Találatok a következő kifejezésre: Elakarom felejteni, 3éve reménytelenül (1 db)

Elakarom felejteni, hogy 3éve reménytelenül szeretek valkit, de hogyan?

Nem tudja, még soha nem volt bátorságom elejébe állni és megmondani, hogy szeretem tiszta szivemb?l, hogy csak ? kell nekem. Ezért gyakran leiszom magam, hogy feljtsek. tudom hogy ez nem megoldás. De felejteni akarom az életem, a reménytelen szerelmem. Fáj minden lélegzet vétel, fáj hogy élek nélküle. Nem birom már. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Gondolj arra hogy 3 milliárd nõ él még a földön, bõven van olyan aki szebb és okosabb mint õ. És határozd el, hogy ez nem fog téged tönkretenni mert te erõsebb vagy ennél. Az élet megy tovább és idõvel jobbra fordul a helyzet.

De erre tényleg nincs semmi kézzelfogható tanács, amit erre lehetne mondani... Miért vagy ennyire gyáva??? Az életben mindenért küzdeni kell, nem csak várni, várni a semmire. Mit vársz, de most komolyan?! Saját magadat kínzod! Szépen menj oda a szerelmedhez, és mond el neki finoman mi a helyzet. Igaza van az elõttem válaszolónak, ha esetleg nemet mond, akkor könnyebb lesz felejteni, nem áltatod magad tovább... DE tényleg ne csináld ezt!!!
Gondolj arra hogy 3 milliárd nõ él még a földön, bõven van olyan aki szebb és okosabb mint õ. És határozd el, hogy ez nem fog téged tönkretenni mert te erõsebb vagy ennél. Az élet megy tovább és idõvel jobbra fordul a helyzet.
"Senki nem tudja, mi fog történni a következõ pillanatban, és mégis, mindenki megy elõre, mert bíznak, mert van hitük." (Paulo Coelho) Méltó befejezése lenne ennek a három év szenvedésnek, ha elé állnál, és megmondanád neki, mit érzel, és mit szeretnél tõle. Lehet, hogy igent mond; lehet, hogy nemet. - Akármi is lesz a válasza, jobban jársz, mintha meg se próbálod. Próba nélkül nehéz lesz lemondanod róla. Ha eddig nem sikerült, miért éppen most sikerülne? Ha viszont kapsz tõle egy konkrét választ, az elindít majd az úton, és nemleges válasz esetén is biztosan tudni fogid, hogy ennyi volt, nincs tovább, másik irányba kell indulnod. Tettek nélkül viszont örökké csak filózni fogsz és vágyakozni...
Reménytelen marad így, ha esélyt sem adsz ennek az egésznek, hogy mondod el neki.Ha így dirrektbe nem akarod, akkor valahogy célozni rá, hogy mit érzel iránta.Aztán kiderül, hogy a másik, hogy reagál erre.Ha nem kedvezõen, akkor legalább, tudni fogod, hogy nincs értelme utána epekedni és idõvel találhatsz mást, akivel boldog lehetnél.De amíg nem lépsz, addig csak a bizonytalanság marad...
Akkor a tanácsom: Ne gondolj rá, menj el bulizni, és szedj fel valakit. 3 évet pazaroltál rá, elég már nem gondolod? Késõbb meg fogod bánni hogy ilyen hülye voltál. Ha ennyire beszari vagy hogy nem mered elmondani neki mit érzel akkor nincs mit tenni, keress mást, úgy a legkönnyebb túllépni.
Jaj ez a szenvedés... szánalmas már bocs. Miért nem mondod el neki? Nem értem miért vannak ennyire hülye emberek mint te? Szenvedsz, leiszod magad ahelyett hogy elé állnál és megpróbálnád. Lehet hogy nem jön össze, és akkor mi van? Az élet megy tovább, de legalább tudni fogod hogy mi a helyzet. ELfelejteni is könnyebb ha azt mondja nem kellesz. Amíg van reményed addig nehéz. Ne legyél hülye, menj oda és mondd el neki. Ha nem mered akkor írj neki sms-t, levelet, emailt, bármit.
A kérdező hozzászólása: Lehet, hogy húlye vagyok. Nem kritikát kértem, hanem tanácsot. Olyan nehéz ez?
A kérdező hozzászólása: Lehet 10000 jobb, mint õ . De ha Õ kell?
A kérdező hozzászólása: Nem vettem a batorsagot, hogy megtegyem. Felek a visszautasitastol, es ezt mindig barmilyen aron, minden esetbe elakarom kerulni. Tudom, hogy most azt fogjatok mondani, hogy akkor uljek es szenvedjek es igyak. De valahogy csak elejebe allok es bevallom! Utanna pedig nem tudom, hogy fogok meg valaha a szemebe nezni. Es bocsi, hogy nem hasznaltam ekezeteket!
Lany vagyok es ha hiszed ha nem valahogy en is igy vagyok. Oke en nem ittam le magam es nem 3 ev volt hanem csak egy, de a helyzet nagyon hasonlo. Mindig beszeltunk, nagyon kedves volt, egyszer jobban megtetszett. Nem tudtam mit tegyek, ejjel-nappal ra gondoltam. Sok eselyem volt arra hogy igen legyen a valasza, mert a megismerkedesunkkor hivott setalni, de akkor sajnos nekem meg nem tetszett. Nagyon kedves volt midnig, es eszmeletlen jol eldumaltunk. Aztan valahogy nemtudom hogy, egy buli elott vettem egy batorsagot es elmondtam neki msn-en. (lehet hogy nem msn-en kelett volna, de lagalabb volt batorsagom hozza). A valasz az volt hogy, orul hogy oszinte voltam, es hogy elmondtam (ekkor gondoltam hogy oke, akkor az egesznek most vege, irni se tudtam ra), de jott a kovetkezo valasz: "Jo lenne talalkozni, hogy ezt komolyabban is megbeszeljuk". A folytatas mar nem lenyeges. De figyelj ram, el tudom kepzelni mit erzel, nem akarod elmondani neki, nehogy nemleges legyen a valasz, es akkor vege a baratsagotoknak is. Es inkabb szenvedsz minthogy elmond neki, nehogy rosszra forduljon a helyzet. De hidd el, en is igy gondolkoztam, de tenyleg magadat kinzod vele. Ha elobe nem mered elmondani neki, tedd meg msn-en. A csajok orulnek ha tetszenek a sracoknak, es ertekelik ezt. Es ha nem tetszesz neki ugy ahogy azt te szeretned, legaabb tudod, es tisztaba vagy vele, es tovabblephetsz, baratok meg maradhattok, ugyanolyan jok -vagy jobbak, mint eddig. Probald meg, nincs SEMMI veszteni valod. Hidd el. :)
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylõ, bársonyos haját, a gyönyörû szemét, a szép kezét... Õ rám néz, és mosolyog. De õ nem úgy néz rám, õ csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, õ átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, õ átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Õ rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a fõiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Õ még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörû nõ. Az utolsó nap õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idõ, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyû hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörû arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tõle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ már nem tudhatja ezt... Késõbb felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következõket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Vissza akarom szerezni exbarátnőm. Így működhet?

exbarátnőm, az osztálytársam, mindketten 17 évesek vagyunk.2 hónapja szakítottunk, ami tulajdonképpen inkább csak ilyen "szünettartás-szerű szakítás".

Nemrég úgy alakult, hogy együtt töltöttünk egy estét, kajáltunk, elmentünk táncolni oda, ahova régen közösen jártunk, söröztünk, hazakísértem. A táncórán, ahol már rég nem voltunk, mondta az oktató, hogy nyugodtan nézzünk vissza mikor gondoljuk. Ezután volt egy osztálybuli, ahol vele keveset táncoltam, többet foglalkoztam más lányhaverjaimmal. Neki ettől nagyon szar kedve lett, sírt is, de azt konkrétan nem mondta miért, de nem nehéz összerakni, hogy miattam.

Arra gondoltam, hogy elhívnám táncórára, mivel hiányzik a tánc, és múltkor is nagyon jól éreztem amgam vele, és sokat jár a fejemben az az este. Elnézést kérek a buli miatt, és elmondom neki, hogy azért nem foglalkoztam vele annyit amennyit szeretett volna, mert nekem idő kellett, hogy átgondoljam ezt az egészet, nem akartam hogy egy buliban túlfűtve olyat csináljunk, amit nem is igazán akarunk, nem akartam neki ezzel ártani. Elmondom neki, hogy hiányzik, mint társ. Reakciótól függően esetleg meg is csókolom. Ez így beválhat? Vagy ez egyszerre sok?

8

A "mit szeretsz bennem" kérdésre mit lehet válaszolni? Ti mit szoktatok, ha ezt kérdezi tőletek a párotok?

12

Fiúk, ha a kiutaznátok 10 napra külföldre, és közben nem lenne lehetőségetek beszélni a barátnőtökkel, mi az amit egy lány tenni vagy mondani tud, ami után érzitek hogy nincs szügségetek másra?

Oké ez igy elég hülyén hangzik,de remélem értitek a szitut:D

6

Emiatt elhidegülhet tőlem?

A barátommal már négy éve együtt vagyunk. Manapság egyre többet vitázunk, mert én szenvedélyesen rajongok a katonai repülőgépekért és amikor van egy kis szabadidőm, akkor maketteket rakok össze, vagy repüléssel/repülőgépekkel kapcsolatos könyveket olvasok. De ez szerintem sose ment eddig a mi kapcsolatunk rovására. Tehát vele is sokat vagyok, és szerintem nem igaz, hogy ő vele már nem vagyok annyit. De ez őt valamiért egyre jobban zavarja és nem tudom hogyan szervezzem meg a dolgokat.

1

Hogyan lehet elfelejteni valakit akit szeretünk? Mit kell ahhoz tenni, hogy végbe menjen? Tudom, hogy ki kell vernem a fejemböl, de nem megy, köszönöm a tanácsokat! A legnagyobbik gond az, hogy csak "sajnálatból" érdeklödött

3

Ez mennyire észrevehető?

Ha egy srác aki most csókolózik először,megcsókol egy lányt aki már csókolózott.Akkor azt észre veheti a lány könnyen hogy most csókolózott először?(A lány nem sokszor csókolózott még)

2

Barátságból szerelem lehetséges? A többi lent

Van egy lány (18) akivel jól elvagyunk a baráti társaságban is egyszer el hivtam egy talira az elejèn mind ketten zavarban voltunk de aztàn mind a ketten feloldodtunk. Jol elvoltunk sokat bészélgetünk meg pizzàztunk egyett. Aztán meg egy óráig beszélgetünk még. Utánna elbucsuztunk. Ez most mi lehet bimbozó szerelelem lehet? F(19)

4

Csajok ti mit szólnátok ha a barátotok egyszercsak elkezdene korrektort esetleg alapozót is használni?

Életkort is írjatok!

15

Szerintetek van még értelme?

Nos a helyzet az, hogy kb. 2 hónapja szakítottam a volt barátommal. 1 évet és 1 hónapot jártunk. Eleinte nem akartam vele járni, nem tudom, de nem foglalkoztam vele. Az után elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, hivogatott, egyszer-kétszer visszautasítottam, hogy nem szeretnék kapcsolatot, de mivel sokat beszélgettünk, meg minden, valahogy mégis megpróbáltam vele mert szimpatikusnak tűnt. Lassan beleszerettem, azt hittem tényleg ő az igazi, hisz odavoltam érte, nagyon megszerettem, férfit láttam benne. De kb. egy fél év után észrevettem, hogy nagyon féltékeny, évfolyamtársaimmal ha beszéltem (fiúkkal) akkor mindig megszólt, vagy mindig a munkahelyére kellett elmenjek hozzá, hogy lásson s egy ideig mentem is, meg próbáltam alkalmazkodni nem szóltam semmit. El kezdett kisajátítani, amúgysem jártam sehova, de ha nem csak vele foglalkoztam kiakadt. Kiakadt, hogy ha vele vagyok ne beszéljek másokkal, hanem vele foglalkozzak. Pedig vele foglalkoztam, de nem tudom, nem volt neki elég. Pár hónapon keresztül ez volt, s tűrtem, mert majd változik ez gondoltam, de csak rosszabbodott. Már nem volt olyan mint az elején. Ha hozzám jött haza, akkor ha nem vártam, vagy nem mentem elé a buszhoz megszólt, ha egyes családtagjaim hívtak telefonon mikor nála voltam, akkor is rámszólt, hogy tegyem le. Elég sokat gondolkodtam, meg ettem magam ezen, hisz szerettem őt, de megváltozott, leláncolt, pedig nem jártam másokkal el, de neki ez is sok volt, hogy néha otthon szerettem volna aludni s nem nála. Néha szükségem volt egyedüllétre, mert nem hagyott időt hogy hiányozzon, mert egész nap csak SMS-eket küldött, s ha nem írtam vissza (mert órán voltam) leszólt, hogy miért nem válaszolok, de mindig ez volt. Ezt megelégeltem, s bár hosszabb vívódás után szakitanom kellett vele. Õ volt a második párom, de nem bírtam, hogy lekötött ennyire, hogy nem tudtam vele menni komolyabb társaságba mert ő más személyiség, bulizósabb, úgymond kevésbé kulturált. Nos amióta szakítottunk, azóta mind próbálkozik, meg kérlel, hogy béküljünk ki, hogy ő megváltozik, rájött min csúszott el, és tudna javítani stb. De valahogy nem tudok már bízni benne, hisz nem egyszer szakítottunk már (rövid időre) az év alatt. Szerintetek változna? Igazából nem tudok hinni ebben. Próbálnám elfelejteni, tovább lépni, ismerkedni s élni az életem, de mindig ír. Én speciel nem hinném, hogy működne, s szerintetek ?

4

Ha az önsajnálás a legférfiatlanabb dolog, akkor az emósoknak miért van barátnőjük?

Sokan mondják itt, hogy nincs olyan csúnya ember, akinek ne lenne párja meg hogy a nők nem a külsőre mennek és ebből levezetik az okosságot, hogy azért nincs az itteni kérdezőknek barátnőjük és nem kellenek senkinek, mert önsajnálók és síránkoznak.

Akkor olyanoknak miért van, akik még az ereiket is felvagdossák akkora világfájdalmuk van? Ez üti az egész gondolatmeneteteket, nem?

17

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!