Találatok a következő kifejezésre: Az igaz, akinek (2723 db)

Ha az embernek eszébe jut a kapcsolatában, hogy nem biztos hogy ő lesz az igazi, akkor általában ezek a kapcsolatok mindig véget érnek?

Tehát ha egy ilyen gondolat felmerül,akkor ez már megérzés,és annak el?bb-utóbb vége is lesz?Remélem érthet? amit kérdezek:)

Legjobb válasz: Lehet hogy nem mindenki ért velem egyet, de az "igazival" mindig valami baj van. Nem hiszek az igaziban, még akkor sem ha összefutottam vele. Mélyrepülés volt, amikor rájöttem hogy a rózsaszín ködfelhõ már sehol nincs. Nagyon kell szeretni egy férfit vagy egy nõt, tisztelni, de felesleges az igazit kergetni. Az csak egy "álomkép", de a mindennapokban nem lehet végigvinni egy "tökéletes" kapcsolatot.

Lehet hogy nem mindenki ért velem egyet, de az "igazival" mindig valami baj van. Nem hiszek az igaziban, még akkor sem ha összefutottam vele. Mélyrepülés volt, amikor rájöttem hogy a rózsaszín ködfelhõ már sehol nincs. Nagyon kell szeretni egy férfit vagy egy nõt, tisztelni, de felesleges az igazit kergetni. Az csak egy "álomkép", de a mindennapokban nem lehet végigvinni egy "tökéletes" kapcsolatot.
Nem hinnem szerintem kinel hogy de lehet van ennek vmi hattere.Nehez megmondani de en inkabb a mit is erzek iranta-ahoz- hasonlit.
Nem lesz vége, mert szerintem mindenkiben van egy kis kétely olykor.Lehet, hogy most így érzed.De kell néha változtatni, nyitni kell az új felé :)
*közös
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszaitokat, sokat segített:) ))
Nem.

Lehet ilyen korban megtalálni már az igazit vagy a kor nem is lényeges? Esetleg tapasztalatok. Ti mikor, hogyan, hány éves korotokban találtatok rá az igazira (aki ma már a férjetek/feleségetek, esetleg már nagyon sok éve együtt vagytok)?

Mindketten kibuliztuk magunkat, neki is nekem is volt már ezel?tt néhány párkapcsolatunk. Fél éve vagyunk együtt, imádjuk egymást, együtt tervezzük a jöv?nket.

Legjobb válasz: Szerintem mukodhet a dolog, viszont megvan annak a kockazata, hogy par ev mulva rajon valamelykotok, hogy meg nem elte ki magat, es tul hamar lekototte magat. Azt nem tudom hany kapcsolatotok volt egymas elott. Viszont masreszrol fenn all annak a veszelye hogy par ev mulva, mikor mar tul leszel jonehany pasin rajossz hogy megis o lett volna az igazi...

Szerintem mukodhet a dolog, viszont megvan annak a kockazata, hogy par ev mulva rajon valamelykotok, hogy meg nem elte ki magat, es tul hamar lekototte magat. Azt nem tudom hany kapcsolatotok volt egymas elott. Viszont masreszrol fenn all annak a veszelye hogy par ev mulva, mikor mar tul leszel jonehany pasin rajossz hogy megis o lett volna az igazi...
14 éves voltam, amikor megismertem a barátomat és összejöttünk. nagyon szeretem és nem tudnám elképzelni az életem nélküle.Együtt tervezzük a jövõnk és még mindig napról napra egyre jobban szeretem. nekem Õ az igazi. most vagyok 19 éves, a barátom 22 .
Én 18 éves voltam, 2 hónap után összeköltöztünk és 12, 5 éve vagyunk együtt immár házastársakként 2 gyerekkel. Nem bántam meg, a mai napig szeretjük egymást, mindent meg tudunk beszélni stb.
A kérdező hozzászólása: több párkapcsolata volt mindkettõnknek és bulizni meg mindketten többmint 4 évet buliztunk, elég volt...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat, :)
Ugyanannyi idõs vagyok, mint te, a barátom is annyi(csak 3 héttel idõsebb nálam) Mindkettõnknek volt már kapcsolata, szexuális téren is van tapasztalatunk, ki is szórakoztuk magunkat úgymond, aztán hirtelen egymásra találtunk és mostmár tényleg csak ezt a kapcsolatot akarjuk.Ha van jövõje, mûködik. Szerintem akkor nem mûködik, ha valaki 14-15 éves korában összejön valakivel, õ neki az elsõ, vele tapasztal meg mindent és ha sokáig együtt maradnak, rájön, hogy nem élt. Nagyon sok ilyet láttam, sokszor felbomlott házasságokat/eljegyzéseket. Szerintem érdemesebb tinédzserkorban nem elkötelezõdni. Persze vannak kivételek, ezerbõl egy.
én 15 éves lány vagyok. nekem szüleim 13 éves koruk óta egymással vannak. boldogan . házasságban két gyermekkel . szóval.. van ilyen is :D
Hááááát.. kinek hogy, én 19 éves korom körül (érettségi után) kezdtem el élni, akkor volt az elsõ normális kapcsolat, elõtte csak lúzerkedések, gagyizás, attrocitások a gimiben meg ilyen csíraságok. Utána volt néhány pasi, a mostani barátommal van az, hogy vele simán el tudnám képzelni (most leszek 25). Ettõl még idõnként megtetszik valaki, de nem nagyon zavar bele, ez szerintem mindig így lesz, akkor is ha másvalakivel járnék, én ilyen vagyok, de nem csalnám meg soha. Szóval – kérdésedre a válasz – ha tényleg õ lesz a férjem, akkor én 23 évesen találtam meg.
És anyukám pl.. õ 18 évesen felmenekült otthnról Pestre az elviselhetetlen anyjától, még riadt kiscsaj volt. Aztán belefutott csomó hülye pasiba, aztán 22 évesen gyorsan hozzáment apuhoz, mert õ végre normálisnak tûnt. És azóta megbánta, mert nem olyan jó a házasság, szóval õ ezt eléggé elhamarkodta. 22 éves csaj még nagyon fiatal ehhez, még akkor is ha régen mások voltak a szokások. Ennek köszönhetõ, hogy most titokban faszizik apu mellett (már úgysem lehet az egészet visszacsinálni), nyilván nem ítélem el. Apám húga viszont.. már elmúlt jócskán ötven, és mostanában dobta ki a férjét kb 30 év után. Egy tündéri ember, annak idején 3 kisgyerekkel elvette a nagynéném. És most kirata, mert elege lett belõle és mert van egy pasija, akit netes társkeresõn talált. Így is lehet végülis.. persze az egész család kivan, de én megintcsak nem ítélkezem, lehet hogy tényleg rosszul érezte magát és nem akart így élni tovább.. Szóval konklúzió: sosem lehetünk biztosak. Már ha létezik egyáltalán ilyen, hogy "igazi". Én már nemannyira hiszek benne, pedig tökjó a kapcsolatom és el tudnám vele képzeni az életem.. de alakulhat(ott) volna úgy is, hogy valaki mással. Szerintem vannak páran a világon, akik megfelelõk lennének számomra. L/25 (én írtam az elõbb)

Miért akkor jövünk rá, hogy az az igazi aki már soha nem lehet a miénk?

Legjobb válasz: Mert nem az az igazi akivel le tudnád élni az életed, hanem az aki nélkül soha! :)

Mert nem az az igazi akivel le tudnád élni az életed, hanem az aki nélkül soha! :)
Mert akkor nem érzed. Elvakítanak dolgok, közrejátszanak külsõ tényezõk. Mikor már nincs neked, akkor látsz világosan, az idõ távlatából.
Szerintem ez az egyik legjellemzõbb emberi tulajdonság. Akkor kezdjük el értékelni a dolgokat/embereket körülöttünk, mikor elvesztjük õket. Egész addig természetesnek tartjuk, hogy vannak és csak a miénk.
Méghozzá nem is kicsi... :( El van cseszve az egész... Már elnézést... :(
Mert az élet egy kiba-szás!
Azt, hogy ez miért van nem tudom. Isten biztos tudja... ha meghalok majd megkérdezem tõle. Biztos hatalmas ötlet volt és biztosan valami nagyobb egésznek a része, és azért. Lehet így valóban kib.szásnak tûnik, de biztosan okkal van így :) persze nem minden esetben örülök neki, hogy ez így van.
Mert ilyen az élet és kész, ezen sajna nem lehet változtatni, de azért ott van az a DE!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok köszönöm a válaszokat sok igazság van bennük.Ezek szerint akkor tényleg ritka az ha valaki az igazival élheti le az életét.De az érdékes , hogy mindkét fél éli tovább az életét pl.nekem már családom van neki élettársa, de ha találkozunk mondjuk 1évbe egyszer akkor csak elég ha egymásra nézünk és újra élednek a régi érzelmek de olyan erösen , hogy libabörös leszek:DÉs õ is.Ha nem fognánk vissza magunkat akkor biztos ott helyben egymásnak esnénk.De nem tesszük, találkozás után még pár nap vágyakozás aztán lecsendesül minden.Minden a ketten tudjuk, hogy a másik az igazi de még is más más az életünk.Mindig azzal viccelödök, hogy talán majd a nyugdijjas klubban amikor már mind a 2-en egyedül leszünk akkor majd újra egymásra találunk.Ki tudja??Ez is megeshet:D
Philemon és Baucis története. Ajánlom mindenkinek olvasásra.


Ti is érzitek úgy néha egy-egy vita során, hogy nem az az Igazi, akivel éppen együtt vagytok?

Nem megcsalós, vérremenő vitákat kell elképzelni. Inkább félreértéseket, nézeteltéréseket.

Legjobb válasz: Én szeretek vitázni, a baj csak az, hogy mindig nekem van igazam.. Kicsit idegesítõ lehet a másik fél számára.

Én szeretek vitázni, a baj csak az, hogy mindig nekem van igazam.. Kicsit idegesítõ lehet a másik fél számára.
Én éppen azt szoktam érezni, hogy én nem vagyok hozzá való, mert tõlem jobbat érdemelne, aki talán jobban tolerál bizonyos dolgokat, és esetleg kevesebb nézeteltérése lenne vele. 28/N
Nem. Eddigi (kevés számú) vitánk során csak azt érzetem, hogy már megint valami orbitális hülyeségen ragadtunk le, és értelmesebb lenne ölelkezni. Általában ez az érzés kölcsönös :D
Nem érzem ezt. Ha éppen valami hülyeségen felhúzzuk magunkat, akkor csak nevetünk rajta 10 perc után, pont hogy ilyenkor érzem, hogy mennyire hozzám illõ.
Igen, én szoktam pontosan így érezni. És mivel hosszú távra tervezünk, házasságot és gyereket is szeretnénk, ilyenkor elbizonytalanodom... De amikor meg minden jó, vagy amikor szeretkezünk, olyan jól megértjük egymást, mint még soha senki mással, és akkor azt gondolom, csakis vele szeretnék élni.
Mi szintén hosszú távra tervezünk a párommal (2, 5 éve vagyunk együtt), de én is el szoktam bizonytalanodni. És amikor véletlenül mondom neki, hogy tõlem jobbat érdemelne, mert pl. õ szereti a gyerekeket, én meg nem, akkor mindig megnyugtat, hogy tõlem jobbat nem találna, és nem is keresne, mert neki én így vagyok a tökéletes. Ez olyan jó érzés, mikor ezt mondja, és hiszek is neki, mert tudom, hogy így van, csak nekem meg lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy nem vagyok tökéletes. De ez már azért van, mert ilyen beállítottságú vagyok. Amúgy nyilván õ sem tökéletes, de én is elfogadom õt a hibáival együtt, meg õ is engem, ezért vagyunk még mindig együtt. :-) 28/N

Van olyan, hogy olyanban találjuk meg az igazit aki már másé? Normális válaszokat!

Legjobb válasz: Van, persze. Ilyenkor keresunk egy masik igazit, es hagyjuk a boldog parkapcsolatban elo embereket.

Van, persze. Ilyenkor keresunk egy masik igazit, es hagyjuk a boldog parkapcsolatban elo embereket.
Idõvel rájössz, hogy sok "igazi" van. Szóval igen. Lehet. És mindig lesz más. Jobb.
Olvasd el Paulo Coelho Brida címû könyvét és megleled a választ.
minden szerelem más, és (általában)minden szerelem szép...szóval attól nemkell félned, hogy most úristen milessz, ...de az tény, hogyha valaki elsõ pillantásra nagyon bejön és sokáig nemtudod elfelejteni ráadásul bármilyen okból kifolyólag nem lehet a tiéd...az tényleg gáz tud lenni...próbáld lekötni a figyelmed mással, ne szenvedtesd magad...:) én nálam pil nagyon ritkán van ilyen, de akkor nagyon erõsen... 23/F
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hát igen nagyon nehéz de el kell fogadni a helyzetet és egyszer biztos jobb és könnyebb lesz talán !!!

Hiszel abban, hogy ha egyszer elmegy a szerelmed, és ő volt az "igazi", akkor előbb utóbb úgyis újra az utadba kerül?

Legjobb válasz: Nem feltétlenül ebben, de a sorsszerûgben, vagy is abban hiszek, hogy minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. Ha mást rendel mellém az élet, akkor mást. Ha õt, akkor pedig úgy is összeakadunk még egyszer.

Nem feltétlenül ebben, de a sorsszerûgben, vagy is abban hiszek, hogy minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. Ha mást rendel mellém az élet, akkor mást. Ha õt, akkor pedig úgy is összeakadunk még egyszer.
Én lehet, hogy naiv vagyok, de hiszek benne. De persze ez nem azt jelenti, hogy várok rá 60 éves koromig.
nem hiszek. nincs ilyen, hogy igazi. élsz 20 évet egy csávóval, majd kiderül, hogy megcsalt folyton. (azt gondoltad, hogy õ volt az igazi, de kiderült, hogy mégse) aztán megismersz vkit 7 évig jól megy minden, és kiderül hogy nem illetek össze. (azt gondoltad most is hogy õ az igazi, de aztán megváltozott vmi és mégsem õ az igazi). Persze ez nem válasz a kérdésedre. De mit nevezünk igazinak? és akarod e egy ilyen emberrel újra összekötni az életed? Szerintem ez csak a filmekben van így. Vagy akkor talán, ha tényleg azért szakadt meg a kapcsolat, mert mindkettõtöket másfelé sodort az élet. De addig úgyse tudod, hogy õ az igazi amíg újra össze hoz vele az élet.
Elsõvel értek egyet. Az "igaziban" nem hiszek. Abban viszont igen, hogy ha valakivel van még dolgom, akkor meg fogjuk találni egymást valamikor, valahogyan. Ha ez nem történik meg, akkor annak oka volt, nem vele kellett élnem az életem.
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek:) Talán én is azzal értek egyet, hogy hogyha dolgom van még valakivel, elõbb utóbb úgyis rámtalál újra:)

Ma van ovulációs napom, tegnap együtt voltunk, ma és holnap is együtt kéne lennünk a sikerhez? Mert itt olvasom, hogy 2 naponta az igazi, akkor a mait hagyjuk ki?

Ovulációs kérdés!

Legjobb válasz: Kétnaponta termelõdik újra annyi életképes sperma, hogy érdemes próbálkozni, de ez nem szentírás. Én a helyedben akkor lennék együtt, amikor csak jól esik.

Kétnaponta termelõdik újra annyi életképes sperma, hogy érdemes próbálkozni, de ez nem szentírás. Én a helyedben akkor lennék együtt, amikor csak jól esik.
Ha mindenki erre gondolna, nem lennénk közel 7 milliárdan :)
Én 20-21 éves koromtól már nyitott voltam az életre szóló társra, de nem görcsösen és mindenáron. Úgy voltam vele, hogy nem vagyok elkésve semmirõl, ha jön, akkor nagyon jó, ha nem, akkor is vígan elvagyok.
Szerintem a 18-28 éves korosztályban kevesen gondolják azt, hogy na õ az igazi lesz. Vagy csak én látom ezt... Szóval összejönnek azzal, akibe szerelmesek, vagy járás közben beleszeretnek, de tudják, hogy nem fognak összeházasodni.
Persze. Szerintem egy kapcsolat elején a legtöbb értelmes ember tudja, hogy nem feltétlen fog hosszú távon, éves évtizedes viszonylatban is mûködni a dolog. Késõbb pedig esetleg már pontosan tudja is, hogy nem fognak együtt maradni. De mondjuk sok év, sok küzdelem után nem olyan egyszerû ám elengedni egy kapcsolatot, hogy "na jó, nem te vagy az igazi, szevasz, csá, ennyi". Én legalábbis elég hosszan õrlõdtem anno, hogy mi legyen. Abban sem voltam biztos, hogy nem én nagyítom-e a problémákat, hiszen a környezetemben számos pár fiataltól idõsig élt rosszabbul, mint mi, ugyanakkor nemigen láttam sok jobb példát. És ettõl elbizonytalanodtam, hogy talán mégis ez a normális, és ennél jobb mással se lenne. Szóval hiába tudtam, hogy úgy nem akarok vele családot alapítani, ahogy akkor együtt voltunk, ettõl nem volt egyszerûbb a döntés.
engem a magány kiedzett, szóval ha van ilyen az számomra lelki gyengeségre vall nõ és férfi részrõl egyaránt
persze sokan vannak így, ez mind a két oldalon megtalálható soha nem éltem a felhõk között, szeretek a földön járni N
Én is így vagyok.
Szerintem sokan, bár statisztikát nem készítettem. Az a típus vagyok, aki, ha nem mûködik és sokadszori próbálkozás és javítási, megoldási kísérletre se mûködik, akkor lépek. Mégis megesett, hogy annyira be voltam kényelmesedve, hogy húztam a dolgot, csak lassan tudatosult bennem, hogy így nem élhetek, nem élhetünk le egy életet. Pedig nem féltem sose, hogy egyedül maradok. És mégis... Ha pedig belegondolok, hányan vannak, akiknek még ez sem elég lépni, mert rettegnek a magánytól, akkor ebbõl kiindulva elég sok ilyen pár lehet.
Nem kell általánosítani. Én nõ létemre sosem gondolok arra, hogy na biztos õ lesz az igazi. legelsõ barátommal mikor összejöttünk már akkor tudtam, hogy én nem csak vele akarok lenni a hátralevõ életemben.4 évig voltunk együtt, de már mást is kiakartam próbálni.
Mikor én 18évesen összejöttem az elsõ (komolyabb) barátommal, akkor hiába, hogy szerettem, biztos voltam benne, hogy nem vele fogom leélni az életem.2évet töltöttünk együtt.
Nagyon sok ilyen van. Elvannak egymással, jó a szex, legalább nincsenek egyedül, de mindkettõ a igazira vár és nem terveznek egymással évekre.
Egyre több ilyen van.A lényeg, hogy legyen mellettük valaki.
Nagyon sok, de fõleg a pasik tudják/gondolják ezt elõre. Sok lány mindig mondja, mikor összejön egy fiúval, hogy "õ lesz a férjem, ez biztos" aztán hoppá, még sem...
Hasonló gondolataim vannak.
Sajnos igen.
Még egy ilyen kapcsolat is milliószor jobb, mint a magány. Én még ezt sem élhetem át, értékeljék, akiknek van!
én így vagyok.. 27f
Rengetegen.
hogyne

Sok ember miért kíváncsi más véleményére és miért tesz fel ide kérdést ha úgy bemagyarázza magának és a többieknek is az igazát? Akkor mi értelme ki írni a kérdsét ha ő úgy is jobban tudja a választ?

Sok olyan kérdéssel találkoztam már itt ahol az illet? feltesz egy kérdést és elkezd pampogni és nyomatja az igazát.Miközben azért teszi fel egyértelm?en hogy mások elmondják a véleményüket..Így van értelme?

Legjobb válasz: akkor most te is más véleményére vagy kíváncsi. Nem?

akkor most te is más véleményére vagy kíváncsi. Nem?
Ezt én sem értettem soha. Talán ezek az emberek nem véleményt várnak, hanem megerõsítést.
Én speciel ilyen esetekben arra vagyok kíváncsi, hogy mások MIÉRT gondolják úgy, ahogy, tudják-e az okát esetleg, mi vezetett bennük odáig, hogy azt higgyék, amit. Sok esetben ugyanazt gondoljuk többekkel, de szinte biztos, hogy más-más okokból. Na engem mindig is ez érdekelt. Pl. tegyük fel, hogy téma a hit. Miért hisz valaki, mi volt az a momentum, ami meggyõzte õt Isten létérõl, vagy csak így nõtt fel? Miért nem hisz valaki, még ha esetleg így is nevelték, mik voltak azok az okok, amelyek arra sarkallták, hogy szerinte nem létezik Isten? Ezek szubjektív dolgok, és ha ezeket pl. el tudjuk magyarázni, hogy miért van így, akkor egy picit legalább ismerjünk önmagunkat. Másrészt meg egy kérdés sokszor lehet vitaindító is, amelyben a kérdezõnek is megvan mniden joga, hogy kiálljon a véleménye mellett, ha nem ért egyet egy válasszal.
igen, van ilyen. nem, nincs értelme. de ez nem a te problémád, felesleges ezzel foglalkozni. megpróbálsz segíteni, de van, akin nem lehet. ennyi, ezt el kell fogadni. ha ilyet olvasok, nem követem a kérdést, mert nem látom értelmét felelslegesen idõt és energiát ölni a dologba.sokan csak önmegerõsítést kersenek itt, pedig az építõ kritika, egy-egy más nézõpont többet segít a bólogatásnál. aki ezt nem látja be, annak nem válaszolgatok :)
éretlenség, alacsony fokú önismeret, ami még egy bizonyos korosztálynál okés, és természetes
most miért lettem lepontozva???:/

Lehet olyan valaki a nagy ő, az igazi, akivel nem volt és valószínűleg nem is lesz párkapcsolatom?

Most nem siránkozni akarok meg ilyenek mert fiatal vagyok és persze nyilván lesz majd családom,de elképzelhet? az,hogy nem fogok más iránt olyan mélyen érezni mint az iránt a lány iránt akir?l a kérdés szól?csak mert ? küls?re és bels?re tökéletesen olyan mint amilyen párt szeretnék magamnak.

Legjobb válasz: Nem, csak most érzed úgy, hogy õ a tökéletes. Majd az lesz a nagy õ, akivel össze is jön minden, úgy, ahogyan az kell. Nem minden emberhez egyetlen egy másik illik, ez hülyeség. A kapcsolat mélysége rengeteg dolgon múlik, nagyon fontos az is, hogy mikor találkoztok, milyen szakaszában a saját életeteknek. Lesz még tökéletesen hozzád illõ csaj.

Nem, csak most érzed úgy, hogy õ a tökéletes. Majd az lesz a nagy õ, akivel össze is jön minden, úgy, ahogyan az kell. Nem minden emberhez egyetlen egy másik illik, ez hülyeség. A kapcsolat mélysége rengeteg dolgon múlik, nagyon fontos az is, hogy mikor találkoztok, milyen szakaszában a saját életeteknek. Lesz még tökéletesen hozzád illõ csaj.
Szerintem kérdéses a dolog. Ha nem volt vele párkapcsolatod, honnan tudod, hogy õ az igazi, honnan ismerheted õt annyira? Valószínûbb, hogy csak a saját képzeleted által kreált alakba szerettél bele. Egyébként 21 évesen még fiatal vagy, még simán találkozhatsz olyannal, aki tökéletesen olyan, amilyen párt szeretnél. Ami azt illeti, 10 olyannal is találkozhatsz még.
A tökéletest nem csak a külsõ és belsõ teszi.
A kérdező hozzászólása: "soha többet ne találkozz vagy beszélj vele, facebookról tiltsd le stb." igaz csak pont ez a legnehezebb
Itt az a probléma hogy nem lehet a tiéd.Ezért vagy most úgy oda és valószínûleg leszel is még egy jó darabig.Nekem is ugyan ez volt.1 éve történt már de még mindig ugyan olyan rossz.A tanácsom hogy soha többet ne találkozz vagy beszélj vele, facebookról tiltsd le stb. Elõbb utóbb elfelejted ha nem látod.
Emberek többsége felszínesen szerelmes, mintha egy elromlott tárgy lenne a másik amit ki lehet dobni. Aki nem egy életre képzelte el az nem szerelmes igazából. Sokan a pár hónapos fellángolást is szerelemnek mondják... Mindenki pótolhatatlan csak megtanulunk nélküle élni és boldogulni. Pár hónap után elfelejtenek valakit amikor évek alatt sem lehet kiszeretni egy ilyen szerelembõl, de talán egy élet is kevés ehhez. Egyik ember sem pótolhatja a másikat!
Francokat lesz ott, az ember lehet többször is szerelmes. Arról nem is beszélve, hogy az ember változik is. Ma pl. már nem kellene az a szõke csaj, akiért a gimiben odavoltam, pedig akkor azt hittem, õnála senki nem lehet tökéletesebb a számomra. Ma már beszélgetni se sok kedvem lenne vele, ha összetalálkoznánk, teljesen más típusú csajokat látok érdekesnek, tökéletesnek.
A kérdező hozzászólása: aza baj h én is ettõl félek h így lesz.ezért is vagyok kicsit kétségbeesve.
Ahogy érzed, én így érzem. :/ A háttérben ott lesz, új szerelemnél is. Mindig ott lesz a kérdõjel, hogy mi lett volna...
A kérdező hozzászólása: utolsó, remélem nincs igazad mert akkor ezt be..optam
Olyan hülyeséget tudtok mondani.... Aki szerelmes az még egyszer nem áll össze senki mással sem szerelembõl, soha többé.
A kérdező hozzászólása: a beszélgetéseinkbõl szûrtem le mert sokat beszélgettünk és nem csak az idõjárásról.
Az lesz az igazi, akit a hibái ellenére is nagyon fogsz szeretni. Akirõl írsz, az szerintem csak az általad elképzelt ideálod, de az nem jelenti azt hogy iránta érzel a legmélyebben, vagy hogy vele illesz leginkább össze. Idõvel rájössz majd .
Valószínûleg nem csak egyetlen ilyen tulajdonságokkal rendelkezõ személy létezik. Az lesz az igazi, akivel testileg-lelkileg boldoggá teszitek egymást egy életen át.
Szerintem van ilyen. Én is ilyen helyzetben vagyok. 21/N
Mindenki ilyent akar! Ez az egész olyan mint az autóskártya. Van több jellemzõ és mindegyiknek van értéke, ami amúgy nem számszerûsíthetõ csak összehasonlítható. Ha kifogsz egy csajt és jók az értékei, megfelel neked, akkor lehet hogy õt gondolod a nagy õ-nek de biztos h van nála jobb is. Sõt, ott van még a mindi is, amibõl csak egy van, de valószínûleg más kapja majd meg. Persze neked is lehet szerencséd és bármelyik választottaddal lehetsz boldog! 29F


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!