, hogy legyek a másikkal, vele sokkal több közös témánk van, hasonlóbb dolgokat szeretünk. És persze vonzódok hozzá, már az elsõ perctõl kezdve, de csak az utóbbi egy hónapban került ez felszínre.
A voltbarátodon ne is gondolkodj, nehogymár olyannal legyél aki mérgében minden sza** mond rád, és te mondtad h sokat vitáztatok?!(ez elég ok) Próbáld meg az "új" gyerekkel, legfeljebb nem jön össze, nagy cucc, fiatal vagy , és még valószínû lesz más is akit az igazinak tartasz majd( de az is lehet hogy az "Új' gyerek az igazi) SEMMIKÉP nem a voltpasid.
az új sráccal gyere össze szerintem. Õ meg érdemel téged a másik nem. Aki képes lehordani mindennek õ nem tisztel nem szeret az már nem szerelem.. a SZíVEDBEN BÍZZ!!
Ha csak azert maradsz vele mert o melletted van...NE TEDD!!! Ez olyan mindha kihasznalnad, vagy szanalombol lennel vele, inkabb magyarazd el neki mi a hlyzet es kesz. csak akkor maradj vele ha meg szereted, es akkor persze a masik fiut hagyad a fenebe.
Ja es ha az ujjal jobb akkor legyel vele, nem erdemli meg a pasid vagy az exed vagy mi az hogy kihasznald, mert nagyon fog neki fajni ha csak dumalsz a masik sraccal, es az is fog fajni nagyon ha megtudja hogy csak szanalombol maradtal vele. (19:30)
Ugyan ez a helyzet, annyira, hogy én vagyok a 3. "új" srác a csaj életében. Szintén nem mûködik a dolog a barátjával. Szerelmet vallotta, elmondtam mindent, hogy mennyire komolyan gondolom...de sztem õ barátként tekint rám... bár hozzá tette, ha nem lenne a barátja, akkor minden más lenne... Én örülnék, ha ez a csaj összejönne velem és otthagyná a pasiját, szal szted hagyd ott:)

Eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A történet a következ?. Ismerek egy srácot, akivel kölcsönösen nagyon vonzódunk egymáshoz már 6 éve,viszont 250 km-re él t?lem. Volt komoly párkapcsolatunk,neki és nekem is és nem tudtunk egymásnak megállj-t parancsolni sosem.Tudtuk, hogy mi nagyon jól kiegészítjük egymást,de sosem dobtuk el a párunkat egymás miatt. Aztán szakítottunk mindketten, és még nagyobb lett a szerelem, de nem költöztünk össze anyagi problémák miatt. Még mindig maradt a távkapcsolat. Közben kiderült tavaly, hogy el kell mennie évekre. Én nem mehetek vele biz. okok miatt. Fél évig nem is láttam, és összejöttem a jelenlegi párommal, akit nagyon szeretek, de a szívem mélyén mégis az említett sráchoz köt?döm. Tegnap felutazott hozzám, és közölte,hogy dobja a jelenlegi barátn?jét,mert megbolondul értem. Kérte, gondoljam át én is, kihez húz jobban a szívem, mert velem akar élni, és nem kell évekre elutaznia sem.

Legjobb válasz: Egy életed van, boldognak kell lenned. Azt vàlaszt aki nélkül biztos nem tudnàl élni.Akinél ez a gondolat egy egész napra elkeserit. Azt is nézd, hogy azzal akivel tàvol vagytok, mikor lehettek majd együtt boldogok..szval h ne az legyen h igen igen szeretem de soha nem talàlkozunk.. (én is tàvkapcsolatban élek, de nekünk vannak közös terveink) Nekem az eszem azt szokta sugni, hogy hallgassak a szivemre :)

Egy életed van, boldognak kell lenned. Azt vàlaszt aki nélkül biztos nem tudnàl élni.Akinél ez a gondolat egy egész napra elkeserit. Azt is nézd, hogy azzal akivel tàvol vagytok, mikor lehettek majd együtt boldogok..szval h ne az legyen h igen igen szeretem de soha nem talàlkozunk.. (én is tàvkapcsolatban élek, de nekünk vannak közös terveink) Nekem az eszem azt szokta sugni, hogy hallgassak a szivemre :)
hàT pedig az egyiket jobban szereted, az egyik kedvesebb a màsiknàl, az egyik jobban szeret téged, az egyik soha nem csalna meg, az egyik tudna élni nélküled. (elsö voltam)
hát az én véleményem szerint akkor egyikbe sem vagy szerelmes, csak szereted õket, mert szerelmesnek lenni csak egy emberbe lehet!!! talán egy harmadik lenne a megoldás, aki mellett senki más nem jut eszedbe! bár attól függ mi a célod, ha az a legfontosabb, hogy legyen családod és gyerekeid, és akár igaz szerelem nélkül házasodj, akkor hajrá... válaszd a megbízhatóbbat a kettõ közül.
A kérdező hozzászólása: Én nem akarom eldobni a jelenlegi páromat. Úgy megszerettük egymást, és nem lenne szívem bántani Õt. Soha nem bántott Õ sem, és mindig kitartott mellettem. De félek attól, hogy tényleg életem végéig gyötörni fog a másik fél iránt érzett szerelem, és nem fogok szabadulni a gondolattól, hogy lehet hibáztam. És az megpecsételi az egész kapcsolatot, ha mindig az a "bizonyos Másik" jár a fejemben. Teljesen kész vagyok, és tanácstalan. Szerintetek ha idõt kérnék mindkettõtõl, az jó ötlet? Az a baj, hogy tudnak egymásról, mert nálam az õszinteség nagyon fontos és eléggé beindult most náluk a rivalizálás, napjában többször hívnak, és nem tudok gondolkodni sem, mert mind a kettõ gõzerõvel fejezi ki a szerelmét, és már kezdek elgyengülni.
Sajnos nem tudok konkrét választ adni, mert 1. hogy tényleg neked kell döntened 2. hogy mindkét kapcsolatnak vannak elõnyei és hátrányai (vagyis csak tippre) Nevezzük a párodat "A"-nak, és a fiút aki messze lakott, "B"-nek. Szóval azt mondanám, hogy válaszd "B"-t, mert ha "A" mellett maradsz, legbelül mindig is "B"-re fogsz vágyni.. Így az is meglehet hogy egyszer felszínre tör a késõbbiekben ez az érzés "B" iránt, és ez miatt tönkremehet a kapcsolatod "A"-val (pedig akkor már lesz család, stb). De ez közel sem biztos. Viszont az is benne van a pakliban (ha "B"-t választod), hogy együtt lesztek, összeköltöztök, és kiderül, hogy ez nektek nem úgy megy ahogy gondoltátok. Lehet, hogy "B"-vel ugyan barátként jól megvagytok, és vágyódtok egymáshoz, de lehet hogy a párkapcsolatban nem jönnétek ki jól (ismerek ilyen embereket). A másik verzió, ha "A"-val, vagyis a jelenlegi pároddal maradsz. Ebben az a jó, hogy szeretitek egymást (bár nem tudom melyikõjüket szereted jobban), és már ismered minden szokását, rigolyáit, tudod hogy jól megvagytok egymás mellett úgy mint egy pár, stb. Képes lennél lemondani róla? Bármilyen okból? Ha igen, akkor nyilván "B"-hez húz a szíved.. Viszont ha vele maradsz, akkor tényleg az a baj hogy lehet hogy mindig "B"-hez vágyódnál, de ezt már leírtam. Ha szakítasz vele, lehet hogy egy életre megbánod, mert ha "B"-vel nem jöttök ki, akkor nem lesz az a lehetõség hogy visszamenj. Szerintem ezek szerint mérlegelj, hozz fel te is érveket és ellenérveket. Lehet hogy hülyeségnek tûnik, de azt szoktam ilyen helyzetben csinálni, hogy fogok egy papírt, és mindkét fiúnál csinálok egy "jó tulajdonságok" és egy "rossz tulajdonságok" oszlopot. Ha egyik fiúnál jelentõsen több jó tulajdonságot tudsz felírni, és gyorsabban is mint a másik fiúnál, akkor megvan a válasz. Tudod hogy van a mondás.. Nem az a kérdés kivel tudnád leélni az életed, hanem az, hogy kivel nem. Azért majd írd le mire jutottál :) 17L
A kérdező hozzászólása: Köszi elsõ, hogy vissza-visszanézegetsz a kérdésemre, köszi a válaszokat. De most kedves Utolsó gondolj bele, hogy valakibe szerelmes vagy több éve, és el kell mennie, le kell mondanod róla. Közben beleszeretsz másba, mert az élet megy tovább, természetesen nem leszel remete. És akkor betoppan a régi Szeretõ! Te nem zavarodnál meg?? Nem inognál meg kicsit sem? Mert én nagyon instabil lettem érzelmi téren, egyszerûen fel sem tudom fogni a szitut, nem tudok dönteni! Nem akarom elhagyni a jelenlegi páromat, de félek attól, hogy a régebbi volt az igazi szerelem. :S
Azt válaszd akihez jobban ragaszkodsz. Hallgass a szívedre, jobban fogsz járni valószínüleg :)
A kérdező hozzászólása: De mindkettõt szeretem. Épp ez a gond. Akivel távkapcsolatban éltem, már kifejtette hogy össze akar költözni! De a másik is! :S
Bármi történik, bárhogy döntesz, legyen az elõtted, hogy most döntöttél, mert így láttad a legjobbnak, késõbb akármi történik, ne hibáztasd magad miatta. Én biztos összeköltöznék azzal akit szeretek, de ez az én véleményem, ne hallgass rám :)
14.28-as vagyok. persze értem hogy azóta már sok idõ telt el, és újabb kapcsolatod van, mondjuk én csak magamból tudok kiindulni, másfél éve ismerkedtem meg a nagy szerelmemmel, aztán pár hónapra rá szakítottunk, azóta persze nekem is volt másik kapcsolatom, neki is, de nálam sosem volt kérdés, hogy még mindig õt szeretem, egyszerûen ha igazán szeretsz valakit, akkor abban biztos vagy!!! hiába vagy mással. az már más kérdés, hogy úgy bánt velem, hogy nem mennék vissza hozzá! persze azóta én is éreztem úgy, hogy szeretek valakit (egy másik srácot), de arról hamar kiderült, hogy nem volt igazi szerelem, csak bebeszéltem magamnak! tisztába kell jönnöd az érzéseiddel, lehet tényleg jó ötlet lenne ha egy picit szünetelteted a dolgot mind a kettõvel.

Eszemre vagy a szivemre hallgassak? Meyiket valasszam?

Egyik felem ezt mondja a masik meg mast.. S nem tudok donteni pedig elobb utobb muszaj lesz.

Legjobb válasz: Szerintem találkozz az exel és hallgassd meg mit akar mondani és beszélgessetek õszintén az érzéseitekrõl és hogy ki mit vár el a kapcsolatban egymástól és a jövõben mit szeretne.De azt azért mond meg neki hogy fenntartásaid vannak azzal kapcsolatban hogy megint szakítani fog mert rájön hogy nem vagytok egy szinten, és ne vesd magad a karjaiba rögtön, érezze egy kicsit hogy mit tett és neked rosszul esett.Az új pasi nem biztos hogy megfelelne az elvárásaidnak mert még nem ismered és ráadásul még bizonytalan a gyerekvállalással kapcsolatban is.Gyereket pedig csak annak szülj akit igazán szeretsz.Nem írtad mennyi ideig voltatok együtt az exeddel,de szerinted ha szeretett és még mindig és te is õt akkor megbocsájthatsz neki,végül is nem csalt meg csak nem volt biztos magában és szerintem félt hogy õ nem tud annyi mindent neked nyújtani anyagilag mint amit te saját magadnak eddig megteremtettél,egy pasi amúgy is rosszul érzi magát ha a párja jobban keres mint õ!Nálunk is így volt, én sokkal többet keresek mint a párom és ez nagyon zavarta,mert szerinte egy férfinak kell eltartani a családot és gondoskodni róla,de azóta megbeszéltük hogy mindegy ki mennyit keres a lényeg hogy mindenünk meglegyen ami kell.Szerintem jó ötlet lenne az a közös vállalkozás,mert így anyagilag egyenlõek lennétek a kapcsolatban.Gondold végig kivel milyen lenne a jövõ,melyikkel mit tudnál elérni,kivel tudnál szerelemben élni,nem biztos hogy hosszútávon jó lenne az új pasi,ha nem szeretnéd úgy mint az exedet és lehet a babát sem akarná még pár évig,beszélj mind a kettõvel és dönts mert sokáig nem jó így bizonytalanúl.Hallgass a szívedre,de az ex mellett csak akkor dönts ha õ is hajlandó változtatni és tenni a kapcsolatért!Sok boldogságot,írd majd meg mire jutottál!

Szerintem találkozz az exel és hallgassd meg mit akar mondani és beszélgessetek õszintén az érzéseitekrõl és hogy ki mit vár el a kapcsolatban egymástól és a jövõben mit szeretne.De azt azért mond meg neki hogy fenntartásaid vannak azzal kapcsolatban hogy megint szakítani fog mert rájön hogy nem vagytok egy szinten, és ne vesd magad a karjaiba rögtön, érezze egy kicsit hogy mit tett és neked rosszul esett.Az új pasi nem biztos hogy megfelelne az elvárásaidnak mert még nem ismered és ráadásul még bizonytalan a gyerekvállalással kapcsolatban is.Gyereket pedig csak annak szülj akit igazán szeretsz.Nem írtad mennyi ideig voltatok együtt az exeddel, de szerinted ha szeretett és még mindig és te is õt akkor megbocsájthatsz neki, végül is nem csalt meg csak nem volt biztos magában és szerintem félt hogy õ nem tud annyi mindent neked nyújtani anyagilag mint amit te saját magadnak eddig megteremtettél, egy pasi amúgy is rosszul érzi magát ha a párja jobban keres mint õ!Nálunk is így volt, én sokkal többet keresek mint a párom és ez nagyon zavarta, mert szerinte egy férfinak kell eltartani a családot és gondoskodni róla, de azóta megbeszéltük hogy mindegy ki mennyit keres a lényeg hogy mindenünk meglegyen ami kell.Szerintem jó ötlet lenne az a közös vállalkozás, mert így anyagilag egyenlõek lennétek a kapcsolatban.Gondold végig kivel milyen lenne a jövõ, melyikkel mit tudnál elérni, kivel tudnál szerelemben élni, nem biztos hogy hosszútávon jó lenne az új pasi, ha nem szeretnéd úgy mint az exedet és lehet a babát sem akarná még pár évig, beszélj mind a kettõvel és dönts mert sokáig nem jó így bizonytalanúl.Hallgass a szívedre, de az ex mellett csak akkor dönts ha õ is hajlandó változtatni és tenni a kapcsolatért!Sok boldogságot, írd majd meg mire jutottál!
Hát, ez egyáltalán nem egy egyszerû eset... Hû. Szerintem mindenképpen megér egy találkát a dolog, viszont sokkal kockázatosabb, ha elcsábulsz. Nekem is volt egy ilyen barátom, aki szintén meghátrált ugyanezzel a kifogással. Errõl az a véleményem... Hogy ha két ember ennyire két világban lenne, nem lehetne akkor kettõjük közt soha szerelem. Márpedig köztünk volt, és köztetek is, szóval VALAMI van ott, csak akarni kéne :) Esetleg ha megint összejöttök, szerintem segítened kéne neki, hogy minél hamarabb felfogja, neked Õ kell, és nem a pénz, meg a többi. Állati nagy baromság ilyenek miatt fájdalmat okozni a másiknak, és saját magának is. Az új pasi... Hát szerintem se ismered még annyira, hogy komolyabban kalkulálj vele. Lehet, h még nem is érett az apaságra... egyáltalán el tudnád vele képzelni a családalapítást? Ha el, akkor.. Nos, ha nekem kéne döntenem, én a szívemre hallgatnék. De ha megint csalódsz ebben a nagy szerelemben (az exedben), akkor utána tiszta sor, hogy elfogadjátok; nem megy. Utána még mindig szóbajöhet az "új pasi", nem? :) Lehet, h ez így csúnya taktikának tûnik, de az ember elõször mindig megpróbál a szívére hallgatni... Aztán rájön, hogy az eszével többre megy. De a dolgok ugyanakkor mindig úgy történnek, ahogy kell történniük. Ne aggódj emiatt :) Találd meg a boldogságot! (jah, és .. mi lesz veled, ha jön egy harmadik pasi is?? :) )
Boldogtalanabb leszel, ha az eszedre hallgatsz.Lehet, hogy csalódsz, de szerintem az ember inkább legyen boldog 1napig azzal, akit igazán szeret, mint egy életen át azzal, akit csak kedvel.Lehet most azt gondolod ez az uj fiu milyen jo lenne, meg gyözködöd magad, hogy jó ötlet, de hidd el, amég mást szeretsz és nem felejted el, irtozni fogsz attol az uj pasitol.tapasztalat... én is igy voltam másfél élve, én a szivemre hallgattam, de nagyon sokat kellett gyözködni, hogy meghallgassam a srác mondanivalöját.bennem inkább dac volt.de meghallgattam, szeretett még mindeig, én is öt, adtam még egy esélyt.És azöta eljegyeztük egymást és most várjuk a pici babánkat... de azzal egyetértek, hogy mikor találkoztok lássa rajtad, hogy nagyon , megbántott és hogy dühös vagy rá, hogy felfogja, nem teheti ezt meg mi dig, amimor valami nem stimmel az agyában. sok szerencsét kivánok
A kérdező hozzászólása: Koszonom a valaszokat. egyenlore az ex fele hajlik a szivem.. talan meg egy picit az eszem is.. mindenkeppen talizok vele holnap.. es atbeszelem a dolgokat vele... jaj de nem szeretem ezeket az anyagiakat bekeverni a kapcsiba.. en benne lennek egy kozos vallalkozasban.. nalam nem az anyagiak dontenek..vegulis az a lenyeg h kozosen mennyi van a kasszaban nem az h ki mennyit rak bele.. na majd elvalik mi lesz holnap, egy kicsit izgulok miatta... koszonom meg egyszer a valaszokat!!
A kérdező hozzászólása: Koszi a valaszt!! Most beszeltem vele. es emlekezett h szulinapom lesz kedden!! ez nagyon aranyos!! Remelem minden rendbe lesz koztunk!!

A szívemre hallgassak vagy az eszemre? Fura kapocs köt össze minket.

Már több, mint egy éve ismertem meg egy fiút, akinek nagyon bejöttem és belém is szeretett.Én is nagyon szeretem, mindig rá gondolok, minden nap vele álmodok és megérzem, hogy mi van vele.Elég fura kapcsolat van köztünk, mert még nem találkoztunk, de mióta megismertük egymást azóta neki sincs senkije meg nekem se. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam, mert messze van, meg biztos talál majd valakit, aki a közelébe lesz és boldoggá teszi majd, ilyenkor elhiszem, hogy így van, de aztán a szívem hevesebben ver, és elönt egy forróság, és rájövök, hogy nagyon szeretem és hiányzik.Eddig mindig a szívemre hallgattam, és bevált, de nem tudom mit csináljak. Ha valaki tapasztalt ilyet, leírhatná.Szerintetek mit tegyek? Várjak vagy inkább hagyjam?

Legjobb válasz: Amikor még a kérdés 1. mondatát olvastam már akkor tudtam a választ. Szívedre hallgass.

Amikor még a kérdés 1. mondatát olvastam már akkor tudtam a választ. Szívedre hallgass.
Egyértelmû hogy a szívedre!!
hozzatok össze egy találkát valahogy. ott fog eldõlni minden. azért az internet elég csalóka tud lenni.
A kérdező hozzászólása: Tegnap beszéltem vele és mondta h nagyon szomorú meg magányos. Én is az vagyok.Csak nem tudom, hogy mit érez irántam.Más fiú biztosan járna valakivel.Õ meg szomorkodik és mikor beszéltünk érdeklõdött, megkérdezte h van-e valakim.Úgy érzem õ más mint a többi srác.
Hány éves vagy?Jól fontold meg!
A kérdező hozzászólása: 17 vagyok
Hallgass a szívedre. Tapasztalatból mondom, hogy megéri várni.
esküszöm mintha én írtam volna:( nagyon jó barátok voltunk, de belém szeretett(én is szeretem õt)de nagyon messze lakik, szóval ha összejönnénk megpusztulnék ha nem láthatnám legalább 3 naponta:S ez viszont nem kivitelezhetõ jelenleg. azt mondtam h legyünk barátok, meg h van olyan barátság amit kár elrontani, de a legfõbb ok a távolság. erre õ azt mondta h miért csak 5 hónap után mondom, meg h csalódott bennem:( ez tegnap volt, de már most nagyon hiányzik...nem tudom h a barátságunk lehetne-e még a régi..:((
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a komikat: ) A szívemre hallgatok, és remélem egyszer majd elmondhatom, hogy érdemes volt várnom.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátommal 3 éve vagyok együtt, és már a közös jövőt tervezgetjük, célozgat egy esetleges lánykérésre is:) Csakhogy én nem hiszem, hogy szerelmes vagyok belé. Minden álmom, hogy időben családot alapítsak, sok gyereket szeretnék, meg egy kedves férjet, nyugit. És most itt a lehetőség. Tisztességes, az életemet is rábíznám és nagylelkű, ami számomra a legfontosabb. Nem tudok olyat mondani, ami ne tetszene benne (pontosabban minden hülyeségét tudom tolerálni) és el tudom képzelni vele a jövőmet. De nincs és majdnem mondhatom, hogy nem is volt soha lángoló szerelem. Inkább csak kedvelem, vonzódom hozzá. Tudom, hogy senki nem dönthet helyettem, és ezt nem is szeretném, csak kívülállók véleményére, tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Előre is köszönöm:)

Legjobb válasz: En azt mondom, hogy hallgass az eszedre. Lehet, hogy te nem vagy az a fajta, aki lángol. A lángoló szerelem, amely megégethet ne hagyd el,akivel nyugodtan élheted az életedet. Hiszen mégis tetszik neked!

En azt mondom, hogy hallgass az eszedre. Lehet, hogy te nem vagy az a fajta, aki lángol. A lángoló szerelem, amely megégethet ne hagyd el, akivel nyugodtan élheted az életedet. Hiszen mégis tetszik neked!
En nem voltam fülig szerelmes a férjembe, mégis több éve együtt vagyunk. Még azt sem mondhatnám, hogy kiégett a házasságunk, talán pontosan azért, mert nem a lángoló szerelem volt a meghatározó a kapcsolatban.
Hagyjuk már ezt a kiélés baromságot, rábíznád az életed, vonzódsz hozzá, megbízható, mindezt eldobnád hogy újrakezdj mindent? hogy belefuss millió taplóba? Nincs olyan hogy örökké lángoló szerelem, a kémia lecseng az elsõ hónapokba, ha ezt hajhászod soha nem állapodsz meg.
Elõször tudni kénbe hogy mi a szerelem, ugyanis sokan elfelejtik hogy a rózsaszín ködöt nevezik hivatalosan szerelemnek amitõl nem látod a másik való énjét. És ez elmúlik, fõleg évek után mivel kémiailag nem tartós. Ha az emberek csak ahhoz mennének hozzá akit 20 évig így szeretnek akkor nem lenne házas ember a világon
A kérdező hozzászólása: Barátom tudja ezt, õ is így érez mint én, neki nem furcsa ennyi "lángolással" belemenni, õ teljesen racionális, és szerinte mi nagyon jó család leszünk (szerintem is:) ). Nálunk az elején se volt rózsaszín köd, nagy rajongás, semmi testi tünet, csak simán a lelki társamnak érzem. Inkább mondanám a legjobb barátomnak, mint szenvedélyes szeretõmnek. Remélem érthetõ, amiket írok, és nem forgatjátok ki a szavaimat:)
Szerintem az eszed is és a szíved is ugyanazt akarja, így lényegtelen melyikre hallgatsz :) te amitõl tartasz/tartottál az a félelem a bizonytalantól, mert itt olvasod a sok primitív, aggyal igen, de ésszel nem rendelkezõ kérdezõk és némely kommentelõk írásait a kiélésrõl meg a sok maguk által át nem rágott hibás döntéseikrõl.
A kérdező hozzászólása: Így van. Félek, mert félelmetes, ha kimondom, hogy egy olyan emberrel készülök összeházasodni, akibe soha nem voltam igazán szerelmes.
A kérdező hozzászólása: És 58%-os válaszoló ugyan nem sok észérvvel gazdagított, csak lehurrogott, de mi van, ha mégis igaza van? Nem akarok 10 év múlva arra gondolni, hogy "mi lett volna, ha akkor jön egy nagy szerelem..."
Ne viccelj te lány, olyan szerelmes vagy, mint egy ágyú, de ésszel gondolkodva. Hiszen kedveled, vonzódsz hozzá, minden tetszik benne, akkor mi a fenérõl álmodozol még? Viszont a párodról nem irtál, vajon õ milyennek lát téged?
Ha ezen aggódsz, soha nem mész férjhez. A mai világ nem így mûködik. Gondolj bele, nem mész hozzá, jön egy lángoló ész nélküli szerelem, ami tart fél vagy 1 évig majd lecsillapodik, aztán marad a dögunalom 2 emberrel akik lehet tenni se akarnak egymásért mert belefáradtak az esetleges gyereknevelésbe és kiégtek. Mert olyan csak a Dicaprio filmekben van hogy lángol míg meg nem hal....
És megjegyezném még, hogy már rég szétmart volna a lelkiismeret, hogy ennyire kételkedem a másikban, kibeszélem igaz ismeretlenül de akkor is, õ meg mit sem sejt róla, és boldog velem.
A kérdező hozzászólása: Leírtam az elõzõ oldalon, hogy miket érez, és tud rólam mindent.
Én 20 éves vagyok lassan 1 éve vagyok együtt a parámmal, hasonló helyzetben, mint te. De nem hiszem, hogy jövõre összeházasodnék vele. Hiába szeretem és tisztelem és minden barátunk azt mondja, hogy mi vagyunk a tökéletes pár. És nem nagyzolok, tényleg ezt mondják. Az elmúlt idõ alatt múlt héten volt egy kisebb vitánk és ennyi. De szerintem fiatalok vagyunk, élni kell, látni a világot. Valóban szerelmesnek lenni. Én nyártól külföldre költözöm, vár még rám az egyetem, a karrierem felépítése, rengeteg utazás, amibe még nem férne bele egy házassag. Persze te mondjuk más fajta ember lehetsz, mint én, mert számomra inkább az utazás, a karrier, maga az élet fontos, családot majd csak egy 10
És a barátod tudja ezt? És õ hogy szereted téged? Ugyanez a nyugis, biztonságos szeretet van részérõl is? Nekem biztos rosszul esne egy ilyen kijelentés, hogy a párom nem szerelmes belém. Alapjában azt mondanám, hogy az eszedre hallgass, csak közben ha a helyedben lennék lehet hogy arra is gondolnék, hogy a másik esetleg nem érdemel-e többet.
Kedves 17:34-es! Rokonszenves a vehemenciád, a lángolás melletti kiállásod. Értelek én! Mindig is vulkán voltam, robbanó, izzó, "földrengéses" - és nem felejtem el, sõt nem is változom..de azért van már rálátásom. Valaha sosem tudtam volna megengedõleg tudomásul venni, hogy a szerelem is az ember habitusa, temperamentuma szerint lehet ilyen...olyan...sõt amolyan. Ismétlem: "tipológiailag" biztosan hozzád közel állok - de az én számomra van a Kérdezõ szavaiban valami nagyon mély kötõdés...valami - egyenesen - megrendítõ. "Az életemet bíznám rá". Ezt ember ritkán mondja. Ez olyan gondolat, amely már önmagában lehet...a Szerelem.
hallgass az eszedre. én voltam lángolóan szerelmes, évekig küzdöttem és mindent megadtam volna a másikért. hálából megtapostak, megaláztak, eldobtak, szerethetetlennek, értéktelennek tituláltak. most találtam egy olyan férfit aki a tenyerén hordoz, mindent megad amire vágyok és szeretem a személyiségét, a lényét, a külsejével is teljesen ki vagyok békülve. szeretem és becsülöm mint embert -de nem lángolok. és ha újra lángolnék valaki másért és szerelmet éreznék, akkor sem dobnám el õt. mert elég volt elsõre keservesen megtanulnom a leckét, hogy a szerelem hamar elszáll. a szeretet, kölcsönös tisztelet viszont hosszú évtizedekre összetarthat 2 embert. és még a szex is jó, tehát ez is baromság hogy az csak lángoló érzelmekkel az "igazi" 21/L
A kérdező hozzászólása: Erre gondoltam én is, csak elültették a bogarat a fülemben itt gyakorin olvasgatás közben, hogy mi van, ha "nem éltem ki magam" meg hogy "szerelem nélkül baromság a párkapcsolat" meg "késõbb meg lelépek, ha jön a lángolás". Szerintem nem vagyok ilyen alkat, nem tudom, hogy ezek mindenkire vonatkoznak-e. Végül is a családban senki nem volt ilyen nagyon tombolós, mégsem történt válás.
A kérdező hozzászólása: Dejó ezeket olvasni:) Mert én tényleg ezt szeretném.:)
Hány éves vagy? Nem teljesen mindegy szerintem. :) Egyébként én már megtanultam, hogy nem a lángoló szerelmekbõl lesz a jól mûködõ, holtig tartó házasság. Mint ahogy elõttem írták ott megégeted magad, elõbb-utóbb fájni fog, csalódni fogsz, és nagy eséllyel véget is ér. Nem tudom, hogy sajnos, vagy nem, de a hosszútávú, jól mûködõ kapcsolatok inkább olyanok mint amilyen a tiéd.
A kérdező hozzászólása: 21 éves vagyok.
Mindig az eszünkre kell hallgatni, az nem téved annyit, mint a szívünk.
Kedves Kérdezõ! Szerintem te SZERETED ezt a fiút - hisz mindegyikünk másként teszi ezt is. Van, aki forrong, lángol, lebeg - és van aki komolyan, mélyen elismer, becsül. "Tisztességes..az életemet is rábíznám és nagylelkû" - hát mi ez, ha nem szerelem? - egyéni változatban: a tiédben. Gyönyörû szavakat mondtál róla (rólad is vallanak..a jellemedrõl!), gyönyörû az is, amit érzel. Valóban nem kell feltétlenül azonnal házasodni - de maradjatok együtt, legyetek boldogok, amíg lehet. 21 éves lányban ritka az ilyen rokonszenves ember. Tejesüljön az életprogramod.
Utolsó! Ha szerinted így beszél a párjáról egy szerelmes lány, akkor te se nagyon voltál még szerelmes, vagy nagyon elfelejtetted. Miért kell olyanokat mondani, hogy van, aki nem lángoló típus, meg hasonló?! Ez egyszerûen hazugság! Mindenki lángoló, ha szerelmes! Szerelembõl férjhez menni pedig a legnagyszerûbb dolog a világon, mint ahogy a szerelmeddel együttélni, gyereket várni és szexelni. Egy párkapcsolat lényege, pláne 21 évesen csak a szerelem lehet! A "kedvelem és vonzódom hozzá"-hoz szorítanni, helyeselni, gratulálni, szerintem egyszerûen bûn. Azért mert itt sok válaszoló még nem élt át nemesebb érzelmeket, nem kell biztatni a másikat, hogy szintén feladja.
A szívedre.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem, hogy sikerült meggyõznöd. És azt sem hiszem, hogy ne lennének nemesek az érzelmeim.
év múlva szeretnék. - bocsi közben véletlenül benyomtam a küldést :-). Mindenesetre neked kell eldöntened. Én így látom a dolgokat. De persze mások vagyunk, különbözõ értékrenddel és vágyakkal. Én nem hiszek a nagy szerelmekben, mert számomra a mostani kapcsolatom mûködik a legjobban, ami a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épült.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátnőmmel 13 hónapja vagyunk együtt és az elmúlt 1 hónapban megcsalt egy olyan lánnyal akit én is ismerek. Amikor kezdtem sejteni a dolgot nem mondtam neki semmit róla de mikor lebuktak és megbeszéltük a dolgot akkor azt mondta, hogy minden féle képpen barátok maradnak ha tetszik nekem ha nem. Egy pár napig minden rendben volt de azóta egyre jobban érzem, hogy talán megint van köztük valami. Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de tudom, hogy így ez nekem nem megy. Hogy mondjam el neki megint, hogy fáj amit csinál ha tudom, hogy úgyis én leszek a hibás a végén mint mindig. 22/n

Legjobb válasz: Hallgass az eszedre! :(

Hallgass az eszedre! :(
mondd el neki kerek perec mit érzel, így, vagyis ennél részletesebben, ha nem tud rá megfelelõ módon reagálni, és abszolút nem kompromisszum kész, akkor ez így nem jó neked. Csak addig van értelme egy kapcsolatnak, amíg jól érzed magad benne.
A kérdező hozzászólása: Jobban fáj az a tudat, hogy nem lehetek többé vele mint az hogy látom ahogy éjjel-nappal nyomkodja a teloját és beszélgetnek meg amit kommentelnek egymásnak fb-n.
Ész.

Hallgassak az eszemre vagy a szívemre?

Barátommal 9 hónapja vagyunk együtt..mostanában azonban már egyre több veszekedésünk/nézeteltérésünk van:S

Legjobb válasz: A kiindulópont,hogy milyen embertípus vagy.:) A "leszarok másokat" típus akkor hagyd ott mert az a fontos hogy te jól érezd magad az életben hamár idekerültél. Vagy gondold végig milyen lenne nélküle a távoljövõben. A közeljövõben már bizonyított hogy megvagy nélküle. De a távoljövõben?? Gondold végig mi lenne ha nem lenne neked. Én lelkiismeretes ember vagyok de otthagynám. Elmondanák neki mindent és ajánlanám neki hogy hallgasson végig. Megmondod neki hogy bármivel fordulhat hozzád mert mindig ott leszel neki, de már nem úgy mint barátnõ hanem barát. Segítesz neki hogy elfelejtsen.

A kiindulópont, hogy milyen embertípus vagy.:) A "leszarok másokat" típus akkor hagyd ott mert az a fontos hogy te jól érezd magad az életben hamár idekerültél. Vagy gondold végig milyen lenne nélküle a távoljövõben. A közeljövõben már bizonyított hogy megvagy nélküle. De a távoljövõben?? Gondold végig mi lenne ha nem lenne neked. Én lelkiismeretes ember vagyok de otthagynám. Elmondanák neki mindent és ajánlanám neki hogy hallgasson végig. Megmondod neki hogy bármivel fordulhat hozzád mert mindig ott leszel neki, de már nem úgy mint barátnõ hanem barát. Segítesz neki hogy elfelejtsen.
Ezt úgy hívják, lelki terror.. lehet h nem tudatos, de akkor is ezt teszi veled.Õ önzõ..nem érdekli h te szereted e vagy sem , õ igen.Ha igazán szeretne, nem lenne önzõ, megértené és azt nézné h te boldog légy Annyit tehetsz h szólsz a szüleinek, fokozottan figyeljenek rá.Ha ez megnyugtat
9 hónap az szép idõ együtt :) Tudod, egy idõ után eltûnik a másik varázsa, már nem figyelünk rá úgy, szavainkat, viselkedésmódunkat sem gondoljuk meg úgy, mint elõtte, hogy ne bántsuk meg... A veszekedést/ nézeteltérést meg lehet beszélni, túl lehet lépni rajta, ha megfelelõen van kezelve. Egy kapcsolat sem mentes az ilyesmitõl, valami történhet, nem vagyunk egyformák vagy épp stressz/fáradtság miatt kissé ki vagyunk borulva, de ezeken mind túl lehet lépni, ha mindketten akarják. Talán meg kellene próbáld megbeszélni vele azt, amit érzel. Hazugságban nem élhetsz, mert ezzel mindkettõtöknek ártasz. Gondolom tudod, hogy egy adott pillanatban - ha ez így fokozódik továbbra is - kiborulsz. Ami pedig az ijesztgetéseit illeti - hogy elteszi magát láb alól -, hát jó lenne, ha kicsit felnõne és nem így próbálná megoldani a problémát. Kérdezz rá, hogy neki az jó, ha ezzel ijesztget téged, mondjuk megsajnálod és vele maradsz? Mert ezért vagy még mindig mellette. Tedd föl neki ezt a kérdést és kérdezd meg azt is tõle, hogy adott esetben, ha neki mondanák ugyanezt, mit csinálna? Próbáld vele beszélni. Remélem sikerülni fog és nem csak azzal jön majd minden kérdésre, hogy õ nem bírná nélküled ki. Találd meg a választ arra is, hogy miért is/ milyen oknál fogva indult el benned ez az elhidegülés iránta és mond el neki. Remélem nem süket fülekre találsz majd, ha úgy döntesz, hogy beszélsz vele. A válaszolók nem ismerhetik részletesen a kapcsolatotokat. Tehát mindenképpen a te döntésed legyen. Attól meg ne félj, hogy egyedül maradsz. 15 éves vagy... Õ meg 17. Mindkettõtöknek kell még érni. Nem gúnyosan mondom ezt. De majd meglátod mennyi minden vár még rád. Sok sikert! :)
Régebben az egyik osztálytársam is eljátszotta ezt, õ nem szakított a pasival.Eredmény:Napi sírás, veszekedés és a srác fenyegetõzése, hogy megöli magát(bár tette volna).Attól, hogy nem veszed fel a fenyegetõzéseit nem leszel rossz ember, nem leszarod a nyomorultat.A legjobb az lenne, ha nem érdekelne mivel fenyegetõzik, megszüntetnél mindenféle kapcsolatot vele.
Az eszedre. Senki sem várhatja el tõled, hogy feláldozd magad egy elmebeteg zsarolóért.
A kérdező hozzászólása: Szakitottunk..nagyon fáj nekem is.. de neki még jobban..de ennek igy kellett lennie..
Fogadok, hogy nem lesz semmi baja.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Van párom már több mint 1 éve, szeretem. De előtte akivel jártam úgy érzem ő volt a nagy Õ, vele a távolság miatt szakítottunk. Nagyon szerettük egymást de a munka meg a suli miatt nagyon keveset találkoztunk. A szívem mélyén mindig arról álmodtam h mi még egyszer újra összejövünk. Erre 2 év után leírja, hogy még mindig szeret. Neki is van barátnője. Találkozni akar, én is akarok találkozni Vele. Szerintetek jó ötlet?:S Nem tudom mit tegyek.:S

Legjobb válasz: A szívedre... Ha tudod, h õ az igazi el ne engedd. Örökre bánni fogod és a mostani kapcsolatod sem lesz fényes, hisz másért dobog a szíved.

A szívedre... Ha tudod, h õ az igazi el ne engedd. Örökre bánni fogod és a mostani kapcsolatod sem lesz fényes, hisz másért dobog a szíved.
A 2 kombinációjára!!!
Mivel nõ vagy eszed nincs, szóval hallgass a szívedre.
én a faszomra szoktam:PPPP
Akkor tudsz helyesen dönteni, ha a szíved és az eszed ugyanazt mondja. Ha mást mond, bukta.
A kérdező hozzászólása: én 20, õ 25. Külföldön dolgozik, ezért 2 hetente jön haza.
A szívedre! Az van messze ami nincs. Távolság nem lehet gond.
Erre van egy jó mondás, ha nem jól idézem, majd kijavítanak. "Ha két férfit szeretsz, válaszd a másodikat. Ha az elsõt szeretnéd, nem kellene a másik."
Amúgy milyen korosztályba tartoztok?
Ha rám hallgatsz, azt csinálsz amit akarsz... Döntsd el, ki kell neked. Ha az elõzõ, akkor õt válaszd. A távolság már nem gond? A jelenlegi párotokat meg mutassátok be egymásnak, hátha... :D
Túl gyakori hibája a nõknek hogy arra hallgatnak ami a lábuk között van, avagy se nem a szívükre, se nem az eszükre. Hacsak... a szív a nõknél nem-e "azt" jelenti?

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak? Ha a szívemre hallgatok, akkor a szüleimnek is ellent kell mondanom, mi legyen.

Minden vágyam, hogy színészn? legyek. A tehetségem is megvan hozzá (nem egoizmusból mondom, hanem mint aki tisztában van az adottságával, sok fellépésem volt a suliban is). A szívem azt súgja, akkor lennék a legboldogabb, ha játszanék, de a szüleim ellenzik és az eszem is. Hiszen csodálatos a színpadon állni és játszani, vonz ez az egész világ, de ugyanakkor taszít az a része (és a szüleim is ezzel érvelnek) hogy egyáltalán nem lesz id?m a családomra. Õk azt szeretnék, hogy valami kézzelfoghatóbb szakmát tanuljak és ez maradjon hobbi, de úgy érzem, hogy a szívem szakítják így ki bel?lem - közben pedig az eszem harcol velem, hogy túlpörgetem majd magam és nem lesz id?m a gyerekeimre... Viszont, ha nem ezt fogom tanulni, szinte esély sem lesz rá, hogy bekerülök egy jó társulatba és színézkedhetem... de ha a színészetet választom, akkor... nem tudom.. sokatb sírtam már, teljesen elveszettnek érzem magam. Tudnátok tanácsot adni? Esetleg olyan, aki átélt hasonlót? 19/L

Legjobb válasz: Nem lelombozni kaarlak, de ma már olyan szakmát kell válassz, amibõl késõbb me is fogsz tudni élni. Nem hinném, hogy az amatõr színészek vagyonokat keresnek (egyáltalán kapnak pénzt??). A mai világban inkább a jövõre kell gondolni lassan...

Nem lelombozni kaarlak, de ma már olyan szakmát kell válassz, amibõl késõbb me is fogsz tudni élni. Nem hinném, hogy az amatõr színészek vagyonokat keresnek (egyáltalán kapnak pénzt??). A mai világban inkább a jövõre kell gondolni lassan...
A kérdező hozzászólása: Tudom, ez az a bizonyos dolog, amit az eszem hoz fel a szívem ellen... Az a baj, hogy ah elhatározom magam az egyik mellett, elkezdem forgolódni, mert jön a másik... és ott van a "mi lett volna, ha..." dolog is. Félek attól, hogy késön jövök rá a hibás döntésre, mikor már nem lesz heletõségem helyrehozni...
Ez egy hivatás. És mint olyat, szívvel lélekkel kell csinálni, olykor pedig sok-sok áldozattal jár. Most még fogalmad sincs, mert gondolom nincsenek gyerekeid. Nem egy család barát munka, és a megélhetés sem az igazi. A kérdés csak az, hogy mennyire vagy egoista. Még bizonyára eléggé:) Egyet tudok mondani. Te az a típus vagy szerintem, aki legfeljebb a saját kárán képes tanulni. Idõvel úgyis rájössz majd, hogy mi a fontosabb neked, addig viszont nem kell feladnod az álmaidat ha komolyak. Próbáld meg a felvételit, úgy sem biztos, hogy sikerül, ha igen akkor hajrá, ha meg nem, akkor gondolkodhatsz azon, hogy mihez kezdj utána.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok egoista, inkább borzasztó nagy önbizalomhiánnyal kûzdök (ami tudom, hogy egy rossz tulajdonság, fõleg ebben a szakmában, illetve nem vagyok az a mindenkin átgázoló fajta sem...), de a szívem mélyén érzem, hogy ez az én hivatásom, de a jövõben nem szeretnék kimaradni a gyerekeim felnövésébõl... Lehet, hohy csak a saját káromon tudnék tanulni, nem tudom... de nem jobb inkább elbukni, mint meg sem próbálni?
Igazából nekem elõször ez jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=VEb5Skr0lZs Nem tanács, de jó szám! Csak hallgasd meg! Amúgy, ha van hozzá tehetséged, szerintem legyél színész! Ha annyira érzed, hogy azt szeretnéd csinálni, csináld! Eljátszható színdarab mindig van!
A kérdező hozzászólása: Igazatok lehet... :( Köszönöm a válaszaitokat, mindenki kapott egy zöld kezet!
Ha ezt akarod csinálni, akkor tanuld ezt! Gondolj csak abba bele, hogy x év múlva mennyire fogod bánni, hogy meg sem próbáltad, mikor ez volt az álmod...
Szia! Én is pont ugyanebben "szenvedek". Ami nagyon idegesítõ, mert nekem még van egy pár évem, hogy eldöntsem, hogy mit is akarok kezdeni magammal, de már most ez jár a fejemben folyton. És nem nagyon hagy nyugodni. Igaz, én Amerikába vágyok (plussz fejtörés: hogy kerülök ki?) és filmekbe, de nálunk is pont ilyenek a körülmények. Szüleim szintén kézzelfogható szakmát akarnak nekem (jogász, orvos ... stb.), én meg ezt. Én fiatalabb vagyok, így több idõm van dönteni, de több idõm van ezen rágódni, szenvedni. Úgyhogy tudom milyen érzés.:l Anyuék is mindig azt mondják, hogy "kapcsolatok, kapcsolatok, KAPCSOLATOK!", és neked nagyobb esélyed van, hisz te itt élsz, neked nem kell költöznöd, meg papírokat, vízumot, zöldkártyát és államporgálságit intézned. De ahhoz, hogy bekerülj a társulatba egy nagyon jó ismerõsödnek, szerencsédnek és nem utolsó sorban tehetségnek kell lenni. Próbálj meg ismerkedni, és az ismeretségi körödben utalni arra, hogy te ilyen irányban "terjeszkedsz". Hátha valaki összehoz egy taggal. A szív és ész kérdésre nem tudok választ adni, de remélem egy kicsit segítettem a szív kivitelézésében.:) Lehet, hogy az elején koldulni fogsz, és már majdnem feladod, de ha ez a TE munkád, akkor akár az utolsó pillanatban meglephet a sors!:) Ha ezt az utat választod, akkor maradj erõs és sok sikert!

Az eszemre vagy a szivemre hallgassak?

Borzasztoan beleszerettem az osztalytarsamba de fogalmam sincs o mit erez irantam.Mar gondolkodtam hogy elmondom neki de akkor biztos nevetseg targya leszek es soha tobbet nem all velem szoba. De nagyon ki vagyok tole szinte minden este sirok miatta nem tudok aludni ha alszok vele almodok. Ha nem latom akkor nagyon hianyzik. A szivem azt mondja mondjam el az eszem azt hogy ne!. Ti mit tennetek??? Nem tudok meg ket evig egy osztalyba jarni velem mert meg fogok orulni. ( bocsi a az ekezetek miatt csak telefonrol vagyok ).

Legjobb válasz: Én mindig a szívemre hallgatok :))(igaz nem mindig járok ezért jól..) 19/L

Én mindig a szívemre hallgatok :) )(igaz nem mindig járok ezért jól..) 19/L
pontosan ilyen helyzetben voltam. 2 évig az eszemre hallgattam, szenvedtem, tûrtem, barátok voltunk CSAK... 4 hónapja mégiscsak történt valami és elkezdtem finoman célozgatni. vette a lapot. azóta együtt vagyunk. :) szerintem ne ronts ajtóstól a házba. egy-két elejtett félmondat, célzás, utalgatás is megteheti a várt hatást. sok szerencsét.
Én is szeretlek!
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat!!!! A szerencse el is kell koszonom. Mar most negyedik eve hogy az eszemre hallgatok vele kapcsolatban. A szivemre kene csak felek hogy elvagodok nala orokre. Azert is felek szerintem mert meg nem volt eddig senkim es......
Miért kellene bevallanod?Szépen hívd el moziba, vagy valahova :) Pizzázni, fagyizni bármi!Aztán majd pár találkozó után kiderül, hogy érdekled-e.
Hallgass a szívedre!
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat!!!!
Én mindig is a szívemre hallgattam és szerintem ennek így is kell lennie. Nem tudom, hogy más ezzel hogy van, de én ha egypár olyan esetben mikor nem a szívemre hallgattam, akkor rossz érzésem volt utána, úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent, egyszóval megbántam...A mostani párom esetében is a szívemre hallgattam (én 22, , õ 32) és nem bántam meg. Nyáron költözünk össze...
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszt!!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!