Találatok a következő kifejezésre: Bipoláris személyiségzavarban betegben meg lehet bízni (1 db)

Bipoláris személyiségzavarban szenvedő betegben meg lehet bízni?

Nálnuk anyós az, mániás-depressziós magyarul. Néha jön csak hozzánk és ha ánlunk vagyunk feszélyez, Szabályosan rosszul vagyok t?le. Rá mernéd bízni a gyerkedet akár csak 1 órára is? Egyre rosszabb állapotban van. Nekünk itt nincs más aki vigyázhatna a gyerkekre ha kell. Csak após, anyós sogorn?m. Sogorn?m két munkahelyen dolgozik, marad após anyós. Az én szüleim 120km-re laknak.

Legjobb válasz: Apósod milyen állapotban van? Ha õ beszámítható (bocsi a szóért), akkor nyugodtan rájuk bízhatod rövidebb idõre a gyerekeket. De legalább a felügyeletetek mellett mindenképp engedd nekik, hogy lássák az unokáikat.

Apósod milyen állapotban van? Ha õ beszámítható (bocsi a szóért), akkor nyugodtan rájuk bízhatod rövidebb idõre a gyerekeket. De legalább a felügyeletetek mellett mindenképp engedd nekik, hogy lássák az unokáikat.
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó! Ilyen alpári stílussal nem csodálom , hogy nem kellesz senkinek. Azért mert beteg vagy semmi sem jogosít fel, hogy így viselkedj. Ismerek nálad különb bipol beteget!
Én is bipoláris zavarba szenvedek úgyhogy elmehettek a jóbudospaicsaba mar megbocsás ahogy mondom de mindenki velem ezért lenéz és ugyanígy összesugnak a hátammögött és ez [email protected] idegesít. Én se szedem a gyógyszert mert befáraszt és nem tudok miatta koncentrálni és ezért nem vagyok megbízható? EZ EGY BETEGSÉG. Õk is normálisak és én is tudnák azzal védekezni, hogy csúnyán beszéltek velem a rokonaim holott nem kellet volna.
Én nem bíznám rá. Hülye rokonokkal kellett felnõnöm, és a hülyeségei hülye elméletei maradandó károsodást okoztak bennem.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen!
Akkor sajnos nem tudsz mit tenni azon kívül, hogy amennyire lehet, korlátozod a gyerekeiddel való kapcsolatát. Mást én sem tudok javasolni.
A kérdező hozzászólása: A gyógyszereit én sem ismerem. amennyire tudom már váltott néhányszor gyógyszert és ennek ellenére sem szedi. Van még epeproblémája 1x már mûtötték és azzal engedték el, hogy tartsa szigorúan a diétát, mert ismét lehet epemûtét ha nem.Erre mert olyan jól esik képes este 11.kor szalonnázni és kolbászozni. Ennyit errõl. ( Én dietetikus vagyok még segíteni si tudnék ebben, de nem hallgat rám. Mert csak a menye vagyok, de különbözõ termékbemutatók elõadói és termékei csodálatosak, ez az egyik mániája, a másik a vásárlás és a gyüjtögetés. Ne tudd meg a pincéjükbõl a takarítás során eddig 5 utánfutónyi szemetet vittek el sógornõmék.)
Valóban, ennek a betegségnek az a jellemzõje, hogy nem érzi magát betegnek, nem méri fel a cselekedetei következményeit. Ha nem akar gyógyszert szedni, akkor sajnos nem nevezhetõ megbízhatóank. Nem tudom, milyen gyógyszert szed, lehet hogy váltani kéne, talán más fajtától nem lennének kellemetlen mellékhatások, és hajlandó lenne bevenni.
A kérdező hozzászólása: De nem hajlandó, mert nincs betegség belátása. Talán most szedi majda néhány napig. Mert megkapta a behívót az OSZI elé. Egyébként meg ahogy mondja a gyógyszerek fáradttá lehangolttá teszik. SEm a mániás fázis sem a depis fázis nem jó a gyerekeimre nézve. S egyébként meg soha nem figyle arra amit mondunk neki. Pl Ha 7 elején, aztán 7 közben is többször elmondjuk, hogy pénteken vidékre utazunk, képes csütörtök felhíni, hogy péntek du eljönnének, vagy szombat menjünk el.
Milyen súlyosságú az állapota, milyen tünetei vannak inkább: pozitív vagy negatív? A negatív tünetek inkább ön-mint "közveszélyesek", a pozitív, felhangolt állapot viszont olyan cselekedetekre késztetheti, amibõl esetleg baj lehet, akár másokra is nézve. Mindenképpen kéne szednie a gyógyszereit, azzal ki lehet "simitani" a végletes hangulatváltozásokat.
A helyedben nem bíznék benne. Ha nem is bántja fizikailag a gyerekeket, nyugodtan okozhat nekik egész életükre szóló lelki sérüléseket.
A kérdező hozzászólása: Apósom sajna majdnem egy kutya. Most éppen enyhén depressziós, õ is gyógyszert szed. Anyósnak szedni kéne , de nem szedi a gyógyszereit.
Tisztelt ismeretlen felebarátom aki ezt írta: Én nem bíznám rá. Hülye rokonokkal kellett felnõnöm, és a hülyeségei hülye elméletei maradandó károsodást okoztak bennem. Olyan orvosi diagnózis nincs hogy hülye.Azért mert valakinek pszichés gondjai vannak, attól még nem hülye.Neked is lehetnek még, és meg is oldódhatnak.Meg másoké is megoldódhat.Vagy enyhülhet olyan szintre hogy akár TE IS NORMÁLISNAK NEVEZD ÕKET. Tisztelettel egy szintén "hülye"


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mikor van az a pont, amikor egy ember lelkileg már nem tud önmagán segíteni, csak a szakember az, aki segíthet rajta?

Mit gondoltok? Mi a véleményetek pszichológusról? Valóban tud segíteni ?

7

Régóta fennálló szorongásra, pánikra tudnátok javasolni olyan gyógyszert, ami nem okoz libidó csökkenést?

2

Szerdára természetes nyugtatót találnom! Tudtok ilyen ajánlani?

Az ok nem fontos csak halálfélelmem van és pár órára nyugodt kell h legyek!Kérlek segítsetek!
Ha ez fontos 14/f

6

Pánikbetegség mit csináljak?

Suliban kialakult egyszer egyik tanárom véget panikbetegés tanár ott hagyta a sulit elmúlt az egész... De 2 évire rá megint eljött vagyis pontosabban sok mindenből kellet felelnem és rosszul lettem na felhivták anyum elengedtek haza anyu mondta hogy menjünk el orvoshoz mit mond.. elmentünk kérdi orvos hogy mi bajom nem is tudtam mit mondjam minden bajom volt mondtam hogy fáj a hasam minden elküldött kórházba vizsgálatokra elmentünk vártunk vártunk mondtam anyunak menjünk inkább haza elindultunk haza és ut közbe hánytam anyu megijedt gyors vissza vitt kórházba bejutottunk orvos megnyomkálta a hasam és azt mondta vakbél gyanú 2napra bent fogtak ... mind a két nap végig rosszul voltam minden mert annyira rossz volt mert én nagyon anyás vagyok és akkor még kisebb is voltam.Mindig jött a orvos mondtam hogy minden ok... nagynehezen hazaengedtek utána örültem de kialakult bennem egy félelem hogy suliba megint rosszul leszek stb és ugyan ez fog történni velem és már 2éve igy járok suliba minden nap már ott tartok hogy azt tervezem hogy ott hagyom a sulit még 2 évem van középsuliban mit csináljak már nem birom ki van hogy át megy 1 hétre utána megint előjön ...

4

Borderline - lehet-e valahol találni ingyenes pszichiátert?

Az egyik közeli jóbarátom Borderline személyiségzavarban szenved, neki szeretnék segíteni. Szeretne pszichoterápiára járni, de a korlátozott anyagi helyzete miatt nem tudja megfizetni. Keresgél olyan helyeket,a hol (legalább részben) államilag finanszírozott szakembert találhat, de nem sikerült még eddig neki. Tud valaki segíteni?

2

Utálom, ha felmegy a pulzusom! Szorongók, pánikosok? !

Ti hogy bírjátok? Ha megpróbálok mondjuk futni, utána le kell pihennem, mert rosszul leszek. Ez lehet a korábbi pánikrohamok miatt?

4

Másnak is szokott olyan lenni hogy mondjuk depressziós vagy pánikbeteg és annyira ideges hogy nagyon nehezen múlik az hiszi rosszul lesz?

Sajnos nálam előfordul, és nagyon rossz... Szinte semmi nem használ ha rámjön. Veszek be nyugtatót persze. Erős remegés is előfodulhat. Bármi apróság miatt nagyon ideges leszek. Már sikerült javulnom. Amikor sokáig aggódom valami miatt, vagyis ideges periódusban vagyok mondjuk napokig, akkor jön rám egyszer csak. Ilyenkor kimerül az agy vagy mi történik? Másnak is van vagy volt már ilyen? Segített valami? Nekem volt már régebben is, aztán elmúlt, de mostanában visszajött. Persze gyógyítom magam azzal amit az interneten olvastam, meg magamtól is ami eszembe jut persze.

5

Ma nagyon nem vagyok jól. Szédülök, szorongok. Pánikbeteg is vagyok. Ti hogy érzitek magatokat?

2

Meghalt a viselkedést szabályozó rendszerem, vagy személyiségzavarom van, vagy skizofrén vagyok?

Az életem rendben volt. Elszívtam egy füves cigit, aztán pár perc múlva megváltozott az érzékelésem. Olyan érzésem volt mintha belülre szorultam volna, mintha egy monitoron át nézném a világot. A "viselkedést szabályozó mechanizmus" nem működött, nekem kellett irányítanom. Pl.: beszélgetés, nevetés, személyiség jellemzők... Ezek közül is egyszerre csak egy dologra tudtam koncentrálni. Az érzelmeim is elmúltak. Nem működtek ezek az alapvető dolgok maguktól.Olyan volt ez mintha az egész személyiségem ami régen meghatározott engem, több darabra hullott volna szét.Ez az állapot 6 éve tart.

11

Intenzív fóbia, mit tehetnék? 16/L

Az egész 14 éves koromban kezdődött amikor súlyproblémáim voltak. Azthiszem a háziorvos utalt be minket egy klinikára hogy vizsgálják ki hogy mitől vannak súlyproblémáim. Egy doktornőhöz kerültünk aki azt mondta hogy valami lehet hogy az agyalapi mirigyemmel van. Akkor nem igazán értettem hogy miről van szó , de elküldözgetett minket 2 CT-re meg MRI-re is. És akkor kezdtem érezni hogy valami komoly dologról lehet szó, mert olyan vizsgálatokat addig csak Tv-ben láttam és akiknek ilyet csináltak azoknak valami agytumoruk vagy ilyesmijük volt. Nagyon féltem, borszasztó volt a vizsgálatok előtt és alatt is remegett mindenem, a sírás kerülgetett. És szégyen , nem szégyen 14 évesen anyukám kezét fogva mentem be, és közben is fognia kellett a kezem és a fél órás, CT meg MRI vizsgálat után úgy sírtam mint akit legalábbis kínoztak volna. És akkor még én magam sem tudtam miért, hogy miért féltem. Aztán mikor kész lettek a felvételek, anyumnak is mondták hogy ezek azért kellettek mert van egy ilyen betegség ilyen agyalapi mirigy tumor vagy nem is tudom valami ilyesmi. És megmondták hogy majd egy fél hónap múlva menjünk vissza addigra kielemzik a felvételeket. Na az a fél hónap nekem valami kínkeserves volt. Furcsa , mert tudtam magamról hogy semmi bajom, mert nem éreztem semmit, a vizsgálatok előtt semmi de semmi bajom nem volt csak kicsit ducibb voltam mint a többiek. De sem fejfájás, sem semmilyen tünetem nem volt, sőt azidáig azt sem tudtam mi az az agytumor. De utána csak ezen járt az eszem hogy most mi lesz, ha visszamegyünk és megmondják hogy találtak valamit és akkor majd meg kell műtsenek, meg kemoterápiára kell járnom, kihullik majd a hajam meg ilyenek. És állandóan rettegtem. A vérnyomásom is az egekben volt mindig, kalapált a szivem. Sőt volt hogy már rendes pánikrohamok törtek rám, nem kaptam levegőt stb. Aztán mikor visszamentünk akkor halálos nyugodtsággal mondták a képünkbe hogy elnézést kérnek, nagyot tévedtek, nem lett volna szükség ilyen vizsgálatokra, SEMMI bajom csak ilyenek a génjeim, és még az is megeshet hogy kinövöm és nem lesznek súlyproblémáim. És elküldtek a p*cs*ba. Nem volt, semmi bajom, de ezzel tönkretették az idegeimet, 14 évesen rám hozták a frászt a nagy semmiért és elintézték hogy még a mai napig szinte minden éjjel ezzel álmodok, rettegek ettől a betegségtől, és akárhogy szeretném elfelejteni nem megy.Azt hittem majd elmúlik a félelem, de ahogy telik az idő ez a félelem egyre erősebb bennem és egyre intenzívebben van jelen az életemben. Például ha már csak egy kicsit is megfájdul a fejem, ez jut eszembe először. Pedig egyáltalán nem vagyok fejfájós, suliidőben maximum amikor napi 9 órát tanulok kémiát+fizikát+matekot akkor nagy ritkán, de ez engem nem nyugtat meg. Ugyanúgy rettegek a betegségtől, és már nem tudom mit tehetnék. Újabban már attól is félek hogy ha egyfolytában ettől félek tényleg megbetegszek. :S Kérlekszépen segítsetek! Nagyon hálás lennék minden válaszért!:)

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!