Találatok a következő kifejezésre: Dolgoznal prostitualtként ápolt (1 db)

Dolgoznal prostitualtként (igényes, ápolt kuncsaft, és hely) a csaladod vagy saját magad fenntartasaért?

senki nem tudnà mit csinàlsz,de pénzre van szükség,màs megoldas nincs...

Legjobb válasz: Hogy Te kitudtál mászni ebbõl az életformából, minden elismerésem... Nekem az egyik rokonom sajnos már 3-4 éve ûzi ezt a "foglalkozást" és nem tud kiszállni belõle. Azelõtt havi 80-ért dolgozott, most napi 50-ért. Csak nála az is a baj, hogy amint pénzhez jut, el is költi, pedig már lehetne lakása, biztos háttere. De az eddigi "munkájából" semmit nem tud felmutatni. Nem beszélve arról, hogy ezt nagyon sokáig nem tudja csinálni, mert ez a munka iszonyúan leépíti az embert, és a férfiak a friss húsokat fogják keresni. A kérdésedre nehéz válaszolni, illetve most azt mondom,hogy biztos nem csinálnám,mert undorító és megalázó,meg nem is vok abban a helyzetben, de ha valóban a béka seggébe lennék, lehet,hogy már nem lenne ekkora szám. Nem tudom...

Hogy Te kitudtál mászni ebbõl az életformából, minden elismerésem... Nekem az egyik rokonom sajnos már 3-4 éve ûzi ezt a "foglalkozást" és nem tud kiszállni belõle. Azelõtt havi 80-ért dolgozott, most napi 50-ért. Csak nála az is a baj, hogy amint pénzhez jut, el is költi, pedig már lehetne lakása, biztos háttere. De az eddigi "munkájából" semmit nem tud felmutatni. Nem beszélve arról, hogy ezt nagyon sokáig nem tudja csinálni, mert ez a munka iszonyúan leépíti az embert, és a férfiak a friss húsokat fogják keresni. A kérdésedre nehéz válaszolni, illetve most azt mondom, hogy biztos nem csinálnám, mert undorító és megalázó, meg nem is vok abban a helyzetben, de ha valóban a béka seggébe lennék, lehet, hogy már nem lenne ekkora szám. Nem tudom...
mindig van más megoldás. de ha esetleg tényleg nem lenne, akkor ha jól fizetnének és én/családom már nagyon csóró lennék, akkor igen... mondjuk nem hiszem, hogy túl kelendõ lennék.
Nem!
Én nem, és ezt nem csak így gondolom, hanem tudom. Az ember életében vannak hegyek és völgyek; én jelenleg most próbálok meg kimászni a völgybõl, de én Istenben bízom, mert eddig is megsegített, és ezután is meg fog, mert látja, hogy ragaszkodom hozzá teljes szívvel. Minden problémámra eddig Õ adta meg a megoldást, és tudom, hogy nem kell vétenem a saját testem ellen ahhoz, hogy kilábaljak bizonyos helyzetekbõl. Az utolsó pillanatokban mindig jött bevétel, mert kitartóan hittem, úgyhogy ezt kívánom minden "buckalakónak" is, hogy soha ne adja fel! Lehet mélyre süllyedni anyagilag, de alulról mindig felfelé vezet az út, ha az ember nem adja fel.
Bár nehezen hiszem el magamról, hogy képes lennék rá, azt meg végképp nem hiszem, hogy ezért valaki fizetne e, de az biztos hogy a gyerekeimet nem hagynám. ÉN nem hiszem azt, hogy a gyerekem 18 évesen kikerülve az állami gondozásból azt mondaná nekem: büszke vagyok rád anya, hogy sose adtad el a tested! Inkább azt kérdezné: hol voltál eddig?? Igen, én azt hiszem, ha a gyerekeimrõl lenne szó, bármit képes lennék megtenni.
Semmi pénzért!Mindig van kiút.Most sincs rendes munkahelyem, s hogy ne éhezzek járok hetente 2-3 alkalommal takarítani.Nem sok, de kenyérre, kajára elég.Mégse halok éhen.Nehéz rendes munkát találni, vagy a fõnök hülye, vagy a munkatárs, vagy sokszor nem fizetnek ki.Most hagytam ott 1 pékséget, mert a fõnök leakart velem feküdni, én meg azt mondtam SOHA.Ezért ki sem fizetett, de nem érdekel.Tiszta vagyok.Nem vagyok kurva vagy ribanc!kicsit felcsesz, mert 1 hetet ingyen dolgoztam annak a marhának.Hozzá teszem hogy egyedül élek.Szóval nehéz.Inkább felmondtam.Tisztességesen akarom megkeresni a kenyeremet, nem a testemmel.S nem hiszem el hogy 1 prosti sem tud rendes munkát találni.Le a kalappal elõdted, mert te nem folytattad hanem összeszedted a pénzt s új életet kezdtél.Vannak akik nem is akarnak új életet kezdeni, inkább maradnak prostik.Én az olyanokat elítélem.Van akinek meg egyszerûen csak bûzlik a tisztességes munka.Elég nagy baj hogy vannak ilyen felfogásúak.De õk tudják.Az õ bajuk.Én bizti nem lennék SOHA prosti, hamarabb választanám a koldulást!(21 éves csajszi)
A kérdező hozzászólása: köszönöm a kommenteket, csak kivancsi voltam.ezelött mindig azt mondtam:soha, inkabb a halàl, nos mégis belekerültem...csak azt nem értem, sok magyar lannyal, anyaval talàlkozok külföldön akik prostitualtak, otthon meg elöadjàk:pultos, hajos, meg tancos munka...ràadàsul hihetetlen mennyiségben vannak itt magyar hölgyek..azt senki ne momndja soha hogy soha.sajàt tapasztalat!egyébként kivanom mindenkinek hogy ettöl mindig csak tisztességesebb munkahoz jusson!
Inkább wc-t pucolok!!
Ez olyan kérdés, amihez nagyon nehéz hozzászólni, ugyanis mindenki maga dönti el, kötéllel a nyakában vagy más módszerekkel akar meghalni. A legjobb lenne elkerülni, mert csak egyszer lehet megtenni, utána egész életedben ezen rágódsz majd.
Ez szerintem egy olyan kérdés, amire senki nem tud úgy igazán válaszolni addig, amíg tényleg nem került abba a helyzetbe. Egyszerûen nem lehet elõre tudni. Bármit is állít az ember. Gyanítom, sokan döntenének másként, mint ahogy mondják.
Akkor szerencsés vagy, hogy nem vagy túl érzelmes típus, és nem jelent nagy problémát tultenni magad rajta! én nem tenném meg semmi pénzért!
A kérdező hozzászólása: örülök h. névtelen v.ok, igy valaszolok öszintén:én sajnos belekostoltam ebbe a vilagba, 2 évvel ezelöt, sajnos abban az idöben tényleg ràkényszerültem.összeszedtem egy kis pénzt egy ujabb élet kezdéséhez.és befejeztem..màr 1és fél éve nem csinalom, senki sem tudta rOlam a , mai napig.szörnyü egy munka, de gyors segitség.nem érzem magam megalàzva, mert tudom hogy gyermekem életét, jövöjét tettem szebbé, nem embert öltem, és bàr nem vagyok büszke, de nem bantam meg, mert ha ez nem történt volna meg, ma az utcan lennék egy gyermekkel.
Én biztos, hogy nem. Azt hiszem, annyira lehetek önzõ, hogy ne tegyem tönkre az önbecsülésemet egy életre, és ne alázzam porig magam. Nemtudnék így normális, ép, és kiegyensúlyozott életet élni soha többé.És ha emiatt a gyerekeim pl.intézetbe kerülnének, amint felnõnének, szerintem megértenék a döntésemet.
hát?jó kérdés!azért megpróbálnék más megoldást keresni, mert nem hiszem hogy ez nekem menne!akármilyen korrekt, ápolt kuncsaft, mégis csak szex...nekem legalább a vonzalomra szükségem lenne, hogy menjen.vagy ki tudja!lehet abban a helyzetben nem ezt gondolnám...de szerencsére nem tartok ott!!! és te?
Véleményem szerint igaz a mondás: " Soha ne mondd, hogy soha". ( tapasztalatból mondom, azt mondtam soha nem lennék nõs pasival, aztán olyan szerelmes lettem, mint a nagyágyú, és nem érdekelt, hogy családja van. Igaz, õú kezdett ki velem. Nem vagyok rá büszke, de megtörtént) Voltam én is párszor a béka segge alatt, 2 gyerekkel. Eddig mindig volt más megoldás. és eszembe sem jutott ilyen. De igaz az is, hogy "szükség törvényt bont" Nem tudom, megtenném-e, de a gyerekeimért bármire képes lennék!!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Kéne a segítség a világ nézetemel.1. Az baj ha úhy nézek az éketre hogy egyszer mindenki meghall előbb utobb .2. A másik ez lehet hatásal az érzéseimre?

1. Minden ben szinte ahalált láttom és nem érdekel mit csinálok hisz mindenki meg hall egyszer v tévedek ???

2. Sokat idegeskedek és túlságosan át gondolok mindent. És olyan mint ha lenne egy másik énem aki egy idegbeteg vadálat. És ezt nehezen de tudom kezelni. Kérlek segítsetek. Pls fonntos.

3

Csak én érzem úgy hogy ezen az oldalon többnyire szörnyű tanácsokat adnak az önutáló embereknek?

Gondolom aki ebben a topicban kóborog tisztában van vele,hogy rengeteg(ÚRISTEN RENGETEG)ilyesfajta kérdést tesznek fel,naponta,óránként,minden percben.Férfiak,nők,lányok,fiúk,önbizalomhiány,önutálat,
torz énkép.
Nos,nem mondanám hogy a helyzet ANNYIRA nagyon súlyos lenne,mivel lehet találni jó pár használható,jó tanácsot is,de nem tudta elkerülni a figyelmem pár dolog,amikkel úgy gondolom hogy tisztában kéne lennünk.És itt kérem,ha már elkezdted az olvasást,olvasd végig rendben?
Miért kérik az önbizalom hiányos lány fényképét hogy eldöntsék,csúnya-e?
Ez a legrosszabb dolog amit az ember tehet,a kérdező és a válaszoló is egyaránt.Továbberősíteni a tudatot a kérdezőben,hogy szüksége van külsősök véleményére,hogy csak akkor lehet szép ha idegenek ezt mondják neki,erősíteni az érzést hogy meg kell felelnie az elvárásoknak,hogy nem kap majd pozitív visszajelzést ha a külseje nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak.Ez.SZÖRNYŰ.
Még ha a visszajelzés a képről teljesen pozitív is a felállás adott,a lány(fiú)ugyan abban a lelki stádiumban van.
Senki,SENKI sem érdemli meg hogy a külseje miatt kitaszítva érezze magát.Viszont mindenki megérdemel egy dicséretet,egy apró bókot,látatlanba,nem nőként vagy férfiként,hanem emberekként,akik súlyos érzelmi hullámokon mennek keresztül,és embernek érezni magad egy jó dolog.Ha megbékélsz magaddal mint személy,jöhet a többi és megbékélhetsz magaddal mint férfi vagy nő.
Miért kezelik ennyire félvállról a férfiak lelki problémáit?
Nem,de tényleg,miért?Nem tudtam hogy az dönti el az emberek lelki egészségének állapotát hogy milyen nemzőszerv fityeg vagy fekszik a lába között.
Nem,a férfiaknak nem kell megemberelniük magukat,igenis lehetnek letörve.Joguk van depressziósnak lenni.Joguk van utáni magukat.Joguk van arra hogy segítséget kérjenek és ne szégyelljék magukat érte.Íratlan jogok,de be kell őket tartani.Nem minden férfi akar naponta órákat edzeni,nincs mindegyiknek egy tucat haverja akikkel elmehet szórakozni,és nem mindegyik érzi magát magabiztosnak nők közelében.És ez rendben van.Mert nem mindenki ugyan olyan,és csak azért mert valaki(férfi,nő,mindegy)nem azonosul a társadalmi normával,még nem kevesebb annál.
NEM.
KEVESEBB.
Miért ad olyasvalaki tanácsot akinek fogalma sincs arról hogy ez a dolog hogy működik?
Ilyesmikre gondolok,biztosan láttatok már hasonlót:
Kérdés:Nem tudom hogy kell barátkozni
Válasz:Barátkozz.
...így mondd az éti csigának hogy repüljön délre.
Miért gondolják egyesek hogy a perverz beszólások mindenkinek segítenek?
Nem mindenki örül annak ha "sunáznák".Valójában,a legtöbben felháborodnak rajta,joggal.Gyakran,ezeknél a kérdéseknél a kérdező nem is tett ki fotót magáról.Ez valóban sértő,és ezt nem hiszem hogy az emberek komolyan vennék.Talán csak jobban aláássa a kérdező önbizalmát,talán nem örül hogy egy ismeretlen ember az interneten keresztül tárgyiasította őt,ahelyett hogy emberként kezelte volna.Talán a tárgyiasítás fájó pontot talált el a kérdezőben,a múltban történt események közrejátszhatnak abban hogy az a személy nem akar másokat szexuálisan stimulálni,hogy az a pici komment pont NEM kellett volna.
Még sok ilyet sorolhatnék,de ezek voltak a legszembetűnőbb dolgok.
A lényeg az,hogy sokan úgy adnak tanácsot/kommentelnek hogy nincsenek tisztában a szavak jelentésével,és azzal hogy milyen hatást érhetnek el vele.Szó szerint.Nem tudják hogy mi lesz a hatás.
Lehet hogy túlérzékenynek hangzik az egész,de higgyétek el,nem erről van szó.

3

Mindenki akit kicsit is kezdek megszeretni, eltűnik. Miért? (több lennt)

Most is e-maileztem egy csomót 2 lánnyal (nem magyarok), már kezdtem őket megszeretni, és egyszer csak nem írnak többet, vagy megírják, hogy, "sorry, because I didn't write, but I love you my friend <3 heheh XD" Ennyi volt. Miért van ez? Miért van, hogy a családomon kívül nem sikerül hosszú távú, szoros kapcsolatokat fűznöm senkivel? Senki nem is kíváncsi rám. Szakkörön sem, ahova járok. Hozzám sosem jön oda senki, én meg ha odamegyek, felteszek egy "felvezető" kérdést, aztán jön a válasz, és visszafordul a partneréhez. Tegnap nem tudjátok mennyire jól esett egy köszönés. Este még tök boldog voltam, mostmegmár, hogy lepattintottak, megint összezuhantam. Jó, annyira nem komoly, hogy összezuhanjak, de rosszul esik, és néha arra gondolok, hogy nekem nem kellenek barátok, megvagyok én egyedül is, de közben tudom, hogy nem így van, mert szeretetre vágyok.

Amúgy bocs, hogy ilyen nyálasra sikerült, meg önsajnálósra, nem szántam annak. Köszi a válaszokat előre is :)

10

Miért kérdezi mindenki hogy mit tennél ha egy nap az ellenkező nem testében ébrednél?

Úgy értem,milyen retardált kérdés ez?Nem nyilván való a kérdezőnek?Szerintem mindenki tudja mit csinálna ha a nemi szerve kicserélődne egy napra.És miért EGY NAPRA?(a legtöbben ezt kérdezik)Így még nyilván valóbb hogy a többség csak dugna.Egy nap alatt mit lehetne csinálni egy idegen testtel?Szexuális dolgokat.Nem élheted át a másik nem életét,milyen lenne a szociális helyzeted,miken kéne keresztül menned,tényleg másként gondolkodsz-e majd,ez a kérdés egyszerűen nem ad semmi táptalajt a komolyabb gondolatok számára,szerintem akik az ilyeneket kérdezik ráizgulnak a válaszokra,és csak ezért írják ki.Több értelme lenne ha azt kérdeznék hogy mi lenne ha az egész hátralévő életed ellenkező neműként kéne eltöltened,na akkor lenne min gondolkodni.

2

Senkinek érzem magam a férjem mellet! Mit tegyek?

A férjem nagyon sikeres vállalkozó. Egy cégcsoport 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője igazgatója. Vannak cégei itthon, Szlovákiában és Romániában. Bármibe kezd az sikeres lesz.
Én meg kész csődtömeg vagyok. Jelenleg nem dolgozom mert nem találok állást. Az ő cégeinél nem dolgozhatok mert nem engedi. De nem is segít munkát találni mert ő úgy van vele, hogy minek. Próbálkoztam már pár saját vállalkozással is, de mind becsődölt sajnos. Aztán hallgathattam tőle, hogy "én megmondtam".
Nincs semmi sikerélményem és olyan értéktelennek érzem magam. Gondolkoztam valamilyen önkéntes munkán erre meg kiröhögött, hogy és közölte, hogy hülye aki ingyen dolgozik.
Úgy érzem semmit sem érek mert csak úgy vagyok:(

Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy ne érezzem magad értéktelennek?

11

Miért vagyok önsors rontó?

11

Hogyan tudnék változtatni ezen?

Azok a srácok, akik bepróbálkoznak nálam, nem igazán érdekelnek. Rájuk nem tudok úgy tekinteni, mint egy olyan srácra akivel valami kialakulhat közöttünk (igaz ez sokszor azért van mert nem jön be az adott személy, de volt már, hogy külsőre tetszett, mégsem kellett nekem). Õket mindig visszautasítom.

Nekem mindig azok a fiúk kellenek, akiket én nézek ki magamnak, nekem csakis ők a céljaim. De ha egy fiút kiszemelek, akkor hosszú hónapokig csak érte vagyok oda, viszont az ilyenek meg nem igazán akarnak tőlem semmit. Mégis én azt akarom, hogy én szerezzem meg őket. Persze nem úgy, hogy nyomulok vagy durván kezdeményezek, hanem csak megpróbálom felkelteni a figyelmüket apró trükkökkel. És ha tudom hogy nem kellek a srácnak, akkor ennek ellenére mégis hónapokig csak érte vagyok oda, és csak akkor tudom elfelejteni, ha jön valaki más aki hasonlóan bejön.

Volt már olyan is, hogy egy srác próbálkozott nálam, de én nem akartam tőle semmit, pedig helyes volt. Aztán lekoptattam, és később mikor már nem érdekeltem őt, mikor már ő is leszart engem, na akkor nekem elkezdett bejönni. Miért van ez és hogyan tudnék változtatni ezen?

1

Hogyan legyek lázadó?

2

Lusta vagyok és motiválatlan. Hogy másszak ki ebből?

Már ott tartok, hogy szeretnék ebből az állapotból kikerülni, de egyelőre a lustaságom erősebb.
Hiába határozok el valamit (pl. hogy elkezdek edzeni) valahogy mindig elmarad... Nincs erőm és kedvem küzdeni, inkább legszívesebben feküdnék, aludnék egész nap. Elkeserítő, mert az eszem tudja, hogy elpocsékolom a napjaimat, mégsem tudok ráparancsolni magamra. :(
Boldog kapcsolatban élek, van munkám, bár az nem ad túl sok sikerélményt... de megvan mindenem és minden emberi számítás szerint boldognak kéne lennem.
Csak a lustaságom miatt nem tudom legyőzni a lustaságot. 22-es csapdája. Mit tegyek?

6

Miért nem megy a beilleszkedés a velem egykorúakkal?

Szeptembertől kollégiumba fogok járni, valószínűleg nálam fiatalabbakkal és félek, hogy nem ki fognak közösíteni.
Oviban még népszerű voltam, alsó tagozatban elfogadtak az osztálytársaim olyannak amilyen vagyok. De pl. a nyári táborban már nem. 7 évesen küldtek először táborba. Átlag kislány voltam (csak gomba hajam volt és a bátyám kinőtt ruháit viseltem, amikért külön csúfoltak mindig), mindenkire mosolyogtam és mindenkivel beszélgetni akartam, de mindenki sokkal idősebb volt nálam, és mind hátat fordítottak nekem. Senki sem akart szóba állni velem, sokszor kizártak a szobából, megvertek és eldugták a ruháimat. Ez még két nyárig ment így.
4.-ben már elég visszahúzódó és félénk lettem. Ráadásul a régi sulimban nagyon elszaporodtak a "rómaiak" és a magyar gyerekeket tömegével íratták át máshova. Ahogy engem is. 5.-ben egy másik iskolában kezdtem, ahol az egyik barátnőm tanult egy osztállyal felettem. Az első napon rögtön oda mentem az osztályomba járó többi lányhoz, akiknél már elkezdődött a "ku *válkodás-alkoholizmus" időszak. Nem voltak rajtam divatos ruhák, csak az amit kényelmesnek találtam: mackóegyüttes, mert azt szerettem. Az arcom pedig pattanásos volt, hisz akkor serdültem. Próbáltam beszélgetni velük, de kiközösítettek és 8.-ig ment a bántalmazás és a piszkálódás.
Gimiben, az első nap az fogadott, hogy az osztályomban mindenki ismer legalább egy embert, csak én nem ismerek senkit. A saját tagozatomból próbáltam ismerkedni, de beszéd közben az emberek mindig egyre hátrébb léptek tőlem. 3.-ban azért már a rajzosokkal jól kijöttem, 3 barátom is lett, ma már csak az egyikkel tartjuk a kapcsolatot. 3.-ban átmentem másik iskolába, hogy inkább szakmát tanuljak. (A gimiben a tanárok azt mondták, hogy nem vagyok okos emberek közé való). A szaksuliban egy csomó rib anc közé jártam. Ott nem is tudtam beszélni senkivel, mert olyan emberekről dumáltak feszt, akiket nem is ismerek, vagy a dug*sról.
Egy évet töltöttem ott és átiratkoztam egy gimnáziumba, levelező tagozatra. Ott a felnőttek között jól éreztem magam. Egy olyan osztályba kerültem, ahol mindenki olyan visszafogott, mint én. Bárkivel tudtam beszélni, még a tanárokkal is. Ekkor már két éve lecseréltem a ruhatáramat is divatosabb cuccokra, de az az 1-2 velem egykorú diák, akik még ott voltak, továbbra sem álltak szóba velem. Ellenben a felnőttekkel nagyon jól kijöttem.
Ezt a sulit egyszerre végeztem egy pincér tanfolyammal, ahova szintén felnőttek jártak és velük is megtaláltam a kapcsolatot. Nem volt klikkesedés, kiközösítés. Vizsga után még italozni is elmentünk együtt.
Az első munkahelyemen is hamar összebarátkoztam a kollégáimmal.
A legtöbb barátom 20-30 vagy még több évvel idősebb nálam.
A párom is felnőtt és úgy érezem megtaláltam benne azt a férfit, akit keresek. Intelligens, humoros, becsületes, felelősség teljes, kedves, helyes, érzelmileg stabil, pozitív, kitartó, stb. Néha el sem hiszem, hogy van ilyen ember. :)
(Amúgy meg lett az érettségim és elégedett vagyok vele. csak a matek lett rossz. a többi 4-es, 5-ös)
De most megint arra kényszerülök, hogy velem egyidős, ill. nálam fiatalabb gyerekekkel kell meglennem.
Festem a hajam, szolidan sminkelem magam, úgy az átlagos és a divatos közt vannak a ruháim. Nem vagyok kövér, stb.
Sok könyvet olvastam a társalgásról, kapcsolatteremtésről, pszichológiáról, de még mindig bizonytalan vagyok. Más az elmélet és más a gyakorlat. Nem tudom, hogyan kell egy gyerekes konfliktust kezelni, anélkül, hogy bosszút állnának érte. Mi van ha én pl. lelakatolom a táskám, a szobatársam megsértődik és a többiekkel eldugják és nem adják vissza. Vagy ellopják a holmijaimat, vagy alkoholos filccel összekenik az arcom miközben alszom vagy mindenkit ellen uszítanak. A felnőtteknél mindig használt a logikus gondolkodás és az észérvek, de a fiatalokat nem érdekli semmi, hacsak nem a buli, a pia meg a haverok. Hülyékkel meg nem lehet vitatkozni, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Szeretnék felkészüli a legrosszabbakra. Tételezzük fel, hogy a világ leg_*enyóbb emberei közé fogok kerülök, egy lepukkant helyre. Legfőképp túlélő és beilleszkedési tanácsokra volna szükségem.

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!