Találatok a következő kifejezésre: Csak én ennyire (309 db)

Csak én vagyok ennyire alkalmatlan, ugye? :- ( ( (

Pedig azt hittem, rajtam semmi nem foghat ki, mindennel boldogulni fogok, elvégre várt és szeretett baba (3 hónapos). nagyjából azért már ki tudom találni, mikor mi baja van, de néha még most is vannak vigasztalhatatlan id?szakai. arról nem is beszélve, hogy ugyan nyilván nem direkt, de egyszer már el is estem vele. baja ugyan nem lett, de csak a csodának köszönhet?. Aztán most valószín?, sikerült miattam megfáznia. mi lesz itt még? arról nem is beszélve, hogy körülöttem mindenki mindent jobban tud (pl.: még mindig nem mondta a doktornéni, hogy adjál már neki mást is, ne csak tejet=miért éhezteted azt a gyereket, 3 hónaposan már kéne kóstolgatnia mindenfélét?)

Legjobb válasz: Az a sok rohadt reklám, meg weboldalak, meg mindenféle tehet róla. Engem is behúztak a csõbe. Azt hittem a baba olyan tüneményes valami mint a Bepanthen reklámban. Csak gügyög, eszik, alszik... [email protected]! Bõg, nyafog, nem képes magától elaludni, ha elalszik végre túl sokat alszik :DDD Ugyanilyen szaranyának éreztem magam. Azt hittem miért épp én ne tudnék megbirkózni ezzel, hisz annyi mindenen túlvagyok már. Na, az elsõ gyerek kifogott rajtam. Totál depressziós lettem, nagyon nagy csalódás volt nekem az elsõ fél év... Aztán azért jobb lett (még gyógynövénybogyót is bevetettem) és 11 hónapos korában már - tervezetten ! - ott figyelt a tesó a pocakomban. És ég és föld ám ezúttal! Biztos õ is sír mint minden csecsemõ de már nem áll tõle görcsbe a gyomrom, nem aggódom szét magam mindenen - idõm sincs rá - és igazából nekem ez a csecsemõskorszak teljesen új. Egész más oldalról látom most ezt a 3 hónapos kisbabát mint amikor a nagy volt ennyi idõs. Ha felébredt a nagy 3 hósan és csak 30 percet aludt akkor totál kiborultam, toligáltam a ház köröl, mert vissza KELL aludnia, jajjj nem aludt eleget, nyûgös lesz, stb. Most meg ha a kicsi felébred, hát felébredt, ennyit aludt és kész, megy tovább az élet, majd alszik amikor újra álmos lesz... Hidd el - nehezen hiszed most - de ezt túl kell élni és túl fogsz rajta jutni. Nagyon sajnálom hogy nagyon kevés cikket lehet olvasni az anyaság igazi buktatóiról, mindig csak a szirup csöpög minden babás weboldalról.... *hányás*

Az a sok rohadt reklám, meg weboldalak, meg mindenféle tehet róla. Engem is behúztak a csõbe. Azt hittem a baba olyan tüneményes valami mint a Bepanthen reklámban. Csak gügyög, eszik, alszik... [email protected]! Bõg, nyafog, nem képes magától elaludni, ha elalszik végre túl sokat alszik :DDD Ugyanilyen szaranyának éreztem magam. Azt hittem miért épp én ne tudnék megbirkózni ezzel, hisz annyi mindenen túlvagyok már. Na, az elsõ gyerek kifogott rajtam. Totál depressziós lettem, nagyon nagy csalódás volt nekem az elsõ fél év... Aztán azért jobb lett (még gyógynövénybogyót is bevetettem) és 11 hónapos korában már - tervezetten ! - ott figyelt a tesó a pocakomban. És ég és föld ám ezúttal! Biztos õ is sír mint minden csecsemõ de már nem áll tõle görcsbe a gyomrom, nem aggódom szét magam mindenen - idõm sincs rá - és igazából nekem ez a csecsemõskorszak teljesen új. Egész más oldalról látom most ezt a 3 hónapos kisbabát mint amikor a nagy volt ennyi idõs. Ha felébredt a nagy 3 hósan és csak 30 percet aludt akkor totál kiborultam, toligáltam a ház köröl, mert vissza KELL aludnia, jajjj nem aludt eleget, nyûgös lesz, stb. Most meg ha a kicsi felébred, hát felébredt, ennyit aludt és kész, megy tovább az élet, majd alszik amikor újra álmos lesz... Hidd el - nehezen hiszed most - de ezt túl kell élni és túl fogsz rajta jutni. Nagyon sajnálom hogy nagyon kevés cikket lehet olvasni az anyaság igazi buktatóiról, mindig csak a szirup csöpög minden babás weboldalról.... *hányás*
Ne légy már ennyire elkeseredve ;) !Fáradt vagy!!!Egy kis barátnõzést nem tudnál összehozni?Csodákra képes!!!Szerintem pedig nem csinálod rosszul, nehéz, nagyon nehéz.3 hós, még nyöszmörög, majd jobb lesz, front is van!Csak erõsen!
No ne már, még a 3, 5 éves lányomnál se mindig tudom, hogy mi baja van, mert van hogy nem beszél, csak sír, nyöszörög. :o)) 3 hónap, még pici, ez az összeszokás ideje. Amikor végre alszik, pihenj le Te is, és a férjedre pedig szánj idõt, mert az tényleg fontos nagyon. Mondd el neki, hogy most így érzel, és hulla fáradt vagy, de nagyon szereted õt, és hamarosan újra kényeztetni akarod. Ha ezt el bírod mondani neki, máris nem fogja magát annyira elhanyagolva érezni. És ha nincs erõd együttléthez, akkor simogatva kényeztetheted, nálunk ez mindig bejön, ha én hulla vagyok, annyit meg tudok tenni érte! 2 gyerkõc anyukája
ÓÓÓ, nálunk ugyan ez volt...csak sírt-sírt.Nem akarlak elkeseríteni, de most egy éves és sokkal nem lett jobb.De azért az jobb, hogy mostmár tudom miért sír!!Ja, és visszaadja a szeretedet+az apját is leveszi a lábáról...:) )
Az elsõ hónapok nekünk is nehezek voltak, állandóan a gyerekkel foglalkoztam, mikor megelégeltem, hogy állandóan kócos vagyok, meg slampos, és rendberaktam magam, akkor meg lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem a gyerekkel vagyok. A (gyermektelen, független) "barátnõk" eltûntek, helyette egy másik anyukával ismerkedtem meg, aki egy hét alatt a legjobb barátnõm lett, sokat segítünk egymásnak, és tényleg, ahogy telt az idõ, egyre könnyebb lett. Most egy éves a csajszink, fogzással küzdünk, de egyszer ennek is vége lesz, és minden álmatlan éjszakát, minden bosszúságot, nehézséget elfelejtek, ahogy rám mosolyog ez a tünemény. :)
Háát, [email protected]ál bele, mert a házasságodnak rövid idõn belül vége lesz, a gyereket meg 3 hónap után már illene ismerned, tényleg egy [email protected] vagy.
Bocsi az OFF-ért! Hát 22.01-es te egy ritka nagy k....g vagy!Nem tudom hány éves vagy de szerintem egy kis taknyos és valószínüleg nincs gyereked.De ne is legyen, az ilyen idióták ne szaporodjanak.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat, hamarosan érdemben is reagálok, de a picim még mindig beteg :-(

Csak én vagyok a napokban ennyire demotivált?

Itt a hidegfront, most hallottam a "hamburgeradóról" részletesen, egyszerre több ismer?sömben csalódtam, és lejöttem az amfetaminról, f?r?l, alkoholról pár hét után. Még ahhoz sincs kedvem, hogy legyen kedvem valamihez. Nyugtassatok már meg, hogy nem csak nekem ilyen szar. 18/F

Legjobb válasz: > Csak én vagyok a napokban ennyire demotivált? Nem. Én is. > Nyugtassatok már meg, hogy nem csak nekem ilyen szar. Nem csak neked ilyen szar.

> Csak én vagyok a napokban ennyire demotivált? Nem. Én is. > Nyugtassatok már meg, hogy nem csak nekem ilyen szar. Nem csak neked ilyen szar.
A kérdező hozzászólása: Nálad mi idézte elõ?
A kérdező hozzászólása: Igazad van, és egész lelkesítõ a válaszod! Ha sportolok, az jobb kedvre derít, és energiát ad. El kéne kezdenem megint kondizni, formába kerülni kicsit! Csajom nincs, barát se sok. Kicsit reménytelen az élet ilyen csórón Magyarországon.
Én nyár elején a hangulatingadozásaimra lettem figyelmes. Egyik nap tiszta boldog vagyok, tök jó az élet, imádok élni, szeretem a barátaimat és a családomat, röhögök mindenen. Másnap teljes letargia van, szarul is érzem magam, nincs kedvem semmihez, a sírás kerülget, megszólalni sem akarok nagyon. Ha belekezdek valamibe, szinte azonnal elmegy tõle a kedvem. Megnyugtatlak, nem csak neked szar... menj el egy jó kis koncertre, és élvezd a zenét :) nekem ez mindig bejön, fõleg, hogy általában szomorúságom fõ oka (kedvenc együttesem rohadt jól kinézõ frontembere) is mindig ott van (hát mivel az õ koncertjükre megyek :D), beszélgetek kicsit vele, és egy hétig megint bódogság van :D

Más is ennyire retteg a bölcsőhaláltól vagy csak én parázok ennyire? Mennyi lehet rá az esély? Folyton e téma körül forog az agyam.

Igazából már a terhességet is végigparáztam, az elején a vetélést?l féltem, utána hogy meg ne haljon bennem, nehogy rendellenességgel szülessen. Most meg hogy végre itt van velünk a csecsem?haláltól kezdtem el félni. Az ismer?sök szerint már tisztára hülye vagyok, hogy ennyire parázok. A kislányom 1 hónapos, már most féltem, tudom hogy 2-4 hónap között a leggyakoribb és mi még csak 1 hónaposak vagyunk, akkor gondolom kés?bb még jobban fogom félteni míg a kritikus id?t át nem vészeljük. Egyébként a betöltött 40. héten született, 3 nap után haza is engedtek minket, 3800 gramm, 54 cm volt. 9/10 apgarral, a köldökzsinór 1x a nyakán volt. Nem volt inkubátorban nem kellett lélegeztetni sem, nem sárgult be. Sajna csak 3 hétig tudtam szoptatni, most tápszert kap. Nem tudom mennyire tartozunk a rizikócsoportba? Velünk alszik a nagy franciaágyunkban, ezért nincs légzésfigyel?nk. Nem dohányoztunk sosem. Szinte sosem rakom hasra, és egyel?re nem is fordul át, hanyatt fekszik fejét oldalrafordítva. Viszont észrevettem mikor figyelem a légzését, hogy elég szapora, de néha pár másodpercig mintha nem venne leveg?t, aztán nagy sóhaj és újra szaporán lélegzik. Ez normális a kisbabáknál? Egyébként látszólag nagyon egészséges, de ez nem nyugtat meg mert tudomásom szerint a bölcs?halált halt babák nagy többsége kinézetre teljesen egészséges, ezért megmagyarázhatatlan. Mit csináljak hogy ne idegeskedjek ezen annyit?

Legjobb válasz: Én mindenképp a légzésfigyelõt ajánlom. Én is nagyon parás voltam, és én jóval tovább használtam a légzésfigyelõt, mert egyszerûen így voltam nyugodt. Néha még piszkáltak is, hogy a babakocsiba nem teszem be? De engem nagyon megnyugtatott, tényleg csak ajánlani tudom.

Én mindenképp a légzésfigyelõt ajánlom. Én is nagyon parás voltam, és én jóval tovább használtam a légzésfigyelõt, mert egyszerûen így voltam nyugodt. Néha még piszkáltak is, hogy a babakocsiba nem teszem be? De engem nagyon megnyugtatott, tényleg csak ajánlani tudom.
Snuza!!! http://www.snuza.hu/index2.php?mkt=1 Na parázz! :) A babád egészséges! Élvezd minden pillanatát az anyaságnak, és próbáld meg elhessegetni a rossz gondolatokat! Én snuza halot vettem, és sztem szuper! rengetegen ajánlották.. Én is szintén ajánlom! Babakocsiban is rajta lehet, és az ágyban is, mikor veletek alszik a kicsi, vagy épp a pihenõszékében! :)
Normális a kisbabáknál, hogy így vesznek levegõt. Szerintem nem tartoztok a rizikócsoportba, viszont valahol azt olvastam, növeli a kockázatot ha egy ágyban alszik a baba a mamával, szóval én inkább légzésfigyelõt vennék és külön ágyban altatnám Megtaláltam, itt a kockázati tényezõknél: http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/995/bolcsoha.. Itt pedig a lap alján, mit tehet a szülõ: http://www.hetek.hu/eletmod/200709/kivedheto_a_bolcsohalal
Nekünk nincs légzésfigyelõnk, 7 hónapos a fiam, már nem fogok venni, de még mindig oda szoktam menni megnézni, hogy minden rendben-e. Viszont szerintem te vegyél egyet, én kicsit túlzásnak tartom ezt az aggodalmadat, és nem akarlak megbántani, de az idegeskedésed sokat közrejátszhatott abban, hogy már most nincs tejed. Vegyél egy légzésfigyelõt, és próbálj meg kicsit többet relaxálni, megnyugodni. Nem fogod élvezni a babáddal ezeket a gyönyörû hónapokat, ha folyton ezen agyalsz.
A snuza tényleg szuper! Mi snuza go-t vettünk, és nem zavarja a kicsit, mindig biztonságos. Én is meleg szívvel tudom ajánlani! Szerintem a világ legjobb találmánya!!!
Igen, tényleg szuper! Egyébként, nekünk is elég lett volna a go-t megvenni, mert szinte mindig a kicsivel vagyunk, a riasztása pedig nagyon jól hallható, még messzirõl is. Nekünk van matrac alá való figyelõnk is, de szinte soha nem használtuk. Meg rengetegszer riasztott tévesen. Ráadásul sokszor a pihenõszékben aludsz a bébi, nyáron, kint az árnyékos teraszon (ott imádott). Meg mi sokat babakocsizunk... Ha tetetném, ezerszer is a snuzát venném!
Èn is nagyon fèlek ettöl, szerintem minden ''friss'' anya fèl, mi ùgy oldottuk meg , hogy az àgyàt közvetlen az èn àgyam mellè tettük, ìgy a kezem a hasàra tudom tenni, igy alszunk miòta megszületett, emelett van lègzèsfigyelönk is, de engem az sem nyugtatott meg elèggè :D akkor vagyok nyugodt hogyha a pici mellettem van :) most vettünk olyan matracot neki, amin a mi àgyunkba velünk tud aludni, nem tudunk ràfekudni mert joval magasabban van mint mi , biztonsàgos, ìgy , nyugodtabb is vagyok :)
Én is nagyon féltem, folyton néztem a kisfiamat. Szerintem is vegyél légzésfigyelõt, pár ezer ft-ért már van a teszvaterán, én is onnan vettem Álomvirág nevût, mert annak aranyos a kinézete is. - és nagyon ajánlották, rajta is van, hogy több magyar kórház újszülött osztályán is használják. Van hozzá egy használati dvd-is, amin rajta van, hogy baj esetén hogyan kell a babát újraéleszteni, nekem nagyon hasznos volt, bár sosem volt rá hála a magasságos istennek szükségem. Van rajta egy kicsi led is, ami úgy villog, ahogy a baba veszi a levegõt. Sosem riasztott - tévesen sem, csak amikor merült az elem pittyegett, de annak teljesen más hangja volt. A nyugalom most elsõdleges neked, tehát ha ezzel megnyugszol mindenképpen vegyél egyet!


Más is ennyire aggodik vagy csak én? Ha elkezd fájni a hasam vagy a gyomrom én egyböl megijedek nehogy valami baja legyen a babának! Normális ez az aggodás? Vagy ennyire nem kell mindenre oda figyelni? 14 hetes kismama vagyok!

Legjobb válasz: szio!!ezek teljesen természetes reakciok,mi már csak ilyenek vagyunk aggodo szülõk...... én 19hetes vok,s nekem is vannak ilyen napjaim,már nemdolgozom,s amennyit tudok pihenek,olyankor nemis ér rá fájdogálni a pocim,deha a városban "sokat"sétálok-intézem a dolgom,akkor ha hazaérek nekem is lekezd fájni a pocim,s ha esetleg valamiböl jollakottam pihegek,akkor a gyomrom elkezd fájni,de ezekböl a babo mitsem érez,ö ot bennt teljes biztonságban van,ne aggodj :-))))) csak pihenj minél többet!!!!!!üdv 19heteske

szio!!ezek teljesen természetes reakciok, mi már csak ilyenek vagyunk aggodo szülõk...... én 19hetes vok, s nekem is vannak ilyen napjaim, már nemdolgozom, s amennyit tudok pihenek, olyankor nemis ér rá fájdogálni a pocim, deha a városban "sokat"sétálok-intézem a dolgom, akkor ha hazaérek nekem is lekezd fájni a pocim, s ha esetleg valamiböl jollakottam pihegek, akkor a gyomrom elkezd fájni, de ezekböl a babo mitsem érez, ö ot bennt teljes biztonságban van, ne aggodj :-))))) csak pihenj minél többet!!!!!!üdv 19heteske
Szia! Én is 14 hetes vagyok, és hasonló gondolatok járnak a fejemben. Ha egy kicsit görcsölök, már rögtön arra gondolok, hogy biztosan valami baj van. Az uh elõtt pedig annyira bestresszelek, hogy egy kivülálló talán már õrûltnek tart. Legsziveseben minden szúrásnál és keményedésnél rohannék az orvoshoz, de szerencsére ilyenkor a férjem jobb belátásra bír :-)

Csak engem zavar ez ennyire? Hogyan győzhetném le, ha ennyire szégyellős vagyok? Csak én érzem megalázónak a szülés kitolási szakaszát?

Néztem szülésvideókat, főleg a Kandász Andi féle Szülőszoba műsor részeit, és én nem a fájdalomtól tartok, sokkal inkább attól, hogy kitolásnál végig mint valami kirakodó vásáron ott áll a doki, szülésznő (jobb esetben csak ők ketten, rosszabb esetben meg még egy csapat) és nézi a babakibújását. Szörnyű szégyellős vagyok, még a nőgyógyászati vizsgálatnál is rettenetesen cikin érzem magam, mint a kisgyerekek eltakarom a szemem, ha én nem látok, mások sem látnak - gondolom magamban vagy nem tudom, ezen mindig mosolyog a dokim. Nekem olyan idegen ez. Beszélgettem a fogadott szülésznőmmel, aki annyit tudott megígérni, hogy csak a legszükségesebb emberek lesznek ott, tehát pl. tanulókat nem hív be hozzám, ha ennyire megvisel ez engem, illetve pszichológust javasolt. Szívem szerint elküldeném a férjemet az orvosira, hogy gyorsan pár hét alatt szerezzen orvosi diplomát és legyen szülész szakorvos, mert ő az egyedüli, akit szívesen a lábam közé engednék. Persze tudom, hogy segíteni vannak ott, meg ha baj van, a babám és az én életem múlhat azon, hogy közel a segítség, ezért nem is szülnék itthon, de megkeseríti ez az egész a babavárásomat. A havi rutinellenőrzésekre is úgy megyek mint akinek a fogát húzzák, az orvosom azon szokott nevetni, hogy ő rá még senki nem nézett olyan tekintettel mint én, mikor mondja, hogy megvizsgál, szerinte ölni tudnék. És valahol igaza van. Ki nem állhatom, úgy érzem magam minden vizsgálatnál mint akit megerőszakolnak, pedig nagyon óvatos, rendes orvosom van, próbál mindig poénkodni, hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet, meg igazából én is viccelődök, ha zavarban vagyok, és nála mindig abban vagyok.

Legjobb válasz: a fájdalomtól az lesz az utolsó ami eszedbe jut hogy ki lát vagy ki nem. A legtöbb szülõnõ azt mondja bárki csináljon bármit csak legyen már vége..... Hidd el nem lesz ilyen gondod.

a fájdalomtól az lesz az utolsó ami eszedbe jut hogy ki lát vagy ki nem. A legtöbb szülõnõ azt mondja bárki csináljon bármit csak legyen már vége..... Hidd el nem lesz ilyen gondod.
Nem tudom, hogy milyen válaszokat vársz, de szerintem nem sok nõ akad, aki egyetértene veled. Én nem tudom, de ha meghallom a szülés szót nekem nem ugrik be mellé a megalázó. Talán i8nkább ilyenek, hogy csodálatos, felfoghatatlan, fájdalmas, megismételhetetlen.... De hogy megalázó legyen! Igen ki vagy szolgáltatva de ez nem egyenlõ a megalázással. Sürgõsen változtass ezen a nevetséges hozzáállásodon. Az Isten szerelmére felnõtt(?) ember vagy, a doki is az és a szülésznõ is az. Szerencséd, hogy találtál egy olyan dokit, aki próbálja humorral kezelni ezt a helyzetet és nem röhög a képedbe. Ne haragudj, de te voltál kíváncsi a véleményemre.
Amikor szültem, a kitolasanal rajtam kívül még 5-en voltak bent: saját orvosom, egy másik orvos a hasamnal (õ mondta, mikor nyomjak), szülésznõ, csecsemõs, az orvosom asszisztense és a férjem (õk ketten a fejemnel) De én végig arra gondoltam, azért vannak ott, hogy nekem segitsenek! Valahogy neked is erre lenne érdemes koncentrálni. (Az orvos asszisztense lehet, hogy másnál nincs bent, nála be szokott jönni.)
Ott, akkor, abban a helyzetben eszedbe sem fog jutni az, hogy te meztelen vagy!Örülni fogsz, ha túl leszel rajta, nem hogy azon járjon az eszed, hogy hányan látnak pucéran!
Akkor ott nem a szégyenlõsség fog az eszedben járni, engem már vagy tucat orovs megvizsgált, kétszer szültem.
Hû, nagyon beteg gondolkodásod van, nem irigyellek, de a férjed, gyereked sem. Amúgy ott minden átértékelõdik hidd el, ez nem fog akkor érdekelni.
Hány éves vagy? Ez a szégyenlõsség idõvel biztos el fog múlni.
1. vagyok Ez nagy szemérmesség...igaza van az utsónak, ki kell jönnie...hozzáteszem, általában, ahol bement, ott. Na mármost akkor, mikor széttetted, nem voltál szégyenlõs, csak most??
Nekem más bajom van a kitolással, szégyenlõs az egyáltalán nem vagyok. Nekem inkább az vele a bajom, hogy van. A vajúdás, fájdalom stb. nem ijeszt meg. Engem az zavar, hogy kijön ott a gyerek. OTT. Egy NAGY, véres, nyálkás csomag fog lassan kicsúszni a lábam közül a kicsi, szûk, szexelõ nyílásomon. Tudom, hogy erre van kitalálva, de én nem arra használom és nekem nem arra való. Nekem ez gusztustalan. :/
Engem is zavar. A nõgyógyászati vizsgálatnál se tudom magam megnyugtatni, hogy 1000 ilyet látott már, immunis, stb...Mert jártam már úgy, hogy majd kiesett a doki szeme, pedig amúgy nem tartom magam valami jó nõnek. A szülés részét én se tartom túl gusztusosnak, emiatt meg is tudom érteni a párom, hogy bent se akar lenni, abban a szituációban engem õ jobban zavarna, mint vadidegenek. Fontosnak tartom, hogy a gyereket azonnal a hasamra tegyék, még fürdetés elõtt... de undorít a gondolat, hogy nyálkásan, véresen, magzatmázasan rámteszik...Azt meg végképp nem értem, mi az az új divat, hogy a méhlepényt mutogatják az anyukáknak, mert azok kíváncsiak a babaszobára...Hát nekem meg ez a beteges. Nagyjából olyan lehet, mint egy kiló nyers sertéscomb, csak véresebb, ami belõlem jött ki... Hát már a gondolattól is hányok. És nem vagyok huszonéves, hanem 35.
8 hete szültem. Én ugyanígy éreztem elõtte. Mondjuk annyi különbséggel, hogy már a terhesség alatt szerettem a dokimhoz járni, csak hogy tudjam minden rendben a bébivel és láthassam az uh-n. Voltak nekem is elképzeléseim a szülés elõtt, hogy mennyire ki leszek készülve, hogy nem lehet rajtam melltartó meg bugyi se, hogy mennyire kényelmetlen lesz, hogy tiszta ideg leszek emiatt, meg hogy vizsgálgatnak...Sõt én még azon is gondolkodtam, hogy vigyek fésût be a szülõszobába, hogy legalább az rendben legyen. De aztán jöttek az igazi fájások, és sûrûsödtek, és szakadt rólam a víz, és ROHADTUL NEM ÉRDEKELT, hogy ki lát, mit lát. Tettem, amit mondtak nekem, szófogadóan ültem álltam feküdtem, ki épp amit mondott, és eszembe sem jutott, hogy meztelen vagyok. Mert mindenki annyira természetesen végezte a dolgát, sürögtek-forogtak a szülésznõk, nõvérek, dokik. Aztán császár lett a vége, ott meg még ugyanannyi ember mozgatott, kiterítve, lebénítva feküdtem, és VÉGIG CSAK ARRA GONDOLTAM, HOGY A BABÁM EGÉSZSÉGESEN JÖJJÖN VÉGRE A VILÁGRA!!! Hidd el, hogy te is így fogod érezni. Próbáld meg tudatosan az agyad kontrollálni. Nyomd el magadban ezeket a gondolatokat, mert az agyad irányít mindent!! Sõt, mondok még valamit: a terhességem elõtt, és még közben is a szoptatás gondolatától is írtóztam. Biztos voltam benne, hogy nem is lesz majd tejem emiatt. Kijelentetem, hogy majd biztos rá fogok a kórházban szólni a nõvérekre, hogy ugyan az én mellemhez hozzá ne nyúljanak, ne segítsenek mellre tenni a babát, majd én egyedül megoldom stb... Hát ebbõl se lett semmi, rögtön hozták a bébit, és ezek a gondolatok mintha soha nem is léteztek volna, és ahogy az a kis lény lepedõbe bugyolálva elkezdett szopizni a cicimbõl, elöntött a boldogság. És a férjem is olyan büszke volt rám, mert tartott tõle, hogy hogyan fogom ezt majd viselni. Csakis anyatejes a bébim, pedig az elején nagyon nehezen indult be, de kitartottam, és vérzõ cicikkel is végig erõltettem a szoptatást, míg be nem indult normálisan a tejem. Hidd el, az ösztönök és a hormonok nálad is rendbe fognak mindent rakni!! Sok sikert, sok örömöt!
ugyan így vagyok, mint te...és én azt utálom a legjobban, mikor azt mondják, higgyem el, ott nem fog érdekelni... õk meg azt higgyék el, hogy engem FOG.. nem tudom, mi ilyen nehéz ebben... én amúgy ez miatt szeretnék vagy császárt, vagy itthon szülni
én is ugyanúgy gondoltam, ahogy te :) de 7 hete szültem, és tõlem akár egy stadionban is betolhattak volna, fel sem tûnt volna, hogy 70 ezer ember elõtt szülök. hidd el, annyira fáj, hogy nem is látsz meg hallasz
Ne idegeskedj, mert csak nehezebb lesz a szülésed ..Feszülten nemfogsz úgy ellazulni majd amikor nemlesz fájásod.folyamatosan erre fogsz gondolni, és azt a kevés pihenést is kihagyod !! Már bocsánat a kifejezésért, de abban az idõben majd nem te leszel a legfontosabb.A babát segítik, no persze az anyuka is fontos. Nap mint nap babákat segítenek a világra, úgymond te csak egy vagy közülük..De ha van fogadott dokid-szülésznõd, az megnyugtatóbb Nálam volt benn 2 tanuló lányzó.nem zavart.de nem is rájuk figyeltem..észre se vettem õket.olyankor úgyis a fájásra koncentrálsz aztán a szünetekre
Ne haragudj, hogy megkérdezem, de korábban ért már szexuális bántalmazás, zaklatás? A pszichológus szerintem is jó ötlet lenne, próbáld ki minél elõbb, mert lehet, hogy sok dologban tudna segíteni.:)
Én sem szeretek nõgyógyászhoz menni.De ott, akkor egyáltalán nem érdekelt ki van bennt, ki lát míg próbáltam megszülni, az sem érdekelt, hogy amikor azt hitték mindjárt jön a gyerek oda csõdültek kb 10-en, mert a dokim még nem ért be.És az sem érdekelt, hogy végül a mûtõben kötöttem és az altató orvos, meg a beteg hordó is férfi volt, és a mûtõben is tömeg volt. OTT, AKKOR CSAK AZ FOG ÉRDEKELNI, HOGY LEGYEN VÉGE!
A dokid most azért vizsgál, hogy a segítségetekre legyen, ha kell. Hogy tudja, ha esetleg baj van. Szülésnél is azért lesznek majd a lábad között, hogy segítsenek. És úgyis csak akkor, ha muszáj. Téged meg amúgy sem fog érdekelni a tolófájások közepette, hogy ki mit néz, mással leszel elfoglalva. Ha nekem ott akkor azt mondják, hogy ha behívják a fél kórházat a szülõszobára, és akkor 1 percen belül meglesz a gyerek, bizony követeltem volna minél elõbb a nagyobb társaságot. Mert néha azt hittem, hogy bizony ebbe bele fogok pusztulni. A pszichológus szerintem sem hülyeség.
Ên is szégyenlõs vagyok. De hidd el, ott TÊNYLEG nem fog zavarni, örülsz neki, hogy ott vannak és vêgre segítenek. Így gondoltam én is, hogy jaj, de ciki lesz, de mikor elindulnak a komolyabb fàjàsok, mindenre fogsz gondolni, csak erre nem :-) Gondolj arra, hogy mennyi nõt làttak õk, van, aki be is kakil, nem pont veled lesznek elfoglalva, milliónyi szülõ nõt láttak màr! Boldog babaváràst, ne görcsölj ezen, hidd el, ott ràjössz majd, hogy ez a legkevesebb :-)
ciki, vagy nem ciki, de annak a gyereknek ki kell jönnie valahogy. És csak ott tud kibújni. Még jó hogy nem a hátad mögött állnak. :) Szerinted nekik az "alvázad" látványa mi? Semmi, nap mint nap látnak ilyet. Szerintem már fel sem tûnik nekik. Nyugi! Hagy kukkoljanak :)
Az elsõ 2 válaszolónak igaza van.
Személy szerint én külön kértem hogy megnézhessem a méhlepényt.A szülésznõm épp a két tanuló lányzónak mutogatta, mi hogy stb... Számomra érdekes...sõt..most 14 hóval késõbb már szülésznõ tanoncként egy plusz élmény Egyébként nem minden baba magzatmázas..kisfiam csak nyálkás volt..de nem érdekelt.rámnézett a gyönyörû szemeivel..semmi nem érdekel olyankor már. Az meg hogy gusztustalannak tartjátok hogy OTT kicsusszan a babátok...ne gondoljatok erre. Ez majd csak gátolni fog titeket vajúdás alatt..mármint ha erre gondoltok. Mgne haragudjatok..de tudtátok hogy ott ki kell jönnie elõbb utóbb...akkor mikor megfogant erre nem gondoltatok ???? Na ugye hogy nem ? Mert az a fontos hogy egészséges legyen

Csak én vagyok ennyire hülye vagy más is gondokozott már rajta?

Mi lenne, ha valaki kezdeményezne egy petíciót a törzskönyvnélküli kutyák kötelező ivartalanítására saját költségre. A hirdetések ezután rendszeresen ellenőrizve lennének és csak tk-s kutyát lehetne venni. A többi csóró ember pedig vegyen magának menhelyről kutyikát, de ne legyen fölöslegesen annyi kutya. Mint pl a szembe szomszédom akinek 7 fajta szukályából 7*2 van évente kölykök, és törzskönyv nélküliek.

Legjobb válasz: Én mindenképp támogatnám,de a kivitelezés más kérdés. Sok lenne a kérdõjel,hogyan lehet ellenõrizni ezeket,na meg ki az az ember akinek van ennyi pénze...? Az államra kb. nem lehet számítani semmiben,nemhogy ilyen (számukra) sokad rangú kérdésben.. Erre egy külön szervnek kellene létesülnie,aki kijár,ellenõriz,büntet.Jogkörrel,fizetéssel,képesítéssel...

Én mindenképp támogatnám, de a kivitelezés más kérdés. Sok lenne a kérdõjel, hogyan lehet ellenõrizni ezeket, na meg ki az az ember akinek van ennyi pénze...? Az államra kb. nem lehet számítani semmiben, nemhogy ilyen (számukra) sokad rangú kérdésben.. Erre egy külön szervnek kellene létesülnie, aki kijár, ellenõriz, büntet.Jogkörrel, fizetéssel, képesítéssel...
Álomnak szép. De kevésé esélyes a megvalósítás, sajnos.
Részben igazat kell neked adnom, de ez így kicsit sarkos. Nekem keverékem van, kifejezetten nem szerettem volna fajkutyát.Viszont nem tenném meg az ivartalanítását.Nekem egy barát, nem egy tulajdon, amit kedvemre farigcsálok. Persze, megértelek, de inkább gazdiknak kéne alkalmassági(lásd, szomszédod)
Szerintem kezd ott, hogy jelented a szomszédod tevékenységét, mert ahogy így leírod, egy szaporító az illetõ.Ha az ember civilként csak néz és nem tesz semmit, nem is történik semmi.
Én támogatnám ezt az elképzelést és maximálisan igazat adok neked. Csak az a baj hogy az emberek jelentõs része tudatlan, sajnálná erre pénzt és nem tartanák be mert nincs aki ezt ellenõrizze :( A chipp esetében is ez volt, de legalább az egy pozitívum hogy amelyik kutyában nincs az nem kap oltást, amiért bünti jár a gazdinak, csak ezt is azért nem tartják be mert nincs aki ellenõrizze, nem félnek a rajtakapástól. Ezen kellene valahogy változtatni. Nem tudom hanyadik hozzászóló írta, de ha attól fél hogy kihalnának a törzskönyv nélküli kutyát, melegen ajánlom hogy nézzen már el 1-2 menhelyre vagy sintértelepre, szerencsétlenek egymás hegyén-hátán vannak olykor, mert nincs hely nekik, annyi az ilyen kutya és nem kellenek senkinek! Inkább azon háborodna fel, hogy õket még el is pusztítják, pedig a 99%-uk nem is akart a világra jönni. Meg persze jönnének mg azok, akik azért ellenzik az ivartalanítást, mert jajj úristen megcsonkítjuk a kutyát, legalább egyszer fialnia kell, stb. Errõl is lehetne oldalakat írni, hogy ez miért is téves, de vannak akik hajthatatlanok. Én még a híradók elõtt vagy után is beiktatnék egy kis 10 perces mûsort ismeretterjesztésként.
A kérdező hozzászólása: Ha szaporító és fel jelentem mit tesznek vele? mert a szaporítás törvénybe ütközik? Úgy tudom, hogy a kutyák állandóan kennelben vannak elkerítve.
Nincs, aki betartassa. Ahogy az állatvédelmi törvény is hiába van, ha nincs szankció. Én arról szoktam álmodozni, hogy ha nyernék a lottón, vennék egy kamiont, berendezném állatorvosi rendelõnek, felvennék 2 orvost és járnám az országot, ingyen ivartalanítanánk minden jelentkezõt.
A kérdező hozzászólása: Sõt a kutyák többségének nincs megfelelõ kiállítási mintõsítés csak tenyész szemle, pedig már voltak kölykeik.
A kérdező hozzászólása: Igen annyi szuka és kan van neki, sõt most találtam, hogy foglalkoznak egy másik fajtával is (linkek menüpont alatt) ott 2 kan 6 szuka van. Te jó ég.
Abban maximálisan igazad van, hogy jó lenne a nem kívánt kiskutyák szaporítását megakadályozni, de nem gondolom, hogy ezt csak úgy lehet, ha a kutyát ivartalanítod. Nekem is egy menhelyrõl kivett kanom van, jelenleg 9 éve van nálam és kb fél éves lehetett, mikor hozzám került. A 9 év alatt egyszer nem szökött meg, egy kölyke sincs. Egy jó kerítéssel és odafigyeléssel megoldható a dolog, de mint már korábban is írták, ehhez az emberek és fõként a kutyatartók gondolkodását kell megváltoztatni. Mellesleg akármennyire is próbálták a csippet is bevezetni, mucsaröcsögén mari néni kutyája, aki meg van kötve a kisház mellett és soha nem kapott veszettség ellenit, féreghajtót, hogy csak a legalapabbakat említsem, õ valószínûleg csippet sem. És nem feltétlen azért, mert drága, hanem egyszerûen "a kutya csipp nélkül is ugatott, továbbra is fog" felfogás miatt, ezek után pedig az ivartalanítást sem oldaná meg. Õ pedig nem fogja a kiskutyákat neten hirdetni, ami életben marad, azt szétosztja vagy elengedi. Úgy gondolom, most is több csipp került azokba a kutyákba, akikre figyeltek, az ivartalanítással is hasonló lenne a helyzet...
Tûzd ki még célnak, hogy ivartalanítassuk az "xy" alatti IQ jú embereket, mindenki a saját költségére. Vagy azokat, akik nem végeztek egyetemet. Vagy a munkanélkülieket esetleg. Nagyon ráérhetsz. Amúgy ha ez a hülyeség megvalósulna, kb 10 év alatt kihalnának a nem törzskönyvezett kutyák, így a sok csóró alighanem csodálkozna, akiknek nem lehet kutyájuk. Amúgy nem csak sok kóbor kutya van a világban de sok hajléktalan, éhezõ ember. Legalább annyi elhízott, életcél nélküli, depressziós, beteg, pszichopata, stb. Mindamellett nem hiszem, hogy a faj közel 60%ának kiirtása bármire megoldás lenne a valóságban. Max a te fejedben. És csak azért "gondolkozol ezen" mert van egy hülye szomszédod. Amúgy meg: SzukáJából.
15 szuka és 6 kan, ha jól láttam???? Törzskönyvi nevek kb. nincsenek. Szûrések nincsenek. Ez borzalmas..
A kérdező hozzászólása: Igen azt tudom, hogy nagyon sok kutyának lehet még rosszabb lenne. De így is rengetegnek az. A másik probléma , hogy akkor meg elszaporodnának az ilyen kennelek: http://naracom.hu/jeke-kincse/lapok/moszkvai_orkutya_m.html
Gondolom véletlenül elkeveredne a dosszié a megvalósítás elõtt vagy gyorsan hoznának valami törvényt, ami nem tenné lehetõvé, hogy ezt bevezessék. Különben is, szerinted mûködik ebben az országban bármi más is? Ugyan...
Még annyi, hogy amíg a tájékozott és tenni akaró kutyások között sincs egyetértés abban, hogy akkor mi is lenne a jó megoldás (vizsga, ivartalanítás), addig nem is érdemes belekezdeni sem. De az az igazság, hogy a szaporítás közel jövõben való nagy mértékû csökkentését kizárólag tömeges ivartalanítással lehetne véghezvinni, a kutyatartás vizsgához való kötése erre nem megoldás. Hosszabb távon érvényesülõ megoldás lehet a tudatformálás. De azt is figyelembe kell venni, hogy ha mondjuk 2014.jan.1-tõl kötelezõ lenne ivartalaníttatni minden törzskönyv nélküli kutyát, akkor hirtelen nagyon sok kutya kerülne utcára (hisz gondoljunk bele, sokan még a 3000 ft-os chip miatt is kidobták a kutyát).
A társadalmi összefogás elég sok dologban hozhat eredményt. Ha lenne néhány elhivatott és hozzáértõ ember, aki hajlandó lenne egyengetni az ügy útját, akkor nem kizárt, hogy elég sok aláírás összegyûlne mondjuk egy népszavazáshoz. Persze ehhez valamennyi pénz és önkéntesek is kellenének, hogy a kevésbé tájékozott emberek kapjanak egy kis fejtágítást. Valószínûleg a valódi állatbarátok és a kutyákat kevéssé kedvelõk táborából nagyrészt támogatók kerülnének ki. "Úgy se lesz belõle semmi" hozzáállással persze nem lehet elõrébb jutni.
Igen, elég hülye ötlet, mivel senki nem fogja azt mondani, hogy "azt akarom, hogy kötelezõ jeleggel fizetnem kelljen", márpedig kb ez a történet lényege. Ezenkívül még az állatvédelmi törvény betartatása is lehetetlen -nem is nagyon töri magát a hatóság- nemhogy ilyen aprósgokat ellenõrizzenek, mint hirdetések. Amúgy se ellenõrizgessnek az én adómból - mondhatnák azok akik nem tartanak kutyát, hozzáteszem joggal.
A kérdező hozzászólása: Még akár életcélnek is kitûzném.
Azért a NAV téma nem ennyire egyszerû, de ne menjünk bele adózási kérdésekbe, nem vág a témába.

Csak én akadok ki ennyire, amikor nincsenek mellettem a gyerekeim?

A nagyszülők(anyuék és anyósomék) hetente elviszik a gyerekeket hozzájuk, egész napra. Tudom, hogy jó helyen vannak, vigyáznak rájuk, de mégis végig csak rájuk gondolok, hiába csinálok bármit is..volt, hogy elesett, beütötte a fejét, és úgy hozták haza,mert ők nem tudták megnyugtatni. Rossz, hogy nem voltam mellette. Ti ki tudtok kapcsolódni, ha nincsenek mellettetek? 4 és 2 évesek

Legjobb válasz: Biztos hogy nagyon vigyáznak rájuk, nem kell ennyire aggódni, ha veled vannak akkor is óhatatlan hogy elesik. Én ki tudok kapcsolni, próbálj meg te is. Ez nem önzõség de nekünk anyáknak is kell a pihenés.

Biztos hogy nagyon vigyáznak rájuk, nem kell ennyire aggódni, ha veled vannak akkor is óhatatlan hogy elesik. Én ki tudok kapcsolni, próbálj meg te is. Ez nem önzõség de nekünk anyáknak is kell a pihenés.
én is folyton csak arra gondolok, h. mi van ha sír, és nem tudják megnyugtatni. még csak 2, 5 hós. a leghosszabb idõ, amíg anyukám vigyázott rá 3 óra volt. 1x fél órára ott hagytam a 18 éves sógornõmre és a barátnõjére. iszonyatosan üvöltött mire vissza értem. majd meg szakadt a szívem. azóta még kevésbé van kedvem valakire is hagyni.
Nem, nem csak Te akadsz ki:) Mi szülõk, szeretjük magunk mellett tudni a gyerekeinket, mintha néha azt éreznénk, hogy más nem tudja mi kell nekik...még a nagyszülõk sem, akik ugye minket neveltek és lám, itt vagyunk, élünk:) Én is így vagyok ezzel, ennek ellenére örülnék, ha nekem hetente lenne ilyen lehetõségem. Nálunk egy nagyszülõ sem viszi el a gyerekeimet:( Nyugodj meg, fõleg ha rendszeresen elviszik õket, akkor nekik is megvan már a rutinjuk!
Hát lehet, hogy le leszek pontozva... Amíg kicsik voltak a csemetéim (három éves korig), csak látogattuk a szüleimet, 1-2 óránál tovább nem voltak velük. Igaz, 2 éves volt a nagylányom, mikor párommal elmentünk egy hétre nyaralni. Tudtam, hogy jó helyen van, nem aggódtam különösebben, de naponta kétszer hívtam anyuékat a hírekért. Ahogy ovisok lettek, onnantól anyu ment értük az óvodába hetente egyszer és este 7-re hozta õket haza. Soha nem aggódtam, mert tudtam, ha valami baj van, anyu telefonál, illetve elintézi maga. Ráadásul nekem jól jött a "szabadnap". Ilyenkor mentem/megyek fodrászhoz, ügyintézni, vagy csak nyugodtan, csendben itthon vagyok. Ez a heti egy "nagymamanap" annyira bevált, hogy a mai napig is mûködik (most is ott vannak éppen), pedig már 16, 13 és 9 évesek.
Lehet, hogy ez sokak számára elborzasztó, de nekem sosem okozott gondot, ha a fiam anyukámmal volt. Talán az is közrejátszik, hogy egy éves koráig együtt éltünk vele, ezért a fiamnak a nagymamája mindig is nagyon közeli családtagnak számított. De amikor már szétköltöztünk, akkor sem okozott nekem problémát, ha elvitte 1-2 napra. Örültem, hogy egy kicsit nem kell, hogy mindig rajta legyen a fél szemem, elmehetek a barátnõimmel, és eközben végig tudok mondani két mondatot anélkül, hogy másra kellene figyelnem, vagy csak itthon elfekhettem a kanapén nyugiban egy könyvvel, meg ilyesmik. Próbálj meg kikapcsolni ilyenkor, mert attól senkinek nem lesz jobb, ha aggódsz, saját magadat viszont megfosztod némi minõségi kikapcsolódástól.
Sosem akadok ki, és nem izgulom agyon magam, teljesen megbízom azokban akikre hagyom a gyereket legyen az a férjem, apukám, anyukám, sõt az anyósék is bár rájuk kevesebb idõre.Ki tudok kapcsolódni és nem csak Õ jár a fejemben, lehet ettõl most engem utálni, de nekem jól esik ha nem vagyok mindig a gyerekem mellett.

Most csak én vagyok ennyire lemaradva, vagy hülye vagyok hogy szánalmasnak tartom az ilyet? !? !

Felmegyek facebookra mindenhol idióta 12-14 éveseket látok, k*rvás ruhában/b*zis öltözékben... 16 évesek körében vannak ilyen buzernyákok. Meg minden posztolós oldalon tuti találok 1-2 olyan posztot ahol a 13-14 éves gyerekek sz*pásról, b*szásról írogatnak meg minden... tudom h nem vagyok sokkal id?sebb de szánalmasnak tartom ezt. Vagy csak én vagyok szimplán hülye és le vagyok maradva a mai világtól vagy mi?

Legjobb válasz: Szevasz! Teljesen igazad van, és én is csak nagy bociszemekkel figyelem a világban zajló furcsa eseményeket. Nem értem, hogy történt ez, de engem is irritál. Mondjuk én nem [email protected] fel az agyam a facebookon közzétett képeken, posztokon, mivel mindenkit töröltem aki csak hajlamos az ilyesmikre. :D A maradék 12 ismerõsöm pedig ugyanolyan "lázadó", mint én. :) Szóval a lényeg, ne foglalkozz velük. Nem lehet mit kezdeni ezekkel. És nem is baj talán. Vagy a fene tudja. Egy szintén 19 éves srác.

Szevasz! Teljesen igazad van, és én is csak nagy bociszemekkel figyelem a világban zajló furcsa eseményeket. Nem értem, hogy történt ez, de engem is irritál. Mondjuk én nem [email protected] fel az agyam a facebookon közzétett képeken, posztokon, mivel mindenkit töröltem aki csak hajlamos az ilyesmikre. :D A maradék 12 ismerõsöm pedig ugyanolyan "lázadó", mint én. :) Szóval a lényeg, ne foglalkozz velük. Nem lehet mit kezdeni ezekkel. És nem is baj talán. Vagy a fene tudja. Egy szintén 19 éves srác.
Úgy beszéltek mint a vén hülyék:bezzeg az én idõmben!Az az igazság, hogy van igazatok..A kis libák nem is tudják, hogy mit veszítenek ha nem élvezik ki a gyerekkort.
Én meg mindenkin csak mosolygok, még Facebook-on sem vagyok fent...

Anyós kérdés. Ti hogy gondoljátok, csak én fújom fel a dolgot, vagy valóban ennyire semmibe vesz minket anyósom?

Gyereknapra eljöttek hozzánk, hoztak nekünk "ajándékot". Hozzá kell tennem, hogy egy szem unokájuk a férjemt?l van, most 15 hónapos, ? a harmadik gyermekem. Férjem egyke, elmúlt 40 éves, és szerintem hihetetlen önz? bizonyos dolgokban. Nekem van két gyerekem az el?z? házasságból, így 5 tagú a család. Na, gyereknapra mindenkinek hoztak valamit anyósék. Férjemnek a létez? legnagyobb Milka csokit, mert nagyon édesszájú, a 2 gyerekemnek és nekem egy-egy normál méret? boci csokit, az unokának egy fürt babánt. Nem tudom, de nekem annyira rosszul esett ez a megkülönböztetés, hogy a férjem kapta a legnagyobbat, mert ? a gyerekük, holott ? már nem is gyerek. Nem a csoki hiányzik, meg tudom venni magunknak ha akarom, hanem a gesztus. Ráadásul a férjem titokban kapta meg, csak este tudtam meg, mikor vigyorogva el?vette és elkezdte szó nélkül enni. Akkor kérdeztem, hogy hát ez meg honnan van? Ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy engem is gyerekének érezzen anyósom ( még csak az kéne), húúú, ki nem állhatom és ez kölcsönös. Csak azt szeretném tudni, hogy szerintetek is furcsa ez a csoki dolog, vagy csak én érzem így? Kérlek azt ne válaszoljátok, hogy " Örülök, hogy ez a legnagyobb gondod, stb." Most rakodtam ez édességes polcon, és err?l eszembe jutott a dolog, meg persze azóta is fortyogok magamban. ( Nekem anyukám meghalt, apukámmal egy ideje nem vagyunk jóban.) Lehet, hogy csak féltékeny vagyok a férjemre, hogy neki vannak szülei? Ti mit gondoltok err?l?

Legjobb válasz: Ne fújd fel ennyire. Tök jó, hogy mindenki kapott csokit, mindegy mekkorát, úgyis együtt eszitek meg (gondolom). Az meg külön tetszik, hogy a kis 15 hósotoknak nem csokit vettek, hanem banánt. De igen, egyébként a férjed is még gyerek, hiszen még vannak szülei, miért ne kezelhetnék õt is gyerekként, miért ne kaphatna nagy tábla csokit. Az is pozitív, hogy a két másik gyermeked is kapott csokit, pedig õk nem is az igazi unokáik. Szóval igazából én itt csupa pozitív dolgot látok, próbáld meg így felfogni, amiket írtam, ne fortyogj magadban. Sejtem, hogy nem ez a legnagyobb gondod :)

Ne fújd fel ennyire. Tök jó, hogy mindenki kapott csokit, mindegy mekkorát, úgyis együtt eszitek meg (gondolom). Az meg külön tetszik, hogy a kis 15 hósotoknak nem csokit vettek, hanem banánt. De igen, egyébként a férjed is még gyerek, hiszen még vannak szülei, miért ne kezelhetnék õt is gyerekként, miért ne kaphatna nagy tábla csokit. Az is pozitív, hogy a két másik gyermeked is kapott csokit, pedig õk nem is az igazi unokáik. Szóval igazából én itt csupa pozitív dolgot látok, próbáld meg így felfogni, amiket írtam, ne fortyogj magadban. Sejtem, hogy nem ez a legnagyobb gondod :)
Konkrétan ezt az esetet most szerintem felfújod és eltúlzod, de nyilván nem ez az elsõ hasonló dolog. És tudom milyen az "anyuci kicsike fiának" a párjának lenni. Úgyhogy megértelek! Csak ez az eset nem szörnyû annyira.
Lehet, hogy nem szándékos volt, hanem pl. tudták hogy a fiúknak az a kedvence, Neked meg nem tudták, és vettek egy átlagos csokit, hátha azzal nem lõnek mellé. De akár az is lehet, ahogy Te érzed. Ezt így leírva nehéz elbírálni. Bár tény, hogy nálunk meg az az általános, hogy inkább én kapok dolgokat anyóstól, a férjem nem annyira. Pl. most hétvégén is náluk voltunk, elmentem magamnak vásárolni, de nem kaptam semmit, õ meg nekem adott két naciját amit elõzõ héten vett, hogy majd õ vesz köv. héten a piacon másikat magának.
Az az igazság, hogy megértem a problémádat, csak más nézni a Te szemeddel, és más az õ szemükkel. Egy részrõl nem volt túl etikus a megkülönböztetés, más részrõl legalább volt ennyi bennük. Tényleg próbálj nem ezen rágódni (a férjed pedig tényleg egy nagy gyerek!!!).
Ti legalább kaptatok valamit :) Az én anyósom ugyanez. Van fia, van egyetlen unokája meg én. A fia kapott sok sok édességet, szintén édesszájú. A 2 éves unokája kapott egy felnõtt méretû hullahopp karikát! két helyen megroggyanva látszott rajta, hogy nem új, ki tudja honnan szedte. Én meg le vagyok [email protected] A szüleim: mi apróságok kaptunk egyformán!, az unoka pedig zsírkrétát, dömpert, kinder csokit.
Csak a szokásos anyósfóbiában szenvedsz.
Drága kérdezõ. Megkérdezhetem, hogy te mit vettél anyósodnak anyák napjára?
"Ráadásul a férjem titokban kapta meg, csak este tudtam meg, mikor vigyorogva elõvette és elkezdte szó nélkül enni." Amíg ezt nem olvastam, addig azt írtam volna, hogy túlspilázod. Így viszont... Nevetséges és szánalmas anyósodék, és a párod részérõl is. Ha már anyósodék ilyenek, legalább a párodnak lenne annyi "esze", hogy elmondja, hogy "képzeld, anyáméktól mit kaptam", méghozzá az anyjáék elõtt. Ettõl nem vagy féltékeny a párodra, mert neki vannak szülei, hanem jogosan vagy kiakadva. De azért próbálj meg nem ezen rágódni! :)
Az elõzményeket nyilván én nem tudom, de ha csak a konkrét sztorit nézem, akkor ebben nekem a férjed a gáz, nem anyósék. Õk mindenkinek vettek csokit. A férjed meg eldugta (a gyerekek elõl is), majd vigyorogva elõvette és szó nélkül elkezdte enni. Nem az a baj, hogy anyós neki veszi a legnagyobb csokit, hanem, hogy õ nem ad a gyerekeknek meg neked. Bár ez valószínû anyós nevelése, szóval lehet mégis anyós a gáz?:-)
Szerintem a gyerekeknek illett volna a nagyobb csokit adni, végül is a férjed már felnõtt. Mi az anyósomtól semmit nem kaptunk gyereknapra, szerintem eszébe sem jutott, hogy a három unokának valamit vegyen. Õ abszolút nem figyelmes az ilyenre, inkább spontán szeret vásárolgatni. Jóformán az unokái születésnapját sem tudja. Be is vallotta, hogy sokszor papírról nézi le. (57 éves) Ja, és a férjed a legfurcsább az egész sztoriban, tényleg picit önzõ;)
Kérdezõ még mindig nem válaszolt, mit vett anyósának anyák napjára.
Teljesen igazad van! Nekem is rosszul esne ez a megkülönböztetés.
A kérdező hozzászólása: Még annyit, hogy nem szenvedek szokásos anyósfóbiában, pont fordítva van, anyós utálja az "összes" menyét. A férjem elõzõ feleségét elüldözte, elváltak, most engem akart kicsinálni, de férjem megmondta, hogy ezt már nem engedi. Így anyós tehetetlen, de az örökös piszkálódás azért megmaradt. Csak egy példa amibõl minden fakad. Férjemnek nem volt gyerekszobája, 30 évesen nõsült elõször, akkor költözött ki a közös szobából ahol az anyjával aludt kettecskén. Annyira önzõ volt, nem akart az apóshoz visszaköltözni a másik szobájukba, hogy a saját gyerekének átengedje a szobát. Innen ered szerintem ez a nagyfokú elmebeteg ragaszkodás és a többi velejárója.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy véleményt mondtatok. Igen, valószínû én csinálok már bolhából elefántot, sajnos annyira a bögyömben vannak, hogy már nem tudom a pozitív dolgaikat nézni. Mióta 4 éve tönkrették a 2 nagy gyerek karácsonyát a saját egójuk és kényelmük miatt, ki nem állhatom anyósékat, és mindig csak a rosszat látom és feltételezem bennük. Kíváncsi voltam, hogy kívüllálóként más hogy vélekedik errõl.
Anyósod elég beteg, egy szobában a 30 éves fiával élni! Én megértelek! Én a múltkor írtam gyereknappal kapcsolatban, hogy semmit sem kapott a kisfiam a mamáéktól, akkor nekem mindenki azt írta, hogy náluk nem is szokás tartani a gyereknapot, egyik válaszolónál sem! Én ezen is kiakadtam, a jófej válaszolókon, meg az anyósomékon is. Anyósodtól nem várj semmi jót szerintem, tuti szerelmes a fiába és útál téged.
Nekem max gyed jár (102900) bruttó 140 után, így kapok nettóban adójóváírással 80 ezret.
Ha nem kéred, addig az állam használja:-((((
A kérdező hozzászólása: én nem kapok adójóváírást azt tudom
Akkor kérjél, az havi tizenvalahányezer forint. elõzõ
A kérdező hozzászólása: direkt nem kérem mert mikor megyek a könyvelõhöz akkor azt egyben kapom meg:!de azért köszönöm mindenkinek
Ha nem kéred az adójóváírást, akkor azért kapsz keveset havonta. Akkor amit egyszerre kapsz meg adójóváírást, el kell osztani 12-vel, és add hozzá a havi 60 ezredhez. Úgy korrekt, s akkor mindjárt nem 60-at kapsz.
A kérdező hozzászólása: megértem hogy addig az állam használja csak úgy jobb és jobban esik egyben az az összeg


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!