Találatok a következő kifejezésre: Eddig mi a legjobb és legszebb (1 db)

Eddig mi volt a legjobb és legszebb pillanatotod az életben, és miért?

Legjobb válasz: Nekem az, amikor a barátommal összejöttem, vagyis amikor elõször megcsókolt. Olyan romantikus volt az egész... :-)

Nekem több van, nem tudok választani. Döntsétek el ti, nektek melyik a legszebb:) 1. amikor többévnyi sóvárgás és reménytelenség után újra egymásra találtunk az akkori nagy szerelmemmel, és megcsókolt, aztán utalt rá, hogy szeretne elvenni feleségül 2. amikor egy nagy példaképem (egy férfi) csak nekem énekelt és zongorázott, nekem meg folytak a könnyeim közben 3. amikor egy napon rádöbbentem, hogy nem vagyok többé az a nyakigláb, csúnyácska, pattanásos kis béka, hanem a tükörnek is elhittem, hogy egy büszke, vonzó NÕVÉ értem.
Én is csak többet tudok felsorolni, nem egyet. Az elsõ éjszaka (ami 5 volt igazából) a feleségemmel (aki persze még nem volt a feleségem), a boldogító igen kimondása, a nászéjszaka egy kastélyszálló hatalmas szobájában, mikor megtudtam, hogy gyermeket váruk, a kislányom köldökzsinórjának átvágása... Huh most látom csak, milyen sok szép pillanat volt az életemben. :-) Már most megérte! :-)
Jaj igen, és még egy eszembe jutott! Negyedik év végén a szerenád a matektanárunknál, aki egy nagyon szigorú, tekintélyes férfiember, de mindig is tudtuk, hogy mélyen vajból van a szíve. Megtanultuk neki a kedvenc magyar nótáját, elénekeltük és csak annyit mondott, hogy "Van lelkierõtök", de ez akkor sokunk számára többet mondott mindennél... :)
Mások õszinte szeretetét érezni, (családom, Legjobbom, és a Kedvesem) illetve mikor valakinek olyan meglepetést okozok, hogy a meghatódik, könnyezni kezd.Azok, olyan õszinte pillanatok, mintha megnyílna egy pillanatra az illetõ lelke.Nekem ezek a pillanatok a fontosak jelenleg.
azok apillanatok amikor lathatom a volt baratomat, o is akar velem lenni en is, de mindenki mas titlja, igy szakitaunk kellett...meg mindig szeretjuk egymast, es egy honapban 1x 2x talakozunk, de neki van b.noje...en megis orulok akarhanyszor latom, csodas pillanatok...de elerhetetlen a megvalositasa
Amikor másfél év után sétálni mentem azzal a sráccal aki annyira tetszett nekem.Éjjel volt, megáltunk a lámpa alatt és, mint a filmekben megcsokolt.Olyan volt mint életem elsö csokja.
Nekem leirhatatlan érzés volt mikor megszületett a fiam és az elsö éjszakát otthon töltöttük hármasban.Ugy éreztem megkaptam az élettöl azt amire a legjobban vágytam.A CSALÁDOT.Ma már öt gyermekünk van.
A kislányom megszületése volt a legszebb pillanat az életemben. Határtalan erõ és boldogság áradt szét bennem. Feledhetetlen élmény.
szilveszterkor az elsõ és egyetlen sráccal az életemben:) ott akkor semmi problémám nem volt...a karjaiban tartott mikor elaludtam reggel...Õ azzóta is a barátom:)
Ez nem egyszeri alkalom, de nincs szebb pillanat ennél. Amikor a két kisfiam hozzám bújik, érzem az arcomon a bõrük melegét, érzem a hajuk illatát és azt mondják: -Anyu, szeretlek.
asszem amikor gyalogoltam, hazafelé egy úton és felvett egy pasi :) jóképû volt, szimpi és jó volt a kocsija!!( (elvitt a házunkig...)és visszafelé integetett!:) akkor úgy éreztem magam mint egy sztáár!!!!!!
Nekem az, amikor a barátommal összejöttem, vagyis amikor elõször megcsókolt. Olyan romantikus volt az egész... :-)
Talán mikor Párizsban voltam. Én ezt semmiképp nem tudom egy pillanatra bontani... Az az érzés, ott. Imádom. Ezen kívül talán még egy-egy tökéletes randi, ami 100%ig tökéletes volt. De ez igazából nehéz kérdés.. ! Lehet, h én vagyok ehhez 16 évesen túl fiatal :) , de most vmiért nem tudom..
Mindenki azt irja, hogy az elsõ randi, elsõ csók, kisbaba születése, okés ezek nagyon szép és gyönyörû pillanatok, de más nincs? Nekem pl az amikor a gyerekeimmel lehetek, játszok velük, szerethetem õket, ezek minden napon a legszebb, legjobb pillanatok, nem egyszeri dolgok.
Én már írtam egy választ, de tudok mégegyet. Amikor a párom elõször mondta ki azt a szót, hogy "szeretlek". Akkor határtalanul boldog voltam, és azóta is az vagyok.
Amikor kibújtak a babáim. Az a két pillanat. Az ok szerintem nem szorul magyarázatra :o)
Amikor beleültem az elsõ Porschémba. Használtautó volt, de nagyon vágytam rá éveken át.
A legszebb pillanataim azok, amikor elismerik a munkámat. Ezt nem múlta eddig felül egy szerelem sem.
Amikor összejöttem a barátommal, és minden áldott nap vele voltam. És azért, mert már 4 éve vártam arra az idõre :)
Amikor megszületett a fiam és odatették a hasamra!
A férjemmel az elsõ randi, illetve az a szép folyamat, ahogy kialakult a kapcsolatunk, majd a kisbabánk születése!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nahát, ez meg mégis mi lehet?

Lány vagyok de mindíg valahogy közelebbnek éreztem a fiúk szerepét magamhoz, valamint mostanában meglehetösen gyakran gondolkozok azon hogy mi lenne ha fiú volnék. Talán azért mert anya nélkül nöttem fel a nagyszüleimmel, bácsikámmal és fiú unokatestvéremmel. Meg az anyám anno fiút akart, inkább fiú barátaim vannak, a többi lány akit ismerek pár kivételvel rosszabbak a szemétnél. Azt már 10 éves koromtól tudom hogy bi vagyok, na de mostanság beüt a felyembe annak a gondolata hogy mi lett volna ha az ellenkezö nemben születek. Hogy milyen egy lányos fiú volnék, járnék fáért az erdöbe, nem kéne fözni, talán akkor is lakkoznám a körmöm, akkor is hosszú hajam volna, lányos testalkatú volnék, nöies férfi... stb. Mámma egész nap ez járt a fejemben és nem tudok szabadulni ettöl. Lányként nem vagyok elégedett magammal, meg kíváncsi vagyok hogy viszonyulna hozzám a környezetem is. És igen, szeretem a Yaoit de a Yurit sem vetem meg.

2

A szüleim miért hangoztatják állandóan, hogy menjek bulizni, ha én nem akarok? 16/F

Mostanában egyre többször mondják, de nekem semmi kedvem buliba menni, én nem vagyok az a típus. De nem értem, hogy miért olyan fontos ez nekik, hogy állandóan mondják.

5

Hogyan lehet képeket csinálni Facebook-on (üzenetes, képes, commentes) :?

2

Miért van az, hogy a lányokkal nem jövök ki jól?

Először is, bocsi, ha rossz kategória.
Lényeg: inkább barátkozom férfiakkal, mint nőkkel. Nem csípem a lányokat. Szerintem a többsége nagyon gonosz.
21L

9

Miért akarom mostanában elrejteni magam? Ez normális?

Sziasztok! Jó pár mentális problémám van, mondhatjuk, hogy nem vagyok egészséges, valószínűleg zárt osztályra fogok kerülni egyszer, de mindegy. Most csak annyi a kérdésem, hogy miért érzem magam jobban mostanában, ha eltakarom akármimet?
Régebben nem voltam ilyen, próbáltam nyitni a világra, az emberekre, próbáltam jókedvűnek és normálisnak tűnni. Most már *****ra nem érdekel semmi. Minden porcikámat álcázni és takarni akarom. Azzal kezdődött, hogy nagyon kisminkeltem magam, és sokkal jobban éreztem tőle magam. Mintha biztonságban lennék. Hülyeség, nem? -.- Nem szebbnek éreztem magam! Aztán a nagy meleg miatt nővérem a fejembe nyomott egy baseball sapkát, amitől tiszta idiótának néztem ki, de ugyanazt a biztonságot éreztem. Most kifestettem a körmömet feketére, és ez is ilyen érzés. Pár hete egy sálat tekertem a fejemre, de nem mint egy terrorista fogyatékos akármi, csak olyan normálisabb módon. Nagyon jó érzés volt. Legszívesebben maszkot viselnék, köpenyeket, sálakat, amikben teljesen el tudok bújni. Ez baromság? Elvileg nem vagyok csúnya, bár én nem szeretem magam, de tudom, hogy tényleg nem én vagyok a legocsmányabb a világon. A cicababák biztos nem ájulnak el tőlem és nem is irigykednek rám, de amúgy kb. az emberek 1%-a tudná azt mondani, hogy csúnya vagyok. Ez mennyire értelmes körülírás volt? xd Na mindegy, 18 éves lány vagyok.

9

Mit tegyek, ha teljesen alkalmatlan vagyok az életre?

24 vagyok, soha nem volt még sem munkám, sem barátnőm. Úgy gondolom, hogy ez a két dolog az élet/létezés alapja. Nekem ez sem ment idáig. Pedig nem vagyok már gyerek. Mit kezdjek magammal így?
Öngyilkosság nem opció. Nem akarom a szüleimet költségekbe verni.

58

Mit tegyek ha nem találom a helyem (önmagam) ebben a világban, a gimiben, és otthon? Már nagyon régóta próbálkozom jól érezni magam a bőrömben, tudom vannak rossz napok, hullámvölgyek, de az egész életem mély pont. Nincs kivétel, mindennap ugyanaz.

Semmi önbizalmam, nem tudom, hogyan öltözzek, mi áll jól nekem, bár azt hiszem (laikusok mondták) nem vagyok rossz alapanyag. Immár 3 éve fogyókúrázom, megteszek mindent a külső és belső értékek gyarapításáért. Azt gondolom nem vagyok rossz ember. Adakozom, dolgozom, és segítek itthon a szüleimnek. Nem járok bulizni (ami valahol bánt is) mert még semmit nem tapasztaltam az életből. Volt egy kapcsolatom természetesen azt sem sikerült kiheverni bő 1 év távlatából. (a kapcs.1,5 évig tartott) Nem jutok el arra a pontra, hogy olyan kapcsolatokat alakítsak ki, amelyekben biztonságban érzem magam, vagy legalább azt, hogy elfogadnak. Egyke vagyok, nincs testvérem. Anyukám és apukám egy vállalkozást üzemeltet aminek több hátránya van mint haszna. Alig találkozom velük. Hétvégén is dolgoznak. Hétfőn vannak itthon, és mikor hazajövök a suliból, akkor is csak azt halgatom milyen nehéz becsületesen vállalkozást csinálni, pláne h apámnak már a saját bérét nehéz kitermelni, stb stb. Amim van azt magamnak veszem, járok edzeni (a fizetésemből veszem a bérléetet), ha ruha kell azt is magamnak kell megoldanom. Ez már így megy évek óta. (szóval nem vagyok elkényeztetve) A legnagyobb problémám, hogy félek bemenni a gimibe, egyedül érzem magam, éjszaka ezen kattogok, mindig ezzel telik mindennap, hiszen már megpróbáltam minden felé nyitni, de sosem lett 1 barátnőm sem. Próbáltam vallást, sportot, meditációt, jártam pszichológushoz, stb. Semmi nem segített. Úgy érzem a felezővonalon haladok az életben. Sehova nem tartozva! Mindenki elzárkózik tőlem, kifogásokat keres, hogy miért nem ér rám. Megemélíteném h az osztályom utál, pedig én alázatosan állok hozzájuk, mindig megteszek mindent értük, de a hátam mögött kinevetnek, összefirkálják a ruhámat, minden privát eseményből (buli stb) kihagynak. Olyan szinten önbizalom hiányos vagyok, hogy rámtör a remegés ha ki kell állni felelni. Egyedül itthon merek beszélni, mikor este anyával váltunk egy két szót. Csak a sport van nekem meg a diéta+tanulás. Annak ellenére h 3 éve követek egy életmódot, csak cikiznek, hogy meg sem látszik. Semmi sikerélményem nincs. Hiányzik a volt barátom is, akit elmart tőlem, egy kéjkisasszony, aki semmivel nem több nálam-ez szó szerint így van-. Ráadásul Õ is osztálytárs, tehát mindennap végignézem ahogy nyalják egymást a folyosón. Úgy érzem nem érek semmit. Belefáradtam h mindenkihez én közeledek, és csak kihasználnak, utána pedig eldobnak. A szüleim akiket nagyon szeretek, és mindent megteszek értük, többet várnak el tőlem mint egy apácától. Tisztelem Õket, de nagyon kevés dolog van amit megengednek. A gimibe félek bemenni, de iskolaváltásról hallani sem akarnak, mert akkor kidobnak itthonról, és anya kérte h költözzek el, ha ennyire tzudom nekem mi a jó. Annyira szeretnék kiszakadni ebből a világból, ahol az Iphone, a ruhák, és a test határoz meg. NEM vagyok hülye tini, aki az öngyilkosságon gondolkozik, vagy tömik a zsebét pénzzel, nem vagyok amolyan "jó sorában sajnálja magát" lány. Csak fáj, hogy kívülről szemlélem ezt az élet nevű dimenziót, hogy mások örömét látva belül sírok, hogy nem tudok segíteni anyáékon, és nem akarom, hogy a halál egyszer elvegye tőlem őket, mert még olyan keveset voltunk együtt. Szeretnék szeretni, és valakinek adni azt a sok jót ami bennem van, TÉNYLEG. Szeretném ha valaki nem érdekből szólna hozzám, és nem előítéletekkel lenne tele velem szemben ahogy az osztálytársaim. Még van 2 évem a gimiben, de úgy érzem, inkább átugranám ezt.17 L

15

Az normális hogy minden ok nélkül gyűlölöm az életet az embereket meg az egész világot?

gyűlölet, világ, élet

5

Valami baj van velem? Miért idősebb pasikra bukom? Normális ez?

Nem tudom, lehet apakomplexusom van.. a fő,h 17 éves lány vagyok, akinek még nem volt barátja (komolyan nem) és... jó ez nem növeli nagyon az egómat és önbizalomhiányos vagyok.. na és folyton diétázom, mert nem tetszem a pasiknak... eddig 3 fiú próbálkozott.. az egyik 18 a másik 20 míg a harmadik 28 éves... nem vagyok valami gonosz fúria, de nem igazán jöttek be.. mondjuk szépen csak szex volt náluk az első.... viszont van egy másik problémám is, idősebb pasikra bukom... nálam a belső az első, és nagyon szeretem az udvarlást... mmint ezt nem kapom meg a korombeli fiúktól... és nem is olyan régen a nyáron találkoztam egy férfival... udvarolt, ő jött oda hozzám, érdekeltem és nagyon-nagyon jót beszélgettünk, rengeteget nevettünk, mint addig még soha férfival... mi akkor a bökkenő? A fiatalemberem 36 éves... és a rossz az egészben, h tudom, h nem szabad... de mégis olyan pasira vágyom mint Õ... h udvaroljon nekem és h szeressen.. végre egyszer az életben... mert eddig csak kihasználtak.... mmint barátként is! Csak nem tudom, h miért az idősebb pasikban találom meg ezt főként... inkább 5-15 évvel idősebbek jönnek be... belülről! Kérlek bármit írjatok, sokat segítene... Köszi!
17/D

12

Fiú, Lányok! Mi a véleményetek egy ilyen külsejű lányról?

Érdekelne, hogy olyan emberek, akik nem ismernek mit gondolnak rólam első látásra. Szerintetek mi a szép bennem és mi az, ami nem? Vagy min kéne változtatnom. Mielőtt még valaki leírná, hogy ezt biztos ego növelésből raktam fel, annak elárulom, hogy egyáltalán nem vagyok beképzelt, se egoista, csak érdekel az idegenek véleménye, mert úgy gondolom, hogy itt név nélkül mindenki őszintébb, mint szemtől szembe. :)





11

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!