Találatok a következő kifejezésre: Depressziós vagyok ez (43 db)

Van olyan hogy valaki észreveszi saját magán hogy depressziós vagy ez hülyeség?

elég nyomott vagyok egy kis ideje (3 éve) és azon kezdtem el gondolkodni hogy mivel voltam korábban depressziós és kezeltek is vele "Tündérhegyen" majd kilábaltam belőle de úgy érzem megint süllyed alattam a hajó és nincs mibe és vagy kibe kapaszkodnom. ha voltatok már így hogy magatoknak álítattok fel diagnózis és utána mentetek orvoshoz lécci írjátok meg.

Legjobb válasz: Ha volt már ilyened akkor könnyen felismerheted a tünetedet. Téged már kezeltek vele, ha ez most ugyanolyan mint akkor, valószínûleg tényleg depresszió. Ártani pedig nem árt ha orvos mész vele, maximum kiderül hogy vaklárma, de legalább megnyugszol. :)

Ha volt már ilyened akkor könnyen felismerheted a tünetedet. Téged már kezeltek vele, ha ez most ugyanolyan mint akkor, valószínûleg tényleg depresszió. Ártani pedig nem árt ha orvos mész vele, maximum kiderül hogy vaklárma, de legalább megnyugszol. :)
A kérdező hozzászólása: köszi csak az a nagy helyzet hogy nem igazán akarok elmenni mert félek tõle hogy megint "az" lesz ami akkor volt és az nem volt valami jó.... nem tom érthetõ e...de azért köszi
Diagnózisra rengeteg ember képes, önterápiára nem. Orvoshoz (értsd: pszichiáterhez) nem mennék depresszióval, gyógyszerezni fog, felelõtlenül. Viselkedésterápia valamilyen jó nevû pszichológusnál, az oké. Igen-igen nagy eséllyel életvezetési tanácsokra van szükséged, és meg kell tanulnod helyesen értelmezni magad és a környezeted viszonyát, ehhez le kell bontani magadban rengeteg hibásan mûködödõ gondolkodási sémát, de erre igazából csak szakemberrel együtt vagy képes.
Hát szerintem a legtöbben azért mennek el pszichiáterhez, mert valami konkrét gyanújuk van, hogy dep, vagy pánikbetegség, fóbia, ilyesmi. Egyébként én, amikor ebben a betegségben szenvedtem, hónapokig azt gondoltam, hogy "lehet, hogy depressziós vagyok", de azt gondoltam, hogy ez biztos csak valami kifogás és hogy valójában csak egy elcseszett gyenge senki vagyok, aki nem képes élni a mindennapi normális életet sem és ha elmennék egy dokihoz, õ is pontosan ezt vágná a fejemhez, meg hát ehhez hasonló dolgokat gondoltam, és ez majdnem 1 éven keresztül ment így, mire végül elmentem.... Kaptam gyógyszer, azóta minden rendben van!
Mégsincs rendben, különben nem írnál most errõl. De mindegy, te tudod, én azért gyógyszert be nem vennék a depressziómra, nincs egyértelmûen bizonyítva, hogy használ, és hát, nem akarom szétkúrni az idegrendszeremet se, mert sok káros mellékhatása van (ez viszont igazolva van).

Depressziós vagyok, vagy valami más bajom van? Évek óta nem értem magam, de ez egyre rosszabb, sokszor elviselhetetlen a létezés.

Sziasztok! 18 éves lány vagyok, elvileg tehetséges, jó tanuló, nem vagyok csúnya. De képtelen vagyok a boldogságra. A gyerekkorom nagyin rossz volt itthoni és iskolai problémák miatt, kb. hetedikben éreztem először azt, hogy fájdalmat akarok okozni magamnak. Most már elég komolyan vagdosom magam. A legrosszabb az, hogy pl. vagyok a suliban, órán ülök, és egy undorító senkinek érzem magam, legszívesebben ordítanék, fellökném a padot, kikúsznék négykézláb a teremből, őrültséget csinálnék. Tudom, hülyeség, de sokszor gondolok arra, hogy halnak képzelem magam, és kiúszok az óráról. Nagyon ocsmányul kövérnek érzem magam úgy két éve, de ez most már igaz is, lefolyok a székről, el sem tudom mondani, mennyire gusztustalan vagyok. Nem látom, hogy lenne valami lehetőségem az életben, már nem hiszek a szerelemben. Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani az emberekkel! Szívem szerint egész nap egyedül gubbasztanék itthon. Vagyis most így érzem. Máskor meg azt, hogy kellene nekem egy saját lakás, valami munka, és akkor minden héten más pasit vihetnék fel magamhoz, ismerkedhetnék mindenféle emberrel. Ez is akkora butaság, mert egyébként szűz vagyok, és a gyomrom is felfordul, ha arra gondolok, hogy egy fiú hozzám ér úgy. Pedig volt már barátom, nyolc hónapig együtt voltunk, de szakítottam, mert nem tudtam elviselni, hogy felelek egy másik ember érzelmeiért, tetteiért. Vele nem voltak nagy gondjaim olyan értelemben, csak sokszor sírni volt kedvem, nehéz elfogadni az undorító kinézetemet. Sosem lesz belőlem senki, meg fogom ölni magam pár év múlva, nem hiszem, hogy egyszer jól leszek. Nem is emlékszem, milyen volt normálisnak lenni. Közben tudom, hogy az állapotom nem olyan vészes. Idáig úgy voltam az öngyilkossággal, hogy egy lehetőség, blabla, de mostanában már a konkrét eszközön gondolkodom, hogy jó lenne bebiztosítani magam, pl. valamilyen gyógyszerrel járni minden nap a suliban. A suliban is szoktam magam vagdosni, már olyanokat vágok, hogy az egész kezem csupa vér, és csöpög. Azért vágom meg magam, mert gyönyörű a vérem, és szeretem a sebeket, csak sajnos rejtegetni kell őket. De néha már úgy érzem, inkább bele kellene ordítani az emberek képébe, hogy igen vagdosom magam és akkor mivan? És mrgvágnám magam mindenki előtt, és belefulladnának a vérembe. Amúgy szeretem az embereket, jóindulatú vagyok, szeretem a sorozatgyilkosokat, megértem őket, nem ítélem el őket. Mindig piszkáltak általánosban, és most is érzem, hogy én csak egy vicc vagyok, lenézett senki, egy NYOMI, STRÉBER, CSICSKA SENKI. Senki nem ismer engem igazából, én se tudom, ki vagyok. Szeretek írni, rajzolni, szeretem a pszichológiát, de nem lesz belőlem senki, mert túl gyenge vagyok. Mások küzdenek, én meg csak mindent elfogadok, de nem érdekel, csak ne lennék ilyen kövér. Nagyin összeszedetlenek most a gondolataim, nem is tudom létezik-e ilyen szó, sok vesszőt kihagytam, és sok az elírás, bocsánat!

Legjobb válasz: Hûha, te.Én is depressziós vagyok, hasonlóakat érzek, mint te, de én nem vagdosom magam. Ennek nem lesz jó vége. A kövérségedre igazán kíváncsi lennék, hány cm, hány kg vagy? Lehet, hogy testképzavarod is van. Én is borzasztó kövérnek éreztem magam tizenévesen, 168 centivel és 52 kilóval, most 105 kiló vagyok, de messze nem érzem olyan undorítónak magam, mint akkoriban!

Hûha, te.Én is depressziós vagyok, hasonlóakat érzek, mint te, de én nem vagdosom magam. Ennek nem lesz jó vége. A kövérségedre igazán kíváncsi lennék, hány cm, hány kg vagy? Lehet, hogy testképzavarod is van. Én is borzasztó kövérnek éreztem magam tizenévesen, 168 centivel és 52 kilóval, most 105 kiló vagyok, de messze nem érzem olyan undorítónak magam, mint akkoriban!
Nos, én ugyan fiatalabb vagyok nálad néhány évvel, de teljességgel át tudom érezni, amit írtál. Nincsenek normális barátaim, és tudom, hogy úgysem fog sikerülni elérni az életben, amit akarok. Nem azért, mert nem lennék képes rá, hanem azért, mert a körülmények soha nem lesznek olyanok. Mondjuk néha azt sem tudom, mit akarok. Sokszor nekem is kínszenvedés létezni, mert egyszerûen nem látom értelmét, semmi sincs, ami miatt tényleg úgy érezném, hogy érdemes szembenéznem ezzel a kegyetlen világgal. Egyébként én is jó tanuló vagyok, ha minden igaz, tehetségem is van. De ezek nem nagyon vidítanak fel, ami azt illeti. A külsõmmel sem vagyok megelégedve amúgy, hozzád hasonlóan kövérnek tartom magam, és nálad nehezebb vagyok, szóval számomra a te alakod még így látatlanban is egy álom. Ennek ellenére nem mondom azt, hogy hülye vagy, amiért nem vagy vele megelégedve, hiszen ilyen mélységû depressziónál ez normális. Vagdosni nem vagdosom magam (egyszer kipróbáltam, de akkor sem vágtam magam véresre), ha ideges vagyok, a körmömmel vájkálom a bõrömet. Nem tudom, minek írtam ezt le, biztosan csak untatlak vele. De jól esett, mert senkinek nem tudom elmondani úgy igazán, nem vesznek komolyan. Minden esetre neked minden jót kívánok, remélem, azért találsz majd valamit, ami visszaadja a boldogságod! Biztos van azért néhány dolog. Próbáld meg a jó oldalát nézni a dolgoknak, tudom, közhely, meg pont én mondom, de jobb tanácsot nem tudok adni, pedig nagyon-nagyon szeretnék neked segíteni. Ajánlom még, hogy keress fel egy pszichológust, hátha. Legyen szép napod!:)
A kérdező hozzászólása: Én minden rossz jelzõvel illetem magam. Köszönöm, hogy mutattál egy új szempontot.
A magany a bajod. Egyedul eros lennel. Elboldogulnal, hogyha egyetlen ember is akar ugy szeretne ahogy vagy. Problemafelismeresem szerintem 5os:D amugy mit kezdj vele? Menj el dolgozni. Oda muszaj bemenni, emberek kozt vagy es eselytelen h ne szoljon hozzad valaki. A suli az mas... Valami egyszeru gyari munkat keress, ahol lehetoseged van gondolkodni is es penzt is keresel. Ha az ember megszunik tevekenykedni tartastalan lennye vedlik. Ez a 7 fobun vege. Olvass utana. Csinalj valamit, kulonben tartastalan lennye vedlesz... En is rajzolok.te hogy kepzeled ezt el? Tartastalan leny... Szornyu lenne ilyen jelzokkel illetni magad..nem?
Fordulj pszichiáterhez! A legtöbb helyen beutaló sem kell. 18 éves elmúltál, a szüleidnek sem kell tudni róla.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Az én szüleim nagyon vakok, eszükbe sem jutna, hogy segítségre van szükségem. Anya szokott bolondnak és furcsának nevezni, ha kb. kéthavonta egyszer fültanúja lesz a szétesett gondolatmenetemnek, de semmi más nem tûnik fel nekik. Te biztos nagyon vékony vagy. Nem tudom, mit kellene tennem, minimális akaraterõm sincs, nem tudok nemet mondani az ételre. Pedig régen szörnyen sovány voltam, de akkor nem is érdekelt a súlyom.
Ilyenkor kicsit megnyugodok, hogy nem csak én érzek így. A vagdosást tökéletesen megértem, én is csinálom. Bár nem akarom, mert elég rossz rejtegetni, de a combomon nem látják. A semmi vagyok érzés megint ugyanaz. Kitûnõ tanuló vagyok általános óta, 12-es vagyok egy 5 éves suliban. Én sem látom, hogy valami is jobb lehetne, én is ugyanúgy kövérnek érzem magam, és ha kicsivel is többet eszek legszívesebben megtépném magam. Néha meg is teszem. Na ezt most csak azért írtam, hogy lásd, nem vagy egyedül. Ha szeretnél, akkor írj privit és beszélgethetünk. Nem mondom, hogy tudni fogok segíteni, mert én is ugyanolyan elcseszett vagyok, de néha az is segít, ha van valaki, akirõl tudod, hogy megért és nem csak mondja, hogy 'ne vagdoss, semmire nem mész vele'. Engem anyuék elvittek egy pszichiáterhez, még nagyon semmit nem tudok mondani, mert csak egyszer voltam. Talán neked is lehetne segítséget kérned.
A kérdező hozzászólása: Igazából nem ez az elsõdleges probléma...
most olvasom a kommented... nem kell neki írni, ez semmi:D 161 centi 51 kiló? én kb 168 vagyok és 55 kiló, oszt nagyon vékony vagyok... mondjuk én is eszek sokat, ha valami jó kaja van:D:D de gyors az anyagcserém nem tudok elhízni.... viszont neked se kéne aggódni, az lóf_sz, hidd el, inkább soványnak tûnik így, mint túlsúlynak:)
Hallod nem olvastam el, de az elõzõ kommentet igen.. szerintem keresd meg Istit youtube-on, lehet már ismered is.. rajta is van azért felesleg, de hót vidám, normális, hülyéskedik, sõt a túlsúlyával viccelõdik... elfogadta magát, tudja, hogy kövér és akkor mivan... semmi, na a lényeg, hogy ha beírod a nevét facebookon ( ide nem írom ki, de ha írsz privit ha nem látszik a csatornáján leírom ) és nyugodtan lehet neki írni! be is jelölheted, megmondta, hogy szabad és válaszol mindenkinek, csak nem ér rá mindig, szóval ha nem válaszol egybõl ne menyj falnak!:) várj... válaszolni fog... szóval ezt tudom javasolni, írd le neki ugyan ezt a problémát mint nekünk, és biztos ad majd tanácsot, õ is benn van és elég jól kezeli sõt... szóval szerintem tudna segíteni min változtass stb.:D
A kérdező hozzászólása: 161 cm vagyok, és most 51 kg, amennyi sosem szoktam lenni, de az utóbbi egy hétben végig zabáltam, nem is gondolkodtam. 48 szoktam lenni, régen sokkal kevesebb voltam, de most olyan szerencsétlen undormány vagyok, csak tömöm magamba a kaját, nem tudok leállni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Kicsit sem untatsz, nagyon szívesen meghallgatlak, ha szeretnél mesélni valakinek.

Miert tortenik ez velem? Mi rosszat tettem? Ugy erzem hogy rajtam nem lehet segiteni. Depresszios vagyok.

A halalvagy minden nap vegigfut az agyamon. Vagdosom a kezemet. Nincsen nap hogy ne sirnek. Egyszeruen erzem ahogy minden elsullyed alattam. 14 eves lany vagyok. Ne mondjak nekem hogy ez meg a kamaszkor atka. Pszichologushoz jarok de nem segit semmit. Mindenben a rosszat latom. Napjaim a szoba negy fala kozott tellik el lehuzott redony mellett. Nyar ota minden osszedolt. Folyamatos sulyingadozasaim vannak. Hol fogyok hol hizok. A keshez rohanok. 21 vagas van a kezem belso felen 10 a kulson. Az erem menten nyomom el a meg epphogy elaludt gyufat. Az eremet probaltam kinyomni kessel. Remenytelen eset vagyok. 14 evesen meg akarok halni. Ugy erzem rajtam nem lehet mar segiteni. Elegem van mindenbol.

Legjobb válasz: én is depressziós vagyok,szintén vagdosom magam. jelenleges is friss vágások vannak a kezemen,amiket sóval szoktam beszórni...én megszámolni se tudnám,mennyi a vágás a testemen. szintén járok pszichológushoz,de szart nem ér. én tudom az okát, a tiédnek biztos nincs oka? NEM VAGY EGYEDÜL

én is depressziós vagyok, szintén vagdosom magam. jelenleges is friss vágások vannak a kezemen, amiket sóval szoktam beszórni...én megszámolni se tudnám, mennyi a vágás a testemen. szintén járok pszichológushoz, de szart nem ér. én tudom az okát, a tiédnek biztos nincs oka? NEM VAGY EGYEDÜL
14évesen nagyon keveset tapasztaltál az életbõl. Ha majd 20évesen visszagondolsz a mostani önmagadra, te is látni fogod, most viszont nem tudsz egyedül dönteni a dolgokról. A depresszió is ugyanolyan betegség, mint a többi, csak sokan nem látják be. SZÜLEIDNEK SZÓLJ, és tõlük kérd a fõ segítséget. A pszihológus is csak akkor segít, ha jóhoz kerülsz. Mindenképpen kérdezzetek ismerõsöket, hogy ajánljanak pszihológust. Magadért viszont tegyél meg annyit, hogy nem okozol kárt magadban, és erõt veszel magadon, hogy kigyere ebbõl az állapotból. Tényleg a szüleidnek mondj el mindent, hiszen egy ember, aki ilyen állapotban van mint te, nem lát tisztán, õk viszont, ha jó szülõk, tudják mit kell tenni.
A kérdező hozzászólása: Igazából.. 2 éve váltak el a szüleim szerintem minden azzal kezdõdött el.. egy évre rá hirtelen minden szerettem meghalt.. 4 rokonom már nincs köztünk.. akkor nem sírtam mint most ennyit.. minden kb. nyár elején történt.. most már önértékelési zavaraim vannak, önbizalomhiányom, rengeteg barátomat elvesztettem és a válás is közrejátszik.. sokszor egyedül érzem magamat..
kapsz vmi gyógyszert? antidepresszánst? olyat biztos kéne szedned! én Prozac-ot szedek. (szedném, ha bevenném...)
A kérdező hozzászólása: Nem írtak fel még semmilyen gyógyszert nekem.:|
Vegyél erõt magadon bármien nehéz!!! ne a rosz dolgokra koncentrálj!!! probláj a jodolgokra öszpontositani! keresd a jot a roszban!!!! a vállásal nem jött el a világ vége!!! másal is meg esik!! a töbi gond meg sajnos az életheztartozik!! probálj társaságokba menni!! mikor ugy érzed hogy meg akarsz halni vagy vagdosni magad!!gondold magad elé a szereteid acát!!mit szolnának ehez!!csak fájdalmat okoznál mindenkinek!! inkáb mikor kártenél magadban olyankor sétálj egyet vagy törj ösze valamit!! de egyet jegyezz meg és ebben ben van minden:AMI NEM ÖL MEG AZ MEGERÖSIT!!!sose felejcsd el!!!mindig ere gondolj!!
Én is beleestem ebbe. 12 éves vagyok. 1-2 honappal ez elõtt és is vagydostam magam. A kezem aljátol a könyökhajlatomig kisseb, mélyebb, hosszabb vágások vannak. Volt egy pillanat amikor nem figyeltem és közbe épp a suli wc-jébe voltam, elértem az egyik eremet. A vér szépen lassan szivárogni kezdett. Az iskola orvosijába vittek ahol egy infuziot adtak. 3-4 hètig pszihologusnál voltam de nem. segitett. Aki(k) legjobban tudtak nekem segiteni a barátaim voltak. Szedtem gyógyszert is. Nem jártam iskolába se mert olyan szinten figyelni kellett rám. Az anyukám, a legjobb barátnöm itthon volt velem. Tudom a nejed komolyabb a gondod, de tapasztalatbol mondom AKARATERÕVEL bármit el lehet érni. Remél tudtam segiteni.
A kérdező hozzászólása: Koszonom szepen a valaszokat! Nem is tudjatok mennyit segitettetek ezzel. Mindegyik valaszt megkonnyeztem, erzekeny vagyok. Elmondhatatlanul koszonom!


Mi bajom lehet? Depressziós vagyok? Vagy ez más? Egyszerűen csak unalmas az életem?

Na, szóval az a helyzet, hogy 14 és 16 éves korom között brutálisan depressziós voltam. Ez alatt azt értem, hogy TÉNYLEG depressziós, de annyira, hogy azt csak egy különösen tehetséges költ? tudná szavakba önteni. Akkoriban minden nap azért kellett küzdenem, hogy ne öljem meg magam stb... Ráadásul volt rá okom is. Még anno, 3 éve leírtam ide a problémákat, és még az életvidám válaszolók is csodálkoztak, hogy ilyen nehéz élethelyzetben nem öltem meg magam. Brrr, még most is fáj, ha visszagondolok azokra az id?kre.

Legjobb válasz: Ahhoz fiatal vagy,hogy így gondolkodj. Keress magadnak egy állást, tanulj, dolgozz magadért, szedd össze magad, és értékeld az életed,mert másnak fele ennyi nem jutott,mint neked. Gondolj bele,hány kicsi gyerek,hány életerõs,élni akaró felnõtt fekszik a kórházban, fele ennyi eséllyel,mint ami neked van. Undorító ez a hozzáállás, és érthetetlen,hogy nyugtatózod is magad mellé,nincs senki,aki figyelne rád? Jusson eszedbe,hány ember lenne HÁLÁS az életért,te meg elb.szod a sajátodat azzal,hogy gyenge vagy, és lusta.Ennyi az egész. Semmi másról nincs itt szó,csak arról,hogy nincs benned annyi,hogy felállj a sz.rból,amit te okoztál magadnak. Nem a családod,nem a barátaid,nem az élet,nem Isten,nem az Univerzum,hanem Te magad. Képzeld el,hogy ezt,amit itt leírtál,elõadod egy beteg,ámde élni akaró embernek. Szerinted mit érezne?Elcserélné veled az éveit,hogy élhessen egy kicsit,te meg nevetséges gyökér módon elherdálod azt,ami megadatott neked. Mindent összevetve: mentálisan beteg vagy-e,vagy sem,szánalmas és nevetséges a hozzáállásod. A te lelkednek nem pátyolgatás kell,hanem seggberúgás, valami munka,amivel lefoglalod magad,tanulás, esetleg barátnõ,mert azt se tudod,jó dolgodban,hogy mit csinálj. Szégyelld magad. Tanuld meg értékelni,hogy élsz, és kezdj magaddal valamit. Nem tudlak sajnálni téged,bármennyire is szomorú,ami a családodban történt, vagy az,hogy a világ "nem ért meg". Csodálod? Te mit mutatsz kifelé? Mit adsz az embereknek? Azt,hogy "semmi sem érdekel." Hát,te sem érdekled õket,ha így állsz hozzá. Úgyhogy én a helyedben nem a gyakorikérdéseken keresném a választ,hanem saját magadban.Jah,hogy ahhoz össze kéne szedned magad? Rajta. Élsz, megadatott,hogy rendelkezz az élet nevû ajándékkal, ami másnak,olyan embereknek,akik mindent megadnának az életért, nem adatott meg. Ezt talán nem kéne lesz.rnod.

Ahhoz fiatal vagy, hogy így gondolkodj. Keress magadnak egy állást, tanulj, dolgozz magadért, szedd össze magad, és értékeld az életed, mert másnak fele ennyi nem jutott, mint neked. Gondolj bele, hány kicsi gyerek, hány életerõs, élni akaró felnõtt fekszik a kórházban, fele ennyi eséllyel, mint ami neked van. Undorító ez a hozzáállás, és érthetetlen, hogy nyugtatózod is magad mellé, nincs senki, aki figyelne rád? Jusson eszedbe, hány ember lenne HÁLÁS az életért, te meg elb.szod a sajátodat azzal, hogy gyenge vagy, és lusta.Ennyi az egész. Semmi másról nincs itt szó, csak arról, hogy nincs benned annyi, hogy felállj a sz.rból, amit te okoztál magadnak. Nem a családod, nem a barátaid, nem az élet, nem Isten, nem az Univerzum, hanem Te magad. Képzeld el, hogy ezt, amit itt leírtál, elõadod egy beteg, ámde élni akaró embernek. Szerinted mit érezne?Elcserélné veled az éveit, hogy élhessen egy kicsit, te meg nevetséges gyökér módon elherdálod azt, ami megadatott neked. Mindent összevetve: mentálisan beteg vagy-e, vagy sem, szánalmas és nevetséges a hozzáállásod. A te lelkednek nem pátyolgatás kell, hanem seggberúgás, valami munka, amivel lefoglalod magad, tanulás, esetleg barátnõ, mert azt se tudod, jó dolgodban, hogy mit csinálj. Szégyelld magad. Tanuld meg értékelni, hogy élsz, és kezdj magaddal valamit. Nem tudlak sajnálni téged, bármennyire is szomorú, ami a családodban történt, vagy az, hogy a világ "nem ért meg". Csodálod? Te mit mutatsz kifelé? Mit adsz az embereknek? Azt, hogy "semmi sem érdekel." Hát, te sem érdekled õket, ha így állsz hozzá. Úgyhogy én a helyedben nem a gyakorikérdéseken keresném a választ, hanem saját magadban.Jah, hogy ahhoz össze kéne szedned magad? Rajta. Élsz, megadatott, hogy rendelkezz az élet nevû ajándékkal, ami másnak, olyan embereknek, akik mindent megadnának az életért, nem adatott meg. Ezt talán nem kéne lesz.rnod.
Hát tényleg elég összetett a helyzeted, de az jó, hogy végülis elég reálisan átlátod a dolgokat magad körül. Én azt mondom, keressél meg egy pszichológust, és az tud segíteni. Én jártam egy jó pszichológushoz, a neve Szokolai Árpád, és úgy tudom, hogy a diákoknak ad kedvezményt, merthogy õk még nem tartják el magukat, de attól még szükségük lehet segítségre. Egy alapítványnak a munkatársa, meg ilyen újságokba is szokott írni cikkeket. Nekem nagyon sokat segített, amikor szorongásos rohamaim voltak. Szerintem keresd meg, v agy írjál neki, vagy valami, mert tuti, hogy tudna segíteni neked is.
Ha így áll a helyzet, ahogy leírtad, akkor is csak te segíthetsz magadon. Szard le a rokonokat, sz---rd le a többi embert.Ha ott van neked édesanyád, akit normálisnak tartasz, hozd rendbe vele a kapcsolatodat.Fiatal vagy, vannak lehetõségeid...a rokonokat tényleg le kell sz..rni! kit érdekelnek? Senkit, felesleges rajtuk mérgelõdni. Amit érzel, az a tompaság, hogy unalmas az életed. Képzelj el magadnak egy életet, amit élni akarsz.Olyan nincs, hogy semmi nem jut eszedbe.Biztos nem vagy egy hülye gyerek, ha eljutottál odáig, hogy feltedd a kérdést.Amit érzel, sokan érzik igen...el fog múlni, igen: ha akarod.Ha elmész emberek közé, vagy akár pszichológushoz.A problémák elõl nem menekülni kell, hanem megoldani õket.Az unalommal is lehet mit kezdeni... hajrá! Ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal!
A kérdező hozzászólása: Ejj, de jó oldal ez gyik.hu :D Viszont szerintem ti valamit félreértettetek. Nem vagyunk gazdagok, nincs sem úszómedence, sem BMW. De abban is igazatok van, hogy az élethelyzetem nem indokolna ilyen hozzáállást. ÉS PONTOSAN EZ A BAJ! Fogalmam sincs, hogy miért érzek így, ahogy érzek. Most mondhatjátok, hogy ilyen-olyan módon vagyok hülye, de tehetek én róla, hogy így érzek?! A pofonokról-seggberúgásokról meg annyit: egész életemben ilyeneket kaptam. Szerintem éppen ez a baj, hogy engem túlságosan is nevelni akartak. Az engem körülvevõ emberekrõl meg annyit: a rokonunk, akirõl írtam, valószínûleg elnyomja magában a leszbikusságot, nárcisztikus és olyan gyerekes kényszerképzetei vannak, miszerint anyám egy bérgyilkost akar ráküldeni(ez nem vicc). Apám alkoholista volt, már józan. Az életben semmire sem vitte, és ahányszor csak lehetõsége van, eltolja maga elõl. De megtalálta a saját szintjét: náci lett. Nem képletesen, hanem tényleg: apám egy Hitler-fan. Van egy nagynéném, aki ugyancsak bolond, semmi pénzérzéke nincs, már 20 milliós hitelt halmozott fel, és mindeféle kétes alakokkal áll össze. Persze az õ ügyeit is mi finanszírozzuk. Az egyetlen normális ember anyám, de õ meg kb. tehetetlen a sok hülye rokonunk miatt. Ha sikerül külföldre költöznöm, akkor valószínûleg nekem kell onnan eltartanom az összeset, pedig valójában csak anyám érdemelné meg. Most ez a helyzet, összefoglalva. Én ennek dacára optimista voltam évekig, és lényegében egyik napról a másikra változtam át ilyen "leszarok mindent, mert én már láttam mindent" emberré. De miután engem egész életemben csak nevelni akart mindenki, a legkevésbé arra van szükségem, hogy itt az oldalon mindenféle idegentõl az olvassam, hogy én csak a lusta-semmittevõ ifjúsághoz tartozó, lázadó tini vagyok. Azért tettem fel a kérdést, hogy hátha van/volt valaki ilyen helyzetben, és elmondja, hogy ez miért van, elfog-e múlni, és egyáltalán mit kezdjek az egész helyzettel.
Azok, akik így gondolkodnak, nem érdemelnek két-három pofonon kívül semmit. Fogd magad, és kezdj el csinálni valamit, nagyon jó dolgod van, ha ilyen lehetõségeid adódnak, te meg itt siránkozol, hogy de szar neked... hát én nem tudlak sajnálni apukám. Érdekes, hogy akik szegényen élnek, mégis tudják szépen látni a világot, de te barátom, akinek ilyen lehetõségei vannak, sírsz. Menj el pszichiáterhez, az kineveli belõled a hülyeséget. Csodálkozol, hogy anyukád kiabál veled?Szerinted mit lát? Ezt, hogy szarsz bele mindenbe. Szerinted ez milyen neki? Ne õt hibáztasd ember, hanem saját magadat...tiszta hülye vagy, dühítõ a hozzáállásod...az ilyen emberek nem érdemelnek semmit azon kívül, hogy valaki helyrepofozza õket.Add elõ a hülyeségeidet olyanoknak, akik az életüket végigdolgozzák, hogy elérjenek valamit, tuti lenne hozzád egy-két keresetlen szavuk. Nevetséges...
Nah, ez az, amit úgy hívnak, hogy "szar ember."
ppfpff szánalmas gyökér senki vagy öcsém... az elsõ válaszoló leírta az igazságot. gyökér vagy... szégyelld magad!
Legyél józaneszü és vállald a jövõben, azokat a célokat, amelyek ki vannak tûzve eléd!Hiszen pénzed van, akkor már nincs gond és szerezni fogsz uj barátokat! Fel a fejjel és ne gyógyszerezd magadat, ne bolondozz!
Az a bajod, hogy túl unalmasnak tartod az életed. Ha találnál valami normális elfoglaltságot, munkát (mondjuk azért jobb lenne, ha készülnél is az érettségire), akkor nem jönnének rád az ilyen pillanatok. Viszont azt nem tudom felfogni, ha ott heverne elõtted az egész világ, mert k-ra irigyellek ezért, hogy 19 évesen kijutnál Dániába, ide-oda, és akkor te adod a pesszimistát. Eszem megáll! Már, bocs ezért az offolásért, de saját magad alatt vágod a fát ezzel a hülye bedepizõs nyavalygásoddal, ahelyett, hogy összekapnád magad, és koncentrálnál a jövõdre, mert, ha nem akkor rohadtul el fogod cseszni és akkor már nem fogsz tudni venni nyugtatót sem!!! Gondolkodj el ezeken!
Bár régi a topic, nekem is van hasonlóm, megértem a kérdezõt. Ennyire talán nincs vész nálam, de nálam is látszólag indokolatlan érdektelenség tört elõ minden iránt.

Depressziós vagyok és állandóan vitatkozom. Anyukám azt mondta, hogy ne aggódjak, mert elég erős vagyok én, mire megkérdeztem tőle, hogy miért. Miért mondja ezt. Erre nem tudott mit mondani. (? )

...csak annyit, hogy ? ezt hiszi, hisz bennem. Mondtam neki, hogy ezt elhiszem, de ett?l még nem leszek er?s. Azt mondta, túl sokat racionalizálok, mindenre bizonyítékot keresek. Ez így is van. Nem hiszek el hülyeségeket. Áltathatnám is magam, mint sokan, de attól semmi nem lesz jobb. Szerintetek nincs igazam? Nem szeretem a leveg?be odadobott dicséreteket. Szerintem ennek így nincs értelme. Ha mondott volna 3 példát arra, hogy er?s vagyok, akkor sokkal jobban éreztem volna magam.

Legjobb válasz: Szia! Én is nagyon sokat vagyok ideges,pedig nem szabadna...nekem mindig attól jön ki, hogy mindig felidegesít az iskola mindenki csak vitatkozik velem persze én is ráteszek még egy lapáttam azért...próbálj meg mindenkivel szépen,nyugodtam beszélni hátha ez segít.Du. aludj 1-2 órát pihenés képen hátha mikor felkelsz jobban leszel.Ha van valami problémád ne hagyd magadban vagy szüleiddel vagy lelkitársaddal(legjobb barát)mond el neki biztos lesz rá valami válasza..

Szia! Én is nagyon sokat vagyok ideges, pedig nem szabadna...nekem mindig attól jön ki, hogy mindig felidegesít az iskola mindenki csak vitatkozik velem persze én is ráteszek még egy lapáttam azért...próbálj meg mindenkivel szépen, nyugodtam beszélni hátha ez segít.Du. aludj 1-2 órát pihenés képen hátha mikor felkelsz jobban leszel.Ha van valami problémád ne hagyd magadban vagy szüleiddel vagy lelkitársaddal(legjobb barát)mond el neki biztos lesz rá valami válasza..

Depressziós vagyok és ez kihat a párkapcsolatomra vagy a kapcsolatom okozza?

Amióta a barátommal együtt vagyok (3 éve) nem tudok semmire koncentrálni, teljesen minden gondolatomat ? tölti ki, de lehet ez egy támasz vagy elterel? dolog a rossz dolgoktól. Semmire nem vagyok képes izgalom nélkül, végigkíséri az életemet a stressz, pedig 21 éves vagyok. Csak mostanában elfajult, mert balhékat csapok és öngyilkossággal fenyeget?zöm (néha meg is akarom tenni), anyukám azt állítja a barátom miatt van, de el?tte is voltak öngyilkos vágyaim. Szerintem az egész családom beteg és tönkretesznek és a páromat is utálják, mert mindig együtt vagyunk és most kiköltözök hozzá Németországba.

Legjobb válasz: Szerintem egy normális pszichológushoz kellene járnod. Nem feltétlenül azért, mert dilis vagy (nem is erre célzok), hanem mert kibeszélheted a problémáid, sokminden állhat a kedélyállapotod és az öngyikossági szándék hátterében, amit te nem is sejtesz. Olyat válassz, aki biztos, hogy foglalkozik veled, és nemcsak mindenféle bogyókat, nyugtatókat ír fel, mert az nem használ csak átmenetileg. Ha eddig nem tudtál magadon segíteni, akkor nem hiszem, hogy ez után fogsz tudni, szerintem valamilyen külsõ személyre van szükséged.

Szerintem egy normális pszichológushoz kellene járnod. Nem feltétlenül azért, mert dilis vagy (nem is erre célzok), hanem mert kibeszélheted a problémáid, sokminden állhat a kedélyállapotod és az öngyikossági szándék hátterében, amit te nem is sejtesz. Olyat válassz, aki biztos, hogy foglalkozik veled, és nemcsak mindenféle bogyókat, nyugtatókat ír fel, mert az nem használ csak átmenetileg. Ha eddig nem tudtál magadon segíteni, akkor nem hiszem, hogy ez után fogsz tudni, szerintem valamilyen külsõ személyre van szükséged.
figyelj szerintem csak talalnod kell valami olyan elfoglaltsagot amiben igazan ki tudod elni magad.lehet az sport, munka, muveszet.valami hobbi ami lekot.emlitetted hogy kikoltozol a baratodhoz Nemetorszagba.bizonyos ertelemben uj eletet kezdhetsz.ha a baratod igy is szeret amilyen vagy akkor az szuper, a csaladod meg egy ido utan ugyis megbekel a tennyel hogy te igy vagy boldog.ehhez csak ido kell.addig is vezesd le a stresszt!en a sportot ajanlom.hidd el csodakra kepes (tapasztalat).sok sikert!
Én is kb ilyen helyzetben vagyok, úgyhogy megértelek.Hogy mit teszek ez ellen?hát...kontrolálom a gondolataimat, megtalálom az idegeskedésemre lenyugtató dolgokat, leszarom hogy ki utál engem s a páromat(fõ hogy mi jól elvagyunk, még a kevés vita ellenére is), nem törõdök más véleményével, alszok egy órát ha már úgy érzem szétrobbant az ideg, néha jól esik egyedül lenni s kisírni magam, páromhoz bújok s megnyugszom, nem engedem hogy irányítják a dolgaimat...Változtass a hozzáállásodon, fogd fel másként a dolgokat, ne nézd mindig a rossz oldalt, ne gondolj folyton a gondokra!Engedd el magad amennyire csak birod.Ha most ilyen idegroncsok vagyunk, akkor mi lesz 10 év múlva (21 vagyok)?hol fogunk kikötni?Nekem csak a párom van, nincs senkim, se rokon, se szülõk...Egyedül élek, befejeztem a középsulit, dolgozok, hogy ne éhezzek stb.Mindig azt hajtogatom magamban hogy erõs vagyok, csak fel a fejjel, ha eddig kibirtam kibirom ezek után is, nem roskadok el mások elõtt, mindig erõsnek kell lennem, s ha senki sem lát esetleg a pasim, akkor jól kisírom magam s megyek tovább a sorsomútján.Mindig fel a fejjel, s csak elõre!Azt tedd ami neked jó, ne hagyd magad!ne engedd hogy idegronccsá tegyenek téged!Én tavaly kezdtem megpróbálni másként felfogni a dolgokat, hogy ne legyek mindennap idegroncs, s sikerült valamennyire!Idõbe telt, de sikerült.Ne gondolj sokat a múltra, ne emézd magad a múlton.Fodg fel úgy hogy elmúlt.Élj a mának, a jövõnek.Ami elmúlt az elmúlt, hagyni kell.Azon már változtatni úgysem birunk, csak szomorkodni rajta!Depressziós vagy te is s idõbe telik míg meggyógyulsz!Párod segítsen!S segíts magadon!Tudom hogy nagyon nehéz!De fel a fejjel!Remélem segítettem 1 picit!Sok puszi! Ibolya (Szibike)
szia, elég fura hogy én is 21 vagyok és nekem is hasonlóak a problémáim.A szüleid olyanok, amilyenek ez van, nem kell nekik kedvelni a párodat, a lényeg hogy ti megvagytok.A másik, ne égesd magad azzal, hogy öngyilkosságal fenyegetõzöl, mert semmi jót nem fogsz elérni vele, csak hülyének néznek (nem bunkóságból írom hanem sajna tapasztalat).A barátod elõtt pedig ne alázd meg magad, mert 1 idõ után nem fog rád felnézni, nem fogja érdekelni a véleményed meg ilyenek.Állj a sarkadra fordíts a dolgokon nem kell mindent olyan komolyan venni, mert kikészülsz. Remélem segítettem :) Viki
A kérdező hozzászólása: Biztos a 21 évesekkel van a probléma:-) Ez nagyon érdekes. Még abban szeretnék tanácsot kérni, hogy egy ilyen balhé után (hogy öngyilkossággal fenyegetõztem pl.) hogy kérjek bocsánatot, hogy szerezzem vissza a büszkeségemet a barátom elõtt? Köszönöm Nektek a válaszokat!
Egyszerûen mondd meg neki, hogy nagyon kivagy mostanában, de azt az öngyilkosságot nem gondoltad ám komolyan. Mondd meg neki, hogy az õ szeretetére is szükséged van, hogy ebbõl a gödörbõl kimásszhass. És hogy már keresel segítséget, de az õ támogatása többet ér neked minden gyógyszernél.

Nagyon depressziós vagyok és ez sajna rámegy a kapcsimra is, szex stb. Ti hogy kezelitek ezt? Van valami megoldásotok rá, ami házilag megvalósítható. Meditáció vagy valami

Legjobb válasz: Mi itten nem szercsizzük, amikor gyökércsi 13 évesek osztcsizzák az észcsit ebben a kategócsiban, és még rajta van a picscsijukon a tojáshéjcsi, de már kapjákcsi a brécsit bele. Csi!

Mi itten nem szercsizzük, amikor gyökércsi 13 évesek osztcsizzák az észcsit ebben a kategócsiban, és még rajta van a picscsijukon a tojáshéjcsi, de már kapjákcsi a brécsit bele. Csi!
A kérdező hozzászólása: mi bajod van, el gurult a gyógyszer vagy mi
Nemcsi, csak kivan a répámcsi acsi magadfajtacsi kis ribicsikkel.
Ha nagyon depressziós vagy, arra nem nagyon van házi csodaszer. Életemben kétszer voltam nagyon depressziós, nem sikerült egyedül kijönnöm, csak szakember segítségével (pedig tényleg mindennel próbálkoztam!). A depresszió ugyanis csak egy tünet, aminek az okát kellene feltárni és kezelni.

Lehetek depressziós. Vagy beteg. Vagy ez csak a tini kor miatt van?

Minden nap gondolok az öngyilkosságra. Van olyan nap hogy nem tudom miért de legszívesebben fel se kelnék..élni sincs kedvem. Régebben és újra el?jött hogy a csuklomat próbálom felvágni..de soha nem jön össze. Aztán már nagyon rég le akarok fogyni mert túlsúlyos vagyok. Eddig az összes kísérletem kudarc volt. Ezért szintén minden nap gondolok arra hogy meghánytatom magam..ma meg is próbáltam. Miért vagyok ilyen selejtes? 16/L

Legjobb válasz: Mindneképp kérj segitséget még mielött bulémiás leszel. Ez nem normális még tini korban sem amit Te leirtál. A másik bizonyosodj meg róla nincs-e hormonális oka a tulsulyodnak, sokszor ott van a hiba és ha az kezelve van akkor el is kezd fogyni az ember.

Mindneképp kérj segitséget még mielött bulémiás leszel. Ez nem normális még tini korban sem amit Te leirtál. A másik bizonyosodj meg róla nincs-e hormonális oka a tulsulyodnak, sokszor ott van a hiba és ha az kezelve van akkor el is kezd fogyni az ember.
A kérdező hozzászólása: Nincs hormonális problémám azzal már kivizsgáltak. Az a baj hogy senkitõl se tudok segítséget kérni..vannak barátaim de egyik se olyan akiben annyira megbízok hogy ki tudjam nekik önteni a szívem. A családom se olyan.
de szakember segítségét kérheted. Viszont ha csak az kéne hogy kiöntsd valakinek a lelked én szivesen meghallgatlak. 29/N
A kérdező hozzászólása: köszi írhatok privátot?
persze azért irtam:)
Ne gondolj .....-ra. /ki se mondom/ Valakinek szüksége van rád, csak meg kell talánod. Ha csúnya kövér vagy, akkor elõször csak a neten keress barátot.

Szorongok, depressziós vagyok és vágom magam, de ez mi lehet?

Mostanában sokan mondják, hogy fogytam rengeteget de én nem látom. Egyre kövérebbnek látom magam. 90-100 kiló körül lehetek :( tudom, hogy sok. Folyamatosan próbálom hánytatni magam de nem tudom, és egyre többet gondolok arra hogy hashajtóznom kéne. Mostanában csak vizet iszok egész nap vagy esetleg light/zero vagy pepsi max-ot. Mostanában viszont a szorongásom egyre erõsebb és egyre gyakoribbak a vágások. van, hogy naponta 5x csinálom, de nem bírom abbahagyni. Egyre többször fogyazstok akár hétköznap is valamilyen alkoholt + ugye a víz amit iszok, de étel egyre kevesebb. Kérlek ne ítéljetek el. Ez mi lehet?

Legjobb válasz: Ezt csak az orvos tudja megmondani fordulj pszichiáterhez

Ezt csak az orvos tudja megmondani fordulj pszichiáterhez
A kérdező hozzászólása: Pszichológushoz járok. Nem régóta és úgy érzem nem tudnék megnyílni a pszichiáternek :/ Fõleg ezután, hogy a pszichológusom szimpatikus és kedves és úgy érzem benne megbízhatok
Miért érzed így? Amúgy lehet, hogy egy önsegítõ csoport is sokat segítene neked.
A kérdező hozzászólása: Pszichológushoz is azért járok mert kötelezõ volt mivel édesanyám meglátta a vágásaimat. A pszichológus nagyon szimpatikus és kedves. Úgy érzem neki megfogok nyílni és már jó úton haladok (úgy érzem), viszont a pszichiáter egy új ember. Újra el kell mondani mindent. Lehet, hogy Õ nem lesz szimpatikus
én is szorongok és néha vágom magam:( jó lenne valakivel beszélni írj, ha szeretnél [email protected] szia:)
Fogadok 40 kilónál se vagy több..
elsõ kérdés: mitõl vagy depis? mi az ami szar és zavar bent?
A kérdező hozzászólása: Az általános légkör, szabadidõ hiánya, monotonitás.
mettõl meddig dolgozol? mit dolgozol?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!