Találatok a következő kifejezésre: Elakarom felejteni, 3éve (2 db)

miért szakítottatok?
vesd bele magad az életbe bulizz, ismerkedj, bulizd szét azagyadat. Foglald le magad mindig vmivel! DE tényleg zsúfoltság legyen!!!
A kérdező hozzászólása: Kiábrándulás, az fáj hogy 1 hónapja szakitottunk mert csajozgatott összevissza, na majd kibékültünk másfél hét után most megint dobtam mert nem törödött velem!És könyörgött remegett hogy ne, aztán annyira magába roskadt hogy már másnap elment bulizni szerintem korai volt.
lehet a barátai nem engedik hogy magába forduljon. Ha haveromat érte volna ilyen dolog én is kirángatnám otthonról. Szóval nem biztos hogy ítélkezni kéne. Pláne hogy már egyikõtök sem tartozik elszámolással a másiknak
Persze, hogy elment bulizni, legelsõ elkeseredésében nem tud mást csinálni. Én is ezt tenném. Persze 1-2 hét után megunja az ember a bulizást is, és akkor jön az igazi depi :D
Ha szerelmi bánat ér, nekem is az az elsõ, hogy ráveszem a barátnõimet, menjünk bulizni, mert akkor egy kis idõre elfelejtem a rossz dolgokat... szal ez még nem jelenti azt, hogy továbblépett. Viszont neked buliznod kéne! Majdnem 4 év nem semmi, most inkább használd ki, hogy végre szabad vagy! Teljesen elfelejteni õt most még úgysem tudod, de megrövidítheted a szenvedésed, ha megismersz másokat, lekötöd magad különféle elfoglaltságokkal...
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat, és tudom hogy egyikõnknek sem könnyû most!mert azt hittük hogy mi egymásé leszünk örökre, de a sors nem igy akarta!

Elakarom felejteni, hogy 3éve reménytelenül szeretek valkit, de hogyan?

Nem tudja, még soha nem volt bátorságom elejébe állni és megmondani, hogy szeretem tiszta szivemb?l, hogy csak ? kell nekem. Ezért gyakran leiszom magam, hogy feljtsek. tudom hogy ez nem megoldás. De felejteni akarom az életem, a reménytelen szerelmem. Fáj minden lélegzet vétel, fáj hogy élek nélküle. Nem birom már. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Gondolj arra hogy 3 milliárd nõ él még a földön, bõven van olyan aki szebb és okosabb mint õ. És határozd el, hogy ez nem fog téged tönkretenni mert te erõsebb vagy ennél. Az élet megy tovább és idõvel jobbra fordul a helyzet.

De erre tényleg nincs semmi kézzelfogható tanács, amit erre lehetne mondani... Miért vagy ennyire gyáva??? Az életben mindenért küzdeni kell, nem csak várni, várni a semmire. Mit vársz, de most komolyan?! Saját magadat kínzod! Szépen menj oda a szerelmedhez, és mond el neki finoman mi a helyzet. Igaza van az elõttem válaszolónak, ha esetleg nemet mond, akkor könnyebb lesz felejteni, nem áltatod magad tovább... DE tényleg ne csináld ezt!!!
Gondolj arra hogy 3 milliárd nõ él még a földön, bõven van olyan aki szebb és okosabb mint õ. És határozd el, hogy ez nem fog téged tönkretenni mert te erõsebb vagy ennél. Az élet megy tovább és idõvel jobbra fordul a helyzet.
"Senki nem tudja, mi fog történni a következõ pillanatban, és mégis, mindenki megy elõre, mert bíznak, mert van hitük." (Paulo Coelho) Méltó befejezése lenne ennek a három év szenvedésnek, ha elé állnál, és megmondanád neki, mit érzel, és mit szeretnél tõle. Lehet, hogy igent mond; lehet, hogy nemet. - Akármi is lesz a válasza, jobban jársz, mintha meg se próbálod. Próba nélkül nehéz lesz lemondanod róla. Ha eddig nem sikerült, miért éppen most sikerülne? Ha viszont kapsz tõle egy konkrét választ, az elindít majd az úton, és nemleges válasz esetén is biztosan tudni fogid, hogy ennyi volt, nincs tovább, másik irányba kell indulnod. Tettek nélkül viszont örökké csak filózni fogsz és vágyakozni...
Reménytelen marad így, ha esélyt sem adsz ennek az egésznek, hogy mondod el neki.Ha így dirrektbe nem akarod, akkor valahogy célozni rá, hogy mit érzel iránta.Aztán kiderül, hogy a másik, hogy reagál erre.Ha nem kedvezõen, akkor legalább, tudni fogod, hogy nincs értelme utána epekedni és idõvel találhatsz mást, akivel boldog lehetnél.De amíg nem lépsz, addig csak a bizonytalanság marad...
Akkor a tanácsom: Ne gondolj rá, menj el bulizni, és szedj fel valakit. 3 évet pazaroltál rá, elég már nem gondolod? Késõbb meg fogod bánni hogy ilyen hülye voltál. Ha ennyire beszari vagy hogy nem mered elmondani neki mit érzel akkor nincs mit tenni, keress mást, úgy a legkönnyebb túllépni.
Jaj ez a szenvedés... szánalmas már bocs. Miért nem mondod el neki? Nem értem miért vannak ennyire hülye emberek mint te? Szenvedsz, leiszod magad ahelyett hogy elé állnál és megpróbálnád. Lehet hogy nem jön össze, és akkor mi van? Az élet megy tovább, de legalább tudni fogod hogy mi a helyzet. ELfelejteni is könnyebb ha azt mondja nem kellesz. Amíg van reményed addig nehéz. Ne legyél hülye, menj oda és mondd el neki. Ha nem mered akkor írj neki sms-t, levelet, emailt, bármit.
A kérdező hozzászólása: Lehet, hogy húlye vagyok. Nem kritikát kértem, hanem tanácsot. Olyan nehéz ez?
A kérdező hozzászólása: Lehet 10000 jobb, mint õ . De ha Õ kell?
A kérdező hozzászólása: Nem vettem a batorsagot, hogy megtegyem. Felek a visszautasitastol, es ezt mindig barmilyen aron, minden esetbe elakarom kerulni. Tudom, hogy most azt fogjatok mondani, hogy akkor uljek es szenvedjek es igyak. De valahogy csak elejebe allok es bevallom! Utanna pedig nem tudom, hogy fogok meg valaha a szemebe nezni. Es bocsi, hogy nem hasznaltam ekezeteket!
Lany vagyok es ha hiszed ha nem valahogy en is igy vagyok. Oke en nem ittam le magam es nem 3 ev volt hanem csak egy, de a helyzet nagyon hasonlo. Mindig beszeltunk, nagyon kedves volt, egyszer jobban megtetszett. Nem tudtam mit tegyek, ejjel-nappal ra gondoltam. Sok eselyem volt arra hogy igen legyen a valasza, mert a megismerkedesunkkor hivott setalni, de akkor sajnos nekem meg nem tetszett. Nagyon kedves volt midnig, es eszmeletlen jol eldumaltunk. Aztan valahogy nemtudom hogy, egy buli elott vettem egy batorsagot es elmondtam neki msn-en. (lehet hogy nem msn-en kelett volna, de lagalabb volt batorsagom hozza). A valasz az volt hogy, orul hogy oszinte voltam, es hogy elmondtam (ekkor gondoltam hogy oke, akkor az egesznek most vege, irni se tudtam ra), de jott a kovetkezo valasz: "Jo lenne talalkozni, hogy ezt komolyabban is megbeszeljuk". A folytatas mar nem lenyeges. De figyelj ram, el tudom kepzelni mit erzel, nem akarod elmondani neki, nehogy nemleges legyen a valasz, es akkor vege a baratsagotoknak is. Es inkabb szenvedsz minthogy elmond neki, nehogy rosszra forduljon a helyzet. De hidd el, en is igy gondolkoztam, de tenyleg magadat kinzod vele. Ha elobe nem mered elmondani neki, tedd meg msn-en. A csajok orulnek ha tetszenek a sracoknak, es ertekelik ezt. Es ha nem tetszesz neki ugy ahogy azt te szeretned, legaabb tudod, es tisztaba vagy vele, es tovabblephetsz, baratok meg maradhattok, ugyanolyan jok -vagy jobbak, mint eddig. Probald meg, nincs SEMMI veszteni valod. Hidd el. :)
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylõ, bársonyos haját, a gyönyörû szemét, a szép kezét... Õ rám néz, és mosolyog. De õ nem úgy néz rám, õ csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, õ átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, õ átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Õ rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a fõiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Õ még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörû nõ. Az utolsó nap õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idõ, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyû hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörû arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tõle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ már nem tudhatja ezt... Késõbb felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következõket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!