Ez apakomplexus?

4-5 éves lehettem amikor apám meghalt, azóta nem volt férfi az életünkben (anyáéban), mindig is az idősebb férfiak tetszettek ill. a jövőben is idősebbel tudom csak elképzelni az életemet (kapcsolatügyileg). Szerintetek? 16/L

Mi volt a legszomorúbb dolog ami eddig történt veled?

20-30 év múlva elmondanátok ha ovodás korotokban zaklatott fogdosott volna a keresztapátok?

Hogy mondjam meg a páromnak, hogy az alakommal van a probléma és nem vele?

Nem egy eget rengető probléma és én is túlreagáltam, de hogy mondjam meg neki? (hosszú lesz, ha valaki csak a lényegre kíváncsi, akkor az utolsó bejegyzést olvassa)
Lényeg, hogy kiskoromban volt egy műtétem, amitől elhíztam. Diétával minden rendben lett volna, de a szüleim nem foglalkoztak vele, nekem meg nehéz volt egyedül diétás kaját enni, ha az egész család mást eszik. Később iskolaváltásnál egy rettentően rossz osztályt kaptam, ahol lány létemre, volt hogy a fiúk megvertek. Mivel legszembetűnőbb a súlyom volt, ezért napi szinten ment a csúfolódás is.
Középiskolában minden renben ment, viszont ekkorra már a depresszió miatt 106 kiló voltam. Próbáltam volna lefogyni, de otthon csak hízlaló kaja volt, és vagy azt eszem vagy semmit. Érettségi után kiköltöztem Londonba. Jelenleg itt élek egy fél éve. Magamnak vásárolom a kaját, így 10 kiló már le is ment.
3 hónapja megismerkedtem álmaim férfiával. Õ 8 évvel idősebb nálam, régebb óta is dolgozik ugye mint én, így nem gond neki a pénz. Lényeg, hogy ő muszlim (még mielőtt bárki rosszat gondolna, ne a "Fátyol mögött" című könyvet vegyétek alapul, inkább az "Ezel" meg hasonló modern sorozatokat) a kultúrája inkább pozitív formában nyilvánul meg, hogy sokkal gondoskodóbb mint bármelyik magyar barátom volt.

A probléma:
A barátom 3 centivel magasabb nálam, de nagyon vékony, kb. 50 kiló körül van. De nagyon szeretne venni nekem valamit és úgy gondolja, hogy mint minden lány, örülnék a ruháknak. Ez igaz is, csak amelyik boltban voltunk és néztünk ruhát, ott a legkisebb méretek voltak csak. Ez persze jó neki, és azt akarta, hogy válasszak valamit magamnak. De azok a ruhák a közelembe sem mentek volna! Szegény párom nem értette, hogy ő jót akart nekem, én meg miért lettem szomorú. El kellett volna mondanom, de olyan szinten bennem van a gyerekkori emlék, hogy fáj erről beszélnem. Pedig biztos megértené, meg tudja hogy nézek ki, le is feküdtünk már egymással, tehát meztelenül is látott már, mégis rossz...

Szerintetek ez sok, vagy én csinálok ebből nagy ügyet?

Páromnak van egy nagyon jó kollégája,akivel munka után napi szintem megisznak,két három pohár sört a kocsmában!
Párom van hogy cigi füstösen,sörszaggal jön haza,és úgy akar megcsókolni.....balhét rendezett,mert tényleg elég erős sörszaga volt,én meg azt mertem neki mondani,hogy legalább mosson fogat,ha már zuhanyozni nem akar
Nálam ez már alkoholizmusnak számít,ezt neki is megmondtam,általában 5-ig dolgozik,és van hogy 7,fél 8 körül ér haza,megeszi amit elé rakok,lefürdik,és alszik.....

Elmenni nem megyünk el sehová,egy fagyira sem,inkább a munkatársával lóg,viszont felhozta nekem ő a gyerekvállalás ötletét!
Hirtelen jött reakcióm:
Képen röhögtem,talán nem volt jó ötlet,de reflexből jött!
Láttam rajta,hogy ideges lett...
Megkérdeztem tőle,hogy ezt hogy gondolja?
Mert velem is csak nagy ritkán foglalkozik,mi lenne ha gyerek lenne....nem vagyok az a tipikus naiv gondolkodású nő,aki úgy gondolja,hogy azzal hogy szül egy gyereket a pasinak,a pasi vesz egy 180 fokos fordulatot,és minta apa lesz "I love my baby" feliratú pólóval......
Mondtam neki,hogy én is szeretnék gyereket,de így egyenlőre nem....szedem továbbra is a fogamzásgátlót.

Ti összejönétek egy húsz évvel idősebb pasival vagy inkább választanátok a magányt?

Megismerkedtem egy 43 éves pasival első látásra szerelem volt. Õ már rég elvált két gyereke már nagykorú. Tudom, hogy nagy a korkülömbség de menthetetlenűl szerelmes vagyok. Èn ő magát szeretem pedig nincs pénze és jóképűnek sem mondható. Mit tegyek?

Kérlek benneteket, hogy próbáljátok az én szemszögemből nézni a dolgot és az alapján válaszoljatok.

Előre is köszönöm a válaszokat!

Ez ok a szakításra vagy csak kifogás?

Barátnőm szakítani akar velem amiért nem adom el a motoromat vagy legalábbis nem fejezem be. 9 éves korom óta motorozom és eszem ágában sincs abbahagyni. Estem már el, kisebb balesetem is volt de nem ijedtem meg. Ha jól emlékszem (márpedig jól emlékszem) egy motorostalálkozón ismerkedtünk meg. Õ is szereti a motorokat és eleinte eljött velem, utána valami miatt meggondolta magát és most már elvárja tőlem is, hogy hagyjam abba. Nem csak velem nem jön hanem senkivel. Tudja, hogy ez fontos nekem és amíg csak tehetem motorozni fogok, akkor miért kér tőlem ilyet? Õ nagyon szeret úszni, mégsem kérem, hogy ne ússzon mert megfullad. Szerintem ez nagyon hülyeség. Szerintetek is? Mit csináljak? 24/F

Miért van az, hogy a "mai" anyukák ennyire elkényeztetik a gyerekeiket?

Márkás ruha, ilyen tanszerek, olyan iskolatáska, mindenféle drága szakkörök, egyes gyerekek hamarabb megtanulnak angolul beszélni mint magyarul. Mire jó ez?

Büszke vagy a családod anyagi helyzetére?

Ha igen, ha nem miért? Mire vagy a legbüszkébb?

Mi a véleménytek olyan házaspárról akik azt mondják dolgoznak csak a hétvégéjük tudják együtt tólteni kettesben meg az ünnepek és ezért nem mennek sehova és ném fogadnak látogatókat?

Rokonok pl karacsonykor se jónnek nem is lehet menni jozzajuk