Fiú lány barátság, what should I do?

üdv!
van egy olyan problémám, hogy még a nyár elején egyik jó barátomba beleesett egy kedves lány, de a barátom igazából csak kihasználta, és nem akart tőle semmi komolyat, szokásos sztori, a csaj pedig beleesett.. a csávó egy bunkó volt vele, stb
Én pedig végignéztem az egészet, közben jól megismerkedtem a csajjal, és idővel elég szimpatikus lett nekem, pedig elsőre észre se vettem igazából, külsőleg se vonzott, azóta eltelt jó pár hónap ugyebár... a barátom és a csaj már nem beszélnek, én pedig azóta elég jó barátja lettem a lánynak, mondhatni cseszettsokat dumálunk, és nagyon jól kijövünk, az ízlésünk meglepően egyezik, és szó mi szó kialakult közöttünk egy fajta kapcsolat, amit nem is tudom minek nevezhetnék, mivel tudunk féltékenyek is egymásra lenni, meg teljesen közömbösek is; bár a féltékenységünk lehet csak a hiúságunkból fakad, és úgy kezeljük egymást mintha barátok lennénk, persze a flörtök megvannak.
de mivel alapjában véve barátként néztünk egymásra a kezdetektől, ezért elég furcsa lenne ha ebből más lenne,
na most a problémám az, hogy a lány elmondta, hogy nem akar elveszíteni, mert már pár nap alatt is hiányzok neki
de ha picit is közeledek hozzá úgy, mint aki többet érez, akkor gyerekesen, vagy komolytalanul hárítja, és viccet csinál belőle, kb mintha zavarba jönne (pont ezért nem tudok hinni neki)
mert elmondása szerint, szeretné ha boldog lennék egy másik csajjal.. ami 50%ban hihető (csak a büszkeség beszél belőlem?)
Én nem igazán tudok rá barátként tekinteni, és amíg sokat beszélek vele, és találkozgatok vele, addig nem is tudok más lányra koncentrálni, kb mint tiltott gyümölcs effekt.. pedig igazából nem rá van szükségem(vagy nem vagyok biztos benne) mert már jó ideje magányosnak érzem magam, mert aki egy kicsit is látott bennem valamit, azokat lepattintottam az utóbbi időben, aki meg nem lát bennem semmit, azok után meg rohanok (szokásos)

a kérdés a következő, hogy az istenbe oldjam én ezt meg?
már egyszer megmondtam neki, hogy nem tudom barátként kezelni, mindig is többet akarok majd tőle, nem tudok egy lányt barátként kezelni, ő pedig a bőség zavarában( jól néz ki) és az éretlen személyiségével.. mérlegel, de nem tudja mire van szüksége, csak akar valamit, amiről ő sem tudja, hogy mi az.. (tipikus nő, má elnézést)

ha nem teszek semmit, akkor én nem jutok előlrébb, mert ami most van, azt hiába kéne értékelnem.. ha szinte szenvedek benne, akkor az nem jó
saját meglátásom szerint legjobb lenne ha önző lennék, és megszakítanám vele a kapcsolatot, és más csajokra pazarolnám az energiám, és az időm
mert ő valszeg biztos hogy talál olyan srácot magának, aki mellett nem lesz magányos, főleg mert még fiatalabb is, na meg mert nő ;>

köszi hogy végigolvastad, kritizálni ér, de azért ne küldjetek el a picshhhába :D elvileg szabad ide írnom unalmamba!

21F 18L

Miért cserébe áldoznád fel a párkapcsolatodat? Ha bármit kérhetnél!

Mondjuk, hogy éljen még egy elhunyt ismerősöd... Más most nem jut eszembe.

Feláldoznád-e egyáltalán valamiért a kapcsolatodat a pároddal? Nem kéne meghalnia, csak nem lehetnétek együtt, cserébe valamilyen kívánságért.

Hogyan legyek szerelmes?

Az történt, hogy meg ismertem egy helyes fiút. Rengeteget beszélgettünk, lelkitársammá vált. Találkozgattunk, és egyszer kétszer csókoloztunk. Nekem ennyi elég is lett volna, viszont ő szerelmes lett belém. Eléggé meggyötört a múltam, és annyit csalódtam, hogy nem is akartam férfit sem látni, viszont valamiért ez a fiú vonzott, mégsem akartam komoly kapcsolatot, ám de ahogy telt múlt az idő választás elé kerültem: Kapcsolat avagy viszontlátás. Amúgy is tisztában voltam a ténnyel, hogy ez hosszú távon nem lesz jó, hogy barátok meg mégsem. Mondtam neki, hogy nem fog menni, és ekkor többet nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy elveszítettem, iszonyatosan hiányzott és gondoltam egye fene megpróbálom. Ahogy az idő telt boldog voltam, és egy adott pillanatban még azok a pillangók is megjelentek, én meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, senki másra nincs szükségem csak rá. Sajnos, és itt jön a bökkenő, napok óta úgy érzem, hogy még sem szeretem, szabadságra lenne szükségem, de az a baj, hogy ő meg nagyon szeret és sajnálnám feldúlni ezt az egészet, ráadásul ő az egyetlen, akiben megbízok. Túl fontos és szeretném ha szerelmes lehetnék belé. Segítség! Különben majdnem 3 évvel kisebb nálam, és lehetséges, hogy ez is zavar annak ellenére, hogy nem is mutatja. 19/L

Miért nem találnak hozzáillő párt maguknak az átlagos tulajdonságú középkorú férfiak ebben az országban?

Rengeteget olvasom mostanában a gyakorikérdéseket és gyakran tapasztalom, hogy rengeteg átlagos, intelligens középkorú férfi nem talál magának párt. A nők között is akad ilyen típus, de inkább csak elvétve. szerintetek ez hova vezethető vissza? Mi a jelenség valódi oka? Emiatt idővel ki fog halni a magyar kultúra teljesen, halálra van ítélve a magyar nép?

Ha már egyszer "annyira főnyeremény vagyok", miért nem visznek el?

Sok lány ezt mondta, akivel ismerkedtem, de aztán mindig találtak egy (szerintük) jobbat, aki mellesleg alázza őket, megcsalja, aztán hónapokkal később hozzám jönnek sírni, majd újból összeszednek egy olyan p*csöt, ha lenyugodtak...

Ennyire nem számít ma már a kedvesség? Tény, hogy nem vagyok egy talpraesett macsó, de az anyámasszony katonájától is messze állok.

Titeket ez nem zavarna?

A párotok képei alá kommentelgetne az exe, hogy milyen cuki, aranyos, stb... Miközben nem is tartják a kapcsolatot, állítólag...

Mi miatt csaltátok már meg a párotokat?

Nagy szerelem utáni új kapcsolatnál ez normális?

3 éve összejöttem egy sráccal, tényleg nagy volt a szerelem, az első szerelem, mindkettőnknek volt már előtte kapcsolata, de ez volt az amire azt lehet mondani, hogy szívből szerelmesen szerettük egymást, szóval értitek. Tökéletes volt ő nekem, és én neki, kívül/belül/mindenhogyan. Lassan egy éve már, hogy szétmentünk, sajnos nem volt más választásunk mivel elköltöztünk.

Most úgy tűnik összejövök egy sráccal, már volt néhány randink. Nagyon jól érzem magam vele, szeretek vele lenni, meg beszélgetni akár facen is, bár élőben jobb persze. Viszont amikor nem vagyok vele sokszor elfog az érzés, hogy én ezt nem akarom, és nem fog menni, a következő pillanatban meg már azt várom, hogy mikor találkozunk végre újra... Nagyon össze vagyok zavarodva. Félek attól, hogy nem lehetek újra szerelmes. Meg sem közelíti az előző barátomat, sem külsőre, sem belsőre. Más a belsője viszont pont ez tetszett meg benne és ezért kedvelem. Már ezelőtt is barátok voltunk. Normális hogy így össze vagyok zavarodva?

Hogy lehet megszivatni az ilyen idióta pasikat akik teszik a szépet és miután jól belezug a csaj kiderűl, hogy 2 éve barátnője van?

Elnèzèst tisztelet a kivètel,de milyen ember az ilyen?s a barátnõje is nenem lássa ezt?kitudja mèg hánnyal szórakózik,vagy max olyan vak mint èn :(

Ket eve elfelejtett szerelmet hogy lehet szora birni max beszelgetes erejeig, ha nem reagal pl uzenetre es nem is akar szoba se allni es lovesem nincs miert?

meg mindig szeretem de nem is, vagyis nem tudom, hogy mi van