Találatok a következő kifejezésre: Elitélendő amit Alapvetően nagyon (1 db)

Elitélendő amit teszek? Alapvetően nagyon kedves természet vagyok mindent elnézek de ez már sok.

Amióta terhes vagyok az anyósomék ránk sem néznek.(Amugy sem)Sajnos már volt egy vetélésem akkor sem néztek rám,csak az érdekelte ?ket ha megszületik a baba viszik horgászni.Soha semmiben nem segítettek rajtunk.Ezt ugy értem,hogy 10forinttal sem.De amikor valami jó dolog történik mindenhol ott vannak a férjemet nem akarom bántani bár ? telejesen mellettem áll.Én ugy döntöttem ha megszületik a babánk majd fényképr?l megnézhetik.Ha terhessen nem érdekeljük öket meg sehogy akkor mikor meglesz a baba ne is érdekl?djenek.Majd fényképr?l megnézhetik.Szerintetek rosz döntés ez?

Legjobb válasz: Köszönöm gyors válaszodat.Akkor nem vagyok egyedül.Tudod a férjem azért érti meg mert sajnos õ otthon sosem kapott szeretetet amilye van azt saját magának köszönheti.Nagyon nehéz helyzetben vagyunk most vettünk lakást van,hogy allig jut fontos dolgokra.Az én szüleim nagyon sokat segítenek.Az õ szülei meg nem kérdeznék esetleg van-e kenyérre való.Tehát én nem engedek nem nézhetik meg az tutti.Jó babavárást neked is és könnyü szülést üdv 24hetes kismami. :D

A kérdező hozzászólása: Köszönöm gyors válaszodat.Akkor nem vagyok egyedül.Tudod a férjem azért érti meg mert sajnos õ otthon sosem kapott szeretetet amilye van azt saját magának köszönheti.Nagyon nehéz helyzetben vagyunk most vettünk lakást van, hogy allig jut fontos dolgokra.Az én szüleim nagyon sokat segítenek.Az õ szülei meg nem kérdeznék esetleg van-e kenyérre való.Tehát én nem engedek nem nézhetik meg az tutti.Jó babavárást neked is és könnyü szülést üdv 24hetes kismami. :D
A kérdező hozzászólása: Jah és még valami az én anyósom 43 éves teljesen egészséges munkaképes.De sajnos az férjem mamija szerint túl korán ment férjhez õ még most ennyi idõssen sem tud fõzni.A kapát meg még hírbõl sem ismeri én most vagyok 6 és fél hónapos terhes ma például palántoltam a férjemmel és kapáltunk.Nah ennyit az õ megerõltetõ fiatalságáról :D
A kérdező hozzászólása: tehát az én szüleim sem anyagi segítséget adnak hanem ha kell függönyt felrakni akkor ott van anyu ha meg mivel nincs autónk sokat vásárolunk és nnehéz akkor apu szokottt elvinni minket.
Az elsõ unokát anyosomék is nagyon várták.Annyira akartak segiteni, hogy az már terhes volt.Valosággal kisajátitották.Nem akkor vitték el amikor szükséges volt, hanem napokig nem láttam a gyerekemet, ha fölhivtam, azt mondták, hogy mit aggodok-jo helyen van.Most már van másik unoka, és megoszlik a "gondoskodás"mert nem birtam volna.A kislányom sem szivesen ment de nem lehetett semmit mondani, mert megsértõdtek volna.Azt mondom , h mindig a gyerek érdekeit kell nézni.
A kérdező hozzászólása: nah de akkor is engednétek a gyereket persze míg pici ugyis én döntök helyette nah de akkor is engednétek õket ha tele lenne minden egérszarral nem lenne mit enni adni neki és még víz meg villany sem lenne mert náluk ez a helyzet nem mennek el dolgozni mindenki bárlistás semmijük nincs nah így elengednétek mert egy valamire való anya biztos, hogy nem sõõõt ha még a férjem is azt mondja hogy inkább ne??Az más ha nem örülnek neki de olyan a körülmény akkor menjen az a gyeerek de mikor saját magukat nem képesek ellátni akkor ti elengednétek õket???Persze nem míg pici mert itt nálam nézegethetik miattam de elvinni szó se lehet róla !!
Én megértem, hogy neked rosszul esik, hogy nem foglalkoznak veled, de azért tényleg magatoknak vállaltátok a babát. A nagyszülõknek már csak az a dolguk, hogy szeressék. Persze tudom, hogy rosszul esik, hogy nem segítenek semmit, de hogy õszinte legyek, ez nem is feltétlenül kötelességük. Ha nem is vagy velük jóban, azért engedd meg, hogy láthassák majd az unokájukat, nem csak miattuk, hanem a gyereked miatt is, hiszen ha neadjisten meghalnak anyósodék, akkor hogy adsz számot a gyereknek arról, hogy sose ismerhette a nagyszüleit, pedig lett volna rá mód. Egy gyereket nem szabad megfosztani senkitõl, aki neki szeretet adhat.
A kérdező hozzászólása: köszike tudtam, hogy nem lehetek egyedül ezzel a problémával teljesen megértelek és igazat adok neked ezt az ugysem érti aki nincs ilyen helyzetben.jó babavárást
szeirntem jol teszed. ha az anyosodék még saját magukat sem képesek ellátni, nem hiszem hogy tul sok felelöségtudatuk lenne. kitudja mi baja lenne ott a gyereknek.
A kérdező hozzászólása: Szia ez a baj ezzel az oldallal nem tudom leírni az egész történetet.A férjemet a nagymamija nevelte pont ezek miatt a dolgok miatt az anyósom nem hogy fiatalkorában nem dolgozott semmit de most sem dolgozik.Sõõõt semmit nem csinál.Adósságot adósságra halmoznak egyedül az én férjem vitte valamire mindenki bár listás a családban tehát ilyen szülõk õk.Az a baj, hogy hiába is próbálom elmagyarázni, hogy õk milyenek mert sajnos ti ezt nem értitek.A férjem sem jár hozzájuk mert nem tud bemenni a szagoktól és a kosztól ez nagyon komoly hidjétek el.A gyereket meg nem eltíltom itt nálam megnézhetnék de hidd el nem kiváncsiak rá és ha már most nem tesznek annyit jiszen õ egy élõ ember csak bennem él ha most nem érdeklõdnek íránta akkor már ne is.Az én apukám egy nagyon bunkó ember ez komoly mindenkitõl még a saját családjátókl is sajnál mindent.de amióta megtudta, hogy nagypapa lesz nem tud betellni a babával beszélget a pocimhoz amit megkívánok mindent megszerez :D hál istennek nem vagyok kívános remélem érted már, hogy ez miért van de ha teh még ezek után is odavinnéd az újszülött kicsibabádat szívesen megadom a címet kipróbálhatod :D ha te bben a helyzetben lennél élesben teh sem tennél másképpen csak egy kicsit gondolj bele :S jó babavárást
Teljesen megértelek! Az én anyósom mióta terhes vagyok, annyit nem kérdezett, hogy vagyok. Mikor meg akartuk mondani az örömhírt, akkor 3 méterrõl ránézett a kiskönyvemre, és annyit mondott, látott õ már ilyet! Gondolhatod milyen égõ volt az egész család elõtt! Na én akkor ugyanezt mondtam mint te, és azóta is tartom magam hozzá. Még a videót sem mutattam meg neki. Minek?! Úgysem érdekli! A párom teljesen igazat ad nekem, és úgy van vele, hogy én leszek az anyja, én döntök arról, hogy kinek adom a kezébe a gyermekemet! Anyósomnak biztos hogy neeeeeem!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

41

Titeket férfiakat, mennyiben befolyásolna egy ilyen helyzet? Többi lent!

Csupán érdeklődőm! Adott egy hölgy fiatal húszon éves, nagyon csinos, szép és okos, rendezett háttérrel, van három gyermeke. Ti meghátrálnátok a gyermekek miatt egy komoly kapcsolattól, vagy nem zavarnának a gyermekek? Köszönöm előre is!

14

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

A feleségnek joga van kidobni a közös tulajdonú házból a férj barátnőjét?

55

Mit csináljak? Hazudik?

Van egy unokatestvérem, akivel kicsi korom óta nem túl jó a kapcsolatunk... Egy idősek vagyunk, így általános iskola alsójában egy osztályban voltunk, majd szerencsémre el tudtam menni 8 osztályos gimibe. Ez a fiú nagyon undok volt mindig és rosszindulatú. Engem mindig versenytársának érzett és ezáltal mindig minden áron túl akart rajtam tenni.
Most 14 éves vagyok és 11-12 éves koromban jöttem rá, hogy mennyire vonzódok a művészetekhez. Imádok festeni, rajzolni, írni is szoktam. Amikor bekerültem a gimibe, arra gondoltam, hogy akár komolyabban is foglalkozhatnék a rajzzal, hisz szeretem és ezt nem egóból mondom, de van is hozzá érzékem... Így hát Heti 10 órát tanultam rajzot... Ez nem állt a tanulás útjába, szóval örültem a lehetőségnek. A rajztanárom 3 éve foglalkozik velem és úgy gondolom, jelentős fejlődésen mentem keresztül, de nem is ez a lényeg.
Ez az unokatesóm mindig is utált rajzolni, nem is volt hozzá érzéke, ami nem baj, mert mindenki másban jó... Neki is megvan a tehetsége. A lényeg, hogy 2 hete elkezdett rajzolgatni és olyan képeket mutatott fel, amik az én képeim minőségét nagyban felérik... Sokkal jobbak és ez kétségbe ejtett.
Szerintem nem ő rajzolta a képeket... Nem rosszindulatból mondom, csak nem áll össze a kép...
A rajz volt az egyetlen dolog, amiben tényleg jó voltam... ahhoz tényleg értettem és szerettem is, ezért szerettem volna, ha fejlődök, magasabb szintre emelem a tudásom, mert a tehetség nem minden... És a 3 évnyi tanulás akkor feleannyit sem ért, mint egy srác 2 hetes firkálgatása, aki eddig kb. pálcika ember szinten volt???
Annyira bánt ez az egész... Mert most azt érzem, hogy semmire nem vagyok jó, ebben is kudarcot vallottam és egy csődtömeg vagyok... Ez az egész elvette a kedvem a rajzolástól... Tudom, hogy ez nem erről szól, nem a versengésről, de most nagyot csalódtam magamban és nem tudom, mit csináljak!
Hallottam anyu és a húgom beszélgetését és ők úgy gondolják, hogy talán nem is ő rajzolta... Kitelik tőle, az elmúlt években sok dolgot csinált. Eléggé megbízhatatlan, ritkán őszinte.
De ha tényleg ő rajzolta, akkor persze gratulálok neki, nagyon ügyes rajzok... Csak... akkor ezek szerint nekem nem éri meg komolyabban ezzel foglalkozni és a beleölt rengeteg idő felesleges volt és ez az, ami bánt... :'(((
Valaki nem tudna segíteni? Mit csináljak? Ti hogy látjátok ezt? Valami jó tanács? :S
Előre is köszi.
14/L

7

Hogyan tovább? Kiderült, hogy rákos a feleségem. Nem bírom ezt ki még egyszer.

Egyszer már voltam házas és elveszítettem hirtelen a feleségemet. Sok év volt mire nagynehezen felálltam és ebben a mostani feleségem segített a legtöbbet. Erre jön ezzel a hírrel és újra padlóra küld. Erős leszek és támogatom, amit csak tudok mindent megteszek, hogy meggyógyuljon. Nem fogom kimutatni az érzéseimet de előtörtek az emlékek és rohadtul félek. Nem tudom mit teszek ha ő is meghal, a gyereket fel kell nevelni! Mihez kezdjünk most?

13

Párom alkalmi munkákat szokott vállalni. A pénzt sosem adja ide, mondván én nem tudom beosztani, most szeretnék venni pár dolgot de csak az a "pénzünk" van amit ő kapott tegnap. Ellopjam tőle?

25

Rászóltam a férjemre, és halálosan megsértődött. Ez megy már kb.20 éve, de most lett elegem. Lehet, hogy én vagyok a hibás, de ideje lenne elköltözni?

Tegnap mindent elkészítettem a mai ebédhez. Megsütöttem a húst is, gyönyörű lett. Ma megkértem, tegye be a sütőbe, egy picit süssük át, mert akkor igazán finom..
Közben ki kellett mennem (muszáj volt), mire visszamentem, megégette. Teljesen fekete, szenes lett. Mondtam, hogy ez nem igaz, ennyi idő alatt (kb. 8 percig voltam távol),hogy tudtad szénné égetni? Erre azt mondta, grillezte. (Sose szoktunk grillezni ebben a sütőben). Erre kijöttem, mert ha maradok, még lett volna egy-két keresetlen szavam).
Bejöttem a szobámba, mert ilyenkor jobb, ha egyedül vagyok, erre két percen belül ő is bement a szobájába, hogy ő már megebédelt. Most meg van sértődve. Ezt csinálja kb. 20 éve. Rengeteg kárt tesz, butaságot csinál, de ha szólni merek, mindig megsértődik, hogy nekem legyen lelkiismeret-furdalásom. De most nincs.
Tudom, hogy apróságnak tűnik, de úgy érzem, most telt be a pohár.

9

Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

Először 19 évesen mentem férjhez, 6 évig tartott a házasság, elváltunk. Ennek már több mint 10 éve. Egy gyerekünk született ebből a házasságból. Azóta van már párom, akivel van közös gyerekünk is. A volt férjemnek is van egy élettársi kapcsolata, nevezzük Rozinak, így könnyebben le tudom írni a történetet. Volt férjemmel normális a kapcsolatunk, eljár a gyerekért, nagyon ritkán beszélünk (csak gyerekről). Volt anyósomékkal is nagyon jó a viszonyom, néha meg is látogatjuk őket, főleg ha kivisszük az unokát hozzájuk, vagy megyünk érte. Az új páromat is elfogadták, kedvelik, meg is hívták, hogy jöjjön ő is. A gond ott kezdődik, hogy Rozinak ez nem tetszik, szabályosan hisztériázik a volt férjemmel, hogy mi minek járunk oda anyósékhoz, miért vagyunk jóban. Õk nem ott laknak velük, tehát mi ott sosem futottunk még össze.
Mivel a párom kőműves, a volt anyósom felhívott, hogy meg kéne csinálni valamit a házon. Párom azonnal elvállalta, és felajánlotta, hogy délután ráér, elmegyünk megnézni mi a munka, elvisszük az unokát is. Mindent leegyeztünk, volt anyósom várt minket. Erre felhívott a volt férjem, hogy ne menjünk délután, mert ők most ott vannak Rozival estig, és Rozi ki van akadva, hogy mi oda be ne tegyük a lábunkat. Mondtam, hogy hát rendben van, akkor elmegy a párom máskor. (Nem mintha bármikor ráérne, mert elég sok a munkája). Most szegény volt anyósomat is sajnálom, hogy biztosan rosszul érzi magát. A volt férjemet is sajnálom, hogy valószínűleg így is hallgatja a cirkuszt. A párom is ki van akadva, hogy hogy lehet Rozi ilyen .... ki ő, hogy ő szabja meg, hogy ki mehet oda és mikor, és szítja a családok közt a feszültséget. Mondta is "adnák én neki"! Ez már a sokadik ilyen hiszti, próbáltam már beszélni Rozival, hogy nincs oka utálni engem, féltékenynek sem kell lennie, mert imádom a páromat, van már gyerekünk is, nekem az exem nem kéne már soha vissza, és volt anyósomékkal meg nem csak a gyerek miatt tartjuk a kapcsolatot, hanem mert nagyon kedves idős emberek, szeretjük őket. Kezd elegem lenni Roziból, már a gyerekem is, pedig még alig múlt 10 éves, azt mondta rá, hogy "de egy cserépedény!!!" Rá is szóltam, hogy nem beszélhet így a jövendőbeli mostohájáról. A gyerek is szenved tőle, hogy apjának ilyen nője van, és mondogatja nekem, hogy miért nem tud normális lenni az a nő, mint mi, meg a mamáék, meg a nagynénik... Velük is beszélünk, segítünk egymáson, ha kell valami. Nem tudom mit tehetnék. Exemmel már beszéltem erről, de nem tud mit tenni, azt mondja hiába magyarázza neki, hogy ne csinálja ezt, semmi oka, és hogy már gyomoridege van a sok feszkótól, inkább ő is kerül bennünket, hogy ne legyen gond.
Ti mit tennétek, hogy végre békesség legyen? Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!