Mit csináljak? Félek mindentől, vele kapcsolatban.

Több éve van egy párom, együtt voltam vele jóban-rosszban. Jelenleg külföldön dolgozik.
Vettünk autót, jegygyűrűt, és építkezünk, ami pontosabban azt jelenti hogy az mi vagyis én családi házam udvarán volt egy kis nyári konyha szerűség+ egy szoba, ehhez húzunk egy fürdőszobát ami már meg is van.Gondoltuk ott elleszünk amíg nem tudunk sajátra gyűjteni, na meg ha haza jön egészségesebb külön a szüleimtől, nem kellene osztozni a konyhán, a fürdőn kicsit szabadabbak lehetnénk.
Eddig szép és jó volt minden ha most arra gondolok hogy mennyi tervünk van nagyon jó érzés.
Csak most jelenleg van egy hullámvölgy az életemben, a párom, akit eddig tiszta szívből szerettem, sosem tudtam nélküle elképzelni az életem. Megváltozott, keveset foglalkozik velem, ha itthon van nem ölelget szeretget babusgat, pedig dupla vagy akár tripla annyira kellene mint más kapcsolatban hisz nekünk ott a táv.
Szóval szeretem, de kezd nem az igazi lenni. Félek szakítani is, egyrészt mert nem hiszem hogy később vissza tudnánk táncolni, meg felesleges is volna, na é félek a szüleitől, testvéreitől is.
Engem ők állandóan ágrus tekintettekkel pásztáznak ami zavaró!
Félek hogyha most, vagy később is szakítanánk, az volna hogy kihasználtam, vagy bármi. Félek hogy az utcán megvernének, vagy hasonló dolgok. Félnék ki menni az utcára ezt már tudom. Nem követtem el semmit, csak azt hogy lehet kiszerettem az ő tesójukból vagy gyermekéből!
Egy kapcsolat szerintem két emberen múlik, ugyan így romlik is el.
Sajnálom azt hogy a párom nem képes ha haza jön 4 napra, mint, mert ez tette be a kaput hogy este nem moss fogat, úgy akar velem csókolózni. Nekem kell könyörögnöm hogy menjen fodrászhoz. Ilyen kis apróságok amik zavarnak, nem tesz azért hogy vonzó sármos férfi legyen, hisz nem csak a nő feladata jól kinézni.
A család miatt csak annyi a gond, hogy félig roma származású a párom. Szóval elég sokan vannak a családban

Belemennétek így távkapcsolatba? Bővebben lent

Nem túl rég vagyunk együtt a párommal, nem mondom rá hogy megtaláltam a nagy Õ-t mert nem volt tökéletes kapcsolat, viszont az érzelmeink ilyen szintűek egymás iránt. Most egyik hétről a másikra elköltözött külföldre egy jó munkalehetőség miatt, előre nem tudja sosem megmondani mikor és mennyi időre ér haza. Valószínű havi 2-3 napra. Utána menni nem tudok, mert nem fix városban dolgozik, hanem vándorol. Mindez eddig még bírható is, csak... Nemrég vált el, van egy fia akivel oda-vissza imádják egymást, a fiú rólam hallani sem akar. Ellenben arra a havi 2-3 napra beadta a teljes igényét az apjára, aki így valószínűleg kb egy fél délutánt tudna rám szánni még ha itthon is tartózkodik, ahelyett hogy hazajönne és abban a havi 3 napban feltöltődnénk egymásból a következő távolsági időszakra. Teljességgel esélytelennek érzem így fenntartani a dolgot, de az érzelmek miatt még áltatom magam. Külsős ezt hogy látná?
24N, 35F

Szeretem, így ki tudom mutatni? Nem a pénze miatt vagyok vele.

Bele szerettem egy férfiba, rengeteg pénze van, sajnos tudom. Bár ne tudnám.
Sokszor találkozunk, mindig meghívna valamire, de nem engedem meg neki. Soha nem fogadtam el tőle semmit!
Mikor az egyik üzletében vásároltam, nem néztem hogy adott vissza, otthon vettem észre hogy kedvezményt kaptam, szóltam is neki hogy nem szeretem ezt a dolgot mert akkor nem megyek oda soha.
Ma is közöltem vele hogy nekem normálisan adjam vissza, szóval így sikerült " rávenni" Mivel sok nővel volt dolga, pénzéhesebbnél pénzéhesebbekkel, úgy hiszem hogy így ki tudom mutatni hogy nekem nem egy pénz zsák kell.Vagy szerintetek rosszul hiszem?

Utál a barátom nővére?

Több,mint egy éve járunk.Nagyon jól megvagyunk,náluk nagy a család,mindenkivel nagyon jól kijövök,mindenkit szeretek,ők is engem.. viszont a barátom 23 éves nővére pár hete furán viselkedik,néha odaszól csípősen,nagyon fura!Nemrég mentünk bulizni(férjnél van lassan fél éve..) a férje megdicsért,hogy csinos vagyok,ő is ugyanúgy öltözött fel,annyira feltünő volt pedig van 1000 más ruhája..(mentünk sütire,utána bulizni).Nem csak engem dicsért már meg,meg nem hiszem,hogy akkora baj,vannak dögös nők a családban még..azóta a csaj mosolyog rám,utána meg elfordul és összehúzza szemét,kis utálatos lesz..párom anyukája nagyon szeret,az öcsike is,de ő más lett.Utálhat,mert engem is szeretnek?

Ti mit tennétek a helyemben? (bővebben lent)

Nem tudom hol kezdjem, anyámmal nincs valami jó kapcsolatom. Néha teljesen normális, de a legtöbbször csak belém köt mindenért, soha semmi sem jó, ha elmegyek akkor az , ha nem akkor az.
Elhagytam a telefonom, azért is neki áll följebb, pedig kb sose keresett rajta. Meg minden hülyeségen amin felhúzza magát rajtam tölti ki...
Sikerült a 22800ftos segélyt elintéznem, ezt neki is adom hogy fogja be a száját legalább, de ez sem elég. A pasijával utáljuk egymást, kb 5 éve lehetnek együtt de ez alatt 10 mondatot sem beszéltünk.
Úgy alakult, hogy lett egy jó pénzkereseti lehetőségem Bécsben, igaz nem állandó munka, heti pár nap, a hétvégék pl mindig szabadok. Ezzel havonta kb 170.000 ft körül tudnék össze szedni ha minden jól meg plusz a 22800.
És úgy tűnik lett egy barátnőm is, bár még nem "hivatalosan". Arra gondoltam, hogy elköltöznék innen és mivel az ő szülei is olyanok vele mint velem az enyémek őt is elhívnám albérletbe hozzám, igaz ő még tanul.
Szerintetek meglépjem ezt a lépést és lelépjek ebből a helyzetből, amiben csak az idegbaj kerülget és magamat hergelem egy olyanba, ami drágább lenne, viszont legalább nagy valószínűséggel senki sem [email protected]$zogatna?
21/F

Adnátok tanácsot? Nagyon el vagyok keseredve, mit tennétek a helyemben?

Párommal 4 éve vagyok együtt. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, nagyon jól megvagyunk. KIVÉVE! Időnként rajta kapom, hogy nem mond igazat.
A legutóbbi eléggé kiverte a biztosítékot. Sajnos 1 hete nem tudtunk találkozni. Este hívtam, de nem vette fel. Másnap mondta, hogy elaludt és nem hallotta, hogy hívom. Közben meg kiderült, hogy direkt nem vette fel és bulizni volt az egyik szórakozóhelyen. Másnap este mikor találkoztunk azt mondta azért olyan nyomott, mert aludt délután. Persze tudtam jól, hogy csak másnapos. Nem mondtam neki, hogy tudom merre járt éjszaka, nem tudom mit reagáljak. Nem gyerekről beszélünk hanem egy 30 éves férfiról...Egyébként minden tökéletes a kapcsolatunkba, nem értem miért kell hazudoznia. Tudja jól, hogy mindennél jobban utálom a hazugságot...Lehet tervezni ilyen férfival? Elfogadható, ha néha hazudik?

Van egy házam amit örököltem, de a páromnál lakom. Ezért arra gondoltam, hogy ki adom egy családnak és nem kérnék lakbért csak a rezsit fizetnék. Szerintetek jól teszem? Amúgy lehetséges ez?

Hogyan tudnék végre nyugodt, boldog életet élni?

Nagyon rossz itthon lenni. A szüleim külön fognak menni, nem beszélnek egymással, ha beszélnek, akkor is felemelik a hangjukat. Anya apát szidja, amikor nincs itt, apa meg anyát és ezt mind nekem kell végighallgatnom és nagyon rosszul esik. Van testvérem, de ő este 6-ig dolgozik, amikor hazajön, akkor meg itthon folytatja a munkát minden nap, ő nem részese igazából ennek. Vele is alig beszélünk. Apának ha valami nem tetszik, akkor rögtön káromkodik, elég hozzá annyi, hogy ha kiesik a kezéből a villa. Anya meg állandóan azért veszekszik, mert idebent vagyok mindig. Vasárnap bátorságot vettem magamon és mondtam anyának, hogy nem akarok templomba menni, de erre olyan szinten ki kelt magából, amilyet én még nem láttam nála és meg is ijedtem. Nem éreztem fenyegetve magam, szó sincs róla, mert tudom, hogy nem bántana, csak amiket mondott azok nagyon rosszul estek, hogy én soha nem akarok semmit és mennyire elege van már ebből, meg, hogy nem csinálok semmit meg hasonlók és, hogy mindenkit neki kell eltartania. Régebben pánikrohamaim voltak tulajdonképpen amiatt, mert magamat hibáztattam mindenért, pedig tudom, hogy nem én tehetek az egészről. Borzasztóan megvisel lelkileg ez az egész és egyedül vagyok vele, minden teher rajtam nehezedik. Nem tudom, hogy mit csináljak. Nagyon szeretem őket, de szívem szerint elmennék minimum 1 hétre, hogy végre csak élhessem a mindennapokat és ne kelljen velük találkoznom, de ezt nem tehetem meg.
1 hét múlva iskola, akkor talán kicsit jobb lesz, mert nem leszek itthon egész nap, tudok mással is foglalkozni és elterelődnek a gondolataim, de egyenlőre így nagyon rossz. Régen olyan boldog voltam, de én ezt már nem bírom. Mégis mit tehetnék, hogy ne viseljenek meg ennyire ezek a dolgok?

Szerintetek adjon vagy ne adjon?

Párom és én 2,5 éve jöttünk össze, kb. 2 éve együtt élünk a szüleimnél.
A helyzet a következő. Középiskolában jöttünk össze, neki sem volt barátnője, meg nekem se volt barátom, csak 1-2, de pár hét/hónap járás után vége lett. Amikor összejöttem párommal, nagyon egymáshoz szoktunk, szüleim is megszerették, és támogatták hogy itt lakhasson velünk. No de ugyebár mi sem vagyunk gazdagok. A párom anyukája nem nagyon segédkezett pénzileg a kajánkba, rezsinkbe, mert valahogyan sose állnak jól anyagilag.
Ebben az évben végeztünk a középiskolával. 1 hónapot dolgoztunk nyáron diákmunkán, ugyanis közösen kimegyünk párommal külföldre dolgozni, de kell keresnünk egy kis pénzt is hozzá. Ismerősünk fog nekünk segíteni.
Júliusból 1 hetet dolgoztunk (az utolsó hetet). Augusztusban amikor párom hazament meglátogatni hogy hogy vannak anyujáék, az egész 1 heti júliusi pénzét elkérték, mert hogy júliusban vettek fel hitelt, az esküvőre. Ugyanis párom anyukája újra férjhez ment. Azt mondta hogy majd vissza adja a pénzt neki.
Ebben a hónapban most kb. a felét tudta visszaadni az elkért pénznek, illetve azt mondta páromnak hogy ha megkapja a nagyobb augusztusi fizetést (augusztusban 4 hetet melóztunk), abból is kellene neki segítség anyagilag. No de párom akkor hogy kapja vissza azt amit keresett?
Nem akarom bántani az anyukáját, de tudta hogy nehéz anyagi körülmények vannak, tudta hogy mit vállal fel ha hitelt vesznek fel, meg esküvőt rendeznek.. Párom nem kapott 2 éven keresztül se ruhát, se cipőt, se semmi pluszt, amivel tudták volna segíteni. :( Én és a szüleim segítettünk neki. És én attól tartok hogy majd nem fogja tudni vissza adni páromnak a nehezen megkeresett pénzét..
De másrészt, csak az édesanyja, nehéz lenne azt mondani neki hogy nem.. Az én anyukám nem kér el semmi pénzt páromtól, pedig kérhetne hisz csak itt lakik. De tudja hogy milyen helyzetben van.
Szerintetek mit tegyen?

Lehet kérni, hogy a névváltoztatásról szóló okiratot az anyakönyvi hivatalba küldjék, ne pedig a lakcímre?