Találatok a következő kifejezésre: Csak én így (924 db)

Csak én igy érzem igy van anyum tényleg különbséget tesz? Most depis vagyok. :S

Sziasztok.Egy kis vigaszra vágyom.2 lány anyukája vagyok.Amikor terhes voltam anyum elfogadta a dolgot a maga modján örült is de most hogy a 30 éves huga babás ki ugrik a b?réb?l.Mindig err?l beszél.Engem sose kérdezett hogy még is mizu..Ma elfojt a huga magzatvize és sirva hivott,annyira örült.Amikor én szültem utoljára könyörögnöm kellett hogy most már jöjjön a nagyobbik lányomért mert mennem kell a korházba... Csak én érzem igy?Vagy máshogy kötödik a hugához. ?

Legjobb válasz: Hát sajnálom hogy ezt mondom, de ez egyértelmû különbségtevés. Nálam is hasonló a helyzet anyukám többet megy a tesómékhoz mint hozzám... :( Szerintem érdemes lenne anyukáddal beszélgetni errõl. A helyzet rosszabb nem lesz.

Hát sajnálom hogy ezt mondom, de ez egyértelmû különbségtevés. Nálam is hasonló a helyzet anyukám többet megy a tesómékhoz mint hozzám... :( Szerintem érdemes lenne anyukáddal beszélgetni errõl. A helyzet rosszabb nem lesz.
Hány évesen szültél?
Engem ez felháborít, ha ilyet hallok!!! Hogy viselkedhet így egy anya?? De most az anyukád huga vagy a tied?? Mindenesetre a lányomnak kellene az elsõnek lenni....
A kérdező hozzászólása: Sziasztok.Anyukám huga...Ráadásul ma hajnal 5 kor felhivott ujjongva hogy elmondja megszült.:SÉn is örülök mert rokon de engem senki nem hivott akkor és senki nem gondolt rám. Amugy 24 éves vagyok.És ha az elsõ kérdezõ arra érti a korom hogy fiatal vagyok azért ilyen szerintem ez nem függ össze.Hisz dolgoztam és mindent amit meg tudok adni azt is adom a lányaimnak.Tény hogy az iskola padbol egybõl az anyaságba csöppentem de soha nem voltam rájuk szorulva anyagilag sehogy, ..
1. vagyok. Igen, így értettem. Biztos vagy benne, hogy nem ez zavarja? Nem lehet, hogy mittudom én valamilyen diplomát várt el tõled vagy valamit elvárt és te túl korán szültél. Mostanában ez nem divat igazán, mint tudjuk. Szóval én úgy gondolom, hogy talán igenis ez lehet a baj. Legalábbis most én úgy gondolom, hogyha lenne egy lányom én nem örülnék neki, ha sok-sok tanulás helyettt babázna. Lehet, hogy most ezt nagyon rosszul látom, lehet, hogy tévedek.
A kérdező hozzászólása: azért nem hiszem hogy ez állna a háttérben mert az 1. babámnál nem volt komoly gond.Amikor kiderült a kicsirõl hogy õ is lány még az utolso napon is azt mondta hogy fiu lesz.pedig 3 szor mondták hogy lány.lehet ez a baj?fiut akart?a huga fiut szült...

Mellről nyomásnál teljesen kinyújtsam a karom ezáltal nem roncsolódik az izület? Mert csak én így érzem az elülsőt hogy dolgozna. Következő kérdés előre emelés kézi súlyzóval ahogy arnold csinálta a testépítés c. enciklopédiában káros az izületre?

Legjobb válasz: Mellrõl nyomásnál teljesen kinyújtsam a karom ezáltal nem roncsolódik az izület? hátha azt érzed hogy roncsolódik akkor máris hagy abba a gyakorlatot nekem nincs meg arnold könyve szóval melyik az a gyakorlat amire gondolsz? tenyér befelé vagy merre néz?

Mellrõl nyomásnál teljesen kinyújtsam a karom ezáltal nem roncsolódik az izület? hátha azt érzed hogy roncsolódik akkor máris hagy abba a gyakorlatot nekem nincs meg arnold könyve szóval melyik az a gyakorlat amire gondolsz? tenyér befelé vagy merre néz?
A kérdező hozzászólása: http://www.youtube.com/watch?v=XoiKfpbhQys 5:20-nál itt a könyvben fejmagasság felett nyomja olyan mintha mellrõl nyomás volna kinyújtani teljesen remélem érted ahogy leírom.
A kérdező hozzászólása: és ha tudnál írni elülsõ fejre gyakorlatokat megköszönném mert az kissé nagyon levan maradva fekvenyomás kellõképpen nem sokat hatott rá szóval kellene behozni
az oldalsó fejre megy, ugyan ez a mozgás tenyérrel befelé azaz a súlyzók függõlege irányban állnak akkor viszont már elülsõ fejdolgozik. itt nézhetsz gyakorlatokat elülsõ váll rostokra:http://body.builder.hu/edzesek_csoport.htm4?id=1 a kérdésedre a válasz: ha szabályosan csinálod nem annyira káros. valamilyen szinten biztos hogy káros mert nem arra lett kitalálva az emberi test azon belül a váll hogy nagy súlyokkal ilyen gyakorlatokat végezzen de nem kell parázni. okosan, szabályosan kell végre hajtani a gyakorlatot és akkor nem lesz belõle problémád.
A kérdező hozzászólása: értem, köszönöm a segítséged ment a zöld!
Arnold azért csinálja így, mert vízszintestõl felfelé bekapcsolódik a mozgatásba a trapéz izom alsó része is. Manapság ezt inkább 45°-os padra hasalva szokták csinálni. Valami olyasmi neve van a gyakorlatnak hogy Y-emelés. Elég gci dolog, próbáld ki :D http://body.builder.hu/cikkek.htm4?id=399

Ezt ki fogom "nőni"? Csak én vagyok így ezzel?

Ha egy jobb csajjal beszélek(látom, hogy szép melle, jó feneke van, PERSZE NEM AZT BÁMULOM!!) akkor kevésbé jövünk ki jól egymással, mert folyton izgulok/zavarban vagyok.

Legjobb válasz: 26/F Csak kétféleképpen lehet kinõni: szerencsével vagy tudatossággal. Legjobb persze a kettõ együtt. Nekem konkrétan így sikerült, hogy mázlim is volt hozzá, de visszatekintve az a meglátásom, hogy ostobaság volt izgulnom. Ha ti ezt még idejekorán felismeritek, sok szenvedéstõl megmenekülhettek. :) A képlet igen egyszerû, alapvetõen: ne azt nézzétek, hogy külsõre milyen a lány, hanem hogy személyiségre. És ne azért figyeljetek fel rá, mert k* jó melle van, hanem azért, mert van vele közös témátok, hozzátok hasonlóan gondolkodik, stb. Úgy beszéljetek velük, mintha õk is fiúk lennének, és az égvilágon semmi más célotok nem lenne velük a barátságnál. (Késõbb persze lehet még más is, de eleinte erre még gondolni se kell, mert csak zavaró tényezõ. Elsõre csak ismerkedni, kapcsolatot építeni, rutint szerezni, a többi ráér) És ha nem feleltek meg nekik? Nagy cucc, van még száz másik. Örök szabály: villogó zöld lámpa, tömegközlekedési eszköz és nõ után sose fuss, mert mindig jön másik. És mindig van még jobb is, így ha egy jóról lemaradsz, az csak annyit jelent, hogy a következõ még sokkal jobb is lehet akár. Nekem pl. 21 évesen volt életemben elõször barátnõm egyáltalán, de az aztán OLYAN is volt, hogy biz'isten megérte várni, és nem cseréltem volna húsz másik csajra sem. Vele egy évig voltunk együtt, majd azután egy éven belül két barátnõm is lett - a másodikkal pedig össze is házasodtunk és boldogan élünk. Szóval fel a fejjel, fiúk. :) Röviden: a kulcs egyszerûen a fesztelenség, amit pedig úgy érhettek el, ha tudatosítjátok magatokban, hogy CSAK NYERHETTEK, mert ha egy lány el is megy, még sokkal jobb jöhet helyette. Mindig puszta ismerkedés, barátkozás legyen az alap, így idõben ki is derülhet, ha vannak olyan stichjei a lánynak, ami miatt nem is lenne jó vele ennél több. Ha meg rendben van, akkor lehet tovább menni. És MINDIG a személyiség legyen az elsõ. Ezt nem közhelyként puffogtatom, hanem mert a tényállás az, hogy ha a személyiségi egyezés nincs meg, akkor pusztán a külsõ vonzalom nem fog összetartani egy kapcsolatot, és az pillanatok alatt széthullik.

26/F Csak kétféleképpen lehet kinõni: szerencsével vagy tudatossággal. Legjobb persze a kettõ együtt. Nekem konkrétan így sikerült, hogy mázlim is volt hozzá, de visszatekintve az a meglátásom, hogy ostobaság volt izgulnom. Ha ti ezt még idejekorán felismeritek, sok szenvedéstõl megmenekülhettek. :) A képlet igen egyszerû, alapvetõen: ne azt nézzétek, hogy külsõre milyen a lány, hanem hogy személyiségre. És ne azért figyeljetek fel rá, mert k* jó melle van, hanem azért, mert van vele közös témátok, hozzátok hasonlóan gondolkodik, stb. Úgy beszéljetek velük, mintha õk is fiúk lennének, és az égvilágon semmi más célotok nem lenne velük a barátságnál. (Késõbb persze lehet még más is, de eleinte erre még gondolni se kell, mert csak zavaró tényezõ. Elsõre csak ismerkedni, kapcsolatot építeni, rutint szerezni, a többi ráér) És ha nem feleltek meg nekik? Nagy cucc, van még száz másik. Örök szabály: villogó zöld lámpa, tömegközlekedési eszköz és nõ után sose fuss, mert mindig jön másik. És mindig van még jobb is, így ha egy jóról lemaradsz, az csak annyit jelent, hogy a következõ még sokkal jobb is lehet akár. Nekem pl. 21 évesen volt életemben elõször barátnõm egyáltalán, de az aztán OLYAN is volt, hogy biz'isten megérte várni, és nem cseréltem volna húsz másik csajra sem. Vele egy évig voltunk együtt, majd azután egy éven belül két barátnõm is lett - a másodikkal pedig össze is házasodtunk és boldogan élünk. Szóval fel a fejjel, fiúk. :) Röviden: a kulcs egyszerûen a fesztelenség, amit pedig úgy érhettek el, ha tudatosítjátok magatokban, hogy CSAK NYERHETTEK, mert ha egy lány el is megy, még sokkal jobb jöhet helyette. Mindig puszta ismerkedés, barátkozás legyen az alap, így idõben ki is derülhet, ha vannak olyan stichjei a lánynak, ami miatt nem is lenne jó vele ennél több. Ha meg rendben van, akkor lehet tovább menni. És MINDIG a személyiség legyen az elsõ. Ezt nem közhelyként puffogtatom, hanem mert a tényállás az, hogy ha a személyiségi egyezés nincs meg, akkor pusztán a külsõ vonzalom nem fog összetartani egy kapcsolatot, és az pillanatok alatt széthullik.
hát ezzel énis igy vagyok. szerintem ha több lesz a tapasztalat akkor egyáltalán nem leszünk zavarban. 15/F
:) ez szép volt
A kérdező hozzászólása: 20: 30 20:07: "Az vagy, akinek hiszed magad"!!
Áááá... köszi a biztatást, de kizárt, hogy valaki akarna is valamit egy olyan senkitõl, aki én vagyok. Feleslegesen pofára esni meg mi értelme van?
"20 éves örök vesztes"-nek üzenem, hogy a nagyon szép lányok kapcsán van még egy fonákja a dolognak: sokszor megkergülnek a magánytól. És tudod, miért? Épp azért, mert olyan nagyon szépek, mindenki azt hiszi, hogy á, ez esélytelen, meg biztos van már barátja, meg mindenki érte verseng... és közben meg a lány szabad, és az is marad, mert senki nem mer odamenni hozzá. Szóval ha ilyet látsz, nyugodtan próbálkozz be, mert vesztenivalód nincs (ha elhajt, akkor ugyanott vagy, mintha oda se mentél volna), viszont akár össze is jöhet a dolog, és akkor el se fogod hinni, hogy basszus, micsoda barátnõd van, NEKED... :) ))
Ezzel én is így vagyok... annyira belém nevelték már, hogy jó nõk nem rám vágynak, hogy ha valaki kicsit is jól néz ki, máris hagyom... az elsõ barátnõm meg nem a legszebb volt, az a csaj meg senkinek sem kellett... én nem tudom hogy van ez. Mások szerint van átmenet, de kinek mi az átmenet? Mondjuk hogy van egy csaj, aki nem a legjobb nõ, de kedves, aranyos, és édesen tud nézni rám... Meg az, aki szexi, vadítóan gyönyörû, minden fiúnak õ kell, meg mindenki rám irigykedne... még soha nem volt szerencsém ilyen nõkhöz... ha valaki hasonlít a leírtakra, akkor az biztos jó lehet... csak nem hozzám. Egy 20 éves örök vesztes.
Hát bízom benne hogy ki fogom nõni:D Igaz lány vagyok.Emlékszek az elsõ szerelmemre, hát az nagyon gáz volt.Mindig csak mosolyogtam rá, meg néztem, de sose mertem odamenni hozzá, csak msn-en beszéltünk néha.Aztán az is abba maradt, mert volt egy szemét húzása és inkább hagytam a francba.Nagy boldog voltam, hogy jön a középsuli végre nem ugyan oda fogunk járni és nem látom minden nap(azért elég sz.r érzés volt mindennap látni, fõleg mikor a csajával volt...), na erre mikor néztem a neten, hogy felvettek-e láttam az õ nevét.Gondoltam lehet nem is õ az, hiszen a Balogh név nem olyan ritka, meg a keresztneve sem az a nagyon különleges.Tévedtem másnap lehívott az igazgató, odaadta a papírokat, csalódtam õ is oda jön.Úgy hogy még 4évig látom mindennap...:@ De mázlimra legyen mondva, legalább nem leszünk osztálytársak, és lesz ott egy csomó másik srác, biztos lesznek helyesek!:D Szóval az a lényeg szerintem, hogy önmagunkat adjuk és ne arra koncentráljunk, hogy milyen helyes srác/lány stb... Gondolj arra, hogy lehet, hogy a lány is ugyanazt gondolja és neki is nehéz ez a dolog:) 14/L
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!! 23:21-Én is valami ilyesmin gondolkodtam, hogy "lazábbra" kell venni a dolgot, csak még nem állt bennem össze ennyire a kép, de mostmár igen! Neked külön köszönet! Írhattok még!
Én is így voltam vele sokáig, csak én lány vagyok. De ha megtalálod azt a lányt, aki hozzád illik, akkor fogsz tudni beszélni vele, és emellett vonzónak is fogod találni. Nem a külsõ a lényeg ugyebár. Nem vagyok jós, nem tudom, fogsz-e változni, de 17 évesen még erõsen fejlõdésben vagy, úgyhogy van rá némi esély. Azért próbáélkozz a lányoknál, kitartás!
23:18-as hozzászóló vagyok 21/F
szintén zenész. Én is így voltam evvel egy idõben, de "kifejlesztettem" egy technikát ilyen esetekre, a lényege az hogy úgy viszonyulok hozzájuk mintha nem izgatnának fel, nem tetszenének nekem. És így nem is jövök zavarba.
20:07-es: Csak annyi, hogy a pofáraesés MINDENKÉPP bekövetkezik, AKKOR IS, ha NEM MÉSZ ODA, mert a végeredmény ugyanaz. Ha viszont odamész, akkor legalább ESÉLYT adsz egy POZITÍV VÉGKIMENETELNEK. Ha nem mész oda, akkor GARANTÁLTAN CSAK NEGATÍV VÉGKIMENETEL lehet. Gondold végig, szerintem pofonegyszerû a logika. :)

Nem csak egy fogyó "kúrát" szeretnék. Ennek így van értelme? Bővebben lent.19L

Már számos fogyókúrát,és egyéb marhaságot kipróbáltam,tapasztaltam hogy semmi értelme. Régebben teljesen leálltam kenyér-tésztafélékr?l,édességr?l, eljártam edzeni.. mivel egyik napról a másikra álltam át, gyors és tartós eredménye volt, de ahogy alábbahgyott a kitartás,a kilók is zsutty, vissza.

Legjobb válasz: en is igy csinaltam. Elöször leszoktam arrol, hogy cukros üditöket meg "100 %-os" gyümölcsleveket igyak, csak vizet kezdtem inni, de abbol jo sokat. Aztan leszoktam az etkezesek közötti evesröl, aztan odafigyeltem ra, hogy kevesebb köret, több zöldseg, salata (a hus az adott). Aztan a reggeli zsömlet TK kenyerre csereltem (en a kenyerröl nem tudnek lemondani) es aztan ott is nem a keneyer mennyisege, hanem a zöldsege dominalt. Kb ezzel egy idöben napi 1, nagyon maximum 2 kavera csökkentettem a tejeskave adagomat. De a maximum 2 az kb ilyen havi szinten kilenges. Kb (nem direkt, meg nem szamolva, ahogy ugy ereztem, hogy ez beallt, akkor gondolkoztam, hogy mi legyen a következö lepes) 3 hetente valtoztattam 1, vagy 2 dolgon, ahogy jött. Szerintem, ha valakinek rossz beidegzödesei vannak, mint pl nekem is, hogy gyakolrlatilag EGESZ NAP ettem, akkor is, ha tele voltam, akkor ez igy müködhet, hogy nem ugy kel fel, hogy na matol MINDENT mashogy csinalok, az sok esetben kudarchoz vezet, tul nagy valtas. Nekem ez igy bevalt, es bar lenyegesen lelassitja a folyamatot az elejen, szamomra könnyebb volt igy (elötte probaltam egyik naprol a masikra eletmodot valtani, nekem az ugy tul nagy falat volt). A sportrol annyit, hogy en azzal is igy csinalom. Regen sportolo voltam, viszont 5 eve semmit, azaz SEMMIT nem mozogtam. Most elkezdtem uszni jarni, meg gyors tempoban setalni, meg DVD-re tornazni, kb februarra belekezdek a futasba.

en is igy csinaltam. Elöször leszoktam arrol, hogy cukros üditöket meg "100 %-os" gyümölcsleveket igyak, csak vizet kezdtem inni, de abbol jo sokat. Aztan leszoktam az etkezesek közötti evesröl, aztan odafigyeltem ra, hogy kevesebb köret, több zöldseg, salata (a hus az adott). Aztan a reggeli zsömlet TK kenyerre csereltem (en a kenyerröl nem tudnek lemondani) es aztan ott is nem a keneyer mennyisege, hanem a zöldsege dominalt. Kb ezzel egy idöben napi 1, nagyon maximum 2 kavera csökkentettem a tejeskave adagomat. De a maximum 2 az kb ilyen havi szinten kilenges. Kb (nem direkt, meg nem szamolva, ahogy ugy ereztem, hogy ez beallt, akkor gondolkoztam, hogy mi legyen a következö lepes) 3 hetente valtoztattam 1, vagy 2 dolgon, ahogy jött. Szerintem, ha valakinek rossz beidegzödesei vannak, mint pl nekem is, hogy gyakolrlatilag EGESZ NAP ettem, akkor is, ha tele voltam, akkor ez igy müködhet, hogy nem ugy kel fel, hogy na matol MINDENT mashogy csinalok, az sok esetben kudarchoz vezet, tul nagy valtas. Nekem ez igy bevalt, es bar lenyegesen lelassitja a folyamatot az elejen, szamomra könnyebb volt igy (elötte probaltam egyik naprol a masikra eletmodot valtani, nekem az ugy tul nagy falat volt). A sportrol annyit, hogy en azzal is igy csinalom. Regen sportolo voltam, viszont 5 eve semmit, azaz SEMMIT nem mozogtam. Most elkezdtem uszni jarni, meg gyors tempoban setalni, meg DVD-re tornazni, kb februarra belekezdek a futasba.
Nem állsz már messze attól, hogy a kalóriákat számold. Sokkal egyszerûbbé tennéd a dolgod és tudatosabb lenne az egész, valamint megismernéd általa a saját tested, hogy mennyi ch-ra hogyan reagál. Aztán ha kiszámoltad, akkor fokozatosan csökkented. Diéta alatt meg koncentrálj a fehérjékre fokozottabban, minden étkezésben legyen.
Sziasztok! Én vmi hasonlót próbálok csinálni.. bár én egyszerre.. Csináltam ilyen heti táblázatot.. felírtam a 7 napot és alatta hét rubrika. és ebbõl egy csomó félét. pl heti 7 zsemle engedélyezett..ha bûnözök másnap nincs.. egy sor csoki/egy kocka süti.. heti egy tészta stb! Mégis jobb mint napi mondjuk 3 zsömit enni és így megvan a kontroll is felette! Szerintetek ez milyen?

Csak én gondolom így? (Részben meleg, részben filozófiai téma[hosszú lesz xD])

Sziasztok!

Legjobb válasz: 1. Ha már meleg vagy és filozofálsz, tanuld meg, mi a különbség a nemi identitás és a szexuális orientáció között. A nemi identitással a transszexuálisoknak van baja, nem a melegeknek :) No offense, csak gondoltam szólok :) 2. Valamennyire igazad van. Társadalmi elvárás az, hogy a férfi legyen erõs, magabiztos, határozott, viszont alapvetõen kevés férfi születik így. Aki pedig nem születik határozottnak, de mégis elvárják tõle, és kissé alacsonyabb az érzelmi intelligenciája, az elkezd bunkózni, mert nem tudja máshogy kimutatni az ál-határozottságát. Nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami még magabiztosság, de mások legyalázása nélkül (nem csak a heteróknak, és nem csak férfiaknak). 3. Nem mondanám, hogy a melegek könnyebben kimutatják az érzelmeiket. Csak amíg egy heteró srác, ha az érzelmeirõl van szó, falat épít és hárít, egy meleg hazudik és játszik. Persze tisztelet a kivételnek, de általában így van. A melegek nagy érzelemkimutatásainak kb. 80%-ának a hátterében valamilyen érdek áll, és kb. ugyanilyen arányban nem is teljesen igaz a dolog, vagy erõsen túl van játszva. Mindenki védekezik valahogy, ha túl kimutatod az érzelmeid, sebezhetõbb leszel, és ettõl meg kell védeni magad, vagy így, vagy úgy. Persze ez durva általánosítás, amit írtam, de általánosságban igaz. 19/melegF

1. Ha már meleg vagy és filozofálsz, tanuld meg, mi a különbség a nemi identitás és a szexuális orientáció között. A nemi identitással a transszexuálisoknak van baja, nem a melegeknek :) No offense, csak gondoltam szólok :) 2. Valamennyire igazad van. Társadalmi elvárás az, hogy a férfi legyen erõs, magabiztos, határozott, viszont alapvetõen kevés férfi születik így. Aki pedig nem születik határozottnak, de mégis elvárják tõle, és kissé alacsonyabb az érzelmi intelligenciája, az elkezd bunkózni, mert nem tudja máshogy kimutatni az ál-határozottságát. Nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami még magabiztosság, de mások legyalázása nélkül (nem csak a heteróknak, és nem csak férfiaknak). 3. Nem mondanám, hogy a melegek könnyebben kimutatják az érzelmeiket. Csak amíg egy heteró srác, ha az érzelmeirõl van szó, falat épít és hárít, egy meleg hazudik és játszik. Persze tisztelet a kivételnek, de általában így van. A melegek nagy érzelemkimutatásainak kb. 80%-ának a hátterében valamilyen érdek áll, és kb. ugyanilyen arányban nem is teljesen igaz a dolog, vagy erõsen túl van játszva. Mindenki védekezik valahogy, ha túl kimutatod az érzelmeid, sebezhetõbb leszel, és ettõl meg kell védeni magad, vagy így, vagy úgy. Persze ez durva általánosítás, amit írtam, de általánosságban igaz. 19/melegF
A kérdező hozzászólása: Szia! De ki állítja, hogy egy meleg nem lehet transzszexuális? :)
Észrevettem én is. :DD Minden fiú ismerõsöm (Kivéve a melegek) nagyon kigyúrtak, erõsek és magabiztosak akarnak lenni. Emellett még bunkók is. Viszont a meleg ismerõseim inkább olyan csendes, kicsit nõies gondolkodású, nevetgélõs, ölelkezõs, barátságos típus. .. Pont mint én. Úgy vagyok vele, hogy nem attól lesz valaki férfi, hogy mennyire van kigyúrva, hanem attól, hogy mi van a lába között. ;DD 14/f meleg.
Ez nagyon sok mindentõl függ. Mióta létezik az ember azóta a férfi az erõ, a védelmezõ. A középkorban a férfiaknak az volt a dolga hogy megvédjék az országot, harcoljanak, termeljenek a földeken. A nõ pedig volt az elnyomott aki meg sem szólalhatott kb engedély nélkül. Akkor a férfiak még rosszabbak voltak a maiaknál is. A másik pedig az, hogy ez nagyban függ a neveltetéstõl is, vagyis annak a hiányától. Nagyon sok szülõ nem neveli a gyerekeket rendesen, fõleg a fiúkat, mert hát az apák gyakran úgy gondolják, hogy nehogy meleg legyen a gyerek, ezért inkább legyen minél taplóbb. És emellett még számos gyerekkori sérelem jöhet ki úgy, hogy az agresszivitással próbálják megvédeni a kis lelküket a pasik. A melegekrõl nem tudok nagyon nyilatkozni, mert egy meleg ismerõsöm van, de hát õ nem éppen a kedvencem, még össze is verekedtünk kb 10 éve XD De az biztos hogy nagy átlagban sokkal kedvesebbek és értelmesebbek mint a hetero férfiak 20/L
Nos igen.. én is történelemmel kezdem (saját vélemény): ha jól megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a múlkorban, az egész történelmünk során az emberiségnek meg kellett felelnie egy bizonyos elvárásnak (Istenek, Biblia, stb.) és ezen megfelelési kényszerbõl alakultak ki a szokások és a sztereotípiák is (pl.: hogy a férfi a családfenttartó, míg a nõ a család egybentartója, a háztartásbeli, stb.). És ez vezet ahhoz, hogy sokan még ma is ezért viselkednek ilyen "férfiasan"(=gusztustalanul). Nem magamat akarom fényezni, csupán undorral nézek az osztályom azon fiú tagjaira, akik miatt ablakot kell nyitni, mert külömben azt kéne szagolnom, hogy hogyan rohad a belük.. -.-" :D és ezért vagyok a lányokkal az osztályban, mert érettebb gondolkodásúak és nem kell bizonyítanunk egymásnak azzal, hogy büfögünk egymás és mindenki más elõtt.. és ez egy újabb sztereotípiához vezet, azaz, hogy a meleg fiúk a lányokkal vannak inkább jóban:D 18f meleg

Csak én vagyok így vele vagy mások is?

Nem tudom,hogy csak nálam van ez vagy rajtam kívül mások is szenvednek ha nyelvet kell tanulni? Sokan mondják,hogy legjobban úgy tanul az ember idegen nyelvet ha az adott országba megy ,és minden nap hallja.Nos én lassan 2 éve Angliában élek.Több hónapja naponta 3 órát angol tanfolyamon veszek részt(angol tanártól),emellett otthon is napi 2 órát igyekszem angolul tanulni.Még a Tv-ben is angolul beszélnek.De ennyi év után még mindig nem tudok beszélni,és nehezen értem,hogy mit mondanak...Úgy érzem,hogy még az alap angol tudásom sincs meg,pedig az olvasás az megy angolul.Egyszer?en elkeserít,hogy ennyire tehetetlen vagyok,és fogalmam sincs mit tegyek,hogy tudjak beszélgetni ...Mit tegyek?Vagy van aki hasonló helyzetben volt,és tudott valami jó megoldást?

Legjobb válasz: Hát ha ez segít vmit, akkor nem vagy egyedül mert én is kb így vagyok. Csak én nem külföldön élek, de az a része igaz, h ha úgy mondják szóban, akkor van hogy nem értem, csak pár szót kapok el, írásban viszont értem. Ez azért is lehet, mert külföldön teljesen máshogy ejtik az angolt, mint amit mi itthon tanulunk az iskolában, és rá kell állni erre az agyunknak. Megoldást azt sajna nem tudok, de az mindenképp csak jó lehet, h kint vagy és így majd csak hozzá szoksz valamennyire.

Hát ha ez segít vmit, akkor nem vagy egyedül mert én is kb így vagyok. Csak én nem külföldön élek, de az a része igaz, h ha úgy mondják szóban, akkor van hogy nem értem, csak pár szót kapok el, írásban viszont értem. Ez azért is lehet, mert külföldön teljesen máshogy ejtik az angolt, mint amit mi itthon tanulunk az iskolában, és rá kell állni erre az agyunknak. Megoldást azt sajna nem tudok, de az mindenképp csak jó lehet, h kint vagy és így majd csak hozzá szoksz valamennyire.
Az is lehet, hogy csak te érzed így. Több önbizalomra lenne szükséged, szerintem ez lehet a baj. Azt hiszed magadról, hogy nem tudsz beszélni, közben meg lehet h tudat alatt félsz tõle, h kinevetnek. Ne félj attól h beszélsz, még ha úgy érzed h nem is olyan jól megy, az a lényeg h megértsenek. Az rosszabb ha azt látják h akadozol meg nem mersz megszólalni. Mivel tudsz angolul olvasni, ezért gondolom h ez lehet, és nem az h nem megy a nyelv :-)
Elõzõ vagyok A megértésrõl annyit, h a TV-ben eléggé hadarnak meg elharapják a szavakat, nem csoda ha nem érted. Mindenki más, lehet h neked egyszerûen több idõre van szükséged h beleszokj. Szerintem nem kell elkeseredni :-)
A kérdező hozzászólása: Lehet benne valami, de már ott tartok, hogy nem érdekel ki mit gondol a "akcentusomra", és beszélek...De a legnagyobb gond, hogy kérdeznek valamit, és fogalmam sincs mit, de ha leírják akkor rögtön tudom hogy mit kérdezett, és válaszolok is rá...Inkább a probléma, hogy hiába vagyok több éve Angliában nem tudom megérteni õket, vagyis az egyszerû mondatokat megértem, és ennyi...De úgy látszik csak nekem van ilyen problémám.Köszönöm a választ
Elsõ vagyok Szerintem tényleg megszokás, hiszen gondolj bele, mikor még csak tanulod az angolt, ahhoz szoksz h inkább olvasol, meg írogatsz, sokat nem beszélnek hozzád, fõleg nem olyanok, akik tényleg angolok, és sokkal nehezebb szinten beszélnek, mint mondjuk egy átlag angoltanár :-)

Kinek milyen élmény volt az 1 sõ szülés? Még van bõven idõm, de nagyon bevagyok [email protected] az egésztõl! Ez normális? Más is van. Volt így? , vagy csak én vagyok ilyen? 16 hetes kismama

Legjobb válasz:
Szia! Nyugi,más is van így,sõt elég sokan. Normális,hogy tartasz az ismeretlentõl. Én mondjuk a végén paráztam be nagyon,a 36.héten,addig lefoglalt az aggódás,hogy nehogy korababa legyen (voltak problémák).De igyekeztem pozitív dolgokra gondolni a szüléssel kapcsolatban,elképzeltem,milyen lesz,és hogy minden rendben lesz. Nem olvastam rémtörténeteket,anyukámat hallgattam meg,aki könnyen szült engem. Arra gondoltam,ez egy természetes dolog,a nõk így vannak kitalálva,hogy ezt meg tudjuk csinálni. Nekem ez bejött,meg is nyugodtam,és a szülésem úgy zajlott le,ahogy elképzeltem. Fájásokkal indult,amik egy sima mensis görcs erõsségûek voltak,fokozatosan erõsödtek és sûrûsödtek,én a végén mikor már nagyon fájt,azt se éreztem végülis kibírhatatlannak,nem akartam fájdalomcsillapítót,vagy ilyesmit,szóval nem volt szörnyû. Nekem a magzatvíz nem folyt el akkor se mikor már egyperces fájásaim voltak,akkor burkot repesztettek,és utána kb félóra múlva kint volt a babám. Gátvédelemmel szültem,pár pici repedésem volt csak. Szülés után pár órával semmi bajom nem volt már,csak annyi hogy éhes voltam :-) Szóval nekem jó élmény volt. A félelmed normális,és nem egyedi eset,de próbálj meg minél többet a pozitív dolgokra koncentrálni. Boldog babavárást!

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Szia! Nyugi, más is van így, sõt elég sokan. Normális, hogy tartasz az ismeretlentõl. Én mondjuk a végén paráztam be nagyon, a 36.héten, addig lefoglalt az aggódás, hogy nehogy korababa legyen (voltak problémák).De igyekeztem pozitív dolgokra gondolni a szüléssel kapcsolatban, elképzeltem, milyen lesz, és hogy minden rendben lesz. Nem olvastam rémtörténeteket, anyukámat hallgattam meg, aki könnyen szült engem. Arra gondoltam, ez egy természetes dolog, a nõk így vannak kitalálva, hogy ezt meg tudjuk csinálni. Nekem ez bejött, meg is nyugodtam, és a szülésem úgy zajlott le, ahogy elképzeltem. Fájásokkal indult, amik egy sima mensis görcs erõsségûek voltak, fokozatosan erõsödtek és sûrûsödtek, én a végén mikor már nagyon fájt, azt se éreztem végülis kibírhatatlannak, nem akartam fájdalomcsillapítót, vagy ilyesmit, szóval nem volt szörnyû. Nekem a magzatvíz nem folyt el akkor se mikor már egyperces fájásaim voltak, akkor burkot repesztettek, és utána kb félóra múlva kint volt a babám. Gátvédelemmel szültem, pár pici repedésem volt csak. Szülés után pár órával semmi bajom nem volt már, csak annyi hogy éhes voltam :-) Szóval nekem jó élmény volt. A félelmed normális, és nem egyedi eset, de próbálj meg minél többet a pozitív dolgokra koncentrálni. Boldog babavárást!
En a terhesseg legeleje ota a szulest vartam. Nem feltem. Vegul 1.5 napot vajudtam, fajdalom csillapitast sem kertem. Meg friss az elmeny 5 hete volt de csodalatos volt, hisz megszuletett a pici lanyunk :)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én egy percig sem féltem a szüléstõl, egyedül attól paráztam kicsit, hogy hogyan állnak majd a dolgok "odalenn" szülés után.. 36-37 hetesen már alig vártam, hogy szüljek. Szó szerint minden bajom volt már és alig tudtam valamit ébren lenni. Hatalmas pocak, korán beékelõdött baba, mindent nyomott. UH mindig nagyobbnak mutatta, reméltem is, hogy nem hordom túl, így se lett kicsi a fiam, 38+6 hetesen 3630g. Szóval reggel 5-kor nagyon enyhe mensi elõtti görcsre keltem. Felálltam (éreztem, hogy lesz valami) és folydogálni kezdett a magzatvíz. Nagyjából fél órát azt se tudom mit csináltam, az úgy kiesett. Asszem pakolgattam még ezt-azt a táskába, meg mosakodtam, vártam, hogy a nagyja kifolyjon. Akkor felkeltettem a férjem, aki szó szerint megzavarodott és a kocsiba tessékelt, hogy menjünk azonnal. 6kor értünk be, CTG-n megnézték a fájásokat meg baba szívverését, aztán elhelyeztek a szobámban. Doki utána megvizsgált, beöntés, nekem fájások sehol az égvilágon nem voltak fél9-kor se, úgyhogy úgy döntöttek, oxitocint kapok, vasárnap délelõtt volt, õk is akartak pihenni valamit biztos. Hát onnantól, hogy bekötötték, el kezdett fájni, de nagyon és egyre jobban. 10:45-re már ki is bújt a fiam, 2-3 nyomásra kb., úgyhogy azért nem vajúdtam sokat. 6 öltéssel varrtak, ami 3 hétig baromira fájt, és így utólag tényleg semmi jelentõse a fájdalomnak.:) Könnyû szülést Neked is!:) Nem kell félni tõle, attól semmivel sem lesz könnyebb.
A legtöbben félünk az ismeretlentõl, és ugye a fájdalomtól, amivel a szülés jár. Nem tudjuk elõre elképzelni, milyen is lesz a fájdalom, és amikor mások mesélnek a saját szülésükrõl, sokan azt mondják, hogy rettenetesen fájt, soha nem fájt így még semmi, pokoli volt, stb. De egyáltalán nem biztos, hogy te is így fogod megélni. Ugyanarra a fájdalomra másképpen reagálhatunk, van akinél pont a rettegés erõsíti fel azt amit érez. Nekem anyu mesélte, hogy amikor szült, õ is várta a rettenetes fájásokat, amikrõl hallott, de ilyet nem érzett a vajúdás végén sem. Õszintén szólva én sem éltem meg olyan pokolinak a legerõsebb fájásaimat sem. Persze nagyon fájt, de úgy voltam vele, még pár órát akár így is elvagyok. Nem ájultam el, nem akartam császárt, szóval neked is lehet ilyen.Próbáld meg a félelmed eloszlatni, gondolj a jóra és a kisbabádra, ez szerintem sokat számít. Én elõtte olvasgattam a szülésrõl, nem mások történeteit, hanem leírásokat a szakaszairól, mikor mi zajlik le, így menet közben nagyjából tudtam, éppen mi történhet bennem.
Szerintem ne nézz videót, de mondjuk ezt mindenki maga érzi...szerintem rosszabb látni mást szenvedni, mint az embernem a saját szülése. Bár még nem szültem (van még pár napom), de jobban félek attól, hogy lehet más nõket kell lássak/halljak ott szenvedni meg vajúdni, mint a saját fájdalmaim. Egyszerûen nem tudom nézni és idegesít is mikor szenvedni látok valakit. Én amúgy a 19 hét körül paráztam be pont egy videót kezdtem el nézni, de párom szerencsére gyorsan kikapcsolta, de így is vagy 2 hétig bõgtem hogy azonnal szedjék ki belõlem, mert én ezt nem akarom...aztán megnyugodtam...teljesen zavartalan volt a terhességem, most 39 hetes vagyok, most volt elõször pár napja éjszaka jóslóm ami nagyon fájt. Ns akkor közölték, hogy ez még semmi a vajúdás alatti fájásokhoz képest...na azóta parázok kicsit, de azért már nem bánnám ha elindulna kifelé.
Bocsi a hibákért. Mobilról írtam
Folyt.. befektettek szülõszobàra. Férjem este 11-ig volt velem. Aztan hazaküldték. Éjfélre már húzósabb fájasaim lettek, nem tudtam aludni. CTF folyamatosan rajtam volt. Hajnali hatkor megkaptam a beöntést, mert 2 ujjnyira kinyíltam. Onnantól kezdve viszont megàllt a tágulás és burkot is repesztettek, mert alul, a baba fejénèl még feszült, ugyanis felül repedt a burok. Sokszor vizsgáltak, kézzel is tágítottak. Soha ennyire nem fájt semni még. Kilenc körül branüllt kötöttek be. Közben a férjem is megjött. Kaptam oxitocint. Ekkora már annyira fájt a derekam és mindenem, hogy nikor jött a fájas, mozdulni sem bírtam. Eddig maszkáltam, most már feküdnöm kellett. Mondtak, hogy az oxitocin utan még ennél is jobban fog fájni, de ez kell ahhoz, hogy beinduljanak a tolófájások. Öt perc alatt jöttek is, de sajnos a méhszaj nem akart eltunni. Mondták, hogy ne nyomjak, de 16 óra szenvedés után nem volt erõm visszatartani. Kézzel tágítottak, hofy kiférjen a kisfiam. Elsõnek azt hittem minden nyomas közben, hogy megfuadok. A szülrsznõ gyorsan elmagyarázta hogyan lélegezzek és így jobb volt. 10 fájással bújt ki a kisfiam. 3540 gramm és 55 cm volt :) A méhlepényt meg sem éreztem. A szülés után mondta a doki, hogy gátar metszett, így varrni fog mindjárt. A metszést meg sem éreztem. A varrás kellemetlen volt, de jobban fajt, mikor kitisztította a méhemet. Viszont a kisfiam ott nézegetett közben pucéran és mázasan a mellkasomon, így nem érdekelt semmi csak Õ. Olyan kis szürke manó volt. Ma már 7 kg-os és lassan fèl éves. Nem kell félned! Szülni természetes dolog! Nézz amúgy videókat róla, hogy el tudd képzelni a dolgokat! Boldog babavárast!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én nem féltem. Tudtam, hogy fájni fog, de nagyobb volt az izgalom bennem, hogy egy csodás kisfiúnak adhatok életet. Leírom realisztikusan, mi történt. 36+4 hetes voltam, tehát még volt pár hét a szülésig. Totál nem készültem még fel a szülésre. Aznap délután kettõre mentem NST-re. Minden rendben volt, fájás sehol, baba lustálkodott. A vizsgálat nagyob kifárasztott. Otthon ledõltem a kanapéra, tévéztem. Este hat körül megéheztem. Gondoltam csinálok egy szendvicset. Amint felálltam, ömleni kezdett a lábam között a magzatvíz. Elég nagy tócsa lett, de kellett fél perc, mire felfogtam, mi történik. Kiabaltam a férjemnek, hogy MEGYÜNJ SZÜLNI! Azt hitte, viccelek, de aztán megmutattam a tócsát neki. Kalimpált a szivem. Akartam is meg nem is. Rettenetesen elkezdtem parázni. Gyors zuhany és indultunk a kórházba. Folyamatosan ömlött a víz a kocsian is. Mire beértünk, már pici menzeszhez hasonlító görcseim voltak. Akkor már véreztem is, tehát tudtam, hogy tágulni kezdtem. C2110-el indultunk neki a szülésnek. Mondta a doki, hogy nem rossz, de baba csak holnap délelõtt lesz. Kiüdtem
nekem a félelem nagyobb volt féltem amikor megindultak a fájások, már óbégattam, hogy neee megint jön, amikor egy ápoló szólt, hogy el kell fogadni a fájást és a babát ne stresszeljem vele, mert érzi aztán amikor már ezerszer felnéve sem volt körülöttem senki, eljött egy pillanat amikor azt gondoltam én feladok már mindent, ha orvos nélkül szülök, akkor úgy szülük, ha belehalok, akkor belehalok. és amikor így mindenrõl lemondtam, már átmentem egy ködbe, abba az euforikus állapotba amirõl írnak, amikor félig vagy csak magadnál, már észre sem veszed a fájást és amikor szólnak hogy csússzon lentebb lábakat fel, mert most szülünk, akkor már csak annyi jött gondolatként, hogy ja? szülünk? az már meg sem hatott. szóval pozitívat csalódtam.
hát én is még szülés elõtt állok. 31 hetes vagyok. De...eddig bennem egy pillanatnyi para nem volt miatta. arra gondolok hogy könnyû szülésem lesz, ügyes és erõs leszek. a férjem ott lesz mellettem, vigyáz majd rám, nem lesz semmi gond, és csak idõ kérdése, de már úton van a fiam. tehát én izgulva és türelmetlenül várom. :) próbáld átprogramozni magadban a dolgot.
A tizediknél már csak nevetni fogsz az egészen
Nem fogok mellebeszelni... Nekem csodalatos elmeny volt a szules. Gyors es konnyu. Sokat segitett h olyan emberek vettek korul, akik nem arasztottak el a szornyubbnel szornyubb szules torteneteikkel. Rengeteget olvastam a temaval kapcsolatban es neztem szulos videot is. Nekem kellett a felkeszuleshez. A nagy napon mar tudtam h mi fog tortenni, csak arra kellett koncentralnom hogy szepen vegyem a levegot es el tudjak lazulni. Ez abszolut sikerult is. Este'tizkor ertunk be a korhazba es hajnali fel haromra a karomban volt a baba. Fajdalomcsillaitas nelkul icipici repedessel. A baba harom es fel kilos volt. Szoval ilyen is lehet egy elso szules... Remeljuk, Neked is ilyen csodas elmeny lesz. A lenyeg h engedd, h tortenjenek a dolgok, ezt a nok osztonosen erzik. Ha kiabalni kell kiabalj, ha magadba zarkoznal, akkor vonulj felre. Sok sikert!!!! :)
rossz. (de ennek is megvolt az oka, szóval egy jól választott kórházzal, orvossal, stb nem kell annak lennie.) viszont az, amikor a hasadra teszik a babád és életedben elõször megpillantod, tényleg felejthetetlen és csodálatos érzés.
Nem volt jó élmény sajnos. Mondtam is, hogy többet nem szülök. Azóta eltelt pár év, és még két babám született. :) Én mindig be voltam elõtte tojva a szüléstõl, az elsõnél azért, mert nem tudtam mi vár rám, a másodiknál azért mert tudtam mi vár rám, a harmadiknál azért, mert mi van, ha másképp történik. Hát no, ez van. Tiszta dili az agyam, de csak rászántam magam újra és újra. Bár most már közöltem elég lesz! :D
*rel
Szerintem mindenki így van ezzel, fõleg azért mert nem tudod, hogy mi vár rád. Nekem nem volt egy álomba illõ szülésem (25 órán keresztül 5 perces fàjások, kézzel tágítás, oxitocin után remegés+hányás, belül és kívül is varrtak, karfiol nagyságú aranyér, a varratszedés úgy fájt, azt hittem megõrülök), de az a kis csöppség minden fàjdalmat megér és feledtet az ember. Hasonló szülést kívánok, mint amilyen az elsõ válaszolónak volt!
Szülés elõtt vagy utána mondjuk 1 évvel bárki is azt mondta, hogy "ne aggódj, nem fogsz igazán emlékezni a szülés fájdalmára", arra úgy néztem mint egy félõrültre! Mi az, hogy nem emlékszik valaki arra a fájdalomra? - gondoltam. Aztán telt-múlt az idõ, és rájöttem, hogy a szülési fájdalom - bár nem törlõdik - de "átalakul". Már nem úgy élem meg, mint akkor. Már rég nem számít, hogyan és mennyi idõ alatt bújt ki a lányom. Most már csak az van, hogy szép, okos, nagyszájú, édes, az én csodám. Mondom ezt úgy, hogy nem épp kellemes a szüléstörténetem. De túl vagyok rajta, és az idõvel átértékelõdött minden. Elõtte lenni nehéz persze, az ember fél az ismeretlentõl. De túl leszel rajta. Tudod, nincs mit tenni, valahogy ki kell jönnie. S ki is fog, te pedig boldog anyuka leszel!
Szerintem felesleges szépítenem.Nagyon fáj.De egy kis embert hozol a világra, nem adják ingyen:) Nekem most 3 hónapos a babám, de még mindig azt mondom, hogy soha többet.Lehet valaki azt mondja ez túlzás, de én nagyon rosszul éltem meg a szülést.Vagyis inkább a vajúdás volt nagyon fájdalmas 13 óra szinte folyamatos fájdalom teljesen kimerített.A kitolás nekem megváltás volt. Én azt mondom ne gondolkozz ezen.Egyszerûen fogadd el a tényt hogy nagyon fáj, de ez a fájdalom vezet a kisbabádhoz. Ajánlom, hogy olvass utána a légzéstechnikáknak vajúdàs illetve szülés alatt.A helyes levegõvétel nagyon sokat segít a fájdalmadon is és a kisbabád elõrehaladásában is. Ne izgulj és kitartás.Élvezd, hogy kismama vagy, csodàlatos dolog:)

Nagyon félek a szüléstől. Más is így van ezzel? Én mindenhol csak bátor és boldog kismamákat látok, hallok, akik már alig várják. Valhogy úgy érzem csak én vagyok ilyen gyáva. Tényleg így van? Csak én parázok?

Valhogy úgy szeretném "megúszni". Hogy vagyok állapotos nő, meg aztán anyuka, de hogy a kettő között valahogy a "szülő nő" kimaradna. Na, azt nagyon bírnám.

Legjobb válasz: én is féltem az elején de már nem félek!és ha ott leszel csak arra fogsz gondolni hogy minél hamarabb láthasd azt a kis csodát ami addig a pocakodban volt.el fogsz felejteni minden félelmet!és a végeredményért érdemes lesz egy kicsit szenvedni.:)17hkm

én is féltem az elején de már nem félek!és ha ott leszel csak arra fogsz gondolni hogy minél hamarabb láthasd azt a kis csodát ami addig a pocakodban volt.el fogsz felejteni minden félelmet!és a végeredményért érdemes lesz egy kicsit szenvedni.:) 17hkm
Szerintem, ez teljesen természetes. Mindentõl félünk, amit még nem éltünk át és valami ismeretlent, újat tartogat számunkra. De hidd el, ha már túl leszel rajta, életed legszebb emléke lesz az a nap :) Én 4 x éltem át, de mindannyiszor volt bennem félelem, pedig nagyjából tudtam mire számíthatok. Az ember mégis fél, no nem magáért, hanem azért a csöppségért aggódik, akit a szíve alatt hordott 9 hónapig. Nagyon szép és könnyû szülést kívánok neked!!
Persze, én is így vagyok ezzel. Sõt én még az elsõ 2 hónapot is kihagynám a babával.:O Persze a baba kéne csak a fájdalmak (csaszis voltam), kínlódás, szenvedés, kialvatlanság...na, azt kihagynám. Van már 1 gyerekem úgyhogy tudom mi vár rám. Én tulajdonképpen bármikor szülhetek már de nagyon nem szeretnék mert iszonyatosan félek a vajúdástól. Nem részletezem ha még nem szültél de lényeg az, hogy 16 óra után császár. Hát, köszi. De a császár nekem már maga a megváltás volt. Irigylem azokat akiknek jó élmény a szülés. Szóval nem csak Te parázol, dehogyis! A vége felé azért már mindenki be van egy kicsit tojva!:)
Természetes, hogy félsz, én is féltem(nem kicsit), de ott van a 9 hónap, ami felkészít a szülésre, sõt a terhesség végén már te szeretnéd megszülni a babát annyira "terhes"lesz a terhesség, és amikor megvan a baba, akkor már nem is emlékszel a szülés fájdalmaira!
Én is féltem.De én 2 hetet ráhúztam így indítottak.Hát mondhatom elõtte nap mikor bekellet mennem a kórházba nagyon féltem.3 napon keresztül indítottak mert nem indult be.4.nap megcsászároztak, de akkor már nem féltem csak szerettem volna túl lenni rajta.Ha már ott leszel te se fogsz félni.
Én az elsõ szülésemtõl nagyon paráztam, már vagy az 5. hónaptól minden este imádkoztam, hogy könnyû szülésem legyen. A szülés elég nehéz volt, de probléma mentes, úgyhogy amikor a második babámmal terhes lettem, úgy voltam vele, hogy pozitív szülést akarok, de amikor bekerültünk a kórházba és megláttam a szülõágyat, rögtön pánikrohamom lett, mert nagyon fájt az elsõ. De a második még jobban fájt, ráadásul komplikáció is akadt, és a baba majdnem megfulladt, mert a nyakára csavarodott a köldökzsinór. A második babám 15 perc alatt meglett, mert gyakorlatilag az orvos kinyomta belõlem, hogy ne fulladjon meg, szét is repedtem rendesen. :( De hál' Istennek, egészségesek vagyunk mind ketten, de azért a szülés közben kiabáltam, hogy nem kell több gyerek :) Nem megijeszteni akarlak, csak egyszerûen természetes, hogy félsz, végül is nem egy pici ujj vágásról van szó, hanem szülésrõl. A fájdalmat meg el lehet viselni, az csak addig fáj, utána elmúlik, én mindkét gyerekemnél azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi probléma. Könnyû, természetes szülést kívánok! 3 éves és 1 hónapos kisfiúk anyukája
Én is féltem, nagyonis féltem, izgultam (akkor még nem hittem, hogy azt fogom mondani, bárcsak szülnék már)...aztán elmúlt...utolsó hónapban már kevésbe féltem, vártam a nagy napot. Amikor eljött a nap, amire ki voltam írva, nagyon csalódott voltam, hogy még mindig semmi. Aztán eltelt még egy hét...semmi... Akkor bentfogtak a kórházban és beindították a szülést. Egyáltalán nem féltem, egy kicsit sem. Hihetetlenül hangzik, de tényleg nem, mert már annyira vártam, hogy lássam. Alig vártam, hogy már legyenek fájásaim, vagy legyen valami!Szerencsére minden könnyen és gyorsan ment. Nem mondom, hogy nem fájt, mert nagyon fájt, de életem legszebb napja volt! Hasonló gyors és könnyû szülést kívánok Neked. :)
Én még nem félek sõt már nagyon várom a nagy napot, elkezdtem szedni a homeopátiás bogyókat így hiszem , hogy könnyebb szülésem lesz, tudom , hogy fájni fog de ez még nem érdekel.37 hk
Hogy vagy kedves kérdezõ? Mennyi van még hátra?

Szeretnék konditerembe járni, de ott tele van kidolgozott testű lányokkal fiúkkal, nem akarom rosszul érezni magam. Így van ez vagy csak én gondolom így?

Nem vagyok kövér, olyan közepes.. minden kerekded, n?ies formáim vannak, de tudok csinosan öltözködni az alakommal.. mások is mondják h jol nézek ki de én nem így érzem és mivel szeretem a konditermi gépeket és edzést, szeretnék járni, hogy bikiniben is jól mutassak.

Legjobb válasz: Én eddig 3 féle konditerembe jártam, elég girnyónak nézek ki, mert magas vagyok, vékony, kb csak fürdõruhában meg nagyon pici pólóban látszik hogy van azért bicóm meg mellem, mégsem ért még semmi negatív megkülönböztetés ezért. Még azt is leírom, hogy szoktam együtt hátazni elég nagydarab, erõs arcokkal, tökre rendesen odakéredzkednek! Váltogatjuk, amíg egyikünk csinálja, addig a másik nyújt, csak amíg én 40el hátazok, õk dupla annyival:D

Én eddig 3 féle konditerembe jártam, elég girnyónak nézek ki, mert magas vagyok, vékony, kb csak fürdõruhában meg nagyon pici pólóban látszik hogy van azért bicóm meg mellem, mégsem ért még semmi negatív megkülönböztetés ezért. Még azt is leírom, hogy szoktam együtt hátazni elég nagydarab, erõs arcokkal, tökre rendesen odakéredzkednek! Váltogatjuk, amíg egyikünk csinálja, addig a másik nyújt, csak amíg én 40el hátazok, õk dupla annyival:D
Szia én is járok kondiba mr jó ideje , elöször én is féltem!de aztán megnyugodtam!Oda nem azért jár az ember , h kritizálja a másikat , hanem , h a saját testén dolgozzon!És ha valakinek nem olyan jó a teste , akkor becsülendõ h változtatni akar rajta!És nemcsak csinibabákkal tele a kondi nyugi, a legtöbb egyszerü fogyni akaró nõ, akik együtt izzadnak! =) én soha semmi negativat nem tapasztaltam ...
A kérdező hozzászólása: hát köszi..:) én am lány vok, szal nem gyúrni mennék oda:D
A legtöbb kondihelyen még segitenek is az ottlévö "tapasztaltak".

Csak én érzem így?

Sziasztok ! :)

Legjobb válasz: en is igy voltam vele egy darabig aztan talaltunk spermicides gumit amin olyan sikosito van ami spermaolo es igy is feltem de mar nagyon szerettem volna igy megtettuk nem lett belole gond viszont utana inkabb elkezdtem tabit szedni mert sztem kenyelmesebb es jobb igy mint gumival

en is igy voltam vele egy darabig aztan talaltunk spermicides gumit amin olyan sikosito van ami spermaolo es igy is feltem de mar nagyon szerettem volna igy megtettuk nem lett belole gond viszont utana inkabb elkezdtem tabit szedni mert sztem kenyelmesebb es jobb igy mint gumival
El kell menned nõgyógyászhoz, de csak 1x, mert megnézi, hogy minden szerved jól mûködik-e, meg ilyenek. Aztán vérvétel is van, az a májmûködésed ellenõrzéséért kell. Egyébként is célszerû évente eljárni nõgyógyászhoz rákszûrésre. Az esemény utánit, ha jól tudom egy évben 2x-3x veheted be, mert nagyon nagy hormonadag. Akkor használják, ha valaki nem védekezett, és utolóag, ahogy a neve is mutatja. Vagy jó, ha kiszakad a gumi, ilyenek.
A kérdező hozzászólása: Értem köszi :) Nem vagyok valami jártas ebben a témában (Fogamzásgátlás) :) .. Feltétlenül muszáj elmenni nõdokihoz, hogy felirja? :) Vagy nincs valami más esetleg ami véd? Hallottm már az esemény utáni tablettáról. Errõl mit lehet tudni? :)
Ne félj, én pl. fogytam tõle :) ) nem mindenki hízik :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Sokat segitettetek! :) Igen talán azért is félek kicsit, mert ugye még nem voltam fiúval.. :) De lehet hogy majd akkor megfogadom ezt a tabis dolgot.. csak attól félek, hogy az ilyen fogamzásgátló félétõl meghizok :/ Sajnos hajlamos vagyok rá.. most is tartom az alakom nagy nehezen.. :D nem vagyok kövér .. :D Csak na .. :D
Szia!! Én is így voltam vele, és utáltam a gumit, mert hogy elszakad meg nem tudom, nem is tudtam élvezni a szexet. De azóta tabit szedek, nekem sokkal jobb, nagyobb biztonság. De a gumi is elég jó, bár abba a mai napig nem bízok... És allergiás is vagyok a latexre.
Én nem féltem, mert az illetõ használt óvszert, és különben is nagyon ritkán van menstruációm, tehát nem vagyok egy termékeny alkat.
Az elsõ hónapokban, mikor megkezdtem a szexuális életem, én is izgultam már néha, hogy mikor jön már meg. Pedig mindigis rendszertelen volt a menstruációm, védekeztünk is rendesen. És én ráadásul általánosságban nem is vagyok az az idegeskedõs fajta. Végül néhány hónap után tabira váltottam. Szerintem csak idõre van szükséged. Védekezzetek normálisan, elejétõl végéig gumival, és csak akkor kezdjetek hozzá, ha már jó nedves vagy, így kevesebb rá az esély, hogy elszakad a gumi. Néhány után már te sem fogsz idegeskedni
A kérdező hozzászólása: Én megszeretném ismerni , milyen a szex .. Bocs ! Nem szex . Hanem szeretkezésnek hívnám, amikor valaki szerelembõl cselekszik! Szeretem a barátom, csak félekettõl a terhes izé dologtól :/
#1-sõ válaszolónak: a fogamzásgátló tablettáktól csak hülyébbek lesznek a nõk... :-)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ :) Kicsit megnyugtató , hogy ne csak én vagyok igy .. :D nem is hallottam még ilyen gumiról, ami megöli o.O Többiek! Várom a sok sok választ :)
Remélem nem érted félre, de ha kell a szex és félsz tõle, akkor maszturbálj és hagyd a pi*csába a szexet... ...aztán majd ha tényleg szerelmes leszel egy srácba, nem lesz kérdés, hogy lefeküdj-e vele vagy sem, csak azt már majd nem dugásnak hívjátok, hanem szerelmeskedésnek, akkor azt sem fogod bánni, ha teherbe is esel... Addig meg élvezd ki az egyedüllét varázsát, felesleges problémákat ne gyárts magadnak! :-)
A kérdező hozzászólása: értem :) huha .. Háát nõdokihoz nem szeretnék menni .. :) Mert akkor szerintem anyummal kéne menni .. Az meg vérciki lenne :O Jó a kapcsolatunk, de azért mégis ilyen dolgokat , nem tudok vele úgy megbeszélni mint egy barátnõvel :)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!