Találatok a következő kifejezésre: Eltávolodtunk egymástol tudom, (1 db)

Eltávolodtunk egymástol nem tudom, hogy mit tegyek? Es azt se tudom, hogy szerete meg?

Már régebb ota vagyok vki-vel.Eddig is voltak kissebb viták de megoldottuk,mint most is de most vmi megvaltozott.Es ez tavkapcsolat mert messze lakik tolem! De azt tudom, hogy nem csal meg meg semmi ilyesmi csak nem tudom h mit mondhatnék neki amivel ereztetnem hogy nagyon szeretem! neten szoktunk beszélni egy nap 4 orat kb. Ritkan talákozunk, de hogy tudnam azt az idot ugy eltolteni hogy erdekes is elgyen!?? szerete meg vagy mar muloba van neki::???

Legjobb válasz: Nem írtad, hogy mennyi idõsek vagytok, hogy pontosan mióta az a "régóta", és hogy te férfi vagy-e, vagy nõ. Amit általánosságban gondolok az az, hogy a szeretetnek egyrészt van egy "érzelmi ráhangoltság a másikra" része, ez hol alacsonyabb, hol magasabb. Ez még egy nagyon boldog házasságban, egymást szeretõ, egymáshoz teljesen hû felek között is ingadozó. Ha valaki csak erre alapoz, akkor szokott megtörténni az, hogy nagy fellángolásban összejönnek, általában még ilyen állapotban összeházasodnak, és amikor utána az érzelmek éppen alacsonyabb hullámokat vernek, következik a válás. :((( Szerintem tehát bár fontos az érzelmi egymásrahangoltság, egyedüli alapnak nem elég. DE: a szeretet másik (és szerintem a nagyobbik) része akarati döntés. Arról szól, hogy nap, mint nap meghozod azt a döntést, hogy a másiknak a javát, a boldogságát akarod. Ez az a fajta szeretet, ami mindenféle külsõ körülménytõl független, ami megmarad akkor is, ha a párod súlyosan megbetegszik, vagy megcsúnyul egy balesetben, vagy ha látod õt nap, mint nap, már nem csak úgy, mint tökéletes, romantikus, mindig szuper szexi herceget / hercegnõt, hanem mint hús-vér embert a hibáival együtt. Ez az a fajta szeretet, ami nem múlik el sohasem, hanem egy életen át kitart. És a jó hír, hogy a közvélekedéssel ellentétben szerintem a szerelemnek sem kell elmúlnia. Tucatjával vannak olyan házaspárok a környezetemben, akiken látszik, hogy 10-20-30-40-50-60 év után is SZERELMESEK egymásba. Sõt, mi magunk is így vagyunk ezzel a feleségemmel. De hitem szerint ehhez már nem elég az ember saját ereje, hanem valaki Másra kell alapozni a kapcsolatot. Itt viszont már rám fognak szólni, hogy OFF vagyok, mert ez már vallási téma, pedig szerintem nem OFF, hanem én úgy gondolkozok, hogy minden emberi kapcsolat rendbetételéhez elõször Istennel kell rendbetenni a kapcsolatot. --Összefoglalva: -- 1. Ha tényleg múlóban van, az nem igazi szeretet, mert az nem tud elmúlni. 2. Ha csak az érzelmek vannak éppen alacsonyabb hõfokon, az normális jelenség. Ha ilyenkor döntést hoztok mindketten egymás mellett, az átlendít a nehézségen. 3. Ha tényleg igazi a szeretet (értsd: nemcsak rózsaszín köd, hanem olyan valakirõl van szó, akivel õszintén tudsz beszélgetni, és akivel le akarod élni az életed, házasodjatok össze minél hamarabb, a távkapcsolat nem jó) Ha pedig ennek a gondolatnak a hallatán viszolygás, vagy komoly bizonytalanság támad bármelyiketekben, akkor valószínû, hogy a dolog nem komoly, akkor meg minek egymást hülyíteni? 4. Ha unatkoztok együtt, használjátok fel az idõt arra, hogy valakivel valami jót tegyetek. Nagyon sok embernek van szüksége segítségre, vigasztalásra, egy levélre, egy kis pénzre, egy jó szóra, stb. Ha tudtok együtt szolgálni valaki felé, az hihetetlenül megerõsíti a kapcsolatot. Csakúgy mint a közös imádkozás. 5.Hogyan éreztesd vele, hogy szereted: figyelj oda rá, hallgasd meg azt, ami õt foglalkoztatja, és próbáld megérteni, akkor is, ha az a téma neked teljesen idegen. (Amint kitûnt, ezeket egy (keresztény) hívõ ember szempontjából mondom. Ezzel a megközelítéssel természetesen lehet vitatkozni, de nálunk ezek mûködnek, ill. a környezetemben lévõ házaspároknál is kiválóan látom mûködni.) üdv: Gyuri

Nem írtad, hogy mennyi idõsek vagytok, hogy pontosan mióta az a "régóta", és hogy te férfi vagy-e, vagy nõ. Amit általánosságban gondolok az az, hogy a szeretetnek egyrészt van egy "érzelmi ráhangoltság a másikra" része, ez hol alacsonyabb, hol magasabb. Ez még egy nagyon boldog házasságban, egymást szeretõ, egymáshoz teljesen hû felek között is ingadozó. Ha valaki csak erre alapoz, akkor szokott megtörténni az, hogy nagy fellángolásban összejönnek, általában még ilyen állapotban összeházasodnak, és amikor utána az érzelmek éppen alacsonyabb hullámokat vernek, következik a válás. :((( Szerintem tehát bár fontos az érzelmi egymásrahangoltság, egyedüli alapnak nem elég. DE: a szeretet másik (és szerintem a nagyobbik) része akarati döntés. Arról szól, hogy nap, mint nap meghozod azt a döntést, hogy a másiknak a javát, a boldogságát akarod. Ez az a fajta szeretet, ami mindenféle külsõ körülménytõl független, ami megmarad akkor is, ha a párod súlyosan megbetegszik, vagy megcsúnyul egy balesetben, vagy ha látod õt nap, mint nap, már nem csak úgy, mint tökéletes, romantikus, mindig szuper szexi herceget / hercegnõt, hanem mint hús-vér embert a hibáival együtt. Ez az a fajta szeretet, ami nem múlik el sohasem, hanem egy életen át kitart. És a jó hír, hogy a közvélekedéssel ellentétben szerintem a szerelemnek sem kell elmúlnia. Tucatjával vannak olyan házaspárok a környezetemben, akiken látszik, hogy 10-20-30-40-50-60 év után is SZERELMESEK egymásba. Sõt, mi magunk is így vagyunk ezzel a feleségemmel. De hitem szerint ehhez már nem elég az ember saját ereje, hanem valaki Másra kell alapozni a kapcsolatot. Itt viszont már rám fognak szólni, hogy OFF vagyok, mert ez már vallási téma, pedig szerintem nem OFF, hanem én úgy gondolkozok, hogy minden emberi kapcsolat rendbetételéhez elõször Istennel kell rendbetenni a kapcsolatot. --Összefoglalva: -- 1. Ha tényleg múlóban van, az nem igazi szeretet, mert az nem tud elmúlni. 2. Ha csak az érzelmek vannak éppen alacsonyabb hõfokon, az normális jelenség. Ha ilyenkor döntést hoztok mindketten egymás mellett, az átlendít a nehézségen. 3. Ha tényleg igazi a szeretet (értsd: nemcsak rózsaszín köd, hanem olyan valakirõl van szó, akivel õszintén tudsz beszélgetni, és akivel le akarod élni az életed, házasodjatok össze minél hamarabb, a távkapcsolat nem jó) Ha pedig ennek a gondolatnak a hallatán viszolygás, vagy komoly bizonytalanság támad bármelyiketekben, akkor valószínû, hogy a dolog nem komoly, akkor meg minek egymást hülyíteni? 4. Ha unatkoztok együtt, használjátok fel az idõt arra, hogy valakivel valami jót tegyetek. Nagyon sok embernek van szüksége segítségre, vigasztalásra, egy levélre, egy kis pénzre, egy jó szóra, stb. Ha tudtok együtt szolgálni valaki felé, az hihetetlenül megerõsíti a kapcsolatot. Csakúgy mint a közös imádkozás. 5.Hogyan éreztesd vele, hogy szereted: figyelj oda rá, hallgasd meg azt, ami õt foglalkoztatja, és próbáld megérteni, akkor is, ha az a téma neked teljesen idegen. (Amint kitûnt, ezeket egy (keresztény) hívõ ember szempontjából mondom. Ezzel a megközelítéssel természetesen lehet vitatkozni, de nálunk ezek mûködnek, ill. a környezetemben lévõ házaspároknál is kiválóan látom mûködni.) üdv: Gyuri
Mi is a távkapcsolat miatt szakítottunk. Szerettük nagyon egymást, de egy idõ után bizony a más-más környezet, más-más társaság, elfoglaltségok miatt úgy döntöttünk, hogy szakítunk. Bizony nehéz az ilyesmi. De egy kapcsolatot a távolból nem lehet fenntartani. Igények vannak, igény a szeretetre, amit az interneten, vagy telefonban nem biztos, hogy ugyanúgy meg lehet kapni. Többet kellene együtt lennetek, és beszélni a kapcsolatotokról.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek gáz?

Az egyik egyetemi tanárom megkértem hogy segítsen felkészülni a ZH-ra mert hiányoztam és nem vágom az anyagot. Azt mondta segít (tök jól néz ki, fiatal mindenki odavan érte). Vigyek valamit amivel kifejezem hálám (csokti vagy mittudomén) vagy csak köszönjem meg szépen? Gáz hogy így teperek? :D
19/L

3

Egyedül érzem magam, mit csináljak?

16 éves lány vagyok és eddig még nem.volt komoly párkapcsolatom de úgy érzem szükségem van egy fiúra akivel mindent megoszthatok és ami szeret....mit csináljak ennek érdekében. Egy fiú sem hív el sehova....nem értem miért? Segítsetek kérlek!

6

Ha soha nem nézett még rám nő, nem szemezett velem, nem flörtölt velem soha senki az azt jelenti hogy semmi esélyem a nőknél?

Már elég idős vagyok hogy ne kergessek illúziókat. Egy kapcsolaton kívül még nem volt dolgom nővel. Az is úgy alakult hogy egy nagy bajban segítettem ki a legjobb barátomat (lány) és valahogy sok év után belémszeretett amiatt amit tettem érte. De ez előtt világosan megmondta hogy ne is próbálkozzak, nem jövök be neki. Szóval kb. ennyi az összes dolgom a nőkkel. Ez a kapcsolat is addig tartott amíg ki nem jött a gödörből és elhagyott egy "jó pasiért".
Szóval nem volt még olyanra példa hogy egyáltalán rám nézzen egy nő. Általában rám se hederítenek, társaságban hogyha van "jópasi" akkor én köddé válok számukra. Például egy lányt kísértem rendezvényre (ő kért meg, mert a munkám miatt jó kapcsolataim vannak, jól kijövök az emberekkel, tudok viselkedni-öltözködni protokolláris eseményeken), együtt voltunk végig amíg fel nem bukkant néhány srác és engem meg úgy otthagyott hogy észre se vett. Ez már számtalan szituációban előfordult. Addig vagyok jó, amíg fel nem bukkan egy jobb. Szórakozóhelyeken is átnéznek rajtam ha megszólítok valakit. Sok hobbim van, sok nő is van mindenhol, de már sokszor úgy érzem hogy mégcsak melegként sem kezelnek, inkább valami "külön fajnak".
Flörtben soha nem volt részem, maximum cikkekből meg a barátok történeteiből ismerem. Régóta egyedül vagyok, próbálkozom eléggé sok alkalommal de nem vesznek komolyan, kihasználnak inkább. A pozíciómért, ismerettségemért.
Tudjátok én vagyok az a srác akit ismer mindenki, mindenkivel jóban van, haver a fél város, de közben igazából senki nem törődik vele, a nőknek meg olyan mint egy érzelmi-automata és mindig egyedül megy haza (a jófej-vicces gyerek akit senki nem vesz számításba).
Igazából a közeledésemet sem szokták pozitívan venni, hallottam már vissza hogy egy munkatársnőm teljesen kiborult azon, hogy a többi lányt a munkahely "jópasijai" szédítik, míg őt "csak én" .....
Amúgy sokat adok magamra, kihoztam magamból a maximumot úgy érzem. Régóta sportolok, öltözködésem business-casual, jó fodrászom van, fogaimat rendszeresen kezeltetem, önbizalommal lépel fel mindig (a munkámban is úgy jutottam el ahol tartok). Szóval ennyi tellik tőlem.
Nem tudom mit tegyek ennél többet.

Jól jönne néhány tanács.

16

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátnőmmel 13 hónapja vagyunk együtt és az elmúlt 1 hónapban megcsalt egy olyan lánnyal akit én is ismerek. Amikor kezdtem sejteni a dolgot nem mondtam neki semmit róla de mikor lebuktak és megbeszéltük a dolgot akkor azt mondta, hogy minden féle képpen barátok maradnak ha tetszik nekem ha nem. Egy pár napig minden rendben volt de azóta egyre jobban érzem, hogy talán megint van köztük valami. Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de tudom, hogy így ez nekem nem megy. Hogy mondjam el neki megint, hogy fáj amit csinál ha tudom, hogy úgyis én leszek a hibás a végén mint mindig. 22/n

4

Mit tegyek, hogyan változtassak a bizalmatlanságomon?

Nem tudok elkezdeni normálisan egy kapcsolatot se,mert már az elején azon aggódom,hogy biztos átver,hazudik vagy csalódom benne.Hogyan küzdhetném le?

7

Miért pont most jöttem rá? Mit tegyek?

Az iskolámból össze jöttem egy sráccal akit alig ismertem, de nem is őt szerettem ezért azt akartam hogy szakítson velem ezért bunkó voltam vele meg.. egy idióta! De most szakított is és most jöttem rá hogy beleszerettem, de már nem is akartam vele szakítani!!! De tegnap mikor találkoztunk még beszélgettünk és többször is megölelt és láttam hogy még mindig olyan közel akar lenni hozzám, nem merem megmondani neki mit érzek és ez nekem annyira fáj, hogy bele halok! Félek hogy leégek és elutasítana, ha elmondanám neki hogy szeretem! De ő sem engem szeretett, még a volt barátnőjét de velem elakarta kezdeni és mondta hogy jobban is fog szeretni nála! Most jötem rá milyen fontos nekem, mire már elveszítettem :'(((
még is mit tegyek?

1

Elsősorban nőktől kérdezném, de férfiak véleményére is kíváncsi vagyok, mit választanál?

Adott két férfi, az egyikkel együtt éltél 12 évig. Az ízlésetek, a világnézetetek és a felfogásotok szinte 100%-ban egyezett, családot akart veled alapítani, rád tervezte az egész életét. De nem tudtál szemet hunyni az őrült és indokolatlan féltékenysége, valamint a mértéktelen agressziója miatt, a "sehova nem engedlek egyedül" felfogása miatt és kiléptél a kapcsolatból. Aztán megismertél egy másikat, aki három együtt töltött évetek alatt még egyszer sem emelt kezet rád, sőt, még csak a hangos szóváltás sem fordul elő fél évnél sűrűbben. Nagyon jól érzed magad vele, semmiben sem korlátoz, sőt, motivál, hogy elérd az életben a céljaidat. De a megszokott életét képtelen még kis részben is feladni és ha felhozod az összeköltözés-fordítsuk komolyabbra a kapcsolatot témát, akkor láthatóan begörcsöl és bár azt mondja, hogy később térjünk vissza rá, szépen elcsendesedik a téma, ergo elodázza, hogy ne kelljen beszélni róla. Időnként megjegyzi, hogy "ha majd lesz gyerekünk", de úgy tűnik, lépni semmit nem képes ennek irányába. Rengeteg idejét tölti a barátokkal, de felhívod a figyelmét, hogy semmi gond, ezt akkor is be tudja iktatni, ha összeköltöztök, nem akarod őt korlátozni, ugyanúgy megkapja a szabadságot, csak legalább aludjatok együtt minden nap. Õ még így is hezitál, mondván, hogy "Minden haveromnak meghülyült a nője összeköltözés után!" Hozzá kell tenni, még sosem lakott együtt senkivel, sőt, előttem még komoly kapcsolata sem volt.

Az elsőhöz semmilyen keretek között nem mennék vissza (pedig öt évvel ezelőtti szakításunk óta számtalan alkalommal próbált visszaszerezni). Csupán a véleményetekre vagyok kíváncsi, mennyire elfogadható, hogy valaki ennyire ragaszkodjon az önállóságához és a saját életéhez, fel lehet-e egyáltalán építeni erre egy "komoly" kapcsolatot? Van-e értelme?
Nem azt várom, hogy helyettem döntsétek el az életemet, az érdekelne, hogy ti ilyen helyzetben mit tennétek?

6

Ti mit csinálnátok ha rajtakapnátok a párotok hogy éppen kényezteti magát?

Olyat ne irjatok hogy b*szunk,mert még nem tervezem elveszíteni a szüzességem...
15/L

18

Mikor kell a barátnőmet úgymond virággal esetleg bonbonnal meglepni?

1 hónapja vagyunk együtt, es en úgy gondolom hogy egy hónap még nem olyan sok idő hogy azt mar ünnepelni kellene. ti mit gondoltok ?
ti mikor szoktátok megajándékozni a barátnőtöket ? Es karácsonyra milyen értékű ajándékot szoktatok venni ? Mar ha egyáltalán ez szokás.

7

Hogyan kell (jól) csajozni?

Nem igazán tudom hogy kell (jól) csinálni. Igazából önbizalom hiányom is van amikor egy szép csajt látok. Adjatok már ötleteket, tippeket légyszíves.

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!