Találatok a következő kifejezésre: Az eszemre a szívemre hallgassak (60 db)

Hogyan hallgassak az eszemre a szívem helyett?

Van egy fiú, akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz - vagyis csak azt hittem- de rájöttem, hogy csak azért van velem, mert élvezi, hogy oda vagyok érte. Csak akkor van velem ha ő akarja. Van egy másik srác, aki viszont tök kedves, aranyos, figyelmes. De köztünk nincs kémia, sajnos. Foglalkozzak a rendes sráccal, lehetséges, hogy idővel lesz vonzalom is köztünk? Nem járni akarok vele, egyelőre, csak ismerkedni, de ha ez egy halott ügy, nem kínoznám. 17l

Legjobb válasz: Továbbra is hallgass a szívedre. Én is mindig ezt teszem. És akkor lesz halott ügy, ha annak gondolod. Ja és hallgass mindig az elsõ megérzésedre, ez nagyon fontos! Azok tudat alól jönnek, és ugyanerre soha nem fogsz tudni gondolni

Továbbra is hallgass a szívedre. Én is mindig ezt teszem. És akkor lesz halott ügy, ha annak gondolod. Ja és hallgass mindig az elsõ megérzésedre, ez nagyon fontos! Azok tudat alól jönnek, és ugyanerre soha nem fogsz tudni gondolni
Azzal legyél, aki megbecsül! Aki figyel rád, és szeret! Ezt józan parszt ésszel is megmondom! De am tényleg, én tudom, h te is ezt érzed, és ezt szeretnéd! Sokkal jobb h egy olyan ölel át, akinek ez mérhetetlen boldogságot ad... Ugye?! :)
Nyilván nem jó ha olyannal vagy együtt aki nem teljesen viszonozza az érzéseiden. Valószinûleg ezért is kezdtél el foglalkozni más fiúval. De szerintem ha elsõre nincs meg köztetek tûz akkor nem is biztos h kifog alakulni. Ne erõltesd bele magad egy másik kapcsolatba csak azért mert az elõzõ nem alakul jól. Persze ettõl még kialakulhat a késõbbiekben is a kémia :)
A kérdező hozzászólása: Kapcsolatot semmiképpen nem akarok a másikkal addig, amíg nem érzek vonzalmat. De nem utasítanám el a közeledését egybõl.
Akkor vágj bele :D A mostani helyzetednél csak jobb lehet, nincs veszíteni valód
Ismerkedj az ujjal. Ha a regi nem szeret, akkor csak te szenvedsz. En ilyen kapcsolatban voltam, kikeszultem. Mar banom az idot, amit elvesztegettem ra. Azzal fogkalkozz aki tisztel es megbecsul!

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Volt ( vagy talán még van ) egy barátom. egy éve vagyunk együtt, de az utóbbi 1 hónapban, rengeteget veszekedtünk, állandóan felidegesítettük egymást. Megismertem még márciusban egy fiút, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelent?séget, csak néha beszéltünk. És pont ebbe az utolsó hónapban, beszéltünk egyre többet. Teljesen megkedveltem, nagyon tetszik küls?re, és bels?re is. És mondta hogy nagyon tetszem neki, és akar engem, hogy CSAK az övé legyek. Közben nekem ott van még a másik, akinek mondtam, hogy vége, és hogy nekem mostanában elegem van, nem érzek már szerelmet, és talán mi nem egymásnak vagyunk rendelve. Errefel, teljesen meg?rült, lehordott mindennek, azt mondta hogy szenvedni fogok, mert ? az igazi nekem, senki nem fog szeretni úgy ahogy ?... Teljesen megijedtem, úgy bepöccent. Aztán lenyugtattam, és akkor elkezdi mondani hogy jaj de szeret meg szüksége van rám, ( miután lehordott mindennek) mintha mi sem történt volna. Most mit tegyek? Maradjak vele, mert elvégre ? biztos nekem, vagy pedig próbáljam meg a másikkal, aki ugyan nem biztos, hiszen még csak alakulóban van. A volt barátom után már aligha érzek valamit, ezzel a vitázással meg.. Teljesen összezavarodtam. :( 18/L

Legjobb válasz: Elõször is... mit mond a szíved? és mit mond az eszed?! Mindenféleképpen a szívedre hallgass,az a biztos ,,menedékvár" Akármi is az... arra hallgass... Változtassatok dolgokon,többet beszéljetek a problémáitokról. És éreztessed hogy akkor is szereted ha veszekedtek. Mindig keresd a veszekedésbõl a kiutat... menni fog az..:) Sok sikert

Elõször is... mit mond a szíved? és mit mond az eszed?! Mindenféleképpen a szívedre hallgass, az a biztos , , menedékvár" Akármi is az... arra hallgass... Változtassatok dolgokon, többet beszéljetek a problémáitokról. És éreztessed hogy akkor is szereted ha veszekedtek. Mindig keresd a veszekedésbõl a kiutat... menni fog az..:) Sok sikert
A kérdező hozzászólása: Az eszem azt mondja hogy maradjak a volt barátommal, hiszen õ mindig ott lesz, nem leszek egyedül A szívem pedig, hogy legyek a másikkal, vele sokkal több közös témánk van, hasonlóbb dolgokat szeretünk. És persze vonzódok hozzá, már az elsõ perctõl kezdve, de csak az utóbbi egy hónapban került ez felszínre.
A voltbarátodon ne is gondolkodj, nehogymár olyannal legyél aki mérgében minden sza** mond rád, és te mondtad h sokat vitáztatok?!(ez elég ok) Próbáld meg az "új" gyerekkel, legfeljebb nem jön össze, nagy cucc, fiatal vagy , és még valószínû lesz más is akit az igazinak tartasz majd( de az is lehet hogy az "Új' gyerek az igazi) SEMMIKÉP nem a voltpasid.
az új sráccal gyere össze szerintem. Õ meg érdemel téged a másik nem. Aki képes lehordani mindennek õ nem tisztel nem szeret az már nem szerelem.. a SZíVEDBEN BÍZZ!!
Ha csak azert maradsz vele mert o melletted van...NE TEDD!!! Ez olyan mindha kihasznalnad, vagy szanalombol lennel vele, inkabb magyarazd el neki mi a hlyzet es kesz. csak akkor maradj vele ha meg szereted, es akkor persze a masik fiut hagyad a fenebe.
Ja es ha az ujjal jobb akkor legyel vele, nem erdemli meg a pasid vagy az exed vagy mi az hogy kihasznald, mert nagyon fog neki fajni ha csak dumalsz a masik sraccal, es az is fog fajni nagyon ha megtudja hogy csak szanalombol maradtal vele. (19:30)
Ugyan ez a helyzet, annyira, hogy én vagyok a 3. "új" srác a csaj életében. Szintén nem mûködik a dolog a barátjával. Szerelmet vallotta, elmondtam mindent, hogy mennyire komolyan gondolom...de sztem õ barátként tekint rám... bár hozzá tette, ha nem lenne a barátja, akkor minden más lenne... Én örülnék, ha ez a csaj összejönne velem és otthagyná a pasiját, szal szted hagyd ott:)

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátnőmmel 13 hónapja vagyunk együtt és az elmúlt 1 hónapban megcsalt egy olyan lánnyal akit én is ismerek. Amikor kezdtem sejteni a dolgot nem mondtam neki semmit róla de mikor lebuktak és megbeszéltük a dolgot akkor azt mondta, hogy minden féle képpen barátok maradnak ha tetszik nekem ha nem. Egy pár napig minden rendben volt de azóta egyre jobban érzem, hogy talán megint van köztük valami. Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni de tudom, hogy így ez nekem nem megy. Hogy mondjam el neki megint, hogy fáj amit csinál ha tudom, hogy úgyis én leszek a hibás a végén mint mindig. 22/n

Legjobb válasz: Hallgass az eszedre! :(

Hallgass az eszedre! :(
mondd el neki kerek perec mit érzel, így, vagyis ennél részletesebben, ha nem tud rá megfelelõ módon reagálni, és abszolút nem kompromisszum kész, akkor ez így nem jó neked. Csak addig van értelme egy kapcsolatnak, amíg jól érzed magad benne.
A kérdező hozzászólása: Jobban fáj az a tudat, hogy nem lehetek többé vele mint az hogy látom ahogy éjjel-nappal nyomkodja a teloját és beszélgetnek meg amit kommentelnek egymásnak fb-n.
Ész.

A szívemre hallgassak vagy az eszemre? Fura kapocs köt össze minket.

Már több, mint egy éve ismertem meg egy fiút, akinek nagyon bejöttem és belém is szeretett.Én is nagyon szeretem, mindig rá gondolok, minden nap vele álmodok és megérzem, hogy mi van vele.Elég fura kapcsolat van köztünk, mert még nem találkoztunk, de mióta megismertük egymást azóta neki sincs senkije meg nekem se. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam, mert messze van, meg biztos talál majd valakit, aki a közelébe lesz és boldoggá teszi majd, ilyenkor elhiszem, hogy így van, de aztán a szívem hevesebben ver, és elönt egy forróság, és rájövök, hogy nagyon szeretem és hiányzik.Eddig mindig a szívemre hallgattam, és bevált, de nem tudom mit csináljak. Ha valaki tapasztalt ilyet, leírhatná.Szerintetek mit tegyek? Várjak vagy inkább hagyjam?

Legjobb válasz: Amikor még a kérdés 1. mondatát olvastam már akkor tudtam a választ. Szívedre hallgass.

Amikor még a kérdés 1. mondatát olvastam már akkor tudtam a választ. Szívedre hallgass.
Egyértelmû hogy a szívedre!!
hozzatok össze egy találkát valahogy. ott fog eldõlni minden. azért az internet elég csalóka tud lenni.
A kérdező hozzászólása: Tegnap beszéltem vele és mondta h nagyon szomorú meg magányos. Én is az vagyok.Csak nem tudom, hogy mit érez irántam.Más fiú biztosan járna valakivel.Õ meg szomorkodik és mikor beszéltünk érdeklõdött, megkérdezte h van-e valakim.Úgy érzem õ más mint a többi srác.
Hány éves vagy?Jól fontold meg!
A kérdező hozzászólása: 17 vagyok
Hallgass a szívedre. Tapasztalatból mondom, hogy megéri várni.
esküszöm mintha én írtam volna:( nagyon jó barátok voltunk, de belém szeretett(én is szeretem õt)de nagyon messze lakik, szóval ha összejönnénk megpusztulnék ha nem láthatnám legalább 3 naponta:S ez viszont nem kivitelezhetõ jelenleg. azt mondtam h legyünk barátok, meg h van olyan barátság amit kár elrontani, de a legfõbb ok a távolság. erre õ azt mondta h miért csak 5 hónap után mondom, meg h csalódott bennem:( ez tegnap volt, de már most nagyon hiányzik...nem tudom h a barátságunk lehetne-e még a régi..:((
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a komikat: ) A szívemre hallgatok, és remélem egyszer majd elmondhatom, hogy érdemes volt várnom.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

A barátommal 3 éve vagyok együtt, és már a közös jövőt tervezgetjük, célozgat egy esetleges lánykérésre is:) Csakhogy én nem hiszem, hogy szerelmes vagyok belé. Minden álmom, hogy időben családot alapítsak, sok gyereket szeretnék, meg egy kedves férjet, nyugit. És most itt a lehetőség. Tisztességes, az életemet is rábíznám és nagylelkű, ami számomra a legfontosabb. Nem tudok olyat mondani, ami ne tetszene benne (pontosabban minden hülyeségét tudom tolerálni) és el tudom képzelni vele a jövőmet. De nincs és majdnem mondhatom, hogy nem is volt soha lángoló szerelem. Inkább csak kedvelem, vonzódom hozzá. Tudom, hogy senki nem dönthet helyettem, és ezt nem is szeretném, csak kívülállók véleményére, tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Előre is köszönöm:)

Legjobb válasz: En azt mondom, hogy hallgass az eszedre. Lehet, hogy te nem vagy az a fajta, aki lángol. A lángoló szerelem, amely megégethet ne hagyd el,akivel nyugodtan élheted az életedet. Hiszen mégis tetszik neked!

En azt mondom, hogy hallgass az eszedre. Lehet, hogy te nem vagy az a fajta, aki lángol. A lángoló szerelem, amely megégethet ne hagyd el, akivel nyugodtan élheted az életedet. Hiszen mégis tetszik neked!
En nem voltam fülig szerelmes a férjembe, mégis több éve együtt vagyunk. Még azt sem mondhatnám, hogy kiégett a házasságunk, talán pontosan azért, mert nem a lángoló szerelem volt a meghatározó a kapcsolatban.
Hagyjuk már ezt a kiélés baromságot, rábíznád az életed, vonzódsz hozzá, megbízható, mindezt eldobnád hogy újrakezdj mindent? hogy belefuss millió taplóba? Nincs olyan hogy örökké lángoló szerelem, a kémia lecseng az elsõ hónapokba, ha ezt hajhászod soha nem állapodsz meg.
Elõször tudni kénbe hogy mi a szerelem, ugyanis sokan elfelejtik hogy a rózsaszín ködöt nevezik hivatalosan szerelemnek amitõl nem látod a másik való énjét. És ez elmúlik, fõleg évek után mivel kémiailag nem tartós. Ha az emberek csak ahhoz mennének hozzá akit 20 évig így szeretnek akkor nem lenne házas ember a világon
A kérdező hozzászólása: Barátom tudja ezt, õ is így érez mint én, neki nem furcsa ennyi "lángolással" belemenni, õ teljesen racionális, és szerinte mi nagyon jó család leszünk (szerintem is:) ). Nálunk az elején se volt rózsaszín köd, nagy rajongás, semmi testi tünet, csak simán a lelki társamnak érzem. Inkább mondanám a legjobb barátomnak, mint szenvedélyes szeretõmnek. Remélem érthetõ, amiket írok, és nem forgatjátok ki a szavaimat:)
Szerintem az eszed is és a szíved is ugyanazt akarja, így lényegtelen melyikre hallgatsz :) te amitõl tartasz/tartottál az a félelem a bizonytalantól, mert itt olvasod a sok primitív, aggyal igen, de ésszel nem rendelkezõ kérdezõk és némely kommentelõk írásait a kiélésrõl meg a sok maguk által át nem rágott hibás döntéseikrõl.
A kérdező hozzászólása: Így van. Félek, mert félelmetes, ha kimondom, hogy egy olyan emberrel készülök összeházasodni, akibe soha nem voltam igazán szerelmes.
A kérdező hozzászólása: És 58%-os válaszoló ugyan nem sok észérvvel gazdagított, csak lehurrogott, de mi van, ha mégis igaza van? Nem akarok 10 év múlva arra gondolni, hogy "mi lett volna, ha akkor jön egy nagy szerelem..."
Ne viccelj te lány, olyan szerelmes vagy, mint egy ágyú, de ésszel gondolkodva. Hiszen kedveled, vonzódsz hozzá, minden tetszik benne, akkor mi a fenérõl álmodozol még? Viszont a párodról nem irtál, vajon õ milyennek lát téged?
Ha ezen aggódsz, soha nem mész férjhez. A mai világ nem így mûködik. Gondolj bele, nem mész hozzá, jön egy lángoló ész nélküli szerelem, ami tart fél vagy 1 évig majd lecsillapodik, aztán marad a dögunalom 2 emberrel akik lehet tenni se akarnak egymásért mert belefáradtak az esetleges gyereknevelésbe és kiégtek. Mert olyan csak a Dicaprio filmekben van hogy lángol míg meg nem hal....
És megjegyezném még, hogy már rég szétmart volna a lelkiismeret, hogy ennyire kételkedem a másikban, kibeszélem igaz ismeretlenül de akkor is, õ meg mit sem sejt róla, és boldog velem.
A kérdező hozzászólása: Leírtam az elõzõ oldalon, hogy miket érez, és tud rólam mindent.
Én 20 éves vagyok lassan 1 éve vagyok együtt a parámmal, hasonló helyzetben, mint te. De nem hiszem, hogy jövõre összeházasodnék vele. Hiába szeretem és tisztelem és minden barátunk azt mondja, hogy mi vagyunk a tökéletes pár. És nem nagyzolok, tényleg ezt mondják. Az elmúlt idõ alatt múlt héten volt egy kisebb vitánk és ennyi. De szerintem fiatalok vagyunk, élni kell, látni a világot. Valóban szerelmesnek lenni. Én nyártól külföldre költözöm, vár még rám az egyetem, a karrierem felépítése, rengeteg utazás, amibe még nem férne bele egy házassag. Persze te mondjuk más fajta ember lehetsz, mint én, mert számomra inkább az utazás, a karrier, maga az élet fontos, családot majd csak egy 10
És a barátod tudja ezt? És õ hogy szereted téged? Ugyanez a nyugis, biztonságos szeretet van részérõl is? Nekem biztos rosszul esne egy ilyen kijelentés, hogy a párom nem szerelmes belém. Alapjában azt mondanám, hogy az eszedre hallgass, csak közben ha a helyedben lennék lehet hogy arra is gondolnék, hogy a másik esetleg nem érdemel-e többet.
Kedves 17:34-es! Rokonszenves a vehemenciád, a lángolás melletti kiállásod. Értelek én! Mindig is vulkán voltam, robbanó, izzó, "földrengéses" - és nem felejtem el, sõt nem is változom..de azért van már rálátásom. Valaha sosem tudtam volna megengedõleg tudomásul venni, hogy a szerelem is az ember habitusa, temperamentuma szerint lehet ilyen...olyan...sõt amolyan. Ismétlem: "tipológiailag" biztosan hozzád közel állok - de az én számomra van a Kérdezõ szavaiban valami nagyon mély kötõdés...valami - egyenesen - megrendítõ. "Az életemet bíznám rá". Ezt ember ritkán mondja. Ez olyan gondolat, amely már önmagában lehet...a Szerelem.
hallgass az eszedre. én voltam lángolóan szerelmes, évekig küzdöttem és mindent megadtam volna a másikért. hálából megtapostak, megaláztak, eldobtak, szerethetetlennek, értéktelennek tituláltak. most találtam egy olyan férfit aki a tenyerén hordoz, mindent megad amire vágyok és szeretem a személyiségét, a lényét, a külsejével is teljesen ki vagyok békülve. szeretem és becsülöm mint embert -de nem lángolok. és ha újra lángolnék valaki másért és szerelmet éreznék, akkor sem dobnám el õt. mert elég volt elsõre keservesen megtanulnom a leckét, hogy a szerelem hamar elszáll. a szeretet, kölcsönös tisztelet viszont hosszú évtizedekre összetarthat 2 embert. és még a szex is jó, tehát ez is baromság hogy az csak lángoló érzelmekkel az "igazi" 21/L
A kérdező hozzászólása: Erre gondoltam én is, csak elültették a bogarat a fülemben itt gyakorin olvasgatás közben, hogy mi van, ha "nem éltem ki magam" meg hogy "szerelem nélkül baromság a párkapcsolat" meg "késõbb meg lelépek, ha jön a lángolás". Szerintem nem vagyok ilyen alkat, nem tudom, hogy ezek mindenkire vonatkoznak-e. Végül is a családban senki nem volt ilyen nagyon tombolós, mégsem történt válás.
A kérdező hozzászólása: Dejó ezeket olvasni:) Mert én tényleg ezt szeretném.:)
Hány éves vagy? Nem teljesen mindegy szerintem. :) Egyébként én már megtanultam, hogy nem a lángoló szerelmekbõl lesz a jól mûködõ, holtig tartó házasság. Mint ahogy elõttem írták ott megégeted magad, elõbb-utóbb fájni fog, csalódni fogsz, és nagy eséllyel véget is ér. Nem tudom, hogy sajnos, vagy nem, de a hosszútávú, jól mûködõ kapcsolatok inkább olyanok mint amilyen a tiéd.
A kérdező hozzászólása: 21 éves vagyok.
Mindig az eszünkre kell hallgatni, az nem téved annyit, mint a szívünk.
Kedves Kérdezõ! Szerintem te SZERETED ezt a fiút - hisz mindegyikünk másként teszi ezt is. Van, aki forrong, lángol, lebeg - és van aki komolyan, mélyen elismer, becsül. "Tisztességes..az életemet is rábíznám és nagylelkû" - hát mi ez, ha nem szerelem? - egyéni változatban: a tiédben. Gyönyörû szavakat mondtál róla (rólad is vallanak..a jellemedrõl!), gyönyörû az is, amit érzel. Valóban nem kell feltétlenül azonnal házasodni - de maradjatok együtt, legyetek boldogok, amíg lehet. 21 éves lányban ritka az ilyen rokonszenves ember. Tejesüljön az életprogramod.
Utolsó! Ha szerinted így beszél a párjáról egy szerelmes lány, akkor te se nagyon voltál még szerelmes, vagy nagyon elfelejtetted. Miért kell olyanokat mondani, hogy van, aki nem lángoló típus, meg hasonló?! Ez egyszerûen hazugság! Mindenki lángoló, ha szerelmes! Szerelembõl férjhez menni pedig a legnagyszerûbb dolog a világon, mint ahogy a szerelmeddel együttélni, gyereket várni és szexelni. Egy párkapcsolat lényege, pláne 21 évesen csak a szerelem lehet! A "kedvelem és vonzódom hozzá"-hoz szorítanni, helyeselni, gratulálni, szerintem egyszerûen bûn. Azért mert itt sok válaszoló még nem élt át nemesebb érzelmeket, nem kell biztatni a másikat, hogy szintén feladja.
A szívedre.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem, hogy sikerült meggyõznöd. És azt sem hiszem, hogy ne lennének nemesek az érzelmeim.
év múlva szeretnék. - bocsi közben véletlenül benyomtam a küldést :-). Mindenesetre neked kell eldöntened. Én így látom a dolgokat. De persze mások vagyunk, különbözõ értékrenddel és vágyakkal. Én nem hiszek a nagy szerelmekben, mert számomra a mostani kapcsolatom mûködik a legjobban, ami a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épült.

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Van párom már több mint 1 éve, szeretem. De előtte akivel jártam úgy érzem ő volt a nagy Õ, vele a távolság miatt szakítottunk. Nagyon szerettük egymást de a munka meg a suli miatt nagyon keveset találkoztunk. A szívem mélyén mindig arról álmodtam h mi még egyszer újra összejövünk. Erre 2 év után leírja, hogy még mindig szeret. Neki is van barátnője. Találkozni akar, én is akarok találkozni Vele. Szerintetek jó ötlet?:S Nem tudom mit tegyek.:S

Legjobb válasz: A szívedre... Ha tudod, h õ az igazi el ne engedd. Örökre bánni fogod és a mostani kapcsolatod sem lesz fényes, hisz másért dobog a szíved.

A szívedre... Ha tudod, h õ az igazi el ne engedd. Örökre bánni fogod és a mostani kapcsolatod sem lesz fényes, hisz másért dobog a szíved.
A 2 kombinációjára!!!
Mivel nõ vagy eszed nincs, szóval hallgass a szívedre.
én a faszomra szoktam:PPPP
Akkor tudsz helyesen dönteni, ha a szíved és az eszed ugyanazt mondja. Ha mást mond, bukta.
A kérdező hozzászólása: én 20, õ 25. Külföldön dolgozik, ezért 2 hetente jön haza.
A szívedre! Az van messze ami nincs. Távolság nem lehet gond.
Erre van egy jó mondás, ha nem jól idézem, majd kijavítanak. "Ha két férfit szeretsz, válaszd a másodikat. Ha az elsõt szeretnéd, nem kellene a másik."
Amúgy milyen korosztályba tartoztok?
Ha rám hallgatsz, azt csinálsz amit akarsz... Döntsd el, ki kell neked. Ha az elõzõ, akkor õt válaszd. A távolság már nem gond? A jelenlegi párotokat meg mutassátok be egymásnak, hátha... :D
Túl gyakori hibája a nõknek hogy arra hallgatnak ami a lábuk között van, avagy se nem a szívükre, se nem az eszükre. Hacsak... a szív a nõknél nem-e "azt" jelenti?

Az eszemre vagy a szivemre hallgassak?

Borzasztoan beleszerettem az osztalytarsamba de fogalmam sincs o mit erez irantam.Mar gondolkodtam hogy elmondom neki de akkor biztos nevetseg targya leszek es soha tobbet nem all velem szoba. De nagyon ki vagyok tole szinte minden este sirok miatta nem tudok aludni ha alszok vele almodok. Ha nem latom akkor nagyon hianyzik. A szivem azt mondja mondjam el az eszem azt hogy ne!. Ti mit tennetek??? Nem tudok meg ket evig egy osztalyba jarni velem mert meg fogok orulni. ( bocsi a az ekezetek miatt csak telefonrol vagyok ).

Legjobb válasz: Én mindig a szívemre hallgatok :))(igaz nem mindig járok ezért jól..) 19/L

Én mindig a szívemre hallgatok :) )(igaz nem mindig járok ezért jól..) 19/L
pontosan ilyen helyzetben voltam. 2 évig az eszemre hallgattam, szenvedtem, tûrtem, barátok voltunk CSAK... 4 hónapja mégiscsak történt valami és elkezdtem finoman célozgatni. vette a lapot. azóta együtt vagyunk. :) szerintem ne ronts ajtóstól a házba. egy-két elejtett félmondat, célzás, utalgatás is megteheti a várt hatást. sok szerencsét.
Én is szeretlek!
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat!!!! A szerencse el is kell koszonom. Mar most negyedik eve hogy az eszemre hallgatok vele kapcsolatban. A szivemre kene csak felek hogy elvagodok nala orokre. Azert is felek szerintem mert meg nem volt eddig senkim es......
Miért kellene bevallanod?Szépen hívd el moziba, vagy valahova :) Pizzázni, fagyizni bármi!Aztán majd pár találkozó után kiderül, hogy érdekled-e.
Hallgass a szívedre!
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat!!!!
Én mindig is a szívemre hallgattam és szerintem ennek így is kell lennie. Nem tudom, hogy más ezzel hogy van, de én ha egypár olyan esetben mikor nem a szívemre hallgattam, akkor rossz érzésem volt utána, úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent, egyszóval megbántam...A mostani párom esetében is a szívemre hallgattam (én 22, , õ 32) és nem bántam meg. Nyáron költözünk össze...
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszt!!!

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak? Ha a szívemre hallgatok, akkor a szüleimnek is ellent kell mondanom, mi legyen.

Minden vágyam, hogy színészn? legyek. A tehetségem is megvan hozzá (nem egoizmusból mondom, hanem mint aki tisztában van az adottságával, sok fellépésem volt a suliban is). A szívem azt súgja, akkor lennék a legboldogabb, ha játszanék, de a szüleim ellenzik és az eszem is. Hiszen csodálatos a színpadon állni és játszani, vonz ez az egész világ, de ugyanakkor taszít az a része (és a szüleim is ezzel érvelnek) hogy egyáltalán nem lesz id?m a családomra. Õk azt szeretnék, hogy valami kézzelfoghatóbb szakmát tanuljak és ez maradjon hobbi, de úgy érzem, hogy a szívem szakítják így ki bel?lem - közben pedig az eszem harcol velem, hogy túlpörgetem majd magam és nem lesz id?m a gyerekeimre... Viszont, ha nem ezt fogom tanulni, szinte esély sem lesz rá, hogy bekerülök egy jó társulatba és színézkedhetem... de ha a színészetet választom, akkor... nem tudom.. sokatb sírtam már, teljesen elveszettnek érzem magam. Tudnátok tanácsot adni? Esetleg olyan, aki átélt hasonlót? 19/L

Legjobb válasz: Nem lelombozni kaarlak, de ma már olyan szakmát kell válassz, amibõl késõbb me is fogsz tudni élni. Nem hinném, hogy az amatõr színészek vagyonokat keresnek (egyáltalán kapnak pénzt??). A mai világban inkább a jövõre kell gondolni lassan...

Nem lelombozni kaarlak, de ma már olyan szakmát kell válassz, amibõl késõbb me is fogsz tudni élni. Nem hinném, hogy az amatõr színészek vagyonokat keresnek (egyáltalán kapnak pénzt??). A mai világban inkább a jövõre kell gondolni lassan...
A kérdező hozzászólása: Tudom, ez az a bizonyos dolog, amit az eszem hoz fel a szívem ellen... Az a baj, hogy ah elhatározom magam az egyik mellett, elkezdem forgolódni, mert jön a másik... és ott van a "mi lett volna, ha..." dolog is. Félek attól, hogy késön jövök rá a hibás döntésre, mikor már nem lesz heletõségem helyrehozni...
Ez egy hivatás. És mint olyat, szívvel lélekkel kell csinálni, olykor pedig sok-sok áldozattal jár. Most még fogalmad sincs, mert gondolom nincsenek gyerekeid. Nem egy család barát munka, és a megélhetés sem az igazi. A kérdés csak az, hogy mennyire vagy egoista. Még bizonyára eléggé:) Egyet tudok mondani. Te az a típus vagy szerintem, aki legfeljebb a saját kárán képes tanulni. Idõvel úgyis rájössz majd, hogy mi a fontosabb neked, addig viszont nem kell feladnod az álmaidat ha komolyak. Próbáld meg a felvételit, úgy sem biztos, hogy sikerül, ha igen akkor hajrá, ha meg nem, akkor gondolkodhatsz azon, hogy mihez kezdj utána.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok egoista, inkább borzasztó nagy önbizalomhiánnyal kûzdök (ami tudom, hogy egy rossz tulajdonság, fõleg ebben a szakmában, illetve nem vagyok az a mindenkin átgázoló fajta sem...), de a szívem mélyén érzem, hogy ez az én hivatásom, de a jövõben nem szeretnék kimaradni a gyerekeim felnövésébõl... Lehet, hohy csak a saját káromon tudnék tanulni, nem tudom... de nem jobb inkább elbukni, mint meg sem próbálni?
Igazából nekem elõször ez jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=VEb5Skr0lZs Nem tanács, de jó szám! Csak hallgasd meg! Amúgy, ha van hozzá tehetséged, szerintem legyél színész! Ha annyira érzed, hogy azt szeretnéd csinálni, csináld! Eljátszható színdarab mindig van!
A kérdező hozzászólása: Igazatok lehet... :( Köszönöm a válaszaitokat, mindenki kapott egy zöld kezet!
Ha ezt akarod csinálni, akkor tanuld ezt! Gondolj csak abba bele, hogy x év múlva mennyire fogod bánni, hogy meg sem próbáltad, mikor ez volt az álmod...
Szia! Én is pont ugyanebben "szenvedek". Ami nagyon idegesítõ, mert nekem még van egy pár évem, hogy eldöntsem, hogy mit is akarok kezdeni magammal, de már most ez jár a fejemben folyton. És nem nagyon hagy nyugodni. Igaz, én Amerikába vágyok (plussz fejtörés: hogy kerülök ki?) és filmekbe, de nálunk is pont ilyenek a körülmények. Szüleim szintén kézzelfogható szakmát akarnak nekem (jogász, orvos ... stb.), én meg ezt. Én fiatalabb vagyok, így több idõm van dönteni, de több idõm van ezen rágódni, szenvedni. Úgyhogy tudom milyen érzés.:l Anyuék is mindig azt mondják, hogy "kapcsolatok, kapcsolatok, KAPCSOLATOK!", és neked nagyobb esélyed van, hisz te itt élsz, neked nem kell költöznöd, meg papírokat, vízumot, zöldkártyát és államporgálságit intézned. De ahhoz, hogy bekerülj a társulatba egy nagyon jó ismerõsödnek, szerencsédnek és nem utolsó sorban tehetségnek kell lenni. Próbálj meg ismerkedni, és az ismeretségi körödben utalni arra, hogy te ilyen irányban "terjeszkedsz". Hátha valaki összehoz egy taggal. A szív és ész kérdésre nem tudok választ adni, de remélem egy kicsit segítettem a szív kivitelézésében.:) Lehet, hogy az elején koldulni fogsz, és már majdnem feladod, de ha ez a TE munkád, akkor akár az utolsó pillanatban meglephet a sors!:) Ha ezt az utat választod, akkor maradj erõs és sok sikert!

Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Van egy fiú akibe szerelmes vagyok, szívem szerint ?t választanám, de nem tudja megadni nekem amire vágyom. és van egy másik fiú akit szeretek de nem vagyok belé szerelmes, viszont ? olyan mint én és azt nyújtja ami nekem kell(csak nem vagyok szerelmes...:( az eszem azt mondja vele lehetek boldog...de lehetek boldog szerelem nélkül?most akkor melyikre hallgassak? és miért vagyunk olyan emberbe szerelmesek akibe nem kellene??:(

Legjobb válasz: Ha nem akarsz fájdalmat a szívedre hallgatsz és lehetsz boldog.Sok embernek van meg mindene a boldogságon kívül,amit pénzért nem tudnak megvenni.Ha annyira fáj a nélkülözés akkor hogyan szeretheted azt a másikat??Az érdekérzelmek is hûtlenséghez vezetnek,mert lehet,hogy mindened meglesz,de keresni fogod a szerelmet.

Ha nem akarsz fájdalmat a szívedre hallgatsz és lehetsz boldog.Sok embernek van meg mindene a boldogságon kívül, amit pénzért nem tudnak megvenni.Ha annyira fáj a nélkülözés akkor hogyan szeretheted azt a másikat??Az érdekérzelmek is hûtlenséghez vezetnek, mert lehet, hogy mindened meglesz, de keresni fogod a szerelmet.
ezt nem értem, lehet ugy boldog valaki ha nem kapja meg amire vágyik? itt nem anyagi dolgokra gondolok! hanem pl törödés, odafigyelés! mert én igy értelmeztem a kérdést!
Itt nagyon nehéz a döntés... annyit tudok segíteni, hogy a szerelmed valószínûleg a hormonok következménye. A lányok megérzik a férfiak immunrendszerének a típusát. Az elsõ fiú típusa neked való, a másodiké nem. Viszont a többi tulajdonságuk meg pont fordítva :-( Én azt mondanám, hogy mindkettõ helyett keress másikat. Addig meg a második fiúval próbálj ismerkedni... talán megjön a szerelem is.
a szerelem idõvel elpárolog...hacsak nem vagy bene biztos, hogy tudjátok õrizni a lángot. Ez egy olyan kérdés amiben döntened kell különben egész életedben mondhatod. - Bárcsak a Hufnágel Pistit választottam volna. (saját választásom: megfontolnám a szerelmeddel képes lennél e megteremteni azt amire vágyol, és a nem szerelmed képes lenne e benned vonzalmat ébreszteni) ez lenne a fontos elgondolás.mellesleg kihagytad a nõi megérzés dolgot... próbáld hogy ne tompítsa el a két érzés a megérzésed és inkább a megérzésedre hallgass....Nem véletlen híres a nõi megérzés... (többször megéreztem a vizsgáimon milyen tételt húzok és az lett)
Szia vagy Helló! Hát én ha magambol indulok ki, akkor azt a fiut választanám akit most még nem szeretsz, ha minden megad amire vágyol hidd el elöbb utobb beleszeretnél, kicsi nagyon az esélye annak hogy nem, ha télleg minden klapool! A Másik fiu akit szeretsz, mivel nem adna meg neked mindent, na ez meg tutti hamar kiölné belöled a szerelmet! Sztem soha nem érdemes feladni a biztosat a bizonytalanra! Az hogy Szerelem nélkül egyöttlenni valaivel?? Lehet de megjön a szerelem is mellé csak addig kell kitartanod, ha vlaaki szerelmes nem feltétlen biztositás arra hogy annak a kapcsolatna k lenne jövöje, igy viszont ha mindent megkapsz már szerelem nélkül, nah az ár biztosabb siker :) Attol függ mire vágysz, aktuális boldogságra vagy hosszab boldogságra :)
nehez dilemma. en mar volt ugy h az eszeset valasztottam es nekem sem jott be, hianyzott a vagy a megbizsergeto erzes, az h hianyzik ha nem latom. pedig ha az eszesre hallgattam volna ma mar lehet h hazassagban elnek de az is lehet h elvaltkent rohangalnak mert nem birnam. A szivesre is hallgattam mar nekem azok sem jottek be. de voltak szep momentumok. az h miert vagyunk olyanba szerelmesek akikbe nem kellene hat ez jo kerdes. fogalmam sincs mert kb en is mindig melle nyulok ez ugyben de ugy erzekien!!! ja az elottem levo valaszadonak azt hiszem 2vagy3-ik, igen a penz nem minden es nem boldogit tapasztalatbol mondom. Nekem midnenem megvan anyagilag, igaz magam ertem el, siker, penz, karrier minden. de meg sem vagyok boldog!!!! mert meg mindig keresem a Nagy O-t!!!!
Amikor én megismertem a férjem, akkor tudtam, hogy õ az.Nem volt kérdés...nála sem.1-2 óra múlva már összebújva turbékoltunk.Nem kellett oda se szív se ész. Voltam én is ilyen eszes szives helyzetben.Akkor sem voltam boldog, ha az eszeset választottam, és akkor se ha a sziveset.Egyet válassz, ideig-óráig mindkettõvel jóléreznéd magad, aztán meg úgyis vége lesz.Viszont azt válaszd, aki jobban kel az érzékeidnek.Lehet, hogy nem fog a tenyerén hordozni, mint a másik tenné, de valamiért mégis csak iránta lángolsz.Aztán majd kialakul.Csak neh két szék körül a pad alá ess.
Hát nemtom! Szerintem nem feltétlenül kell a szerelemnek egyböl jönnie a siekrhez...mert az lehet csak fellángolás nem is szerelem!
szerintem egyik sem az igazi számodra én amúgy soha nem járnék olyannal akibe nem vagyok szerelmes.
remélem ez segít neked: a szív szeret, az ész tudja nem lehet. így ketten örök ellenfelek az ész már lemond, a szív még remél. de hiába az okos ész, ha az érzõ szív 1000x többet ér azaz halgass a szívedre Aloha ^^

Nagyon tetszik a srác, de fiatalabb nálam, és mindenki szerint "kicsi" hozzám! A szívemre hallgassak, vagy az eszemre? Folyt. Lent!

17 vagyok, ? 15. Egy suliba járunk. Ha csak egyszer látom egy nap, és nézzük egymást, már az is szimplán óriási jókedvvel tölt el és vigyorgok egész végig.. szerintem már valamennyire fel is figyelhetett rám, mert ha összefutunk, mindig néz.. meg a fura érzés a gyomromban is..

Legjobb válasz: Ennek semmi köze a józan észhez. Sõt, ha nem azt teszed, amit valójában akarsz, hanem amit elvárnak tõled, az a butaság.

Ennek semmi köze a józan észhez. Sõt, ha nem azt teszed, amit valójában akarsz, hanem amit elvárnak tõled, az a butaság.
az elõzõ válaszolónak igaza van, a kor nem számit igaz ebbe a mai világban már ha tüsszentessz is lehordanak, de a szerelem ereje hatalmas ha küzdeni próbálsz ellene abból cska rossz sül ki :) szóval...hallgas a szivedre és sok szerencsét
nem tudom, én saját példából mondom, hogy nem valószínû, hogy jól sülhetne el a dolog, HA a fiú olyan, mint az átlagos 15 évesek többsége. én is 17 éves lány vagyok, véletlenül csókolóztam egy 15 éves sráccal (buli volt, ne firtassuk), azóta is szívok a dolog miatt, õk még nagyon gyerekek ebben a korban. de ha tényleg vonzódsz hozzá, próbáld megismerni, ebbõl meglátod, hogy mennyire érett gondolkodású, passzol-e ebben hozzád. ha igen, akkor vágj vele. bár sztem erre kicsi az esélyes, hiszen õ elég más élethelyzetben van, mint te, ilyen korban 2 év is sokat számít. 17/L
Én ismerek olyat, aki 18 éves lány és 14 éves a barátja. Én is csodálkoztam elõször, de jól meg vannak. Nem ez fog dönteni. 18/F
Nekem is fiatalabb a barátom, tehát otthon vagyok a témában.:) Amikor elkezdtünk egymás iránt mélyebb érzelmeket táplálni, akkor még cikinek tartottam, hogy jajj, mit fognak szólni az emberek, stb...Aztán végül úgy döntöttem, hogy bármi is lesz, nekem Õ kell!És lám, senki sem b*szogat minket, mert látják, hogy boldogok vagyunk együtt.:) Itt egy bölcselet is, hátha segít: "A szív szeret, az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos ész, az érzõ szív ezerszer többet ér!"
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindenkinek :) ) Egyébként tegnap találkoztam vele véletlenül egy buszon, és még rám is köszönt :O :D egyébként kíváncsi lennék még tapasztalatokra vagy esetleg akinek a környezetében van hasonló eset! :)
Én 22 éves voltam amikor megismerkedtem a barátnõmmel aki 32 volt akkor. Tíz éve élünk együtt... A magasság és a korkülönbség elhomályosodik amikor két ember szereti egymást. De mielõtt elhamarkodott döntést hoznál, beszélgess, ismerkedj meg vele. Ha szimpatikus marad akkor ne hallgass az eszedre, mert nem mindig lát el valóban okos tanácsokkal. Még gyerekek vagytok mindketten, ebbõl csak még többet tanulhattok az életrõl. Az sem biztos, hogy sokáig fog tartani, de ha meg sem próbálod...csak magadnak ártassz vele.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!