Találatok a következő kifejezésre: Elfogadnál 20 teljes boldogságot, ha (1 db)

Elfogadnál 20 év teljes boldogságot, ha azután meghalnál, ahelyett, hogy 40 évig élhetnél?

Legjobb válasz: hát inkább húsz év teljes boldogság mint 40 év ezzel is azzal is

Halál mindenkit elvisz. Teljesen mindegy hogy mikor jön el szerintem, ha szar az élet, akkor ugy sem jó sokáig kihúzatni. Én a rövidebb de boldogabbra szavazok. Ez az ésszerû. De ha a hosszabban is van számos elszort bár nem annyira kiemelkedõ örömforrás, a rövidebben meg kevesebb de kiemelkedöbb, akkor azér átgondolnám a dolgot.
hát inkább húsz év teljes boldogság mint 40 év ezzel is azzal is
Inkább 20 év boldogság, mint 40 boldogtalanul, magányosan! De szerintem ez egyértelmû, ilyen buta kérdést... (Már bocsi)
igen!!
szeretem a váratlan pillanatokat 20 boldog, gondtalan év+még-mondjuk úgy-az istennél is jó 2000 év...hát persze!HA.magammal vihetem a szereteimet!
jah elõzõ vok: nem akarok korán meghalni 13+40 év sokkal jobb mint 13+20 év több tapasztalat , élmény meg minden kituggya lahat az a 40 is végig boldog lenne csak sok sok szerencse kéne hozzá XD az is lehet lottót nyernék, vagy báármi ......jó dolog élni
Igen:)
Nem!!Az élethez igenis hozzá tartozik a csalódás, boldogtalanság melyet mindig a boldogság követ...:)
Mindenképp 40 év. Az ember nem örök boldogságra van kárhozva.Az élet mindenképp szép, és sohasem okoznék olyan bánatot a szüleimnek hogy 20 évesen elhagyom õket.
simán :)
Sya!
Sya! Én elfogadnám...Néha egy perc boldogságot is többre értékel az ember, mint egy évet...
simán ez olyan jól hangzik persze csak mértékkel semmi gonosz dolog csak ami másnak sem árt.
Szerintem unalmas az élet, ha tökéletes, ráadásul nem tudnám igazán értékelni a jót, ha nem történne velem semmilyen kellemetlenebb élmény. Szóval inkább a második.
40 év !!!!!! sokkal jobban járnék tudnék értékelni boldogság6talansgot is XD
ha húsz évig boldogságban élnék és 20 éves korunkban meghalnánk inkább a 40-et választanám, mert ha csak boldog vagyok nem tudom igazán értékelni. Pl.ha csak fonom , számunkra kellemes illatokat éreznénk biztos nem tudnánk értékeni annyira mint így h nem csak azt érezzük szoval a 40-re szavazok
Húsz év boldogság! volt már éppen elég szar évem.
Igen 20 év az így renben lenne.
igen!! elfogadnám, mert 20év az nagy idõ, fõleg boldogan leélni
Mindenképpen elfogadnám a 20-at, hiszen egészen biztosan jóval tovább tartana. Azt hiszem nincs ember, aki a 19. évben annak tudatában felhõtlenül boldog tudna lenni, hogy ezt a sok gyönyörûséget és örömet már csak x ideig élvezheti. Akkor pedig jár még neki 1 év, ami boldog... Szóval igencsak sokszor lenne prolongálva az utolsó év. Összességében lehet, hogy még 40-nél is tovább tartana (s legalább volt benne jó pár tuti boldog esztendõ is). üdv.: hegedor
én a 40évet választanám. Hogy miért? Az ember nem értékelné a boldogságot, ha nem lenne boldogtalanság. Tehát szerintem ez is- az is kell az életbe, hogy kiegyensulyozott legye. Vajon ha ugy volna feltéve a kérdés, hogy mit választanál: a párod éljen veled 20év boldog évet, utána haljon meg, vagy 40év normál évet. Biztos vagyok benne, hogy senki nem szeretné ha 40év helyett 20évig élhetne a párja! Meg még annyit, hogy az sem mindegy, hogy látom még amint a gyerekem iskolába megy, vagy látom amint az unokám iskolába megy!
40év :) )
Ezzel a kérdéssel Akhilleusznak is meg kellett küzdeni...õ a rövidebbet, de a dicsõbbet vaáslztotta! És lám - tényleg fennmaradt a neve :D
Ha ügyesen élek, a 40 évben több, mint 20 évnyi boldogság van. Inkább a többet kérem.
40
Inkább nem mondok semmit, mert lehet hogy csak 20 évig fogok élni.
20 év boldogság. Az üres, boldogtalan élet semmit sem ér, ha 20000 évig tart is...
Attól függ, mikortól van számolva ez a 20 év. Minimum 20 éves kortól számolva igen, mert ez 20 év fiatalságot és boldogságot jelentene egyben, tehát 40 éves korig élnék. Viszont ha születéstõl van számolva ez a 20 év, tehát 20 éves korig élnék, akkor nem.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Eltoltam az életem, hogyan lépjek tovább? 28 / f

Egyetem végeztével...nos bezárkóztam. Otthon ültem több mint egy évig...utána kaptam állást - hamarabb is lehetett volna de nem akartam emberek közé menni - de a munka nem volt szakmai, és nem láttam benne jövőt...eljöttem, majd újabb munkahely...itt 2 hónapig bírtam, majd újabb munkahely - ez nem lett volna rossz, de ez megszűnt...rögtön utána újabb munkahely, ez sem volt szakmai meló...de gondoltam végigcsinálom. Ment is egy darabig, de ekkor kezdődtek a gondok: alvászavaraim lettek a mai napig nem tudom mitől... odáig fajult hogy gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a helyemen - kirúgtak...egy év után. Kerestem újabb állást - nem akartam külföldre menni mert beszari voltam - találtam is - de első nap gyakorlatilag rosszul lettem szó szerint, és felmondtam egy hét után.... végül befeküdtem a pszichiátriára.... bent voltam 1 hónapot, kijöttem, itthon voltam megint egy jó darabig, majd újra találtam melót.... de nagyon idegesített a gyógyszer szedés...így elmentem egy rehabilitációs intézetbe - próbaidő alatt 1,5 hétre - mikor visszajöttem kirúgtak innen is... ezek után még mindig gyógyszert szedve, nyitottam egy irodát egy üzlettárssal - de nem jött össze a dolog - majd találtam megint egy új munkahelyet - itt 1 hónapig húztam - nem bírtam felkelni a gyógyszertől reggel - végül visszamentem a rehabilitációs helyre - itt voltam 5 hónapig... kijöttem innen - kerestem állást de ez úttal angliában - fel is vettek egy nagy multihoz egy kisvárosba - itt voltam 3,5 hónapot - szedtem a gyógyszert, minden jó is volt eleinte, de utána megint nem bírtam felkelni....így eljöttem, a meló amúgy is "temporary position" volt, szóval nem nagy szám...Hazajöttem, most nyáron, a gyógyszerrel leálltam - nem vagyok még olyan jól, de fel tudok kelni reggel simán és energiám is van úgy ahogy nap közben...
Ez idő alatt kb. 5 év telt el, ebből összesen 1,5 évet ha dolgoztam.... nincs komolyabb tapasztalatom, pláne nem szakmai...ez a kisebbik baj...a nagyobbik hogy nem tudom feldolgozni a hatalmas mennyiségű elpocsékolt időt...nagyon bánt...rémálmaim vannak miatta, néha nyugtatót is be kell vennem hogy lehiggadjak. Gyakorlatilag ugyanott vagyok mint 5 éve....anyagilag és szakmailag is. Ráadásul az önéletrajzom ezt nyilván nem mutatja így, ki van kozmetikázva...ez is idegesít hogy hazudnom kell folyamatosan....
Elég idegesítő pályakezdőnek lenni 28 évesen.... és ez is még csak kisebbik gond... amit tanultam szakmát nem is érdekel annyira...totál mást akartam tanulni, de mindegy, azért nem tanultam azt amit szerettem volna mert nem voltam olyan jó matekból...
Ez a sztori egyszerű nyávogásnak tűnhet, "küzdeni nem akarás" -nak....de én már nem tudom mit higgyek, ki vagyok, mi vagyok. Egyetem alatt nagyon jól tanultam, tudtam is sok mindent, dolgoztam is mint egy állat, jártam edzőterembe....ezek közül az edzőterem maradt meg....
A kérdésem végül is, hogyan tegyem magam túl ennyi sikertelenségen, bénázásokon? Meg hogy hazudnom kell az önéletrajzomat illetően? Ráadásul mondanom sem kell hogy párkapcsolatom sem volt még soha... most már persze volna rá igényem, de úgy érzem már elkéstem mindennel.
Nem vagyok már elkeseredve, csak nagyon nem találom a motivációt ezek után ami történt.
Persze lehetne azt mondani hogy: "ha nem lenne mit ennem akkor mennék mint a kisangyal dolgozni" és ez így is van, azzal a kivétellel hogy ha tényleg így volna, már lehet rég halott lennék, mert nem bírnám elviselni a tudatot hogy nem vittem semmire az életben....
Hogyan tovább? Ha valaki tud esetleg pszichológiai megközelítésű könyvet, commentet írni azt megköszönöm!

4

Baj, hogy nem szeretek bulizni és nem megyek sehova?

AZ osztálytársaim minden hétvégén buliznak,én meg még a farsangra sem mentem el.

2

Sűrgös! Biztonságszervező 2 rendelkezik tűzvédelmi szakvizsgával vagy azt külön kell lerakni?

0

Fiúk szerint vonzó a kis mell is?

Gondolom,van itt 1000 ilyen kérdés ,de már annyit gondolkodtam rajta,hogy vajon egy pasi szemével ,mi a különbség a nagy és kis mell között? Úgy értem,hogy miért jobb(ha jobb) a nagyobb mell?

11

A szüleim miért nem őszintén velem?

Járok állásinterjúkra, ilyen tapasztalat nélküli pályakezdő mérnök végzettségű egyénként, de sehova se vesznek fel.

Szüleim oltogatnak, hogy miért nem vesznek fel.

Van az utcában egy gyerek, aki sokkal gyengébb iskolát végzett (azt is bukdácsolva), mint én, és nemhogy tapasztalata nincs, de még a nyelvvizsáját se tudta megcsinálni a diplomájához, mégis felvették dolgozni fél év keresgélés után (szintén diploma és tapasztalat nélkül)

Csak épp az a gyerek ilyen alapból motorb*zi meg jól megtermett, jófej, igazi jó munkásember. Én meg ilyen kis nyeszlett kocka vagyok, és hiába tudom elbeszélgetni rendesen angolul, meg hiába tanultam sokkal nehezebb dolgokat, mégse kellek sehova.

És megkérdeztem anyámékat, hogy na akkor mondják már meg ugyan, hogy ők kit vennének fel, engem vagy a srácot? De csak terelték a szót, és azt hozták ki, hogy ne feleseljek nekik.

Pedig anno gyerekkoromba mindig megkaptam, hogy:

"hogy BEZZEG AZ XY (xy-nak nevezzük most az illető gyereket)"

bezzeg ő milyen jó, mert eljárt nyáron teszkóba árufeltöltőnek, meg bezzeg ő lenyírja a füvet, meg bezzeg ő igy, bezzeg ő úgy

Akkor most miért nem vágják a pofámba a nyilvánvalót? Történetesen azt, hogy az a gyerek legalább megtanult élni, hiába nincs olyan jó papír a kezében, mint nekem.

Ja, meg hát rengeteg iylen gyerek van még, akikről anyámék ugy vélekedtek, hogy:

"bezzeg az xy, bármilyen hülye, az anyjáék mégis ugy csinálnak, mintha zseni lenne"

Csak azt nem veszik észre, hogy a gyereknek annyit mondogatták, hogy zseni, hogy a végén tényleg zseni lett. És legalább megtanult megállni a saját lábán.

Engem meg felneveltek, a "nem baj kisfiam, csak a kitűnő legyen meg" mentalitással, aztán csodálkoznak, hogy mivan.

9

Mihez kezdjek ilyen helyzetben?

Ki nem állhatom az osztályomat. Nem tudok beilleszkedni, kívülálló vagyok, ők mind nagyszájúak, bárkinek beszólnak.
Én csendes, visszahúzódó vagyok, ezt örököltem, és életem során sok csalódás ért, csak átbasztak, csúfoltak,piszkáltak. Ez most is így megy. Csak azért szóltak hozzám, hogy legyen kit kiröhögni. Mostanában aligha szólok hozzá valakihez, csak akin látom, hogy nem köcsög szándék vezérli, és tényleg beszélgetni akar. Ha van a közelben, olyan aki nem szimpatikus, vagy tudom hogy ki fog röhögni, beszólni annak a közelében egy szót sem szólok. Hülyének, butának tartanak. Lehet az is vagyok. Már reggel azon rettegek, hogy mi lesz az iskolában. Rettegek a nyilvános szerepléstől, feleléstől, inkább a halál... Félek ha felszólít a tanár,amikor mindenki rám figyel, mert általában kiröhögnek. Egyszerűen leblokkolok, ha olyan ember társaságában kell lennem akihez rossz élmények kötnek, olyankor nagyon hülye vagyok...
Olyan vagyok mint egy fogyatékos....
16/F Zalaegerszeg.

4

Valaki szereti még rajtam kívül a telet?

Egyszerűen imádom! Nincs annál felemelőbb érzés mint amikor felkelek reggel és látom, hogy szakad a hó :) ennek úgy tudok örülni akár egy gyerek. Áh és a refsegő hang amit a hó kiad amikor rálépek... És a hangulat is valami hihetetlen. Egyszerűen már alig várom :))
Van még aki így gondolkozik?

12

Szüleimnek igaza van de hogy változtassak rajta?

A 18-at töltöttem nyáron és kilencedikes vagyok megint mert nem volt kedvem tanulni meg sokat lógtam a suliból. "rossz" emberekkel barátkoztam akik bele vittek a rosszba de őszinte leszek nekem tetszett. lehet hogy ez baj de kicsit magamba néztem és tényleg hamar elmegy a z idö utána meg baxhatom. Hogy lehet változtatni az életemet? megpróbaltam de hamar vissza kerültem oda ahol voltam. Nem vagyok cigány ezért szeretnék normális ember lenni. 18f

8

Más elvont, furcsa emberek, akik nehezen illeszkedtek be! Hogyan élitek meg?

Eléggé fura vagyok. Sajnos ez az a szó, ami az embereknek eszükbe jut rólam. Az én szemszögemből meg nyilván én magam vagyok a megszokott, ezért a többi ember a fura. :/
Aki igazán alkalmazkodni tud és nem elvont, az általában kerül engem, de ha nem is, nem jövünk ki úgysem.

Csak azokkal jövök ki, akiknek szintén van egy kis zakkantságuk vagy furcsaságuk.

Alapvetően rossz korba születtem, a mai lázadó, határait feszegető világba nem illek bele.

Ezen kívül sok dolgot másképp gondolok, mint szokás. De teljesen máshogy. Az emberek egy része úgy gondolja, hogy 1, más része úgy, hogy 2, mialatt én C-t vallok. Vagy máskor nincs arról véleményem, amiről vélekednek, van viszont olyasmiről, amiről csak én gondolkozom.
Az érdeklődési köreim is szokatlanok, lány létemre fiúsak, így egy-két fiúval el tudok ezekről beszélgetni. De még fiúban is kocka az ilyen...

Általában az emberek azt mondják, légy önmagad. Nos, nekem önmagamnak nem szabad lennem, mert abból jó nem sül ki.

Ráadásul nemcsak idegesítő témákról beszélő és mindenről furán vélekedő ember vagyok, hanem lehet/lehetett egy betegségem (még ha nem is szabad öndiagnosztizálni, akkor is azt mondom, hogy Asperger-szindróma-szerű). Pár éve kezdtem magam fegyelmezni, odafigyelni a másik emberre, arra amit mond, meg magára az emberi voltára. Mostanában kezdem az emberi érintkezés szabályait tanulni kvázi.

Mindig hibázok, mindig álarc kell és ez fáraszt.
Mindig látom valakin, hogy fárasztom.
Mindig negatív visszajelzés érkezik, amikor valami terén a változásért küzdök, és magam úgy érzem, el is értem valamit..

Más hogyan éli meg?
Valaha el fogom tudni fogadni magam? Elfogadni, hogy lassan fejlődök, hogy mindigis sok problémát fogok magamban látni én is, mások is?
Találok hasonszőrű párt? Egyáltalán, fogok kelleni valakinek?

21/L

7

Katona vagy rendőr esetleg nyomozó?

Nem tudom eldönteni, hogy hova mennyek továbbtanulni.Szerintetek? Rendőr, nyomozó vagy katona szeretnék lenni.Legszívesebben katona.Csak úgy hallottam, hogy ők nem keresnek jól kivéve ha kimennek Afganisztánba.Én ebbe benne is lennék, de szeretnék több dolgot is megtudni e 3 szakmáról mint pl.:mennyit keresnek,mikor mennek nyugdíjba,nehezek-e az iskolák stb. Előre is köszönöm.

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!