Találatok a következő kifejezésre: Elegem van hogy (2155 db)

Mit tegyek ha elegem van, hogy ilyen emberekkel vagyok korulveve?

Komolyan mondom ez a mai vilag valami katasztrofa. A barataim folyamatosan sertegetik egymast es engem is olyan dolgokkal pl. Hogy "szebbet sz*rok, mint ahogy te kinezel" meg "nagyanyam jar ilyen ruhakba" stbstb. Ok ezt viccesnek tartjak es jokat rohognek rajta meg " visszavagnak" egymasnak meg ilyenek. Nekem 1 ilyen beszolas egy egesz hetem teszi tonkre. Mindig bennem van az, hogy "a vicceltem mogott mindig van igazsag". Amugy ez a csaj elegge onbizalomhisnyos es szerintem ezert csinalja.. Na a masik, hogy mindenki kibeszel mindenkit pl. Van egy csaj akit elvileg mindenki nagyon szeret majd mondta, hogy elmegy a sulibol jovore mert koltoznek" es mikor nem volt bent a terembe akkor mondtak a tobbiek, hogy hala istennek mert utaljak. Ez csak egy pelda. Kibeszel mindenki mindenkit es en meg nem tudok rola de akkor valoszinuleg engem is.. Ugy erzem, hogy szeret az osztaly, de masok is ugy erzik aztan megy a kibeszeles. Na es a 3. Hogy nem tudom mi a gond velem..nem igazan tetszek a fiuknak, de nem ertem mert nem bekepzeltsegbol, de nem ugy erzem, hogy a legrondabbak koze tartoznek es sok modellugynoksegtol kaptam mar felkerest, (sose mentem, nem erdekel ez a dolog de jolesik) de valahogy a fiuknak nem jovok be. Talan azert, mert kicsi a mellem?! Vagy mi a gond? Szoval nagyon elegem van ezekbol... Sulit valtani nem akarok mert alapjaba veve szeretem meg minden es ilyen emberek mindenhol vannak... 15L

Legjobb válasz: Szimpor-nak leginkább az elsõ mondatával értek egyet : „Tény, hogy ilyen emberek mindenhol vannak, de az is tény, hogy az ilyen emberek generálják maguk körül a hülyéket. “ – Szóval ez valóban így van és sajnos kevesen vannak azok, akik ezt felismerik és tesznek ellene, illetve annál többen vannak azok , akikben ez nem tudatosul eléggé és folyamatosan csak arról beszélnek, hogy milyen kétszínûek, gerinctelenek és hülyék a többiek, de közben nem veszik észre, hogy õk is ennek a folyamatnak a részévé válnak és idõvel belõlük is hülyéket csinálnak a többiek. Veszem most konkrétan azokat a dolgokat, amik ennél a kérdésnél olvashatóak. “ A barataim folyamatosan sertegetik egymast es engem is olyan dolgokkal pl …”- Barátok ? Hol ? Egyszerûen manapság ennek a szónak a jelentése a ködbe veszett és sokan fogalomzavarral küszködnek arra nézve, hogy kiket is neveznek a barátaiknak, illetve hogy vannak-e olyan személyek az életükben, akiket a barátaiknak nevezhetnek. Ha nincsenek, akkor miért kell pojácákra és egyéb jellemtelen személyekre ráaggatni a “ barát “ jelzõt ? Ezután persze mindenki csodálkozik, hogy miért vannak ilyen nulla értékû barátai ahelyett, hogy felismernék azt, hogy nem a barátok értéke egyenlõ a nullával, hanem maga a barátok egyenlõek a nullával, ezért egyrészt érdemes lenne igazi barátokat szerezni, másrészt nem kellene barátnak tekinteni azokat, akik semmivel nem szolgáltak rá erre a státuszra. “Nekem 1 ilyen beszolas egy egesz hetem teszi tonkre. “ – Miért is ? Azért, mert egy osztályközösségben a többség épp nem tud viselkedni, attól még nem kell az ember magába forduljon és nem kell, hogy engedje azt, hogy a saját önképét mások szabják meg. Ez ismét egy olyan mai kamaszokra jellemzõ jellemhiba, amely egy nagyon gyenge és befolyásolható jellemrõl árulkodik, amelynek rengeteg gondja lesz még kiállnia magáért az életben. De ez ismét nem kenhetõ másokra, mert 15 évesen igaz, hogy még fiatal vagy, de kellene legyen annyi magadhoz való eszed, hogy eldöntöd elsõsorban kinek a véleményére adsz és ezen belül is melyek azok a dolgok, amelyek hatással kell legyenek rád, illetve melyek azok a dolgok, amelyeket semmilyen esetben nem kellene hagynod, hogy rombolják az önbizalmadat. Ez nem csak rád érvényes, hanem az egész mai generációra, amelynek többsége annak alapján alakítja ki az énképét, hogy a padtárs vagy az osztálytárs mit mond, aki mellesleg egy értelmes mondatot nem tud kiejteni a száján. “Na es a 3. Hogy nem tudom mi a gond velem..nem igazan tetszek a fiuknak, de nem ertem mert nem bekepzeltsegbol, de nem ugy erzem, hogy a legrondabbak koze tartoznek es sok modellugynoksegtol kaptam mar felkerest, (sose mentem, nem erdekel ez a dolog de jolesik) de valahogy a fiuknak nem jovok be. Talan azert, mert kicsi a mellem?! Vagy mi a gond? “ – A gond az az, hogy 15 évesen ilyen gondolkozásod van még a fiúk terén is. Nem azt mondom, hogy ne érdekeljenek a fiúk vagy hogy még túl éretlen vagy ehhez ( mert nem ez a lényeg igazából ), hanem az, hogy ha már annyira eleged van a felszínességbõl, ami téged körülvesz, akkor miért gondolkozol te is hasonlóképpen ? Hogy vajon “ azért nem tetszem a fiúknak, mert kicsi a mellem ? “ – Szerinted ez a gondolkodás mennyire vall érett és értelmes gondolkozásra ? Ez a legnagyobb poén amúgy, amikor valaki feltesz egy kérdést, azt ecsetelve, hogy milyen hülyék a vele egyidõsök, közben meg egy ilyen kijelentéssel zárja az egészet, hogy lehet azért nem tetszik a fiúknak, mert kicsi a melle. Ezt nyilván te is hallottad a környezetedben, hogy a fiúknak a nagy mellek jönnek be meg egyéb okosságok , de teljesen természetesnek vetted, hogy ezt a kijelentést beiktassad a gondolkozásodba, mert ugye nagyon ésszerûnek tûnik számodra az, hogyha járni kezdesz egy fiúval, akkor az legyen a fontos és döntõ tényezõ, hogy mekkorák a melleid, nem ? Ez így egy hosszú és komoly párkapcsolatnak indul, nyilván. Látod ezek azok a dolgok, amelyek nem a környezetedre nézve problémásak, hanem egyszerûen rád nézve, mert ezeket a dolgokat nem a környezeted vagy osztálytársaid írták, hanem te magad, ami csak azt mutatja, hogy akármennyire is éretlen volna a környezeted viselkedése, azért a te viselkedésed sem mondható éppenséggel jobbnak ( hajszálnyival talán, de lényegesen nem ), mert sajnos te is hagyod, hogy a személyiséged magába szívja azokat a dolgokat, amelyeket a környezet itat belé.

Szimpor-nak leginkább az elsõ mondatával értek egyet : „Tény, hogy ilyen emberek mindenhol vannak, de az is tény, hogy az ilyen emberek generálják maguk körül a hülyéket. “ – Szóval ez valóban így van és sajnos kevesen vannak azok, akik ezt felismerik és tesznek ellene, illetve annál többen vannak azok , akikben ez nem tudatosul eléggé és folyamatosan csak arról beszélnek, hogy milyen kétszínûek, gerinctelenek és hülyék a többiek, de közben nem veszik észre, hogy õk is ennek a folyamatnak a részévé válnak és idõvel belõlük is hülyéket csinálnak a többiek. Veszem most konkrétan azokat a dolgokat, amik ennél a kérdésnél olvashatóak. “ A barataim folyamatosan sertegetik egymast es engem is olyan dolgokkal pl …”- Barátok ? Hol ? Egyszerûen manapság ennek a szónak a jelentése a ködbe veszett és sokan fogalomzavarral küszködnek arra nézve, hogy kiket is neveznek a barátaiknak, illetve hogy vannak-e olyan személyek az életükben, akiket a barátaiknak nevezhetnek. Ha nincsenek, akkor miért kell pojácákra és egyéb jellemtelen személyekre ráaggatni a “ barát “ jelzõt ? Ezután persze mindenki csodálkozik, hogy miért vannak ilyen nulla értékû barátai ahelyett, hogy felismernék azt, hogy nem a barátok értéke egyenlõ a nullával, hanem maga a barátok egyenlõek a nullával, ezért egyrészt érdemes lenne igazi barátokat szerezni, másrészt nem kellene barátnak tekinteni azokat, akik semmivel nem szolgáltak rá erre a státuszra. “Nekem 1 ilyen beszolas egy egesz hetem teszi tonkre. “ – Miért is ? Azért, mert egy osztályközösségben a többség épp nem tud viselkedni, attól még nem kell az ember magába forduljon és nem kell, hogy engedje azt, hogy a saját önképét mások szabják meg. Ez ismét egy olyan mai kamaszokra jellemzõ jellemhiba, amely egy nagyon gyenge és befolyásolható jellemrõl árulkodik, amelynek rengeteg gondja lesz még kiállnia magáért az életben. De ez ismét nem kenhetõ másokra, mert 15 évesen igaz, hogy még fiatal vagy, de kellene legyen annyi magadhoz való eszed, hogy eldöntöd elsõsorban kinek a véleményére adsz és ezen belül is melyek azok a dolgok, amelyek hatással kell legyenek rád, illetve melyek azok a dolgok, amelyeket semmilyen esetben nem kellene hagynod, hogy rombolják az önbizalmadat. Ez nem csak rád érvényes, hanem az egész mai generációra, amelynek többsége annak alapján alakítja ki az énképét, hogy a padtárs vagy az osztálytárs mit mond, aki mellesleg egy értelmes mondatot nem tud kiejteni a száján. “Na es a 3. Hogy nem tudom mi a gond velem..nem igazan tetszek a fiuknak, de nem ertem mert nem bekepzeltsegbol, de nem ugy erzem, hogy a legrondabbak koze tartoznek es sok modellugynoksegtol kaptam mar felkerest, (sose mentem, nem erdekel ez a dolog de jolesik) de valahogy a fiuknak nem jovok be. Talan azert, mert kicsi a mellem?! Vagy mi a gond? “ – A gond az az, hogy 15 évesen ilyen gondolkozásod van még a fiúk terén is. Nem azt mondom, hogy ne érdekeljenek a fiúk vagy hogy még túl éretlen vagy ehhez ( mert nem ez a lényeg igazából ), hanem az, hogy ha már annyira eleged van a felszínességbõl, ami téged körülvesz, akkor miért gondolkozol te is hasonlóképpen ? Hogy vajon “ azért nem tetszem a fiúknak, mert kicsi a mellem ? “ – Szerinted ez a gondolkodás mennyire vall érett és értelmes gondolkozásra ? Ez a legnagyobb poén amúgy, amikor valaki feltesz egy kérdést, azt ecsetelve, hogy milyen hülyék a vele egyidõsök, közben meg egy ilyen kijelentéssel zárja az egészet, hogy lehet azért nem tetszik a fiúknak, mert kicsi a melle. Ezt nyilván te is hallottad a környezetedben, hogy a fiúknak a nagy mellek jönnek be meg egyéb okosságok , de teljesen természetesnek vetted, hogy ezt a kijelentést beiktassad a gondolkozásodba, mert ugye nagyon ésszerûnek tûnik számodra az, hogyha járni kezdesz egy fiúval, akkor az legyen a fontos és döntõ tényezõ, hogy mekkorák a melleid, nem ? Ez így egy hosszú és komoly párkapcsolatnak indul, nyilván. Látod ezek azok a dolgok, amelyek nem a környezetedre nézve problémásak, hanem egyszerûen rád nézve, mert ezeket a dolgokat nem a környezeted vagy osztálytársaid írták, hanem te magad, ami csak azt mutatja, hogy akármennyire is éretlen volna a környezeted viselkedése, azért a te viselkedésed sem mondható éppenséggel jobbnak ( hajszálnyival talán, de lényegesen nem ), mert sajnos te is hagyod, hogy a személyiséged magába szívja azokat a dolgokat, amelyeket a környezet itat belé.

Már annyira elegem van! Hogy téríthetnék ovis anyukákat jobb belátásra? Vinnétek továbbra is amit kell az oviba? Részemről mi a helyes hozzáállás?

Úgy nyár közepéig (önhibánkon kívül!!- a net pedig hűségnyilatkozattal lett még akkor,amikor minden ok volt) a csekkek kifizetése után 15 ezrünk marad pelenkára (2 gyereket kell pelenkázni) és egyéb dolgokra,enni,gyógyszerekre- szóval mindenre!!! és a fagyó üres,a kamra üres! Ebből mi minden hónapban megvettük az ovis gyerekeknek amit vinni kellett az oviba "tisztaságit". Sokan nem viszik,a listát nem teszi közszemlére az óvónő. A lényeg,hogy bár ki van írva,hogy ez-az nincs,vigyenek a szülők,de akik eddig is tettek rá azok ezután is fognak. Ha én nem viszek be valamit,akkor ugyan úgy nem lesz az én gyerekemnek sem,ha beviszek,akkor meg ugyan úgy lesz a másik gyereknek is,akinek a szülei semmit nem adtak be!! + ami még a szemem szúrja,hogy az az érzésem,az oviban rajtam/rajtunk akarják pótolni más szülők "hiányosságait".Ma beszéltem az óvónővel,aki azt mondta,hogy fél évre szokták kérni pl a szappant... érdekes,mert az első évben (3 éve) még 1 évre kértek 1 folyékony szappant! és mivel tudja,hogy mi mindig vittünk mindent időben- wc papírt,szappant év elején az első ovis napon,zsepit,szalvétát pedig családi napján délben,vagy utána 1 nappal reggel,tehát biztos szólt volna,hogy még nem vittük pl a folyékony szappant... Annyira fel vagyok dúlva!!!

Legjobb válasz: Szia. Nálunk ez úgy mûködik hogy év elején, vagy esetleg az elsõ szülõin (oviban),odaadják a listát amit akkor kell vinni mikor a gyereket elsõ nap viszed!Nálunk fél évre kell 2csomag zsepi, 2csomag szalvéta (külön megadják hogy aki ott alszik annak mennyi kell, aki hazamegy annak mennyi kell..., mert ugye nem mindenki uzsonnáját kell elpakolni), egy 8as csomag wc papír, plusz irodai felszerelések (ruhazsák, rajzlap...stb). Van hogy elég ez a készlet egész évben, mert nem mindig szólnak az ovónõk hogy elfogyott valami, vigyünk be, úgyhogy letöbbszõr kiíbrja egész évben. Szerintem ez csakis az ovónõ felelõssége!Neki kell a szülõk körmére nézni!Nyugodtan oszd ki, mert természetes hogy te azt akarod hogy a gyerekednek minden jusson amit beviszel, de nem akarod más gyerek terheit is te finanszírozni! Vagy még egy megoldás, ami igazából nem sokat változtat semmin, de egy ötlet.Szülõértekezleten beszéljétek meg az éves költségeket, wcpapírból,zsepibõl..stb stb, és dobjátok össze, esetleg aki nem tudja odaadni akkor a többiek összedobják, és akkor le van tudva egész évre, és az összes szülõ öosztozik a terheken!(nyílván csak pár forintról van szó, ha a java szülõ fizet. Vagy, bár ez egy kicsit brutális: Az adott gyerek SZMK pénzébõl kell levonni ezeket a költségeket.Ha abból hiányzik akkor meg nem fog kapni mikuláscsomagot, nem megy színházba, nem hoz a nyuszi semmit.És ezt a szülõk tudtára kell hozni. Nálunk az SZMK így van megfehyelmezve, hogy ha a szülõ nem adja be akkor az a gyerek nem kap évközben ajándékot. Saját gyerekével tol ki a szülõ...

Szia. Nálunk ez úgy mûködik hogy év elején, vagy esetleg az elsõ szülõin (oviban), odaadják a listát amit akkor kell vinni mikor a gyereket elsõ nap viszed!Nálunk fél évre kell 2csomag zsepi, 2csomag szalvéta (külön megadják hogy aki ott alszik annak mennyi kell, aki hazamegy annak mennyi kell..., mert ugye nem mindenki uzsonnáját kell elpakolni), egy 8as csomag wc papír, plusz irodai felszerelések (ruhazsák, rajzlap...stb). Van hogy elég ez a készlet egész évben, mert nem mindig szólnak az ovónõk hogy elfogyott valami, vigyünk be, úgyhogy letöbbszõr kiíbrja egész évben. Szerintem ez csakis az ovónõ felelõssége!Neki kell a szülõk körmére nézni!Nyugodtan oszd ki, mert természetes hogy te azt akarod hogy a gyerekednek minden jusson amit beviszel, de nem akarod más gyerek terheit is te finanszírozni! Vagy még egy megoldás, ami igazából nem sokat változtat semmin, de egy ötlet.Szülõértekezleten beszéljétek meg az éves költségeket, wcpapírból, zsepibõl..stb stb, és dobjátok össze, esetleg aki nem tudja odaadni akkor a többiek összedobják, és akkor le van tudva egész évre, és az összes szülõ öosztozik a terheken!(nyílván csak pár forintról van szó, ha a java szülõ fizet. Vagy, bár ez egy kicsit brutális: Az adott gyerek SZMK pénzébõl kell levonni ezeket a költségeket.Ha abból hiányzik akkor meg nem fog kapni mikuláscsomagot, nem megy színházba, nem hoz a nyuszi semmit.És ezt a szülõk tudtára kell hozni. Nálunk az SZMK így van megfehyelmezve, hogy ha a szülõ nem adja be akkor az a gyerek nem kap évközben ajándékot. Saját gyerekével tol ki a szülõ...
A "lehet még ennyi sincs"-et nem arra értettem, aki pedikûr-manikûröshöz és fodrászhoz jár. Hanem a tényleg szegényekre, mert a világban van olyan is. Ha meg nálatok nem ez van, akkor az nem a szegény kategóriába tartozik, hanem a hülyébe.
bocs, nem kötekedésnek... de mire vállaltatok NÉGY gyereket?? Amúgy én megkérném a kedves óvónõt, hogy a következõ alkalomra legyen kedves megkeresni azt a papírt, mert érdekel! Ha tudod biztosra, hogy ki az, aki fizet, azokkal beszéljetek össze (gondolom õket is birizgálja), álljatok az óvónõ elé, hogy ha nem hívja fel a többiek figyelmét, akkor tobbet ti sem fizettek. Esetleg a következõ szülõin ajánld fel, hogy te 'olcsóbban ' jutsz dolgokhoz, vagy szívességet tennél, adjon mindenki 1000Ft-ot, és bevásárolsz, így nem kell szaladgálniuk a dolgok után. Vagy mondd az igazgatónak, óvónõnek ezt a megoldást. Így csak nem lenne pofájuk nem adni...
Értelek, csak az a baj, hogy akinek még ennyi pénze sincs, az nem fogja tudni bevinni a cuccokat, aki pedig hülye, és nem akarja bevinni, az nem is fogja, akkor sem ha elküldöd egy "hozd be a tisztasági csomagot" c. tanfolyamra! Nálunk is ez van, és én lelkesen beviszek mindent. Mert bár nem örülök annak, hogy van, aki nem hozza, de legalább a gyerekek nem szenvednek hiányt mindenben, ha páran viszünk cuccokat. Tudom, igazságtalan, de ilyen az egész élet. S ez még csak az ovi. Amúgy az óvodavezetõnek kell ilyenkor lépnie, te mint anyuka max. szólhatsz neki, de a másik szülõt nem fogod tudni észhez téríteni.
A kérdező hozzászólása: Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen "hibbant", hogy ennyi gyereket vállaltam a Párommal. Szívesen vállalnék még én is, a Páromnak már a 4 is sok :-) Imádja õket, meg is oldotta fejben, hogy hogy lesz saját szobájuk a pici házunkban, anélkül hogy egy lyukba élnének- bár én ezt nem tartom fontosnak, mert én is felnõttem közös szobában eleinte 3 tesómmal, majd a végére 1-el és 16 évesen lett saját szobám... és rüheltem, hogy egyedül vagyok.- de több gyerkõcöt már nem bír el a ház... Dettó ugyan azt gondolom, amit Te! Semmibõl nem kell a legdrágább, és én sem írattam volna olyan helyre, ami nem csak messze van, de még a "kisebbség" is oda járatja a gyerekeit.- félre értés ne essék, vannak barátaink a Cigányságból is, de sajnos nem mindenki olyan rendes mint Õk... Meg kell nézni hogy hol hagyja az ember a gyermekét!! A Párom -mint utólag kiderült- vitt be mindent ami kellett, inkább elmaradt egy hitellel, és ebben a hónapban megint vitt be amit kellett, mert ne maradjunk szégyenben. Azt mondja, hogy bár nem szégyenlik magukat azok a szülõk, de akkor is az õ szégyenük, és szeptemberben mindent befogunk adni az egész évre- Jövõhónaptól több lesz a bevétel a részemrõl, utána még több nekem és a Páromnak is, mert talált egy olyan munkát, igaz csak október végéig, ahol meg lehet keresni a 100-at, sõt többet is, igaz meg is kell dolgozni érte, és a tûrõképességét is megdolgoztatja, de kijövünk majd végre anyagilag arra az alapszintre, amire vállaltuk anno az elsõt, a másodikat, amirõl lecsúsztunk amikor a harmadik gyerkõcöt vártuk... :-) Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek Kedves Utolsó Válaszadó!! :-) Jó egészséget!! :-)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a tippet! Megfogadom!!! :-) Szerencsére minden hónapban jár a Párom olyan helyen, ahol ilyeneket olcsóbban be lehet szerezni, majd megkérem nézze meg ezeket mennyibe kerülnek, és beszéltek az Óvónõvel!! :-)
A kérdező hozzászólása: Kedves "Offoló"! Gondolom nincs gyerkõcöd, mert ha lenne, tudnád, hogy oviba nem mehet, csak szobatiszta gyerkõc :-) Tehát nem az ovisok a pelenkások, hanem 2 pelenkás korú van itthon, és 2 nem pelenkás az oviban.
Kicsit OFF, de minek 2 óvodás korú gyereknek pelenka??
Szerintem is szólj, mert a csendes hallgatással csak azt éred el, hogy te fizeted a fél csoport tisztaságcsomagját. Én is azt tapasztaltam amúgy, hogy a legcsóróbb, nehéz körülmények között élõk szinte mindig vittek mindent, fizették a csoportpénzt. Míg azok, akik egy picit jobb anyagi körülmények között voltak, azok mindig szépen elfelejtkeztek róla. De persze a leghangosabban az az anyuka sírt, hogy már megint ez meg az kell, már megint színházra kell 300 Ft-ot adni (mondván hogy ki az a hülye, aki minden hónapban viszi valahová a gyerekét, ki csinál havonta egyszer programot a gyerekével), aki állandóan füstölt mint a gyárkémény és részegen esett be a szülõire.
A kérdező hozzászólása: Ja, gyümölcs nap--- Nálunk évente 1x kell, nekem ugye 2x ebben a tanévben. Mind a 2x vittem, pedig hó végére esett az egyik!! A másik családira. (egymás után vannak a névsorban, 1 csoportban vannak a gyerekeim). Arról volt kitéve papír, ahol pipálva volt aki vitte. Akkor még kicsit jobb volt, de 30-nál több akkor sem maradt pelenkára, enni, és egyéb dolgokra, még sem panaszkodtam soha. Na, ma ezt is felhoztam az óvónõnek, hogy az bezzeg ki volt téve, mégsem szólt senki, ha valakinél nem látott pipát! Erre "közölte" hogy mindenki vitte. érdekes, mert decemberben nem láttam minden névnél a pipát! hát akkor nem vezette rendesen. "de vezettem, mindjárt megkeresem" Megvártam, de sajnos nem "találta" a papírt...
A kérdező hozzászólása: Na, ez is érdekes... ezek a szülõk, akiknek "lehet még ennyi sincs" pedikûr-manikûr, fodrász, új és nem turis cucc a gyerekének és magának is!! Minden olyan szülõnek, aki "csóró" van szülõi segítsége rajtunk kívül!! A színházra külön kell bevinni 500 ft-ot, ha mennek, arra érdekes, de minden gyerek megy!! A csoportpénzt sem viszik rendszeresen, én tavaly nem tudtam vinni, akkor még egy gyerek volt ovis, de minden mást vittem. A mikicsomagot itt az önkormányzat adja. Minden évben, az elsõ szülõin el van mondva, hogy mit kérnek, ismertetve van a házirend. Itt minden hónapban kell zsepi és szalvéta...
Bocsáss meg, de ilyen sok mindent kell az oviba vinni, hogy a hitelt nem is lehet befizetni? Az nagyon durva. Mi most fogunk még járni, de kicsit aggódom ezek után.

Elegem van, hogy hulla fáradtan hazajövök az iskolából és anyám csak ugráltat meg mindig az ő gondjázól beszél megállás nélkül. Mit tegyek?

Nem mondhatom meg neki, hogy elegem van, mert akkor min. 3 napig nem szól hozzám...

Legjobb válasz: Néma gyereknek, anyja sem érti a szavát:) legjobb akkor is, ha megpróbálsz vele beszélni..persze nem úgy h közlöd vele, hogy eleged van belõle..ha meg mégis megsértõdik..3 napig nem szól hozzád..akkor lesz 3 nap nyugid:D

Néma gyereknek, anyja sem érti a szavát:) legjobb akkor is, ha megpróbálsz vele beszélni..persze nem úgy h közlöd vele, hogy eleged van belõle..ha meg mégis megsértõdik..3 napig nem szól hozzád..akkor lesz 3 nap nyugid:D
Lehet, hogy az õ gondjai nagyobbak, mint a te iskolai nyûgöd....
Azért kell letámadni, mert ha valaki ezen hisztizik, akkor mi lesz vele késõbb? Semmi másért. Nekem egyébként eszembe nem jutott iskolás koromban anyámat kritizálni, amíg õ nevelt, elfogadtam mindent úgy, ahogy volt, hiszen megtette értem amit tudott. És igen, hálás voltam, hogy tanulhattam, szerettem is, csak a legtöbb diák utál tanulni. Ennyi.
Hullafáradt egy szó. Tehát ha te hullafáradt leszel az iskolától akkor sok türelmet és energiát kívánok az élethez, mert az iskol ahhoz képest egy kisegítõ óvoda.
Az már eszedbe jutott már hogy anyud is fáradt.
Valahol örülj neki, mert még rosszabb lenne, ha még segíteni se hagyna, és emiatt még fáradtabb és még kibukottabb lenne. Próbálj vele megegyezni, hogy pl. hazaérkezés után szeretnél elõbb enni, kicsit ejtõzni, és utána csinálsz meg valamilyen házimunkát. Elhiszem, hogy bizonyos mennyiségben már terhes a gondjait hallgatni, de lehet, nincs más (felnõtt), akivel meg tudja beszélni. Gondolj arra, hogy le kell vezetnie a feszültséget. De ha már szóba kerülnek az õ gondjai, próbáld úgy alakítani a beszélgetést, hogy az rólad is szóljon.
Ertheto persze, hogy az anyja is faradt, de akkor sem kell a Kerdezot ugraltatni. Kerdezo, en is azt mondom, hogy beszelj vele, mondd neki, hogy szivesen segitesz neki, de nagyon faradt vagy most. Amit tudtok (takaritas stb) csinaljatok meg együtt hetvegen, es akkor hetkoznapra kevesebb dolog jut. Azt meg osszatok be. Nem tudom, hogy anyukad mit meddig hol dolgozik, de szerintem beoszthatjatok akar ugy is, hogy ket nap te mosogatsz, egy nap o. Igy ez neki is kedvezo, neked meg van egy nap pihi.
Es teged soha nem farasztott le az iskola? En is gondtalan diakeveimet elem, szo sincs rola, semmi okom panaszra, mindenem meg van. De azert en is rettento faradt tudok lenni mire hazaerek. Oke, hogy semmit nem csinalok, de sokszor az is faraszto. Aztan hazaer az ember, osszepakol kicsit, meg meg neki all tanulni, ha szerencseje van 10re agybakerul, megprobal kikapcsolni, 5kor meg kel. Szamomra ez megterhelo neha. Tisztaban vagyok vele, hogy 10 ev mulva visszasirom ezt is (mint ahogy most a regen utalt delutani alvast), de meg nem tudom milyen ugy lefaradni, hogy 8orat robotolok aztan meg otthon a csaladot intezem.
Azt meg hozzatennem, nem ertem miert kell a Kerdezot rogton letamadni? Oke, hogy az csak 'iskolai nyug', de szamara JELENLEG ez a legfarasztobb, mint ahogy nyilvan nektek is ez volt amikor iskolaba jartatok.
Az, hogy nehéz az anyja munkája meg élete, még nem jogosítja fel arra, hogy a gyerekét untassa a problémáival. Persze ezt nem így kell elmondani hogy már eleged van, ahogy azt mondták is elõttem.
Nem mondtam, hogy nem fárasztó, de nem is lehet belehalni. Sokkal szarabb lesz 3 mûszakban tolni, ha valaki nem tanul, meg töri magát elõre. És igen, joga van az anyjának elmondani, mert egy család, a gyerek is tudhatja, hogy mikkel kell megküzdeni az életben.
Anyukád is fáradt. A suliba meg nem kell belehalni. Majd ha melózni fogsz, és este 7-re érsz haza úgy, hogy még rosszul is keresel, akkor sirdogálj.
Kedves kérdezõ: milyen suliba jársz te, ahol halálra fárasztanak? Régebben én is jártam suliba, de mink utána még focizni mentünk, vagy nyáron strandra, leckét írtunk, és még mindig nem voltunk hullák.
Igen, igen, "anyám csak ugráltat", úgy látom, manapság, ha egy gyereket az anyja megkér, hogy ugyan mosogasson már el, vagy porszívózon fel akkor a gyerek már nyünnyög, hogy õt ugráltatják, a szülõ pedig azonnal terroristavezérnek van kikiálltva. Azért én kíváncsi lennék arra, hogy az "az õ gondjázól beszél megállás nélkül" nem -e csak annyiban nyilvánul meg, hogy anyuka elmeséli, hogy mi volt vele aznap, esetleg megpróbálja megértetni a gyerekével, hogy miért is nincs kolbászból a kerítés. Ja tudom, forduljon fel a szülõ, mert esetleg az életre próbálja felkészíteni a gyerekét. Kissé felborultak az értékítéletek...
A kérdező hozzászólása: Csak azt nem tudom, hogy miben fárad el, mikor NEM IS JÁR dolgozni...
Hupsz, magyarázom a bizonyítványom játék beindult. Érdekes errõl eddig nem volt szó. Amúgy meg lényegtelen, hogy eljár e dolgozni vagy sem. Van mit enned? Van mit felvenned? Térdig gázolsz a mocsokban? A háztartás vezetése is munka, csak ezt sokan elfelejtik mondván ez a kötelessége. Ne aggódj, majd felnõsz és látni fogod, hogy az élet miként is mûködik. Gyerek vagy még, lázadsz. Majd elmúlik.

Elegem van, hogy a pasijaim szerint nem tudom kimutatni azt, hogy szerelmes vagyok! Pedig en ugy erzem, h maximalisan kimtatom, de mar tenyleg nem tudom h lehetne ezt fokozni, hogy el is higgyek!? 23/L

Legjobb válasz: Nem akarlak elkeseríteni, de ugyanez volt velünk is. Elegem lett abból, hogy folyton ezt várta el, és szakítottam. Remélem nem minden fiú ilyen s*ggfej. :S

Nem akarlak elkeseríteni, de ugyanez volt velünk is. Elegem lett abból, hogy folyton ezt várta el, és szakítottam. Remélem nem minden fiú ilyen s*ggfej. :S
nem tudod? ha azt bizonygatod magadnak, hogy nem tudom ezt, nemtudom azt akkor valóban nemtudod.
A kérdező hozzászólása: nem ertelek kedves valaszolo... en tudom, h mindent megteszek h kimutassam, hisz szerelmet vallok, bujok, atölelem, ereztetem vele hogy fontos nekem, söt el is mondom... megis neha ezt kapom vissza, h nem hiszi el h szeretem...vagy h szerinte nem vagyok szerelmes bele...
Szerintem csak kifogásol, és valójában már nem szeret téged, vagy más van a háttérben. De persze, llehet, hogy nem. LEhet, hogy neki tényleg nem elég ennyi:S Pedig ahogy leírtad, szerintem tényleg sok szeretet megadhatsz neki. Akkor nem tudom, hogy miért mondja ezt. Megkérdezted tõle, hogy pontosan miért gondolja úgy, hogy nem szeretgeted õt eléggé?
A kérdező hozzászólása: tudom h szeret engem mert naponta elmondja es erezteti is velem... es lehet h többet igenyelne de nem igazan tudom mar a szerelmem kimutatasat hogyan fokozni... Igen megkerdeztem töle, h miert nem hisz nekem, de csak annyit tudott mondani, h egyszerüen igy erzi...
A szexben nincs valami olyasmi, amit nagyon akarnának, te meg nem hagyod? (anál, orál, kitudjami) Bunkóbb pasik próbálhatnak ezzel a szöveggel rávenni dolgokra.
A kérdező hozzászólása: mindent megkap... mondjuk anallal ugy vagyok, h en azt kevesbe szeretem, de egyaltalan nem erölteti, bar teny h szeretne...de nem hinnem h ö ebben mérné azth en szerelmes-e vagyok bele, hisz nem vagyunk 15 evesek....
Mindig is azt az elvet vallottam, hogy a szerelmet&szeretetet éreztetni kell és nem mondani. Ha a pasid hiányolja, akkor ott egyéb okok lehetnek. Mondani pedig mindenki ki tudja mondani azt a néhány szót, de elhitetni már komolyabb ügy.
Szerintem a pasiddal van gáz. Hisz te tényleg kimutatod, az alapján amit leírtál. Ennél nem kell több! Szerintem nem illetek össze, neki nem felel meg az ahogy te szereted õt. Én a következõ ilyen után megkérdezném hogy nem érzded hogy szeretlek? Ha azt mondja nem, akkor megmondanám hogy ezek szerint nem õ az igazi, és lelépnék. Nekem kicsit érzelmi zsarolásnak tûnik ez az egész, saját magában bizonytalan és még önzõ is.
NE SZOMORKODJ!
Mondanii könnyû, megtenni nehéz... Igazad van! én is átéltem, az idõ majd mindent megold, hidj nekem, én több mint 3 éven keresztül szenvedtem egy szakítás miatt, depresszióba estem, ez alatt szinte senkivel nem beszéltem se barátok se társaság se szülõk, mindenkitõl csak azt vártam, hogy hagyjon békén, hadd maradjak a szobám falai között a bánatommal az emlékeimmel, azzal a szenvedéssel amit egy kegyetlen lánynak köszönhetek. Ennél jobb önismereti tréninget el se tudok képzelni, csak az a gond, hogy egy ilyen után senkit nem fogsz tudni közel engedni magadhoz, mert minden percben rettegni fogsz, hogy mi van ha megint összetörik a szíved? Félsz, ami természetes... hidd el ami a szomorúság után jön az mégrosszabb... az nem más mint a céltalanság üres szürke hétköznapokkal. Tulajdonképpen a szakítás utáni folyamat a következõ: -Fájdalom, mert hiányzik az akiben azt hitted hogy megtaláltad a társadat, a másik feledet. Ezzel egyidõben minden erõddel megpróbálod visszaszerezni. -A hiányérzet megmarad de lassan lemondasz a gondolatról, hogy valaha is ti újra egy párt alkossatok. -A hiányérzet megszûnik és az ez idõ alatt lenyelt keserûség gyûlöletbe megy át ami a volt párod ellen irányul, na ekkor jó úton haladsz, kezded visszanyerni azt az egészséges értékrendet amit önbecsülésnek nevezünk. -A gyûlölet megszûnik és kezded összerakni önbecsülésed darabjait amit valaki szilánkosra tört -Az önbecsüléstõl a magabiztosságig elég hosszú az út, de soha többé nem fogsz teljesen megbízni senkiben, bár jó érzés de túl nagy a kockázat és ezzel a tudatalatti is tisztában van, így ez már nem akarat vagy idõ kérdése. Tehát egy szóval válaszolva a kérdésedre: VÁRJ De addig is nézd meg Csernus Imre videóit a youtube-on, sok okos dolgot mond...
Ha belesüllyedsz a depresszióba, akkor tényleg mindennek csak a rossz oldalát fogod látni, és még mélyebbre süllyedsz. Sokszor akkor is emelt fõvel és mosolyogva kell járnod, amikor semmi kedved hozzá, mert a búskomorság csak a negatív érzelmeket hozza ki a többi emberbõl is. Olyan sok alkalom van, amikor az ember egész élete megfordulhat, de ha nem figyelsz rá, elszalasztod. Ha nagyon összecsapnak a fejed felett a hullámok, akkor egy extrém manõverrel törj a felszínre. Sokat nem veszíthetsz.
A kérdező hozzászólása: Kedves válaszoló, igazad van. Én 2-2, 5 év után valahol a második és harmadik pont között vagyok újabban...
Jó kérdés, ha tudsz valamit , mond el nekem is. :(((
Be*aszik, ha fiatalon nincs cél!Én ma-holnap 38 éves leszek-nem egyszerû múlttal, de annál jobb jövõvel-és mégis van célom!SÕT!Hogy mit tegyél?!Ne sajnáld önmagad, hanem lépj tovább, és emelt fõvel éld az életed!
...ha nincs cél, akkor... válassz magadnak egyet! Vagy többet! Vagy keress egy régit, amit már egész elfelejtettél. Nem kell, hogy tökéletes vagy magasztos célok legyenek. Elég, ha annyit tudnak, hogy egy kicsivel jobban érzed tõlük magadat. Manipuláld bátran a saját hangulatod. Zene, film, barátok. Senkit nem csapsz be vele - kinek jó az, ha neked fáj?? Kezdj új lapot. Gondold azt, hogy tegnap dobtak le ide az ufók, annak az embernek a helyére, aki tegnap voltál. Ez a harci feladat: ebbõl a leosztásból "játszani" tovább. Szurkolok Neked :) akkor is, ha hülyeségeket írtam.
Utolsó, igaz, hogy nem a kérdezõ vagyok, de nekem segítettél. Köszike. 2. vagyok amugy és nekem is most sok rossz jött össze, de igazad van nem adom fel, lesz ez még igy se.:)
Olyan szó nincs, hogy szomor, az szomorúság! :D
A kérdező hozzászólása: Elõször is srác vagyok:) Másodszor, van olyan szó, nálam:) Harmadszor: az a baj, hogy a hobbim, amire gyakorlatilag az életemet építettem fel, az átkommá vált, a szerelmemmel pedig megromlott és megszakadt a kapcsolatom, de az évek alatt szinte minden szál összefûzõdött vele, s most bármerre tekintek, mindenhol kudarc és rossz emlékek... Cél pedig nincs.
A kérdező hozzászólása: Na igen... törjek a felszínre, lépjek tovább. De ez is az a kategória, amit könnyebb kimondani, mint megtenni... Az élet nem egyszerû, támogatás, vagy segítség pedig ritkán van.
Ne aggódj, egyszerûbben túlleszel rajta, mint most gondolod. Mivel összedõltek a terveid, most megzuhantál, nem tudsz mit kezdeni a hirtelen jött változzással, de amint elraktároztad magadban a "szomort" és tudomásul veszed, hogy új lapokat osztott ki az élet, rá fogsz érezni, merre indulj, gondolom nem kell elmondani, hogy álomnõt is, hobbit is találni fogsz még, feltételezem nem tanácsért, csak némi együttérzésért jöttél, meg aztán könnyebb idegeneknek beismerni, hogy padlón vagy... üldögélj egy kicsit, szenvedd ki magad, sajnáld mindazt, ami volt, meg azt is, ami nem lesz, de azután porold le magad, szorítsd össze a fogad és indulj tovább, megéri.

Már elegem van hogy állandóan visszatér ez a betegség. Hüvelygombám van megint. Mit tegyek?

23 éves nõ vagyok. sok gondom volt eddig ilyen téren .

Legjobb válasz: a doki se tud többet mondani csak kup és krém. de oka van h csak magától visszatér mikor se szex se más helyen nem kaptam el. én azt gyanítom h hajlamos vagyok ezekre aztán ha legyengült az immunrendszerem akkor elõjön évekig ez ment. minden alkalommal mentem a dokihoz. de van egy pont amikor már nincs értelme szerintem hanem azt kell kideríteni hogy elõzhetem meg. erre keresem a választ a tippeket.

A kérdező hozzászólása: a doki se tud többet mondani csak kup és krém. de oka van h csak magától visszatér mikor se szex se más helyen nem kaptam el. én azt gyanítom h hajlamos vagyok ezekre aztán ha legyengült az immunrendszerem akkor elõjön évekig ez ment. minden alkalommal mentem a dokihoz. de van egy pont amikor már nincs értelme szerintem hanem azt kell kideríteni hogy elõzhetem meg. erre keresem a választ a tippeket.
mivel candidád van igy nem csoda ha nem mulik el ha nem diétázol. Az diéta nélkül nem múlik el teljesne. én 2 évig szenvedtem havonbta gombával mire végre kiderült hogy candida. volt egy nagyon agressziv kezelésem egyéb bakteriális fertözésekre plusz a diéta igy már csak évi max egyzser jön elö, egy szemes gyogyszerrel el is mulik.
A hormonális fogamzásgátlók eleve hajlamosítanak a gombás fertõzésekre, ugyanúgy, mint számos más életmódmódbeli tényezõ. Azt írtad: "sokszor vannak alhasi fajdalmaim meg erõsebb a szõrzetem". Ezek miatt is szükséged lenne egy mielõbbi, alapos orvosi kivizsgálásra, nem csak a visszatérõ fertõzés miatt. Még egy megjegyzés: az általad említett lactobacillusok (más néven Döderlein bacillusok) a normál, egészséges hüvelyflóra részét képezik, tejsavat és más anyagokat képeznek, és ezzel gátolják meg más, káros mikrobák túlszaporodását a hüvelyben.
Szia! Erõsítsd meg az immunrendszeredet gyógynövényekkel. Vannak nagyon jó gyulladáscsökkentõ hatásúak és természetes antibiotikumok is.A normális ciklus beállításában is segítenek.Jobbulást!
Egy vérvizsgálat nem ártana, pl. rejtett cukorbetegség, illetve hormoningadozás okozhat visszatérõ gombát. Megelõzésre valóban fontos az immunredszer-erõsítés, a diéta, étrendkiegészítõként grapefriutmag-kivonantot szokták javasolni, illetve probiotikumokat. Ha folyásod van, minden alkalommal rendesen fertõtlenítsd a fehérnemûidet (a pamutot tudod mosni 60 fokon). Tisztasági betétre vagy simán a bugyidba csöppenthetsz 1-2 csepp teafaolajat (jó minõségût). Jobbulást!

Kezdek Megőrülni? Annyira elegem van, hogy be vagyok "zárva" itthonra a kicsimmel. Kint ugye 32 fok van, 11-16-ig nem "szabad", s akkor még a kicsim is alszik...

de utána is pl. játszótér,udvaron hinta,homokozó,dömperezés,a kicsi medencézik...lehet valamit kihagytam-de ebben k is merül a napi program.Még 6 felé alszik 1 órát,s már el is ment a nap.A kicsi fiam már 1 éves,és imádom,szeretem,de kezdem azt érezni hogy talán jobb lett volna vele még várni....És most utálom magam hogy még le is merem ezt írni.27 éves vagyok,a párom 33 és egy minta apa,de annyira meg vagyok kötve a kicsi által...... szerintetek rossz anya vagyok?próbálom a pindúrt szórakoztatni,ide-oda vinni,gyerekekhez,már majdnem minden hónapban hétvégén állatkertbe megyünk,de nekem nem ez a kikapcsolódás. ma is sokat sírtam,sírok,hogy "unatkozom" itthon......s lelkiismeret furdalásom van,mert SZERETEM a kisfiam!!!!

Legjobb válasz: ha már egy éves a fiad, akkor miért nem csinálsz külön programot.Például bízd az apjára, és menj el a barátnõddel egy kicsit csavarogni, moziba,étterembe,cukrászdába, vagy egy kicsit szépítkezni.Vagy ha van nagyi, aki tud rá vigyázni, menjetek el a férjeddel valahova.Attól még hogy gyereked van, nem kell eltemetned magad, ha van lehetõség egy kicsit külön kikapcsolódni, akkor menj.

ha már egy éves a fiad, akkor miért nem csinálsz külön programot.Például bízd az apjára, és menj el a barátnõddel egy kicsit csavarogni, moziba, étterembe, cukrászdába, vagy egy kicsit szépítkezni.Vagy ha van nagyi, aki tud rá vigyázni, menjetek el a férjeddel valahova.Attól még hogy gyereked van, nem kell eltemetned magad, ha van lehetõség egy kicsit külön kikapcsolódni, akkor menj.
Jaaaj csajok, nem is írok semmit, a szívemböl beszéltek. Pont ma reggel bögtem egy órat a férjemnek, hogy ezt érzem és micsoda egy dög vagyok Anyának. Akkor más is jár ebben a cipöben. Senkinek sem vigasz, de legalább nem egyedüli "dög" vagyok.
Detto ugyanez, 1 éves a babám, 27 vagyok....de én már nálad is dögebb vagyok, és ha most nem írhatom ki magamból beleõrülök.Én már teljesen befordultam.Imádom a kicsim, meghalnék érte, de egyszerûen már nem tudok vele leülni játszani, vagy sétáltatni, nem tudok vele semmit élvezettel csinálni, mert az elmúlt 1 évben napi 24 órában velem volt(kb.10 órát nem össz-vissza).Egyszerûen nem bírom tovább...és már nagyon rossz irányba megy el a dolog nálam.Imádom, de ez így nem lesz jó, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz.Nem vagyok anyának való mégsem?A szívem szakad meg érte, de már nem tudok vele foglalkozni....Ellátom, szopizik még, soha nem hagyom sírni, de inkább ösztön mint érzés...meghalok a bánattól és, hogy milyen anya lettem.... Ne haragudjatok, muszáj volt....
sürgõsen keress magadnak egy barátnõt aki ugyancsak anyuka, te depressziós vagy! Néha kell a kikapcsolódás én olyankor apának passzolom egy kicsit a kislányom, addig meg nyugisan teszem a dolgom. Mondjuk mi is együtt járunk mindenhova, este meg hármsban sétálni. Kislányommal még fodrászhoz is mehetek, nagyon nyugis baba és nekem nagyon tetszik, hogy mindenki el van tõle ájulva. Én büszke vagyok rá és szertek vele lenni, de van amikor kicsit fáradt és feszült vagyok, de ilyenkor jön apa a megmentõ ja és a barátnõm, akinek ugyancsak babája van- jó vele összejönni és kidumálni a csöpségeket....
hát a beszólás az megy de nem indokoltátok hogy ha depressziósak vagytok akkor minek kellett ez az élet
Én is néha(gyakran) érzek igy.Annyira irigylem azokat az anyákat mint a 20:28-as!De sajnos nem minden nõ ugy van összerakva, lehet hogy mi önzõbbek vagyunk, lehet hogy tényleg várni kellett volna egy kicsit, vagy csak simán nem birjuk az ingerszegény környezetet és a "magányt", felnõtt társaság hiányát, nemtudom, de az biztos hogy NEM vagyunk attól rosszabb anyák. Hidd el hogy nemsoká vissza fogjuk sirni ezt az idõszakot, amikor naponta mehetsz be dolgozni, a gyereket csak este meg reggel látod, és már nem csüng rajtad egésznap:-)
pár hete én is majdnem feltettem ezt a kérdést. már nagyon kivoltam. aztán mondtam apának hogy azonnal vigyen el valahová ( szerencsére anyósom bármikor elvállalja a kisfiamat ). elmentünk Szoboszlóra 1 éjszkára. fürödtünk, ettünk, sétáltunk. nagyon jó volt. utána a mindennapi séta felüdülés volt újra. menjetek el valahová ha tudtok kettesben. én is kivagyok néha hogy az a program hogy lemegyünk a boltba. direkt nem veszek meg mindent hogy másnap is lehessen menni. persze csinálunk programot minden napra csak olyan nyomasztó úgy felkelni hogy na ma mit is csináljunk ? hát igen de majd elmúlik ha visszamegyünk dolgozni akkor meg majd visszasírjuk. ne törõdj azzal hogy mások más véleményen vannak. vannak olyan anyukák akik minden percet a gyerekükkel töltenek és nem mennek nélkülük sehová. én igénylem hogy heti 1-2 alkalommal elmenjek akár csak a dolgomat intézni vagy csak annyit hogy a híradót megnézzem nyugodtan. ettõl nem vagyok rossz anya. csak vannak másfajta igényeim is.
Nekem még csak 10 hetes a fiam, de már most így érzek. Olyan üresek a mindennapok, pelenkázás, etetés, büfiztetés, altatás... persze ez utóbbit nem akarja csinálni! Én ettõl vagyok kikészülve, hogy egész nap ölben akar lenni, ordít ha lerakom. Tul.képpen semmit nem tudok csinlni tõle, még ha mennék is nem tudok vele elindulni. A sétálás is sokat ordítással végzõdik. Nem tudom mi lesz késõbb, ha már ilyen nehéznek érzem az Anyaságot. Nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen nehéz lesz.
A kérdező hozzászólása: Húúúú Anyukák!Önzõ dolog de nagyon megnyugtató hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.Ráadásul tegnap könnyekbe törve próbáltam elmondani a páromnak, s közölte hogy Õ mindent megtesz hogy nekünk jó legyen, s cserébe én EZT adom......Na ettõl még jobban kibuktam. Akkor nincs mit tenni, majd telik az idõ-s talán jobb lesz? Hála az égnek, talán most a napok is könnyebben telnek majd, mert a kisfiam 14-én lesz 1 éves, s bulit szervezek, család, meg 2 család akinek hasonló korú gyermeke van, így lefoglal a szervezés, a fõzés, sütés, mert most vasárnap tarjuk.Sajnos ha ez elmúlik, jönnek újra a szürke hétköznapok! Aki beszólt, nem nagyon kommentálnám-tudom hogy minden nap egy ajándék----de neked nem volt olyan, hogy nem örültél egy ajándéknak?
A kérdező hozzászólása: Azt elfelejtettem-KÖSZÖNÖM SZÉPEN A BÁTORÍTÓ, KEDVES SZAVAKAT!!!!!!Jó tudni hogy ilyen jó emberek is vannak ezen az oldalon.
De jó olvasni ezt a sok happy anyukát! Kerek és szép az életük....és persze elégedettek a külsejükkel, mert ugye bomba nõ maradt mindegyik!!!??? Na nekem azt senki ne mondja, hogy az addig pörgõs élete után a lakótelepi séta tök boldoggá teszi!Az ilyen álszent álljon már a tükör elé!)hónapos a kisfiam IMÁDOM, Õ az ÉLETEM, de igen is vannak szar napjaim, amikor meg tudnék bolondulni a falak látványától.Attól még hiszem, hogy jó anyja vagyok, mert nem rá haragszom, csak nem elég a tér, ami igencsak beszûkûlt az elmúlt idõszakban.Szerintem a "tökéletes" kiegyensúlyozott anyukáknak van szükségük segítségre, mert talán az eddigi életünkhöz szokva ez teljesen természetes.
jav.Bocsi.9hónapos.
Az én kislányom 6 hónapos..A napjaim mindig ugyanúgy telik, mint a többi.Nagyon rossz egésznap senkihez sem szólni, csak a gyerekhez!De amikor hisztis napja van, nehezen tudom elviselni!Rejtam kijött a szülés utáni depresszió is, ráadásul ahol laktam anyukáméknál, onnan elköltöztünk, bár nem messze, egy kerülettel arrébb, ahol senkit nem ismerek.Így még a játszótérre sincs kedvem kimenni..A barátnõmet, akit annak hittem, mióta megszültem legalább 4x láttam.Ha hívom, fel sem veszi a telefont..Amikor megkérem anyut vigyázzon a gyerekre, megy a szájhúzás..Másra nem hagynám rá, nem is maradna el senkivel.Az apja ez már a 3-vagy 4.-hete hogy folyamatosan minden nap dolgozik.Ráadásul, jövöhéten már szabad lesz, megy ki Ausztriába, pár napra melózni.Úgyhogy nagyon rossz ez az állapot!Imádom a gyerekem, de már várom, hogy nagyobb legyen!
A barátnövel én is így jártam.De minek is foglalkozna 2 gyerekes unalmas anyukával?-MONDOM ÉN MAGAMNAK, õ szinglike neki más gondja van és más az öröme.
21, 11-es vagyok.hol olvastad te itt azt hogy az aki minden percét élvezi az anyaságnak mint én is, az szuper anya, vagy úgy kell lennie hogy ahogy a kérdezõ és sok más is?legyünk elégedetlenek, sírjunk egész nap, unatkozzunk, boruljunk ki, ez a jó ez a szokásos dolog??hát nem.mitõl kéne kiborulnom??hogy van egy egészséges életerõs, cserfes gyerekem?hogy nem az életéért, az egészségéért, a mindennapjáért küzdök.hogy elfogadom, hogy bizony ez ezzel jár.az nem jelenti azt, hogy idõnként nem borulok ki néha, de sosem volt még elegem a gyereknevelésébõl, a babázásból.elfogadom, hogy van aki igy reagál, mint ahogy a komentenben nem is ítéltem el senkit ezért, de leírtam, hogy én másképp érzek, érezzem magam szarul ezért?
Egy bizonyos weboldalon egy anya kér segítséget, mert beteg a gyereke, 2 éves és egész nap egy székben van beszíjazva. Hogy nekik nehéz azt megértem és segíteni is fogok nekik. Ez az anya örülne, ha játszhatna a gyermekével, de nem tud, mert a kisfiú mozgásképtelen. Tényleg magadban lehetsz... keress társaságot és akkor majd nem fogod ilyen borusan látni az életet. Látod már a partykészülõdés is feldobott egy kicsit....
21:54, Te egy igazi bunkó par...t vagy!
Hú, hogy utálom, ezt a sok képmutató mintaszuperanyánakszületett pi...t! Kérdezõ, ne is törõdj velük, mert csak még rosszabb kedved lesz, eszedbe ne jusson felvenni a bunkó, illetve a "nem értem, mi bajod van" kommenteket.
Nálunk 5 hós, nekem senki "barátnõm" nincs, megértelek. Én is sokszor be vagyok zárva a babámmal az idõjárás miatt a 4 fal közé, nincs autóm, hogy elmenjünk plázázni. Ha meg kimegyünk, max a babámnak beszélhetek. Nálunk a gyógyszertár már programnak számít. A párom éjszakáig dolgozik, heti 2 nap van itthon, akkor tudunk csak menni igazán. Barátnõkkel mi újság? Nekem ha lennének barátnõim, vinném akkor is a babám, engem nem zavar, de sajnos nincsenek, illetve elfoglaltak. Baba-mama programokra nem szoktatok járni? Torna?
Szia! Én megértelek, mert tényleg megváltozik az ember élete egy kisbaba mellett. Már nem mindig tehetjük meg azt, amit tehetnénk. Az én "szabad programom" kimerül a 2 havi fodrászkodással és 3 hetente a kozmetikussal. Egyébként pedig semmi. Még a barátnõim is elmaradtak. Szomorú ezt leírni, de tényleg így van. Azt tudnám neked tanácsolni, hogy bízd a fiad egy kicsit a párodra és kapcsolódj ki pl.: vásárolgatás, barátnõzés, mozi. Beszéljétek meg a pároddal, hogy a héten melyik délután lehet a tiéd. Remélem tudtam segíteni. Egy 7 hónapos anyatejes (ezért hozzám láncolt) kislány anyukája
A kérdező hozzászólása: Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm!! Igazad van abban, hogy a barátnõk szépen "elkopnak mellõlem".Már nincs az mint régen volt, szinte fel sem hívnak.Ezért is olyan elveszettnek érzem magam.Azt hiszem ez lesz a megoldás, ha hetente vagy 2 hetente egy délután kikapcsolom magam, mert ahogy most érzem magam.....így nem mehet tovább.
Érdekes, amiket írsz. Nekem 18 hónapos a kisfiam és EGYETLENEGYSZER sem bíztam senkire, mert nagyszülõk "nincsennek", másra pedig eszembe sem jutott volna bízni. Én pörgõs voltam egész életemben, de a mostani életem csodálatos, pedig ugyanúgy telik, mint nálatok. Nekünk se kocsink, se luxus, semmi, csak a játszóterezés, mégis imádok vele lenni. Nem tartom unalmasnak a napjainknak, mindennap egy csoda. Elsõre összejött a kisfiúnk, mégis csodaként tekintek rá és hálát adok a Jóistennek a mindennap vele eltöltött idõért. Én apára sem bíztam sose, mindenhova együtt megyünk, ha õ is itthon van. Nekünk így jó. Annyira gyorsan eltelik ez az idõ, inkább élvezd minden pillanatát. Ez az én véleményem.
Már ne is haragudj , de nekünk medencénk sincs és állatkertbe se voltunk még ! Nem sokára 10 hónapos a babám , kert alig , inkább nincs , marad a séta játszótér pedig egyáltalán nics a közelbe ! A napi rutin után maradnak a séták ....
Az én fiam még csak 4 hónapos gondolom ezért sem érzem még azt hogy mennék valamerre nélküle...Én mindenhova viszem magammal, bár én össze tehetem a két kezem, mert az elmúlt 1 évben kb 5 barátnõm szült így nem vagyok egyedül, ráadásul mind a környéken van és mindig szervezünk valamit...Séta, játszótér, strand, közbe pletyi, babadolgok stb...de azt már mi is említettük hogy azért kicsit hiányzik a régi élet, ill csak az a szabadság érzet...egyszer mi is tervezzük hogy lepasszoljuk a gyereket apának és egy kicsit kimozdulunk...
nekem is fura ilyeneket olvasni.imádom 18 hónapos fiammal tölteni minden percet.Csak mosolygok amikor a párom csinálja nekem a programokat hogy mozdulj ki címszóval, én meg csak mosolygok, nincs nekem semmi bajom, tök jól elvagyunk, nem hiányzik semmi.ehhez hozzátartozik hogy õ a második babám, és elég nagy a korkülönbség, igy nagyon értékelek minden percet amit újra átélhetek, mert tudom, ma van holnap már el is felejtem mit csinál, és ma holnap iskolába megy.Talán lehet ennek az átélése kellett hogy azt mondjam elégedett vagyok minden perccel.
Nekem 15hónapos mult a kislányom.Nem érzek így mint te.Most biztos megleszek kövezve, de itt ugráltok a pozitív tesztért, világgá kürtölitek, azután meg várhattam volna még....Mostanában annyira nagy szó az anyaság is.Hihetetlen de már azt is tul kell élni.Én nem érzem magam megkötve, ahová szeretnék oda elmegyek.Az éjszakai bulik nem hiányoznak, nappali programra meg vihetem a babámat is.Eszem ágában sincs lepasszolni. Csak azt tudom mondani, hogy éld meg minden pillanatát ennek az idõszaknak, ne legyen teher és unalmas.Rájössz, hogy ez érdekesebb mint hinnéd.
Kislányom 6 hónapos, anyatejes, cumisüveget nem fogad el, így mindenhova együtt megyünk. Néha nekem is hiányzik a pörgõs munka, az esti iszogatások a haverokkal, buli, ilyenek. Aztán rám mosolyog a Csöppöm....és már nem is hiányzik. Nekem is vannak rossz napjaim, nekem ilyenkor elég, ha Apa fürdet és este õ játszik vele. Így már "nyertem" fél órát, ami sok mindenre elég :) A kapcsolatokon pedig dolgozni kell. Ha a csajok elfelejtenének hívni, hívom én õket és addig nem hagyom õket békén, míg el nem jönnek :) Minimum havonta egyszer összejövünk. Kedves Kérdezõ! próbálj elcsípni magadnak napi fél-egy órákat és utána alig várod majd, hogy újra a kisfiaddal lehess :) Használd ki azokat az idõket, mikor alszik. Ami engem ilyenkor "felvidít" : otthoni manikûr magamnak, epilálás, fõzés, imádok takarítani. Keress valami otthon is ûzhetõ hobbit, Nem tudom, más most nem jut eszembe......
Sziasztok! én az elején voltam inkább így!Mondjuk nálunk apárom nagyon sokat van távol, kb a 7 napból 6-ot!Nekem ezt volt nagyon nehéz megszokni, hogy mindent én egyedül, nekem a felelõsség volt sok!Kb 6-8 hétig! Azóta mi minden nap kétszer megyünk csavarogni ügyeket intézni, hál istennek nagyon nyugodt a lányom mindenhova vihetem, mndent el tudunk intézni ketten!Barátnõzni is járunk...Játszótérre, sétálni...Én már nagyon szeretek vele lenni, sõt nem hagyom senkire!Mi is hármasban megyünk ha itthon van Api is!7 hós de kb 5 hónapja (mióta megszoktam az új helyzetet)Imádom hogy mindent ketten csinálunk! Lehet hogy most mélyponton vagy, de hidd el újra boldogok lesztek, csak akrd Te is!És örülj minden újnak, amit produkál! Nekem is vannak természetesen rossz napjaim, mkor nem úgy megy a játék, vagy a szórakoztatás, de mindig arra kell gondolni, hogy csak jobb jöhet!Fel a fejjel!
mi a francért szültetek nemértem, elõtte kellett volna gondolkozni, tipikus akarom mert másnakis van aztán megunom
elájulok mintha én írtam volna a kérdést ímádom a családomat, de nem kerek a boldogságom , volna ídõm jókat nevetgélni, viccelödni de nincs kivel... télen a férjem fázik, így egyedül szánkozunk, 2 ímádni valo gyerköcömmel, nyáron utál strandra , járni, vízparton heverészni ... így nélküle kénne elindulnom, megörülök hogy csak néha jár nekem a kikapcsolodás. igaz oda mehetek nélküle ahová akarok , de a szerelmem nincs velem így nem vagyok boldog, csak unalom üzö a csavargásunk.
mi a FRANCÉ??? HÁT EZ nem így van!!! Szemtelen vagy válaszadó!!! Van akinek ilyen a természete azért lehet hogy jobb anya , feleség mint ahogy te gondolod!!!
én bébiszitterként gyakran szoktam vigyázni babákra akiknek az anyukája nem bírja már cérnával, van aki nem is akar elmenni csak jó, hogy van ott valaki, aki segít neki és játszik a babával és õ tud egy kicsit magával foglalkozni. Hiába, jóból is megárt a sok, akrmennyire cuki a baba, el tudom képzelni, hogy 24 óra az sok... szerintem keress egy babás közösséget, vagy valakit, aki heti pár órát vigyáz a babára, vagy egyszerûen csak ott van veletek.

Elegem van hogy a víz minden álmomban szerepel? ! Mi lehet ez?

Visszatérő álmom a víz általában koszos.Tegnapi történetem egy nagyon magas szikla peremen álltam ahonnan egy libikóka szerű valamin tudtam volna kimászni,de volt még rajtam kívül ott emberke.Õk simán ki tudtak mászni a szakadékról,de én nem mertem elindulni mert azt éreztem direkt bele fognak lökni és akkor le zuhanok a mélybe és meghalok.

Legjobb válasz: Mi rosszra utalna? Víz= érzelem. Ha tiszta és megnyugtató akkor rendben vannak az érzelmeid, ha piszkos, forrong, elsüllyedsz benne vagy bármi negatív dolog van benne akkor érzelmi gondjaid vannak.

Mi rosszra utalna? Víz= érzelem. Ha tiszta és megnyugtató akkor rendben vannak az érzelmeid, ha piszkos, forrong, elsüllyedsz benne vagy bármi negatív dolog van benne akkor érzelmi gondjaid vannak.
A kérdező hozzászólása: Érzelmileg az életem egy csõd, nincsen munkám szerencsejátékos vagyok.minden nap a pénzt hajtom de nem jön, és jó pasiként a csajok is messzirõl elkerülnek, ami elég gáz!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Elsõ gondolatomban (mikor a kérdést elolvastam, a kifejtést nem), kissé szidtam a felmenõidet, hogy ennyire utálod a vizet, holott nem is ismered. Nem úgy, mint kémiai elemet, hanem mint õselemet, de mindegy, nem ez a lényeg. :) Mikor elolvastam a leírás felét, az elsõ gondolatom az volt, hogy meg kell tisztítanod a vizet (nekem is volt már egyszer egy ilyen "próbatételem"); mikor pedig a végére értem, eszembe jutott, hogy a víz a lelket szimbolizálja, ha a víz piszkos, akkor az érzelmi világodban is nagy káosz uralkodhat. Az, hogy még bele is esel, arra utal, hogy egyre mélyebbre süllyedhetsz benne, ha nem teszel ellene valamit. Tisztítsd meg azt a vizet! :) Tegyél azért, hogy újra jól legyél! Fõleg, ha tudod is, mi a probléma. Az álom csak megerõsít vagy felszínre hoz dolgokat, már ha van jelentõsége. Rendszeresen kapod a jelzéseket, a figyelmeztetéseket, ez már lassan a határ, ha hamarosan nem teszel ellene valamit, talán utána késõ lesz. :/ Remélem, érthetõ voltam, kicsit fellelkesedtem, helyetted is tettvágy öntött el. :) Ne feledd, te teremted meg a saját mennyországodat vagy poklodat! :) Sok sikert! Lewlynn Mergraine.

Elegem van! Hogyan lehetek mélyen vallásos? Mit kell tennem hozzá? Ateisták véleményére NEM vagyok kíváncsi.

ómai katolikus vagyok, hiszek Istenben,járok templomba, imádkozom is, de valahogy úgy érzem, hogy nem teszek meg mindent a vallásosságom érdekében.Köszönöm a válaszokat !

Legjobb válasz: Ha mélyen vallásos akarsz lenni az alapból rossz. Egyáltalán ne akarj vallásos lenni! - Vallásosság nem azt jelenti,hogy hinni Istenben hanem az egyházi hagyományokat követni. Nem csodálom,hogy egy római katolikus vallás nem elégíti meg lelkedet. Nem katolikus vallás kell neked!! NEKED JÉZUS KRISZTUSRA VAN SZÜKSÉGED! Térj meg! - Erre ne azt mond,hogy régóta jársz templomba,meg betartod a 10 parancsolatot. Az egy dolog. DE EZ NEM ELÉGÍTI MEG A LELKEDET! Fogadd be Krisztust a szívedbe. Menj oda hozzá és kérd meg hogy költözzön a szívedbe. 2Korintus 5:17

Ha mélyen vallásos akarsz lenni az alapból rossz. Egyáltalán ne akarj vallásos lenni! - Vallásosság nem azt jelenti, hogy hinni Istenben hanem az egyházi hagyományokat követni. Nem csodálom, hogy egy római katolikus vallás nem elégíti meg lelkedet. Nem katolikus vallás kell neked!! NEKED JÉZUS KRISZTUSRA VAN SZÜKSÉGED! Térj meg! - Erre ne azt mond, hogy régóta jársz templomba, meg betartod a 10 parancsolatot. Az egy dolog. DE EZ NEM ELÉGÍTI MEG A LELKEDET! Fogadd be Krisztust a szívedbe. Menj oda hozzá és kérd meg hogy költözzön a szívedbe. 2Korintus 5:17
"Ateisták véleményére NEM vagyok kíváncsi." Remek, nagyon jó úton haladsz a célod felé. Ezzel az elsõ lépést már meg is tetted. Második lépés: hagyj fel elõbb csak a kritikus gondolkodással, majd késõbb, ha már elég erõsnek érzed magad, mindennemû gondolkodással is. Arra ott vannak az egyházad papjai és a pápád; õk elvégzik helyetted ezt a megterhelõ feladatot, és mindenrõl megmondják neked, hogy hogyan kell viszonyulnod hozzá.
ami nem megy nem kell erõltetni. Ezt valaki vagy érzi vagy nem. Ha nem, akkor miért erõlteted? Az írásod alapján elég fiatal lehetsz. Én úgy gondolom hogy a mély hit eléréséhez mindenképpen érettség és sok tapasztalat kell, hogy az ember sok dolgot megéljen.
1. Ne szeress semmilyen földi dolgot! (pl. pénz, kaja) De csodálhatod Isten teremtett világát, pl a madarakat, erdõt. 2. "Beszélgess" minél többet Istennel. (Mások azt hiszik skizofrén vagy, de mindegy) 3. Érezd azt, hogy Isten mindig minden körülmények között veled tart, érezd... Biztos, hogy ilyen dolgokat akarsz?
Freya, ez hazugság! "Egy idõ után vallásos mûvek nem növelik a hitet hanem stagnálják." Egyházatyákat kell olvasni a fejlõdéshez, nem 20-21.századi vallásosnak nevezett, de azt lényegében megtagadó könyveket.
A kulcsszó: hit és szeretet. Minden a világban, egy érdekes esemény, egy jó könyv vagy film elgondolkodtat a saját hitedrõl és segít annak fejlesztésében. A Jézussal való kapcsolatra koncentrálj és bõvísd a látókörödet, az ismereteidet. Egy idõ után vallásos mûvek nem növelik a hitet hanem stagnálják. Az igazi hit bárhol bármikor megnyilvánul. Olvass, nézz filmeket, vagy iratkozz be egy filmklubba, gondolkodj, hallgass vitákat, elõadásokat a neten, formálj véleményt, kérdezz és válalszolj!!!! Éld meg a hitedet. Elég, ha csak egy mustármagyni van belõle, és csodálatos fává nõhet.... Szeretettel, FReya
Jól érzed! http://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/ Ezen a helyen rengeteg érdekes cikk van arról hogy miért nehéz manapság katolikus kereszténynek lenni !
Jót röhögtem a 2. válaszán, és a Kérdezõnek tényleg nem tûnt fel, hogy folyik belõle az irónia :D Kérdezõ! A hittel épp az a gond, hogy nem lehet erõltetni. Ez nem úgy megy, hogy hinni akarok és akkor fogok, mert ehhez tapasztalat kell, idõ és némi hitre való hajlam. Ha ennyire építeni akarod a kapcsolatod az isteneddel, akkor beszélj hozzá, járj gyakrabban templomba, köszönd meg neki amit kapsz, és ne csak kérj...
ha már annyira szereted Isten, égy hvõ, ne pedig vallásos...
Pedig, ha tetszik, ha nem, a legtöbb egyház errõl ismert! Agyatlan zombikat faragnak, nevelnek a híveikbõl, akikkel a hiszékenységük és a kiszolgáltatottságuk folytán, azt tesznek, amit akarnak! Errõl szól az ún. "keresztény" történelem. Ezért kapott a világban annyi kritikát.
Mit értesz mély vallásosság alatt? Jézus azt mondja, hogy aki hozzá jön nem küldi el. Õ nagyon szeret téged. Kérd meg, hogy segítsen neked, hogy megismerhesd õt és megértsd a Bibliát. Ez utóbbit olvasgasd is, lehetõleg az újszövetséget. A hit Isten ajándéka, azt nem lehet erõltetni. Viszont Isten megadja azoknak akik kérik, nem ezért mert jól vagy különleges módon kérik, hanem azért mert szereti az embereket és kapcsolatot szeretne velük.
ahogy az elsõ mondja, ne erõltess semmit.tudod a szeretet a legfontosabb, nem a dogmák.a szeretet pedig nem erõltet semmit."szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem....stb."
Próbáld meg talán, amit a biblia mond! Apcs 2:38 Péter pedig monda nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Apcs 2:39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat, azt azért írtam ki, mert õk azt írták volna, hogy Isten nem létezik, meg hogy minek nekem a hit... és most elég labilis állapotban vagyok, és ilyen vélemények rossz hatással lennének rám
"Freya, ez hazugság! "Egy idõ után vallásos mûvek nem növelik a hitet hanem stagnálják." Egyházatyákat kell olvasni a fejlõdéshez, nem 20-21.századi vallásosnak nevezett, de azt lényegében megtagadó könyveket." Nem biztos, hogy másnak a véleményét hazugságnak kell nevezni, bár nem kell vele egyet érteni, azt én tiszteletben tartom. Én azt írtam, egy idõ után, a vallásos könyvek miatt stagnál az ember hite. Ugyanis kezdünk tölcsérhez hasonlítnai, amibe ömlik az egyoldalú vélemény. A hit próbája az hogy gondolkodsz és megéled azt a mindennapokban. De elég nehéz gondolkodni, ha nincs ellenvélemény, amire nem az elõre betanult sablonos válaszokat kell adni, hanem próbakõnek kell használni. És ki írt 20-21.századi vallásosnak nevezett de azt tagadó könyveket? Bármit lehet olvasni, regényeket, Dosztojevszkijt, Bulgakovot, Zolát, Tolsztojt, Ibsent, bármit! Verseket, Adyt, József Attilát, Weörest, és használni az agyunkat, a szívünket és a lelkünket, mert ezek mind részt vesznek az olvasásban. A hívõ emer attól az hogy mindenhol meglátja Istent. És ha eléred ezt a pontot, Isten tényleg mindig ott is van veled, nem érzed úgy hogy vallásosabb akarsz lenni, mert él a hited. tisztelettel, Freya

Mit tennétek ha a férjetek bejelentené, hogy két nap múlva már nem dolgozik mert elege van, hogy 10-12 órát dolgozik? (3 hónapja kb. ). lakás hitelre van. Ez a második munkahely amit otthagy.4 hónapig én tartottam el őt meg fiunkat. ő heverészett

Legjobb válasz: Megmondanám neki, hogy elõször is, ha az egész családot érintõ döntést hoz, azt beszélje meg velem, és miután megállapodtunk, utána lépjen, másrészt meg csak akkor hagyjon ott egy munkahelyet, ha talált egy másikat, ami jobban megfelel számára,és oda rögtön át is mehet. Valószínûleg rosszul választott szakmát,és nem szereti, amit csinál, ez is lehet a baj. Iratkozzon be egy olyan tanfolyamra vagy hasonlóra, amihez kedvet érez, de azért el is tud benne helyezkedni. Ugyanakkor mindezt munka mellett: Te nem vagy köteles hosszútávon viselni annak következményeit, hogy õ nem találja önmagát (Tom a Született feleségekbõl, Az egy gáz alak...) És ha mégis újra munkanélküli lesz, nem "heverészni" fog, hanem akkor szépen megcsinálja a házimunka és a gyerekkel kapcsolatos teendõk oroszlánrészét. (Ha mindketten dolgoztok, ugye csak a fele jut rá.) 29/N

Okosan gondolkodnék. Mérlegelném, hogy én+gyerekem hogyan jönnénk ki legjobban, minden szempontból. Nem biztos, hogy csak úgy kidobhatod, nem derült ki a helyzeted a kérdésbõl. És az is számít, hogy a közös fiatok életében ez mennyire okozna törést. Jobb esetben egyezségre kellene vele jutni. Megbeszélni a családon belüli terhek elosztását, amiért vállalnia kell a felelõsséget. És azt, hogyha nem akar dolgozni, akkor mibõl képzeli a hitelfizetést. Ha nem dolgozik, sem tudsz mit tenni, akkor körülnéznék, hova tovább, mi a legjobb nekem+gyerekemnek. Hová tudnál menni, vannak-e szülõk, akik segítenek...stb. Rosszabb esetben, tehát ha anyagilag nem jönnél ki jobban, ha elküldöd, ha nem tudnád egyedül megoldani a gyerek eltartását+dolgozni is, tehát mégis csak a segítségére szorulsz, akkor nem tudod "kidobni", de akkor is tudnám, hogy amit vállalok, azt miért teszem, és szememet nyitva hagyva ez nem fog örökké tartani.
akkor közölném, hogy külön kassza, ennyi a rezsi, kérem a felét, gyerekre egy honapban x ezer megy el, ennek is kérem a felét, ha már ketten csináltuk, kaját meg oldja meg magának... ha ezt meg tudja csinálni, akkor ok, ne dolgozzon... (bár már én ott huznám a számat, hogy mi az hogy engem nem kérdez meg...már nnem csak saját magáért felelõs, hanem egy gyerekért is...)
Rakd ki a szûrét, ha õ nem megy te költöz egy rokonhoz, ha elfogy a pénze és nem lesz mit kajálni észbe kap.
Akkor szépen kidobod és mehet a pi**ába. Mi az, hogy nem tetszik? Ez nem hímringyó álom! Hol él? Örüljön, hogy egyáltalán van munkája! Persze majd te fogod eltartani, nem? Ha mindenképpen munkahelyet akar váltani, azt csak úgy teheti meg, ha másnap már biztosítva van az új munkahelye! Különben repülõõõõ:S Ez van. Link alak a férjed és nincs semmi kötelességtudata. Rakd ki, ha ezt így pofátlanul meg meri csinálni! 26.L
Elmagyaráznám neki, hogy az ember manapság örül ha dolgozik, akár mennyi is legyen az.Nem õ az egyetlen, nem fog belehalni.
Megmondanám neki, hogy elõször is, ha az egész családot érintõ döntést hoz, azt beszélje meg velem, és miután megállapodtunk, utána lépjen, másrészt meg csak akkor hagyjon ott egy munkahelyet, ha talált egy másikat, ami jobban megfelel számára, és oda rögtön át is mehet. Valószínûleg rosszul választott szakmát, és nem szereti, amit csinál, ez is lehet a baj. Iratkozzon be egy olyan tanfolyamra vagy hasonlóra, amihez kedvet érez, de azért el is tud benne helyezkedni. Ugyanakkor mindezt munka mellett: Te nem vagy köteles hosszútávon viselni annak következményeit, hogy õ nem találja önmagát (Tom a Született feleségekbõl, Az egy gáz alak...) És ha mégis újra munkanélküli lesz, nem "heverészni" fog, hanem akkor szépen megcsinálja a házimunka és a gyerekkel kapcsolatos teendõk oroszlánrészét. (Ha mindketten dolgoztok, ugye csak a fele jut rá.) 29/N
Rájött, hogy eltartottként is neki áll a zászló. Aki a mai világban ilyen indokkal otthagyja a munkahelyét, semmirekellõ, lusta disznó. Visszaküldeném az anyjához.
Felvilágosítanám hogy mi az élet. És mibõl eszik a család.
Azt mondanám, jó, akkor költözöl.
kiraknám a szürét.. mit képzel ez?

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!