Találatok a következő kifejezésre: Bnőm az 2 napba eléggé (1 db)

Bnőm az utóbbi 2 napba eléggé ingerült. Tudni kell hogy most fog neki majd vasárnap megjönni a mensije. De amugy általába mindig nyugodt. Mitől lehet a probléma?

Legjobb válasz: ilyenkor változnak a hormonszintek....az egyik csökken,a másik nõ..és ez okozza a változékonyságot..olyankor hozzám se lehet szólni....:S

ilyenkor változnak a hormonszintek....az egyik csökken, a másik nõ..és ez okozza a változékonyságot..olyankor hozzám se lehet szólni....:S
Hát, ehhez szerintem szokj hozzá :) Az ingerültség a menstruáció gyakori velejárója (vagy elõzménye). A hormonok miatt van, nyugi semmi baja veled :) Az én barátom egyébként (3 év együttjárás után) már meg sem lepõdik a mensi elõtti idegbajomon:)
légy megértõ, lesz ez még rosszabb is. Én néha teljesen megzakkanok elõtte... Barátom a kezdetektõl megértette a dolgot. :D
LEhet hogy suliban / munkában történt valami és ez foglalkoztatja, esetleg tulhajtott... Lehet hogy havi baj...
ez tök természetes dolog, de pár nap és elmúlik! nekem a párom a pocimat szokta simizni mikor megjön, és ez nagyon megnyugtat! te is nyugodtan simizd az övét, biztosan jobb kedve lesz tõle:)
PMS nézz utánna

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek depressziós vagyok?

Tényleg nem tudtam, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom, de annyira szörnyű álmom, vagy vízióm volt, hogy sírva ébredtem és a lepedőt is kirúgtam magam alól. Ez előtt soha nem volt ilyen. A lényeg az, hogy nagyon borzalmas volt. Úgy kezdődött az álmom, hogy egy utcán mentem fényes nappal és éppen egy buszmegálló mellett mentem el, amikor lassan egy férfi elhajtott mellettem egy nyitott tetejű kocsival és egy hang jött felőle, mintha fékezett volna. Nem volt rendszáma, de ahogy elhajtott iszonyatos félelem lett úrrá rajtam és visszakiabált, vagy nem is kiabált, hanem inkább suttogott, de nagyon jól kivettem, amit mondott: nem menekülhetsz, hamarosan érted jövök. Hirtelen máshol lettem. Egy faluban, ami nagyon modern volt mindennel felszerelve (oda gyalogoltam, vagy valahogy oda jutottam) és egy kis kápolna volt a szélén. Az út végén gondoltam megpihenek és mivel nem vagyok nagy vallásos így bementem szétnézni. Egy nagy gyerek csoport volt ott néhány nevelővel, éppen tanultak, valamilyen karácsonyi műsort. A mellkasomig érő gyerekek körbe-körbe járkáltak a próba alatt míg én figyeltem őket az egyik padból. Nagyon ügyeskedtek, hogy minden rendbe legyen. A levegőt finom gyertyaillat töltötte be és én csak figyeltem, ahogy a kis kezek remegve tartják a gyertyákat közben lábujj hegyen pipiskedtek. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de kint már besötétedett. Mikor a bejárathoz mentem (tovább akartam indulni) ismét ugyan azt a suttogást hallottam és a férfit az egyik padnál láttam (fekete hajú, zöld szemű, barna bőrkabátot és farmert viselt a cipőjét nem láttam). Ugyan az volt, aki az autóból is szólt). Ezen kívül még azt is mondta, ha kimegyek akkor vele kell, hogy menjek és akkor nem lesz visszaút. Így bent maradta, de annyira megijedtem, hogy a szívem majd kiesett a helyéről. Felébredtem és minden rendben volt. Lehetséges, hogy láttam a saját halálomat? Inkább ez a depresszió jele lehet, ha már valaki ilyet álmodik, vagy képzel.

3

Mi a véleményetek a velem történtekről (pánik, depresszió)?

Néhány éve elájultam egy nyilvános helyen. Rettentően cikinek éltem meg, ahogy az emberek engem néznek, olyan gyengének éreztem magam és sebezhetőnek. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, kb. 2-3 évig folyamatosan attól rettegtem, hogy megismétlődik valahol, buszon, villamoson, boltban, utcán. Állandóan a menekülési útvonalakat kerestem, hogy ha kezdeném rosszul érezni magam, mielőbb eltűnjek az emberek szeme elől, vagy legalább ne legyek feltűnő helyen, ahol sokan látnak. Két évig egyetemre jártam az egyik legnehezebb szakra, ami létezik. Túlhajtottam magam, volt, hogy éjszaka is tanultam, keveset is aludtam, nem étkeztem rendszeresen. Aztán rájöttem, hogy nekem ez nem megy, és otthagytam az egyetemet. Nem sajnáltam, hogy így történt, mindezek ellenére szerettem oda járni. Ezután volt egy kisebb műtétem, amit helyi érzéstelenítéssel végeztek, végig rettegtem, mert parázok a vértől. Ezután két-három héttel ültem a szobámban, neteztem és hirtelen nagyon rosszul lettem. Pánikrohamom volt, gondolom ettől a hosszú pszihés megterheléstől, amit átéltem, de akkor ezt még nem tudtam. Azt hittem a szívemmel van baj, ezért csináltattunk egy ekg-t, meg vért vettek. Ezután egy-két nappal úgy kezdtem érezni magam, mintha kívülről nézném a világot, és depressziós lettem. Az első hónap maga volt a pokol, de aztán új sulit kezdtem, új közösségbe kerültem, és hétről hétre kezdtem jobban érezni magam. Egy évig sokkal jobban éreztem magam, aztán újra jöttek a problémák, egyedül voltam, magányos és megint lecsúsztam. Ekkor voltam pszichiáternél, aki Frontint meg antidepresszánst írt fel. A Frontint szedtem egy ideig, az antidepresszánst viszont nem. Így megint jobban lettem. A pánik viszont már elmúlt, a rosszulléttől nem félek, a vért is jobban bírom, nincs halálfélelmem se. Viszont ha otthon vagyok egyedül megint depisnek érzem magam, ami elmúlik ha társaságban vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy a magánytól vagyok most már depis, nem a kimerültségtől, mint anno, mert egyáltalán nem úgy élem az életem, ahogy szeretném, és most még változtatni sincs lehetőségem egy darabig. Rettenetes szeretetéhségem van, de ezt most nem kapom meg senkitől. És szorongok attól, hogy soha nem lesz senkim. Azt sem tudom hol ismerkedhetnék, mert a barátaim messze laknak tőlem és egyedül hova mehetnék?
Nem várom gyógyszerektől a javulást, mert az nem oldana meg semmit.
Így külső szemlélőként, hogy látjátok a helyzetem?

4

"Normális" hogy semmit sem tudok napok óta enni az antidepresszánstól?

El fog múlni?

6

A barátnőm pengével vagdossa magát (kezeit, melleit, hasát). Azt mondja, hogy jó érzés amikor megvágja magát, boldog lesz tőle. Mi a véleményetek erről? Ez milyen betegség?

8

Van itt pszichológus, pszichiáter vagy hasonló?

5

Számitógép függő vagyok, hogyan tudok leszokni?

Számítógép függő vagyok, hogyan tudok leszokni?
Már pár éve minden szabadidőmet(ami elég sok) a gép előtt töltöm. Sajnos ez idő alatt elvesztettem a legtöbb barátomat és az önbizalmam. A suliból hazaérve mindig egyből a géphez megyek ebéd után és képes vagyok estig játszani/szörfözni. Hétvégén is egész nap a gép előtt vagyok.

7

Jártatok már úgy, hogy egyszerre két pszichológushoz jártatok? Ha igen miért? Mi a véleményetek erről?

5

Éjszakánként alig tudok elaludni. Mit tegyek?

Kislányom, 2 éves, 8 és 9 között alszik el, addig igényli, hogy vele legyek. Miután elaludt dolgozok egy kicsit még a gépen, de fél 11-nél tovább semmiképp nem tudok, mert már nagyon álmos vagyok, eltudnék aludni a számítógép előtt. Kikapcsolom, lefekszem, és mintha kiverték volna az álmot a szememből. Ne tudok elaludni sokáig, néha kimegyek a konyhába inni egy kis vizet, és látom hogy már éjfél elmúlt, egy órához közelít az idő.
Ha fekszem az ágyban csak szorongok, jár az agyam mindenen, tanulás, pénzügyek, gyermekem jó léte. Gombóc lesz a torkomban, gyomromban, feszült leszek és egyszerűen nem tudok elaludni.
Mit tegyek? Gyógyteák? Nyugtatók?

3

1 hónapnyi szedés után kb. mennyi idővel múlhatnak el a Roaccutan pszichiátriai mellékhatásai? (Lent hosszan kifejtem)

Ha valaki tud rá választ adni, vagy azt, hogy honnan deríthetném ki biztosan, az legyen szíves válaszoljon. (Elnézést, ha hülyén fogalmazok, de elég ideges vagyok a a kialakult szituáció miatt.)

A következő ugyanis a helyzet: barátnőm kb. 3 hete kezdte el szedni a Roaccutant, és szinte biztos vagyok benne, hogy a gyógyszer mellékhatásai miatt változott meg. Korábban se volt túlságosan életvidám, és azt érezhette mellette az ember, hogy hajlamos a depresszióra, vagy valamilyen mentális betegségre (ezért is gondolom, hogy ritkaságuk ellenére jelentkezhetnek nála a pszichiátriai mellékhatások), de azért korántsem volt olyan rossz a helyzet, mint most. A gyógyszer szedésétől kezdve néhány nap alatt lett feltűnő a helyzet, és azóta is, bár lassabban, de szerintem egyre romlik.

Idézem a betegtájékoztatóból a szerintem jelentkezett tüneteket:

-szomorú, vagy érdektelen hangulat (persze korábban is előfordult, de ma már minden "beszélgetésünket" részéről a szinte teljes érdektelenség jellemzi)
-ingerlékenység (direkt próbálom kerülni az olyan témákat és megfogalmazásokat, amelyek rosszul eshetnek neki, de most már gyakorlatilag bármit mondok, abba beleköt, lehülyéz, stb.)
-társasági vagy sport aktivitás érdektelenné és örömtelenné válása (barátnőivel alig beszél, alig találkozik velük, saját bevallása szerint sincs kedve kimozdulni, velem is ritkán és keveset hajlandó találkozni)
- túl sok vagy túl kevés alvás (elmondása alapján az elmúlt kb. két hétben 1-2 kivételtől eltekintve rosszul/alig aludt)

Ha felhozom neki, hogy a gyógyszer miatt lehet 1-2 dolog, arra különösen harap; tehetetlennek érzem magam a helyzetben. Egy dologban bízok: (a szedés megkezdése előtt) mondta, hogy emellé még 2 készítményt írtak fel, és addig szedi őket, amíg az egyik el nem fogy (kb. 1 hónap), de szerintem jobb lenne minél hamarabb abbahagyni.

Így két kérdés is felmerül az alapkérdés mellett: Tényleg okozhatja a gyógyszer ezeket a tüneteket? Valahogy meg lehetne győzni, hogy azonnal hagyja abba a szedését?

Köszönöm annak, aki elolvassa, és köszönöm előre a válaszokat is.

5

Milyen betegséghez sorolnátok azt, ha valaki éles/hegyes tárgyak kézbevételekor késztetést érez rá, hogy magába szúrja?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!