Találatok a következő kifejezésre: Erőltessem-e a ha (2 db)

Erőltessem-e a cumit, ha nem kéri?

Legjobb válasz: Annak mégis mi értelme van??Inkább legyél hálás,ha nem kell neki.

Annak mégis mi értelme van??Inkább legyél hálás, ha nem kell neki.
NE!!! Örülj, hogy nem kell neki! Nagyon sokan küzdenek a rászoktatással, aztán meg panaszkodnak, hogy még ötévesen is cumizik, mert az neki az "anyapótlék"... Ha nem kell neki, az annyit jelent, hogy a szoptatással vagy a cumisüveggel megkapja a számára szükséges ilyen irányú "érintkezést". Egyébként a cumi helyett inkább szeretgesd, többet ér! ;-)
nem. az enyem sem cumifuggo, bar neha jo. elobb utobb ugyis megtalalja az ujjacskáit :)
Hát az enyém nem fogadja el, de szeretném ha rászokna, mert elõbb vagy utóbb kell neki valami és ha az ujját szopja az szerintem károsabb, mert jobban eldeformálja a fogacskáit, a cumi meg úgy van kialakítva, hogy ne okozzon kárt. Sajnos magamról tudom, elég sokáig szopiztam az ujjam, ki is áll a fogam:)

Miert mondjak a 7 hos lanyomra hogy rossz ha nem megy mashoz olbe? Pl mamahoz tatahoz sem, ez csak nalunk van igy vagy masnak a baboja sem kivankozik mas kezebe? Hagyod e hogy eroltessek? :D

Legjobb válasz: Tudatlanok. A babád egészségesen fejlõdik. Ez tényleg a szeparációs szorongás, el fog múlni. Addig meg védd meg a csupa szeretetbõl erõszakoskodó rokonoktól. Legfeljebb megsértõdnek.

Tudatlanok. A babád egészségesen fejlõdik. Ez tényleg a szeparációs szorongás, el fog múlni. Addig meg védd meg a csupa szeretetbõl erõszakoskodó rokonoktól. Legfeljebb megsértõdnek.
azért mondják, hogy nem jó, mert ebben a korban már régen kéne, hogy más emberekhez is szokjon. Jó lenne ha hagynádegy kicsit. nem kellerõltetni, de az se jó, ha folyton te fogod. tedd le és úgy foglalkozzon vele más is.
Nálunk ezt 6 hónapos korában kezdte, pedig elsõ naptól szoktattuk a nagyszüleihez, pontosan azért, hogy késõbb ne legyen probléma.Egészen fél éves koráig félnapokat, sõt egyszer egy egész napot töltött valamelyik nagyszülõnél gond nélkül.Akkor ütött be nála az, amit a szakemberek szeparációs szorongásnak hívnak, és általában 8 hónapos kora körül alakul ki, hogy csak velem volt hajlandó ellenni.Mindenki másnál sír, sokáig még az apjánál is.Én nem hagyom, hogy erõltessék, és én is mindig megkapom a magamét, hogy milyen rosszul nevelem, hogy anyás lett, pedig õk is nagyon jól tudják, hogy nem így van.Én tudom, hogy nem rontottam el, és látom, hogy kezd rendezõdni ez az állapot, idõvel elmúlik ez nála, és megint olyan lesz, mint elõtte, nekem meg újra lehet szabadnapom:)
7-8 hónapos korban van szeparációs szorongás, a lányom is addig ment máshoz, aztán két hónapig hozzá sem lehetett érni, mert rögtön üvöltött. Én nem hagytam hogy erõltessék, szerintem annak nincs értelme, életkori sajátosság, most jött rá, hogy ti nem vagytok egy személy, és ez okozza, hogy fél ha nem lát, vagy ha más felveszi. Idõvel megnyugszik, rájön, hogy attól hogy anya egy másik személy, még nem fog engem itthagyni, ha nem látom akkor is visszajön ( jellemzõ, hogy pl kilépsz a szobából, és már ordít, mert azt hiszi leléptél, idõérzék hiányában meg neki a lelépés az örökrével társul ). Szóval türelem :) Pár hónap múlva már pl jobban fog érdeklõdni a világ iránt, és pl egy cérnadarab is jobban leköti majd mint az hogy mindíg látótéren belûl maradj, akkor majd magától odamegy másokhoz. Addig meg kibírják a rokonok is. :)
A kérdező hozzászólása: hihi, csak mar valahogy jonne az a cernadarab :P nalunk olyan 4 hosan kezdodott az egesz, mivel egesz telen itthon kuksoltunk, volt olyan het hogy a franc se nezett felenk, igy maradtunk edes kettesben mig apa hazaert:) Most miota jo ido van jarkalunk mi, baratkozik is csak epp el ne vegyek tolem :P en orulnek a legjobban ha neha kicsit odaadhatnam valakinek cipekedni, na nem mintha egesz nap olben lenne :D
Majd kinövi! Hozzánk a Papa rendszeresen járt, a kiscsaj mégsem akart hozzá menni. Aztán 1, 5 éves kora után már ha jött a Papa, akkor hozzá oda ment, de csak néha. Ha idegen jött, akkor húzódott hozzám, ha már pár napig folyamatos volt egy vendég, akkor már a 4. nap játszott a vendéggel. Most, hogy 22 hónapos már, ha pár hétig nem jön a nagyapja már örömmel szalad hozzá, és már azt sem bánja, ha nagyon régi ismerõssel találkozunk, akkor már nem húzódik hozzám.
17:18-as vagyok. Az én lánykám (22 hónapos) még az apjával sem volt hajlandó maradni 1 hónapja, pedig az apját minden nap látja, néha esténként játszanak is. Ma a Papával sem akart maradni, holott nagyon szereti a nagyapját, párszor már hagytam is itthon õket. Ordításba kezdett, mire felajánlottam, hogy hozok Neki valami finomat. Gyorsan megnyugodott, és mikor haza értem, kérte a megérdemelt finit (banán volt). Ami meg az "anyuci fenekében" -t illeti, mindig a nyomomban van, se fürdeni nem tudok nélküle, se wc-re menni, sõt, még éjszaka is fel szokott ébredni, és iszonyat bömbölésbe kezd, míg fel nem veszem, és át nem viszem az ágyunkba.- de idõ közben eszembe ne jusson wc-re menni, mert megint bömbibe kezd. Szóval, még nem egészen nõtte ki ezt a ragaszkodást. Ja, és ami lemaradt: soha nem hagytam senkinek semmit! Idegeneknek meg, ha akaratosak voltak, pláne nem. Elvégre, én vagyok az anyja, én tudom, mi a legjobb a gyermekemnek. A nagyszülõk szerencsére nem rámenõsek, velük így nem volt problémám- pedig elég ritkán (pár havonta) látjuk egymást. Párom apja lakik pár utcányira, de õ csak akkor volt akaratosabb, ha ittasan állított ide.-persze sértõdés lett a vége: én, mert ittas, õ, mert nem engedtem a lányhoz.
egyálatlán nem baj! szeparációs szorongás. az a jó, ha van. ellentétben azzal amit kpzelnek. az én kislányom 4 hós korától irtózott az idegenektõl , nagyon sokáig. senki nem vehette kézbe az apján és rajtam kívül, a kemény szepa idõszakban meg csak én, még az apja se.....de kinõtte ám. most sem puszipajtás idegenekkel, de akiket gyarkan lát, pl. a boltos nénik stb azokkal már leáll beszélgetni kicsit (2 éves 4 hónapos). én sosem erõltettem. a barátnõm kisfia meg úgy vigyorog midnenkire, mint a tejbetök, idegen nénikkel kézenfogva elmenne simán....másfél éves. ez miért jobb? egy szatír is elvihetné. igenis jó, ha felismeri hogy x dolog idegen, tehát neki gyanús, ezért elutasítja. felnõttkorban sem árt az óvatosság az ismeretlennel, hát még pici baba korban. amikor az ember még teljesen másoktól függ. nem rossz ez, hidd el, max. fárasztó, de majd kinövi, nyugi .
A kérdező hozzászólása: koszi a valaszokat, edesek vagytok :) tudom en hogy ez a szeparcios szorongas, ertem is, semmi baj, csak olyan jo mastol is hallani, hogy nincsenek tokeletes babak akik puszilkodnak mindenkivel :D apukanak meg ugy orul repul el a kezembol vigyorog neki ha hazajon pl ha az en szuleim jonnek (280kmrol) es ittvannak par napot akkor 1 2 nap utan siman elvan naluk, csak az egybol lerohanast uuuuutalja, mondjuk enis :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!