Találatok a következő kifejezésre: Barátomnak van haveri köre, 30 (1 db)

Barátomnak van egy haveri köre, 30 évesek, s naponta találkoznak, együtt nyaralnak, a szabadidejük nagyrészét együtt töltik. Hogyan kedvelhetnék meg őket?

(10-12-en). Én nem igazán kedvelem ?ket, de ha nem vagyok velük elég kedves, ha nem kérdezem ?ket semmir?l - persze semmi közös témám velük, mert ?k évek óta együtt vannak, s nosztalgiáznak állandóan - akkor otthon megy a letolás:(

Legjobb válasz: no szép, átírták. Én hogyan kedvelhetném meg õket? - akart lenni...

A kérdező hozzászólása: no szép, átírták. Én hogyan kedvelhetném meg õket? - akart lenni...
Az utolsó hozzászóló vagyok, nagyon is átérzem a gondodat, mint mondtam hasonló cipõben járok, nekem 3 éve van barátom és összeszükült gyomorral megyek el egy-egy baráti összejövetelre, mert nem kedvelem a társaságot. Én is tûrtem sokat, csak, h neki jó legyen, de nálunk már odáig fajult, h egy szombat este felálltam és hazajöttem. Dúrván hangzik, de választania kell elõbb v.utóbb, mert nem adhatod fel önmagad, csak azért, h a másiknak jó legyen. Szürke egérként kellet végigülnöm ezeket az estéket, ugy h rám se bagózott senki.ha egy pasinak ennyire fontos a haveri társaság akkor mindig háttérben leszel, te érzed meddig tudod csinálni..... de jó vége nem lesz (tapasztalat):(
Lányok! Vannak ám normális hapsik is! Akik odafigyelnek Rátok! Akikkel meg lehet beszélni a problémákat, és kompromisszumot kötni velük! És nemcsak a saját érdeküket nézik! Én már találkoztam többel is. Önzõ disznókat ejteni kell, akármilyen fájdalmas is. Nem alkalmasak sem hosszú, komoly kapcsolatra, sem családalapításra, sem közös jövõre. Ha már fiatalon nem figyel Rátok oda, akkor mi lesz, ha 40 évesek lesztek?
A kérdező hozzászólása: Már beszéltünk sokat, s ott tartunk, hogy már én vagyok a rossz, , másrészt nélkülem nincs kedve menni, tehát, ha nem megyek, akkor miattam nem mehet. nincs alternatíva, ha nem szeretem meg õket, akkor az idõm számomra jelentõs részét sok unszimpatikus idegennel kell töltenem.
Nekem is vannak hasonló problémáim a párommal(lány vok), igaz õ 23éves. Az elõzõekben tanácsolták, h egyenesen mond meg a párodnak, h mi a kifogásod a bandázás ellen, de tapasztalatból mondom, h a beszélgetés végére a következõ lenne a tényállás: A pasid ugy gondolná, h nem vagy hajlandó elfogadni a barátait és arra kérne jobb esetben, h alkalmazkodj, rosszab esetben pedig te lennél a rossz az egész történetben...Szóval sztem próbáld meg megbeszélni vele, de ha nem figyel arra, h te kivel érzed jól magad és kivel nem, akkor civódások tömkelege vár még rátok:( Azért sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Ez mind szép, és kösz, de nekem kicsit más a világképem. Nem tartom egészségesnek, hogy a szabim 60-75%-át haverokra vegyem ki, ne családra/karácsonyra/nyaralni a párommal.... Ebben a korban lassan már saját családon is kéne gondolkodni, nem? De igazad van, tûrök:( És én nem akartam átformálni, csakhogy ne fogja rám, hogy nem tud velük talizni, akkor menjen, de nekem ne kelljen! Mert most persze 7végén végig cseszegetni fog, hogy miattam nem megyünk horgászni:( Ki mondta, hogy õ ne menjen??? (Elismerte, hogy egész 7végén a következõ dolgokat lehetne csinálni: beszélgetni a haverjaival, horgászni, fociEBt nézni, és csónakázni. Csónakázzam 3 napig?)
Kedves elõttem hozzászóló pasi! Sajnos nem tudok egyet érteni vele. Tapasztalatból tudom, hogy azt a nõt, aki mindig csak tûr, soha nem fogják megbecsülni, és soha nem lesz a nosztalgiázós beszélgetések része. Mert feladja magát, nem áll ki magáért, és aki nem áll ki magáért, azt nem is becsülik. Ez van. Az 1% meg azért kicsit durva. Egy kapcsolat (egy igazi) arról szól, hogy egymásért vagyunk, megbeszéljük, hogy mi gondunk van a másikkal, és ha valami zavarja a párunkat, azon megpróbálunk változtatni. Nemcsak a nõ, hanem a férfi is. Kölcsönösség fontos. Ha az egyik mindig csak tûr, a másik meg mindig csak elvár, a fene megette az egészet.
én mint pasi (szerintem az elõzõ válaszolók mind nõk voltak), azt mondom neked, hogy két lehetõséged van. 1. hallgatsz az elöttem szólókra, azaz megpróbálod a saját kényed-kedved szerintire formálni a pasid és rajta keresztül az egész társoságot. Na erre van kb. 1% esélyed, és ha nem jön be, akkor ugrik a kapcsolatod. 2. próbálsz tûrni, figyelni, kérdezni és kivárni azt az idõt, amikor már te is szereplõje leszel a nosztalgiázós történeteknek. vagy egyszerûen hagyod az egészet a fenébe és keresel egy olyan pasit, aki nem bandázik.
A kérdező hozzászólása: Köszi mindent:) De az a baj, hogy nem hiszi el, hogy szerintem 30év felett ki kéne nõni a napi szintû bandázásból. Õk együtt járnak nyaralni, többször egy évben (nem a párjukkal!), s nem hiszi el nekem, hogy a többség nem így teszi. mert a hozzáállás: a világ csak úgy mûködhet, ahogy õ látja, nekem nem lehet olyanban igazam, hogy "mi a világ rendje". De szeretem, s lenyelem. Tudja, hogy nem kedvelem a barátait, de szerinte õk próbálkoznak. (Tegnap például azzal cikiztek, hogy a Ferrarinak drukkolok, s hogy Raikönnen miért tette tönkre Hamilton versenyét, s 5 percig ez volt a téma). Ha lépek bármelyik felé egyesével, nincs hatása. Elhívják õt buliba/programba/akármi személyesen (neten írásba), engem nem, (a többieknél személyesen hívják a párt is), mindezt állítólag csak azért, mert olyan természetes, hogy megyek:( (Igazából azért, mert a kedvemért nem nyomnak le egy gombot, hogy felvegyenek ismerõsnek. n felvettem õket, de miután nem viszonozták, töröltem.) s olyan nincs, hogy ne legyek velük jóba! akkor amíg megy a fociEB, ne is lássam a párom???
Nem az elõzõ kommentelõ voltam, hanem az elsõ. Bocsi :-)
Eszembe jutott még egy ötlet (az elõzõ kommentelõ vagyok még mindig, de ne félj, most már leállok). Esetleg mondd meg a párodnak, hogy legyen szíves megkérni a barátait, hogy õk is beszélgessenek Veled, kérdezzenek Téged, olyan dolgokról is legyen szó, amik Téged is érdekelnek, mert szeretné, hogy Te is jól érezd magad, amikor velük vagy. Nekem ez a módszer már bevált egy régebbi kapcsolatomnál, ahol hasonló volt a probléma. Szerintem az a baj, hogy a párod és a barátai esetleg nem is gondolnak arra, hogy Te rosszul érzed magad köztük. Megmondtad már egyáltalán egyenesen a párodnak a problémádat? Mert a férfiak hülyék (tapasztalat). Ha nem mondasz meg nekik valamit szemtõl szembe, akkor nem fognak maguktól rájönni (elcseszett Y kromoszómájuk van szerencsétleneknek, nem tehetnek róla). Ha csak célozgatsz, meg ködösítve vádaskodsz, nem fogja megérteni, mit akarsz tõle. Egyenesen, mindig csak egyenesen. A férfiagy csak az egyszerû, tiszta, egyenes dolgok megértésére képes :-) Remélem, sikerül megoldani a problémádat. Sok szerencsét.
Esetleg ha egyesével futnál össze velük, még kiderülhetne hogy valójában jó emberek. De a legegyszerûbb ha megmondod a párodnak hogy nem és kész.
Még az elõzõhöz kapcsolódik (egy kis biztatásnak :-)) Én például tök õszintén megmondtam a páromnak, hogy rosszul vagyok a családjától, és nem akarok találkozni velük. Megértette, és azt mondta, igazam van, a helyemben õ is rosszul lenne tõlük. Nem is erõlteti, hogy találkozzak velük. Tudod, vannak olyan emberek, akiket soha nem lennék képes megkedvelni ;-)
Figyelj, tök egyszerû. Megkérdezed a párod, hogy miért nem érdekli õt, hogy Te rosszul vagy a barátaitól? Miért nem tesz semmit, ha azt akarja, hogy jóban légy velük? (például beszélhetne velük errõl a dologról. Elvégre az õ barátai évek óta, nem a tieid.) Aztán elmondod neki, hogy a szabadidõdet arra szeretnéd szánni, hogy vele légy kettesben, nem arra, hogy a haverjaival sörözzél. Ha szeret, õ sem akarhatja, hogy állandóan rosszul érezd magad miatta. Esetleg megállapodhatnál vele, hogy mennyi szabadidõt adtok egymásnak (amikor õ elmehet a haverjaival találkozni, Te meg valami mást csinálsz). Komoly kapcsolatban elengedhetetlen a kompromisszum. Ha ezt nem érti meg, akkor valószínûleg még nem érett egy komoly kapcsolatra. Beszéld meg vele õszintén, hogy te rosszul érzed magad emiatt a dolog miatt. Ne csak te alkalmazkodj! Egy férfi miatt se add fel magad, késõbb úgyis csak megbánod.
Vagyis az utolsó elõtti hozzászóló voltam


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Csajok ti mit szólnátok ha a barátotok egyszercsak elkezdene korrektort esetleg alapozót is használni?

Életkort is írjatok!

15

Szerintetek van még értelme?

Nos a helyzet az, hogy kb. 2 hónapja szakítottam a volt barátommal. 1 évet és 1 hónapot jártunk. Eleinte nem akartam vele járni, nem tudom, de nem foglalkoztam vele. Az után elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, hivogatott, egyszer-kétszer visszautasítottam, hogy nem szeretnék kapcsolatot, de mivel sokat beszélgettünk, meg minden, valahogy mégis megpróbáltam vele mert szimpatikusnak tűnt. Lassan beleszerettem, azt hittem tényleg ő az igazi, hisz odavoltam érte, nagyon megszerettem, férfit láttam benne. De kb. egy fél év után észrevettem, hogy nagyon féltékeny, évfolyamtársaimmal ha beszéltem (fiúkkal) akkor mindig megszólt, vagy mindig a munkahelyére kellett elmenjek hozzá, hogy lásson s egy ideig mentem is, meg próbáltam alkalmazkodni nem szóltam semmit. El kezdett kisajátítani, amúgysem jártam sehova, de ha nem csak vele foglalkoztam kiakadt. Kiakadt, hogy ha vele vagyok ne beszéljek másokkal, hanem vele foglalkozzak. Pedig vele foglalkoztam, de nem tudom, nem volt neki elég. Pár hónapon keresztül ez volt, s tűrtem, mert majd változik ez gondoltam, de csak rosszabbodott. Már nem volt olyan mint az elején. Ha hozzám jött haza, akkor ha nem vártam, vagy nem mentem elé a buszhoz megszólt, ha egyes családtagjaim hívtak telefonon mikor nála voltam, akkor is rámszólt, hogy tegyem le. Elég sokat gondolkodtam, meg ettem magam ezen, hisz szerettem őt, de megváltozott, leláncolt, pedig nem jártam másokkal el, de neki ez is sok volt, hogy néha otthon szerettem volna aludni s nem nála. Néha szükségem volt egyedüllétre, mert nem hagyott időt hogy hiányozzon, mert egész nap csak SMS-eket küldött, s ha nem írtam vissza (mert órán voltam) leszólt, hogy miért nem válaszolok, de mindig ez volt. Ezt megelégeltem, s bár hosszabb vívódás után szakitanom kellett vele. Õ volt a második párom, de nem bírtam, hogy lekötött ennyire, hogy nem tudtam vele menni komolyabb társaságba mert ő más személyiség, bulizósabb, úgymond kevésbé kulturált. Nos amióta szakítottunk, azóta mind próbálkozik, meg kérlel, hogy béküljünk ki, hogy ő megváltozik, rájött min csúszott el, és tudna javítani stb. De valahogy nem tudok már bízni benne, hisz nem egyszer szakítottunk már (rövid időre) az év alatt. Szerintetek változna? Igazából nem tudok hinni ebben. Próbálnám elfelejteni, tovább lépni, ismerkedni s élni az életem, de mindig ír. Én speciel nem hinném, hogy működne, s szerintetek ?

4

Ha az önsajnálás a legférfiatlanabb dolog, akkor az emósoknak miért van barátnőjük?

Sokan mondják itt, hogy nincs olyan csúnya ember, akinek ne lenne párja meg hogy a nők nem a külsőre mennek és ebből levezetik az okosságot, hogy azért nincs az itteni kérdezőknek barátnőjük és nem kellenek senkinek, mert önsajnálók és síránkoznak.

Akkor olyanoknak miért van, akik még az ereiket is felvagdossák akkora világfájdalmuk van? Ez üti az egész gondolatmeneteteket, nem?

17

Kinek akar hazudni azzal, hogy szereti?

Annyi meg annyi olyan kérdést olvasok itt és látok az ismerőseim között, hogy
- megcsaltam, de szeretem
- mindig veszekszünk, de szeretem
- nem kívánom már, de szeretem
- folyton semmibe vesz, de szeretem
- más felé kacsingtok, de szeretem
stb...

Ezekkel kinek akar hazudni az adott illető? Magának vagy annak, akinek mondja?

2

Ha egy srác csúnya de értelmes, akkor lehet esélye egy szép de buta lánynál?

Vagy a külső tulajdonságok fontosabbak?

18

Most jöttem csak rá, hogy hazudtak nekem a szüleim, rokonaim. Nem vagyok jóképű sem átlagos, csúnya görény vagyok? Mit tegyek? (lent)

Az a helyzet, hogy már 23 éves vagyok, sose volt még bnőm, a szerető szüleim és rokonaim elhitettél velem, hogy nem a külsőmmel van a baj, hanem hogy nem járok rengeteget emberek közé, stb. Akár még ismerős is lehet a sztori sokaknak..

A tény, hogy világ életemben sosem fogadtak igazán el szociális körökben, és hogy ez mind az én hibám, mindez csak hazugság volt. Nem az a baj amilyen vagyok, hanem az AMI vagyok, egy csúnya pasi. És erre most éreztem rá igazán :/

Ti mit javasoltok? Küzdjek tovább az álmomért, hogy legyen egy szerető társam, vagy temetkezzek inkább a munkámba és fogadjam el a tényt, hogy nem születtem túl esztétikusnak?

24/F

10

Borsod megyéből van itt lány aki még szingli?

Születésem óta ebben a megyében élek, számos városban laktam/jártam már, iskola, egyetem, munkahelyek miatt, és mindig azt tapasztalom hogy minden korombéli lány megtalálta már a párját. Van olyan aki még nem, és ha igen akkor miért nem?
27F

4

Szakított velem a barátnőm de nem tudom a konkrét indokot szerintetek mi lehetett?

egyik nap be jelentette hogy szakítani akar mert szerinte túl keveset beszélek vele pedig a legelején meg beszéltük hogy ha bármi bántja a másikat őszintén szólunk de előtte semmi baja nem volt velem sokat nevettünk, beszélgettünk szórakoztunk ez lényegébe egyik napról a másikra jelentette be de rá egy nappal meg más kapcsolatban volt előtte találkozott az illetővel de annyit mondott, hogy csak egy régi barát szerintetek is csak be kavart a hátam mögött ? ez gyötör a legjobban mert nem tudom mi lehet az igazság :/

10

Hogyan ismerkedhetnék lányokkal? (biszex)

Az a helyzet, hogy eléggé visszahúzódó tudok lenni ismerkedési téren és a társkeresőkben nem tudom mennyire bízhatnék meg. Már volt barátom és barátnőm is rövid ideig de most komolyabb kapcsolatot szeretnék egy lánnyal. Ti mit tanácsoltok mit tegyek? Hogyan viselkedhetnék vagy mire figyeljek más lányokkal kapcsolatban, hogy tetszem e nekik? Ha esetleg lenne itt a válaszolók között olyas valaki akit érdekelnék akkor pivátban nyugodtan rám írhat. 17L

1

Mit lehet tenni az irreális elvárások ellen?

Már nem vagyok tini.

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!