Találatok a következő kifejezésre: Beleszerettem egy akit (127 db)

Mit tegyek, ha beleszerettem egy nőbe, akinek élettársa van? Történet lent.

Kicsit egyedül vagyok most ezzel a problémámmal, ezért írok ide. Valamivel több mint 1 éve ismerem a lányt. Õ most 25 éves, én 24. Mióta ismerjük egymást, azóta tudom, hogy élettársa van, immár 3 éve vannak együtt, és már tavalyra is tervezték az esküv?jüket, de akkor végül nem jött össze, és úgy néz ki idén sem lesz bel?le semmi. Mivel majdnem mindennap találkozunk, és beszélgetünk mindenfélér?l, folyamatosan képben vagyok, hogy mi történik velük. T?le tudom, hogy az élettársa az elmúlt három évben már többször is megcsalta, egyre gyakrabban fordul el?, hogy nem veszi ?t semmibe, egyszer miatta töltött a rend?régen egy egész napot, többször is panaszkodott, hogy nem tör?dik vele (nem érzi, hogy félti ?t, vagy hogy várná ?t haza), és egyszer amikor rákérdeztem, hogy nem tart-e attól, hogy elhappolják el?le a srácot, azt mondta: "vihetik". Minél többet hallottam ezeket, annál kevésbé tudtam, hogy miért van vele egyáltalán. Azt tudom, hogy a srác jómódú, de nem tudom, ez elegend? indok lehet-e? Ami nagyobb baj, én meg szépen lassan beleszerettem a lányba. Mostmár egyre többször megyek elé, hogy a munkahelyér?l esténként együtt menjünk egy darabig hazafelé, ha meglátom egyre sebesebben kezd verni a szívem, alig bírok ki akár egy napot is anélkül, hogy látnám, hallanám, megérinteném ?t és még egy csomó érzés kavarog bennem, amit nem is nagyon tudok szavakkal leírni. Szóval, nagyon szerelmes lettem.

Legjobb válasz: Ha tényleg ennyit beszélgettek, s a lány ilyen komolyan megossza veled a bánatát, miért nem kérdezed meg tõle egyszerûen, hogy akkor miért van még vele? Vagy tudod mit! Nem is! Elmondok egy példát... Volt egy négy éves kapcsolatom (veletek korú vagyok). Nem ment minden fényesen, pláne az utolsó évben nem. Volt egy hozzád hasonló srác, akivel nagyon jókat tudtam beszélgetni, neki sírtam el a bajaimat. Soha, még csak fel sem merült bennem, hogy esetleg tesztek is neki. Mert a saját bajaimmal voltam elfoglalva, s jó érzés volt, hogy õ ott van és meghallgat. Egyébként én sem tudom miért húztam addig a dolgot az exemmel, miért nem léptem ki a kapcsolatból. A lényeg! A srác türelmesen várt és csak hallgatott. Aztán egyszer egy kétértelmû válasszal szolgált. Nem értettem. Mert nem gondoltam, hogy õ most ezt tényleg vallomásnak szánta. De jó esett, s csak nem hagyott nyugodni. Aztán kiderült, hogy hozzád hasonlóan benne is más érzések vannak már. Ez bátorságot adott. Szakítottam az exemmel, s azóta együtt vagyunk! 2 éve! De ami a legfontosabb, kivárta amíg én választom õt! Én azt gondolom, ha valami konkrétabbal szolgálsz a lánynak, mint a dadogás, vagy az elpirulás, akkor lehet felnyitod az õ szemét is. Persze nem azt mondom, hogy rohand le! Két dolog történhet, kikosaraz, de akkor nem emészted magad tovább... Vagy rájön, amire én is... Abból amit leírtál, annak a kapcsolatnak amiben õ most van nincs sok jövõje, de ezt neki kell eldöntenie, te csak egy alternatívával szolgálhatsz. Bocsi a hosszas választ, remélem valamit segít! kíváncsi leszek mire jutottatok, ha gondolod írd majd meg...

Ha tényleg ennyit beszélgettek, s a lány ilyen komolyan megossza veled a bánatát, miért nem kérdezed meg tõle egyszerûen, hogy akkor miért van még vele? Vagy tudod mit! Nem is! Elmondok egy példát... Volt egy négy éves kapcsolatom (veletek korú vagyok). Nem ment minden fényesen, pláne az utolsó évben nem. Volt egy hozzád hasonló srác, akivel nagyon jókat tudtam beszélgetni, neki sírtam el a bajaimat. Soha, még csak fel sem merült bennem, hogy esetleg tesztek is neki. Mert a saját bajaimmal voltam elfoglalva, s jó érzés volt, hogy õ ott van és meghallgat. Egyébként én sem tudom miért húztam addig a dolgot az exemmel, miért nem léptem ki a kapcsolatból. A lényeg! A srác türelmesen várt és csak hallgatott. Aztán egyszer egy kétértelmû válasszal szolgált. Nem értettem. Mert nem gondoltam, hogy õ most ezt tényleg vallomásnak szánta. De jó esett, s csak nem hagyott nyugodni. Aztán kiderült, hogy hozzád hasonlóan benne is más érzések vannak már. Ez bátorságot adott. Szakítottam az exemmel, s azóta együtt vagyunk! 2 éve! De ami a legfontosabb, kivárta amíg én választom õt! Én azt gondolom, ha valami konkrétabbal szolgálsz a lánynak, mint a dadogás, vagy az elpirulás, akkor lehet felnyitod az õ szemét is. Persze nem azt mondom, hogy rohand le! Két dolog történhet, kikosaraz, de akkor nem emészted magad tovább... Vagy rájön, amire én is... Abból amit leírtál, annak a kapcsolatnak amiben õ most van nincs sok jövõje, de ezt neki kell eldöntenie, te csak egy alternatívával szolgálhatsz. Bocsi a hosszas választ, remélem valamit segít! kíváncsi leszek mire jutottatok, ha gondolod írd majd meg...
szia! biztos, hogy annyira rossz a kapcsolatk? ha igen, akkor valld be az érzéseid abból még nem lesz gond
A kérdező hozzászólása: Hát, az alapján, amiket mond errõl a kapcsolatról, igen. Ha azt nézem, hogy még mindig együtt vannak, azt mondom nem tudom. Szóval nem tudom. Már semmit nem tudok lassan. Kezdettõl fogva tetszik a lány, de éppen ezért akartam elkerülni ezt a szitut, mert a viszonzatlan szerelemnél nem tudom van-e rosszabb, és tudtam, hogy csak szenvedés és bizonytalanság lesz a vége.
A kérdező hozzászólása: Ugyan, sõt, én köszönöm ezt a kimerítõ választ és hogy ennyi idõt szántál rá. És igazad van: ha visszautasít akkor legalább vége a bizonytalanságnak, ha nem, akkor meg... Tényleg nagyon köszönöm, hasonlít a két történet, remélem, végeredményében is...
Én drukkolok, és nem volt fáradság a választ leírni! Remélem tényleg segít... :)

Mit tegyek? ő döntse el? Beleszerettem egy munkatársamba, neki sem vagyok közömbös, de van egy másik lány aki meg kelleti magát neki. nekem ez meg rosszul esik

Legjobb válasz: Nem biztos, hogy az a nyerõ, aki ráhajt a pasasra! Add önmagad, beszélgess vele sokat, próbáld kipuhatolni. Egyáltalán nem biztos, hogy az a lány a befutó, aki kelleti magát. Bízz magadban, add önmagad! Ha ennek ellenére nem téged választ, hanem azt a lányt, aki kelleti magát, hát úgy gondolom nem is kár érte....

Nem biztos, hogy az a nyerõ, aki ráhajt a pasasra! Add önmagad, beszélgess vele sokat, próbáld kipuhatolni. Egyáltalán nem biztos, hogy az a lány a befutó, aki kelleti magát. Bízz magadban, add önmagad! Ha ennek ellenére nem téged választ, hanem azt a lányt, aki kelleti magát, hát úgy gondolom nem is kár érte....
"Aki kapja marja" Aki kívánatosabb, ügyesebb, okosabb nõ, annak lesz szerencséje a férfival. Szóval ne bosszankodj, hanem hajts rá a pasasra.. Nehogy az orrod elõtt kapja el a másik lány..
A kérdező hozzászólása: nem akarok erõszakos lenni mert nem tudom igazából hogy õ mit akar

Beleszerettem egy fiúba, aki viszonzatlanul szerelmes a barátnőmbe! Egyszerűen képtelen felfogni, h a barátnőm nem egy harmadik személy miatt nem megy bele vele egy kapcsolatba. Ráadásul a fiú érzelmileg elég instabil, de már kezdi felfogni?

A fiú velem is nagyon jóban van,és érzem,hogy lehetne is köztünk valami,de nem tudom,mit csináljak...jelenleg csak azt tudom tenni,hogy várok...tudom,ez így elég zavaros és bonyolult,és ide nem is tudom normálisan leírni a problémát,ezért ha valaki szeretne segíteni, szivesen kifejtem még neki bővebben a bajomat,úgyhogy kérem,privátban írjatok! 18/L

Legjobb válasz: Hát ha a kérdés kezdi felfogni vagy sem akkor f*ngom sincs. A srác abba szeret bele akibe akar csak kérdés sikerül e.

Hát ha a kérdés kezdi felfogni vagy sem akkor f*ngom sincs. A srác abba szeret bele akibe akar csak kérdés sikerül e.
Velem is ez van.Írj nekem privit és megbeszéljük oké?

Tehetek valamit, ha beleszerettem egy olyanba aki számomra a "nem szabad" és az "érinthetetlen" kategóriákba esik bele?

A n? és köztem társadalmi... anyagi... korbeli s?t még lehet intelligenciabeli különbség van és er?sen nem az én javamra, bár az intelligencia hátha felém billen. Lassan affelé konvergálok h hagyom a n?t, de tudom vagyis úgy jön le er?sen, hogy ? is vonzódik felém, flörtöl is sokszor. Mit csináljak, kockáztassak meg egy megaláztatást h hogyan oldjam ezt meg?

Legjobb válasz: Tudod..háborúban és szerelemben mindent szabad..egy próbát megér,ha összejön a dolog akkor élvezd,ha meg nem akkor lépj tovább anélkül hogy ezt megaláztatásként élnéd meg.

Tudod..háborúban és szerelemben mindent szabad..egy próbát megér, ha összejön a dolog akkor élvezd, ha meg nem akkor lépj tovább anélkül hogy ezt megaláztatásként élnéd meg.
Én a helyedben hagynám. Én is sokszor beleesek ilyen szituációba, de úgy gondolom, hogy muszáj sajnos a saját társadalmi, intelligencia szintemen lányt találni. :/
Szerezni egy képet róla, és öncélra felhasználva rámontírozni egy pornósztár testére, és minden éjjel lefekvés elõtt verni rá a farkat. Kielégítene szexuálisan, adna egy jó hangulatot. Így nem volna többé probléma agyalni rajta.Leverné a szexuális vágyaidat. Egy jó megoldás az elérhetetlen nõkre való élvezésre! Én is szeretek híres filmsztárok neten található más által felrakott montázsaira élvezni, így rájuk is megy a kielégülés, és nem vágyok rájuk annyira.
A kérdező hozzászólása: a 2. mi fogyatékos és beteg

A suliban beleszerettem egy csajba. Az a helyzet, hogy aranyos velem, , mert ilyen a természete, és nem tudom elfelejteni. Akkora lúzernek érzem magam mostanában. Mindent elrontok. Hogyan tegyem rendben magam, hogyan legyek erős férfi?

Úgy érzem ki vagyok égve, nem jönnek össze a dolgaim, szeretnék normális lenni. Megmondom őszintén olyan töketlennek érzem magam. Más területen is csak bénázok. Tudom ez nem valami konkrét, de annyira jó lenne normálisnak lenni. Gyárilag el vagyok rontva, vagy nem értem.

Legjobb válasz: Luzer vagy vagy sem, ez saját véleményed ami külömbözhet mások véleményétõl... saját magadat itéled meg luzernek mások hogy itélnek meg? és nem az hogy mások, hanem Õ? ugy szürted le hogy õ is luzernek tart? mert ha aranyos veled meg foglalkozik veled akkor nem hiszem... amugy is tálald neki a témát egy számodra szimpatikus alkalomban (akkora luzer ne legyél hogy habozol sokáig amig fenn áll a lehetõsége annak hogy lecsapják a kezedrõl :) ) és ha szeret téged meg te is õt elfogadja a hibáidat, az esetlenségedet, ami korral tapasztalattal minden embernél változik :) bárcsak ez lenne mindenki legnagyobb gonjda... :)

Luzer vagy vagy sem, ez saját véleményed ami külömbözhet mások véleményétõl... saját magadat itéled meg luzernek mások hogy itélnek meg? és nem az hogy mások, hanem Õ? ugy szürted le hogy õ is luzernek tart? mert ha aranyos veled meg foglalkozik veled akkor nem hiszem... amugy is tálald neki a témát egy számodra szimpatikus alkalomban (akkora luzer ne legyél hogy habozol sokáig amig fenn áll a lehetõsége annak hogy lecsapják a kezedrõl :) ) és ha szeret téged meg te is õt elfogadja a hibáidat, az esetlenségedet, ami korral tapasztalattal minden embernél változik :) bárcsak ez lenne mindenki legnagyobb gonjda... :)
nincs komolyabb kihívás az életedben szerintem. az ökölvívást ajánlanám neked.
Tényleg lúzer vagy. 1 dolgot tehetsz: eldöntöd, hogy mostantól nem leszel az. Hogy nem érdekelnek a következmények, azt csinálsz, amit akarsz, ha kell, bunkó is leszel, és az sír miattad, aki akar, mégha érdekel is, elnyomod, ahogy esik úgy koppan. Én is lúzer voltam 16 éves koromig, azóta nem vagyok az, mert így csinálom. A lényeg, hogy ne mindig magadat hibáztasd mindenért, legyél bevállalós, írd felül az eredeti személyiségedet, akár véres könnyek árán is. Menj oda a csajhoz, és mond meg neki, hogy szereted, hívd el valahová. Ha nemleges választ ad, így járt.
"azt csinálsz amit akarsz" "nem érdekelnek a következmények" hááát szerintem ez is luzerség... vagy nevezzük Rajoskodásnak... de amugy a komment végével egyetértek.
A kérdező hozzászólása: Nem merem megtenni :( Köszönöm a válaszokat.

Férjnél vagyok, és beleszerettem egy nős férfiba, akivel időnként találkozgatok is! Mit tegyek?

A férfinak nem szeretném elrontani a házasságát, de gondolom nem jó házasság, ha félrelép velem! Megmondjam neki, hogy szeretem? Valószín?leg kölcsönös, csak bonyolult, hogy mindketten házasok vagyunk! Fél éve tart a "viszony"! Az én férjemmel viszont a váláson gondolkodunk, de nehezen tudok kilépni bel?le! Mit tegyek?

Legjobb válasz: Ugorj le a Taigetoszról, amíg még nem késõ. Ne haragudj, hogy durva választ adok, ami feltehetõen neked nem tetszik, de az igazság sokszor olyan amivel nem szívesen nézünk szembe. A megcsalás minden formája elítélendõ. Amíg nem váltál el, egy fedél alatt élsz valakivel, addig fékezd meg magad. Nem fair visszaélni más bizalmával vagy megalázni azzal hogy félrekúrsz, még akkor sem ha már "gondolkoztatok" a váláson. Fõleg, hogy te nem is nagyon akarsz kilépni a házasságodból, kényelmesebb félrekúrogatni. Azért erõs gyomrod van, ez legalább tény. Amit javasolni tudok, hogy ha már nem szereted a férjed, válj el tõle, tedd függetlenné magad és azután ugorj bele másnak az ágyába. Amúgy az ilyen zéró morál miatt tartanak ott a kapcsolatok ahol tartanak. Úgy látszik manapság egy ember sem tud kitartani a másik mellett és szeretni egy életen át. Mindenki a farka meg a p..nája után megy, meg a hirtelen - sokszor csak vélt - "szerelmi" fellángolásoknak enged. Sokan nem gondolkoznak, hogy lehet most fülig szerelmesnek érzi magát, de az illetõvel nem tudna együtt élni, mert olyan amilyen. Ágyra járni valóban könnyebb, mint együtt élni valakivel.

Ugorj le a Taigetoszról, amíg még nem késõ. Ne haragudj, hogy durva választ adok, ami feltehetõen neked nem tetszik, de az igazság sokszor olyan amivel nem szívesen nézünk szembe. A megcsalás minden formája elítélendõ. Amíg nem váltál el, egy fedél alatt élsz valakivel, addig fékezd meg magad. Nem fair visszaélni más bizalmával vagy megalázni azzal hogy félrekúrsz, még akkor sem ha már "gondolkoztatok" a váláson. Fõleg, hogy te nem is nagyon akarsz kilépni a házasságodból, kényelmesebb félrekúrogatni. Azért erõs gyomrod van, ez legalább tény. Amit javasolni tudok, hogy ha már nem szereted a férjed, válj el tõle, tedd függetlenné magad és azután ugorj bele másnak az ágyába. Amúgy az ilyen zéró morál miatt tartanak ott a kapcsolatok ahol tartanak. Úgy látszik manapság egy ember sem tud kitartani a másik mellett és szeretni egy életen át. Mindenki a farka meg a p..nája után megy, meg a hirtelen - sokszor csak vélt - "szerelmi" fellángolásoknak enged. Sokan nem gondolkoznak, hogy lehet most fülig szerelmesnek érzi magát, de az illetõvel nem tudna együtt élni, mert olyan amilyen. Ágyra járni valóban könnyebb, mint együtt élni valakivel.
válj
Én is csaltam a férjemet a házasság alatt. 1 évnél tovább nem is tudtam így folytatni, meg nem is láttam már értelmét. De viszont én voltam több házas férfivel is, és nem biztos, hogy õk el akarják hagyni a feleségüket. Sõt több is volt aki azt mondta, hogy szereti a feleségét, és ez csak passzió. Meg kell beszélni, jobb ha tisztázzátok, hogy mit várhattok el egymástól. Neked is jobb, ha nem ábrándozol olyanról aki nem lehet a tiéd. A válást pedig meg kell lépni, én azóta boldog vagyok, és a lelkiismeretem is tiszta. Bár nincs komoly kapcsolatom. Ne egy másik pasiért válj el, hanem magad miatt. Valld be magadnak az igazat, ha már csalod akkor ennek nincs sok értelme. Sok sikert a váláshoz, csak 12000 Ft, és újra boldog lehetsz!
Ezzel semmi gond! Bár én mindkettõtöket megrúgdosnálak, ha én lennék bármely megcsalt fél, de tekintsünk el ettõl. A gond azzal van és erre nem reagáltál, hogy te NEM SZERETED MÁR EGYÁLTALÁN a férjedet. Ha ez így van, és gyerek sincs... és tisztelni sem tudod annyira, hogy tekintettel légy rá... akkor válj el. Akkor ne rinyálj, hogy milyen jó ember, akkor vállald fel magadat, az igényeidet, a nem létezõ érzéseidet és válj el. De ne alázd meg még jobban már ezzel, pláne, hogy azt mondod, hogy jó ember! Senki nem érdemli ezt! A másik pali felesége meg pláne nem! õ mit követett el? és igenis érezd csak magadat is felelõsnek. Mert ha te ellenállsz, akkor a másik pasi kénytelen lenne hû lenni hozzá (mellesleg kétlem, hogy sz.ar lenne a házassága). Ne mentegesd magadat... nincs értelme.
A kérdező hozzászólása: Terápiára járunk a pszichiáterhez, hogy feldolgozza, hogy nem lehet természetes úton gyereke! (A pszichiáter nem csak gyógyszert ír!) De lombikkal lehet, és én mellette állok, eljárok vele, meg minden! Kb 1 éve tudja, és 5 hónapja van más is az életemben! De hangsúlyozom, még nem feküdtem le a "szeretõmmel", még mindíg a férjem lenne az elsõ, csak õ nem akar semmit tenni! Így nem kell neki gyerek, pedig én szerettem volna! Sokak vannak úgy, hogy csak lombikkal lehet! Hidd el nagyon türelmes, és toleráns vagyok! Meddig kellene várnom? Szeretnék normális életet, családot, és ezt nem én rúgtam fel! Ha a férjem bármi hajlandóságot mutatna felém, hogy helyrehozzuk, nem lenne "szeretõm"! Mindíg kettõn áll!
A kérdező hozzászólása: Igenis szeretem még a férjemet! Csak elhidegültünk egymástól, mert nincs szex (nem miattam nincs), így nagyobb a feszültség is, és több a veszekedés! Meddig várjak, hogy hozzám érjen a saját férjem? Mond, szerinted nekem nem szar, hogy szeretem, és nincs együtt velem, nem szexel velem? Nem az én hibám, hogy nem lehet természetes úton gyereke, és persze az õvé sem! Ezt próbálom neki hangsúlyozni, hogy senki nem hibás, lehet másképp is gyerek! De nem tesz semmit értünk/értem! :(((
A kérdező hozzászólása: Ja és gondolod, hogy a másik férfinek jó a házassága, ha kikezdett velem? Persze lehet ezért is engem hibáztatni! De szerintem, ha ellenállok neki, majd lesz más szeretõje, aki odaadja magát! Hidd el senki nem kefél félre, ha jó otthon minden! Én sem!
Igenis undorító vagy! Vagytok a pasival! A tel meg a beszéd ok, de te, ti megcsaltátok a párotokat! Nem feküdtetek le az ok, de írtad volt más! A megcsalás aljas sz*r szemét dolog! Szerintem sokak szemében egy senki vagy! Törõdj bele! Lett volna ennek tisztább módja!
Azt azért vedd figyelembe, hogy óriási lelki törést okoz egy ilyen dolog egy ember életében. Egy nõ még rosszabb állapotba tud kerülni ha kiderül, hogy meddõ. Látom, hogy türelmes voltál vele, de elfogyott a türelmed. Pedig pont ez nem kéne hogy megtörténjen. Lehet, te vagy (vagy voltál) utolsó támasza az életben. Ha még te is ott hagyod, azzal megölöd õt, lelkileg legalábbis. Ha meg úgy szereted ahogy mondod, akkor további türelemmel kéne lenned, és vele foglalkozni a félrekacsintások helyett. Tudom, hogy neked is megvannak a szexuális igényeid. De lehet, hogy neki évek kellenek mire ezt feldolgozza. Ha tényleg szereted, tarts ki mellette. Azt mondod 1 év. 1 év nem idõ. A szex dolgot oldd meg maszturbálással meg segédeszközökkel de ne egy másik élõ-lélegzõ férfivel, mert ezzel párodat csak még jobban a porba sújtod. A petting és orális dolog is megcsalás. Minden ami intim érzés és érintés az megcsalás. Én sajnálom a férjed, hogy nem elég a maga baja, még te is félrejársz. Ha veled lenne hasonló gond, te foggal-körömmel ragaszkodnál és elvárnád hogy törõdjenek veled kiemelt szinten, és rákényszerítenél mindenkit hogy elviselje a furcsa viselkedésed, hangulatingadozásaid. Csak ugye ez nem veled történt meg, te nem éled át annyira, még ha látod is a férjeden mennyire szenved és gyötrõdik emiatt. És eljött az idõ hogy elfogyott a türelmed, könnyebb lenne elfutni, otthagyni, kitörölni. De az élet csupa ilyen küzdelem és harc. Azt javaslom, ha valóban szereted, akkor ne kefélj félre, felejts el más férfit, érezze a férjed hogy az övé vagy, õt szereted és támogatod, pátyolgatod a lelkét. A férjed jelenleg SEMMI-nek, haszontalannak érzi magát, egyáltalán nem férfinek. Csodálod hogy a szexnek még csak a gondolatától is rosszul van? Te pedig gyakorlatilag már megcsaltad és arra készülsz hogy még te is otthagyd. Akkor aztán végképp semminek fogja érezni magát. Szerintem légy még türelemmel, és minden nap, minden órában, minden percben éreztesd vele, hogy neked õ még férfi és kívánod és szereted stb. Ezt csilliószor el kell mondanod neki. Ha kitartó vagy és elég türelemmel viseltetsz, a szexhiányod pedig megoldod maszturbálással, lehet, hogy 1 vagy 2 év múlva saját lombikbabátokat tartjátok karotokban és a férjed újra tud mosolyogni és szexel veled. Vagy választod a könnyebb megoldást, válsz és keresel másik férfit. A kérdés, hogy találsz-e még egy olyat mint a férjed - leszámítva lelki sokkját.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a 17.07esnek, hogy megért kicsit engem is! Tényleg türelmes vagyok, és éreztetem vele, hogy fontos nekem, hogy vonzódom hozzá, hogy õ egy igazi férfi! A másik férfirõl nem tud a férjem, és a férfi felesége sem tudja a viszonyunkat! Tehát ez nem viselheti meg egyik megcsalt félt sem! Nem is tervezem, hogy megtudja ezt bárki is! Hidd el, hogy õrlõdöm, és csak várok, várom, hogy a férjem is néha hozzám érjen! Én ugyanúgy szerettem volna azt a babát, hogy összejöjjön, és vállalom a lombik programot is! De neki nem kell! Nekem minden álmom egy család volt, tudja õ is, hogy mennyit dolgoztam érte, hogy megteremtsük az alapokat, hogy vállalhassunk gyereket! Mit tennél, ha a férjed kijelentené, hogy õ sokat volt már egyedül, nem igényli a szexet, és nem is fogja?! És ha neki nem lehet természetes úton, lombikkal nem kell neki baba! Összetörte az álmaimat! Én mindent megteszek, hogy jó legyen! Szerettem volna babát! Ha neki nem lehet, nekem se legyen?! És élljem le úgy az életemet, hogy õ nem igényli továbbra sem a szexet?! Így az az álmom, hogy csak egyszer megyek férjhez, a férjemnek szülök gyereket, és boldogan élünk míg meg nem halunk szertefoszlott! :(((
Ott a pont az utolsó mondatodban! Mi a párommal (2 nap múlva már férjemmel) többek között ilyesmiket is MEGBESZÉLTÜNK mostanában. Mi van, ha kiderül, hogy neki vagy nekem nem lehet gyereke. Egyikünk családjában sem volt ilyen, de mivel õ gyerekbolond, és én meg 33 éves vagyok, ez egy reális esély. ÉS MEGBESZÉLTÜK, HOGY MIT FOGUNK TENNI. Megbeszéltük azt is, hogy mit teszünk akkor, ha valamelyikünk pl. kómában van és dönteni kell a lélegeztetõrõl való lekapcsolásról. Pontosan tudom, hogy mi a kívánsága. Pedig még nem is vagyunk házasok. És õ is tudja az én kívánságomat egy ilyen helyzetre. És még sorolhatnám. valószínûleg nem vagytok, nem voltatok felkészülve a rózsaszín ködön kívül (meg a napi problémákon, max a "kirúgtak" gondon kívül) semmilyen éles helyzetre. aztán mikor beüt a krah, akkor jön a "nem ezt vártam, nem ezért mentem hozzá". ez egy tanulság. Nézd, szerintem te még jó helyzetben vagy. én ismerek olyat, akit baleset ért, lebénult, és impotens lett. nah, az õ feleségének mit ajánlanál? szegény férj úgy érzi, hogy csak nyûg a családnak, és képtelen lenne azt elviselni, hogy a felesége megcsalja. Azt meg ne hidd, hogy nem érzi meg rajtad, hogy másfelé is kacsintgatsz. Azt ha más nem, tudatalatt, sokan megérzik. Apró jelekbõl, leheletnyi más hangnembõl, vagy akár kirívó kedvességbõl. lehet, hogy nem tudatosul benne, de érezheti, hogy nem állsz úgy mellette, ahogy kéne. Az én javaslatom az, hogy te jöjj képbe magadat illetõen, hogy szereted-e és mit vagy hajlandó elviselni (pl. mennyi idõt szex nélkül)... és utána KORREKTÜL lépj. ha ennyire nem tudod elviselni, akkor inkább hagyd el. Neki k.rva sz.r lesz, nagy törés, de talán idõvel magához tér és talán(!) talál valakit, akivel már eleve így indulnak és a csaj már így fogja elfogadni... és te is kereshetsz potens pasit. A szeretõd feleségérõl meg.. igen, minden szeretõ ezzel próbálja magát megnyugtatni, hogy két ember kell a megcsaláshoz és hogy biztos sz.r a másik házassága. Lótrutymót! a legtöbb ilyesmibe belemászó férfinek a házastársa a segge alá rak mindent. HÁTTERET biztosít ahhoz, hogy õ nyugodtan csalhasson (mos, fõz, takarít, gyereket nevel, ápol, dolgozik a családjáért). TE MIÉRT VESZED EL MÁSOK ÁLMÁT ÉS MIÉRT ROMBOLOD LE AZOKAT??? MERT ÚGY ÉRZED, HOGY VELED EZ TÖRTÉNT? FELJOGOSÍT EZ TÉGED?? és ha te nem állsz kötélnek és a pasi keres mást, az õt minõsíti... ez neked nem lehet mentség! fordítva ülsz a lovon. ha folytatod, remélem visszakapod!
Teljesen igazad van. Ha a férjed ilyen volt, az a minimum hogy máshol keresed meg azt ami jár neked, csináld ügyesen és sosem tudja meg.
A kérdező hozzászólása: Megbeszéltünk a férjemmel sokmindent esküvõ elõtt! Csak én õszinte voltam, õ meg úgy látszik nem! Ha szeretnénk mindketten gyereket, akkor vállaljuk az esetleges lombikprogramot is, ezt gondoltam! Nem az elsõ akadálynál meggondolom magam, és inkább így nem kell gyerek! Továbbá az a problémám, hogy a férjem nem impotens, mégsem kell neki szex mióta a felesége lettem! Elõtte ezek szerint csak megjátszotta magát? Egy férfinek nem csak farka van, amivel ki tudja elégíteni a partnerét! De ha nem szeretne a feleségének bármi módon örömet szerezni, az gond! Tudok várni elég sokat szerintem, de a hozzáállásával tudná jelezni, hogy érdemes-e várnom! Ha mondjuk úgy áll hozzá, hogy neki jó így, akkor nekem nem jó, mert nem várhatok semmi változást! A "szeretõm" feleségével szemben tényleg nincs mentségem! Ismerem a nõt, elég hidegen viselkedik a férjével, sokszor nem hallgatja meg, amit mondani szeretne, és nem igazán veszi figyelembe, hogy a férje mit szeretne! Ezt a két szememmel is láttam, nem csak elmondás alapján! Azonkívül biztos szereti a férjét, vagy csak megszokás (nem tudom), valószínû így kényelmes mindkettõjüknek! Mindenesetre én mondtam a férfinek, hogy nem szeretném tönkretenni a házasságát! Legyen óvatosabb, ne tartsa meg a képeket, üzeneteket a telefonján, ha nem akar lebukni! De úgy látszik nem érdekli, ha kiderül!
A kérdező hozzászólása: az elõbb 15.20nak válaszoltam
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a hasznos válaszokat! Utolsónak üzenem: Szerinem nem kéne ítélkezni mások felett! Te is kerülhetsz még ilyen helyzetbe! Segítséget kértem, hogy ki mit tenne az én helyembe! Egyébként szerintem nem vagyok undorító! Persze nem tisztességes nõs férfival lenni, hogy még férjnél is vagyok, de nem tudok neki ellenállni! Viszont nem én kezdtem ki vele, hanem fordítva, és nem erõltetem magam rá! Ha szeretne velem beszélgetni vagy találkozni, felhív! Persze én is telefonálok neki, hogy érdeklõdjem hogyléte felöl, de ha nem viszonozza, én sem hivom! Miért nekem kellene az õ házassága miatt is büntudatot éreznem? Elég nekem az enyém! Ez az õ döntése, hogy találkozik-e velem, és mi fér bele a házasságába! Nem erõszak!
Szerintem ne tegyél semmit egyelõre! Várj, aztán majd meglátod. Lehet, hogy kár felrúgnod mindent magad körül. Nem tudod beérni ennyivel?
El ne válj! Hisz a másik is házasságban él, aztán majd két szék közül a pad alatt találod magadat! Lehet, hogy egy harmadik lesz majd a megoldás!
A kérdező hozzászólása: Várok fél éve! Egyre jobban szenvedek! A férjem hazudott nekem vmi olyat, amit nem tudok megbocsájtani, pedig próbálok! Azóta nem is szexeltünk! Már nem szeretem férfiként!Valószínû válás lesz a vége! De meddig húzhatom úgy, hogy semelyik férfi ne sérüljön? Azzal a nõs férfival pedig még nem feküdtem le, pedig többször fennt volt nálunk, és én is nála! Mindig egymásnak estünk, franciáztunk...egyebek, de behatolás még nem volt! Mindíg figyel rá, hogy kielégítsen engem! Persze én is viszonzom! Úgy gondolom azért, mert nem akar kihasználni, mert szeret! Ha nem használta ki az alkalmakat hogy igazán együtt legyünk, akkor nyílván komolyan gondolja! Nem? Rosszul gondolom? Mit tegyek? Szeretem!
Bele se merek gondolni, hogy az én leendõ feleségem megcsaljon... amíg csak járunk addig még valahogy oké, túlélem, de hogy a feleségem??!!
én a helyedben elválnék, akár szereted az új pasit akár nem. akár elválik õ is akár nem. ebbõl a házasságból ideje lépned, szerintem. lehet, hogy nehéz de csak kínozzátok egymást. már semmi értelme így, ahogyan leírod. én a helyedben elválnék, majd ha az új szerelmed is így döntött folytatnám vele a viszonyt és majd meglátjuk. de gondolj bele, eleve csúnya ez az egész így, hogy ott a férjed neki meg a felesége és ezt teszitek. én is vonzódtam egy pasihoz, miközben élettársam volt, de nem volt jó a kapcsolatunk, így mielõtt még egy csók is lett volna, szépen elköltöztem és utána összejöttem a pasival. azóta is együtt vagyunk. úgyhogy válj, mást szerintem nem tudsz tenni, ha már ennyire rossz a házasságod. nincs mire várnod. szerintem....
A kérdező hozzászólása: Az nem elítélendõ, hogy a férjem nem foglalkozik velem nõként? Hogy hazudott nekem? Hogy azért vett el, hogy gyereket szüljek neki, aztán amikor kiderült, hogy meddõ (a férjem ráadásul, nem én) már nem kell neki semmi testi kontaktus? Én vele szerettem volna leélni az életem, de nekem alapvetõ a bizalom! És 3 évet együtt éltünk házasság elõtt, aztán megvolt az esküvõ, aztán nekiálltunk a babaprojectnek, és amint kiderült, hogy meddõ, nem kell neki szex! Szerinted mit csináljak vele? Nem fogom megerõszakolni, neki kellene kezdeményeznie a szexet, ha már elb...ta a bizalmamat! Egyébként alapvetõen monogám tipus vagyok, különben már rég megdugattam volna magam! De nekem fontosak az érzelmek! A férjem egyébként rendes ember, csak ilyen szempontból nem tudok mit kezdeni a helyzettel! Ha az élet más területein nem lenne ilyen édes velem, könnyü lenne elválnom! Tehát válni nem a nõs pasiért akarok! Tudom, hogy benne van jócskán a pakliban, hogy "szeretõ" maradok! De vajon elmondjam neki, hogy mit érzek iránta?
Ne haragudj, de én nem hiszem, hogy az a másik pasi(a szeretõd) szerelmes beléd, és te vagy neki az Igazi. Mert akkor veled lenne és nem a nejével. Az hogy valaki csak pettingel... az nem annak a jele (vagy csak ritkán), hogy tisztel, vagy becsül, vagy szeret. Õneki ez egy kis szórakozás, õ is elmondhatja, hogy volt is meg nem is.. mint Mátyás királynak a vetkõzõs csaj a mesében (hoztam is ajándékot meg nem is, meztelen is vagyok meg nem is)... jó program vagy neki, mint valami élõ mozi. Nagyon sajnálom a helyzetedet, de miért nem arra feccölöd az energiáidat, hogy rendbe hozd az életedet, akár a férjeddel. Lehet, hogy annyira el van keseredve, ki van akadva, csökkent az önbizalma, hogy ezért nem közeledik. Ha valaki szomorú, kiábrándult, stresszes és nyomasztja valami, akkor természetes, hogy nem akar szexelni. Próbálj meg neki lelkileg segíteni! Basszus.. végülis amikor hozzámentél, akkor a SZÖVETSÉGESE, a TÁMASZA lettél, ezt a szerepet vállaltad!
A kérdező hozzászólása: Hidd el leginkább arra fordítottam az energiámat az utóbbi fél évben, hogy a férjemmel rendbe hozzam a dolgot! De azt mondta, hogy neki nincs szüksége szexre, neki így is jó! Pedig én vállaltam volna a lombikbaby programot, csak annyit kellene tennie, hogy érezteti velem, hogy nõ vagyok, hogy szeretkezik velem idõnként! Ne csak a babáért kelljek! Ne csak azért szexeljen velem! Esküvõ elõtt nem így volt! Legalábbis nem tudtam róla! :( Pszichiáternél is jártunk már! De már el vagyok keseredve! Kezdem feladni! Én dolgozom a házasságunkért, neki meg így kényelmes! :( Mit tehetnék még? A nõs férfi pedig lehet, hogy csak szórakozik velem! Csak azért gondoltam, hogy nincs így, mert barátságból indult! Nagyon kedveltük egymást, és belegabajodtunk! Mindíg meg tud nevettetni, akármennyire is a padlón vagyok, szeretek vele lenni! Õ pedig azt mondta, hogy olyan jó velem beszélgetni, mert velem mindenrõl lehet, mindíg meghallgatom, érdekel, hogy mi van vele, és õ szintén érdeklõdik a hogylétem felõl! Megköszöntött szüli- és névnapomon, hozott nekem bon-bont! Hetente többször beszélgetünk telefonon, és idõnként találkozunk! Elválni nem olyan könnyû! Neki ott van a lánya is(bár már nagykorú, de még tanköteles)! S egy családot nem szeretnék szétrombolni! Csak szeretném, ha tudná, hogy szeretem, és ha a feleségével marad is, maradjunk barátok!
Lehet nem tetszik amit írok, de undorító vagy!
ne haragudj, hogy nem értelek meg. De félév semmi! fél év alatt a nagyapám elvesztését nem tudtam feldolgozni, pedig õ 62 évesen hunyt el, nemhogy azt, hogy SOHA nem lehet gyerekem, pedig ez minden vágyam! Nincs olyan ember, akinek ne kéne a szex, vagy legalább a gyengédség. A férjed nagyon maga alatt lehet. Én értem, hogy te mindenben partner akartál lenni, de neki lehet, hogy idõ kell! amig feldolgozza ezt és amig rászánja magát. Basszus... más nõk meg azon panaszkodnak, hogy SZÜLÉS UTÁN FÉL ÉVVEL megcsalja a párjuk, mert még nem állnak készen a szexre. Mindkét helyzet megbocsájthatatlan! Az, h elmentél vele pszichiáterhez, az elsõ lépés! neki nem gyógyszerre van szüksége! inkább pszichológushoz kéne menni! aki terápiával feldolgoztatja vele ezt a csapást. te nem szereted már a férjed, és nem is tiszteled. Te csak magadat szereted, mert ha nem így lenne, akkor kiböjtölnéd maszturbálással. És a férjed is érezheti ezt, mert nem javul az állapota. ha egy férjtõl elvárjuk, hogy ne csalja meg a párját pár hónap után, mert az nem vágyik kisbabásan a szexre, a kkor egy nõtõl is elvárunk ugyanennyit! És áruld el, hogy mikor kezdted csalni? hány héttel azután, hogy megtudta, hogy nem lehet soha gyereke?
Azóta mi változott? Mik a fejlemények?

Férjnél vagyok és van egy 2 hetes kislányom. Beleszerettem egy férfibe aki ráadásul a nőgyogyászom és ugy érzem én sem vagyok neki közömbös. Mit tegyek? Felejtsem el?

Neki is van egy 6 hós kisfia. Nincs együtt a csajal.Félek kezdeményezni és ennél sokkal jobban féltem a kislányom. Segítsééééég.

Legjobb válasz: õszintén? felejtsd el. orvos-beteg kapcsolat szerintem csak érzelemmentesen létezik.lehet hogy õ eleve ilyen kedves, lehet hogy bírja a fejed, de szerintem nem szerelmes. és te se legyél. foglalkozz a lányoddal, akkora szeretetet úgysem kapsz mástól, mint a picitõl. szülés után érzelmileg labilis lehet az ifi anyuka. nekem 2 éves lányom van, és 6 hónapos fiam. az orvosom egy igazi angyal, imádjuk egymást, de csak barátilag. maradj te is ennél.

sûrgõsen keress másik nõgyógyászt. Elsõ a család, és már nem léphetsz félre, mert gyereked van. Eddig se lenne tisztességes, de igy már végképp nem.
õszintén? felejtsd el. orvos-beteg kapcsolat szerintem csak érzelemmentesen létezik.lehet hogy õ eleve ilyen kedves, lehet hogy bírja a fejed, de szerintem nem szerelmes. és te se legyél. foglalkozz a lányoddal, akkora szeretetet úgysem kapsz mástól, mint a picitõl. szülés után érzelmileg labilis lehet az ifi anyuka. nekem 2 éves lányom van, és 6 hónapos fiam. az orvosom egy igazi angyal, imádjuk egymást, de csak barátilag. maradj te is ennél.
És szerinted a doki azt szeretné, hogy szétszedjen egy eddig harmónikus családot? Nemhiszem, ugyhogy szerintem risszul vetted a lapot. Felejcsd el az a dokit. Nemlehet, hogy a terhesség kavart fel? Van egy (gondolom:) ) Gyönyörû kislányos és egy szeretõ férjed. Velük kéne foglalkoznod. Ha a doki egy újdonsült anyát el akar szekítani a gyermeke apjától, akkor (bocsi, hogy ijet mondok) Én személy szerint felakasztanám. A kérdésedre a válasz: IGEN, felejcsd el. vagy egy családod. Egy idõ után várható hogy a szerelem elmúlik, de otmarad az egymás iránt érzett szeretet, és az fontosabb mármijen kis flörtnél.
Felejcsd el!Koncentráj a kisbabádra a családodra!
Mindenképpen várj, majd ha nem lesz ilyen zavaros a helyzet, mindenképpen logikusabban fogsz majd dönteni!
Szia! Én is hasonló cipõben jártam, csak azzal a különbséggel, hogy nekem nincs gyerekem, csak barátom, és én a plasztikai sebészembe zúgtam bele rendesen...:) Nekem is úgy tûnt hogy nem vagyok közömbös számára, mert bókolt meg minden, de mégsem kezdeményezett...én meg vártam 1 ideig , aztán úgy döntöttem hagyom a francba...szerintem a mûtét során kapott érzéstelenitõ meg altató kavarja fel az embert, mert én ezzel egyidejûleg a mûtössrácba is belezúgtam!! :DDD Sztem összekeverjük a szerelmet a hálával, amit az orvos iránt árzünk, meg az ember ott annyira kiszolgáltatott hogy valahogy rohadtul jól tud esni hogy egy helyes pasi törõdik velünk és figyel ránk...legalábbis sztem én ezektõl olvadtam el... Viszont amiért nem kezdeményeztem: tudod, nem voltam valami vonzó látvány mûtét közben és folyton arra gondoltam h engem egy pasi , akitõl akarok is vmit, ne lásson ilyen kiábránditó állapotban, mert tuti nem tud ezek után belémszeretni...nekem meg nem lenne pofám nyomulni...ráadásul tudta h barátom van és nem is kezdeményezett, szal elég hülyén vette volna ki magát ha én kezdek ki vele sztem...:( Bocs, ha hosszú voltam, de ez a személyes tapasztalatom... Lehet a Te eseted más, de én azt javaslom, hogy próbálj a gyermekedre koncentrálni, ezek az idõk hamar elszállnak, örülj minden percnek! A szülés utáni hormonális változások miatt lehet hullámzó a kedved, akár depis is lehetsz, ez mind normális! Ne keseredj el!! De a szipmi a doki továbbra is, akkor próbáld megismerni, barátként! Beszélgess vele stb. De szigorúan csak ezt! És igy egyrészt a szándékairól is tudomást szerzel, másrészt, lehet h akkor már nem fog annyira kelleni, mert elérhetõbb...:) Azt hogy nem vagy szerelmes a férjedbe, hogy érted? Nem kivánod? Vagy csak szinte testvéri a kapcsolat?
A kérdező hozzászólása: A férjem is nagyon kedves velem és próbál mindent megtenni de egyszerûen nem birok szerelmes lenni belé. Pedig egy pár hete szerelmes voltam még. Nem értem magam. A terhességem alatt végig nagyon szimpi volt a doki. Amikor a végén a borítékot akartam neki adni nem fogadta el. Azt mondta , hogy töllem nem. Alig várom , hogy ujra láthassam.Próbálok nem gondolni rá de nem megy. Mindent meg szeretnék tenni a kislányomnak és nem szeretném , hogy csonka családban nöljön fel.Félek.
Nálam is valami hasonló van/volt. Igaz nekem még nincs férjem csak élettársam, és gyerekem sem. Engem tavaly mûtött a dokim, nagyon rosszul voltam, ki voltam borulva, a mûtét után bejött és elkezdett vígasztalni. Végig bámult, mondta, h gyönyörûek a szemeim és ne sírjak, mert ha mosolygok az jobban áll. És tök gyengéden beszélt hozzám. Tök jól esett. Aztán idén sokat jártam hozzá, és azt vettem észre, hogy néha mikor ülök elõtte a vizsgálat után csak néz. Néz és nem szól semmit. Aztán kapcsol és mondja, h mikor menjek kontrollra. Ez kb 5esetbõl 3szor így volt. De nagyon sármos a doki. A barátnõm volt nála, amikor az övé szabin volt, és utána közölte velem, hogy hozzá többet nem megy, mert annyira jól néz ki, annyira sármos, hogy csak ránéz és benedvesedik:-) Mondjuk nekem eszembe nem jutna elhagyni miatta a párom. Úgy gondolom mivel körül vannak véve nõkkel elõfordul, h a páciens tetszik nekik, hiszen õk is férfiak. De nem hiszem, hogy ez olyan vonzalom, ami miatt fel kellene rúgni egy családot. Lehet ez egy fellángolás, majd elmúlik.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, hogy kire gondolsz kedves válaszoló, de én ezt a kérdést elösször tettem fel. Gondoltam én is rá , hogy megmondom neki , de nem merem. Mi van ha kinevet? Félek kimutatni az érzéseim. Valószínûleg jobb is. Még 4 hét , hogy visszamenjek ellenörzésre. Lehet , hogy addigra már minden visszaáll a régi kerékvágásba , de akkor tuti megint fellángolok a doki iránt. Jajj nekem:-(
Kedves " 1 férj" ! :D Igaz, lehet hogy nem volt jó ötlet azt tanácsolnom hogy barátkozzon össze a dokival, de magamat ismerve abban az állapotomban mikor halálosan bele voltam zúgva a dokiba, le is csaptam volna azt aki azt tanácsolja h felejtsem el...már bocs...nem olyan könnyû azt... Viszont én nem mondtam azt hogy csalja meg a férjét, de igazat adok, lehet hogy ez sem a legjobb megoldás...mármint a beszélgetés...mert visszafelé sülhet el... Azon gondolkodom, kedves Kérdezõ, hogy mit tudnék Neked tanácsolni: hülye 1 helyzet...és mi lenne ha azt csinálnád hogy õszintén elmondanád a dokinak hogy milyen érzések keritettek hatalmukba...és hogy segitsen, mit tehetnél?Szerintem találkozott már nem egy ilyen esettel... Mert az is lehet hogy a doki nem is akar tõled semmit...csak kedves meg minden...lehet hogy a válasza kiábránditana és igy már könnyebben elfelejtenéd...hmm? De ez is csak abban az esetben mûködik ha az a válasz negativ...
Kamuuuuu...jajj de nagy kamu. Harmadjára teszed fel ezt a kérdést. Találj ki valami újat.
Ezt hívják Stockholm-szindrómának. A lényege, hogy erõsen függesz a dokitól (szinte rajta múlt az életed) - és ráadásul gondolom idõs, férfias... ez megtéveszti a tudattalanodat. Mielõbb kerülj minél messzebbre tõle, akkor helyrejössz!
A kérdező hozzászólása: Nagyon remélem , hogy csak egy fellángolás mert , nem szeretném, hogy széthulljon a családom.
Nem értek azzal az elõttem szólóval, aki azt tanácsolta, hogy beszélgess a dokival barátként. Egy nagy túrót, az kész katasztrófa lenne, mert csak abba az irányba vinne, hogy hozzá közelebb kerülsz. Szerintem is most meg vagy kavarodva egy kicsit, mert nagyon sok minden történt veled. Szülni egy gyereket nem kis dolog. Vannak olyan idõszakok, amikor egy házaspár között nincsenek olyan nagy kitörõ szikrák, de ez idõleges. Ha egyébként szereted a férjed és tiszteled mint embert akkor én garantálom neked, hogy leszel még a házasságotok során nem egyszer nagyon szerelmes belé! És ezért tenni is lehet! Amikor egy baba megszületik, akkor a feleség nagyon könnyen elhanyagolhatja a férjét, ha csak a babával foglalkozik. Ilyenkor a férfi könnyen "kizárva" érezheti magát, mintha õ már nem is lenne az. Foglalkozz a férjeddel sokat (minden értelemben, érzelmileg és szexuálisan is, még akkor is, ha a hagyományos szeretkezés lehet hogy szülés után még egy darabig kizárva) és ketten együtt meg foglalkozzatok nagyon sokat a babával. Becsüld meg a családodat, hihetetlenül nagy ajándéka az Istennek! A dokit meg kerüld el, és tudatosan mondj nemet a kísértésre. Ha gondolkozol, rájössz, hogy életed nagy szerelme a férjed --> pont ezért mentél hozzá, és ha akár csak egy pár hónap múlva egy picit hátralépve végig fogod gondolni ezt a dokis dolgot, látni fogod, hogy csak egy fellángolás volt 1 férj
A kérdező hozzászólása: Szeretem mint a gyerekem apukáját.De most , hogy belegondolok nekem is nagyon tetszett a mûtõs srác. Engem is mûtöttek mert császáros lett a baba. Lehet , hogy csak tényleg hálás vagyok a dokinak? Nem hinném. Ha nem a kislányommal foglakozok akkor mindig rá gondolok. Be vagyok kattanva teljesen. Megbolondultam.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszi a segítséget. Igazatok van! Felejtenem kell! Az elsõ a családom. Nagyon köszi még 1-zer!!!
ebben nem vagyok "gyakorlott", de szülés után gyakori az érzelmi labilitás, szerintem ezzel állsz szemben. és akkor még ott van az is, hogy az orvosodnak rengeteget köszönhetsz, hiszen õ segtette világra a babádat, nála voltál vizsgálatokon, gondolom sokat beszélgettetek. egy szóval nagyon közel került hozzád, és nem kétlem hogy jó orvos, ne feledd, hogy ez a szakmája része! ne vedd túl komolyan ezt az egészet! az a véleményem, hogy érzelmileg meginogtál, de ezért nem szabad felrúgnod a családod. nyilván továbbra is számthatsz rá, de Neked ott van a kislányod és a férjed, akik nagyon szeretnek téged. szerintem ne hamarkodj el semmit.

Beleszerettem egy srácba, akit nem lehet megkörnyékezni, hogyan adjam mégis a tudtára?

A kölcsönös szimpátia megvan,szoktunk egymásra mosolyogni meg ilyenek,de sosincs egyedül,mindig körülötte vannak a haverjai...:( ha beszélgetünk is,akkor is csak legalább hatszemközt megy a dolog...hogyan adjam tudtára h szeretnék komolyabbat is,de a haverjai ne tudják ezt meg? :S

Legjobb válasz: ha tudod, hogy hol lakik, kelj fel nagyon korán, és menj a házához, még azelõtt, hogy õ elindulna iskolába (ha még fiatalok vagytok). ha látod, hogy kijön szólítsd le. így lesz elég idõd beszélni vele, és valószínûleg egy haverja sem lesz éppen akkor vele :) nekem egy csajnál bevált a dolog :)

ha tudod, hogy hol lakik, kelj fel nagyon korán, és menj a házához, még azelõtt, hogy õ elindulna iskolába (ha még fiatalok vagytok). ha látod, hogy kijön szólítsd le. így lesz elég idõd beszélni vele, és valószínûleg egy haverja sem lesz éppen akkor vele :) nekem egy csajnál bevált a dolog :)
Miért zavar, ha megtudják, hogy ismerkedni szeretnél? Ha ilyen jó haverok... Hívd el valahová: moziba vagy falatozni valamit. Oda már csak egyedül jön?
Ha esetleg õ is gondolja és együtt fogtok járni akkor ugyis megtudják a haverjai is, tehát sokáig ugysem tudnátok eltitkolni.De azért gondolom mindehová csak nem a haverjaival megy.Amikor pl. hatszemközt vagytok hívd el valahová vagy amikor már búcsúztok el, mondd neki, hogy szeretnél vele majd beszélgetni négyszemközt valamikor.Erre ugyis mond valamit és oda egyedül megy már gondolom, akkor meg tudjátok beszélni ezt.
A kérdező hozzászólása: Igen, köszi, ez jó 5let, csak igazából ez egy nagyobb társaság és szinte napi kapcsolatban vagyunk...na már most: ha esetleg visszautasit, akkor másnap már mindenki errõl fog beszélni...vagy csak én vagyok tul félénk? Meg van még pár haverja aki szokott nekem bókolni meg sztem tetszem nekik, ha megtudják hogy én ráhajtok a srácra, nem lesznek rám mérgesek? Lehet h hülye a kérdés, de engem aggaszt! :S
Sajnos az egyenjogúsággal ez jár! Ha te kezdeményezel, bizony visszautasíthat! De ha elhívod valahova, az még nem lehet nagy gond. Ha látod rajta, hogy õ is közeledni akar, akkor nem fog visszautasítani. És ott se rohand le, hanem beszélgess vele. Arról is, amit idáig nem tudtál megkérdezni - de elõtte arról is, hogyan vélekedik az efféle dolgokról.
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat, aranyosak vagytok...:) a cimét nem tudom, annyira nem vagyunk "jóban" sajna...valszeg az marad hogy amikor egyedül van fél percig, akkor elhivom mondjuk vhová... Csak azért tökölök ennyit, mert eddig soha nem kezdeményeztem pasinál és eléggé be vagyok rezelve...de hát muszáj lesz mert látom rajta h én is tetszem neki, de õ nem lép.Szóval drukkoljatok! :)
Persze, hogy drukkolunk! Írd majd meg, hogy hogyan alakultak a dolgok...
A kérdező hozzászólása: ok.:) )

Mit csináljak? Szóval 15 vagyok és biszex. Beleszerettem egy lányba, aki leszbi.

Azt mondta, hogy próbáljam ki el?tte sráccal, mert így nem tudhatom, hogy szerelmes vagyok belé, de tényleg az vagyok, ilyet még soha nem éreztem. Hogyan jöhetnék össze vele?

Legjobb válasz: 15 évesen ezt így ki tudod jelenteni, hogy biszex vagy? Ráadásul a kérdésedbõl az jön le, hogy szûz. Hm. gyerekek, gyerekek... elõször tessék felnõni egy kicsit, aztán lehet kísérletezni. De akkor aztán amennyi belefér :)

15 évesen ezt így ki tudod jelenteni, hogy biszex vagy? Ráadásul a kérdésedbõl az jön le, hogy szûz. Hm. gyerekek, gyerekek... elõször tessék felnõni egy kicsit, aztán lehet kísérletezni. De akkor aztán amennyi belefér :)
Akkor ne próbáld ki sráccal.Hanem vele
A kérdező hozzászólása: Elmondtam neki többször is, hogy mit érzek iránta, hogy teljesen beleszerettem és ha vele vagyok nem érdekel más, csak Õ, és tudom, hogy, így Õ most boldog és azt is szeretném, hogy boldog legyen, de közben engem ne bántson meg!
A kérdező hozzászólása: Igen, ki tudom fejteni, és szerintem teljesen normális, hogy 15 évesen szûz vagyok! Nem értem miért kéne felnõnöm, úgy vélem pont annyira vagyok intelligens, mint amennyire kell! Tudom, hogy biszex vagyok, mivel beleszerettem egy lányba, de fiúk is tetszettek már, sõt volt barátom is.
Akkor mond el azt amit ide írtál le.
A kérdező hozzászólása: 3-as megbeszéltem vele, de azt mondta próbáljam ki sráccal, mert így nem lehetek benne biztos, de az vagyok!
Vagy elhódítod, vagy beletörõdsz. Sajnos ez a szerelem árnyoldala, és független az identitástól.
Mi lenne ha megbeszélnéd vele?
A kérdező hozzászólása: De neki meg egy másik lány tetszik, akivel össze is jöttek, de közben én mást sem csinálok, csak sírok! Nagyon szeretem! :(
hát mond neki lefeküdtél egyik haveroddal és akkor is úgy érzed hogy õt szereted :D

Beleszerettem egy srácba, ő az aki kell nekem, de 350 km-re lakik tőlem. Lehet így jövője a kapcsolatnak?

Sziasztok! 18/L vagyok és régebben tetszett egy srác(23), de volt barátn?je, viszont szakítottak pár hónapja. Kb. 3 hete találkoztam ezzel a sráccal, sok id?t kellett együtt töltenünk, sokszor kettesben...egyébként nagyon félénk, visszahúzódó, s ezért a haverjai feszültségoldás céljából el kezdtek vele iszogatni, ? feloldódott és el kezdett nyomulni, ami nem volt ellenemre, de gondoltam, hogy csak az alkohol miatt foglalkozik velem. Majd másnap kicsit visszafogottabban, félénkebben, de folytatta, s annyira édes volt, belé szerettem és úgy érzem ? is belém. Rengeteget volt úgy, hogy csak megölelt, percekig úgy voltunk, megcsókolt, s egy óráig abba sem hagytuk. Tényleg azt érzem, hogy ? olyan aki kell nekem, de az a baj, hogy kb 350 km-re lakik t?lem. 10 napot úgy töltöttünk el mint egy pár, de haza kellett mennie és most nagyon hiányzik. Csak telefonon vagy msn-en tudok vele beszélni, én suliba járok, ? dolgozik, így id?nk sincs arra, hogy ennyit utazzunk.

Legjobb válasz: én két és fél éve élek párkapcsolatban egy sráccal, aki 300 km-re lakik. és minden mûködik, bár havonta 3-5 napra találkozunk csak (kivéve szünetek és nyár)..és 18 voltam amikor összejöttünk:) úgyhogy ha szereted, én bátorítalak...feltéve ha látsz arra esélyt, h idõvel vki költözik vki irányába:)

én két és fél éve élek párkapcsolatban egy sráccal, aki 300 km-re lakik. és minden mûködik, bár havonta 3-5 napra találkozunk csak (kivéve szünetek és nyár)..és 18 voltam amikor összejöttünk:) úgyhogy ha szereted, én bátorítalak...feltéve ha látsz arra esélyt, h idõvel vki költözik vki irányába:)
sehogy, felejtsd el, persze nem fog menni de nézegess más pasik után is aki max 15 percre lakik
Én nem mennék bele, több szenvedést hordoz magában egy ilyen kapcsolat mint örömöt. Ok, hogy ott van az e-mail, telefon meg a cset, de ezek közül egyik sem ér fel a fizikai közelséggel. Ha találkoztok is úgy 2-3 hetente, akor is azon fog járni az agyad, hogy olyan rövid az együtt töltött idõ és hipp-hopp már utazik is vissza.. Nálunk a párommal havonta-másfél havonta van 11 nap, mikor nem látjuk egymást, én abba is bele szoktam szabályosan betegedni, sírok esténként mint gyerekkoromban anyám után.
utolsó, az elõtted szóló vagyok, szerintem ez személyiség függvénye, meg annak a függvénye h mennyire mûködik a dolog. ha nagyon mûködik egy kapcsolat, és minden téren minden rendben van, szerintem csak a táv miatt nem szabad feladni...mert az emberben mindig ott lesz a mi lett volna ha érzés, plusz nagyon ritkán találunk olyat akivel tényleg minden jó. néha énis szoktam sírni, de ahogy meglátom és találkozunk teljesen elmúlik minden rossz és elfelejtõdik:)
Szia. Szerintem teljes mértékben mûködhet. Volt már külföldi barátnõm is és ha nehezen is, de megoldottuk a találkozást. Ha szeretitek egymást az együtt töltött idõ kárpótolja a közöttetek lévõ távolságot :)
A mûködõképesnek tûnõ távkapcsolatok véleményem szerint azért mûködnek olyan jól, mert tulajdonképpen ez nem igazi párkapcsolat, ahol a mindennapos együttlétek alatt egy idõ után felszínre buknak az esetleges problémák. Persze most az igazi távkapcsolatokról beszélek, ahol csak több hetente-havonta találkoznak a felek. Persze, hogy havonta arra a 2 napra mindenki igyekszik mindig a legjobb formáját hozni, erre írtam, hogy így nem is biztos, hogy kibukkan, hogy esetleg nem is vagytok egymáshoz valók vagy valójában olyan távol álltok egymástól a jövõrõl alkotott képetekben vagy személyiségben mint Makó Jeruzsálemtõl. Másfelõl mialatt ember a következõ találkozásra való várakozás hetei alatt a másik után sóvárog, hajlamos túlidealizálni a másikat meg úgy az az egész románcot, hiszen egy ilyen kapcsolat a gyakori fizikai közelség-érintkezés hiányában nem is bontakozik ki igazán, nincs lehetõség megismerni a másikat minden dimenziójában.. De ki miben hisz, én személy szerint a távkapcsolatokban nem.
A mi távkapcsolatunk épp most jutott el a végéhez. Nem azért mert nem szeretjük egymást, de nagyon sok a számonkérés, hiányzik a másik közelsége és lehet, hogy azt mondod kibírod, de egyszer elég lesz... Mi több mint egy évig bírtuk de van egy pont amikor azt mondja az ember hogy hagyni kell a másikat boldogan élni egy másik személlyel akivel lehet egy igazi kapcsolata... Ha van esély arra hogy valamelyikõtök a másik közelébe költözik, akkor hajrá, de egyébként szerintem hagyd...
A kérdező hozzászólása: Ha sikerül bejutnom fõiskolára/egyetemre, akkor tuti közelebb fogok kerülni hozzá, csak nem tudom mennyire...
egyébként kettõvel elõttem szóló, nem hiszem h ez igaz lenne...mmint hogy könnyebb a táv mert az nem is kapcsolat...távban az mûködik jól, akik mindennap beszélgetnek órákat esetleg...ami esetleg több mint amit egy pár naponta beszél ha mindennap találkozik.és a távban élõk is sokszor vannak együtt pl nyáron....mi egész nyáron együtt voltunk 3 hónapot és ugyanúgy buktak fel a dolgok, mint amikor havonta találkozunk suli közben. és igen, sok olyan pont volt már h vááááá nem bíííírom valahogy javítsunk a helyzeten, de mindig megoldottuk, és már majdnem három éve vagyunk együtt. én hiszek benne.és nem a távkapcsolatban, hanem a páromban, magamban és bennünk.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!