Találatok a következő kifejezésre: Elfogadnál 20 teljes boldogságot, ha (1 db)

Elfogadnál 20 év teljes boldogságot, ha azután meghalnál, ahelyett, hogy 40 évig élhetnél?

Legjobb válasz: hát inkább húsz év teljes boldogság mint 40 év ezzel is azzal is

Halál mindenkit elvisz. Teljesen mindegy hogy mikor jön el szerintem, ha szar az élet, akkor ugy sem jó sokáig kihúzatni. Én a rövidebb de boldogabbra szavazok. Ez az ésszerû. De ha a hosszabban is van számos elszort bár nem annyira kiemelkedõ örömforrás, a rövidebben meg kevesebb de kiemelkedöbb, akkor azér átgondolnám a dolgot.
hát inkább húsz év teljes boldogság mint 40 év ezzel is azzal is
Inkább 20 év boldogság, mint 40 boldogtalanul, magányosan! De szerintem ez egyértelmû, ilyen buta kérdést... (Már bocsi)
igen!!
szeretem a váratlan pillanatokat 20 boldog, gondtalan év+még-mondjuk úgy-az istennél is jó 2000 év...hát persze!HA.magammal vihetem a szereteimet!
jah elõzõ vok: nem akarok korán meghalni 13+40 év sokkal jobb mint 13+20 év több tapasztalat , élmény meg minden kituggya lahat az a 40 is végig boldog lenne csak sok sok szerencse kéne hozzá XD az is lehet lottót nyernék, vagy báármi ......jó dolog élni
Igen:)
Nem!!Az élethez igenis hozzá tartozik a csalódás, boldogtalanság melyet mindig a boldogság követ...:)
Mindenképp 40 év. Az ember nem örök boldogságra van kárhozva.Az élet mindenképp szép, és sohasem okoznék olyan bánatot a szüleimnek hogy 20 évesen elhagyom õket.
simán :)
Sya!
Sya! Én elfogadnám...Néha egy perc boldogságot is többre értékel az ember, mint egy évet...
simán ez olyan jól hangzik persze csak mértékkel semmi gonosz dolog csak ami másnak sem árt.
Szerintem unalmas az élet, ha tökéletes, ráadásul nem tudnám igazán értékelni a jót, ha nem történne velem semmilyen kellemetlenebb élmény. Szóval inkább a második.
40 év !!!!!! sokkal jobban járnék tudnék értékelni boldogság6talansgot is XD
ha húsz évig boldogságban élnék és 20 éves korunkban meghalnánk inkább a 40-et választanám, mert ha csak boldog vagyok nem tudom igazán értékelni. Pl.ha csak fonom , számunkra kellemes illatokat éreznénk biztos nem tudnánk értékeni annyira mint így h nem csak azt érezzük szoval a 40-re szavazok
Húsz év boldogság! volt már éppen elég szar évem.
Igen 20 év az így renben lenne.
igen!! elfogadnám, mert 20év az nagy idõ, fõleg boldogan leélni
Mindenképpen elfogadnám a 20-at, hiszen egészen biztosan jóval tovább tartana. Azt hiszem nincs ember, aki a 19. évben annak tudatában felhõtlenül boldog tudna lenni, hogy ezt a sok gyönyörûséget és örömet már csak x ideig élvezheti. Akkor pedig jár még neki 1 év, ami boldog... Szóval igencsak sokszor lenne prolongálva az utolsó év. Összességében lehet, hogy még 40-nél is tovább tartana (s legalább volt benne jó pár tuti boldog esztendõ is). üdv.: hegedor
én a 40évet választanám. Hogy miért? Az ember nem értékelné a boldogságot, ha nem lenne boldogtalanság. Tehát szerintem ez is- az is kell az életbe, hogy kiegyensulyozott legye. Vajon ha ugy volna feltéve a kérdés, hogy mit választanál: a párod éljen veled 20év boldog évet, utána haljon meg, vagy 40év normál évet. Biztos vagyok benne, hogy senki nem szeretné ha 40év helyett 20évig élhetne a párja! Meg még annyit, hogy az sem mindegy, hogy látom még amint a gyerekem iskolába megy, vagy látom amint az unokám iskolába megy!
40év :) )
Ezzel a kérdéssel Akhilleusznak is meg kellett küzdeni...õ a rövidebbet, de a dicsõbbet vaáslztotta! És lám - tényleg fennmaradt a neve :D
Ha ügyesen élek, a 40 évben több, mint 20 évnyi boldogság van. Inkább a többet kérem.
40
Inkább nem mondok semmit, mert lehet hogy csak 20 évig fogok élni.
20 év boldogság. Az üres, boldogtalan élet semmit sem ér, ha 20000 évig tart is...
Attól függ, mikortól van számolva ez a 20 év. Minimum 20 éves kortól számolva igen, mert ez 20 év fiatalságot és boldogságot jelentene egyben, tehát 40 éves korig élnék. Viszont ha születéstõl van számolva ez a 20 év, tehát 20 éves korig élnék, akkor nem.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Az Amerikai angol mennyiben különbözik a sima angoltól? És meg ért az Amerikai?

1

Képes vagy elfogadni az emberek szeretetét? Természetes dolognak számít neked ha valaki szeret téged és pozitív jelzéseket küld?

Nem családi közösségre gondolok, hanem iskolai/munkahelyi/bármilyen közösségre. A pozitív jelzés alatt az öleléseket, puszikat értem és hogy elhív magával kikapcsolódni.

3

Mit csináljak, hogy boldogabb legyek?

az iskola miatt nagyon feszült vagyok 17 èves vagyok és ez már a 4.iskola amibe beiratkoztam és itt se érzem jol magam
nem az osztályal van a baj hanem azzak hogy bezártnak érzem magam, probálom elfogadni hogy megmondják a tanárok hogy mit csináljak de egyszerüen nem megy.azt hiszem akkor kezdtem feszült lenni amikor a szüleim elváltak(talán 12 éves lehettem nem emlékszem pontosan) és ezt szerintem a szüleim nem èrtik meg, állandoan kiabál velem (főleg anyukám és érzelmileg probál zsarolgatni)mit ajánlotok mit csináljak?bocsi a helyesirási hibákért ès köszi előre is.

6

Mit csináljak, hogy rendbe jöjjek?

Mit csináljak, ha mérhetetlenül nagy ürességet érzek magamban? Ehhez még hozzájön, hogy minden szétesőben van körülöttem, és mindentől nagyon távol érzem magam. Csináljam a dolgomat, ha van, vagy valami hasznosat, hátha elmúlik. Sokszor úgy érzem, jobb lenne inkább rákosnak, vagy valami nagyon durva betegnek lenni, csak ne mentálisan vagy lelkileg legyek beteg. A haláltól egyáltalán nem félek, azért mondom ezt. Még csak mással se vagyok annyira jó kapcsolatban, hogy miatta aggódnék a halálom miatt.

5

Mi okozhatja az állandó bűntudatérzést?

Látszólag minden ok nélkül jelentkező bűntudatérzésem van. Úgy érzem, hogy valami rosszat tettem, szörnyű, haszontalan ember vagyok és sajnálom a szüleimet azért mert ilyen lettem, amilyen vagyok. El szoktam képzelni őket, amint örülnek nekem, amikor megszülettem és sajnálatot érzek irántuk mert biztosan nem számítottak arra, hogy ez lesz belőlem. Kár volt felnevelni engem. Belátom sok butaságot csináltam életemben, olyanokat is, ami túlmutat a gyermeki csínytevésen (történt ez 14 éves koromban, példának okáért), lehet, hogy ez is hozzátesz ehhez az érzéshez, nem tudom. Főleg akkor jön elő ez az érzés, amikor ilyen gyerekjátékokat látok, mesefigurákat a boltokban, tudom, ez elég morbidan hangzik. Amúgy dolgozgatom (nagyon nem presztízs munka, mondjuk úgy, a legalja de legalább fizetnek), tanulok, hobbim nincs.

Szerintetek mi lehet az oka az állandó lelkiismeret furdalásnak?

1

Mivel vezethetem le a stresszt? Nagyon rossz így minden.

10.es vagyok kemény suliba járok reggel7től este8ig folyamatosan bennt vagyok.nagyons stresszes vagyok e miatt mindig a legjobbat akarom kihozni magamból ami persdze nem mindig sikerül.stressz levezetési módszereket szeretnék kérni.ittam svéd cseppet néha cigizek amitől jobb.csak nem akarom rászokni..:/ a svéd csepptől is csak kicsit jobb xanaxot nem szeretnék szedni szedtem már pszihiáter ajánlására mert volt ezzel tavaly nagyobb problémám amikor összeroppantam.a sulim szeretem leváltani semmi képp sem akarom.valakinek valami ötlet?

3

Hogyan lehet fejleszteni ezeket a képességeket?

Iskolában volt már párszor nyilvános szereplés, és többen is mondták hogy jól tudok szerepelni, és jó színész lenne belőlem. Úgy érzem hogy valóban vannak adottságaim a dologhoz, és bár nem akarok színész lenni mégis szívesen fejleszteném ezeket a színészi képességeket. Gondolok ezzel a jó,változatos,megfelelő mimikára, testbeszédre hangsúlyozásra és előadásmódra. Valaki esetleg nem ismer módszereket amivel ezeket tovább lehet fejleszteni, vagy egy oldalt erről? Az a baj hogy sajnos elég lámpalázas vagyok idegen környezetben szóval nem szívesen mennék ilyen "tanfolyamra" vagy amatőr színjátszó körbe vagy bármire. A válaszokat előre is köszönöm.

2

Azt szeretném meg kérdezni, hogy az angolt 2 évig tanulnám tudnék beszélni egy Amerikai emberel? De úgy értem, hogy 2 év alatt lehet annyit fejlődni?

4

Több ember akarok lenni?

Úgy értem, szó szerint. Néha úgy érzem, hogy nem egy ember vagyok, hanem több, egy testben és nagyon nem férünk meg. Néha ilyen akarok lenni, néha olyan. Persze össze lehetne mixelni, de ahhoz túl félénk az alaptermészetem, hogy kifejezzem magam, ezért szeretnék több életet élni, mint különböző személyiségek. Ti éreztetek már így? Vagy nem tudom, mit lehet ezzel csinálni? :/

2

Ha kb. minden szokásomat máshogy csinálom, mint az emberek általában, az nem gond?

Például nem bírok csak fél órával indulás előtt kelni, mert képtelenség, hogy annyi idő alatt összeszedjem magam. Kell egy - egy és negyed óra.
Vagy egyedül futok, mert nem motivál, hanem demotivál, ha valaki gyorsabb nálam és jobban megy neki.
Máshogy osztom be a tanulást: inkább több napon kevesebbet, mint kevesebb napon többet.
Nem abba a kocsiba szállok a BKV-n, ami a legközelebb lesz a lépcsőhöz, hanem ahol legkevesebben vannak.

Úgy állítanak be, és talán csak emiatt úgy érzem magam, mintha egy heppes vénember lennék.
Közben csak máshogy áll kézre, máshogy kényelmes, illetve nem mindig a leghatékonyabb és/vagy leglustább, hanem sokszor a kellemesebb utat választom.

Úgy érzem magam, mint egy heppekkel teli nemnormális, közben az én szemszögemből a többiek is ugyanúgy ragaszkodnak a saját elveikhez, idegesek, ha nem tudják úgy csinálni, ahogy megszokták és nem tűrik, ha megszólják őket. Ebből a szemszögből ők is kényszeresen ragaszkodnak és én is, csak én olyasmihez, amivel egyedül maradok.

Nem tudom, baj-e, bajra utal-e vagy bajt szül-e, hogy én mindig a kellemes utat választom.
Megintcsak: az én szemszögemből ugyanolyan rögeszmés lehet mindig a lustább utat választani, mint mindig a kellemesebbet.

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!