Találatok a következő kifejezésre: Egész életemben lesz (39 db)

Egész életemben lesz fehérfolyásom?

Most 18 éves vagyok, kb 12-13 éves korom óta van, először azt hittem, ha megjön el fog múlni, de nem. Az állaga a ciklusom szerint változik, néha nagyon ragacsos, néha nagy mennyiségű, de a lényeg, hogy borzasztóan zavar. Ez normális? Vagy lenne értelme nőgyógyászhoz menni, van rá valami gyógyszer? Nem akarok egész életemben ezzel szenvedni..

Legjobb válasz: Klimaxig lesz.

Klimaxig lesz.
Elsõ vagyok. A fehérfolyás normális ha nem túrós, nem kellemetlen szagú és nem okoz semmi tünetet. Mint ahogy írtam a klimaxig tart.
Nekem is ez a bajom, engem is zavar, szóval bocsi az offért, de engem is érdekelnének a kérdésedre adott válaszok... :S
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Hát nem dobtak fel, de akkor ideje beletörõdnöm. Csak nem értem másoknak meg miért nincs.:/
Vagy lehet, hogy másoknak is van, csak nem írják ki a homlokukra! :D Szerintem emiatt ne irigykedj, mindenkinek meg van a maga baja, hidd el...
Minden nõnek van fehérfolyása, csak a szerencsésebbeknek szinte alig, a kevésbé mázlistáknak meg sajnos több!

Lehetséges az, hogy valakinek egész életében nem lesz kapcsolata? Lehet, hogy sosem fogok megfelelő partnert találni? Ti ismertek olyat aki egész életében nem találta meg az igazit?

Legjobb válasz: A megfelelõ és az igazi között azért van egy árnyalatnyi különbség. Fogd fel úgy, hogy neked legalább van esélyed, idõd keresgélni, nem kell pl. a frontvonalra menned még akkor is ha már szeretsz valakit. Szerintem az rosszabb lenne, úgyhogy mielõtt kesergésre adod a fejed, próbálj egy kicsit pozitívabban gondolkodni, mert ez növelheti a pártalálási esélyeidet is.

A megfelelõ és az igazi között azért van egy árnyalatnyi különbség. Fogd fel úgy, hogy neked legalább van esélyed, idõd keresgélni, nem kell pl. a frontvonalra menned még akkor is ha már szeretsz valakit. Szerintem az rosszabb lenne, úgyhogy mielõtt kesergésre adod a fejed, próbálj egy kicsit pozitívabban gondolkodni, mert ez növelheti a pártalálási esélyeidet is.
Hát, ha valaki ilyen hülye...Hát úgy kell neki.Én sajnálni tudom az itt felgyülekvõ 20 körülieket vagy felettieket is ezért.És még bemagyarázzák maguknak, hogy ez a helyes... De az õ nyomoruk, nem az enyém.
Az sokkal nagyobb szívás, ha volt már olyan, hogy úgy érezted, megtaláltam az igazit, de mégis elveszítetted. Onnantól kezdve azért nehezebb az ügy, mert lesz egy igen magas mércéd, már nem fogod beérni olyannal, aki pusztán "megfelelõ" de megközelítõleg sem tudod úgy szeretni mint a régit. Szóval az még a jobbik eset, ha eddig MÉG nem találtad meg ellenben azzal, amikor már egyszer megtaláltad és már vége... Sajnos ez utóbbiakból ismerek párat, akik ugyan megházasodtak, gyereket szültek, de még idõs korukban is a régi szerelmükön merengtek. Félek, hogy én is közéjük fogok tartozni, de azért bízom a sors kegyességében.
Én is ugyan így vagyok vele :( 18 éves vagyok, de még soha nem volt barátom... bár volt már olyan, hogy egy srác próbált felém közeledni, de valahogy nem találom az igazit, és elég béna vagyok ilyen ügyekben, sokszor csak késõbb jövök rá, hogy érdekeltem volna a srácot, vagy csak a barátnõim világítanak rá...
Nem, olyan nincs. Egyszer biztos megtalálod az igazit, csak valakinek nem olyan könnyû.

Borzasztóan egyedül érzem magam, úgy érzem egész életemben ez lesz ami most van. Hogyan szedjem ki magam ebből a helyzetből?

20 éves leány vagyok, 29 hetes kismama.

Legjobb válasz: ne haragudj, mert borzasztó lesz, amit kérdezek: miért döntöttél amellett, hogy megtartod? (pláne, ha a pároddal is gondok voltak, ami valószínûleg nem egyik pillanatról a másikra pattant ki) nem hiszem, hogy a te életedbe (ha igy éled meg) a baba a legjobb dolog... hát igen... ez sajnos az élet... a nem kisgyerekes barátok, akik ráadásul az egyetemet tapossák, ilyenkor elmaradnak. nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a kismama kimaradozik az õ szórakozásukból :( én is azt tanácsolnám, hogy neten hasonló helyzetûekkel barátkozz, ill. hogy a helyi "kismama-maffiával" próbálj összejárni :) õk összetartanak és segítõkészek.

ne haragudj, mert borzasztó lesz, amit kérdezek: miért döntöttél amellett, hogy megtartod? (pláne, ha a pároddal is gondok voltak, ami valószínûleg nem egyik pillanatról a másikra pattant ki) nem hiszem, hogy a te életedbe (ha igy éled meg) a baba a legjobb dolog... hát igen... ez sajnos az élet... a nem kisgyerekes barátok, akik ráadásul az egyetemet tapossák, ilyenkor elmaradnak. nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a kismama kimaradozik az õ szórakozásukból :( én is azt tanácsolnám, hogy neten hasonló helyzetûekkel barátkozz, ill. hogy a helyi "kismama-maffiával" próbálj összejárni :) õk összetartanak és segítõkészek.
Nincs esetleg más kismama, akivel összebarátkozhatnál, hátha hasonló helyzetben van.Vagy például ha van felétek játszótér, oda elsétálhatnál , ott leülnél olvasgatni és kisgyerekes anyukákkal aztán kialakulna az ismerkedés.Vagy neten keress fórumokat, ahol anyukák, kismamák beszélgetnek.Ott biztosan van, aki hasonló helyzetben van, találnál barátnõt, barátot biztosan.
A kérdező hozzászólása: Muszáj kitartanom, hisz eddig egy energiával, életkedvvel teli fiatal voltam, mindig nyüzsögtem, ez csak egy pillanatnyi lelkiállapot, hogy Így kivagyok bukva... "Pillanatnyi..." - már egy hónapja tart... Most is nyüzsögnék én, mennék moziba, állatkertbe, sétálni, koncertre, de vigyáznom kell a Babára, mert nagyon ki akar bújni idõ elõtt, de nem engedem neki :) Anyukám nagyon félt, mert neki 6 vetélése volt, meg az ikertesóm is meghalt születésünknél, ezért aggódik, s nem is szállok szembe vele... Nehéz lenne egy alig 1, 5 kg-os babával, ha kibújna idõ elõtt, inkább most gubbasztok bennt, csak... legalább tesómék ha kijönnének legalább hétvégén 1 órácskára, már az is olyan jó lenne...
Szerintem egy 38 éves nõ gyönyörû! Tiéd lesz az egész világ :) De azért már sokkal hamarabb javulni fog a helyzet. Kitartás!
A kérdező hozzászólása: A 8 hónapos kisleányka anyukájának nem tudok privátot Írni :( , de nekem ki van téve az e-mailem, úgyhogy Írj te kérlek elõször :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm nagyon szépen a válaszokat :) Kezdem megérteni, hogy ezek a barátok elmaradnak, csak mivel vidéken lakok itt nem nagyon tudok szert tenni új ismeretségre. Sajnos a környezetemben egyedül vagyok kismama... Nem várom el a barátoktól, hogy érdeklõdjenek irántam, csak jól esne egy-két jó szó... Nagyon abortuszellenes vagyok. A Baba véletlenül csúszott be, s azt mondtam, ha kell egyedül, de akkor is megtartom s felnevelem. Sokat foglalkozok gyerekekkel, ebben a szakmában szeretnék a jövõben is elhelyezkedni. Van bennem felelõsségérzet a Babával szemben, késznek érzem magam a gyereknevelésre. Az apuka határozatlan, nem tudta õ se mit akar, most is hetfõn akarja, szerdán már nem... aztán pénteken megint kell neki... Csak kezd betelni vele a hócipõm, nem láttam már több mint egy hónapja, mivel én nem utazhatok el hozzá 500 km-re... Õ meg... lusta eljönni hozzám... A magány ellenére egyáltalán nem bánom, hogy megtartottam, nagyon várom már, hogy megszülessen... csak olyan rossz várni... nem telik az idõ, s talán ez a bajom... vagyis ez is... Sokat olvasok, filmezek, zenét hallgatok, tanulom a szakmámat is(olvasom a tavalyi leckéket), de lassan megy az idõ, s kiláthatatlannak érzem az egész helyzetet...
Ezeket a rossz negativ érzéseket benned, egyébként a megváltozott hormonok okozzák.Ha meglesz a baba, és elkezd nõdögélni egyre többet ki tudtok majd mozdulni, egyre jobb lesz.Én elõször 4-5 hónapos korában éreztem hogy már nem vagyok ugy bezárva, aztán 8 hónapos korában még jobb lett, és amikor elkezdett járni, egy éves kora után már nem voltam deppis, már jöttünk mentünk könnyebben.Új életed lesz, ezt meg kel szokni, meg kell találni az uj önmagad, és összeegyeztetni a régivel valahogy.Próbálj találni majd valami olyan társaságot akinek szintén babája van, vagy lesz.Azt meg ne hagyd hogy anyudék nagyon rádtelepedjenek, és ugy kezeljenek mintha gyerek lennél, felnõtt vagy, akinek nemsokára gyereke lesz, neked kell dönteni az életed felõl.Most megint babám van, van egy 16 hónapos, és egy 7napos, épp ma jött ki rajtam megint a depi, rühellem a bezártságot, üvölteni tudnék, egész nap az ablakban állok és lesem az emereket az utcán, meg a jó idõt.De egyszer elmulik ez is.Kitartás
szia! Karácsony környékére várod a babád amúgy? Én azért érzem magam egyedül mert a férjem sokáig dolgozik és nincsenek rokonok, barátok a környéken uh egész nap ketten vagyunk a babával...valahol a legtöbb anyuka kicsit magányos és kevés társadalmi életet él uh hidd el hogy sokan megértik a problémád! A másik hogy nem hiszem hogy elrontottad az életed :) csak nem a könnyebbik oldaláról fogtad meg a dolgokat! Anyudék biztos sokat fognak segíteni és igaza van hogy nem enged mászkálni!..miért vagy veszélyeztetett?? a 24 éves 8 hós kislány anyukája
Megváltozott az élethelyzet, máshogy alakult, mint ahogy tervezted. Elõször ezt kell lerendezned magadban. Valószinûleg már nem lesznek azok a barátaid, akik régebben voltak. Egyszerûen már más életet élnek. Õk tanulnak, Te pedig gyermeket vársz. Ne ess kétségbe, lesz még olyan élethelyzet, hogy tanulhatsz még ha akarsz. A hasonló helyzetben lévõ emberek társaságát kellene keresned (kismamák, anyukák). Nehezebb így, hogy nem utazhatsz, nem szaladgálhatsz. Nincsenek hasonló korú, helyzetû emberek a környezetedben? Kitartás!
Szia! Nekem is írhatsz. 16 hónapos a lányom, 23 vagyok:) Nekem ebben az esõs idõben jött el az, hgy a hócipõm tele a 4 fallal, na meg a lányomnak is. Ráadásul nemrég költöztünk az eddigi lakóhelyünktõl vagy 200 km-re... szóval nem igen van ismerõsöm.
Hát én csak most leszek 17 éves(lány), de voltam már olyan helyzetben hogy nagyon egyedül éreztem magam. Kérd meg szüleidet hogy sétálgassatok kicsit, õk is biztos szivesen elmennek veled. Próálkozz megint a barátnõknél is hivd fel öket hogy nincs e kedvük esetleg átmenni hozzátok filmezni, hasonlók. Egyetem..hát ha nincs más idõtöltésed tanulni otthon is tudsz illetve én mikor egyedül éreztem magam akkor belekezdtem valamibe..És nekem hobbimá vált a gitározás pl. Amúgy hogyha van msn-ed vagy akár e-mailen keresztül én szivesen beszélgetek veled, hátha az is segithet valamit, bár tény hogy nem egy korcsoport vagyunk, de sztem akkora nagy különbség nincsen.:) Szóval ha gondolod irj privátot.:] puszi.
Ha írsz privit beszélgethetünk :) van egy 8 hós kislányom és 24 vagyok... Amúgy tippet sajna nem tudok adni...én is sokszor bezárva érzem magam.....ez is része az anyaságnak.. ha meglesz a baba akkor majd minden idõd õ fogja lekötni és ez 24 órás meló!, és közel sem szórakozás...a barátok ilyenkor könnyen eltûnnek...a 4 fal pedig õrjítõ de azért nagyon nagyon jó is lesz :) fel a fejjel!! hamarosan vissza fogod sírni még azt az idõt amikor a pocakban volt és pihenhettél :) )))
Szia! Biztosan nagyon nehéz, de már nem sok van a baba megszületéséig. Utána vele kell foglalkoznod, a kórházban meg majd az orvosnál, védõnõnél új ismeretségeket tudsz kialakítani. Most esetleg maradna a telefon, vagy a net, de ha nincs rá lehetõséged próbálj egyedül más hasznos dolgokkal foglalkozni. Kézimunka, olvasás, emlékek, fényképek rendezése, ... Ez az idõ már hamar eltelik igyekezz okosan kihasználni, mert a baba születése után már teljesen más lesz az életed sokkal kevesebb idõd jut majd magadra is. Minden jót kívánok.
Amugy miért irod hogy lassan megy az idõ, megy az, isz már 29 hetes vagy!Alig 2 hónap mulva már bátran kibujhat az a baba ha akar.Nekem is oirhstz privit ha akarsz, 24 vagyok, a 2 kisgyerekes az elõzõ oldalról.

Mit tennétek? 44 évesen, védekezés mellett sikerült teherbe esnem.3 gyerekem van most fél éve dolgozom végre. Én el akarom vetetni. A párom megtartaná. Ha elvetetem megutál, ha megszülöm - az egész életem elrontja, sose lesz munkám az életben.

Semmi porcikám nem kivánja a gyereket se lelkileg se testileg, pláne ebben a korban mikor rengeteg veszéllyel jár. A gyerekeim kicsik még, sokáig mellettük nem tudtam dolgozni. Most végre találtam munkát. Olyan országban élek ahol tilos az abortusz, haza tudok utazni. A párom vallási okokból akarja megtartani.

Legjobb válasz: Megtartanám....

Szia!:) En is csak most talaltam ra a kerdesre! Hogy vagy? Mi van veled? Vegul hogyan dontottel?
Az az elszomorító, hogy a mai világban leszólják azt, aki az élet mellett "agitál". Mintha valami szörnyû tett lenne...
54-esnek a cikkhez: 1.Az élet kockázatosabb mint az abortusz, pl. sokkal többen halnak meg közúti balesetben mint az abortusz okozta komlikációkban. Milyen jó lett volna, ha õket még idõben abortálják, megkímélhették volna õket mondjuk egy elvérzéstõl...:-D 2. Érdekes módon a cikk nem beszél az abortusz utáni lelki traumákról, amik sokkal durvábbak és gyakrabban fordulnak elõ, mint a szülés utáni depresszió 3. nem, el sem hiszem, hogy valaki komolyan gondolja, hogy ezzel a cikkel bármi mellett és ellen lehet érvelni...hihetetlen.
Kedves Kérdezõ!Eldöntötted, de szívbõl kívánom, hogy még ebben a két hétben meg tudd változtatni a döntésed és válaszd az életet. Az ember beszûkül egy probléma esetén, de késõbbrõl visszanézve minden más színt kap. Ne vegyél magadra olyan terhet, amit aztán nagyon nehéz lesz megbocsátani magadnak... Bízz a férjedben, a családodban, a Gondviselésben!sok erõt és hitet!
Azért, mielõtt a következõ 2 hétben a téma átmegy magzatvédõ-agitációba - amire a Kérdezõnek egyébként is ott a férje - érdemes megnézni a dolog másik oldalát is: Kockázatosabb a szülés, mint az abortusz A szülés során bekövetkezõ halál kockázata ugyan elég alacsony, mégis 14-szer nagyobb a kockázat, mint az abortusz esetében, derült ki egy új amerikai tanulmányból. http://www.betegszoba.hu/cikkek/baba_mama/kockazatosabb_a_sz.. Azért 44 évesen, 3 gyerek mellett már ezt is célszerû talán fontolóra venni... én ilyen helyzetben biztos nem beszélném rá (férfiként) a párom a szülésre akarata ellenére.
Elõzõ vagyok. Félek, hogy minden szeretõ anyai szívnek ez feldolgozhatatlan tett. Örökre megnyomorítja a lelket...
Kedves kérdezõ! Én most jártam meg az abortusz poklát (1 hete) és mindennél jobban szeretném visszacsinálni, de nem lehet. Mindent megadnék, hogy ne tettem volna meg ezt a szörnyûséget. Rettenetesen kínoz és fáj, hogy halálra ítéltem a 3. gyermekemet, meglévõ pici gyermekeim édestestvérét. Feldolgozhatatlan számomra. Mivel ennyire gondolkoztál te is, hogy mi legyen, férjed elveibe sem fér bele egy abortusz. Félek, hogy örökre mardosna a csillapíthatatlan lelkiismeretfurdalás a férjed és a gyerekek elõtt is (a férjeddel lehet, örök szakadék maradna emiatt köztetek), örökre benned maradna a az elviselhetetlen fájdalom, a lelked egy része a gyermekeddel halna (nálam ez történt, talán soha nem dolgozom fel, de megbocsátani magamnak semmiképp nem fogom tudni...) talán a legtöbb érzõ nõt egy ilyen döntés sokkal inkább összetör, mint utána egy pillanatnyilag nem kívánt babával a nehézséget felvállalni. Helyrehozhatatlan sérüléseket okoz egy érzõ léleknek... A legtöbb esetben szerintem a döntés után, de legkésõbb a csöppség megszületése után már elképzelhetetlennek fog tûnni, hogy tõle megváltál volna... És a a világ legjobb döntése lesz, hogy nem küldted a halálba õt... (11 hetesen már elég sokkoló dolog, igazi kis baba, szívvel, csontokkal, nekem 7 hetesen volt, de már 1 centinél nagyobbnak mérték a kis életet) Lesznek nehézségek biztos, lehet, lesznek olyan pillanatok amikor azt érzed bárcsak ne vállaltál volna ennyi gyereket, meg ilyen késõn gyereket, de nem hiszem, hogy valaha megbánnád, hogy nem küldted a legkisebbet a halálba... Gondold át jól! Én azt mondom abortuszt megjártan, hogy dönts, minél korábban mellette és készítsd a lelkedet a fogadására. Akkor neked is könnyebb lesz az új helyzettel megbarátkozni, azonosulni, elfogadni, és élvezni is. Titeket választott valamiért ez a kis élet, fogadjátok csodaként, ajándékként, szeretettel... Én utólag ezt tenném és mindennél jobban bánom, hogy nem tehetem... Már-már ott tartok, hogy ugyanolyan vacak körülmények közt azonnal bevállalnám a férjemmel (akivel válófélben, krízisben vagyunk), hogy a következõ hónapban eljöjjön hozzánk az elhajtott lélek egy következõ baba személyében (próbálnék hinni abban, hogy az õ lelke térne vissza hozzánk, de ez már eléggé õrület...). Én is úgy éreztem, hogy nem kívánja se testem, se lelkem a körülmények miatt, de közben majd megszakadta szívem. Most meg már majd megõrülök a történtektõl... Összeroppanok a súlya alatt. Ennél borzalmasabb teher nincs, mint azzal a tudattal együtt élni, hogy a gyermekedet megölted, gyermekeid testvérét a halálba küldted... Bocsánat, ha erõs ez a fogalmazás, de valószínû, te sem tudsz majd másképp gondolni rá utólag... Gondold meg! Ugye nem akarsz ezentúl hasonló érzésekkel kelni, feküdni, nap, mint nap... Szorítok, hoyg olyan döntést hozz, amit nem bánsz meg mélységesen és nem fog egész életedre kínozni, mint engem...
Törölték is a hozzászólásod szerencsére, még mielõtt a kérdezõ elolvasta volna...
Gabka én nagyon tisztellek azok alapján amiket szoktál írni, de most túl lõttél a célon!!!
Igaz, h semmi közöm hozzá, de szívembõl remélem, h a két hét alatt meggondolod magad! Imádkozni fogok értetek!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Igértem megirom mit döntök. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem elvetetem a babát, nem kockáztatok. Végigjártam a hivatalos utat s kaptam idõpontot - 2 hét múlvára, akkor a baba majd 11 hetes lesz. Ugyhogy most visszamegyek, megint 2 x 16 óra zötykölõdés s megint jó pár hét hirigelés, mit tegyek. Üdv mindenkinek
Szia! A háttérinformációkat olvasva - korod, ritka együttlétek, védekezés mellett - nekem az jut eszembe elsõként, hogy maga a csoda, hogy a 4. gyereked megfogant. Õ valahogy nagyon akar jönni, minden akadályt leküzdve. Ez mindenképp elgondolkodtató. Azt írod, vannak nagyobb gyerekeid, õk és természetesen az apa nem tudnak majd besegíteni, hogy mégis folytathasd a munkát? Annyi megoldás létezik már a kizárólag anyatejes, szoptatós tápláláson kívül, az újszülöttnek nincs feltétlenül csak az anyjára szüksége, bár az érzelmi oldala vitathatatlan. Ha nagyon akarod az állásodat, családi összefogással megoldható lenne a munkavállalás? Tapasztalatotok is van bõven, ez már önmagában elõrelépés. Végül azt írod, nem érzel szeretet iránta - mennyien vannak így a már megszületett babáikkal is, hiába tervezték és várták az "eszükkel". Aztán, ahogy egyre jobban megismerik egymást, mégiscsak "egymásba szeretnek". Többgyerekes anyukaként talán Te is átmentél már ezen. Úgyhogy ha pillanatnyilag nem is érzed azt, hogy szereted õt, ez még változhat, ne hagyd, hogy ez befolyásoljon.
Szerintem aszerint dönts, amit a lelkiismereted el tud fogadni. Egyáltalán nem tudok belehelyezkedni az életedbe, annyira távoli nekem. Biztosan lesznek nehézségek, ha megtartod. Ugyanakkor két dolgot én is átéltem. Tettem valamit, amit a lelkiismeretem nem helyeselt, de akkor jónak tûnt. Évekig cipeltem a terhét, nem kívánom senkinek. A másik a pároddal való kapcsolat. Az biztos, hogy ez éket ver közétek. Ha nem mondod el, azért. Ha elmondod, de nem tud megbocsátani, azért.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Ma ertem haza (egesz ejjel vonaton, halokocsi nelkul). Itt kiderult hogy nem 8 hanem csak 6 hetes a terhesseg - a meretekbol itelve. MA van az elso talalkam a csaladvedelmivel. A kov 3 nap alatt akarom veglegesen eldontetni mi legyen. HA arra gondolok hogy 10 ev mulva egy 10 eves lenne mellettem akkor megtartanam. De ha arra hogy 2 ev mulva egy 2 eves - hat - nem . No mindegy, semmikepp nem lesz elhamarkodott dontes. KOszi a segitsegeket.
Szia! Mi újság veletek??
egyetértek az utolsóval.
Kedves 57-es, bizony szõrnyû tett a lelkiismereti terrorizálás, lásd az elõzõ 2. pont... A magzatvédelem persze nem szörnyû tett, az jó dolog, de az nem más lelkiismereti terrorizálásáról szól, hanem felvilágosításról, korszerûbb és biztonságosabb családtervezési eszközök kutatásáról és népszerûsítésérõl, szóval olyasmirõl, amitõl az abortuszok száma kies hazánkban 40 év alatt egy ötödére - 200 ezerrõl 40 ezerre - esett. Ez a magzatvédelem, harc azért, hogy a várt gyerekek megszülethessenek, senki ne kéányszerüljön abortuszra pl. azért, mert anyagilag nem engedheti meg magának a szülést, vagy nem jut hozzá családtervezési eszközökhöz. Ez csodálatos tett. Na, ezzel szemben a nem várt gyermekek életre kényszerítése bizony szörnyû tett.
Elõtted szóló vagyok. Itt egy 3 gyermekes szeretõ családanyáról van szó, ahol elférne a 4. gyerek is, el is tudnák tartani, a férj/apa sem támogatja az abortuszt. Én úgy érzem, ebben az esetben a gyermek nem bevállalása nagyobb lelki megterheléssel járna, mint a megtartása... Nagyon drukkolok, hogy a nekik legjobb, feldolgozhatóbb döntést hozzák!
Add örökbe! :)
na?
Kedves kérdezõ! Én még csak most találtam meg a kérdésedet, de nagyon érdekelne, hogy vagy? Mi történt veletek? Remélem minden a lehetõ legjobban alakult és most boldog vagy bárhogy is döntöttél!:)
Kedves Kérdezõ! Kérlek, ne kockáztasd a családod és a párkapcsolatod épségét, mûködését az abortusszal. Ha mégis ezt a módot választod, akkor pedig ne hazudd azt a férjednek, hogy beteg lenne a baba, mert sajnos minden hazugság kiderül elõbb-utóbb. És ha sokáig nem is, akkor is az, hogy hazudtál még egy plusz teher lesz a számodra az abortusz mint teher után...
az elõzõleg megadott linket belinkelném mégegyszer mert nekem csak így jött be az oldal: http://www.szeressetekegymast.org/nr/abortusz_etc/bernard_na..
Teljesen egyetértek az utolsóval.
Ok! Nekem sajnos még nagyon friss az élmény és a mélységes megbánás, fájdalom... Most úgy érzem (súlyos betegségen kívül) nincs az az indok amiért (újra) megtenném...
6 gyereket egyedül???Azt megnézném...könnyû mondani tudod...
Utólag már minden nehézség, gond, indok, semmi ahhoz képest amit megtettünk. Inkább egyedül bevállalnék már 6 gyereket mint ezt megtenni... Többet nem lehet az az ember aki volt. Nem tudok már a gyerekeimre úgy ránézni, hogy ne sajdulna bele a szívem a 3.-ért. Soha többet nem lesz önfeledt örömöm... Ezentúl milyen hitelességgel mondhatom a gyerekeimnek, hogy ne tapossák el, üssék le a házban a pókot, hogy szent az élet, ha én a saját gyerekemet megöltem??? Engem ez megõrjít... Vajon nem lesz ugyanez ebben az esetben is? Át kell gondolni. Én nem is tudtam elképzelni elõtte, hogy milyen lesz utána... Pedig sokat õrlõdtem.
Sok erõt a döntés feldolgozásához! Hátha az egészségügyi indokok segítenek az abortusz súlyának elviselésében...
Kedves 64-es. Én nem nyomom semerre, csak az én tapasztalataimat írom le ezzel kapcsolatban. Nekem ezzel van tapasztalatom, a másik oldalt annyira nem ismerem. Majd hátha leírja valaki azt is, hogy megtartotta a gyerekét és attól ment tönkre az élete... De nem tolonganak, úgy tûnik, jóval kevesebben vannak, mint akiket egy életre megnyomorított lelkileg egy abortusz. Szerintem egy gyeses depresszió összehasonlíthatatlan az abortusz utáni kínzó depresszióval... De persze elõfordulnak olyan anyák akik egész életükre mártír szerepben érzik magukat, mert a gyermekeikért feláldozták a karrierjüket, jövõs-menõs, nagyvilági életüket. De ez közel sincs ahhoz a tragédiához, mint amikor a gyermeke gyilkosának érzi magát és az kísérti egy életen át... Nekem feldolgozhatatlannak tûnik, hogy az én döntésem miatt soha nem láthatom meg a babámat, nem láthatom felnõni, nem tettem meg érte semmit, hogy boldog ember lehessen...
Kedves elõzõ, nem vonatkoztattam el az esettõl, egy család nem csak a férfi részérõl eshet szét. Egy ilyesféle helyzetbõl, amiben a kérdezõ is van, simán következhet az is, hogy a terhesség marad, és a nõ sokall be végleg néhány éven belül, akár depressziós élesz, és szétesik a család. Ezzel nem azt mondom, hogy most ez fog történni, hanem azt, hogy ilyen - nem túl ritka - lehetõség is van. Spec Magyarországon a "GYES-betegség" - a nõk izolálódása az anyaszerepen felüli nõi szerepektõl - asszem elég élenjáró családgyilkos.
61-es: csak itt pont más helyzet áll fent: jelen esetben attól tart a kérdezõ, hogy akkor megy tönkre a házassága, ha elveteti a gyereket, nem akkor áll fent a veszélye annak, hogy tönkremegy, ha megtartja... Bár gondolom, itt elvonatkoztattál az esettõl, pedig a kérdezõ szerintem nem általános erkölcsi vitát várt pro és kontra, hanem valami, az õ helyzetét figyelembe vevõ, arra reagálni próbáló választ. Nem döntést, félre ne érts, senki sem dönthet (s remélem nem is akar dönteni) helyette.
Kedves elõzõ, pontosan arról van szó, amit leírsz: a kérdezõ nem egy tapasztalatlan bakfis, aki semmit sem tud a "nagybötûsrõl", hanem egy középkorú, többszörös anya, aki pontosan tudja mi a várandósság, szülés, embrió, magzat, újszülött. Az érveit és gondolatait is világosan leírta, ahogy azt is, hogy a férje más véleményen van. Talán pont ezért nem kellene nyomni, hanem hagyni, hogy õk jussanak valamire, és nyilván az lesz a relatív legjobb vagy legkisebb rossz. Ne mi akarjuk már innen eldönteni, hogy inkább a férje alkalmazkodjon most, vagy inkább a kérdezõ. Én egyébként tökéletesen eléfogadhatónak látom, hogy évtizednyi "fõállású anyáskodás" után szeretné végre, ha más életterületei is hangsúlyt kapnának az életében. Ezt tiszteletben kellene tartani szerintem.
Eleve úgy állt hozzá, hogy nem biztos, hogy meg tudja tenni... Így elég valószínû, hogy megbánás lesz a vége... (Nekem van egy unokatestvérem, aki könyörtelenül, gondolkodás nélkül és minden bánkódás nélkül elvetette a 10 hetes gyermekét, õ azért más volt. Meg volt/van róla gyõzõdve hogy soha nem akar gyereket... A lelki ridegségben odáig ment, hogy könnyed, derûs stílusban megjegyezte, amikor 10 hetes, boldog várandós voltam, hogy õ pont ennyi idõsen vetette el. (Nem úgy tûnt, hogy fájdalommal emlékezett volna a dologra...) Hát, ez nem az az eset...)
Sosem fogom megérteni miért tartjátok sokan emberségesebbnek azt, hogy azt az ártatlan életet kioltsa. Ha esélyt kap az életre még minden megváltozhat, nem kell azt gondolni, hogy az anya egész életében majd biztos gyûlölettel fog a gyermekére tekinteni, most érthetõ, hogy aggasztja ez a dolog némileg, de ez változhat. Reméljük, hogy helyesen döntesz, és olyat teszel, amiért aztán nem fogod magad egy életen át vádolni!
A szülés veszélyes még 20-30 évesen is, de 40 év fölött különösen kockázatos. Persze aki akkor szeretne szülni, az teljesen az õ dolga, nem szólhat bele senki. De a kockázat akkor is megvan. Nemcsak az anya számára, de a gyereknek is lehetnek problémái. A kérdezõnek 3 gyereke van már, õket is fel kell nevelnie és el kell tartania. Azt meg különösnek tartom, hogy a kérdezõ párja nem gondol az anyára váró kockázatokra. Vagy ha igen, akkor meg azért fura, hogy nem törõdik vele. Szerintem itt mindenképp az anyának kell eldöntenie, hogy mit határoz, és teljesen érthetõ, hogyha nem akarja megtartani. Abban sincs semmi rossz, hogy a munkáját jobban akarja, mint a mostani terhességét. A magzatnak sem lenne jó, ha olyan környezetben nõne fel, hogy az anyja nem bír rá jó szívvel nézni. Egészen más lenne a helyzet, ha az anya tudatosan tervezte és akarta volna a babát.
A kérdező hozzászólása: JA még a betegséghez - én súlyos értelmi fogyatékos testvér mellett nõttem fel. Se szülõnek se tesónak nem kivánom. Ezért 32 évesen szültem az elsõ gyerekemet, elõbb nem akaram a kockázatok miatt egyáltalán gyereket, akkorra határoztam el hogy kockáztatok. De valami azt súgja hogy jobb a sorsot nem kisérteni... ez egy érzés ami nem hagy nyugodni.
Le lehet pontozni, én elvetetném.44 éve vagy, bárhogy is nézzük, nem fiatal már, ezernyi veszélye lenne már egy terhességnek amit csak fokozna hogy már kihordtál, megszültél 3 gyereket, ez is kockázati tényezõ. Másik a munka.Nem hiszem, hogy a karrierd a fontosabb, mint ahogy meg lettél itt gyanusítva, de azokat a gyerekeket el is kell tartani.A harmadik, hogy nem akarod, minden porcikéd tiltakozik ellene! Egyetlen ami mellette szól az a párod, de egy férfi amúgy is, sokkal "könnyebben " fogja fel az ilyet! Ha félsz hogy meggyûlöl, hazudj, mond hogy beteg a baba. Lehet lepontozni, de azért ne legyünk már elvakultak, a kérdezõ védekezett, és becsúszott, sajnálatos, de ez van...
Atyaég !! Hogy lehet egy benned fejlõdõ kis magzatot "Gyûlõlni" ???!!!! nagy baj van a gondolkodás módoddal..Tudod ezt valahogy így kellene leírni : Nagyon bánt, hogy így történt, és lehet hogy meg is siratom majd, de nem tarthatom meg..Fontosabb a karrier.( nahh ezt már nagyon szégyelném )
Én elvetetném a helyedben, mint ahogy a saját helyemben is. 42 éves vagyok, van 4 gyerekem. Ha becsúszna egy terhesség biztos, hogy nem tartanám meg!!! Senki nem tudna mégegyszer rábeszélni egy terhességre, babázásra. S igen, örülj, hogy van 3 egészséges gyereked! Annyi veszély van már ennyi idõsen, hogy NEM szabad kockáztatni! A napi munkám során (gyógypedagógus), annyi sérült gyereket, tönkretett életet látok, hogy mégha nem lenne gyereked, akkor is azt tanácsolnám gondold meg!
A kérdező hozzászólása: GAbika77- nek. Tévedsz, nekem a gyerekeim életem fontos részei. Ezért van 3 (tervezetten)s ezért ültem otthon velük 7 kemény évet. Aki volt GYESen tudja mit jelent az a pár év. HA valaki utána alig bir visszatérni, akkor méginkább. Nem bánom, jó volt, örülok hogy vannak. Az a bajom hogy legalábbis egyelõre a bennem levõ magzatot - gyûlölöm. Lehet hogy ez más lenne ha kihordom. Most azt érzem, hogy valaki börtönbe akar zárni. Életfogytiglan.Ja és ez nem karrier )azt már rég feladtam a többi 3 miatt)- ez nekem az utolsó esélyem a szakmában maradásra.
Én azt mondom NE szüld meg!Nem vagyok abortusz párti de ilyen hozzáállással ne vállald be.Ha már most úgy beszélsz róla hogy miatta elveszted a karriered akkor mi lesz ha megszületik.Nem is szeretnéd, nem lenne benned anyai szeretet.Mert már most sincs.Ezzel ne büntesd azt az ártatlan gyereket.Inkább vetesd el.A párod meg majd csak belenyugszik.
Számomra elfogadhatatlan, hogy valaki egy élet elé helyezze a karrierjét és a szavaidból az sem tûnik ki, hogy a többi meglévõ gyereked az életed értelme lenne... Sajnálom õket, nagyon önzõ hozzáállásod van. :-( Nem tudom megmondani, mit tegyél, a babát sajnálnám, hogy életesélyt se kap, de azt is sajnálnám, hogy olyan anyja van, aki már most gyûlöli... Azt mondanám, szüld meg és add örökbe, hogy jó élete legyen szegénynek.
A kérdező hozzászólása: No ez aggaszt engem is - tegnap már a vonaton ültem de visszajöttem - ahogy elmentem olyan keserû arckifejezést öltött. MOst borzasztó de abban reménykesem hogy nem marad meg. Futok napi 5 kilométert. Egyábkánt gumival védekezdünk. Elõtte spirálom volt de most le kellett fél évre tenni. Ritkán vagyunk együtt - talán fél évente - így a naponta szedendõ tabletták nem jönnek szóba. Mindenesetre köszi a támogatást mindenkinek. Mége nem dontöttem, jövõ háten hazamegyek vagy vizsgálatra vagy ABre, az a 8. hét lesz. MOst kicsit eltûnök, este leszek ismét.
A kérdező hozzászólása: A párom is a bébiszitterrel jön, de nem vesznek 1 honappal a szülés után, én nem állandó állásban dolgozom hanem projekteken - akkor indul a nagy elfogadott melóm. Ha szülök akkor bukik - megint... utoljára. 4 éve küzködtem hogy visszamehessek a melómhoz : ez az utolsó esélyem.
Hát te ismered a párod, meg saját magad is. Én a te álláspontod is megértem, meg az övét is. Csak mondjuk ha elveteted úgy, hogy õ nem akarja, mi lesz a kapcsolatotokkal? Azt megkérdezhetem, hogy mi mellett sikerült a baba? (Csak kíváncsiságból, hogy mibe ne bízzak:D)
A kérdező hozzászólása: A veszélyeket felvázoltam, azt is hogy mit jelent egy sérült gyerek bevállalása (nem mindent szûrnek ki, a családomban volt genetikai rendellenesség). Elfér, de ki gondozza? Nekem elegem volt 3 alkalommal adtam fel a karrieremet önként s dalolva. SAjnos túl sokat voltam otthon - semmilyen porcikám nem akarja a gyereket. Se a terhességet se az utána jövõ éveket - amik ebben a korban nyugdijig tartanának. Örülök hogy a kicsi is 9 éves, s vége a kisgyerekkorszaknak. Jó volt de elég volt. Ugyanakkor nem tudom hogy képes leszek- e elvetetni.
Menj el amniocentézisre. Az sem biztos, hogy egészséges, így "megoldódna".
az nem lehetne megoldás, hogy megszülöd, de rögtön visszamész dolgozni, és felvesztek egy bébiszittert?
Én 45 vagyok, és alig várom hogy babám legyen...TARTSD MEG!!!
Ez szigorúan csak a saját véleményem, de én is megtartanám, a párodhoz hasonlóan vallási és erkölcsi okokból. De ezzel nem akarom megmondani, hogy mit tegyél, hiszen a te indokaidat is teljesen meg tudom érteni. Azzal sem értek egyet, hogy egy állam elveszi ezt a döntést az érintettektõl. De ettõl függetlenül én mindenképpen megtartanám, mert az én hitem szerint SZÁMOMRA (és eszem ágában nincs ezt másokra is kiterjeszteni) innentõl kezdve már nem választás kérdése.
Ezt nektek kettõtöknek kell megbeszélnie. Én nem tudom mit csinálnék. Esetleg ha semmiképp nem akarod a gyereket, menj el orvoshoz és vidd a párod is, és kérd meg az orvost, hogy mondja el milyen veszélyi lehetnek ilyen korban. Ha még kicsik a gyerekek, egy nem el fér még?:DD
*Épp ovit kezdõ, munkába álló anyák, sry törlõdött és összevonódott
Nem tudom mit tehetnél. Ez a baba jönni akart. Szerintem nem vagy önzõ. De valamit tenni kell. Én ebben az esetben sem vetetném el, képtelen lennék. Fontosabb lenne a családom mindennél. Itt nem kaphatsz jó tanácsot szerintem, mert senki nincs a te helyedben, a te családodban, a te vágyaiddal. Próbálom beleképzelni magam a helyedbe, de nem megy. A férjedébe bele tudom, õ akarja azt az életet, hogy megszülessen és pocsék lehet, hogy esetleg nem az lesz, amit õ szeretne. Kész lennék, és nem tudom meg tudnék-e bocsátani. És ezzel, hidd el, nem akarlak megbántani. Tehát a kérdésedre válaszolva, biztosan megtartanám, nem érdekelne se a korom, se a munka. Pár hónapot "kibírnék" a babával, kiélvezném minden percét és hamarabb vissza mennék dolgozni, egy arany középutat keresnék és mindenekelõtt elfogadnám a saját gyermekemet és nagyon, de nagyon szeretném.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! HAt igen, a felhozott érveitek pro és kontra megállják a helyüket. Féltem a családot s az egészségemet is. A munkám olyan hogy elég nagy erõnlétet igényel, esetenként napi 40 km erõltetett menettel - ez eddig megy, szerintem gyerekágy mellett nem megy. Valaki kérdezte mi e z a munka ü kutató biológus vagyok. Tanár nem lehetek - akcentusom van. Lehetek pld takaritónõ, ha ezt a lehetõséget elpuskázom. Más nem nagyon - 40 en felül akcentussal. Ezt jelenti a "karrier" oldala. Szintén végiggondoltam hogy jó lenne ha otthon maradna pld 10 év múltán is valaki gyerek- de ez önzõ jó érv a gyerek mellett - hogy ne legyünk egyedül idõs koromra. No nem tudom, továbbra is köszi a segitséget. Azt Ötlöttem ki hogy mindenesetre hazamegyek szombaton, vizsgáltra. Lehet h addig valami történik, most 2 napja ráz a hideg, s görcsöl a hasam.
A négygyerekes anyuka vagyok. A 4. gyerekem 36 hetesen halt meg a pocakomban, ha sikerült volna megmenteni, akkor fogyatékos lenne, mert elszorult a köldökzsinórja. Tehát 5 gyerekem lenne. Majdnem ott maradtam a szülésnél. Utána még vállaltam a 4.-et, mivel 4-et szerettem volna. Nagyon megviselte a szervezetemet az utolsó két terhesség. A hormonrendszerem felborult, heti szinten van migrénem (kórházzal). Gyenge vagyok, s 42 évesen elég nehéz ellátni ilyen problémák mellett a 3, 5 éves legkisebbet. Tehát az egészségedet, s a meglévõ 4 gyerekedet nézd elsõsorban!!! Akik 20-30 évesen válaszolnak, el sem tudják képzelni milyen 40 év felett szülni!
A 14:36-os vagyok: az elõttem szólóhoz csatlakoznék annyiban is, hogy valóban nem tudni, hogy valami betegség kit mikor ér utol. Hallottam korábban egy olyan esetrõl, hogy egy rákos anya, akinek már nem sokat jósoltak hátra az orvosok, nem tudom pontosan hány gyermeke volt (3-4 talán) és bevállalta az újabb gyereket, meg is tudta, szülni, igaz, hogy talán 2 év múlva elhunyt sajnos. Sokat vitát hallottam róla, hogy mennyire volt helyes döntés megtartani a gyereket. Én mint keresztény hiszek a csodákban, persze nem vagyok egy mindig csodát váró, de annyi olyan esetet ismerek, hogy betegségeket azért adott a Jó Isten, hogy a sokszor hihetetlen gyógyulásokkal megmutassa, hogy számára semmi sem lehetetlen. A másik pedig az is lehetett volna, hogy elveteti, és ne adj Isten következõ nap elgázolja egy autó. Szóval száz szónak is egy a vége, én megtartanám.
Nézd, szerintem a párod érti a te szempontjaid is, meg van neki a saját vallási szempontja is, úgyhogy érthetõ, ha ez a kettõ most ütközik, konfliktust okoz benne. Hagyni kell neki némi idõt, hogy ezt letisztázza önmagában és önmagával, ennyi. Azt kétlem, hogy azért tényleg megutálna, mert nem vállalsz be valamit, amit nem tudsz jó szívvel bevállalni...
Megpróbáltam én is átérezni a helyzetet és én s úgy gondolom, hogy nagy a veszélye, hogy ha elveteted a családod boldogsága is rámegy, nemcsak a férjeddel romlana meg a kapcsolatod, hanem - bár nem ismerem a gyermekeidet - de az is lehet, hogy a gyermekeiddel való viszonyod is rosszabb lenne. Szerintem azt hazudni, hogy beteg meg, hogy elvetéltél, nem érdemes. Hazug embert hamar utól érni, mint a sánta kutyát. Szerintem a férjnek is joga lenne ebbe beleszólni, persze gondolom nem lehet könnyû, nem akarok okoskodni, csak így is annyi széthullott család van:( Egyébként ha meg szabad kérdeznem ez milyen munka, úgy értem, hogy határozatlan idõre vagy felvéve, csak mert úgy tudom - persze lehet, h tévesen - a törvények szerint - nem küldhetnek el, ha határozatlan idõre lettél alkalmazva. Helyesbítsetek, ha rosszul tudom.
Szia! Mi 5en vagyunk tesók, köztem és a legkisebb között 10 év van. Én voltam a kishúgom pótmamája. És nagyon jó volt. Ne felejtsd tehát el, hogy nem 3 picur mellé vállalsz mégegyet, hanem a nagyon tényleg jól tudnak majd segíteni. Úgy azért minõségi váltás. Szurkolok!
Szia! Egyáltalán nem vagyok a helyzetedben: 27 éves vagyok, van egy 3, 5 évesem és egy egy évesen, immár több mint három éve itthon. Hát néha én is úgy érzem, hogy az agyamra mennek, hogy megõrülök! Nemsokára muszáj lesz dolgoznom, azért várom már. A gondolatától is félek, hogy most besikerülne egy harmadik baba... De ha megfoganna, én megtartanám. Õ is az én gyermekem lenne. Nem tudok különbséget tenni gyermekem és gyermekem között a tekintetben, hogy az egyiknek az életét kívánom, a másikat (még ha korán is, születése elõtt de) a halálba küldöm. Mert mindegyik a gyermekem. A munkával kapcsolatban: nemrég hallottam egy nõt, aki szülés után egy héttel már dolgozott, neki i valami projektszerû munkája volt. Nem mondom, hogy egy leányálom, sõt biztos rohadt nehéz anyának és babának is, de azért ez élet, és a helyzet késõbb javulhat. A harmadik gondolatom: te is filózol, hogy azért megsiratnád, ha elvetetnéd. A párom meg fõleg meg akarja tartani, ergo, ha elvetetnéd, széthullana a családod. Megéri a már meglévõ három gyermek nyugodt életét kockáztatni egy válással meg az elõtte-utáni zûrzavarral?
Sok erõt hozzá, akárhogy is döntesz!Majd írd meg mi lett!
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem mindenképp hazamegyek. S ott eldöntöm. Itt nehéz, az egész ország bigott. Itt még a beteg gyereket se egyszerûen vetetik el, az AFP - t egyszer itt csináltattam s a nõgyógyász letolt hogy minek - úgysem lehet elvetetni. Nem is lett jó az itt csinált AFP. Reméltem hogy magamtól elvetélek- elég kemény munkám van, de semmi.. Mindenesetre szombaton hazamegyek, hétfõn a nõgyógyásznál kezdek. a 16 óra vonat alatt lesz idõm bõven gondolkodni. Köszi minden hozzászólást, jelentkezem, ha meglesz a döntés. Sajna ciklikus, este végiggondolom észérvekkel - akkor az elvetetés mellett vagyk, nappal valahogy a megtartás mellett - pont a karrier kontra gyerek kérdés erkölcsi oldala miatt. Nehéz. Pedig mondom - nekem még egyelõre a testem részének számit a magzat, még nem gyerek.
Kedves kérdezõ hogy döntöttél? Az utolsó komment lenne a helyes szerintem. 44 évesen télleg ne vállald a te egészségedet is veszélyezteti ki tudja még hogy mi lenne... Gyere haza aztán mond a párodnak hogy elvetéltél ahogy az utolsó válaszoló is megirta, lehet nem helyes de most az lesz. Fel a fejjel.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó komment nekem is megfordult a fejemben. Nem tisztességes. De lehet hogy az lesz.
gyere el vizsgálatra, és vetesd el, mond a párodnak hogy elvetéltél...
vetesd el, mindenképpen!!!
Hmmm, azért az nagyon érdekes, hogy két ember + 3 gyerek, vagyis egy család jövõje kevésbé fontos, mint egy kialakulófélben lévõ életé, amibõl még bármi lehet. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen elvakult, hogy veszélyezteti az élõ, egészséges gyerekeit, csak hogy megtartson egy nem kívánt terhességet, amibõl -ismétlem- bármi lehet még. És nem vagyok elvakult abortuszpárti, mielõtt még valaki ezzel vádolna! Nagyon szerencsétlen és szomorú, hogy ilyenen kell valakinek gondolkoznia, de mivel a kérdezõ elsõsorban ember és 3 gyermek anyja, ezért neki legfõképpen a saját és a 3 gyermeke érdekeit kell szem elõtt tartania. Ami, ha logikusan, ésszerûen végiggondoljátok az, hogy ne tartsa meg a babát. Elsõsorban saját maga és a kora miatt.
Jó hogy azokat akik azt írják ne tartsa meg szépen lepontozzák!Véleményt kért nem???
Megtartanám....

Szerinetek van olyan hogy valaki egész életében az ex- ét fogja igazán szeretni akkor is ha már férje lesz és gyereke? Ismertek ilyen embereket?

Legjobb válasz: Hát persze, hogy van. Attól még, hogy valaki elveszti a nagy szerelmét, attól még nem áll meg az élet és az ember társas lény, tehát idõvel találkozni fog olyan emberrel, akit társaként fogad el és összeköti vele az életét, de a nagy szerelem érzését már sosem fogja senki iránt ugyanúgy érezni. Az elsõ mindig különleges és minden utána érkezõt hozzá hasonlítunk. Akármilyen rossz belegondolni, sajnos így van. Nehéz ugyan elfogadni, de muszáj! 30/N

Hát persze, hogy van. Attól még, hogy valaki elveszti a nagy szerelmét, attól még nem áll meg az élet és az ember társas lény, tehát idõvel találkozni fog olyan emberrel, akit társaként fogad el és összeköti vele az életét, de a nagy szerelem érzését már sosem fogja senki iránt ugyanúgy érezni. Az elsõ mindig különleges és minden utána érkezõt hozzá hasonlítunk. Akármilyen rossz belegondolni, sajnos így van. Nehéz ugyan elfogadni, de muszáj! 30/N
ebbe a világba már minden megtörténhet =/
A kérdező hozzászólása: Itt nem pont kimondottan az elsõre gondolok, hanem a nagy szerelemre, mert több is van egy ember életében.
Igen, én például ilyen vagyok (bár gyerekem még nincs.)
A kérdező hozzászólása: De így hogy lehet valaki igazán boldog? Akkor csak szenvedés az élet....:S
Megint én vagyok, nem jól fogalmaztam, tehát nem az elsõre gondoltam, hanem az ELSÕ NAGY SZERELEM-re! Akiért annyira odavoltál, hogy mindent megtettél volna érte és úgy érezted, hogy vele mindent meg lehetett beszélni, õ volt az igazi társad. Ha egy ilyen társat elveszít az ember, utána már minden további kapcsolata arról szól, hogy valamilyen szinten a nagy szerelmét keresi a másikban. Én tíz évig éltem együtt az exemmel, akivel megfogalmazhatatlan kötõdés volt köztünk, de volt egy nagy hibája, amit képtelen voltam elviselni és nem bírtam tovább tûrni, ezért leléptem. Hónapokig szenvedtem, nem találtam a helyem, néha még ma is hiányzik, pedig három éve már, hogy elhagytam. Õ viszont annyira belebetegedett, hogy még most is gyógyszereket szed és még mindig reménykedik, hogy visszatérek hozzá, pedig nekem is és neki is voltak azóta kapcsolataink.
Az igaz, hogy az elsõ különleges, mert hozzá hasonlítunk mindent, de... Attól még nekem inkább csak elrettentõ példa... De szerintem... Hogyha van egy pár. Szét válnak X dolog miatt. Akkor õk nem is voltak tökéletes pár... lehet, hogy mély benyomást tett pl. a lányban az a kapcsolat, mert pl. az álom pasijával járt, és nehéz volt róla lemondania... De attól még nem õ volt az igazi nagy szerelme, ha a pasi nem tekintette annak. Szerintem ilyen nincs... Ha megtalálod azt, aki viszont szeret, és nem csak összeakadtatok, és " Na jó akkor maradjunk együtt... Jó lesz ez így...." hozzáállással alapítotok családot, hanem tényleg... Igazi, forró, szenvedélyes szerelembõl... Akkor biztos, hogy eszedbe se jutna az ex-ed... Maximum csak annyira, hogy ... húú ez mennyivel jobb annál.....
Adja a Jó Isten, hogy ne így legyen... Élettársam és gyerekem van, de 4 év kevés volt túllépni az exen...

Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akiknek nincs lakásuk és az életben hitelt sem kapnak és egész életükben albérletben kell lakniuk?

És emiatt gyereket sem mernek vállalni? Nem kéne tenni vmit? Mi lesz velünk? Sem örökség, sem normálisan bejelentett munkahely, amire hitelt lehetne kapni...van jótanács?

Legjobb válasz: Pl a lányomék most velünk laknak. Annó mi is a szüleimnél laktunk évekig. Egyre többen fognak rászorulni, hogy a szülõkkel lakjanak, vagy várjanak arra, hogy meghaljanak a nagyszülõk és a lakásukba költözhessenek.

Pl a lányomék most velünk laknak. Annó mi is a szüleimnél laktunk évekig. Egyre többen fognak rászorulni, hogy a szülõkkel lakjanak, vagy várjanak arra, hogy meghaljanak a nagyszülõk és a lakásukba költözhessenek.
az a gond hogy mindenki igy gondolkozik, ... nyugaton nem vesznek lakást az átlagemberek, hanem bérlik azt... Ez egy hulye belénknevelt mentalitás, hogy BIRTOKOLNI KELL MINDENT. Fizeted 20 évig a hitelt, aztan ha kozben el akarnal koltozni szívsz. Igy mobilis maradsz, nem neked kell kolteni folyamat a lakásra, ha elromlik valami... Lehet ezt igy is nezni meg ugy is
Mi szopunk... Lényeg, hogy 14-15 havi nyugdíj legyen..
tele van a hócipõd az egésszel mi? hát ez van ezt kell szeretni...
Én kezdek lemondani arról, h valaha is szüljek:( 25/l
A kérdező hozzászólása: Én 25évesen szültem az elsõ gyerekem és most 29évesen a másodikat. És most van hol lakni, amíg a Mamám van, de ha már nem lesz, mehetek albiba. Király, mi? Szóval ja, tele a hócipõm, kiváncsi voltam, hányan reagálnak...
A kérdező hozzászólása: Nálunk nem élnek a szülõk. Az én Nagyimnál vagyunk míg él. Aztán mehetünk, mert csak haszonélvezete van, a ház nem az övé. Sz*r egy helyzet, senkink nincs, akit várjunk, hogy a lakásába költözzünk.
De ez itt nem Nyugat, pláne nem nyugati bérekkel. Hja, ezt az apróságot a kedves elvtársak elfelejtették bevezetni. De a nyugati árakat meg közüzemi díjakat már régen bevezették, szóval 50%-ig megvan a terv!
én 25 éves vagyok itthol lakunk anyuékkal, nem túl jó a viszony, így decemberben a gyereket sem tudtam vállalni :( jó lenne máshogy élni de ez nem fog válltozni hacsak nem nyerünk a lottón mert amit az ember munkával tisztességesen megkeres az a csekkekre elég... az egész magyar társadalom el van veszve, az emberek nagyrészt szomorúak, keserûek kivéve persze azokat azt a kissebséget akik lopnak csalnak, és áll a garázsukban 3 db x5-ös ...

Véleményetek szerint létezik olyan ember, aki egész életében képtelen lesz párkapcsolatot kialakítani?

Legjobb válasz: Nemtom... én olvastam h Angliában megtalálták a világ legidõsebb szûz nõjét, 103 éves!!!! :DDD azt mondta interjuban h õ sosem igényelt effélét mert fontosabb dolgai is voltak :D lehet neki se volt! biztos létezik egyébként, nagyon sok koczka van aki a WOW elõtt éli le az életét, komoly, környezetemben is van pár ilyen :S

Nemtom... én olvastam h Angliában megtalálták a világ legidõsebb szûz nõjét, 103 éves!!!! :DDD azt mondta interjuban h õ sosem igényelt effélét mert fontosabb dolgai is voltak :D lehet neki se volt! biztos létezik egyébként, nagyon sok koczka van aki a WOW elõtt éli le az életét, komoly, környezetemben is van pár ilyen :S
Létezik ilyen ember. Például az egyik nagybátyám, illetve a bátyám is ilyen. De õk maguknak köszönhetik teljes mértékben. Mindkettõjüknek meg voltak a lehetõségeik. Helyes, jól szituált fiatalemberek voltak, de nem mertek egyáltalán kezdeményezni a lányoknál, és annyira megviselte õket a magány, hogy alkoholba kezdték folytani a bánatuk, és nem tudtak megállni. A nagybátyám 50 éves és egy roncs a szó minden értelmében. A bátyám még csak 27, és próbálunk rajta segíteni, de erre nem látunk sok esélyt.
én ismerek is ilyen embert alkoholista...sosem volt se élettársa se felesége senkije a helyi k*rvákat dugja ha nyer a kocsmában a nyerõgépen...EZ TÉLLEG IGAZ vannak ilyen emberek
Vannak sajnos. Olyanok is akik megérdemelnének egy jó nöt, söt mi több kezdeményez is velük szembe, csak hát nem jön össze a dolog...
Ahogy elnézem az eddiggi életem, én képtelen leszek rá....
nyíltság, közvetlenség hiányzik a mai emberek felfogásából. valakinek meg alapból nem megy az ilyesmi, sajna :S
Nem csak a kockák meg az alkoholisták olyanok. Vannak tök normális emberek is, akik jobban szeretnek egyedül lenni.
Én is ilyen vagyok. 30/f
Hát kb én is ilyen vagyok bár én csak 18 nem cigizek inni is nagyon ritkán iszok, nemtom miért az én gondomnak pszihológiai gondja van, hogy mi azt inkább nem írom le, csak annyit, hogy olyan szinten rondának tartom magam hogy nem vagyok hajlandó senkivel se szóba állni lánnyal egyáltalán nem fiúval ritkán, távol tartom magam mindenkitöl, mindenki azt mondja, hogy nincs velem semmi baj, de én nemtom elhinni, lehet valami elfojtott emlék régebrõl, nemtom, én csak reménykedek hogy egy nap megváltozok
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat:S
Persze van. Volt olyan rokonunk a családban, aki körül sosem láttunk férfit. Persze lehet valami fogyatékossága is egy embernek, ami akár ki is zárhatja a párkapcsolatot. (mondjuk az megint más) Bár szvsz inkább az "utolsó kapcsolat" okozhat lelkileg olyan törést, hogy nem lesz többé párkapcslata.
Léteznek sajnos, én nem sok embert ismerek, mert nem járok társaságba, de még így is tudok két embert, akiknek erõs gyanúm szerint nem volt még kapcsolatuk, pedig 30-on túl vannak. Lehet hogy majd késõbb lesz nekik, de könnyen lehet, hogy nem. Szerintem több ilyen ember van, mint gondolnánk, mert vannak, akik ilyenek, de kitalálnak egy alteregót, és azt futtatják mások elõtt. Apropó, erre rá is kérdezek most itt a gyíkon. :)

Utálom az egész életemet meg magamat. Van még remény? Picit hosszú lesz de muszáj valahol kiírnom magamból ha van kedved olvasd végig.

Hát hol is kezdjem.23 éves vagyok és egy szerencsétlen:(.Már az általánosból is úgy ballagtam el h mindenki engem csesztetett mindennel nem voltam egy picit se népszer?,gondoltam majd a középsuliban más lesz.de sajnos ott is ugyan ez volt mintha ugyanott lennék csak más emberek és már gyomorideggel mentem mindig h ma mivel találnak be.A másik hát igen a csajok.Ahova jártam ott rengeteg csaj járt csak az volt a baj h hiába szedtem össze a bátorságom és mentem oda hozzájuk egyszer?en semmi.Mivel nem voltam népszer? így nem sok haverom volt meg most sincs(1 de már vele is nagyon ritkán futunk össze)ezért otthon gubbasztottam minden nap.Aztán letelt a suli mentem dolgozni és szokás szerint ott is csesztettek h még nem volt se csajom még sz?z vagyok(még szülinapomra gumin?t is vettek és mikor átadták mindenki rajtam röhögött azt hitem elsüllyedek szégyenemben)Aztán ment az id? közben felregeltem az iwiw-re.ott nagy nehezen összejöttem egy lánnyal.Minden ment rendesen még szexre nem került sor.Az elején bénáztam nem állt fel lelankadt.Egy id? után azért felbátorodtam ezekkel már nem volt gond de mindig pár másodperc alatt elmentem és hiába volt egymás után a harmadik akkor is(és kiröhögött h már megint)azóta már szakítottunk más egyéb dolgok miatt de ez is benne volt azért rendesen.Most ott tartok h megint csak ülök itthon nyugtatót szedek és csak ? jár a fejemben.és azóta is hiába próbálkozok másnál senki nem érdekl?dik utánam és nem tudom h mi lesz velem van e még remény arra h valaha is az életemben boldog legyek?

Legjobb válasz: Tudod nezopont kerdese az egesz.En nem egy szerencsetlent latok benned hanem kihivast!!!

Tudod nezopont kerdese az egesz.En nem egy szerencsetlent latok benned hanem kihivast!!!
Figyelj, lehetne rosszabb is...
Én biciklizem rengeteget, szinte állandóan. Nincs más dolog, amit csinálhatnék. A lány miatt meg ne bánkódj, nem éri meg, sajnos. Õ egy külön világ. Persze tudom nagyon rossz hogy ezt megtudtad. Nekem mindenesetre bõven elég ebbõl az életbõl már. Egyedül a szüleim miatt nem csináltam még semmit :(
A kérdező hozzászólása: Szia! és te hogy éled meg a mindennapokat? mert én nagyon nehezen próbálok biciklizni de mindig arra megyek ahol együtt jártunk és csak jönnek az emlékek.bár tegnap beszéltünk és mondta h semmiféleképpen nem folytatja és majd megszakadok.
Szia! Hasonló cipõben járunk. Én most ballagtam csak el középiskolából... de eddig mondhatni ugyanez a helyzet. Szörnyû ez így. De legalább látom hogy nem vagyok teljesen egyedül.
A kérdező hozzászólása: Úgy érzem feladom nincs értelme se vele se mással próbálkozni már beleuntam az állandó visszautasításba:(. egyedül fogom leélni az életem el kell fogadnom és nem tudom meddig bírom de muszáj lesz valahogy.csak eljön az a nap mikor boldog leszek de most nem látom hogy mostanában megtörténik.
Vesd fel neki az ötletet, hogy mi lenne, ha... Rendezõdtek-e a családi dolgok, tanulás is rendben megy-e. Aztán ha minden klappol, és a lány is gondolt már erre, akkor szerintem nem lehet akadálya a folytatásnak.
A kérdező hozzászólása: Családi problémái tanulás munka és kevés idõ jutott egymásra és õ azt mondta h most egyenlõre nem akarja folytatni azóta meg alig beszélünk valamit épp csak annyit h hogy vagy.
A szexen kívül mik voltak azok a bizonyos problémák? Biztos vagy benne, hogy nem tudjátok megoldani?
A kérdező hozzászólása: De akkor is még mindig õt szeretem és mindenkiben õt keresem és így nagyon nehéz h nincs már nekem.
A kérdező hozzászólása: próbáltam már mindenféle "házi praktikát" meg h ha érzem h jön akkor megállok majd folytatom de olyan gyorsan jön h mire megállnék már kész el is mentem.
Erre is meg van a megoldás. Kicsit lassabban, fokozatosan, és jó lesz az. Vagy a csaj szorítson rád egy kicsit... :) Úgy késõbb mész el. Tényleg!
A kérdező hozzászólása: Az mondjuk tényleg igaz h az elején nem kényeztetett ahogy nekem jó lett volna de azt megbeszéltük utána nem volt gond.de egymás után a harmadik menetben is pár másodperc alatt elmenni? már félek újba kezdeni mert ott is csak addig lesz jó amíg el nem jutunk odáig.
Dehogy vagy Te szerencsétlen! Ne keseredj el! Az, hogy nem állt fel úgy, ahogy annak állnia kellett volna, nem biztos, hogy a Te hibád. Ehhez a csajszi is kell, hogy jól mûködjön... Továbbra is legyen benned bátorság, legyen önbizalmad. Szedd össze magad! Abszolút nem vagy reménytelen eset, menni fog minden.
Szia! Hát elõször is tudom, hogy mondani könnyebb, mint megtenni, de próbálj meg egy kis önbizalomra szert tenni. Gondolkodj el, mi a jó benned, ha valamit jól csinálsz, dicsérd meg magad :) Ne hidd el, hogy szerencsétlen vagy, mert szerintem éppen ez miatt vannak gondjaid a magánéletedben! Az a lány pedig nem érdemel meg téged, ha kinevet a problémáid miatt. Fel a fejjel, meg fog oldódni minden! Ha pedig beszélgetni szeretnél, írhatsz privit! :)
Azóta mi a helyzet? Kérlek írj, mert komolyan érdekel, mi történt veled.

Kusza a hír a diplomához szükséges nyelvvizsga kérdéssel. Az idén államvizsgáztam a Debreceni Egyetemen, de semmi nyelvérzékem nincs, a nyelvvizsgával "szenvedek". Pedig egész életemben nagyon jó tanuló voltam. Lesz amnesztia?

Legjobb válasz: remélem nem lesz, mert aki nem tud egy nyelvvizsgát megcsinálni, az ne kapjon diplomát. Nincs olyan, hogy nincs nyelvérzéked, és ne mondd azt, hogy nem kell a nyelv, mert én is megtanultam azt a sok baromságot irodalomból gimnáziumban, 99,999% hasznavehetetlen baromság, mégis tanulni kellett.

remélem nem lesz, mert aki nem tud egy nyelvvizsgát megcsinálni, az ne kapjon diplomát. Nincs olyan, hogy nincs nyelvérzéked, és ne mondd azt, hogy nem kell a nyelv, mert én is megtanultam azt a sok baromságot irodalomból gimnáziumban, 99, 999% hasznavehetetlen baromság, mégis tanulni kellett.
A kérdező hozzászólása: Vannak olyan speciális hivatások, amelyek kizárólag a magyar nyelv ismeretét várják el. A nyelvvizsga megszerzéséhez befektetett idõ igazán rengeteg, továbbá megszámlálhatatlan pénz szükséges hozzá, akár magántanárnál, akár tanfolyamon sajátítjuk el az idegen nyelvet. Sajnos az én munkám során nem lesz szükségem erre a nyelvtudásra. Családom van, és nem készülök külföldre költözni sem.
Csak sajnálni tudom azt a sok irigy embert, aki már letette a nyelvvizsgát, és most nem tetszik a nyelvvizsga amnesztia!Inkább örülj neki, hogy neked megvan, és tudod alkalmazni!Aki ezt a kérdést feltette, nem a te válaszodat várta!Ez annak szól akinek nem tetszik ez a segítség! Nekem igaz nem válik elõnyömre ez a törvény, de a rossz véleményed tartsd meg magadnak!
De egy középfokot csak össze bírsz hozni valahogy
Egyébként ezért érdemes már jó korán elkezdeni legalább egy idegen nyelvet tanulni (hogy késõbb legalább az alapok meglegyenek)

Más is van, aki boldogtalan egész életében, mert nem szép és bármit tesz sosem lesz olyan, amilyen szeretne lenni?

Egyszerûen képtelen vagyok elfogadni magam és jól érezni magam a bõrömben. Mert ez a külsõ nem én vagyok, úgy értem nem passzol hozzám és kevés rosszabb van annál, mint hogy valaki nem tud olyan lenni amilyen és ebbe a külsõ is beletartozik. És mivel a külsõm nem olyan, így a belsõm sem úgy nyilvánul meg ahogy kellene. Nem tudom magam adni és emiatt tönkre megy az egész életem. Amin lehet azon változtatok (de csak természetes módon). És ez is bánt, hogy annyi mindent teszek magamért és semmi értelme nincsen. Rengeteg idõmet és energiámat áldozom és nincs haszna. Nem tudom miért ilyen fontos ez nekem, hogy rámegy az egész életem. Engem már óvodás koromban is ez foglalkoztatott, már akkor láttam magam, hogy nagyon nem jó és már akkor sem szerettem a testem. Melyik kis 4-5 éves foglalkozik a testével ilyen értelemben? Ilyen nincs is a világon több sztem. Nem tudom már mit tegyek, hogyan fogadjam el magam. Egyébként mivel ennyire utálom magam, másnak sem hagyom hogy szeressen, szóval tényleg mindent feláldozok.

Legjobb válasz: rengetegen vannak, ezért lehet minden vackot eladni. kozmetikai szereket, menõ táskákat meg az összes többi vackot. szerintem a legtöbb lány hozzád hasonló problémákkal küzködik, ezért vannak a különbözõ trendek, mert ha van mit követned akkor nem kell önmagad lenned. és ez persze szépen lassan leépíti a társadalmunkat de ezzel nincs mit tenni. Persze a fiúk is ugyanezzel szenvednek csak mi másképp fedjük el. Ha nem önmagadra koncentrálsz az segít. Ennyit tudok mondani. Próbáld meg észrevenni hogy mindenki szerencsétlen és vállald fel önmagad!

rengetegen vannak, ezért lehet minden vackot eladni. kozmetikai szereket, menõ táskákat meg az összes többi vackot. szerintem a legtöbb lány hozzád hasonló problémákkal küzködik, ezért vannak a különbözõ trendek, mert ha van mit követned akkor nem kell önmagad lenned. és ez persze szépen lassan leépíti a társadalmunkat de ezzel nincs mit tenni. Persze a fiúk is ugyanezzel szenvednek csak mi másképp fedjük el. Ha nem önmagadra koncentrálsz az segít. Ennyit tudok mondani. Próbáld meg észrevenni hogy mindenki szerencsétlen és vállald fel önmagad!
hibás énképpel rendelkezõ pszichiátriai esetek, akik még gyávák is. Rengetegen vannak az országban! szerencsére nem tartozom közéjük.
Én ugyanazt tudom mondani, mint amit nekem mondtak anno...es bevált...legyel okos, sportolj , attol majd az alakja d is jo lesz...ez mar eleg h legyen onbizalmad es h vki felfgyeljen rad. Raadasul ingyen van. Ha gondolod irj es mondok meg par dolgot ;)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!