Találatok a következő kifejezésre: Barátnő az ember (59 db)

Naná :D
Nézd, egy kis gondolkodással magad is rájöhetsz. Az ember élete során átlagosan 1-2 szer szerelmes (sokan egyszer sem), mégis több párkapcsolatuk van, szóval ez alapján válaszold meg magadnak a kérdésed.
Igen, túlmutat.
Az a helyzet, hogy a barát/ barátnõ kifejezést életemben elõször Magyarországon hallottam olyan értelemben használni, amire egyébként a kedvesem szó illenék. A barát/barátnõ szó számomra mindig is megmarad a szó eredeti értelménél. Tehát, akivel ágyba bújok az a szeretõm, akivel pedig megosztom az ügyes-bajos dolgaimat és kölcsönösen segítjük egymást az barátom, vagy barátnõm.

Hogyan legyen barátnőm, ha nem tudok beszélgetni az emberekkel? 21/f

Amióta az eszemet tudom hallgatag vagyok. Az a fajta gyerek voltam akit, ha letettek valahova ottmaradt. Alig van olyan téma amihez hozzá tudok szólni. Nem csak lányokkal nem tudok dumálni, hanem úgy összességében senkivel, még a rokonaimmal sem. Amúgy egyetemre járok, meg dolgozok. Az egyetemen is jóformán csak a szobatársaimat ismerem. Már kezdek kiborulni. Mit tehetnék?

Legjobb válasz: Egyetemista lány vagyok (23 éves) és iszonyúan kiborítanak azok, akik csak röhögnek meg szövegelnek. Mindig azok társaságát keresem, akik nem hangosan, nem nevetgélnek, nem harsányak, kifejezetten hallgatagok. Szerintem készíts egy listát azokról, akikkel szívesen beszélgetnél, menj oda hozzájuk és kérd meg, hogy magyarázzanak el neked valamit. Megteszed ezt 20 emberrel és szerintem 4 biztosan lesz, akivel kialakul valami barátság. Sok lány van, aki a normális, csendes fiúkat kedveli, nem azt a nem is tudom minek mondjam, állandóan röhögõ, kiabáló, minden nap bulizó fajtát, akit legszívesebben ágyúval lõnék fejbe (bocs, de nagyon zavarnak). Vannak egyetemi kurzusokon kívüli rendezvények, gondolok +elõadásokra, kirándulásokra, terepgyakorlatokra, menj el azokra is és közeledj úgy, hogy megkérdezel valamit. Ha alapvetõen azzal van gondod, hogy nem tudsz egy beszélgetést életben tartani, nehéz a kapcsolatteremtés, akkor keress meg egy pszichológust. A legtöbb egyetemen van ilyen. Anno nekem is sokat segített, hogy az általam antiszociálisnak vélt embereknek ne kiabáljam le a fejét és keressem a normálisabb társaságot :)

Egyetemista lány vagyok (23 éves) és iszonyúan kiborítanak azok, akik csak röhögnek meg szövegelnek. Mindig azok társaságát keresem, akik nem hangosan, nem nevetgélnek, nem harsányak, kifejezetten hallgatagok. Szerintem készíts egy listát azokról, akikkel szívesen beszélgetnél, menj oda hozzájuk és kérd meg, hogy magyarázzanak el neked valamit. Megteszed ezt 20 emberrel és szerintem 4 biztosan lesz, akivel kialakul valami barátság. Sok lány van, aki a normális, csendes fiúkat kedveli, nem azt a nem is tudom minek mondjam, állandóan röhögõ, kiabáló, minden nap bulizó fajtát, akit legszívesebben ágyúval lõnék fejbe (bocs, de nagyon zavarnak). Vannak egyetemi kurzusokon kívüli rendezvények, gondolok +elõadásokra, kirándulásokra, terepgyakorlatokra, menj el azokra is és közeledj úgy, hogy megkérdezel valamit. Ha alapvetõen azzal van gondod, hogy nem tudsz egy beszélgetést életben tartani, nehéz a kapcsolatteremtés, akkor keress meg egy pszichológust. A legtöbb egyetemen van ilyen. Anno nekem is sokat segített, hogy az általam antiszociálisnak vélt embereknek ne kiabáljam le a fejét és keressem a normálisabb társaságot :)
Hja, sokan vagyunk úgy, hogy nem érdekelnek minket a proli konzumtémák ("de megb.sztam", "úgy beittam" stb...). Manapság sajnos pedig ez a mentalitás a nyerõ, azért is tart a vesztébe a jelen rendszer.
Na figyelj! Én például olyan vagyok, hogy 28-30 éves kor alattiakkal nem tudok beszélgetni (kivéve, ha Jobbikos az illetõ ^^)... Pedig 23/n vagyok. Velem egykorú pasikkal még el tudok beszélgetni, de lányokkal kifejezetten utálok! Utálom a hajas-körmös-cipõs témát! Tudod, mit csinálj? De viccen kívül! Menj valamilyen szórakozó helyre, ahol nem csak veled egy korúak vannak! Pl. egy jó hangulatú kocsma, vagy egy olyan diszkó, ahol tudod, hogy idõsebbek is vannak! (Amúgy meg: rokonokkal nem is jó dumcsizni! :D Ismerj meg másokat, akiknek semmi közük a rokonaidhoz, szomszédokhoz, kolis társakhoz! ;)) Ja, és írták, hogy qrvázz... hát ne tedd!!! A barmokra ne hallgass!!!
Én nagyon szeretek beszélni, ezért örülök, amikor egy hallgatagabb fiúval találkozom, aki kedvesen meghallgat. Nézz szét magad körül, ált. mindenkinek jár a szája és alig figyel a másikra. Szerintem a "figyelmes vagyok és jó hallgatóság" nem egy rossz tulajdonság!
Keresel egy karakán, temperamentumos csajt.
Ne viccelj, egyetemen nincs téme? Odamész valakihez, eljátszod a hülyét, megkéred hogy magyarázza el (mondjuk ehhez neki is olyannak kell lennie) és máris van témád.
Sok mindent: focit nézel, sportolsz, wowozol, fészbúúk :D
Tuti én szóra birnálak!
qurvázz..
tipikus antiszoc lexikális tudású kuki vagy. téma mindig van, de ezek szerint akkor te rossz emberek között forogsz. milyen érdekes nem? én amikor elsõ éves villanyász voltam senki nem ismert senkit, de mindig volt röhögni való téma. szex, ivászat, megrázott_az_áram_történetek, szidjuk_a_tanárokat, rommáoltjuk_egymást, stb... talán nem hozzád hasonló emberek között kéne próbálkoznod és akkor lenne téma. menj jó arc srácok közé akik sorra dobják fel a hülyébbnél hülyébb témákat, amikhez még te is hozzátudsz szólni... lásd amiket írtam..-.-' old meg
én csakis 60-70 éves emberekkel tudok normálisan beszélgetni belegondolva már jó ideje nem beszélgettem velem 1korú illetõkkel 18/f
Ha egyetemre jársz akkor nem lehetsz olyan buta, ebböl még hasznot is merithetsz..
Elég régi a kérdésed...lett azóta barátnõd?

Mióta megszületett a babám, a barátnők hirtelen eltávolodtak, nem hívnak, nem jönnek. Miért ilyenek az emberek? Attól, hogy gyermekem született még ugyanolyan vagyok, ugyanúgy vágyom a társaságra.

Az úgynevezett legjobb barátn?mmel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot hosszú hosszú évek óta, most 1 éves a babám és még egyszer sem látta!!! Nemhogy nem látta, még a telefont sem emelte fel, csak az els? hónapban. Néhány kollegan?mmel is nagyon jóban voltunk, most mégsem jelentkeznek, így kicsit rossz érzésekkel megyek vissza a munkahelyemre.

Legjobb válasz: Ès te jelentkezel? te hívtad öket? kérdezted a legjobb barátnödet hogy átmenne? vagy elmenne veled sétálni vásárolni? hívtad a volt kolléganöket hogy ha legközelebb mennek közösen enni akkor te is elmennél? szerintem ök azt gondolják hogy te begubózodtál a gyerekkel, és neked az a fontos, ök nem zavarnak.

Ès te jelentkezel? te hívtad öket? kérdezted a legjobb barátnödet hogy átmenne? vagy elmenne veled sétálni vásárolni? hívtad a volt kolléganöket hogy ha legközelebb mennek közösen enni akkor te is elmennél? szerintem ök azt gondolják hogy te begubózodtál a gyerekkel, és neked az a fontos, ök nem zavarnak.
nálunk ugyanez a helyzet.a kolléganõim közül volt egy pár, akire azt hittem, hogy barátnõm.az elején hívogattak, jöttek, de kb fél éve nem jönnek, az egyiknél kb 3 hónapja várom, hogy visszahívjon.én hívogattam egy ideig hívtam õket, de aztán nem, én sem vagyok rosszabb, mint õk.az, hogy munkaidõ után eszükbe sem jut, hogy felhívjanak.és csak azt várják, hogy a kicsivel buszozzunk át a városon és menjünk be hozzájuk.én erre annyit mondtam, õk is tudják, hol lakunk, ha nagyon akarják, el tudnak jönni látogatni.de már hamarosan úgyis elköltözünk, hátha ott lesz valaki, akivel jóban lehetnék.csak tényleg sz.r érzés ez. aki meg legjobb barátnõnek tartja magát és 1 év alatt nem volt ideje elmenni a babádat, hát mindennek nevezném, csak nem barátnõnek.nincs a környékeden kisgyerekes anyuka, akivel tudnál barátkozni?
A kérdező hozzászólása: 10.32 ment a privi!
falun lakunk, de ha varosba laknek en sem vinnem a gyereket jatszoterre, az a sok rosszindulatu anyuka, a sok pletyka kiborito!nekem a legjobb baratnom 20km lakik tolunk mar amikor itthon van mert kulfoldon el, de most hogy itthon volt en voltam nala mert o nem tudott eljonni, nincs abbol semmi ha te megy, nincs az eloirva sehol hogy nekik kell menni mindig, azert mert neked babad van!6 honapos a babam de en mindenhova viszem magammal, baratnok, seta, kavezas, attol az elet nem all meg sot boldogabb hogy gyerek van.menj te ha ok nem mennek, persze 1*2* aztan ha neha nem mennek ok is akkor felejtoek, van millio egy mas ember aki pont a te baratsagodra var!
Nekem is van sajnos ilyen tapasztalatom. Fõleg a gyermektelenek távolodtak el. Az egykori legjobb barátnõmmel már annyira eltávolodtunk, hogy már nem is hiányzik, inkább haragszom rá. Egyetlen egyszer látta a lányomat, (most már 4 éves) de akkor sem érdekelte a gyerek. Szinte r se nézett. Utána sokáig nem is beszéltünk, találkoztunk, aztán 1 év után én kezdeményeztem még egy találkozót, elmentem én hozzá. Fél napig nála voltam, és egyszer nem kérdezett rá, hogy hogy van a kislányom, mit csinál, milyen, stb. Csak levágott egy monológot, hogy õ úgy sajnálja a gyerekeseket, mert csupa lemondás és depresszió az életük... Na, itt elvágta magát nálam. Fõleg azért, mert tudom, hogy a barátságunk 10 éve alatt mindvégig gyermekre, családra vágyott, csak sajnos mindig hülye pasikat fogott ki, nem jött össze egy normális kapcsolat sem. Mikor ezt mondta, már 40 éves volt, szóval biztos hogy a saját szomorúságát próbálta azzal álcázni, hogy elkezdte játszani az öntudatos szinglit. De nálam ez akkor is az utolsó csepp volt. A második gyereket még nem is látta, pedig tudja, hogy megszületett, egy SMS-en kívül semmi reakciója. Egyébként van egy nagyon kedves rokonom, akinek szintén nem lehetett soha saját gyereke eü. okból. De õ nem taszította el magától a gyerekes ismerõseit, hanem pont, hogy minden gyereket kicsit a sajátjaként imádott, pótmamáskodott, vitte õket mindenféle programokra, vásárolt nekik, stb. Ez már kb. 20 éve így megy, azóta már több generáció felnõtt, van, ahol most már pótnagymama, de mindig kb. 5-6 gyerekkel törõdik egyszerre. Mind rokoni, baráti körbõl. Õ így élte ki az anyai hajlamait, és közben a barátságait is tudta ápolni. Miért nem tudja a legtöbb ember így csinálni?
Velem is hasonló a helyzet!Tényleg furák az emberek! Hozzám is érdekes módon azok jöttek, akikkel nem voltam olyan szoros kapcsolatban, meg is lepett a kedvességük, míg az állítólagos barátnõm azóta felém sem néz. Én sem igazán értem mindezt, és nemcsak a babás helyzet tekintetében, hanem alapjában is egy kissé ki vagyok ábrándulva a barátságból... De nagyon örülök annak a pár embernek, aki gondol rám!!
Sajnos én is pont ugyan ilyen helyzetben vagyok, így át tudom érezni! Nekem a legjobb barátnõm eddig 2x látta a babámat (semmit nem hozott) és kb. ennyiszer is hívott telefonon, mindig én hívom, õszintén nagyon rosszul esik, hogy õ nem is keres sehogyan sem... se telefon, se egy e-mail vagy iwiw! De, ha én nem hívom akkor el sem jött volna! Nem mondok neki semmit, mert nem akarok veszekedést...egy hónapig nem hívtam, kíváncsi voltam keres-e, szerintem ha én nem hívom neki eszébe sem jutott volna sajnos! A szülinapomat is elfelejtette, 2 nap után hívott fel, én mindig megköszöntöm idõben! Neki nincs gyereke, de amíg meg nem lett a pici majdcsak napi kapcsolatban voltunk! Mindig mondja, hogy eljön, meg szeretne már látni minket, de csak ígérget! A kolleganõim is mondják, hogy hívnak, de õk is csak ígérgetnek, én meg már belefáradtam, hogy mindenkit nekem kell megkeresnem, mert nekik eszébe sem jutok!Csak jól esne egy e-mail vagy írnának az iwiwen vagy bármi, mert azok keresnek akikre nem is számítanék! Ez viszont jól esik! Én abban bízok, hogy a barátnõm egy kicsit magába száll! Csak nagyon rossz lesz így visszamenni a munkahelyre dolgozni, meg most is bemenni és megnézni õket, hiszen minek menjünk, ha nem is kíváncsiak ránk?! Viszont, ha bemegyünk örülnek nekünk vagy ez csak a látszat?!! Sajnálom, hogy a barátnõd nem érdeklõdik felõletek és még nem látta a babádat és nem is nagyon keres titeket! A megoldásra még én sem jöttem rá, mert igaz, hogy meglett a pici az ember megváltozik, de a barátokra akkor is szükség van, szerintem ez a kötõdés nem változik! legalábbis részemrõl nem...de ezek szerint a barátnõk nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.... Ha gondolod írj privátban! Mennyi idõs a babád? Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikeredett az üzenet! 7 hónapos kislány anyukája!
Hívd fel, mondd meg neki higy ekkor meg ekkor nincs-e kedve elmenni veled kávézni vagy vásárolni stb. Kezdeményezz te! Ha vissza mondja hogy nem jó neki bla bla bla, akkor tényleg nem èrdekled! Engem sem nagyon hívnak, 3 jó barátnõm van/ volt! Havonta 1-2x telefonon beszélünk, de ha elunom magam, valamelyiket felhívom nincs-e keve velem eljönni valamerre, kaphatóak rá! Bár én viszem a gyereket, mert nincs kire hagyni. Igaz fárasztó az ilyen nap, de várom, kimozdulunk legalább!
A barátnõdnek van gyereke? Hány éves? Mert ha még nincs, akkor valóban nehéz neki beleéreznie magát a Te helyzetedbe és ilyenkor távolságot tartanak. Na nem azért, mert már nem szeretnek, hanem azért, mert egy új szerepben vagy és õk ezzel talán nem tudnak mit kezdeni. Lehet, hogy el kell telnie több idõnek, esetleg amikor neki is gyereke születik újra közelebb kerültök egymáshoz... a jó barátok mindig visszatérnek...
A kérdező hozzászólása: Igen, hívtam már õket, még mikor a lányom pár hónapos volt. Gondoltam, majd õk is hívnak, hisz egyre nagyobb a pici, jobban rá tudom hagyni bárkire, és eltudok velük menni bárhová. De nem hívtak. Nem nekik kéne érdeklõdni, hogy hogy vagyunk, vagy hogy egyáltalán eljönni megnézni a babámat? Ami pedig a "legjobb barátnõmet" illeti, már nemhogy legjobb, semmilyen barátnak nem tekintem. Csak egyszerûen marha pocsék érzés, hogy ezt kapom tõle. Nem ilyennek ismertem, nagyon nagy, hatalmas csalódás. De igen, itt ahol lakom vannak babás anyukák, egyikük szinte sosincs itthon a gyerekkel, panelban lakunk, sokat mennek nagyszülõkhöz, másik anyuka pedig nem igazán barátkozós típus... Õk játszótérre sem járnak, mi igen, már szóltam nekik, hogy jöjjenek, de azt mondta nem hozza a picit játszótérre. Hogy miért, nem tudom, de még tényleg nem voltak egyszer sem.
Sajnos sok ilyent hallani:(! Velem nem ez van szerencsére fõleg h többnyire nekik is már baba.DE a kolleganõim közül pont akikkel a legjobb volt a viszonyom azok tüntek el nem keresnek.Akikkel kevésbé jóban voltam velük heti szinten megvan a kapcsolat érdekesek az emberek igen!
én már túl vagyok rajta, hogy a kollegáim nagyívben leszarták, hogy babám született... pedig jó kollektíva voltunk, sokat jártunk el együtt meló után. A barátnõim pedig akik valóban azok voltak eddig is, továbbra is keresnek és jönnek látogatni. Ilyenkor derül ki, hogy ki is az igazi barát.
A kérdező hozzászólása: Ami a pesti játszóteret illeti, hát igen, vannak érdekes anyukák-apukák! Igazából én sem szeretek kijárni, de ha sétálunk, és elmegyünk a játszótér mellett, a kislányom annyira örül, nevet, vigyorog, tapsol, hogy menjünk be! Én vidéki vagyok, de Pesten élek, és sokkal de sokkal másabbak a városi emberek, mint "mi". Egyáltalán nem barátságosak, igazából a közvetlenséget sem nagyon vettem észre. Nem mondhatnám, hogy barátkozni akartak. De nem is a játszótér a lényeg, hanem a barátok, kollegák, akik elfelejtettek. Magányosnak érzem magam néha.


Miért tartják az emberek furcsának és miért bámulnak meg bennünket? A barátnőmmel aki kissé magasabb (6cm). Én 180 vagyok, és azt gondolom ez a magasság különbség még elmegy.

Legjobb válasz: Az emberek, fõleg Magyarországon, mindent megbámulnak és kibeszélnek, ami egy kicsit is eltér az átlagtól. Én pl. kövér vagyok, és volt egy elég vékony barátom, minket is úton-útfélen úgy néztek, mint egy szörnypárt. Ne törõdj az ostoba emberekkel, szeressétek egymást, ha ez a kis különbség titeket nem zavar. :)

Az emberek, fõleg Magyarországon, mindent megbámulnak és kibeszélnek, ami egy kicsit is eltér az átlagtól. Én pl. kövér vagyok, és volt egy elég vékony barátom, minket is úton-útfélen úgy néztek, mint egy szörnypárt. Ne törõdj az ostoba emberekkel, szeressétek egymást, ha ez a kis különbség titeket nem zavar. :)
Bizony, ne törõdjetek velük. :) Én is kövér vagyok, van párom, mackós típus, minket is megbámulnak, de nem érdekel, boldog vagyok vele, akinek meg nem tetszik tehet valamit. :) )
Ugyan, hadd bámuljanak, gondolj arra, hogy szegényekkel nem történik semmi érdekes, valamit bámulni kell :P Én már észre se veszem, ha megbámulnak - régebben zavart. Bár én _választottam_ a nem átlagos külsõt, úgyhogy "meg is érdemlem, " hogy bámulnak :D - Ti meg "kaptátok" :D De milyen hülyeség ez már most amiatt a 6 centi miatt ne jártatok volna? Ismerek olyan párt, ahol a fiú egy fejjel alacsonyabb. Nem mondom, hogy nem fura, de gyorsan meg lehet szokni :) Nekem a 164 centimmel nem volt ilyen gondom, hogy a srác alacsonyab lett volna, de szerintem ez nem lehet akadálya a kapcsolatnak.
Kicsit késõn válaszlok:D Én is magasabb vagyok a barátomnál, és igen minket is bámulnak.Nem érdekel, bámuljanak azért van a két szemük:) Látják hogy boldogság van és szerelem már 3 éve:) Nekik meg semmi érdekes nincs az életükbe:)
Szia! ÉS?? Mit számít , ha szeretitek egymást? Ismerek olyan házaspárt, ahol a férfi 2 fejjel alacsonyabb és boldogok. Elég szép magas a barátnõd, ez tény, de ha szeretitek egymást , ez legyen a legnagyobb problémátok!
Azért, mert ez a magasságkülönbség már nem az elmegy kategória, mert eleve már a fiúnak kellene magasabbnak lennie.De ha a te barátnõd nõnek tudja érezni magát melletted, te meg férfinek magad mellette, akkor semmi probléma, hagy bámuljanak.Szegény bnõdnek se lehet könnyû így pasit találni, sztem õ is örül, h legalább egy 180centist talált végre:D

Barátnő az ilyen ember? Miért van az hogy ha születik egy gyerek akkor minden régi barát lefarcol a fenébe?

Gyerek korunk óta ismerjük egymást a barátn?mmel.Egy oviba,álltalánosba és szakmunkásba jártunk.Együtt buliztunk és minden megbeszéltünk.Szóval sülve-f?ve együtt voltunk.Ezért is fáj nekem nagyon,hogy mióta megszületett a kislányom már 1 éve,egyetlen egyszer volt nálunk látogatóba csak.Amikor meg felhív mindig mondja,hogy majd a jöv?héten átjön hozzánk.Nagyon rosszul esik.Õk is nemsokára babát szeretnének és én mondtam,hogy szívesen segítek bármiben neki,de ezekután már nem tudom,hogy mitév? legyek mert legszívesebben elsírnám magam olyan dühös vagyok rá.vajon mért csinálja ezt,hiszen én azt hittem,hogy mindig nagyon jóban leszünk?és mért van az hogyha születik egy gyerek akkor minden régi barát lefarcol a fenébe?

Legjobb válasz: Van benne valami! Én még "csak" terhes vagyok,és érzékelem!De a legjobb az volt,hogy a barátnõmmel mentem egy kocsial valahova,és ment egy jó kis pörgõs mai sláger,és megkérdezte,hogy kapcsoljon-e el,hogy már biztos más zenét szeretek?!Hát miért szeretnék más zenét????Szerintem azt hiszik a terhesség álltal hipp-hopp más emberek leszünk és megszûnünk saját magunknak lenni!Nem értem én se!!!

Van benne valami! Én még "csak" terhes vagyok, és érzékelem!De a legjobb az volt, hogy a barátnõmmel mentem egy kocsial valahova, és ment egy jó kis pörgõs mai sláger, és megkérdezte, hogy kapcsoljon-e el, hogy már biztos más zenét szeretek?!Hát miért szeretnék más zenét????Szerintem azt hiszik a terhesség álltal hipp-hopp más emberek leszünk és megszûnünk saját magunknak lenni!Nem értem én se!!!
Az 1-õ vagyok megint! Szerintem kezdünk unalmasak lenni, mert nem járunk velük bulizni, inni, stb..!És mivel õk járnak másokkal, mi nem illünk az életükbe, és lassan lemaradnak!De szerintem ezek nem is igazi barátok!
Tõlem már akkor lepattantak a "barátnõk", amikor megismertem a Szerelmemet. Egyszerûen nem tudták kezelni a helyzetet, hogy nekem a párom lett a legfontosabb az életemben. A babókkal ugyanez lehet a helyzet. Tisztelet a kivitelnek. 36 hetes kismami
Szerintem sokan azt hiszik, l hogy mostmár a babád teljesen kitölti az életedet, és ezért zavarnának. Biztosan vannak, akik nem azért hanyagolnak, mert nem érdekled õket, hanem mert nem akarnak zavarni. Lehet, hogy a barátnõd is így van vele. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan fontos neked a barátságotok, és hogy szeretnéd gyakrabban látni, mert egyáltalán nem zavar! A másik lehetõség, hogy úgy érzi, már nem találná meg a közös hangot, mert Neked már a babád, a családod a legfontosabb, õ meg attól tart, hogy már csak errõl tudsz beszélgetni. Esetleg ha a telefonos beszélgetéseitek során tényleg ez a fõ téma, akkor nem tud mit kezdeni vele, kellemetlen neki, hogy õ még ehhez nem nagyon tud hozzászólni. Ezek szerintem azok a lehetõségek, amik akkor vannak, ha nem az érdektelenség miatt tûnik el egy barát.
Én is pont ebben a cipõben járok, csak az én lányom még csak 4 hónapos. Amióta bejelentettem hogy babám lesz, magasívbõl leszarja a fejemet. Én vagyok az elsõ a barátaim közül aki férjhez mentem és kisbabám lett. ELõször akkor kezdtünk el távolodni mikor a férjem megkérte a kezem, mintha egy feleségnek nem szabadna eljárnia itthonról. És mikor megtudták hogy terhes vagyok, utána már fel sem hívtak. Én próbálkozom, küldök képeket és helyzetjelentést, hátha meggondolják megukat. Lehet, ha egyszer õk is babásak lesznek rájönnek milyen magányos is lehet az ember.
Mert a baratnod nem hiszem hogy a pelenkàzàsrol szeretne veled beszelni! Ismerek egy-ket kismamat, aki csak arrol tud beszelni hogy mikor sz..rt a gyerek! hat koszi erre nem vagyok kivancsi!
Szia! Saját példámat tudom elmondani neked. Két barátnõm szült, egyikkel szûnt meg a kapcsolatom. Õ tényleg nem tudodd semmi másról sem beszélni, csak az úgymond kakis pelenka sztori ment mindig. Az én mondanómra nem volt kiváncsi egyátalán. A másik legjobb barátnõm tiszteletben tartja, hogy nem vagyok gyerekcentrikus, de én is meghallgatom az õ mondanivalóját. Nem lehet hogy tényleg túlterhelted õket a gyerektémával?
Nem igaz, a szarvasmarha szíve pont olyan alakú, mint az emberé.
A krokodil szíve szívalakú, az ókori Egyiptomból származik ez az ábrázolás.
Nem a szív szív alakú, hanem az erek. Pontosan már nem emlékszem, hogy melyik ér, mert már jó pár éve annak, hogy ezt tanultuk, meg hogy suliba jártam, de az megmaradt, hogy tán a szív ütõerek helyezkednek el úgy, hogy ez a minta született meg belõle.
Én is a krokodilos verziót hallottam.
[link]

Az egyik barátnőm nagyon gyűlöli az embereket. Mit tehetnék érte? Bővebben lent.

Nos, az a helyzet, hogy a barátnőm gyűlöli magát. Nem tetszik neki az alakja és ha csak tükörbe néz, elkapja a hányinger. Gyűlöl nagyobb társaságokban lenni és mindig elrejtőzik. Amikor a neten beszélgetek vele, mindig nekem mondja hogy mennyire meg szeretne halni, és mennyire utál mindenkit, az egész emberiséget. Nekem pedig mindig elmegy a kedvem mindentől, amikor ezt hallom, mennyire kétségbeesett.Gyűlöli az életét . Nem nőtt fel jó körülmények között, a szüei elváltak, pénzi nehézségek... Hogyan segíthetnék rajta? Esetleg segítsek neki lefogyni? Csak ebben meg az a baj, hogy neki ilyen alkata van már kiskorától kezdve és nem hiszem, hogy a rendszeres sportolás visszahozná az életkedvét. Kérlek, segítsetek! 13/L

Legjobb válasz: http://www.youtube.com/watch?v=NkriCgAT3Hg

Te nem tudsz neki segíteni, sajnos. Mindenki csak önmagát tudja elfogadni, vagy megváltoztatni. Gyûlöl mindenkit, mert sajátmagát gyûlöli. Önfejlesztõ könyveket (vagy ilyen honlapokat, Facebook csoportokat) javasolhatsz neki, amelyek bemutatják a pozitív gondolkodás gyakorlati alkalmazását. Ahhoz hogy a világhoz való viszonya megváltozzon, szeretnie kell önmagát. Mindenki csak annyi szeretetet tud adni másoknak amennnyit önmagának is ad, ez nem tudom mennyire igaz, most olvastam valahol.
Esetleg kérd meg arrra, hogy hallgassa meg ezt a tíz részes sorozatot, amelynek az elsõ részét linkelem is: http://www.youtube.com/watch?v=LgqMZYYCzS4 Második voltam.
Még fiatalok vagytok, de késõbb, ha lesz egy szeretõ párja, az majd ad neki kedvet az élethez. Ha nekem sincs senkim, akkor én is utálom az életemet, mert semmi sincsen, ami motiválna hozzá. De ezzel mindenki így van.
Tudasd vele sokszor, hogy nagyon szép:) A rendszeres sportolás amúgy visszahozza az életkedvet, pszichológusok megállapították, hogy aki sokat sportol biztos nem lesz depressziós/ biztos lesz életkedve. A sportolás segít, de komolyan, még akkor is ha semmit nem változtat az alakján ;) A fõ az, hogy mindig állj mellé, amikor olyanokat ír neked hogy meg akar halni, mutasd meg neki az élet szép oldalát, és írd meg neki, hogy neked õ sokat jelent és nem szeretnéd, hogy meghaljon. Esetleg ha neked van pénzed, menjetek és vegyetek ruhát ami jól áll neki. Amúgy õ hány éves? Mert ha 13 akkor nem kell félnie, amikor kicsit idõsebb lesz nagy változáson megy majd keresztül. Lehet, hogy teljesen máshogy fog kinézni. Nekem is van egy osztálytársam aki régebben nagyon izé szóval na. Csúnya volt. Most persze még mindig nem tündérleány, de sokkal szebb mint volt. És ha nem olyan szemmel nézem, ahogy régen (már nagyon megszoktam a régi kinézetét, tehát én nem vettem észre annyira, hogy változott) akkor rettenetesen szembetûnõ min esett át. Szóval mindkettõtöknek fel a fejjel!:)

Valakivel történt már hasonló, ilyenkor mégis kinek higyjen az ember, van jogom aranyos, bájos barátnőre vagy sem?

Csajok egy része azt mondta rám, hogy cuki, helyes vagyok, a másik, hogy ronda. Nem tudom már jó ideje eldönteni, hogy van-e jobom számomra vonzó csajokra, mert folyton ez megy. Semmi önbizalmam, én jobban hajlok a rondázók véleménye felé, szerintem is ronda vagyok. Főleg, ha azt nézzük, hogy pont ilyen nagyon szép csajok rodnáztak le, míg ilyen átlagos vagy csak ritkán vonzó lányok tartottak helyesnek. Persze volt már olyan is, hogy tökre nem vonzó, kövér lány nevezettt rondának vagy tűnt el, ha meglátta a képem, de ez ritkább. Inkább a nagyon szép, műcsajok csúfolnak ki vagy tűnnek el, ha meglátnak egy képet rólam. Én amúgy inkább az átlagos, cuki, aranyos, pici csajokra bukom, de nekik általában már van pasijuk, mert ők kedvesek és normálisak is, így jó, hogy viszi őket, aki van ilyen szerencsés.

Legjobb válasz: jogod senkire sincsen. Lehetõséged van. Ha tényleg normális vagy akkor az ezt keresõ lányok is látják majd. Ha csak te hiszed magad normálisnak.....akkor ne lepõdj meg.

jogod senkire sincsen. Lehetõséged van. Ha tényleg normális vagy akkor az ezt keresõ lányok is látják majd. Ha csak te hiszed magad normálisnak.....akkor ne lepõdj meg.
Rám is mondanak ezt azt. El kell fogadnod: van akinek tetszel és van akinek nem. Hogy kinek a véleményére adsz? az is tõled függ.
Amíg alsóbbrendûként tekintesz magadra, addig felejtsd el a nõzést és inkább szedd össze magad!
A magabiztosság egyenlõ a vonzerõvel. Egy magabiztos srácra jobban hajlanak a lányok. Legalábbis én biztosan. Szóval elõször békülj ki magaddal és légy belevaló, ne érdekeljen mások véleménye csak azé akit szeretsz. ;)
A kérdező hozzászólása: Köszi a bíztatást, csak már olyan sok csaj, fõleg szépek csúfoltak a külsõm miatt, hogy egyre jobban tartok a lányoktól, olyan szívtelenenk tudnak lenni sokan.

Lehet, hogy azért nincs barátnőm a jó külsőm és az egyéb jó tulajdonságaim mellett, mert nem merek az emberek szemébe nézni?

Valamiért rendszeresen kerülöm a szemkontaktust.

Legjobb válasz: Szerintem van köze a szemhez. Elképzelhetõ, mert azt hiszik, nem vagy egyenes, ha nem a szemébe nézel annak, akivel beszélsz. Ebbõl még arra is következtethetnek, hogy nem vagy nyitott és érdeklõdõ feléjük, amiatt stopot intenek maguknak.

Szerintem van köze a szemhez. Elképzelhetõ, mert azt hiszik, nem vagy egyenes, ha nem a szemébe nézel annak, akivel beszélsz. Ebbõl még arra is következtethetnek, hogy nem vagy nyitott és érdeklõdõ feléjük, amiatt stopot intenek maguknak.
Nem lehet, hogy csak te gondolod ezeket magadról?nincs köze a szemhez...
A kérdező hozzászólása: Mi a fura a kérdésben?Az önértékelésemmel annyi a gond, hogy alábecsülöm magam.De végül mindig olyan dolgokat érek el, amit nem csak mások nem hittek, hogy sikerülnek, hanem még én sem hittem bennük.
Ne a szemben keresd a problémát, csak annyi a baj hogy van valami önértékelési problémád. Annyi a lényeg hogy akármit teszel ellene úgyse fog változni semmi. A lényeg az hogy az élet szar. Meg elég fura ez a kérdés is.
Szia! ha hiszed ha nem velem is ez van, én is mindig félek ránézni az emberekre, mert mindig attól félek hogy neki állnak nevetni vagy bármi... Tudom hogy ez hülyeség de ha meglátok egy jó pasit rá se merek nézni, mert félek hogy neki nem tetszenék..na mindegy érdekes az élet. A lényeg az hogy gyûjtsd önbizalmat..tudom nehéz, de én is próbálkozom :) 16/L
A kérdező hozzászólása: #6:Nem igazán szoktak érzelmeim lenni senki iránt.Az ismerkedés általában hamar csõdöt mond.Nem igazán szoktam beszélni a gyerekkoromról, mert eddig kétszer-háromszor beszéltem róla és általában nem úgy néznek rám utána, mint ahogy kellene, na meg nem szeretem kiteregetni a szennyest.Nem csináltam semmi rosszat.A mások szemébe nézés pedig azért gond, mert a szem a lélek tükre és nem szeretem, ha belebámulnak, mert észreveszik, hogy valami nem stimmel. A lényeg, hogy annak örülnék, ha valaki végre elfogadna olyannak, amilyen vagyok és ezt a hibámat, nem venné akadálynak, hanem adna idõt, hogy ez változzon.Nehezen bízom meg az emberekben és jó lenne, ha valaki ezt végre elfogadná és idõt is adna ismerkedés közben, nem pedig lekoptatna.Ennyi a bajom.
Azért kerülnek a lányok mert nem vagy velük õszinte.Hogy esne az neked ha egy lánnyal járnál de még azt se tudnád hogy hogy hívják (ez csak egy példa). Szerintem menj oda ahhoz a lányhoz amelyik tetszik vagy bármelyikhez és próbáld meg elmondani az érzelmeidet.Akkor már a szemébe is bele tudsz nézni. :)
A kérdező hozzászólása: Igazándiból nem volt túl jó gyerekkorom és mindig attól félek, hogy valaki észreveszi, hogy milyen lelki roncs vagyok és kibukik rajta.A sajnálkozásból meg amúgy sem kérek.Próbálok mindig viccelõdni és vidám lenni, hogy ez ne tûnjön fel, de néha sajnos nem megy.
Elõfordulhat. Elõbb-utóbb mindenki rájön arra, hogy miért nem kell a másik nemnek. Én azért, mert alacsony vagyok, ocsmány és dagadt. Annyira visszataszító a külsõm, hogy a lányok amint meglátnak, mindjárt kiül az arcukra az undor.
A kérdező hozzászólása: Nekem nincs semmi bajom az egyenességgel.De valamiért feszélyezve érzem magam, ha a szemembe néznek.
a kérdés azért fura mert megmondod hogy jó külsõd stb... és te itt a szemkontaktuson izélsz szóval a probléma maga amit megfogalmaztál mintha nem lenne olyan nagy súlya


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!