Találatok a következő kifejezésre: Belemenjek-e egy csak (2 db)

Belemenjek-e egy abortuszba csak az okbol kifolyolag mert felek az anyasagtol, hogy rossza anya leszek ill. hogy nem erzem magad ra erettnek?

21 eves vagyok es a 2 napja tudtam meg hogy babat varok. A 22.-ik szuletesnapom korul erkezne. Fiatalnak erzem magam es onznek... nem hiszem hogy jo anya lennek. Igen, hamarabb kellett volna gondolkozni... szoval kerlek bennetekek hogy serto, durva valaszokat ne kuldjetek. Tudom nagy keres... koszonom.

Legjobb válasz: Szia!Én semmi esetre sem, mivel írtad, minden körülmény adott az anyasághoz...így relatíve, könnyen felnevelhetnéd. De ez csak az én véleményem. Sok olyan nõ van, akinek komolyabb okai lennének az abortuszra, de mégis elkerüli. Gondold át mégegyszer, mit veszíthetsz vele. Egy kis csöppséget, aki nem tehet az egészrõl. És ebben a formában, azt mondom, igen, önzõ vagy. Ha az anyagi helyzeted nem engedné, még megérteném....de így nem. Amúgy én is 21éves vagyok, októberben töltöm a 22-t. A Férjem 29éves, és szeptemberre várjuk a babánkat. :D 28hetes kismama

Szia!Én semmi esetre sem, mivel írtad, minden körülmény adott az anyasághoz...így relatíve, könnyen felnevelhetnéd. De ez csak az én véleményem. Sok olyan nõ van, akinek komolyabb okai lennének az abortuszra, de mégis elkerüli. Gondold át mégegyszer, mit veszíthetsz vele. Egy kis csöppséget, aki nem tehet az egészrõl. És ebben a formában, azt mondom, igen, önzõ vagy. Ha az anyagi helyzeted nem engedné, még megérteném....de így nem. Amúgy én is 21éves vagyok, októberben töltöm a 22-t. A Férjem 29éves, és szeptemberre várjuk a babánkat. :D 28hetes kismama
a 2. válaszoló vagyok és az elsõnek üzenném, hogy különbözõek vagyunk. Nem vagyok abortuszpárti, de van aki érett az anyaságra már 20 évesen, van aki 30évesen sem az. És igen, önzõ ez a lány, épp ezért nem lenne okos döntés babát vállalnia, mert mint tudjuk, ahol picur van, ott neki kell az elsõnek lennie, és nem anyának vagy apának. Ez az én véleményem. De annak semmi értelme, hogy olyan gyerek legyen akivel nem törõdnek, mert mki és minden más fontosabb mint õ. De persze ezt neki kell eldönteni.
Nem szeretem azokat a válaszokat, amik úgy kezdõdnek, hogy " Vállald felelõaéget ha már megcsináltad..." Hát azt teszi szegény. Ha felelõtlen lenne akkor nem gondolná végig és nem írná le, hogy saját magát önzõnek tartja és alkalmatlannak. Ha felelõtlen volna megtartáná és lesz ahogy lesz. Ráadásul még nem döntött csak gondolkozik mitévõ legyen, ha már így alakult. Segítséget kért nem ítéletet.
amugy én 20 éves vagyok és egyáltalán nem bántam meg hogy van egy kisbabánk... brigi_mama
utolsó kommentelö... én bizony az abortusz ellen vagyok... DE amit irtál azzal egyet értek mert egy kis baba nagy felelösség... brigi_mama
Abból amiket leírtál, úgy érzem, hogy te már tudod mit szeretnél, csak megerõsítést vársz. Sajnállak, mert voltam hasonló helyzetben. Minden adott lehetett volna, de én nem éreztem így. Nem vállaltam a babát és nem bántam meg. Nem lett volna jó abban az idõben. Fiatal vagy lehet még babád a kapcsolatod is fiatal a beavakozás elmondásod szerint veszélytelen. Nem rábeszélni akarlak, csak megnyugtatni. Biztosan lesznek akik ezért majd megköveznek engem, de én akkor is így gondolom. Ha nem érzed még, hogy itt az ideje, akkor ne vállald egy gyerek nagy felelõsség és akarni kell. Sok sikert és erõt a döntéshez, bármi is legyen az.
nekem is volt abortuszom és nem bántam meg. Nagyon rossz volt, napokig csak sírtam, de azt a babát a párom ne akarta. A mostanit már most imádja, pedig még csak 6hetesek vagyunk. Este úgy alszik el, hogy fogja a pocimat, reggel elõbb köszön a babának, mint nekem. Sokkal jobb így a terhesség, mint folyamatos háborúzással kettõnk között, hogy vetessem el, vagy ne. És én is sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Tudom, hogy õt imádni fogja ha megszületik, de a másiknál nem lehettem ebben biztos, és lehet a kapcsolatunk is ráment volna, és maradhattam volna egyedül albiban egy babával. De jó lett volna...
szia ha nem érzed magadnak elég érettnek a babához, akkor ne tartsd meg. Semmi értelme, hogy olyan anya legyél aki nem törõdik vele, mert fontosabb a buli, meg a pasizás. És ezt most nem bántásként mondom. És tényleg, ha babát szülsz, 100%-ban biztosnak kell lenned magadban, a párodban, csak így van ennek értelme sztem. De azt tanácsolom ezután más módszerrel védekezzetek, mert az abortusz elég nagy törést jelenthet lelkileg. Gondolom azért már érzel vmit a magzat iránt. Ne hidd, hogy olyan könnyû lesz ez lelkileg. Majd írj, hogyan döntöttél.
Vetesd el!Én is 19 voltam amikor elõször teherbe estem, elvetettem korai lett volna még.Most 27 évesen a 31.tehességi hétben vagyok és nagyon boldogan várjuk a picit.Hidd el jobb lesz.
Nem kell valakit azért lepontozni, mert úgy gondolja, hogy az abortusz gyilkosság. Akkor is ez marad a véleményem, ha fejetek tetejére álltok. 40 hetes kismami
Ha már az jut eszedbe, hogy jó Anya leszel e, mert az akarsz lenni, de félsz tõle, hogy nem biztos hogy az leszel. Tutira fantasztikus anya lesz belõled. Ha a párod sincs ellene, akkor igy lesz kerek a kapcsolatotok. Most félsz, én is (27 hetes vagyok, az elsõt el kellett vetetnem genetika miatt, a második elment, és most itt van Patrika a pocakomba, de félek! Igaza van az egyik elõttem szólónak. Felelõsség teljes vagy, és ez félelemmel jár! Okosan dönts. Annyira jó érzés mikor kidugja a kis "büdi talpiját" az oldaladon, vagy ha iszol egy pohár hideg édes löttyöt és úgy beindul, hogy le kell ülnöd..... Próbáld átgondolni a pozitívumokat is. Mellesleg nem leszel öreg anya :) Persze ha mégsem tartod meg azt is mindenkinek tiszteletben kell tartani. De csak a Te és a Párod érzéseire hallgass! Okos döntést kívánok Nektek!
Szia! Nehéz válaszolni a kérdésedre, pláne így végigolvasva a többi választ! Nálunk pont a párom hozta szóba, hogy jó lenne, ha lenne babánk. akkor nagyon megijedtem. Azt hiszem, valami olyasmi félelmet éltem át, ami benned is megvan most! Párom rámhagyta, illete sokat beszélgettünk róla, elmondtam neki, mit érzek. Õ fiatalon lett annak idején apuka, szintén meglepetés baba volt, akire senki nem számított. Elmondta, hogy higgyem el, nincs mitõl félni. Barátnõim is ezt mondják, akik már anyukák. A baba akármilyen hihetetlen is segít neked, hogy hogy fogd, mit szeretne... még annyit hogy az én barátnõmék is kb fél éve sem voltak együtt amikor kiderült, hgoy babát vár. Az elsõ ijedtség után, aztán minden helyreállt, és most nagyon boldogok. Itt persze neked kell érezned, és döntened! De szerintem nem szabad megijedned, és csak ezért bekapnod a bogyókat! Együtt vagytok, szeretitek egymást, és ami még fontos lehet, õ szeretné a babát, nem riad vissza tõle. Bizz kicsit magatokban! Ja és normális, hogy ezek a kérdések felmerültek benned! nagyon is. Átlátod a dolog komolyságát! Valaki írta is, hogy próbálj kicsit a félelmeken kívül látni, és elképzelni a közös életeteket hármasban! A babavárás alatt sokat változik egy nõ, megérik a feladatra, ezt mindenki mondja! A köv. vizsgálaton minden valószínûséggel hallani fogod már egy kicsi szív dobbanását... és hallgasd meg a sajátodét is! Beszélgessetek sokat errõl is a pároddal, tényleg mindketten mondjátok el, mit gondoltok, éreztek! A döntés valahol mindkettõtöké, noha te mondod ki aztán legvégül! Kétségbeesetnek érezlek az alapján, amit írtál a végén... Ami normális érzés. Ezért mondom, hogy aludj rá még párat, mielõtt eldöntöd, illetve eldöntitek!
mond mar normalis vagy, ha a parod akarja a kisbabat, akkor mi a francot gondolkozol.Aki azt irta, hogy 19evesen volt neki abortusza es most terhes, es nagyon varja a picit, nincs neki szive, most annak a gyereknek mar lenne kistestvere, azt a szerencsetlen eletet csak ugy elkaparni, hat ha valaki ilyet tesz, azt en nem neveznem embernek, Aki ilyet tesz, az felhet az urtol.
Õszinte leszek!!Egy ugyanilyen kérdéssel már találkoztam itt az oldalon...ugyanígy Anglia, 21éves lány, 26éves afrikai fiú...baba(és félelem, hogy elmegy apuka) Na de mindegy!!A kérdésre is válaszolnék!!Szerintem, ha minden adott, ne vetesd el. Tudod, nagyon sokan szeretnének kisbabát, de nem lehet nekik...akár örökbe is adhatod. De szerintem úgyis jó döntést hozol majd, mivel úgy gondolom egy 21éves nõ tud fontos dolgokban döntéseket hozni!! Én is 21vagyok(most leszek 22 20.-án) de a férjemmel nekünk sem lehet babánk, mert az elsõ babám, aki sajnos születése közben meghalt(37hetes voltam, õ meg egészséges) császármetszéssel született, de komplikáció lépett fel, és kivették a méhemet is!!!! Szóval nekünk is már csak az örökbefogadás maradt!!! Dönts úgy, ahogy a szíved diktál!!!Sok szerencsét!!!
Nem akarok tanacsot adni, ez a Ti dontesetek kell, hogy legyen!!! Nekem 16 evesen volt aburtoszom. Meg akartuk tartani, kozepsuliba jartam meg, de ugy voltam vele, hogy majd maganuton befejezem, stb.szoval bonyolultan, de minden meg lett volna oldva...A parom 19 volt es 1 eve voltunk egyutt, mostmar hazasok vagyunk, tervezzuk a babat, de hidd el NEM MULIK EL OLYAN NAP HOGY NE AZZAL A GONDOLATTAL FEKUDNEK LE ALUDNI, HOGY MAR LEHETNE GYEREKEM. Mar a neveken gondolkodtunk, nagyon-nagyon szerettuk volna megtartani, de anyam esz ervekkel meggyozott. Annyira duhos voltam ra egy jo ideig...De mostmar 21 evesen belatom, hogy akkor igaza volt. Mindezt azert irtam le, hogy tudd soha de soha nem fogod elfelejteni azt az erzest, hogy babat varsz, es megszakitod ezt a csodalatos dolgot. Nekem most is konnyes lett a szemem, ahogy ezt leirtam. Nagyon banom mar, es sokszor szoba kerul a dolog. SAJNOS, mostmar nem lehet visszaforditani. TARTSD MEG A BABAT!
Szerintem a kapcsolatod sokkal hamarabb rámegy egy abortuszra, mint arra, ha megtartjátok a babát, fõleg, mert azt írod, a párod is örül neki. Szerintem nem nagyon van olyan érv, ami elégséges lehetne ahhoz, hogy megölj egy kis életet, amit a szíved alatt hordasz. Gondolj bele, pár hetesen már dobog a kis szíve és élni akar! Ha végképp úgy érzed majd, hogy nem volt jó döntés megszülni, még mindig örökbe adhatod és boldoggá teszel egy párt, akinek nem lehet saját gyereke, a tied meg boldogságban, szeretetben nõhet fel. De szerintem amint megérzed, hogy megmozdul a pocakodban, ragaszkodni fogsz hozzá és ez így is van rendjén. Kívánom, hogy jól dönts, magad és a kisbaba érdekében is!
Nem tudom mennyi idõd van a végsõ döntésig, de húzd amíg lehet.Ha elkezdesz vigyázni a pocidra, elképzeled mien is lenne a babád, mit hogy csinálnál stb.akkor tartsd meg.Ha nem köt hozzá semmien érzés vetesd el.Hogy félsz a felelöség vállalástól az szerintem is természetes és mindig így lesz.Én 21 éves voltam én is féltem, mikor már itthon voltam a picivel akkor is elgondolkodtam hogy jól tettem e és hogy jó annya vagyok e.Pedig nem síros ügyes kiegyensúlyozott baba.A párod miatt ne aggódj.Az igaz hogy nem vagytok rég óta együtt, de ha jön a baba és odafigyelsz(eleinte nehéz)nem lesz baj.Ha õ szeretné a babát és mégis elveteted nagyobb a valószinüsége hogy õt is elveszíted hiába mondta azt hogy a te döntésed.Ne rajta gondolkodj hanem magadon és a picin.A döntésedig a körülötted lévõket hagyd ki
Értem a kétségeidet. Én így voltam az elsõ gyerekemmel. Nagyon rágódtam azon milyen anya leszek. Lehet, h bûn rossz. Nem mondom meg neked , hogy mit tegyél menj abortusztra vagy tartsd meg. Ezt a végsõ döntést nektek kell meghozni. Azt mondom csak, hogy maig a konzilium ideje eljön beszélgessetek sokat a pároddal. Õ is mondja el mit gondol, hogyna képzeli bármely esetben. Ezek a beszélgetések sokat elárulnak nektek a kapcsolatotokról, magatokról egymásaról. Így hozz döntést. Imádkozom érteterk.
Éna mai napig nemhevertem ki, hogy elvetettem 23 évesen!!!!!! Már 26 vagyok és van egy fél éves kislányom, de soha nem fogom tudni magamnak megbocsátani azt, hogy megöltem (lehet, hogy sokaknak nem tetszik ez a szó, de ez a valóság) Ha tehetném, akkor visszapörgetném az idõt és máshogy döntenék. Nézd meg a http://www.angyalokszulei.hu -t és szerintem nem lesz kérdés, hogy hogy dönts! Nagyon sok ismerõsöm van aki félt az anyaságtól, holott semmi oka nem lett volna rá mert nagyon jó anyukák lettek belõlük!!!!! Ne ess abba hibába amibe én! Gondolj bele milyen büszke lesz a kislányod/kisfiad, hogy ilyen fiatal anyukája van! ANONIM
Szerintem legközelebb gondolkozz! Szégyelld magad, hogy meg akarod ölni a gyerekedet!
Bár most itt épp nem volt ilyen vélasz, de szokott...
A kérdező hozzászólása: Elolvastam ujra a kerdesem... igy tobb mint 1, 5 ev utan. Es csak megszeretnem osztani az ide tevedokkel hogy hogyan is ert veget a tortenet. Ugye nagyon jart az agyam, alig tudtam enni, aludni hetekig... majd egyszer csak elkezdtem gorcsolni es volt egy spontan vetelesem meg a konzultacio elott, a baba 2 honapos volt. Megrazo volt... de Isten igy akarta. A mai napig nem tudom a valaszt hogy mi tettem volna hogy ha meglattam volna a babat... de azota nem telik el ugy egy het hogy ne gondolnek arra hogy ha nem kovetkezik be a veteles akkor mar anya lennek es a babam 1 eves mult volna e januarban. Teljesen mas lenne az eletem... Meg mindig egyutt vagyok azzal a fiuval :) Es meg mindig ugyanugy szeretjuk egymast es nagyon boldogok vagyuk, par hete volt a 2.-ik evfordulonk es tervezunk babat az elkovetkezendo 2-3 evben. Amiken atmentem azok utan azt kell hogy mondjam hogy nem itelem el az abourtuszt - viszont a nagy igazsag az hogy azzal utana egyutt kell elni es ember legyen a talpan az aki azt megtudja tenni. Nekem sokszor, nagyon sokszor eszembe jut az elvesztett kisbabam es tudom hogy ha az abortuszt valasztottam volna az megbelyegezte volna az egesz eletem, lehet hogy bele is orultem volna. Az elet minden pillanatban valtozik... itt vagyunk es az eletunk, karrierunk felfele ivel szoval a felelem sem lehet konkret valasz az abortuszra.Hiszen nem tudhatod hogy mit hoz a jovo... nagyon feltem hogy anyagilag nem tudtam volna vallalni azt a babat es lam... az elet ugy alakitotta hogy ha most itt lenne mindene meg lehetne.

21 éves vagyok, egy 30 éves férfi udvarol, csak nem tudom mit tegyek! Belemenjek-e vagy sem? (Bővebben lent)

21 éves vagyok. Eddig elég rendesen melléfogtam pasik terén!

Legjobb válasz: szerintem hamarabb bízhatsz egy ilyen idõs, sokat megélt pasiban, mint egy 25 év körüliben. azt hogy mennyire gondolja komolyan úgy derítheted ki, hogy nem adod magad könnyen. Ha annyira kellessz neki úgysem hagyja majd, hogy elveszítsen! Ha Neked tetszik és tényleg nem zavar az, hogy a múltjához élete végéig köti valami/ki, akkor adj neki esélyt, mert lehet több tiszteletet és megbecsülést kapnál,mint egyéb esetben.

szerintem hamarabb bízhatsz egy ilyen idõs, sokat megélt pasiban, mint egy 25 év körüliben. azt hogy mennyire gondolja komolyan úgy derítheted ki, hogy nem adod magad könnyen. Ha annyira kellessz neki úgysem hagyja majd, hogy elveszítsen! Ha Neked tetszik és tényleg nem zavar az, hogy a múltjához élete végéig köti valami/ki, akkor adj neki esélyt, mert lehet több tiszteletet és megbecsülést kapnál, mint egyéb esetben.
Nem írtad, hogy elvált-e, de nagyon remélem:-) Tényleg, járogassatok, ismerkedjetek. Nem kell egybõl ágyba bújni. Aztán az együtt töltött idõ alatt bizti megérzed, hogy érzelmileg is akar-e valamit. Meg persze, ha nem akar, akkor nem vár és elkacsint másfelé. Erre nem kérdeztél rá, de nekem nagyon szimpi a pasiban, hogy azt mondta, hogy a kislányát is el kell fogadnod. Nekem lett volna elvált pasi barátom, de ha a gyerekét említettem, csak a vállát rángatta, nagyon nem vitte sehová. Totál az volt az érzésem, hogy ha valaki a saját gyerekével ilyen, akkor egy nõvel meg miért lenne más? Úgyhogy a te barátodnak én most iderajzoltam egy pirospontot.
Biztos lehetsz benne h jobban megbecsülne mint fiatalabb társai 25 körül.Egyszerû, igaza van a korábban szólóknak:találkozz vele, de ne add magad könnyen.
Azt csak úgy derítheted ki, ha elkezdesz találkozgatni vele! ÉS nem adod oda neki magad túl hamar (pl. 2 hónapon belül), de ezt természetesen függ attól, hogy mennyit találkoztok, akkor hány órát vagytok együtt, illetve milyen az együtt töltött idõ... Én a helyedben találkozgatnék vele, és hagynék idõt ezt még eldönteni. (Ha szûz vagy, akkor viszont több idõt várnék az ágyba bújással)
A hosszabb 18.54-es vagyok. Megkérdezhetem, hogy hova valósi vagy? Az én pasimnak is majdnem 10 éves lánya van. Nekem is azt mondta amig nem feküdtem le vele, hogy komolyan gondolja. :S 23/L
Nem mondta meg, mit akar? Akkor meg milyen kérdésben vár a döntésedre?
Ugyanígy jártam mint te. Szintén lassan 31 éves férfivel és egy gyerekkel. A pasi nem akart komoly kapcsolatot, 3 hónapig kétnaponta találkoztunk úgy csinált mintha minden rendben lenne és miután lefeküdtem vele megváltozott nagyon. Erre rá 1 hónapra megmondta hogy nem akar tõlem semmit. Erre is van példa. Az, hogy 30 éves nem garancia semmire. Különben mennyi idõs a gyereke? Ha látod rajt, hogy nem csak arra megy és nem csak kihasználni akar menj bele. De légy óvatos!
Szia! 21 éves vagyok, párom 33 lesz.Az én korosztályomban nem találtam olyan srácot, aki megfelelt volna nekem.Mindegyik gyerekes, csak a szexet akaró volt.(Tisztelet a kivételnek, ha van ilyen, én nem találtam.)Akkor jött a Párom, úgy indultunk neki, hogy majd lesz valahogy, ismerkedjünk.Azóta 4 év eltelt és van egy gyönyörû 3 hetes kislányunk. Ismerkedj, aztán meglátod hogy alakul.
A võlegényem 31 én 21 vagyok. Attól, hogy idõsebb gondolhatja komolyan, sõt. Én nagyon jól megvagyok vele, mindig is jobban szerettem az idõsebb férfiakat, többet tapasztalt, jobban ért a nõkhöz meg egyéb pozitív dolgok. Õ eddig nem találta meg az igazit, mi úgy kezdtük, hogy semmi komoly, de nagyon nagy szerelem, és meghitt szeretet lett belõle. Nem is számítottunk rá. Kezdj el találkozgatni vele, randizni, közös programot csinálni, majd meglátod. Megismered jobban, õ is téged, aztán majd kiderül hogyan tovább, legyen-e valami belõle. Manapság olyan könnyen kap egy férfi nõt, hogy ritka aki a lelkét kiudvarolja, csak, hogy eljusson az ágyig.
Helo Úgy látom kaptál épp elég jó tanácsot, én már nem gyarapítom a sort, lévén, hogy nem is jut ezembe semmi praktikus:) Csak okulj ebbõl az esetbõl: Lassan 2 éve megismerkedtem valakivel, egy családos harmincassal.A legelején nyilvánvalóan tisztáztuk, hogy "csak szex és más semmi". Azóta elvált, több mint egy éve együtt élünk, decemberre várjuk elsõ babánkat! A lényeg az, hogy mindegy milyennek indul egy kapcsolat, ki mit ígér a másiknak.A Sorsot nem érdeklik az elõre megbeszélt vagy beígért dolgok :) Mérlegelj, ha szerinted megéri, vágj bele!Még akár jól is elsülhet :)
A kérdező hozzászólása: Elég sok biztatót kaptam:) köszönöm a válaszokat:)
19.06 vagyok Egy pillanatra komolyan azt hittem, hogy Téged is ugyanazzal a pasival hozott össze az élet. Annyira stimmelt minden. Kicsi a világ. :) De akkor nem.:D Próbáld meg vele, talán felelõsség teljesebb mint az én volt barátom. Sok szerencsét! :) Aki mer az nyer. Nálam ez nem jött be, de ha meg se próbálod vele késõbb megbánhatod, hogy mi lett volna ha.
Egyszerûen ne feküdj le vele addig, amíg nem vagy biztos benne, hogy nem csak futó kapcsolatra kellesz neki. Lehet, hogy hónapokat kell várni, de legalább látod majd a reakcióját és az majd elárulja, hogy tényleg szeret-e. Adj neki és magadnak egy lehetõséget. Szerintem nem olyan hû de nagy ez a korkülönbség.
A kérdező hozzászólása: 19:06-osnak pest megye, de pesten dolgozom!
A kérdező hozzászólása: Lehet már csak én vagyok ilyen bizalmatlan az emberek iránt, de hát a tapasztalat ezt váltotta ki:(:(
A kérdező hozzászólása: Õ azt mondta nem alkalmi kapcsolatot keres, de mondani sajnos sok mindent lehet. A kislánya lassan 10 éves lessz.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok már szûz! Ha találkozunk elég sokat vagyunk együtt, mivel úgymond vannak napok mikor egy helyen dolgozunk.Így mikor nekem van kis pihenõm akkor beszélgetek vele, ha neki akkor van hogy órákig ott van mellettem. Azt mondta vár hogy hogy döntök, viszont ha igennel döntök nem csak õt kell elfogadnom. Csak olyan sokan mondták már ezt, és mégis rossz vége lett, ezért gondoltam valami kis praktikus dologra hogy kiderüljön mit is akar.!
Én csak annyit fûznék ehhez a kérdéshez, hogy a nagybácsim is 31éves volt, és egy 20éves lánynak udvarolt, és mostanra már házasok többé éve:D:D Nem lehet nagy baj abból, hogyha belemész!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!